14792 lines
856 KiB
HTML
14792 lines
856 KiB
HTML
|
<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
|
|||
|
|
"http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
|
|||
|
|
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
|
|||
|
|
<head>
|
|||
|
|
<meta name="generator" content=
|
|||
|
|
"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.4.0" />
|
|||
|
|
<meta http-equiv="Content-Type" content=
|
|||
|
|
"text/html; charset=utf-8" />
|
|||
|
|
<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
|
|||
|
|
<title>The Project Gutenberg eBook of Szerelem bolondjai by Mór
|
|||
|
|
Jókai</title>
|
|||
|
|
|
|||
|
|
<style type="text/css">
|
|||
|
|
/*<![CDATA[*/
|
|||
|
|
body {
|
|||
|
|
margin-left: 10%;
|
|||
|
|
margin-right: 10%;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
h1,h2,h3 {
|
|||
|
|
text-align: center;
|
|||
|
|
clear: both;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
h2,h3 {
|
|||
|
|
margin-top: 2em;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
p {
|
|||
|
|
margin-top: 0.75em;
|
|||
|
|
margin-bottom: 0.75em;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
body > p {
|
|||
|
|
text-align: justify;
|
|||
|
|
text-indent: 1.5em;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
hr {
|
|||
|
|
width: 33%;
|
|||
|
|
margin-top: 2em;
|
|||
|
|
margin-bottom: 2em;
|
|||
|
|
margin-left: auto;
|
|||
|
|
margin-right: auto;
|
|||
|
|
clear: both;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
hr.chap {width: 65%}
|
|||
|
|
hr.tb {width: 25%;}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
table {
|
|||
|
|
margin-left: auto;
|
|||
|
|
margin-right: auto;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
td {
|
|||
|
|
padding-left: 1em;
|
|||
|
|
padding-right: 1em;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.pagenum {
|
|||
|
|
/* visibility: hidden; */
|
|||
|
|
position: absolute;
|
|||
|
|
right: 2%;
|
|||
|
|
color: gray;
|
|||
|
|
font-size: smaller;
|
|||
|
|
text-align: right;
|
|||
|
|
text-indent:0;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.tdr {text-align: right;}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.center {
|
|||
|
|
text-align: center;
|
|||
|
|
text-indent: 0;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.right {
|
|||
|
|
text-align: right;
|
|||
|
|
margin-right: 1.5em;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.caption {font-weight: bold;}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.figcenter {
|
|||
|
|
margin: auto;
|
|||
|
|
text-align: center;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.transnote {
|
|||
|
|
background-color: #E6E6FA;
|
|||
|
|
color: black;
|
|||
|
|
padding: 0.5em;
|
|||
|
|
font-family: sans-serif, serif;
|
|||
|
|
font-size: 0.9em;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
.transnote p {
|
|||
|
|
text-align: center;
|
|||
|
|
text-indent: 1.5em;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
ul.TOC {
|
|||
|
|
list-style-type: none;
|
|||
|
|
padding-left: 10%;
|
|||
|
|
text-indent: -5%;
|
|||
|
|
width: 70%;
|
|||
|
|
text-align: justify;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
li.li2 {
|
|||
|
|
text-indent: 1em;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
|
|||
|
|
span.ralign {
|
|||
|
|
position: absolute;
|
|||
|
|
text-align: right;
|
|||
|
|
right: 15%;
|
|||
|
|
top: auto;
|
|||
|
|
}
|
|||
|
|
/*]]>*/
|
|||
|
|
</style>
|
|||
|
|
</head>
|
|||
|
|
<body>
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
<pre>
|
|||
|
|
|
|||
|
|
The Project Gutenberg EBook of Szerelem bolondjai, by Mór Jókai
|
|||
|
|
|
|||
|
|
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
|
|||
|
|
other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
|
|||
|
|
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of
|
|||
|
|
the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
|
|||
|
|
www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have
|
|||
|
|
to check the laws of the country where you are located before using this ebook.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Title: Szerelem bolondjai
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Author: Mór Jókai
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Release Date: October 2, 2017 [EBook #55667]
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Language: Hungarian
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Character set encoding: UTF-8
|
|||
|
|
|
|||
|
|
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SZERELEM BOLONDJAI ***
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Produced by Albert László from page images generously made
|
|||
|
|
available by the Google Books Library Project
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
</pre>
|
|||
|
|
|
|||
|
|
<div class="transnote">
|
|||
|
|
<h3>Megjegyzések:</h3>
|
|||
|
|
<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_427">427</a>. oldalon
|
|||
|
|
található.</p>
|
|||
|
|
<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href=
|
|||
|
|
"http://books.google.com/books?id=zPZiAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=zPZiAAAAMAAJ</a>.</p>
|
|||
|
|
<p>Facebook oldalunk: <a href=
|
|||
|
|
"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p>
|
|||
|
|
</div>
|
|||
|
|
<hr class="chap" />
|
|||
|
|
<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
|
|||
|
|
"" /></div>
|
|||
|
|
<hr class="chap" />
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br />
|
|||
|
|
ÖSSZES MŰVEI</span></p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption">XLI. KÖTET</span></p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption">SZERELEM
|
|||
|
|
BOLONDJAI</span></p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
|
|||
|
|
KIADÁSA</span></p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p>
|
|||
|
|
<hr class="chap" />
|
|||
|
|
<h1>SZERELEM BOLONDJAI</h1>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption-small">PFEIFER FERDINÁND
|
|||
|
|
TULAJDONA</span></p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p> </p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
|
|||
|
|
KIADÁSA</span></p>
|
|||
|
|
<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p>
|
|||
|
|
<hr class="chap" />
|
|||
|
|
<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br />
|
|||
|
|
-1-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>ELŐSZÓ.</h2>
|
|||
|
|
<p>Micsoda czím ez már? fogja kérdezni minden ember.</p>
|
|||
|
|
<p>Minő blasphemia! kiált fel a sentimentalismus. Hisz a
|
|||
|
|
szerelemnek még a bolondsága is nagyobb bölcseség, mint a
|
|||
|
|
philosophok minden tudománya.</p>
|
|||
|
|
<p>Minő pleonasmus! mondja rá a satyricus. Hát vannak a szerelemnek
|
|||
|
|
okosai is?</p>
|
|||
|
|
<p>Minő antithesis! jegyzi meg felőle a koreszmék embere. Hisz a
|
|||
|
|
szerelem nem szerelem többé, mihelyt bolondság; s a bolondság sem
|
|||
|
|
bolondság, mihelyt szerelem.</p>
|
|||
|
|
<p>Ebből valami furcsa lesz! szól hozzá a kiváncsiság: szerelmesek
|
|||
|
|
és bolondok! Rendkivüli történetek rakhelye lesz itt.</p>
|
|||
|
|
<p>Én aztán, hogy amazokkal mind megbirkózzam, emezeket
|
|||
|
|
kielégítsem: elévethetném mindazt, a mit emlékezetem összehalmozva
|
|||
|
|
tart az emberi szív szerepléséről a világtörténelemben.</p>
|
|||
|
|
<p>Beszélhetnék a szerelem túlcsapongásairól, a római Saturnaliák
|
|||
|
|
mysteriumairól, miket Hispala Sescennia urhölgy fedezett fel
|
|||
|
|
kedvese előtt, a kit sajnált ez ünnepélyek kegyetlen élveinek
|
|||
|
|
feláldozni, s mely felfedezésért Adrián császár egy városnegyedet
|
|||
|
|
leromboltatott. Akadnának e történetnek olvasói, s azok
|
|||
|
|
bizonyítanának a mellett, hogy a szerelem sok bolondot
|
|||
|
|
eszközöl.</p>
|
|||
|
|
<p>Elmesélhetném a «megfordított évszakok» bohóságait, mely egylet
|
|||
|
|
a XVI. században azt a szabályt állította fel, hogy a kik egymást
|
|||
|
|
igazán szeretik, azok nyáron télhez, télen nyárhoz öltözve
|
|||
|
|
járjanak, a szomjat meleg vizzel <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> oltsák, az éhséget sületlen
|
|||
|
|
szerekkel. – Azt tartom, hogy ezek elég nagy bolondok voltak.</p>
|
|||
|
|
<p>Regélhetnék a mór «szeretők sziklájáról», hová egyszer üldözött
|
|||
|
|
szerelmes pár menekült fel az apai korbács elől, s a honnan tovább
|
|||
|
|
nem futhatva, mindketten leugrottak, meghaltak. És azután még
|
|||
|
|
sokáig «szeretők sziklájának» hítták azt a helyet, s a hol csak
|
|||
|
|
boldogtalan szerelmesek voltak a környékben, mind odasiettek
|
|||
|
|
magukat elölni. – Kérdés maradna, hogy kik voltak a nagyobb
|
|||
|
|
bolondok: azok-e, a kik a példával előrementek, vagy azok, a kik
|
|||
|
|
őket követték?</p>
|
|||
|
|
<p>Segélyemre hívhatnám az ethnográphiát, s elkezdve a szerelem
|
|||
|
|
bizarr közönyétől, melylyel az eszkimo a vendégszeretet fogalmát
|
|||
|
|
még a hitvesi kegy osztalékaira is kiterjeszti, végig utaztathatnám
|
|||
|
|
a kegyes olvasót az ellenkező oldalig, a hol a féltékeny koriálok
|
|||
|
|
soha sem engedik feleségeiket megmosdani, hogy más férfi ne is
|
|||
|
|
gyaníthassa arczaikról, hogy szépek-e? Közbe esnének aztán olyan
|
|||
|
|
népek is, mint az alibamoniak, a hol még a nők is féltékenyek és
|
|||
|
|
boszuállók, s ha egy-egy asszonynak a férje hűtlenséget követ el,
|
|||
|
|
valamennyi asszony ellene támad, s a hűtlen férj collective
|
|||
|
|
elpáholtatik. – Melyik bolondabb a három közül?</p>
|
|||
|
|
<p>Azután felidézhetném a világtörténelem nagy kisérteteit, s
|
|||
|
|
elmondanám rólok: ez a koronás rém itten Semiramis, háromezer év
|
|||
|
|
nem oltotta ki szeméből azt a bűvsugárt, a mivel hajdan a hőskor
|
|||
|
|
férfiait keblére szédíté; minden évben más férje volt, s azok mind
|
|||
|
|
csoda módon haltak meg. A szép királyné egy kerített sírkertet
|
|||
|
|
tartott holt férjei számára, a hol az egymás után következők
|
|||
|
|
számára remek síremlékek voltak emelve. A hogy a mai kor delnője
|
|||
|
|
tart egy-egy photograph-albumot, mely lassankint megtelik imádók
|
|||
|
|
arczképeivel, úgy tartott e hatalmas nő egy sirkertet, s annak
|
|||
|
|
minden lapja egy-egy márványemlék volt, ráirva a holt férj neve és
|
|||
|
|
szerelmének nagysága. Azon fehér márvány-mausoleum, melynek
|
|||
|
|
küszöbéhez <span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
|
|||
|
|
"Page_3">-3-</a></span> támaszkodva jelen meg előttünk a szép rém,
|
|||
|
|
maga még fehérebb, mint a márvány, csak szemei feketék és égők:
|
|||
|
|
Arraeus hamvainak sírboltja az; azon Arraeusé, ki Bythina királya
|
|||
|
|
volt, szép, fiatal és hős. Semiramis belészeretett s kezét ajánlá
|
|||
|
|
neki; de Arraeus visszautasította azt. Erre a királyné haddal
|
|||
|
|
támadt ellene, s Arraeus a szerelmes nő elleni harczban elesett. A
|
|||
|
|
királyné aztán a halva megkapott kedves tetemének emelteté azt a
|
|||
|
|
mausoleumot, s még holta után sem birta nem szeretni azt, ki inkább
|
|||
|
|
meghalt, mint hogy őt szeresse, s kit inkább megölt ő, mint hogy
|
|||
|
|
mást szeressen. Ez csinos tárgy volna, s sok régimódi pánczél és
|
|||
|
|
balista leirását lehetne benne közrebocsátani.</p>
|
|||
|
|
<p>Érdekes volna «őrült Johanna» királyné története, ki férjét
|
|||
|
|
addig üldözé, míg vágytársnéja megölte a közös szerelem tárgyát, a
|
|||
|
|
királyt; s akkor Johanna ezüst koporsóba teteté a hullát és mindig
|
|||
|
|
magával hordozá azt, a hol járt-kelt, a hol megpihent, elaludt, a
|
|||
|
|
férj a koporsóban mindenütt mellette volt, a míg élt. – Sok
|
|||
|
|
romantikus vidéket be lehetne ezzel az esüst koporsóval járatni,
|
|||
|
|
annak a bebizonyitására, hogy bizony nagy bolondok a
|
|||
|
|
szerelmesek.</p>
|
|||
|
|
<p>Szép mese volna e tárgyról Dzsehángir és Nurgehán története.
|
|||
|
|
Dzsehángir t. i. mór kalifa volt (meglehet azonban, hogy arab
|
|||
|
|
padisah volt; nem állítom bizonyosan), Nurgehán pedig a legszebbik
|
|||
|
|
felsége, kétségtenül hollóhaju, tojásdad arczu, korall-ajku,
|
|||
|
|
gyémántszemű, a hogy a keleti ideálokat szokás költőileg
|
|||
|
|
feltálalni; és obligáte heves vérű, rajongó kedélyű, ábrándos
|
|||
|
|
szellemű, a hogy ugyanazokat psychologice feltranchirozva illik az
|
|||
|
|
olvasó asztalára tenni. Tehát egyszer ennek a Dzsehángirnak az a
|
|||
|
|
raptusa támadt, hogy a szép Nurgehánnak egy édes ölelésére
|
|||
|
|
megengedte, hogy egy álló egész huszonnégy óráig uralkodjék az
|
|||
|
|
országán ő helyette, s a mit ez alatt parancsolni fog, az mind
|
|||
|
|
akképen teljesüljön. A szép Nurgehán aztán – természetesen –
|
|||
|
|
legelébb is a kincstárból <span class="pagenum"><a name="Page_4"
|
|||
|
|
id="Page_4">-4-</a></span> felhordatta, a mi kész aranyat talált; –
|
|||
|
|
ezt idáig más is ilyen okosan intézné; – és akkor az aranyakat mind
|
|||
|
|
újra verette, az egyik felén volt az ő feje, Dzsehángiréval
|
|||
|
|
egyesítve, a másik felén ez a körirat: «Dzsehángir és Nurgehán
|
|||
|
|
szerelmének emlékére», – s aztán ezt a pénzt kiosztatta az ország
|
|||
|
|
szegényei között, hogy az ő szerelmét örökké emlegessék. – S
|
|||
|
|
minthogy a mahomedán pénzeken nem szokott lenni emberi ábrázat, s
|
|||
|
|
minthogy mahomedán férfi a feleségével együtt nem szokta magát a
|
|||
|
|
világ előtt mutogatni, tehát kétségtelen, hogy ez a bolondság igen
|
|||
|
|
nagy katastrófával végződött, mely majd vita tárgyául hagyná fenn
|
|||
|
|
annak elhatározását, hogy melyik volt a kettő közül a nagyobbik
|
|||
|
|
bolond? a regényíróra csak azon technikai nehézségek maradván fenn,
|
|||
|
|
hogy először hogyan tudná 24 óra alatt egy egész mór királyi
|
|||
|
|
kincstár pénzét újraveretni, mert polytechnikai regények óta a
|
|||
|
|
közönség szeme nagyon fel van nyitva az ilyen dolgokban; másik meg
|
|||
|
|
annak elintézése, hogy miféle kormánybiztosok lehettek abban az
|
|||
|
|
arabs országban, ha a szegények számára küldött aranyak csakugyan a
|
|||
|
|
publikum közé kerülhettek az ő kezeiken keresztül?</p>
|
|||
|
|
<p>Beszélhetnék az angol herczegről, ki beleszeretett juhásznéjába,
|
|||
|
|
s mert az semmiképen nem akart végette herczegnővé lenni, ő lett
|
|||
|
|
miatta juhászszá s őrizte és fejte vele együtt a saját juhait.
|
|||
|
|
Melyik volt a nagyobb bolond?</p>
|
|||
|
|
<p>Előidézhetném azt a János királyt, a kinek nem volt elég úgy
|
|||
|
|
szeretni, a hogy emberek szeretnek: ő a tündérek szerelmére akarta
|
|||
|
|
fokozni idegeit s e végett minden este spiritusos pokróczba
|
|||
|
|
varratta be magát. Egyszer a komornyikja a czérnát, melylyel már
|
|||
|
|
bevarrta, égő gyertyával akarta elszakítani s a spiritus lobbot
|
|||
|
|
vetett. Minthogy pedig János király nem volt Salamander, tehát ott
|
|||
|
|
bolondul megégett. Ennek is lehetne hatása.</p>
|
|||
|
|
<p>Vagy ezer efélét!</p>
|
|||
|
|
<p>Tüneményes, rendkivüli történeteket, miket az ódon <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> krónika elég
|
|||
|
|
emlékezeteseknek talált, hogy a világtörténet margójára
|
|||
|
|
feljegyezze.</p>
|
|||
|
|
<p>De ezúttal nem válogatok közülök.</p>
|
|||
|
|
<p>Közönséges, mindennapi történeteket írok le; olyanokat, a mik
|
|||
|
|
minden időben, minden égalj alatt megtörténhettek; itt körülöttünk,
|
|||
|
|
szemünk láttára végbement dolgokat, miket észre sem vesz az ember
|
|||
|
|
addig, míg el nem mondják előtte, s csak akkor emlékezik rá, hogy
|
|||
|
|
hiszen azt ő is tudja valahonnan.</p>
|
|||
|
|
<p>Mindennapi történeteket, mikben a kik szerepelnek, derék, okos,
|
|||
|
|
nevezetes emberek, s talán egész életükön át titokban tudják
|
|||
|
|
tartani, hogy – ők voltak az első pályadíjnyertesek azok között, a
|
|||
|
|
kiknek a neve: «szerelem bolondjai.»</p>
|
|||
|
|
<hr class="chap" />
|
|||
|
|
<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
|
|||
|
|
"Page_6">-6-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>MAGYAR KLUBBOK.</h2>
|
|||
|
|
<p>Nálunk is van klubbélet, nem csak Angliában; a mit kérek nem
|
|||
|
|
zavartatni össze a politikai gyüldék üzelmeivel, a mik más légkörbe
|
|||
|
|
tartoznak; sem pedig azon jótékony és közhasznu egyletek életével,
|
|||
|
|
mik emberek és agarak nevelésére, ügyefogyottak gyámolítására,
|
|||
|
|
hazafiui dalok betanulására s egyéb magasztos közczélokra alakulnak
|
|||
|
|
s naponkint meleg elismerésünkkel találkoznak.</p>
|
|||
|
|
<p>Társadalmi csoportokról akarok csupán beszélni, miket közös
|
|||
|
|
eszmék mellett közös együttérzés kényszerít egy közös asztal körül
|
|||
|
|
ülni; miknek tagjai keresik egymást, a nélkül, hogy jó barátok
|
|||
|
|
volnának, harczolnak egymással, a nélkül, hogy ellenségek lennének,
|
|||
|
|
s a vonzódás és küzdelem közös tárgya rájuk nézve a mindennapi élet
|
|||
|
|
alapja, a rajtuk kivül állókra nézve pedig tiszta hiábavalóság.</p>
|
|||
|
|
<p>Egész niebelungi mondakör, a mit az úri néphagyomány megörökíte
|
|||
|
|
a legrégibb hazai klubb felől, melynek most már stereotyppé vált
|
|||
|
|
alakja, Józsa Gyuri mintázza azon rokonkeblek szövetségét, kiknek
|
|||
|
|
társulási eszméjük volt a zöld és fehér asztalok komolyságaiból
|
|||
|
|
mentül több tréfát csikarni ki, egymás rovására, néha a hatalom
|
|||
|
|
boszújára, és igen sokszor nagyon megfizetve a tréfának az
|
|||
|
|
árát.</p>
|
|||
|
|
<p>A klubb tagjai régen elhaltak, s helyeiket nem pótolta senki. Az
|
|||
|
|
utolsó tag, tréfából megölette magát egy falusi kovács foghuzóval
|
|||
|
|
öt garasért, mert nem akart a borbélynak egy forintot fizetni,
|
|||
|
|
abban halt meg.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután volt egy klubbunk, melyet «timárlegények»-nek
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span>
|
|||
|
|
híttak; czélja volt a democratikus erények megkedveltetése a
|
|||
|
|
társaséletben. Tagjai közül, a ki 49-ben el nem hullott, az
|
|||
|
|
bizonyosan számos élményekről tud beszélni, miket az állambörtönök
|
|||
|
|
nyújtottak a következő években társaséletre kényszerített
|
|||
|
|
hazafiaknak.</p>
|
|||
|
|
<p>Volt az írók között is egy klubb, mely a «tizek egyleté»-nek
|
|||
|
|
nevezte magát. Köztük voltam. Annyira szerettük egymást, hogy noha
|
|||
|
|
írók voltunk, soha semmiféle munkánkat egymásnak fel nem olvastuk.
|
|||
|
|
Most már csak hárman vagyunk tizek; de az a három is tizfelé
|
|||
|
|
elszórva, néha a sorstól egymás mellé, másszor egymáshoz csapva; de
|
|||
|
|
azért a klubbatyafiság még most is tart közöttünk.</p>
|
|||
|
|
<p>Volt egy másik klubbunk, melyet a magyar humor Nestora
|
|||
|
|
alakított, s mely e büszke czímet választá magának: «szamarak
|
|||
|
|
társulata». Voltak fő- és alszamarak, rendes és tiszteletbeli
|
|||
|
|
szamarak; s minden pénteken össze kellett jönniök kedélyes
|
|||
|
|
szamárkodásra. Az alakító meghalt, s a klubb tagjai most már mind
|
|||
|
|
igen okos emberek, s diplomájukat nem veszik elő többé.</p>
|
|||
|
|
<p>A harminczas évekből maradt fenn egy szövetség, mely a
|
|||
|
|
«tizenhárom» klubbjának nevezte el magát. Tizenhárman ültek egy
|
|||
|
|
asztalnál, s minthogy tizenhárom közül abban az évben egynek
|
|||
|
|
okvetlenül meg kell halni, tehát minden évben sorsot húztak, hogy a
|
|||
|
|
jövő évben ki legyen a halott közülök, és ki legyen a prédikátor?
|
|||
|
|
Az év forduló napján azután ismét összejöttek s a halottá
|
|||
|
|
delegáltnak végig kelle hallgatni saját halotti búcsúztatóját,
|
|||
|
|
érdemeinek hol helyes, hol viszszás előszámlálásával. Mind a
|
|||
|
|
tizenhárman meghallgatták szerencsésen saját temetési beszédeiket,
|
|||
|
|
s most már öreg emberek lehetnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Van ismét egy teljes virágzásban és pipafüstben levő klubbunk,
|
|||
|
|
melyet szkuptsinának nevezünk, a hol politikai pártszinezet nélkül
|
|||
|
|
régi jó emberek összetalálkoznak, czél lévén egymásnak mentül több
|
|||
|
|
gorombaságot mondani en famille, és vesztett fogadások után mentül
|
|||
|
|
több büntetéskávét elfogyasztani. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Most azonban egy kevésbbé ismert klubbot akarok bemutatni,
|
|||
|
|
melynek tagjai a high lifehez tartoznak, s annálfogva beléletük
|
|||
|
|
változatos mozzanatai nem is foglalkodtatják annyira a közbeszédet.
|
|||
|
|
Honnan tudom e klubb létezését? annak titkát ne feszegessük. Én
|
|||
|
|
magam tagja nem vagyok. Isten őrizz! A klubbnak az a neve, hogy: «a
|
|||
|
|
szerelem bolondjai».</p>
|
|||
|
|
<p>Valóságos rendszabályokkal biró, életképes és kifejlődésre méltó
|
|||
|
|
klubb.</p>
|
|||
|
|
<p>Tagjai csak azok lehetnek, kik be tudják bizonyítani, hogy
|
|||
|
|
szerelmi indokokból valami hallatlan és kevésbé szokott bolondságot
|
|||
|
|
tudtak elkövetni. Egy szigorú bizottmány itél titkos szavazás utján
|
|||
|
|
a fölött, hogy a belépni kivánó, előadott érdemei után, miket akár
|
|||
|
|
maga, akár mások sorolhatnak elő, érdemes-e e társulat tagjai közé
|
|||
|
|
fölvétetni; vagy pedig udvariasan elutasítandó, mint a ki meglehet,
|
|||
|
|
hogy külön szerelmes is, bolond is, de nem együtt; vagy nem oly
|
|||
|
|
mértékben, hogy még az okos emberek társaságába ne
|
|||
|
|
számüzethessék.</p>
|
|||
|
|
<p>Vannak a klubbnak külföldi és tiszteletbeli tagjai is, a kik e
|
|||
|
|
minőségükről semmit sem tudnak, de a kiknek neveit és viselt
|
|||
|
|
dolgait a klubb emlékkönyve híven örökíti s emlékezetes tetteik
|
|||
|
|
különböző phasisai folytonos evidentiában tartatnak.</p>
|
|||
|
|
<p>E klubb jutalmakat is tűz ki, mik öt évről öt évre a
|
|||
|
|
legérdemesebbnek a pályabiráló választmány által odaitéltetnek. Az
|
|||
|
|
öt év ily pályázatnál nem sokalható, miután tudva van, hogy egy jól
|
|||
|
|
kidolgozott szerelmi bolondsághoz huzamosb idő kivántatik.</p>
|
|||
|
|
<p>Sőt az is megtörténik, hogy a ki öt éven át csaknem bizonyosra
|
|||
|
|
dolgozott már, hogy legnagyobb bolondnak elismertesse magát, az
|
|||
|
|
utolsó nap tizenkettedik órájában egy véletlenül közbetoppanó új
|
|||
|
|
phoenomenon által a pályadíjtól elüttetik.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy ilyen esetet tárgyal épen mostani értekezésem.</p>
|
|||
|
|
<p>A szerelem bolondjainak érdemes társulata a legutóbbi
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span>
|
|||
|
|
öt évben egy Thorwaldseni Venust tüzött ki pályadíjul. A mű csak
|
|||
|
|
utánzat volt ugyan, de azért művészi munka, s carrarai márványból.
|
|||
|
|
Lehetett volna eredeti művet is kapni párisi művészektől, kik e
|
|||
|
|
genreben sokat dolgoznak: hanem ezt ajánlotta a classicitás.</p>
|
|||
|
|
<p>A klubb helyiségét, tagjainak mivoltát nem igen irom le; hiszen
|
|||
|
|
a klubb maga csak ráma, melybe regényemet tenni akarom. Elég azt
|
|||
|
|
tudni, hogy a ráma aranyos, hogy a faragványait képező alakok
|
|||
|
|
elegánsak; különben a rámának azután mentül kevesebb köze van a
|
|||
|
|
képhez.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát a pályázatra kitüzött öt év már végére jár, a pályaművek a
|
|||
|
|
birálók kezei közt voltak, szépen idegen kézzel letisztázva; s a
|
|||
|
|
vélemények kezdtek csere alá jutni.</p>
|
|||
|
|
<p>A pályabirálók: négy választott szerelem bolondja, a
|
|||
|
|
szerelembolond-elnökkel esténkint gyüléseket tartottak, melyen a
|
|||
|
|
concurrens művek közül a legpályaképesebbek versenyre lőnek
|
|||
|
|
bocsátva.</p>
|
|||
|
|
<p>Mind valamennyit in pleno felolvasni nem lett volna
|
|||
|
|
czélravezető. Azok közül a közönséges niaiserieket, az unalmas
|
|||
|
|
boutadeokat, a kézzelfogható blaguirozásokat, a mindennapi
|
|||
|
|
hóbortokat, az illetlen bétiseket, a sentimentális fadesseket, a
|
|||
|
|
brutális dupiroztatásokat, az ügyetlen marotteokat, s a hogy még
|
|||
|
|
franczia műnyelven e különféle nemeit a szerelmi balgaságoknak
|
|||
|
|
nevezik – ad acta csomagolták, s csupán a legválogatottabb
|
|||
|
|
őrültségeket teríték fel a társulat asztalára, hogy azok közül
|
|||
|
|
itéltessék oda a legérdemesebbnek a pályadíj.</p>
|
|||
|
|
<p>Legyünk kiváncsiak a pályázat eredményére. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>ELSŐ BOLOND.<br />
|
|||
|
|
A KINEK VETÉLYTÁRSA EGY KIRÁLY.</h2>
|
|||
|
|
<p class="center">(Önéletirás.)</p>
|
|||
|
|
<p>«Szerelmes voltam a megbolondulásig. Talán valamivel túl is
|
|||
|
|
rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>Szerelmem egy szép svéd leány; haja szőke, szemei kékek, termete
|
|||
|
|
a capitoliumi Venus bársonyból.</p>
|
|||
|
|
<p>Bűbájos egy hölgy volt; különösen a szemeiben volt valami sugár,
|
|||
|
|
a mi megölt és megelevenített, a mi minden teremtést egy fokkal
|
|||
|
|
magasabb lénynyé emelt fel, mint a milyennek született.</p>
|
|||
|
|
<p>Majd mindgyárt megmondom, hogy mire használta ezt a
|
|||
|
|
szemsugárt!</p>
|
|||
|
|
<p>Legelőször és mindenekfelett arra, hogy engem holdkórossá
|
|||
|
|
tegyen, a ki mindenütt utána járok, a ki őt elkisérem Edinburgból
|
|||
|
|
Madridba, onnan Velenczébe, onnan fel Szent-Pétervárra, aztán
|
|||
|
|
megint végig valamennyi kisebb-nagyobb német residentián. Hogy mi
|
|||
|
|
dolga volt neki mind ezeken a helyeken? majd azt is mingyárt
|
|||
|
|
megmondom.</p>
|
|||
|
|
<p>Az én eszményképem egy állatsereglet tulajdonosának leánya volt:
|
|||
|
|
maga is állatszelidítő. Az a bűbájos szemsugár arra a haszonra
|
|||
|
|
szolgált, hogy különféle fenevadakat emberi szelídségig lealázzon;
|
|||
|
|
vagy miután fentebb már azt mondtam, hogy minden teremtést egy
|
|||
|
|
fokkal mamagasabb lénynyé emelt fel, tehát következetes maradok s
|
|||
|
|
elsorolom, hogy az oroszlányai úgy sétáltak vele karon fogva s két
|
|||
|
|
lábra állva, orraikra csiptetett szemüveggel, mint az igazi
|
|||
|
|
arszlánok; jeges medvéi úgy praesentiroztak a kezükbe adott
|
|||
|
|
puskával, mint az igazi «molodczi», s hyenái úgy enyelegtek
|
|||
|
|
parancsára a reszkető báránykákkal, mint – ne keressünk rá magasabb
|
|||
|
|
hasonlatot. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
|
|||
|
|
"Page_11">-11-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Hanem volt egy veszedelmes ismeretsége: egy gyönyörű nagy
|
|||
|
|
királytigris.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez volt az a király, a ki énnekem vetélytársam volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy nem ok nélkül féltettem tőle ideálomat, azt mindenki
|
|||
|
|
könnyen elhiheti.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor belépett hozzá kalitkájába, rövid lenge öltönyben, vállig
|
|||
|
|
meztelen karokkal, szorosan testhez símuló felső dolmánykában, mely
|
|||
|
|
elárulá nem csak azt, hogy termete mily tökéletes, hanem azt is,
|
|||
|
|
hogy pánczélinget nem visel alul, semmi egyéb fegyverrel, mint
|
|||
|
|
azzal, a mi szemeinek kábító tüzében van, s mikor beléptére a
|
|||
|
|
királyi fenevad egyszerre felemelte rettenetesen gyönyörű fejét,
|
|||
|
|
felnyitá borzasztó torkát vérengző fogaival, és neki ereszté
|
|||
|
|
földrengető ordítását, a mitől még saját izmai is reszketni
|
|||
|
|
látszottak, s fejedelmi haraggal tekinte le a vakmerőre, ki őt
|
|||
|
|
háborítni merészli – oly vörös villámokat szórtak szemei: akkor
|
|||
|
|
megfagyott a vér a néző ereiben; akkor a leány megállt a kalitka
|
|||
|
|
szögletében s kinyújtott kezével parancsolóan mutatott a fellázadó
|
|||
|
|
fejedelmi vadra és sugárzó szemeit mereven szögezé reá. Úgy állott
|
|||
|
|
előtte, mint egy sérthetlen bűvésznő, mint egy szobor, mely néz és
|
|||
|
|
meg nem mozdul.</p>
|
|||
|
|
<p>És a fejedelmi vad lassankint alább-alább mélyíté hangját, mely
|
|||
|
|
utóbb lassú morajjá enyhült le; majd félrefordítá fejét, elismerve,
|
|||
|
|
hogy le van győzve; azután, mintha szégyenlené gyöngeségét, a nézők
|
|||
|
|
felé fordult, azokra ordíta egy kegyetlenet, rácsapva óriási
|
|||
|
|
tenyerével a vaspálczákra, mintha azt mondaná nekik: mit bámultok
|
|||
|
|
reánk, ez a mi kettőnk dolga! Azután egyet fordult, s fejét
|
|||
|
|
lesunyva, és hosszú piros nyelvével körülnyalogatva szakállas
|
|||
|
|
pofáját, odaoldalgott a bűbájos nőhöz, s fejét hozzádörzsölve,
|
|||
|
|
felnyújtott fejével kezét iparkodott megcsókolni – az
|
|||
|
|
arczátlan.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem a hölgy akkor hátrakapta kezét, nagyot dobbantott parányi
|
|||
|
|
lábával és rákiáltott varázshangzásu szóval: «helyedre!»
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
|
|||
|
|
"Page_12">-12-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Mire a királytigris nyöszörögve, mint egy síró gladiator, a
|
|||
|
|
tulsó szögletbe vonult, ott lefeküdt, és fejét eldugta két tenyere
|
|||
|
|
közé; úgy reszketett, és remegése közben valami szemrehányást
|
|||
|
|
mormogott magában.</p>
|
|||
|
|
<p>Akkor aztán a hölgy odalépett hozzá: nyájasan, szeliden szólítá;
|
|||
|
|
hizelegve czirógatta végig szép síma fejét; utoljára rádült egész
|
|||
|
|
termetével: egy második Ariadne-szobor; fülébe sugdosott, nyakát
|
|||
|
|
átölelte s fejét a tigris fejére hajtá.</p>
|
|||
|
|
<p>A gyönyörű fenevad pedig e hizelgés alatt egészen megadta magát,
|
|||
|
|
nem morgott már, de forró lihegése hangzott a mély csendben, a mi a
|
|||
|
|
nézők közt támadt; végre naiv nyihogást hallatott, még tán énekelni
|
|||
|
|
is képes lett volna, s pislogó szemei most már oly zölden
|
|||
|
|
világítottak kéjesen le-lehunyt szemhéjai alól.</p>
|
|||
|
|
<p>E pillanatban semmi sem tarthatá vissza a közönséget, hogy
|
|||
|
|
rendesen tapsokba ne törjön ki; abban a perczben aztán a hölgy is
|
|||
|
|
egy szökéssel kívül volt a számára nyitva tartott ajtón; mig a
|
|||
|
|
felriadt királyi vad szilaj dühvel ugrott utána, s óranegyedig
|
|||
|
|
elhangzott bőszült ordítása és a dobaj, a mit kalitja vasveretes
|
|||
|
|
oldalain elkövetett – midőn megtudta, hogy csak játszottak
|
|||
|
|
vele.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem másnap megint hagyta magával azt a jelenetet ismételni.
|
|||
|
|
Néha jobb, néha rosszabb szeszélyben volt; voltak esetek, a mikor
|
|||
|
|
csak a bűvésznő folytonos dorgálása birta nagy nehezen hunyászul
|
|||
|
|
tartani; voltak alkalmak, a mikben tudomásul sem akarta venni
|
|||
|
|
jelenlétét, hanem egyre a rácsozat előtt kóválygott és dobogott,
|
|||
|
|
mintha a nézőkkel feleselne, s a duzzogót és közönyöst játszaná;
|
|||
|
|
sőt néhányszor azt is megtette, hogy az előadás órájában a bejáró
|
|||
|
|
ajtó elé feküdt, a mi annyit jelentett, hogy ma nem lesz semmi
|
|||
|
|
mutatvány. Olyankor Karolin nem jelent meg.</p>
|
|||
|
|
<p>Karolinnak hítták szép hölgyemet.</p>
|
|||
|
|
<p>Már most mindenki értheti, hogy volt okom őt félteni
|
|||
|
|
vetélytársamtól, a ki egy királytigris. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ha csak mindennapi észjárással gondolkozunk is: könnyen
|
|||
|
|
megmagyarázható, hogy egy szép hölgyet, a kit imádunk, mindennap
|
|||
|
|
egy oktalan fenevad börtönébe lépve látni: nem emberi idegekkel
|
|||
|
|
elviselhető dolog. Egy bőszült pillanat, egy vadállati szeszély, s
|
|||
|
|
mit védi e bájos termet, ez arcz, e kebel az imádottat, hogy
|
|||
|
|
egyetlen ütésétől e tenyereknek, egyetlen harapásától ez iszonyú
|
|||
|
|
fogaknak össze ne roncsoltassék?</p>
|
|||
|
|
<p>Gondolatnak is rettenetes, hogy egy imádott hölgynek az élete
|
|||
|
|
mindennap egy negyedóra hosszat egy láthatatlan pókfonálon függjön,
|
|||
|
|
a melyiknek ez egyik vége egy tigrisnek a nyakához van kötve.</p>
|
|||
|
|
<p>De engem nem csak ez bántott; engem üldözött az a gondolat, hogy
|
|||
|
|
mit enyeleg az én kedvesem – egy idegennel.</p>
|
|||
|
|
<p>Én a hizelgésekben, miket e vadállatra halmozott, meglopva
|
|||
|
|
láttam magamat; s mikor átölelte a királytigris nyakát, a gyűlölet
|
|||
|
|
és féltékenység pírja lepte be arczomat. Az a fenevad boldogabb,
|
|||
|
|
mint én!</p>
|
|||
|
|
<p>És én e jelenetet mindennap végig néztem. Ott voltam az
|
|||
|
|
előadáson, ha hó esett, ha eső. Elkisértem a menazseriát egyik
|
|||
|
|
városból a másikba. A személyzet úgy ismert már, mint saját
|
|||
|
|
kakadúit.</p>
|
|||
|
|
<p>Sokszor váltottam szót Karolinnal – a vasrácson keresztül, mikor
|
|||
|
|
a tigrisnél volt. Nekem szabad volt hozzá beszélnem; hiába is nem
|
|||
|
|
lett volna szabad, mert mégis tettem volna.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor már a tigris lefeküdt előtte s ő kegyesen rádült, olyankor
|
|||
|
|
nehány pillanatig lehetett vele szót váltani, az ő veszélyeztetése
|
|||
|
|
nélkül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem fél ön, hogy egyszer széttépi ez a fenevad?</p>
|
|||
|
|
<p>Nevetett s azt felelte:</p>
|
|||
|
|
<p>– Vannak nők, a kik még ennél veszedelmesebb fenevadakkal is
|
|||
|
|
tudnak játszani.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt én magamon tapasztalom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát elismeri, hogy veszedelmes? <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Önre nézve nem az.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön nem tépne szét engem, ha a tigris helyében volna?</p>
|
|||
|
|
<p>Hm! Becsületemre, ez olyan kérdés volt, a mire nem tudtam
|
|||
|
|
hirtelen mit felelni. Előéletemet tekintve, aligha igazoltnak nem
|
|||
|
|
kelle tartanom némi kétségeskedést.</p>
|
|||
|
|
<p>Máskor ismét azt kérdeztem tőle egy próbaóra alkalmával, mikor
|
|||
|
|
kevesen voltak jelen: «Nem utálja ön ezt a mesterséget? Ezzel a
|
|||
|
|
termettel, ezzel a tekintettel, ezzel a hanggal ön a művészet
|
|||
|
|
királynéja lehetne, s itt eltemeti kegyed magát egy ronda
|
|||
|
|
kalitkába».</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem, uram; én ezt a mesterséget szeretem. Ez a legnagyobb
|
|||
|
|
művészet a világon. Az eleven halállal játszani! E mély nyöszörgés,
|
|||
|
|
a mit ez a vadállat hörög, az én tapsom. Aztán ez nekem gyönyört
|
|||
|
|
ád, a mihez fogható nincs a világon. Belépni egy királyi ellenség
|
|||
|
|
odujába, szemtől-szembe, fegyvertelenül kihívni azt a tusára,
|
|||
|
|
hallani szívijesztő ordítását, látni vérszomjú tekintetét s azután
|
|||
|
|
egy tekintettel, egy mosolygással meghunyászítni őt; lefektetni a
|
|||
|
|
földre, lábaimhoz csúsztatni, hogy talpamat fejére tegyem; aztán
|
|||
|
|
rádülni pompás termetére, átölelni gyönyörű karcsú nyakát,
|
|||
|
|
hallgatni gyáva nyögését; ah ez valami gyönyör, a mit önnek nem
|
|||
|
|
lehet megérteni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Elhiszem! Ezt csak nők tudják megérteni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ilyenkor minden idegem lángban van; minden csepp vérem, mint a
|
|||
|
|
villanyfolyam, fut ereimben. Nézze csak ön órája után, egy percz
|
|||
|
|
alatt hányszor ver üterem, mikor itt vagyok.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal a legnaivabb készseggel, melyet az ős természet olt az
|
|||
|
|
asszonyokba, kidugta felém a vasrácson kezét, másik kezével öltönye
|
|||
|
|
szárnyát takarva a tigris fejére – «a barátom féltékeny, s könnyen
|
|||
|
|
megtehetné, hogy ő is kinyújtsa a vasrácson át egyik kezét».</p>
|
|||
|
|
<p>Én megfogtam az elém nyújtott kéz csuklóját; oly szép fehér kéz
|
|||
|
|
volt az, oly hajlékony, mint egy hattyúnyak, s órámon számláltam az
|
|||
|
|
érütést. Valóban százhuszat vert az egy percz alatt. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Lássa ön, szólt diadalmasan; ezt ön nem képes felfogni.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát attól nem fél ön, hogy egyszer valamely vadállat
|
|||
|
|
széttépi?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah dehogy! a hány itt van, mind olyan szelid, mint a bárány; a
|
|||
|
|
legtöbb kicsiny korától fogva ismer. A legnagyobb bolondok, úgy
|
|||
|
|
félnek egy kis vesszőtől, hogy moczczanni sem mernek. Egyedül
|
|||
|
|
Amuratnak van szíve.</p>
|
|||
|
|
<p>Amurat volt ő csíkos szultánsága neve.</p>
|
|||
|
|
<p>– A többivel csak játszom; de ezt itt – s e szónál picziny ajka
|
|||
|
|
elé tevé mutató-újját – meg ne hallja! ezt itt mindannyiszor meg
|
|||
|
|
kell hódítanom.</p>
|
|||
|
|
<p>Amurat nyugtalan mozdulattal jelenté, hogy már unja a dolgot.
|
|||
|
|
Karolin egy gyönge legyintést adott neki az arczára s azzal
|
|||
|
|
eltávozott a másik kalitba, hyénákát ugráltatni abroncson
|
|||
|
|
keresztül. Azt már nem szerettem nézni.</p>
|
|||
|
|
<p>A tigris szépen fekve maradt, s csöndesen nézett szemeim közé.
|
|||
|
|
Úgy látszott, mintha ismerne már, s topáz-ragyogásu szemei élesen
|
|||
|
|
tekintének arczomba; néha órákig elnézegettük így egymást, s
|
|||
|
|
bizonyosan azon tanakodtunk, hogy kettőnk közül melyikünk külömb
|
|||
|
|
állat?</p>
|
|||
|
|
<p>Sorsunk különben meglehetősen egyenlő volt; mindennap délelőtt,
|
|||
|
|
délután egy óranegyedig láttuk a szép tündérleányt, ki bennünket
|
|||
|
|
megbűvölt, kiről éjjel-nappal álmodoztunk, és a kit – nem mertünk
|
|||
|
|
megenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Amurat még csak tehette volna, ha merte volna; de nekem az igaz,
|
|||
|
|
hogy hozzáférnem sem lehetett. Az apja jobban őrizet alatt tartá,
|
|||
|
|
mint csörgőkigyóit.</p>
|
|||
|
|
<p>Párszor bele akartam kötni az ismeretségbe, de a vén
|
|||
|
|
oroszlánszelidítő igen nyersen elutasított.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt mondta: «Uram! mi semmiképen sem termettünk egymásnak. Ön
|
|||
|
|
nagyobb úr, mint hogy családomnak tagja lehessen; én meg viszont
|
|||
|
|
nagyobb úr vagyok, mint hogy önnek játéktárgya lehessek.
|
|||
|
|
Állattárlatom sokat ér és sokat jövedelmez, leányom úri módon élhet
|
|||
|
|
utána; nem kényszeríti a szükség, hogy szégyent keressen magának.
|
|||
|
|
Ön <span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
|
|||
|
|
"Page_16">-16-</a></span> városról-városra utánunk jár; ez nekünk
|
|||
|
|
nagy megtiszteltetés; azért ön bejárhat minden reggel a próbákra,
|
|||
|
|
minden este a mutatványokra, ott beszélgethet velünk, töltheti
|
|||
|
|
kedvét, hanem azon túl nem ismerjük egymást.»</p>
|
|||
|
|
<p>Körülbelől ilyenforma válaszokat kaptam a leánytól is.</p>
|
|||
|
|
<p>Az állatszínpadon beszélhettem vele egyedűl, ott nagyon jó
|
|||
|
|
gardedame-ja volt; hanem azon kívül lehetetlen volt vele másképen
|
|||
|
|
találkoznom, mint apja társaságában.</p>
|
|||
|
|
<p>Föltettem magamban, hogy kiverem fejemből. A tájékára sem megyek
|
|||
|
|
többet az egész állatgyűjteménynek. Láttam én annál már szebbeket
|
|||
|
|
is. Szebb tigriseket és szebb leányokat.</p>
|
|||
|
|
<p>Csakhogy ez nem volt igaz. Ezt én csak hazudtam magamnak. Dehogy
|
|||
|
|
tudtam a nélkül élni, hogy őt egy napon ne lássam. Ha feledni
|
|||
|
|
akartam, azt hittem, megbolondulok bele. Egyszer elhagytam őket
|
|||
|
|
utazni más városba. Talán ha egy ország választ el egymástól, akkor
|
|||
|
|
el leszünk szakítva. Ez sem volt igaz. Három napig küzdöttem
|
|||
|
|
legmakacsabb ellenfelemmel: tulajdon magammal; – ő győzött le. Mire
|
|||
|
|
a másik városban fel volt állítva az állatsereglet deszkabódéja,
|
|||
|
|
már akkor én is ott voltam megint.</p>
|
|||
|
|
<p>No jó, tehát legyek ottan… okoskodám bolondabbik felem
|
|||
|
|
ellenében; de tekintsük úgy az egészet, mint egy mulattató
|
|||
|
|
látványt. Az ember megszokhatja a balletot, az operát, de azért nem
|
|||
|
|
szükséges senkibe szerelmesnek lenni. Ez a szép zoológiai
|
|||
|
|
gyűjtemény megérdemli a szaktudós tanulmányozását, igazán
|
|||
|
|
megérdemli: az állatok psychologiája, az acclimatatió és dressura
|
|||
|
|
méltók a contemplatióra; az egész leány azzal a tigrissel nem
|
|||
|
|
egyéb, mint physiologiai experimentum.</p>
|
|||
|
|
<p>Jól van, jól! beszélhettem én azt magamnak; de a mint az óra
|
|||
|
|
ütött, a mint a kalit hátulsó ajtaja felnyilt s belépett rajta
|
|||
|
|
Karolin, egyszerre ki voltam mozdítva helyemből megint; az a
|
|||
|
|
hústömeg, mely az egy forint belépti díjt megfizette, ott állt a
|
|||
|
|
karzatnak dőlve az én ruhámban, hanem a lelkem benn volt a kalitban
|
|||
|
|
a leánynyal! <span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
|
|||
|
|
"Page_17">-17-</a></span> ott reszketett miatta a halálveszély
|
|||
|
|
előtt; ott borúlt lábaihoz varázsló tekintetétől, ott nyöszörgött
|
|||
|
|
kegyelemért a padlatot karmoló vadállattal együtt, ott ittasúlt meg
|
|||
|
|
piruló lihegésétől, s ott égett meg szemei görögtüzében. E vakmerő
|
|||
|
|
játék az eleven halállal, e tündéri varázslat mindennap elvevé
|
|||
|
|
eszemet. Azalatt folyvást a képzelem uralgott rajtam, mely egy
|
|||
|
|
percz alatt a rémület jégpolusától a kéj forró tropicusáig
|
|||
|
|
benyargalta velem az egész világot.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy napon azt sugtam Karolinnak:</p>
|
|||
|
|
<p>– Én önt elveszem nőül!</p>
|
|||
|
|
<p>Bámulva tekinte rám nagy szép szemeivel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Becsületemre mondom…</p>
|
|||
|
|
<p>Arra megrázta mosolyogva szép fürtös fejét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akar-e ön nőm lenni?</p>
|
|||
|
|
<p>A leány arra mélyen elpirult; egészen odasimult a tigris fejéhez
|
|||
|
|
s azt sugá neki:</p>
|
|||
|
|
<p>«Odaadsz, Amurát?»</p>
|
|||
|
|
<p>A tigris nem felelt semmit, csak piros nyelvével nyalogatta szép
|
|||
|
|
fehér fogait.</p>
|
|||
|
|
<p>A közönség, mely nem érté, a mit svéd nyelven beszéltünk, azt
|
|||
|
|
hitte: az is az előadáshoz tartozik s el volt ragadtatva. A leány
|
|||
|
|
eltávozásakor felém tekinte s láttam, hogy két könycsepp ragyog
|
|||
|
|
szemeiben.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez diadal! Ismerem én már a könycseppeket.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezúttal Amurat nem szökött utána, csendesen fekve maradt, s
|
|||
|
|
kigyózó farkával csapkodta a padlatot kétfelől.</p>
|
|||
|
|
<p>Biz’ ez egy nagy bolondság volt tőlem, házasságot igérni egy
|
|||
|
|
menazsériás leánynak; de ismerek embereket, a kik hasonló bolond
|
|||
|
|
igéreteket meg is tartottak.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap Karolin atyját véletlen halál érte utól. A hímoroszlán,
|
|||
|
|
melynek mindennap torkába fektette nyakát, állkapczáinak egy téves
|
|||
|
|
összecsukásával megölte őt. Bizonyosan szórakozottság volt a
|
|||
|
|
szereplő hőstől, egy akarata elleni gixer. Ha jury volnék,
|
|||
|
|
fölmenteném. Nem volt szándékolt gyilkolási tény. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Hanem azért Karolina mégis csak árva lett, s most már nem volt,
|
|||
|
|
a ki előlem őrizze.</p>
|
|||
|
|
<p>Most már elfogadhatta látogatásom mindennap. Igaz, hogy nőül
|
|||
|
|
kértem őt. Most már meghallgathatta őrült szerelmem szavait, s nem
|
|||
|
|
védhette magát ellenük. Atyja tragikus halála után két hétig nem
|
|||
|
|
látta őt a közönség, s távolléte igen természetesnek találtatott.
|
|||
|
|
Én mindennap azzal a szóval bucsúztam el tőle, hogy váljék meg
|
|||
|
|
végkép szörnyű művészetétől; hagyjon fel az egész
|
|||
|
|
állatsereglettel.</p>
|
|||
|
|
<p>Ő mindannyiszor mélyen fürkésző szemekkel tekinte szemeimbe,
|
|||
|
|
mintha még valami egyebet is várna; mintha azt kérdené: «hát
|
|||
|
|
aztán?»</p>
|
|||
|
|
<p>«Aztán?» Milyen sok leány várta hiába e kérdésre a feleletet; a
|
|||
|
|
mi pedig csak egy szó. Mi lesz belőlem aztán?</p>
|
|||
|
|
<p>«Nőm!»</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy én e szóval oly fukar voltam!</p>
|
|||
|
|
<p>Igaz, hogy egyszer mondtam azt neki, de az még atyja életében
|
|||
|
|
volt. Nem gondolhattam-e arra, hogy a védtelen ellenében nem
|
|||
|
|
szükség már e szót ismételnem? Igazán áruló voltam-e? én magam sem
|
|||
|
|
tudok rá felelni.</p>
|
|||
|
|
<p>Február 25-ike volt, midőn ismét e szóval váltam el tőle:</p>
|
|||
|
|
<p>«Hagyja el kegyed e rémes életpályát – az én kedvemért.»</p>
|
|||
|
|
<p>A leány megszorítá kezemet, közel hajolt hozzám, mintha
|
|||
|
|
megakarna csókolni, hanem azon perczben, melyben át akartam
|
|||
|
|
karolni, ügyesen, mint a szilaj párducz, kisiklott kezemből s
|
|||
|
|
elfutott tőlem, mint szokott a tigris elől.</p>
|
|||
|
|
<p>És én akkor sem mondtam neki, «hát aztán?»</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap reggel még ágyban hevertem, midőn a színlapot hozták. A
|
|||
|
|
hirdetmények közt nagy betükkel látom kitéve: «Karolin kisasszony
|
|||
|
|
ismét megkezdi mutatványait Amurattal.»</p>
|
|||
|
|
<p>A meglepetés, a boszúság, a szégyen erőt vettek kedélyemen.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
|
|||
|
|
"Page_19">-19-</a></span> Elfeledtem, hogy legelőbb is önmagamnak
|
|||
|
|
kellene szemrehányást tennem valami nagy mulasztásért.</p>
|
|||
|
|
<p>Hirtelen siettem Karolin szállására.</p>
|
|||
|
|
<p>A hotelben már a kapus tudósított, hogy Karolin máshová
|
|||
|
|
költözött s új szállása czímét nem hagyta hátra. Hanem egy levelem
|
|||
|
|
volt tőle, a mit a kapus átadott.</p>
|
|||
|
|
<p>A levelet kocsimban olvastam el; ez állt benne:</p>
|
|||
|
|
<p>«Uram! Amuratnak jobb szíve van, mint önnek. Én ő vele maradok.
|
|||
|
|
Ő nem öl meg engem.»</p>
|
|||
|
|
<p>Végtelenül fel voltam ingerelve. Hát minek kétkedik bennem? Azt
|
|||
|
|
nem akartam elismerni, hogy volt oka a kétkedésre. Ritka emberben
|
|||
|
|
van annyi igazságszeretet, hogy saját magát arczúl verje.</p>
|
|||
|
|
<p>Engem egy bolond vadállattal hasonlítani össze!</p>
|
|||
|
|
<p>Elhitettem magammal, hogy ez az egész nem egyéb komédiás
|
|||
|
|
büszkeségnél. Ez a nép azt hiszi, hogy azon a deszka piedestálon,
|
|||
|
|
melyre magát élő bálványnak felállítja, legyen az színpad, vagy
|
|||
|
|
tigriskalitka: valami istennő; – míg férjénél semmi más, csak
|
|||
|
|
asszony.»</p>
|
|||
|
|
<p>De hát mondtam-e én neki ezt két hét alatt, míg minden szavamat
|
|||
|
|
úgy leste, mint virág a harmatot?</p>
|
|||
|
|
<p>De ez mind nem jutott eszembe.</p>
|
|||
|
|
<p>Valamit éreztem e hölgy iránt, a mi keveréke a szerelemnek és
|
|||
|
|
boszúnak, a bámulatnak és megvetésnek, a gyönyörvágynak és a
|
|||
|
|
gyilkolásnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy megfelelő szót találjak rá: éhes voltam erre a nőre.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap már egy órával a mutatvány ideje előtt ott voltam az
|
|||
|
|
állatseregletben. A majmokkal játszottam, a míg elkezdődik. Minő
|
|||
|
|
tökéletes lehetne a világ, ha az alkotás műve megmaradt volna a
|
|||
|
|
majmoknál. Ha mindnyájunknak ilyen képe volna, mint ezeknek az okos
|
|||
|
|
állatoknak, akkor egygyel kevesebb baj volna a földön: a
|
|||
|
|
szerelemmel. Egy ilyen orangutang-pofa birtokosa csak nem lőné
|
|||
|
|
magát főbe egy ilyen orangutangissáért.</p>
|
|||
|
|
<p>Csengettek, s ez majom-studiumaimat félbeszakítá. Az
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
|
|||
|
|
"Page_20">-20-</a></span> előadás kezdődött. Elébb valamelyik
|
|||
|
|
állatszelidítő-segéd gyakorolta barbarismusát az apróbb tehetségű
|
|||
|
|
barmokon; összeeresztett jegesmedvét, hyénát, s evett velük egy
|
|||
|
|
tálból nyers húst. Ez most engem a szokottnál is jobban
|
|||
|
|
untatott.</p>
|
|||
|
|
<p>Végre hangzott a második csöngetés is, a tigris kalitjának
|
|||
|
|
hátulsó ajtaja felnyilt, s a bámész sokaságon a meglepetés moraja
|
|||
|
|
futott végig; – Karolin talpig feketébe öltözve lépett elő. Hiszen
|
|||
|
|
gyászolt. De az mégis olyan különös volt, komédiát játszani
|
|||
|
|
gyászruhában! Arcza is halványabb volt a szokottnál, s szemeiben
|
|||
|
|
hiányzott az a megverő igézet, a mi máskor bűvkört alakított
|
|||
|
|
körüle.</p>
|
|||
|
|
<p>Meglehet, hogy a fekete ruhának volt hatása a tigrisre; ezek a
|
|||
|
|
vadállatok, nem tudom miért, úgy haragusznak a civilizált világ
|
|||
|
|
általános színére; az is meglehet, hogy hetek óta nem látva
|
|||
|
|
úrnéját, elszokott már igézésétől; annyit észre lehetett rajta
|
|||
|
|
venni rögtön, hogy rosz kedve van s ma nem lesz engedelmeskedő
|
|||
|
|
szeszélyében.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint Karolin belépett hozzá, fejét a földre eresztve, azon
|
|||
|
|
dörgő ordítást hallatá, mely az állatoknál a támadást jelenti.</p>
|
|||
|
|
<p>A közönség feszült figyelme ösztönszerű félelembe ment át; s
|
|||
|
|
midőn Karolin első közeledő lépésére a tigris hirtelen két lábra
|
|||
|
|
állt s fenyegetően tárta fel haláladó torkát, öldöklő fogaival,
|
|||
|
|
több hang rémülten kiálta Karolinnak, hagyja el a kalitkát.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem tette azt a leány. A helyett hátravetette sűrű hajfürteit s
|
|||
|
|
egy rögtöni szökéssel a tigrisnél termett, s úgy ütötte azt pofon
|
|||
|
|
picziny tenyerével, hogy csak úgy csattant.</p>
|
|||
|
|
<p>«Helyedre, szolga!»</p>
|
|||
|
|
<p>A szívdobogása megakadt, a ki ezt látta. A mint a feketeruhás
|
|||
|
|
leány, mint egy alvilági tündér, e csodaerejü állatot arczul merte
|
|||
|
|
ütni, s a mint a dühödt állatkirály ez ütéstől megalázódott,
|
|||
|
|
összehúzta magát, irgalmat, bocsánatot esdekelve a leány lábaihoz
|
|||
|
|
csúszott és reszketett.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem jobban, mint én magam. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Oh! ez az ütés engemet is ért. Engemet kegyetlenebb ütés
|
|||
|
|
ért.</p>
|
|||
|
|
<p>A leány szemei megtaláltak engem a sokaság között, s valami
|
|||
|
|
mondhatlan gúny, kihívás, szemrehányás sugárzott azokból felém.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy látszott, hogy Karolin ezúttal meg akarta mutatni bűvészete
|
|||
|
|
egész hatalmát. Kézcsókra nyújtá a tigrisnek keztyűs kezét, s
|
|||
|
|
azután levonva a fekete keztyűt kezéről, odaveté azt eléje s
|
|||
|
|
kényszeríté, hogy adja fel fogaival. Az állatkirály
|
|||
|
|
engedelmeskedett, mint egy kutya.</p>
|
|||
|
|
<p>Akkor azután elkezdett neki szokottan hizelkedni, a tigris
|
|||
|
|
roppant első lábát fölvette kezébe, megsimogatta azt; azután leoldá
|
|||
|
|
a haját összetartó fehér szalagot, s azt a tigris nyaka körül
|
|||
|
|
kötötte: mint a hogy egy szelid báránykának szokták.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem nézhettem tovább.</p>
|
|||
|
|
<p>A kalitkasor háta mögé kerültem. Ott állt őrt a tigris kalitja
|
|||
|
|
mögött Duvald barátom; régi ismerős szolga az állatseregletnél, az
|
|||
|
|
ajtónyitást lesve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó napot öreg! – köszöntém őt. – Mit csinálsz itt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ügyelek, míg ő visszatér.</p>
|
|||
|
|
<p>– Soká fog tartani még?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ma tovább, mint máskor.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem lennél szives nekem átadni helyedet?</p>
|
|||
|
|
<p>– Minek, uram?</p>
|
|||
|
|
<p>– Meg akarom lepni úrnődet, mikor kilép. Én hadd nyissam ki
|
|||
|
|
előtte az ajtót. Hiszen ismersz.</p>
|
|||
|
|
<p>Az öreg értően hunyorított szemével, sokszor látott az utóbbi
|
|||
|
|
időben úrnőjénél; azt hitte, egészen értjük egymást.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hanem aztán valami baj ne legyen belőle, uram. Nézze, itt ez a
|
|||
|
|
kis kerek nyílás az ajtón arra való, hogy ezen keresztül nézzük,
|
|||
|
|
mikor van vége a mutatványnak. Azt el ne téveszsze ön. Mikor látni
|
|||
|
|
fogja, hogy úrnőm hátrafelé szökik, akkor egyszerre sebesen tárja
|
|||
|
|
fel az ajtót, s aztán, a mint ő kiszökött, ne sokat foglalkozzék
|
|||
|
|
vele, hanem csapja be hirtelen az ajtót, s tolja eléje a reteszt,
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
|
|||
|
|
"Page_22">-22-</a></span> különben Amurat úrfi szintén kijön utána;
|
|||
|
|
no iszen az lenne aztán szép mulatság a publikumnak!</p>
|
|||
|
|
<p>Kedvem lett volna azt a szép mulatságot megszerezni a
|
|||
|
|
publikumnak; azonban biztosítám az öreget, hogy eszem ágában
|
|||
|
|
sincsen ilyen rosz tréfa.</p>
|
|||
|
|
<p>– De talán még sem teszek valami egészen okos dolgot, ha önt
|
|||
|
|
egyedül hagyom itten.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy pár markába nyomott louisdor felvilágosítá az öreget, hogy
|
|||
|
|
egészen okos dolog lesz az; azzal ott hagyott. Gondolta: elég okos
|
|||
|
|
emberre hagyta ezt a helyet.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint magamra maradtam, bepillantottam az őrnyiláson. Karolin
|
|||
|
|
abban a pillanatban dűlt rá karcsu termetével a meghódított
|
|||
|
|
állatkirályra s diadalmas tekintettel keresett valakit a néző sereg
|
|||
|
|
között.</p>
|
|||
|
|
<p>Az a valaki itt van.</p>
|
|||
|
|
<p>Én nem tudom, meg voltam-e őrülve akkor? rám is elragadt-e a
|
|||
|
|
varázs arról a másik oktalan állatról? – Mit akartam? – Meg
|
|||
|
|
akartam-e mutatni ennek a dæmonnak, hogy épen olyan bátor vagyok,
|
|||
|
|
mint ő? Meguntam-e saját életemet? vagy az övét akarom elvenni?
|
|||
|
|
Imádásom áldozatát akarom-e neki bemutatni, vagy meg akarom
|
|||
|
|
gyalázni a világ előtt? – Kinyitottam az ajtót s beléptem a tigris
|
|||
|
|
kalitjába.</p>
|
|||
|
|
<p>A közönség ijedelmének hörgő moraja fogadta megjelenésemet.
|
|||
|
|
Karolin nem vette azt észre.</p>
|
|||
|
|
<p>Én pedig csendesen odaléptem hozzá, s a mint a királytigrisre
|
|||
|
|
volt hajolva karcsu termetével: egy teljes forró csókot nyomtam
|
|||
|
|
arczára.</p>
|
|||
|
|
<p>Erre egy sikoltás hangzott. Karolin ijedten szökött fel
|
|||
|
|
fektéből.</p>
|
|||
|
|
<p>Most csak két pillanatra emlékezem még.</p>
|
|||
|
|
<p>Az egyik pillanat az volt, midőn a tigris meglátva engem, egy
|
|||
|
|
szökéssel fölém került és egy csapással lesujtott a földre; a másik
|
|||
|
|
pillanat az volt, midőn Karolin az újra nekem rohanó vadállat elé
|
|||
|
|
veté magát, két kezét maga elé tartva, s ezt kiáltá felém:
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
|
|||
|
|
"Page_23">-23-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>«Meneküljön ön, nekem végem!»</p>
|
|||
|
|
<p>És aztán láttam, hogy a tigris éles körmei mint csaptak le fehér
|
|||
|
|
vállaira, láttam, mint szökik fel a vér drága kebeléből, és azzal
|
|||
|
|
elsötétült velem a világ: eszméletemet vesztém.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Mikor, nem tudom, hány nap múlva, öntudatomhoz kezdtem jönni, a
|
|||
|
|
kórházban találtam magamat, erősen bekötözve és tapaszokkal
|
|||
|
|
beragasztva. Egész csapat orvos állt körül, kik közül a
|
|||
|
|
legokosabbik erősen gratulált hozzá, hogy ilyen szépen
|
|||
|
|
megmenekültem. Ez nem minden emberrel történt volna meg ilyen
|
|||
|
|
símán.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát Karolin? ez volt első kérdésem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Neki semmi baja! – felelének.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak akkor mondták meg, mikor egészen felgyógyultam, hogy őt
|
|||
|
|
szerteszét tépte a vadállat. Velem történt volna az, ha ő
|
|||
|
|
mentségemre nem siet.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>A mint lábra állhattam, az volt a legelső, hogy törvény elé
|
|||
|
|
idéztek. Legelőször a közbiztonsági hatóságnak volt velem baja, a
|
|||
|
|
miért ily élet- és közbátorság-veszélyeztető merényletet követtem
|
|||
|
|
el; az fizettetett velem nem tudom, hány ezer frankot. Azután a
|
|||
|
|
polgári törvényszék tudatta velem: hogy Karolinnak egy anyai
|
|||
|
|
nagybátyja, mint a menazséria egyetlen örököse, nem tudom, hány
|
|||
|
|
ezer frankot akar rajtam megvenni, a miért az állatszelidítés
|
|||
|
|
klenodiumától megfosztottam az intézetet.</p>
|
|||
|
|
<p>Ahhoz elmentem magam, hogy egyezzünk ki. Tízezer frankot kért
|
|||
|
|
széttépett unokahugáért. Ennyit bizton követelhet, mert most
|
|||
|
|
kénytelen egész állatseregletét eladni.</p>
|
|||
|
|
<p>Mondtam, hogy adok neki huszezer frankot: adja el nekem a
|
|||
|
|
tigrist. Megegyeztünk.</p>
|
|||
|
|
<p>Én aztán fogtam egy pisztolyt, s Amurat barátomat, mikor
|
|||
|
|
legnyugodtabban nézett rám topáz-ragyogásu szemeivel, úgy homlokon
|
|||
|
|
lőttem, hogy fel se jajdult.</p>
|
|||
|
|
<p>És most vetélytársam bőre, ki szeretőmet elrabolta, ott
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
|
|||
|
|
"Page_24">-24-</a></span> van kiterítve hálószobámban, s
|
|||
|
|
valahányszor ágyamba lépek rajta át, eszembe jut róla kidobott husz
|
|||
|
|
és egynehány ezer frankom, s az a két szép varázs ragyogásu kék
|
|||
|
|
szem, a mit soha nem fogok elfelejteni.</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>«No ez bizony elég nagy bolond volt!» mondá a klubb elnöke.
|
|||
|
|
Lássuk, ki vitatja el tőle az elsőbbséget?</p>
|
|||
|
|
<h2>MÁSODIK BOLOND,<br />
|
|||
|
|
A KI EGY KIRÁLYNÉBA SZERELMES.</h2>
|
|||
|
|
<p class="center">(Ez is önéletirás.)</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer egy fénykép lepett meg valamelyik pesti műárus
|
|||
|
|
kirakatában. Egy fekete ruhás hölgy képe; valóságos madonna-arcz;
|
|||
|
|
fejét fekete fátyol borítá, s a fátyol szögleteit összefogva tartá
|
|||
|
|
finom fehér keze. De ha a vonásokban madonna volt is az arcz:
|
|||
|
|
kifejezéseiben inkább a saragossai leány volt, az orleánsi szűz; a
|
|||
|
|
szemekben a szenvedély, melynek nem földi tárgya van, s az ajkakon
|
|||
|
|
a jelleg, mely boldogságot nem árul el.</p>
|
|||
|
|
<p>Bementem a műárushoz, hogy megvegyem ezt a fényképet. Volt neki
|
|||
|
|
belőle még tiz. Mind a tizet megvettem. Kértem, hogy ne tegyen ki
|
|||
|
|
többet belőle az utczai kirakatba.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kinek az arczképe ez?</p>
|
|||
|
|
<p>Nem tudta megmondani. Utasított a fényképészhez, a kitől sok más
|
|||
|
|
egyébbel együtt bizományba kapta.</p>
|
|||
|
|
<p>Futottam a fényképészhez: «Kinek az arczképe ez?»</p>
|
|||
|
|
<p>Az sem tudta. A mintát Bécsből kapta egy ottani műárustól.</p>
|
|||
|
|
<p>Felutaztam Bécsbe. Felkerestem a műárust: «Kinek az arczképe
|
|||
|
|
ez?» <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
|
|||
|
|
"Page_25">-25-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A müárus elmosolyodott rajtam s azt kérdezte, hogy minek akarom
|
|||
|
|
ezt megtudni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mert nekem e hölgyet látnom kell, ha valahol e földön
|
|||
|
|
meglátható.</p>
|
|||
|
|
<p>A műárus most még gúnyosabban mosolygott s azt felelte:</p>
|
|||
|
|
<p>– Az nehezen fog menni, uram, először azért, mert ez a hölgy –
|
|||
|
|
egy királyné… Másodszor azért, mert ez a hölgy egy olyan királyné,
|
|||
|
|
a kinek nem csak hogy fiatal férje van, hanem a kinek azonfölül
|
|||
|
|
épen e perczben egy király udvarol, égő bombákat és granátokat
|
|||
|
|
hajigálva lábaihoz, s a ki e királyi ajándékokat
|
|||
|
|
visszahajigálja.</p>
|
|||
|
|
<p>A műáruson volt ezután a sor az elbámulásra, midőn a helyett,
|
|||
|
|
hogy e fölfedezésre szépen behuzzam a fejemet gallérom közé, s
|
|||
|
|
elbujjak a kalapom alá és csendesen odább osonjak: minden ujabb
|
|||
|
|
szavaira azt láthatta, hogy arczom hevűl, szemeim égni kezdenek a
|
|||
|
|
belső hőségtől. S midőn megtudám, ki e hölgy, lelkesedve szorítám
|
|||
|
|
arczképét szivemhez: «Igen, igen! egy királynét, egy hősnőt
|
|||
|
|
képzeltem benne mindig, s most már esküszöm, hogy látni fogom őt,
|
|||
|
|
ha odáig el nem veszek.»</p>
|
|||
|
|
<p>A műárus azt mondta, hogy nem bánja, akármit csinálok, csak az
|
|||
|
|
ötven krajczárt fizessem meg a fényképért, mert annyi az ára. Ettől
|
|||
|
|
fogva el kezdtem futni.</p>
|
|||
|
|
<p>Futottam nem csak az utczán: a föld minden utazásképes
|
|||
|
|
alkalmatosságain, hanem a légben, a holdban, a képzelet világában.
|
|||
|
|
Elfutottam hajdani meggyőződéseimtől, bölcs rokonaimtól, vagyonom
|
|||
|
|
egy részétől, ép eszemtől; elfutottam saját féllábamtól, és rövid
|
|||
|
|
ifjuságomtól.</p>
|
|||
|
|
<p>Hiszen négy év előtt nem voltam én sem ősz, sem sánta, sem
|
|||
|
|
reactionárius.</p>
|
|||
|
|
<p>Legelőször is tehát elfutottam az olaszok iránti sympathiáimtól;
|
|||
|
|
– ha ők Garibaldit imádják, én Croccot imádom; bemegyek az
|
|||
|
|
ostromlott várba, ha vérben uszom is odaig keresztül, s harczolok e
|
|||
|
|
hölgyért, és elveszek érte. De neki meg kell azt tudnia, hogy ő
|
|||
|
|
érte estem el. <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
|
|||
|
|
"Page_26">-26-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Igazán mondom, olyan hihetetlen ez a történet, hogy ha valaki
|
|||
|
|
nekem mesélné el, azt mondanám, hogy hiszékenységemet akarja
|
|||
|
|
kipróbálni; pedig rajtam annyira megtörtént az, hogy ha akarnám, se
|
|||
|
|
tagadhatnék el belőle semmit, mert fél fejem és fél lábam lépnének
|
|||
|
|
fel ellenem tanunak.</p>
|
|||
|
|
<p>De hát kezdjük elől!</p>
|
|||
|
|
<p>Itthon nem szóltam senkinek, hova megyek? Mindenünnen felszedtem
|
|||
|
|
a pénzt, a hol hiteleztek; azt mondtam: nagyszerű jószágvásárlásba
|
|||
|
|
fogok. Azzal szép csendesen elrobogtam Triesztbe, felültem a
|
|||
|
|
legelső olasz gőzösre, mely Anconába volt lapátolandó s azzal olyan
|
|||
|
|
szerencsésen jutottam el az olasz partokra, hogy a zivatar
|
|||
|
|
odacsapott bennünket egy sziklához, s én az övembe rejtett
|
|||
|
|
váltóimon kívül semmit sem mentettem meg a velem vitt
|
|||
|
|
tárgyakból.</p>
|
|||
|
|
<p>No de legalább az a hasznom volt a hajótörésből, hogy nem
|
|||
|
|
kellett a passusomat vizáltatnom, s a míg Rómába értem, nem
|
|||
|
|
rabolhattak ki.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor Rómába értem, már akkor javában szervezkedtek a
|
|||
|
|
legitimista szabad-csapatok, a mik az ostromolt Gaeta
|
|||
|
|
felszabadítására az Abruzzokba betörendők voltak.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott találtam néhány párisi ismerősömet, az ottani jeunesse
|
|||
|
|
doréeból, kiket szintén azon magasztos eszme vezetett ide, hogy egy
|
|||
|
|
megtámadott királyi hölgy segítségére siessenek. Mindnyájan
|
|||
|
|
beedzettük karjainkba a meztelen bőrre az ő nevének előbetüjét, a
|
|||
|
|
királyi koronával; az olaszok nagyon értenek ehez. Apró
|
|||
|
|
tűszurásokból alakult betüt bedörzsölnek valami piros festékkel, s
|
|||
|
|
az holtig ott marad.</p>
|
|||
|
|
<p>Én elmondtam ismerős barátaim előtt szándékomat. Magam alakítok
|
|||
|
|
egy szabadcsapatot, s azt személyesen fogom vezetni. Igen
|
|||
|
|
helyeselték. Mingyárt eszközöltek ki számomra toborzási irodát,
|
|||
|
|
szereztek impressariót, megismertettek fegyverszállítókkal,
|
|||
|
|
emberkufárokkal, s én gyönyörrel számítgattam minden estén pénzem
|
|||
|
|
fogyatkozásáról, <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
|
|||
|
|
"Page_27">-27-</a></span> mily mértékben növekedett csapatom? –
|
|||
|
|
Derék napbarnította ficzkók voltak; regényes viseletekben: a hány,
|
|||
|
|
annyiféle alakú fövegben; ritkaság volt náluk a csizma. Izmaikat
|
|||
|
|
igen kevés öltöny takarta, és az is ritka összefüggésben állt saját
|
|||
|
|
magával. Nálunk parasztosan úgy mondanák, hogy nagyon rongyosak
|
|||
|
|
voltak a ficzkók. De ki néz ilyesmire az igaz ügy bajnokainál?
|
|||
|
|
Elővigyázatból mégis megnyirattam valamennyit.</p>
|
|||
|
|
<p>Párisi bourbonista barátaim a saint-germaini negyedből, azt
|
|||
|
|
tanácsolák, hogy legalább kétszázra engedjem felnőni szabad
|
|||
|
|
csapatomat, s miután néhány hétig hadgyakorlatokat tartottam velök,
|
|||
|
|
akkor csatlakozzam a kitünő vezér, Rossolino Pilo zászlója alá. Ezt
|
|||
|
|
azonban nem fogadhattam meg, mert azt tapasztalám, hogy mikor én
|
|||
|
|
egy nap harminczat fogadok, másnap húsz hiányzik belőle, a mit
|
|||
|
|
hajlandó vagyok azon szórakozottságnak tulajdonítani, a minek
|
|||
|
|
valószinűleg a klima az oka Olaszországban; annálfogva elhatározám
|
|||
|
|
magamban, hogy mihelyt hatvannégy emberem lesz együtt, azokkal én
|
|||
|
|
rögtön megindulok a határ felé.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a hatvannégyes szám nekem strategiai szám volt. A hadseregnek
|
|||
|
|
minden része folytonosan négyfelé elosztható. Ebből én saját
|
|||
|
|
hadműveleti tervet alkottam. A hadsereg minden ütközet után
|
|||
|
|
megkétszereződik, míg végre az ellenségé fölé kerül.</p>
|
|||
|
|
<p>Vettem mindegyiknek egy pompás karabint, két pisztolyt, egy vágó
|
|||
|
|
szuronyt; a többi magától fog jönni. Hisz én magam is csak annyit
|
|||
|
|
ismertem a hadi tudományból, a mennyit a sakktábla és a
|
|||
|
|
Napoleon-patience után el lehet sajátítani. Elég is az!</p>
|
|||
|
|
<p>Lőni, vívni a magam részéről még hazulról jól tudok; aztán mikor
|
|||
|
|
a csatába megy az ember, fölteszi az ellenségről, hogy az
|
|||
|
|
mindezekhez nem ért. Ez szüli az önbizalmat.</p>
|
|||
|
|
<p>Csapatomnak még trombitása is volt, a ki igen jó fiú volt,
|
|||
|
|
csakhogy külön adag rhum kellett neki, mert mindgyárt kiszáradt a
|
|||
|
|
torka. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
|
|||
|
|
"Page_28">-28-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Rómából este későn értünk a legközelebbi határszéli faluig, a
|
|||
|
|
hol Rossolino Pilo főhadiszállását tartá. Siettem magamat és
|
|||
|
|
csapatomat rögtön bemutatni a generalissimusnak.</p>
|
|||
|
|
<p>A fővezér úr alacsony, zömök termetü ferfiú volt, s a mit nagyon
|
|||
|
|
apprehendáltam tőle olasz létére, igen szőke. No de mindegy! Ki néz
|
|||
|
|
a színre? csak a szív legyen jó.</p>
|
|||
|
|
<p>Előadtam neki szándékomat, hogy én kis csapatommal az igaz
|
|||
|
|
ügyért szándékozom utolsó csepp vérig hadakozni, azért nem kérek
|
|||
|
|
semmit oly epedve, mint hogy ereszszen engemet és vitézeimet
|
|||
|
|
legelől a megkezdendő harczba.</p>
|
|||
|
|
<p>A generalissimus hangosan felkaczagott e kivánságomra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez a mossiö nagyon naiv! Jó is volna előre berohanni, s az
|
|||
|
|
orrunk elől a zsákmány javát elkaparintani!</p>
|
|||
|
|
<p>Én csak elbámultam e szóra.</p>
|
|||
|
|
<p>Aztán egész felháborodással feleltem a generalissimusnak:</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! Én nem jöttem ide rabolni, hanem az igaz ügyért
|
|||
|
|
küzdeni.</p>
|
|||
|
|
<p>A vezér vállat vont, rám vigyorította két sor szép fehér fogát:
|
|||
|
|
ráfoghatnám, hogy mosolygott, s azzal azt mondta, hogy jól van,
|
|||
|
|
akkor hát maradjak a depotnál, s őrizzem a podgyászt, –
|
|||
|
|
őrizzek!</p>
|
|||
|
|
<p>A vezér pedig egyenesen kimondá, hogy másként egész vállalatomat
|
|||
|
|
nem autorizálja, ha csak nem kötelezem magamat, hogy a kész
|
|||
|
|
zsákmánynak egy negyed részét s a foglyok váltságdíjának tiz
|
|||
|
|
százalékát, minthogy ez nehezebben behajtható, neki fogom
|
|||
|
|
átszolgáltatni.</p>
|
|||
|
|
<p>No ezt meg már épen nem értettem. «Hiszen uram: a hadi
|
|||
|
|
foglyokért csak nem veszünk tán váltságdíjat? Ki fizetné azt
|
|||
|
|
ki?»</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem épen hadi foglyokról van szó! – magyarázá azután a vezér,
|
|||
|
|
– hanem megesik, hogy egy-egy gazdag bérlő, egy előkelő úrfi, vagy
|
|||
|
|
úrnő, vagy más afféle, kerül hadműveleteink által hatáskörünkbe;
|
|||
|
|
azoknak rokonaik <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
|
|||
|
|
"Page_29">-29-</a></span> vannak, kik örömest megerőtetik magukat
|
|||
|
|
bizonyos összegek nélkülözésére, miket az igaz ügy bajnokai jobb
|
|||
|
|
czélokra tudnak felhasználni – csak hogy szeretteik személyét egy
|
|||
|
|
darabban kaphassák ismét vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a neme a hadviselésnek legkevésbé sem nyerte meg tetszésemet.
|
|||
|
|
Azt feleltem rá: «Addio signor!» s kvártélymesteremmel,
|
|||
|
|
Trivulzioval neki indultam csapatom számára szállást keresni, mert
|
|||
|
|
hogy Italia ege igen költői ég, olyankor, mikor eső nem esik; most
|
|||
|
|
azonban épen nagyon esett. Abban a faluban minden ház tömve, dugva
|
|||
|
|
volt már korábban jött halandókkal, s az én egész
|
|||
|
|
szállásmesterségem nem terjedhetett tovább, mint hogy kinn a gyepen
|
|||
|
|
kifeszítettem azt a ponyvát, a mit magammal hoztam sátornak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Capitano! – monda oldalba döfve könyökkel Trivulzio, mikor
|
|||
|
|
kinn voltunk a falu határán. – Én azt mondom, ne csináljunk mi itt
|
|||
|
|
sátort, hanem gyújtsunk őrtüzeket, s míg azokról azt fogja hinni
|
|||
|
|
minden ember, hogy mi itt pirítjuk a fogainkat: én az éj sötétében,
|
|||
|
|
az esőben, az ismeretes szakadékokon keresztül bevezetem önt az
|
|||
|
|
igéret földére, s aztán kezdjük a vállalatot a saját
|
|||
|
|
szakállunkra.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hogy tegyünk ilyen merész kezdeményezést a fővezér tudta és
|
|||
|
|
akarata nélkül? Mit szólna ehez Rossolino Pilo?</p>
|
|||
|
|
<p>Trivulzio elnevette magát:</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen nem Rossolino Pilo az, hanem Crocco, a fülmetsző. Most
|
|||
|
|
eresztették ki a Bagnoból. Itt minden ember valami más nevezetes
|
|||
|
|
embernek a nevét viseli. Azt gondolja ön, hogy engem otthon
|
|||
|
|
Trivulsionok hínak? ön is jobban teszi, ha valami hires nevet elfog
|
|||
|
|
a maga számára Önnek olyan jó angol képe van, capitano; jól tenné,
|
|||
|
|
ha Wisemannak nevezné el magát; az a név ezen a tájon igen jó
|
|||
|
|
hangzással bir.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nekem nincs szükségem álnévre. Viseljenek álarczot azok, a kik
|
|||
|
|
félnek egykor tetteikért számot adni. Én <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> csak olyan
|
|||
|
|
hőstettekre készülök, a mikkel dicsekedni szokás.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi mindnyájan, a kik önnel vagyunk, capitano, – biztosíta az
|
|||
|
|
olasz. – Minket csak a szent ügy lelkesit. Óh madonna! Itt viselem
|
|||
|
|
keblemen a képét, s minden este, minden reggel megcsókolom. Hát ön
|
|||
|
|
nem visel-e madonna képet a mellén? Még egyszer sem láttam, hogy
|
|||
|
|
azt ajkához érintette volna. Pedig az áldást hoz, signore capitano:
|
|||
|
|
az megóv a golyóktól, az árulástól, a kémektől, és a rothasztó
|
|||
|
|
láztól.</p>
|
|||
|
|
<p>Félbe kellett szakítanom a fecsegőt; olyan tárgyról beszélt, a
|
|||
|
|
mi már is elvette eszemet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát te nem hiszed, hogy bennünket ezen csapatvezér parancsa
|
|||
|
|
kötelez?</p>
|
|||
|
|
<p>– Egyiké sem signore capitano. Óh legyen ön arra készen, hogy
|
|||
|
|
találkozni fog ön még nagyobb nevű emberekkel is. Ne csodálkozzék
|
|||
|
|
rajta, ha egyszer magával Ferencz királylyal is össze fog
|
|||
|
|
találkozni: mert akadnak szemtelenek, a kik az ő nevét is
|
|||
|
|
felveszik; de én majd ráismerek az én emberemre. Sőt megeshetik az
|
|||
|
|
is, hogy egyszer valami kalandornő tévutra vezeti önt, magával a
|
|||
|
|
hős királyné nevével. Óh capitano: őrizkedjék ön a szép
|
|||
|
|
asszonyoktól.</p>
|
|||
|
|
<p>Majd kiszalasztottam a számon azt a szót, hogy: óh arra meg már
|
|||
|
|
én fogok ráismerni! Hisz egész lelkem tele van az ő képével.</p>
|
|||
|
|
<p>Én tehát egészen megnyugodtam abban a szerencsés véletlenben,
|
|||
|
|
hogy íme, a jó sors kezemre adott egy becsületes, lelkesült hadfit,
|
|||
|
|
ki helyettem is bír elég ravaszsággal a mindenféle jellegü sok
|
|||
|
|
hamis ember eszén túljárni, s rábiztam, hogy kalauzolja tehát
|
|||
|
|
csapatomat, a merre legsikeresebben czélhoz érni remél. Még azon
|
|||
|
|
éjjel neki vágtunk a hegyeknek.</p>
|
|||
|
|
<p>Három nap és három éjjel vezetett bennünket Trivulzio, mesés
|
|||
|
|
járhatlanságu hegyszakadékokon, regényes bozótokon, hídtalan hegyi
|
|||
|
|
patakokon keresztül, mely idő alatt <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> zöld borsónál és nyers
|
|||
|
|
káposztánál egyebet nem ettünk, s melynek végén egész csapatom
|
|||
|
|
velem együtt épen olyan rongyos volt, mint mielőtt új ruhába
|
|||
|
|
felöltöztettem valamennyit.</p>
|
|||
|
|
<p>Ellenségre az igaz, hogy ez idő alatt nem találtunk: miután nem
|
|||
|
|
is volt valószínü, hogy az ellenségnek valami különös bolond kedve
|
|||
|
|
támadjon ugyanazon az úton velünk szemközt sétautat
|
|||
|
|
kezdeményezni.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem azért a hadviselés legelső próbatételén mégis szerencsésen
|
|||
|
|
által estem.</p>
|
|||
|
|
<p>Nehéz e legelső próbatettet úgy praecise körülirni, hogy azt
|
|||
|
|
megértsék, és még se értsék. Pedig a hadjáratok legnagyobb hősei
|
|||
|
|
mind tudnak arról eleget beszélni.</p>
|
|||
|
|
<p>Van egy titkos borzalom mindenkiben, a ki még táborozásban nem
|
|||
|
|
volt, s először indul neki az ismeretlennek.</p>
|
|||
|
|
<p>Ki ez az ismeretlen?</p>
|
|||
|
|
<p>Talán a repkedő golyó? Az igaz, hogy ezzel is kell egy kis idő,
|
|||
|
|
míg megbarátkozunk. Az első füttyentés olyan rémületes, úgy zeng,
|
|||
|
|
zizeg, nincs az a kisértetes accord, mely azt ki tudná fejezni. És
|
|||
|
|
mikor az ember a legelsőt megkapja, mikor hallja pattanni a saját
|
|||
|
|
bőrét: még a fájdalmat nem érzi, csak a megdöbbenést. A golyó
|
|||
|
|
felszentelte! olyan, mintha az ember az egyik életből a másikba
|
|||
|
|
lépne át teljes öntudattal. Az egy nagy, egy ünnepélyes pillanat:
|
|||
|
|
hasonló az oltárelőtti esküvőhöz. De már a második golyónál nincsen
|
|||
|
|
az, s mikor az ütközet hevében egész darázsraja a golyóknak döngi a
|
|||
|
|
halálos disharmoniát, semmi hatása sincs ránk többé.</p>
|
|||
|
|
<p>De a legelső próba, a mit a hadfi kiáll, nem a golyó, nem a seb,
|
|||
|
|
hanem egy bizonyos állapot, melyen keresztül kell mennie, és melyet
|
|||
|
|
ki nem kerülhet: ha pánczélinget viselne is, és ha sarkig a Lethe
|
|||
|
|
vizébe mártatott volna is, hogy bőrét ne fogja fegyver, – nincs
|
|||
|
|
számára menekülés. Benne van ez állapotban a legelső közös bivouac
|
|||
|
|
után, melyet hiveivel egy közös szalmán heverve eltöltött. A
|
|||
|
|
legelső csípés az az embernek a nyakán. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Egy megnevezhetetlen, egy leirhatatlan szörnyeteg, melynek
|
|||
|
|
nálunk, a magas társaságokban még a nevét sem ismeri senki. Egy
|
|||
|
|
borzadalmas megalázója az emberi nemnek, egy mikroscopikus fenevad,
|
|||
|
|
kinek puszta egyoldalu barátsága is, bár nem viszonoztatik, még is
|
|||
|
|
szégyenítő; és a ki ellen nem véd se vitézség, se vasjellem, se
|
|||
|
|
hadvezéri óvakodás: hogy egy bajtársi csókkal fel ne avassa a
|
|||
|
|
többiek egyenrangu kollégájává.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez az első próbája a hadjáratnak, a min a hadfinak keresztül
|
|||
|
|
szokás esni. Később aztán a helyzet attributumának veszi az ember,
|
|||
|
|
s egészen normalis viszonyba jön vele; s akkor harcz és
|
|||
|
|
bivouac-edzettnek nevezheti magát, s a dologban még bizonyos
|
|||
|
|
szabályszerü összeköttetést talál a tiszt és közlegénység között;
|
|||
|
|
de én soha sem békültem ki az átkozott helyzettel, s a hozott
|
|||
|
|
áldozatok legnagyobbikának nevezem azt most is, mint neveztem
|
|||
|
|
akkor, midőn a gyehennai szalmán heverve bajtársaim mellett, az
|
|||
|
|
imádott képet invocáltam: «Oh madonna! lebegj előttem, hogy ne
|
|||
|
|
érezzek semmi földi érzést!»</p>
|
|||
|
|
<p>N’en parlons plus! – A kipróbáltatás nálam e nemben tökéletes
|
|||
|
|
volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Harmadnap estére értük utunkban a legelső falut.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott beszállásoltunk a pap házába. A népség mind elszaladt
|
|||
|
|
előlünk az erdőbe, a pap is; olyan nagy volt a rokonszenv irántunk.
|
|||
|
|
Hanem annyi kecske mégis maradt otthon, a mennyi csapatomnak
|
|||
|
|
vacsorára elég leendett.</p>
|
|||
|
|
<p>Mig azt főzték, én kiterítettem a kőasztalra térképemet, s
|
|||
|
|
elkezdtem belőle tájékozni magamat, hogy hol járhattunk eddig, és
|
|||
|
|
hol vagyunk most?</p>
|
|||
|
|
<p>Hát majd a gerendáig ugrottam dühömben.</p>
|
|||
|
|
<p>– Corpo di diavolo! Te Trivulzio! cane maledetto! Hiszen három
|
|||
|
|
nap, három éjjel azért járattad velünk a bolondját, hogy ma este
|
|||
|
|
négy egész migliával távolabb vagyunk Gaetától, mint a honnan
|
|||
|
|
kiindultunk ezelőtt négy nappal.</p>
|
|||
|
|
<p>Még nevetett rajtam. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
|
|||
|
|
"Page_33">-33-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen, capitano, ezt nevezik diversiónak, a mi az ellenséget
|
|||
|
|
szintén megfelelő diversióra kényszerítendi.</p>
|
|||
|
|
<p>– De én nem jöttem ide az ellenséggel menuettet járni. Én
|
|||
|
|
egyenesen rajta akarok törni. Én harczolni jöttem ide, nem a
|
|||
|
|
hegymászásban a térdemen lyukakat koptatni, s zöld borsót enni
|
|||
|
|
nyersen. Fogj hozzá, hogy czél felé vigy bennünket, vagy elcsaplak
|
|||
|
|
pokolba; megköszönheted, ha meg nem lőlek, mint a kutyát, aztán
|
|||
|
|
vezetem magam a csapatomat torony irányában, a hol országutat látok
|
|||
|
|
a mappán.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez elég világosan és érthetően vala mondva signor Trivulzionak,
|
|||
|
|
a ki azután nem is tett semmi ellenvetést, hanem engedelmesen
|
|||
|
|
megadta magát s igéretet tőn, hogy akár holnap mindgyárt belevisz
|
|||
|
|
az ellenség kellő közepébe.</p>
|
|||
|
|
<p>Szavát tartotta.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap hajnalban fényes napvilág mellett rukkoltunk ki a járt
|
|||
|
|
útra, s a hogy iránytűm tanusítá, ezuttal a tengerpart felé vett
|
|||
|
|
irányban.</p>
|
|||
|
|
<p>Első napi hadjáratunk sikere meglepő volt.</p>
|
|||
|
|
<p>A hány falun és majorházon keresztül vonultunk, mindenütt az
|
|||
|
|
olasz tricolor lobogott már; a népség teljes lázadásban a legitim
|
|||
|
|
dynastia ellen. E gonosz lázadást puszta megjelenésünk legyőzte
|
|||
|
|
mindennütt. A lobogókat rögtön felcseréltettem a Bourbon
|
|||
|
|
zászlókkal, a birákat és véneket felesküdtettem a dynastia iránti
|
|||
|
|
hűségre, s a fegyverfogható ifjuságból kiválogattam a javát, mely
|
|||
|
|
velünk harczolni igérkezett. Minden ponton «jöttem, láttam,
|
|||
|
|
győztem!» Fel nem tartóztathatta diadalutamat senki.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap déltájon, a mint egy hegyi patak völgyén felfelé
|
|||
|
|
vonultam, mintegy százra felszaporodott csapatommal, egyszerre egy
|
|||
|
|
malom fogta el utunkat.</p>
|
|||
|
|
<p>A malom úgy volt építve a hegyvágányon keresztül, hogy mind a
|
|||
|
|
patakot, mind az utat befedte; a patak a kerekei között, az út a
|
|||
|
|
kapui alatt vitt keresztül.</p>
|
|||
|
|
<p>A malom kapui pedig be voltak zárva. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>És a malom ablakából nagy kihívóan lengett alá egész a földig
|
|||
|
|
egy hosszú három színű zászló.</p>
|
|||
|
|
<p>– Capitano! – mondá ekkor az én Trivulziom. – Mi itt most csunya
|
|||
|
|
zsákutczába jutottunk. Ez a Rampognoso-malom. Úgy számítottam rá,
|
|||
|
|
mint bizonyos szállásra a hol megpihenhetünk. Az öreg molnár
|
|||
|
|
legjobb hívünk volt, s most ime, ő is a forradalmi zászlóval fogad
|
|||
|
|
bennünket. Alkalmasint a fiatal asszony az oka, a kit a fia hozott
|
|||
|
|
a házhoz a Romagnából. Ezek az asszonyszemélyek mind exaltadók és
|
|||
|
|
italianissimák. Innen most vagy vissza kell fordulnunk, vagy
|
|||
|
|
ostromot kell a malom ellen intéznünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szamárság! – feleltem én Trivulzionak. – Egy malom! Ezzel
|
|||
|
|
elbánunk. A molnár kitüzte a tricolort, mert bizonyosan valami
|
|||
|
|
ujságban azt olvasta, hogy most ez a divat; egyszerűen megüzenjük
|
|||
|
|
neki, hogy vegye le azt a háromszínüt, aztán nyissa ki a kaput s
|
|||
|
|
akkor majd eszére tér. Eredj oda és szólítsd fel.</p>
|
|||
|
|
<p>Trivulzionak több esze volt, mint hogy szót fogadjon; a helyett
|
|||
|
|
felkeresett a csapatban egy fiatal sihedert, azt küldte a malomhoz,
|
|||
|
|
azzal az üzenettel, hogy Fra Trivulzio tiszteli a Rampognoso
|
|||
|
|
gazdáját, nem engedné-e meg néki, hogy egy zsák tengerit bevigyen a
|
|||
|
|
malomba őrletni?</p>
|
|||
|
|
<p>Mi a sziklautban meghuzódva vártuk a küldetés eredményét.</p>
|
|||
|
|
<p>A malom tömör épülete mintegy ötszáz lépésnyire lehetett
|
|||
|
|
előttünk. A discursust küldöttünk és a Rampognoso lakói között nem
|
|||
|
|
lehetett hallanunk a malomzuhatag robajától, hanem azt jól
|
|||
|
|
láthattam, a mint egyszer a malombástya egyik ablakán át egy fehér
|
|||
|
|
kéz és egy fehér kar kinyúlt, s parlamentairünket egy fazék forró
|
|||
|
|
vízzel nyakon öntötte.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ordítva jött vissza, a válasz fejében az égés hólyagait
|
|||
|
|
mutatva felgyürt karján és mezetlen vállain.</p>
|
|||
|
|
<p>– Eh bien! – mondék, hadvezéri nyugalommal. – Ha a molnár nem
|
|||
|
|
nyitja ki kapuját, majd kinyitjuk magunk. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>S azzal, hogy hadvezéri nyugalmamat bebizonyítsam, kivontam
|
|||
|
|
kardomat; jelt adtam a trombitásnak, hogy fujjon indulót, s magam
|
|||
|
|
merészen csapatom élére állva, neki indultam az ellenséges
|
|||
|
|
malomnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Midőn körülbelül ötven lépésnyire jutottunk a kapuhoz, a malom
|
|||
|
|
ablakából két lövést tettek ránk, azok közül egyik talált. Ugyanaz
|
|||
|
|
a fiatal ficzkó, kit az imént leforáztak, kapta meg azt is. A golyó
|
|||
|
|
a czombjába furódott s arra ő összeroskadt.</p>
|
|||
|
|
<p>Az én csapatom e két lövésre úgy elfutott mellőlem, hogy nem
|
|||
|
|
maradt ott egyéb, mint a megbénított sebesült. Azt is nekem kellett
|
|||
|
|
hátamra vennem, hogy utánok vigyem. Meg sem álltak addig a kirugó
|
|||
|
|
szikláig, a mely a malomból jöhető lövések ellen fedte valamennyit.
|
|||
|
|
A malomból, azonban nem lőttek ránk többet.</p>
|
|||
|
|
<p>– No ti ugyan szép vitézek vagytok! – magasztalám őket. – Most
|
|||
|
|
már bánom nagyon, hogy Trivulzio szavát nem fogadtam meg mingyárt
|
|||
|
|
eleve, s vissza nem tértem a malomtól a szélesebb útra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Most pedig már nem térünk vissza többé! – mondá Trivulzio
|
|||
|
|
sötéten.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem bizony, capitano! – bizonyozott, puskája agyával döngetve
|
|||
|
|
a földet, egy szemig szakáll banditaképü ficzkó. – Most már vér
|
|||
|
|
folyott, s a vér vért kiván.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát mi lesz, ha itt maradunk?</p>
|
|||
|
|
<p>– Bevárjuk az éjt, s akkor majd meglátja ön, hogy mi lesz?</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal a férfiak mindegyike odament a vérében fetrengő
|
|||
|
|
sebesülthöz s mutató-ujját belemártva annak kifolyt vérébe, egy-egy
|
|||
|
|
pontot csinált magán, a homlokán, a két vállán és a mellén, a hogy
|
|||
|
|
keresztet szoktunk magunkra vetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Nyolcz férfi pedig különvált közülök s az erdőben szótlanúl
|
|||
|
|
eltünt.</p>
|
|||
|
|
<p>A többi ottmaradt velem késő éjig, néma duzzogásban töltve az
|
|||
|
|
időt. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
|
|||
|
|
"Page_36">-36-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Éjfél előtt egy órával a bérczi út magaslatán három tüzet
|
|||
|
|
láttunk fellobogni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezek ők! – súgá fülembe Trivulzio.</p>
|
|||
|
|
<p>S azután néhány perczre mintha hosszufarkú égő meteorok
|
|||
|
|
szállnának onnan a magasból alá. Azok gyantás kanóczok voltak,
|
|||
|
|
miket eltávozott embereim a bérczfalról hajigáltak a malom
|
|||
|
|
felé.</p>
|
|||
|
|
<p>Trivulzio megmagyarázta, hogyan?</p>
|
|||
|
|
<p>Egy szívós fiatal fát lehajtanak egész a földig s czövekhez
|
|||
|
|
kötik; akkor sudarához hozzákötnek egy kéve czipruságat, a kéve
|
|||
|
|
közepébe kő van kötve, mely súlyt adjon neki; akkor azt
|
|||
|
|
meggyújtják. A mint a láng a czövek kötelékét elégeti, a lekötött
|
|||
|
|
csemete felszabadúl, s felcsapó sudarával messzire ellövi az égő
|
|||
|
|
czipruskévét! Ezek hullanak onnan a magasból alá az ostromolt malom
|
|||
|
|
felé.</p>
|
|||
|
|
<p>A látvány gyönyörködtetett és izgalmat adott; sajátságos új neme
|
|||
|
|
az ostromnak. Vagy tán azért új, mert nagyon is régi. Még az
|
|||
|
|
etruriai hadviselésből való.</p>
|
|||
|
|
<p>Az égő röpkék sürűen hullottak a malom felé s szerteszórták
|
|||
|
|
magok körül sziporkáikat, a hol leestek. Néhol már meggyuladt tőlük
|
|||
|
|
a bozót s éles fényt vetett a malom oldalfalaira.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer egy jól irányzott löveg épen a malom tetejét érte.
|
|||
|
|
Pillanat múlva lángban állt a tető.</p>
|
|||
|
|
<p>Ekkor harczosaim, mintegy jelszóra, hirtelen kirohantak
|
|||
|
|
rejtekeikből s elkezdtek a malom ablakaira tüzelni.</p>
|
|||
|
|
<p>Azokból nem lőttek ránk többé vissza. Az ostrom könnyű munka
|
|||
|
|
volt. A malomlakók el voltak foglalva az oltással, s mi sértetlenül
|
|||
|
|
hatoltunk ezuttal egész a kapuig.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy előre levágott nagy fatörzs, melyet tiz férfi emelt,
|
|||
|
|
szolgált kaputörő kosúl, s bedöntötte a deszkatorlaszt.</p>
|
|||
|
|
<p>Embereim vad ordítással rohantak az udvarra.</p>
|
|||
|
|
<p>A harcz mámora magamat is megrészegíte. Minő harcz volt ez,
|
|||
|
|
melyben résztvettem! Éjszaka, tűzfénynél, idegen hangok, idegen
|
|||
|
|
szenvedélyek ádáz ordítása közben. Magam is el voltam kábulva. Első
|
|||
|
|
voltam azok között, kik a bezúzott <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> kapun átrohantak a malom
|
|||
|
|
udvarára. A malom folyosójáról újabb lövések fogadtak bennünket. A
|
|||
|
|
bennszorultak kétségbeesetten védték magukat. Hanem a védelem rövid
|
|||
|
|
ideig tartott. Egy pár elszánt ficzkó felmászott a folyosóra s
|
|||
|
|
onnan kezdett a védőkre tüzelni. Egyszer aztán a malom égő teteje
|
|||
|
|
bezuhant s a malomba szorított védőket odatemette. Kik voltak,
|
|||
|
|
hányan voltak? soha sem tudtam meg. A tűz és füst egyszerre
|
|||
|
|
elnémítá halálkiáltásukat. A malom belseje ekkor egyszerre rémesen
|
|||
|
|
kivilágosodott; a láng minden ablakon kicsapott. E rémvilágítás
|
|||
|
|
mellett egy fehér női alak kúszott fel a tűzfal meredek oldalain a
|
|||
|
|
malom belsejéből. Csak félkézzel segíthetett magán, mert másik
|
|||
|
|
kezével egy kis csecsemőt szorított kebléhez. Gyönyörű fiatal nő
|
|||
|
|
volt; szétszórt fekete haja ziláltan repkedett fehér vállai körül;
|
|||
|
|
a mint a tűzfal tetejére felért, ott meglapúlt s szilaj tekintettel
|
|||
|
|
nézett le felénk és az alant fellobogó tűztengerre.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez asszonyon segíteni kell – kiálték Trivulzionak – minden
|
|||
|
|
áron!</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, segítek! – mondá és utána kúszott fel a tűzfalon, s
|
|||
|
|
mikor elérte az asszonyt, akkor megragadta karjánál fogva s
|
|||
|
|
letaszította az alant ropogó tűzbe.</p>
|
|||
|
|
<p>De a nő nem esett le a tűzbe, hanem fennakadt egy kiálló
|
|||
|
|
vashorogban öltönyénél fogva.</p>
|
|||
|
|
<p>És én ott láttam őt csüggni és kezével gyermekét takargatni, míg
|
|||
|
|
a lángok el nem érték, és le nem zuhant a zsarátnakba, és kellett
|
|||
|
|
hallanom vérfagyasztó kínordítását, mit egy csecsemő sírása
|
|||
|
|
kisért.</p>
|
|||
|
|
<p>A mit a haldokló e perczben érzett: e borzalmat érzem én azóta
|
|||
|
|
folyvást, és érezni fogom holtig.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap, midőn egy forrás kőmedenczéjében megmostam arczomat a
|
|||
|
|
tegnapi koromtól, elijedtem magamtól; hajam félfele és félszakállam
|
|||
|
|
teli volt ősz szálakkal. A tegnapi éj borzalma egyszerre
|
|||
|
|
megőszített.</p>
|
|||
|
|
<p>Folyvást a kínlódó női alak rémarcza lebegett előttem.</p>
|
|||
|
|
<p>Elővontam keblemből az arczképet, mely engem idáig <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> hozott: ez
|
|||
|
|
adjon lelkemnek vigaszt, hisz ez a borzalom is az ő megmentésére
|
|||
|
|
történt. Hasztalan! Ama vergődő halálarcz szemeim és az arczkép
|
|||
|
|
közé tolakodott, s csak azt láttam ébren és aludva. Oh Madonna,
|
|||
|
|
vedd el rólam ez emlékezetet!</p>
|
|||
|
|
<p>Ha én is olyan könnyen tudnék feledni, mint ezek a czimborák,
|
|||
|
|
kik a legelső madonnakép előtt azon véresen összetett kezekkel
|
|||
|
|
leimádkozzák bűneiket, s aztán minden jól van – oda bent.</p>
|
|||
|
|
<p>Szemrehányást tettem Trivulzionak oktalan kegyetlenségéért.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh capitano. Ebbe ne szóljon ön bele. Ezt mi jobban értjük.
|
|||
|
|
Nálunk az asszonynép csak olyan ellenség, mint a férfi. Ha ön a
|
|||
|
|
háta mögött az asszonyoknak kegyelmet oszt: azt fogja észrevenni,
|
|||
|
|
hogy egyszer csak két tűz közé szorúlt. Rémhírnek kell előttünk
|
|||
|
|
járni. Ha felőlünk az a hír terjed, hogy kegyelmes, irgalmas
|
|||
|
|
ficzkók vagyunk, mindenütt ránk fognak törni; de ha megtudják, hogy
|
|||
|
|
nem kimélünk senkit, észreveszik, hogy nem lehet velünk
|
|||
|
|
tréfálni.</p>
|
|||
|
|
<p>Tizennégy nap alatt aztán felégettünk vagy húsz majorságot és
|
|||
|
|
mezei úri lakot; nem számítva a könnyü szerrel megsarczolt
|
|||
|
|
falvakat, mik fizettek, csak menjünk odább.</p>
|
|||
|
|
<p>Az utolsó faluban, a hol tizennegyedik napon véletlenül
|
|||
|
|
megjelentünk, a templomajtóra két kiáltványt találtam egymás mellé
|
|||
|
|
kiragasztva. Mindkettőn saját nevemet pillantám meg nagy betükkel a
|
|||
|
|
szöveg között.</p>
|
|||
|
|
<p>Az egyik kiáltvány a piemonti dandárnoké volt, melyben engem
|
|||
|
|
«briganti vezér» czímmel tisztel meg s elrendeli, hogy a hol meg
|
|||
|
|
foghatnak, ott felakaszszanak; a másik pedig Crocco kiáltványa
|
|||
|
|
volt, melyben engedetlenségem miatt proscribál, s mint a fővezér
|
|||
|
|
terveit összezavaró lázadót, a hol megkaphat, főbelövetni igér.
|
|||
|
|
Mind a két kiáltványt eltettem emlékeim közé.</p>
|
|||
|
|
<p>E szerint akár előre megyek, akár hátra megyek, egy a fizetés.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
|
|||
|
|
"Page_39">-39-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Előre fogok menni.</p>
|
|||
|
|
<p>Már ekkor annyira közel voltunk Gaétához, hogy az ostromzároló
|
|||
|
|
piemontiak tábortüzeit láthattuk a hegyekről, s a távolban
|
|||
|
|
kéklettek előttünk Gaéta ormai, a tengertől félig körítve.</p>
|
|||
|
|
<p>Vakmerő csapatom már akkor néhány száz főre szaporodott. Hogy
|
|||
|
|
hányan voltunk, azt soha sem számlálhattam meg; mert egy rész
|
|||
|
|
mindig portyázni járt.</p>
|
|||
|
|
<p>Az utolsó napon összehívtam őket s jól lelkükre beszéltem. A
|
|||
|
|
kinek bátorsága van velem jönni, jőjjön. Most itt állunk a
|
|||
|
|
végczélnál. Éjjel megkísértjük keresztül törni az ellenség
|
|||
|
|
ostromzárlatán s hírt viszünk az ostromlottaknak, hogy a felmentő
|
|||
|
|
sereg közeledik. Hogy czélt érhessünk, szükséges lesz a várőrséget
|
|||
|
|
tudósítani, hogy egyidejüleg történendő kirohanással nekünk kezöket
|
|||
|
|
nyújtsák. Ki vállalkozik a várba az ellenségen át beszökni?</p>
|
|||
|
|
<p>Trivulzio azt mondá, hogy megteszi ő. Felöltözött abruzzi
|
|||
|
|
parasztnak, megrakott egy öszvért élelmi szerrel, s azt lehajtotta
|
|||
|
|
a piemonti tábor felé. A jeladás leendett egy fehér röppentyü,
|
|||
|
|
éjféltájon, a gaétai felénk néző várfokról.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát itt vagyok már az ő közelében, csak egy rövid
|
|||
|
|
élethalálharcz van még közöttünk, hogy előtte letérdepelhessek és
|
|||
|
|
azt mondhassam: «Asszonyom, én elhagytam hazát, hitet, boldogságot,
|
|||
|
|
hogy éretted meghalhassak!»</p>
|
|||
|
|
<p>Alig vártam azt az éjfélt, azt a jeladást.</p>
|
|||
|
|
<p>A röppentyü csakugyan fölszállt a várfokról: tehát Trivulzio
|
|||
|
|
szerencsésen megérkezett.</p>
|
|||
|
|
<p>Én erre egész nap rejtve tartott csapatomat gyors menettel
|
|||
|
|
indítám meg az ellenséges ostromzárlat felé. Őrült merészség volt
|
|||
|
|
az, de csaknem sikerült. A meglepett ellenség nem ismerte fel a
|
|||
|
|
sötétben számunkat, s szinte utat nyitott; rendetlen puskázás
|
|||
|
|
közben folyvást előre nyomultunk, csak öt percz kelle még, hogy a
|
|||
|
|
szemközt jövő nápolyi csapatnak kezünket nyujthassuk; – ekkor egy
|
|||
|
|
szerencsétlen golyó czombomat fúrja át; én összeroskadok,
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
|
|||
|
|
"Page_40">-40-</a></span> s az én harczosaim, a mint elesni látnak,
|
|||
|
|
egyszerre megoldják a kereket s otthagynak a földön, a piemontiak
|
|||
|
|
körme között. Én persze, semerre se futhattam.</p>
|
|||
|
|
<p>Két percz múlva ott függtem egy fán. A procedurát nem irom le.
|
|||
|
|
Azt mondják, kellemetes érzés. Én nem találtam annak.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor ismét felnyitottam szemeimet, egy vastag boltozatú
|
|||
|
|
szobában találtam magamat az ágyon fekve. A szobát két ölnyi vastag
|
|||
|
|
falon át világította egy sokszorosan elrácsolt kicsiny ablak.
|
|||
|
|
Mellettem hosszú sor ágyon szintén feküdt még sok ember, a kiket én
|
|||
|
|
nem ismertem. Hanem az ágyam fejénél guggoló alakban ráismertem
|
|||
|
|
Trivulziora.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hol vagyok? – kérdezém bágyadtan.</p>
|
|||
|
|
<p>– Gaetában, signore!</p>
|
|||
|
|
<p>E névre valami delejes sugár járta keresztül egyszerre minden
|
|||
|
|
eremet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen bizony! Mi jobban verekedtünk, mint az ön mihaszna
|
|||
|
|
ficzkói, s épen jókor érkeztünk, hogy önt leemeljük a fáról. Ön
|
|||
|
|
átkozott rosz helyzetben volt. De ne hányjavesse magát az ágyon,
|
|||
|
|
signore, mert kötelékei felszakadnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak akkor vettem észre, hogy egy lábam már nincs.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hová lett a ballábam?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne busúljon, signore! az orvosnak megmondtam, hogy ön gazdag
|
|||
|
|
nobili Ázsiából vagy Valachiából, vagy nem tudom honnan, a ki
|
|||
|
|
magával fogja emlékül vinni a lábát; a dottore eltette
|
|||
|
|
spiritusba.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát még ez is kellett nekem.</p>
|
|||
|
|
<p>De legalább czélnál voltam. Itt voltam az ő közelében. Meglehet,
|
|||
|
|
hogy ő most épen fejem fölött jár, s e tudat mily boldogító.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy félénk kérdést intéztem Trivulziohoz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit tudsz a királynéról?</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh signore, az egy hősnő. Már kétszer volt itt ön felől
|
|||
|
|
tudakozódni.</p>
|
|||
|
|
<p>– És én aludtam! <span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
|
|||
|
|
"Page_41">-41-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Pedig mélyen. Most egy órája hagyták abba a bombázást, bizony
|
|||
|
|
jó álma lehetett önnek, hogy fel nem ébredt rá. Azóta már hoztak új
|
|||
|
|
sebesülteket, s így bizonyos, hogy a királyné ismét le fog jönni. Ő
|
|||
|
|
felsége mindennap személyesen szokta megkérdezni a súlyosabb
|
|||
|
|
sebesültektől, hogy vannak? Mondhatom, hogy önnek az esete
|
|||
|
|
különösen érdekelte ő felségét; hozzám is nyájasan szólt, midőn
|
|||
|
|
megtudta, hogy önt ápolom.</p>
|
|||
|
|
<p>Keblembe nyúltam. Az arczkép ott volt. Azt nem vették el tőlem,
|
|||
|
|
mikor felkötöttek. Előérzetem sugallta, hogy egyszerű
|
|||
|
|
csontszelenczébe foglaltassam azt, mely senki birvágyát nem
|
|||
|
|
ingerli.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát vágyaim czélpontjánál voltam elvégre. Fél lábbal s félig
|
|||
|
|
megőszült fejjel, az igaz; de mégis czélnál voltam. Ideálom egy
|
|||
|
|
királyné, és a királyné gyöngéd fehér keze már kétszer érinté forró
|
|||
|
|
homlokomat. Nem sokára színről-színre fogom őt látni. – Nem gazdag
|
|||
|
|
kárpótlás-e ez küzdelmeimért?</p>
|
|||
|
|
<p>Délután a tábori feltserek nagy tevékenységgel forgolódtak
|
|||
|
|
körülöttünk; minden betegnek a vánkosát a tisztábbik felével
|
|||
|
|
fordították kifelé, s a kik nagyon jajgattak, azoknak dupla portió
|
|||
|
|
opiumot adtak be, hogy sorsukkal meg legyenek elégedve. Az volt a
|
|||
|
|
szó, hogy a királyné meg fogja a sebesülteket látogatni.</p>
|
|||
|
|
<p>Én semmi mákonyt sem kivántam. Seblázam daczára egészen
|
|||
|
|
öntudatomnál birtam magamat tartani, s Trivulziot megbiztam, hogy
|
|||
|
|
ha el találnék aludni, míg a királyné lejön, okvetlenül ébreszszen
|
|||
|
|
fel.</p>
|
|||
|
|
<p>Az az elalvás pedig nagyon könnyen állott nálam. A sok
|
|||
|
|
vérvesztés és a chloroform utóhatása folytonos aluszékonyságra
|
|||
|
|
hangolta idegeimet, mik aztán a felébredéskor annál izgatottabbak
|
|||
|
|
voltak. Szüntelen álomban éltem, ébren úgy, mint alva, s mindig a
|
|||
|
|
fényes álomkép lebegett előttem, melynek mását keblemen
|
|||
|
|
viseltem.</p>
|
|||
|
|
<p>Az álom és ébrenlét visiói között alig tudok most különböztetést
|
|||
|
|
tenni; de úgy hiszem, hogy az mégis megtörtént <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> dolog, a
|
|||
|
|
midőn a kazamáta nehéz ajtaja felnyílt, s rajta, mint egy
|
|||
|
|
dicsfénytől elárasztott mennyei alak, lépett lépcsőnként alá egy
|
|||
|
|
királynői tünemény. Egy nő, angyalok arczával, cherubok termetével.
|
|||
|
|
E dicsfénytől körülsugárzott alak odalebegett ágyamhoz, s én ismét
|
|||
|
|
éreztem fájdalomcsillapító kezének érintését homlokomon; és aztán
|
|||
|
|
megragadtam e kezet forró kezeimmel, és égő ajkaimhoz vontam azt,
|
|||
|
|
és a túlvilág extasisát éreztem ez alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Az apocalypsis fényalakja megpillantá a keblemen szétnyilt
|
|||
|
|
csontszelenczét, s egy vékony kis irónnal odajegyzé az arczkép alá
|
|||
|
|
saját nevét. Aztán eltünt előlem ismét; s én visszaroskadtam a
|
|||
|
|
túlvilági gyönyör, s az árnyékvilági fájdalom kábulatába.</p>
|
|||
|
|
<p>Álmodtam-e azt, vagy ébren láttam? nem tudom. De annyi bizonyos,
|
|||
|
|
hogy a keblemben viselt arczkép alatt ott van a királyné
|
|||
|
|
aláirása.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy hét múlva Gaéta kapitulált.</p>
|
|||
|
|
<p>Én az olaszok kezébe jutottam.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem sok idő kellett hozzá, hogy felgyógyúljak. Akkor útnak
|
|||
|
|
eresztettek.</p>
|
|||
|
|
<p>Szabad volt akárhová mennem, csak Rómába nem, a hol a királyné
|
|||
|
|
lakott.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát hazajöttem.</p>
|
|||
|
|
<p>És most itthon vagyok.</p>
|
|||
|
|
<p>Megnyertem imádott ideálomnak – egy kézcsókját.</p>
|
|||
|
|
<p>És kaptam érette egy falábat.</p>
|
|||
|
|
<p>És valahányszor a tükörbe tekintek, és a fehér csimbókokat
|
|||
|
|
meglátom hajam, szakállam között, eszembe jutnak a malomba égett nő
|
|||
|
|
és csecsemő alakjai; és a felégetett majorházak, a miknek
|
|||
|
|
tulajdonosai nekem nem vétettek semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>És valahányszor nyakkendőmet felkötöm, egy vékony vörös vonal a
|
|||
|
|
nyakamon eszembe juttatja, hogy már én egyszer a másvilágon is
|
|||
|
|
voltam.</p>
|
|||
|
|
<p>És mindezt azért, hogy egy királynénak, ki nekem eszményképem,
|
|||
|
|
egy kézcsókjára szert tehessek. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>«No ez bizony még az elsőnél is nagyobb bolond volt!» szólt a
|
|||
|
|
pályabirálók egyike.</p>
|
|||
|
|
<p>«Legalább elismerő oklevélre érdemes!» szólt a második.</p>
|
|||
|
|
<p>«Menjünk sorba!» szólt a harmadik biráló; «most az én bolondom
|
|||
|
|
következik, a ki az előrebocsátott mindkettőnél nagyobb.»</p>
|
|||
|
|
<p>«Halljuk érdemeit.»</p>
|
|||
|
|
<p>«Az én bolondom egy nőbe szerelmes, ki nem az övé, s a kiért
|
|||
|
|
minden vagyonát elpazarolja.»</p>
|
|||
|
|
<p>«Mindennapi történet.»</p>
|
|||
|
|
<p>«De az a nő nem rég még saját neje volt; akkor gyülölte, ki nem
|
|||
|
|
állhatta, fűt-fát megmozgatott érte, hogy tőle elválhasson; s mikor
|
|||
|
|
végre elválasztották, mikor a nő ismét férjhez ment máshoz, akkor
|
|||
|
|
eszeveszetten belebolondult és kétségbeesett miatta.»</p>
|
|||
|
|
<p>A klubb elnöke azon észrevételt tevé, hogy ez ugyan objective
|
|||
|
|
elég bolond constellátió; de mégis minden attól függ, hogy
|
|||
|
|
subjective miképen használtatik fel az illető egyéniségtől.</p>
|
|||
|
|
<p>«Jól van! szólt az advocatus diaboli, – adjatok ötévi határidőt,
|
|||
|
|
s az én bolondom, ki még most gazdag, becsületes, hírneves, nagy
|
|||
|
|
hazafi, ez idő alatt el fogja pusztítani nagy vagyonát, becsületét,
|
|||
|
|
jó hirét, hazafiúi erényeit – egy asszony miatt, ki az övé volt, s
|
|||
|
|
kit akkor ő gyülölt; ki most a másé, s kit most szeret; és a ki őt
|
|||
|
|
soha sem fogja szeretni.»</p>
|
|||
|
|
<p>«Megadatik az öt év.»</p>
|
|||
|
|
<p>És most ez, idáig, a képnek a kerete volt, – az arabeszkeket
|
|||
|
|
láttuk. Most következik a kép, itt kezdődik a regény; a szerelem
|
|||
|
|
bolondjainak a regénye. Egyszerű, mindennapi történet, a minőt
|
|||
|
|
eleget szőtt keresztűl a sors életutainkon; egyik-másik szemlélő
|
|||
|
|
játszott és szerepelt benne – anélkül, hogy tudta volna.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
|
|||
|
|
"Page_44">-44-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>EGY NAGY FÉRFIU GÁLÁBAN.</h2>
|
|||
|
|
<p>Utolsó közgyülése volt a vármegyének.</p>
|
|||
|
|
<p>Nemcsak azon évben az utolsó, de sok időre, ki tudja mennyi
|
|||
|
|
időre? talán örökmindenkorra utolsó.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy novemberi közgyülés 1861-ben.</p>
|
|||
|
|
<p>Emlékezetes szép napok!</p>
|
|||
|
|
<p>Fél lábunk az alkotmányban, fél lábunk az ostromállapotban. Ma
|
|||
|
|
még urak, hívek, szónokok, a közlét életműszerei; holnap rabok,
|
|||
|
|
számüzöttek, csöndes emberek, eldobott rakonczák.</p>
|
|||
|
|
<p>Szép ország ez a mienk! – Kár, hogy nincs még egy másik
|
|||
|
|
ilyen.</p>
|
|||
|
|
<p>De siessünk az ülésbe! Ma nagyszerű izgalmat fogunk átélni. A
|
|||
|
|
tisztikar tömegesen lemond; a főispán, e dicső honfi, kimondá: hogy
|
|||
|
|
daczára a tiltó parancsnak, az ülést mégis meg fogja tartani, és e
|
|||
|
|
teremből csak szuronyok hatalmával engedi magát a bizottmánynyal
|
|||
|
|
együtt kiüzetni. Bevárja az erőszakot, mint az egykori római
|
|||
|
|
senatorok, kerekes székeiken ülve, magában a forumban.</p>
|
|||
|
|
<p>S ha kimondá, megteszi; mert ez olyan ember. A szó: a férfi!</p>
|
|||
|
|
<p>Ilyennek ismeri mindenki Hartert. Német név, de magyar kebel. Ő
|
|||
|
|
a mi emberünk. Múltja kezeskedik érte.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott volt mindenütt, a hol legjobb embereink voltak. Debreczenben
|
|||
|
|
a gyülésben, Kápolnánál a csatában, s az Új-épületben a vason.
|
|||
|
|
Háromszor kipróbált férfi. Most is ő a lelke, a vezetője a megyei
|
|||
|
|
szabadelvű tábornak.</p>
|
|||
|
|
<p>Siessünk, hogy el ne mulaszszuk azon szónoklatot, melyet már nem
|
|||
|
|
fognak hozni a hírlapok, mert azok már megkapták a csendes
|
|||
|
|
figyelmeztetést, hogy az ezentúli gyülésekről, a miket eddig szét
|
|||
|
|
nem kergettek a katonák, csak épen annyit szabad referálni, hogy
|
|||
|
|
itt meg itt megtartották a szokott bizottmányi congregatiót, aztán
|
|||
|
|
hazamentek. – Tehát siessünk, hogy jó helyre jussunk. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Igen! könnyü azt mondani: de a tisztelt megyei közönség, mely a
|
|||
|
|
vidékről még tegnap besereglett, már hajnalban úgy teleülte minden,
|
|||
|
|
a közönség számára fentartott helyiségeit a gyülésteremnek, hogy
|
|||
|
|
oda bennünket semmi erőszak és cselfogás be nem segít; s így
|
|||
|
|
kénytelenek leszünk azzal beérni, ha némi protectió mellett az úri
|
|||
|
|
karzatnak valamelyik falhoz szorított zugában annyi helyet
|
|||
|
|
kaphatunk, a honnan némi choreographiai erőfeszítéssel,
|
|||
|
|
lábujjhegyen állva, az előttünk ülő szebbnél-szebb delnők főkötőire
|
|||
|
|
leláthatunk; sőt talán abban a szerencsében is részesülhetünk, hogy
|
|||
|
|
meghallhatjuk ama szép hölgyeknek udvarló jogvégzett ifjaktól, mi
|
|||
|
|
történik, mondatik és határoztatik most odalenn a teremben, a
|
|||
|
|
honnan álláspontunkig nem hatol fel más, mint a kebelrázó éljenek
|
|||
|
|
egyetemes riadala, és a tropikus hőség, mely egy hollandi
|
|||
|
|
gőzfürdőnek semmiben sem enged.</p>
|
|||
|
|
<p>E roszúl választott helyzetben ugyan mind elvesztjük azon
|
|||
|
|
remeknél remekebb szónoklatokat, a miknek élvezéseért tulajdonképen
|
|||
|
|
idejöttünk, s a mi sajnos és visszapótolhatlan kár marad mind
|
|||
|
|
reánk, mind az utókorra nézve; – de cserében viszont megkapjuk
|
|||
|
|
mindazt a párbeszédet, a mit a nekünk közvetlenül hátat fordító
|
|||
|
|
fiatal úr folytat az előtte ülő hölgy székének karján keresztül
|
|||
|
|
hajolva, ugyanazon honleánynyal; mialatt a teremben az ország
|
|||
|
|
sorsát intéző határozatok ünnepélyes jelenete folyik.</p>
|
|||
|
|
<p>A nő egy húsz és huszonöt év közötti szépség. Arcza kissé
|
|||
|
|
creolszínű, s mikor elmélázik, akkor hideg és halavány; de mikor
|
|||
|
|
mosolyog, mikor megelevenül, akkor hő pir ragyog át rajta; ajkainak
|
|||
|
|
mosolyában jószívű gyermetegség vall magára, míg szemeinek mély
|
|||
|
|
titkos örvénye csábítva vonzza mélyére a beleszédülőt. E szemek
|
|||
|
|
tele vannak titkokkal, miket a delejes sugár megértet azzal, a
|
|||
|
|
kinek szánva voltak; míg ugyanazon arcz, szem, ajak, tökéletesen be
|
|||
|
|
tudja magát az előtt zárni, a kit künn akar hagyni a hidegen, – s
|
|||
|
|
egy szemöld-mozdulása <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
|
|||
|
|
"Page_46">-46-</a></span> megfagyaszt. Ha virágot választana
|
|||
|
|
arczához e nő, rózsát, kaméliát nem ajánlanék neki, hanem
|
|||
|
|
jáczintot. Rózsa, kamélia mosolyog és fecseg; a jáczint lehajtja
|
|||
|
|
titkolózó ajkát s csak a kérdezőnek felel.</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy termete tökéletes; karcsú, ideges, hajlékony; sűrű,
|
|||
|
|
fekete, természettől göndör haját aranycsipkés egri főkötő fedi,
|
|||
|
|
hosszan lebegő széles, piros szalaggal. Akkor ez volt a divat. Oh!
|
|||
|
|
mi hódítók, mi bájolók voltak vele a nők!</p>
|
|||
|
|
<p>A vele beszelgető fiatal ember lehet valami húsz éves. Finom,
|
|||
|
|
élveteg arcz, alig serkedő szakállal és bajuszszal; vékony,
|
|||
|
|
ábrándos szemöldök, miknek szelid kifejezését meghazudtolni
|
|||
|
|
törekszik a merész szemjárás, s a gunyoros szájszegletek. Sugár,
|
|||
|
|
hirtelen nőtt termete magán viseli azt a bizonyos lanyhaságot, a
|
|||
|
|
mit látunk fiatal embereknél, a kik elfáradtak a szakállukra való
|
|||
|
|
várakozásban.</p>
|
|||
|
|
<p>A fiatal nő és a gyermek-ifjú közt valami sajátságos bizalmasság
|
|||
|
|
tetszik fel az első pillanatra, melyet mindjárt meg fogunk érteni,
|
|||
|
|
mihelyt szavaikat kihallgatjuk.</p>
|
|||
|
|
<p>Lenn a teremben valami kenetteljes hang beszél. Szép, csengő
|
|||
|
|
organum; de álláspontunkon nem lehet belőle érteni semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>A szép hölgy szeretne a szónokra figyelni, s váltig integet
|
|||
|
|
tiltó legyező-mozdulatokkal a háta mögött fecsegő ifjúnak, hogy ne
|
|||
|
|
zavarja figyelmét; a mit ez annál kevésbbé fogad meg.</p>
|
|||
|
|
<p>– De ne fecsegjen, kérem, mindig! Hagyjon figyelnem. Ugyis
|
|||
|
|
mindig ostobaságokat mond.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ki? Az odalenn?</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy tréfás boszúsággal legyintett az eléje mutató kézre
|
|||
|
|
gyöngyház-legyezőjével.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen ha olvasni akarod, ellopom a papától az egész beszédet,
|
|||
|
|
úgy, a hogy meg van irva; még azt is megkaphatod benne, miket
|
|||
|
|
idejekorán kitörült.</p>
|
|||
|
|
<p>(Tegezi a nőt! Az pedig őt nem.) <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Menjen, hagyjon békét! A legszebb mondatokat elszalasztom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tapsolj neki s a kedvedért elmondja még egyszer – da capo.</p>
|
|||
|
|
<p>A nő erre már csak mosolygott.</p>
|
|||
|
|
<p>S az ifjú csemete szemei észrevették a mosolyt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem veszed észre, hogy a papa szemei minden hatalmas
|
|||
|
|
phrasisnál diadalmasan tekintenek ide? Bizonyosan nem az én
|
|||
|
|
arczomon akarja olvasni a hatást. A papa ilyenkor igazán szép
|
|||
|
|
ember, mikor szónokol. Hogy neki hevül; mint kiegyenesedik; csupa
|
|||
|
|
erő és tűz. Ez a megyeházi terem veszedelmes concurrentia nekünk
|
|||
|
|
fiataloknak, itt mindig megvernek bennünket az öregek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát miért nem megy maga is le szónokolni? hisz bizottmányi tag
|
|||
|
|
s tiszteletbeli aljegyző?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hja, ahhoz én nem értek. A minap megpróbáltam egy toasztot
|
|||
|
|
kiadni magamból; de úgy belekeveredtem, hogy magam sem tudom, kit
|
|||
|
|
köszöntöttem fel. Nem áll ez nekünk jól. Mikor egy-egy eminens
|
|||
|
|
pajtásom nekidurálja magát, hogy egy maidenspeech lélekvesztőjével
|
|||
|
|
a zöld asztalon keresztül vitorlázzon, mikor a homlokán gyöngyözik
|
|||
|
|
az izzadság, mind a tíz újja reszket, a szemei kidüllednek, a
|
|||
|
|
homloka felhúzott ránczaival préseli a gondolatot: olyankor mindig
|
|||
|
|
engemet is vele együtt lel a hideg, meg a meleg; én reszketek érte,
|
|||
|
|
hogy jaj, mindjárt felborul s odafullad a tengerbe, s mikor aztán
|
|||
|
|
szerencsésen kiköt valahogy a szárazra, úgy örülök neki, mint
|
|||
|
|
valami szerencsés kimenetelű szerencsétlenségnek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen, mert maga gyáva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaz! Hanem ha én szeretője volnék a maidenspeech-tartónak,
|
|||
|
|
rögtön kiszeretnék belőle; hisz ez elájulni való látvány! De mikor
|
|||
|
|
egy deli öreg úr feláll, s aztán elébb szétnéz nagy nyugodt
|
|||
|
|
tekintettel az egész sokaságon: mintha azt keresné, hogy kinek mit
|
|||
|
|
adjon abból, a mit most mondani fog? azután szórja a hatalmas
|
|||
|
|
phrasisokat, csak úgy zúg tőle a terem, a közbekiáltásokra
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
|
|||
|
|
"Page_48">-48-</a></span> rögtön visszafelel, s egy-egy hatalmas
|
|||
|
|
mondás után még feltekint a karzatra is, s végig szedi a tetszés
|
|||
|
|
adóját a rá mosolygó szép szemekből; aztán neki ereszti magát az
|
|||
|
|
indulatáradatnak, s ott áll meg benne, a hol neki tetszik, – végezi
|
|||
|
|
a közriadal mellett. Egy ilyen öreg úr veszedelmes versenytárs. Nem
|
|||
|
|
veszitek ti akkor észre, hogy kopasz, hogy szakálla szürke, de még
|
|||
|
|
talán azt sem, hogy parókát hord és a szakállát festi.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ugyan kérem, ne legyen oly gonosz! feddé őt haragosan az ifjú
|
|||
|
|
hölgy, Hát nincs magában egy csepp fiúi kegyelet sem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát mondtam én, hogy a papa festi a szakállát? Nem mondtam én
|
|||
|
|
egy szóval sem. Hisz te legjobban tudod, hogy nem festi. Csak hogy
|
|||
|
|
ma igen jó színben van. Aztán ez a nimbus, a mi őt most körűlveszi!
|
|||
|
|
Azt hiszem, hogy ebben az órában nincs nagyobb ember a hazában,
|
|||
|
|
mint a papa. Látod kis mama, milyen kár volt bennünket odahagynod;
|
|||
|
|
mert ha még mindig kis mama volnál, főispánné volnál és
|
|||
|
|
nagyemberné.</p>
|
|||
|
|
<p>– Maga tökéletes nagy bolond!</p>
|
|||
|
|
<p>(Tehát «kis mama!»)</p>
|
|||
|
|
<p>– A főispánnéság ugyan holnap már visszakéretnék, mert a papa
|
|||
|
|
resignál; de a «nagy ember» czím megmarad.</p>
|
|||
|
|
<p>– De ugyan hogy tud maga ilyen ünnepélyes, komoly dologról ily
|
|||
|
|
frivol hangon beszélni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes dolog? Minden ember itt
|
|||
|
|
hagyja a hivatalát. A papa indítványozza, a többiek követik. Hogy a
|
|||
|
|
papa mi nagylelkűséget követ el? azt én nem értem. Ő úr marad, mint
|
|||
|
|
eddig, s jobban mulat, mint itt; hogy pedig a többi szegény legény
|
|||
|
|
minek köszön le, minek hagyja oda a kenyerét, életpályáját, azt meg
|
|||
|
|
épenséggel nem értem.</p>
|
|||
|
|
<p>De már ezt egyike a legközelebbi önkénytelen hallgatóknak
|
|||
|
|
(lehet, hogy épen te, szives olvasó) csakugyan nem hagyhatja szó
|
|||
|
|
nélkül, hogy fel ne világosítsa a fiatal embert. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Hát csak azért teszik, ifjú barátom, mert drágább nekik
|
|||
|
|
országuk alkotmánya, mint a kenyerük, s a miért tizenkét év előtt
|
|||
|
|
annyi vér folyt, a miért tizenkét év óta annyi sóhaj kelt: a
|
|||
|
|
nemzeti becsületet nem akarják kenyérre kenve megenni.</p>
|
|||
|
|
<p>A nyúlánk ifjú halavány arcza ettől sem lett pirosabb. Vállat
|
|||
|
|
vonva felel:</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát tudom én, mi az az alkotmány? mi az a nemzeti becsület?
|
|||
|
|
Akkor én még gyerek voltam, s azóta nem tanítottak engemet
|
|||
|
|
arra.</p>
|
|||
|
|
<p>Szerencsére a további fecsegést félbeszakítja a teremből
|
|||
|
|
felhangzó éljenriadás. A vezérszónok végezte beszédét.</p>
|
|||
|
|
<p>A megújuló éljenriadal elcsendültével halkabb jelenet
|
|||
|
|
következett. A megyebizottmány nevében az alispán olvasá fel az
|
|||
|
|
ünnepélyes óvástételt, melyben a megyei közönség tiltakozik az
|
|||
|
|
erőszak és alkotmányszegés ellen. Ez alatt oly csend volt még a
|
|||
|
|
karzatokon is, hogy a halk hangon ejtett minden szót meg lehete
|
|||
|
|
hallani. Olyan volt e szavak mindegyike, mint a koporsóra dobott
|
|||
|
|
hant, melylyel a temetkező halottját átadja az engesztelhetlen
|
|||
|
|
sírnak, de tiltakozik az elmulás ellen s apellál a
|
|||
|
|
feltámadásra.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez okirat felolvasását könnyebbült keblek zsibongása váltá fel.
|
|||
|
|
Mindenki attól félt, hogy miként másutt, úgy itt is fegyveres
|
|||
|
|
erőszak fogja meggátolni az ünnepélyes óvástételt. Szerencsésen
|
|||
|
|
végbement az, a nélkül, hogy katonaság érkezett volna. Ebben a
|
|||
|
|
városban épen nem volt laktanya.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután következett, hogy a főjegyző felolvassa a tisztikar
|
|||
|
|
tömeges lemondását. Mind, az elsőtől az utolsóig leteszik
|
|||
|
|
hivatalaikat; sem egy öreget a megszokás, sem egy fiatalt a vágy
|
|||
|
|
meg nem tartott helyén: valamennyien aláirták az okmányt. Ha nincs
|
|||
|
|
alkotmány, nincs tisztviselő.</p>
|
|||
|
|
<p>A karzaton a nők törűlték szemeiket.</p>
|
|||
|
|
<p>Mégis szomorú dolog az a lemondás.</p>
|
|||
|
|
<p>Eldobni egyszerre rangot, hatáskört, kenyeret. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A férfi megteszi azt, de a nő szeméből mégis utána hull a köny,
|
|||
|
|
mikor rámondja: «jól teszed!»</p>
|
|||
|
|
<p>És e napokban kilenczezer ilyen férfit fogadnak otthon ily
|
|||
|
|
könyező arczok.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy ütközet volt az, melyből senki sem futott el; melyben
|
|||
|
|
hadvezér volt minden közkatona.</p>
|
|||
|
|
<p>A sápadt ifjú a karzaton annyit mondott erre sopánkodó
|
|||
|
|
szomszédnőjének:</p>
|
|||
|
|
<p>– Én csak Világosit sajnálom, a pertárnokot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát az is leköszön?</p>
|
|||
|
|
<p>– Le ám! Pedig húsz esztendő óta szolgál. Nem ért senki a peres
|
|||
|
|
csomagokhoz annyira, mint ő; respectálta minden kormány.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mégis leköszön?</p>
|
|||
|
|
<p>– Becsület dolga, azt mondják; – hazafiság dolga. Nem lehet neki
|
|||
|
|
maradnia. Mennie kell a többivel együtt. Bánom is én! Ezt is csak
|
|||
|
|
azért sajnálom, mert már most elmennek falura, valami jószágot
|
|||
|
|
bérelnek; pedig én most kezdtem a táncziskolában megismerkedni a
|
|||
|
|
kis Ilonkával. Gyönyörű szép gyermek. Képzelem, milyen falusi
|
|||
|
|
guvart lesz belőle kinn a mezőn.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ismerem, csinos kis leány. Tizennégy éves lehet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mindegy. Már én mégis szerelmes vagyok bele, s nem bánnám, ha
|
|||
|
|
ezt az egész tragoediát itt visszautasította volna a pesti
|
|||
|
|
drámabíráló bizottmány.</p>
|
|||
|
|
<p>«Szszszszszszszszszsz!»</p>
|
|||
|
|
<p>Hangzik minden oldalról. Ki fecseg ily ünnepélyes pillanatban
|
|||
|
|
ott a karzaton?</p>
|
|||
|
|
<p>– De már megyek innen, mert még kidobnak! súg búcsúzólag az úrfi
|
|||
|
|
a delnőnek. Adieu, kis mama! A processiónál találkozunk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miféle processiónál?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát hiszen hallgass oda. Épen most teszi Bélteky Feri az
|
|||
|
|
indítványt, hogy az ünnepélyes gyűlést fejezzük be egy magasztos
|
|||
|
|
ténynyel; menjünk en masse ki a temetőbe, szózatot énekelve, s ott
|
|||
|
|
az eltemetett honvédek sírjára <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> tűzzük ki azt a zászlót,
|
|||
|
|
mely eddig megyeházunk erkélyén lobogott. Nézd, hogy ágaskodik és
|
|||
|
|
szorítja ki magából a hangot. Adieu! Sietek, mert nekem kell vinni
|
|||
|
|
a zászlót! ez az exfőispán fiát illeti. Apropos! Tisztelem a kedves
|
|||
|
|
férjedet. De ne szólj neki róla.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szeles bohó! mosolygott utána a delnő; s aztán mással mulatta
|
|||
|
|
magát.</p>
|
|||
|
|
<p>A teremben egyhangulag elfogadtatott a fiatal szónok indítványa,
|
|||
|
|
s a karzaton a hölgyek rögtön, mintegy összebeszélve, leszedték
|
|||
|
|
kebleikről, hajfürteikről a virágcsokrokat s egy koszorút fontak
|
|||
|
|
belőlük azon zászló számára, mely díszes helyét még díszesebbel
|
|||
|
|
felváltani indúlt.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy óranegyed múlva az utczán volt az egész gyülekezet, s
|
|||
|
|
megindúlt a menet a temető felé, a szózat szent zsolozsmáját
|
|||
|
|
énekelve.</p>
|
|||
|
|
<p>Elől az öregek. A vén, kipróbált hazafiak; aztán a fiatal
|
|||
|
|
nemzedék, azután a hölgyek, kisasszonyok. Középen a zászlóvivő. A
|
|||
|
|
zászlót azonban elfoglalta a főispánfi elől az indítványt tevő
|
|||
|
|
lelkes ifjú, s a hölgyek koszorújával feldiszítve, ő maga emelte
|
|||
|
|
azt magasra. Ennélfogva Elemérnek (ez volt neve az ifjú Harternek)
|
|||
|
|
be kellett érni azzal a szereppel, hogy a szózat-éneklők közt a
|
|||
|
|
discantot fújja, míg a szép asszonyságok a soprant énekelték.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér ugyan erősen visszaélt a benne vetett bizalommal, mert az
|
|||
|
|
ünnepélyes menet közepett, a kis mama oldalán lépdelve, a szózat
|
|||
|
|
dallamos danájára világért sem Vörösmarty lelkesítő költeményének
|
|||
|
|
szövegét énekelte, hanem mindenféle bolondnál bolondabb búcsújáró
|
|||
|
|
éneket, a mik egyébiránt búcsújárók számára sem voltak alkalmasok,
|
|||
|
|
s ez impertinentiájával folyvást nevetésre kényszeríté a hozzá
|
|||
|
|
legközelebb járkáló hölgyek seregét, s számtalan, nem hízelgő
|
|||
|
|
czímezést kapott kis mamájától, ki őt az egész úton nem szűnt meg
|
|||
|
|
szidni és fenyegetni, hogy bizony hazakergeti.</p>
|
|||
|
|
<p>Azonban az ünnepélyes menet rendét ekkor valami <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> véletlen
|
|||
|
|
intermezzo szakítá félbe, mely nem sokára a közfigyelmet magára
|
|||
|
|
vonta.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint a menet a főutczába, mely a temetőhöz vezetett,
|
|||
|
|
bekanyarodék, ime, szemközt lát jönni a város végéről egy egész
|
|||
|
|
szakasz lovaskatonát.</p>
|
|||
|
|
<p>Vértesek voltak. Sisakjaik ragyogtak a porfelleg közűl.</p>
|
|||
|
|
<p>A trombitaszó áthangzott a szózat dallamán.</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky Feri, a lelkes indítványozó ifjú, e pillanatban, a
|
|||
|
|
véletlen szeszélye következtében oly szívgörcsöt kapott, mely, mint
|
|||
|
|
minden ismerőse tudja, a délczeg ifjút gyakran elő szokta venni.
|
|||
|
|
Szegény, kár érte!</p>
|
|||
|
|
<p>– Bajtárs! fogd kérlek ezt a zászlót! – rebegé Elemérhez, s
|
|||
|
|
aztán kezét keblére szorítva, kénytelennek érzé magát egy
|
|||
|
|
szegletkőre leülni.</p>
|
|||
|
|
<p>Gonosz szívgörcs! Az is ilyen rosz pillanatban tud jönni.</p>
|
|||
|
|
<p>A lovas katona-csapat az egész utczát széltében elfoglalva jött
|
|||
|
|
az ünnepélyes menetre szemközt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezek voltak azon katonák, kiknek megbizatás adatott, hogy a ma
|
|||
|
|
megtartandott megyei gyűlést fegyveres erővel is szétoszlassák.
|
|||
|
|
Későn érkeztek a szomszéd városból, mely ide nyolcz mértföld; hanem
|
|||
|
|
még mindig elég jókor, hogy az ünnepély végét elrontsák.</p>
|
|||
|
|
<p>A menet megállt; a férfiak összecsoportosúltak. Mi itt most a
|
|||
|
|
teendő?</p>
|
|||
|
|
<p>Az utczát, a milyen széles, oly terjedelmében foglalja el
|
|||
|
|
egyfelől a hazafias processió, másfelől a szemközt jövő lovas
|
|||
|
|
katonaság.</p>
|
|||
|
|
<p>Van azonban az utcza baloldalán egy melléksikátor, valami közle,
|
|||
|
|
mely szintén kivezet a temetőbe.</p>
|
|||
|
|
<p>A hazafias sokaság az idősb Harter körűl csoportosúlt. Ő volt az
|
|||
|
|
oraculum. Tőle leste mindenki a szót, mit kell tenni e válságos
|
|||
|
|
pillanatban?</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor, az apa, komoly, tapasztalt férfiú volt, ki ily
|
|||
|
|
kényes helyzetben sem vesztette el soha lélekjelenlétét. Rögtön
|
|||
|
|
készen volt a rögtönzött szónoklattal. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>«Honfiak és honleányok! Ime, a nyers erőszak közegei szemközt
|
|||
|
|
jönnek ránk azon az úton, melyen mi a honfihála és keserv adóját
|
|||
|
|
leróni szándékozunk. Ha csupán férfiak volnának e helyen, azt
|
|||
|
|
mondanám, helyünket megálljuk és senkinek ez úton ki nem térünk.
|
|||
|
|
Ámde a gyöngédnem iránti tekintetből fölösleges kimélytelenség
|
|||
|
|
volna durva bántalmakat idézni fel azon nem iránt, melynek épen
|
|||
|
|
védelemmel és ótalommal tartozunk. Isten tanuja annak, hogy ügyünk
|
|||
|
|
igazságos; e nyugodt öntudattal kebleinkben, orczapirulás nélkül
|
|||
|
|
választhatjuk utunkat, s a nyers erőszak közegeit egy pillanatra
|
|||
|
|
sem méltatva, kitérünk előle, s erre a másik úton át rendíthetlen
|
|||
|
|
nyugalommal folytatjuk menetünket a kitűzött czél felé.»</p>
|
|||
|
|
<p>Ez annyit tett magyarúl, hogy a díszmenet térjen ki a katonaság
|
|||
|
|
elől a közbeeső sikátoron keresztűl.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifjú Harter kezében volt a koszorúzott zászló.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hová, kérem? kiálta ő legelébb apja bölcs szavaira. Oda be a
|
|||
|
|
közlébe? ezzel a zászlóval együtt?</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal hátrafordúlt a hölgyek felé, s magasra tartva a zászlót,
|
|||
|
|
elkiáltá magát quadrille-előtánczos hangon és műkifejezéssel:</p>
|
|||
|
|
<p>«Mesdames, en avant! Promenade!»</p>
|
|||
|
|
<p>S mielőtt valaki megakadályozhatta volna, eléje robogott – az
|
|||
|
|
utána tóduló menyecskék, delnők és kisasszonyok által kísérve – a
|
|||
|
|
vének és ifjak seregének, s vitte őket neki bolond fővel egyenesen
|
|||
|
|
a szemközt jövő katonaságnak. Csak úgy hüledezett bele minden
|
|||
|
|
ember; de ment vele. A katonaság pedig hangos trombita-recsegéssel
|
|||
|
|
jött rájuk szemközt – egész az említett sikátorig. Ott a mint a két
|
|||
|
|
menet összetalálkozott, a lovasság kapitánya jelt adott vitézeinek,
|
|||
|
|
s azok egy rögtöni kanyarulattal betértek a sikátorba az éneklő
|
|||
|
|
csapat elől, szabadon hagyva előttük az utczát. A főtiszt még
|
|||
|
|
üdvözölte is egy kardhajlítással az elől vitt zászlót. Kapott is
|
|||
|
|
érte egy harsogó éljent. <span class="pagenum"><a name="Page_54"
|
|||
|
|
id="Page_54">-54-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>E merész vállalat egyszerre száz perczenttel emelte Elemér
|
|||
|
|
hitelét férfiak és asszonyok előtt. Pedig tiszta hóbort volt tőle,
|
|||
|
|
tessék elhinni.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem már erre a napra nem maradhattak el a következményei.</p>
|
|||
|
|
<p>Miután a fatális szivgörcs a kitünő ifjú szónokot, Bélteky
|
|||
|
|
Ferit, elmaradásra kényszeríté, a fiatalság ráesett Elemérre, hogy
|
|||
|
|
a honvédek sírjánál ő mondjon valami szónoklatot.</p>
|
|||
|
|
<p>Hiába szabadkozott, hogy ő nem tud hozzá, neki semmi talentuma
|
|||
|
|
ahhoz; nem hagytak neki békét. Kezében volt a zászló, oda tolták a
|
|||
|
|
magas halom mellé, kényszeríték a zászlót letűzni a sírhalom
|
|||
|
|
fejfájához, felemelték vállaikra, s menekülhetlen állapot volt, e
|
|||
|
|
helyzetben valamit mondani kellett a cselekvény mellé.</p>
|
|||
|
|
<p>Isten neki! tehát «halljuk!»</p>
|
|||
|
|
<p>Halljuk a nap hősének a fiát, Elemért.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér tehát – mondott valamit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ti derék honvédek. A kiket én nem ismertem soha. A kiknek volt
|
|||
|
|
hazátok, a míg éltetek, s hogy meghaltatok, megint van hazátok, és
|
|||
|
|
így különb emberek vagytok, mint mink. Eljöttünk hozzátok
|
|||
|
|
megmondani, hogy még nincs itt a feltámadás napja. Alhattok
|
|||
|
|
békével. Addig is elhoztuk nektek ezt a zászlót, mely nektek egy
|
|||
|
|
életbe került; nekünk pedig került hét forint huszonöt krajczárba,
|
|||
|
|
nyelestől. S most nem tudjuk hova tenni!»</p>
|
|||
|
|
<p>No képzelhetni, hogy lehordták ez ostoba beszédért Elemér úrfit
|
|||
|
|
ifjak, vének, utoljára még az asszonyok is legjobban a kis
|
|||
|
|
mama.</p>
|
|||
|
|
<p>– Maga egy éretlen kópé! szidalmazá őt a delnő, midőn hazafelé
|
|||
|
|
kísérte Elemér. Így kellett beszélni egy ily ünnepélyes alkalommal?
|
|||
|
|
Ilyen ostobaságokat kellett mondania?</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, jól, no! Kezdj el már megint velem veszekedni, mint
|
|||
|
|
odahaza! felelt neki vissza Elemér.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen? szólt a hölgy szemrehányó tekintettel. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> Sokat
|
|||
|
|
veszekedett magával a kis mama úgy-e, míg fia volt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Beszéddel nem; de ezzel a tekintettel! Úgy tudsz az emberre
|
|||
|
|
nézni, mint az anakonda. Nem csoda, ha szegény papának a haja
|
|||
|
|
megőszült ettől a tekintetedtől. – Pardon! Hisz én nem mondtam,
|
|||
|
|
hogy a papának a haja szürke.</p>
|
|||
|
|
<p>– Menjen, haragszom önre! ön előtt semmi sem szent.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal a szép hölgy kocsijába engedte magát segíttetni Elemér
|
|||
|
|
által, s nem hívta meg, hogy üljön mellé.</p>
|
|||
|
|
<p>Olyan nagy volt a haragja!</p>
|
|||
|
|
<h2>EGY NAGY FÉRFIÚ PONGYOLÁBAN.</h2>
|
|||
|
|
<p>Az utolsó lelkesítő toaszt is elhangzott azon a búcsúlakomán,
|
|||
|
|
melyet a zárgyűlés után Harter Nándor a lelépett megyei tisztikar
|
|||
|
|
és feloszlatott megyei bizottmány tiszteletére adott. Azután
|
|||
|
|
mindenki hazament, a teljesített kötelesség jótékony érzetével
|
|||
|
|
keblében.</p>
|
|||
|
|
<p>A főispánnál nem maradt hátra senki; minden ember tudta jól,
|
|||
|
|
hogy annak most sok dolga van: a lemondásról szóló hivatalos
|
|||
|
|
jelentését kell megirnia, s az kemény dolog lesz. Azonkívül arra is
|
|||
|
|
időt kell neki engedni, hogy a ma tíz órakor ablaka alatt tartandó
|
|||
|
|
fáklyás-zene alkalmával magvas válasz-szónoklatra gondolatait
|
|||
|
|
rendezhesse.</p>
|
|||
|
|
<p>A vendégek a viszontlátás reményének kifejezése mellett
|
|||
|
|
távoztak, az ünnepelt honfi pedig sietett fáradságos napját újabb
|
|||
|
|
fáradsággal bevégezni dolgozó-szobájában.</p>
|
|||
|
|
<p>A dolgozó-szoba is megérdemli a leírást, mert lakójának
|
|||
|
|
lelkületére élénk világot vetend. Körűl a falon a nemzeti történet
|
|||
|
|
gyásznapjaiból vett képek. Itt egy lefejezett hős, kit a királyi
|
|||
|
|
eskű daczára végeztek ki, letakarva fehér szemfedővel, lábainál a
|
|||
|
|
megőrült ara; amott egy <span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
|
|||
|
|
"Page_56">-56-</a></span> vérboszút tervelő apa, mellette a tört
|
|||
|
|
szívű leány, kit egy királyi herczeg gyalázott meg; más rámában egy
|
|||
|
|
gyermekeitől búcsúzó fejedelemnő, kit megfosztanak fejedelmi és
|
|||
|
|
anyai czímétől, osztrák zsoldosok és vörös hajú jezsuiták; ismét
|
|||
|
|
másik fekete keretben két halálra készülő magyar főur, ki
|
|||
|
|
börtönében utoljára szorít egymással kezet. Emitt egy gyászruhás
|
|||
|
|
királyleány, ki atyja sírjánál keres ótalmat a bitorló idegen
|
|||
|
|
ellen. Azután tizenhárom arczkép egy sorban, gyászfátyolos babérral
|
|||
|
|
koszorúzva. Majd meg egy véres csatakép, a legsötétebb történelmi
|
|||
|
|
háttérrel. Aztán ismét nevezetes férfiak arczképei. Itt egy magyar
|
|||
|
|
miniszter, ki tavaly főbe lőtte magát. Ott egy magyar ellenzéki
|
|||
|
|
vezér, ki nem rég lőtte magát agyon. Amott ismét egy büszke homlok;
|
|||
|
|
az is magyar miniszter: azt főbelőtték. Azután egy nagynevű magyar
|
|||
|
|
költő: ezt nem tudni, hol lőtték agyon?</p>
|
|||
|
|
<p>Alig van nemzeti képzőművészet, a lengyelt kivéve, mely annyi
|
|||
|
|
rémalakkal, gyászjelenettel népesítette volna be a lakházak falait,
|
|||
|
|
mint a magyar. Ez is egy darab korrajz. Egész kultusz az már, a
|
|||
|
|
nemzeti martyrologiának kultusza.</p>
|
|||
|
|
<p>Minő kedélyben lehet az, ki ily jelvényekkel veszi magát
|
|||
|
|
körűl?</p>
|
|||
|
|
<p>De még nem csak a képek azok. E nehéz gondolatokról beszélnek a
|
|||
|
|
könyvtár ódon kötetei, titkos, rejtegetett könyvek, a hajdan és az
|
|||
|
|
új kor szomorú revelatiói, a falon függő kardok, buzogányok, az
|
|||
|
|
asztalokon papirnyomtatóul heverő emlékezetes kövek, a szögletbe
|
|||
|
|
támasztott pálcza, valamelyik politikai celebritásnak várfogságban
|
|||
|
|
készített faragványával bunkóján, egész az óralánczról lefüggő
|
|||
|
|
aranyba foglalt rézpénzig, melynek zöldrozsdás alapjából e szó
|
|||
|
|
tűnik elő: «Libertas».</p>
|
|||
|
|
<p>E szoba lakója nem vetheti olyan helyre szemét, a hol meg ne
|
|||
|
|
szólítsa egy nagy, elnyomott panasz.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor leült iróasztalához, kivette fiókjából
|
|||
|
|
irótárczáját, felnyitotta annak mesterséges zárát, s egy tiszta
|
|||
|
|
lapot kivéve belőle, irt nagy figyelemmel. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Semmi kétség, hogy ahhoz a tárgyhoz, a miről most van az irás
|
|||
|
|
rendje, nagy figyelem szükséges.</p>
|
|||
|
|
<p>Nyolczat ütöttek az órák, a midőn készen lett az irással; akkor
|
|||
|
|
csengetett hajdújának.</p>
|
|||
|
|
<p>– Eredj, hívd át a titkár urat; mondjad, hogy készen vagyok a
|
|||
|
|
jelentésemmel s le akarom tisztáztatni.</p>
|
|||
|
|
<p>A hajdú elment, s egy percz múlva bejött a titkár.</p>
|
|||
|
|
<p>Mintegy harmincz éves férfi lehetett. Iskolázott finomságú alak.
|
|||
|
|
Meglátszott rajta, hogy előkelő társaságokban forgolódáshoz van
|
|||
|
|
szokva. Arczvonásai szépek volnának, ha mindegyiknek valami éles
|
|||
|
|
kifejezése nem volna. Például szájának igen szép metszése volna, ha
|
|||
|
|
oly erősen össze nem tartaná, mintha nem hinné elégnek, hogy
|
|||
|
|
nyelvét kötve tartsa, még a fogak és ajkak kettős kapuját is be
|
|||
|
|
kell zárni előtte, sőt még a szép fekete bajuszt is félig lehajtani
|
|||
|
|
rá. A hajlott orr merész vágyakat és erős akaratot fejez ki, a
|
|||
|
|
ráncztalan homlok a fölfelé simított hajjal hideg számítást; s az
|
|||
|
|
összevont szemöldök alól villogó szemek szépek lehetnek, mikor
|
|||
|
|
könnyelmű asszonyok szemébe mosolyognak, de a férfi begombolkozik
|
|||
|
|
előttük, mert a művészi kulcsot látja bennük, mely gondolatainak
|
|||
|
|
nyitját keresgeti.</p>
|
|||
|
|
<p>– Méltóztatott hivatni? szólt főnökéhez.</p>
|
|||
|
|
<p>– Becsukta ön maga mögött az ajtókat?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mind a kettőt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azért kérettem önt, hogy készen van-e a jelentésemmel?</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt van nálam. Méltóztassék átnézni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Fölösleges volna. Ön remekűl tudja az ilyesmit föltenni, s
|
|||
|
|
ismeri nézeteimet. Kérem, majd maradjon itt szobámban s tisztázza
|
|||
|
|
le. Az ív papirt előre aláirtam már.</p>
|
|||
|
|
<p>– De talán mégis jó volna elolvasni, hát ha valamit kifeledtem
|
|||
|
|
belőle?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem érek rá. Még sok elintézni valóm van. Így is elkéstem. Már
|
|||
|
|
nyolcz óra múlt, s tíz percz alatt útban kell lennem. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– El tetszik utazni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Jószágomra megyek. Még az éjjel meg kell érkeznem. Most kapom
|
|||
|
|
a tudósítást a tiszttartomtól, hogy az adóbehajtó megüzente
|
|||
|
|
holnapra a sarczolást. Holnap tizenhat lovast küld a jószágomra; ha
|
|||
|
|
holnaputánig nem fizetek, harminczkettőt, azután hatvannégyet. Én
|
|||
|
|
be akarom várni, míg az egész szakaszt oda küldi, s ezért magamnak
|
|||
|
|
otthon kell lennem, nehogy valami baj támadjon belőle. Az embereim
|
|||
|
|
hevesvérüek. Azért önt kell kérnem, hogy végezze a szükséges
|
|||
|
|
teendőket itthon. Itt a pecsétnyomóm; a jelentésemet küldje meg a
|
|||
|
|
cancellárnak. Négy nap múlva itthon leszek.</p>
|
|||
|
|
<p>– S ha az alatt megérkeznék a kormánybiztos?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön át fogja neki adni az irományokat. Itt vannak kulcsaim. Az
|
|||
|
|
irattár kulcsait ismeri ön közöttük.</p>
|
|||
|
|
<p>– S minek nekem a többi kulcsok?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezek iróasztalom és többi szekrényeim kulcsai. Tartsa őket
|
|||
|
|
magánál. Nem tudja az ember, hogy a mostani felfordúlt világban mi
|
|||
|
|
történhetik. Eszébe juthat a sok ember közül valakinek, a ki most
|
|||
|
|
össze-vissza parancsolni fog, hogy házmotozást tartson szállásomon.
|
|||
|
|
Arra az esetre jó, ha kéznél vannak a kulcsok. Az iróasztalomban
|
|||
|
|
vannak magánlevelezéseim s okirataim, azokat kérem, nézze át, s ha
|
|||
|
|
valamit vesz közöttük észre, a minek nem volna jó akárki kezébe
|
|||
|
|
jutni, önre bízom, hogy semmisítse meg. Ezekben a szekrényekben
|
|||
|
|
állnak mindenféle czélokra beküldött pénzek: honvéd-egyletekre,
|
|||
|
|
síremlékekre, akadémiára, ünnepélyekre s magam sem tudom, mi
|
|||
|
|
mindenféle alkalmakra kezem alá bízott pénzek. Azt sem tudom
|
|||
|
|
mennyi. Ön legyen szives azokat számba venni, s majd alkalmilag
|
|||
|
|
nekem egy kimutatást adni róluk. Saját pénzeim is vannak közöttük,
|
|||
|
|
azokat válogassa ki és különítse el. Nem tudom, mennyi lehet.
|
|||
|
|
Azután engemet mindennap tudósítson futár által az idebenn
|
|||
|
|
történendők felől. Most pedig adjon parancsot, hogy fogassanak be
|
|||
|
|
rögtön. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
|
|||
|
|
"Page_59">-59-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Hát a fáklyás-zenét nem tetszik bevárni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Micsoda fáklyás-zenét? Nem tudok semmiről. Nekem nem mondta
|
|||
|
|
senki.</p>
|
|||
|
|
<p>A titkár rajta kapta magát, hogy most valamit kiszalasztott a
|
|||
|
|
száján, a mit nem kellett volna; s aztán azzal büntette meg a rosz,
|
|||
|
|
engedetlen nyelvet, hogy még szorosabban húzta össze ajkai závárát,
|
|||
|
|
sőt bajuszát is oda fogta ajkai közé. Pedig az engedetlen nyelv úgy
|
|||
|
|
szerette volna kifecsegni, hogy hiszen minden ember beszél róla,
|
|||
|
|
készűl hozzá, a fáklyákat rég meghozatták, az egész város talpon
|
|||
|
|
van; a ki semmit nem hallott volna is róla, tudhatja gyakorlatból,
|
|||
|
|
hogy egy ilyen napnak ilyen estével kell végződni. Hanem a
|
|||
|
|
kegyetlen őriző ajkak egy perczre sem nyitották fel a börtönt, hogy
|
|||
|
|
a rabgondolat kiszabadulhatott volna rajtuk.</p>
|
|||
|
|
<p>A titkár átvette a kulcsokat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak az irótárczám kulcsát tartom magamnál, szólt Harter, egy
|
|||
|
|
kis Wertheim-kulcsot leakasztva a közös lánczról, s bezárva vele
|
|||
|
|
irótárczáját. – Ezt a tárczát is itt hagyom, mert magamnál még tán
|
|||
|
|
roszabb helyen volna. Egyébiránt nincs benne semmi féltőm; csupán
|
|||
|
|
magánügyeim és élményeim naplóját tartalmazza. Ezt ugyan semmi
|
|||
|
|
idegen kulcscsal fel nem lehet nyitni, de ha mégis valaki
|
|||
|
|
hivatalosan meg akarna ismerkedni tartalmával, s nem várhatná be,
|
|||
|
|
míg előkerülök, mondja ön neki, hogy vágja föl a bőrtáblát, úgy
|
|||
|
|
hozzá juthat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Majd elteszem magamnál, hogy senki se jusson hozzá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen jó lesz, édes Emil. Én egészen önre bízom magamat. Most
|
|||
|
|
adjon parancsot, hogy a hintómat járassák elő.</p>
|
|||
|
|
<p>A titkár átvette a kulcsokat és a levéltáskát. Öt percz mólva
|
|||
|
|
visszatért, jelentve, hogy minden készen van az indulásra.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter megszorította a kezét, s arra kérte, hogy maradjon az ő
|
|||
|
|
dolgozó szobájában, s ott irja le a jelentést. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Mikor elindult Harter, a hajdúját nem ültette fel a bakra, azt
|
|||
|
|
otthon hagyta.</p>
|
|||
|
|
<p>A titkár az ablakból nézte a tovagördülő hintót. Fürkésző
|
|||
|
|
tekintete még azután is kisérte azt, midőn már a sötétség eltakart
|
|||
|
|
hintót és utczát szemei elől.</p>
|
|||
|
|
<p>Vajjon mire való volt ez a siettetett elutazás a megérdemlett
|
|||
|
|
ovatió elől?</p>
|
|||
|
|
<p>Néhány percz múlva megfelelt rá a sötét utcza.</p>
|
|||
|
|
<p>A főtér felől halkan léptetve vonúlt végig egy tizenkét lovagból
|
|||
|
|
álló őrjárat, kivont kardokkal; öt percz múlva ugyanaz megint
|
|||
|
|
vissza a főispán ablakai alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ahán!</p>
|
|||
|
|
<p>Most világlott a titkár agyában.</p>
|
|||
|
|
<p>Visszalépett az ablakból, s a mint szemben találta magát a
|
|||
|
|
rámákban levő hazafi-képekkel, elkezdett hangtalanul nevetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem tudom, szereti-e valaki az olyan embereket, a kik magukban
|
|||
|
|
tudnak nevetni? És hang nélkül, nehogy elárulják, hogy
|
|||
|
|
nevettek.</p>
|
|||
|
|
<p>Az arczképek is látják és tán haragusznak is érte, de nem
|
|||
|
|
mondják senkinek.</p>
|
|||
|
|
<p>E kedélyes társalgást félbeszakítja valakinek a jövetele.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér úrfi az. Most ébred fel. A lakoma alatti toasztozás
|
|||
|
|
következménye az volt, hogy le kellett feküdnie, s még most sem
|
|||
|
|
igen tudja, hogy reggel van-e, vagy este.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ki ment most el innen hintón, Angyaldy ur? kérdi álmosan a
|
|||
|
|
titkártól.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön!</p>
|
|||
|
|
<p>– Én?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen! Ön elutazott falura.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaz! Ittam annyit, hogy most azt is el lehet velem hitetni,
|
|||
|
|
hogy nem vagyok itt. Hát az öreg hol van?</p>
|
|||
|
|
<p>– Az itt van a szobában.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hol?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ott ül az iróasztalnál. Nem látja, hogy a jelentését irja?
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
|
|||
|
|
"Page_61">-61-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Nem vagyok ma tréfáló kedvemben, Angyaldy úr.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én pedig soha sem vagyok. Azért most egész komolyan mondom
|
|||
|
|
önnek, hogy a méltóságos úr idehaza van, ön pedig elutazott falura.
|
|||
|
|
Azért tessék visszamenni a szobájába és addig ki nem menni az
|
|||
|
|
utczára, míg ez az utazó hintó megint vissza nem jön.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az apám parancsolta ezt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön tudja, hogy rászolgált a házi árestomra.</p>
|
|||
|
|
<p>– És ha nekem kedvem volna a törvénytelen itélet ellen
|
|||
|
|
tiltakozni? most épen olyan nap van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Figyelmeztetem önt, hogy abban az esetben koczkáztatná ön a
|
|||
|
|
havi díját.</p>
|
|||
|
|
<p>– Vigye az ördög a havi díjat! ha nem adják, megélek hitelre. S
|
|||
|
|
ha azt nem kapok, leszek lump; eladom kabátom, órám, csizmám, de
|
|||
|
|
zsarnokságot nem tűrök.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak tartsunk rendet, kérem; protestálni szabad, de tűrni
|
|||
|
|
kényszerüség. Ön sokat vesztett kártyán, s azt becsületbeli
|
|||
|
|
adósságnak hívják.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát jól van, ha ki nem fizetem, kidobnak, de nem csuknak
|
|||
|
|
be.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csendesen beszéljen. Hallja, már jönnek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ki jön?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt mindjárt meg fogja ön tudni, csak maradjon kérem addig
|
|||
|
|
veszteg. Nem hallja ön Bélteky Feri hangját odakünn?</p>
|
|||
|
|
<p>Ez olyan hang volt, mely Elemért csakugyan a szobában maradni
|
|||
|
|
kényszeríté. A mai fiasco után nem akart vele találkozni.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifjú Bélteky két más ifjú társával jött küldöttségképen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó estét, Angyaldy barátom! üdvözlé a kilépő titkárt, ki az
|
|||
|
|
elfogadó teremig eléjök jött. – Itthon van a méltóságos úr?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen! felelt a titkár. Jelentését készíti.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nekünk azt mondta valaki, hogy a hintóját látta távozni.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
|
|||
|
|
"Page_62">-62-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Elemér ment el rajta. Láthatjátok, hogy a hajdúja is itt
|
|||
|
|
van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Attól ugyan hiába kérdez valaki ilyesmit, mert az mindenre azt
|
|||
|
|
feleli, hogy ő nem látott semmit. – Már megijedtünk, hogy ő
|
|||
|
|
méltósága nem akarja, hogy létrejöjjön a mai fényes tisztelgés.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh dehogy, hát miért ne akarná?</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky egy kissé huzódozott; de végre is napirenden volt, hogy
|
|||
|
|
a tárgyhoz szóljon.</p>
|
|||
|
|
<p>– No talán azért, mivelhogy a katonai parancsnok tudatta a
|
|||
|
|
városi hatósággal, hogy többé semmi zajos tüntetést nem fog
|
|||
|
|
megtűrhetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, ez persze fontos körülmény. Be fogom jelenteni ő
|
|||
|
|
méltóságának s mindjárt itt leszek válaszával.</p>
|
|||
|
|
<p>A titkár visszament a dolgozó-szobába, gondosan betéve maga után
|
|||
|
|
a kettős ajtót, melyeknek egyikét kijövet nyitva hagyta.</p>
|
|||
|
|
<p>Nehány percz múlva ismét visszajött, a belső ajtót újra nyitva
|
|||
|
|
hagyva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ő méltósága üdvözletét küldi általam önöknek. Rövid válasza
|
|||
|
|
ez: a történendőket szilárd férfiak rendíthetetlen szívvel szokták
|
|||
|
|
bevárni. A hol önök keresni fogják őt, ott mindenkor helyén fogják
|
|||
|
|
találni. Jőjjön, a minek jönni kell.</p>
|
|||
|
|
<p>A küldöttek egymás szeme közé néztek, aztán kiki a saját szájába
|
|||
|
|
harapva, fanyar ajánlkozások mellett eltávoztak.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr visszatért a dolgozó-szobába.</p>
|
|||
|
|
<p>– Meg kell önt csókolnom! kiálta eléje Elemér, nyakába borúlva.
|
|||
|
|
Ön remek egy ember. A papa elillan a fáklyás-zene elől, attól
|
|||
|
|
félve, hogy kraváll lesz a katonasággal. Bélteky barátom megsejt
|
|||
|
|
valamit, s iparkodik a papánál találni meg az ürügyet, a miért a
|
|||
|
|
tüntetés elmarad; ön pedig szépen visszaadja a kezébe a körmünkre
|
|||
|
|
égett taplót; most aztán neki kell a szívgörcseihez folyamodni, s
|
|||
|
|
lebeszélni a mindenre kész közönséget, józan, értelmes <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> szavakkal.
|
|||
|
|
Ön kedves ember! Ezért itthon maradok három napig és járkálni sem
|
|||
|
|
fogok a szobámban, hogy ne hallják. Megyek lefeküdni. Nem kell itt
|
|||
|
|
csendes jóéjszakát kívánni. Meglesz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én pedig hálából kifizettetem az öreg úrral önnek
|
|||
|
|
kártyaadósságait, úgy, hogy az öreg úr maga sem fogja tudni.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér nevetve távozott szobájába. A titkár a dolgozószobában
|
|||
|
|
maradt.</p>
|
|||
|
|
<p>Minden ajtót bezárt, hogy többé ne háborgassák.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor aztán egyedül volt, minden meglepetés ellen biztosítva,
|
|||
|
|
akkor elővett a zsebében levő kulcsok közül egyet.</p>
|
|||
|
|
<p>Valóban nagy kísértés az a bizalom, a mivel őt Harter úr
|
|||
|
|
elhalmozá.</p>
|
|||
|
|
<p>Rábízta, hogy a legtitkosabb leveleinek halmazát nézze át; a
|
|||
|
|
mikben terhelő politikai nyilvánításokat talál, azokat égesse el;
|
|||
|
|
aztán, hogy ismeretlen mennyiségű összegeket, mikért alig fogják őt
|
|||
|
|
valaha azon összegek bizományosai számadásra vonhatni, szedjen
|
|||
|
|
rendbe. Saját fiához nem lehetne valakinek nagyobb bizodalma.</p>
|
|||
|
|
<p>S ha azon arczon belül egy áruló lakik, mily végtelen tér van
|
|||
|
|
neki nyitva, egy nevezetes ember megrontására.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig ez az ember a legocsmányabb áruló.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! ne féltse tőle pénzét, ne féltse tőle levelezéseit Harter
|
|||
|
|
Nándor.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez ember nem kutat az után, hogy ő milyen szinész az élet
|
|||
|
|
szinpadán, hanem, hogy milyen szinész szívének legmélyebb
|
|||
|
|
rejtekében.</p>
|
|||
|
|
<p>Nyugton lehet tőle erszénye, s hiuságának külső
|
|||
|
|
lepkeszárny-pora.</p>
|
|||
|
|
<p>Az összegeket, mik olvasatlanul rábizattak, ez ember a legutolsó
|
|||
|
|
fillérig csonkítatlanul fogja beszámolni főnökének.
|
|||
|
|
Honvéd-egyletek, emlék-emelő társulatok, névtelen czélok, mik
|
|||
|
|
nyilvános számadást nem követelhetnek, ott fogják találni
|
|||
|
|
összerakott filléreiket ugyanazokban a pénznemekben, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> a mikben
|
|||
|
|
morzsánkint egybehordták, numismatikai gyűjtemény az, papirosból.
|
|||
|
|
Semmi el nem fog belőle veszni.</p>
|
|||
|
|
<p>A felől is nyugodt lehet Harter Nándor és a kik titkait ő rá
|
|||
|
|
bízták, hogy arról, a mit valaha papirra tettek, áruló ajk soha
|
|||
|
|
beszélni nem fog. Angyaldy előtt mind tréfa ez, és muló szeszély
|
|||
|
|
játéka. Ő mélyebb vizet keres.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem válogatja a kulcsok közül, a mik rábízva vannak, azt, mely a
|
|||
|
|
titkos levéltárhoz, vagy a pénztárhoz vezet. Ezek ráérnek. Hanem
|
|||
|
|
előkeresi rejtekéből azt, mely nincs rá bízva: az irótárcza
|
|||
|
|
kulcsát.</p>
|
|||
|
|
<p>Az irótárczának mesterséges zára van; mikor Harter Nándor
|
|||
|
|
egyszer künn felejtette falun a kulcsát, a város minden lakatosa
|
|||
|
|
sem birta azt felnyitni; maga a zár készítője sem férne hozzá a
|
|||
|
|
megfelelő kulcs nélkül. Ezért nagyon biztos lehet a tárcza
|
|||
|
|
tulajdonosa minden hivatlan betörés ellen.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem egyet nem tud tárczája titkai közül: azt, hogy mikor a
|
|||
|
|
bécsi iparos azt titkárja kezébe adta, két kulcsot adott át hozzá.
|
|||
|
|
Az egyik tartaléknak való azon esetre, ha a másik veszendőbe
|
|||
|
|
találna menni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezt a második kulcsot megtartá magának a titkár.</p>
|
|||
|
|
<p>S miután főnőkének az a szokása volt, hogy napi élményei közül a
|
|||
|
|
legnevezetesebbeket, lelke benyomásaival együtt fel szokta rendesen
|
|||
|
|
jegyezni: a titkár ez egyszerű módszer által úgy olvasott főnöke
|
|||
|
|
lelkében, mint a hogy a Dzirdzon méhkasok üvegfalán át olvasnak a
|
|||
|
|
kaptár lakosainak titkos műveletében.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát Angyaldy úr, midőn egyedűl maradt a zárt ajtók mögött,
|
|||
|
|
elővevé Harter Nándor irótárczáját, s a hozzávaló második kulcscsal
|
|||
|
|
felnyitotta annak rejtélyes zárát, s tovább olvasott főnöke
|
|||
|
|
lelkében.</p>
|
|||
|
|
<p>A felnyított tárcza Harter Nándor naplóját rejté magában.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy jól ismerte már a járást. Eddig minden lap <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> ismeretes
|
|||
|
|
volt már előtte, csak a legutolsóra lehetett kíváncsi.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>«Ma ismét egy nehéz nap múlt el rólam.»</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy hiszem, hogy szerencsésen múlt el.</p>
|
|||
|
|
<p>Sokan azt hiszik, hogy ez olyan könnyű helyzet.</p>
|
|||
|
|
<p>Az acrobata hercules hozzá van szokva, hogy felvegyen a vállára
|
|||
|
|
két embert, azok megint négy embert, meg legfölül egy pár
|
|||
|
|
gyermeket; az acrobata mosolyogva sétál fel s alá az
|
|||
|
|
emberpyramiddal; de én tudom, hogy ő minden nap azzal a gondolattal
|
|||
|
|
kezd mutatványához: meglehet, hogy ma megszakadok a játékban!
|
|||
|
|
meglehet, hogy ma rám zuhannak a vállamon állók s vagy magamat,
|
|||
|
|
vagy magukat ütik agyon.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez az én sorsom is, a ki egy egész emberpyramidot hordtam a
|
|||
|
|
vállamon.</p>
|
|||
|
|
<p>Milyen könnyebbülten érzem magamat, hogy azt letehettem
|
|||
|
|
valahára.</p>
|
|||
|
|
<p>Ugy hiszem, nem egyhamar fogok ez erőművészeti mutatványnyal
|
|||
|
|
fellépni, s a kik leszállhattak vállaimról szintén gratulálhatnak
|
|||
|
|
magukban, hogy ismét az édes földet érzik lábaik alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>A provisorium inaugurálva van, s bennünket nyugalomba
|
|||
|
|
helyez.</p>
|
|||
|
|
<p>Meg van oldva a gordiusi csomó.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt hiszem, a legvitézebb tábornok is jobb szeret a karszékben
|
|||
|
|
ülni, mint lóháton.</p>
|
|||
|
|
<p>Nincs roszabb kedélyállapot, mint midőn a helyzet, melybe
|
|||
|
|
jutottunk, annak kényszerít bennünket lenni, a mik nem vagyunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor ütközetben voltam, minden ágyúlövés borzalommal töltött
|
|||
|
|
el: de azt bevallani, hogy félek, lehetetlen volt; nem volt
|
|||
|
|
bátorságom. Megjártam a vérpad lépcsőit és a börtönt; mindenüvé az
|
|||
|
|
vitt, hogy soha sem volt bátorságom a hátam mögött jövőknek azt
|
|||
|
|
mondani: no már én tovább nem megyek. Most megint azt az utat
|
|||
|
|
láttam <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
|
|||
|
|
"Page_66">-66-</a></span> magam előtt, melyet már egyszer így
|
|||
|
|
végigfutottam; láttam, hogy megint lépésről-lépésre elvisz magával
|
|||
|
|
az az ember-pyramid, a kit vállamon tartok, az ágyúkhoz, a
|
|||
|
|
vérpadhoz, a börtönhöz és nekem megint nem lesz bátorságom azt
|
|||
|
|
mondani: én már tovább nem megyek; bevallom, hogy le kell
|
|||
|
|
roskadnom, s azután nevessen rajtam, a kinek tetszik.</p>
|
|||
|
|
<p>A véletlen segítségemre jött.</p>
|
|||
|
|
<p>Az erőszak elállta utamat.</p>
|
|||
|
|
<p>Soha jobbkor!</p>
|
|||
|
|
<p>Most úgy végeztem, mint egy hős! egy levele sem hiányzik
|
|||
|
|
babéraimnak.</p>
|
|||
|
|
<p>A mai nap remeklésem napja volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy álltam a nép között, mint egy bálvány. Az arczoknak világot
|
|||
|
|
kölcsönöztem, mint a nap.</p>
|
|||
|
|
<p>Merész voltam és elhatározott, daczoltam magával a
|
|||
|
|
hatalommal.</p>
|
|||
|
|
<p>A vértes kapitány különben jó ismerősöm, s tegnapelőttről
|
|||
|
|
tudósított, hogy csak délután fog megérkezhetni csapatjával; addig
|
|||
|
|
mindent elvégezhetek.</p>
|
|||
|
|
<p>Szavát tartotta.</p>
|
|||
|
|
<p>A szeles fiatalság nélkül a legszebb rendben mehetett volna
|
|||
|
|
végbe az egész ünnepélyes tény; így majd elrontottak mindent.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor a vérteseket láttam szemközt jönni az utczán, szinte
|
|||
|
|
kiestem szerepemből.</p>
|
|||
|
|
<p>Fiam, az a haszontalan semmirekellő, kétszer is megszégyenített.
|
|||
|
|
Először a vakmerőségével, másodszor a cinikus otrombaságával.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig a közönség úgy figyeli meg a nevezetes emberek fiainak
|
|||
|
|
magaviseletét, mint annak tejmérlegét, hogy mint gondolkoznak az
|
|||
|
|
apák, mikor otthon magukra vannak?</p>
|
|||
|
|
<p>Ha a fiú léha, azt mondják: ebbe a tejbe szappanlevet kevert a
|
|||
|
|
gazda.</p>
|
|||
|
|
<p>És még hozzá ő előtte szégyenített meg.</p>
|
|||
|
|
<p>A ki előtt mindig fényes, mindig délczeg akarok maradni;
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
|
|||
|
|
"Page_67">-67-</a></span> a kire gondolok, mikor a rivalgó nép
|
|||
|
|
előtt állok, és sorompóba hívom az erőszakot; a kiért hirhedett
|
|||
|
|
akarok lenni, hogy nevemet el ne feledhesse, hogy bánkódva
|
|||
|
|
gondoljon rám, és sóhajtson vissza hozzám.</p>
|
|||
|
|
<p>De milyen csodálatos is most nekem ez a nő.</p>
|
|||
|
|
<p>Két évig éltünk együtt, és akkor elváltunk engesztelhetlen
|
|||
|
|
gyülölség miatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Még vallást is változtattunk, csak hogy egymástól
|
|||
|
|
menekülhessünk.</p>
|
|||
|
|
<p>És a mint elváltam tőle, őrjöngök utána!</p>
|
|||
|
|
<p>De hát csoda-e az?</p>
|
|||
|
|
<p>Hisz ez egy egészen más asszony, mint a kit én birtam.</p>
|
|||
|
|
<p>Két év alatt egyszer sem láttam őt nevetni.</p>
|
|||
|
|
<p>És óh milyen szépen tud e nő kaczagni. Csak most hallom nevetni,
|
|||
|
|
mikor már a másé.</p>
|
|||
|
|
<p>Hisz akkor, mikor az enyém volt, még szép sem volt.</p>
|
|||
|
|
<p>És most mily észvesztő, mily varázsló alak.</p>
|
|||
|
|
<p>Hisz én ezeket a szemeket nem láttam soha.</p>
|
|||
|
|
<p>Míg az enyém volt, írtóztam, ha arra kellett gondolnom, hogy
|
|||
|
|
abba a házba kell mennem, hol egy födél alatt lakom vele: és most a
|
|||
|
|
gyönyör ellepi szivemet, ha azt hallom, hogy ő is abba a városba
|
|||
|
|
érkezett, a hol én vagyok; s ha egy helyen találkozunk, a honnan
|
|||
|
|
csak távolról is megláthat, ifjúvá születni érzem magamat, kinek
|
|||
|
|
oldalomnál léte életunottá tett; a minap egy eltépett keztyüjét
|
|||
|
|
aranyokkal váltottam magamhoz attól, a ki a földről felvette, s míg
|
|||
|
|
enyém volt a kéz és minden, borzadtam érintésétől.</p>
|
|||
|
|
<p>De hisz ez asszony egészen más, mint a ki volt. Vidám, kedélyes,
|
|||
|
|
ragyogó; csupa szív, csupa érzés. Minden szava harmonia most, és
|
|||
|
|
minden pillantása igézet.</p>
|
|||
|
|
<p>És minő férj mellett?</p>
|
|||
|
|
<p>Nem is férfi, nem is ember, – egy majom. Ha valaha egy
|
|||
|
|
szolgálómat kérte volna meg, azt sem adtam volna hozzá.</p>
|
|||
|
|
<p>Mondják, hogy gazdag; de én nem hiszem. Üzérkedik, s kétséges
|
|||
|
|
vállalatai vannak. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
|
|||
|
|
"Page_68">-68-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Csak számokról és üzletekről lehet vele beszélni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha valami ördögi jellem volna, érteném. Az asszonyokra ez
|
|||
|
|
hat.</p>
|
|||
|
|
<p>De egy közönséges, mindennapi lény; a minőnek darabját két
|
|||
|
|
fókabőrért veszik az asszonyok Lapponiában, a hol három férj tesz
|
|||
|
|
egy emberszámot.</p>
|
|||
|
|
<p>Mi előnye van hát neki fölöttem?</p>
|
|||
|
|
<p>Fölöttem, ki most is délczeg férfi vagyok a negyvenesben;
|
|||
|
|
vagyonom úrrá tesz; hírem az ország ismeri; dicsőítenek,
|
|||
|
|
felmagasztalnak!</p>
|
|||
|
|
<p>Elhanyagoltam én e nőt, míg az enyém volt?</p>
|
|||
|
|
<p>Jó! Tehát vissza fogom őt hódítani.</p>
|
|||
|
|
<p>Az a rosz fiú pedig utazni fog menni minél elébb.</p>
|
|||
|
|
<p>És most sietek. Az est itt ne találjon. Népem nagyszerű
|
|||
|
|
ovatióhoz készül, a miből sajnos összeütközés támadhatna a hatalom
|
|||
|
|
közegeivel, a mi rám nézve nagyon kellemetlen volna.</p>
|
|||
|
|
<p>Titkárom el fog helyettem intézni mindent. Ő igen hű
|
|||
|
|
emberem.</p>
|
|||
|
|
<p>Szerencse, hogy a jó sors magunkforma embereknek adott ilyen
|
|||
|
|
alkalmatos kezeket és lábakat, kik helyettünk végzik a dolgot
|
|||
|
|
csekély tiszteletdijukért.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Itt végződött a lap.</p>
|
|||
|
|
<p>Az alkalmatos kezek és lábak embere nevetett; csak némán, de
|
|||
|
|
kaczagásra nyilt ajkakkal. Azután bezárta az rótárczát, eltette
|
|||
|
|
helyére, s azután tollat hegyezett és nekiült megirni a levelet –
|
|||
|
|
nem a kanczellár ő méltóságának, hanem Lemming Mária
|
|||
|
|
úrhölgynek.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez volt a neve ama bizonyos asszonyságnak. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>EGY AZ APRÓ EMBEREK KÖZÜL.</h2>
|
|||
|
|
<p>Három nap múlva e gyülés után már olyan csendesség volt a mi kis
|
|||
|
|
városunk utczáin, hogy azt is eseménynek lehetett nevezni, ha egy
|
|||
|
|
kis leány ment végig az utczán, nemzeti színű szalagos pártával a
|
|||
|
|
fején.</p>
|
|||
|
|
<p>Az igaz, hogy csinos kis leány. Karcsú, sugár termete alig
|
|||
|
|
tizennégy éves kort árul el; nyilt, gyermeteg arcza maga is
|
|||
|
|
gyermeknek vallja még, piros, egészséges arcz, tündöklő
|
|||
|
|
hajnalkaszínű kék szemekkel, finom kis mosolygó szájjal, melynek
|
|||
|
|
szegleteiben dévaj hamiskodás leselkedik, s tiszta derült
|
|||
|
|
homlokkal, mely az ártatlanság irástalan lapját tárja elé.</p>
|
|||
|
|
<p>A fiatal lánykának minden mozdulata oly könnyű, oly ruganyos,
|
|||
|
|
hogy a kis város hosszú utczáján végig lépdel a nélkül, hogy
|
|||
|
|
topánkája leghegyét is besározná; pedig, mint elhihetjük,
|
|||
|
|
novemberben ezen utczán nagy művészet kell hozzá, hogy a sárból
|
|||
|
|
kiálló köveket úgy ki tudja valaki lábhegygyel válogatni, hogy
|
|||
|
|
lábtyűit ne kompromittálja. És a mellett oly szerény, oly óvatos,
|
|||
|
|
hogy ruhája szegélyének legkisebb fölemelésével sem ad alkalmat a
|
|||
|
|
mellette lostató fiatal kisérőnek szép lábaiból egyebet láthatni,
|
|||
|
|
mint épen csak e szép lábakat.</p>
|
|||
|
|
<p>A fiatal kisérő Harter Elemér, ki esernyőt tartva kaszmatol a
|
|||
|
|
szép kis leány mellett, s természetesen, végig udvarol neki az
|
|||
|
|
utczán, a mi kis városban szokás.</p>
|
|||
|
|
<p>Az előre bocsátott pár után azonban nyomban következik a
|
|||
|
|
mama.</p>
|
|||
|
|
<p>Majd annak az alakját később irjuk le, mert most nagyon sokat ad
|
|||
|
|
hozzá az ezergombos gyöngyösi mente, a mit akkor oly délczegen
|
|||
|
|
viseltek az éltesebb asszonyok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ugyan kérem, ne tartsa fölém azt az esernyőt! szól a kis leány
|
|||
|
|
kisérőjéhez; először, mert úgy sem esik most az eső, másodszor,
|
|||
|
|
mert ha esnék, mind a nyakamba csorogna róla a viz. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Ezt csak azért mondja, hogy ne járjak önhöz olyan közel. No
|
|||
|
|
hiszen ne busuljon, nem sokára elég messze leszek innen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tán bizony kiköltöznek falura?</p>
|
|||
|
|
<p>– Apám oda megy, de engem még messzebb küld. Én megyek
|
|||
|
|
Angliába.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tud ön angolul?</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudok beefsteaket enni. Egyéb feladatom nem lesz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lássa, én tudok angolul; pedig soha se jutok el Londonba.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hja, ön! Ha én annyi tudománynyal birnék, mint ön! régen
|
|||
|
|
követségi attaché volnék valahol.</p>
|
|||
|
|
<p>– No az bizony lehetne így is!</p>
|
|||
|
|
<p>– Igy is? Köszönöm a bókot!</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát ne jőjjön hozzám olyan közel, ha bókjaimtól fél.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ki tehet arról, ha a szúnyog szeret a gyertyába repülni!</p>
|
|||
|
|
<p>– No, hanem az igaz, következetes eljárás önnek a papájától,
|
|||
|
|
hogy miután a jövő farsangot elrontotta (tudja, el van átkozva a ki
|
|||
|
|
bálba megy e szomorú esztendőben) – – hát legalább a tánczosokat is
|
|||
|
|
kiküldi az országból.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, ezt meg mondom neki.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bánom is én! Én még attól sem félek, a kitől önök mind félnek;
|
|||
|
|
nem hogy attól félnék, a kitől még ön sem fél.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér urfi nem tehetett róla, de bizony nevetett ezen a
|
|||
|
|
szón.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit hozzak önnek, ha haza jövök Angliából?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igazán akar nekem valamit hozni? Hát tudja mit? Hozzon nekem –
|
|||
|
|
valami tiltott könyvet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tiltott könyvet? kérdé elbámulva Elemér.</p>
|
|||
|
|
<p>– No igen, valami olyan könyvet, a mit nem szabad árulni, a
|
|||
|
|
miben olyan igazságokat mondogatnak a nagyoknak, a mit azok nem
|
|||
|
|
szeretnek meghallani.</p>
|
|||
|
|
<p>– Vagy úgy?</p>
|
|||
|
|
<p>– No igen, hiszen érti ön azt. Valami ilyen veszedelmes könyvet,
|
|||
|
|
vagy valami olyan képet vagy irást, a <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> miért az
|
|||
|
|
embert, ha megkapják nála a vámnál, hát becsukják.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm a megbizást! Hozok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem nem! csak tréfáltam. Nem nekem való az. El sem olvasnám.
|
|||
|
|
De ha már csakugyan akar ön nekünk valamit hozni a külföldről,
|
|||
|
|
hozzon nekünk – egy kis jó hírt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezen aztán megakadt a társalgás.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy kis jó hírt – a külföldről. Olyan keresett, olyan várva-várt
|
|||
|
|
dolog volt ez: egy kis jó hír!</p>
|
|||
|
|
<p>No, most már ez is kiment a divatból. Nem kerestetik</p>
|
|||
|
|
<p>– Szabad lesz nagysádtoknál búcsulátogatásomat tennem délután?
|
|||
|
|
kérdé Elemér, midőn a hölgyek lakásának ajtajáig értek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem, nem! sietett anyját megelőzni a kis leány. Semmi
|
|||
|
|
szükségem sincs ma délután önre. A ma esteli tánczhoz való ruhámat
|
|||
|
|
kell elkészítenem; magam vagyok a szobaleányom s nem szeretem, ha a
|
|||
|
|
szobaleányom látogatásokat fogad el, mikor a ruhámat kell vasalnia.
|
|||
|
|
Majd elmondhatja ön a tánczestélyen, a mit akar. Adieu!</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal beröppent az ajtóból, könyeden, mint egy zerge, a ki
|
|||
|
|
szökellve jár, mert lépni még nehezére esik.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér úrfi pedig homlokára nyomta árvalányhajas süvegét, s
|
|||
|
|
előre lógó fejjel ment vissza azon az úton, a melyen idáig jött, és
|
|||
|
|
gondolt magában ilyenformát:</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem fogsz te kis leány arra az estélyre elmenni, a melyre
|
|||
|
|
készülsz: s nem foglak én téged látni talán soha az életben.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>– Vizit van odabenn! súgá a cseléd a hazaérkezőknek, a mint a
|
|||
|
|
konyhába léptek. (Mert kisvárosi lakásoknál szabályszerüen a
|
|||
|
|
konyhán keresztül van a bejárás.)</p>
|
|||
|
|
<p>– Kicsoda?</p>
|
|||
|
|
<p>– Dánváryné.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jaj! monda az asszonyság.</p>
|
|||
|
|
<p>A kisasszony pedig semmit sem szólott, hanem menekült a hátulsó
|
|||
|
|
szobába. <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
|
|||
|
|
"Page_72">-72-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Itt kínozza már a ténsurat egy óra óta, monda a cseléd; – az
|
|||
|
|
ezóta megőszült vele.</p>
|
|||
|
|
<p>Dánváryné asszonyság, ki odabenn várt az érkezőkre, azzal a
|
|||
|
|
speczialis tulajdonnal birt, hogy mindent tudott, a mi a városban
|
|||
|
|
történik, és a mit nem tudott, annak addig járt utána, mig meg nem
|
|||
|
|
tudta.</p>
|
|||
|
|
<p>Különben optikai feltünésére nézve nagy helyet foglalt el a
|
|||
|
|
világban mind termetével, mind krinolinjával, s a mi helyet el nem
|
|||
|
|
foglalhatott belőle, azt igyekezett kitelhető messzeségben
|
|||
|
|
pézsmaszaggal eltölteni; különben a legdebreczeniebb főkötő volt a
|
|||
|
|
fején.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak hogy jösz már, édes kedves! sipákolt a tisztelt delnő, a
|
|||
|
|
mint Világosiné az ajtón belépett, s azzal a két asszonyság
|
|||
|
|
összecsókolódott, erősen ügyelve, hogy a mindenféle rezgő tűikkel
|
|||
|
|
egymás szemeit ki ne szúrják. – Már legalább egy órája ülök itten,
|
|||
|
|
rátok várva és lopva kedves férjednek a drága idejét; a mi ugyan
|
|||
|
|
nekem csak egy percznek tetszik oly kellemes társalgásban
|
|||
|
|
(megjegyzendő, hogy soha sem engedett mást szóhoz jutni), de neki,
|
|||
|
|
tudom, hogy oly drága minden pillanata, oly terhes hivatalban,
|
|||
|
|
kivált most, hogy az egész vármegye pere, irománya mind az ő vállán
|
|||
|
|
maradt, úgyszólván most ő maga egyedül az egész vármegye. A
|
|||
|
|
közgyülés azt határozta, hogy a levéltárnok helyén maradjon. Most
|
|||
|
|
minden hajdúval ön rendelkezik, úgy-e bár?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem! A kormánybiztos! – felelt Világosi.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! a kormánybiztos? és szót fogadnak neki? Elismerik? Nem
|
|||
|
|
dobják oda a szeme közé, ha valamit parancsol? Jaj, ha én férfi
|
|||
|
|
volnék! No iszen, ha mi ránk asszonyokra volna bizva az ország
|
|||
|
|
sorsa, tudom Istenem, hogy meggyülne a baja velünk a kormánynak. –
|
|||
|
|
De hát a férfiak, azok nagyon is szelidek. Olyan nagy heczczem
|
|||
|
|
volt, de olyan nagy heczczem épen ma az én Gyurkámmal otthon: a
|
|||
|
|
miatt, hogy a ma esteli bálra való meghivásra mit válaszoljunk.
|
|||
|
|
Tudod, édesem, épen azért jöttem hozzátok, hogy hát ti mit szóltok
|
|||
|
|
hozzá? <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
|
|||
|
|
"Page_73">-73-</a></span> A kormánybiztos ma estére bált ad,
|
|||
|
|
ugyanabban a megye-teremben, a honnan a megyét épen most
|
|||
|
|
kikergette; a város és vármegye minden notabilitása kapott tőle
|
|||
|
|
meghivókat. Hallom, hogy igen sokan visszaküldték. Férjem is
|
|||
|
|
kapott, azaz hogy egész családunkra szól. No, én a fölött nagyon
|
|||
|
|
sokat veszekedtem Gyurival: «Mit gondolsz, Gyuri te! hogy én ma ott
|
|||
|
|
tánczoljak, a hol mult héten még a szózatot segítettem énekelni,
|
|||
|
|
hogy én a kormánybiztos feleségének pukkedlizzak?» de a Gyuri, a
|
|||
|
|
milyen tutyi-mutyi ember, csak azt vitatta, hogy nehéz az ilyen
|
|||
|
|
nagy embernek a meghivását visszautasítani, s aztán utoljára is
|
|||
|
|
azzal nem kötelezte le az ember neki testét-lelkét, ha egy csésze
|
|||
|
|
fagylaltját elfogyasztotta. De hát már most mit szóltok ti ehhez:
|
|||
|
|
megy, vagy nem megy az ember?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mondtam már, kedves komámasszony, szólt Világosi, hogy minden
|
|||
|
|
ember azt cselekszi, a mit legjobbnak lát.</p>
|
|||
|
|
<p>– No csak ne szóljon, kedves koma! én a Jusztikámtól akarom
|
|||
|
|
megtudni, hogy mi az ő véleménye? Ebben nekünk asszonyoknak van a
|
|||
|
|
leghelyesebb tapintatunk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én azt mondom neked, felelt Világosiné, hogy «ti» fogadjátok
|
|||
|
|
el a meghivást és menjetek el.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen te nem is mondhatsz mást, igazad van. A komám még a
|
|||
|
|
vármegye házánál van, neki helyben kell maradni. Nektek lehetetlen
|
|||
|
|
a kormánybiztossal ujjat húzni. Aztán meg a kinek olyan szép
|
|||
|
|
serdülő lánykája van, mint az én kis keresztleányom, annak bizony
|
|||
|
|
minden alkalmat meg kell ragadni, hogy azt a világnak bemutathassa.
|
|||
|
|
De bizony van is vele mit dicsekedni. No, nem a termetéről szólok,
|
|||
|
|
mert azt az Isten adta neki, hanem azokról az ő szép tehetségeiről,
|
|||
|
|
a miket csakugyan maga szorgalmával tökéletesített. Hiszen
|
|||
|
|
galambom, ez egy csodagyerek! A vista elzongoráz egy egész
|
|||
|
|
opera-partiturát, a legnehezebbet; mikor tánczol, minden ember csak
|
|||
|
|
őtet nézi: mert ahhoz fogható bájt és kellemet már épen csak a
|
|||
|
|
tündéreknél <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
|
|||
|
|
"Page_74">-74-</a></span> lehet képzelni, de valósággal azoknál
|
|||
|
|
sincs már több. És még lelkemadta, mikor a gymnastikába járt, még
|
|||
|
|
ott is valamennyi férfi-gyerek elől elnyerte a jutalmat; azt hinné
|
|||
|
|
az ember, hogy mindjárt eltörik, mikor ránéz, s úgy tudta forgatni
|
|||
|
|
a legnehezebb ólombuzogányt, hogy egy férfi-suhancz sem jobban; még
|
|||
|
|
azt mondják, a rapérral is tud bánni! Hát még a sok nyelvismeret!
|
|||
|
|
Németül, francziául, angolul beszél. No az szép lesz, azt mondják,
|
|||
|
|
hogy egy angol is lesz a mai bálban, no az csak Ilonkával fog
|
|||
|
|
társaloghatni, az egész városban senki mással. Hanem titeket is
|
|||
|
|
magasztalás illet érte, hogy olyan jó nevelést adtok neki. Nem
|
|||
|
|
kiméltetek tőle semmi költséget; kedves komám éjt-napot egygyé
|
|||
|
|
tett, hogy megkereshesse a sok tanitómesterre való költséget: az
|
|||
|
|
bizony tinektek is nagy dicsőségetekre válik. Magatoktól
|
|||
|
|
megzsugorgattátok, elvonulva éltetek, de most már meg is van a ti
|
|||
|
|
örömötök benne. – De hol van az én kedves keresztleányom? Ah
|
|||
|
|
bizonyosan a ma esteli bálhoz való öltözékét készíti; mert tudja ám
|
|||
|
|
az egész város… mit mondok? az egész vármegye, hogy az én kis
|
|||
|
|
tündéri keresztleányom a milyen elegánsul lép ki a világ elé, azt
|
|||
|
|
az elegántiát mind maga saját kezével varrja és vasalja; nem vár
|
|||
|
|
szabótól, czifra mosónétól semmit. Így van jól! Úgy neveltétek,
|
|||
|
|
hogy ha szegény ember veszi el, kész gazdasszonyt kap benne, ha úr
|
|||
|
|
veszi el, elegáns úrnőt talál benne, a kivel ugyan felléphet a
|
|||
|
|
világban. Add át neki, kedvesem, ezt az egy pár csókot. Isten
|
|||
|
|
áldjon meg benneteket! Csókollak ezerszer! Pá, kedves! Jó étvágyat
|
|||
|
|
kivánok. Tehát kedves komám uram, azt tanácsolja, hogy fogadjuk el
|
|||
|
|
a meghivást a mai komisszáriusi bálba?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem tanácsoltam semmit! a feleségem mondta.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, alázatos szolgája, én már megyek; otthon el nem tudják
|
|||
|
|
gondolni, hova maradtam, de mikor ilyen kedves társaságban olyan
|
|||
|
|
hirtelen eltelik az embernek az ideje. Csókollak mindnyájatokat
|
|||
|
|
százezerszer, milliomszor!</p>
|
|||
|
|
<p>Végre csakugyan elment.</p>
|
|||
|
|
<p>A férj és feleség, mikor egyedül maradtak, egy ideig
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
|
|||
|
|
"Page_75">-75-</a></span> némán néztek egymás szeme közé, azután
|
|||
|
|
egymás karjába borultak, – és sírtak.</p>
|
|||
|
|
<p>Miért?</p>
|
|||
|
|
<p>Azt ők jól tudták.</p>
|
|||
|
|
<p>Olyan becsületes, jó arcz volt mind a kettő. Nem szépség, de jó
|
|||
|
|
arcz. Az a szép gyermek csak arról tanuskodik, hogy szülői nagyon
|
|||
|
|
szerették egymást.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor letörlék könyeiket, a férj azt kérdé nejétől:</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudod, miért volt ma itt ez az asszony?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azért, hogy megtudja előkészületeinkből, vajjon véglegesen
|
|||
|
|
lemondtál-e te megyehivatalodról?</p>
|
|||
|
|
<p>– És a mint lemondtam róla, az ő férje fog sietni üresen hagyott
|
|||
|
|
székembe leülni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azért mondtam neki, hogy ők csak fogadják el a kormánybiztos
|
|||
|
|
meghivását.</p>
|
|||
|
|
<p>– Most már hallgasd meg kedvesem, mit végeztem én a
|
|||
|
|
kormánybiztosnál.</p>
|
|||
|
|
<p>A nő leült a pamlagra, s férjét odaölelte maga mellé.</p>
|
|||
|
|
<p>– A kormánybiztos igen nyájasan fogadott; elmondá, hogy miért
|
|||
|
|
hivatott: a mit én előre tudtam. Hogy mennyire szüksége lesz rám
|
|||
|
|
mind neki, mind a közönségnek, hogy e fontos állomáson megmaradjak,
|
|||
|
|
melynek tizenkét év óta minden részletét kiismertem. Mondtam neki,
|
|||
|
|
hogy tizenhat év óta vagyok ott. Engem még az alkotmányos, régi
|
|||
|
|
világ hivott oda, s a később jövők csak ott hagytak, mert szükségük
|
|||
|
|
volt rám; az újra átaludt rövid alkotmányos nyáréjálom ismét
|
|||
|
|
népszavazattal erősített meg benne, hanem most már elhagyom e
|
|||
|
|
helyet és nem maradok meg rajta. Kérdezte tőlem, miért nem akarok
|
|||
|
|
hivatalomban maradni most, midőn mégis magyar provisorium van,
|
|||
|
|
holott hivatalt viseltem a német provisorium alatt? Azt feleltem
|
|||
|
|
neki: akkor szolgáltam, mert nem kérték a nemzet beleegyezését az
|
|||
|
|
erőszak rendszerébe; most azonban a ki szolgálni fog, beleegyezik
|
|||
|
|
abba, a mit nemzete ellen tesz; s itt nincs aztán indifferens
|
|||
|
|
helyzet. Akkor csak a magam akarata rendelkezett velem, hogy ott
|
|||
|
|
legyek-e, <span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
|
|||
|
|
"Page_76">-76-</a></span> vagy ne legyek? most a nemzet akarata az,
|
|||
|
|
hogy távozzam, s én a nemzetnek engedelmeskedem. Erre biztatni
|
|||
|
|
kezdett, hogy ne féljek semmi üldözéstől, ha az ultrák bántanának,
|
|||
|
|
ő védelmezni fog, a henczegést majd rendreutasítja. Ez a szó
|
|||
|
|
keserűvé tett. – Azt mondtam neki, hogy hiszek oly időt
|
|||
|
|
bekövetkezni, a midőn ő nem lesz azon a helyen, a hol most van, s
|
|||
|
|
akkor én ismét vissza fogok térni. – Azt hittem, e szóért ki fog
|
|||
|
|
űzni. – Ellenkezőleg. Mikor oly vakmerő gorombaságot mondtam neki,
|
|||
|
|
megfogta kezemet: kért, hogy ne nehezteljek, elhalmozott
|
|||
|
|
dicséretekkel; azt mondá, hogy minden ember, az összes ügyvédi kar
|
|||
|
|
mellettem szól és unszolja őt, hogy helyemen maradásra birjon, mert
|
|||
|
|
értelmes, szorgalmas, pontos embernek tartanak, mert nem zsarolom
|
|||
|
|
az ügyfeleket; azok érdekében maradjak, a kik szeretnek és
|
|||
|
|
becsülnek. – Szinte megingatott. Végül azonban nyomatékúl azt is
|
|||
|
|
előhozta, hogy a leköszönt főispán úr, Harter Nándor kiválóan
|
|||
|
|
ajánlott neki engemet. – Ez határozott. – «Most már semmi esetre
|
|||
|
|
sem fogok hivatalomban maradni, uram!» – Jól mondtam-e?</p>
|
|||
|
|
<p>Válasz helyett a nő keblére ölelé férjét és égő arczát arczához
|
|||
|
|
szorítá. Miért égett az olyan nagyon?…</p>
|
|||
|
|
<p>– Most tehát, édes feleségem, arról van szó, hogy újra kell
|
|||
|
|
kezdenünk az életet. Mondtam ugyan, de magam nem hittem, hogy egy
|
|||
|
|
jobb idő fog jönni, mely a mostani áldozatokért megfizet. Nem
|
|||
|
|
mondom, hogy megjutalmaz, csak azt, hogy visszahelyez abba, a mit
|
|||
|
|
elvett. Én nem várok arra. Én ha elmegyek, úgy elmegyek, hogy
|
|||
|
|
vissza nem jövök. Jól vagyok lakva a nagy és kicsiny urak
|
|||
|
|
kegyelmével. Keresek olyan pályát, a hol nem kell könyörögnöm
|
|||
|
|
senkitől, csak az egy Istentől: tőle sem mást, csak esőt és
|
|||
|
|
napfényt. Megyek földmivelőnek. Itt van a Tisza mellett egy
|
|||
|
|
bérbeadandó jószág, melyet a gazdasági felszereléssel együtt
|
|||
|
|
kivehetünk. A mi kis megtakarított pénzünk van, az az előleges
|
|||
|
|
bérletre s a szükséges beruházásokra elég. Te tudod, hogy
|
|||
|
|
becsülettel megszolgált fillérekből gyűlt az <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> össze,
|
|||
|
|
lehetetlen, hogy Isten áldása ne kövesse. Mit szólsz ezekhez, édes
|
|||
|
|
feleségem? Még nem kötöttem meg semmit, még nem oldottam fel
|
|||
|
|
semmit. Holnapig gondolkozhatunk rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>A nő letörlé könyeit s igyekezett hangjának nyugalmat adni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Minden úgy van jól, a hogy te elintézted. Én nyugodtan megyek
|
|||
|
|
veled mindenüvé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Rólad meg voltam győződve. De hát szegény Ilonkám? Most tárult
|
|||
|
|
volna fel előtte a világ, s most egyszerre be kell azt zárnom
|
|||
|
|
előtte. Vége lesz mindennek, a miben oly gondtalanul neveltettük
|
|||
|
|
eddig. Következik az egyhangú pusztai élet. Rá nézve temető az, a
|
|||
|
|
hová velünk jön.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szegény gyermek! Ma a tánczpróbáról Harter fia kisérte haza,
|
|||
|
|
mert esett az eső; a mai tánczvigalom előkészületeiről beszéltek.
|
|||
|
|
Ha valamiért örülök, hogy az elmarad, úgy ez az, hogy ezzel a
|
|||
|
|
fiúval nem fog találkozni többé. Most báli öltözékét készíti
|
|||
|
|
szegény. Jer át hozzá velem, ha te mondod meg neki, talán nem esik
|
|||
|
|
majd olyan nehezére.</p>
|
|||
|
|
<p>Az apa és és anya átmentek a konyhán túli benyilóba, mely a
|
|||
|
|
gyermekek szobája volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Még egy kis fiúk is volt, hat éves – és süketnéma.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint benyitotta Világosiné az ajtót, Ilonkát egy széken ülve
|
|||
|
|
találta, ölében kis öcscsét tartva.</p>
|
|||
|
|
<p>A szegény kis néma gyermek bámész figyelemmel nézett fel nénje
|
|||
|
|
arczába, mig a lányka ujjbeszéddel betűket mutogatott neki.</p>
|
|||
|
|
<p>– Te nem készülsz a mai bálba? kérdé tőle anyja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! ma úgy szeretnék nem menni sehová. Nézd, megint rájött a
|
|||
|
|
szokott baja; megint mindenütt kisérteteket lát; megint fut, sír és
|
|||
|
|
reszket, fényes nappal is, hát még éjjel, mikor sötét lesz? Látod,
|
|||
|
|
nem nyugszik meg máskép, csak ha ölembe veszem, s aztán
|
|||
|
|
ujjbeszéddel elmondom előtte a miatyánkot: mikor oda érünk, hogy
|
|||
|
|
«ne vigy minket a kisértetbe!» akkor megnyugszik és mosolyogni
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
|
|||
|
|
"Page_78">-78-</a></span> kezd; hanem nem birja megtartani fejében
|
|||
|
|
az imádságot, s mikor el akarja mondani magában s aztán olyan
|
|||
|
|
helyre jut, a mit elfelejtett, kétségbe van esve.</p>
|
|||
|
|
<p>És azzal Ilonka elkezdé ujjbetükkel, a mi a némák beszéde,
|
|||
|
|
folytatni a gyermek előtt az ima sorait; a gyermek utána csinálta
|
|||
|
|
kis kezeivel az ujjbetüket, gyorsan ment az kettőjüknek, mint a
|
|||
|
|
játék; s egyszer aztán a gyermek arczáról eltünt a félelmes
|
|||
|
|
kifejezés, kiderült sápadt tekintete, s hálától ragyogva simult oda
|
|||
|
|
testvére arczához, átölelve nyakát karjaival.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szegény Laczikám! Mit fogsz csinálni az éjjel, ha rosz nénédet
|
|||
|
|
nem találod magad mellett? Rosz nénéd tánczolni megy, s téged itt
|
|||
|
|
hagy sirni reggelig. A te rosz nénéd.</p>
|
|||
|
|
<p>És azzal testvérkéjét odaölelte kebléhez, és megcsókolgatta.
|
|||
|
|
Csak úgy hullottak könyei a gyermek szőke fürteire. Pedig szép kis
|
|||
|
|
fiú volt, mint egy angyal, csak hogy nem tudott olyan szépen
|
|||
|
|
szólni, mint a hogy azok tudnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Az apa odalépett hozzájok. Az anya nem tudott szólni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kedves leányom! Tehát nem bánod, ha ma nem megyünk a
|
|||
|
|
tánczvigalomba?</p>
|
|||
|
|
<p>A tekintet, melylyel a leány atyjára nézett s annak kezét
|
|||
|
|
ajkaihoz vonta, megfelelt a kérdésre. Most az apa többet is mert
|
|||
|
|
mondani leányának.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát ahhoz mit szolnál, kedves leánykám, ha azt mondanám, hogy
|
|||
|
|
végképen itt hagyjuk ezt a várost? Elmegyünk valamerre falura, vagy
|
|||
|
|
pusztára; és ezentul falusi gazdák leszünk.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka ennél a szónál felugrott helyéről, megragadta atyja
|
|||
|
|
kezét, összecsókolta azt, s aztán ismét feltekintett arczára,
|
|||
|
|
mintha azt kérdezné, hogy nem tréfál-e?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igazán falura megyünk? Valamenyien? És örökre ott maradunk?
|
|||
|
|
Oh! kedves atyám, milyen jó lesz ott nekünk.</p>
|
|||
|
|
<p>A szegény kis néma szerette volna megtudni, hogy nénikéje minek
|
|||
|
|
örül olyan nagyon? Ilonka sietett is neki <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> azt
|
|||
|
|
megmagyarázni, de most már nem a hosszadalmas ujjbeszéddel, nem
|
|||
|
|
azzal a saját gyorsirászatával a némáknak, a min azok olyan sebesen
|
|||
|
|
el tudnak egymás közt társalogni. Mutogatá neki, hogy elmennek
|
|||
|
|
mesze-mesze, kocsin ülve, ostorpattogással; azután oly helyre
|
|||
|
|
fognak menni, a hol nagyszarvú tehenek, birkák, tyukok lesznek; a
|
|||
|
|
hol etetni való kis galambok, házinyulak lesznek; a hol lesz kis
|
|||
|
|
kert, a mibe virágokat fognak ültetni, gyomlálni, öntözni,
|
|||
|
|
gyümölcsöt fáról leszedni; lesznek nagy szénaboglyák, a mikben
|
|||
|
|
kedvükre lehet henteregni, és nagy térségek, a miken szabadon lehet
|
|||
|
|
majd futkározni.</p>
|
|||
|
|
<p>A kis néma mindezt megértette. Hogyan értette meg? Ez olyan
|
|||
|
|
titok, a mit csak azok értenek meg, a kik ezt tanulmányozzák; s a
|
|||
|
|
mint nénje a néma-beszédet folytatta, úgy derűlt fel utána
|
|||
|
|
lassankint, utoljára még kaczagott is, azzal a zűrzavaros
|
|||
|
|
nevetéssel, a mivel a némák szokták örömüket kifejezni. Kaczagott
|
|||
|
|
és nénjét is kényszerítette vele kaczagni.</p>
|
|||
|
|
<p>A férj és nő egymás kezét szorítva állt e jelenet előtt. Az
|
|||
|
|
Isten mégis szeret minket.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi mindjárt ebéd után megirta lemondását, s nem is vitte
|
|||
|
|
azt személyesen, hanem csak boritékban küldte el a
|
|||
|
|
kormánybiztosnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezzel betette háta mögött az ajtót.</p>
|
|||
|
|
<p>Őt nem fogják többet a kegyelt személyek közt emlegetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Kicsiny ember volt; csekély esemény ez. Elmulása nem fog űrt
|
|||
|
|
hagyni sem a társadalomban, sem a közigazgatásban. Majd elfeledik
|
|||
|
|
könnyen.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem egy család tragoediájában ez a kezdőjelenet, s ki tudja,
|
|||
|
|
mi lesz még ennek a vége?</p>
|
|||
|
|
<p>A nagy emberek, ha nagyot buknak is, annál nagyobb lesz a hírük
|
|||
|
|
vele; az apró embereket ki veendi számba?</p>
|
|||
|
|
<p>Azok jönnek és elmulnak. Erősen, vagy gyáván viselik magukat,
|
|||
|
|
mindegy az; s ha valaki jó- és balsorsukat följegyezte, ha
|
|||
|
|
erényeiket, ha szerencsétlenségeiket számbavette, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> azt
|
|||
|
|
mondják rá: «poéta volt, nem kell neki hinni!»</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap a lemondott levéltárnok családja már megkezdte a
|
|||
|
|
kiköltözést a bérlett pusztára. Eladta a zongorát, a czifra butort
|
|||
|
|
és selyemruhát, a hogy vette valaki.</p>
|
|||
|
|
<p>Harmadnap annak a kövér asszonyságnak a férje már benn ült az
|
|||
|
|
elhagyott levéltárnoki hivatalban.</p>
|
|||
|
|
<p>És negyednap a tisztelt közönség olyan barátságosan látogatta az
|
|||
|
|
új levéltárnokot a maga ügyes-bajos dolgában, mintha mindig ott
|
|||
|
|
lett volna.</p>
|
|||
|
|
<p>A királyi biztosi bál is megtartatott a mondott estén. Úgy tudom
|
|||
|
|
reggelig tánczoltak benne. Másnap ugyan minden ember, a ki ott
|
|||
|
|
tánczolt, sietett kimagyarázni ismerőseinek a kényszerítő
|
|||
|
|
körülményeket, a mik miatt kénytelen volt ott tánczolni, hanem
|
|||
|
|
azért mégis csak tánczolt.</p>
|
|||
|
|
<h2>AZ ÁSPIS.</h2>
|
|||
|
|
<p>Hogy mi az az áspis?</p>
|
|||
|
|
<p>Én bizony magam sem tudom így egyszóval megmondani. Valami
|
|||
|
|
népies mythologiai személy.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem, a ki nem rösteli ezt a fejezetet végig olvasni, az majd
|
|||
|
|
megtudja velem együtt, hogy mi az az áspis?</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Világosiék istenhozzádot mondtak a városnak, s kimentek a
|
|||
|
|
bérlett pusztára gazdálkodni.</p>
|
|||
|
|
<p>Gazdálkodni? Hisz az igen egyszerű dolog. Bizony nem szentirás
|
|||
|
|
az. Minden ember érthet hozzá. Abból áll az egész mesterség, hogy
|
|||
|
|
az ember engedi a füvet nőni, s mikor megérett, akkor
|
|||
|
|
lekaszálja.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem a kik azután hozzáfognak, hogy ezt az együgyü mesterséget
|
|||
|
|
megpróbálják, nem kell nekik egy esztendő, hogy elismerjék, hogy ez
|
|||
|
|
a világon a legnagyobb tudomány, a legbizonytalanabb tudomány, a
|
|||
|
|
miből minden évben újra le kell tenni az exament. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Világosi annyival volt bölcsebb a mindennapi embereknél, hogy ő
|
|||
|
|
már előre felismerte e studium nehézségeit, s hogy kellő
|
|||
|
|
készültséggel kezdhessen hozzá, előre bevásárolta az illetékes
|
|||
|
|
szaktudósok idevágó munkálatait; megvette a «Mezőgazdaság
|
|||
|
|
Könyvé»-t, előfizetett a szaklapokra, könyvnélkül megtanulta a
|
|||
|
|
gazdászati vegytant: hány százalék fehérnye képződik a televényes
|
|||
|
|
agyagban? hány font szénának felel meg egy mázsa burgonya? neki
|
|||
|
|
feküdt az állatgyógytannak; megolvasta a legszebb értekezéseket a
|
|||
|
|
váltógazdaság felől, s hozatott magának 160 szemet adó mumia-buzát,
|
|||
|
|
hat-soros árpát, vörös mályvamagot, még gyapotmagot is, a minek
|
|||
|
|
akkor nagy jövendője igérkezett az amerikai polgárháború miatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem az mind kárbaveszett dolog.</p>
|
|||
|
|
<p>A mezei gazdaságot nem könyvből tanulják.</p>
|
|||
|
|
<p>Tanítja azt a zimankós jégesőtől kezdve az utolsó földturó
|
|||
|
|
ürgéig minden és mindennap, és azért mindennap meg kell fizetni a
|
|||
|
|
tandíjt.</p>
|
|||
|
|
<p>A legelső tudomány pedig, a mit a mezei gazda végigtanulmányoz:
|
|||
|
|
– a cselédség.</p>
|
|||
|
|
<p>Hajh! ha az ember szolgálattevő segédkezek nélkül ellehetne,
|
|||
|
|
milyen sokáig élne a világon!</p>
|
|||
|
|
<p>Isteni eszme a democratia, hanem a hozzávaló anyag szerfölött
|
|||
|
|
emberi.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem is beszélek arról, hogy a pusztát, meg a rajta levő
|
|||
|
|
épületeket milyen karban adta át a korábbi bérlő Világosiéknak.</p>
|
|||
|
|
<p>Senkinek sem mondanék vele semmi újságot, ha elkezdeném
|
|||
|
|
felsorolni, hogy a kiköltözött bérlő egy falbavert szeget nem
|
|||
|
|
hagyott a szobában, egy lakható szobát az egész épületben; egy ép
|
|||
|
|
kályhát, egy nyitható kilincset, egy zárképes kulcsot, egy meszelt
|
|||
|
|
falat még emlegetni való ritkaságképen sem. A kertben pedig sem egy
|
|||
|
|
virágot, sem egy bennfeledt káposztatorzsát, sem egy levágatlan
|
|||
|
|
ribiszke-bokrot. Az istállók és szántóvető műszerek inventáriumáról
|
|||
|
|
elég annyit mondanom, hogy azok a földesúr <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> által két
|
|||
|
|
esztendei haszonbér-hátralékban foglaltattak le és hagyattak hátra.
|
|||
|
|
Ugy hiszem, mindenki érteni fogja, hogy milyenek voltak?</p>
|
|||
|
|
<p>Térjünk át egyenesen a cselédségre.</p>
|
|||
|
|
<p>A puszta köröskörül egy napi járó földre volt minden piaczczal
|
|||
|
|
biró várostól és minden néven nevezhető iskolától.</p>
|
|||
|
|
<p>Lakosait, mint Robinzont a szigetre, úgy hajígálta ide
|
|||
|
|
mindenféle zivatar, mely röstellte elnyelni a hajótörötteket.
|
|||
|
|
Szemen-szedett népek voltak, a kiknek csak épen azért volt
|
|||
|
|
ittenmaradásuk, mert másutt már sehol sem szivelték meg őket.</p>
|
|||
|
|
<p>A számadó juhász ezelőtt egy évvel kerűlt ki a börtönből, a hová
|
|||
|
|
azért csukták be, mert felgyujtotta az előbbeni gazdájának a
|
|||
|
|
juhaklát; azt meg azért gyujtotta fel, mert a gazdája nagyon
|
|||
|
|
firtatta, hogy hol van hát azoknak a birkáknak a bőre, a mik
|
|||
|
|
állítólag mételyben elhullottak? csak hogy azt felelhesse rá, hogy
|
|||
|
|
elégtek a padláson.</p>
|
|||
|
|
<p>A béres-gazda nem volna rosz ember, a míg nem iszik; hanem mikor
|
|||
|
|
egyszer egy pohár bort bekapott, akkor nincs az az élő teremtés, a
|
|||
|
|
ki megállhasson előtte; beleköt az édes apjába is, s a ki őt úgy
|
|||
|
|
meg nem veri, hogy nem tud mozdulni többet, azt bizonyosan ő veri
|
|||
|
|
meg úgy, hogy nem tud mozdulni. Ez is kiülte e miatt a vármegye
|
|||
|
|
börtönét számtalan izekben.</p>
|
|||
|
|
<p>A kocsisnak az a nevezetes szép tulajdonsága van, hogy a mint
|
|||
|
|
felnyitja a száját, azon kezdi, hogy káromkodik. Nem is tudja
|
|||
|
|
megindítani a beszédet a nélkül; ez az exordium. Az aztán neki
|
|||
|
|
mindegy, hogy kivel beszél: a juhászkutyával, vagy a házigazdával;
|
|||
|
|
s még a mellett az az eredetiség is megvan benne, hogy a pipa soha
|
|||
|
|
sem szakad ki a szájából: azzal alszik el, azzal horkol, azzal
|
|||
|
|
ébred. Kétszer magára gyujtotta az istállót e miatt, jó szerencse,
|
|||
|
|
hogy idején eloltották mindig.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután jön a kisbéres. Ez jó gyerek volna, csak hogy átkozott
|
|||
|
|
lusta és nagy-ehető. Míg jól nem lakott, addig <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> nem tud
|
|||
|
|
dolgozni, ha pedig jóllakott, akkor nem szeret. Mihelyt a sarkában
|
|||
|
|
nincsenek, mindjárt összedugja a két kezét, s ha mindig nem
|
|||
|
|
hajszolja a gazda, azon veszi észre, hogy már megint alszik valami
|
|||
|
|
boglya tövében. Urnak született a gazember, s aztán itt kiadja
|
|||
|
|
magát parasztlegénynek. Éjszaka aztán annál jobban ébren van: de
|
|||
|
|
nem tollat fosztani, hanem a konyhaszolgáló körűl kuktáskodni.
|
|||
|
|
Mindig a konyhában ténfereg, a hol semmi dolga.</p>
|
|||
|
|
<p>A konyhaszolgáló végre, egy piros, pozsgás, gömbölyű hajadon,
|
|||
|
|
hátul egyetlen csapba font hajjal, télen-nyáron egyformán vállig
|
|||
|
|
feltürt czéklavörös karokkal, jó cseléd volna különben, dolgos,
|
|||
|
|
szorgalmas, csak hogy egy kanál zsírt nem lehet rábízni, hogy el ne
|
|||
|
|
dugja a felét. Meglopja az embert, a míg ránéz; meglopja a
|
|||
|
|
fejésnél, a köpülésnél, a mosásnál: és mindezt azért teszi, mert a
|
|||
|
|
kisbéresnek olyan átkozott jó étvágya van, s a kisbéres neki olyan
|
|||
|
|
igen kedves embere.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem hát ez volna a legkisebb baj. A mit egy ember megeszik, az
|
|||
|
|
még utóljára is koldussá nem teszi a gazdát; hanem a mellett
|
|||
|
|
irtóztató nyelves! Ha megered nála az ékesen-szólás, olyan, mint a
|
|||
|
|
gyöngytyúk; mentül jobban kergetik, annál jobban kerepel. Az ember
|
|||
|
|
bámulja benne a természet tökélyét. Hogyan lehet ily folytonosságát
|
|||
|
|
a válogatott műszavakból alkotott constructióknak órákig
|
|||
|
|
fentartani, minden előre való gondolkodás nélkül? Oh! ezek nem
|
|||
|
|
készült beszédek, nem előre kigondolt phrasisok, önkényt jön az
|
|||
|
|
mind és egymásután, mint a záportól támadt zuhatag, követ, sarat és
|
|||
|
|
szemetet hömpölygetve magával. Ketten-hárman ellene fordulhatnak,
|
|||
|
|
kiáll mindannyinak és rekedté perli őket; kocsisné, juhászné,
|
|||
|
|
béresné pocsékká válnak előtte, s az előbbeni bérlő felesége, a
|
|||
|
|
szegény jámbor zsidó-asszony, tökéletesen elvesztette a hangját a
|
|||
|
|
vele folytatott mindennapi duettben.</p>
|
|||
|
|
<p>És azután, mindennek tetejébe, van a kocsisnak, juhásznak,
|
|||
|
|
béres-gazdának még egy csoport kisebb-nagyobb <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> gyermeke
|
|||
|
|
is; a kik mind igen kedves kis apró emberek, csak hogy épen olyan
|
|||
|
|
hazudozó, torkoskodó, veszekedő, ablaktörő, gyufával játszó,
|
|||
|
|
káromkodó, gyümölcslopó, dologkerülő és házpusztító gazemberek,
|
|||
|
|
mint az apjaik.</p>
|
|||
|
|
<p>A legelső találkozásnál a konyhában, sietett magát bemutatni
|
|||
|
|
Böske: ez volt az érdemes szakácsné neve. Világosiéknak
|
|||
|
|
természetesen mindent magukkal kellett hozniok, a mi a
|
|||
|
|
megélhetéshez szükséges, mert az előbbi bérlő még csak egy
|
|||
|
|
forgácsot sem hagyott ott, a mivel tüzet gyujtsanak. Világosiné,
|
|||
|
|
mint igen rendes asszonyság, ki még a városban megszokta, hogy
|
|||
|
|
minden kanál zsírt számba kell venni, mert különben nem is birtak
|
|||
|
|
volna, csekély jövedelmükből még félre is tenni: most is azon
|
|||
|
|
kezdte, hogy a háznál talált szakácsnénak mindent darabonkint keze
|
|||
|
|
alá adott s tudatta vele, hogy az ő szokása szerint mindent vagy ő
|
|||
|
|
maga, vagy a kisasszony fognak kiadni az éléstárból, és hogy a
|
|||
|
|
férficselédek onnan belülről fognak élelmeztetni; mindenkinek
|
|||
|
|
eleget kell kapni, de mindennek el is kell tartani a kiszámított
|
|||
|
|
időig.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, jól! – felelt rá vissza Böske. – Hallottam én azt már
|
|||
|
|
máskor is, más asszonytól is. Mintha az olyan könnyen menne! Hogy
|
|||
|
|
én minden kanál lisztért, minden pundurka tepertőért, minden
|
|||
|
|
gyüszüre való eczetért szaladjak a nagyasszonyomhoz meg
|
|||
|
|
kisasszonyomhoz. Tudom, hogy majd ráunnak hamarább, mint én: egy
|
|||
|
|
hét sem telik bele. Nem lopom én el senkinek semmijét; egy gombostű
|
|||
|
|
feje kevés, annyit sem loptam el soha életemben. Ha zsákszámra úgy
|
|||
|
|
heverne a konyhában az arany, mint a krumpli, rá sem néznék. Velem
|
|||
|
|
ugyan ki lehet jönni. Csak azt mondom, hogy ne bántsanak, csak azt
|
|||
|
|
mondom, hogy méregbe ne hozzanak, mert ha egyszer aztán méregbe
|
|||
|
|
hoznak, akkor áspis vagyok; valóságos áspis! Tudja nagyasszonyom,
|
|||
|
|
kisasszonyom, mi az az áspis? No hát! Különben olyan vagyok, mint a
|
|||
|
|
bárány: madarat lehet velem fogatni, mikor jó kedvem van. De ha
|
|||
|
|
kivesznek a sodromból, akkor áspis vagyok! <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné nem felelt rá semmit. Nagy studiuma volt már neki az
|
|||
|
|
ilyenekben. Látta, hogy a cseléd szorgalmas, hasznavehető, dolgos;
|
|||
|
|
hogy nyelves, azt tapasztalta, s hogy szeret a maga kezére
|
|||
|
|
gazdálkodni, azt sejtette. Nem tett aztán vele semmit; csak a
|
|||
|
|
legnagyobb pontossággal mindig kiadott neki idején mindent.
|
|||
|
|
Böskének soha sem volt alkalma a nagyasszonyát gúnyolhatni azzal,
|
|||
|
|
hogy egy délelőtt tízszer felkeltse a munkájától egy kis
|
|||
|
|
bennfelejtett sóért, vajért, tejért; mindent kezébe adtak, mielőtt
|
|||
|
|
kérte volna.</p>
|
|||
|
|
<p>És sohasem állt vele senki szóba. Nem kérdeztek tőle soha annyit
|
|||
|
|
sem, hogy jó idő van-e, rosz idő van-e odakinn? Megmondták neki,
|
|||
|
|
mit csináljon, s azontul nem volt semmi discursus.</p>
|
|||
|
|
<p>Hasztalan volt hozzá való kedve, nem lehetett senkibe
|
|||
|
|
belekötni.</p>
|
|||
|
|
<p>Böskének ez nagyon furta az oldalát. A másik asszonyával már
|
|||
|
|
korán reggel elkezdhette a veszekedést, s este is úgy váltak el,
|
|||
|
|
hogy hol az dugta ki a fejét az ajtón, hol ő dugta be a fejét az
|
|||
|
|
ajtón, egymásnak az utolsó szót elmondani. Itt se első, se utolsó
|
|||
|
|
szó nem volt soha. Asszony, férj, kisasszony úgy látszott tudni
|
|||
|
|
mind a maga dolgát, hogy szavukat nem lehetett hallani.</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy segéljen, ha az a kis néma nem volna a háznál, az sem
|
|||
|
|
volna, a kivel az ember egy szót beszéljen! monda Böske, mikor
|
|||
|
|
néha-néha megsokallta már a nagy hallgatást.</p>
|
|||
|
|
<p>A kis néma gyereket szerette nagyon: az egész délutánokat
|
|||
|
|
elüldögélt a konyhaajtóban, s eljátszogatott magában egy fa-lóval,
|
|||
|
|
meg egy fa-talyigával. Böske egész délután beszélt hozzá
|
|||
|
|
szakadatlanul; azt hitte, hogy ez mind legjobban hallgat arra.</p>
|
|||
|
|
<p>Az úrnak és a kisasszonynak kevés dolga volt még most. Ilonkát
|
|||
|
|
az anyja készakarva nem eresztette a konyhába; az odabenn az
|
|||
|
|
asszonyokkal együtt font, vagy varrt és foldozta a szakadozott
|
|||
|
|
ruhákat. A zongorát eladták. Az úr pedig tanulmányozta gazdasági
|
|||
|
|
könyveit. <span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
|
|||
|
|
"Page_86">-86-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ősz végén vették át a bérletet, a mezei munka szünetelt;
|
|||
|
|
legfeljebb az után lehetett látni, hogy a takarmánykészlettel
|
|||
|
|
gazdálkodva bánjanak, a birkának, igásmarhának gondját viseljék.
|
|||
|
|
Még virágmagokat vetni is korán lett volna cserepekbe. Előttük állt
|
|||
|
|
még az egész rengeteg hosszú tél.</p>
|
|||
|
|
<p>Délutánonkint Ilonka összegyűjté a sok vásott cselédgyereket, s
|
|||
|
|
azzal vesződött, hogy megtanítsa őket irni, olvasni.</p>
|
|||
|
|
<p>Persze, az ágyúbólkilőnivalók mindjárt sárkányt csináltak az
|
|||
|
|
irni való papirosból, s a kapott irónnal két orrú embereket
|
|||
|
|
pingáltak végig a ház falára; s ha Ilonka szigoruan akarta őket
|
|||
|
|
fogni, a szeme közé nevettek és szétszaladtak, s messziről
|
|||
|
|
csufólodtak feléje; pedig almát is igért nekik, ha jól tanulnak;
|
|||
|
|
jól pedig nem tanultak s ekként csak Ilonkára haragudtak, hogy
|
|||
|
|
miért nem kapnak almát.</p>
|
|||
|
|
<p>A mi a férfi-cselédeket illeti, azoknak legkevésbbé volt
|
|||
|
|
terhükre, hogy gazda van a háznál. Ez nem tette azt, a mit a másik,
|
|||
|
|
hogy mindennap megmérje öllel, hogy mennyi széna fogyott el a
|
|||
|
|
kazalból, hogy a juhpadlás tetejére felmászkáljon a bőröket
|
|||
|
|
megszámlálni, s minden reggel korán felkeljen azért veszekedni,
|
|||
|
|
hogy az éjjel meglopták. Azért persze minden éjjel meglopták. Ezt
|
|||
|
|
is csak minden éjjel meglopják; de legalább nem jár utána, s nem
|
|||
|
|
rontja vele sem a maga egészségét, sem a mások füle dobját.</p>
|
|||
|
|
<p>A béres lop a kocsisnénak, a kocsis lop a juhásznénak, a juhász
|
|||
|
|
lop maga magának, a szakácsné meglopja valamennyit a kis-béresnek;
|
|||
|
|
s a kis-béres – az jó ember, az nem lop egyebet csak a napot.</p>
|
|||
|
|
<p>S ezen normális állapotban telik szépen az idő és ürül a hombár,
|
|||
|
|
míg egyszer megint jön az újév, aztán meg az új buza, s újra
|
|||
|
|
kezdődik a jámbor gazdálkodás.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem azért, ha úgy in thesi minden ember egészen rendes és
|
|||
|
|
természetes dolognak tartja is azt, hogy lopni csak kell: mégis
|
|||
|
|
concret esetekben alig tudja azt helyeselni, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> hogy
|
|||
|
|
valaki, a ki mástól is lophat, miért lop épen ő tőle? Az ilyesmiben
|
|||
|
|
aztán az emberek lelkiismeretesek szoktak lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Mert ha a Böske a Marczi számára lelopja a kéményből a füstölt
|
|||
|
|
oldalast, arra mi gondja a kocsisnak, a juhásznak, az
|
|||
|
|
öreg-béresnek? de ha a Böske a kocsisnak, a juhásznak és az
|
|||
|
|
öreg-béresnek feltálalt babczuspájzról lopja le ugyanazt a füstölt
|
|||
|
|
oldalast, azt már keresztyén embernek nem lehet szó nélkül
|
|||
|
|
eltűrni.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy ilyen babczuspájz-füstölt-oldalas elcsipése miatti per
|
|||
|
|
zavarta fel egy szép adventi csütörtök-napon az uj gazdák
|
|||
|
|
nyugalmát; ez prózai egy dolog ugyan regénybe való tárgynak, de
|
|||
|
|
mikor a jámbor gazdák életében oly gyakoriak az ilyféle
|
|||
|
|
katastrófák. Mikor délben a tálalás ideje eljött, csak jön ám mind
|
|||
|
|
a három az ambitusra, és hozza a maga paszulyos tálát a két
|
|||
|
|
kezében; a beltartalom érintetlen állapotban, a fakanál a közepébe
|
|||
|
|
szúrva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hívják ki a nagyasszonyt!</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné kijött az ambitusra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi baj?</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt a czuspájz! – szólt a kocsis, s letevé eléje a
|
|||
|
|
malomkő-asztalra a tálat, a pipa akkor is a szájából meredt
|
|||
|
|
előre.</p>
|
|||
|
|
<p>Hasonlóul cselekvék a béres is, fején tartva kalapját
|
|||
|
|
haragosan.</p>
|
|||
|
|
<p>És a juhász hasonlóképen, ki azután egyuttal a magyarázatát is
|
|||
|
|
előadá e jelenetnek; odamutatván a tál közepén szégyenkedő egy
|
|||
|
|
darab csontra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát ennek a sertvésnek csak oldalbordája volt, és húsa nem
|
|||
|
|
volt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát kutyák vagyunk mink, a kiket csontokkal tractálnak, vagy
|
|||
|
|
mi? tóditá ki az öreg-béres.</p>
|
|||
|
|
<p>A kocsis nem szólt semmit, csak káromkodott.</p>
|
|||
|
|
<p>A kérdéses maradványai egy magát a közjóért feláldozott
|
|||
|
|
sertésnek valóban nagyon közel voltak ahoz az állapothoz,
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
|
|||
|
|
"Page_88">-88-</a></span> melyben hasonló őslényi gerinczeket a
|
|||
|
|
muzeumba szokás relegálni.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem hát erről a nagyasszony nem tehetett, mert ő azokat
|
|||
|
|
szokott izomrost-anyag-burkolataikkal adta ki a szakácsnőnek s nem
|
|||
|
|
utasította azt, hogy e csontokat a tudós doktor urak számára ily
|
|||
|
|
módon praeparálja.</p>
|
|||
|
|
<p>A szegény nagyvárosi delnő, ki soha életében ily hangokat nem
|
|||
|
|
hallott, csak hüledezett e goromba támadásokra; ellene három durva
|
|||
|
|
férficseléd egyszerre, s még a negyedik, a pofók Marczi is
|
|||
|
|
odasettenkedett a folyosó oszlopa mellé, mint ingerens e szörnyű
|
|||
|
|
igényperbe, melyben pedig világosan az ő javára történt a csődtömeg
|
|||
|
|
elsikkasztása; de ő már csak a vigyorgó pofáját s a paszulyos tálat
|
|||
|
|
merte kidugni az oszlop mellől. Ennyi mérges, roszakaratú arczczal,
|
|||
|
|
ily világos igaztalansággal szemben csakugyan nem jól érezte magát
|
|||
|
|
Világosiné. Jó volna ilyenkor, ha egy úr volt volna a háznál, de a
|
|||
|
|
jámbor Világosi nem az. Ő jobban fél a cselédeitől, mint azok ő
|
|||
|
|
tőle, s ha lármát hall az udvaron, még beljebb megy a házba, hogy
|
|||
|
|
ne hallja.</p>
|
|||
|
|
<p>Annyit mert rebegni a szorongatott nő, hogy hiszen ő kiadta az
|
|||
|
|
ételhez való húst, a hogy illik; erről a szakácsnőnek kell valamit
|
|||
|
|
tudni.</p>
|
|||
|
|
<p>No iszen csak ez kellett még, hogy a zivatar tökéletes
|
|||
|
|
felhőszakadássá váljék a feje fölött!</p>
|
|||
|
|
<p>Böske csak leste, hogy lesz-e bátorsága aszszonyának az ő
|
|||
|
|
evictiójára appellálni. A mint meghallá, hogy róla van szó,
|
|||
|
|
odaugrott a tűzhelytől, megvetette a lábát a konyha küszöbben s
|
|||
|
|
rágyujtott a maga tehetsége szerint. Olyan jól esett neki, hogy
|
|||
|
|
egyszer valahára már széteregetheti régóta gyüjtögetett rakétáit;
|
|||
|
|
hogy megmutathatja asszonyának, mi hát az az áspis?</p>
|
|||
|
|
<p>– Micsoda? – kezdé rá csipőre tett kezekkel. – Én dugtam el
|
|||
|
|
valamit? Én loptam el valamit? Én ettem meg a cselédek húsát mind,
|
|||
|
|
ugy-e? Nem maga ád ki az asszony mindent? Nem maga darabolja szét
|
|||
|
|
egyenkint? <span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
|
|||
|
|
"Page_89">-89-</a></span> Nem kijön húszszor egy délelőtt belenézni
|
|||
|
|
a tűzhelyen a fazekakba? Aztán mégis a szakácsnő a tolvaj! Én
|
|||
|
|
vagyok tolvaj? Én? Ne merje azt nekem mondani senki, mert mindjárt
|
|||
|
|
keresztül megyek a lelkén! Keresztül megyek a…</p>
|
|||
|
|
<p>De már azt nem mondhatta meg, hogy min megy még keresztül, mert
|
|||
|
|
abban a perczben úgy ragadta meg hátulról valaki, hogy mint tíz
|
|||
|
|
harapófogó mélyedtek bele az ujjai Böske kövér karjaiba, s úgy
|
|||
|
|
röpíté keresztül az a valaki a konyha-ajtóból az ambitusra Böskét,
|
|||
|
|
hogy a mint röptiben egyet fordúlt, még azután is ment-ment
|
|||
|
|
hátrafelé, nem maga jószántából, s addig ment, mig a sarkaival
|
|||
|
|
megakadt az esővíz-fogó szapulóteknőben, s abba azután egész
|
|||
|
|
termetével végig feküdt, összecsapván feje fölött az esővíz
|
|||
|
|
hullámai.</p>
|
|||
|
|
<p>Az a valaki pedig nem volt más, mint a kisasszony.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint behallatszott a szobába az otromba lárma, melylyel anyját
|
|||
|
|
megrohanták, hirtelen kifutott, és épen jókor érkezett, hogy
|
|||
|
|
Böskének egy erőteljes kifejezését tettleg bevégezze.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem lehet ám ráismerni!</p>
|
|||
|
|
<p>A szemei forogtak, arcza égett, szemöldökei össze voltak húzva,
|
|||
|
|
a haja göndören repkedett feje körül, ajkai szét voltak nyitva, az
|
|||
|
|
összeszorított fogsort láttatva, és a két keze pofozásra görbült
|
|||
|
|
ujjakkal, mint a vadmacskánál.</p>
|
|||
|
|
<p>Rettenetes szép volt.</p>
|
|||
|
|
<p>A három férfi úgy megijedt erre a jelenetre, hogy mindegyikbe
|
|||
|
|
belefagyott a bátorság.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát a te kalapod hol van, mikor az anyámmal beszélsz? – szólt
|
|||
|
|
a kisasszony a hozzá legközelebb álló öreg-béreshez. Hanem az
|
|||
|
|
öreg-béresnek már nem volt ideje megmondani, hogy hol a kalapja,
|
|||
|
|
mert abban a perczben ugy kirepült a kalap a fejéből, hogy a
|
|||
|
|
kútkámva tetején szállt le.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát ez a pipa, mi? – szólt a kisasszony a kocsisnak,
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
|
|||
|
|
"Page_90">-90-</a></span> csak hogy már akkor az a pipa sem volt
|
|||
|
|
pipa, mert a kocsis szájából kirántva, úgy csapatott a téglához,
|
|||
|
|
hogy ezermilliom darabra szakadt.</p>
|
|||
|
|
<p>De már ekkor a juhász nem várta, hogy rákerüljön a sor, hanem
|
|||
|
|
iramodott, a merre világot látott, s ott az oszlop mellől megugró
|
|||
|
|
Marczival úgy csapta össze a homlokát, hogy majd kicserélték az
|
|||
|
|
orraikat.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka kisasszony pedig kiállva az ambitus szegélyére, ezt a
|
|||
|
|
buzdító utasítást küldé utána a megfutamlott hadnak:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha én még egyszer meghallom, hogy valaki az anyámmal
|
|||
|
|
gorombáskodik, fogok egy botot s úgy összetöröm a hátán, hogy
|
|||
|
|
megemleget róla! Az ételét ma mindenki elvigye, holnap maga főzhet.
|
|||
|
|
A kinek nem tetszik a szegődés, itt az újév: mehet!</p>
|
|||
|
|
<p>Nem hallották azok azt már!</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem azalatt Böske is kikeczmelgett a szapuló-teknőből, s mint
|
|||
|
|
egykor Nurredin szultán a kád vízből felmerülve, egészen új világot
|
|||
|
|
látott maga körül.</p>
|
|||
|
|
<p>Még beszélni is elfelejtett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez nem az a világ, a melyet ő itt hagyott. Ez nem az a
|
|||
|
|
kisasszony, a ki őt harisnyát kötni tanította vasárnaponkint; s a
|
|||
|
|
mit beszélnek, az nem magyarul van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Te pedig eltakarodol a háztól rögtön! kiáltá rá Ilonka. Mert
|
|||
|
|
ha az anyám szeme elé mersz még egyszer lépni, kikaparom a
|
|||
|
|
szemedet, kitépem a nyelvedet, összetörlek, mint ezt a darab fát.
|
|||
|
|
(Az a darab fa pedig a kocsis pipaszára volt, a mi a kezében
|
|||
|
|
maradt.)</p>
|
|||
|
|
<p>Böske valamit akart mondani, de nem maradt rá ideje.</p>
|
|||
|
|
<p>– Pusztúlj előlem; egy szót se szólj! Most én vagyok az áspis.
|
|||
|
|
És ezután mindig én leszek az áspis! S majd én mutatom meg neked,
|
|||
|
|
hogy mi az az áspis?</p>
|
|||
|
|
<p>De látta azt már Böske: azt is látta, hogy ha már a többiek
|
|||
|
|
elmenekültek a csatatérről, neki sem lesz tanácsos tovább ott
|
|||
|
|
maradni. A kisasszony nézegetett a czirokseprű után, a mi a
|
|||
|
|
szögletbe volt támasztva. Azért csak <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> eloldalgott az udvarról:
|
|||
|
|
félszemmel mindig hátrafelé ügyelve, hogy nem ütik-e már a búbját
|
|||
|
|
azal a czirokseprüvel?</p>
|
|||
|
|
<p>Bizony Marczi lovagiassága nem terjedt annyira, hogy
|
|||
|
|
választottjának e nehéz harczában segítségére siessen. Az felhasalt
|
|||
|
|
a kazal tetejére, onnan nézve a végkimenetelt.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután Ilonka bevonta magával édes anyját a folyosóról.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné zokogott. Úgy ölelte meg gyermekét. Talán öröm volt e
|
|||
|
|
zokogásban? Hogy hát még is van «úr» a háznál.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen, de nincs szakácsnő!</p>
|
|||
|
|
<p>Ezt az észrevételt Világosi tette, ki a szobaajtóból csendes
|
|||
|
|
nézője volt e jelenetnek. A szakácsnőt még sem kellett volna végkép
|
|||
|
|
elkergetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne félj, apám! ellátom én a konyhát magam. Nem kell nekem több
|
|||
|
|
leánycseléd. Úgy sincs egyéb dolgom. Csak ti menjetek be, üljetek
|
|||
|
|
le az asztalhoz; nem lesz semmi hátramaradás.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal beerőltetve apját-anyját, maga konyhakötényt kötött,
|
|||
|
|
nekiállt a rántásnak s olyan hamar elkészült az ebéddel, mintha
|
|||
|
|
mindig azt tanulta volna.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen olyan kevés kell nekünk – biztatá atyját, midőn maga
|
|||
|
|
felhordta az ételeket; – nem is érdemes érte szakácsnőt
|
|||
|
|
tartani.</p>
|
|||
|
|
<p>Ebéd után mikor kérdezték tőle, hogy hát ki fogja a szennyes
|
|||
|
|
tányérokat elmosogatni: ő már régen át is esett rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>Van már «ur» is, «jó cseléd» is a háznál.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak azon aggódott még Világosi, hogy az ilyen bánásért a
|
|||
|
|
cselédek boszút fognak állani; az a juhász már egy gazdáját
|
|||
|
|
felgyujtotta.</p>
|
|||
|
|
<p>– Majd megmutatjuk nekik, hogy birunk mink velök! – biztatá
|
|||
|
|
atyját Ilonka.</p>
|
|||
|
|
<p>Az a «mink» pedig senki sem lehetett más, mind egyedül ő maga.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
|
|||
|
|
"Page_92">-92-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>De megtette, a mit igért. A mint beesteledett, vállára vette
|
|||
|
|
gyöngyösi mentéjét, zsebébe dugta a kétcsövű pisztolyt s elindult
|
|||
|
|
körüljárni az udvart és szérűs-kertet; a kutyáknak kenyeret adott;
|
|||
|
|
a kaput becsukatta; benézett minden istállóba: el vannak-e látva
|
|||
|
|
ökrök, lovak, birkák aljazóval? nem pipáznak-e a béresek a széna
|
|||
|
|
között? benyitott a cselédházakba, hogy a tüzet eloltották-e a
|
|||
|
|
tűzhelyeken? otthon van-e minden lélek? Reggel három órakor ismét
|
|||
|
|
körűljárt; olyan csendesen ment ki, hogy apját-anyját fel nem
|
|||
|
|
költé, s ha éjjel az ebek nagyon ugattak az udvaron, kiment; ha
|
|||
|
|
idegen volt, a kire az ebek ugattak, kikérdezte: mi járatban van?
|
|||
|
|
Néha épen egy-egy kóborló szegény legény volt az. Attól sem ijedt
|
|||
|
|
meg. Leültette a folyosón, hozott neki kenyeret, szalonnát, meg
|
|||
|
|
bort. Nem bántotta senki, mert látták, hogy nem fél senkitől.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer, jó télen, mikor a házőrző ebek nagy vonítására kiment
|
|||
|
|
az udvarra, egy nagy hegyes fülü idegen kutyát látott meg az
|
|||
|
|
udvaron, mely elől a házi ebek mind az ajtók mögé vonúltak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Takarodol innen! – kiálta rá a nagy ebre, s meghajigálta
|
|||
|
|
hólapdával. Az morogva sompolygott el az udvarról, átszökve a magas
|
|||
|
|
sárfalon. Csak másnap hallotta meg Ilonka a juhásztól, hogy az az
|
|||
|
|
idegen kutya egy nagy farkas volt. Megtiltotta a cselédeknek, hogy
|
|||
|
|
ezt szülőinek megmondják, mert különben nem eresztenék ki többet
|
|||
|
|
éjjel az udvarra. Pedig hisz a farkasnak is tudnia kell azt, hogy ő
|
|||
|
|
az áspis, azért szaladt el előle.</p>
|
|||
|
|
<p>És hát ez nagyon jó volt mindnyájukra nézve. A cselédek az
|
|||
|
|
napságtól fogva mintha kilettek volna cserélve. A lusta dologhoz
|
|||
|
|
látott, a részeges vigyázott a száján bemenőre, a káromkodó a
|
|||
|
|
száján kijövőre; sőt még az is megtörtént, hogy Pista kocsis
|
|||
|
|
elhagyta a széna körüli dohányzást, mióta a kisasszony azt ígérte
|
|||
|
|
neki, hogy ha még egyszer meglátja a boglya körül pipával dolgozni,
|
|||
|
|
kilövi a szájából a pipát pisztolylyal. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Mert megteszi az, ha egyszer megígéri, mert az valóságos
|
|||
|
|
áspis!</p>
|
|||
|
|
<p>Azt tán mondani sem kell, hogy a ki leghamarább megtért, az
|
|||
|
|
Böske volt; a katastrófa után való reggel visszafordúlt a házhoz, s
|
|||
|
|
háttal lépvén be az ajtón, így kezdé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt a hátam, Ilonka kisasszony! Üssön rá annyit, a mennyit
|
|||
|
|
nekem szánt, csak el ne kergessen. Kapnék én helyet jobbat is, de
|
|||
|
|
mikor én magát úgy szeretem, a hogy senkit se szeretek a világon.
|
|||
|
|
Nem tudom én, miért, de már nagyon szeretem. Fogadjon vissza; soha
|
|||
|
|
többet egy rosz szavamat nem hallja se maga, se a nagyasszony;
|
|||
|
|
inkább ha veszekedő kedvemben leszek, majd kitöltöm a Marczin. Nem
|
|||
|
|
is lopok el többet egy körömfeketényit sem; megvallom, hogy eddig
|
|||
|
|
tettem; a Marcziért tettem, de nem lopok többet a zsiványnak egy
|
|||
|
|
babszemet sem. No, ne haragudjék a kisasszony hát! Adja ide a
|
|||
|
|
kezét; azt a szép kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonkának meglágyult a szive. Odanyujtotta kezét Böskének, s
|
|||
|
|
megszorította vele annak kérges tenyerét.</p>
|
|||
|
|
<p>De Böske még meg is akarta csókolni a kezét. Azt pedig Ilonka
|
|||
|
|
nem engedte.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, nem engedem! Nekem nem szokás kezet csókolni. Én még leány
|
|||
|
|
vagyok.</p>
|
|||
|
|
<p>De Böske azért is kezet akart csókolni, de Ilonka azért sem
|
|||
|
|
engedte s felemelte magasra a kezeit, s Böske minden erejével sem
|
|||
|
|
bírta azokat lehúzni magához.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ejnye, de erős kezei vannak, kisasszony! Nem hiába fogott meg
|
|||
|
|
tegnap olyan erősen. Nézze, még most is itt mind a tíz ujjának a
|
|||
|
|
helye a karomon.</p>
|
|||
|
|
<p>Biz az ott volt: mind a tíz ujj helye, gyönyörű kék
|
|||
|
|
foltokban.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, Böske, visszafogadlak! – szólt Ilonka. – Hanem
|
|||
|
|
jegyezd meg magadnak, hogy most már én vagyok az áspis. Nem te vagy
|
|||
|
|
az áspis, hanem én vagyok az. Az is maradok. Hát ahoz tartsa magát
|
|||
|
|
minden ember.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske azt mondta rá, hogy az is a világ rendi. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A többi cseléd is megmaradt újévkor. Az öreg béres
|
|||
|
|
kinyilatkoztatá, hogy most már egészen rendben megy a gazdaság;
|
|||
|
|
minden ember tudja, hogy ki mihez tartsa magát; «mert hát az kell,
|
|||
|
|
hogy az ember vagy szóljon, vagy beszéljen, vagy mit
|
|||
|
|
csináljon.»</p>
|
|||
|
|
<p>Az az «ember» pedig Ilonka volt.</p>
|
|||
|
|
<h2>AZ AZ EMBER, A KI HŰ, MINT A KUTYA.</h2>
|
|||
|
|
<p>Sokszor használják ezt a szót: «kutya» emberek szidalmazására.
|
|||
|
|
Pedig a kutya igen hű és igen okos állat; a nevelés fog rajta, jó
|
|||
|
|
tulajdonait szereti kifejteni; saját érdekeit alá tudja rendelni
|
|||
|
|
kenyéradója szeszélyének; házat őriz, ellenséget űz, vadat fürkész,
|
|||
|
|
a meglőttet elhozza, nem eszi meg: ezek mind olyan tulajdonok, a
|
|||
|
|
miket egy emberben is nagyon kellene becsülni.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem már egyszer az ember olyan aristocrata, hogy nem szereti,
|
|||
|
|
ha kutyának nevezik. Oroszlánnak, sasnak szereti magát neveztetni,
|
|||
|
|
de azért megorrol, ha azt mondják felőle, hogy kutya.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy hű kutya.</p>
|
|||
|
|
<p>Még így sem tetszik.</p>
|
|||
|
|
<p>Vajjon mit gondol egy hű kutya magában, mikor azon töri a fejét,
|
|||
|
|
hogy a gazdája számára valami vadat lövésre hozzon?</p>
|
|||
|
|
<p>Vajjon nem így philosophál-e magában: annak a vadnak csontja is
|
|||
|
|
van; a csontot a gazdám meg nem eszi, az nekem jut?</p>
|
|||
|
|
<p>Én nem mondom apodictice, hogy ezt gondolja; nem akartam vele
|
|||
|
|
megbántani senkit; de tegyük föl, hogy hátha ezt gondolja.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr annyit már tudott, hogy van egy nemes vad: igazi
|
|||
|
|
paradicsom-madár, a kire gazdája vadászik. Valaha az ő kalitkájából
|
|||
|
|
repült ki, s most bánja, hogy <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> jobban gondját nem viselte.
|
|||
|
|
De nagy az erdő, melyben e vadra lesni kell, s ritkán jő
|
|||
|
|
lövésre.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor ott kinn duzzog a falujában, valahol a Tisza
|
|||
|
|
mellett; elvált neje pedig, mióta egy üzleti férfiúhoz ment nőül,
|
|||
|
|
elhagyta a kis várost, fennlakik Bécsben, s csak nagy ünnepélyek
|
|||
|
|
alkalmával jár le ragyogni egykori provincialis ismerősei közé.</p>
|
|||
|
|
<p>Igy ők nagyon nehezen és nagyon ritkán találkozhatnak össze.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha csak Harter Nándor is fel nem költözik Bécsbe.</p>
|
|||
|
|
<p>Arra azonban legkisebb elfogadható oka sincsen. S egy olyan
|
|||
|
|
magyar főúrtól, mint ő, ha Bécsbe megy lakni, bizony számon kérik,
|
|||
|
|
hogy mivel foglalatoskodott ottan? s nem igen hisznek el mindenféle
|
|||
|
|
mentséget.</p>
|
|||
|
|
<p>Nálunk olyan rettenetes zsarnok a közvélemény.</p>
|
|||
|
|
<p>No de a zsarnok közvélemény ellen még lehet rebellálni, és sok
|
|||
|
|
sikerrel; de van egy nagyobb baj annál.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor igen nagy úr – birtoka terjedelmére nézve, hanem a
|
|||
|
|
mellett igen rosz gazda. Soha sem számol, s maga sem veszi észre,
|
|||
|
|
hogy váltóadósságai mennyire megrövidítik évi jövedelmét.</p>
|
|||
|
|
<p>A mellett az egyetlen örökös, Elemér úrfi, szintén igen rosz
|
|||
|
|
gazda, igen jó adósságcsináló és blazirt, cynicus úrfi.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor az apja legközelebb elexpediálta Olaszországba, leginkább
|
|||
|
|
azért, hogy ne legyen a szeme előtt, búcsú helyett ilyenforma
|
|||
|
|
tanácsot adott neki az útra:</p>
|
|||
|
|
<p>– «És aztán a míg odajársz, okosan viseld magad. Bolondságra,
|
|||
|
|
eszem-iszom pajtásokra ne költs. Leányok után ne bolondúlj, mert
|
|||
|
|
arra ráérsz. Adósságokat pedig könnyelműen ne csinálj, mert ha
|
|||
|
|
megtudom, elfogom a havi pénzedet.»</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér úrfi aztán megfordítá a mondatot, s ugyan egy kézszorítás
|
|||
|
|
alatt így adá azt apjának vissza:</p>
|
|||
|
|
<p>– «És már most én is arra kérlek, hogy a míg odajárok, okosan
|
|||
|
|
viseld magad. Bolondságra, eszem-iszom <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> kortesekre
|
|||
|
|
ne költs. Asszonyok után már ne bolondúlj, mert onnan már elkéstél.
|
|||
|
|
Adósságokat pedig könnyelműen ne csinálj, mert ha megtudom, hogy
|
|||
|
|
anyai örökségemet költöd – sequestrumot adatok.»</p>
|
|||
|
|
<p>Ezzel a szóval váltak el egymástól.</p>
|
|||
|
|
<p>S Elemér úrfinak elég hidegvére van, meg is tenni azt, a mivel
|
|||
|
|
tréfálózott.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát Bécsben lakásról szó sem lehetett, egynél több ok
|
|||
|
|
miatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem a két távol között esik Budapest. Az már alkalmas hely
|
|||
|
|
volna.</p>
|
|||
|
|
<p>De hogy kerüljön vad és vadász Budapestre: a hol sem az
|
|||
|
|
egyiknek, sem a másiknak legkisebb tennivalója sincsen?</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a megoldandó feladat.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy miért töri a fejét e feladat megoldásán oly igen nagyon az
|
|||
|
|
ő urának hű szolgája: azt tudni nem lehet. – Én gyanítom, s
|
|||
|
|
meglehet, hogy a történet végén mások is lesznek, kik gyanúmat
|
|||
|
|
osztani fogják.</p>
|
|||
|
|
<p>Azonban hozzáfogott hűségesen a hajtáshoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Már akkor olyan ostromállapotféle volt az országban. Nem egészen
|
|||
|
|
Pulver und Blei, hanem csak Blei ohne Pulver.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez az ólom különösen kijutott a hírlapoknak.</p>
|
|||
|
|
<p>Annálfogva a «disznószívű» szerkesztő hirébe jutott az olyan
|
|||
|
|
újságíró, a ki kiadni mert egy olyan czikket, a mely a legujabb
|
|||
|
|
kormányi kinevezéseket bátorkodott birálat alá venni.</p>
|
|||
|
|
<p>S egy ilyen czikk valóban megjelent Angyaldy nevének világos
|
|||
|
|
aláírásával.</p>
|
|||
|
|
<p>E neme a vakmerőségnek nem szokott megtorlatlan maradni.</p>
|
|||
|
|
<p>Lefoglalás, becsukatás, vagy személyes összeszidatás.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldynak azonban volt elég méregkeverői tapintata, épen csak
|
|||
|
|
annyi adagot használni ez aqua-tofánából, a mennyi az irányadó
|
|||
|
|
egyéniséget csak a legutóbbi módszer alkalmazására mérgesítse fel.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
|
|||
|
|
"Page_97">-97-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Czélt ért.</p>
|
|||
|
|
<p>Legrövidebb idő alatt stafétát kapott, hogy jőjjön fel azonnal
|
|||
|
|
Budapestre az irányadó egyéniséghez.</p>
|
|||
|
|
<p>(Óh isteni terminologiája az ujabb kornak, mely szavakat adtál
|
|||
|
|
nyelvünkre, melyeket ha akarunk – értünk, ha nem akarunk, nem
|
|||
|
|
értünk!)</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát «ad audiendum verbum.»</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy sietett engedelmeskedni a hivásnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Az irányadó egyéniség igen finom és tapintatteljes úr volt, s
|
|||
|
|
különösen az olyan emberek irányában, a kik az ujságokba szoktak
|
|||
|
|
írni, felülmúlhatlan volt az udvariassága.</p>
|
|||
|
|
<p>Ő ebben a genreben valóságos gourmand volt!</p>
|
|||
|
|
<p>Nem ette meg őket nyersen, hanem előbb szépen megfőzte,
|
|||
|
|
mustárral megkenegette, forró lével megabálta, eczetes páczban
|
|||
|
|
megpuhította s csak mikor már jó porhanyók voltak, akkor ment nekik
|
|||
|
|
késsel, villával.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát édes barátom! – kezdé az irányadó egyéniség, ismert nyájas
|
|||
|
|
modorával, Angyaldyhoz a beszédet, – ön nincsen megelégedve a
|
|||
|
|
mostani kinevezésekkel. Önnek ezek az emberek nem tetszenek. Ön
|
|||
|
|
loyális alattvaló, remélem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mindenesetre.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem is kétségeskedem felőle. Most nincsenek is mások, csupán
|
|||
|
|
loyális alattvalók az országban. Tehát miután ön nincsen
|
|||
|
|
megelégedve a mostani kinevezésekkel, tehát mindenesetre jó
|
|||
|
|
tanácsokkal van tele a kormány számára, hogy kiket kellene tehát
|
|||
|
|
hivatalokra alkalmaznunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Erre a kérdésre az irányadó egyéniség csak kétféle választ
|
|||
|
|
várhatott: vagy egy humillime meghunyászkodót, vagy azt, hogy
|
|||
|
|
«bánja a magas mennykő,» akárkit tetszik kiválogatni, nekem egyik
|
|||
|
|
sem kell; vagy azt, hogy «nekem, kérem alássan, e tárgyban semmi
|
|||
|
|
további véleményem nincsen.» Akkor aztán lehet őtet tovább
|
|||
|
|
öntözgetni vagy édes, vagy savanyú lével, míg megporhanyúl.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
|
|||
|
|
"Page_98">-98-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>De mennyire meglepte az irányadó egyéniséget, midőn áldozata e
|
|||
|
|
kérdésre talpra állva, azt felelte:</p>
|
|||
|
|
<p>– Igenis, vannak határozott nézeteim az iránt, hogy minő elveket
|
|||
|
|
kellene szem előtt tartani a kinevezéseknél; hol kellene keresni az
|
|||
|
|
alkalmas egyéniségeket. S e nézeteimet, ha méltóztatik megengedni,
|
|||
|
|
körülményesen előadhatom.</p>
|
|||
|
|
<p>E válasz annyira meglepte az irányadó egyéniséget, hogy széket
|
|||
|
|
mutatott a vallatottnak, s azt mondá neki: «tessék leülni,
|
|||
|
|
kérem!»</p>
|
|||
|
|
<p>Az a nyugalom, a melylyel a fiatal ember a kinált ülést egy oly
|
|||
|
|
rettenetes nagy hatalmú helyen elfogadta, tanusítá, hogy bízik
|
|||
|
|
magában s nem veszi sarcasmusnak a nyájas megtiszteltetést.</p>
|
|||
|
|
<p>A ki le mer ülni az Olympon Jupiter előtt, az maga is legalább
|
|||
|
|
is Apolló.</p>
|
|||
|
|
<p>A kérdés pedig olyan, a minőket azzal szoktak végezni, hogy a ki
|
|||
|
|
felelni tud rá: erit mihi magnus Apollo.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát hogyan kellene eljárnunk a kinevezéseknél az ön bölcs
|
|||
|
|
belátása szerint? – szólt a főúr, megállva az ablak előtt s lábait
|
|||
|
|
szétvetve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Elő fogom adni nézeteimet; de kérem, tessék szintén helyet
|
|||
|
|
foglalni, és ne csak engemet ültetni le.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh köszönöm! – volt az iróniás válasz. – Én még nőni
|
|||
|
|
akarok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én pedig nem akarom, hogy a mit beszélünk, az előszobában is
|
|||
|
|
meghallják! – szólt Angyaldy, fölkelve a székről. – Azért ha
|
|||
|
|
méltóságodnak csak az a szándéka, hogy érintett czikkemért egy
|
|||
|
|
általános leszidásban részesítsen, tessék röviden elvégezni, és
|
|||
|
|
azután rendelkezni velem, hogy hova menjek, haza-e, vagy máshova?
|
|||
|
|
Ha pedig azt kivánja, hogy valóban elmondjam, mit gondolok: akkor
|
|||
|
|
kegyeskedjék figyelmével megajándékozni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh kérem, ne tessék haragba jönni! Inkább üljünk le hát szépen
|
|||
|
|
egymás mellé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én azt hiszem, – szólt egyenesen a tárgyra térve <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> Angyaldy,
|
|||
|
|
– hogy a jelen irányadó körök nagyon tévednek, midőn a kormányzat
|
|||
|
|
szervezésénél épen a legnépszerűtlenebb elemekre akarnak
|
|||
|
|
támaszkodni.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát mi a tatárt csináljanak, ha a népszerű elem nem akarja
|
|||
|
|
magát ideadni, hogy rátámaszkodhassunk? Kormányzatra pedig szükség
|
|||
|
|
van, s azt alakítjuk a rosszból – ha nem kapjuk a jóból.</p>
|
|||
|
|
<p>– Meg volt már kisérelve?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ohohohó! Mindenütt. Egy esküdtet nem lehet megkapni! Egy
|
|||
|
|
éhenholt esküdtet, a kinek hét gyermeke jutott a gyékényre: még se
|
|||
|
|
jő hozzánk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen az a hiba, hogy alulról kezdték a kisérletet, az
|
|||
|
|
éhenholtakon. Azok kitartanak. Felülről kellett volna kezdeni.
|
|||
|
|
Azokon, kik ragyognak. Mi nyereség van egy nyomorulttal, a kit az
|
|||
|
|
inség hajt a keresethez? Lenézik, s ott hagyják; de ha egy
|
|||
|
|
pártvezető indul meg, egy kitünőség: az megzavarja az egész tábort,
|
|||
|
|
az magával visz és hódít.</p>
|
|||
|
|
<p>– Okos beszéd! Más is rájött volna erre. De hát ki tud ezekhez
|
|||
|
|
hozzáférni? Úgy-e bár, erre azt feleli ön nekem: «fogj magadnak
|
|||
|
|
törököt, ha kell!» De most mindjárt megfogom én «önt.» No ne
|
|||
|
|
ijedjen meg, nem önt magát; nincs nekem firkászokra szükségem.
|
|||
|
|
Azokat simpliciter becsukatom. Hanem mit szólna ön példáúl ahhoz,
|
|||
|
|
ha azt mondanám önnek, hogy tehát én akarok egy népszerű celebris
|
|||
|
|
hazafit megkapni, a ki senki más, mint önnek a principálisa, Harter
|
|||
|
|
Nándor.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy nem érezte magát sarokba szorítva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tessék megpróbálni!</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen könnyű ezt önnek felelni: tessék megpróbálni! mert tudja,
|
|||
|
|
hogy nem jöhetek össze vele; mert olyan bolondot nem tesz, a miért
|
|||
|
|
hivatalosan ideparancsolhassam; szüksége nincs rá, hogy
|
|||
|
|
kénytelenségből jőjjön hozzám; ha pedig barátságosan hivom ide, azt
|
|||
|
|
fogja rá felelni: hogy beteg, hogy a lába fáj, vagy ha nagyon jó
|
|||
|
|
kedvében kapom, még azt üzeni, hogy épen annyira van neki ide
|
|||
|
|
jönni, mint nekem odamenni ő hozzá. Úgy-e? <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– És ha én azt mondom, hogy Harter Nándor minden barátságos
|
|||
|
|
hivás, minden hivatalos parancsolás nélkül is el fog ide jönni,
|
|||
|
|
önkényt, maga jószántából?</p>
|
|||
|
|
<p>– Talán ön eszközölné azt ki?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én!</p>
|
|||
|
|
<p>– Van valami talizmánja hozzá?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt én tudom.</p>
|
|||
|
|
<p>– És mennyi idő alatt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nyolcz nap alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nyolcz nap alatt? No megálljon egy kicsit. – Itt e szónál
|
|||
|
|
íróasztalához lépett az irányadó egyéniség, kivett annak fiókjából
|
|||
|
|
egy levelet s odatartá azt Angyaldy elé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ismeri ön ezt az írást?</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól ismerem. Harter Nándor írása.</p>
|
|||
|
|
<p>– Olvassa el a tartalmát!</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt is ismerem. Az van benne, hogy köszöni a benne helyzett
|
|||
|
|
bizalmat, de gyöngélkedő egészsége nem engedi, hogy tavasznál
|
|||
|
|
hamarább ily hosszú utat tehessen, akkor pedig fürdőkre kell
|
|||
|
|
mennie.</p>
|
|||
|
|
<p>– No és ön mégis azt hiszi, hogy nyolcz nap alatt
|
|||
|
|
megváltozik?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nyolcz nap alatt meg is gyógyúl, itt is lesz, és tiszteletét
|
|||
|
|
fogja tenni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha ön meg tudja tenni azt az ezermesterséget, hogy Harter
|
|||
|
|
Nándor az én szobámba bekoczogtasson nyolcz nap alatt, akkor én
|
|||
|
|
önnek…</p>
|
|||
|
|
<p>– Semmi jutalmat nem kérek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem is azt akartam mondani. Akkor én önnek elengedem a
|
|||
|
|
perbefogatást azon firka miatt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh kérem! – szólt nevetve Angyaldy, – még annyi remunerátiót
|
|||
|
|
sem igénylek. Csak tessék rólam egész atyai szigorral gondoskodni.
|
|||
|
|
Én tudom, mit miért teszek? Hanem arról jót állok, hogy Harter
|
|||
|
|
Nándor nyolcz nap alatt itt lesz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van. Most elmehet ön. De azt ne gondolja, hogy most már
|
|||
|
|
megmenekült. Mert ha velem tréfálni méltóztatott, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> nyolcz
|
|||
|
|
nap múlva kegyeskedünk egymással számot vetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csupán egyet kérek. Ne méltóztassék ez ügybe ez idő alatt
|
|||
|
|
beleavatkozni, különben én nem végezhetem.</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>Még nem telt el nyolcz nap, már Harter Nándor fenn volt
|
|||
|
|
Budapesten.</p>
|
|||
|
|
<p>Titkára, kit sietett előre értesíteni jöveteléről, már szállásán
|
|||
|
|
várta a fogadóban.</p>
|
|||
|
|
<p>Annak elmondta az indokokat, a mik idejövetelét sietteték. Az
|
|||
|
|
irányadó körökkel szükséges érintkeznie, még pedig rögtön és
|
|||
|
|
múlhatatlanul. A Tisza és mellékfolyói fenyegetően megáradtak, a
|
|||
|
|
töltések veszélyeztetvék. Ez egy oly közügy, mely mellett minden
|
|||
|
|
pártszinezetet el kell felejteni. Itt rögtöni segélyre van szükség,
|
|||
|
|
s azt csak tettleges hatalom adhat; s ilyenkor bárminők legyenek is
|
|||
|
|
nézeteink a tettleges hatalom törvénytelen álláspontja felől, nem
|
|||
|
|
mulaszthatjuk el, hogy embertársaink iránt való tekintetből
|
|||
|
|
érintkezésbe ne tegyük magunkat vele. Azért sietve fel kell menni a
|
|||
|
|
titkárnak, a tettleges hatalom vezetőinél rendkívüli napon
|
|||
|
|
kihallgatást kérni Harter Nándor számára.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy végezte a rábizottat. Sietett órát kérni a
|
|||
|
|
megjelenhetésre főnöke számára.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hm! Ön mennykő gyerek! – dícséré őt az irányadó egyéniség. –
|
|||
|
|
Csakugyan beváltotta szavát. S nem tudja, mi hozta ide a nemes
|
|||
|
|
urat?</p>
|
|||
|
|
<p>– A Tisza öt nap óta nagyon árad; a töltés fenyegetve van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát ön hogy tudhatta ezt ezelőtt nyolcz nappal?</p>
|
|||
|
|
<p>Azt hitte, hogy most már igazán megfogta Angyaldyt.</p>
|
|||
|
|
<p>Az pedig könnyü vérrel felelt rá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Megérzem messziről a vizet, mint Richárd abbé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem szeretem a tréfát! Nekem szabad tréfálnom, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> de
|
|||
|
|
önnek nem. Feleljen egyenesen. Hogy tudta ön ma egy hete, hogy
|
|||
|
|
Harter Nándor e miatt fog idejönni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát megmondom egyenesen. Én nem hiszem, hogy a Tisza miatt
|
|||
|
|
jött ide. Azt ő hireszteli egész eddig a küszöbig mindenkinek; de
|
|||
|
|
idebenn másról fog beszélni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miről?</p>
|
|||
|
|
<p>– Már arról szabad legyen méltóságod kegyes beleegyezésével
|
|||
|
|
legalázatosabban semmit sem tudnom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ilyen emberre volna nekem szükségem, mint ön.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szolgálni fogok, – a mikor nem méltóztatik velem
|
|||
|
|
parancsolni…</p>
|
|||
|
|
<p>… Tehát mi hozta ide Harter Nándort?</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>Az elfogadási óra még az nap délutánra lőn meghatározva, s
|
|||
|
|
Harter Nándor a kitüzött időre, ha nem is elsőrendű díszruhájában,
|
|||
|
|
de mindenesetre fekete parádéba öltözve, megjelent az irányadó
|
|||
|
|
egyéniségnél titkára kiséretében, mely utóbbi az előszobában
|
|||
|
|
hátramaradt, s ott mulatta magát tetszése szerint a hivatalos
|
|||
|
|
rangtárssal egész kedélyesen.</p>
|
|||
|
|
<p>Az értekezés öt egész óranegyedig tartott, s abból az
|
|||
|
|
előszobában nem igen hallhattak meg semmit: szokása levén az
|
|||
|
|
odabenn lévő két nobilitásnak, hogy mikor beszélni kezd, nem
|
|||
|
|
törődik azzal, hogy a másik hallgat-e rá, vagy szintén beszél? s
|
|||
|
|
ekként egyszerre ketten szónokolván, az ilyen párbeszéd sem az
|
|||
|
|
ajtón ki nem vehető, sem betükkel nem reproducálható, ha csak mint
|
|||
|
|
egymás hegyébe irott palimpsest nem.</p>
|
|||
|
|
<p>Midőn azonban ismét nyilt az ajtó, annyi kivehető volt, hogy az
|
|||
|
|
irányadó egyéniség igen nyájasan kisérte ki vendégét, míg az
|
|||
|
|
láthatólag fel volt hevülve.</p>
|
|||
|
|
<p>– A viszontlátásig! – volt az előbbi búcsúszava Harterhez, míg
|
|||
|
|
Angyaldynak annyit mondott bizalmas leereszkedéssel, hogy: «No
|
|||
|
|
önnek is haza lehet már menni.» Ennek Angyaldyra nézve volt valami
|
|||
|
|
értelme. <span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
|
|||
|
|
"Page_103">-103-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Vajjon mit beszélhettek az öregek odabenn oly sokáig? – súgá
|
|||
|
|
collegájának az irányadói titkár.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt nem tudhatjuk! – felelt Angyaldy okosan.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy az irányadói titkár megtudhatta-e valaha? azt nem
|
|||
|
|
fürkészszük; hanem hogy Angyaldynak könnyű volt mindazt megtudni,
|
|||
|
|
azt a kettős kulcs története már előre sejteti velünk.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor pontos ember volt, minden napjáról számot adott
|
|||
|
|
magának; leírta élete nevezetesebb mozzanatait, minden emlékezetes
|
|||
|
|
élménye együtt volt található naplójában.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldynak csak egy olyan estét kellett ellesnie, melyben
|
|||
|
|
főnökét a casinói élvek lefoglalják, hogy titkainak ajtaját
|
|||
|
|
felnyissa s olvassa a legutolsó napokon – a mi következik.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>«A falusi magány nem hogy megmentene az ő emlékétől, még jobban
|
|||
|
|
megtölti lelkemet vele. Nem láthatok egy bokrot kertemben, egy
|
|||
|
|
virágot üvegházamban, hogy eszembe ne jusson: ez az ő kedvencze
|
|||
|
|
volt; itt láttam ülni, itt perlekedtem vele. Miért nem tudtam
|
|||
|
|
akkor, hogy őt annyira szeretem?</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor szobáimon végig megyek, azt hiszem, hogy neki ott kell
|
|||
|
|
lenni valamelyikben; s ha körülöttem hallgat minden, elbámulok
|
|||
|
|
rajta, hogy hát az ő szava hova lett innen? Pedig egykor hogy
|
|||
|
|
gyűlöltem még a hangját is!</p>
|
|||
|
|
<p>Még az ajtót is bezártam, mely szobáinkból nyilt egymásba.</p>
|
|||
|
|
<p>Most pedig hatvan mértföldnyi távolban vagyunk egymástól, s
|
|||
|
|
mégis szüntelen nála lakom. Ha csak a felét e távolságnak
|
|||
|
|
eltörölhetném! Ha csak egy városban lakhatnánk! Ha csak láthatnók
|
|||
|
|
egymást!</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>«Mi történt ma velem?»</p>
|
|||
|
|
<p>Ő tőle kaptam levelet.</p>
|
|||
|
|
<p>A borítékon megismertem vonásait. Egykor úgy borzadtam
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
|
|||
|
|
"Page_104">-104-</a></span> e vonásoktól, hogy mikor levelet
|
|||
|
|
küldött hozzám, ha távol jártam, napokig el hagytam heverni
|
|||
|
|
asztalomon felbontatlanúl.</p>
|
|||
|
|
<p>Most reszkettem, mint egy szerelmes poéta.</p>
|
|||
|
|
<p>Sajátságos levél volt az: Malvina kérelemmel fordúl hozzám.</p>
|
|||
|
|
<p>És mit kér? Igen prózai dolgot.</p>
|
|||
|
|
<p>És kinek a számára? A férje számára.</p>
|
|||
|
|
<p>Felkér, hogy nagy tekintélyemnél fogva vessem közbe magamat,
|
|||
|
|
hogy a kormányköröknél a magyarországi hadsereg-élelmezés egyik
|
|||
|
|
osztálya, melynek Budapest a székhelye, adassék át Lemmingnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem bolond kivánság ez? én hozzám intézve?</p>
|
|||
|
|
<p>Lehet nekem erre egyebet felelnem, mint azt, hogy: «Asszonyom!
|
|||
|
|
Nekem semmi befolyásom a jelenlegi kormánynál, én grácziát vesztett
|
|||
|
|
személy vagyok. Aztán mi közöm nekem ahhoz, hogy miként élelmezik a
|
|||
|
|
katonákat? És legfőkép mit bánom én, Lemming úr sütteti-e nekik a
|
|||
|
|
prófuntot, vagy más? Mi közöm nekem a kormányhoz, és mi közöm
|
|||
|
|
Lemming úrhoz, az ön férjéhez, vagy Lemming úr feleségéhez, a tőlem
|
|||
|
|
elválasztott idegen asszonysághoz?»</p>
|
|||
|
|
<p>Ez volna a legtermészetesebb válasz Malvina levelére.</p>
|
|||
|
|
<p>És én nem ezt válaszoltam neki, hanem azt, hogy emlékezem a régi
|
|||
|
|
boldog napokra, s ez arany-emlékekért megteszem azt a lépést, a mit
|
|||
|
|
nem tennék meg a kerek föld minden dicsőségeért, s elmegyek Lemming
|
|||
|
|
mellett könyörögni.</p>
|
|||
|
|
<p>Mert a gondolatok háttere az, hogy ő Bécsből Budapestre fog
|
|||
|
|
akkor lejönni, s a távolság csak felényi lesz azontul
|
|||
|
|
közöttünk.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem a sors intézte-e ezt így? Nem a végzet hozta őt hozzám ismét
|
|||
|
|
közelebb?</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Ma megtettem azt, a mire kért.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy olyan lépést tettem miatta, mely nagyon síkos lejtőre
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
|
|||
|
|
"Page_105">-105-</a></span> vezet, a hol ha az ember egyet csúszik,
|
|||
|
|
könnyen úgy járhat, hogy meg nem áll, míg a lejtő aljáig nem
|
|||
|
|
ért.</p>
|
|||
|
|
<p>Ürügyet találtam az irányadó köröket meglátogathatni, a nélkül,
|
|||
|
|
hogy közeledést áruljak el. A vizek szokatlan áradása. A gyors
|
|||
|
|
segély szüksége.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután beszéltünk másról.</p>
|
|||
|
|
<p>Mintha csak mellékesen jutott volna eszembe az a sok visszaélés,
|
|||
|
|
a mi mindenfelé történik a kormány nevében, a miről az persze nem
|
|||
|
|
tehet. Különösen a hadsereg élelmezése dolgában.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ember azt gondolná, mikor a hadi budgetet olvassa, hogy a mi
|
|||
|
|
katonáink csupa kávéban és tokaji borban úsznak. Úsznak biz az
|
|||
|
|
élelmezési vállalkozók. Azonban én tudok egy igen becsületes
|
|||
|
|
embert, a ki nem olyan, mint a többi, nekem nincs okom őt különösen
|
|||
|
|
szeretni, nem is barátkozhatom vele soha; mert hiszen ez azon
|
|||
|
|
ember, a ki tőlem elvált nőmet feleségül vette. Én ezt az embert
|
|||
|
|
teljes joggal kerülöm a világban, de el kell ismernem, hogy
|
|||
|
|
megbizható ember, s így az állam érdekében ajánlhatom, hogy a pesti
|
|||
|
|
vállalat adassék az ő kezébe.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem ezuttal nagyon megfogtak.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt viszonozta az én főuram, hogy ha olyan igen szívemen
|
|||
|
|
hordozom az államgazdászat jobb irányát, ám segítsek rajta saját
|
|||
|
|
tehetségemmel is. Hiszen ha az alsótól a felsőig minden ember
|
|||
|
|
tiszta kezü volna, akkor lehetetlen volna egynek megmaradni a
|
|||
|
|
sorban, a ki csempész legyen; de ha csak egy csempész a sok közül,
|
|||
|
|
a többi az egész sorban mind utána menni kénytelen. Ha én Lemminget
|
|||
|
|
ajánlom, az ajánlat elfogadható; hanem akkor vállaljam el egyuttal
|
|||
|
|
az ellenőrködést is felette, fogadjam el azon magas kormányi
|
|||
|
|
hivatalt, mely e szakosztályt kezeli: legyek tanácsos.</p>
|
|||
|
|
<p>Én egész méltósággal utasítottam vissza e kínálatot.</p>
|
|||
|
|
<p>Ily fordulatot az én multam meg nem enged.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem tudom, mi lehet az arczomban, a mi gondolataimat elárulja?
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
|
|||
|
|
"Page_106">-106-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A visszautasítás által csak ujabb okot látszottam adni a
|
|||
|
|
rábeszéltetésre.</p>
|
|||
|
|
<p>Olvasta volna tán szememből, hogy reszketek annál a gondolatnál,
|
|||
|
|
hogy most egyetlen fordulattal ott találjam magamat, a hol
|
|||
|
|
napról-napra, folytonosan szemközt kell állnom azzal, a kit oly
|
|||
|
|
vágyva óhajtok elérni; hogy nem csak egy városban lakhatnám vele,
|
|||
|
|
de minden érdekének szálai ujjaimhoz lennének kötve: a férj, kit
|
|||
|
|
magának választott, az én kézcsókoló szolgám lenne; parancsaim
|
|||
|
|
végrehajtója; örök lekötelezettem, kit az önérdek lábaimhoz
|
|||
|
|
fűz.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a gondolat engem elkábított. Magam sem tudom, miket beszéltem
|
|||
|
|
ottan. Rosszul védhettem magamat, mert mikor eljöttem, ez a szó
|
|||
|
|
hangzott utánam: «A viszontlátásig!»</p>
|
|||
|
|
<p>A nagy hazafi naplója folytatá:</p>
|
|||
|
|
<p>«Igaz, hogy mindennek vége van már. Váratlan fordulatokra nem
|
|||
|
|
számíthatunk. A bevégzett tények ellenünk fordulnak egyenkint. Ha a
|
|||
|
|
haza nem tett magáért semmit, hát én hogyan tegyek a hazáért
|
|||
|
|
mindent?</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem mégis nagy dolog az a közbecsülés.</p>
|
|||
|
|
<p>Most ezek mind vezérüknek tartanak.</p>
|
|||
|
|
<p>Mit fognának mondani, ha elpártolnék tőlük?</p>
|
|||
|
|
<p>Velem jönnének-e?</p>
|
|||
|
|
<p>Hátha csalatkoznám s egyedül hagynának? Senkinek a
|
|||
|
|
szemrehányásától nem félek annyira, mint Világosiétól.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez az ember azért látszik születve lenni, hogy mikor én valami
|
|||
|
|
kellemetlen dolgomat már jó mélyen eltemettem, akkor azt kivájja a
|
|||
|
|
sárból s szépen fényesre csiszolva, odahelyezze a világ elé.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor most huszonegy éve elhagytam Marit, a szegény bohó leányt,
|
|||
|
|
a ki mindent elhitt, a mit fiatal emberek suttognak fiatal
|
|||
|
|
leányoknak: azt hittem, vagy elhal bánatában, vagy elbujdosik távol
|
|||
|
|
innen s nem látom többet, nem beszél felőle senki többet; akkor ez
|
|||
|
|
az ember megszánta ezt a tőlem elhagyott leányt és nőül vette. És
|
|||
|
|
nekem <span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
|
|||
|
|
"Page_107">-107-</a></span> azontúl minden nyomon kellett
|
|||
|
|
találkoznom Marival, mint köztiszteletben álló asszonysággal, ki
|
|||
|
|
engem egy tekintetére sem méltatott. És azt minden ember tudta
|
|||
|
|
azontúl, hogy ő férjét mennyire becsüli és engem mennyire megvet;
|
|||
|
|
és én e tudat ellen hiába küzdöttem.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt hiszem, második nőmmeli szerencsétlenségemnek is ő volt az
|
|||
|
|
oka. Malvina megtudta előéletemet s az hidegíté el irántam.
|
|||
|
|
Világosi pedig az az ember volt, a ki felől azt beszélték, hogy
|
|||
|
|
mindenki becsüli, de neje legjobban.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor a megyei tisztikar leköszönésére indítványt tettem, úgy
|
|||
|
|
szerettem volna, hogy ez az egy ember ott maradjon, ne jőjjön
|
|||
|
|
velem.</p>
|
|||
|
|
<p>Hadd lehetett volna őt legalább egy napra megaláznom saját neje
|
|||
|
|
előtt. Hadd láthatta volna a különbséget köztem és közötte. Én a
|
|||
|
|
népszerűség nimbuszában, ez pedig a lenézetés kopott öltönyében,
|
|||
|
|
mely rongyos és piszkos ugyan, de felveszi, a ki fázik, mert
|
|||
|
|
meleget tart.</p>
|
|||
|
|
<p>És most én vegyem fel a «meleg» öltönyt és engedjem a nimbuszt
|
|||
|
|
annak a másiknak?</p>
|
|||
|
|
<p>Ha ez az egy ember nem volna a világon, tán könnyebben
|
|||
|
|
elhatároznám magamat valamire.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy sem lesz már ebből az országból semmi.</p>
|
|||
|
|
<p>De még sem tehetem multam miatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Átlátom, hogy vétek tőlem ily tetterőt, minő keblemben szunnyad,
|
|||
|
|
eltemetni; de látom, hogy kötelességem halva lenni. És tökéletesen
|
|||
|
|
halva is volnék, ha az a nő nem figyelmeztetne rá, hogy még
|
|||
|
|
álmodom.</p>
|
|||
|
|
<p>Mindig ő róla álmodom.</p>
|
|||
|
|
<p>És most itt volna az alkalom: megfogni az álmot, és azt mondani
|
|||
|
|
neki: ébren is kezemben vagy.</p>
|
|||
|
|
<p>Esztelen képzelet!</p>
|
|||
|
|
<p>Enyim volt. Eldobtam; nem kellett. Kiverem a fejemből mind őt,
|
|||
|
|
mind a rang fényes csábképeit.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter folytatni fogja az özvegy medve szomorú szerepét. Tél és
|
|||
|
|
rosz kedv van hozzá elég.»</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
|
|||
|
|
"Page_108">-108-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ez volt utolsó lapja a naplónak.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úgy látta, hogy a méregből még egy adag nem hatott
|
|||
|
|
egészen az elevenig.</p>
|
|||
|
|
<p>Ismételjük az adagot erősebben.</p>
|
|||
|
|
<p>Néhány nap mulva Budapestről kapott levelet Harter, az ismeretes
|
|||
|
|
kézvonásokkal.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina köszönetet mondott neki szives közbenjárásáért. Eddig is
|
|||
|
|
sikere volt már. Óhajtja e szivességet egykor meghálálhatni.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyuttal egy pár fényképezett arczmását küldi emlékül; csak
|
|||
|
|
azért, mert ezek jobbak, mint a minőket otthon a provinciális
|
|||
|
|
photograph a maga primitiv szerszámaival készített. Hiszen ha egyéb
|
|||
|
|
viszony megszakadt is, a régi jó barátság fennállhat mindvégig az
|
|||
|
|
egymástól eltávozottak között.</p>
|
|||
|
|
<p>Oh! azok bizony egészen más fényképek voltak, mint a minőket a
|
|||
|
|
vidéki chemicus a nap segélyével a papirosra égetett.</p>
|
|||
|
|
<p>Az egyiken mint amazon volt levéve Malvina; lovon ülve, uszályos
|
|||
|
|
lovagköntösben, mely termete szépségét kitünteté; a másikon
|
|||
|
|
otthonias pongyolában, fehér, himzett, tapadó öltönyben, lebontott
|
|||
|
|
hajfürtökkel, karszékben ülve és kezében maga is egy
|
|||
|
|
photograph-albumot forgatva; a picziny papucsos lábacska egy
|
|||
|
|
bársony zsámolyra volt téve, s az áruló köntösszegély engedé
|
|||
|
|
láttatni a karcsú bokát.</p>
|
|||
|
|
<p>A fénykép-album nyitott lapján egy arczkép volt látható,
|
|||
|
|
félreismerhetlen parányiságban.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor mohón keresé elő roppant nagyító üvegét, melylyel
|
|||
|
|
térképeken szokta keresgélni az apró helységek neveit; s azt nézte
|
|||
|
|
vele, vajjon kinek az arczképe lehet az, a mire az a másik arczkép
|
|||
|
|
függeszti a szemeit?</p>
|
|||
|
|
<p>És csakugyan elhitette magával, hogy annak, bár nem lehet ugyan
|
|||
|
|
a képét tisztára kivenni, de a dolmánya gombjai, meg a mentevetése
|
|||
|
|
egészen hasonlítanak ahhoz, a hogy ő valamikor levétette magát.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
|
|||
|
|
"Page_109">-109-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ez ábrándteljes vizsgálódásaiból titkárának közbejötte zavarta
|
|||
|
|
fel.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr ezuttal igen prózai dolgokkal jött főnökét
|
|||
|
|
háborgatni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt hever egy pár levél, melyben lejárandó váltókra
|
|||
|
|
figyelmeztetnek tulajdonosaik, miket nem szándékuk tovább
|
|||
|
|
megújítani, miután más üzletben nagyobb haszonnal remélik
|
|||
|
|
forgathatni tőkéiket.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ugy-e? Most már nem vagyok nekik elég jó? Míg a hatalom
|
|||
|
|
kezemben volt, addig kinálva hozták, ha nem kértem is. Hiszen majd
|
|||
|
|
kinálkoznának még!</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy vállat vont. Van itt még más levél is elég.</p>
|
|||
|
|
<p>Külföldre menekültek, külföldi lapok vezérczikkezői sürgetik az
|
|||
|
|
elmaradt segélyt, a minek rég kiapadtak a kútforrásai.</p>
|
|||
|
|
<p>– Különös! Hát nem lesz már ennek soha vége?</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh igen! csak egy szóba kerül s mindjárt vége lesz.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak a czímen kell egy szót igazítani, sohase jönnek azok a
|
|||
|
|
levelek többet ide!</p>
|
|||
|
|
<p>De még van hátra valami.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy csoport számla.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miféle számlák?</p>
|
|||
|
|
<p>– Tetszik tudni. Olyan régi fajták.</p>
|
|||
|
|
<p>Bizony azok még az elvált nagyságos asszony emlékei, miket
|
|||
|
|
becsületes selyem- és pipere-árúsok nem resteltek megtartogatni s
|
|||
|
|
nagy idő mulva előkeresgélni és præsentálni – az elvált
|
|||
|
|
férjnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Holmi közönséges ember az ilyen emlékeknél legalább is egy
|
|||
|
|
szelid teringettét szalasztana ki az ajkán s tanácsot kérne a
|
|||
|
|
mennydörgős mennykőtől, hogy nem lehetne-e az ilyen hitelezőket
|
|||
|
|
megütnie, a kik akkor hozzák az ember feleségének a kontóit a
|
|||
|
|
nyakára, mikor az embernek a felesége már a más ember felesége?
|
|||
|
|
Hanem Harter Nándor e helyett azt kérdezte, hogy «sok az az
|
|||
|
|
összeg?»</p>
|
|||
|
|
<p>– Biz az megy egy pár ezer forintra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Van-e pénztárunkban pénz? <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Ott mindig kell pénznek lenni. Hanem hogy erre való van-e? azt
|
|||
|
|
nem tudom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kell erre valónak lenni. Váltsa ön be Malvina számláit, mik
|
|||
|
|
azon időről keltek, a míg nőm volt.</p>
|
|||
|
|
<p>De nagy bolondok lennének azok az üzérek, ha tévedésből egy pár
|
|||
|
|
posthumus számlát is nem törvényesítenének, miután ettől az úrtól
|
|||
|
|
olyan könnyű azt megkapni, Lemming úrtól pedig olyan nehéz.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor kiadta fiókjából az állampapirokat, mikkel a
|
|||
|
|
felsorolt ügyeket rendbe lehetett szedni, s gondosan elzárta
|
|||
|
|
helyébe a két arczképet.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Három nap mulva a hivatalos lap hozta Harter Nándor tanácsosi
|
|||
|
|
kineveztetését. A laikusok összecsapták a kezeiket, amaz ismeretes
|
|||
|
|
klubban pedig kezdtek kettőt tenni egy ellen, mikor Harter Nándorra
|
|||
|
|
fogadtak a tigris vetélytársa ellenében.</p>
|
|||
|
|
<h2>AZ ASSZONYSÁG ÉS AZ ASSZONY.</h2>
|
|||
|
|
<p>Egy hónap mulva már együtt vagyunk Budapesten.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingéket már ismerik a társaskörök.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina a legtöbbször emlegetett delnő. Ragyogó szépség.
|
|||
|
|
Mindenki bámulja. Messziről sugárzik az arczáról az a bizonyos
|
|||
|
|
fény, a miről a nők boldogságát fel lehet ismerni.</p>
|
|||
|
|
<p>Míg ez a nő egy olyan férj tulajdona volt, a ki maga fénylett,
|
|||
|
|
tündökölt, senki sem vette észre: akár a holdat, mikor föld
|
|||
|
|
árnyában áll felénk; és most mindenkit vonz maga után, ki azon
|
|||
|
|
bizonyos holdkórosságra hajlandó, a mit egy delejes hölgyarcz idéz
|
|||
|
|
elő; mint a hold, mikor szemben áll a nappal.</p>
|
|||
|
|
<p>De hát ki ez az új nap, ez a Lemming, nézzünk már egyszer
|
|||
|
|
bele.</p>
|
|||
|
|
<p>Csillagzatára nézve vállalkozó és pénzüzér, ki mindjárt
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
|
|||
|
|
"Page_111">-111-</a></span> a növésével oly szerencsésen kezdte az
|
|||
|
|
üzletet, hogy három hüvelykkel alul maradt a legalsó
|
|||
|
|
katonamértéken, s így ezerötszáz forintot megtakarított, a mit
|
|||
|
|
szálasabbnak eredt kortársai mint katonaváltságot kényszerültek az
|
|||
|
|
állam tenyerébe leszámlálni. Arczvonásai egy vén gyereket tüntetnek
|
|||
|
|
elő; hanem külső viselete maga a divatos elegantia, s külső modora
|
|||
|
|
finom és udvarias.</p>
|
|||
|
|
<p>De úgy hiszem, szeretnénk arról is valamit hallani, hogy minő
|
|||
|
|
tulajdonsága az, a mivel kiérdemelte, hogy Malvina boldog nőnek
|
|||
|
|
érzi magát mellette?</p>
|
|||
|
|
<p>Szinte félve fedezem fel e titkot, s ugyan körülnézek, hogy
|
|||
|
|
nem-e hallja meg valami ártatlan kedély, a kinek még ilyesmit nem
|
|||
|
|
kellene megtudni.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát bizony Lemming úr titkos jó tulajdona, a mivel Malvinát
|
|||
|
|
oly boldoggá varázsolta át, abból áll, hogy soha sincs otthon egész
|
|||
|
|
nap.</p>
|
|||
|
|
<p>Mindig utazik, mindig üzlet után jár, minden találkozása
|
|||
|
|
Malvinával vagy búcsú, vagy viszontlátás.</p>
|
|||
|
|
<p>Oh! Így Columbus is fel tudta állítani a tojást; csakhogy az
|
|||
|
|
aztán nem volt többé tojás.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem tehetek róla. De biz ez így van.</p>
|
|||
|
|
<p>De hát akkor minek Lemming úrnak ez a szép asszony?</p>
|
|||
|
|
<p>Minek? Annak, hogy ez neki egy ambulans firmája.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy szép delnő, a kiről az egész világ beszél, a ki után a férjt
|
|||
|
|
mindenütt emlegetik, lehet-e ennél hatályosabb reclam? A világ
|
|||
|
|
minden hírlapírójának barátsága nem csinálhat annyi szükséges zajt
|
|||
|
|
egy üzlet emberének, mint a mennyit egy szép asszonyság
|
|||
|
|
csinálhat.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak járjon el nagysád minden tánczvigalomba, minden
|
|||
|
|
hangversenybe, minden lófuttatásba, minden szinházba; csak viselje
|
|||
|
|
haját toronynak fonva, csigának csavarítva, Meduzának borzolva,
|
|||
|
|
polypnak csapozva, hableánynak hullámozva, ma veresre festve,
|
|||
|
|
holnap aranyporral behintve; öltözzék pávának, pávatollas
|
|||
|
|
uszálylyal, királyi rezgőkkel; mutassa szoborszépségű karjait,
|
|||
|
|
csábító vállát, <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
|
|||
|
|
"Page_112">-112-</a></span> bársony keblét a közönségnek; hordozza
|
|||
|
|
fehér nyakán a szivárvány tört darabjait brilliánt ékszereknek;
|
|||
|
|
tünjék fel ma mint éji lepke, bizarr feketének, rubinos
|
|||
|
|
szárnyakkal; holnap mint keleti királyné, minden divatot arczúl
|
|||
|
|
csapó új ötletekkel; menjen szemközt az általános ízléssel;
|
|||
|
|
fordítsa meg a mindennapi szokást; hódítson, bájoljon, ragadjon
|
|||
|
|
magával! ez mind szükséges az üzletre nézve; mert mindazok, kik
|
|||
|
|
elbámulnak, elragadtatnak és mindazok, kik versenyeznek,
|
|||
|
|
irigykednek, megszólnak, és mindazok, kik megbotránykoznak,
|
|||
|
|
csodálkoznak, kritizálnak: azok mind hirdetve hirdetik a nagy
|
|||
|
|
világnak, hogy a Lemming-firma valami nagyszerű, valami
|
|||
|
|
utólérhetetlen, valami rendkívüli.</p>
|
|||
|
|
<p>És ez bizony meghozza a maga perczentjeit.</p>
|
|||
|
|
<p>De még egyébre is jó egy szép asszony.</p>
|
|||
|
|
<p>Vannak dolgok, a miket férfiak igen drágán kaphatnak meg,
|
|||
|
|
asszonyok pedig igen olcsón.</p>
|
|||
|
|
<p>Nehogy valaki frivolításokra gondoljon, mindjárt meg is mondom,
|
|||
|
|
hogy mit?</p>
|
|||
|
|
<p>Hát például ama bizonyos vállalatot, melynek kedvéért a
|
|||
|
|
Lemming-firma érdemesnek tartotta áttenni lakását Pestre, s mely
|
|||
|
|
igen jövedelmes vállalat, ki tudja, mily áldozatba került volna
|
|||
|
|
Lemming úrnak? Vannak a kik e kérdésben birnak tapasztalatokkal.
|
|||
|
|
Míg Lemmingné asszony vett magának ötven krajczárért egy fényképet,
|
|||
|
|
azon a fényképen vett magának egy hirhedt férfiut, s annak a
|
|||
|
|
hirhedett férfiunak az árán megkapta a kérdéses vállalatot.</p>
|
|||
|
|
<p>S ilyen aprópénz több is van még a világban.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát két hónap mulva azon idő után, hogy Harter Nándor
|
|||
|
|
elhatározta magát azon lépésre, mely őt egy egészen új sphærába
|
|||
|
|
vezette át, Angyaldy úr egy napon déli 12 órakor ellátogatott
|
|||
|
|
Lemmingné asszonysághoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Az asszonyságnak pompás szállása volt a Lipótváros legdíszesebb
|
|||
|
|
utczájában, s salonjait látogatta az előkelő világ is.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr komornyikot talált az előszobában, annak
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
|
|||
|
|
"Page_113">-113-</a></span> névjegyet adott át; a komornyik bement,
|
|||
|
|
kijött, azzal ajtót tárt előtte s mutatta neki, hogy tessék
|
|||
|
|
bemenni. A hogy uraknál szokás.</p>
|
|||
|
|
<p>Az asszonyság nehéz brocatba volt öltözve, elfogadási
|
|||
|
|
toilettében, kezein félkeztyűkkel; selyem damaszk pamlagon ült s
|
|||
|
|
kecses kézmozdulattal inte Angyaldy úrnak, hogy foglaljon helyet a
|
|||
|
|
svájczi karszékben.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr, úgy látszik, nem tartozott azon niveaun álló
|
|||
|
|
emberekhez, a kikre mosolyogni szükség; az asszonyság csupán a
|
|||
|
|
nyájas leereszkedés tónusáig alázta meg hozzá magát. Hiszen ez csak
|
|||
|
|
titkár.</p>
|
|||
|
|
<p>Távolabb, de már nem svájczi karszékben, hanem csak olyan
|
|||
|
|
közönséges széken ült még valami kisasszony, szintén selyem
|
|||
|
|
ruhában. Alkalmasint társalkodónő.</p>
|
|||
|
|
<p>Volt még egy papagály is rézkalitban és olajfestmények a
|
|||
|
|
falon.</p>
|
|||
|
|
<p>Zongora is volt ott, bár Lemmingné nem tudott zongorázni. Lehet,
|
|||
|
|
hogy most tanul.</p>
|
|||
|
|
<p>– Régen nem láttam önt, Angyaldy úr! – szólt Lemmingné hideg
|
|||
|
|
közönynyel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bizony régen! Igen szép nagysádtól, hogy még nevemre
|
|||
|
|
emlékezik. Most is csak főnököm parancsa késztet nagysád perczeit
|
|||
|
|
igénybe vennem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Főnöke küldte? Ah! Halljuk: miért? Én egy nagy köszönettel
|
|||
|
|
tartozom neki – nem felejtettem el – szíves közbenjárása
|
|||
|
|
végett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Arról én mit sem tudok! – szólt Angyaldy úr. – Egészen prózai
|
|||
|
|
ügy, a miben jöttem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kiváncsi vagyok rá!</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr egy jelentékeny tekintetet vete ama másik
|
|||
|
|
hölgyre.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné elértette azt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! felőle beszélhet kegyed, csak francziául ért. Most
|
|||
|
|
francziául tanulok, helyzetemben szükség van erre.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azonban a mit én elő akarok adni, illustratióval is
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
|
|||
|
|
"Page_114">-114-</a></span> bír, a mit a törzs-franczia is
|
|||
|
|
megérthet. Egyébiránt – ime, itt van.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal Angyaldy úr elővont egy csomag összehajtott papirost, s
|
|||
|
|
azt nagy illedelemmel átnyujtá az asszonyságnak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mik ezek? – szólt Lemmingné, a nélkül, hogy egybe is
|
|||
|
|
belenézett volna.</p>
|
|||
|
|
<p>– Megmagyarázhatom, ha nagysád maga nem akarja megnézni. Azon
|
|||
|
|
időbeli számlák, a melyben még nagysád Harter úr nevét viselte.
|
|||
|
|
Harter úr, bár több másfél esztendejénél, hogy nagysádtok
|
|||
|
|
összeköttetése megszünt, készségesen kiegyenlítette azokat, s most
|
|||
|
|
azért küldi át nagysádnak, nehogy ugyanazon számlákat az új
|
|||
|
|
jogczimen nagysádnak is előmutassák.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné egy szót sem szólt arra, hanem felállt a pamlagról
|
|||
|
|
büszkén, s csengetett.</p>
|
|||
|
|
<p>A komornyik belépett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Menjen ön az úrhoz, s mondja meg, hogy kéretem azonnal egy
|
|||
|
|
szóra.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal ismét visszaült helyére s elkezdett a társalkodónővel
|
|||
|
|
valamit beszélni francziául.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr ezalatt nézegethette az olajfestményeket s
|
|||
|
|
találgathatta, hogy mi lehetett egynek-egynek az ára?</p>
|
|||
|
|
<p>Jött azonban Lemming úr, az üzenet következtében sietve.</p>
|
|||
|
|
<p>Volt már szerencséje Angyaldy úrhoz, nem volt szükség őket
|
|||
|
|
egymásnak bemutatni.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné odamutatott az aranyozott lábu antik-asztalon heverő
|
|||
|
|
papirokra s felfedezé azoknak kilétét Lemming úr előtt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Néhány régi számlám, miket most mutattak be Harter Nándor
|
|||
|
|
úrnak – tévedésből, miket a méltóságos úr túlságos udvariasságból
|
|||
|
|
kifizetett.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr műértő birálat alá vette a papirokat, megnézte őket
|
|||
|
|
puszta szemmel is, azután meg aranykeretü lorgnonján keresztül is.
|
|||
|
|
Tulajdonképen azért nézte olyan sokáig, hogy addig Angyaldy arczát
|
|||
|
|
tanulmányozza. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
|
|||
|
|
"Page_115">-115-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>De hiszen az becsukott könyv volt, még nem is a sarkával kifelé
|
|||
|
|
fordítva, hogy a czímét olvashatná.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tisztelt titkár úr! – szólt azután, a legimpertinensebb
|
|||
|
|
orrhangon: ön igen természetesnek fogja találni, ha Lemming Rudolf
|
|||
|
|
semmi tartozását Lemming Malvinának nem engedi senki által
|
|||
|
|
kifizettetni, mióta az ő nejévé lett. Lemming Rudolf tudni fogja,
|
|||
|
|
hogy mivel tartozik egy gentleman saját maga magának.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr annyira becsülte saját énjét, hogy mindig csak
|
|||
|
|
harmadik személyben beszélt róla.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lemming Rudolf ezt a kétezer forintot Harter Nándor úrnak
|
|||
|
|
vissza fogja fizetni, még pedig minthogy e fizetések már egy
|
|||
|
|
hónappal ezelőtt teljesíttettek, tehát onnantóli kamatjával
|
|||
|
|
együtt.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné inte férjének s csendes sziszszenést hallatott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak hagyjon engemet, kedvesem! Lemming Rudolf bizonyosan nem
|
|||
|
|
fogja megsérteni Harter Nándor urat, a ki egy tetőtől-talpig
|
|||
|
|
gavallér, s kinek ezen tette is csak lovagiasságáról tanuskodik;
|
|||
|
|
egy Lemming be fogja tudni azt bizonyítani, hogy mint férj, mint
|
|||
|
|
gentleman és mint financier, egyenlő correctséggel tudott eljárni.
|
|||
|
|
A pénznem, melyben ez összeg visszafizettetik, oly
|
|||
|
|
bankutalványokban fog átadatni, mik egy hó előtt lejártak, s a
|
|||
|
|
miket midőn Harter Nándor úr a legelső bankárnál beváltand, az
|
|||
|
|
hozzáteendi a lejárati kamatot. – Óh! Lemming Rudolfnál mindenféle
|
|||
|
|
pénznemben történik a fizetés.</p>
|
|||
|
|
<p>A titkár egészen megzavartnak látszék Lemming úr magyarázata
|
|||
|
|
által. Ah! egy valódi financiernek véghetetlen előnye van egy más
|
|||
|
|
fajta közönséges okos ember felett. Éreztetheti vele, hogy ez az
|
|||
|
|
egyedüli tudomány a világon, a mit ő tud és hirdet. A többi mind
|
|||
|
|
csak képzelem: ez a reálitás.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint hogy ez a reálitás át is vándorolt Angyaldy úr kezébe két
|
|||
|
|
darab ezeres bankváltó alakjában, mielőtt eszébe jutott volna, hogy
|
|||
|
|
az ellen valami kifogást is lehetne tenni. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor úr nagylelküsége vissza lett fizetve.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr e fényes ripostirozás után diadalérzettől ragyogó
|
|||
|
|
arczczal nyult az asszonyság keze után s azt ajkaihoz emelve, ott,
|
|||
|
|
hol a kézcsuklyónál a keztyü végződik s az omlatag csipkeujj egy
|
|||
|
|
részt ama delejes eleven bársonyból szabadon hagy, hódolatteljesen
|
|||
|
|
megcsókolá.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr is hasonlóan tett. Ő is kezet csókolt az
|
|||
|
|
asszonyságnak, csak a keztyü fölött. Jó neki ott is.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal a jelenet be volt fejezve. A titkár úr mehetett haza. Ki
|
|||
|
|
volt fizetve.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem ezért a felvonásnak még nem volt vége.</p>
|
|||
|
|
<p>– Méltóságos uram! A pénzünket visszaadták! – szólt Angyaldy úr,
|
|||
|
|
midőn Harter Nándor dolgozó szobájába belépett. Elmondta, hogyan
|
|||
|
|
történt.</p>
|
|||
|
|
<p>A méltóságos úr rettenetesen mérgelődött e miatt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az embert legjobb szándéka mellett is félreértik s mindenképen
|
|||
|
|
megalázni törekednek. Most mit csináljak én ezzel a pénzzel? Kedvem
|
|||
|
|
volna az ablakon kidobni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én tudnék egy jó ötletet mondani! kinálkozék a titkár.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mondja ön!</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt Pesten van több előkelő női egylet, melyek jótékony
|
|||
|
|
czélokkal foglalkoznak. Ha mi a pénzt, melyet már úgy is kiadottnak
|
|||
|
|
tartunk, átadnók a női egyletek egyikének, Lemmingné asszonyság
|
|||
|
|
nevére iratva, mint alapítványt, akkor a játszma megint a mi
|
|||
|
|
részünkre volna megnyerve. A lekötelezett mégis Lemmingné
|
|||
|
|
asszonyság volna; s a kiadás neki épen dicsőségére válnék, s azt el
|
|||
|
|
sem utasíthatná.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez jó gondolat! mondá Harter. Felhatalmazom rá, hogy
|
|||
|
|
végrehajtsa.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azonban ezt mégis előlegesen tudatnunk kell az illetőkkel,
|
|||
|
|
nehogy illedelemszegést kövessünk el, s visszahuzásra adjunk
|
|||
|
|
ürügyet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó, menjen vissza s kérdezze meg Lemmingnétől, tetszeni fog-e
|
|||
|
|
neki e nevére teendő intézkedés? <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy tehát még az nap délután visszament Lemmingék
|
|||
|
|
szállására.</p>
|
|||
|
|
<p>A komornyik megint elvette jegyét s kérdezé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Az asszonysághoz tetszik?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem! Az urasághoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát bevezette az urasághoz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miben szolgálhatok? kérdé Lemming úr.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az elébbeni ügyben jövök Harter úrtól.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor tessék nőmmel értekezni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bocsánatot kérek, azt többet nem fogom tenni. Ő nagysága
|
|||
|
|
ezelőtt néhány órával oly határozottan adá tudtomra, hogy
|
|||
|
|
eltévesztettem az ajtót, miszerint nekem soha sem lesz bátorságom
|
|||
|
|
többé az ő salonja ajtaján belépni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh, ho ho hó! kedves barátom. Az nem önt illette. Az más
|
|||
|
|
valakit illetett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom. Hiszen én senki sem vagyok. Csak azon más valaki
|
|||
|
|
megbizásával járok ide-oda. Azért nagyon is rövid leszek. Az a más
|
|||
|
|
valaki a neki visszaküldött összeget, ha nagysádtok is
|
|||
|
|
beleegyeznek, óhajtaná a megnevezendő jótékony női egyletek
|
|||
|
|
egyikének átadni, mint Lemmingné asszonyság alapítványát.</p>
|
|||
|
|
<p>– No már erre csakugyan mégis nőmnek a véleményét kell előbb
|
|||
|
|
kikérnünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az önnek a szabadalma. Én a kérdést önhöz intéztem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Teringettét! Ön nagyon szigorú, ha valamit egyszer föltesz
|
|||
|
|
magában. Tehát ön csakugyan azt hiszi, hogy magam menjek ezt nőmtől
|
|||
|
|
megkérdezni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Miután senki másnak joga nincs hozzá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó! Tehát tessék addig mulatni magát a könyvtáramban.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr átvezette Angyaldyt könyvtárába, mely nem állt
|
|||
|
|
egyébből, mint pompás illustrált díszkönyvekből, mikben nem a
|
|||
|
|
szellemi tartalom, de a metszvények száma s a bekötés a drága, s
|
|||
|
|
ráhagyta, hogy töltse addig azok <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> közt az időt, míg ő az
|
|||
|
|
asszonyságnál végez. Igazán pompás gyűjtemény az.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy rá se nézett a pompás könyvekre. A félóra múlva
|
|||
|
|
visszatérő Lemming ugyanazon helyen találta őt állva, ugyanazon
|
|||
|
|
székhez támaszkodva s félkezével kalapját csipőjén tartva, mint a
|
|||
|
|
hogyan itt hagyta.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nos hát mit gondol ön: mi válaszszal jövök?</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy felhuzta a vállait, meggörbíté a térdeit, féloldalra
|
|||
|
|
szegte a nyakát s azt mondá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Nekem tökéletesen mindegy. Nem az én ügyem.</p>
|
|||
|
|
<p>– No hát hallja meg a választ ő tőle magától.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal Lemming úr feltárta az ajtót, melyen bejött, s ez ajtón át
|
|||
|
|
belépett Malvina.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezuttal már lovagló-köntösbe volt a szép hölgy átöltözve.
|
|||
|
|
Hosszú, testhez tapadó zsemlyeszín öltöny volt rajta, nyakán
|
|||
|
|
keskeny csipkefodor, piros szalag nyakkötővel, fején darutollas
|
|||
|
|
süveg, kezében könnyű lovagostor. Hosszú uszályát ostoros kezébe
|
|||
|
|
emelte fel, látni engedve az alsó öltöny finom himzését. Keblére
|
|||
|
|
egy csokor tavaszi ibolya volt tüzve; haja hosszú csigákban omlott
|
|||
|
|
vállaira.</p>
|
|||
|
|
<p>Nagyon szép volt. De az még szebb volt tőle, hogy Angyaldy úrhoz
|
|||
|
|
olyan nyájasan szólt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Édes Angyaldy! Legyen olyan jó és nevemben mondja meg Harter
|
|||
|
|
úrnak, hogy nemesszivű ajánlatát igen szivesen elfogadom.</p>
|
|||
|
|
<p>Így szólt a titkárhoz, tova lejtve:</p>
|
|||
|
|
<p>«Agyiő!»</p>
|
|||
|
|
<p>S azzal ostortalan kezét ismét csókra nyújtá elé. És ezuttal nem
|
|||
|
|
volt keztyű húzva ezen kezére. Azt szándékosan lehúzva tartá.</p>
|
|||
|
|
<p>Mind megannyi gyöngéd, kiengesztelő figyelem, a mit feljegyezni
|
|||
|
|
méltó.</p>
|
|||
|
|
<p>De Angyaldy nem igen látszott azt észrevenni. A felé nyújtott
|
|||
|
|
kézre csak úgy a levegőben csókolt egyet, hozzá sem ért ajkával, s
|
|||
|
|
midőn a tovasuhogó amazon a küszöbön elejté lovagostorát, Angyaldy
|
|||
|
|
úr olyan szépen elnézte, <span class="pagenum"><a name="Page_119"
|
|||
|
|
id="Page_119">-119-</a></span> hogy siet azt feladni a férj maga,
|
|||
|
|
ki azután, hogy az asszonyságot kikisérte az előszobáig, még az
|
|||
|
|
ablakba állt s oda vonta magával Angyaldy urat is, míg Malvina a
|
|||
|
|
kapun kilovagol.</p>
|
|||
|
|
<p>Leming úr arcza ragyogott a büszkeségtől, midőn szép neje végig
|
|||
|
|
robogott az utczán.</p>
|
|||
|
|
<p>Szerette volna látni Angyaldy arczán, hogy hát az mit tud
|
|||
|
|
ilyenkor érezni?</p>
|
|||
|
|
<p>Bizony semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem a mezőhegyesi ménesből való ez az almásszürke? kérdezé
|
|||
|
|
Lemming úrtól.</p>
|
|||
|
|
<p>Soha ilyet! evődék Lemming úr, fejét csodatelten rázva. Mikor
|
|||
|
|
egy szép lovagnőt lát, azt látja meg, hogy a lova almásszürke!</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát ugyan minek látná meg egy ilyen szegény gyalog-polgár még
|
|||
|
|
a szép asszonyságot is? Tessék dictálni azt a dedicátiót.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr tökéletesen igazat adott Angyaldy úrnak. Ez egy okos,
|
|||
|
|
meggondolt, hűs vérű fiatal ember.</p>
|
|||
|
|
<p>A Lemmingnét érdeklő felajánlás a jótékony női egylethez
|
|||
|
|
feltétetett s azontúl Lemming úr biztosítva lehetett, hogy ambulans
|
|||
|
|
(és equitans) firmájának most már nemcsak a férfi-nem, sőt a
|
|||
|
|
hölgyek igen tisztelt birodalma is buzgó magasztalója leend, nem is
|
|||
|
|
említve a tömérdek hirlapi elismerést, a mi mindezzel együtt
|
|||
|
|
jár.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor úr ő méltósága pedig még inkább meggyőződött azon
|
|||
|
|
hitében, hogy Angyaldy úrban egy olyan kincsét bírja a példátlan
|
|||
|
|
hűségű ragaszkodásnak, a ki főnökének még legtitkosabb gondolatait
|
|||
|
|
is kitalálni, s vágyait megelőzve, betölteni igyekszik.</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>Tavasz kezdetén azt mondá Angyaldy főnökének, hogy ő beteges.
|
|||
|
|
Orvosa azt tanácsolta, hogy menjen ki a budai hegyek közé, az
|
|||
|
|
ottani üde lég ismét erőhöz juttatja.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor ráhagyta, hogy menjen ki. Úgy is kevés
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
|
|||
|
|
"Page_120">-120-</a></span> most a dolog. Elég ha minden másodnap
|
|||
|
|
egy pár órára lejön; ezalatt is elvégezhet mindent. Sokat fáradt a
|
|||
|
|
derék ifjú, megérdemli, hogy kipihenje magát. Keressen magának
|
|||
|
|
szállást a hegyek közt.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy aztán keresett magának szállást a hegyek között. Nem a
|
|||
|
|
népes «Zugliget»-ben, a hol a gazdag polgárnők selyem uszálylyal
|
|||
|
|
seprik az út porondját; nem is a «Vezérhalmon», hol kintornaszó
|
|||
|
|
mellett tánczolnak tizenegy kurta-kocsmában minden este; nem is az
|
|||
|
|
«Isten-hegyen», hol krumplival, tótbabbal ültetett be minden
|
|||
|
|
feltörhető gyepet a haladó kultura; nem is a «Márton-hegyen», hol
|
|||
|
|
esernyőt von fel a nap ellen, a ki árnyékban akar pihenni; nem is a
|
|||
|
|
«Virányos»-ban, hol koczapuskások lövöldöznek harkályokra, s
|
|||
|
|
vénasszonyok állják útját a tévedezőnek, gombát kinálva; hanem van
|
|||
|
|
egy kis ház a «Farkas-völgy»-ben, ottan.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt is kevesen tudják, hol van a Farkas-völgy; a kis házat még
|
|||
|
|
kevesebben látták valaha; pedig az gyönyörű hely egy remetének, –
|
|||
|
|
vagy egy pár szerelmesnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy hosszú, mély völgy, két összeszorult hegyoldaltól képezve,
|
|||
|
|
miknek terebélyes bükk- és tölgyfái az út fölött összehajlanak, s e
|
|||
|
|
völgy sötét nyilásán keresztül lefelé tekintve, meglátszik a kék
|
|||
|
|
Dunának egy része, a ráczkevi szigettől kétfelé osztva, és aztán
|
|||
|
|
messze a láthatár ködeivel összefolyó végtelen alföldi róna; sürűn
|
|||
|
|
beszórva messze elfénylő fehér házakkal, berajzolva
|
|||
|
|
jegenye-szegélyzett útvonalakkal. Az elterülő síkon élet és élet,
|
|||
|
|
itt a völgyben pedig a vadon nyugalma.</p>
|
|||
|
|
<p>Még azt az utat is szépen benőtte a fű, mely rajta végig vezet;
|
|||
|
|
az utolsó szekér nyomát, mely a tavalyi szénát innen felvontatta,
|
|||
|
|
szépen befutotta a virágos szúlák. Az út mellett kétfelől
|
|||
|
|
gyöngyvirágok csengetyűi adnak jelt a prücskök hangversenyére, mik
|
|||
|
|
a fészkénülő zöldikét altatják; nagy terjű körökben, miket sötétebb
|
|||
|
|
fű képez a gyep között, pofók csiperkegombák csoportja kinálkozik,
|
|||
|
|
dagadó pamlagul a röpke nappali pávaszemnek; s a <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span>
|
|||
|
|
virághullató bokorban rigófütty, fülemüle-ábránd hangversenyez.</p>
|
|||
|
|
<p>Itt nem jár a teljes czímű közönség; mert ha járna, nem volna
|
|||
|
|
itt se gyöngyvirág, se gomba, se madárfészek, se nappali
|
|||
|
|
pávaszempillangó, azt mind letépnék, megennék, kalitkába tennék,
|
|||
|
|
gombostűre szúrnák.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem a völgy mélyében, az útfélen mégis van egy kis ház. Kinek
|
|||
|
|
jutott eszébe azt oda építeni? Az is bizonyosan valami különcz
|
|||
|
|
lehetett.</p>
|
|||
|
|
<p>A ház kicsiny, csak egy szobából és egy konyhából áll; hátul van
|
|||
|
|
valami faépület hozzá, ha akarják, istálló is lehet. Elől a háznak
|
|||
|
|
messze kinyuló eresze, mely ablakát, mint fájós szemet, őrzi.
|
|||
|
|
Valaha kerítése is volt, de az bizony nem tartott örökké. Hanem a
|
|||
|
|
kerítés helyét elfoglalta aztán az ölnyi magasra nőtt csipkerózsa,
|
|||
|
|
mely épen most terítve van nyiló virágokkal, egyik fehér, másik
|
|||
|
|
testszín, a harmadik piros; egész virágerdő, mely tündérország édes
|
|||
|
|
illatát hinti szét.</p>
|
|||
|
|
<p>Elől elvadultan nyiló orgonabokrok bozótja sejteti, hogy ott
|
|||
|
|
valaha kert volt, az udvaron pedig térdig érő fű nőtt, sárga
|
|||
|
|
pimpimpárévirággal tüzködve.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a lakás tetszett meg Angyaldynak. Bele is költözött. Valami
|
|||
|
|
árva csődtömegé az, mely minden harmadik évben ki van adva nyáron
|
|||
|
|
át. Még a számát is kitörölte már annak az adókönyvből régen a
|
|||
|
|
registratura.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem magános embernek, ki egy pár könyvvel háborítatlanul akar
|
|||
|
|
félrevonulni, vagy egy pár szerelmesnek, igen szép hely az ott.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldynak nem sok kellett a ház felszereléséhez, a mihez
|
|||
|
|
bútort természetesen nem adnak; egy hárs-ágy, egy szék, egy asztal,
|
|||
|
|
azon irószerek; ezt nem lopja el senki, ha ajtó, ablak nyitva van
|
|||
|
|
is. Cseléd nem kell neki, ruhát, szobát maga kitakarít; ebédre
|
|||
|
|
eljár félórányira a hegyi vendéglőbe, s vizet egy kis kulacsban
|
|||
|
|
maga hord haza magának. Hanem pohara van kettő, az egyikből maga
|
|||
|
|
iszik, a másikban virágokat tart. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ki hinné, hogy még virágokkal is törődik? Tudós ember csak
|
|||
|
|
botanikát tanulmányoz azokból, ha figyelmére méltatja is; ez pedig
|
|||
|
|
friss vízbe teszi őket, a mi nem férfiszokás, és útra néző ablakát
|
|||
|
|
befuttatja friss zöld galyakkal.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy még a száraz bureaucratáknak is vannak regényes
|
|||
|
|
kihágásaik!</p>
|
|||
|
|
<p>Egy szép juniusi délután a Farkas-völgy fűvel benőtt útján egy
|
|||
|
|
lovagnő léptet egyedül. Kalpagjának kék selyemfátyolát arczára
|
|||
|
|
kapta a szellő, de tündéri karcsú termete, a feszes öltönytől
|
|||
|
|
elárult szoborszerű idomai szépnek és ifjúnak hirdetik.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak egyedül lovagol, minden kisérő nélkül, s midőn alább
|
|||
|
|
haladva, mindig roszabbá válik az út, sok helyütt nagy kődarabokkal
|
|||
|
|
van torlasztva, ott leszáll a delnő nyergéből, s a mély út martjára
|
|||
|
|
felszökve, a szép mohos pázsiton gyalog megy odább, kantárszáron
|
|||
|
|
vezetve maga után paripáját.</p>
|
|||
|
|
<p>Az úton gyöngyvirágot keres; azt keblére tűzi, s andalogva megy
|
|||
|
|
odább. Talán nem is keres egyebet.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint a kis völgyi lak elé ér, megállítja paripáját s
|
|||
|
|
kantárjánál fogva megköti egy fiatal bükk ágához, kivéve a zablát
|
|||
|
|
szájából, hogy legelhessen kedvére.</p>
|
|||
|
|
<p>Maga pedig a kis ház felé siet.</p>
|
|||
|
|
<p>A ház egyetlen lakója kijön eléje a pázsitos udvarra; az
|
|||
|
|
odasuhanó hölgy selyem öltönyét megfogják a rózsabokrok, mintha
|
|||
|
|
mondanák: itt maradj, ne menj tovább; az pedig nem vesződik a
|
|||
|
|
tövisekkel, hagyja tépetni öltönyét, hanem siet félrevetni arczáról
|
|||
|
|
a fátyolt; mert azon keresztül a csók zamatja elvész.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt vagy tehát valahára! szól az ifjú.</p>
|
|||
|
|
<p>Mennyi őrjöngés, mennyi boldogság, mennyi kín e nehány
|
|||
|
|
szóban.</p>
|
|||
|
|
<p>«Valahára!»</p>
|
|||
|
|
<p>És azután sorba csókolja az elé nyújtott fehér kéznek minden
|
|||
|
|
ujját, egyenkint minden ujjhegyét, és azután végig egész termetét,
|
|||
|
|
le egész a ruha szegélyeig, míg végre a <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> földre
|
|||
|
|
borúlva előtte, átkarolja lábait egész szenvedélylyel, és zokogva
|
|||
|
|
ismétli: «Valahára!»</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy pedig felkaczag magán kívül, s önfeledten veti le magát
|
|||
|
|
melléje a sárga virágos fűbe, s karját karja alá fűzve, így
|
|||
|
|
iparkodik mosolygása napsugaraival fölszárítani az öröm könyeit
|
|||
|
|
kedvese szemeiből.</p>
|
|||
|
|
<p>– Vártál reám?</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! mi régen vártam!</p>
|
|||
|
|
<p>– S hiszed már, hogy itt vagyok?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt hiszem, hogy álmodom.</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy villanyos kaczagása hangzott. Hahaha! Milyen szép álom!
|
|||
|
|
Erdő, bokor, virág, pusztaság minden ide van álmodva; te az én
|
|||
|
|
keblemen, én a tiéden. És senki sem tudja, hogy mit álmodunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak az erdők, csak a bokrok, azok pedig olyan jó
|
|||
|
|
titoktartók.</p>
|
|||
|
|
<p>Szerelmet hirdet itt minden: fű, fa szerelmet illatoz; méh,
|
|||
|
|
bogár szerelmet zeng; s az erdők minden énekese csak arról dalol,
|
|||
|
|
azzal tölti meg a léget.</p>
|
|||
|
|
<p>– Milyen szép vagy! óh! milyen imádandó szép vagy! Ne nézz rám,
|
|||
|
|
ne mosolyogj, mert megölsz vele.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha rajtam állna, mindennap megölnélek, s mindennap újra
|
|||
|
|
teremtenélek: hogy a míg nem látlak, addig meg légy halva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! esküszöm neked, hogy meg vagyok halva, a mikor te nem
|
|||
|
|
látsz. Hideg szobor vagyok, a ki nem él. Te viseled magaddal
|
|||
|
|
lelkemet. Óh! add vissza, óh add sokszor vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>És a hölgy tudta, hogyan kell az elrablott lelket
|
|||
|
|
visszaadni.</p>
|
|||
|
|
<p>És aztán kezeit hátrahajtott fejére kulcsolva, melyet kedvese
|
|||
|
|
karja tartott fenn, ragyogó arczával a kék égbe tekintett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! milyen szép volna ez a világ, ha nem volna benne más, mint
|
|||
|
|
fák, virágok, madarak – és mi ketten!</p>
|
|||
|
|
<p>Óh «mi ketten!» <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
|
|||
|
|
"Page_124">-124-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– És egy egész átkozott világ áll közöttünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– De mi boszút állunk a világon.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szörnyű szép boszú! a minek szerelem a neve.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifjú édes szavakat suttog a hölgy fülébe, az mosolyogva
|
|||
|
|
bólintgat fejével; minden idege hallja e szókat, s minden idege
|
|||
|
|
érzi azoknak édességét; kezei az «élek-halok» szirmait tépve,
|
|||
|
|
kérdezik: «szeret?» «nem szeret?»… Ha igaza van a virágnak, akkor
|
|||
|
|
egy csókkal kell mellette bizonyítani; ha nincs igaza: akkor
|
|||
|
|
megczáfolására – kettőt.</p>
|
|||
|
|
<p>Vajjon mit suttoghat neki?</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy haragszom rád, mikor messziről látlak; s mindenütt messze
|
|||
|
|
vagy nekem, a hol nem egyedül vagyunk. Mások beszélnek hozzád,
|
|||
|
|
mások mernek hozzád szavakat mondani, miken elmosolyodol; kísérnek,
|
|||
|
|
karjukat nyújtják, és én nem mondhatom nekik: «félre innen! ez az
|
|||
|
|
enyim, és senki másé!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Elég, ha te tudod, hogy az igaz! viszonzá a hölgy egy
|
|||
|
|
észvesztő oldalpillantást vetve felé ragyogó nagy sötét
|
|||
|
|
szemeivel.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát annyira igaz-e?</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy nevetett és ezt mondta neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! milyen nagy bolond az, a ki elébb feleletet kap, és azután
|
|||
|
|
kérdez.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom én, hogy ilyen nagy bolond vagyok. De te azon ne
|
|||
|
|
csodálkozzál, s ha egyszer ide jösz hozzám, és erre a szép zöld
|
|||
|
|
fára felakasztva találsz, azon se csodálkozzál, mert őrjöngök mikor
|
|||
|
|
rád gondolok, és mikor a világban találkozom veled, egy légió
|
|||
|
|
veszett ördög marakodik szivemen.</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy dévaj kaczagása jutalmazá és bünteté e kitörést.</p>
|
|||
|
|
<p>– Látod, minek tartod a szivedet otthon? Hagynád nálam; én
|
|||
|
|
jobban gondját viselném.</p>
|
|||
|
|
<p>– Elégnél tőle, ha te viselnéd.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát nem látsz-e égni!? kiálta fel a hölgy, és most
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
|
|||
|
|
"Page_125">-125-</a></span> már nem nevetett, de arcza olyan színt
|
|||
|
|
váltott, mint azok az égő csipkerózsák, mik még a napsugár elől is
|
|||
|
|
eltakarják. Ég miattad testem, lelkem. Belerohanok a lángba, mint a
|
|||
|
|
lepke a mécsbe, és nem törődöm vele.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal leszakított két szál vad rózsát, egyiket odatűzte kedvese
|
|||
|
|
mellényzsínórjához, másikat saját hajfürtjébe s aztán odahajtá
|
|||
|
|
fejét annak ölébe. Mit tehet arról valaki, ha a két leszakított
|
|||
|
|
rózsa ismét egymáshoz kivánkozott?</p>
|
|||
|
|
<p>– Milyen szépen illik hajadba ez a félig nyilt rózsa! hizelgett
|
|||
|
|
neki kedvese. Olyan leányarczod van vele.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jobban tetszem úgy neked?</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak így tudok rád nézni, hogy a lelkem fel ne háborodjék. Ha
|
|||
|
|
gondolnád: mit szenvedek, mikor fejeden főkötőt látok, soha sem
|
|||
|
|
tennéd azt fel. A pokolból került elő, a ki azt a gondolatot
|
|||
|
|
előhozta, hogy a nők fejükre tegyenek valamit, a miről mindenki
|
|||
|
|
olvashassa: itt van a paradicsom, hanem te ki vagy űzve onnan! Óh
|
|||
|
|
ne tégy főkötőt, mikor gondolod, hogy én látlak; szép vagy,
|
|||
|
|
szivrontó vagy a nélkül is. Minek kegyetlennek is lenned?</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van! Nem fogod azt látni többet. Hah! mi az?</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy ijedten sikolta fel, s mint az őz szökött fel a
|
|||
|
|
gyepről.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi az?</p>
|
|||
|
|
<p>– Egy kígyó!</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy meg volt ijedve, hogy minden íze reszketett. Görcsösen
|
|||
|
|
kapaszkodék a ifjú nyakába, s minden vér elhagyta arczát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Egy kígyó jött hozzám a fűben, odaért a kezemhez; ah!
|
|||
|
|
leroskadok… Tihamér, segíts!</p>
|
|||
|
|
<p>– Leona! Térj magadhoz, nincs itten semmi kígyó! Mitől ijedtél
|
|||
|
|
meg?</p>
|
|||
|
|
<p>(Most halljuk először e két keresztnevet: Tihamér, Leona;
|
|||
|
|
azonban hát ki tudja, ezek-e az ő keresztneveik, vagy csak egymást
|
|||
|
|
nevezik így, hogy más előtt el ne árulják magukat véletlenül?)
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
|
|||
|
|
"Page_126">-126-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Tudod, én úgy félek a kígyótól! Nézd, hogy reszket a kezem.
|
|||
|
|
Hallgasd, hogy dobog a szivem.</p>
|
|||
|
|
<p>S aztán olyan jól következett, hogy a reszkető kezet
|
|||
|
|
megmelengesse valaki, s a dobogó szivet lecsillapítsa egy
|
|||
|
|
visszadobbanó kebel.</p>
|
|||
|
|
<p>– De lásd, milyen gyermek vagy te! hisz az saját lovagostorod
|
|||
|
|
volt, a mitől úgy megijedtél, szólt Tihamér, felemelve a fűből a
|
|||
|
|
rémület tárgyát.</p>
|
|||
|
|
<p>A mire azután Leona (hivjuk mi is bizalmasan) egyszerre a
|
|||
|
|
legcsapongóbb nevetésbe tört át, s visszatért a kedve a szép
|
|||
|
|
természethez.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem azért a zöld fűbe nem mert többé leülni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lássuk, hogyan élsz te itt e remetelakban? szólt, kiváncsian
|
|||
|
|
betekintve kedvese szobájába.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott pedig nagyon sok látni való volt. Egy nyugágy, betakarva
|
|||
|
|
friss fűvel, s egy asztal, ellepve mezei virággal; zöld
|
|||
|
|
levéltányérkán zsenge szamócza, a virányból szedve! és aztán egy
|
|||
|
|
szerény szilke aludttejjel és egy megszelt fekete kenyér.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! hiszen te engem kész lakomára vártál! szólt vidáman az úri
|
|||
|
|
hölgy s odalépve az asztalhoz, nem várt kinálást, leült mellé,
|
|||
|
|
letörte a fekete kenyér felét, beleaprította az aludttejbe, s
|
|||
|
|
megette azt a fakanállal, mintha soha annál jobbat nem izlelt
|
|||
|
|
volna.</p>
|
|||
|
|
<p>Tihamér nézte őt a nyugágyra ledőlve és gyönyörködött benne.</p>
|
|||
|
|
<p>Milyen gyönyör egy nőt elnézni, a kinek kedvese barna kenyere
|
|||
|
|
olyan jól izlik!</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát még a pompás szamóczák! Ezeket te magad szedted az
|
|||
|
|
erdőn!</p>
|
|||
|
|
<p>De már azokat megosztotta Tihamérral; nem úgy, hogy egy szemet
|
|||
|
|
neki, másikat magának, hanem minden szemet megfelezve, a nélkül,
|
|||
|
|
hogy kezével törné ketté. A hogy galamb eteti a maga párját.</p>
|
|||
|
|
<p>Milyen zamatosak e szamóczák!</p>
|
|||
|
|
<p>Azután leült mellé a nyugágyra s karját nyaka körül <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> fonva,
|
|||
|
|
egy népdalt dalolt neki nem annyira csengő, mint meleg, suttogó
|
|||
|
|
hangon.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miért nem tart ez így örökké? sóhajta fel Tihamér.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen örökké tart, ha addig tart, a meddig élünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nálam igen. De te asszony vagy; csapodár vagy!</p>
|
|||
|
|
<p>– Ki monda azt neked?</p>
|
|||
|
|
<p>– A két szemem. Olyan szép vagy, hogy lehetetlen meg nem
|
|||
|
|
csalnod.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kiért? Azért-e, a kit mindennap látok, de nem szeretek?</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! nem azért.</p>
|
|||
|
|
<p>– Vagy azért, a ki engem imád, de a kit én soha sem látok?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem is azért. Hanem a kit te fogsz majd imádni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kit?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem tudom. De úgy érzem. Érzem, hogy vagy te fogsz engem
|
|||
|
|
megölni, vagy én öllek meg tégedet.</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy kedélyesen felkaczagott e szóra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Te megölsz engem? Hahaha! Gyilkos! Segítség! Hahaha! És hogyan
|
|||
|
|
ölsz meg? Elvágod a nyakamat, elviszed magaddal a fejemet, s
|
|||
|
|
iróasztalodra teszed emlékül? Vagy ide szúrsz késsel? ide, ebbe a
|
|||
|
|
kebelbe? és nézni fogod, hogy omlik ki belőle az a piros forrás?
|
|||
|
|
Ugyan mondd meg, hogyan ölsz meg engem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne kaczagj! Ne tréfálj! Tudod, hogy én mindig mérget hordok
|
|||
|
|
magammal, és igen elhatározott ember vagyok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mérget? Igazi mérget? a mi öl? Óh! mutasd meg nekem. Én soha
|
|||
|
|
sem láttam még mérget. Minek az nálad?</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó az olyan embereknek, a kik szeretnek hallgatni, s ha kell
|
|||
|
|
örökre elhallgatni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! mutasd meg nekem!</p>
|
|||
|
|
<p>Tihamér egy kis arany tokocskát vont ki kebléből, mely ott
|
|||
|
|
zsinóron függött s abból egy vékony papirburkot vett elő.</p>
|
|||
|
|
<p>– És ez valódi, igazi méreg? kérdé ájtatos elbámulással a hölgy,
|
|||
|
|
szemei kerekre felnyiltak, ajkai gömbölyüre <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span>
|
|||
|
|
összehuzódtak, mint a ki először látja e rejtélyes csodaszert, a
|
|||
|
|
melynek neve «halál.»</p>
|
|||
|
|
<p>– Halálos méreg.</p>
|
|||
|
|
<p>– És ezzel megölnél engem, hogyha olyan idő jönne, midőn
|
|||
|
|
gyülölni fogsz?</p>
|
|||
|
|
<p>– Bizony megölnélek.</p>
|
|||
|
|
<p>– No hát ölj meg addig, míg szeretsz! szólt, és gyorsabban, mint
|
|||
|
|
a villám, kikapta a papirburkot az ifjú kezéből és a szájába tette
|
|||
|
|
azt.</p>
|
|||
|
|
<p>Tihamér nem volt elég gyors azt megakadályozhatni, s mikor már
|
|||
|
|
megtörtént, akkor a remület torzarczulatával kiálta fel:</p>
|
|||
|
|
<p>– Az Istenért! Leona! Mit csinálsz! Az halálos méreg. Add vissza
|
|||
|
|
gyorsan; ha átnedvesűl, meghalsz tőle.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifjú térdre esett előtte, s kezeit megragadva, oda csúszott
|
|||
|
|
lábaihoz és kétségbeesésében haját tépte, és vonaglott előtte, mint
|
|||
|
|
egy féreg.</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy pedig kevély mosolylyal tekinte le rá, és fehér fogsorát
|
|||
|
|
engedé láttatni, a mint összeszorította azt a szájába vett papirtok
|
|||
|
|
felett és gyönyörködött amannak kínjaiban, vonaglásában,
|
|||
|
|
kétségbeesésében, s mikor aztán megeléglette ezt a daemoni
|
|||
|
|
gyönyört, akkor kivette szájából a mérget és visszaadá neki.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nesze! Tedd vissza! És máskor ne fenyegess engem azzal, hogy
|
|||
|
|
megölsz; mert megbánod azt!</p>
|
|||
|
|
<p>Tihamér sietett a könnyelmű teremtésnek poharat hozni vízzel,
|
|||
|
|
hogy öblítse ki száját, bár csak a külső papir érte is azt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szájamat! Talán félsz tőle, hogy mérges? Ha méreg van ajkamon:
|
|||
|
|
halj meg tőle te is!</p>
|
|||
|
|
<p>És tanította őt meghalni.</p>
|
|||
|
|
<p>– És már most azután csitt! meghaltál. Egy szót se szólj többet.
|
|||
|
|
Gyilkos! Megöltél. Keresni fognak rajtad. Lásd, gondoskodom rólad,
|
|||
|
|
hogy meg ne büntessenek.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal dévaj könnyelműséggel felkapott egy irótollat az asztalon
|
|||
|
|
s egy fehér lapra e sorokat irá a hölgy: <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>«Meguntam az életet; – utálom a világot; – gyűlölöm enmagamat; –
|
|||
|
|
meghalok önkényt. Isten legyen nekem irgalmas!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha egyszer meg fogsz ölni, ezt a papirszeletkét rejtsd
|
|||
|
|
csipkéim közé keblemen. Tudod?</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifjú mit tehetett, mint hogy arczra borúlt ily véghetetlen
|
|||
|
|
szenvedély, ily véghetetlen őrültség előtt, mely saját
|
|||
|
|
szenvedélyét, saját őrültségét oly messze múlta felül, mint a hogy
|
|||
|
|
az ezeregyéji mesék szellemei egymás fölé kerülni versenyeznek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh; te drágám, oh te mindenem! Nem tégedet megölni, de egy
|
|||
|
|
lábnyomodat nem tudnám eltaposni, a mi utánad a porban elmarad. A
|
|||
|
|
mihez hozzáérsz nálam, egy toll, egy papirdarab, tovább fog élni,
|
|||
|
|
mint magam. Kértem-e tőled valaha, hogy egy fürtöt hajadból vágj le
|
|||
|
|
nekem emlékül? Úgy-e, soha? Mert gyilkolásnak tartanám hajadnak
|
|||
|
|
csak egy szálát is levágni: e gyönyörű selyemhullámnak, melynek
|
|||
|
|
árnyékában annyiszor elrejtém arczomat, mikor a paradicsom fényét
|
|||
|
|
nem bírták el többé szemeim. Pedig az őrülés környékez, ha
|
|||
|
|
rágondolok, hogy e villanyos selyemszálak között másnak a keze is
|
|||
|
|
dúlhat, így, mint az enyim. Holott nekem minden szála ennek, mint
|
|||
|
|
egy tündér hárfa ezer húrja, ezer túlvilági dalt zeng. És te még
|
|||
|
|
fürtökben, szétszórva viseled azt. Nem gondolod meg, milyen
|
|||
|
|
kétségbeejtő arra, a ki szeret, látni, hogy a hány szál hajad,
|
|||
|
|
annyi emberhez hozzáér; idegenhez, udvarlóhoz, bolondhoz,
|
|||
|
|
gyűlölthöz! Oh! ne viselj szétszórt fürtöket.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh milyen nagy bohó vagy te! suttogá a hölgy, s azzal
|
|||
|
|
felugrott Tihamér mellől s az ablakhoz futott, kitekintve annak
|
|||
|
|
zöld galy rácsozata között. Ah! nézd csak, lovam féke eloldozott,
|
|||
|
|
még eltévelyedik a paripám, s hogy megyek el lovagköntösben gyalog?
|
|||
|
|
Kérlek, légy szives segíteni rajta!</p>
|
|||
|
|
<p>– Majd bevezetem az udvarba.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne tedd. A lópatkónak mély nyomai vannak; azoknak <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> nem
|
|||
|
|
szabad ebbe az udvarba vezetni; mikor eltávozom, lefelé fogok
|
|||
|
|
menni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! milyen eszes vagy te!</p>
|
|||
|
|
<p>– Mint a kigyó, úgy-e?</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy kiment a paripa felől biztosítani kedvesét. Mikor
|
|||
|
|
visszajött azzal a tudomással, hogy nem volt az fékéről
|
|||
|
|
elszabadulva: a meglepetés és ijedtség megállítá az ajtóban.</p>
|
|||
|
|
<p>A szép hölgy hajfürtei rövidre le voltak vágva. Az az élő
|
|||
|
|
selyem, melyben perczek előtt oly kéjelegve dúltak újjai, ott
|
|||
|
|
hevert levágva az asztalon. A nő megfosztá magát bűbájos ékétől
|
|||
|
|
azalatt, míg kedvesét kiküldé; akkor tette le kezéből az ollót.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután mosolyogva inte neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt van! Ne féltsd többet. Most már a tied és senki másé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Leona? Mit tettél?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit? Boszút álltam azért a szavadért, hogy «eszes» vagyok;
|
|||
|
|
most már láthatod, hogy «őrült» vagyok. És ezentúl vagy imádsz,
|
|||
|
|
vagy elfutsz tőlem, ha meglátsz! Mert én őrült vagyok, a mikor rád
|
|||
|
|
gondolok.</p>
|
|||
|
|
<p>Tihamér nem választotta az elfutást. Szemei kibirták egy nő
|
|||
|
|
tekintetét, a ki szerelmében őrjöng.</p>
|
|||
|
|
<p>– És most tudod már, hogy olyan varázserővel bírsz, a minőt a
|
|||
|
|
regetündér adott pártfogoltjának; hogy a mi kivánságot kiszalaszt
|
|||
|
|
ajkán, az mind teljesül. – Azért vigyázz magadra! Vigyázz, hogy mit
|
|||
|
|
szólsz hozzám! mert nem mondhatsz nekem oly nagyot, oly
|
|||
|
|
rettenetest, hogy azt meg ne tegyem. Mondtad – és megtörténik!</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak azt kivánom, hogy jőjj vissza ismét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az, ha tiltanád is, meglenne. Figyelj a nyitott ablakra.</p>
|
|||
|
|
<p>A nap lemenőben volt már. Válni kellett. Hazáig még vágtatva is
|
|||
|
|
hosszú az út, mert Örs felé visz le az ösvény s egész kerülőt kell
|
|||
|
|
tenni rajta. Pedig búcsúzni olyan nehéz. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Maradj itt, ne kisérj. Valaki mégis megláthatna. Hanem állj
|
|||
|
|
itt a vadrózsa-bokor mögött és nézz utánam, a meddig láthatsz.
|
|||
|
|
Adieu!</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy kisuhant, elérte paripáját, zabláját helyreigazítva,
|
|||
|
|
felszökött nyergébe s ügető léptetéssel sietett el a kis ház előtt,
|
|||
|
|
könnyeden intve a vadrózsa-bokor felé.</p>
|
|||
|
|
<p>Tízszer is visszatekintett, a míg a völgyi út kanyarulatához
|
|||
|
|
ért, hol sziklák, bokrok eltakartak előle házat, vadrózsát –
|
|||
|
|
mindent.</p>
|
|||
|
|
<p>Itt megfordítá lovát, meglegyinté ostorával, s vágtatva tért
|
|||
|
|
vissza az elhagyott lakhoz. Egészen odalovagolt a rózsabokorhoz.
|
|||
|
|
Törődött is vele, hogy valaki megtalálja még a lópatkók nyomát!</p>
|
|||
|
|
<p>Kedvese még akkor is ott állt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak azért jöttem vissza, hogy meglássam, itt vagy-e még?
|
|||
|
|
Nézesz-e még utánam?</p>
|
|||
|
|
<p>Bizony ott volt, bizony utána nézett!</p>
|
|||
|
|
<p>És azután a rózsabokron keresztül még egyszer egymásnak nyújtják
|
|||
|
|
kezeiket. A tövisek összekarczolták mind a kettőt. Nem bánták
|
|||
|
|
azt.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután indúlt csak útnak az amazon. Alkony volt már.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifjú pedig még azután is utána nézett, mikor már erdőt,
|
|||
|
|
völgyet ellepett az esti köd.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak azután tért lakába vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem a mint az asztalán heverő levágott hajat meglátta (minő
|
|||
|
|
tündéri aratás!), akkor egyszerre helyre tért józan eszének
|
|||
|
|
ijedelmes uralkodása.</p>
|
|||
|
|
<p>«Hó! Ez bolond dolog! Hiszen ezt mindenki meg fogja tudni, a ki
|
|||
|
|
a hiányt észreveszi. Ez a nő helyrehozhatlanul elárulta magát! Mi
|
|||
|
|
fog történni vele?»</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a gondolat nem hagyta nyugodni Angyaldyt. Rögtön útnak indult
|
|||
|
|
és sietett be a városba.</p>
|
|||
|
|
<p>A ki találkozott vele, aligha mondta volna, hogy ez mellbeteg, a
|
|||
|
|
ki magát gyógyítani fut hegynek alá, hegynek fel.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyenesen a színházba sietett. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ott szokta kedvesét látni messziről. Ő a földszinten, az a
|
|||
|
|
páholyban.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor a földszintre lépett, a páholy még üres volt. Ezen nem
|
|||
|
|
csodálkozott.</p>
|
|||
|
|
<p>A harmadik felvonás táján azonban nyilt a páholyajtó, s belépett
|
|||
|
|
rajta a várva-várt, és még valami nőismerőse.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy csak elbámúlt.</p>
|
|||
|
|
<p>A féltett nőnek olyan szépen omlottak a sötét csigás hajfürtök
|
|||
|
|
fehér vállaira, mint két órával ezelőtt.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy kebléhez kapott. Az igazi haj bizony ott volt, hova ő
|
|||
|
|
tette.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem ezért a szép nő fejét senki sem találhatta a tegnapi
|
|||
|
|
fejtől különbözőnek.</p>
|
|||
|
|
<p>… Nem asszony az, a ki el hagyja fogni magát!</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy az előadás után a szinház előcsarnokában maradt, részt
|
|||
|
|
venni azon úri mulatságban, a mit «hölgyek mustrálásának» nevezünk.
|
|||
|
|
E mellett észre se vette, hogy háttal fordúlva a jobboldali
|
|||
|
|
lépcsőnek, többedmagával útját állja Lemming úrnak, ki páholyából
|
|||
|
|
vezeti nejét karonfogva, s kénytelen udvariasan útat kérni az
|
|||
|
|
előtte őgyelgőktől.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön meg sem lát bennünket, Angyaldy úr! szól a magas financziák
|
|||
|
|
embere, félig szemrehányás, félig bizalmaskodás hangján.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh bocsánat, uram! Jó estét nagyságos asszonyom! szól a
|
|||
|
|
megintett, tért nyitva előttük, a nélkül, hogy valamelyikre
|
|||
|
|
rátekintene.</p>
|
|||
|
|
<h2>A RETTENETES ÉV.</h2>
|
|||
|
|
<p>A második tavasz nyílt már, mióta a Világosi-család városi
|
|||
|
|
foglalkozását a mezei élettel fölcserélte.</p>
|
|||
|
|
<p>Ki nem olvasta Robinson Crusoe történetét?</p>
|
|||
|
|
<p>Az igen szép egy rege. <span class="pagenum"><a name="Page_133"
|
|||
|
|
id="Page_133">-133-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Le van benne irva nyomról-nyomra egy magyar haszonbérlő
|
|||
|
|
viszontagsága, elkezdve a tengerből kimeneküléstől egészen a
|
|||
|
|
vademberek falánksága általi megemésztésig.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy kik ezek a vademberek, kik Robinsont élő testtel megenni a
|
|||
|
|
tengeren átjönnek? azt majd a czikk végén elmondom.</p>
|
|||
|
|
<p>Bizony mindent elől kelle kezdeni itt is, miként Robinson
|
|||
|
|
névtelen szigetén.</p>
|
|||
|
|
<p>Van istenáldotta föld. Egyéb semmi.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha jó esztendő van, húsz magot ád; ha nincs, meghalunk rajta
|
|||
|
|
éhen.</p>
|
|||
|
|
<p>A bérletsziget Robinsonja nálunk egy fiatal leány, alig több
|
|||
|
|
még, mint gyermek. Az első bérletévben még csak tizenöt esztendős.
|
|||
|
|
Más kis leány ilyenkor még babával játszik, vagy legfölebb
|
|||
|
|
táncziskolába jár, és Ilonka már az egész atyai gazdaság gondját
|
|||
|
|
viszi. Atyjánál a jószándékon és takarékosságon kívül semmi sincs a
|
|||
|
|
külgazdálkodáshoz; anyja épen nem ért hozzá, minden teher a
|
|||
|
|
gyermek-leányra nehezedik.</p>
|
|||
|
|
<p>És ő meg tud annak felelni.</p>
|
|||
|
|
<p>Mindenütt ott van, mindenütt intézkedik; kora reggeltől késő
|
|||
|
|
éjszakáig kigyőz minden fáradságot; s mikor a nap végződik, oly
|
|||
|
|
kedélylyel tér nyugalomra, mintha keveselte volna a napot.</p>
|
|||
|
|
<p>A szenvedély látszik meg minden munkáján.</p>
|
|||
|
|
<p>S az a szenvedély magával ragad mindenkit.</p>
|
|||
|
|
<p>A lusta gazdának rest a cselédje, rest az igavonó barma is; az
|
|||
|
|
igyekezet ragad mindenkire.</p>
|
|||
|
|
<p>De szerette is őt mindenki.</p>
|
|||
|
|
<p>Száz szitkozódó, veszekedő férfi közül egy sem bírta volna
|
|||
|
|
környezetét úgy felserkenteni, mint ez az egy leány, vidám, eleven
|
|||
|
|
varázslatával!</p>
|
|||
|
|
<p>A mi csak ember volt körülötte, egész emberré vált; de még az
|
|||
|
|
állatok is ragaszkodtak hozzá.</p>
|
|||
|
|
<p>Hiszen az állatnak is van szíve; s ha eszesen bánnak vele,
|
|||
|
|
megérti; ha szeretik, visszaszeret. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Szárnyas állat és négylábon járó úgy ügyelt Ilonka szavára,
|
|||
|
|
mintha mind értené azt a sok okos beszédet, a mit tőle hallhat.</p>
|
|||
|
|
<p>Volt egy kicsi pony-lova, azon szokta körüljárni a terjedelmes
|
|||
|
|
gazdaságot. Az már valódi játszótársúl szegődött hozzá. Szájába
|
|||
|
|
fogta lovagvesszejét, míg úrnője hátára felült; a kapúban megállt
|
|||
|
|
vele és meghallgatta, hova fognak most menni? Aztán ment oda, a
|
|||
|
|
hova mondták. Eljárt úrnőjével tavaszszal ibolyát keresni; a hol
|
|||
|
|
virágot talált, ott megállt vele. Ő elindúlt legelészni, úrnője
|
|||
|
|
ibolyát szedni, és oly okosan kikereste a füvet a virág közül, hogy
|
|||
|
|
egy bimbót le nem tépett. Mikor rekkenő nyári délután a kisasszony
|
|||
|
|
kilovagolt az érő vetéstáblákat nézni, olyan bandsalogva őgyelgett
|
|||
|
|
vele előre; ha ráhúztak a vesszővel, tréfának vette, felugrott s
|
|||
|
|
még lassabban ment; akárhogy biztatták, neki oldalgott egy
|
|||
|
|
szénaboglyának, ott leheveredett, ha addig élt is, s letette
|
|||
|
|
hátáról a gazdasszonyát, mintha biztatta volna: hogy jobb lesz
|
|||
|
|
bizony, ha ő is pihenésnek ereszti magát s nem jár az égető napon,
|
|||
|
|
a hol még napszúrást kaphat s szép fehér nyakát elégeti; s ha a kis
|
|||
|
|
gazdasszonyon fogott a rábeszélés, s az is letelepedett a fűre,
|
|||
|
|
odahajtá eléje nyakát, feküdjék arra, mint egy vánkosra; s ha
|
|||
|
|
Ilonka lehajtá fejét hű lovacskájára, akkor az ébren maradt s meg
|
|||
|
|
sem moczczant alatta, míg a leány aludt, csak hosszú hófehér
|
|||
|
|
farkával verte a legyeket az alvóról. Ha meg aztán közelgő zivatart
|
|||
|
|
érzett, messze hangzó nyerítésével figyelmezteté gazdasszonyát, ki
|
|||
|
|
az aratóknál járt, míg lova a tarlón legelészett; s ha az sokáig
|
|||
|
|
nem jött hivására, maga utána ügetett, szájába véve a földre
|
|||
|
|
lerakott kantárját, hogy szerszámozza fel vele; s ha közeledett a
|
|||
|
|
zivatar s úrnője fennült nyergében, akkor nem kellett neki sem
|
|||
|
|
ostor, sem biztatás; vágtatott vele haza, hogy a szél sem ért
|
|||
|
|
nyomába.</p>
|
|||
|
|
<p>A Csilla még a konyhába is bejárt s szabadalma volt a tálakat
|
|||
|
|
végigkeresnie: nem hagyott-e azokon valamit számára <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> kicsi
|
|||
|
|
gazdasszonya? s az egész udvaron imponált minden állatnak. Még a
|
|||
|
|
kocsist is ellenőrzé, mert ha elfelejtett neki zabot adni, megfogta
|
|||
|
|
a ködmene szélét s addig el nem ereszté, míg be nem vallotta Ilonka
|
|||
|
|
előtt, hogy bizony a Csilla nem kapott abrakot.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor a mezőről hazatért Ilonka, otthon fogadta a kis házi kert.
|
|||
|
|
Az is tele volt virággal, a miket ő maga öntözött meg; soha másra
|
|||
|
|
nem bízta azt.</p>
|
|||
|
|
<p>És azoknak a virágoknak is volt története.</p>
|
|||
|
|
<p>Mióta Világosiék kijöttek a pusztára, minden hónapban érkezett
|
|||
|
|
Ilonka nevére egy levél, majd északi, majd déli Olaszországból,
|
|||
|
|
majd később Görögországból, aztán Egyptomból, végre a
|
|||
|
|
spanyol-földről. És ezekben a levelekben soha sem volt semmi írva,
|
|||
|
|
még csak a levélküldőnek a neve sem: csupán csak néhány csomag
|
|||
|
|
virágmag.</p>
|
|||
|
|
<p>Exotikus, külső országok virágainak magvai, miket itt névről sem
|
|||
|
|
emlegetnek, azokat Ilonka kertébe, virágcserepeibe elültetgeté,
|
|||
|
|
gondosan öntözte, ápolta, fölnevelte. Nőttek belőlük szokatlan
|
|||
|
|
idomzatú s színpompájú virágok, miknek senki sem tudta a nevét,
|
|||
|
|
mikről senki sem kérdezte, honnan jöttek? kitől jöttek? Hanem a ki
|
|||
|
|
azokat oly híven ápolta, meg tudta volna mindegyikről mondani: ez
|
|||
|
|
Florenczben született, ez Nápolyban, ez Palermoban; és meg tudta
|
|||
|
|
volna mondani minden virágról, mit gondol az magában, mig a földből
|
|||
|
|
piros csíráját kihajtja, a míg zöld levélburkai között a rejtélyes
|
|||
|
|
bimbó megszülemlik, a míg a bimbóból kifeslő virág lesz, s midőn a
|
|||
|
|
virág szirmai lehullanak.</p>
|
|||
|
|
<p>Szabad volt neki a virágok gondolatait találgatni.</p>
|
|||
|
|
<p>Hiszen az, a ki a virágmagokat külföldről küldözi, maga is csak
|
|||
|
|
talányokat ád fel.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Az első esztendő letelt.</p>
|
|||
|
|
<p>Valami nagy sikert nem nyújtott. Lehetett mellette szűken és
|
|||
|
|
gond mellett megélni.</p>
|
|||
|
|
<p>Voltak zugolódó emberek, a kik azt mondták, hogy olyan
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
|
|||
|
|
"Page_136">-136-</a></span> rosz esztendő volt biz az, hogy annál
|
|||
|
|
sanyarúbbat képzelni sem lehet.</p>
|
|||
|
|
<p>A sors feltette magában, hogy megczáfolja őket.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! milyen nyomorúlt vagy te földlakó, minden képzelt
|
|||
|
|
dicsőségeddel együtt! Nem kell az égnek megszégyenítésedre egyéb,
|
|||
|
|
csak hat hónapig elzárni tőled az esőt.</p>
|
|||
|
|
<p>Mi láttuk ezt a rettenetes hat hónapot. Ezt az elesett
|
|||
|
|
angyalokat megszólaltató hat hónapot.</p>
|
|||
|
|
<p>Kezdte a tél, végezte a nyár.</p>
|
|||
|
|
<p>Már a megelőzött év is oly mostoha volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Aszálynak neveztük azt, a mikor még nem tudtuk, hogy mit jelent
|
|||
|
|
ez a szó a maga pokolkirályi fenségében?</p>
|
|||
|
|
<p>A szűkmarkú tél után minden őszi vetés roszúl mutatkozott; a
|
|||
|
|
tavaszi épen nem kelt ki.</p>
|
|||
|
|
<p>Márcziusban még összejártak az emberek politizálni, vagy
|
|||
|
|
mulatni; de minden politikai értekezésnek, minden vigalomnak az
|
|||
|
|
volt a vége, hogy «még most sem esett eső!»</p>
|
|||
|
|
<p>Majd talán a jövő héten.</p>
|
|||
|
|
<p>Áprilisban már túlhangozta a társalgást az aggodalom, s még
|
|||
|
|
mindig biztattuk magunkat a jövő héttel; utóbb elnémúlt politika és
|
|||
|
|
szerelem; nem beszélt senki egymással egyébről, mint a rettenetes
|
|||
|
|
derült azurkék égről és annak kegyetlen sugárairól; s ez így haladt
|
|||
|
|
folyvást, folyvást egész a porba leboruló kétségbeesésig.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka délvirágai még díszlettek a kis kertben.</p>
|
|||
|
|
<p>Mindenki tudta, mennyire szereti ő virágait. Pajkos gyermek meg
|
|||
|
|
nem lopta volna azokat. Hiszen mindenki úgy szerette őt, és úgy
|
|||
|
|
hallgatott a szavára.</p>
|
|||
|
|
<p>Ő maga öntözte meg azokat mindennap kétszer.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy reggelen, mikor öntöző kannájával a kúthoz ment, az öreg
|
|||
|
|
béres azt mondta neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Kisasszony! Több vizet virágöntözésre nem adok.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka elbámúlt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hogy mondhat ilyet, András?</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy, hogy a kút fenekét kotorja a veder, alig egy arasznyi
|
|||
|
|
benne a víz; az kell a lovaknak. Az ökröket úgy <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> is a
|
|||
|
|
Berettyóhoz hajtjuk már itatni. Ha a kisasszony a vizet kiöntözi, a
|
|||
|
|
lovak nem kapnak inni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka átlátta, hogy a béresnek igaza van, s szomorúan tért
|
|||
|
|
vissza üres öntözőjével.</p>
|
|||
|
|
<p>Délben a vizet nem itta ki a poharából; azt tette félre
|
|||
|
|
virágainak. Este szintén magát lopta meg miattok. Nem ivott.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! a leányok sokat ki tudnak állni.</p>
|
|||
|
|
<p>A szolgáló észrevette ezt s azontúl Ilonka minden reggel
|
|||
|
|
megöntözve találta virágait. A szolgáló éjszaka a Berettyóból
|
|||
|
|
hordott vizet a vállán; félóra járásnyiról.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer aztán jelenték a béresek, hogy a kút végképen kiapadt.
|
|||
|
|
Azontúl minden veder vizet a Berettyóból kellett hozni.</p>
|
|||
|
|
<p>Utoljára elfogyott a Berettyó is. Megszünt folyni. Itt-amott
|
|||
|
|
maradt a mélyedésekben valami tócsa; azon osztakoztak az emberek és
|
|||
|
|
állatok; végre a tócsák is elfogytak; az egész folyam medre olyan
|
|||
|
|
volt, mint a kavicsos út. Akkor kénytelenek voltak a folyam
|
|||
|
|
medrében kutakat ásni.</p>
|
|||
|
|
<p>És ez alatt folyvást égető ég nappal, harmattalan lég éjjel. Sem
|
|||
|
|
eső, sem harmat soha.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! azt rettenetes volt végig élni.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi most már mindennap maga járta körül bérlett gazdaságát!
|
|||
|
|
nem ereszté Ilonkát. Ez nem gyönge leánynak való volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Látni mindennap a pusztulás fokozatát; az elhagyatottság, a
|
|||
|
|
reménytelenség szörnyű tájképét.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem volt már semmi zöld távol és közel.</p>
|
|||
|
|
<p>Hol rétek, kaszálók voltak valaha, ott egy halottsárga abrosz
|
|||
|
|
volt kiterítve, melyen az éhinség még morzsát sem hagyott. A
|
|||
|
|
búzavetés nem nőtt arasznyira, nem hajtott kalászt; nem lehetett
|
|||
|
|
remélni, hogy aratást adjon; ráeresztették az éhséggel küzdő
|
|||
|
|
barmokat és lehagyták azt legeltetni; le egészen a gyökeréig, s
|
|||
|
|
hogy még a gyökere se maradjon, támadt az égő porból milliárd soha
|
|||
|
|
sem <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
|
|||
|
|
"Page_138">-138-</a></span> látott féreg, mely gomolyokban teríté
|
|||
|
|
be a földet nappal, s táborszámra járt éjjel, ellepve házat,
|
|||
|
|
háztetőt; sáskák czirpelő sokasága ült minden ágon-bokron, melyen,
|
|||
|
|
mint télen, nem volt már levél s felverte az éjszakát zörgő
|
|||
|
|
hangversenyével, mintha az is a gazdától követelné, a mit a mezőn
|
|||
|
|
nem talál.</p>
|
|||
|
|
<p>És azután, ha a sorssal küzdő ember újra akarta kezdeni az
|
|||
|
|
elpusztított művet, nekivetette ekevasát az áldatlan tarlónak, s
|
|||
|
|
felszántotta aratás nélkül a vetés helyét, hogy új magot vessen
|
|||
|
|
bele, elkésett áldást remélve: akkor előtámadt, ki tudná honnan,
|
|||
|
|
kitől küldve, kitől felszabadítva, legiója a vándor hörcsököknek, s
|
|||
|
|
összerabolta az elvetett magot; űzés, pusztítás nem fogott rajta;
|
|||
|
|
ha egy határt kiélt, vonúlt seregestől odább; átúszott a Tiszán s
|
|||
|
|
fél Magyarországot megismerteté soha nem hallott hírével.</p>
|
|||
|
|
<p>És eső még mindig nem esett.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi mindennap levertebben tért haza a mezőről. Este
|
|||
|
|
vacsoránál nem is beszélt már családjával, csak merően nézett maga
|
|||
|
|
elé; érintetlen hagyott ételt-italt, s egész órákat eltébolygott
|
|||
|
|
künn az udvaron éjszaka, és nézett fel azokra a fekete lomha
|
|||
|
|
felhőkre, a mik este mindig felköltek a láthatáron, rég leimádott
|
|||
|
|
záporral hitegetve a földészt s aztán vonúltak el feje fölött
|
|||
|
|
részvétlenűl, a túlsó láthatárra; reggel ismét olyan tükörsíma volt
|
|||
|
|
az ég, csak a délibáb mutogatott mesés vizet a távolban.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi, mikor egyedűl hitte magát éjszaka, kinn az udvaron
|
|||
|
|
letérdelt némán a földre, s úgy terjeszté fel az égre kezeit. Azt
|
|||
|
|
hitte, senki sem nézi; pedig neje és leánya szívdobogva nézték őt
|
|||
|
|
hálószobájuk ablakából.</p>
|
|||
|
|
<p>És eső azért csak nem esett.</p>
|
|||
|
|
<p>A rekkenő nyár uralkodott egész trópikus hőségével.</p>
|
|||
|
|
<p>A mennyire a szem ellátott, nem volt már egyéb, mint egy sivatag
|
|||
|
|
képe: egy porrá vált éden, melynek fekete hamvát a forgószél
|
|||
|
|
végigtánczoltatta a síkon, poroszlopokkal ostromolva a kérlelhetlen
|
|||
|
|
eget, melyen madár sem járt egyéb, csak keselyű, a hullák vendége.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
|
|||
|
|
"Page_139">-139-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Az ég pedig kérlelhetlen maradt.</p>
|
|||
|
|
<p>Reménynyel sem biztatott már senki.</p>
|
|||
|
|
<p>Ki volt mondva az itélet: ez az év meghalt.</p>
|
|||
|
|
<p>Törölje ki mindenki évei sorából, mert ez nem tartozik az
|
|||
|
|
életéhez.</p>
|
|||
|
|
<p>De hát a ki egy elvesztett évvel magát az életet is
|
|||
|
|
elvesztette!</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi érzékeny ideges kedélyét megmérgezék e napok. A
|
|||
|
|
hasztalan küzdelem a sorssal; a megcsalt remények; a kiszáradt
|
|||
|
|
fűszál; az éhség-gyötörte állatok; a panaszkodó cselédség; a
|
|||
|
|
kapuját ostromló koldusok vándor csapatja folytonos izgatottságban
|
|||
|
|
tarták; s a mi több volt mindennél: a becsület! Miből fogja
|
|||
|
|
haszonbérét kifizetni!</p>
|
|||
|
|
<p>Neje kiolvasá arczából ezt a gondolatot.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! a nő előtt olyan nyitott könyv a férj arcza.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne aggódjál, kedvesem! mondá neki. Egy rosz évet majd
|
|||
|
|
helyrepótol egy másik jó év. A mi legsürgetősebb, a haszonbér, meg
|
|||
|
|
van takarítva nálam. Hajdan születésem napjára, névnapomra
|
|||
|
|
aranyakat szoktál adni; mikor elvettél, nászajándékúl is azt adtál;
|
|||
|
|
ezek az aranyak mind megvannak. Megtartogattam ilyen nehéz időkre,
|
|||
|
|
mint a mostani. Elég lesz a haszonbér kifizetésére. Becsületed nem
|
|||
|
|
csorbúl. A többit pedig majd megszerezzük Isten segélyével.</p>
|
|||
|
|
<p>A többit?</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! de mikor azon még végig gondolni is irtózatos.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy ránk jövő telet végig gondolni egy olyan országban, a hol
|
|||
|
|
tíz ember közűl kilencz koldúlni kénytelen; és a tizediknek nincs
|
|||
|
|
mit adni.</p>
|
|||
|
|
<p>A haszonbérlő lelkét a száraz földig nyomta a jövő gondja.
|
|||
|
|
Minden este visszatér szemeibe az a merev, üveges tekintet; arczára
|
|||
|
|
az az öntudatlan merengés, a mit úgy fáj látni; mindennap
|
|||
|
|
elfelejté, hogy miből fogja fizetni haszonbérét. Pedig neje meg is
|
|||
|
|
mutogatta neki a félretett aranyakat: oda számlálta eléje, épen
|
|||
|
|
elég volt. Kezébe adta, hogy győződjék meg róla. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Akkor egy kis időre megnyugodott; de másnap megint elővették
|
|||
|
|
háborgásai, megint elfelejtette, hogy a haszonbérét miből fogja
|
|||
|
|
fizetni, s ha neje az aranyakról beszélt, úgy vette azt, mintha
|
|||
|
|
újságot hallana.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosné egy napon a kínzó aggodalom kitörésével mondá
|
|||
|
|
leányának:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ilonkám, én attól remegek, hogy atyád megtébolyodik.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne essünk kétségbe, anyám. Hisz van még gondviselés az
|
|||
|
|
égben.</p>
|
|||
|
|
<p>Igaz!</p>
|
|||
|
|
<p>Késik, de bebizonyul, hogy van.</p>
|
|||
|
|
<p>«A hol legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segély.» Ezt
|
|||
|
|
tartja a kegyes közmondás.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem a földi gondviselésnek, úgy tetszik, hogy még annál is van
|
|||
|
|
valamije közelebb.</p>
|
|||
|
|
<p>«A hol legnagyobb a veszély, ott van legközelebb – az
|
|||
|
|
adóexecutió!»</p>
|
|||
|
|
<h2>A SZÁRAZFÖLDI NYOLCZKEZŰ.</h2>
|
|||
|
|
<p>Octopus Schmerlingianus.</p>
|
|||
|
|
<p>Szárazi polyp. Medusa officialis. Gorgon bureaucraticus Hydra
|
|||
|
|
executor.</p>
|
|||
|
|
<p>Ugyan már miért ne kevernénk ebbe a dologba egy kis
|
|||
|
|
természetrajzot is?</p>
|
|||
|
|
<p>A nyolczkezűt így irják le Cuvier, Lamark, Menke és más
|
|||
|
|
természetbuvárok:</p>
|
|||
|
|
<p>«Karjai hosszúk, s minden karja végig van rakva szívó
|
|||
|
|
köpölyökkel. E karjai szolgálnak neki úszásra, mászásra, s a préda
|
|||
|
|
megragadására. A mit egyszer körülfogott velük, addig el nem
|
|||
|
|
ereszti, míg az utolsó csepp nedvet is ki nem szítta belőle, ezt
|
|||
|
|
mondja róla Cuvier. Voigt F. S. észlelései nyomán bizonyos, hogy
|
|||
|
|
tudja változtatni a színét, a feketés-sárgától <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> a
|
|||
|
|
legvörösebb vörösig, az időjárás szerint. Köznyelven tintaféregnek
|
|||
|
|
nevezik. (Der gemeine Tintenwurm.)</p>
|
|||
|
|
<p>Herodottól Cuvierig csak a tengerben élő példányait ismerték.
|
|||
|
|
Korunknak jutott a nagy szerencse a szárazföldieket is
|
|||
|
|
megismerhetni, mely válfajt a feltaláló iránti szeretetből a
|
|||
|
|
legfent előrebocsátott nomenclatióval jegyzünk fel a természetrajzi
|
|||
|
|
cephalopoda osztályába.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Világosi épen az utolsó száz forintját adta ki szalmáért. A
|
|||
|
|
saját takarmánya elfogyott már, a szomszédból még lehetett kapni
|
|||
|
|
keveset, keserves pénzért.</p>
|
|||
|
|
<p>Ehhez a keserves pénzhez pedig úgy jutott, hogy egy emberséges
|
|||
|
|
bőrkereskedő megvette tőle azokat a terményeket, a mik sok magyar
|
|||
|
|
gazdának egyedüli iparczikkét képezték. Tudniillik, hogy a jámbor
|
|||
|
|
háziállatok, mikor arra a meggyőződésre jutottak, miképpen itt már
|
|||
|
|
többé nincs mit enni, akkor aztán arra a nemes áldozatkészségre
|
|||
|
|
vetemedtek, hogy felerészük odaadta utolsó értékes birtokát, a
|
|||
|
|
bőrét; – vegyen annak az árán a gazda a megmaradtak számára
|
|||
|
|
eleséget. Így segítették ki egymást kölcsönösen. A szomszéd, a ki
|
|||
|
|
eképen eladta a szalmáját, most már a háza tetejét fogja felétetni
|
|||
|
|
barmaival; de muszáj volt eladni, mert egy hét óta keblén melengeté
|
|||
|
|
az adóbehajtás tizenhat lovas közegét, s igértetett neki a jövő
|
|||
|
|
hétre harminczkettő. Azok a szalmát is fölétetik s pénz sem lesz.
|
|||
|
|
Tehát inkább a szalmától megválni.</p>
|
|||
|
|
<p>Természetes dolog, hogy a mint a szalma elvándorolt a
|
|||
|
|
szomszédból, az executió is odább tette főhadiszállását, a hova a
|
|||
|
|
szalma vándorolt.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát ugyanazon a napon, a melyen Világosi összerakatta a drága
|
|||
|
|
boglyát, beállított az udvarába tizenhat vértes-lovag, egy kapitány
|
|||
|
|
vezénylete alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Volt annak több katonája is; de mind szétosztva hasonló
|
|||
|
|
ellenségverési hadműveletre.</p>
|
|||
|
|
<p>A vértes-kapitányban ugyanazt a tisztet ismerjük fel, a
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
|
|||
|
|
"Page_142">-142-</a></span> ki a megyefeloszlatási műtétre olyan
|
|||
|
|
apropos elkésett, s aztán kitért a szózatot éneklők előtt.</p>
|
|||
|
|
<p>A tiszt úr magas, erőteljes férfi volt, napbarnított s egy
|
|||
|
|
sebhelytől diszített arczczal; igen szőke haja és bajusza volt,
|
|||
|
|
szintoly szemöldei és szempillái, de a mi különben arczának igen
|
|||
|
|
mogorva kifejezését nem igen szelidítette.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön a háziúr? kérdé a tiszt lováról leszállva, az eléje siető
|
|||
|
|
Világositól.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi bámulva kérdezé: mi tetszik?</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! Én Föhnwald százados vagyok. Ide lettem szállásolva
|
|||
|
|
önhöz tizenhat legénynyel. Majd jönni fog utánam egy «másik», a ki
|
|||
|
|
megmondja, hogy miért és meddig?</p>
|
|||
|
|
<p>– Gondolom. Adóhátralék miatt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az nem az én dolgom. Azt önök végezzék el egymás között.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! szólt Világosi határozottan; önök látják, hogy ebben a
|
|||
|
|
határban nem termett az idén semmi, a miből az adót meg lehetni
|
|||
|
|
fizetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem látok semmit, csak a napiparancsot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor tessék beköltözni szobáimba, majd én feleségemmel és
|
|||
|
|
gyermekeimmel megvonulok a cselédházban. A barmaimat kivezetem az
|
|||
|
|
istállóból, s tessék beköttetni a lovakat. Átadom éléstáram
|
|||
|
|
kulcsát, tessék belőle kielégíteni szükségeiket; én semmit meg nem
|
|||
|
|
tagadok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! szólt fanyar, kedvetlen hangon a tiszt; én nem viszem
|
|||
|
|
katonáimat az ön szobájába, magam sem kergetem ki az ön feleségét
|
|||
|
|
és gyermekeit. Ha van önnél egy kis zug számomra, a hol az
|
|||
|
|
ördögadta éjszakát végig lehet aludnom, hát azt mutassa meg; ha
|
|||
|
|
nincs, elhálok a folyósón. Barmait se verje ki az aklokból, majd
|
|||
|
|
hevenyészünk ágasokból, deszkákból egyet a lovaink számára, a
|
|||
|
|
katonák lovaik mellett hálnak. Kapnak ebédre egy fél font kenyeret,
|
|||
|
|
egy negyedrész font húst; én is velük eszem; meg kell vele
|
|||
|
|
elégedniök. És most hagyjanak nekem békét, mert én azon kívül, a
|
|||
|
|
mit most mondtam, nem fogok <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> önökhöz egy szót sem
|
|||
|
|
szólni, ha egy esztendeig itt fekszem is.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi meg volt lepve e beszéd által. Olyan keveréke volt az a
|
|||
|
|
katonai undornak, mely helyzetét elitéli; a nemes emberi
|
|||
|
|
jószívűségnek, az ascetai egyszerűségnek, s a nagyuri fel sem
|
|||
|
|
vevésnek.</p>
|
|||
|
|
<p>A tiszt azután elmondá katonáinak, hogy mihez lássanak. Világosi
|
|||
|
|
azalatt nőcselédeinek rendeletet adott a főzésre, s mikor mind a
|
|||
|
|
ketten készen voltak, a háziúr meghívta illedelmesen a
|
|||
|
|
kapitányt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tetszik bejönni hozzánk?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem!</p>
|
|||
|
|
<p>A kapitány leült a folyosón a hárs-ágyra s szivart vett elő.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miért nem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mert szivarozni akarok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Odabenn is lehet.</p>
|
|||
|
|
<p>Erre már csak fejét rázta kedvetlenül.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi bement, megint kijött.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nőm szívesen látja önt ebédre.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm! Mondja meg az asszonyságnak, hogy nem akarok vendége
|
|||
|
|
lenni; majd ha a katonák étele meglesz, ahhoz ülök. – S azzal végig
|
|||
|
|
heveredett a hárságyon; kardját megtámasztotta a szögletbe, az
|
|||
|
|
eldőlt s leesett a porba. Világosi fel akarta venni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Soh’se bántsa! Jó helyen van ott.</p>
|
|||
|
|
<p>És csakugyan meg sem mozdult onnan, a míg a katonák étele el nem
|
|||
|
|
készült. Pedig óvhatlan volt, hogy hol a háziasszony, hol a
|
|||
|
|
kisasszony végig menjen a folyosón; a tiszt rájok sem nézett, nem
|
|||
|
|
is köszöntötte őket; félrefordította fejét, ha lépteiket
|
|||
|
|
hallotta.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután, mikor készen volt a gulyáshus, mit a háziak a katonák
|
|||
|
|
számára főztek, ő is odaállt a malomkő-asztalhoz, melyre a nagy
|
|||
|
|
tálat föltették s falatozott, míg elverte éhét. Végül inasától
|
|||
|
|
előkérte a kulacsot, nagyot húzott belőle s azzal készen volt.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
|
|||
|
|
"Page_144">-144-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Megint csak leült a hárs-ágyra a folyosón, új szivarra gyújtott
|
|||
|
|
s fejét tenyerére támasztva, bámult a csendes világba.</p>
|
|||
|
|
<p>Épen a tál fenekét kanalazták a katonák, mikor kocsizörgés
|
|||
|
|
hangzott kívül s egy ötfogatos neutitscheini robogott be az
|
|||
|
|
udvarra: abban ült – az a bizonyos másik.</p>
|
|||
|
|
<p>A szárazföldi nyolczkezű!</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! nem a természet undorító remeke, a milyen a tengerben lakik!
|
|||
|
|
Ez a tintaféreg finom, elegáns úr. Franczia divat szerint öltözik,
|
|||
|
|
inggombjaiban gyémántokat hord és fénymázos lábtyűket visel.
|
|||
|
|
Szivarfüstjén megismerni a legfinomabb cuba-flort. Nem is torzkép;
|
|||
|
|
ha Lavaterre bíznák, azt mondaná fejéről: ez egy érdemeire büszke
|
|||
|
|
polgár, ki nyilt vonásaiban embertársai szeretetét árulja el s
|
|||
|
|
ajkain azt az öntudatot viseli, hogy őt, a kik ismerik, áldják.
|
|||
|
|
Szemeinek őszinte kékje az előzékeny barátságot kinálja ismerősnek,
|
|||
|
|
ismeretlennek.</p>
|
|||
|
|
<p>Igen is: a nyájasság és jó kedély sugárzott a nyolczkezű
|
|||
|
|
arczáról.</p>
|
|||
|
|
<p>Azonban Socrates azt mondá a koponyatudósnak: «Igazad van;
|
|||
|
|
valóban ilyen gazember lettem volna én, a milyennek arczom és
|
|||
|
|
koponyám után itélsz, ha a nevelés ellenkezővé nem idomított
|
|||
|
|
volna.» – Vannak megfordított Socratesek. Itt az egyik.</p>
|
|||
|
|
<p>A bakon, a kocsis mellett ül a kisérője: a pénzügyőr; magyarul:
|
|||
|
|
fináncz.</p>
|
|||
|
|
<p>De már ezt megáldotta a természet hivatása apparatusaival.</p>
|
|||
|
|
<p>Két szeme kancsal, hogy egyszerre két emberre vigyázhasson,
|
|||
|
|
minden embernek mind a két kezét ellenőrizhesse, s soha se lehessen
|
|||
|
|
tudni, hová néz? Orra, mint a tapiré, hajlékonysági képességgel
|
|||
|
|
bír; megbecsülhetlen képességü orr! ellátva a dohánymegszaglás
|
|||
|
|
tudományától kezdve az emberfelismerés tanáig minden neveltséggel;
|
|||
|
|
rettenetes szája, kapa-nagyságú hatalmas fogsorral; mielőtt szólna,
|
|||
|
|
már elmondta a szerencsétlennek, ki vele találkozott, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> hogy
|
|||
|
|
most meg fogja enni, hát most bucsúzzék el a világtól.</p>
|
|||
|
|
<p>Minthogy a két úr aligha fogja magát bemutatni, nem lévén
|
|||
|
|
udvarias feladatuk a házigazdával nyájaskodni, nehogy folyvást az
|
|||
|
|
igazi neveiken legyünk kénytelenek őket hívni, per «hydra» és
|
|||
|
|
«czápa»: magunk keressük elő matricularis neveiket; a nyolczkezű
|
|||
|
|
neve Gierig, a czápáé Konyecz.</p>
|
|||
|
|
<p>A hintóból leszálló urak siettek be egyenesen a házba.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr meglátta a folyósón szivarozó kapitányt s barátságosan
|
|||
|
|
s erős hangon üdvözlé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! jó napot kapitány úr, jó napot!</p>
|
|||
|
|
<p>A kapitány csak a sarkantyuit veregette össze s úgy tett, mintha
|
|||
|
|
megsüketült volna.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr pedig csak azért is meg akarta mutatni, hogy
|
|||
|
|
megszólíthatja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön már megérkezett? Mindig megelőz bennünket. Pedig ugyan
|
|||
|
|
siettünk.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald százados félrenézett rá, s ezek a fehér szempillák azt
|
|||
|
|
beszélték Gierig úrnak, hogy: «mernél is te valahová elébb bemenni,
|
|||
|
|
míg minket előre nem küldtél!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Nos, hát milyen itt a háztáj? hogyan?</p>
|
|||
|
|
<p>A kapitány nagy füstöt fújt maga elé válasz helyett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Vannak fényes bútorok a házban? Fölösleges luxus? vagy
|
|||
|
|
eldugtak már előre mindent?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tudom, nem voltam benne.</p>
|
|||
|
|
<p>– Micsoda? Hát még nem ebédelt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Sőt igen jól. A katonáimmal együtt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah!</p>
|
|||
|
|
<p>A biztos úr gúnyos mosolylyal tekinte le a kapitányra. Megint
|
|||
|
|
kezdi már!</p>
|
|||
|
|
<p>– Vannak asszonyságok a háznál? Fiatal kisasszonyok? Finom
|
|||
|
|
fehérnép? Ideges természetű?</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy hiszem: egy házinő és egy kisasszony.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez jó; tehát menjünk be!</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal, hogy annál illedelmesebb legyen első megjelenése,
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
|
|||
|
|
"Page_146">-146-</a></span> szivart vett elő, leharapta a végét s a
|
|||
|
|
kapitányhoz fordult bizalmasan.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kérek egy kis tüzet!</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem ég a szivarom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hisz az imént még égett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Már kialudt! szólt Föhnwald s eldobta az egész szivart.</p>
|
|||
|
|
<p>No de ott volt dörzsgyufával gyorsan Konyecz; örült, hogy
|
|||
|
|
szolgálhatott főnökének. Elsütött egy szálat, még a markát is eléje
|
|||
|
|
tartá műértően, hogy a szél el ne fújja a lángot; úgy segített a
|
|||
|
|
szivarra rágyújtani.</p>
|
|||
|
|
<p>Sőt még azután összekacsintva főnökével, saját keblébe is tett
|
|||
|
|
egy mozdulatot, tán hogy elővegyen egyet azokból az átkozott
|
|||
|
|
kapadohány-szivarokból, a miket a magas ærarium azon szent czélra
|
|||
|
|
készített, hogy a hol makacs adómegtagadó kuruczok vannak, ott
|
|||
|
|
azokat Konyecz úr, az asszonyság hálószobájában a selyem pamlagon
|
|||
|
|
végig heveredvén, con amore illatoztassa.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr csillapítólag inte. Majd később!</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz elérté az intést, s visszadugta a szivartáskát
|
|||
|
|
keblébe.</p>
|
|||
|
|
<p>Mentek aztán a konyhába, onnan a szobába.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi fogadta őket. Nem volt indulatos; tudjuk, hogy igen
|
|||
|
|
szelid kedélyű. Kérdezte a nagyságos uraktól, hogy minek köszönje a
|
|||
|
|
szerencsét?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön úgylátszik elfelejtette, hogy háromnegyedévi
|
|||
|
|
adóhátralékával van tartozásban.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem felejtettem el, uram! Mindig megfizettem eddig pontosan.
|
|||
|
|
Tudom, mivel tartozom az államnak, s a mi elmaradt, mihelyt
|
|||
|
|
módomban lesz, sietek kipótolni. De most nincs miből fizessek.
|
|||
|
|
Láthatta ön, a merre járt, hogy az idén e vidéken nem lesz
|
|||
|
|
aratás.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt végezzék el önök az uristennel! Az állam gépezete nem
|
|||
|
|
akadhat meg a rosz idő miatt. Az önök dolga kitalálni, hogy honnan
|
|||
|
|
fizessenek. Takarították volna meg az elmúlt évek feleslegét.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
|
|||
|
|
"Page_147">-147-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Kérem, én új gazda vagyok. Tavaly kezdtem s az is nagyon rosz
|
|||
|
|
esztendő volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Sajnálom, de kivételeket nem ismerünk. Minden tartozás közt
|
|||
|
|
legelső az, a mivel az államnak tartozunk. Traktáljanak önök
|
|||
|
|
kevesebbet, rakjanak kevesebb zsinórt dolmányukra, ne prédálják a
|
|||
|
|
pénzt könyvekre, hírlapokra, lovakra, agarakra és nem lesznek
|
|||
|
|
megszorúlva. Az állam követeli a magáét s mi itt vagyunk, e
|
|||
|
|
követelésnek nyomatékot adni. Az ön adóbeli tartozása ötszáz forint
|
|||
|
|
kerekszámban.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! Itt szekrényeim kulcsai. Keressen fel minden zugot a
|
|||
|
|
házamnál; és ha talál valami pénzt, vagy pénzérőt, vigye el
|
|||
|
|
magával.</p>
|
|||
|
|
<p>A nyolczkezű nagy hahotával nevetett fel e szóra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ohohó, gazduram! Ezt a nótát jól ismerjük már. Itt a kulcsok:
|
|||
|
|
keresse az úr a pénzt. Köszönöm a grácziát! Mi nem fogunk az ön
|
|||
|
|
pénzeért «tüzet, vizet» játszani. Önnek magának kell azt
|
|||
|
|
előadni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én pedig komolyan mondom önöknek, uraim, hogy nekem egy
|
|||
|
|
fillérem sincs.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ebbe is be vagyok már tanulva. Tessék elhinni, hogy semmi újat
|
|||
|
|
nem lehet már kitalálni előttem. Másutt is mondták már azt ilyen
|
|||
|
|
urak: egy fillérem sincsen. Igen, mert minden pénzüket átadták a
|
|||
|
|
feleségüknek, kisasszonyuknak; azoknál volt. Azt hitték, hogy ha
|
|||
|
|
személyes motozás alá kerülnek is, nem találtatik náluk semmi. De
|
|||
|
|
én kijelentem, hogy nálam az ilyen tréfával nagyon megtetszik
|
|||
|
|
járni. Én bírok amaz eszközökkel, a mik az eldugott pénzt
|
|||
|
|
napvilágra tudják hozni. S ha végre is türelmem rövidebb talál
|
|||
|
|
lenni, mint az urak szívóssága: félreteszek minden tekintetet s
|
|||
|
|
megvizsgáltatom az asszonyságok testén levő ruhákat. Előre
|
|||
|
|
megmondom. Óh! ezen az uton sok pénz előkerült már.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi két kezét halántékaira szorította, magában suttogva:
|
|||
|
|
«Megőrülök, meg kell őrülnöm!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Nini! Hát ez mi? kiálta közbe most Konyecz úr, egy
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
|
|||
|
|
"Page_148">-148-</a></span> pamlag takarója alól három levél
|
|||
|
|
dohányt húzva elő. Itt dohány is van elrejtve.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi zavarodottan hebegte:</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt bizonyosan nőm tette oda, molyok elüzésére.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy nevetett rajta mind a két úr.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csináljon ön róla «Befundot!» inte kegyteljesen Gierig úr a
|
|||
|
|
fináncznak.</p>
|
|||
|
|
<p>Az rögtön nekiült és irta a büntény-álladékot rovatolt
|
|||
|
|
papirra.</p>
|
|||
|
|
<p>– De uraim! szólt Világosi zavarodottan, higyjék el önök, hogy
|
|||
|
|
én nem tudok semmit a dohányról. Én soha életemben nem
|
|||
|
|
pipáztam.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig nagyot nevetett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Konyecz úr! jegyezze ön: 163! Uram! Ön százhatvanharmadik, a
|
|||
|
|
ki tudomásomra a talált dohányra azt mondta, hogy ő soha sem
|
|||
|
|
dohányzik.</p>
|
|||
|
|
<p>– De becsületemre mondom!…</p>
|
|||
|
|
<p>– No, no, no, uram! Ugyan már egy pár forintnyi differentiáért
|
|||
|
|
érdemes volna önnek a becsületét vetni mérlegbe? Szégyelje ön
|
|||
|
|
magát, uram. Ilyenek önök, lássa!</p>
|
|||
|
|
<p>– Megőrülök, meg kell őrülnöm! rebegé Világosi és égő homlokát
|
|||
|
|
az ablak hideg üvegén iparkodott lehűteni.</p>
|
|||
|
|
<p>– No majd jobb gondolatokra fogjuk önt hozni, uram. Remélem,
|
|||
|
|
hogy a hol én egyszer prælectiót tartottam, ott nem fogja senki a
|
|||
|
|
leczke ismétlését kivánni; és most megengedi, hogy konyhájában
|
|||
|
|
rendeletet adjunk az ebéd végett. Önök már talán ebédeltek is? No,
|
|||
|
|
nem tesz semmit! Azért a család tagjai közül egy lesz olyan szives,
|
|||
|
|
hogy velünk együtt fog falatozni. Óh! nem a dekorum végett, óh nem!
|
|||
|
|
Hanem mivel nem akarjuk, hogy valahol egy haragos ember
|
|||
|
|
megmérgezzen bennünket. Már ez nem megy máskép, édes úr, ezer
|
|||
|
|
bocsánat! Ön együtt fog velünk ebédelni, vagy a felesége, vagy a
|
|||
|
|
kisasszony. No, ebből nem lesz casus belli. Valakit kényszeríteni,
|
|||
|
|
hogy kétszer ebédeljen egy nap. Ez nem olyan kegyetlenség.
|
|||
|
|
Hahaha!</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr segített főnökének nevetni. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– És most nézzük meg, mit csinálnak legényeink?</p>
|
|||
|
|
<p>A két úr kisétált az udvarra.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott épen össze volt gyülekezve mind a tizenhat katona a kút
|
|||
|
|
körül, s szörnyen magyaráztatta magának az öreg béressel, hogy
|
|||
|
|
abból a kútból egy cseppentett csepp vizet sem lehet kikapni már
|
|||
|
|
két hét óta, hanem el kell ballagni fél mértföldnyire a
|
|||
|
|
Berettyóhoz; annak a fenekén van ásva három kút, a közül egyben
|
|||
|
|
talán még kapni vizet, de csak korán reggel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nos, hát hogy vagytok, fiúk? szólt Gierig úr, közéjük
|
|||
|
|
elegyedve. Kaptatok már ebédet, bort? szénát, abrakot a lovaknak?
|
|||
|
|
magatoknak pelyhes ágyat? Az mind megillet benneteket, arra valók
|
|||
|
|
ezek az úri szobák. Reggel kávé czukorral, kalácscsal; délben négy
|
|||
|
|
tál étel; este három, napjában két itcze bor, pálinka, a mennyi
|
|||
|
|
kell. Tartozik vele a gazda. Ha nem ad, követelni kell. Akármit ád,
|
|||
|
|
nem kell vele megelégedni. Most ti vagytok az urak. Ti
|
|||
|
|
parancsoltok. Este ágyat vettettek magatoknak a festett szobákban.
|
|||
|
|
Ott háltok a pamlagokon. Az abrakos tarisznyát, a lószerszámot, meg
|
|||
|
|
a nyerget felakasztjátok a rámás képekre, s ha gyönge a szeg, nem
|
|||
|
|
tartja meg, a magatok erős szegeit verítek bele a falba; ha útban
|
|||
|
|
van a kép, a képen keresztül. Csak ne zsenirozzátok magatokat
|
|||
|
|
semmit! Úgy viseljétek magatokat, mintha itthon volnátok, mintha
|
|||
|
|
ellenségnél volnátok. Héj! nagy kópék! most jutottatok csak jó
|
|||
|
|
helyre. Itt van szép leány, szép asszony a háznál. Héj! tudom, lesz
|
|||
|
|
itt sikongatás naphosszant! Átkozott kópék! A fehércseléd hogy
|
|||
|
|
ijedezik tőlük! Hogy fél tőlük! No csak mindent kedvetekre
|
|||
|
|
tegyetek. Most élhetitek világotokat. – És aztán, azt mondom,
|
|||
|
|
akármit kaptok: semmivel se legyetek megelégedve.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald kapitány e beszéd alatt felcsatolta kardját oldalára, s
|
|||
|
|
mikor vége volt a biztos beszédének, csak onnan a folyosóról, rövid
|
|||
|
|
lapidaris stylusban ennyit tett hozzá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Én pedig azt mondom nektek, hogy a ki másként cselekszik, mint
|
|||
|
|
a hogy én parancsoltam: a ki egy mákszemnyi <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span>
|
|||
|
|
pimaszságot elkövet a háziak ellen, olyan ötven botot veretek rá,
|
|||
|
|
hogy meg lesz vele elégedve.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald ez igéretteljes biztatás után elhagyta a folyosót s
|
|||
|
|
bement a szobába. Tudhatta, hogy most mindjárt kell valami
|
|||
|
|
jelenetnek következni, a mihez jó lesz a közkatonákat és
|
|||
|
|
cselédséget nem hívni meg ingyennéző közönségnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Az első szobában találta Világosit, ki az ablakon át hallgatta
|
|||
|
|
az udvaron mondottakat. A háziúr könynyel szemében jött eléje,
|
|||
|
|
megköszönni a zárszavakat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ejh! hagyjon ön nekem békét! kiálta a tiszt, haragosan elkapva
|
|||
|
|
kezét a kézszorítás elől; én önt is gyűlölöm. Miért nem fizetnek
|
|||
|
|
önök? Miért kényszerítenek bennünket ebbe az átkozott helyzetbe?
|
|||
|
|
Miért nem teremtik elő azt a nyomorú pénzt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hallgasson rám, százados úr! Én önnek őszintén fogok szólani.
|
|||
|
|
Meg van a házamnál az a pénz, a mivel az adót kifizethetném; de azt
|
|||
|
|
nem adhatom oda, mert kétszeresen nem az enyim. Először nem az
|
|||
|
|
enyim, mert nőm menyasszonyi ajándéka és megtakarított születésnapi
|
|||
|
|
emlékaranyai. Másodszor nem az enyim, mert az a földbirtokosnak
|
|||
|
|
lejárt haszonbérét képviseli: rám nézve idegen pénz, a mihez nem
|
|||
|
|
szabad többé nyúlnom. Ön ismeri a német példabeszédet a három
|
|||
|
|
fillérről: «Zehrpfenning,» – «Nothpfenning,» – «Ehrenpfenning.» Az
|
|||
|
|
első, a fogyasztás fillére rég elfogyott. Utána ment a második: a
|
|||
|
|
szükség fillére; most csak a harmadik van még meg: a becsület
|
|||
|
|
fillére. Becsületem minden fillérét pedig nőm őrzi, s azt csak
|
|||
|
|
erőhatalom fogja tőle elvehetni. Ezt akartam önnek mondani,
|
|||
|
|
uram.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal felesége szobája felé ment. Az ajtóban megállt és így
|
|||
|
|
szólt:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez nőm szobája.</p>
|
|||
|
|
<p>És bement oda.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald századosnak nem volt ideje észrevételt tehetni
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
|
|||
|
|
"Page_151">-151-</a></span> a vele tudatottakra, mert jött utána
|
|||
|
|
nagy garral a biztos és fegyverhordozója.</p>
|
|||
|
|
<p>– De kapitány úr! mit cselekedett ön? rivalt a biztos a tisztre,
|
|||
|
|
fensőbbségi dorgáló hangon.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt, a mit régen kellett volna tennem! szólt Föhnwald
|
|||
|
|
százados, mellét kifeszítve egész szélességében. A katonai
|
|||
|
|
fegyelmet a maga jogaiba visszahelyeztem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ellenkezőleg! ön maga adott példát a fegyelembontásra. Önnek
|
|||
|
|
kapott parancsa akként hangzik, hogy mind magát, mind csapatját
|
|||
|
|
rendelkezéseim alá bocsássa. Ez a parancs, a mit ön előljárójától
|
|||
|
|
kapott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt teljesítem is. Megyek a hová ön vezényel. Ehhez hozzá
|
|||
|
|
szoktam. Solferinonál a kartácstüzbe vezényeltek. Belementem. Így
|
|||
|
|
esküdtem a zászlóm alatt. Most egy kloakába küldenek be, a hol
|
|||
|
|
mindennap fülig kell gázolnom a sárban. Erre már nem fogadkoztam a
|
|||
|
|
zászlóm alatt. Én katonának álltam be, nem martalócznak. Én
|
|||
|
|
katonákat vezénylek, nem marodeuröket.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr a legnyájasabb mosolygással viszonzá a kapitánynak –
|
|||
|
|
ki nem értette nyelvét, azt hihette volna, hogy enyeleg vele:</p>
|
|||
|
|
<p>– Mindezt, uram, végezze ön el a hadügyminiszteriummal. Ha nem
|
|||
|
|
tetszik «ez» a szolgálat: tegyen róla. De most ez a tábori jelszó.
|
|||
|
|
Itt is ellenséggel állunk szemben, s az ellenségen segíteni itt is
|
|||
|
|
árulás.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem is segítek senkin. Mi közöm hozzájok? Ha tartoznak az
|
|||
|
|
államnak s nem akarják megadni, pakkoltassa ön szekérre, a mi
|
|||
|
|
megkaphatót talál nálok s vigye magával. Mit bánom én? Ha a gazda
|
|||
|
|
lábáról lehúzza is ön a csizmát, szót se szólok. De hogy az én
|
|||
|
|
jelenlétemben valaki a női szemérmet megsértse: az az én
|
|||
|
|
magán-ügyem, azt nem türöm el. Ha katonám teszi, megvágatom; ha más
|
|||
|
|
teszi, belém botlik.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Tehát egy krinolin?</p>
|
|||
|
|
<p>– Semmi krinolin! Én nem tudom, szépek-e, fiatalok-e a nők itt e
|
|||
|
|
háznál? Nem néztem rájuk. De tudom, hogy <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> nők. S
|
|||
|
|
ha hottentotta volna is a némber, a kit előttem megbántanak, a
|
|||
|
|
sértő tapasztalni fogná, hogy férfi vagyok.</p>
|
|||
|
|
<p>– De kapitány úr! szólt szelid hangnyomattal Gierig; az ön
|
|||
|
|
helytelen gavallérkodása elrontja az én egész rendszeremet. Ez a
|
|||
|
|
rendszer pedig egyenes kifolyása a kormányzati politikának. Itt
|
|||
|
|
egyébről van szó, mint annyi meg annyi garasról. Itt a törvényes
|
|||
|
|
rend helyreállításáról van szó.</p>
|
|||
|
|
<p>– És az ön procentjeiről.</p>
|
|||
|
|
<p>E kegyetlen czélzás a nyolczkezűnek még is csak arczába kergette
|
|||
|
|
a vért. Mosolygott ugyan még most is, de a düh kék-vörös színével
|
|||
|
|
orczáján, s a mit most mondott, azt már sarkairól felemelkedve
|
|||
|
|
mondta. Konyecz úr is közelebb lépett oldalához, s a sérthetlenség
|
|||
|
|
büszke érzetében úgy segített haragos arczvonásaival kisérni főnöke
|
|||
|
|
szavait.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kapitány úr! Önt nekem nem azért ajándékozták, hogy ön az én
|
|||
|
|
intézkedéseimet birálgassa, azokra véleményt mondjon, azokban
|
|||
|
|
kifogást tegyen; hanem hogy azoknak megfeleljen. Nekem missióm van,
|
|||
|
|
melyben én vagyok a kéz, ön csak az eszköz. Ha én ezt a
|
|||
|
|
küldetésemet az utolsó pontig kérlelhetlen szigorral végre nem
|
|||
|
|
hajtom: a magas kormánytól én kapok érte orrot! Tudja ön azt?</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr közelebb tolta képét e szónál Föhnwald elé, mintha
|
|||
|
|
bizonyítaná, hogy nem tréfa dolog ám egy ilyen kormányi úton kapott
|
|||
|
|
orral járni a világban.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald aztán fél vállát fordítva feléjök, azt viszonzá nagy
|
|||
|
|
nyugodtan:</p>
|
|||
|
|
<p>– Már hiszen, biztos úr, ha orrot kap ön a magas kormánytól, azt
|
|||
|
|
viselheti ön miattam ott, a hol akarja; hanem ha én önnek az egyik
|
|||
|
|
fülét letalálom szabni, nem tudom, hogyan kap ön a helyett a magas
|
|||
|
|
kormánytól másik fület.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a válasz aztán mind a két urat annyira kielégítette, hogy
|
|||
|
|
egyszerre hátrahőköltek.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr nem is folytatta addig a harczot, míg a nagy
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
|
|||
|
|
"Page_153">-153-</a></span> tölgyfa ebédlő-asztalt megkerülte, s
|
|||
|
|
csak akkor felelt vissza a kapitánynak, mikor e nagy massiv tárgy
|
|||
|
|
kettejök között volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! hát csak tessék lovagiaskodni! Legyen ön gentleman. Ez
|
|||
|
|
önnek jól áll. Parancsolja meg a katonáinak, hogy csókoljanak kezet
|
|||
|
|
a háziasszonynak. Nem lesz szükségem önökre. Ne tessék a miatt
|
|||
|
|
aggódni! Tudok én magam is Konyecz úr segítségével annyi kellemetes
|
|||
|
|
mulatságot szerezni az illetőknek, a mennyi épen elég ahhoz, hogy a
|
|||
|
|
rendszer diadalhoz jusson.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr hallván a nevére hivatkozást, mulhatlannak tartotta
|
|||
|
|
az általánosságban tartott alapelveket részletes programmal is
|
|||
|
|
illustrálni.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr, mint pénzügyőr, csak őrmesteri fokon állt; de teljes
|
|||
|
|
tudatával birt annak, hogy ő a mostani bölcs rendszer folytán ennek
|
|||
|
|
a lovas-kapitánynak előljárósága, s az őt ex offo vissza nem
|
|||
|
|
torolhatja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hohó! Konyecz úr érti azt már. Pőrére levetkőzve járni
|
|||
|
|
keresztül az asszonyságok szobáján; büdös dohányfüstöt fújni az
|
|||
|
|
orruk alá, pajkos beszédekkel mulattatni a kisasszonyt és
|
|||
|
|
asszonyságot. Játszani a részeget, s ijesztgetni a
|
|||
|
|
leány-cselédséget; dörömbözni éjjel a bezárt ajtón és káromkodni
|
|||
|
|
hozzá! Óh! Konyecz úr tapasztalt legény ebben. Tudja Konyecz úr,
|
|||
|
|
hogy mitől döglik a légy. És utoljára, ha semmi sem használ, azt is
|
|||
|
|
tudja Konyecz úr, hogy az úri dámáknál hol kell megkeresni azt a
|
|||
|
|
pénzt, a mire azt mondják, hogy nincs sehol. Óh! Konyecz úr
|
|||
|
|
tapasztalt legény.</p>
|
|||
|
|
<p>Mindezt Konyecz úr dicsőségtől ragyogó arczczal mondta el saját
|
|||
|
|
magáról.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald kapitány csak suhogtatott lovagveszszejével a beszéd
|
|||
|
|
alatt. Mikor vége lett a henczegésnek, akkor fogta a lovagveszszőt
|
|||
|
|
és keresztbe fektette az ajtó előtt, mely a nők szobájába
|
|||
|
|
vezetett.</p>
|
|||
|
|
<p>– És én azt mondom, hogy a ki ezt az én lovagvesszőmet át meri
|
|||
|
|
lépni, annak én ezt összeszaggatom a fején. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Azzal fogta magát, s felült arra az asztalra, a melyen az épen
|
|||
|
|
akkor bejövő leánycseléd elkezdett teríteni Gierig úr és Konyecz úr
|
|||
|
|
számára. Biz annak az asztalnak csak a felét teríthette be, mert a
|
|||
|
|
másik feléről Föhnwald nem szándékozott leszállni.</p>
|
|||
|
|
<p>A szolgáló jelenléte alatt félbeszakadt a harcz s rövid
|
|||
|
|
fegyverszünet állt be. Böske, mint afféle fehér cseléd, rettenetes
|
|||
|
|
szörnyen szerette volna látni, hogyan eszi meg egymást ez a három
|
|||
|
|
úr? A konyhába kihallatszó lármából kivette már, hogy nem igen
|
|||
|
|
nyájasan enyelegnek; annálfogva annyi törülgetni valót talált
|
|||
|
|
minden tányéron, annyi rakosgatni valót késen-villán, hogy Gierig
|
|||
|
|
urat egészen kihozta a türelméből, ki szerette volna a veszekedést
|
|||
|
|
tovább folytatni.</p>
|
|||
|
|
<p>A közben valamit súgott Konyecz úrnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr elég indiscret volt a súgásra fennhangon felelni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hogy menjek útra rögtön, mikor még ma nem ebédeltem?</p>
|
|||
|
|
<p>Ez épen jó csap-szó volt Gierig úrnak a sertepertélő szolgálóra
|
|||
|
|
rárivallni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát te szolgáló, mikor hozod már azt az ebédet?</p>
|
|||
|
|
<p>Böskében felébredt az áspis.</p>
|
|||
|
|
<p>– Micsoda szolgáló? Ha szolgáló vagyok is, nem az úrnak a
|
|||
|
|
szolgálója vagyok. Azt gondolja az úr, hogy az ebédet is fel lehet
|
|||
|
|
fújni, mint a protikilumot? Ez nem kocsma, itt nincs spájczedli,
|
|||
|
|
várjanak az urak. Ha kész lesz, majd felhozom. Ha megették, majd
|
|||
|
|
kedves egészségükre kivánom.</p>
|
|||
|
|
<p>Mielőtt Gierig úr a nyelves cselédet megfenyíthette volna,
|
|||
|
|
Föhnwald százados belevágott a beszédbe:</p>
|
|||
|
|
<p>– Hugám! Ez a két úr nagyon éhes. Az egyiknek sietős útja van.
|
|||
|
|
Ha maradt valami abból a gúlyáshúsból, a mi nekünk volt ebédre,
|
|||
|
|
hozd fel számukra, nem kivánnak ők egyebet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! abból még van; mindjárt hozom. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Böske vagy értette, vagy nem értette a tréfát, annyi bizonyos,
|
|||
|
|
hogy a maradékot, a mit vacsorára fenhagyott, nyomban feltálalta a
|
|||
|
|
két nagyságos úrnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr fújt dühében, s hátul összefogott kezekkel járt alá s
|
|||
|
|
fel a szobában, közben törülgetve izzadó homlokát s rá sem
|
|||
|
|
tekintett a gulyáshús-unicumra. Konyecz úr azonban nem volt vele
|
|||
|
|
egy véleményben; gondolá: barátom Gierig, barátom a miniszter, de
|
|||
|
|
legnagyobb barátom a gyomrom, s nekiült a kinálatlan lakomának;
|
|||
|
|
mire aztán Gierig úr is, ha azt nem akarta, hogy a barátja helyette
|
|||
|
|
is megebédeljen, csak nekifanyalódott, s hozzálátott az egyetlen
|
|||
|
|
tál ételhez, mely ugyan elég jó és izletes volt, hanem az a hibája
|
|||
|
|
volt, hogy elő- és utóhad nélkül jelent meg.</p>
|
|||
|
|
<p>Volt ugyan még az asztalon valami, a mit a két vendég nagyon
|
|||
|
|
szeretett volna megenni, de nem tudta hol megkezdeni; tudniillik,
|
|||
|
|
hogy az egész étkezés alatt ott ült az asztal másik végén a
|
|||
|
|
kapitány, hátat fordítva a vendégek felé.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr alig várta, hogy az utolsó falatját lenyelje.</p>
|
|||
|
|
<p>– Most vegye ön elő irószereit.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr kipakolta a bőröndből a szükségeseket.</p>
|
|||
|
|
<p>– Irja ön, a mit dictálok: «Ezredes úr! Föhnwald százados, a kit
|
|||
|
|
ön rendelkezésem alá adott….»</p>
|
|||
|
|
<p>– Megálljon! kiáltá közbe Föhnwald. Azt fogja ön irni, a mit én
|
|||
|
|
dictálok: «Föhnwald százados nem akarja intézkedéseimet
|
|||
|
|
teljesíteni. Kérem őt feleletre vonatni.» Punctum. Egy betüt sem
|
|||
|
|
többet.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr most igazán megakadt; kétfelől is mondogatnak a
|
|||
|
|
tollába, ez nem megy!</p>
|
|||
|
|
<p>Julius Cæsar dictált egyszerre hat embernek, de hogy két ember
|
|||
|
|
dictáljon egynek, ezt Julius Cæsar sem próbálta. Hát csak a szájába
|
|||
|
|
kapta a tollát keresztbe, s nézegetett hol az egyik, hol a másik
|
|||
|
|
úrra, hogy mi lesz már ebből.</p>
|
|||
|
|
<p>– Fogja ön irni, a mit mondtam? rivalt rá Föhnwald százados s
|
|||
|
|
olyat ütött tenyerével az asztalra, hogy a kalamáris <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> a
|
|||
|
|
tábláról, Konyecz úr a karosszékből magasra ugrott ijedtében.</p>
|
|||
|
|
<p>– Irja ön, a mit a kapitány úr dictált! hagyja helybe Gierig úr.
|
|||
|
|
A többit elmondhatja élőszóval.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal alákanyarítván a nevét a rövid levélnek, borítékba tette,
|
|||
|
|
lepecsételte. Konyecz úr ráirta az ismert czímzetet, s eltette a
|
|||
|
|
levelet piros bugyillárisába.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr adott neki utravaló pénzt, a mennyit zsebéből épen
|
|||
|
|
kimarkolt. A közönség fizeti a költséget.</p>
|
|||
|
|
<p>– És most tessék, uram, küldöttem visszatértéig uralkodni a
|
|||
|
|
háznál.</p>
|
|||
|
|
<p>– Fogok!</p>
|
|||
|
|
<p>– No azt talán el fogja ön érni, hogy felszabadul az önnek nem
|
|||
|
|
tetsző küldetés alól, de soha sem lesz önből őrnagy – arról
|
|||
|
|
bizonyos lehet ön, kapitány úr!</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezen a csatatéren bizonyosan nem!</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal leszállt az asztalról, kiment az udvarra s az inasának azt
|
|||
|
|
mondta, hogy messen számára valahol fűzfaveszszőt, mert
|
|||
|
|
lovagkorbácsának más dolga van, s azzal kilovagolt a pusztába
|
|||
|
|
egyedül. Késő este vetette haza.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor lováról leszállt, egy perczre találkozott Világosival.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak ezt az egy szót mondta neki:</p>
|
|||
|
|
<p>«Rettenetes!»</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi úthoz volt készülve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kapitány úr! szólt Föhnwaldhoz. Önnek nemes magaviselete engem
|
|||
|
|
olyan elhatározásra bírt, a mit soha sem tettem volna. Én rögtön
|
|||
|
|
bemegyek a városba. Ismerek ott körülbelül uzsorásokat, kik száz
|
|||
|
|
perczentre szoktak pénzt adni: azoknak lekötöm testemet-lelkemet,
|
|||
|
|
jövő évi termésemet; a mi áron pénzt adnak, felveszem, ha örökre
|
|||
|
|
belebukom is, de megfizetek. Míg visszatérek, addig az ön ótalmára
|
|||
|
|
bízom feleségemet, gyermekemet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó! Szavamat adom rá: nem fogja őket bántani senki.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi elindult késő éjjel az útra. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald szavának állt. Két napig csend és béke volt a háznál. A
|
|||
|
|
katonáknak neszét sem lehetett hallani; békén meg voltak a
|
|||
|
|
cselédekkel, segítettek nekik a távoli kutakból vizet hordani,
|
|||
|
|
gazdálkodva bántak étellel, takarmánynyal.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald egyszer sem találkozott a hölgyekkel. Kerülte őket.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr is meg volt békén a vendégszobában, és nem boszantott
|
|||
|
|
senkit.</p>
|
|||
|
|
<p>A harmadik napon már aggódva várt mindenki Világosi hazatértére.
|
|||
|
|
Ma okvetlen meg kell érkeznie a városból. Föhnwald maga kétszer is
|
|||
|
|
kilovagolt délelőtt a határba, kémszemlészni, hogy nem jön-e még a
|
|||
|
|
házigazda?</p>
|
|||
|
|
<p>Végre ebéd után hangzott az udvaron a szekérzörgés.</p>
|
|||
|
|
<p>A nők az ablakhoz futottak, Föhnwald a folyosóra sietett.</p>
|
|||
|
|
<p>Milyen keserű csalódás!</p>
|
|||
|
|
<p>Nem Világosi érkezett meg, hanem a fináncz.</p>
|
|||
|
|
<p>Szekerén még két csendőr ült – feltűzött szuronynyal.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr nagy ostentátióval viselt a keblébe dugva egy nagy
|
|||
|
|
levelet, s midőn lemászott a kocsiról, fensőbbségi parancshangon
|
|||
|
|
tanácsolá a csendőröknek, hogy ők is szálljanak le, s maradjanak
|
|||
|
|
egyelőre beváró helyzetben a folyosón.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal nagy peczkesen, minden lépésnél egyet lejtve, bevonult a
|
|||
|
|
szobába, hova őt Föhnwald százados követte.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr is elősietett eddigi duzzogási odújából.</p>
|
|||
|
|
<p>A két rokonkebel arcza oly egymást értően ragyogott
|
|||
|
|
egymásra.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr előragadta kebléből a nagy levelet, s mint diadali
|
|||
|
|
trophæumot nyújtá át Gierig úrnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald összefont karokkal dőlt az asztal szegletéhez s várta a
|
|||
|
|
szép szót.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr feltöré a levelet, átfutotta annak tartalmát, s azzal
|
|||
|
|
büszkén lépett Föhnwald elé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Kapitány úr! Fel vagyok hatalmazva, önnek ezen levelet
|
|||
|
|
felolvasni. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
|
|||
|
|
"Page_158">-158-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Hallgatom!</p>
|
|||
|
|
<p>Az ezredes úr ezt irja nekem: «Nagyságos főbiztos úr!
|
|||
|
|
Felhatalmazom önt Föhnwald századost oda utasítani, miszerint
|
|||
|
|
minden pontban az ön rendeleteihez alkalmazkodjék; s ha ezt tenni
|
|||
|
|
nem akarja, azon esetben magánügyeit egyéni nézetei szerint
|
|||
|
|
haladéktalanul elintézni siessen stb.»</p>
|
|||
|
|
<p>– Megértettem! szólt Föhnwald. Tehát mi rendelete van önnek
|
|||
|
|
hozzám?</p>
|
|||
|
|
<p>– Az, hogy kapitány úr az adó behajtását ne akadályozza e
|
|||
|
|
háznál.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezt már teljesítettem. A házi úr egy szavamra megtette azt,
|
|||
|
|
mire az erőszak nem bírta rá: bement a városba, pénzt venni fel
|
|||
|
|
kölcsön. Nemsokára visszajön és fizetni fog.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezzel csak önt ámította el! Elment, hogy férfit ne kapjunk a
|
|||
|
|
háznál. Azt hitte, hogy az asszonyokat kimélni fogjuk. De
|
|||
|
|
csalatkozott nagyon! Mi bírunk a dámákkal is. Két napig
|
|||
|
|
vesztegeltünk hasztalanul, harmadnap jogunk van a végletekhez
|
|||
|
|
nyúlni. Kezdeni fogjuk a kutatást a hölgyeknél.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én megigértem a házi úrnak, hogy a míg visszatér, a hölgyeket
|
|||
|
|
kimélni fogjuk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez annyit tesz, hogy ön rendelkezésemet nem teljesíti?</p>
|
|||
|
|
<p>– Annyit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Abban az esetben azt kérdem öntől, értette-e fensőbbsége
|
|||
|
|
rendeletének második részét?</p>
|
|||
|
|
<p>– Értettem! szólt Föhnwald, és leoldotta kardját s oda vetette
|
|||
|
|
az asztalra. Arra kényszeríthetnek, hogy ezt a kardot ki ne húzzam
|
|||
|
|
soha; de arra nem, hogy adott szavamat megszegjem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát jól van, «Föhnwald úr!» hanem azon percztől fogva, melyben
|
|||
|
|
ön kardját leteszi: ön rám nézve nem létezik.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal hátrafordult Konyecz urhoz s a nők ajtajára mutatott neki.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
|
|||
|
|
"Page_159">-159-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Azt az ajtót fel kell nyitni!</p>
|
|||
|
|
<p>Azt az ajtót, mely előtt keresztbe fektetve volt Föhnwald
|
|||
|
|
lovagkorbácsa.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr sietett az ajtó felé. De Föhnwald megelőzte s
|
|||
|
|
felvette lovagveszszőjét, és így szólt:</p>
|
|||
|
|
<p>– A százados, meglehet, hogy nem létezik önre nézve többé, de
|
|||
|
|
«Föhnwald úr» még mindig létezik; s ha kardom nem lesz is az enyém
|
|||
|
|
többé, ez a lovagostor még mindig az enyim, s a mit Föhnwald
|
|||
|
|
kapitány mondott harmadnapja, azt Föhnwald úr ma is meg fogja
|
|||
|
|
tenni: hogy összetöri ezt a lovagveszszőt annak a fején, a ki a
|
|||
|
|
küszöböt át akarja lépni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! hisz ez nyilt lázadás! Csendőrök! Hej, ide hozzám! –
|
|||
|
|
ordítá magán kívül Gierig úr, s a két csendőr rohant be hívására
|
|||
|
|
szuronyszegezve, míg Konyecz úr gyiklesőjét kirántva, szerénykedett
|
|||
|
|
az asztal elé ugrani, melyen Föhnwald kardja hevert, ha netalán az
|
|||
|
|
fegyveres védelemhez akarna készülni.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald pedig hideg nyugalommal állt az ajtóban, karjait
|
|||
|
|
összefonva, s a lovagveszszőt hóna alá dugva markában.</p>
|
|||
|
|
<p>– Föhnwald úr! riadt rá most Gierig. Menjen ön az ajtóból!</p>
|
|||
|
|
<p>– Próbáljon valaki innen elmozdítani!</p>
|
|||
|
|
<p>– Föhnwald úr! én önt lelövetem!</p>
|
|||
|
|
<p>– Tegye ön.</p>
|
|||
|
|
<p>E pillanatban felnyilt a nők szobájának ajtaja, s kirohant rajta
|
|||
|
|
Ilonka kisasszony.</p>
|
|||
|
|
<p>A fiatal leány egyenesen a biztoshoz sietett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! nincs szükség erőszakra. Fizetni fogunk.</p>
|
|||
|
|
<p>A nyitva hagyott ajtón át lehete látni Világosinét, a mint az
|
|||
|
|
asztalra leborúlva sírt. Neki nem volt ereje ahhoz, a mihez
|
|||
|
|
leányának.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez már más szó! felelt a megszólításra Gierig úr. Tessék
|
|||
|
|
beszélni, kisasszony!</p>
|
|||
|
|
<p>– Tessék elébb eltávolítani a fegyvereseket. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr tétovázva tekinte hol saját segédcsapatára, hol
|
|||
|
|
Föhnwald úrra, hol az asztalon heverő kardra. Meggondolandó ez: hát
|
|||
|
|
ha Föhnwald egyszer csak elkapja a kardot, s karmonadlit aprít
|
|||
|
|
civilhúsból.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka elérté a tétovázást; felkapta maga a kardot az asztalról
|
|||
|
|
s mielőtt merényletét megakadályozhatták volna, oda vitte azt
|
|||
|
|
Fönnwaldhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! Kérem önt, kösse fel újra kardját. A mi
|
|||
|
|
szerencsétlenségünk ne legyen tetézve azzal, hogy önre nézve is
|
|||
|
|
végzetessé váljék. Már kielégítjük a biztost s önnek lesz
|
|||
|
|
kellemetlensége miattunk. Igen szépen kérem önt.</p>
|
|||
|
|
<p>Most már még sem tehette Föhnwald, hogy rá ne nézzen Ilonka
|
|||
|
|
kisasszonyra; s a mint a fiatal hajadon hevülő arczczal, tiszta,
|
|||
|
|
nyugodt szemekkel tekinte rá, Föhnwald lelkében azt érzé belül,
|
|||
|
|
hogy mégis jól tette, midőn ismeretlennek látatlanban is védelmére
|
|||
|
|
kelt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm jó tanácsát, kisasszony; de ha ma felkötöm is
|
|||
|
|
kardomat, holnap megint más háznál újra oda jutok, hogy le kell azt
|
|||
|
|
tennem; mert én már ezzel a szolgálattal meg vagyok elégedve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Fogadja meg kapitány úr, szólt közbe Gierig úr, a mire a
|
|||
|
|
kisasszony olyan szépen kéri. Az ezredes levelének utóirata is van,
|
|||
|
|
melyben azt tudatja velem, hogy ha a jelen végrehajtást bevégeztük,
|
|||
|
|
önt szakaszával együtt más, adóbehajtás-mentes vidékre teszi át s
|
|||
|
|
nekem pihent csapatokat ad rendelkezésemre.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald könnyebbülten sóhajta fel e szóra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor hozzányulok kardomhoz ismét. Köszönöm, kisasszony!</p>
|
|||
|
|
<p>– A hálával mi tartozunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka szerényen meghajtá magát a tiszt előtt s visszatért a
|
|||
|
|
biztoshoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr inte a csendőröknek, hogy kimehetnek; azután
|
|||
|
|
előhozatta Konyecz úrral az okmányokat s kiterítteté az asztalra.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
|
|||
|
|
"Page_161">-161-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Kezénél van kisasszonynak a szükséges pénz?</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt van nálam! szólt Ilonka, elővonva zsebéből a hímzett
|
|||
|
|
erszényt, melynek selyem hálóján keresztül csillogtak anyja
|
|||
|
|
megtakarított aranyai; annyi boldog nap emléke!</p>
|
|||
|
|
<p>– Talán akkor meg is várhatnók az összeszámlálással a papát, míg
|
|||
|
|
hazajön.</p>
|
|||
|
|
<p>– Egy perczet sem, uram!</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaza van, kisasszony. Ön is szeretne már tőlünk menekülni. Ez
|
|||
|
|
nagyon természetes. Hanem ez az összeszámolás mégis némi
|
|||
|
|
tárgyismerettel jár.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tesz semmit! Oda fogok figyelni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát nem bánom.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal elkezdé magyarázni Ilonkának azt a tudományt, hogy mit
|
|||
|
|
neveznek jövedelemadónak, földadónak és személykereset-adónak;
|
|||
|
|
mennyi háborúpótlék jár ehhez béke idején? Mitől kezdve kell
|
|||
|
|
lejárati kamatokat is fizetni? Mennyire megy a közmunkaváltság?
|
|||
|
|
hogyan tartozik a gazda cselédeiért is fizetni? húzza le ő maga
|
|||
|
|
azoknak béréből. És mindezekhez mennyi végrehajtási költség járul?
|
|||
|
|
és ez együtt mennyit tesz ki?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka mindezt megtanulta szépen, s számadása összeütött Gierig
|
|||
|
|
úréval.</p>
|
|||
|
|
<p>Aztán kitöltötte az asztalra az erszényke tartalmát s oda
|
|||
|
|
számlálta az aranyokat. Azután kiszámította a valutakülönbséget
|
|||
|
|
ércz- és papirpénz között, egy kis vitája volt Gierig úrral az ágió
|
|||
|
|
felett, melyet aztán hiteles börzetudósításokkal eligazított egy
|
|||
|
|
legujabb keletü hírlapból s végre annyira jutott Gierig úrral, hogy
|
|||
|
|
az adótartozást az érczkészlet teljesen födözte.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr ki is állítá a szabályszerű nyugtát a megtörtént
|
|||
|
|
fizetés felől.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald százados az ablaknak támaszkodva bámulta, mennyi bájjal
|
|||
|
|
s mily lélekjelenléttel végzi e szörnyű unalmas dolgot az a
|
|||
|
|
gyermek.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor ez meg volt, azaz hogy a nyugta Ilonka kezében,
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_162" id=
|
|||
|
|
"Page_162">-162-</a></span> az aranyak pedig Gierig pénztáskájában
|
|||
|
|
voltak: akkor előállt Konyecz úr, ki eddig főnöke székének karján
|
|||
|
|
áthajolva, kisérte figyelemmel a számadást, hogy nem történik-e
|
|||
|
|
benne valami hiba? Most ő is előbbre került s elővett valamit, a
|
|||
|
|
mit eddig a háta mögött tartogatott. Széles száját hegyesre
|
|||
|
|
szorította, s szemöldeit felhúzta magasra, mint a ki tréfája
|
|||
|
|
tökéletességéről meg van győződve, de nem akarja megengedni, hogy
|
|||
|
|
saját maga nevessen rajta legelébb is.</p>
|
|||
|
|
<p>– És még ez a kis birság is itten, kisasszony! szólt, Ilonka elé
|
|||
|
|
tartva valami fizetési meghagyást.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi az?</p>
|
|||
|
|
<p>– Tetszik látni!</p>
|
|||
|
|
<p>Láthatta biz azt; ama bizonyos dohánylevelek, miket anyja a
|
|||
|
|
butorok borítékjai alá rakott, hogy a molyt távol tartsák a
|
|||
|
|
szőrkelmétől, az állami gondviselés haragját vonta maga után.
|
|||
|
|
Megbüntették érte öt forint és még néhány authentikus
|
|||
|
|
krajczárig.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezt is meg kell még fizetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka tudja jól, hogy hiába fogja azt mondani, hogy itt több
|
|||
|
|
pénz nincs már a háznál; csak azt fogják rá felelni, hogy: «No, hát
|
|||
|
|
várunk, a míg lesz.»</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr kárvigyorogva állt előtte és gyönyörködött
|
|||
|
|
zavarában.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka most hirtelen a zsebébe nyúlt, kivette onnan a kését s
|
|||
|
|
kinyitotta.</p>
|
|||
|
|
<p>No, no! gondolá magában Konyecz úr. Ez nem jót akar.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka pedig azt tette azzal a késsel, hogy a karján volt egy
|
|||
|
|
karperecz tizenkét magyar ezüst hatosból, a tizenharmadik egy
|
|||
|
|
magyar feliratú arany; nagyon viselték azt egy időben. Azzal a
|
|||
|
|
késsel kifeszítette a karpereczéből az aranyat s oda dobta
|
|||
|
|
Konyecznek. Ez is ki van fizetve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Többé nem tartozunk semmivel?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezuttal nem, kisasszony! felelt Gierig úr és mélyen meghajtá
|
|||
|
|
magát udvariasan. <span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
|
|||
|
|
"Page_163">-163-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Most már igen nyájas akart lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lássa nagysád, szép kisasszony; miért nem lehetett azt
|
|||
|
|
mindjárt ezen kezdeni? Tudtam én, hogy ez így fog végződni. Hát nem
|
|||
|
|
jobb lett volna mindjárt eleve, minden gyülölködés mellőzésével ezt
|
|||
|
|
cselekedni? Minek kényszeríteni az államhatalmat, hogy alattvalók
|
|||
|
|
iránt kellemetlen módszerekhez folyamodjék?</p>
|
|||
|
|
<p>– Biztos úr! szólt közbe a kapitány, végezze ön kegyes
|
|||
|
|
oktatásait röviden, mert én nyergeltetek.</p>
|
|||
|
|
<p>Végezni is kellett, mert Ilonka kisietett a konyhába, hogy
|
|||
|
|
rendeletet adjon Böskének minden további vendégellátási készületek
|
|||
|
|
rögtöni megszüntetésére.</p>
|
|||
|
|
<p>– No lássa ön, kapitány úr, hogy nekem mindig igazam van! szólt
|
|||
|
|
Gierig. Az ember ne legyen sentimentális. Mi mindnyájan csak gépek
|
|||
|
|
vagyunk, a kiknek nem szabad éreznünk, gondolkoznunk, hanem azt,
|
|||
|
|
akkor és addig cselekednünk, a mit, a meddig és a mikor az
|
|||
|
|
államfőnökök velünk cselekedtetni jónak látják.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem már ennek felét sem hallotta Föhnwald; sietett ki a
|
|||
|
|
lovához s rendeletet adott a katonáinak, hogy nyergeljenek.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr meg a biztos és a csendőrök előfogatait sietteté
|
|||
|
|
továbbmozdulásra. Nem volna helyes taktika későbbre maradni, mint a
|
|||
|
|
katonák eltávoznak.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr azalatt vidám, derült arczczal állt ki a folyosóra,
|
|||
|
|
mint szeretett házibarát, kit nehezen eresztenek a háziak, de a ki
|
|||
|
|
mégis útra készül, s viszi magával e kedves napok feledhetlen
|
|||
|
|
emlékét.</p>
|
|||
|
|
<h2>A POJÁCZA.</h2>
|
|||
|
|
<p>Mielőtt azonban Gierig úr előfogata a sok hámmal rendbe jött
|
|||
|
|
volna, még egy kis közbejött esetnek kelle befejezni a vidám nap
|
|||
|
|
mulatságait.</p>
|
|||
|
|
<p>Az uton egyszerre csak nagy zsivaj kerekedik; a sok <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span>
|
|||
|
|
lebzselő béres-gyerek, a kinek mindegy, akármi történik odabenn a
|
|||
|
|
házban, elkezd kiabálni bomlottul:</p>
|
|||
|
|
<p>«Hujja hó! Gyün a pojácza! Hopsza pojácza!»</p>
|
|||
|
|
<p>S azzal bevonul a ház udvarára egy karaván, mely áll – először
|
|||
|
|
is egy kétkerekü talyigából. A talyigán egy csomó lim-lom, a fölött
|
|||
|
|
egy kis szegény kiéhezett gyermek; nem tudni: fiú-e vagy leány? a
|
|||
|
|
szekér mellett még egy nagyobb gyerek, csörgős dobbal a kezében;
|
|||
|
|
mind a kettő szennyes tricotba öltözve, tulipiros rongyokkal, meg
|
|||
|
|
színehagyott szellős tüllanglais-val felczifrázva; szétszórt hajaik
|
|||
|
|
leszorítva vásott szalagokkal. A talyiga két rúd-villája között van
|
|||
|
|
maga a pojácza befogva. Ő húzza a kocsit. A harminczas években lévő
|
|||
|
|
férfi, vándor csepüevő komédiás, a pusztai csárdák mulattatója;
|
|||
|
|
csúfsága, bolondozója az utolsó sihedernek is, ki utána kiabálja:
|
|||
|
|
«hopsza pojácza!» Ennek a fején van hegyes csörgős sipka, egyéb
|
|||
|
|
öltözete tarka foltokból áll, a miken meglátszik, hogy rajta szokta
|
|||
|
|
kimosni a zápor, s rajta szokta megszárítani a szél. A pojáczának
|
|||
|
|
épen úgy, mint gyermekeinek, vastagon ki van mázolva az arcza
|
|||
|
|
krétával és durva piros festékkel, szemöldökeik holdformára
|
|||
|
|
feketén, korommal.</p>
|
|||
|
|
<p>Végül a szekér egyik rúdjához kötve, üget egy kis tatár ló. Ez
|
|||
|
|
nem huzza a talyigát, csak a gazda. A ló maga is művész s nagyobb
|
|||
|
|
kár volna érte, mint az emberért. Mert ha a gazda megszakad, a ló
|
|||
|
|
megél nála nélkül, de ha a lova megszakad, az a gazdájának nagy
|
|||
|
|
kár.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát ez a karaván épen most vonul be az exequált ház udvarára,
|
|||
|
|
egy kis vidám bolondos productiót csinálni a háznép
|
|||
|
|
mulattatására.</p>
|
|||
|
|
<p>Soha jobbkor!</p>
|
|||
|
|
<p>– Menjenek innen, szegény emberek, Isten szent hírével. Itt
|
|||
|
|
nincs most komédiázni való hely! – küldé őket Böske, mielőtt
|
|||
|
|
leczihelődtek volna.</p>
|
|||
|
|
<p>– De csak hagyja őket! hadd jőjjenek. Lássuk, mit tudnak! –
|
|||
|
|
monda Gierig úr. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
|
|||
|
|
"Page_165">-165-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Böske aztán azt gondolta, hogy a biztos úr ma nagyon adakozó
|
|||
|
|
kedvében lehet, komédiát akar látni, hadd bukfenczezzenek hát az
|
|||
|
|
ártatlanok a tiszteletére, legalább keresnek «ezen» uraktól egy pár
|
|||
|
|
krajczárt, az is jó lesz nekik.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ember arra a gondolatra is jöhet, hogy ez valami csattanós
|
|||
|
|
ötlet: egy, az utolsó fillérig kiexequált háznál komédiát játszani.
|
|||
|
|
Gierig úrtól kitelhetik ilyen.</p>
|
|||
|
|
<p>De ne legyünk igazságtalanok. A nyolczkezű nem malitiosus. Ő
|
|||
|
|
megragadja áldozatait, kiszívja nedveiket, nem azért, mintha az
|
|||
|
|
egyikre, vagy a másikra hagyományszerűleg haragudnék, hanem mert az
|
|||
|
|
neki missiója. Egyenlően ragadja meg a fürdő hajadont, s az uszó
|
|||
|
|
tengeri pókot. Neki mindegy: rák, vagy ember. Van egy tömlője,
|
|||
|
|
melyet meg kell töltenie; abban minden tintává válik: meleg vér és
|
|||
|
|
hideg ázalag.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr szivarozva dült a folyosó mellvédjére, s onnan nézte a
|
|||
|
|
bohócz művészkedéseit.</p>
|
|||
|
|
<p>Az kimerített minden csodamívelést, a mivel ponyvaművészek a
|
|||
|
|
falusi nép tetszését és krajczárjait el szokták ragadni.
|
|||
|
|
Leterítette a piszkos pokróczot, melyen maga és porontyai tótágast
|
|||
|
|
álltak, jártak a tenyereiken, derekaikat kificzamítva;
|
|||
|
|
súlyegyenezte talpain mind a két gyermekét, lábaikkal ég felé,
|
|||
|
|
fejökkel apjok talpán állva; evett csepüt, okádott tüzet s huzott
|
|||
|
|
ki vég-szalagokat orrán száján, s csinált mindezekhez torzképeket,
|
|||
|
|
a hogy mozgékony arczvonásaitól kitelt; beszélt hozzá a világ
|
|||
|
|
minden nyelvén, és erőtette a kaczagást saját tréfái fölött.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr magas érdekeltséggel nézte az előadást.</p>
|
|||
|
|
<p>Végre a bohócz elővezette a kis tatár-paripát, s annak művészi
|
|||
|
|
tulajdonaival ismerteté meg a magas társaságot. A kis lovacska
|
|||
|
|
tudott apportirozni, mint a vadászkutya; ki tudta toporzékolni első
|
|||
|
|
lábaival a számtani kérdéseket, miket gazdája feladott neki;
|
|||
|
|
letérdelt a parancsszóra és tánczolt galoppot, keringőt a dobszó
|
|||
|
|
melódiája mellett. Igen tudományos egy személynek mutatá be magát.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
|
|||
|
|
"Page_166">-166-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Mikor aztán a bohócz kimeríté művészete egész tárházát s azt
|
|||
|
|
hitte a magas uraságok mosolygó ábrázatából, hogy itt tökéletesen
|
|||
|
|
sikerült vendégszereplésével az irányadó körök érdekeltségét
|
|||
|
|
felköltenie, elvégre levevé csörgő sipkáját s megindult a müvészet
|
|||
|
|
adóját beszedni.</p>
|
|||
|
|
<p>Igy indul meg a szegény tengeri-pók molluscokra vadászni, míg
|
|||
|
|
észrevétlenül a nyolczkezű hydra ölelésébe téved.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bravo, bajazzo! bravo! tapsola neki Gierig úr. Te ugyan
|
|||
|
|
kitünőleg kezeled és lábalod művészetedet. Méltán helyet
|
|||
|
|
foglalhatnál a circus Renz tagjai között. Hát már most a belépti
|
|||
|
|
díjról van szó, ugy-e? Mi nálad az entrée?</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz viszonozni vélte a tréfát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Embere válogatja, uram! – parasztok adnak krajczárt, garast;
|
|||
|
|
urak adnak, a milyen urak, ki hatost, ki forintot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ejh! te nem is vagy követelő. «Közönséges emberek a hogy
|
|||
|
|
telik; magas uraságok tetszés szerint.» Ilyenformán mégis csak
|
|||
|
|
behoz a művészet naponkint egy forintot egyre-másra?</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz olyan ártatlan volt, hogy ezt az urat vidám, nyájas
|
|||
|
|
ábrázatjával háziúrnak nézte; a ki csak azért tudakozódik, hogy
|
|||
|
|
tájékozhassa magát, milyen mélyen nyuljon a tárczájába, az eléje
|
|||
|
|
akadt művészetet megjutalmazni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! uram, akár kettőt is, ha ilyen derék urakra akadok.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, de vegyünk csak egyet, – szólt Gierig úr; – s tegyük fel,
|
|||
|
|
hogy van hatvanöt nap, a mikor semmi kereset sincs; marad egy évre
|
|||
|
|
háromszáz forint szabad kereset. Ennyit csak kapsz, bohócz,
|
|||
|
|
ugy-e?</p>
|
|||
|
|
<p>A jámbor bolond sietett ráhagyni, hogy igen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát aztán mennyi adót szoktál ettől a jövedelmedtől fizetni,
|
|||
|
|
bajazzo?</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz azt hitte, hogy valami válogatott humoristikus emberrel
|
|||
|
|
akadt össze. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
|
|||
|
|
"Page_167">-167-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Igen sokat, uram! – viszonzá tréfásan. – Minden évben
|
|||
|
|
elszakgatok egy lebernyeget, azt a rongyászok felszedik, abból
|
|||
|
|
aztán csupa száz forintos bankó készül.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr maga nevetett legjobban a válasznak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól válaszoltál, bajazzo; hanem az idénre mégis csak
|
|||
|
|
hátralékban vagy. Háromszáz forint bevallott évi jövedelem után a
|
|||
|
|
III-ik tabella szerint jár évi adó huszonegy forint. Ez a te
|
|||
|
|
tartozásod.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal odafordult Konyecz úrhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Irjon ön ennek az úrnak egy nyugtát huszonegy forint jövedelmi
|
|||
|
|
adóról, a III-ik táblázat szerint.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr komolyan vette az utasítást.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz pedig szörnyű fanyar torzképeket csinált festett
|
|||
|
|
ábrázatjával s korom-szemöldeivel.</p>
|
|||
|
|
<p>No még ilyen aprópénzzel csakugyan sehol sem fizették ki Hans
|
|||
|
|
Kaczenbuckelt.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr dictálta Konyecznek.</p>
|
|||
|
|
<p>Az adóköteles neve Kaczenbuckel János.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz ekkor kezdett csak környezetére tüzetesebb figyelmet
|
|||
|
|
fordítani, s világi eszével összevetegetni: hogy hiszen ő ide
|
|||
|
|
átkozott rosz helyre vetődött. Itt executió van. S ezek a vendégek
|
|||
|
|
itt harácsot szednek! Nem tréfa itt lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyet szólt a fél szája szegletéből a két gyereknek, azok
|
|||
|
|
hirtelen összekapták a pokróczot, s kezdtek iramodni a talyigával,
|
|||
|
|
meg a kis lóval a kapu felé: hanem Gierig úr visszahozatta a
|
|||
|
|
csendőrökkel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ejnye! ejnye! Te Kaczenbuckel János, hát bizony elszöknél
|
|||
|
|
előlem a tárgyalás közepett! Ez már rosz tréfa tőled. Biz itt
|
|||
|
|
hagynád nékem a nyugtatványodat, pedig milyen régen kereslek vele.
|
|||
|
|
Itt van, fogjad, s fizesd ki a huszonegy forintot.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz csakugyan azt hitte, hogy most már igazán tréfálnak
|
|||
|
|
vele. Még országos vásárban sem történt meg az soha, hogy ő
|
|||
|
|
huszonegy forintot látott volna egy rakáson. Annyi garas volt néha
|
|||
|
|
napján legfőbb kincse. <span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
|
|||
|
|
"Page_168">-168-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Fizessen ön a páholyáért huszonkettőt, a honnan az előadásomat
|
|||
|
|
nézte, s akkor aztán quitteljünk! – szólt a bohócz, folytatva a
|
|||
|
|
tréfát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Művész uram! (Most már művésznek nevezte Gierig úr). Nekem
|
|||
|
|
nincs időm tréfálni. Ez komoly dolog. Az ön idei adóhátraléka
|
|||
|
|
huszonegy forint, s ön kötelezve van fizetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– De nekem egy batkám sincs!</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor ingó zálogot tartozik adni, vagy végrehajtás-képes
|
|||
|
|
tárgyat kimutatni.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz nagyot röhögött.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ohohó! Hahaha! végrehajtás-képes tárgyat? Tessék választani a
|
|||
|
|
két gyerek közül, melyiket akarja uraságod elkobozni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Semmi szó sincs a gyerekről. Van te neked egyebed is. Ott van
|
|||
|
|
a ló.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz festett pofája egyszerre kiegyenesült erre a szóra.
|
|||
|
|
Arra nem is gondolt, hogy még a ló is kérdésbe jöhessen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hja, uram, az a ló nem olyan ló, mint más ló; az nekem
|
|||
|
|
mesterségem eszköze, mint ácsnak a bárdja, csizmadiának a dikicse,
|
|||
|
|
szabónak az ollója. Azt tőlem elvenni semmi tartozásban nem szabad.
|
|||
|
|
Az a ló annyi, mintha kezem, lábam volna.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lárifári! – hatalmaskodék alá a nyolczkezű. – Te magad a két
|
|||
|
|
porontyoddal ló nélkül is csinálhatsz komédiát, hányhatod a
|
|||
|
|
bukfenczeket, rághatod a patkószeget, tánczoltathatod az orrod
|
|||
|
|
hegyén a szalmaszálat. Vagy fizeted szépen és rögtön, a mivel az
|
|||
|
|
államnak tartozol, vagy elveszem a lovadat.</p>
|
|||
|
|
<p>Kaczenbuckel János nem akart hinni egy olyan authentikus
|
|||
|
|
organumnak, mint Gierig úr nyelve; kétségében a lova kantárát tartó
|
|||
|
|
csendőrhöz fordult, azt interpellálta saját cseh idiomiáján, hogy
|
|||
|
|
tréfa-e ez, vagy valóság?</p>
|
|||
|
|
<p>A jámbor csendőr aligha olyasmit nem felelhetett neki hasonló
|
|||
|
|
cseh nyelven, hogy soha se nevessen ezen az <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span>
|
|||
|
|
előadáson, mert ez a legmagasabb tragikum ő rá nézve. Ha valakit ez
|
|||
|
|
az úr megfogott, azon az egész litánia sorozatában nincs senki, a
|
|||
|
|
ki segíthessen; legalább a magyarázat után a bohócz elfakadt sírva,
|
|||
|
|
elhajítá csörgő sipkáját, felrohant az ámbitusra Gierig úrhoz,
|
|||
|
|
térdre esett előtte s elkezde rimánkodni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram, nagyságos uram! Legyen irgalommal! Nincs nekem pénzem,
|
|||
|
|
nincs nekem keresetem; annyi sincs, a mennyiből kenyeret adhassak a
|
|||
|
|
porontyaimnak. Nem eszünk mi hétszámra főtt ételt. Kegyelmezen meg!
|
|||
|
|
Jertek, gyerekek, ti is öleljétek át kezeit lábait a nagyságos
|
|||
|
|
úrnak, a méltóságos, a kegyelmes úrnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr majd megszakadt nevettében e jelenet fölött. Az igaz,
|
|||
|
|
hogy tréfás látvány is volt! Egy bohócz, fehérre, pirosra kifestve,
|
|||
|
|
a ki fenhagon sír, mintha Hinkóból játszana egy jelenetet; aztán a
|
|||
|
|
két kicsi pojácza, a ki a nagyságos úr kezeibe, lábaiba
|
|||
|
|
csimpajkodik, mig a nagyságos úr kézzel-lábbal igyekszik e gáncsos
|
|||
|
|
ölelések közül kiszabadulni; a mi nagyon nehezen megy, mert a
|
|||
|
|
bohócz-ivadék karjai szívósak. Az egyik szitkozódik, a másik
|
|||
|
|
könyörög. Igazán cirkusi élvezet! Konyecz úr a legméltányosabban
|
|||
|
|
megfizethetné a belépti díjat, mert ő jól mulatott, de nem
|
|||
|
|
kardlappal, a hogy később ura parancsára cselekvé, szétverve a
|
|||
|
|
tolakodó semmirekellőket.</p>
|
|||
|
|
<p>Szemtelen komédiások, még ennyire merik vinni a tolakodást.</p>
|
|||
|
|
<p>Szemtelen komédiás had! – fújt rájok egészen felgerjedve Gierig
|
|||
|
|
úr; majd adok én tinektek Steuernachlaszt! Az ilyen gaz csavargó
|
|||
|
|
nép itt megszedi, ott megszedi magát pénzzel: vándor szinészek,
|
|||
|
|
czigányok, konczert-adó virtuózok, s aztán adót sehol sem fizetnek.
|
|||
|
|
Más szegény ember turja a földet, hogy a státusnak eleget tehessen;
|
|||
|
|
ezek meg csak korhelykednek, esznek-isznak; s ha veszik észre, hogy
|
|||
|
|
jön az adóintő czédula, álló! szedik a sátorfát, illannak odább.
|
|||
|
|
Került már egy pár ilyen országcsaló a kezemre, mint te vagy. Azok
|
|||
|
|
is megemlegetnek, <span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
|
|||
|
|
"Page_170">-170-</a></span> tudom. Tizenkét esztendeig nem fizettek
|
|||
|
|
adót sehol. Hát azt gondoljátok, hogy szabad az országban olyan
|
|||
|
|
embereknek is lenni, a kik tizenkét esztendeig nem fizetnek adót?
|
|||
|
|
De már az ilyen ficzkókra valóságos szenvedélylyel tudok vadászni;
|
|||
|
|
mert ezek még élczet csinálnak abból, hogy megcsalják az államot.
|
|||
|
|
Láss hozzá, hogy fizess, teremtsd elő, a mivel tartozol, vagy
|
|||
|
|
gyalog maradsz.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz nem könyörgött többé a nyolczkezűnek, hanem fölvette
|
|||
|
|
alázatosan hegyes süvegét s elindult kéregetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Hiszen olyan sokan vannak itt ezen az udvaron. Talán segíthetnek
|
|||
|
|
rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>Legelső volt, a kit megszólított, a kapitány.</p>
|
|||
|
|
<p>– Édes barátom! – szólt neki Föhnwald, – itt rosz helyen
|
|||
|
|
koldulsz. A háziaknak utolsó fillére is azon másik úrhoz vándorolt;
|
|||
|
|
azok neked nem fognak semmit adhatni. Rólam pedig hidd el, hogy ha
|
|||
|
|
volna pénzem, nem hagytalak volna annyi ideig a porban henteregve
|
|||
|
|
könyörögni. Nekem «már» egy garasom sincsen. És az egész
|
|||
|
|
legénységemnél nem találsz egy árva batkát. Ha majd találkozol még
|
|||
|
|
magadnál is nyomorultabbakkal, a kik éhségtől betegen feküsznek az
|
|||
|
|
utolsó vánkosukon, azoktól kérdezd meg, hogy miért nincs a
|
|||
|
|
katonáknak pénzük, a kik hozzájuk voltak szállásolva? Ne mázold
|
|||
|
|
össze könyeiddel a festéket arczodon, felebarátom! bucsúzzál el
|
|||
|
|
lovadtól, s eredj bukfenczet vetni. A többiek is mind azt
|
|||
|
|
teszik.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úrnál most már point d’honneur kérdése volt, tekintélyét
|
|||
|
|
fenntartani. Hintaja elő járt: a csendőröknek parancsot adott, hogy
|
|||
|
|
a bohócz lovacskáját kössék oda a lógós mellé.</p>
|
|||
|
|
<p>Az már aztán valódi uraknak való komikum volt, a hogy erre a
|
|||
|
|
szóra a bohócz lovacskája nyakába borult, a hogy összecsókolta
|
|||
|
|
annak ábrázatját, a hogy annak keservesen hizelgett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kedves lovam! kedves jó barátom! egyetlen kenyeres társam! a
|
|||
|
|
kinek minden falatom felét odaadtam, a ki <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span>
|
|||
|
|
segítettél azt megkeresni. Szegény feleségem nevelt; annak a nevét
|
|||
|
|
is viseled. Most már te is utána mégy. Meghalsz, a hogy az meghalt.
|
|||
|
|
Oh! kedves szeretett kis lovam, ki keres már az én gyermekeimre
|
|||
|
|
kenyeret?</p>
|
|||
|
|
<p>Egy perczre az a gondolatja támadt a bohócznak, hogy leüti a
|
|||
|
|
lovát tartó csendőrt a saját puskájával, aztán felkap a lovára, s
|
|||
|
|
nyargal vele a világba; hanem aztán csak letett róla. «Hová futnál
|
|||
|
|
te szegény ember annyi lovas katona elől, a te kis
|
|||
|
|
macskalovaddal?»</p>
|
|||
|
|
<p>Bizony hozzákötötték azt Gierig úr előfogatához.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr végezte e helyen munkáját s sietett még ma odább
|
|||
|
|
kelni. Folytatnia kell missióját s magán-mulatságért nem maradhat
|
|||
|
|
egy helyen sokáig.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz még egyszer néma esdekléssel emelé fel hozzá
|
|||
|
|
összekulcsolt kezeit, mikor a nagyságos úr a kocsiba felhágott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Takarodjék ez az ember előlem! uraskodék alá a nyolczkezű
|
|||
|
|
alattvalóihoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr felkapott a bakra, a két csendőr a parasztszekérre;
|
|||
|
|
Gierig úr nyájasan üdvözlé a századost: «A viszontlátásig, kapitány
|
|||
|
|
úr!» – mire Föhnwald olyasmit mormoghatott fogai közül, hogy: «Ne
|
|||
|
|
kivánd te azt magadnak!» Azzal a két kocsi elrobogott az
|
|||
|
|
udvarról.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz kiszaladt utánuk a kapuig, onnan nézett sokáig az
|
|||
|
|
elrobogó kocsik után. Az a halvány reménye volt, hogy talán mégis
|
|||
|
|
tréfa ez az egész. Csak őt akarják egy kicsit megijeszteni a
|
|||
|
|
nagyságos urak, a kiknek igen jó mulatság lehet egy ilyen szegény
|
|||
|
|
komédiást kétségbeejteni; s majd ha jó messze elmentek, akkor
|
|||
|
|
eloldják a lovacskát a kötőfékről s eleresztik. Visszatalál az a
|
|||
|
|
gazdájához, egyenest.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor aztán látta, hogy azok bizony egészen elmentek s a
|
|||
|
|
lovacska csak nem jön vissza, akkor visszatámolygott az
|
|||
|
|
udvarra.</p>
|
|||
|
|
<p>A katonák mind a lovaikon ültek már, a százados is nyergében
|
|||
|
|
volt. <span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
|
|||
|
|
"Page_172">-172-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! – kérdé a bohócz; – igazán elvitték a lovamat?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igazán!</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit fognak vele csinálni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Eladják a vásáron.</p>
|
|||
|
|
<p>Ekkor a bohócz szemei elkezdtek vérben forogni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor hát minek éljek én tovább és a gyermekeim? Megölöm őket
|
|||
|
|
és aztán magamat!</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal kirántotta becsukó kését mély zsebéből s rohant
|
|||
|
|
gyermekeinek ádáz dühvel.</p>
|
|||
|
|
<p>A két komédiás-poronty vijjongva futott el apja elől,
|
|||
|
|
odamenekültek a katonák lovai alá, apjuk utánuk a késsel; a katonák
|
|||
|
|
iparkodtak őt visszatartani, egy-kettő leugrott lováról, hogy
|
|||
|
|
elfogja; a bohócz kitépte magát kezeik közül s üldözőbe vette
|
|||
|
|
gyermekeit; azok végre befutottak a nyitott konyhába, s az utánuk
|
|||
|
|
rohanó bohócz Ilonka kisasszonynyal találkozott szembe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Megálljon! szólt hozzá parancsoló hangon Ilonka. Mit akar?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ölni és halni. Magamat s gyermekeimet elölni. Nem parancsol
|
|||
|
|
nekem abban senki.</p>
|
|||
|
|
<p>– Térjen magához! szólt a fiatal leány a dühöngőhöz s kivette
|
|||
|
|
kezéből a kést olyan könnyedén, mintha pákosz gyermek kezéből vette
|
|||
|
|
volna ki. – Mit akar ön ezzel a késsel?</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz elkezdett zokogni és nem volt több szónak ura.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jőjjön velem! – szólt Ilonka. – Én adok önnek elvett lova
|
|||
|
|
helyett másikat. Azért ne essék kétségbe.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal megfogta a bohócz kezét s vonta magával az istálló
|
|||
|
|
felé.</p>
|
|||
|
|
<p>– «Csilla! ne!» – kiáltott a leány az istálló-ajtóban.</p>
|
|||
|
|
<p>A hívásra kijött hozzá a kedvencz pony; szép kis zsemlyesárga
|
|||
|
|
lovacska volt, hófehér sörénynyel és farkkal. Az ajtóban bókot
|
|||
|
|
csinált asszonykája előtt s odadörzsölé nyakát a leány vállaihoz.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
|
|||
|
|
"Page_173">-173-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Nézze ön, ez épen olyan kis okos paripa, mint az öné volt.
|
|||
|
|
Nekem is olyan kedves állatom ez. Szóra hallgat; mindent megtanúl.
|
|||
|
|
Vigye el ön cserébe az elveszetttért; s aztán ne bántsa gyermekeit,
|
|||
|
|
ne essék kétségbe. Járjanak Isten hirével!</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka kezébe adta a bohócznak lovacskája kötőfékjét.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz térdre esett előtte.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kisasszony! – Én nem tudok mit mondani. – Hallgat is én rám
|
|||
|
|
valaki az égben! – Használ is ilyen szegény ördögnek az áldása
|
|||
|
|
valamit? – Ön engem a pokoltól mentett meg. Oda akartam menni
|
|||
|
|
egyenesen. Kétségbe voltam esve: meg voltam ölve. Ön feltámasztott;
|
|||
|
|
ön emberré tett. Én szegény ördög vagyok, Kaczenbukel a nevem. Azt
|
|||
|
|
sem örököltem apámtól. Csufságból hagyták rajtam. Bohócz vagyok.
|
|||
|
|
Kukacz vagyok. Lábbal tiport féreg vagyok. Nem tudom, hogyan
|
|||
|
|
szolgálom meg önnek ezt valaha éltemben. De ha van Isten a
|
|||
|
|
mennyországban, ez a nyomorúlt bohócz mégis megszolgálja önnek ezt
|
|||
|
|
valaha! – Kisasszony, hadd csókoljam meg szép kezeit.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka nem gátolta a bohóczot, hogy kezét megcsókolhassa,
|
|||
|
|
könyeivel eláraszthassa, s míg a bohócz eléje futott két gyermekét
|
|||
|
|
sietett szenvedélyen összecsókolgatni, addig Ilonka is megölelte hű
|
|||
|
|
lovacskája nyakát, s lopva egy csókot nyomott annak fejére. Talán
|
|||
|
|
nem is látta senki.</p>
|
|||
|
|
<p>«Marsch! Marsch!» hangzott a kapitány vezényszava, s a tizenhat
|
|||
|
|
lovas tovarobogott az udvarról.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka besietett a szobába.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz odább haladt.</p>
|
|||
|
|
<p>A pusztai lak udvara csendes lett. A nap alkonyatra járt már.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
|
|||
|
|
"Page_174">-174-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>A VÉGSŐ CSAPÁS, A MI MÉG NEM AZ UTOLSÓ.</h2>
|
|||
|
|
<p>Késő este érkezett haza Világosi.</p>
|
|||
|
|
<p>Eléje siető neje és leánya arczáról olvashaták a balsikert.</p>
|
|||
|
|
<p>Alig szedték le az utiköpenyt válláról, a szobába érve, midőn
|
|||
|
|
egyenesen tudatá velük a rosz hírt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiába jártam. A városban nem kaphatni már kölcsönt semmi
|
|||
|
|
kamatra. A leghirhedtebb uzsorások sem állnak magamforma emberrel
|
|||
|
|
szóba. Módjukban van pénzüket a leggazdagabb földbirtokosoknak
|
|||
|
|
kiadni százas kamatra. Azokat is adóért fojtogatják.</p>
|
|||
|
|
<p>Ekkor nézett körül s bámulva kérdezé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát vendégeink hova lettek?</p>
|
|||
|
|
<p>A két hölgy tétovázva nézett egymásra: melyikük mondja meg neki
|
|||
|
|
a leverő tényt?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka vállalta azt is magára, ha atyja haragudni fog azért, ne
|
|||
|
|
anyját érje a harag.</p>
|
|||
|
|
<p>– Már elmentek. Ma délután nem akartak tovább várni s erőszakkal
|
|||
|
|
akartak betörni anyám szobájába. A százados védett bennünket, s
|
|||
|
|
akkor fegyverrel fordultak ő ellene is. Én nem akartam, hogy máson
|
|||
|
|
is szerencsétlenség történjék: előadtam a pénzt, a mi
|
|||
|
|
haszonbérünkre volt félretéve, s kifizettem mind.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi, a mint ezt meghallá, nem zugolódott, nem tett senkinek
|
|||
|
|
szemrehányást, csak leroskadt egy székbe az asztal mellé, s két
|
|||
|
|
kezét ölébe téve, fejét lecsüggeszté mellére s szörnyen
|
|||
|
|
elhallgatott.</p>
|
|||
|
|
<p>Olyan rém-idéző volt ez elhallgatás. A két hölgy nem mert
|
|||
|
|
megmozdulni helyéről, nem mert egy szót szólani.</p>
|
|||
|
|
<p>Szinte jól esett, hogy valaki nyitja kivülről az ajtót s megtöri
|
|||
|
|
a csendet.</p>
|
|||
|
|
<p>A majorsági cselédek jöttek be a szobába: a kocsis, az öreg
|
|||
|
|
béres, a kis-béres, a juhász; arczaikon szokatlan <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span>
|
|||
|
|
meghatottság látszott; csendesen jöttek, nem kopogtak a saruikkal,
|
|||
|
|
s helyet adtak annak, a kit szószólónak választottak maguk
|
|||
|
|
közül.</p>
|
|||
|
|
<p>A juhász lépett előre.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tens uram! mink is bejöttünk, ha megengedi, a magunkét
|
|||
|
|
elmondani. Nem tudom czifrázni: úgy mondom el, a hogy jön.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy tetszett, mintha Világosi fejével intene, hogy jól van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Isten megalázott bennünket a fekete földig – mondá a juhász; –
|
|||
|
|
ime, porrá lettünk még életünkben. Érezzük, hogy semmik vagyunk;
|
|||
|
|
semmink sincsen. Mikor jó dolgunk volt, ugyan kevélyek voltunk,
|
|||
|
|
ugyan zugolódtunk, hogy mért nincs még jobban? Szidtuk a gazdát,
|
|||
|
|
nem kiméltük jószágát, nem néztük a kárt. De más emberek vagyunk
|
|||
|
|
mostan! Megtanított bennünket rá nemcsak a hatalmas úr Isten, hanem
|
|||
|
|
a hatalmas úr emberek is. – Oh uram! Én vétkes ember voltam;
|
|||
|
|
gyújtogatás terhe feküdt a lelkemen; de azok után, a miket három
|
|||
|
|
nap óta láttam, olyan könnyünek érzem magamat, mint egy semmiben
|
|||
|
|
nem tudó gyermek. Az én terhem csak egy pehely lesz ott, a hol
|
|||
|
|
ezeket mázsálják. Hiszen vigyék el a tizediket az Isten áldásából,
|
|||
|
|
azt a biblia sem tiltja, – de a szent irásban sem olvastuk, hogy a
|
|||
|
|
hol az Isten tíz csapást mért a nyomorultakra, az emberek még a
|
|||
|
|
tizennegyedikkel is oda sújtanak! – Uram! mi tudjuk, hogy itt ennél
|
|||
|
|
a háznál pénz nincsen, nem is lesz soká. De ne csüggeszsze azért
|
|||
|
|
fejét búnak. A nyomoruságban megismerik az emberek egymást. Mi
|
|||
|
|
megegyeztünk egymás között és bejelentjük, hogy elszolgálunk jövő
|
|||
|
|
nyárig bér nélkül, fizetés nélkül. Egy fillér sem kell nekünk új
|
|||
|
|
kenyérig. Beérjük száraz kenyérrel, míg benne tart, ha az is
|
|||
|
|
elfogy, egyikünk elmegy napszámba, s úgy tartja el a másikat, de
|
|||
|
|
nem hagyjuk el a gazdánkat ilyen nyomorúságában. Ha mindent
|
|||
|
|
elvittek is az úrtól, ezek a mi kérges tenyereink még itt maradtak,
|
|||
|
|
s ezek is érnek valamit. – Ne essék kétségbe <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> az úr.
|
|||
|
|
– Jön más idő, más esztendő. A föld kipihente magát, ugarba vetünk
|
|||
|
|
mindenütt. A jövő évben ontani fogja a magot a tarló, annyi lesz
|
|||
|
|
rajta az áldás. Visszakapjuk, a mit elvesztettünk s majd
|
|||
|
|
elfelejtjük, a mit szenvedtünk. – Hát ne essék az úr kétségbe.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné nem birta e szavakat végighallgatni a nélkül, hogy
|
|||
|
|
sirva ne boruljon azon karszék támlájára, a melyen férje ült.</p>
|
|||
|
|
<p>Boldog könyek, amik eltakarták szemeit, hogy ne lássa azt, a mit
|
|||
|
|
leánya végignézett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka tekintete az egész beszéd alatt atyja arczán függött.
|
|||
|
|
Látta, mint változik el annak arczszíne fokonkint, bántalmas
|
|||
|
|
ónhalványságot véve fel, mely a beesett szemüregek sötétjét még
|
|||
|
|
kisértetiebbé tette. E sötét, mély üregekből oly merően bámultak
|
|||
|
|
elé a ridegen felnyilt szemek, mint az álmodóé, s a homlok redői
|
|||
|
|
lesimultak. És azután lassankint összeesett a termete, mint a
|
|||
|
|
melyből az élet rugói hiányzanak; feje mind jobban aláhanyatlott
|
|||
|
|
mellére. Mikor a kérges kezű ember azt mondá neki végezetül, hogy
|
|||
|
|
hát reméljen, ne essék kétségbe: akkor egyszerre összeroskadt, s
|
|||
|
|
leesett volna székéről, ha leánya karjai fel nem fogják.</p>
|
|||
|
|
<p>– Atyám meghalt! – sikolta fel Ilonka, ki aggó irtózattal
|
|||
|
|
szemlélte e szörnyű átváltozást atyja arczán, s hirtelen eléje
|
|||
|
|
térdelt, és ölébe fogta fel az összeroskadót.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem Világosi szemei még néztek, és kezei még mozogtak: csak
|
|||
|
|
hogy kezeinek mozgása nem volt egyéb, mint tehetlen reszketés, és
|
|||
|
|
ajkainak mozgása nem adott már beszédet, csak határozatlan
|
|||
|
|
szótagokat.</p>
|
|||
|
|
<p>«Ta-ta-ta–te-te-te.»</p>
|
|||
|
|
<p>Ez volt, a mit még nyelve rebegni tudott.</p>
|
|||
|
|
<p>És az a merev tekintet!</p>
|
|||
|
|
<p>A szél ütötte-e meg? vagy megőrült?</p>
|
|||
|
|
<p>Ki tudná, mi történik ottan belül! <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>MI LETT A DÉLVIRÁGOKBÓL?</h2>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor úr néhány teknősbékalépéssel közelebb jutott
|
|||
|
|
czéljához. Találkozott Malvinnal elégszer.</p>
|
|||
|
|
<p>Hivatalánál fogva főellenőre volt azon vállalatoknak, mikre
|
|||
|
|
Lemming úr a kormánynyal szerződött. Az ilyen úrtól nem lehet
|
|||
|
|
kimélni néhány csésze theát; talán még egyebet sem.</p>
|
|||
|
|
<p>Sokszor volt Malvina egykori és mostani férjének dolguk
|
|||
|
|
egymással. Szépen megegyeztek mindig. Egyik kéz a másikat mossa.
|
|||
|
|
(Nem mondom vele még most, hogy szükségük van a mosdásra.)</p>
|
|||
|
|
<p>Azután Harter Nándor úrnak is voltak magánügyei, mikben Lemming
|
|||
|
|
úr szolgálatát igénybe vette.</p>
|
|||
|
|
<p>Például Elemér úrfinak a dolga. Ennek mindig pénzt kellett
|
|||
|
|
küldözgetni, eleinte Olaszországba, azután Francziaországba, azután
|
|||
|
|
Angolországba. A küldött pénz persze soha sem volt neki elég.
|
|||
|
|
Mindenütt adósságokat csinált államkölcsöni összegekig. Minden
|
|||
|
|
városban úgy kellett megszabadítani az adósok börtönétől,
|
|||
|
|
mesterséges egyezkedések által, miket csak Lemming úr
|
|||
|
|
összeköttetései negocziálhattak.</p>
|
|||
|
|
<p>Mindezeknél az eseteknél megannyi jó alkalma volt Harter Nándor
|
|||
|
|
úrnak egy-egy bizalmas theaestélyen Lemmingéknél Malvina szép
|
|||
|
|
szemeiért megbocsátani a tékozló fiúnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor a szép asszony olyan szépen tudott könyörögni azért a rosz
|
|||
|
|
fiúért, a kit most is kis fiacskájának nevezett, miként hajdan.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter úrnak olyan jól esett ezt hallani.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy este megint jön Lemming úrtól az üzenet, hogy kegyeskedjék ő
|
|||
|
|
méltósága odafáradni Lemming úrhoz, kit a rheumája nem ereszt ki a
|
|||
|
|
házból, kinek pedig okvetlen és sürgős mondanivalója van Elemér
|
|||
|
|
úrfiról. Nagy baj van. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
|
|||
|
|
"Page_178">-178-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Harter úr ismerte már az ilyen nagy bajokat. Csak épen most ásta
|
|||
|
|
ki fiát a londoni uzsorások alluvialis iszapjából, s megparancsolta
|
|||
|
|
neki, hogy rögtön üljön hajóra, és sehol ki ne szállva, addig
|
|||
|
|
szárazföldet ne érintsen talpaival, a míg Triesztbe ki nem teszik;
|
|||
|
|
ott már várni fog reá az eléje küldött Angyaldy, s elhozza hazáig.
|
|||
|
|
Elemér úrfi táviratozott is már Southamptonból, hogy ma ül fel az
|
|||
|
|
Atlantiquera, s két hét alatt otthon lesz.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha igaz?</p>
|
|||
|
|
<p>De mikor soha sem lehet a szavában véglegesen megnyugodni.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr a kandalló-szobában várt Harter úrra; erősen be volt
|
|||
|
|
a feje kötözve mindenféle melegítővel; az asszonyság ott volt
|
|||
|
|
mellette és ápolta, mint illik hű hitvestársához.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó estét!</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó estét! – köszönnek egymásnak. Harter Nándor észrevette
|
|||
|
|
Malvina arczán, hogy az szokatlanul meg van illetődve. Azt hitte,
|
|||
|
|
Lemming úr betegsége hatotta meg ilyen nagyon. Emlékezett rá, hogy
|
|||
|
|
mikor neki rheumája volt, akkor nem melegített úgy a képére
|
|||
|
|
bodzavirágos vánkosokat. Ez a Lemming mégis szerencsés kópé. Jó
|
|||
|
|
lenne rajta sajnálkozni!</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön beteg? tisztelt barátom. Higyje el, hogy nagyon, de
|
|||
|
|
nagyon…</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne tessék rajtam sajnálkozni nagyon! – vágott bele fájós
|
|||
|
|
pofáju kedvetlenséggel Lemming úr. – - Itt van egy telegramm
|
|||
|
|
Toulonból, Elemérről.</p>
|
|||
|
|
<p>No de már ez Harter úrnak is főfájást okozott!</p>
|
|||
|
|
<p>De ez már borzasztó! Nem megparancsoltam-e neki, hogy sehol ki
|
|||
|
|
ne szálljon? Mit keres Toulonban? A gazkölyök! Én nem küldök neki
|
|||
|
|
több pénzt!</p>
|
|||
|
|
<p>– Jaj, jaj, jaj a fogam! – nyivákolt Lemming úr. – Ugyan uram,
|
|||
|
|
engedjen szóhoz jutnom. Nincs az ön fia Toulonban, s nem kell már
|
|||
|
|
neki több pénzt küldeni. Itt a <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> távirat; az Atlantique a
|
|||
|
|
viharban elsülyedt, s egy ember sem menekült meg róla.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor tétovázva tekinte hol a férjre, hol a nőre, ha nem
|
|||
|
|
tréfálnak-e vele?</p>
|
|||
|
|
<p>No a mi Lemming urat illeté, arra a legjobb szándékkal sem
|
|||
|
|
lehetett ráfogni, hogy az most valami nagyon embernevettető
|
|||
|
|
kedvében van: csak úgy tátogott, mint a ki nem meri a fogait
|
|||
|
|
egymáshoz értetni, úgy érezvén, mintha azok közül kettő-három
|
|||
|
|
különösen meg volna nőve erre az ünnepélyes alkalomra, és midőn
|
|||
|
|
Nándor úr Malvinára tekinte, észreveheté, hogy az elébb is észlelt
|
|||
|
|
meghatottság kifejezése most már az elérzékenyülésig
|
|||
|
|
felmagasztosúlt arczán, s hosszú, sötét szempillái két
|
|||
|
|
fájdalomszült gyöngyöt törnek össze szemeiben. Utoljára pedig nem
|
|||
|
|
is bírja már elfojtani a szép hölgy érzelmeit, finom
|
|||
|
|
batiszt-zsebkendőjét szemére nyomja, halk zokogáshoz kezd.</p>
|
|||
|
|
<p>Erre már Harter úr is átlátja, hogy ez egészen komoly előadás, s
|
|||
|
|
gondolkozik valami megfelelő attituderől a maga részére is.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy hiszem, legpolitikaibb «pose» ily jelenetnél a fájdalomtelt
|
|||
|
|
atyának lerogyni egy karszékbe, s arczát tenyerével eltakarni;
|
|||
|
|
aztán időt engedni egy hosszú, művészi pauzának, melynek
|
|||
|
|
megsokaltával eljön a percz, melyben a lesújtott férfi erőt vesz
|
|||
|
|
érzelmein, parancsol könyeinek, hogy meg ne indúljanak;
|
|||
|
|
összeszorítja ökleit, leránczolja szemöldeit s rövid, szakgatott
|
|||
|
|
mondatokban megindul, mint kinek minden szava keserűségtől
|
|||
|
|
fojtogatott torkon szabadúl keresztül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez rettentő csapás… Uram… Nem tudom, hogyan élem túl?… Egész
|
|||
|
|
életem reménye…</p>
|
|||
|
|
<p>E gondolatnál ajkaiba kellett harapni. – Oly fájdalmas volt
|
|||
|
|
tovább mondani azt. Lemming úr pedig csúzos emberek rosz kedvével
|
|||
|
|
azt a vigasztalást mondta neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Már most nem kell méltóságodnak több pénzt küldeni utána.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
|
|||
|
|
"Page_180">-180-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Malvina finom érzése sietett ezt az otrombaságot
|
|||
|
|
kiegyenlíteni.</p>
|
|||
|
|
<p>Kezét nyujtá Harter Nándornak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szegény Elemér! Mégis csak jó fiú volt.</p>
|
|||
|
|
<p>S a mint így kezét nyujtá neki s könyező ragyogó szemeivel reá
|
|||
|
|
nézett, Harter Nándort még holdasabbá tette vele, mint eddig volt.
|
|||
|
|
Áldotta magában azt a tengert s azt a zivatart, mely neki e
|
|||
|
|
kézszorítást s e gyöngéd tekintetet megszerezte.</p>
|
|||
|
|
<p>És igyekezett helyzete előnyeit telhetőleg felhasználni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kegyed mindig szerette őt, – szólt megragadva az eléje
|
|||
|
|
nyújtott kezet. – Kegyed mindig jó volt hozzá… És nekem egyetlen
|
|||
|
|
gyermekem volt… Családom egyetlen ivadéka.</p>
|
|||
|
|
<p>Ki vehetné rosz néven, ha az atyai fájdalom e szónál mindkét
|
|||
|
|
kézzel szivéhez vonni kényszeríté a gyöngéd női kezet? Ezért még a
|
|||
|
|
jelenlevő férj sem neheztelhet. Hiszen Elemérnek Malvin valamikor
|
|||
|
|
kis mamája volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor meg is akarta mutatni az üzlet emberének, hogy
|
|||
|
|
minő érzelmekre képes egy igazi gavallér, ha az egyetlen fia a
|
|||
|
|
tengerbe veszett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! asszonyom, kegyed tudja jól, de a világ tán nem hiszi,
|
|||
|
|
mennyire szerettem én szerencsétlen fiamat. De most meg fogom
|
|||
|
|
mutatni. Tudja meg az egész világ. Nem kimélek semmi költséget.
|
|||
|
|
Kerüljön ezrekbe, de emlékét meg fogom örökíteni. Kérem, könyörgök
|
|||
|
|
önnek, a nők ily dolgokban a leggyöngédebb leleményességgel bírnak:
|
|||
|
|
rendelkezzék ön helyettem, parancsoljon a nevemben. Mit tegyek,
|
|||
|
|
hogy fiam halálát a Harter-névhez méltóan ünnepeljem meg? Hogy
|
|||
|
|
tanuskodjék keservemről ég és föld? Vonjunk egy asztalt ide elénk.
|
|||
|
|
Húzzuk székeinket közelebb; itt az irónom, a tárczám, jegyezze ön
|
|||
|
|
bele, a mit szükségesnek, a mit kivánatosnak tart, szegény Elemérem
|
|||
|
|
gyászemlékére.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina hogy ne engedett volna ezen óhajtásnak? Ez olyan
|
|||
|
|
felhivás, a mit teljesíteni szokás. Hölgyek különösen <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span>
|
|||
|
|
szeretnek költségvetéseket csinálni. Elfogadta az irónt és tárczát,
|
|||
|
|
s sajátkezűleg jegyzé a teendőket.</p>
|
|||
|
|
<p>– Legelőször is ezer példányban a gyászjelentés, bristolpapirra
|
|||
|
|
nyomatva, s minden ismerősnek borítékban (nem keresztkötés alatt!)
|
|||
|
|
megküldve, 300 forint. Gyászruha az összes cselédség számára: 300
|
|||
|
|
forint. Ünnepélyes gyászmise, teljesen kivilágított katafalkkal:
|
|||
|
|
1000 forint. (Igaz ugyan, hogy mi egyszer konvertáltunk, de a mise
|
|||
|
|
mégis ünnepélyesebb, mint a búcsuztató az atyafiaknál; aztán Elemér
|
|||
|
|
maradt, a mi volt.)</p>
|
|||
|
|
<p>(Bár mi se konvertáltunk volna! – sóhajtá Harter Nándor.)</p>
|
|||
|
|
<p>(Azért tették, hogy elválhassanak.)</p>
|
|||
|
|
<p>– Azután egy sírbolt a kerepesi-uti temetőben: 400 forint. Az
|
|||
|
|
elé egy pompás síremlék gránitból vagy márványból. Melyik legyen:
|
|||
|
|
gránit, vagy márvány?</p>
|
|||
|
|
<p>– A melyik becsesebb! – véleményezé Harter.</p>
|
|||
|
|
<p>– Melyik drágább síremlék, Lemming úr? – kérdezte Malvina; a
|
|||
|
|
gránit, vagy a márvány?</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudja az ördög! – dörmögé Lemming úr. Nincs is egy-egy jobb
|
|||
|
|
mulattatás nyavalygó beteg emberre nézve, mintha temetési
|
|||
|
|
szertartásos kellékek lajstromát sorolják el előtte, s még
|
|||
|
|
kérdezgetik, hogy melyik tetszik belőle neki jobban.</p>
|
|||
|
|
<p>– Legyen gránit! – válaszolt Harter Nándor.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina odajegyzett 2000 forintot. Azután mindenféle apró
|
|||
|
|
ajándék, gyászfátyolok, virágok, viaszgyertyák; fehér és fekete
|
|||
|
|
keztyűk; a muzsikusok, a koszoru-csinálók, a sírkertre felügyelő
|
|||
|
|
sírásók s más egyéb becsületes emberek, a kiknek emlegetésére
|
|||
|
|
Lemming úrnak még a másik oldalán is fájni kezdett a foga. És végül
|
|||
|
|
egy pompás olajfestmény, melyet Aladár fényképe után fog készíteni
|
|||
|
|
egy bécsi festő. Összesen még egy ezer forint. Az egész ötezer
|
|||
|
|
forint.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor gyöngéd szemhunyorítással köszöné meg Malvinának
|
|||
|
|
ezt a szivességet. <span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
|
|||
|
|
"Page_182">-182-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr pedig azt mormogá fájós fogai közül, hogy: «öt
|
|||
|
|
perczent.»</p>
|
|||
|
|
<p>– Még egy eszmém van! – szólt Harter elmélázva. – Egy
|
|||
|
|
alapítványt óhajtanék tenni Elemér fiam nevére; egy összeget
|
|||
|
|
letenni oly czélra, hogy annak kamatjaiból oly ifjak
|
|||
|
|
részeltessenek, kiket kemény szivű apák pillanatnyi pénzbeli
|
|||
|
|
zavarokban hagytak.</p>
|
|||
|
|
<p>(Ily alapítványra valóban régóta kiáltó szükség van már.)</p>
|
|||
|
|
<p>Erre szántam 5000 forintot.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr kínzó fogai azt rebegték: «tíz perczent!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom! – szólt ekkor Harter Nándor, felkelve székéről; én
|
|||
|
|
önnek végtelen hálával tartozom nemes részvéteért; most engedje
|
|||
|
|
meg, hogy felkérhessem, tegye meg az intézkedéseket helyettem; én
|
|||
|
|
nem volnék azokra képes. Hiszen önt anyjának nevezte egykor szegény
|
|||
|
|
fiam s ön oly jó volt hozzá életében mindig.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina kész volt e kérelmet teljesíteni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Holnap rögtön átadok Lemming úrnak e czélra 5000 forintot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak az asszonynak, kérem! Én nem szeretem a gyászszertartások
|
|||
|
|
arangirozását; a magam temetéséről is szeretnék elmaradni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az ég távolítsa azt messzire! – felelt meg rá Harter Nándor, s
|
|||
|
|
azzal jobb egészséget kivánva a jó úrnak, s még egyszer kezet
|
|||
|
|
szorítva az asszonysággal, eltávozott.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor egyedül maradt a férj és feleség, Malvina rátámadt Lemming
|
|||
|
|
úrra: «Mi a csodát beszélt ön össze-vissza öt perczentről, tíz
|
|||
|
|
perczentről?»</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! – nyögött elébb nagyot a csúz kérdésére az uraság. Hát
|
|||
|
|
Elemér anyjának hozománya százezer forint, a mi végrendelet szerint
|
|||
|
|
a fiu holta után Nándor úrra marad; annak a perczentjeit
|
|||
|
|
értettem.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap csakugyan ott volt az ötezer forint Malvina kezében. A
|
|||
|
|
szép hölgy azután megrendelt mindent, a hogy praeliminálva
|
|||
|
|
volt.</p>
|
|||
|
|
<p>A brisztolpapir-gyászlapok szétmentek az egész országba;
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
|
|||
|
|
"Page_183">-183-</a></span> a cselédek felöltöztek talpig feketébe,
|
|||
|
|
a szentatyák is mindent megtettek, a mi az elhunyt lelki nyugalmára
|
|||
|
|
szükségesnek találtatott; a nagy életnagyságu arczkép is elkészült,
|
|||
|
|
ott volt már Malvina szállásán, a gránitsíremlék is befejezéséhez
|
|||
|
|
állt közel, épen csak a sírirat hiányozván róla, melyet már
|
|||
|
|
háromszor írt meg Angyaldy úr, de a melyet háromszor vetett vissza
|
|||
|
|
Nándor úr; nem találván azokban eléggé kifejezve mindazt, a mit egy
|
|||
|
|
Harter sírkövén meg kell találni a bámuló utókornak: a család
|
|||
|
|
nagyságát, a fájdalom még nagyobbságát és a büszkeség
|
|||
|
|
legnagyobbságát illetőleg.</p>
|
|||
|
|
<p>– Már látom, hogy én magam leszek kénytelen ezt megírni.</p>
|
|||
|
|
<p>Így szólt az utolsó epitaphium visszautasításakor Nándor úr.</p>
|
|||
|
|
<p>S hozzáfogott e gyászmunkához, késő este, lámpafény mellett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ritka lélekerő kell ahhoz, hogy valaki az egyetlen fia emlékére
|
|||
|
|
a sírfeliratot elbírja készíteni.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor bírt e lélekerővel.</p>
|
|||
|
|
<p>Megmutatta titkárának, hogyan kellett volna.</p>
|
|||
|
|
<p class="center">EMLÉKÜL-<br />
|
|||
|
|
HARTER-ELEMÉRNEK-<br />
|
|||
|
|
MELYET-AZ-ATYAI-FÁJDALOM-<br />
|
|||
|
|
EMELE.<br />
|
|||
|
|
TESTÉT-AZ-OCEÁN-FEDI.<br /></p>
|
|||
|
|
<p>Idáig elkészült már, midőn háta mögött lépéseket hall; (ki
|
|||
|
|
lehetne más, mint a titkár? egyébnek ide szabad bejárása nincs);
|
|||
|
|
hátra se nézett, csak csinálta tovább az epitaphiumot.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer aztán gyöngéden a vállára ütnek, s azt mondja neki egy
|
|||
|
|
ismerős hang:</p>
|
|||
|
|
<p>– Szervusz, papa! nem haltam ám a tengerbe!</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor lecsapta az irónt a papirosra. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Bámultában csapta le, vagy örömében? azt nem lehet tudni.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér úrfi pedig, mintha csak most jött volna haza valami
|
|||
|
|
rókavadászatról s arról akarna beszélni: széket húzott maga magának
|
|||
|
|
s bele ült. Ezek voltak a viszontlátás örömei mindkét részről.</p>
|
|||
|
|
<p>– Biz engem kihalászott valami bolond kátrányinges, s
|
|||
|
|
visszaadott a hazának s kedveseimnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor igazán boszus volt. Nem azért, hogy miért nem halt
|
|||
|
|
a fia a tengerbe? Épen nem! ily hollószívet egy apában ki tenne
|
|||
|
|
fel? hanem azért, hogy ime, elköltött a szélkergetőnek utolsó
|
|||
|
|
tisztességtételére ötezer forintot, s akkor ez csak beállít és azt
|
|||
|
|
mondja: köszöni, nem halt meg.</p>
|
|||
|
|
<p>Már ennél haszontalanabbul csakugyan nem lehetett az emberrel
|
|||
|
|
kidobatni a pénzt az ablakon. S még tetejébe ki is fogják érte
|
|||
|
|
nevetni. És legtetejébe Elemér úrfi azt fogja mondani: ezt a
|
|||
|
|
költséget tartsd magadnak papa, én nem kértelek, hogy engem ilyen
|
|||
|
|
drágán gyászolj!</p>
|
|||
|
|
<p>Nem is tudja az ember egyhirtelen, hogy mit mondjon neki.</p>
|
|||
|
|
<p>Azonban lassanként visszatér a régi páthosz; az ember összeszedi
|
|||
|
|
magát s kezét nyujtja az érkezettnek:</p>
|
|||
|
|
<p>– Üdvözöllek, fiam! Örülök, hogy életben látlak. Mi azt hittük,
|
|||
|
|
elvesztél.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bizony ha rám nem találnak, el is vesztem. Hanem tudod a
|
|||
|
|
példabeszédet a rosz pénzről? Nem vész az el!</p>
|
|||
|
|
<p>– Remélem azonban, hogy mint jó pénz tértél vissza?</p>
|
|||
|
|
<p>– Az a valuta kérdése, papa, s ez, tudod, hogy ezen a mappán, a
|
|||
|
|
hol ti laktok, sokat változik. Hallom, hogy te fölváltottad magadat
|
|||
|
|
új bankóra a régi tizenhárom próbás ezüstből.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne fecsegj ily esztelenséget!</p>
|
|||
|
|
<p>– Okosan tetted biz azt, papa! akkor adjon tul az ember rajta,
|
|||
|
|
mikor magasan áll az ágiója. Itt sokkal külömb lakásod van, mint a
|
|||
|
|
vármegyeházánál volt. Én akkor is intettelek, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> hogy
|
|||
|
|
hagyj fel azzal a gyermekeskedéssel. A hazafiság csak
|
|||
|
|
fáklyás-zenével fizet. Jól esik fiui keblemnek, hogy megfogadtad
|
|||
|
|
józan tanácsadásaimat.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor nagyot prüszkölt ettől a dicsérettől.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nekem pedig az esnék jól, ha te fogadnád meg az én atyai
|
|||
|
|
tanácsaimat! szólt emelt hangon s elvörösödve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ej no! nézd, hogy rám förmedtél. Hát nem fogadtam-e meg, a mit
|
|||
|
|
tanácsoltál: hogy egyenesen hazajőjjek? Igaz, hogy egy kicsit
|
|||
|
|
görbén jöttem haza: mert az a bomlott gőzhajós, a ki felszedett a
|
|||
|
|
vízből, elébb Corfuba is elvitt, s csak úgy hozott haza: de hát itt
|
|||
|
|
vagyok parancsid szerint, s a mióta megjöttem, még nem volt időm
|
|||
|
|
megelégedésedet kiérdemelhetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– No hát majd lesz rá időd. Nem titkolhatom el előtted, hogy
|
|||
|
|
eddigi magadviseletével igen elégedetlen vagyok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt én neked megbocsátom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne űzz ebből tréfát! Én téged külföldre küldtelek, hogy ember
|
|||
|
|
legyen belőled. S te ott nem tanultál egyebet csak roszat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az már igaz! Mennyi jót tanulhattam volna azalatt itthon –
|
|||
|
|
nemes példád után!</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt akaratlanul is helyesen mondtad. Az én példámból
|
|||
|
|
megtanulhattad volna, hogy egy jó hazafinak mindenkor kötelességei
|
|||
|
|
vannak; s ha tér és idő változik is, ez őt nem oldja fel az alól,
|
|||
|
|
hogy más téren és más időben is ne teljesítse hazája iránti
|
|||
|
|
kötelességeit…</p>
|
|||
|
|
<p>… Hazafiui nagyságunkhoz mért évidíj és diætenclasse
|
|||
|
|
mellett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Rám figyelj s ne szakíts félbe mindenféle allotriákkal. A haza
|
|||
|
|
nem tűr heverő tőkéket.</p>
|
|||
|
|
<p>– Sem heverő tőkehalakat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Te mondád…</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, papa. Folytasd.</p>
|
|||
|
|
<p>– A haza nem tűr ingyenélő embereket, minő te vagy. Minden
|
|||
|
|
munkátlan ember egy elveszett capitális a hazára nézve.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
|
|||
|
|
"Page_186">-186-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Lemouton grammatikájára hivatkozom, a hol azt legelőször
|
|||
|
|
olvastam, hogy igazad van. Tehát gondolod, hogy valamihez kellene
|
|||
|
|
már kezdenem? Nincs most megint divatban valami olyan kellemetes
|
|||
|
|
nekünk való hivatal, a hol a nagyságos «fő» egész nap nyujtózik, s
|
|||
|
|
este aláírja a nevét annak, a mit helyette a tekintetes «al»
|
|||
|
|
szorgalmasan elvégzett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az most nem így megy. Dolgozni és tanulni kell.</p>
|
|||
|
|
<p>– De az egy millió paragrafust, a mit most törvénynek neveznek,
|
|||
|
|
én meg nem eszem. Prókátor nem lesz belőlem, mert perelni nem
|
|||
|
|
szeretek; bírónak való sem vagyok, mert én mindig az adóssal fognék
|
|||
|
|
sympathizálni s a hitelezőt marasztalnám el. Kanczelláriánál,
|
|||
|
|
helytartótanácsnál nekem hasznomat nem veszik, mert én minden
|
|||
|
|
titkukat kibeszélem a kávéházban. A diplomátiai testületbe nem
|
|||
|
|
keveredhetem, mert azzal megint külföldre kellene mennem s ott,
|
|||
|
|
hidd el, hogy még mindig rosz példákat látok magam előtt. Nincs
|
|||
|
|
nekem semmi törvényes és közigazgatásos dologhoz való eszem. A
|
|||
|
|
puszta írásomért pedig el nem tartanak, mert az, tudod, hogy olyan
|
|||
|
|
förtelmes, hogy ilyen infámis kalligrafia mellett csak excellentiás
|
|||
|
|
úr lehet az ember, egyéb semmi.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát válaszsz egyéb pályát!</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen az igaz, hogy van miben válogatni. A mérnöki pályához
|
|||
|
|
tudok annyit, a mennyit a nevelőm Pythagoras feladványáig fejembe
|
|||
|
|
vert, de a dioptrának nem vehetem hasznát, mert tudod, hogy
|
|||
|
|
közellátó vagyok. Orvosnak is jó volnék olyan országba, a hol a
|
|||
|
|
népesség nagyon elszaporodott, s a hol egy bölcs kormány az évi
|
|||
|
|
termés s a fogyasztók száma közt helyre akarja állítani a helyes
|
|||
|
|
arányt. Pappá nem lehetek, nehogy a Harter-család ultimus
|
|||
|
|
deficiensét tisztelje bennem. Hogy az igazat megmondjam: még
|
|||
|
|
legtöbb kedvem volna kereskedőnek lenni. Milyen nagy emberek ezek a
|
|||
|
|
külföldön! hogy megsüvegelik őket! Nagyobb a kereskedő, mint nálunk
|
|||
|
|
a főispán. S milyen szabad életet élnek! Mindenki magának dolgozik.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
|
|||
|
|
"Page_187">-187-</a></span> Nincs elnök főispánja, a kinek
|
|||
|
|
grácziája tartsa benne a lelket; nincs kortesvezére, választó
|
|||
|
|
közönsége, a kinek könyörögjön; nem kér senkitől, nem köszön
|
|||
|
|
senkinek; adsza, nesze! Miatta lehet az országban respublika vagy
|
|||
|
|
provisorium; felülkerülhetnek a vörösek vagy feketék, az ő rangját
|
|||
|
|
el nem törlik; neki nem kell lemondani a kenyeréről hazafiságból,
|
|||
|
|
vagy elvenni a más kenyerét – megint hazafiságból. Kereskedő
|
|||
|
|
szeretnék lenni; csak az az átkozott rosz szokásom ne volna, hogy
|
|||
|
|
nem tűrhetem, mikor pénz melegíti az oldalamat. Aztán meg azt nem
|
|||
|
|
is engedné a nagyméltóságu Harter-család, hogy egyetlen legitim
|
|||
|
|
trónörököse oda álljon a támlány mellé, s mérje eddigi
|
|||
|
|
tánczosnőinek a selymet és mohairt rőffel, vagy magyarázza eddigi
|
|||
|
|
kollegáinak, hogy melyik sajtnak hogy a fontja? Ily botrányra még a
|
|||
|
|
mumiák is megfordulnának pamlagaikon a kaszinóban.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát mondok neked egyet! – szólt Harter Nándor felállva s
|
|||
|
|
odalépve fiához. – Légy katona. Egy hó múlva tiszt fogsz lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>De már erre nagyot kaczagott Elemér.</p>
|
|||
|
|
<p>– «Ars brevis, vita longa!» Lehet biz ott elég generális, ki egy
|
|||
|
|
hónap alatt kitanulta az egész mesterséget s nyolczvan esztendőt
|
|||
|
|
élt vele. Nem beszélek a magam gusztusáról. Hanem csak téged
|
|||
|
|
figyelmeztetlek rá, hogy a heverő tőke még mindig jobb, mint a
|
|||
|
|
passiv tőke: egy hadseregbe dugott úrfi rettenetes kamatokat
|
|||
|
|
szokott hajtani, t. i. apjától «el»-hajtani.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát elvégre is mi akarsz lenni? – rivalt fiára a nagy
|
|||
|
|
ember.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér kedélyesen húzta félre a nyakát, két kezével két üres
|
|||
|
|
zsebébe mélyedve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát… semmi!</p>
|
|||
|
|
<p>– Semmi?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát van-e ennél szebb hivatás a világon? Semminek lenni! Nem
|
|||
|
|
vagyunk-e sokan? Nem-e ez a legboldogabb osztály? <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van! De a semminek is kell valami, hogy megéljen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát nem élek-e én?</p>
|
|||
|
|
<p>– Miből?</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom is én! Az a te gondod.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az enyim?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát természetesen! Pleonasmus volna a sorstól, ha már egyszer
|
|||
|
|
nekem egy ilyen nagy férfiút adott apának, s aztán még külön
|
|||
|
|
magamnak is adott volna valami talentumot. Én nagyon meg vagyok
|
|||
|
|
mind a kettőnk missiójával elégedve. Te végezd a bölcseség munkáit,
|
|||
|
|
én pedig a bolondságéit.</p>
|
|||
|
|
<p>– De az, a mit te végzesz, több, mint bolondság! Az
|
|||
|
|
jellemtelenség. Vagy azt gondolod, hogy rászedett hitelezők s
|
|||
|
|
elcsábított leányok és férjes asszonyok becsületére válnak egy
|
|||
|
|
embernek, ki magáról azt mondja, hogy «semmi?» Az ilyen ember nem
|
|||
|
|
semmi, hanem «semmirekellő!»</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér úrfi nagy hidegvérrel csitítá haragba jött atyját, két
|
|||
|
|
kezébe fogva térdét s így himbálva magát a széken.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, no papa! Ne itélj olyan keményen. Te is lehetsz még olyan
|
|||
|
|
fiatal, mint én vagyok!</p>
|
|||
|
|
<p>– Ismét találóan szóltál, akaratod ellen. Olyan vén, mint te
|
|||
|
|
vagy, bizony nem leszek soha. Elfásulva minden iránt, a mi szép, jó
|
|||
|
|
és nemes; gúnyt űzve mindenből, a mi más előtt szent; kedv nélkül
|
|||
|
|
minden hivatás iránt, a mi egy férfi keblét fölhevíti; aggastyán
|
|||
|
|
lehetsz hozzám hasonlítva. Én még halva is tábort fogok vezetni ki
|
|||
|
|
magam után a temetőbe, míg te élve sem találsz senkit, a ki utánad
|
|||
|
|
kérdezősködjék, ha nem lát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Talán még te sem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem! – Egész őszinteséggel szólok hozzád. Mikor halálhíredet
|
|||
|
|
hozták, az szomorított: íme, egy haszon nélkül lefolyt életnek
|
|||
|
|
vége! És midőn elém jöttél megmenekülve: bizony mondom neked, hogy
|
|||
|
|
egy másodpercz százezred részének parányi töredékeig tartott az
|
|||
|
|
öröm, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
|
|||
|
|
"Page_189">-189-</a></span> íme megvagy s következett utána a
|
|||
|
|
gondolat: hogy íme, egy hasztalanul újra kezdett életnek
|
|||
|
|
folytatása!</p>
|
|||
|
|
<p>– Második kiadás, újabb sajtóhibákkal megbővítve.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor letett róla, hogy ezzel a fiúval szív szerint
|
|||
|
|
lehessen beszélni. Nem fog rajta semmi.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tökéletes bolond vagy, édes fiam! Egyébiránt meglehet, hogy ez
|
|||
|
|
a szerencséd.</p>
|
|||
|
|
<p>– Van egy német színdarab is, melynek az a czíme: «Der Dumme
|
|||
|
|
hat’s Glück!»</p>
|
|||
|
|
<p>– No, ez a te mottód. Férfinak nem sokat érsz, de férjnek talán
|
|||
|
|
még beválsz. Nősülj meg. Szerencsés lehetsz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Álmodtál tán valami számot, a mivel ternót csináljak?</p>
|
|||
|
|
<p>– Álmodtam. Emlékszel Dánváryékra?</p>
|
|||
|
|
<p>– Arra a kopasz úrra, meg arra a kövér asszonyságra, inclusive
|
|||
|
|
sápkóros kisasszonyokkal?</p>
|
|||
|
|
<p>– Az úr meghalt, az asszonyság pedig egy gazdag kereskedő
|
|||
|
|
nagybátyja után örökölt félmilliót. Most itt lakik Pesten, fényes
|
|||
|
|
házat tart. Több izben találkoztam vele; mindannyiszor előhozta,
|
|||
|
|
hogy milyen kivánatos összeköttetés volna az, mely gyermekeink közt
|
|||
|
|
létrejöhetne. A leányt ismered. Elnyerheted.</p>
|
|||
|
|
<p>– Papa! Te csakugyan ternót álmodtál nekem. Hogy háládatlan ne
|
|||
|
|
legyek: én meg egy quinternóval ajándékozlak meg. Vedd el magát az
|
|||
|
|
anyát.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal Elemér fölkelt helyéről s apa és fiú iparkodott olyan
|
|||
|
|
állást foglalni a szobában, a honnan hátat fordíthattak egymásnak.
|
|||
|
|
És azután sokáig nem találtak gondolatfolyamukban semmi olyast, a
|
|||
|
|
minek jó legyen élő hangot adni.</p>
|
|||
|
|
<p>Végre Elemér törte meg a csendet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudod mit, papa! Rázz le engemet már a nyakadról.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak tudnám, hogyan?</p>
|
|||
|
|
<p>– Lökj ki az ajtón s dobd utánam az ajtón anyai örökségemet.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor arczán e szóra egész benső alakjában <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span>
|
|||
|
|
tükröződött vissza igazi jelleme. A hideg, büszke, érzéketlen
|
|||
|
|
önzés.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kedves fiam-uram! – szólt dölyfös, hanglökdöső szóval; – hat
|
|||
|
|
hó mulva lesz ön teljes korú; addig gyámságom alatt áll. Akkor pert
|
|||
|
|
indíthat ellenem; s ha végét éri, akkor majd összeszámolunk, hogy
|
|||
|
|
ki mivel tartozik egymásnak. Addig pedig nézzen szét s keressen
|
|||
|
|
magának olyan embert, a ki nálamnál szívesebben látja.</p>
|
|||
|
|
<p>– «Dankend saldirt» az atyai áldást, papa! – szólt keserűen
|
|||
|
|
nevetve Elemér. – És már most arra kérlek, hogy tagadj ki
|
|||
|
|
mindenből, a mi a tied; mert ezt az arczot, a mit most nekem
|
|||
|
|
megmutattál, nem akarnám tőled örökölni a világ minden nagy
|
|||
|
|
férfiának dicsőségeért.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal vette kalapját és elment. Mikor a lépcsőn lefelé akart
|
|||
|
|
indulni, épen akkor jött le Angyaldy a második emeletből, hol
|
|||
|
|
szobája volt. A lépcsőcsarnokban találkoztak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó estét, Angyaldy!</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! – jó estét!</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem csodálkozik rajta, hogy élek?</p>
|
|||
|
|
<p>– Természetesnek találom. Beszélt már atyjával?</p>
|
|||
|
|
<p>– Beszéltünk egymással. Azt mondta az öreg, hogy menjek vissza
|
|||
|
|
abba a czethalba, a melyik kihozott a tengerből a partra.</p>
|
|||
|
|
<p>– S mit fog ön most csinálni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Élek tovább.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hogyan?</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom is én! Egy olasz közmondás azt tartja, hogy senki sem
|
|||
|
|
látott még holt szamarat.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr ezt jó ötletnek találta, s nevetett rajta egy
|
|||
|
|
kicsit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit tud ön a nádasi puszta bérlőiről?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt tudom, hogy nagy inségben vannak.</p>
|
|||
|
|
<p>– No hát jó éjszakát!</p>
|
|||
|
|
<p>Az úrfi lement a lépcsőn; Angyaldy bement Harter Nándor úrhoz.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
|
|||
|
|
"Page_191">-191-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A nagy férfiú izgatottan járt-kelt alá s föl szobájában.
|
|||
|
|
Angyaldy úr nem tartotta szükségesnek ez izgatottságot
|
|||
|
|
számbavenni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kérem ezt az utánvételi számlát utalványoztatni. Kétszáz
|
|||
|
|
forint.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi az? – kérdé Harter Nándor kedvetlenül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Megérkezett a kép.</p>
|
|||
|
|
<p>– Micsoda kép?</p>
|
|||
|
|
<p>– A mit meg tetszett rendelni Bécsben. Az olajfestmény. Elemér
|
|||
|
|
úrfi arczképe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Menjen ön vele a pokol fenekére! – kiálta fel dühösen Harter
|
|||
|
|
Nándor, s a földhöz vágta az írótollat, a mit már a kezébe vett,
|
|||
|
|
hogy majd aláírja vele a vevényt.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úgy tett, mint a ki bámul és nem érti az egész
|
|||
|
|
haragot.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor észrevette magát. Mélyen szemébe nézett
|
|||
|
|
titkárának. Nézhetett abba a két ablakba. Azok le vannak
|
|||
|
|
függönyözve belül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem találkozott ön valakivel a lépcsőn, a ki most innen
|
|||
|
|
elment?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én felülről jövök a szobámból.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát nem látott senkit?</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy tudott mindig a kérdés mellé felelni.</p>
|
|||
|
|
<p>– A postalegényt láttam, a ki ezt az avisot hozta. Ez meg van
|
|||
|
|
rendelve, ezt ki kell fizetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter még egy perczig vizsgálta gyanakodva titkárja arczát, míg
|
|||
|
|
egészen meggyőződött róla, hogy ez nem akar most vele tréfálózni;
|
|||
|
|
aztán csak fogott megint másik írótollat s aláfirkantotta nevét a
|
|||
|
|
postai okmánynak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt van; fizesse ön ki. Azután a képet csak vitesse Lemmingné
|
|||
|
|
asszonysághoz; mondja, hogy neki ajándékozom azt.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy átvette a postai utalványt, s eltávozott. Még csak azt
|
|||
|
|
sem kérdezte főnökétől, hogy miért méltóztatik olyan kegyetlenül
|
|||
|
|
mérgesnek lenni. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
|
|||
|
|
"Page_192">-192-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A postán átvette a nagy deszkaládába szegezett képet s egyenesen
|
|||
|
|
vitette azt Lemmingék szállására.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úrnak nem fájt már a félképe, de még otthon kellett
|
|||
|
|
tartózkodnia. Igy úr és asszonyság együtt voltak. Angyaldy úr
|
|||
|
|
szivesen láttatott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi jót hoz ön? – szólt Malvina, s megkinálta üléssel a
|
|||
|
|
titkárt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Harter úr kivánt nagysádnak fia arczképével kedveskedni. Ide
|
|||
|
|
ajándékozza.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah ez szép tőle! Itt van már a kép?</p>
|
|||
|
|
<p>– Magammal hozattam; most veszik ki a ládájából.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina csengetett a komornyiknak s meghagyá, hogy ide hozzák be
|
|||
|
|
az arczképet. Ő maga rendezé el, hogy melyik asztalra tegyék le,
|
|||
|
|
hogy jó világításban álljon; s mikor el volt helyezve, akkor
|
|||
|
|
elővette lorgnonját, a mi nélkül, tudva van, hogy festményt
|
|||
|
|
helyesen megitélni nem lehet.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr is műértő volt; nem volt rest a kép felől véleményét
|
|||
|
|
elmondani: «Nagyon szép, nagyon finom munka, csak hogy a kéz kissé
|
|||
|
|
el van rajzolva; a világos háttér nagyon barnítja az arczszínt, a
|
|||
|
|
mit különben is sötétít ez a Rahl-iskola modora; a photographia az
|
|||
|
|
oka, hogy az orr szélesebb, a szemek kisebbek, mint a valóságban
|
|||
|
|
voltak, hanem azért rá lehet ismerni, ugy-e bár, Angyaldy úr?</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úrnak nem volt véleménye e tárgyról.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem értek a festményekhez.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem annál jobban értett Angyaldy úr az élő arczok
|
|||
|
|
megítéléséhez, s figyelmét Malvina arczára fordítva, észrevevé a
|
|||
|
|
reszkető ajkakról, hogy a szemei elé tartott lorgnon nemcsak arra
|
|||
|
|
jó, hogy jobban lásson azon keresztül, hanem arra is, hogy mások ne
|
|||
|
|
lássák azt a két lopva gyült könycseppet, mely szemeibe tódul,
|
|||
|
|
midőn annak a képét látja maga előtt, ki minden hibája daczára
|
|||
|
|
«mégis csak jó fiú» volt, s ki oly szomorú, meggyászolt véget ért
|
|||
|
|
ifjúkora virágában. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
|
|||
|
|
"Page_193">-193-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A bírálat és néma szemlélődés közepett egyszer csak bejön a
|
|||
|
|
komornyik, kit Bécsből hoztak s még itt nem ismert senkit, s azon
|
|||
|
|
kezdi minden szertartás nélkül, hogy:</p>
|
|||
|
|
<p>– Jeszszus Maria! – Ez az úr itt van!</p>
|
|||
|
|
<p>– Micsoda úr, te? – kérdé Lemming.</p>
|
|||
|
|
<p>– A ki ott a képen van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hol van az az úr?</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt van az előszobában. A látogatójegyét kértem, arra azt
|
|||
|
|
mondta, hogy elázott a tengerben; azután a nevét kérdtem, arra azt
|
|||
|
|
felelte, hogy csak jőjjek be s mondjam itt, hogy valaki akar a «kis
|
|||
|
|
mamával» beszélni.</p>
|
|||
|
|
<p>E szóra Malvina felsikoltott s egy szék karjába fogódzott, hogy
|
|||
|
|
el ne essék.</p>
|
|||
|
|
<p>Pár percz mulva feltárult az ajtó s belépett rajta a holtnak
|
|||
|
|
hitt fiú.</p>
|
|||
|
|
<p>No, itt nem úgy fogadták, mint az atyai háznál.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina örömsikoltva rohant eléje; átölelte, görcsösen kebléhez
|
|||
|
|
szorította. Összecsókolta fejét, arczát, szemeit; sírt, kaczagott,
|
|||
|
|
vállára borult: az nem volt szó, nem emberi hang, a mit hozzá
|
|||
|
|
beszélt, hanem a fiára találó madár ékesszólása, az öröm őrültsége,
|
|||
|
|
az asszonyi szív közvetlen beszéde; melyben az érzés kikerülte a
|
|||
|
|
gondolkozást.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr, a férj, és Angyaldy úr, a titkár, furcsa képekkel
|
|||
|
|
néztek egymásra.</p>
|
|||
|
|
<p>Mind a kettő azzal látszott mentegetőzni, hogy hiszen szabad
|
|||
|
|
valakinek az elveszett fiacskáját ily melegen fogadni.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér hagyta magát öleltetni, csókoltatni, ránczigáltatni, s
|
|||
|
|
mikor vége volt, akkor elnevette magát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt vagyok biz én megint, kis mama.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kilenczven perczent! mormogá magában Lemming úr, állát
|
|||
|
|
símogatva, s ajkán lebegett ez a kérdés: «de hát hogy mert ön meg
|
|||
|
|
nem halni!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Rosz, gonosz fiú! – szólt Malvina, könyeit felszárítva batiszt
|
|||
|
|
zsebkendőjével. – Bennünket így kétségbeejteni. Látja ezt a fekete
|
|||
|
|
ruhát rajtam. Ezzel is magát gyászoltam. Mennyit sírtam a
|
|||
|
|
requiemén. <span class="pagenum"><a name="Page_194" id=
|
|||
|
|
"Page_194">-194-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Az én requiememen?</p>
|
|||
|
|
<p>– Biz a magáén! Pompás volt. Elköltöttünk rá ezer forintot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tyhű! Nem lehetne azt a papoktól visszakérni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Maga most is olyan bolond, mint volt? Maga ostoba!</p>
|
|||
|
|
<p>És azzal gyöngéden megveregette a kis ostobának pofácskáit, oda
|
|||
|
|
vonva őt maga mellé a pamlagra. Épen most néztük az arczképét, mit
|
|||
|
|
a jó papa festetett Bécsben. No, ne nevessen mindig! A papája nekem
|
|||
|
|
ajándékozza azt, épen most hozta el Angyaldy úr.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! mi másodszor is találkozunk, tisztelt barátom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát már ön látta Elemér urat? – kérdé Lemming úr, erősen
|
|||
|
|
rámeresztve szemeit Angyaldyra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Találkoztunk.</p>
|
|||
|
|
<p>– S ön azt nem is mondta nekünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem kérdezték önök tőlem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! ez eredeti! Ez az Angyaldy átkozott flegmájú ember! Hallja
|
|||
|
|
ezt, kedvesem?</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina nem hallgatott oda.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy úr vette a kalapját és búcsuzott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nekem mennem kell. Jó éjt!</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr órájára nézett s úgy találta, hogy már eljött az az
|
|||
|
|
időpont, a melyen az orvos parancsa szerint reconvalescens embernek
|
|||
|
|
az ágyban kell lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Sajnálta nagyon, hogy nem hallgathatja meg mindazon érdekes
|
|||
|
|
dolgokat, a miket Elemér úr csodálatos megmenekülése tárgyában
|
|||
|
|
képes leend előadni. Majd holnap elmondatja magának a nejével; de
|
|||
|
|
most a doktornak kell engedelmeskedni; doktor parancsa szent. Azért
|
|||
|
|
engedelmet kér: jó éjszakát kivánhatni magamagának.</p>
|
|||
|
|
<p>Voltaképen pedig arra gondolt, hogy korántsem olyan veszedelmes
|
|||
|
|
ez a fiatal ember az asszonyságra nézve, ki neki quasi anyja, ha
|
|||
|
|
vele egyedül marad, mint ha hárman vannak együtt, mert ennek most
|
|||
|
|
okvetlenül pénz kell, ezt az apja elkergette, s ha ő ott marad, az
|
|||
|
|
ő erszényén <span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
|
|||
|
|
"Page_195">-195-</a></span> üttetik seb. Tehát csak beszéljen
|
|||
|
|
inkább az asszonynyal; mi mondjuk azt, hogy «alszom, alszom!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát volt-e már a papánál? – kérdezé Malvina, midőn egyedül
|
|||
|
|
maradt Elemérrel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! voltam bizony; már ki is lökött az ajtón.</p>
|
|||
|
|
<p>– Menjen maga nagy bohó! Bizonyosan valami illetlenséget
|
|||
|
|
követett el megint, a mivel az atyját megharagította.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát persze, hogy azt követtem el!</p>
|
|||
|
|
<p>– No ugy-e?… Mit tett?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát azt az impertinentiát követtem el, hogy nem fulladtam a
|
|||
|
|
tengerbe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah menjen! Micsoda beszéd ez már megint?</p>
|
|||
|
|
<p>– Csupa tiszta rágalom. A mi nekem nyavalyám. Elismerem. Az én
|
|||
|
|
apám a megtestesült jóság és szeretet. Ezt tudod te is igen jól,
|
|||
|
|
kis mama. És én épen oly rosz szivű, hideg, háladatlan leszek
|
|||
|
|
iránta, mint te voltál: én is válópert indítok ellene.</p>
|
|||
|
|
<p>– De kérem, gondolja meg, mit cselekszik?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát én nem kértelek, mikor el akartál menni, hogy ne hagyj itt
|
|||
|
|
minket? Hát én nem mondom azt most: hogy de jól tetted, hogy ott
|
|||
|
|
hagytál bennünket? Ha gyülölted volna, ha haragudtál volna rá: tán
|
|||
|
|
kiengesztelődhettél volna iránta; de lenézted: s ez, az a miből nem
|
|||
|
|
lehet kigyógyulni. Én pert indítok az apám ellen, anyám
|
|||
|
|
hozományáért. De beszéljünk kellemesebb tárgyakról.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, fiam; – legelső kérdés magára nézve az, hogy míg a
|
|||
|
|
pere eldől, az pedig elhuzódhatik, mert apja hatalmas ember, addig
|
|||
|
|
miből fog élni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hahaha! Hát veszek magamnak egy fazekat, s mindennap ebéd után
|
|||
|
|
eljárok ide hozzátok a maradék juskulumért.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne beszéljen így, mert megtépem a haját! Hiszen azt tudhatja
|
|||
|
|
jól maga nagy ostoba, hogy a míg nekem van egész szelet kenyerem,
|
|||
|
|
addig magának is van fél. Csak hogy nálam mégis nem lakhatik: maga
|
|||
|
|
már nagy kamasz, s aztán a világ mindent félremagyaráz; de meg
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
|
|||
|
|
"Page_196">-196-</a></span> Lemmingnek is olyan viszonyai vannak
|
|||
|
|
Harterrel, hogy vele ilyen nyiltan újjat nem húzhat. Mi ugyan
|
|||
|
|
szükséget szenvedni nem engedjük, de maga mindez ideig gavallér, s
|
|||
|
|
ahhoz volt szokva, hogy havonként legalább száz forintot költsön.
|
|||
|
|
Csak nem járhat ezentúl se kopottan. Ez iránt kell valamit
|
|||
|
|
kigondolni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát hiszen majd te fogsz valamit kigondolni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én? Én, ugy-e – szólt kedélyesen felkaczagva Malvina. – Milyen
|
|||
|
|
jól ismer a kis semmirekellő! Hogy én gondoljak ki számára valamit.
|
|||
|
|
No hát lássuk! Micsoda kőből lehetne az ön számára olajat
|
|||
|
|
facsarni?</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina ajkára tette szép rózsaszín ujja hegyét és
|
|||
|
|
tervezett.</p>
|
|||
|
|
<p>– No egy már van! – szólt, a mint fürkésző tekintete megakadt az
|
|||
|
|
arczképen. – Egyik ez a kép.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez a kép?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen, az ön képe.</p>
|
|||
|
|
<p>– A hátamra vegyem és eladjam?</p>
|
|||
|
|
<p>– A kép az enyém; értse meg! Én rendeltem meg. Háromszáz
|
|||
|
|
forintba került. Ezt a háromszáz forintot Lemmingnek is ki kell
|
|||
|
|
fizetni, meg Harternek is. Mind a kettőn megveszem az árát, s az
|
|||
|
|
egyik az öné. A kép az enyém marad. Lemming jogosan fizeti meg az
|
|||
|
|
árát, mert az ő termét diszíti. Kétszáz forintot mingyárt átadok
|
|||
|
|
önnek. Több nincs a ládikómban. Ha Lemming el nem sietett volna
|
|||
|
|
aludni, most a harmadik százast is előadatnám vele. Így érje be
|
|||
|
|
holnapig ezzel a kettővel. Azaz: hogy két hónapig.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér megcsókolta Malvin kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mondtam én, hogy te vagy a legszeretetreméltóbb kis mama a
|
|||
|
|
világon.</p>
|
|||
|
|
<p>– No ne hizelkedjék most, hanem nézzünk tovább. Maga rettenetes
|
|||
|
|
sok bolond költségbe vert bennünket halálával. Tudja-e, hogy még
|
|||
|
|
sírboltot is készíttettünk az ön emlékére roppant nagy
|
|||
|
|
gránitsíremlékkel, a mi kétezer négyszáz forintba került.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
|
|||
|
|
"Page_197">-197-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Borzasztó! Hisz ezek a halottak iszonyú luxust űznek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne űzzön tréfát mindenből. Az az élők fájdalmának nagyságát
|
|||
|
|
fejezi ki. Hanem én egyet gondoltam. Lemmingnek sok ismerőse van a
|
|||
|
|
pénzes körökben, talán el lehet adni önnek a kriptáját és sírkövét
|
|||
|
|
valakinek, a kinek hamarább kell.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hahaha! – kaczagott fel Elemér. – Ez már csakugyan non plus
|
|||
|
|
ultrája a tékozló fiú tökélyének. Egy korhely, a ki fölkel
|
|||
|
|
halottaiból csak azért, hogy eladja a kriptáját meg a szemfödelét,
|
|||
|
|
s még egy kicsit hazajön élni, míg sírkövének az árában tart. Ezt
|
|||
|
|
még csakugyan nem produkálta előttem senki!</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina maga is olyan szívesen nevetett a «tékozló fiú»
|
|||
|
|
könnyelmű bohóságain.</p>
|
|||
|
|
<p>– Már most hát egyidőre el van látva. Most kivánjon szépen jó
|
|||
|
|
éjszakát a kis mamájának s menjen a szállására. Hol van a
|
|||
|
|
holmija?</p>
|
|||
|
|
<p>– A holmim? Az Atlantique cajutejében, hat fonálnyira a tenger
|
|||
|
|
szine alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát semmit sem mentett meg?</p>
|
|||
|
|
<p>– Még egy nyakravalót sem.</p>
|
|||
|
|
<p>Valóban, Elemérnek még nyakkendője sem volt. Inggallérjai
|
|||
|
|
összegombolatlan voltak kétfelé hajtva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igy pedig még csak vacsorálni sem mehet tisztességes helyre.
|
|||
|
|
Megálljon!</p>
|
|||
|
|
<p>Malvinának egy vékony fekete selyemkendő volt a nyakán, finom
|
|||
|
|
csipkézettel, azt leoldta onnan, s aztán felkötötte Elemér
|
|||
|
|
nyakára.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, nézze maga gézengúz, maga ágról szakadt, valahogy legyen
|
|||
|
|
mégis emberi formája. Csókoljon kezet, aztán takarodjék! Holnap
|
|||
|
|
délben elvárom, akkor aztán majd beszéljen az ön ügyeiről.</p>
|
|||
|
|
<p>– Arról a nagy kőről, a mi szívemről esett le.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér gyöngéden kezet csókolt és távozott.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ajtóból visszahívaték. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Jőjjön vissza, még kap valamit.</p>
|
|||
|
|
<p>Visszajött.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina megcsókolta az arczát.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal aztán Malvina elsietett hálószobájába.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér úrfi pedig vágtatott le a lépcsőkön és futott egyenesen
|
|||
|
|
az utczára, mint a hogy futhat egy fiatal ember, a kinek már régóta
|
|||
|
|
nem volt egy garasa sem, s most egyszerre kétszáz forint sír a
|
|||
|
|
zsebében szabadulás után.</p>
|
|||
|
|
<p>Dehogy ment szállást keresni! a legelső bérkocsist, a kit
|
|||
|
|
előtalált, elfogta s parancsolta neki, hogy vágtasson, megmondta,
|
|||
|
|
hová?</p>
|
|||
|
|
<p>A bérkocsist gyorssá tette a borravaló igérete.</p>
|
|||
|
|
<p>Épen jókor érkezett meg Elemér a vasuti indóházhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Hirtelen jegyet váltott s a harmadik csengetésnél kapott fel a
|
|||
|
|
vaskocsiba.</p>
|
|||
|
|
<p>Hová? Hová?</p>
|
|||
|
|
<p>Csak egy gondolatja volt most.</p>
|
|||
|
|
<p>Vajjon lett-e virág azokból a délszaki növényekből, miket ő jó
|
|||
|
|
szerencsére távol országból valakinek ide küldött?</p>
|
|||
|
|
<p>«Mit csinálnak a nádasi puszta bérlői?» ez volt egyetlen kérdése
|
|||
|
|
Angyaldyhoz, ki leveleit, miket külföldről küldött, közvetíteni
|
|||
|
|
szokta.</p>
|
|||
|
|
<p>«Nagy nyomorban élnek!»</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a szó minden egyéb gondolatot kitörült lelkéből.</p>
|
|||
|
|
<p>Uti pénzéből annyija maradt még, hogy vasutat, fuvarost
|
|||
|
|
oda-vissza kifizethetett. Azt a két százas bankjegyet nem szabad
|
|||
|
|
fölváltani. Éhségét elverte egy zsemlyével. Azoknak talán ennyi
|
|||
|
|
sincs!</p>
|
|||
|
|
<p>A kocsiban aztán elnyomta az álom, csak akkor ébredt fel, mikor
|
|||
|
|
jó késő reggel a kalauz fülébe kiáltá az állomás nevét, melyen ki
|
|||
|
|
kelle szállnia.</p>
|
|||
|
|
<p>Az egy alföldi mezőváros végén volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér azonnal szétnézett fuvaros után.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyetlen egy szekér volt a pályaudvarnál; annak gazdájával hamar
|
|||
|
|
meg volt az alku. Keveset kért és keveset <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> igért a
|
|||
|
|
fuvaros. Csak a szomszéd faluig ajánlkozott, onnan aztán lássa a
|
|||
|
|
tens úr, hogyan megy odább!</p>
|
|||
|
|
<p>A szekérbe ülésnek egy szál deszka volt keresztül téve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ejnye, bátyja; nem tudna egy kis szalmából jobb ülést csinálni
|
|||
|
|
ide?</p>
|
|||
|
|
<p>– Szalmából-e? – szólt a kocsis; – magunk is megennénk, ha
|
|||
|
|
volna.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér nem értette ezt a választ. Ő messze világból jött, a hova
|
|||
|
|
a hazai nyomornak híre nem jutott el.</p>
|
|||
|
|
<p>A fuvaros aztán, hogy megmagyarázza neki a dolgot, mikor
|
|||
|
|
leszedte a lovai fejéről az abrakos-tarisznyákat, oda vitte az
|
|||
|
|
egyiket az úrfihoz, s legyűrve a szélét, megmutatta, mi van benne?
|
|||
|
|
Apróra vágott jegenye-hajtások.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez az abrak.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután a saját tarisznyájába nyúlt, s abból húzott ki valami
|
|||
|
|
furkónak gyúrt fakószínü ismeretlen tárgyat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez meg a kenyér.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miből van ez?</p>
|
|||
|
|
<p>– Őrölt kukoriczacsutkából, egy kis korpával keverve.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér ekkor kezdett csak maga körül nézni. Most vette csak
|
|||
|
|
észre, milyen sivatag terül itt körüle.</p>
|
|||
|
|
<p>A táj, melyen tegnap átutazott, még a paradicsom képe volt, a
|
|||
|
|
Dunán túli vidéknek még volt zöldje, mezeje, a házak körül
|
|||
|
|
asztagok, boglyák; a szérükön nyomtattak, szórtak; itt kopár
|
|||
|
|
minden, és csendes minden.</p>
|
|||
|
|
<p>Felült hát a szekérre; a milyen ülés volt, olyan volt.</p>
|
|||
|
|
<p>A kocsis bevezetésül jó sort húzott a fonott ostorral lovai
|
|||
|
|
bőrére, mire azok egy kissé tanakodtak magukban, hogy mire
|
|||
|
|
értelmezzék ezt a megszokott intést? normális abrakpótlék-e ez,
|
|||
|
|
vagy megindítása egy ujabb provisoriumnak? Az egyik aztán csak-csak
|
|||
|
|
felvette a fejét a földről s elereszté maga előtt; a meglódult fej
|
|||
|
|
vitte maga után a négy lábát, mire a szekér is előre zördült s
|
|||
|
|
megtaszítá a másik lovat, inán ütve a kisefával, az azonban még
|
|||
|
|
hátratekintett, nem hihetvén hátának és füleinek, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> míg
|
|||
|
|
szemeivel is meg nem győződik, hogy elodázhatlan kötelesség a
|
|||
|
|
megmozdulás; erre aztán nagyon megcsóválta a fejét, kiöltötte
|
|||
|
|
nyelvét a világra, s egy sikertelen kisérlet után bajtársának
|
|||
|
|
oldalára dülhetni, csakugyan elhatározta magát, hogy hozzá fog az
|
|||
|
|
előre esegetéshez, a mit más lónál ügetésnek is szoktak nevezni:
|
|||
|
|
mire az egész jármű megindult, kajla rúdjával barátságosan ütögetve
|
|||
|
|
orron hol az egyik, hol a másik lovat, a szerint, a mint
|
|||
|
|
időszakonkint az egyik nagyobbat rántott rajta, mint a másik.</p>
|
|||
|
|
<p>Keserves előremenetel volt ez; pedig a fuvaros lelkiismeretesen
|
|||
|
|
alkalmazta az ostornak a madzagát is, a nyelét is.</p>
|
|||
|
|
<p>S azután jöttek még sajátságos akadályok is, a mik
|
|||
|
|
feltartóztatták a haladást.</p>
|
|||
|
|
<p>Egész csorda teheneket, ökröket, rideg gulyákat, birkanyájakat
|
|||
|
|
hajtottak a poros úton szemközt, mik előtt Elemér alkalmatosságának
|
|||
|
|
meg kellett állania, mert a szemközt jövő tulok nem bánta, ha
|
|||
|
|
keresztül megy is rajta a rúd, nem tért ki a szekér elől.</p>
|
|||
|
|
<p>– Országos vásár van itt valahol, bátya? – szólítá meg kocsisát
|
|||
|
|
Elemér.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem biz a téns úr; hanem elhajtanak minden lábas állatot tul a
|
|||
|
|
Dunára kiteleltetni – felébe. Itt már nincs egy szál szalma sem, a
|
|||
|
|
min rágódjanak.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér most kezdé érteni azt a keserves bömbölést, a mit az
|
|||
|
|
elsoványkodott állatok ezrei úthosszant hangoztattak. Vajjon
|
|||
|
|
eljutnak-e Dunántúlra?</p>
|
|||
|
|
<p>Szemközt jövő emberek nem köszöntötték már egymást, nem hangzott
|
|||
|
|
se «jónap!» se «dicsértessék!» Vert had utazott itt, egymás sarkára
|
|||
|
|
taposva.</p>
|
|||
|
|
<p>Néhol egy kidült állat hevert az útfélen. Ott hagyták, nem
|
|||
|
|
jöttek érte.</p>
|
|||
|
|
<p>– Talán a husát használhatnák? – jegyzé meg Elemér.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit ér a hús, ha nincs só hozzá?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát nincs só? – kérdé Elemér elbámulva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hja uram, szegény ember minálunk csak marhasóval <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> szokott
|
|||
|
|
élni, mert az olcsó; az úri sót mi nem győzzük. A marhasóból meg
|
|||
|
|
már nem adnak többet. Rájöttek, hogy magunk is azzal élünk, hát már
|
|||
|
|
most azt sem adnak ki.</p>
|
|||
|
|
<p>Nagyon hosszan tartott az út, a fáradt gebék alig czammogtak. A
|
|||
|
|
távolban régóta látszik már annak a falunak a tornya, a hova el
|
|||
|
|
kellene jutni, de az mintha útban volna, alig akar közeledni. Jó
|
|||
|
|
délután volt már, mikor egy útféli csárdához értek. Itt megállt a
|
|||
|
|
fuvaros pihentetni.</p>
|
|||
|
|
<p>A helység nem volt már messze. Elemér kifizette a kocsist s nem
|
|||
|
|
várt rá, míg annak a lovai új erőhöz jutnak hanem megindult gyalog
|
|||
|
|
a helységbe.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor már jó közel járt, az úttól jobbra és balra mintegy
|
|||
|
|
ötven-hatvan embert vett észre, a kik sajátságos munkában
|
|||
|
|
voltak.</p>
|
|||
|
|
<p>Az út mentében hosszú gödröket ástak, mintha sírvermeket
|
|||
|
|
készítenének óriások számára. Néhányan lenn dolgoztak a verem
|
|||
|
|
fenekén, felbukkanva fejeikkel, mikor egy ásó földet kivetettek a
|
|||
|
|
mély gödörből. A szél elkapta azt mint a hamut. Ölnyire ki volt
|
|||
|
|
égve a föld. Másutt már hantolták a vermeket befelé.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér nem ért rá szóba eredni a munkásokkal. Sietett be a
|
|||
|
|
faluba. A biró után kérdezősködött. Elvezették a házáig. Elmondta
|
|||
|
|
neki, hogy a nádasi pusztára szeretne utazni, megfizet az
|
|||
|
|
alkalmatosságért.</p>
|
|||
|
|
<p>A biró nagyon rosz kedvü volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha aranyat fizet az úr, sem kap itten lovat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miért nem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mert egy sincs.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát hova lett?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ma vertük agyon valamennyit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miért verték agyon?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azért, hogy ne lássuk a kínlódásukat. Ma harminczkettedik
|
|||
|
|
hete, hogy hiába várjuk, hogy a fű kijőjjön a földből. Ha látta az
|
|||
|
|
úr azokat a nagy gödröket, a miket a falu végén ásnak,
|
|||
|
|
megkérdezhette, minek lesz az? megmondták volna: szegény ember oda
|
|||
|
|
rakja el igavonó állatjait <span class="pagenum"><a name="Page_202"
|
|||
|
|
id="Page_202">-202-</a></span> kitelelni. Ezután majd gyalog járunk
|
|||
|
|
s jövő tavaszszal, a ki megéri, nem szántunk, hanem kapálunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér mind lejebb hangolta az igényeit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hol van itt egy csapszék, a hol kenyeret és vizet lehetne
|
|||
|
|
kapni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hja uram, ha kenyerünk és vizünk volna, akkor nagy urak
|
|||
|
|
volnánk. Itt nem lakik uraság.</p>
|
|||
|
|
<p>Hát már azt, a ki itt kenyeret eszik, uraságnak hívják?</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér tagjain hideg borzadály futott végig; pedig elég forrón
|
|||
|
|
sütött a nap.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem hallottak valamit a nádasi puszta bérlőiről, hogyan
|
|||
|
|
vannak?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tud most senki a szomszédjáról semmit; nem jár most
|
|||
|
|
látogatóba. Az úr talán oda igyekszik?</p>
|
|||
|
|
<p>– Oda; messze van-e gyalog?</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó három óra járás. Csak jobbra, naplement felé tartson, nem
|
|||
|
|
tévedhet le az útról: s ha azután egyszer meglát egy magas kéményt
|
|||
|
|
a távolban, ez a nádasi puszta pálinkafőzőjének a kéménye. Az is
|
|||
|
|
pihen, tudom, mert nincs miből főznie.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kérek hát legalább egy botot az útra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azzal szolgálhatok; még nem hordták el mind koldusbotnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy ácsorgó vézna gyerek aztán egy kutyanyelv-bankóért, a mi jó
|
|||
|
|
pénzben tiz krajczárt ér, vállalkozott rá, hogy kivezeti Elemért a
|
|||
|
|
határból egész a dülő útig, mely a nádasi pusztára vezet.</p>
|
|||
|
|
<p>Onnan azután egyedül ment Elemér tovább.</p>
|
|||
|
|
<p>Rettenetesen egyedül. Sem mezei munkás, sem vándor nem járta azt
|
|||
|
|
az utat; kocsinyom is rég elenyészett róla; befujta azt hamuszürke
|
|||
|
|
porral a szél. Csak a kipusztulhatatlan szerbtövis az út két felén,
|
|||
|
|
mely nagy tért foglalt a vetetlen avarban, mutatta, hogy merre
|
|||
|
|
jártak itt hajdan szekérrel. S a mennyire a szem ellátott, a sötét
|
|||
|
|
hamuszín avar ízzott előtte, el-elveszve a hullámjátszó délibáb
|
|||
|
|
tengerében, mely távol zöld oázokat mutogatott a magányos
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
|
|||
|
|
"Page_203">-203-</a></span> vándor előtt, lombos, árnyékos
|
|||
|
|
erdőkkel, miknek lába tóban fürdik. Káprázat! Egy bokor sincs ott,
|
|||
|
|
egy ökörnyomnyi víz sincs ott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Még madár sem száll a tájon.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér kábultan haladt órákig e siketítő némaságban, e véget nem
|
|||
|
|
igérő vigasztalan pusztaságban, e rémledező délibáb-rezgés felé. A
|
|||
|
|
nap nyugovóra szállt már, a vándor árnyéka messzenyult mögötte, s
|
|||
|
|
még mindig nem látott maga előtt mást, mint fekete avart és
|
|||
|
|
délibábot. Ekkor egy hosszú tűzvörös felhő mögé tűnt el a nap, mely
|
|||
|
|
mintha az égő földnek lelke volna; s abban a perczben eltűnt a
|
|||
|
|
délibáb, tengereivel, oázaival s Elemér maga előtt látta a távolban
|
|||
|
|
a hosszú kéményt.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy örült ennek, mintha otthonába sietne.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig még egy jó órai útja volt odáig.</p>
|
|||
|
|
<p>Mire a bérlői lakhoz megérkezett, egészen beesteledett, a kapu
|
|||
|
|
is be volt már téve.</p>
|
|||
|
|
<p>Bekiáltott az udvarra, hogy nyissák ki; s hogy azután nem jött
|
|||
|
|
senki, felnyitotta maga a kaput, könnyen jár az ilyen falusi
|
|||
|
|
szerszám; s bement az udvarra.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem ugatták a kutyák, a min nagyon csodálkozott.</p>
|
|||
|
|
<p>Még nagyobb lett a bámulata, midőn a konyha-ajtóhoz érve, azt
|
|||
|
|
bezárva találta. Zörgetett, nem felelt senki. Lehetetlen, hogy már
|
|||
|
|
lefeküdtek volna.</p>
|
|||
|
|
<p>Ekkor, a mint szétnézett az alkony fényénél, észrevette, hogy a
|
|||
|
|
mint a szél telefújta a folyosót a konyha-ajtóig finom porral,
|
|||
|
|
ebben a porban semmi lábnyom nem látszik. Itt nem lakik senki.</p>
|
|||
|
|
<p>Benézett az ablakon; sehol sem volt gyertyavilág.</p>
|
|||
|
|
<p>Elindult a cselédházakhoz. Azok is mind zárva voltak. Sorba
|
|||
|
|
járta az aklokat, istállókat, üres minden. Ki lehet nyitni, csak be
|
|||
|
|
vannak reteszelve, de belül senki, semmi.</p>
|
|||
|
|
<p>Az egész udvar, az egész szérüskert üres, egy szál szalma nem
|
|||
|
|
hever az udvaron. A pajtának zsupptetője volt, az is le van szedve
|
|||
|
|
félig; egy szecskavágó a félszerben, reves, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> korhadt
|
|||
|
|
szalmatöredékkel mutatja, hogy mire lett elhasználva a tetőzet.</p>
|
|||
|
|
<p>Az udvarból lement a kertbe. A fákon sem gyümölcs, sem levél;
|
|||
|
|
félszázados vastag gyümölcsfák koronáiktól gyökereikig végighasadva
|
|||
|
|
az aszálytól, s a kert földje mélyen fölrepedezve, mint a kihült
|
|||
|
|
lávafolyadék.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután talált egy kis elkerített helyet, fűzveszszőkkel
|
|||
|
|
körülsövényezve, oda is belépett, és ott megtalálta, a mit
|
|||
|
|
keresett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott voltak a délvirágok, miknek magvait ő küldözé tengereken
|
|||
|
|
túli hazákból. Rájok ismert; ezek azok!</p>
|
|||
|
|
<p>Elszáradva, porrá égve, halotti koszorúnak aszva.</p>
|
|||
|
|
<p>De megvoltak, de felnőttek, de kivirultak. Valaki ápolta őket,
|
|||
|
|
gondolt rájok.</p>
|
|||
|
|
<p>Hová lett, a ki ápolta őket? hová lett az egész család? senkitől
|
|||
|
|
sem kérdezheti.</p>
|
|||
|
|
<p>Nincs egy lélek, nincs egy pára, a ki távol vagy közel hangot
|
|||
|
|
adjon a kérdezőnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy ugató eb, egy vijjongó madár, egy csiripelő prücsök nincs
|
|||
|
|
emberjáró kerületben.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak azok a száraz virágok beszélnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy hosszú földhalom van a kis kertecske közepén; valaha gyeppad
|
|||
|
|
volt, most csak szikár domb. Arra leül az ifjú s elkezd beszélgetni
|
|||
|
|
a virágokkal. Az elszáradt virágokkal.</p>
|
|||
|
|
<p>Olyan csendes, olyan puszta körülötte minden. Háta mögött egy
|
|||
|
|
elhagyott ház, melyben nem lakik senki; körülötte egy nesztelen
|
|||
|
|
sivatag, lombtalan fákkal: egy téli tájkép, az égető nyár hevétől
|
|||
|
|
elperzselve; száraz galyakkal, üres mezőkkel; csak hogy a mi a téli
|
|||
|
|
tájképen fehér, az itt most mind fekete.</p>
|
|||
|
|
<p>És az ifju, a ki nevetett, mikor az apai házból kiűzték, a ki
|
|||
|
|
gúnyt űzött saját temetéséből: most, mikor lehajtá fejét arra a
|
|||
|
|
kiszáradt gyepágyra, a hol senki se láthatta, a hol senki se
|
|||
|
|
hallhatá, elkezde sírni keservesen.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott viradt meg azon a gyeppamlagon. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ott mélázta át az egész csend-ülte éjszakát; egyedüli élő a
|
|||
|
|
véghetetlen nagy sírban, melynek feneke egy egész ország, négy fele
|
|||
|
|
a négy égsark maga.</p>
|
|||
|
|
<p>Álmatlanul ott lelte a hajnal.</p>
|
|||
|
|
<p>Akkor leszakított egyet azokból az aszúvirágokból, miket oly jól
|
|||
|
|
ismert, mik úgy kiválnak az otthonos növények rendéből, s azt
|
|||
|
|
tárczájába rejtve, ismét neki vágott az útnak, melyen idáig jött;
|
|||
|
|
saját lábnyomain kívül még nem látott egyéb nyomot az egész pusztán
|
|||
|
|
végtelen végig.</p>
|
|||
|
|
<p>Az úrfi ezuttal a vasuti állomásig gyalog mehetett. Pedig nem
|
|||
|
|
volt az ilyen expeditióhoz szokva. De szekeret semmi árért nem birt
|
|||
|
|
többé kapni, s úgy kellett tennie, mint más szegény embernek:
|
|||
|
|
megerőltetni az apostolok lovait.</p>
|
|||
|
|
<p>Utközben megkóstolta a kukoriczacsutkából készült kenyeret is.
|
|||
|
|
Másformát nem kapott. Ettől a kenyértől sok egyet-mást megtanult, a
|
|||
|
|
mit még eddig nem tudott.</p>
|
|||
|
|
<p>A vasuti indóházhoz épen jókor érkezett meg éjszaka közepén,
|
|||
|
|
hogy a vonatra felülhessen.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott azután megpihenhetett volna, ha engedte volna pihenni az, a
|
|||
|
|
mit magával elhozott belül.</p>
|
|||
|
|
<p>Az a szomorú pusztai kép!</p>
|
|||
|
|
<p>A sötét éjben is szüntelen azt a fekete, sivatag pusztai
|
|||
|
|
tájképet látta maga előtt, mely paradicsom lett volna, ha az ég
|
|||
|
|
átka el nem perzseli; egy holt, emberijesztő vadon most.</p>
|
|||
|
|
<p>És gondolá magában: az én lelkem egy ilyen tájkép.</p>
|
|||
|
|
<p>S valahányszor elszenderült, mindig azokat a hosszú sírokat
|
|||
|
|
látta maga előtt, mikből a sírásók feje fel-felbukkan és hallotta a
|
|||
|
|
szózatot az üregekből: «Temessük el, a mink még van; aztán temessük
|
|||
|
|
el magunkat is; végezzük el a megfordított teremtés munkáját:
|
|||
|
|
temessük el az ötödik napon a párás állatokat, a hatodik napon
|
|||
|
|
aztán az embert, – saját magunkat.»</p>
|
|||
|
|
<p>Két napot töltött az ide s tova utazással Elemér. Késő délesti
|
|||
|
|
órákban érkezett vissza Pestre. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Egyenesen Lemmingnéhez sietett. Még tegnap délben kellett volna
|
|||
|
|
odamennie.</p>
|
|||
|
|
<p>Leverte ruháiról a port, hogy ne lássék rajta a két napi
|
|||
|
|
gyalog-utazás. Hanem azért lábai ki voltak állva, alig birta
|
|||
|
|
egyiket a másik után vonszolni.</p>
|
|||
|
|
<p>A komornyik, ki bejelenté, előre tudatta vele, hogy ő nagyságaik
|
|||
|
|
épen indulni készülnek a circusba. Little Wheal jutalomjátéka
|
|||
|
|
van.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt persze Elemér tartozott tudni, hogy Little Wheal most az
|
|||
|
|
első ember a világon, a bohócz; a második a miniszter.</p>
|
|||
|
|
<p>Azonban egy szóra mégis elfogadtatik.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina valóban teljes páholyfoglalói ornátusban volt már, s
|
|||
|
|
Lemming úr csakhogy a keztyüit nem húzta fel.</p>
|
|||
|
|
<p>Az asszonyság kiszámított nehezteléssel fogadta az úrfit.</p>
|
|||
|
|
<p>– No maga szépen eljött!</p>
|
|||
|
|
<p>– Egy kicsit elkéstem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szép kicsi! Ha a tegnapi ebéddel mind ekkorig vártunk volna
|
|||
|
|
önre, szépen elhültek volna az ételek. Ugyan hol járt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Minek kérded? Ugy sem mondanék igazat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Összeakadt úgy-e, mindenféle korhely pajtásokkal? Eljárt olyan
|
|||
|
|
helyekre, a miket tisztességes emberek előtt nem lehet bevallani? A
|
|||
|
|
szemeiből látom, hogy azóta nem is aludt. Ugy néz ki, mint a ki két
|
|||
|
|
nap, két éjjel kártyázott és dorbézolt. Még most is alig állhat a
|
|||
|
|
lábán a korhelykedés miatt. Mintha két báléjt végig tánczolt
|
|||
|
|
volna.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak szidj és korholj, jó kis mama! Mindent megérdemlek. Nem
|
|||
|
|
gondolhatsz felőlem olyan roszat, hogy még annál roszabbat is nem
|
|||
|
|
tettem volna. Haszontalan, silány ficzkó vagyok. Tudod te azt!</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez elég szomorú önre nézve. Én az ön érdekében egész nap
|
|||
|
|
fáradok, s ön azalatt még csak annyira sem méltat, hogy eszébe
|
|||
|
|
juttassa magának, vajjon vagyok-e a világon? Mernék fogadni, hogy
|
|||
|
|
azóta minden pénzét elpazarolta. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Oh milyen jól ismersz!</p>
|
|||
|
|
<p>– Menjen! Haragszom magára. Ma nem akarok ránézni. Menjen haza
|
|||
|
|
valahova; aludja ki magát. Nagyon haragszom!</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr azt gondolta, hogy haragvó nejének segítségére kell
|
|||
|
|
sietnie, s ő is nekifordult Elemérnek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hja, mon cher! Ez így nem fog sokáig menni. Ön félreismeri a
|
|||
|
|
helyzetet, melybe önhibája által jutott. Ön visszaél a mi
|
|||
|
|
gyöngeségünkkel, a mivel mi önt elkényeztetjük. Ez szégyenteljes
|
|||
|
|
pálya, a mit ön folytat, mon cher; mindig csak idegen emberek
|
|||
|
|
pénzét költeni, mások rovására könnyelműsködni; a gyalázatból
|
|||
|
|
tréfát csinálni: ez nem tisztességes embernek való!</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér arcza mélyen elpirult, de nem felelt semmit; ajkait
|
|||
|
|
összeszorította, és szemeit lesüté. Hadd szidják!</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem az utolsó szóknál, midőn Lemming úr épen nagyon belejött a
|
|||
|
|
nagybőjti leczkéztetésbe: Malvina csak félretolta őt félkezével
|
|||
|
|
maga és Elemér közül, s szavába vágott:</p>
|
|||
|
|
<p>– Édes Lemming! ne avatkozzék ön ebbe a dologba, a mire senki
|
|||
|
|
sem kéri. Elemér könnyelmű suhancz, de alávalóságot nem követett el
|
|||
|
|
soha; azt én előttem ne mondja senki. Ha pazarolt eddig, mindig a
|
|||
|
|
magáét pazarolta, s a mit fizettek érte, azt sajátjából fizették.
|
|||
|
|
Most is azt vesztegeti, a mit nálánál érettebb eszű emberek az ő
|
|||
|
|
tulajdonából kihajigálnak az ablakon. Azért ön ne vessen neki
|
|||
|
|
semmit a szemére. Én szidhatom, mert jó vagyok hozzá; de önök
|
|||
|
|
többiek ne szóljanak a dolgába. Ez a mi dolgunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután szép fehér keztyűit végig gombolva, Elemérhez
|
|||
|
|
fordult.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön tékozló fiú a bibliából! Tudja meg, hogy a sírkövét eladtuk
|
|||
|
|
egy ezer forintért. A ki megvette, részletenkint fogja lefizetni,
|
|||
|
|
havonkint száz forintjával. Tehát tiz hónapra el van ön látva.
|
|||
|
|
Ahhoz tartsa magát. Addig majd csak lesz valami ujabb kilátása. Meg
|
|||
|
|
van-e ön velem elégedve? <span class="pagenum"><a name="Page_208"
|
|||
|
|
id="Page_208">-208-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Elemér csak némán bólinta fejével.</p>
|
|||
|
|
<p>– Még csak meg sem köszöni! – dörmögé magában Lemming úr, midőn
|
|||
|
|
Malvinának nyújtá karját, hogy őt a lépcsőn levezesse.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér hátul maga maradt, úgy kullogott szótlanul utánok.</p>
|
|||
|
|
<p>De Malvina, mielőtt a kapuív alatt váró hintajába ült volna, még
|
|||
|
|
egyszer hátratekinte, s az ifju semmiházinak nyújtva kezét,
|
|||
|
|
mondá:</p>
|
|||
|
|
<p>– No, már nem haragszom!</p>
|
|||
|
|
<h2>A KESERŰ KENYÉR.</h2>
|
|||
|
|
<p>Hova lettek hát a puszta ház lakói?</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Ama nagy csapás után, mely a Világosi családot érte, első
|
|||
|
|
legsürgősebb teendő volt a lesujtott családapát felhozni Pestre és
|
|||
|
|
orvosi tanácsot kérni, mit tegyenek vele? Hiszen azt sem tudhatták
|
|||
|
|
még: szélütés érte-e, vagy megháborodott?</p>
|
|||
|
|
<p>Az volt a kérdés, hogy ki menjen el és ki maradjon otthon?</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné maga is oly idegbeteg volt, hogy lehetetlen volt
|
|||
|
|
egyedül útnak ereszteni a háborodott férjjel. Ilonkára sem lehetett
|
|||
|
|
a beteget magára bizni; s ha mind a ketten elmennek, ki viseli
|
|||
|
|
gondját a ház másik keresztjének: a siketnéma gyermeknek? Azt is
|
|||
|
|
magukkal vigyék?</p>
|
|||
|
|
<p>E miatt volt nagy töprengés.</p>
|
|||
|
|
<p>Meghallotta ezt Böske, s sietett rajta segíteni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak menjenek el maguk arra a Pestre, mind a ketten, a szegény
|
|||
|
|
urunkkal. Majd ügyelek én a kis némára magam. Bizzák rám az egész
|
|||
|
|
házat. Úgy áldjon meg az Isten engem, a milyen igazán mondom, hogy
|
|||
|
|
nem vész el ebből a házból egy szál toll sem, a míg oda lesznek.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
|
|||
|
|
"Page_209">-209-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Biz abba bele kellett nyugodni. Rá kellett hagyni Böskére a
|
|||
|
|
házat és gyermeket.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy szöktek el szegénykétől korán reggel, mikor még aludt: fel
|
|||
|
|
sem költötték egy búcsucsókkal, nehogy nagyon sírjon utánok. Böske
|
|||
|
|
esküdött az egekre, hogy éjjel-nappal vigyázni fog reá.</p>
|
|||
|
|
<p>A szegény beteggel szörnyű sok baj volt az úton.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem akart mozdulni, ha valahová leült, úgy kellett mindenüvé
|
|||
|
|
erővel vezetni. Nem evett, ha nem etették: gyermek volt, ki nem
|
|||
|
|
tudja még, mire valók a tagjai.</p>
|
|||
|
|
<p>Pesten összehívták hozzá az orvosi tudomány előkelő bölcseit.
|
|||
|
|
Azok igen rosz vigasztalást adtak. Hosszú betegség ez, mit majd
|
|||
|
|
meggyógyít a halál. Az volt a legjobb tanács, hogy haza kell menni,
|
|||
|
|
vissza a falura, a zöldbe.</p>
|
|||
|
|
<p>A zöldbe! Hisz épen ebben tébolyodott meg!</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig e baj ellen a város hét gyógyszertárában nincs
|
|||
|
|
orvosság.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy délelőtt épen az orvost várták, midőn az ablakon kitekintő
|
|||
|
|
Ilonka egy parasztleányt s egy kis fiut pillantott meg az utczán. A
|
|||
|
|
parasztleány hátán nagy batyú volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nézd anyám, szólt Ilonka, ha nem tudnám, hogy Böske odahaza
|
|||
|
|
van a kis öcsémmel, azt mondanám, ezek ők.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah, dehogy! szólt Világosiné; nem is hasonlítnak hozzájuk.</p>
|
|||
|
|
<p>A paraszleány a kis fiúval azonban épen azon vendéglő kapujában
|
|||
|
|
állt meg a kapustól tudakozódni, a hol Világosiék voltak szállva.
|
|||
|
|
Néhány percz mulva nyilt az ajtó s bejöttek rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>De most már rájuk kellett ismerni.</p>
|
|||
|
|
<p>Naptól elégetve, portól belepve mind a kettő. Böske és a kis
|
|||
|
|
néma.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az Istenért, mi történt? kiálta Világosiné elrémülten, míg
|
|||
|
|
Ilonka kis testvéréhez rohant, karjaiba ragadta a kis némát, ki
|
|||
|
|
csak zokogva omlott oda, fáradtan, kimerülten. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Mi ám? De mi ám? monda Böske, lekanyarítva nyakából a roppant
|
|||
|
|
lepedőbe kötött batyut, s mintha ott volna a legjobb helye, föltevé
|
|||
|
|
azt a legközelebb talált asztalra. Hát majd mindjárt elmondom én
|
|||
|
|
azt egymásután. Hanem ha megengedik, hát leülök, mert gyalog
|
|||
|
|
jöttünk ám idáig, aztán még a kis úrfit is az ölemben hoztam, mikor
|
|||
|
|
elfáradt.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal letette magát egy székre, s eddig kezében hozott czipőit
|
|||
|
|
felhúzva mezitlábára, képesítve érezte magát a történteket elején
|
|||
|
|
kezdeni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát a mint tensuramék eljöttek hazulról, negyednapra odajön
|
|||
|
|
szekéren egy vöröshajú fiskális egy magakerült úrral – tudják: így
|
|||
|
|
hívjuk magunk között ezeket a mostani szolgabirákat. Az hozott
|
|||
|
|
magával még egy irnokot, meg egy hajdút. Hát a mint bejön ez a két
|
|||
|
|
úr, se kérd, se hall, csak leülteti az irnokot, az előveszi a
|
|||
|
|
tollat, tintát, papirost, s elkezdi ám irogatni, hogy hány tükör,
|
|||
|
|
hány szék, hány almáriom van a szobában? – üm! Mi lesz már ebből?
|
|||
|
|
Azután azt kérdezték tőlem, hogy nálam vannak-e a szekrények
|
|||
|
|
kulcsai? «Nálam hát!» minek hazudnám, ha nem akarok. Hát hogy adjam
|
|||
|
|
oda. – «Biz a Herkópáternek sem!» – Hát hogy nekik az mindegy.
|
|||
|
|
Akkor aztán gyertyát gyújtottak, spanyolviaszkot vettek elő: s
|
|||
|
|
elkezdtek dirib-darab papirosokat ragasztani az almáriomokra a
|
|||
|
|
kulcslyuk fölé.</p>
|
|||
|
|
<p>«Hallják az urak, ezt én nem engedem, hogy a mi almáriomainkat
|
|||
|
|
összespanyolviaszkozzák. Itt minden én rám van bizva, s én nem
|
|||
|
|
engedek semmihez hozzányulni, mikor a gazdám nincs idehaza.» Akkor
|
|||
|
|
rám förmedt az a vörös fiskális: «Hát miért nincs idehaza? Épen
|
|||
|
|
azért foglaljuk le a holmiját, mert megszökött az egész családjával
|
|||
|
|
együtt.»</p>
|
|||
|
|
<p>– Megszöktünk! kiálta fel Világosiné, szégyentől égő arczát
|
|||
|
|
eltakarva kezeivel. Hogy mi megszöktünk?</p>
|
|||
|
|
<p>– No, csak ne tessék elkeseredni! Megcsináltam én a
|
|||
|
|
statisfactiót ezért nyomban. «Micsoda? szökött ám az <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> urnak a
|
|||
|
|
sehonnai öregapja, mikor Sziléziából egy paruplival ide bejött kis
|
|||
|
|
kutyatánczoltatónak, de az én gazdámról azt ne merje az úr mondani,
|
|||
|
|
hogy megszökött, mert mindjárt az úr fog innen szökni, hol az
|
|||
|
|
ajtón, hol az ablakon!» Erre a vörösszakállú úr azt mondta, hogy
|
|||
|
|
elhallgassak, mert mindjárt pofon vág! «Azt próbálja meg, tudom,
|
|||
|
|
hogy kiszedem felét annak a vörös szakállának!» Akkor aztán az a
|
|||
|
|
másik úr mondott valamit diákul, nyilván csillapította, s mikor
|
|||
|
|
azzal készen volt, hozzám fordult, és azt gondolta, hogy majd én
|
|||
|
|
olyan bolond leszek, hogy mindent elhiszek neki, a mit mond.
|
|||
|
|
«Hallod-e, hugom, a földes úr a bérlet felől akarja magát
|
|||
|
|
biztosítani, s azért vagyunk mi kiküldve, hogy a bérlő ingóságait
|
|||
|
|
összeirjuk. Nem viszünk el innen semmit, csak összeírjuk, hogy más
|
|||
|
|
rá ne tegye a kezét. Azért legokosabb lesz, ha a kulcsokat előadod,
|
|||
|
|
ha nálad hagyták, mert különben erőszakkal is felnyittathatom a
|
|||
|
|
zárakat. Addig-addig beszélt, míg rávett, hogy felnyítogassak neki
|
|||
|
|
mindent egymásután. Akkor aztán egyenként előszedegettek mindent:
|
|||
|
|
felső ruhákat, alsó ruhákat, abroszt, asztalkendőt; azokat mind
|
|||
|
|
felirta a kanczellista. Én csak néztem. Mikor a kisasszonyom
|
|||
|
|
ruháira került a sor, azt mondtam nekik. «Ehhez ne nyúljanak, mert
|
|||
|
|
ez a kisasszonyomé.» Még kinevettek vele. Azokat is egyenkint mind
|
|||
|
|
előhúzgálták. Szégyen gyalázat! Nekem az orczám égett, hogy nem
|
|||
|
|
szégyelik ilyen idegen urak egy tisztességes kisasszony fehérneműit
|
|||
|
|
sorba előszedegetni, számbavenni. Mikor azokra a szép hímzett
|
|||
|
|
inggallérokra került a sor, nem állhattam tovább: «De már hallják
|
|||
|
|
az urak, ezt csak ne irják oda a többihez! Ezt a kisasszonyom mind
|
|||
|
|
maga kezével hímezte, egyéb drágasága sincsen, mint ezek a finom
|
|||
|
|
hímzetei, az már csak mégis nagy szemtelenség volna, ha még azt is
|
|||
|
|
elexequálnák a gazdámtól, a mi nem is az övé, hanem a
|
|||
|
|
kisasszonyé.»</p>
|
|||
|
|
<p>– Erre az irnok azt mondta, hogy ne ugassak! – No, tetszik
|
|||
|
|
tudni, ez már csak elég nagy gorombaság. De én <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> mégis
|
|||
|
|
moderáltam magamat; nem feleltem neki semmi goromba szót vissza;
|
|||
|
|
egyetlen egy szót sem, csupán csak hogy a kalamárist felvettem az
|
|||
|
|
asztalról, végigöntöttem neki az irásán, a tenyeremmel elkentem az
|
|||
|
|
egész papiroson, s a mint ezért megakart fogni, a tintás markommal
|
|||
|
|
bemázoltam az ábrázatját. Különben egy rosz szóval sem illettem
|
|||
|
|
szegényt.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hiszen te hallatlan nagy bolondságot követtél el! szólt
|
|||
|
|
hüledezve Ilonka kisasszony.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bánom is én! Most jön még a java. A szolgabiró erre dühös
|
|||
|
|
lett; a pandurjának kiáltott, hogy jőjjön a békókkal s verjen
|
|||
|
|
engemet vasra. No, de én sem voltam ám rest, kikiáltottam az
|
|||
|
|
ablakon: «Marczi! Pista! Jancsi! dorongra, kapára! Zsiványok vannak
|
|||
|
|
a háznál! Segítség!» No azt kellett volna látni, hogy hordta az
|
|||
|
|
irhát a három úr a hátulsó ajtón nagy hevenyében. A pandur bácsi
|
|||
|
|
ijedtében még a puskáját is kezemben hagyta, pedig nem is nagyon
|
|||
|
|
szorítottam meg a nyakravalóját. Az volt a boldogabb, ki hamarább a
|
|||
|
|
kocsin teremhetett. Úgy elszeleltek, mintha ott sem lettek volna.
|
|||
|
|
Persze, aztán mikor magunkra maradtunk, akkor kezdtünk el évelődni,
|
|||
|
|
hogy bizony nagy bolondot tettünk mi most: ezek az urak majd
|
|||
|
|
nagyobb erővel térnek vissza; mindnyájunkat vasra vernek,
|
|||
|
|
bekisérnek. De mikor én nekem a szivem elfacsarodott arra a
|
|||
|
|
gondolatra, hogy Ilonka kisasszonynak a hímzett schmizlijeit
|
|||
|
|
összeirják.</p>
|
|||
|
|
<p>A jó lélek még most sem állhatta meg, hogy zokogásra ne fakadjon
|
|||
|
|
ennél a szónál.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát azután? Mi történt azután? sürgeté őt Világosiné.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske megtörülte a szemeit a bodros ingújjával, s egész jó
|
|||
|
|
kedvvel folytatá ismét:</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát bizony mink azt láttuk, hogy itt ugyis mindennek vége. A
|
|||
|
|
földesúr nem fizetett árenda fejében úgy is lefoglal minden
|
|||
|
|
ingó-bingót; ez többet nem a mi gazdánké; strázsálja, a ki
|
|||
|
|
elfoglalta; nagy a világ, ki merre <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> lát! Ennél a háznál meg
|
|||
|
|
nem hálunk többet. Én is aztán hirtelenében fogtam egy lepedőt,
|
|||
|
|
összepakoltam ihol ni ezt a batyut, felvettem a vállamra, a kis
|
|||
|
|
némát az ölembe, neki indultam a világnak, s most itt vagyunk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szerencsétlen! szörnyedezék Ilonka; te nem tudod, hogy ez
|
|||
|
|
rablás! Te elraboltad a biró által lefoglaltakat a mi
|
|||
|
|
számunkra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hagyja csak, kisasszony! Jobban tudom én azt. Három gazdámat
|
|||
|
|
kiexequálták már abból a házból, a mióta én azon a pusztán lakom,
|
|||
|
|
mert lehetetlen ott semmivé nem lenni. Láttam én mindeniknél, hogy
|
|||
|
|
a gazdának, gazdasszonynak, házi népnek a viselő ruháit soha sem
|
|||
|
|
volt szabad lefoglalni. Úgy tudom én ezt már úzusból, mint a
|
|||
|
|
legveszekedettebb prókátor. Azért is másztam a tintás kezemmel
|
|||
|
|
annak a kanczellistának a képére, hogy minek nyúlt olyashoz, a
|
|||
|
|
mihez nem volt semmi jussa. Ne tessék engem félteni, megfelel a
|
|||
|
|
Böske magáért, akárhová czitálják. Nem hoztam én el egyebet, mint a
|
|||
|
|
mivel a gazdámnak tartoztam: meg ezt a drága kedves kis jószágot,
|
|||
|
|
ni!</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal odament a kis némához, ki bágyadtan borult anyja keblére,
|
|||
|
|
s oda térdelve eléje, megcsókolgatá kezecskéit, s úgy elkérdezgeté
|
|||
|
|
tőle, hogy el van-e fáradva? Pedig az ölében hozta.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosinéból most tört ki a keserv. Néma gyermekét szívéhez
|
|||
|
|
szorítva zokogá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Koldusok lettünk, gyermekem! Földönfutó koldusok.</p>
|
|||
|
|
<p>Ő szegény, nem tudott keservén uralkodni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka nem sírt együtt az anyjával; összeszorítá finom ajkait, s
|
|||
|
|
mint hullámhányta hajó kormányosa, csak a környezetére ügyelt,
|
|||
|
|
magát nem érezé.</p>
|
|||
|
|
<p>Míg Világosiné sírt, zokogott, addig a családapa érzéketlenül
|
|||
|
|
ült egy karszékben és nem látszott hallani, érteni azokat, a miket
|
|||
|
|
előtte elmondanak, a mik előtte történnek. Vagy talán hallotta,
|
|||
|
|
értette mindazt, s ép úgy kínozta szivét, a mit megértett, de a
|
|||
|
|
léleknek nem volt már hatalma az idegekre, hogy közölje velük.
|
|||
|
|
Merően bámult a semmibe. <span class="pagenum"><a name="Page_214"
|
|||
|
|
id="Page_214">-214-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka egy intést tett a szolgaleány felé, hogy hagyja őket
|
|||
|
|
magukra.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske elérté azt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem megyek ki, kisasszony! Itt akarok maradni. Itt akarok
|
|||
|
|
magukkal maradni minden nyomorúságban. Beszéljenek előttem
|
|||
|
|
akármiről. Talán én is tudok valamihez hozzászólni. Ne küldjön
|
|||
|
|
engem ki. Hadd tartozzam én is ide.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka némán inte fejével s megszorítá a leány kérges tenyerét;
|
|||
|
|
azután odament az anyjához, megcsókolá az arczát, letörölgeté róla
|
|||
|
|
a könyeket.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne sírj, anyám. Térj magadhoz. Kétségbeesnünk nem szabad. Nézz
|
|||
|
|
atyámra, erre a néma kis gyermekre. Isten ránk bizta, hogy
|
|||
|
|
gondjukat viseljük, kik magukon nem tudnak segíteni. Nekünk erősnek
|
|||
|
|
kell lennünk, hogy ezt megbirjuk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen semmivé vagyunk téve! Minden vagyonunk, minden
|
|||
|
|
reménységünk oda! Az Isten mindent elvett tőlünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne mondd azt, anyám. Még épen az van meg nekünk, a mit az
|
|||
|
|
Isten adott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit?</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehetséget és kedvet a munkához, a mi becsületes kenyeret
|
|||
|
|
ád.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit beszélsz?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen, igen! kiáltott közbe Böske, én is azt akartam mondani;
|
|||
|
|
kisasszonyom tud drágalátosan hímzeni, varrni, azt jól fizetik
|
|||
|
|
ebben a gazdag városban; én meg leszek mosóné. Megélünk a jéghátán
|
|||
|
|
is.</p>
|
|||
|
|
<p>– Annál jobb és háladatosabb munkát is tudok! felelt Ilonka,
|
|||
|
|
szeliden anyjához símulva. Ti engem annyi éven át taníttattatok
|
|||
|
|
mindenre, a mit egy nőnek tudni gyönyörűség. Én tudok francziául,
|
|||
|
|
angolul. Nyelvtanításból sokan megélnek ily nagy városban. A ki
|
|||
|
|
engem tanított is igen tisztességes sorsban volt és elégülten élt;
|
|||
|
|
családját eltartotta. <span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
|
|||
|
|
"Page_215">-215-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Az férfi volt! rebegé az anya.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt hiszem, hogy nők és ifjú gyermekek még szivesebben
|
|||
|
|
tanulnak nőtől.</p>
|
|||
|
|
<p>– De te még magad is gyermek vagy; hiszen alig vagy tizenhat
|
|||
|
|
éves.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azért alaposan tudom a nyelvészetet, s képes vagyok másokat
|
|||
|
|
tanítani.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné csak fejét ingatta, tagadólag, kétkedőleg.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tudod te még, hogy mi az? Idegen házakhoz járni egyedül,
|
|||
|
|
anya nélkül.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka igazán nem tudta, mert csak mosolygott rá; egy futó pír
|
|||
|
|
sem vetett alkonysugárt szép tiszta arczára.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nehéz lesz, de majd hozzászokom.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné megkapta leánya kezét, mintha félne, hogy már
|
|||
|
|
elveszíti.</p>
|
|||
|
|
<p>– Gondold meg; de hiszen te nem is képzeled még, mennyi veszély,
|
|||
|
|
mennyi kisértet áll lesben egy fiatal leány utján, a ki egyedül jár
|
|||
|
|
a világban, a nagy világban! Ki őriz, ki védelmez meg azoktól
|
|||
|
|
tégedet?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én magam!</p>
|
|||
|
|
<p>De már e szónál a büszkeség pírja ragyogott az orczáján. A mire
|
|||
|
|
most hivatkozott, azt már ismerte jól.</p>
|
|||
|
|
<p>«Én magam!»</p>
|
|||
|
|
<p>Nagy úr az, a ki a világ kérdésére azt tudja felelni: «én
|
|||
|
|
magam.»</p>
|
|||
|
|
<p>Sem előttem, sem utánam senki. Magam őrizem magamat.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné egy szót sem szólhatott többé leánya ellen, csak oda
|
|||
|
|
vonta karját saját nyaka körül, s a kis néma gyermek karjaival
|
|||
|
|
Ilonka vállait koszorúzta körül, úgy rebegte zokogástól szakgatott
|
|||
|
|
suttogással:</p>
|
|||
|
|
<p>– Tégy hát velünk, a mit akarsz. Vedd kezedbe apád, anyád,
|
|||
|
|
szegény testvéred sorsát. Isten segítsen, édes jó leányom!</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka összecsókolta anyja kezét, oly örömmel, mint a kinek
|
|||
|
|
gazdag örökséget hagyott e megáldó kéz; azután <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span>
|
|||
|
|
odalépett néma atyjához, mintha annak is akarná elébb megnyerni az
|
|||
|
|
engedelmét; odahajolt a vállára, megcsókolta márvány-hideg
|
|||
|
|
homlokát, lehajolt térdén heverő kezeihez, az élő halott
|
|||
|
|
arczvonásait lesve. És úgy tetszék, mintha annak merev szemei egy
|
|||
|
|
pillanatra szelidebben tekintenének alá, s leánya arczában tárgyat
|
|||
|
|
találnának a visszatérő lélek számára. Megnyiló ajkai párszor
|
|||
|
|
hallaták:</p>
|
|||
|
|
<p>«To to to, ta ta ta.»</p>
|
|||
|
|
<p>Ez volt az ő minden beszéde.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Ilonka még az nap beiktatá a fővárosi hirlapokba, hogy egy
|
|||
|
|
fiatal leány hölgyek és leánygyermekek számára tanórákat kiván adni
|
|||
|
|
angol és franczia nyelvből.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap rögtön hivatták egy úri házhoz, azzal az örvendetes
|
|||
|
|
hirrel tért haza, hogy első tanítványa egy igen kellemes úrhölgy, s
|
|||
|
|
hogy havonként harmincz forintot fog kapni mindennap egy órai
|
|||
|
|
tanításért.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát nem vagyunk már koldusok!</p>
|
|||
|
|
<p>Az is igaz pedig, hogy harmincz forint jövedelem havonként a
|
|||
|
|
kontinens legdrágább városában épen csak arra ád jogot az embernek,
|
|||
|
|
hogy magát koldusnak ne nevezze, hogy az utczaszegleten meg ne
|
|||
|
|
álljon, a járó-kelőknek a süvegét alamizsnára tartani, ronda
|
|||
|
|
ruhájával undort gerjeszteni, az ég alatt hálni; hanem egymagában
|
|||
|
|
odahaza épen annyi inséget láthat mellette, mint a legnyomorultabb
|
|||
|
|
koldus.</p>
|
|||
|
|
<p>S ha e harmincz forintból még apát, anyát, testvért is kell
|
|||
|
|
tartani, kik közül egyik úgy, mint a másik magával jótehetetlen; ha
|
|||
|
|
ebből még egy részt orvosra és gyógyszertárra is kell költeni, s a
|
|||
|
|
világ előtt még is finom külsővel járni: akkor elképzelheti
|
|||
|
|
mindenki, mennyit nélkülözhet az, a ki azt a harmincz forintot
|
|||
|
|
megkeresi?</p>
|
|||
|
|
<p>Ezek a harmincz forintos existentiák a legalsóbb fokú nyomor
|
|||
|
|
képviselői nálunk. A mi azon alul van, az már emelkedés. A
|
|||
|
|
napszámos sorsa már egy fokkal közeledik a jóllét felé.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
|
|||
|
|
"Page_217">-217-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka elmondá otthon anyjának, hogy legelső tanítványa egy
|
|||
|
|
gazdag polgárnő. Várt sokáig, hogy anyja fogja-e kérdezni tőle e
|
|||
|
|
polgárnő nevét: nem kérdezte. Ő pedig nem sietett azt kérdezetlenül
|
|||
|
|
megmondani. Mit is kérdeztek és mondtak volna róla? Világosiné az
|
|||
|
|
egész Pest városában egy lelket sem ismer; ránézve mindegy
|
|||
|
|
akárminek hívják azt a polgárnőt. Megnyugtató volt reá nézve, hogy
|
|||
|
|
leánya legelőször is polgári családhoz fog járni. Azt ő igen komoly
|
|||
|
|
társaságnak hiszi, hova a nagyvilági csábok még nem jutottak
|
|||
|
|
el.</p>
|
|||
|
|
<p>Az is igen ajánlotta eleve a vállalkozó polgárnőt, hogy a veendő
|
|||
|
|
tanórát reggel hét órára tűzte ki. A ki korán kel annak sok dolga
|
|||
|
|
van; a kinek sok dolga van, az a jó gazdasszony. És így ott igen jó
|
|||
|
|
családi életnek kell lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem ez volt ugyan az oka a korai tanulásnak, hanem az, hogy a
|
|||
|
|
gazdag delnő már korán reggel ki szokott lovagolni, s a visszatérés
|
|||
|
|
s az új átöltözés közti órát legjobban értékesítheti
|
|||
|
|
nyelvtanulásra; így aztán egész napja szabad. Ilonkára nézve is
|
|||
|
|
kedvező ez óra, mert szintén az egész napot otthon töltheti
|
|||
|
|
családjánál, s otthon varrhat, hímezhet pénzért; a mi ismét hoz
|
|||
|
|
néhány forintot a konyhára.</p>
|
|||
|
|
<p>És azután a mi legfőbb: hét órakor még aluszik az egész divatos
|
|||
|
|
világ s nem jár az utczán; Ilonkának nem kell attól tartani, hogy
|
|||
|
|
valami ismerőssel találkozik, a ki előtt pirulni kell
|
|||
|
|
szegénységükért. Óh! mert a szegénység olyan szégyenelni való nagy
|
|||
|
|
vétek! A ki abba beleesik, úgy kerüli régi ismerőseit, úgy rejti
|
|||
|
|
előlük arczát, úgy fordítja félre tekintetét, mint a ki nagy bűnt
|
|||
|
|
követett el. Úgy könyörög az emberiségnek, hogy ne lássák meg, hogy
|
|||
|
|
felejtsék el. S ha még az elszegényült egy fiatal leány!</p>
|
|||
|
|
<p>Azért esett jól Ilonkának, hogy messzeeső külvárosi szállásukból
|
|||
|
|
csak kora reggel kellett a belvárosba bemennie. A reggeli
|
|||
|
|
publikumnak nem ötlött fel a serényen végig suhanó alak; szatyrot
|
|||
|
|
czipelő mészáros-legények nem <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> iparkodtak befátyolozott
|
|||
|
|
kalapja alá tekintgetni; a bevásárló szakácsnők roppant krinolinjai
|
|||
|
|
nem szoríták őt le a járdáról, ki még csak krinolint sem viselt;
|
|||
|
|
minden fényűzése egy en-tout-cas napernyő volt; jó nap ellen, eső
|
|||
|
|
ellen, s hajlós halcsont nyelével az ember a koszorú-utcza kutyáit
|
|||
|
|
is távol tarthatja magától.</p>
|
|||
|
|
<p>Így eltelt egy jó hónap a nélkül, hogy Ilonkát meglátta volna
|
|||
|
|
valahol Elemér. Pedig annak már nyomára jött, hogy Világosiék
|
|||
|
|
Pestre jöttek fel. Mi lett belőlük? Elácsorgott naphosszant az
|
|||
|
|
utczán, eljárt a színházba, hogy talán megláthatja valahol, a kit
|
|||
|
|
keres. Még arra is vetemedett, hogy a rendőrségi osztálynál
|
|||
|
|
tudakozódjék; ott nem tudtak még csak igazán semmit felőlük.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig bizony mindennap megfordult ő annál a háznál, a hova
|
|||
|
|
Ilonka eljárt; mindennap leült abba a karszékbe, melyből Ilonka
|
|||
|
|
fölkelt; csakhogy természetesen Elemér úrfinál kilencz órakor
|
|||
|
|
kezdődvén a nappal, astronomiai lehetetlenség volt valakivel
|
|||
|
|
találkoznia, a ki már nyolcz órára el is végezte a nap terhét.</p>
|
|||
|
|
<p>Az előkelő polgárnő, a kit Ilonka angolul tanított: Lemmingné
|
|||
|
|
asszonyság volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy maga Malvin sem beszélt Elemér előtt Ilonka felől soha,
|
|||
|
|
annak meglehetnek a maga jó indokai.</p>
|
|||
|
|
<p>Még tán annak is lehetett oka, hogy Lemming úrnak sem szólt e
|
|||
|
|
felől senki.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr, mint üzlet embere, nem tartott egyforma életrendet.
|
|||
|
|
Mikor utaznia kellett, akkor hajnalban kelt, mikor pihenő nap volt,
|
|||
|
|
délig sem jött ki a szobából; az asszonyság lakosztályát pedig
|
|||
|
|
délelőtt soha sem látogatá. Neki más lépcső-feljárata is volt az
|
|||
|
|
irodájához.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy reggelen azonban Lemming úr, midőn a vaspályáról
|
|||
|
|
hazaérkezett, a lépcsőn találkozott a lefelé jövő Ilonkával.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka arcza még nem volt lefátyolozva; akkor jött Malvintól. A
|
|||
|
|
gentlemennek erősen feltünt az ismeretlen szép gyermek, kinek
|
|||
|
|
ittjártát semmivel sem tudta indokolni, különösen ily szokatlan
|
|||
|
|
órában. <span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
|
|||
|
|
"Page_219">-219-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Jó reggelt, kisasszony! Kit keres ön a háznál?</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó reggelt, uram! – Én órákat adok itt az angol nyelvből.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön? áh! szólt hitetlenül rázva fejét a bankár. És ki vesz itt
|
|||
|
|
leczkét az angol nyelvből?</p>
|
|||
|
|
<p>(Ő lakta az egész emeletet.)</p>
|
|||
|
|
<p>– A nagyságos asszony, Lemmingné.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Az én nőm? Ez új dolog!</p>
|
|||
|
|
<p>– Isten önnel uram! üdvözlé őt e fölfedezés után Ilonka; s jónak
|
|||
|
|
látta nem folytatni ezt az értekezést, itt a lépcsőn.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr pedig ott maradt s utána nézett, míg a lányka a
|
|||
|
|
csigalépcsőn lehaladt. Az pedig egyszer sem tekintett vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr nagy fejcsóválással ment fel szobájába. Ott azután
|
|||
|
|
kivallatta a komornyikot, hogy mióta jár ide ez a kisasszony?</p>
|
|||
|
|
<p>Attól az időtől fogva Lemming úr nem hagyta többet a kulcsot az
|
|||
|
|
iróasztala fiókjában, hol angol levelezései állottak.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem ennél inkább gondolt valami egyébre.</p>
|
|||
|
|
<p>Azontúl mindennap érdeklődött hét óra tájon megkérdezni a
|
|||
|
|
komornyikot, hazajött-e már a lovaglásból a nagyságos asszony?
|
|||
|
|
Rendesen hazajött hét órára.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer aztán eltalálta a napot, melyen Malvina elkésett valahol
|
|||
|
|
hét órán túl, s az angol nyelvmesternő, ki pontosan szokott
|
|||
|
|
érkezni, az elfogadási terembe bocsáttaték, hogy várja ott, míg az
|
|||
|
|
úrnő megjön.</p>
|
|||
|
|
<p>Az udvariasság úgy kivánja, hogy mikor az úrnő nincs honn, a
|
|||
|
|
nyelvmesternőt a háziúr fogadja.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr átment lakosztályából neje elfogadótermébe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Megbocsát, kisasszony, nőm elkésett; de bizonyosan rögtön
|
|||
|
|
megérkezik: addig foglaljon helyet és tekintse magát egészen
|
|||
|
|
idehaza.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm, uram! <span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
|
|||
|
|
"Page_220">-220-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka leült; Lemming úr szemközt vele foglalt helyet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kegyed régóta tanítja már nőmet?</p>
|
|||
|
|
<p>– Egy hava.</p>
|
|||
|
|
<p>– No’ s hogy halad előre?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen jól.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem önfejű, nem makacs? nem kell néha a vesszőhöz folyamodni?
|
|||
|
|
micsoda?</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr kezdett ügyeskedni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr gondolá magában: ohó! majd bővebb beszédre
|
|||
|
|
kényszerítem én a kisasszonyt most mindjárt. A magyarban «igen»-nel
|
|||
|
|
és «nem»-mel sokáig kisegítheti magát, a ki nem akar többet
|
|||
|
|
mondani; hanem egy angol nyelvmesternő csakugyan nem veheti rossz
|
|||
|
|
néven, ha egy praktikus családapa meg akar a felől győződni, hogy
|
|||
|
|
vajjon tud-e az, a ki óránként egy forintot kap, egyebet is: mint
|
|||
|
|
«yes, sir». – Angolra fogta a társalgást.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kegyed született angol, miss?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka erre kissé elpirult. Ő valóban azt az ártatlan
|
|||
|
|
értelmezést adta ennek a szándékos dialogusnak, hogy az emberséges
|
|||
|
|
bankár meg akarja tudni, vajjon milyen angolt fogott a nehéz
|
|||
|
|
pénzeért.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát elmondott neki folyékony angol nyelven mindent, nem várva
|
|||
|
|
további kérdezősködést.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem vagyok angol, uram; szülőim magyarok. Atyám tisztviselő
|
|||
|
|
volt, neve Világosi. Tisztségéről a mult években ő is lemondott;
|
|||
|
|
aztán mezei gazdálkodáshoz kezdtünk, abban az év mostohasága miatt
|
|||
|
|
mindenünket elveszítettük. Atyám súlyos beteg lett, ide kellett
|
|||
|
|
hoznunk; s most én előveszem azt, a mit tanultam, hogy szülőimnek
|
|||
|
|
visszaadhassam azt, a mit rám fordítottak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! ez nagyszerű! Ez megindító! Kisasszony, ön igen nemes
|
|||
|
|
érzelmeket tanusít. Tiszteletet érdemel érette. Én hizelgek
|
|||
|
|
magamnak azzal, hogy van némi befolyásom a világban. Utána fogok
|
|||
|
|
járni, miben lehetek az ön családja <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> helyzetének enyhítésére.
|
|||
|
|
Én sokakon segítettem már hasonló helyzetben. Önt jó sorsa
|
|||
|
|
vezérelte ehhez a házhoz. Ön családja szerencséjét alapíthatja meg.
|
|||
|
|
Néhány nap mulva lesz szerencsém kegyeddel értekezhetni. Ha talán
|
|||
|
|
családjának addig is valami szüksége volna, legyen nyiltszivű.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka nem felelt semmit, de még mélyebben elpirult.
|
|||
|
|
Alamizsna-elfogadáshoz nem volt szoktatva az arcza.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó, jó! Nem szóltam semmit. Minden közöttünk marad!
|
|||
|
|
kegyeskedék tovább Lemming úr. A mit mondtam, megmondtam. Kegyedet
|
|||
|
|
jó sorsa vezette ehhez a házhoz. A Lemming-háznál Isten áldása van.
|
|||
|
|
God bye miss! Nőmet hallom érkezni. Nem zavarom a tanórát. Isten
|
|||
|
|
önnel!</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal felszedte magát és kezét nyújtá Ilonkának. Ilonka
|
|||
|
|
elfeledte a kéznyújtást elfogadni. Talán észre sem vette azt.</p>
|
|||
|
|
<p>Vagy talán nagy beszélgetésben volt valakivel, a kitől kétes
|
|||
|
|
helyzetekben tanácsot szokott kérni; valakivel, a kinek az a neve,
|
|||
|
|
hogy: «én magam».</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr pár nap mulva ismét talált alkalmat Ilonkával a
|
|||
|
|
tanóra előtt szólani.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tisztelt kisasszony! annyit mondhatok kegyednek, hogy nőm
|
|||
|
|
egészen szerelmes kegyedbe. Nem győzi kegyed szép tulajdonait
|
|||
|
|
magasztalni. Úgy tekinti, mintha saját gyermeke volna. – Nekem egy
|
|||
|
|
eszmém jött, a mivel egyszerre kettős czélt vélek elérni: Nőmnek
|
|||
|
|
egy idő óta nincs társalkodónője, kevés asszonynyal tud
|
|||
|
|
rokonszenvezni, de kegyedet nagyon szereti. Én tudom, hogy kegyedre
|
|||
|
|
nézve mily áldozat volna az, magát rászánni, hogy szülőit elhagyja
|
|||
|
|
s idegen házhoz menjen lakni, azonban ajánlatomat tudom megfelelő
|
|||
|
|
kárpótlással is kisérni. Én kegyednek oly összeget igérek nőm
|
|||
|
|
körüli fáradságáért, mely képessé teendi, szülőinek illő comfortot
|
|||
|
|
szerezhetni. Ez összeg évenkint – kétezer forint.</p>
|
|||
|
|
<p>Kétezer forint! Bizony szép pénz; semmi egyébért, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> mint
|
|||
|
|
hogy az ember valakit megtanítson, hogyan kell az angol «th» betüt
|
|||
|
|
úgy mondani ki, mintha selypítne, s közbe-közbe a házi asszonyság
|
|||
|
|
migrainjének a napjain egy kis asszonyi házsártoskodást szótlanul
|
|||
|
|
eltűrni. Ez talán egy kicsit sok pénz is «azért?»</p>
|
|||
|
|
<p>De Ilonkának nem jutott ez eszébe. Az ártatlan szívnek gyanúi
|
|||
|
|
nincsenek. Volt más talizmánja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm, uram, nagylelkű ajánlatát! De családomat nem
|
|||
|
|
hagyhatom el. Atyám állapota napról-napra rosszabb, különösen
|
|||
|
|
éjjelenkint; gyakran magánkívül van. Anyám fél tőle. Az egész
|
|||
|
|
háznál senki sem tud vele bánni, rajtam kívül. Ha én szólok hozzá,
|
|||
|
|
akkor megnyugszik.</p>
|
|||
|
|
<p>– Legczélszerűbb volna őt a gyógyintézetbe adni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! uram, az rettenetes volna. Annál nincs borzasztóbb
|
|||
|
|
gondolat, mint egy kedélybeteget, kinek úgyis az egész lelke lázban
|
|||
|
|
van: egyszerre az ismerős családi körből a hideg, vad-idegen
|
|||
|
|
emberek közé kitaszítani. Én elhiszem, hogy ott egész őrültté kell
|
|||
|
|
lenniök. Meglehet, hogy ott meggyógyítanák atyámat, de azalatt én
|
|||
|
|
magam veszteném el az eszemet, szüntelen arról gondolkozva,
|
|||
|
|
álmodva, hogy miket szenved ő most tőlem távol? talán megkötözve,
|
|||
|
|
talán öntestét tépve, talán halálra dermedve, és én nem lehetek ott
|
|||
|
|
mellette, ki ha kezem fejére teszem, elcsendesül; ha zsibbadásában
|
|||
|
|
megszólítom, fölelevenül. Lehetetlen atyámtól elválnom e
|
|||
|
|
boldogtalan állapotában. Addig az egy óráig is, míg itt vagyok,
|
|||
|
|
minden aggodalom gyötör. Ezért nem is vállaltam több tanórát. A mit
|
|||
|
|
így keresek, az nekünk otthon elég. Megelégszünk kevéssel, csak
|
|||
|
|
hogy együtt lehessünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bocsánat, én jót akartam.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm, uram! hálás vagyok jóakaratáért.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezzel aztán Lemming úr félbehagyta ezen ügynek további
|
|||
|
|
negociátióját.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka soha sem jött rá, hogy mi oka lehetett a számok emberének
|
|||
|
|
ily nagy összeget ajánlani ily látszólag csekély
|
|||
|
|
viszontszolgálatért. <span class="pagenum"><a name="Page_223" id=
|
|||
|
|
"Page_223">-223-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Magától rá nem jött, mert hiányzottak lelkéből azok a fogalmak,
|
|||
|
|
a mik erre rávezetnek; s másnak nem beszélt felőle. Még otthon sem
|
|||
|
|
mondta el: félt tőle, hogy anyja a sok pénznek megörül s
|
|||
|
|
rákényszeríti, hogy fogadja el az ajánlatot.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig kár volt félnie. Mert ha anyjának elmondotta volna, az
|
|||
|
|
majd tudatta volna vele, hogy a fiatal szép leányok jóltevőit nem
|
|||
|
|
sorolják a Mæcenások közé, s hogy ezentúl jó lesz, ha leczkét adni
|
|||
|
|
sem jár Lemming úr házához.</p>
|
|||
|
|
<p>Hát olyan ember is tud lenni Lemming úr? Ezzel a mumia
|
|||
|
|
profillal? Ez a kicsiny, zsebbeli kiadása a teremtés remekének.</p>
|
|||
|
|
<p>Biz olyan ember Lemming úr, mint akármelyike azoknak a fülig
|
|||
|
|
vigyorgó malitiosus majmoknak, a mik az állatkertben a kalitka
|
|||
|
|
rácsozatán keresztül a gyanútlan leánykák viganói után kapkodnak,
|
|||
|
|
hogy ha valamelyiknek szép fehér bőrébe beleharaphatnának; vagy
|
|||
|
|
legalább egy darabot leszakíthatnának a ruháik fodrából!</p>
|
|||
|
|
<p>S a majmok aztán boszuállók.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr nem kereste többé az alkalmat Ilonkával
|
|||
|
|
társaloghatni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a gyümölcs még nagyon kemény, várni kell, míg megpuhul és míg
|
|||
|
|
valaki lerázza a fáról.</p>
|
|||
|
|
<p>Mert már azt tudja Lemming úr, hogy ez így szokott lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>A vén vadásznak rossz lába van; a fiatal őzikének jó lába van;
|
|||
|
|
hanem a kopónak még jobb lába van, s így a vén vadász utoljára
|
|||
|
|
mégis csak lövésre kapja az őzet.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr egy idő óta többször elhítta magához ebédre Elemér
|
|||
|
|
úrfit. Ebéd után aztán a pipázó-terembe vonulva, a mokka és curacao
|
|||
|
|
mellett elbeszélgettek mindenféle bolond kalandokról.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát találkozott-e már ön azóta megint a kékfátyolos
|
|||
|
|
ismeretlennel? tudakozódék egy kávészürcsölési pausa alatt ifju
|
|||
|
|
barátja kebeltitka felől. <span class="pagenum"><a name="Page_224"
|
|||
|
|
id="Page_224">-224-</a></span> – Ismét kétszer találkoztam vele.
|
|||
|
|
Ismét úgy le volt fátyolozva az arcza, hogy nem ismerhettem
|
|||
|
|
vonásaira. De egész alakja, termete, járása annyira az övé, hogy
|
|||
|
|
esküdni mernék rá. Megint úgy jártam vele, mint legelőször.
|
|||
|
|
Köszöntöttem; nem fogadta el. Megszólítottam; arra nem is ügyelt.
|
|||
|
|
Azután elkezdtem kisérni, hogy megtudjam, hol lakik? Akkor
|
|||
|
|
egyszerre úgy eltünt előlem, mint valami igazi boszorkány. És én
|
|||
|
|
meg vagyok felőle győződve, hogy ő az.</p>
|
|||
|
|
<p>– És az ismerős gentlemanek közül senki sem tud felőle
|
|||
|
|
semmit?</p>
|
|||
|
|
<p>– Senki semmit! Sem a kioszkban, sem a mandolettinél nem tud
|
|||
|
|
senki útbaigazítást adni. Pedig a ki egyszer meglátja, nem felejti
|
|||
|
|
el. Már az maga felötlő rajta, hogy nem viseli azt a csúf
|
|||
|
|
krinolint, a mi az asszonyokat olyanná teszi, mint Buffonnál vannak
|
|||
|
|
rajzolva a fehér hangya-anyakirálynék. A kezében egy en-tou-cast
|
|||
|
|
hord, hol felnyitva, hol összecsukva, és kék fátyolt a
|
|||
|
|
kalapján.</p>
|
|||
|
|
<p>– És eltünik, mikor üldözi valaki?</p>
|
|||
|
|
<p>– És eltünik!</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr tudott volna Elemérnek felvilágosítást adni, mert
|
|||
|
|
nejétől elégszer hallotta, hogy az úrfinak ugyanez a kis leány volt
|
|||
|
|
eszményképe, a ki most a házukhoz jár tanítani; de nagyon a
|
|||
|
|
becsületére kötötte férjének, hogy azt ne tudassa Elemérrel. Ilonka
|
|||
|
|
őszinte volt Malvinhoz. Megmondta neki, hogy nem akar Elemérrel
|
|||
|
|
találkozni többé. Szégyenli előtte szegénységüket.</p>
|
|||
|
|
<p>Nincs-e igazság ebben a szégyenben?</p>
|
|||
|
|
<p>Azt tehát Malvina egyenesen megtiltotta férjének, hogy Elemér
|
|||
|
|
előtt Ilonkát elárulja. Ez szegény leányt a háztól elmaradni
|
|||
|
|
kényszerítené, a falat kenyért venné ki szájából.</p>
|
|||
|
|
<p>Véletlenül pedig lehetetlen Elemérrel összetalálkoznia házuknál,
|
|||
|
|
miután ez még olyankor az igazak álmát aluszsza, mikor Ilonka ott
|
|||
|
|
napi munkáját végzi. A városban olyankor találkozott vele, mikor
|
|||
|
|
Ilonka orvosért sietett. A fátyol ismerhetlennek hagyta.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
|
|||
|
|
"Page_225">-225-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Kedves barátom! monda Lemming úr, az nekem nagyon gyanus
|
|||
|
|
dolog, ha egy hajdani ismerős leány későbbi találkozásnál nem akar
|
|||
|
|
az emberre ismerni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nekem is.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mikor elébb találkozott ön vele, akkor még egészen
|
|||
|
|
tisztességes leány volt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Még gyermek volt. Anyjával járt mindenüvé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Most pedig anyja nélkül jár és egyedül; s ha önnel
|
|||
|
|
talkálkozik, nem akar megismertetni. Ez nem jót jelent. Tudok én
|
|||
|
|
már ilyen esetet eleget.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér nagyon boszús képet csinált erre a szóra. Vagy talán csak
|
|||
|
|
a papir-cigarette csípte igen a száját.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát utoljára is, mi baj van az egészből? Az ember megeszi a
|
|||
|
|
diót, ha nem a fogával törte is fel. Néha a való többet ér, mint az
|
|||
|
|
illusiók. Nem féltem én önt. A gutába is! Egy szép leánytól félteni
|
|||
|
|
Elemér barátomat. Ha úgy van, annál jobb.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy «hogyan» van: azt nem mondta.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér nagyon köpködött a cigarette keserű nedvétől.</p>
|
|||
|
|
<p>– Apropos! szólt Lemming úr, a napokban egy szép paripát vettem;
|
|||
|
|
arra gondoltam, hogy majd meglepem vele Malvint, egyszer utána
|
|||
|
|
lovagolok, mikor nem is sejti. Vettem egy leczkét a lovardában,
|
|||
|
|
hanem átkozottul megviselt. Azt hittem, hogy nem kell egyéb ahhoz,
|
|||
|
|
hogy az ember lovagolni tudjon, csak hogy épen az egyik lába innen,
|
|||
|
|
a másik túlnan legyen a ló oldalán. No, szépen köszönöm! Mikor
|
|||
|
|
megindult velem a griffmadaram s éreztem, hogy megy alattam a
|
|||
|
|
világ, szétkaptam a két kezemmel, meg akartam fogózni a levegőbe,
|
|||
|
|
félre rántottam a kantárt, azzal a ló elkezdett oldalt hátrafelé
|
|||
|
|
menni; akkor azt mondtam neki: «gyihő!» akkor elkezdett sebesen
|
|||
|
|
koczogni, hogy a lelket is apróra rázta bennem; azt hittem, minden
|
|||
|
|
lökésnél a saját koponyámat ütöm keresztül; hát még az ellenkező
|
|||
|
|
pólusom! Hüh! teringette, ha a jobb kezemmel a nyeregkápát meg nem
|
|||
|
|
kaptam volna hátul! Mentül jobban kiabáltam arra a veszett állatra,
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
|
|||
|
|
"Page_226">-226-</a></span> hogy «hóha! hóha!» annál jobban
|
|||
|
|
vágtatott velem, míg utoljára a sörényinél fogva vissza nem húztam.
|
|||
|
|
Úgy vettek le félholtan a nyeregből. Dejszen én ugyan nem ülök fel
|
|||
|
|
többet!</p>
|
|||
|
|
<p>Tudta Lemming úr, hogy Elemérnek egyik gyönge oldala a
|
|||
|
|
paripa.</p>
|
|||
|
|
<p>A nagyságos papa (mikor még jó atyafiságban éltek) mindig vett
|
|||
|
|
az úrfi számára lovat, s Elemér délczeg lovagnak képzelte
|
|||
|
|
magát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát már most mit csinál ön azzal a lóval? kapott az úrfi az új
|
|||
|
|
tárgyon, s abba hagyott minden elébbi thémát az üldözött lilaszín
|
|||
|
|
ruhákról.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát megtartom. Csak akad egyszer-másszor egy-egy gavallér, a
|
|||
|
|
ki a feleségemet kikiséri a városligetbe. Tud ön lovagolni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Elhiszem azt. Egyebet sem tudok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát akkor akár mindennap kilovagolhatna ön Malvinnal.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen szívesen!</p>
|
|||
|
|
<p>– Hanem akkor ugyan jókor kell önnek felkelnie. A feleségem már
|
|||
|
|
öt órakor a városligetben futtat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha vadászni, vagy lovagolni hívnak, akkor nincs rám nézve
|
|||
|
|
korán reggel. Ha tetszik, hajnal előtt itt vagyok. Mikor
|
|||
|
|
parancsolja?</p>
|
|||
|
|
<p>– Akár holnap.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt a kezem! Lovat már vett ön: már most vegyen meg engemet
|
|||
|
|
hozzá lovászmesternek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Áll az alku. A szerződés: szabad reggelizés nálam – késő
|
|||
|
|
estig.</p>
|
|||
|
|
<p>– Beállok.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap öt órakor csakugyan ott volt Elemér úrfi. Lemmingék
|
|||
|
|
kocsisa tudatá vele, hogy a nagyságos asszony már egy negyeddel
|
|||
|
|
elébb kilovagolt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tesz semmit, majd utólérem.</p>
|
|||
|
|
<p>Két óra hosszant vágtatott keresztül-kasul, hol lépésben, hol
|
|||
|
|
ügetve a kis park sétányain, de biz ő sehol sem találkozott össze
|
|||
|
|
Lemmingnével. <span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
|
|||
|
|
"Page_227">-227-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Bizony pedig az egész városliget nem olyan nagy erdő, hogy abban
|
|||
|
|
két lovas sokáig bujóskát játszhasson egymással.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután még egy órát elült a kioszkban, mely előtt okvetlenül el
|
|||
|
|
kellett haladnia Malvinnak, ha a városligetben volt; de biz ő csak
|
|||
|
|
ott sem találkozott vele.</p>
|
|||
|
|
<p>Utoljára is el kellett rá szánnia magát, hogy az oltalmára
|
|||
|
|
bizott amazon nélkül lovagoljon vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor felment Lemmingékhez, elbeszélni a bankárnak, mi jó
|
|||
|
|
tulajdonokat fedezett fel a lovában? (szereti azt az olyan ember
|
|||
|
|
hallani, a kinek soha sem volt lova, s azt mondják neki, hogy az
|
|||
|
|
ezer forintos lovában ötezer forintos erények vannak) hát már akkor
|
|||
|
|
otthon találta Malvinát.</p>
|
|||
|
|
<p>Épen reggelihez készültek. Elemér számára volt fenhagyva a
|
|||
|
|
harmadik teríték.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah, ön szép gavallér! kiálta eléje Lemming úr. Hát hol hagyta
|
|||
|
|
ön el a feleségemet?</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér egy tekintetet vetett először Lemmingre, azután Malvinára
|
|||
|
|
s e tekintet után egyszerre otthon volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez az én Lemming barátom arra akarja használni a lovát meg
|
|||
|
|
engemet, hogy kitudja általunk, vajjon a felesége csakugyan a
|
|||
|
|
városligeti fasorok alatt élvezi-e a testgyakorlat legamazoniasabb
|
|||
|
|
gyönyöreit? No – ennyire lovak nem vagyunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszerre bizalmas mosolygásra fordította bámulatát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát elárultál volna, kis mama? Ejnye, pedig én azt akartam
|
|||
|
|
idehaza Lemming papának mondani, hogy nem találkoztunk össze.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ahán! ravasz gonosztevő! kaczagott Lemming úr, most az egyszer
|
|||
|
|
megfogtuk önt! Hát illik az, a kisért hölgyet egyszerre csak magára
|
|||
|
|
hagyni? s a legelső lilaszín ruhának utána nyargalni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne éljen ön vissza gyönge oldalam ismeretével.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ahá! ön nevezetes széltoló! Még az udvariasságról is meg tud
|
|||
|
|
feledkezni, ha a bolondja rájön! Boldog <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span>
|
|||
|
|
fiatalság! Én is ilyen voltam fiatal koromban. Hanem ha Malvinának
|
|||
|
|
vagyok, önnel csakugyan nem megyek ki többet együtt lovagolni. Hisz
|
|||
|
|
ön képes arra a tréfára, hogy a mint a lilaszín tündérét meglátja,
|
|||
|
|
leugrik a lóról, odaadja a kantárt a kisért delnőnek: «Fogja ön
|
|||
|
|
madame, míg én ennek az őzikének utána szaladok!»</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér maga nevetett legjobban Lemming úr élczének.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina is segített nevetni.</p>
|
|||
|
|
<p>A reggelizés felett azután volt mit hallgatni Elemérnek
|
|||
|
|
sikertelen parforce vadászatáról.</p>
|
|||
|
|
<p>– De ki hallott valaha ilyet: lóháton üldözni az őzikét
|
|||
|
|
valamennyi utczán keresztül? Persze, az megint valamely átjáró-ház
|
|||
|
|
kapuján ön elől szépen megmenekült. És aztán nem tudott nyomába
|
|||
|
|
akadni többet. Lássa ön, maradt volna szépen az egyenes úton…</p>
|
|||
|
|
<p>Tovább nem mondhatta, mert Malvina egy czukormorzsát hajított
|
|||
|
|
fejére, s az által figyelmeztetve lőn, hogy a mihez semmi köze
|
|||
|
|
nincs, abba ne avatkozzék.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy tett azután, mint a ki észrevette magát és most felteszi
|
|||
|
|
magában, hogy helyrehozza hibáját.</p>
|
|||
|
|
<p>– Verje ön ki, barátom, az egész lilaszín tüneményt a fejéből!
|
|||
|
|
van Pesten, a ki után szaladjon, elég. A ki szégyenli önnel
|
|||
|
|
találkozni, annak bizonyosan oka van, hogy szégyenlje magát.</p>
|
|||
|
|
<p>Most egy sokkal nagyobb czukrot kapott a mellényére Malvinától.
|
|||
|
|
Ha az orrát éri, betörte volna.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát, becsületemre mondom, én többet bele nem szólok
|
|||
|
|
senkinek a szívügyibe. De ha én nekem volna egy imádottam és az én
|
|||
|
|
előttem el akarná titkolni csak egy óráig is magát, én belőlem
|
|||
|
|
gyilkos lenne.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kérem, Lemming úr, ne felejtse el, hogy ön feleséges ember!
|
|||
|
|
nevetett közbe Malvina, könnyelmű kedélyes hangján.</p>
|
|||
|
|
<p>– Korrektül szóltam. Az én imádottam az én nőm. Az én nőm nekem
|
|||
|
|
minden órájáról számot ad, hol volt és merre járt? Mit szólnék
|
|||
|
|
hozzá, ha egyszer elfutna <span class="pagenum"><a name="Page_229"
|
|||
|
|
id="Page_229">-229-</a></span> előlem, mikor találkozunk, s
|
|||
|
|
eltagadná előttem, hogy engem ismer?</p>
|
|||
|
|
<p>– Lemming úr, önnek, mint okos embernek, rettenetes fáradságába
|
|||
|
|
kerülhet ilyen ostobaságokat összebeszélni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én a legrosszabbat képzelném felőle. Én nem kétkedem
|
|||
|
|
kimondani, hogy ilynemű titkolózásra csak két indokot ismerek:
|
|||
|
|
egyik az, ha az ismerős nő a legutóbbi látás óta úgy megrútult,
|
|||
|
|
hogy nem lehet ránézni; másik az, ha valakinek szeretője, a mit
|
|||
|
|
szégyel.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina boszusan kelt föl helyéről.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ugyan kérem, Elemér, menjen haza!</p>
|
|||
|
|
<p>– Magam is azt akartam! szólt Elemér, és sietett elkotródni.</p>
|
|||
|
|
<p>Eltávozása után kitört a zivatar Lemming úr feje fölött.</p>
|
|||
|
|
<p>– De mit ingerli ön az ellen a leány ellen azt a hóbortos fiut?
|
|||
|
|
Vétett az önnek?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ellenkezőleg; én ki akarom Elemér fejéből beszélni az egész
|
|||
|
|
leányt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor ön nem ismeri az embereket. Hisz ezzel csak jobban utána
|
|||
|
|
uszította. Ön tudja legjobban, hogy az a leány nem akar találkozni
|
|||
|
|
a fiuval, és igen okosan teszi. A leány szolgálatból él; mert
|
|||
|
|
bizony keserű szolgálat az, a mivel kenyerét keresi. A fiu maga
|
|||
|
|
kegyelemkenyéren élődik; egy könnyelmű, semmihez nem értő kóbor
|
|||
|
|
lovag, kiben én tartom a lelket, korábbi rokonság emlékénél fogva.
|
|||
|
|
Neki kellene magát szégyenelnie egy korábbi ismeretsége előtt,
|
|||
|
|
midőn újra találkozik vele, s kénytelen azt tudni magáról: hogy
|
|||
|
|
akkor voltam valami, mostan pedig semmi sem vagyok. Az a szegény
|
|||
|
|
leány szégyenli azt, hogy akkor kisasszony voltam, most
|
|||
|
|
szolgálattevő némber vagyok. Hagyjatok annak a leánynak békét.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr nagyot nevetett. Utálatos feketefogú kaczajra
|
|||
|
|
nyitotta kétfelé a fejét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha az nem, hát más! <span class="pagenum"><a name="Page_230"
|
|||
|
|
id="Page_230">-230-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Itt van a szívtelenség elve.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha egy nem: hát más.</p>
|
|||
|
|
<p>Elég ok letépni a virágot: «ha egyik le nem tépi, letépi a
|
|||
|
|
másik».</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr nevetve távozott el nejétől, mint a ki győzött.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina oly haragosan ránczolta össze szemöldeit addig, míg
|
|||
|
|
férjét láthatá. Azután derült lett az arcza.</p>
|
|||
|
|
<p>Talán arra gondolt, hogy az asszonyok tudják arra a fentebbi
|
|||
|
|
mondásra a «rímet».</p>
|
|||
|
|
<p>Vagy talán nem gondolt sem az egyikkel, sem a másikkal azok
|
|||
|
|
közül, a kikről most szó van?</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr magára vállalta, hogy majd kigyógyítja Elemér
|
|||
|
|
öcsénket idétlen ábrándozásaiból.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úrnak volt pénze hozzá; mert az ilyen gyógymód pénzbe
|
|||
|
|
kerül. Az asszonyok iránti rajongást kigyógyítani az asszonyok
|
|||
|
|
megvetése által.</p>
|
|||
|
|
<p>Köztünk mondva, Elemér úrfinak nem is sok útbaigazítás kellett e
|
|||
|
|
tekintetben. Ő igen szép hajlamokkal bírt arra, hogy utólérje azon
|
|||
|
|
mintaképeit, kik teljes életükben mindig diákok maradnak:
|
|||
|
|
megőszülnek, meg is kopaszodnak, mégis diákok maradnak. Különösen a
|
|||
|
|
szépnem irányában mindig a boldog burschikos kort élik. Keresik a
|
|||
|
|
szerelemben a könnyű diadalokat, s mert azokra könnyen rátalálnak,
|
|||
|
|
mert a szerelmet csak mint szolganőt ismerik, nem hisznek annak
|
|||
|
|
királynői fenségében, s nem értik a meghódolás gyönyöreit.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr maga is nagy világfi volt teljes életében, míg
|
|||
|
|
Bécsben lakott. Azután Pesten nem hal meg az élvezetvágy éhen. Ha
|
|||
|
|
pedig egy-egy bécsi lovas művésztársulat ütötte föl ideiglenes
|
|||
|
|
tanyáját a városban, azok benne épen ismerősre találtak. Elemér
|
|||
|
|
úrfinak igen jó mestere akadt, ki őt a hozzá illő társaságokba
|
|||
|
|
bevezette. Olyankor clownok és lovasművésznők képezték mindennapi
|
|||
|
|
társaságát. Azok között is vannak derék, tiszteletreméltó
|
|||
|
|
egyéniségek; hanem azoknak az ember békét hagy. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> Vannak
|
|||
|
|
mások, a kik kétségbeesni csakugyan nem hagyják. Ott azután
|
|||
|
|
megtanulja, hogy az asszonyféle mind egyforma bűnös; csakhogy az
|
|||
|
|
egyik jobban el tudja tagadni, mint a másik. Egyik a benevolumra is
|
|||
|
|
kivallja bűnét, másik bevárja a kínpadot. Némelyik bele is hal a
|
|||
|
|
kínzásba; hanem azért az is bűnös volt, csakhogy mindhalálig tudott
|
|||
|
|
tettetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér egészen beleélte magát a szeleburdiságba, s azokat az
|
|||
|
|
érzelmeket, miket még a nyáron, a pusztai lak gyeppadán ülve,
|
|||
|
|
könyjeivel keresztelt meg, a télen már tréfa tárgyaivá hagyta
|
|||
|
|
lenni, s borral anabaptisálta Lemming úr társaságában.</p>
|
|||
|
|
<p>(«Ez a Lemming fidelis egy ficzkó!» Az ember nem is tenné fel
|
|||
|
|
róla.)</p>
|
|||
|
|
<p>A lilaszin tündért azonban csak nem tudta kézre kapni Elemér.
|
|||
|
|
Pedig egész nap az utczán lakott; pedig minden nap ült abban a
|
|||
|
|
székben, a melyből egykori kedvese ugyanaz nap felkelt; minden nap
|
|||
|
|
forgatta azt a könyvet, a mit az becsukott, és ujjai érintették
|
|||
|
|
azokat a helyeket, a miket annak ujjai végiglapoztak, és nem
|
|||
|
|
tudatták vele, hogy valami gyönyört éreznek az érintés alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Most már csak mint valami földi tünemény foglalta el ez a kép
|
|||
|
|
szivét.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy volt vele, mint az arab mese lepecsételt szelleme a tenger
|
|||
|
|
fenekén, a ki az első században azt fogadta, hogy megszabadítóját
|
|||
|
|
gazdaggá teszi; a másodikban azt, hogy a ki felhalászsza, azt
|
|||
|
|
királylyá emeli; a harmadikban aztán megharagudott s felfogadta,
|
|||
|
|
hogy a ki napvilágra hozza, azt megöli.</p>
|
|||
|
|
<p>Első hónapban azt fogadta Elemér, hogy a hol megtalálja
|
|||
|
|
eszményképét, ott szerelmet vall neki és nőül kéri; a második
|
|||
|
|
hónapban azt, hogy a hol összetalálkozik a kegyetlennel, ott
|
|||
|
|
agyonlövi magát előtte; a harmadikban aztán esküdött, mint egy
|
|||
|
|
lepecsételt szellem, hogy a hol elfogja az őt kínzó szökevényt,
|
|||
|
|
legyen az utcza, sétány, idegen ember háza: meg fogja csókolni ott.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
|
|||
|
|
"Page_232">-232-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A mese boszuálló szellemét is akkor fogta ki a szegény halász,
|
|||
|
|
mikor az már gyilkos szándékkal volt iránta.</p>
|
|||
|
|
<p>A rossz idők beálltával abban kellett hagynia Malvinának a korán
|
|||
|
|
reggeli kilovaglást. Az angol tanórát is át kelle tenni késő
|
|||
|
|
délelőttre.</p>
|
|||
|
|
<p>Így azután óvhatatlan volt, hogy Elemér össze ne találkozzék
|
|||
|
|
Ilonkával.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy délelőtt az úrfi fellátogatott Lemming úrhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>A financiernek nem volt most ideje ifju barátjával enyelegni;
|
|||
|
|
azt mondta neki, hogy menjen át nejéhez.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr ugyan tudta jól, hogy neje elment hazulról, s a
|
|||
|
|
társalkodónét is magával vitte: valami divatkelmét mentek megnézni;
|
|||
|
|
s hogy neje szobájában egyedül várakozik Ilonka, s készíti addig az
|
|||
|
|
angol feladványokat.</p>
|
|||
|
|
<p>Azért csak azt mondta Elemérnek, hogy menjen át nejéhez.</p>
|
|||
|
|
<p>Az úrfi dudolva korcsolyázott végig a közbeeső termek puha
|
|||
|
|
szőnyegein. Malvina lakosztályában nem voltak ajtószárnyak, csak
|
|||
|
|
félig összehajló nehéz függönyök, mik alatt három szobán lehetett
|
|||
|
|
végiglátni. A mint az elsőbe belépett Elemér, a harmadikban ott
|
|||
|
|
látta az asztalnál ülve az ő kis lilaszin tündérét, a mint egy
|
|||
|
|
iratban mélyen elmerülve igazgatott irónnal valamit.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha akkor a lepecsételt szellem első fogadása jutott volna
|
|||
|
|
eszébe, úgy abból még nagy veszedelem származhatott volna Ilonkára
|
|||
|
|
nézve; de mivel a legutolsó fogadás jutott eszébe: úgy a veszedelem
|
|||
|
|
egyedül Elemér úrfinak jutott ki; a hogy majd mindjárt
|
|||
|
|
meglátjuk.</p>
|
|||
|
|
<p>Míg a két közbeeső terem szőnyegein végig lépdelt, gyorsan
|
|||
|
|
átfutott emlékén: hogy hiszen ez az a sokat emlegetett
|
|||
|
|
nyelvmesternő, ki abban az órában szokott idejárni leczkét adni, a
|
|||
|
|
melyben ő haza szokott menni lefeküdni. És így Ilonka mindennap
|
|||
|
|
megfordul annál a háznál, a hol ő úgyszólván otthon lakik, s még
|
|||
|
|
sem láthatta eddig soha. Hisz ez szándékos gúnyolódás. Hisz ezért
|
|||
|
|
őt minden ember <span class="pagenum"><a name="Page_233" id=
|
|||
|
|
"Page_233">-233-</a></span> neveti régóta. Ez boszut követel. És
|
|||
|
|
hát ez a leány csakugyan szolgálattevő osztályhoz tartozik, s mint
|
|||
|
|
ilyen, nem is tarthat igényt az eddigi tekintetekre.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! elfogtalak tehát valahára, te kis szökevény tündér! e
|
|||
|
|
szókkal rontott be a harmadik szobába Elemér úrfi, s tárt karokkal
|
|||
|
|
indult a lilaszinű tünemény felé, hogy ha futni akarna előle,
|
|||
|
|
elkeríthesse.</p>
|
|||
|
|
<p>A megriasztott lányka egyszerre felugrott székéből, hanem a
|
|||
|
|
helyett, hogy ijedelmét bármi asszonyos módon nyilvánította volna:
|
|||
|
|
egész hidegvérrel felkapta a székhez támasztott en-tous-cas-ját, s
|
|||
|
|
a legtökéletesebb «en garde» tempóval oda tartotta ennek a hegyét
|
|||
|
|
az úrfi orra alá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hohó, fiatal ember! ki ne szúrja ön a szemét.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér úrfi ilyen nemére az ellenállásnak nem tudott replikát
|
|||
|
|
eddigi «beszélgetés tárában»; hanem annyi bizonyos volt előtte,
|
|||
|
|
hogy ha a szemét ki nem akarja szúratni ezzel az en-tous-cas
|
|||
|
|
hegyével, akkor azt a sétabotjával félre kell hárítania.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! ön vívni is tud? mondá neki a leány. No, lássuk, mit
|
|||
|
|
tanult.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal a legszabályszerűbb tőrvívó állásba helyezve magát, egy
|
|||
|
|
gyönyörű «prim»-mel úgy az oldalába döfött a barátunknak, hogy az
|
|||
|
|
en-tous-cas nyele meghajlott bele; de nem törött el, jó halcsontból
|
|||
|
|
volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér barátunk átlátta, hogy itt komolyan kell a védelemhez
|
|||
|
|
látnia, mert ennek fele sem tréfa; hiszen ő is sokáig járta a
|
|||
|
|
vívó-iskolát.</p>
|
|||
|
|
<p>Azonban egy védtelenül hagyott mozdulatnál olyan «terzet» kapott
|
|||
|
|
a hüvelykujja körmére, hogy minden támadási kisérletről le kellett
|
|||
|
|
mondania. Ez a rettenetes leány gyilkos módra szorongatta
|
|||
|
|
ellenállhatlan támadásaival, s elvégre egy remek «quarttal» úgy
|
|||
|
|
kicsapta a kezéből a sétabotot, hogy az felment az üvegcsillár
|
|||
|
|
csilingelő prismái közé s azok közt keresztben is akadt, míg Elemér
|
|||
|
|
úrfi egy bekövetkező halálos döfés elől meghátrálva, neki sarkalt
|
|||
|
|
Malvina himzőrámájának, s abba úgy <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> beleült, hogy keresztül
|
|||
|
|
szakította a félig kész kifeszített himzést.</p>
|
|||
|
|
<p>S még hogy a veszedelem tökéletes legyen, e pillanatban kitörő
|
|||
|
|
kaczagás hangzott a középteremből. Malvina érkezett meg, még pedig
|
|||
|
|
nyomban Elemér úrfi belépte után, s így végignézte az egész
|
|||
|
|
harczias jelenetet, mely kis fiának ily határozott vereségével
|
|||
|
|
végződött.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér meg volt semmisítve. Most látta csak át, hogy milyen
|
|||
|
|
gyáva, milyen léha! Még egy leány is megveri – ha akarja.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvinának pedig végtelenül tetszett ez a tréfa.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah, dicső! Ah, felséges! Hahaha! Bravo, Ilonka! Bravo, kicsi
|
|||
|
|
leány! Nem adnám egy millióért, hogy a barátom így kikapott. Úgy
|
|||
|
|
kell neki!</p>
|
|||
|
|
<p>És tapsolt elragadtatva.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka arcza pirosra volt hevülve. Szégyenlette magát és
|
|||
|
|
Elemért, örült diadalának és pirult miatta. Szégyenlette az ostoba
|
|||
|
|
helyzetet, melyben neki, a fiatal leánynak, egy ifjut (kinek
|
|||
|
|
virágaival annyit ábrándozott) egy szilaj, izetlen merényletért így
|
|||
|
|
kellett megbüntetnie, így küzdenie vele, mint diáknak diáktársa
|
|||
|
|
ellen.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér pedig sápadt volt a szégyentől. Felvette elhullatott
|
|||
|
|
kalapját, s rekedtes hangon e szókat mondá Ilonkának:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön engem megölt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka elfordult tőle s lelkéből kivánta neki, hogy bár lett
|
|||
|
|
volna hegyes vítőr a kezében, hogy járt volna keresztül a szivén a
|
|||
|
|
döfése. Menjen hát, haljon meg, ha meg van ölve.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér el is ment. Kis mamájának annyit sem mondott, hogy
|
|||
|
|
«befellegzett»: attól ugyan hiába is bucsuzott volna, mert az még
|
|||
|
|
most sem tudott magához térni a nagy nevetéstől.</p>
|
|||
|
|
<p>És azután nem is tért többet vissza, és úgy el tudott tünni,
|
|||
|
|
hogy senki sem tudta, hova lett? Volt útlevele a külföldre,
|
|||
|
|
elmehetett a világba, a merre akart. Hogy <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> a
|
|||
|
|
Dunába nem ölte magát, onnan gyanítható, mert eltünése napján még
|
|||
|
|
felhatalmazásokat adott ügyvédének az apja ellen megindított per
|
|||
|
|
dolgában s egyúttal utalványt is, hogy ha visszatérteig valami
|
|||
|
|
pénzhez jutna, abból fizettessék vissza Lemming urnak a rá tett
|
|||
|
|
költség. Végül, ha két év alatt vissza nem találna térni vagy
|
|||
|
|
halálhirét hoznák, ott hagyta a végrendeletét.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát meg nem halt, annyi bizonyos.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina azonban el volt ragadtatva Ilonkától.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kedvesem! ön egy valóságos Amalazuntha. Ön úgy vívott, mint
|
|||
|
|
egy orleáni szűz. Mondja, tanult ön vívni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen, gyermekkoromban a testgyakorló-intézetben.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! az felséges tudomány! Az valami gyönyör. A levegőben
|
|||
|
|
játszani a tőr hegyével s azt mondani: Vigyázz, vagy meghalsz! A
|
|||
|
|
két szemét az ellenség két szemébe szegezni, s akkor aczélt aczél
|
|||
|
|
ellen feszíteni; a vakmerő támadót félrehárítani s aztán
|
|||
|
|
visszadöfni, hogy a vas a lelkén menjen keresztül.</p>
|
|||
|
|
<p>A delnő összeborzadt – a kéjtől, a mint ezt magának
|
|||
|
|
elmondta.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! én mindig úgy szerettem volna megtanulni vívni; csak lett
|
|||
|
|
volna kitől. De férfi vívómestertől nem tanulhatok. Meg is
|
|||
|
|
szólnának érte. Lássa ön, ön adhatna nekem mindennap egy órát a
|
|||
|
|
vívásból.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah, asszonyom…</p>
|
|||
|
|
<p>– Nos, mit «oh asszonyom?»</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen én magam sem sokat tudok.</p>
|
|||
|
|
<p>– De, láttam. Úgy verte ön az úrfit, mint egy spadassin.</p>
|
|||
|
|
<p>– Zavarba jött, s elfeledte, a mit tudott.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, én nekem az untig elég volna, a mit ön tud. Szánja rá
|
|||
|
|
magát. Még egy óra napjában, az angol leczkével egyfolytában. A
|
|||
|
|
testmozgás önnek nem fog megártani. Aztán én mindig kocsin küldöm
|
|||
|
|
haza, hogy meg ne hűtse magát, ha fel lesz hevülve. Aztán fizetek
|
|||
|
|
önnek havonkint száz forint tandíjt. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ilonkát megfogta az ajánlat. Szép pénz. Aztán semmiért. Egy kis
|
|||
|
|
előrelépés, hátralépés: karmozdulatok fel és le. S ha mindezért
|
|||
|
|
jobban fizetnek, mint az angol nyelvtudományért. Kissé szokatlan
|
|||
|
|
ugyan, hogy egy fiatal szép leány a művészetnek ezzel a nemével
|
|||
|
|
keressen pénzt, de a kereset tisztességes, nincs rajta mit előre
|
|||
|
|
szégyenleni, utána megbánni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, asszonyom. Hát én megtanítom önt vívni.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, ennek igazán úgy örülök, mint a kis fiuk a majálisnak. Ah!
|
|||
|
|
ezzel egy régi vágyam lett betöltve. Valahányszor egy kardot, tőrt
|
|||
|
|
láttam magam előtt, mindannyiszor úgy szerettem volna ezzel úgy
|
|||
|
|
tudni vágni, szúrni, a hogy a férfiak tudnak. Nézze ön: nem elég
|
|||
|
|
erősek-e karjaim?</p>
|
|||
|
|
<p>S azzal felgombolta ruhája ujját s feltürve azt könyökéig,
|
|||
|
|
büszkélkedett szép gömbölyű karjaival, miken iparkodott
|
|||
|
|
megfeszíteni az izmokat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Holnap mindjárt hozzákezdünk, ugy-e? ön megrendeli a
|
|||
|
|
kellékeket. Mik kellenek hozzá?</p>
|
|||
|
|
<p>– Néhány vítőr; egy-egy hamar eltörik; két kebelvéd
|
|||
|
|
szarvasbőrből, két víkesztyü és két sodrony-álarcz. Aztán egy szál
|
|||
|
|
hosszú lágyfa-deszka, a min a vívóknak mozogni kell, mert a
|
|||
|
|
fénymázon és a szőnyegen nem lehet vívni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Derék, nagyon derék! csak parancsolja ön meg. A kék termet
|
|||
|
|
fogjuk vívó-teremnek használni; akkor bezárjuk az ajtókat, hogy
|
|||
|
|
senki se zavarhasson bennünket. Igazság! Nekünk alkalmatlan lesz
|
|||
|
|
ezekben a hosszú ruhákban vívni, különösen nekem ezzel a szertelen
|
|||
|
|
amerikai krinolinnal.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bizony, mikor én vívni tanultam, akkor még kis leányi ruhában
|
|||
|
|
jártam.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát csináltatok mind a kettőnknek rövid ruhát, mint a kis
|
|||
|
|
leányoknak. Egész amazon-jelmezt. Nem fog bennünket senki meglátni
|
|||
|
|
benne. Bezárjuk az ajtókat, lefüggönyözzük az ablakot. Egyedül
|
|||
|
|
magunk állunk szemtül szemben, s mi nem fogjuk egymást kinevetni.
|
|||
|
|
Ugy-e bár, derék lesz? <span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
|
|||
|
|
"Page_237">-237-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka ráhagyta.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina pedig már annyira kedvet kapott szeszélyéhez, hogy nem
|
|||
|
|
hagyott békét Ilonkának addig, míg az két lovagvesszővel az első
|
|||
|
|
tempókat meg nem mutatta neki; nagyokat sikoltott ugyan, mikor a
|
|||
|
|
lovagvessző hegye valahol a testéhez ért, mert csiklandós volt,
|
|||
|
|
hanem azért folyvást kiáltozta: «pompás! felséges!»</p>
|
|||
|
|
<p>Nem is tanult az nap angolul. Hanem mikor vége volt az órának,
|
|||
|
|
irósztalához futott s egy százast kihalászva az összegyűrt papirok
|
|||
|
|
közül, azzal az első havi díjt előre kezébe erőlteté Ilonkának a
|
|||
|
|
vívás-leczkékért. Szegény gyermek! – úgy örült annak a pénznek.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy sietett vele haza: hogy átadhassa aggódó anyjának. Van már
|
|||
|
|
miből tűzifát szerezni a télre, orvost, gyógyszertárt kifizetni, a
|
|||
|
|
ház betegének kényelmesebb ellátásáról gondoskodni, a házbért
|
|||
|
|
félretenni. Nem kell már küzdeni naponkinti nyomorral, lemondással.
|
|||
|
|
Száz forintból olyan sok kitelik. Még nehéz időkre megtakarítani
|
|||
|
|
való is marad.</p>
|
|||
|
|
<p>És mindezt mi szerzi? nem az, a mire egy nő büszke: nem a
|
|||
|
|
szépsége, nem a szelleme, nem a művészete, hanem egy kis testi
|
|||
|
|
ügyesség, olyan tulajdon, a minek soha sem hitte volna, hogy
|
|||
|
|
hasznát vegye; s a mi aranyalmát termő fává lett, egy szeszélyes
|
|||
|
|
úrhölgy phantasiájának tündér földébe tévedve.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt hinné az ember, hogy Ilonkának az már csak tréfa volt és
|
|||
|
|
mulatság.</p>
|
|||
|
|
<p>De nem volt az.</p>
|
|||
|
|
<p>Épen azért, mert tréfa volt az és mulatság.</p>
|
|||
|
|
<p>Otthon a legmélyebb gyász – egy őrjöngő apa kiáltásaitól
|
|||
|
|
megszakgatott álomkerülte éj, egy ideges anya örök remegése; – egy
|
|||
|
|
néma testvér állati ragaszkodása az egyetlenhez, ki őt megérti; – a
|
|||
|
|
nappal siralma, az éj sóhajtásai; a sorsverte élet egyik reggeltől
|
|||
|
|
a másikig. És ebből naponkint kiragadva két óra a mulatságnak, a
|
|||
|
|
játéknak, melyben nevetni, tombolni, vijjongani kell, – mert
|
|||
|
|
fizetnek érte. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
|
|||
|
|
"Page_238">-238-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Mikor aztán vége van a játéknak, a tréfának, a sikongatásnak:
|
|||
|
|
akkor arra gondolni, hogy milyen szomorú élet volt azalatt
|
|||
|
|
odahaza!</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor Ilonka mentéjét fölvette, hogy a tanórára induljon, mikor
|
|||
|
|
lenyugtatá háborgó atyját, mikor lecsókolá anyja könyeit, s aztán
|
|||
|
|
meg tudott szökni testvérétől, nagyot sóhajtott. Ez a sóhajtás azt
|
|||
|
|
mondá: menjünk mulatni!</p>
|
|||
|
|
<p>De mikor ez ád kenyeret. Keserű ugyan, de mégis kenyér.</p>
|
|||
|
|
<h2>MINDENFÉLE RABLÓTÖRTÉNETEK.</h2>
|
|||
|
|
<p>Ki szeret rablótörténeteket hallgatni?</p>
|
|||
|
|
<p>Patkóról, Hajnal bandájáról, Bogár Józsi lovas utonállóiról?</p>
|
|||
|
|
<p>Majd én mondok ilyenféléket, – a mikben nem fordul elő se Patkó,
|
|||
|
|
se Hajnal, se Bogár Józsi.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Egyszer azt mondta Lemming úr a feleségének:</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom! Ismerte ön Montefiore marquisnőt? Igen? Hát Anzelm
|
|||
|
|
bárónőt? Azt is? Hát a mindenkitől magasztalt Radák bárónőt? –
|
|||
|
|
Hogyne? No hát én azt mondom önnek, hogy azok mind a hárman nem
|
|||
|
|
irnak be egy év alatt annyi jótékonysági összeget a kiadási
|
|||
|
|
könyveikbe, mint a mennyit ön beirat velem az enyimbe. Nem mulik el
|
|||
|
|
egy nap, hogy egy szerencsétlen családapát ne kellene önnek
|
|||
|
|
megmenteni kilencz gyermekével az éhenhalástól; vagy egy
|
|||
|
|
szerencsétlen hivatalnoknak, ki a rábízott pénzt elkártyázta, a
|
|||
|
|
becsületét kirántani a vízből, vagy egy elhalt irónak a temetési
|
|||
|
|
költségeit előteremteni, vagy egy sánta honvédnek műlábat
|
|||
|
|
csináltatni, vagy egy árva leányt kiházasítani; nem is említve a
|
|||
|
|
nyilvános aláirások ezerféle nemét, a mikből ön mind nem marad ki.
|
|||
|
|
Úgy hiszem, ön a pápának is adakozik, meg Garibaldinak is.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_239" id=
|
|||
|
|
"Page_239">-239-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Hisz biz tudott egyebet is Lemming úr, azt: hogy Malvina sem a
|
|||
|
|
pápának nem adakozik, sem Garibaldinak, s hogy azok a felsegített
|
|||
|
|
szerencsétlenek nem léteznek sehol; hanem ezt nem merte
|
|||
|
|
bolygatni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudja ön, kedvesem, hogy én ezt már nagyon unom? végezé
|
|||
|
|
Lemming úr.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát jól van! felelt vállvonva a szép asszony; jövőre törölje
|
|||
|
|
ki ön a jótékonysági rovatot a főkönyvéből.</p>
|
|||
|
|
<p>Mintha bizony egy szép asszonynak csak egyféle kulcsa volna a
|
|||
|
|
férje Wertheim-szekrényéhez, mely, mint minden reklám hirdeti, tűz-
|
|||
|
|
és betörésmentes.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr bátran perbe idézheti a szekrénygyárt. Az övé nem
|
|||
|
|
betörésmentes.</p>
|
|||
|
|
<p>Félév múlva megint így szólt Lemming úr a feleségéhez:</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom! Hallotta ön hirét Persigny grófnénak? Bizonyosan.
|
|||
|
|
Olvasott ön valaha a mi Metternich herczegnőnkről? Kétségtelenül.
|
|||
|
|
Hát Rothschild baronesseről nem meséltek önnek valamit? – úgy
|
|||
|
|
hiszem, igen. No hát ez a három legelegansabb úrnő Európában nem
|
|||
|
|
küld a férje nyakára annyi selyem- és pipereáru-árjegyzéket, mint
|
|||
|
|
kegyed, kedvesem, egymaga. Én azt hiszem, hogy kegyed mindennap
|
|||
|
|
háromszor öltözik selyembe és csipkébe, s kétszer egy öltönyt soha
|
|||
|
|
sem vesz fel.</p>
|
|||
|
|
<p>De bizony egyebet is hisz Lemming úr, azt: hogy szeretett
|
|||
|
|
hitvese fel sem veszi azokat a drága tárgyakat, hanem azt a
|
|||
|
|
sajátszerű üzletet folytatja, hogy az egyik helyen megveszi a
|
|||
|
|
czikkeket, a hogy adják, a másik helyen meg eladja, a hogy veszik,
|
|||
|
|
s így jut pénzhez. Az árjegyzéket fizeti a férj, ki ez üzlet
|
|||
|
|
mellett száz perczentet veszít. Hanem ezt nem merte kimondani
|
|||
|
|
Lemming úr.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina azt felelte rá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ugy-e bár az ön előtt megfoghatatlan, kedves barátom?</p>
|
|||
|
|
<p>– Sőt nagyon is megvannak róla a saját fogalmaim. Tudom én, hogy
|
|||
|
|
ennek így kell lenni, s ha ön törvényes <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> nőm nem
|
|||
|
|
volna, azt mondanám: méltóztassék azért a gyönyörért, hogy önt
|
|||
|
|
enyimnek mondhatom, engemet magával együtt tönkre tenni. Ez
|
|||
|
|
fashion. Hanem miután törvényesen családi egységet képezünk:
|
|||
|
|
kénytelen vagyok önnek azt az időpontot jelezni, a melyben
|
|||
|
|
életkérdés a «ház»-ra nézve, hogy az asszonyság egy kis ideig
|
|||
|
|
szüntesse meg a kiadásait.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csodálatos időpont lehet az! Épen az ősz beálltával. A saison
|
|||
|
|
kezdetekor. Van önnek belátása? Van a világon férj, a ki ilyen
|
|||
|
|
ajánlattal lepje meg a nejét a saison elején? Nem bánom: a bőjtben,
|
|||
|
|
tavaszszal, ha falura megyünk, eljárok egy crépe-ruhában hat hétig,
|
|||
|
|
s ha akarja, nem tartok cselédet. De most egyáltalában lehetetlen
|
|||
|
|
az ön parancsára ügyelnem, kedves barátom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Arra pedig ügyelnie «kell», kedvesem! Tudja? Azt mondom, hogy:
|
|||
|
|
kell! Most oly válságos ügy kezdetén állok, a melyben minden
|
|||
|
|
rendelkezésemre álló összeget a mérlegbe kell dobálnom, egyiket a
|
|||
|
|
másik után, hogy a serpenyő nyelve felém hajoljon. Szó van nem
|
|||
|
|
kevesebbről, mint egy millióról. Egyszerre éktelenül gazdagok
|
|||
|
|
lehetünk; de minden erőnket meg kell érte feszítenünk. Oly küzdelem
|
|||
|
|
ez, a minőnél a financierek feleségei zálogba szokták vetni
|
|||
|
|
ékszereiket, ezüstneműiket, eladják lovaik, csipkéik feleslegét,
|
|||
|
|
hogy férjeiket diadalra segítsék. Én mindezt nem kivánom öntől;
|
|||
|
|
csupán azt, hogy nekem három hónapig egyetlen egy árjegyzéket se
|
|||
|
|
küldjön a pénztáramhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát hova küldjem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Szinte feleltem rá valamit. Tehát egész világosan és
|
|||
|
|
határozottan megmondom önnek, hogy az én pénztárnokomnak rendelete
|
|||
|
|
van tőlem, három hónapig semmit, de semmit sem fizetni ki az
|
|||
|
|
asszonyság helyett.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina nagyot kaczagott rá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát jól van, édes Lemming! Azért jó barátok maradunk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Elhiheti ön, hogy az nekem legforróbb óhajtásom. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> Én önt
|
|||
|
|
véghetetlenül tisztelem; hódolattal környékezem. Épen azért nem
|
|||
|
|
mulaszthatom el önt arra is figyelmeztetni, hogy az osztrák
|
|||
|
|
törvények szerint egy nő igen kellemetlen helyzetbe hozza magát, a
|
|||
|
|
kinek a férje nem fizeti ki az adósságait.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezért még jobban kikaczagta Malvina.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, édes Lemming; ne féltsen ön engem semmi nemzet
|
|||
|
|
törvényeitől!</p>
|
|||
|
|
<p>De bizony azt Lemming maga is tudta, hogy nem látott még ember
|
|||
|
|
se osztrák, se franczia, se más nemzetbeli delnőt az adósok
|
|||
|
|
börtönébe jutni, ha annak a delnőnek – szép szemei voltak.</p>
|
|||
|
|
<p>Hiszen tulajdonképen nem is akart egyebet tudatni Malvinával,
|
|||
|
|
mint azt: hogy kedves barátném, te eddig végtelen genialitást
|
|||
|
|
fejtettél ki az én belügyeim zavarba hozására; nagy kár volna a
|
|||
|
|
világra nézve, ha azt a szép talentumot a külügyekben is nem
|
|||
|
|
érvényesítenéd. Rabolj már másutt.</p>
|
|||
|
|
<p>Vagy talán azt, hogy:</p>
|
|||
|
|
<p>«Raboljunk együtt».</p>
|
|||
|
|
<p>… Egy millióról van szó!</p>
|
|||
|
|
<p>Ugyan ki hajigálódik itt úgy a milliókkal?</p>
|
|||
|
|
<p>Ne felejtsd el regényiró, hogy osztrák koronaország földén
|
|||
|
|
jársz, a tízkrajczáros állam-pénzjegyek országában a hol még a
|
|||
|
|
miniszter is a szájára üt, mikor ezt a szót kimondja: «egy millió»,
|
|||
|
|
s utána teszi «uram bocsá’»; s a hol egy milliót érő földbirtok
|
|||
|
|
urának nincs tíz csengő pénz a zsebében; s még azt mondani ki, hogy
|
|||
|
|
egy millió van nyerni való! Ah! ez túlmegy minden poetica licentia
|
|||
|
|
határán; beszélj inkább halfarkú kisasszonyokról, vagy tedd át
|
|||
|
|
Belgiumba, vagy Észak-Amerikába a regényed szinhelyét.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig valóban és voltaképen egy megnyerni való millióról van
|
|||
|
|
szó. Egy kerekre vert millióról, a mit csak be kell seperni
|
|||
|
|
valakinek. Valakinek, a ki előtt a roulette golyója megáll.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_242" id=
|
|||
|
|
"Page_242">-242-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A játékasztal egy nagy puszta ország.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy háromezer négyszög mértföldet meghaladó térség, melyen
|
|||
|
|
nincsen egy foltnyi zöld.</p>
|
|||
|
|
<p>Az idén nem termett rajta semmi.</p>
|
|||
|
|
<p>És jövő esztendőre megint ilyen kopár fog az lenni, mert az idén
|
|||
|
|
nem vetnek bele semmit: mert nincs.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy fog járni, mint köves Arábia, mint a Holdhegyek vidéke, mint
|
|||
|
|
a Palmyra hazája, melyek a föld paradicsomkertjei voltak egykor;
|
|||
|
|
most pedig sivatag puszták, napi járó földre, embertől és állattól
|
|||
|
|
lakatlan holt vidékek, paloták eltemetett romjaival az úttalan
|
|||
|
|
avarban.</p>
|
|||
|
|
<p>Az államhatalomnak ezt a sorsot mégis csak baj lenne bevárni
|
|||
|
|
azzal a phlegmával, a mivel más itt termő bajok elmultát igyekezett
|
|||
|
|
végigbőjtölni.</p>
|
|||
|
|
<p>Elhatároztaték legnagyobb irányadó körökben, hogy az inséges
|
|||
|
|
népnek egy millió mérő vetőmagot kell kiosztani – kölcsön, hogy
|
|||
|
|
földjei parlagon ne maradjanak.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát egy millió mérő vetőmagot kell előteremteni: gyorsan,
|
|||
|
|
pontosan, azt helybe küldeni, kiszolgáltatni; haladék nélkül, mert
|
|||
|
|
az idő sürget; itt az ősz, minden nap drága, megfizethetetlen; az
|
|||
|
|
esős idő beállt, a föld megázva: épen most volna szükség.
|
|||
|
|
Tanakodásra nincs elvesztegetni való óra.</p>
|
|||
|
|
<p>Ki állítja elő az egy millió mérő vetőmagot?</p>
|
|||
|
|
<p>Természetesen annak az ajánlata lesz elfogadva, a ki
|
|||
|
|
legelőnyösebb feltételek alatt vállalkozik.</p>
|
|||
|
|
<p>Legelőnyösebb feltételek?!</p>
|
|||
|
|
<p>Hahaha!</p>
|
|||
|
|
<p>Érted-e már tisztelt olvasó, miért kell Lemming úrnak minden
|
|||
|
|
rendelkezésére álló összegét egybekapargatnia, hogy azokat abba a
|
|||
|
|
mérlegbe dobálja, melynek ha a nyelve feléje billenik, az a nyelv
|
|||
|
|
azt mondja: tied a millió?</p>
|
|||
|
|
<p>Érted-e már, miért vetik zálogba a financierek feleségei
|
|||
|
|
ilyenkor az ékszereiket, s miért nem fizetik ki a financierek a
|
|||
|
|
feleségeik árjegyzékeit ez idő alatt?</p>
|
|||
|
|
<p>Még majd világosabban is meg fogjuk azt érteni mindjárt.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_243" id=
|
|||
|
|
"Page_243">-243-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Arról már meg lehetünk győződve, hogy az a millió valóban
|
|||
|
|
megvan. Hogy az nem mythologiai csoda, nem idealis szám, hanem
|
|||
|
|
pénz, frissen, a sajtóból most kikerült azon módon zöld pénz; nem
|
|||
|
|
is kell hozzá semmi nagy furfangos calculus, csak egyszerű kivonás.
|
|||
|
|
Négyet az ötből: marad egy. Hogyan tudja azt meg a status, hogy az
|
|||
|
|
a gabona, a mit a jámbor paraszt beleszántott, beleboronált a
|
|||
|
|
földébe, öt forintos tiszta buza volt-e, vagy szemetes, konkolyos,
|
|||
|
|
üszögös olcsó zagyvalék?</p>
|
|||
|
|
<p>A föld jó titoktartó.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Miket olvasott ez idő szerint Angyaldy úr főnöke titkos
|
|||
|
|
naplójában?</p>
|
|||
|
|
<p>Tudjuk meg mi is.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>«Ma Lemming volt nálam délelőtt.</p>
|
|||
|
|
<p>Beszélt sokat az országos vetőmag-kölcsönről.</p>
|
|||
|
|
<p>Elhiszem, hogy azt szeretné megkapni nagyon.</p>
|
|||
|
|
<p>Tőlem az igaz, hogy sok függ; de nem minden.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy szavam az irányadó körök előtt oda döntheti a mérleg két
|
|||
|
|
egyenlő serpenyőjét, a hová kivánom.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak hogy tartok tőle, hogy a mérleg serpenyői nem egyenlők.
|
|||
|
|
Egyik vállalkozóban több lelkiismeretesség van, mint a
|
|||
|
|
másikban.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy hiszem, Lemmingben van legkevesebb.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a mostani pedig igen kényes ügy.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy egész jövő év áldása, egy egész ország jóléte forog
|
|||
|
|
kérdésben.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez nem olyan üzlet, mint a hadsereg-élelmezés. A katona, ha
|
|||
|
|
liszt helyett malomport kapott is, nem rövidült meg vele. Mentül
|
|||
|
|
feketébb a kenyere, annál táplálóbb. Aztán a katonának nincs is
|
|||
|
|
szája, hogy panaszkodjék.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem ha a parasztnak roszabb vetőmagot adunk, mint kell, mint a
|
|||
|
|
kormány akarja, az megrontja a jövő évi termés minőségét; a paraszt
|
|||
|
|
lármát üt, kiabál, deputátiót küldöz, félreveri a harangot, csunya
|
|||
|
|
dolgokat csinál. <span class="pagenum"><a name="Page_244" id=
|
|||
|
|
"Page_244">-244-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Itt nagyon óvatosnak kell lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Én Lemmingnek nem igértem semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal bocsátottam el, hogy a legokosabb és biztosabb ajánlatnak
|
|||
|
|
fogjuk adni az elsőbbséget.</p>
|
|||
|
|
<p>Délután egy katulyát küldött hozzám komornyikjától.</p>
|
|||
|
|
<p>Felnyitottam s egy szivartartót találtam benne.</p>
|
|||
|
|
<p>Levél volt hozzá mellékelve, s abban a levélben tudatta velem
|
|||
|
|
Lemming, hogy ezt a szivartartót küldi nekem Malvina ajándékul a
|
|||
|
|
születés-napjára.</p>
|
|||
|
|
<p>Kissé szokatlan gondolat, hogy valaki a saját születésnapjára
|
|||
|
|
küldözzen ajándékokat másoknak.</p>
|
|||
|
|
<p>Felötlött, a mint a szivartartót a kezembe vettem, hogy az olyan
|
|||
|
|
különösen nehéz. Húsz fiókra volt osztva, mindegyik egy szivar
|
|||
|
|
számára, s azokban vékony papirba burkolt tekercsek voltak. Egyet
|
|||
|
|
kivettem, felszakítottam. Kétszázötven aranyat találtam benne. Mind
|
|||
|
|
a húsz hasonlót tartalmaz. Ez ötezer darab arany.</p>
|
|||
|
|
<p>Háromszor is végig futott testemen a hideg borzadály. Tehát már
|
|||
|
|
ennyire jutottam volna.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát csakugyan azt hinné felőlem a világ, hogy nálam minden
|
|||
|
|
eladó?</p>
|
|||
|
|
<p>Hát az volna irva homlokomra, mellemre, hogy «gänzlicher
|
|||
|
|
Ausverkauf»?</p>
|
|||
|
|
<p>Nem! pénz embere! Még ebben az egyben csalatkoztál!</p>
|
|||
|
|
<p>Ha hibáztatnak mint politikust, mindig tudom magamat védeni; de
|
|||
|
|
ha mint ember, mint az ország hivatalnoka hibázom: arra nem lehet
|
|||
|
|
semmi mentségem.</p>
|
|||
|
|
<p>Majd megmutatom én ennek a kalmárnak, hogy ki lakik abban a
|
|||
|
|
barlangban, a hova ő oly bizton tette be a lábát.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy visszaadni való tromf van most a kezemben.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer ő tette azt velem, hogy a pénzemet, melylyel
|
|||
|
|
nagylelküséget akartam gyakorolni, egy jótékonysági közczélra
|
|||
|
|
adatta velem, melyet pedig eszem ágában sem volt gyámolítani; most
|
|||
|
|
én fogom őt hires emberré tenni.</p>
|
|||
|
|
<p>A nekem küldött pénzt átadom a magyar tudós akadémiának; egykor
|
|||
|
|
kértem Lemminget, hogy irjon alá valamit <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> a hazai
|
|||
|
|
intézetre, megigérte, hogy fogja tenni. E most küldött összegnek
|
|||
|
|
czélját nem nevezte meg: úgy fogom azt átadni, mint általa tett
|
|||
|
|
nagylelkű alapítványt.</p>
|
|||
|
|
<p>Még ma megirom a dedicatiót, a holnapi lapokban már olvasni
|
|||
|
|
fogja.</p>
|
|||
|
|
<p>Ismerjen meg, hogy ki vagyok?</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Egy nappal később aztán azt olvasta Angyaldy úr a napló újabbi
|
|||
|
|
lapján:</p>
|
|||
|
|
<p>Nem siettem el a dolgot.</p>
|
|||
|
|
<p>Mégis az illető tudta nélkül valami nyilvános adományt tenni,
|
|||
|
|
koczkáztatott dolog volna. Hanem föltettem magamban, hogy azért
|
|||
|
|
tervemtől el nem állok. Ezt az ötezer aranyat az akadémia fogja
|
|||
|
|
kapni.</p>
|
|||
|
|
<p>Elmegyek Lemminghez, nyakára vetem a hurkot, s azt mondom neki:
|
|||
|
|
«Uram, ön ma ötezer aranyot küldött hozzám. Ennek csak kétféle
|
|||
|
|
czélja lehet: vagy tisztességes, vagy megsértő. Ha tisztességes
|
|||
|
|
czélja van e küldeménynek, úgy az nem lehet más, mint a mire önt
|
|||
|
|
felkértem. Egy hazai közintézetre teendő alapítvány. Ha pedig az
|
|||
|
|
ellenkező, akkor önnek kétszer gyülik meg velem a baja: először
|
|||
|
|
mint birájával, másodszor mint gentlemannel; s én mind a két
|
|||
|
|
minőségben fogok magamnak elégtételt szerezhetni.»</p>
|
|||
|
|
<p>Ezzel a tervvel indultam el hozzá ma korán reggel.</p>
|
|||
|
|
<p>Készen voltam rá, hogy nem fogok semmit tekinteni. Goromba
|
|||
|
|
leszek vele, mint egy hajdú.</p>
|
|||
|
|
<p>Izgatottságomban nagyon korán is találtam választani az
|
|||
|
|
időt.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor lakosztályába beléptem, a komornyik azzal fogadott, hogy ő
|
|||
|
|
nagysága még alszik.</p>
|
|||
|
|
<p>No, csak fel kell hát kelteni ő nagyságát, mert az én kicsiségem
|
|||
|
|
akar vele beszélni.</p>
|
|||
|
|
<p>A komornyik kegyes volt bevezetni az uraság dolgozószobájába,
|
|||
|
|
onnan az elfogadási terembe, s ott megkinált, hogy foglaljak
|
|||
|
|
helyet, míg a nagyságos urat felöltözteti. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Jól van, gondolám, a mosdatást majd elvégzem én.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming elfogadó-szobája szomszédos Malvin lakosztályával. Egy
|
|||
|
|
üvegajtó választja el a legközelebbi teremtől, s az a legközelebbi
|
|||
|
|
terem arról nevezetes, hogy egyik falát egészen egy rámába foglalt
|
|||
|
|
velenczei tükör-táblák képezik, mikből rézsút tekintve, végig látni
|
|||
|
|
a szomszéd ebédlőn, melyet egy függönyös boltozatív választ el
|
|||
|
|
másik szobától.</p>
|
|||
|
|
<p>Nagyon jól ismerem már e szobákat.</p>
|
|||
|
|
<p>Abban az utóbbiban szokott Lemming díszebédeket adni.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint ott unatkoztam a várakozásban: egyszer női hangokat
|
|||
|
|
hallok a harmadik teremből. Halk beszélgetés volt, miből nem
|
|||
|
|
lehetett kivenni semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>A halk beszélgetést később egy előttem ismeretes csengő női hang
|
|||
|
|
parancsszerű rövid felkiáltásai váltották fel, kisérve egymást
|
|||
|
|
felváltó lábdobbantásoktól, és összecsiszszenő vítőrök sajátszerű
|
|||
|
|
zenéjétől.</p>
|
|||
|
|
<p>Néha egy-egy vissza nem fojthatott vihogás szakította félbe a
|
|||
|
|
hangokat, másszor mintha két nő egész haragban zihálna forró
|
|||
|
|
lélekzettel, de a melyet megint oly hirtelen váltott fel egy-egy
|
|||
|
|
kitörő kettős kaczaj, a diadal és meglepetés kaczaja egyik és másik
|
|||
|
|
részről.</p>
|
|||
|
|
<p>E kaczajban már ráismertem Malvina hangjára az egyik
|
|||
|
|
részről.</p>
|
|||
|
|
<p>Át akartam nézni az ajtón. Nem lehetett, sűrűen le volt az
|
|||
|
|
függönyözve, vastag, átláthatatlan damaszt-szőnyeggel.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ajtó pedig túlfelől volt bezárva.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem egyszer észrevettem, hogy a baloldali függöny egyik széle
|
|||
|
|
fenn van akadva a felfogó fogantyú arany czifrázatában. Erre nem
|
|||
|
|
ügyelt az, ki a túlsó szárnyát még egy gombostűvel is odatűzte az
|
|||
|
|
ajtóhoz, hogy félre ne lebbenjen. Az a terem, honnan az ismeretlen
|
|||
|
|
jelenet hangjai jöttek, jobbfelül esett.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig épen ezen a baloldali nyiláson át bele lehetett látni az
|
|||
|
|
átelleni üvegfal tükrébe, s abban az egész szomszéd terem, mint egy
|
|||
|
|
nyitott szinpad volt végig nézhető. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Leskelődtem.</p>
|
|||
|
|
<p>Mi volt az?</p>
|
|||
|
|
<p>Egy jelenet az olympi szinjátékokból.</p>
|
|||
|
|
<p>Két hölgy-alak állt egymással szemközt, rövid, térdig érő
|
|||
|
|
ruhákban. Az egyiknek megyszín vörös ruhája volt és rózsaszínű
|
|||
|
|
selyem harisnyája; a másiknak sötétkék ruhája, és zergeszín
|
|||
|
|
harisnyái. Mindkettő keblét szarvasbőr mellvért takarta, piros
|
|||
|
|
kivarrott szívvel balfelől; arczaikat rostély-álarcz fedte.
|
|||
|
|
Malvinára ráismertem alakjáról. Ő volt a piros ruhás.</p>
|
|||
|
|
<p>A két hölgy fleuret-vívást gyakorolt. A karcsúbb alak, a kék
|
|||
|
|
ruhás, volt a mester.</p>
|
|||
|
|
<p>Eleinte a tempókat gyakorolták végig. A kék ruhás mondta
|
|||
|
|
fenhangon, mi következik, s engedte a döféseknek a keblén levő
|
|||
|
|
piros szívet találni, s a magas terznél, quartnál az arczán levő
|
|||
|
|
rostélyt. Azután ugyanazon döfések elhárításaira tanítá a piros
|
|||
|
|
ruhást, hogyan kell hirtelen átmenni a primből a quartba, a vítőr
|
|||
|
|
erejével az ellenfél vítőre gyöngéjét elfogni, s a parádból a
|
|||
|
|
döfésbe átmenni; a contraparaddal az ellenfél kardját megkerülni,
|
|||
|
|
vagy egy vigyázatlan fogása alatt a rapiert egy hatalmas battute-el
|
|||
|
|
kiütni kezéből.</p>
|
|||
|
|
<p>A két hölgy alak oly csodaszép volt e játék alatt! A piros ruhás
|
|||
|
|
minden mozdulata az amazon-királynőkre emlékeztet; karjainak
|
|||
|
|
gömbölyű hajlásai, vállainak ideges emelkedése; karcsú derekának
|
|||
|
|
párduczszerű vonaglása; telt csipőinek kihívó daczossága; s azok a
|
|||
|
|
szoborszerűen szép lábak, miket térdig enged látni a vívó-öltöny: a
|
|||
|
|
mesék tündérhősnőinek egyikét rajzolák elém; míg ellenfele, a kék
|
|||
|
|
ruhás, egy karcsúbb, ifjabb alak, még nem bírt a nőiség telt
|
|||
|
|
idomaival, inkább úgy tünt fel, mint egy küzdő Mihály angyal.</p>
|
|||
|
|
<p>Az iskolát végiggyakorolva, átmentek a szabad vívásba; ekkor
|
|||
|
|
aztán a piros ruhás mozdulatai egész szenvedélyességet árultak el,
|
|||
|
|
oly szenvedélyt, a milyen csak egy nő tagjait mozgathatja, a kinek
|
|||
|
|
kard akadt a kezébe. A kék <span class="pagenum"><a name="Page_248"
|
|||
|
|
id="Page_248">-248-</a></span> ruhásnak elég dolga volt az
|
|||
|
|
össze-vissza járó döféseket mind felfogni; egyszer aztán úgy
|
|||
|
|
összekerültek, hogy térd térd ellen, mell mell ellen feszült, a két
|
|||
|
|
vítőr markolatnál keresztbe akadván; mire a kék ruhás hirtelen
|
|||
|
|
balkezével marokra kapta vítőrét, s szuronyként szegezte a piros
|
|||
|
|
ruhás mellére.</p>
|
|||
|
|
<p>A piros ruhás hangosan felsikoltott, csiklandós volt, ha a tőr
|
|||
|
|
hegye érte; még nem szokott hozzá; s aztán csak folytatta a
|
|||
|
|
kaczagást.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön ezt nekem sokszor tanította már; de nekem mindig későn jut
|
|||
|
|
eszembe, mikor így összekerülünk. – Pihenjünk meg egy kissé.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal levette arczáról a sodrony-álczát, s leveté a plastront
|
|||
|
|
kebléről.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! milyen szép volt e pillanatban.</p>
|
|||
|
|
<p>Arcza a küzdelem hevélyétől kigyúlladva, szemei titkos
|
|||
|
|
delejességtől szikrázók, egész termete egy élő, tündéri
|
|||
|
|
villanytelep; a ki e perczben hozzáért volna, tán szikrákat idézett
|
|||
|
|
volna ki belőle.</p>
|
|||
|
|
<p>A gyönyörtől túlcsapongó jókedv sugárzott róla. Kaczagott,
|
|||
|
|
tapsolt, nem bírt magával. Jó kedvében leveté magát a zongora
|
|||
|
|
előtti székre, s elkezdett rajta verni egész czigány-művészi hévvel
|
|||
|
|
egy ismeretes spanyol tánczdallamot, a seguidillát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tánczol ön rajta? kérdé, fejét hátravetve, a kék
|
|||
|
|
ruhástól.</p>
|
|||
|
|
<p>Az is letette álczáját. Úgy tetszik, mintha láttam volna ez
|
|||
|
|
arczot már valahol; de nem emlékszem rá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem, asszonyom; én nem táczolhatnám! felelt a kék ruhás,
|
|||
|
|
félig-meddig mosolyogva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy hát üljön kegyed ide, s verje ezt a dallamot; mert én
|
|||
|
|
tánczolhatnám.</p>
|
|||
|
|
<p>A kék ruhás hirtelen helyet cserélt vele; míg Malvina a terem
|
|||
|
|
közepére szökött s elkezdé tánczolni azt az észbontó spanyol
|
|||
|
|
tánczot, a miben minden csáb ki van fejezve, a mire egy nő képes;
|
|||
|
|
és járta azt azzal a bohó <span class="pagenum"><a name="Page_249"
|
|||
|
|
id="Page_249">-249-</a></span> szabadsággal, a mire feljogosítva
|
|||
|
|
érzik magukat a nők, mikor azt tudják, hogy csak női szemek látják
|
|||
|
|
őket.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez oly tünemény volt, a minőre Faust eladta lelkét az
|
|||
|
|
ördögnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Az én szivemben tűzi veszélyre doboltak.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a nő, ez a hideg arczú nő, pazarolta a csáb, a kaczérság
|
|||
|
|
minden tündéri bűvészetét csupán azért, hogy egy fiatal leányt
|
|||
|
|
megmosolyogtasson.</p>
|
|||
|
|
<p>Hiába vesztegette a bűvészetét. Az a fiatal leány a zongáránál
|
|||
|
|
végignézte az egész csábtánczot, mit e hölgy pajkos jókedvvel járt
|
|||
|
|
magának, a tükörnek és ő neki, s még csak el sem pirult rá az
|
|||
|
|
arcza.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina egyszerre csak abban hagyta a tánczot, s felragadva a
|
|||
|
|
vítőrt, oda ugrott a kék ruhás elé, s nevetve kiálta neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Vigyázzon ön! Mert én önt megölöm!</p>
|
|||
|
|
<p>A kék ruhás mosolyogva viszonza:</p>
|
|||
|
|
<p>– Nincs semmim, a miért ön megöljön.</p>
|
|||
|
|
<p>– Megölöm önt ezért a drága megfizethetlen kincseért: ezért az
|
|||
|
|
ártatlan arczáért.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem engedem magamat! szólt a kék ruhás, s ő is fleuretjéhez
|
|||
|
|
kapott, a mely a zongorára volt téve.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina nem engedett neki annyi időt, hogy a plastront és a
|
|||
|
|
sodrony-álarczot feltegye; maga sem vette fel; úgy kényszeríté
|
|||
|
|
fedetlenül vívni.</p>
|
|||
|
|
<p>A kék ruhás helyt állt a kényszerítésnek; maga felől egészen
|
|||
|
|
biztos volt.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint Malvina egy quart-döfést intézett felé, melylyel a
|
|||
|
|
zongorának neki szoríthatni vélte a fiatal leányt: az hirtelen egy
|
|||
|
|
mesteri passadeot tett a ballábával előre lépve, s míg balkezével
|
|||
|
|
ellenfele vívótőrét félrehárítá, saját vítőrével egy ligamen-t
|
|||
|
|
csinálva, kiütötte azt annak a kezéből.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina még akkor sem hagyott fel a tréfával. Pajkos volt, mint
|
|||
|
|
egy gyermek; utána futott a szoba szegletébe elrepült tőrének, s
|
|||
|
|
ismét kézbe kapta, s ismét oly hevesen támadta meg vele fiatal
|
|||
|
|
tanítónőjét. <span class="pagenum"><a name="Page_250" id=
|
|||
|
|
"Page_250">-250-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Az még mindig nem jött ki hideg nyugalmából. Megmutatta
|
|||
|
|
Malvinnak, hogy mi az a theatre-coup?</p>
|
|||
|
|
<p>A mint Malvina egy merész second-döfést intézett melle felé, egy
|
|||
|
|
hirteleni előrelépéssel megkapta Malvina jobb kezének csuklóját
|
|||
|
|
balkézzel, annak vítőrét egy körmozdulattal ellenfele keblére
|
|||
|
|
szegzé; s most aztán birtokában volt a vítőrnek is!</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezt nevezik szinpadi döfésnek, asszonyom.</p>
|
|||
|
|
<p>Láttam Malvina összeharapott ajkáról, mélyen elpirult arczáról,
|
|||
|
|
nedvesülő szemeiről, hogy kezd boszús lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Férfiakon is megesik az a vívás játékaiban, hogy a
|
|||
|
|
lefegyvereztetésért megorrolnak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bocsássa ön ki a tőrömet! monda a kékruhásnak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem addig, míg meg nem fogadja ön, hogy okosan fog vívni,
|
|||
|
|
feltett álarczczal és melltakaróval.</p>
|
|||
|
|
<p>– No csak bocsássa el, ha mondom!</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha meg nem igéri, hogy csak plastronnal fog vívni, eltöröm a
|
|||
|
|
vítőröket s nem tanítom önt többet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van! Megigérem.</p>
|
|||
|
|
<p>A kék ruhás e szóra kibocsátá az elfogott kezet és vítőrt
|
|||
|
|
fogságából. De arról már bizonyos voltam, hogy Malvina, a hogy én
|
|||
|
|
ismerem, semmibe sem fogja venni fogadását. Ő tökéletes asszony.
|
|||
|
|
Fékezhetetlen, semmi törvényt nem ismerő teremtés.</p>
|
|||
|
|
<p>Tudtam jól, hogy a mint szabadon érzi kezét és fleuretjét,
|
|||
|
|
azonnal ismét rá fog rohanni a kék ruhásra.</p>
|
|||
|
|
<p>A fiatal leány aztán erre a perfidiára maga is elveszté
|
|||
|
|
türelmét, s a fegyverszünetet megtörő tanítványnak ezúttal
|
|||
|
|
megmutatta, hogy mi az az arret-döfés?</p>
|
|||
|
|
<p>A mint Malvina egyenesen a prim-döféssel rohant feléje, a
|
|||
|
|
kékruhás hátracsúsztatta ballábát egészen, a fejét félrekapta,
|
|||
|
|
jobbját second-döféssel kinyújtá, s míg Malvina vítőre az ő feje
|
|||
|
|
fölött siklott el: azalatt az övé Malvinát jobb válla alatt
|
|||
|
|
találta, s minthogy a nő rohama teljes erővel jött, a találó
|
|||
|
|
fleuret pengéje csaknem ívet képezett, úgy meghajlott. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Erre aztán mind a ketten úgy megijedtek, hogy elhajigálták
|
|||
|
|
vítőreiket.</p>
|
|||
|
|
<p>A kék ruhás egyszerre sirva fakadt.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina is elsápadt és lélekzet után kapkodott néhány perczig;
|
|||
|
|
hanem azután magához tért, és hogy a kék ruhást sírni látta,
|
|||
|
|
elkezdett rajta kaczagni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lássa ön! szólt szemrehányó zokogással a kékruhás.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát mi baj van? kérdé, hol nevetésre derülő, hol elboruló
|
|||
|
|
arczczal Malvina. Mért sír ön?</p>
|
|||
|
|
<p>– Most én önt megsértettem! szólt a kékruhás.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! dehogy sértett. Tréfa az egész.</p>
|
|||
|
|
<p>– De én tudom. Egy ilyen döfés nagyon fáj a vékony ruhán
|
|||
|
|
keresztül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Egy cseppet sem fáj; bizonyosan mondhatom. Meg sem látszik a
|
|||
|
|
helye. Nézze ön bár.</p>
|
|||
|
|
<p>És azzal sebesen felgombolá felső öltönyét, s lehuzta azt
|
|||
|
|
válláról odáig, a hol a vítőr gombja érte a keblét. Egy kerek piros
|
|||
|
|
folt látszott meg azon, mint az alabástromra hullott
|
|||
|
|
rózsalevél.</p>
|
|||
|
|
<p>– No lássa ön, semmi baj sincs. Nézzen ide. Még jól jön ki ezen
|
|||
|
|
a helyen.</p>
|
|||
|
|
<p>A kék ruhás megnyugodott abban, a mit látott; – de nem én!</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina aztán gyöngéden átölelte a leányt, és arczát arczához
|
|||
|
|
szorítá engesztelve.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, ne haragudjék. Nem leszek ilyen bolondos többet. Látom,
|
|||
|
|
hogy nem tudok semmit. Tanulni fogok rendesen, a hogy illik. Ez az
|
|||
|
|
utolsó döfés igen szép volt, mi ennek a neve?</p>
|
|||
|
|
<p>– Coup d’arrêt. Magyarul kardbafuttatás.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, azt a kardbafuttatást jól betanuljuk majd!</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina igen fel volt hevülve. Az asztalon állt egy kristály
|
|||
|
|
pohár, tele hideg vízzel, oda ment inni.</p>
|
|||
|
|
<p>A kék ruhás jó tanácsot akart neki adni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne igyék ön most! Az veszélyes. Egészen fel van hevülve.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_252" id=
|
|||
|
|
"Page_252">-252-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Malvina arcza egészen elkomolyúlt e szóra. Az a tekintet a mit a
|
|||
|
|
kék ruhásra vetett, tele volt keserüséggel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Boldog gyermek! A ki még nem tudja, hogy ez az egész élet nem
|
|||
|
|
ér egy ilyen jó pohár vizet!</p>
|
|||
|
|
<p>S azzal fenékig ürítette a poharat.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a szava a velőmön járt keresztül.</p>
|
|||
|
|
<p>A túlcsapongó kedv után ez a keserű öngúnyolás.</p>
|
|||
|
|
<p>S engemet ennek a csodálatos mágnesnek mind a két polusa vonz.
|
|||
|
|
Ha víg, ha szomorú, az nekem egyforma kín.</p>
|
|||
|
|
<p>… Az ajtó előtt lépteket hallottam; Lemming jött. El kellett
|
|||
|
|
hagynom leshelyemet, a honnan e tündéri szinjátékot néztem
|
|||
|
|
végig.</p>
|
|||
|
|
<p>S már most beszéljünk üzletekről, hivatalos intézkedésekről – a
|
|||
|
|
ki tud – nyugodtan.</p>
|
|||
|
|
<p>A belépő bankár azzal fogadott, hogy nagyon örül a szerencsének,
|
|||
|
|
hogy őt meglátogattam. Kérdezte, hogy minek köszönje azt?</p>
|
|||
|
|
<p>Egyike volt ez azon pillanatoknak, a mikben az ember lelke az
|
|||
|
|
egyenlítőtől a földsarkig befut egy egész világot.</p>
|
|||
|
|
<p>E pillanat alatt sebesebben a villámnál kellett végigczikázni
|
|||
|
|
gondolataimnak attól, a mi egy percz előtt kísértett, addig, a mi
|
|||
|
|
mostan kísért; a kaczagó, könnyelmű tüneménytől a hidegen mosolygó
|
|||
|
|
alakig. És azután a felszívott gyönyörtől a lelkemet nyugtalanító
|
|||
|
|
utálatig: – és azután ismét vissza ez alaktól, ki kegyetlenül
|
|||
|
|
lesújtani vágyik minden ízem, vissza azon másikhoz, mely a kaczagás
|
|||
|
|
közepett elszomorodva mondja, hogy nem ér az élet egy pohár vizet;
|
|||
|
|
és azután ismét ide, az ellenfélhez, míg végre a közöny nyugalmában
|
|||
|
|
egyensúlyra találok.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem fogom ez embert pellengérre állítani. Köszönje jó
|
|||
|
|
angyalának!</p>
|
|||
|
|
<p>Hiszen Malvint szomorítanám meg azzal.</p>
|
|||
|
|
<p>Az összeg egy egész vagyon. Azt Malvintól venném el, ha boszúm
|
|||
|
|
szavára hallgatok.</p>
|
|||
|
|
<p>Jól van, kegyelmet osztok ő érette. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Visszaadom a vesztegetésre adott pénzt a bankárnak, s nem
|
|||
|
|
szégyenítem meg a világ előtt.</p>
|
|||
|
|
<p>De valaki előtt csakugyan pirulnia kellend! Ezzel a tromffal
|
|||
|
|
tartozom neki.</p>
|
|||
|
|
<p>Mind ezt azon percz alatt gondoltam végig, a míg a bankár az
|
|||
|
|
ajtótól hozzám jött és üdvözölt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kedves Lemming! feleltem neki. Ön engem valóban meglepett azon
|
|||
|
|
gyöngéd figyelemmel, a mit irántam tanúsított. Kegyed tisztelt
|
|||
|
|
nejének születésnapján nekem kellett volna az elsőnek lennem, ki őt
|
|||
|
|
üdvözölni siessek, nem megfordítva. A szép szivartartót igen kedves
|
|||
|
|
emlékül fogadom.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, és a szivarokat milyennek találja kegyed? kérdé Lemming
|
|||
|
|
bizalmas hunyorgással.</p>
|
|||
|
|
<p>Közönyös arczot mutattam.</p>
|
|||
|
|
<p>– Még nem próbáltam meg őket.</p>
|
|||
|
|
<p>Erre szörnyen elmeresztette a szemeit.</p>
|
|||
|
|
<p>– De tessék megpróbálni, kérem; mert kitünő szivarok, s nehogy
|
|||
|
|
elajándékozzon belőlük vagy egyet, mert kár volna értte.</p>
|
|||
|
|
<p>– Majd megizlelem, ha hazamegyek, s estére elmondom felőlük
|
|||
|
|
véleményemet. Remélem, estére szabad lesz a nagyságos asszonynak
|
|||
|
|
születésnapján üdvözletemet személyesen átadni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! épen én akartam önt erre felkérni. Egy theaestély baráti
|
|||
|
|
körben. És ha nagyságod elhozná magával a kedves Angyaldyt is, úgy
|
|||
|
|
még egy whisztpartie is ki lenne egészítve.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldyt is! Ez még jobb; ő is tanúja volt annak, mikor Lemming
|
|||
|
|
engemet megalázott Malvina előtt a pénzvisszautasítással, most
|
|||
|
|
legyen tanúja annak, hogyan fogom én megalázni Lemminget.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezzel a tromffal tartozom mind a négyünknek.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát a viszontlátásig!</p>
|
|||
|
|
<p>Tervem ez volt. Elviszem magammal a nekem küldött összeget s
|
|||
|
|
mikor négyen együtt leszünk, akkor en famille <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span>
|
|||
|
|
udvariasan lehordom Lemminget (ez az asszonyságnak is jó leczke
|
|||
|
|
lesz), s visszaadom a neje előtt a pénzét, tudatva vele, hogy
|
|||
|
|
fordítsa olcsóbb vállalkozásra birtokát, mint hogy hazafias
|
|||
|
|
gentlemanekat akarjon rajta vásárolni. Erre a czikkre még nincs
|
|||
|
|
árkelet. A vetőmag vállalatát nem bizzuk oly kezekre, a mik
|
|||
|
|
vesztegetésen kezdik.</p>
|
|||
|
|
<p>Este elmentünk Angyaldyval Lemmingékhez.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvinával találkozva, őt igen szomorúnak találtam.</p>
|
|||
|
|
<p>Egész este oly felötlően bánatos volt, hogy egy párszor meg
|
|||
|
|
kellett tőle kérdeznem, talán migrainje van? Arra tagadólag
|
|||
|
|
válaszolt, s erőtetni kezdte a jó kedvet, de sehogy sem ment;
|
|||
|
|
megint csak visszaesett búskomor mélázásába. Úgy látszott, hogy
|
|||
|
|
valami nagy szomorúsága van, hogy egész lelke tele van azzal a
|
|||
|
|
gondolattal: ez az egész élet nem ér egy pohár vizet.</p>
|
|||
|
|
<p>Vacsora felett is olyan szótalan volt; oly láthatólag csüggedt
|
|||
|
|
és bánatos. A mit evett, ivott, mind azt látszott vele mondatni,
|
|||
|
|
hogy ez mind nem ér annyit, mint egy pohár víz, egy olyan pohár
|
|||
|
|
víz, a mitől az ember meghal.</p>
|
|||
|
|
<p>Nekem sehogy sem akadt olyan alkalmas pillanatom, a melyben azt
|
|||
|
|
a tárgyat, a miért idejöttem, előhozhatnám.</p>
|
|||
|
|
<p>Ennek a bánatos arcznak mondjak-e sértő gorombaságokat? Nem
|
|||
|
|
visszaborzad-e valaki attól, hogy egy fájó sebet megüssön?</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina búskomolysága engemet is levertté tett. Mindenki tudja
|
|||
|
|
azt, minő léleknyomás van egy panasztalanul búslakodó női arcz
|
|||
|
|
látásában. S ha ez arcz a mi kedvesünk arcza; s ha ez arcztól meg
|
|||
|
|
kell válnunk, a nélkül, hogy jogunk volna tőle megkérdeni:
|
|||
|
|
«Kedvesem, mondsza, mi fáj?» Ha hidegen jó éjt kell kivánnunk neki
|
|||
|
|
az elváláskor, és engedni őt egyedül távozni szobájába, azon
|
|||
|
|
remény, azon jog nélkül, hogy utána mehessünk, megkérdeni: «Mondd
|
|||
|
|
meg nekem, miért vagy szomorú?»</p>
|
|||
|
|
<p>Nem volt bátorságom őt megbántani.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig mentem ágyúk torka elé is, de ezen bánatos arczot
|
|||
|
|
megsérteni több bátorság kellett volna, mint a mennyi <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span>
|
|||
|
|
embernek adatott. Ördögnek, vagy fenevadnak kellett volna
|
|||
|
|
lennem.</p>
|
|||
|
|
<p>Holnap egyszerűen vissza fogom küldeni Lemmingnek azt a pénzt, s
|
|||
|
|
levélben mondom el felőle véleményemet.</p>
|
|||
|
|
<p>Ne ült volna csak az a nő ott velünk szemközt!</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Eddig olvasta Angyaldy főnöke naplóját; a míg azt éjnek idején
|
|||
|
|
az irányadó egyéniség felhivatta magához.</p>
|
|||
|
|
<p>Az irányadó egyéniségnek tudniillik az a mulatságos szokása
|
|||
|
|
volt, hogy ha éjjel nem tudott aludni, felhivatta magához a
|
|||
|
|
főhivatalnokait, a tanácsosokat, a rendőrfőnököt diskurálni; s ha
|
|||
|
|
rossz kedve volt, lekocsikázott éjnek idején a sajtóhivatalba:
|
|||
|
|
sorra fogta a hírlapok előleges átnézésével foglalkozó censori
|
|||
|
|
kart, s rettenetes autodaféket rendezett közöttük, ha valami
|
|||
|
|
tendenciosus czikket benne felejtettek valami ellenzéki lapban.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát Harternek, a mint a naplóját megírta, menni kellett oda
|
|||
|
|
fel.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy persze nem várta, míg visszakerül, hanem megtudva a
|
|||
|
|
megtudandókat, a mellékkulcs segélyével, felment saját szobájába
|
|||
|
|
aludni.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap délelőtt találkozott ismét főnökével.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor a tegnapi estélyről kezdett vele beszélgetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lemmingnének úgy látszik, hogy nagyon rossz kedve lehetett
|
|||
|
|
tegnap.</p>
|
|||
|
|
<p>– De én tudom bizonyosan, hogy rossz kedve volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Vajjon mi baja lehetett neki?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én az okát is tudom, hogy miért volt rossz kedve.</p>
|
|||
|
|
<p>No, no! Mikor Angyaldy úr annak az ő hármas lakat alatt tartott
|
|||
|
|
szájának megengedi, hogy elmondjon valamit, a mit még a kérdező nem
|
|||
|
|
tud!</p>
|
|||
|
|
<p>– S ön tudná, hogy mi szomorúsága van Lemmingnének?</p>
|
|||
|
|
<p>– Véletlenül tudtam meg; Lemming ügyvédjétől, a ki jó barátom.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_256" id=
|
|||
|
|
"Page_256">-256-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát már ügyvédszájra került a dolog?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen, mert pénz és perbefogás körül forog.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! képzelem: Malvina megint sok adósságot csinált, s a jó
|
|||
|
|
Lemming ki akarja őt ebből a betegségéből gyógyítani.</p>
|
|||
|
|
<p>– De egész komolyan hozzáfogott a kúrához; pénztárnokának kiadta
|
|||
|
|
a rendeletet, hogy az asszonyság semmi árjegyzékét se fizesse
|
|||
|
|
ki.</p>
|
|||
|
|
<p>– Most a sok divatárus aztán nyugtalankodik.</p>
|
|||
|
|
<p>– Sőt fenyegetőznek, hogy beperlik az asszonyságot.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, azt Lemming nem engedi.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bizony nem tudom én. Agyafúrt ember.</p>
|
|||
|
|
<p>– Egyébiránt nálunk nincs személyfogság adósságért.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ma nincs, holnap lehet: tetszik tudni, hogy a pesti
|
|||
|
|
nagykereskedők ostrom-petitióval készülnek a miniszteriumhoz, azt
|
|||
|
|
állítva, hogy ennek a sok napirenden levő bukásnak mind az az oka,
|
|||
|
|
hogy az adósokat nem börtönözik be; s a miniszteriumnak «most» csak
|
|||
|
|
egy ív papirosába kerül egy új törvényt alkotni a számunkra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak hogy odáig még jó messze van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Messze annak, a ki elég phlegmával bír a hitelezőnek semmi
|
|||
|
|
nógatása által magát fel nem veretni fektéből, hanem végigvárni az
|
|||
|
|
egész törvényes hadjáratot, minden perorvoslataival. Csak hogy
|
|||
|
|
Lemmingné nem bírt ezzel a nyugalommal, s a legelső kereplő hangra
|
|||
|
|
fel hagyta magát riasztatni. A mint egy hitelezőjének eszébe jutott
|
|||
|
|
a «Pester Lloyd» nyilttér rovatában a jól ismert figyelmeztetést
|
|||
|
|
közzétenni: «Frau M… von L… werden aufgefordert, hogy tudvalevő
|
|||
|
|
tartozását fizesse ki, ellenkező esetben az egész nevét
|
|||
|
|
kinyomatjuk», Malvina megijedt a botránytól, s a legközelebbi
|
|||
|
|
pénzzel, a mi a kezébe akadt, sietett betömni minden hitelezőjének
|
|||
|
|
a száját, részletfizetésre kötelezve magát.</p>
|
|||
|
|
<p>– No azok hát legalább egy hónapig el vannak ringatva; addig meg
|
|||
|
|
majd csak változnak az idők.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak hogy ez által még kényesebb helyzetbe hozta <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> magát;
|
|||
|
|
mert az a pénz, a mivel a lármázók torkát bedugta, nem arra a
|
|||
|
|
czélra volt szánva. Azt ő ama jótékony női egylet megbizásából
|
|||
|
|
gyűjtötte az inségesek számára, melynek maga is bizottmányi
|
|||
|
|
tagja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez már baj! Ez már átkozott nagy könnyelműség.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lemmingné persze azt hitte, hogy erre a pénzre egy pár hónapig
|
|||
|
|
nem lesz szüksége az egyletnek. Az azonban látja, hogy a nyomor már
|
|||
|
|
a nyakunkba szakad, úton-útfélen lézengnek az éhezők, s rögtön meg
|
|||
|
|
akarja kezdeni az ingyenleves-főzést, s sürgeti a tagjainál levő
|
|||
|
|
pénzeket. Lemmingné megmondta férje ügyvédének, hogy milyen
|
|||
|
|
galibában van; s Lemming erre is vállat vont s azt felelte rá, hogy
|
|||
|
|
nem segíthet rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hiszen ha azt megtudják, hogy ez az asszony elköltötte a
|
|||
|
|
jótékony czélra adott összegeket, az éhezőknek szánt falatok
|
|||
|
|
filléreit, örökre semmivé van vele téve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezt is mondta az ügyvéd Lemmingnek; erre is azt a feleletet
|
|||
|
|
kapta, hogy nem lehet rajta segíteni. Úgy látszik, Lemmingnél
|
|||
|
|
valami olyan nagy válság forog fenn, melyben az asszony hitele nem
|
|||
|
|
nyom semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter ismerte ezt a válságot jól.</p>
|
|||
|
|
<p>– És mennyire mehet az az elköltött összeg?</p>
|
|||
|
|
<p>– Az ügyvéd azt mondta, hogy öt ezer forinton túl.</p>
|
|||
|
|
<p>– Van nekünk pénzünk?</p>
|
|||
|
|
<p>– Kevesebb a semminél. Azt tetszik tudni, hogy az idén nem
|
|||
|
|
termett semmink. Mindennel tartozásban vagyunk, a mit fizetnünk
|
|||
|
|
kellett volna. Csupán méltóságod állásának köszönhetjük, hogy
|
|||
|
|
embereink nem zúgolódnak. És egy egész évig nemcsak semmi jövedelem
|
|||
|
|
nem jön be méltóságod hivatali díján kívül, hanem még a felett az
|
|||
|
|
egész külső gazdaságot pénzen vett kenyérrel, pénzen vett szénával,
|
|||
|
|
szalmával kell végig kitartanunk. És én nem tudom, miből?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Egy Harter néhány ezer rongyos forintért még nem akadt meg
|
|||
|
|
soha.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem eddig. Mert kezünkben voltak az állampapirok, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> a mik
|
|||
|
|
Elemér örökségét képezik; most azonban, hogy az úrfi pert indított,
|
|||
|
|
ezek birói zár alatt állanak, s ezeket nem adhatjuk szokás szerint
|
|||
|
|
kézi zálogba. A bank senkinek sem hitelez Magyarországon, még az
|
|||
|
|
eddigi váltókat sem prolongálja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát a bankárunk?</p>
|
|||
|
|
<p>– Az a bizonyos? A kinek huszonnégy perczentet fizetünk a
|
|||
|
|
váltóinkért? Az a legnagyobb könyörgésre szelídült meg odáig, hogy
|
|||
|
|
az eddigi kölcsönöket harminczhat perczenttel tovább is nálunk
|
|||
|
|
hagyja. Új kölcsönről azonban hallani sem akar. Minden garasára
|
|||
|
|
szüksége van. Egy bécsi consortiummal van valami nagy
|
|||
|
|
vállalata.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miféle vállalat lehet az?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt is tudom. Több bécsi consortium concurrál azért az egy
|
|||
|
|
millió mérő vetőmag kiállításának elnyeréseért.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát minek oda a pénz? A kormány maga adja rá a pénzt annak,
|
|||
|
|
a kit meg fog vele bízni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hm! Vannak előleges kiadások ilyen eseteknél.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter sehogy sem akarta elérteni, hogy miféle kiadások lehetnek
|
|||
|
|
azok?</p>
|
|||
|
|
<p>– Micsodák?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát szekérkenőre, borravalóra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szekérkenőre, borravalóra?</p>
|
|||
|
|
<p>– Biz arra! «Wer schmiert, der fahrt!» Ezt tartja a bölcs német
|
|||
|
|
közmondás. Aztán a borravaló olyan dolog, a mit nemcsak az
|
|||
|
|
előszobában vesznek el, hanem a salonban, a bureauban, a boudoirban
|
|||
|
|
– még az audiencziateremben is.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nandor ajkai körül ideges rángások mutatkoztak. Az ő
|
|||
|
|
audienczia-teremében is ott feküdt az ilyenforma borravaló.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát bizony ezt a jó bécsiek értik. És miután nagyon jól értik,
|
|||
|
|
kétségtelen, hogy ők fogják elnyerni a megbizást az egy millió mérő
|
|||
|
|
vetőmag iránt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön azt hiszi? Csak hogy másoknak is van még abba beleszólójuk.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_259" id=
|
|||
|
|
"Page_259">-259-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy nem folytatta a discursust; látott a levelezései
|
|||
|
|
után.</p>
|
|||
|
|
<p>Főnökének mai napról szóló naplóját akár el se olvassa. Előre
|
|||
|
|
diktálhatná azt magának, a mit az most magában beszél.</p>
|
|||
|
|
<p>«Ah! tehát a bécsiek! Ismét az a kapzsi Bécs! Itt is a magyar
|
|||
|
|
elől akarják elkapni a konczot! A mi kereskedelmünk rovására
|
|||
|
|
akarják a bécsit protegálni? Ezt már nem engedjük. Szeget szeggel!
|
|||
|
|
Hazám véres verítékét nem engedem az idegen által
|
|||
|
|
kiszivattyúztatni»… Et sic porro! stb.! stb.!</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor bele fogja magába disputálni, hogy tiszta hazafiui
|
|||
|
|
kötelességet teljesít, midőn a hazai Lemminggel kiütteti a
|
|||
|
|
nyeregből a bécsi Lemmingeket.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap reggel azt mondta Harter Angyaldynak:</p>
|
|||
|
|
<p>– Én szerencsésebb voltam, mint ön. Kaptam kölcsönt. Itt van
|
|||
|
|
ezer darab arany. Vigye ön valamely bankárhoz felváltani.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután 12 órakor elment Malvinához látogatóba.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hallottam, hogy kegyed az inségesek számára gyűjt kegyes
|
|||
|
|
adakozásokat.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina arcza e szóra elsápadt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Engedje meg, hogy én is járuljak ez összegekhez, s a kegyed
|
|||
|
|
ívére írhassam fel ezt az ötven aranyat.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina előadta az aláírási ívet, s Harter beirta az ötven
|
|||
|
|
aranyat, azokat egy papircsomagba burkoltan az asztalra letette, s
|
|||
|
|
azzal eltávozott.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina hirtelen fölvette az egész csomagot s sietett vele a
|
|||
|
|
jótékony egylet pénztárához. Ez az adomány jókor jött. A míg az
|
|||
|
|
elfogy, addig a többiért majd elvárnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott megmutatta az aláírási ívet, átadta a csomagot, s asszonyi
|
|||
|
|
fensőbbségi tudattal mondá a pénztárnoknak, hogy addig is vegye át
|
|||
|
|
ez összeget, míg többet hozhat. Sok nincs még befizetve az
|
|||
|
|
aláirottakból.</p>
|
|||
|
|
<p>A pénztárnok kibontotta a csomagot, összehasonlította
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_260" id=
|
|||
|
|
"Page_260">-260-</a></span> az ívvel s azután – visszaadott belőle
|
|||
|
|
Malvinának öt darab ezerest.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina elbámúlt.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem azután hirtelen eszére tért, hogy el ne árulja
|
|||
|
|
bámulatát.</p>
|
|||
|
|
<p>Az aranyakat takaró papir öt darab ezeres volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Most vette csak észre, hogy mit hagyott nála Harter?</p>
|
|||
|
|
<p>Ezt már most visszautasítani is késő lett volna.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! igen. Az az én saját pénzem. Észre sem vettem, hogy mind
|
|||
|
|
együvé volt csomagolva.</p>
|
|||
|
|
<p>Boldog úrhölgy, a ki észre sem veszi, hogy öt darab ezerese hol
|
|||
|
|
hentereg?</p>
|
|||
|
|
<p>Ezen már segíteni nem lehet. Szerencsétlenség biz az. Baleset!
|
|||
|
|
De valahogy csak eltűri az ember.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy látszik, hogy Malvinának huszonhetedik születésnapjával igen
|
|||
|
|
szerencsés éve kezdődött. Néhány nap mulva Harter látogatása után
|
|||
|
|
Lemming úr nagylelkűségtől ragyogó arczczal sietett nejéhez és
|
|||
|
|
tudatá vele, hogy a kényszerített vesztegzár megszünt: most már
|
|||
|
|
ismét rendelet van adva a pénztárnoknak, hogy ezentúl az asszonyság
|
|||
|
|
árjegyzékeit fizetheti. Ámbár ugyan csak egy harmadrésze sikerült a
|
|||
|
|
vállalatnak, mert kétharmadrészt más versenytársaknak kelle
|
|||
|
|
átengedni; de még ez is elég, hogy magunknak megengedjük azt, hogy
|
|||
|
|
urak legyünk.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina nem tagadhatta meg magától azt az elégtételt, hogy azt
|
|||
|
|
ne felelje Lemming úrnak:</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm, már nem veszem igénybe a szivességét!</p>
|
|||
|
|
<p>Hát Lemming úr annak még jobban örült.</p>
|
|||
|
|
<p>A kivívott sikert, mit Lemming úr fényes financz-talentumának
|
|||
|
|
köszönt, pompás tánczvigalom avatta fel a feledhetlen napok közé:
|
|||
|
|
jelen voltak abban a kitünő celebritások s a főváros szépségei.
|
|||
|
|
Valamelyik helyi lap közölte is a toilettjeiket, s a menű franczia
|
|||
|
|
étlapját. <span class="pagenum"><a name="Page_261" id=
|
|||
|
|
"Page_261">-261-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>A NAZARÉNUS.</h2>
|
|||
|
|
<p>Megbocsát a tisztelt olvasó, ha most egyidőre lekantározom a
|
|||
|
|
pegazust, s elkezdem azt vezetni fékénél fogva a megtörtént dolgok
|
|||
|
|
tarlóin keresztül.</p>
|
|||
|
|
<p>Tele van ez a tarló tövissel és virággal: tövissel, mely még
|
|||
|
|
most is sebet ejt, s virággal, mely még most is illatos.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy borzasztó tél áll előttünk; nem a képzelem: az emlékezet
|
|||
|
|
előtt.</p>
|
|||
|
|
<p>Nincs emberi phantásia, mely egy új vonást tudjon hozzáadni azon
|
|||
|
|
borzasztó képhez, a mit a tények jegyzetei apróra kirajzoltak.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak azt szedem sorba, a mit az akkori tudósítások
|
|||
|
|
egybehalmoztak.</p>
|
|||
|
|
<p>Több mint két millió embernek nem volt egy falat kenyere a tél
|
|||
|
|
kezdetén. Az egész alföldön egyedüli tüzelő szer a szalma; tehát
|
|||
|
|
fűtőszere sem volt; házi-állatjain rég túl adott; hitelbe nem
|
|||
|
|
kapott senkitől.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy kenyeret kaphasson: elvesztegette ágyneműit, butorait,
|
|||
|
|
utoljára öltözetét. Ha vevője akadt, eladta házát, eladta telkét,
|
|||
|
|
annyi árért, a mennyi elég volt családját az éhhaláltól
|
|||
|
|
megmenteni.</p>
|
|||
|
|
<p>Egész falvak népsége felkerekedett, elvándorolt harmincz,
|
|||
|
|
negyven, ötven mértföldnyire; a Tiszán túl: a székely földig, a
|
|||
|
|
Dráváig. A házakat otthon betapasztották agyaggal; ajtót, ablakot
|
|||
|
|
beraktak.</p>
|
|||
|
|
<p>És ha olvassátok azt a rettenetes étlapot, az «éhhalál
|
|||
|
|
étlapját», a mivel szolgál azon időkből minden hírlap: azt
|
|||
|
|
hiszitek, hogy az álom! Porrá őrölt tengeri csutkák, mint liszt;
|
|||
|
|
keserü lapu, bogáncs, mint főzelék; a vadrepcze levele, a lósóska
|
|||
|
|
gyökerei, fürészpor, a szeszgyárak mosléka, hulladékok, mik undort
|
|||
|
|
gerjesztenek; ragály-tenyésztő tápszerek, miknek nyomában terjed a
|
|||
|
|
fekély és a süly. Temesből azt írják, hogy ott már a kutyákat
|
|||
|
|
kezdik <span class="pagenum"><a name="Page_262" id=
|
|||
|
|
"Page_262">-262-</a></span> lelövöldözni és megenni; sőt egy más
|
|||
|
|
helyről az van feljegyezve, hogy ott a nép agyagból készít
|
|||
|
|
golyócskákat, s azokat nyeldesi; ott már a földet eszik!
|
|||
|
|
Közbe-közbe aztán olvasható a kormánylapban egy-egy különös
|
|||
|
|
gourmandise, ajánlva a kormányi szakácskönyvből a nép konyhája
|
|||
|
|
számára: hogyan lehet eldobált csonthulladékokból és korpából igen
|
|||
|
|
ízletes levest főzni. Ilyen étlappal szolgált az a rettenetes tél,
|
|||
|
|
mely a fehér abroszt felteríté az ország számára. Jól járt, a kinek
|
|||
|
|
ez már szemfödele volt.</p>
|
|||
|
|
<p>No de még erre mind azt mondta Budavára: nem nagy baj az.
|
|||
|
|
Legalább megszelidül az a nyakas nép. Ni, hogy tud könyörögni
|
|||
|
|
mostan!</p>
|
|||
|
|
<p>Azért csak nem hal meg senki éhen. Mert ha egynek nincs, van a
|
|||
|
|
másiknak: ha nem kap tőle, majd lop tőle Az urak bánják meg. Ezek a
|
|||
|
|
nyers, nyakas földesurak, a kik nem akarnak meghódolni az állam
|
|||
|
|
mindenhatóságának. Remegnek most! Mert ha oda nem adják az utolsó
|
|||
|
|
fillérüket is az éhező népnek, az megeszi őket magukat. Hadd
|
|||
|
|
remegjenek! Hadd egyék meg őket!</p>
|
|||
|
|
<p>És azok oda is adták. A hol az inség árterén nemesi udvartelek
|
|||
|
|
volt, a hol papi jószág volt: rajzott ki s be ottan a nép. S az
|
|||
|
|
éhező nép oly szelid volt, oly bánatosan önmegtagadó, hogy nem
|
|||
|
|
követelt, nem zajongott, nem rabolt. Két millió koldus között nem
|
|||
|
|
volt tolvaj.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem egyszer azután az udvartelkek hambárai is kifogytak; a
|
|||
|
|
zárdák, a szerzetek pinczéiben sem volt semmi kiosztani való: a
|
|||
|
|
megnyomorodott vidéken nem volt már úr!</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem azt nem hitte senki. Legkevésbbé az irányadó körök.</p>
|
|||
|
|
<p>«Firlefáncz!» «Nem látott még senki éhen meghalt embert
|
|||
|
|
Magyarországon».</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer aztán bekövetkezett, hogy azt is lásson valaki.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem valami lázító rebellis, ki szereti a hatalmasokat rágalmazni
|
|||
|
|
– egy derék ájtatos zárdafőnök írta meg a legszelidebb kormányhű
|
|||
|
|
lapban azt a hírt, hogy Szolnokban <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> egy családapa meghalt
|
|||
|
|
éhhalállal. Harmadnapon ujra írt ugyanazon kegyes papi személy,
|
|||
|
|
hogy ma ismét három áldozata van az éhségnek: egy anya, ki
|
|||
|
|
összekoldult falatjait folyvást gyermekei között osztá ki, maga
|
|||
|
|
meghalt éhen; egy szorgalmas kézműves, ki koldulni szégyelt, hat
|
|||
|
|
napig nem evett, a hetediken meghalt; egy más kézműves családapa,
|
|||
|
|
ki gyermekeinek nem tudott enni adni, hogy ne lássa kinlódásukat,
|
|||
|
|
felakasztotta magát. A többi nép látja már, hogy nincs kitől
|
|||
|
|
koldulni: nem sír, nem zugolódik, hanem csak kifekszik az ajtók
|
|||
|
|
elé; eldülöng az utczán; jár csoportostól, mint búcsunapján;
|
|||
|
|
odamennek papjaikhoz a halotti szentségeket felvenni, s aztán
|
|||
|
|
járnak végig az utczán, temetési zsolozsmákat énekelve!</p>
|
|||
|
|
<p>Mintha arczul vágtak volna minden embert ezekkel a hírekkel.
|
|||
|
|
Mint az itéletnapi szemrehányás hangzott az mindnyájunk lelkén
|
|||
|
|
keresztül, kiknek még egy fölösleges pénzünk van s nem sietünk azt
|
|||
|
|
küldeni haldokló népünk segélyére.</p>
|
|||
|
|
<p>Semmit sem csodálkozom rajta, hogy maguk az irányadó körök is
|
|||
|
|
éreztek valamit ez országos arczulüttetés pirjából; s egészen
|
|||
|
|
megmagyarázhatónak találom azt a kedélyállapotot, melyben Harter
|
|||
|
|
Nándornak meghagyatott, hogy az esetről szigorú vizsgálatot
|
|||
|
|
vezessen; mely vizsgálat azon megnyugtató helyreigazítást
|
|||
|
|
eredményezte, hogy a kormány parancsára sírjaikból felásott
|
|||
|
|
halottak a kormány orvosai által felbonczoltatván, kiderült, hogy
|
|||
|
|
azok ugyan teljesen nélkülöztek minden tápszert napok óta, de azért
|
|||
|
|
még sem úgynevezett éhhalállal, hanem csupán orvostanilag correct
|
|||
|
|
kifejezésü «végelerőtlenedés» következtében haláloztak el. És
|
|||
|
|
azontúl rendelet adatott ki a községek jegyzőinek, hogy ha még
|
|||
|
|
valamelyik azt meri a felküldött tudósításában állítani, hogy az ő
|
|||
|
|
falujában valaki meghalt éhen: rögtön elcsapatik, becsukatik. A
|
|||
|
|
szerkesztők pedig értesíttettek, hogy a melyik egy éhen meghaltról
|
|||
|
|
említést tesz a lapjában, bizony maga is részesülni fog a kormány
|
|||
|
|
kenyerében, a mit tudniillik a rabok <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> kapnak. Mely erélyes
|
|||
|
|
intézkedések folytán természetesen emberi lehetetlenség volt
|
|||
|
|
valakinek éhen meghalni az országban.</p>
|
|||
|
|
<p>A rémzaj azonban felkölté az alvó közszellemet.</p>
|
|||
|
|
<p>«Segíts magadon!» ez lett a jelszó.</p>
|
|||
|
|
<p>Még mindig semmi költeményt nem kell felidéznem: a múltnak
|
|||
|
|
fényes adatai beszélnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Minden városban, minden faluban, hol boldog emberek laktak,
|
|||
|
|
egyszerre felhangzott a buzdító szó: oszszuk meg boldogságunkat
|
|||
|
|
azokkal, a kik éheznek, fáznak, kétségbeesnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ég minden cherubinjainak dolgot adott feljegyezni az Úr
|
|||
|
|
aranykönyvébe a neveket és tetteket, a mik e szomorú napokat
|
|||
|
|
átragyogták: a főúrtól kezdve, ki ezer mérőjével küldött lisztet,
|
|||
|
|
gabonát a szűkölködőknek, a szegény kondásig, ki egész évi bérét,
|
|||
|
|
ötven forintját küldé el számukra; a bájos úrnő csókjától, mely
|
|||
|
|
ezer forinttal lett megváltva, a szegény paraszt szolgáló
|
|||
|
|
kézszorításáig, melylyel a bazár tisztelt védasszonyának kezébe
|
|||
|
|
nyomta egyetlen ezüst huszasát, melyet addig csodának
|
|||
|
|
tartogatott.</p>
|
|||
|
|
<p>Urak és úrhölgyek elindultak végigkoldulni a városokat, inséges
|
|||
|
|
honfitársaink számára; diákok és mesterlegények szedegették össze
|
|||
|
|
egymás között a filléreket. Okos emberek, komoly urak, nevelt
|
|||
|
|
kisasszonyok tanultak be színdarabokat, játszottak, énekeltek,
|
|||
|
|
deklamáltak; a hol az nem volt, tánczot rendeztek, s mint az olasz,
|
|||
|
|
ha a tarantula megcsípi, addig tánczol, míg eltánczolja a mérget:
|
|||
|
|
addig tánczoltunk, míg összetánczoltuk a pénzt.</p>
|
|||
|
|
<p>Kinek nem maradt meg emlékében a pesti női bazár?</p>
|
|||
|
|
<p>Vannak álmok, a miket soha el nem felejtünk.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilyen álom az, hogy volt egy keleti fényű bazár a Dunaparton,
|
|||
|
|
annak két sor boltjaiban a világ legszebb hölgyei árultak csemegét,
|
|||
|
|
piperét, illatszert, emléket, csecsebecsét; szépségek, kiket rang,
|
|||
|
|
vagyon, szívnemesség emelt ki; s kik most ide álltak szolgálni a
|
|||
|
|
közönségnek s töltögetik a <span class="pagenum"><a name="Page_265"
|
|||
|
|
id="Page_265">-265-</a></span> poharkát; tiz krajczárért a szegény
|
|||
|
|
diáknak, – száz forintért az uraságnak…</p>
|
|||
|
|
<p>– Ugyan mire való az a nagy zaj és pénzgyűjtés? – kérdezé az
|
|||
|
|
irányadó körök vezéregyénisége.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én azt hiszem, magyarázá Harter Nándor, hogy ez csak álarczos
|
|||
|
|
játék; bizonyos malcontens körök ezen ürügy alatt gyűjtenek pénzt
|
|||
|
|
forradalmi czélokra, fegyvervásárlásra, toborzásokra.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándornak kellett hinni, a mit mondott.</p>
|
|||
|
|
<p>Amaz elégületlen körök azonban nem vásároltak az így
|
|||
|
|
összegyűjtött pénzen sem fegyvereket, sem egyenruhákat, hanem
|
|||
|
|
lisztet és gabonát, és miután a pénzhez nem volt már bizalma
|
|||
|
|
senkinek, mindjárt in facie loci kenyeret süttettek belőle, úgy
|
|||
|
|
küldözték azt ezerével, hajó teherszámra az inséges vidékekre;
|
|||
|
|
népkonyhákat, közkemenczéket állítottak fel; az egyikhez az
|
|||
|
|
asszonyságok, a másikhoz a táblabirák odaálltak maguk, a főző
|
|||
|
|
kanállal, a sütő lapáttal; maguk merték az ételt, maguk szeletelték
|
|||
|
|
a kenyeret a szükölködőknek, s dicsőség adassék a nemzetnek: nem is
|
|||
|
|
halt meg azontúl éhen senki nagy Magyarországon.</p>
|
|||
|
|
<p>De hát az irányadó körök? Azok is csak tettek tán valamit?
|
|||
|
|
Hiszen húsz millió forint országos kölcsön állt
|
|||
|
|
rendelkezésökre!</p>
|
|||
|
|
<p>Arról, a mit ők tettek, hadd ne beszéljek én. Hadd mondja el
|
|||
|
|
helyettem e birálatot a rákövetkezett évek országgyülési
|
|||
|
|
naplója:</p>
|
|||
|
|
<p>«Nem tudjuk-e, hogy 1863-ban mily áldásdúsan osztogatta a
|
|||
|
|
kormány malasztjait? (így szólt egy képviselőházi szónok) hogy hány
|
|||
|
|
retortán ment keresztül az élelemszer? úgy, hogy a buzából végre
|
|||
|
|
zab lett, s mikor elvetették, még ki sem kelt; a pénzek pedig
|
|||
|
|
enyvesekké váltak, s nagyon kis mértékben mentek a szegény
|
|||
|
|
szenvedők zsebébe, és csak azért jutottak oda, hogy az elrendelt
|
|||
|
|
fináncz által rögtön visszavétessenek és oda vitessenek, honnan
|
|||
|
|
ezen könyörületesség került. A visszaélések ezer neme
|
|||
|
|
gyakoroltatott». <span class="pagenum"><a name="Page_266" id=
|
|||
|
|
"Page_266">-266-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>De – bocsánat.</p>
|
|||
|
|
<p>Most veszem észre, hogy egy baloldali tag beszédéből találtam
|
|||
|
|
idézni. Ej, ej! legyünk igazságosak. Mit mondtak erre a másik
|
|||
|
|
oldalon?</p>
|
|||
|
|
<p>Halljuk a higgadtabb hazafiak véleményét.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyik így szólt:</p>
|
|||
|
|
<p>«Nem akarok szólani az 1863-iki visszaélésekről. Kétségtelenül
|
|||
|
|
számosak voltak azok, helytelenül volt vezetve az egész, és azt
|
|||
|
|
hiszem, hogy azok az emberek, a kik az éhező ember szájából lopták
|
|||
|
|
ki a kenyeret, nemcsak tolvajok voltak, hanem szentségtörők is!
|
|||
|
|
Teljes a hitem, hogy okulva a szerencsétlen példákon, a mik akkor
|
|||
|
|
történtek, a fejedelem oly férfiakat és eszközöket fog választani,
|
|||
|
|
a kik ily alávalóságokra nem lesznek képesek. És ha volna olyan, ki
|
|||
|
|
erre képes lenne, hiszem, reménylem és megvárom a fejedelem
|
|||
|
|
igazságszeretetétől, hogy ezeket hatalmával büntetni fogja. És
|
|||
|
|
büntetni fogja őket az ország gyülése, és ha annyira eltompult
|
|||
|
|
volna lelkiismeretök, hogy az nem szab reájuk büntetést és annak
|
|||
|
|
kínjait nem értik, – büntetni fogja őket a nép átka!!!»</p>
|
|||
|
|
<p>És a ki ezt így mondta, az nem volt heves fejű lázító, nem volt
|
|||
|
|
meggondolatlan ifju, nem volt képzelgő poéta: – az Deák Ferencz
|
|||
|
|
volt.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Világosiéknál is minden nap négy szegény inséges ember kapott
|
|||
|
|
ebédet.</p>
|
|||
|
|
<p>Sokan voltak a fővárosban, kiknek neveiről hallgatnak a
|
|||
|
|
hírlapok, kik titokban, senkitől nem magasztalva, szedték fel,
|
|||
|
|
úton-útfélen a dülöngő éhezőket s részesíték saját kevesükben.</p>
|
|||
|
|
<p>Böskének meg volt mondva, hogy mikor a piaczi bevásárlásról
|
|||
|
|
hazajön, négy szegény embert is hozhat magával, a kivel a család
|
|||
|
|
ebédjét meg fogja osztani.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske nagy örömest járt el e hivatalban. Inkább lealkudott
|
|||
|
|
néhány krajczárt a kofáknál, s lelkesen beszámolt vele, csak hogy
|
|||
|
|
az éhezőknek jusson. <span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
|
|||
|
|
"Page_267">-267-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Egy kis kedélyes önzés is volt részéről ebben a nagy
|
|||
|
|
barátságban.</p>
|
|||
|
|
<p>Az forgott mindig a fejében, hogy lehetetlen ebben az inséges
|
|||
|
|
időben az ő pufók Marczijának azt a végzetet kikerülni, hogy
|
|||
|
|
orczájának kerek kidudorodásai helyet ne adjanak a sanyarú éhség
|
|||
|
|
aszott redőinek. Hátha a között a sok rongyos koldus között, a ki a
|
|||
|
|
Dunapartot ellepi, egyszer csak ráakad a saját Marczijára, s akkor
|
|||
|
|
azt oldalba döfve könyökkel, így szólhat neki: «No lélekadta, gyere
|
|||
|
|
velem. Lakjál jól!»</p>
|
|||
|
|
<p>Mindennap kereste Marczit; de csak nem volt az ott.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig kezdett már az egész ország koldussága a fővárosban
|
|||
|
|
összecsoportosulni.</p>
|
|||
|
|
<p>«Lehetetlen pedig, hogy ez a Marczi most valahol bottal,
|
|||
|
|
tarisznyával ne járja az országot! A ki még akkor is restelt
|
|||
|
|
dolgozni és serénykedni, mikor könyökig turkálhatott a lebbencsben:
|
|||
|
|
lehetetlen, hogy most, mikor a munkáért senki sem ád enni, legalább
|
|||
|
|
azt az édes visszatorlást ne szerezze magának, hogy neki induljon
|
|||
|
|
az okadatolt koldulásnak».</p>
|
|||
|
|
<p>Már hiszen itt még lehetne belőle valamit faragni. Marczi
|
|||
|
|
lehetne dunavizes ember, Böske dunavizes asszony. Ez igen solid
|
|||
|
|
társadalmi állás. Nincs a divatnak alávetve. Egy szamár, hat
|
|||
|
|
puttony, egy talyiga, hamar be van szerezve.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilyen álmai voltak Böskének, mikor a piaczra kijárt.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem Marczit csak nem lelte a koldusok között.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy szép reggel, mikor épen hazatért a bevásárlásból, a mint a
|
|||
|
|
konyhaajtón belép, ime, kit lát ott ülni a lóczán? A rég keresett
|
|||
|
|
Marczit, meg Mihály bácsit, a hajdani öregbérest.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem Marczi szolgám épen nem volt koldusnak öltözve, sem
|
|||
|
|
elsoványkodva: ellenkezőleg igen tisztességes új ruha volt rajta.
|
|||
|
|
(Új ruha ebben az esztendőben, mikor a devecseri vásár elmúlt a
|
|||
|
|
nélkül, hogy egyetlen egy pruszlikot eladtak volna a szabók a
|
|||
|
|
sátorok alatt.) <span class="pagenum"><a name="Page_268" id=
|
|||
|
|
"Page_268">-268-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Böske nagyot rikkantott örömében, a mint Marczit meglátta Mihály
|
|||
|
|
bácsival együtt. Nagyot ütött tenyerével Marczi hátára.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát kenteket mi hordja itten? Adjon Isten!</p>
|
|||
|
|
<p>Marczinak már kiszaladt a száján a jónapkivánás fele, de Mihály
|
|||
|
|
bácsi visszarántotta belé a szót.</p>
|
|||
|
|
<p>– Fiu, vigyázz! Tudod, hogy nekünk nem szabad senkinek jó napot
|
|||
|
|
kivánnunk. Mert nem illik, hogy az Úr Istennek parancsolgasson az
|
|||
|
|
ember; aztán meg egyik ember olyan, mint a másik. Az sem szabad,
|
|||
|
|
hogy kiválogassuk az emberek közül, hogy melyiknek kivánjunk jót.
|
|||
|
|
Mink nem köszöntünk senkit, se az utczán, se a házban.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ejnye! kiálta fel Böske, hát ugyan miféle szerzet kentek?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi, leányom, názárénusok vagyunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske nagyot bámult erre a szóra; sohse tudta ő, hogy mi az?</p>
|
|||
|
|
<p>– Bánja a kánya! Legyen kentek, a mi akar. Hanem azért üljenek
|
|||
|
|
le ide a tűzhely mellé. Mindjárt szaladok egy kis papramorgóért,
|
|||
|
|
itt van a szatócsboltban.</p>
|
|||
|
|
<p>Marczinak a szája állásáról lehetett látni, hogy biz a jó lesz:
|
|||
|
|
de Mihály bácsi nagyot csóvált a fején, s megfeddé a leányt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ej, ej, leányom, hát még azt sem tudod, hogy a názárénusok nem
|
|||
|
|
isznak pálinkát?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát mit?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mikor megszomjaznak, vizet. Arról ismerhetsz rá a názárénusra,
|
|||
|
|
hogy az nem iszik mást, csak vizet.</p>
|
|||
|
|
<p>– No ez hát jámbor szerzet. Azonban csak mégis üljenek le kentek
|
|||
|
|
nálunk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Le se ülünk leányom, mert nekünk nem szabad addig leülnünk, a
|
|||
|
|
míg a dolgunkat el nem végeztük; most pedig dologban járunk
|
|||
|
|
itten.</p>
|
|||
|
|
<p>– Dologban? ugyan mi dologban?</p>
|
|||
|
|
<p>– A Marczi fiam számára akarunk téged testvérül megkérni.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_269" id=
|
|||
|
|
"Page_269">-269-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Testvérül?</p>
|
|||
|
|
<p>– No az názárénusul van mondva; voltaképen hát: feleségül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Né te né! Hogy meg akarják kentek tréfálni a szegény ember
|
|||
|
|
leányát. Mintha nem tudnám, hogy Marczi még a sorozás alatt van, s
|
|||
|
|
addig össze nem ád bennünket a pap, míg a regementtől vissza nem
|
|||
|
|
kerül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nincs mi nekünk semmiféle pappal dolgunk. A názárénusoknál
|
|||
|
|
minden háznál a legöregebb férfi maga a pátriárka. Mi paphoz nem
|
|||
|
|
megyünk, templomba nem járunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske összecsapta a kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát akkor kentek pogányok! Hát hol tanulták azt kentek, hogy
|
|||
|
|
nem kell se pap, se templom?</p>
|
|||
|
|
<p>– A paptól tanultuk a templomban. Látod, leányom, azelőtt, a
|
|||
|
|
régi jó világban, ha az ember a templomba ment, ott hallott szent
|
|||
|
|
beszédeket a bibliából; ha pedig meg akarta hallani, hogy mit
|
|||
|
|
rendel a szolgabiró, felment a községházához, ott kidobolták,
|
|||
|
|
meghallhatta: most pedig, valahányszor valami új kormány-regula
|
|||
|
|
jött onnan felülről, a papra parancsolták rá, hogy prédikáljon a
|
|||
|
|
felől, mint valami üdvösséges dologról a kathedrából. Az emberek
|
|||
|
|
eleinte azt vették fel, hogy elkezdtek összefeleselni a templomban,
|
|||
|
|
aztán kimaradoztak a templomból, összegyültek a malom alatt; azt
|
|||
|
|
mondták: minek menjünk mi amoda, ha ott nekünk a mennyország
|
|||
|
|
helyett a földi pokolban mutogatják a mi üdvözülésünket? A
|
|||
|
|
hatalmasok adtak ki egy kátét, annak a neve «Polgári katechismus»,
|
|||
|
|
ezt tanították az iskolákban. Mi volt abban a kiskátéban? Eleitől
|
|||
|
|
végig az: hogy a ki az adót nem fizeti, a ki a zsandárt, finánczot
|
|||
|
|
nem tiszteli, a ki az idegeneknek nem engedelmeskedik, az nem
|
|||
|
|
üdvözül; hogy csak az a jó ember, a ki a maga vérét gyülöli. Ettől
|
|||
|
|
aztán a gyermekek is kimaradtak az iskolából, s szaporodtak a
|
|||
|
|
názárénusok. Kiki imádkozik magának otthon; s a gyerekeik ne
|
|||
|
|
tudjanak inkább semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_270"
|
|||
|
|
id="Page_270">-270-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– De hát aztán ki esket bennünket össze? nyilvánítá Böske
|
|||
|
|
legfőbb nehézségét ez új tan ellenében.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én magam adlak benneteket össze! szólt erre kenetteljes hangon
|
|||
|
|
Mihály bácsi. Mert én vagyok ezen fiatal férfiunak pátriárkája.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát tud kend esketni?</p>
|
|||
|
|
<p>Mihály bácsi komoly mosolygással rázta a fejét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Leányom, a názárénusok nem esküsznek soha. Mert senkit sem
|
|||
|
|
szabad arra kényszeríteni, hogy valamit elmondjon, a mit különben
|
|||
|
|
nem akarna elmondani; vagy valamit megtartson, a mit különben nem
|
|||
|
|
tartana meg. Nézd meg, mi van az adó-bevallási ívre írva: «Minden
|
|||
|
|
ember tartozik eskü ereje alatt bevallani igazán, mi jövedelme
|
|||
|
|
van?» A názárénusokat ez tanította meg, hogy esküdni nem jó. Én
|
|||
|
|
összeteszem a kezeiteket; elmondom, hogy: te Marczi már most
|
|||
|
|
Böskének a férje vagy; te Böske pedig ezentúl Marczinak a felesége
|
|||
|
|
vagy; s nem fizettek érte semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jaj, Mihály bácsi, ez nekem mégis nagyon kevés czeremónia. Így
|
|||
|
|
én mégis szégyenlenék főkötő alá jutni. Nem is hinnék, hogy asszony
|
|||
|
|
vagyok. Hát aztán ki kereszteli meg a gyerekeket?</p>
|
|||
|
|
<p>– A legvénebb a háznál. Ád nekik nevet is. A názárénusok csak
|
|||
|
|
egy nevet viselnek; az apja nevét senki sem veszi át.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi a hét csodáért?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azért, hogy a hagyaték miatt el ne igazodjék közöttük a
|
|||
|
|
fináncz.</p>
|
|||
|
|
<p>Böskének nyitva maradt a szája e magyarázat után, Mihály bácsi
|
|||
|
|
vette azt észre s nagy elégült ravaszsággal mondá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! a názárénusok vallásának mindenben megvan a maga oka.
|
|||
|
|
Hiába, ok nélkül nem vettek ők be semmit. Hogy az apa hagyatéka
|
|||
|
|
miatt meg ne finánczolhassák a fiut, senki sem visel mást, csak
|
|||
|
|
keresztnevet; a vezetéknevét elhagyja veszni minden názárénus.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_271" id=
|
|||
|
|
"Page_271">-271-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Hát kenteknek még mátrikulájuk sincsen?</p>
|
|||
|
|
<p>– Épenséggel nincsen. Azért nem visszük épen a paphoz
|
|||
|
|
keresztelni a gyermekünket, hogy ne legyen beírva a nevük abba a
|
|||
|
|
nagy könyvbe, a honnan ujonczozáskor csak ráolvasnak a fiatalságra,
|
|||
|
|
hogy ki következik a korosztályban? A názárénusok gyermekeit nem
|
|||
|
|
kapják meg: azok sehova nincsenek felírva. Hiába is vinnék el őket
|
|||
|
|
katonának: a názárénusoknak tiltja a hitük a verekedést, még
|
|||
|
|
káromkodniok sem szabad. Ugy-e, Marczi fiam? erről szoktunk el
|
|||
|
|
legnehezebben. Azért nem szabad bort innunk, hogy a veszekedés
|
|||
|
|
lelke fel ne támadjon bennünk. Ha megüt valaki, el kell tűrnünk;
|
|||
|
|
nem szabad haragudni érte. Ha pedig erővel elhajtanak a háborúba,
|
|||
|
|
ott sem veszi hasznunkat a német: a názárénus katonának a puskájába
|
|||
|
|
megfordítva kell leverni a töltényt, hogy el ne süljön; s ha
|
|||
|
|
közelít az ellenség, eldobni a puskát és elszaladni.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske még a kifutó leves sziszegését sem vette észre, úgy
|
|||
|
|
elbámult mindezeken.</p>
|
|||
|
|
<p>Valami jutott mégis eszébe.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát ha kenteknek valami bajuk van egymás között, kihez
|
|||
|
|
mennek panaszra?</p>
|
|||
|
|
<p>– Se biróhoz, se fiskálishoz. Nálunk nem szabad pörlekedni.
|
|||
|
|
Minden ember vigyázzon magára, hogy meg ne csalják. De minek is
|
|||
|
|
csalnánk meg egymást? Nálunk nem szabad senkinek se gazdag
|
|||
|
|
embernek, se szegény embernek lenni. A kinek többje van, mint a
|
|||
|
|
mennyi szükséges, tartozik odaadni annak, a ki kevesebbel bír, mint
|
|||
|
|
a mennyire szüksége van. Egyik ember nem hagyja el a másikat.
|
|||
|
|
Látod, mindenütt nyomorúság van, ugy-e? s mink milyen szép díszes
|
|||
|
|
öltözetekben jöttünk ide. A testvérek ruháztak fel. Minden ember
|
|||
|
|
úgy híja egymást, hogy testvér. A testvéreknek nem szabad
|
|||
|
|
bélyegpapirost használni, nem szabad pörlekedésért fizetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az is a vallásukban van kenteknek, hogy nem szabad fizetni?
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_272" id=
|
|||
|
|
"Page_272">-272-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Soha és senkinek. Nekünk nem szabad sem adót, sem bordézsmát,
|
|||
|
|
sem papbért fizetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát ha executióval keresik?</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor odaadjuk a kulcsot a hatalmasnak: itt van, nyissa ki a
|
|||
|
|
ládánkat, vegye ki belőle, a mennyit akar; de mi nem fizetünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát a kinek adóssága van, az sem fizet?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem szabad adósságot csinálni. Egy názárénusnak nem szabad
|
|||
|
|
odatenni a nevét semmi írás alá, a minek fizetés a vége.</p>
|
|||
|
|
<p>– De mikor szűrt, kalapot, dohányt akarnak venni, akkor csak
|
|||
|
|
fizetnek talán?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt nem nevezzük fizetésnek, hanem csak cserélésnek. Cserélünk
|
|||
|
|
buzát pénzért, s cserélünk pénzt kalapért. Dohányról pedig szó
|
|||
|
|
sincsen. A hatalmasok kitalálták a trafikot, a názárénusok pedig
|
|||
|
|
kitalálták azt, hogy nem szabad pipázni. A mi hitünk excommunikálja
|
|||
|
|
a dohányt.</p>
|
|||
|
|
<p>– De már akkor mégis hatalmas emberek kentek! A Pista kocsis,
|
|||
|
|
tudom, hogy nem állna ebbe a szerzetbe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Pedig ő is velünk vagyon, és nem dohányzik.</p>
|
|||
|
|
<p>– De már akkor közel van az itélet napja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh, leányom! Nem tréfa ez a mi dolgunk. Igen sokan vagyunk
|
|||
|
|
mink már! minden városban ott van a székünk és lehetetlen ellenünk
|
|||
|
|
valamit tenni, mert mi nem bántunk senkit; csak azt teszszük, hogy
|
|||
|
|
nem látjuk és nem halljuk azt, a mit hozzánk beszélnek és nekünk
|
|||
|
|
mutogatnak. Szaporodunk mink erősen, mert minden buzgó szolgája a
|
|||
|
|
világi hatalmasságnak a mi apostolunk. Maguk sem tudják, de azok
|
|||
|
|
viszik városról-városra a názárénusok kis-kátéját; nincs is az
|
|||
|
|
kinyomtatva semmi nyelven, mégis olvassák magyarok, ráczok, oláhok,
|
|||
|
|
tótok és németek, bárha olvasni sem tudnak.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, ezt a bajukat végezzék el kentek a hatalmasokkal; hanem
|
|||
|
|
nagyobb annál az a baj, a mit én velem kell elvégezniök. Ha már
|
|||
|
|
engem csak úgy kend ád össze a <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> Marczi bátyámmal, a kinek
|
|||
|
|
még majd a nevét sem hordhatom, mert ő maga sem hordja; aztán
|
|||
|
|
egyszer a Marczi meglát egy másik leányt, a ki nálamnál szebb, s
|
|||
|
|
akkor elmegy kendhez és azt mondja: pátriárka uram, én most meg ezt
|
|||
|
|
a másik leányt óhajtanám testvérül venni: mi lesz akkor?</p>
|
|||
|
|
<p>– Semmi baj se lesz. Én azt a másik leányt is odaadom neki
|
|||
|
|
testvérül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi a gutát? Hát aztán egy háznál leszünk két asszony?</p>
|
|||
|
|
<p>– Két testvér és egy bátya. Ellenben neked is szabadságodban
|
|||
|
|
áll, ha egy másik tisztességes ifjuval megismerkedel, nekem
|
|||
|
|
bejelentened, hogy egy másik testvéred is támadt, s én azzal is
|
|||
|
|
összeadlak.</p>
|
|||
|
|
<p>– S akkor lesz mindenikünknek két férje s két felesége?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez a názárénusoknál valóban így van. S azt a názárénusok nem
|
|||
|
|
titkolják, sőt nagy erénynek tartják. A nemnázárénusok is
|
|||
|
|
cselekszik ugyan ezt, de titkolják és bűnnek nevezik; hanem azért
|
|||
|
|
szeretik tenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske megfogta Marczi gallérját s azt súgta neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Te Marczi, valamit akarok neked mondani titokban</p>
|
|||
|
|
<p>Mihály bácsi azonban közbevetette magát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak mondd előttem, édes leányom. Mert hiába mondanál neki
|
|||
|
|
akármit titokban. Egy názárénus tartozik mindent elmondani a
|
|||
|
|
pátriárkája előtt, és mindent elhallgatni a hatalmasok előtt, még
|
|||
|
|
ha kínpadra húznák is.</p>
|
|||
|
|
<p>– No hát elmondom fenhangon, a mit akarok. Te Marczi, hagyd ott
|
|||
|
|
ezt a bolond szerzetet: akkor rád várok, ha hat esztendő mulva
|
|||
|
|
kerülsz is elő; s akkor kezdünk valamit abból, a mit megtakargatok;
|
|||
|
|
de ha ott maradsz a názárénusok közt, Isten ugyse, kilöklek az
|
|||
|
|
ajtón.</p>
|
|||
|
|
<p>– Juj! te leány, ne esküdjél oly pogánymódra! szörnyedt fel rá
|
|||
|
|
Mihály pátriárka.</p>
|
|||
|
|
<p>– De még többet is elmondok kenteknek! szólt a leány, s
|
|||
|
|
felgyűrte a két inge ujját a válláig. Azt mondom kenteknek, hogy
|
|||
|
|
kentek nemcsak bolondok, hanem rossz emberek <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> is. Ha
|
|||
|
|
kenteket megharagította a templomban a német kormány: az ősi
|
|||
|
|
valláson kell-e azért boszút állni? Majd én olyan bolond leszek,
|
|||
|
|
hogy mikor én itt a főtisztelendő úr aranyos szavait hallgathatom,
|
|||
|
|
a kend szamár prédikáczióját fogom magamba bevenni! Azokat az
|
|||
|
|
istenes légátusokat, azt a dicső beszédű káplánt kentek valamennyi
|
|||
|
|
pátriárkájáért nem adom. A rektortul a gyereket, ha lesz, el nem
|
|||
|
|
fogom; mert a ki épen csak beszélni tud, egyebet semmit, az a Bálám
|
|||
|
|
szamarával áll egy rangban, az is tudott beszélni. Hogy kentek
|
|||
|
|
semmi dologban sem akarnak fizetni, az kenteknek jó; de minthogy a
|
|||
|
|
hatalmasok azt, a mit kentek nem fizetnek, csakugyan megveszik
|
|||
|
|
másokon: tehát nem a hatalmasokat truczczolják meg, hanem más
|
|||
|
|
becsületes embereket terhelnek vele. Az egész vallásukkal úgy
|
|||
|
|
vannak kentek, mint az egyszeri fuvaros a kocsi-üléssel, a ki azt
|
|||
|
|
mondta, hogy «németnek csinálta»; szálljon le róla az utazó, ha
|
|||
|
|
magyar, annak másként csinálja meg. Mi lesz a názárénus hittel, ha
|
|||
|
|
egyszer magyar világ lesz? pedig én hiszem az Istenemet, hogy lesz!
|
|||
|
|
s ha akkor a magyar hazát kell ellenség ellen oltalmazni? Mit? ha
|
|||
|
|
én nekem akkor názárénus volna az uram, vagy a fiam, s azt mondaná,
|
|||
|
|
hogy neki tiltja a vallása a verekedést; ő nem foghat fegyert a
|
|||
|
|
saját hazájáért, ő nem ölhet ellenséget: kendert kötnék rá,
|
|||
|
|
guzsalynyélnek használnám az ilyen pipogya férfit, s magam venném
|
|||
|
|
vállamra világ csúfjára a mangalétát. Azt pedig kereken és czifrára
|
|||
|
|
kimondom kenteknek, hogy ha én valakinek hites felesége vagyok, nem
|
|||
|
|
nézem: názárénus, nem názárénus? tiltja neki a hite a káromkodást,
|
|||
|
|
veszekedést? de ha nekem a szomszéd asszonyra mer pislogni, s az
|
|||
|
|
meg ő rá: összekáromítom a lelkét, betöröm az orrát, letépem a
|
|||
|
|
kontyát, az egyiknek úgy, mint a másiknak, így szentelem fel a
|
|||
|
|
názárénus kátét; átkozott Pontius Pilátusra esküszöm kenteknek!</p>
|
|||
|
|
<p>Erre a legnagyobb méregből hirtelen átcsapott a kedélyességbe a
|
|||
|
|
bőszült amazon. <span class="pagenum"><a name="Page_275" id=
|
|||
|
|
"Page_275">-275-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– No már most mondják meg kentek, hogy csak tréfáltak azzal az
|
|||
|
|
egész názárénuskodással.</p>
|
|||
|
|
<p>A két férfi csak némán rázta a fejét.</p>
|
|||
|
|
<p>Erre Böske megint dühbe jött:</p>
|
|||
|
|
<p>– Micsoda? Hát igazán beszéltek? Hát te Marczi? Te egész
|
|||
|
|
valósággal mertél engem feleségül kérni csak úgy esküvő nélkül?
|
|||
|
|
Merted te azt? Te? Te názárénus feleségnek mertél engem
|
|||
|
|
megkérni?</p>
|
|||
|
|
<p>Marczi hüledezve huzódott a fal felé a nagyon is erélyes
|
|||
|
|
kérdések elől, s olyasmit hebegett, hogy: «Biz igen!»</p>
|
|||
|
|
<p>– No hát nesze! – názárénus kézfogó!</p>
|
|||
|
|
<p>Már akkor nagyot csattant a jobb tenyere Marczi pofáján, és a
|
|||
|
|
bal tenyerének is volt még számára válasza, a mit Marczi aligha
|
|||
|
|
fogadott volna már názárénusi lemondással; sőt nagyon is nézett a
|
|||
|
|
csipővas felé, s közel volt hozzá, hogy minden názárénusi erénye
|
|||
|
|
összeomoljon; azonban hirtelen közéjük lépett Mihály pátriárka s
|
|||
|
|
így szólt a leányhoz:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne bántsd ez ifjut, leányom! ő még ujoncz; ha valakin tölteni
|
|||
|
|
akarod haragodat, ime, itt vagyok én: a pátriárka. Tartom ütésed
|
|||
|
|
elé az arczomat.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske meg akarta mutatni, hogy vele nem jó tréfálni, s a bal
|
|||
|
|
tenyér adományával Mihály bácsi orczáját tisztelé fel.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak akkor hüledezett azután el, mikor látta, hogy ez a nagy
|
|||
|
|
izmos ember, kit ő mint híres verekedőt ismert még nem rég idő
|
|||
|
|
előtt, az arczulütésre meg sem hunyorítja szemét, hanem nagy
|
|||
|
|
nyugalommal azt mondja rá: «Köszönöm, édes leányom! Ez ütés által
|
|||
|
|
megkönnyítetted a magad lelkét s diadalt szereztél az enyimnek.
|
|||
|
|
Legyen neked megbocsátva. És már most, hogy lásd, miként a
|
|||
|
|
názárénus is tud olvasni s előadja az eldugott pénzét, ha szüksége
|
|||
|
|
van rá a közönségnek: ime, én olvastam, még pedig ujságból, hogy a
|
|||
|
|
te kisasszonyod (az ég áldja meg őt egykor valami derék názárénus
|
|||
|
|
férjjel!) az inségesek számára pénzt gyűjt; én hát a mit eddig
|
|||
|
|
szolgálatomból megtakarítottam, elhoztam: add át neki!»
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_276" id=
|
|||
|
|
"Page_276">-276-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>És azzal letett az asztalra ötven forintot.</p>
|
|||
|
|
<p>Böske elámult. Most már kezdett megijedni a félelmes embertől, a
|
|||
|
|
ki a pofonra ötven forinttal felel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Meg ne köszönd, mert nekünk köszönést nem szabad elfogadnunk.
|
|||
|
|
A nevemet ki ne tegyék, mert azt egy názárénusnak nem szabad
|
|||
|
|
híresztelni, ha valamit adott. Fiam, Marczi, kövess!</p>
|
|||
|
|
<p>Marczi engedelmeskedett és rá sem mert nézni Böskére, mikor
|
|||
|
|
eltávozott.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Ime, az új vallásfelekezet, tisztelt irányadó urai egy
|
|||
|
|
szerencsétlen korszaknak. Egy új vallásfelekezet, melyet önök
|
|||
|
|
teremtettek meg!</p>
|
|||
|
|
<p>Önök odafenn politikát csináltak a vallásból, s ezek idelenn
|
|||
|
|
vallást csinálnak a politikából.</p>
|
|||
|
|
<p>Minden, a mit önök hímeztek a szőnyeg egyik oldalán, a túlsó
|
|||
|
|
oldalon, mint megfordított torzalak, tünik elő.</p>
|
|||
|
|
<p>Minden, a mi abban őrültség, csak felelet egy őrült
|
|||
|
|
kérdésre.</p>
|
|||
|
|
<p>Vallássá van benne emelve az a tan, hogy az egyéni jólét az élet
|
|||
|
|
egyedüli czélja; a haza, a közügyek, a szabadság iránti
|
|||
|
|
tartozásokért nem kell lelkesülni senkinek.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem önök vetették-e el azt az átkozott magot, melyből ez a tan
|
|||
|
|
felburjánzott? Nem önök irtották-e ki a haza iránti szerelmet, a
|
|||
|
|
közügyekérti buzgalmat, a szabadság utáni vágyat?</p>
|
|||
|
|
<p>A názárénus nem lövi el a fegyvert a harczban! vallása tiltja.
|
|||
|
|
Nem önök csinálták-e ezt a vallást?</p>
|
|||
|
|
<p>A názárénus azt mondja: «A nép ne adjon az államnak semmit!» Nem
|
|||
|
|
az önök tétele-e ez megfordítva: «Az állam ne adjon a népnek
|
|||
|
|
semmit?»</p>
|
|||
|
|
<p>A názárénus azt mondja: «Az állam nem a mienk». Nem visszhang-e
|
|||
|
|
ez az erdőből az önök kiáltására: «Az állam egyedül a mienk?»</p>
|
|||
|
|
<p>Megcsalni, megkárosítani az államot, a hol lehet; eldugni,
|
|||
|
|
eltitkolni, eltagadni előle, a mit lehet; ellenségnek <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span>
|
|||
|
|
tekinteni azt, s mindenütt sánczot, árkot, farkasvermet húzni
|
|||
|
|
ellene: rettenetes tan! Lázadás ez a haza ellen. De a tanítványokat
|
|||
|
|
itéljük-e el elébb, vagy a mestereket?</p>
|
|||
|
|
<p>Nem venni a családi életet semmibe! Közös birtok a szerelem!
|
|||
|
|
Erény nincsen! A női szív olyan: adom, veszem. A született gyermek
|
|||
|
|
csak kárvallás annak, a ki tartja, nyereség, ha születésekor
|
|||
|
|
meghal. Ez a názárénustan. Gyilkosok tana! De ha az új
|
|||
|
|
Malach-Hamovesh angyal kezébe venné a pallost a büntetésre, hol
|
|||
|
|
kezdené el az írtást: a szalmakunyhók alatt-e, vagy az aranyos
|
|||
|
|
kilincsek ajtain belül?…</p>
|
|||
|
|
<p>… Apropos, «arany kilincs!» Harter Nándor ez inséges esztendőben
|
|||
|
|
egész appartementját újra bútoroztatta; az ócska képek helyébe
|
|||
|
|
(ócska hazafiak; lásd IV. fejezet) szerzett híres művészek remekét,
|
|||
|
|
drága majolica-edényeket, etrusk vázákat, celta régiségeket, római
|
|||
|
|
camækat, vert ezüst műveket; szobái invitálták a belépőt csodás,
|
|||
|
|
meglepő látványokkal, így szólva hozzá: «mindenüvé bámulhatsz, csak
|
|||
|
|
a gazdánk szemébe ne!»</p>
|
|||
|
|
<p>Oda valóban jó volt nem bámulni egy idő óta.</p>
|
|||
|
|
<p>Tessék elhinni, csak az első lépés esik nehezen.</p>
|
|||
|
|
<p>Férfinak, asszonynak.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak az első szégyenletes ajándékot elvenni kerül lelki
|
|||
|
|
izzadságba; a többi már nem okoz fájdalmat.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt hiszi a vízbe ugró, hogy hiszen majd feneket érek, s onnan
|
|||
|
|
felküzdöm magamat, a mikor akarom, s kiuszom a partra.</p>
|
|||
|
|
<p>De csalatkozik!</p>
|
|||
|
|
<p>Mert nem talál vízfeneket, hanem hínárt, mely befonja és lassan
|
|||
|
|
húzza lejebb, mindig lejebb, míg végkép elnyeli.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! ebbe a hínárba de sokan belefulladtak már!… <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>A FÖLD MÁSIK OLDALÁN.</h2>
|
|||
|
|
<p>Undorodol már e légkörtől, tisztelt olvasóm? Én is!</p>
|
|||
|
|
<p>Fojt, elüli a keblet ez a közelmúlt emléke. Minden idegünk érzi
|
|||
|
|
azt a fájdalmat, a melyben akkor betegek voltunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Jer velem egy szabad lélekzetet venni. Odáig takarjuk el
|
|||
|
|
arczunkat, ajkainkat, hogy a midőn egy merész röpülés után a föld
|
|||
|
|
másik oldalára érünk, azt mondhassam: nézz ide és szídd tele
|
|||
|
|
kebledet a levegővel.</p>
|
|||
|
|
<p>A mit látsz magad előtt, az egy borzasztó mocsár, melyből
|
|||
|
|
méreg-illatú magános fák merednek elő. A táj sivatag, lakatlan: egy
|
|||
|
|
ház sincs távol és közel. Hanem a mocsár szivárgó ereiben piros
|
|||
|
|
habarék folyik, emberek vére, s e véres patakokon haldoklók
|
|||
|
|
feküsznek keresztül megcsonkított tetemekkel; a távolban egy
|
|||
|
|
összezúzott pallisade romjai izzanak még, fojtó bűzt füstölögve,
|
|||
|
|
mely lomhán visszaszáll a földre, s kékes-barna felleg gyanánt
|
|||
|
|
terül el a mocsár fölött; a rom körül elterülve, a sánczkarókról
|
|||
|
|
aláfüggve, az ágyúk kerekeitől letiporva, torzalakú halottak, kik
|
|||
|
|
még vonaglanak, még életet adnak a sárnak, a ködnek, az éjnek,
|
|||
|
|
halálrángással, halálhörgéssel; és az egész iszonyú tájképre
|
|||
|
|
sápadtan világít le az epesárga ég, a nyárnak lázápoló gyilkos
|
|||
|
|
ege.</p>
|
|||
|
|
<p>Itt végy, óh magyar olvasó, egy szabad lélekzetet! mert ez a
|
|||
|
|
hely az, a hol egy szabad nemzet a szolgaság hada felett első
|
|||
|
|
győzelmét kivívta; s az a nehéz csatatéri döglelet – éltető
|
|||
|
|
levegője a szabad nemzeteknek.</p>
|
|||
|
|
<p>Igen, itt a Potomak mocsarában verte le legelőször a föld
|
|||
|
|
legelső nemzete a rabszolgaság bálványimádóit.</p>
|
|||
|
|
<p>A föld legelső nemzete! – Óh! édes népem: ne hizelegtess
|
|||
|
|
magadnak. Lehettél volna egykor te is ugyanaz, lehetsz még tán
|
|||
|
|
egykor az; de most a föld túlsó oldalán keresd. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ez a szatócsok és kalmárok népe, melynek Isten nem adott mást,
|
|||
|
|
csak földet, két kezet és szabadságot, a titánok harczát tudta
|
|||
|
|
megvívni egy isteni eszméért, a rabszolgaság eltörléseért; tudott
|
|||
|
|
milliárdokat áldozni szorgalomgyűjtötte vagyonából; tudott
|
|||
|
|
polgárból katonává alakulni; tudott csodákat alkotni és oly
|
|||
|
|
harczokat vívott, hogy a föld reszketését érezhették itt a túlsó
|
|||
|
|
oldalon is. És mindezt miért? azért, hogy egy fehér ne mondhassa
|
|||
|
|
azt egy feketének: «Te rabnak vagy teremtve!»</p>
|
|||
|
|
<p>Soha nemesebb ügyért harcz nem vívatott a földön, s soha
|
|||
|
|
nemesebb ügynek diadalt nem adott az ég, mint midőn ez győzött.</p>
|
|||
|
|
<p>Tudatni akarta Isten a gondolkodó porszemekkel, hogy még mindig
|
|||
|
|
ő az úr a mindenségben, a csillagoktól le az ázalagokig.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez volt a potomaki első győzelem napja.</p>
|
|||
|
|
<p>Távolabb a domb mögött, az ellenséges ágyútelepektől védett
|
|||
|
|
helyen van felütve a tábori orvosok ápoló tanyája. Száz meg száz
|
|||
|
|
harczos hordja ide össze hordszekerén a csatatérről felszedett
|
|||
|
|
sebesülteket.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyik tábori ambulance mellett rögtönzött sátorban két orvos
|
|||
|
|
bajlódik egy nehéz sebesülttel.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ápolt harczos ifjú volt még, de sápadt arczának
|
|||
|
|
elkényszeredett vonásai azon vének közé sorozzák, a kik már napjaik
|
|||
|
|
befejezéséhez közelítnek. Testéről leszabdalt egyenruhái azt
|
|||
|
|
mutatják, hogy előkelő tiszt volt az önkéntes lovasságnál.</p>
|
|||
|
|
<p>A két orvos nagy tanakodásban van egymással, hogyan fektessék a
|
|||
|
|
sebesültet?</p>
|
|||
|
|
<p>Mert ugyanaz a golyó, mely elől bement a mellén, hátul kijött az
|
|||
|
|
oldalán s kettős sebet ejtett rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>– Még él! szól az egyik.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csodálom, hogy lélekzetet tud venni. Semmi vért nem látni a
|
|||
|
|
száján.</p>
|
|||
|
|
<p>– Majd megindul az, ha fel talál ébredni. Azt hiszem, a golyó a
|
|||
|
|
tüdő jobb szárnyán ment keresztül. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– De az is megesik, hogy félrecsúszott, s ilyenkor körülfut a
|
|||
|
|
bordák alatt, s úgy jön ki a túlsó oldalon.</p>
|
|||
|
|
<p>– A kémlő majd megmutatja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kár érte! Derék fiú volt. Én ismertem. Az önkéntes lovasokat
|
|||
|
|
vezérelte. Valami magyarországi gentleman. Ha jól tudom, Harter
|
|||
|
|
volt a neve, valami pogány előnévvel. Átkozott merész katona volt.
|
|||
|
|
Rémület volt a confœderáltak guerilláinak. Éjjel-nappal háborgatta
|
|||
|
|
őket. Hatodmagával is újra kezdte a harczot. A tábornok igen fogja
|
|||
|
|
sajnálni.</p>
|
|||
|
|
<p>A sebesült fejénél ott pipázott egy öreg huszár. Valami
|
|||
|
|
becsületes farmer, a kinek mindenét felégették a déliek; s aztán ő
|
|||
|
|
is beállt közlegénynek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Biz ez vitéz ficzkó volt! dörmögé az öreg, míg a két orvos
|
|||
|
|
sondirozta a sebet. Olyan rohamot csináltatott velünk a mocsáron
|
|||
|
|
keresztül, hogy azt hittem, mind ott veszünk. A nehéz lovasság
|
|||
|
|
szentül beleragadt volna a feneketlen szurokba. Hanem ez keresztül
|
|||
|
|
vágtatott rajta, neki az ellenség sánczvonalának lóháton; soha sem
|
|||
|
|
láttam ennél bolondabb tréfát. Hanem sikerült; felmásztunk a
|
|||
|
|
sánczra lovon, le is aprítottuk a kit értünk, be is szegeztük az
|
|||
|
|
ágyúkat. Hogy ez hogyan történt, most sem tudom; csak azon bámulok,
|
|||
|
|
hogy magam ép bőrrel kerültem vissza; ez a fiatal ember pedig csak
|
|||
|
|
egy golyót kapott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hanem ez, úgy látszik, egészen elég lesz neki.</p>
|
|||
|
|
<p>A kémlővel való mulatságra felébredt a sebesült.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint felébredt, mindjárt mosolygott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Good morrow, sir!</p>
|
|||
|
|
<p>– Good morrow! (pedig ugyan «ivning» volt.) Hogy van ön?</p>
|
|||
|
|
<p>– Épen öntől akartam kérdezni, hogy vagyok?</p>
|
|||
|
|
<p>– Csendesen, sir!</p>
|
|||
|
|
<p>– Meg van kezem, lábam?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mind a kettő.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor semmi baj!</p>
|
|||
|
|
<p>– De egy kis baj mégis van. Ön keresztül van lőve. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Nem érzek belőle semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Annál roszabb!</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom, sir, mikor az ember nem érzi már, hogy fáj, akkor közel
|
|||
|
|
van hozzá, hogy meghal.</p>
|
|||
|
|
<p>A két orvos nagyot hallgatott erre, s némán tapaszolá kötegét az
|
|||
|
|
ifjú sebeire.</p>
|
|||
|
|
<p>– Győztünk-e sir? kérdé most az ifjú harczos, félkönyökére
|
|||
|
|
emelkedve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tökéletesen, colonel! dörmögé rá a vén huszár. Az ellenség
|
|||
|
|
szét van verve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor hurráh! kiálta fel az ifjú vitéz, s mind a két kezét a
|
|||
|
|
levegőbe emelte. Hurráh, Lincoln! hurráh, Grant! hurráh,
|
|||
|
|
világszabadság! hurráh!</p>
|
|||
|
|
<p>– Az Istenért, ne kiáltozzon ön! csitítá az egyik orvos;
|
|||
|
|
kötelékei felszakadnak, a vér tüdejébe tódul, megfullad ön.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hadd szakadjanak! hadd fulladjak, csak hogy győztünk! De
|
|||
|
|
ordítok még egyet utoljára életemben. – Ez az utolsó lélekzetvétel
|
|||
|
|
még arra való, a mit ellhallgattam eddig! Hurráh, te szent
|
|||
|
|
szabadság! Hadd fojtson meg ez a kiáltás engem. Hengerítsetek le
|
|||
|
|
oda a pocsétába, a mi a hóhérok vérével van tele, hadd fulladok
|
|||
|
|
abba bele. Hadd hörgöm el ott utoljára: hurráh, világszabadság!</p>
|
|||
|
|
<p>Erre csakugyan úgy ellepte száját a vér, hogy nem kiálthatott
|
|||
|
|
többet.</p>
|
|||
|
|
<p>A két emberséges orvos nagy türelemmel kezdé ujra az egész
|
|||
|
|
elrontott munkát.</p>
|
|||
|
|
<p>A vén huszár ölébe vette az elalélt fuldokló fejét, s tenyerével
|
|||
|
|
símogatá hideg, verítékes homlokát. Milyen kár az ilyen szép
|
|||
|
|
ifjúért, hogy meghal!</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor ismét magához tért, az egyik orvos azt kérdé tőle:</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem kivánja ön a lelkészt, sir?</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifjú régi humoránál volt ismét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm, sir, nem kell! Nem akarok én sem a pokolba, sem a
|
|||
|
|
mennyországba jutni. Itt akarok maradni. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> Nem
|
|||
|
|
zsenirozom a szenteket odafenn, sem az elkárhozott urakat odalenn;
|
|||
|
|
úgy is elegen vannak; szűk lehet náluk a szállás. Itt maradok.
|
|||
|
|
Köszönöm a másvilágot… Majd én meghúzom magamat itt valami zúgban…
|
|||
|
|
Mi kell egy olyan kis léleknek, mint az enyim?… Nyáron majd ellakom
|
|||
|
|
valami harangvirág odujában,… télire meg fogok magamnak valami üres
|
|||
|
|
csigahéjat,… ellakom én abban szépen… nem alkalmatlankodom én
|
|||
|
|
senkinek halálom után.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nincs önnek valami végső rendelkezése? Itt az idő, uram, hogy
|
|||
|
|
intézkedjék ön.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne tréfáljon, uram… Az egész vagyonom nem volna elég kötélre
|
|||
|
|
azoknak, a kiknek szeretnék egyet-egyet testálni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nincs önnek senkije, a ki önt szereti?</p>
|
|||
|
|
<p>– Majd három nap mulva kérdezze ön meg leendő laktársaimat…
|
|||
|
|
azok, úgy hiszem, szeretni fognak.</p>
|
|||
|
|
<p>Úgy nevetett ez ötletnek.</p>
|
|||
|
|
<p>A vén huszárnak kellett tartania a fejét, hogy nevethessen.
|
|||
|
|
Minden nevetésnél három forráson tört ki piros vére: a két sebén és
|
|||
|
|
a száján.</p>
|
|||
|
|
<p>De mégis csak nevetett.</p>
|
|||
|
|
<p>– De talán szükséges lesz azonban tudatni, hogy meghaltam,
|
|||
|
|
valakivel, a kinek erre szüksége van. Sergeant barátom, ön tud
|
|||
|
|
írni. Legyen szíves, kérem, feljegyezni a mit mondok… Orvos urak…
|
|||
|
|
köszönöm a szolgálatot, már fölösleges; menjenek önök más
|
|||
|
|
életrevaló halotthoz.</p>
|
|||
|
|
<p>A két orvos azonban ott maradt; parancsuk volt a tábornoktól ez
|
|||
|
|
ifjú megmentésére mindent elkövetni.</p>
|
|||
|
|
<p>A vén huszár kerített tollat és papirost, hanem tinta nem
|
|||
|
|
volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát ez a vér mire való? szólt tréfálózva a haldokló. Mártsa
|
|||
|
|
bele a tollat, azt fogják hinni, alkörmössel írt, s jobban
|
|||
|
|
elhiszik.</p>
|
|||
|
|
<p>S iratott saját vérével levelet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Czímezze ön kérem «Mister Francis Béltekynek. – <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> Írja
|
|||
|
|
«mylord»-nak. Kérem… ezóta meglehet, hogy gróffá lett; nagy hajlama
|
|||
|
|
volt hozzá… s ez ott most ragályos. Tehát: «Dear mylord! Tudatom
|
|||
|
|
önnel, hogy a bolondos ficzkó, Elemér Harter in optima forma
|
|||
|
|
meghalt; el van temetve a szélesség 36-ik, s a hosszúság 78-ik foka
|
|||
|
|
alatt, huszad magával egy közös hotel-garniban… Végrendeletét, a
|
|||
|
|
mit önnél hagyott, most már adassa ön át annak a bizonyos missnek.
|
|||
|
|
És tudassa a missel, hogy a silány ficzkó a csatában esett el.</p>
|
|||
|
|
<p>E szónál alkonypír futotta el arczát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Írja meg ön azt is neki, hogy tudassa a missel: hogy a silány
|
|||
|
|
ficzkónak két seb miatt kellett megválnia a világtól. Egyik seb a
|
|||
|
|
mellén, másik a hátán. De világosan megírja ön… hogy szemközt kapta
|
|||
|
|
a sebet, nem hátulról… ezt ön megírja neki,… és a mylord elmondja a
|
|||
|
|
missnek… Másként ne írja ön valahogy, sir!… Meg ne tréfáljon ön
|
|||
|
|
azzal, hogy hátulról kapottnak írja a sebemet… Én nem értem a
|
|||
|
|
tréfát… Ha ön engem rászedne, én boszút állok magamért… Halálom
|
|||
|
|
után beállok kopogó szellemnek… Elbujok önnek az asztalfiókjába…
|
|||
|
|
Bemászok a nyoszolyája szögletébe… felzörgetem, mikor alszik… Jól
|
|||
|
|
van, jól, csak írja ön, a mint mondtam… Majd azután én elolvasom…
|
|||
|
|
Elolvasom, nem hagyom magamat megtréfálni… Tartsa ön a szemem
|
|||
|
|
eleibe… Hadd lássam, mit írt?… Óh! kedves miss Ilonka… ha ön azt
|
|||
|
|
tudná… hogy én most az ön talpa alatt fekszem… nem venné el rólam a
|
|||
|
|
lábát… megvárná, míg elalszom… Tartsa ön ide, sir, azt az írást…
|
|||
|
|
hadd olvasom… mit írt bele?…</p>
|
|||
|
|
<p>A sápadt alkony még oda világított… A vén farmer a haldokló
|
|||
|
|
szemei elé tartá a megírt levelet, s az rászögezte szemeit merően.
|
|||
|
|
És aztán sokáig a levélre szögezve tartá szemeit; de már azt, a mi
|
|||
|
|
benne volt, nem olvasta többé… Már akkor valahol ott himbálózott
|
|||
|
|
egy harangvirág kelyhében, vagy kereste az üres csigahéjak között
|
|||
|
|
téli szállását. <span class="pagenum"><a name="Page_284" id=
|
|||
|
|
"Page_284">-284-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Ugy hiszem, azt a levelet már bátran elküldhetjük! szólt az
|
|||
|
|
egyik orvos, az ifjú szivére téve kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Átadhatja ön a tábori postának, szólt a másik a huszárhoz. Ez
|
|||
|
|
meghalt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez ifjú egy missről beszélt, szólt a vén huszár; ne csatolnánk
|
|||
|
|
e levélhez egy fürtöt a hajából?</p>
|
|||
|
|
<p>– Meg egy csipet földet arról a térről, a hol hősileg
|
|||
|
|
kiszenvedett.</p>
|
|||
|
|
<p>Beletakartak a levélbe egy hajfürtöt és egy csipetnyi
|
|||
|
|
földet.</p>
|
|||
|
|
<p>Három óra mulva útban volt a tábori estafette New-York felé, a
|
|||
|
|
tábornok diadaltudósításával s a csatatérről írott levelekkel.</p>
|
|||
|
|
<p>És másnap már vitte a postahajó az oceánon keresztül a Bélteky
|
|||
|
|
Ferinek írt levelet, a hajfürtöt és véres port, a mik Harter Elemér
|
|||
|
|
haláláról tesznek bizonyságot.</p>
|
|||
|
|
<h2>EGY HÁZASULANDÓ IFJÚ.</h2>
|
|||
|
|
<p>Bélteky Feri megkapta az amerikai levelet, mely Harter Elemér
|
|||
|
|
halálát tudatá, megkapta a bizományt is, a hajfürttel és a
|
|||
|
|
csatatéri porzóval s szépen eltette a fiókjába a levelet; a porzót,
|
|||
|
|
meg a fürtöt kiöntötte valahová, s nem adott át semmit annak a
|
|||
|
|
bizonyos missnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky Feri akkor már pesti ügyvéd volt, igen ildomos ifjú. Jó
|
|||
|
|
pénzkereső. Csoda módon tudta hajtani az ügyeket.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor is tapasztalta ezt a jó tulajdonságát. Azt az
|
|||
|
|
Elemér úrfi igényperét anyai örökének kiadása iránt veszedelmesen
|
|||
|
|
szorgalmazta a biróságnál. Harternek minden hivatalos tekintélyét
|
|||
|
|
össze kellett szedni, hogy egy kis időhaladékot szerezzen
|
|||
|
|
magának.</p>
|
|||
|
|
<p>Különösen ádázul utána vetette magát e pernek a kitünő ifjú, a
|
|||
|
|
midőn a Potomak melletti diadaluk az unionistáknak Európában
|
|||
|
|
köztudomású lett. <span class="pagenum"><a name="Page_285" id=
|
|||
|
|
"Page_285">-285-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>De hogyha Harter Nándornak azt a találós mesét adta volna fel
|
|||
|
|
valaki, hogy fejtse meg: mi összefüggése van a potomaki ütközetnek
|
|||
|
|
az ő perének siettetésével? azt ugyan egész világi életében ki nem
|
|||
|
|
találta volna.</p>
|
|||
|
|
<p>De még más rendkivüliséget is tanusított a jeles jogtudós a
|
|||
|
|
fentebbi világesemény óta. El kezdett Világosiékhoz látogatóba
|
|||
|
|
járni, kiknek holléte felől addig az ideig nem igen
|
|||
|
|
tudakozódott.</p>
|
|||
|
|
<p>Én világért sem szeretek senkit rágalmazni, s csak úgy találomra
|
|||
|
|
mondom el gyanakodásomat. Én azt gyanítom, hogy Bélteky Feri nőül
|
|||
|
|
akarja venni Ilonka kisasszonyt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka kisasszony szép leány, okos leány, erényes hölgy; de
|
|||
|
|
elvégre is csak szegény leány, ki leczkeadással szerez családjának
|
|||
|
|
mindennapi kenyeret; ha őt egy jóhírű, solid, ügyvédi praxisban
|
|||
|
|
levő gavallér nőül veszi: az annak a részéről tagadhatatlanul igen
|
|||
|
|
nemesszívű elhatározást feltételez.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt még Bélteky Ferin kívül egy teremtés sem tudja, hogy Harter
|
|||
|
|
Elemér végrendeletében halála esetére általános örököséül Világosi
|
|||
|
|
Ilonka kisasszonyt nevezte meg. Azt sem tudja rajta kívül még
|
|||
|
|
senki, hogy a hagyományozó sietett is minél előbb meghalni; itt van
|
|||
|
|
a hivatalos tudósítás felőle.</p>
|
|||
|
|
<p>Mind erről maga Ilonka kisasszony sem tud semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>Majd csak akkor lesz kellemesen meglepetve e felfedezés által,
|
|||
|
|
midőn már Bélteky Feriben egy szerető férjet fog bírni. A neki
|
|||
|
|
hagyományozott összeg menni fog a lezárolt kamatokkal együtt valami
|
|||
|
|
százezer forintra.</p>
|
|||
|
|
<p>Én úgy hiszem, hogy ilyes valami combinatió fordulhatott meg
|
|||
|
|
Bélteky Feri agyában, midőn Ilonka kisasszonynak elkezdett
|
|||
|
|
udvarolni.</p>
|
|||
|
|
<p>A jeles ifjú nem panaszkodott már szívgörcsökről: azok egészen
|
|||
|
|
elmultak nála. Hanem bálrendezői rangját még mindig nem adta föl a
|
|||
|
|
császárfürdői bálokban.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka kisasszony igen szivesen látta őt mindig. Ezt a szivesen
|
|||
|
|
látást a felületes fiatal emberek rendesen félreértik. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A kisasszonyok szivesen látják azt az embert, a ki szívüknek
|
|||
|
|
közönyös, a ki mulattat, míg itt van; nem kérdezik tőle, hová megy,
|
|||
|
|
mikor odább áll, s nem kérdezik tőle, hol járt, midőn
|
|||
|
|
visszajön.</p>
|
|||
|
|
<p>Az «igazi»-val nem így szokás bánni! Azzal nem mulatnak; arra
|
|||
|
|
nem mosolyognak. Azt durczás arcz fogadja, s kötelességévé van téve
|
|||
|
|
kitalálni, mivel haragított meg valakit? s jaj neki, ha ki nem
|
|||
|
|
találja! A bűbájos Sphinx széttépi apróra, hogy aztán megint
|
|||
|
|
összeilleszsze.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát Ilonka derülten fogadta mindig a látogatót. Talán még
|
|||
|
|
dícsérte is érte magában, hogy ime, egy hajdani tánczosának eszébe
|
|||
|
|
jut őt felkeresni most is, midőn a szegénység bevallott dolog a
|
|||
|
|
háznál. Ime, egy ember mégis van, a ki illedelmesen köszönti az
|
|||
|
|
elszegényült család leányát, ha az utczán találkozik vele, s báli
|
|||
|
|
meghívókat küldöz családjának most is, miként a boldogabb időkben,
|
|||
|
|
mikor még oda is eljártak; sőt ismerve Ilonkának a könyvek iránti
|
|||
|
|
szenvedélyét, elsőkézből hordja számára Hugó Victor és Charles
|
|||
|
|
Dickens legújabb regényeit eredetiben.</p>
|
|||
|
|
<p>«Jó fiú» ez a Bélteky Feri.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez lehetett felőle Ilonka véleménye.</p>
|
|||
|
|
<p>A mama tapasztaltabb hölgy volt: ő már sejtette, hogy e
|
|||
|
|
látogatások alatt komolyabb czélok is lappanganak. Hogy e czélok
|
|||
|
|
egészen törvényesek és alkotmányosak, ez iránt nem lehetett semmi
|
|||
|
|
kétsége. Bélteky Feri mint nemeskeblű s igen szilárd jellemű ifjú
|
|||
|
|
állt hirben. Valahányszor jött, kezet csókolt a mamának,
|
|||
|
|
tudakozódott «urambátyám» hogyléte felől: egy ily tisztességes
|
|||
|
|
ifjúról semmiképen sem lehetett föltenni, hogy urambátyám és
|
|||
|
|
asszonynéném leányát az ablakon át akarná elszöktetni. No, ezt
|
|||
|
|
Ilonka felől sem tehetné. De nem is arra termett.</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky Feri nem az az ember, a ki a leányok elcsábításán kezdi
|
|||
|
|
a dolgot; nem gyújtogat tilos szenvedélyekkel, nem rabol sziveket;
|
|||
|
|
nem gyilkol gyanutlan ártatlanságot; gyújtogatás, rablás,
|
|||
|
|
gyilkolás, jól tudja, hogy kriminális <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> eset: ő
|
|||
|
|
marad a polgári perrendtartás utján, megalkuszik a
|
|||
|
|
tulajdonossal.</p>
|
|||
|
|
<p>A tulajdonos természetesen a mama.</p>
|
|||
|
|
<p>Civilisált országban, tudjuk jól, hogy a leány kezét mindig az
|
|||
|
|
anyától szokás kérni: úgy illik az; nincsenek ugyan rá irott
|
|||
|
|
törvényeink, de szentesíti az alkotmányos szokás.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy napon Világosiné azzal az ujdonsággal lepte meg Ilonkát,
|
|||
|
|
hogy Bélteky ő előtte komolyan nyilatkozott. Látogatásainak egészen
|
|||
|
|
komoly czélja van. Házasulandó ifjú.</p>
|
|||
|
|
<p>Az első ostromot könnyen elhárítá Ilonka.</p>
|
|||
|
|
<p>Odamutatott kedélybeteg atyjára s azt felelé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Majd ha atyám férjhez ad, akkor férjhez megyek.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné elértette a választ s nagyott sohajtott rá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igazad van: kije maradna atyádnak, ha te is elmennél? Egyedül
|
|||
|
|
te tartod benne a lelket.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezzel aztán fegyverszünet lett.</p>
|
|||
|
|
<p>De ez nem sokáig tartott. Másnap már ragyogó arczczal tudatá
|
|||
|
|
Bélteky ujabb látogatása után az örömhírtől földerült mama:</p>
|
|||
|
|
<p>– Lásd, mily nemeslelkű férfi! Kijelenté előttem, hogy ha te
|
|||
|
|
nőül mennél hozzá, mi mind együtt laknánk veletek. Szegény atyád
|
|||
|
|
ott volna közeledben, jó ápolás, kényelem gyógyítaná baját; nem
|
|||
|
|
válnánk el egymástól.</p>
|
|||
|
|
<p>Már erre erősebb eszközei kellettek az ellenállásnak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Anyám, én ezt az embert nem szeretem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Más valakit szeretsz?</p>
|
|||
|
|
<p>– Senkit, anyám!</p>
|
|||
|
|
<p>– Talán magad sem tudod. – Az az idő itt van nálad, a mikor a
|
|||
|
|
leány lelke nem lakik már a szülői ház küszöbén belől. Isten
|
|||
|
|
rendelte azt így, és így van. Az egész világon csak rád nézve nem
|
|||
|
|
volna senki, a kire azt mondanád: ezt másként szeretem, mint az
|
|||
|
|
atyámat?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nincs!</p>
|
|||
|
|
<p>E rövid szó oly szomorúan viszhangzott, mint a kriptába
|
|||
|
|
lekiáltott hang. <span class="pagenum"><a name="Page_288" id=
|
|||
|
|
"Page_288">-288-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Nincs! – ismétlé Ilonka. – Hol lehetne? Míg gyermekből
|
|||
|
|
hajadonná nőttem, az egész ismeretes világ elveszett körülöttem.
|
|||
|
|
Abban az új világban, a miben most járok, minden ember idegen
|
|||
|
|
nekem: az egyik nem vesz észre engem, a másikat nem veszem észre
|
|||
|
|
én.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt kellett volna Világosinénak kérdezni leányától: nincs-e
|
|||
|
|
valaki, a kit gyülölsz? akkor megtudta volna az igazat.</p>
|
|||
|
|
<p>– De lásd, Bélteky oly derék ifjú, becsülete van, és
|
|||
|
|
kenyere.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaz! Ez is elég ok arra, hogy ne adjak neki egy üres szívet,
|
|||
|
|
mely egész életére boldogtalanná teszi.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! kedves leányom, sokan beszéltek így már, a kik mint boldog
|
|||
|
|
emberek ébredtek föl. Minden két menyasszony közül egy sírva megy
|
|||
|
|
az oltárhoz. Azonban én nem beszéllek rá, ámbár elég szép szerencse
|
|||
|
|
volna, a mi mostani elhagyott helyzetünkben. Csupán arra kérlek, ne
|
|||
|
|
utasítsd határozottan vissza. Fogadd el továbbra is Bélteky
|
|||
|
|
látogatásait. Lehet, hogy felébred benned iránta a vonzalom. Én
|
|||
|
|
annak nagyon örülnék. Hiszen fiatal vagy még: ráérsz várni. De hadd
|
|||
|
|
járjon ő tovább is ide. Én oly nagyon becsülöm.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem bánom, anyám; szivesen fogom látni.</p>
|
|||
|
|
<p>E második ostrom után tehát következett a rendszeres megszállás.
|
|||
|
|
E naptól fogva Ilonka cernirozva volt. Bélteky Feri hozzáfogott a
|
|||
|
|
várőrség kiéheztetéséhez.</p>
|
|||
|
|
<p>Elővétettek a megvesztegetés minden nemei: apró ajándékok, mik a
|
|||
|
|
nők jóindulatát megnyerik; a mindenre kiterjedő gyöngéd figyelem,
|
|||
|
|
elfogadtatott és kikönyörgött arczképek; sőt még divatlapokban
|
|||
|
|
kiadott szerelmes versek is. Bélteky Feri még szerelmes verseket is
|
|||
|
|
írt: «Ilonkához». «A megölő kék szemek»-hez. «Oh ha tudnád!» Elő is
|
|||
|
|
fizetett a lapra Ilonkának, melyben azok megjelentek.</p>
|
|||
|
|
<p>(Zárjel között mondva, én kétféle nemét ismerem a szerelmes
|
|||
|
|
verseknek: az egyik olyan, mint a méhe, szeretem zöngését, tudom,
|
|||
|
|
hogy tele van mézzel, s viszi azt <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> királynéjának; hadd
|
|||
|
|
vigye, nem bántom; a másik olyan mint a szúnyog: úgy énekel
|
|||
|
|
messziről, úgy könyörög, hogy hadd csípjen meg valakit! Hiszen bár
|
|||
|
|
csípné már, csak ne énekelne a fülébe. – Bélteky Feri verseit
|
|||
|
|
Ilonka határozottan a szúnyogok válfajába osztályozta.)</p>
|
|||
|
|
<p>Ez így folyt egy ideig. A várőrség még mindig nem kapitulált.
|
|||
|
|
Akkor megkisértetett a külhatalmak interventiója.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy reggel, mikor Ilonka Lemmingnéhez ment leczkét adni, az
|
|||
|
|
úrhölgy azzal a szóval fogadta őt, hogy «ma nem tanít ön engem
|
|||
|
|
angolul; ma én tanítok önnek valamit, a mit ön nem tud. Ma a vívás
|
|||
|
|
is elmarad: hanem azért harczolni fogunk. Üljön le mellém!»</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka helyet foglalt Malvina mellett a causeusön s várta, hogy
|
|||
|
|
mi lesz ebből.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én tegnap összejöttem önnek az édes anyjával a
|
|||
|
|
nemzetgazdasszonyok gyülésén.</p>
|
|||
|
|
<p>(Az inség óta Világosiné is tagja lett az emberbaráti
|
|||
|
|
társulatnak. Szegény, legalább egy pár órára kiverte a fejéből
|
|||
|
|
családi bajait, míg a máséit elintézni segített.)</p>
|
|||
|
|
<p>– Édes anyám említette azt.</p>
|
|||
|
|
<p>– De azt nem mondta, hogy önről beszéltünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem!</p>
|
|||
|
|
<p>Panaszkodott önre az édes anyja, hogy milyen rosz leány. Igen,
|
|||
|
|
igen! Ne is nézzen rám azokkal a nagy kék szemeivel. Ön rosz leány.
|
|||
|
|
Nem akar férjhez menni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem mondtam, hogy nem akarok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen, de ahhoz nem akar menni, a ki kéri.</p>
|
|||
|
|
<p>– De mikor nem kér senki.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Hisz Bélteky mindennap odajár önhöz.</p>
|
|||
|
|
<p>– De tőlem soha sem kérdezett olyasmit, a mire azt mondhatnám:
|
|||
|
|
itt a kezem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Értem én azt, kedvesem. Mert ön olyan szemeket tud vetni az
|
|||
|
|
emberre, a kit magától távol akar tartani, hogy megfagy benne a
|
|||
|
|
lélek. Szegény Bélteky számtalanszor panaszkodott ön édes anyjának,
|
|||
|
|
hogy oly fagyos <span class="pagenum"><a name="Page_290" id=
|
|||
|
|
"Page_290">-290-</a></span> tekintetekkel találkozik önnél, mikor
|
|||
|
|
komolyan akar önnel szólani, hogy nem tud hogyan belekezdeni;
|
|||
|
|
másszor meg, ha jó kedve van önnek, oly gunyoros és mindent tréfára
|
|||
|
|
vevő, hogy nem tud hogyan végezni. Illik-e egy embert kínozni, a ki
|
|||
|
|
szeret?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem! Azért igen helyesen cselekszem én, midőn nem akarok egy
|
|||
|
|
becsületes embert halála órájáig kínozni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! kedvesem, az nem úgy van, a hogy ön azt leányészszel
|
|||
|
|
elképzeli. «Nem megyek férjhez, inkább meghalok!» azt mondja a
|
|||
|
|
leány; aztán mikor a főkötő a fején van, akkor tudja meg, hogy mi
|
|||
|
|
van egy újvilágban?</p>
|
|||
|
|
<p>– Vagy mennyország, vagy pokol.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt mindig az asszony alkotja magának. Higyje el nekem
|
|||
|
|
kedvesem. Mert én megpróbáltam mind a kettőt. Hibáztam első
|
|||
|
|
férjhezmenetelemkor. Nem tudtam magamat oda törni, hogy azt
|
|||
|
|
mutassam férjemnek, hogy szeretem. Elhidegültem iránta s
|
|||
|
|
megfagyasztottam őt magát; végre elváltunk egymástól, mint két
|
|||
|
|
halott. Mostani eszemmel kárhoztatom akkori kedélyemet. Én
|
|||
|
|
oktalanul csináltam a kárhozatot férjemnek és magamnak. Most
|
|||
|
|
egészen boldog vagyok. Derült kedélyem magamat is boldoggá tesz, és
|
|||
|
|
mást is. A férjnek soha sem szabad azt megtudni, hogy a nő szive
|
|||
|
|
hideg: még ha igaz is.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát mi czél van ezzel elérve? – kérdé a leány elbámulva,
|
|||
|
|
mint a ki e czélzatokat fel nem foghatá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az, hogy az ember: asszony!</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné szemei szikráztak e szónál.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az ember ura magának és mindennek maga körül. Nem az a titka a
|
|||
|
|
férjhez-menetelnek: nagyon szeretni! Hanem az, hogy: nagyon
|
|||
|
|
szerettetni. Ha nekem azt mondanák, hogy van egy férfi, a kit ön
|
|||
|
|
imád: lebeszélném róla, az szerencsétlenség; de mikor azt mondják,
|
|||
|
|
hogy van egy férfi, a ki önt imádja: ahhoz menjen hozzá, mert az
|
|||
|
|
nagy szerencse.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm a jó tanácsot, asszonyom; de én várni <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> fogok
|
|||
|
|
addig, míg a szerencse és a szerencsétlenség összetalálkozik.</p>
|
|||
|
|
<p>– A míg találkozni fog egy férfi, a ki önt imádja, s a kit ön is
|
|||
|
|
imád. Kedvesem! Sok ilyen szép sima arczú gyermek lesz ránczos képű
|
|||
|
|
aggszűz e várakozásban.</p>
|
|||
|
|
<p>– S az aggszűzeket kinevetik, ugy-e, de nem siratják meg.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt is. De meg nem tudhatja kedvesem, minő sivatagot viselnek
|
|||
|
|
azok keblükön belül?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka büszkén kelt fölt Malvina mellől.</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom! Én azt tudom. Mert ezt a sivatagot most is viselem
|
|||
|
|
már szivemben. Viselek szivemben egy embernemlakta sivatagot, a hol
|
|||
|
|
nem találok egy leszakítani való virágot, egy megpihenni való
|
|||
|
|
árnyékot; a minek közepén elülök magamban és nem látom a láthatárt
|
|||
|
|
sehol. Agg szűz vagyok én már; a ránczokat érzem arczomon, mikor
|
|||
|
|
még tükrömből nem látom; s ha nem keserít el az, a mi belül vagyok:
|
|||
|
|
attól, a mi kívül leszek, már nem borzadozom.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné úgy olvasott ennek a leánynak a szivében, mint a
|
|||
|
|
nyitott könyvben.</p>
|
|||
|
|
<p>Engedte őt hazamenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka pedig azután is jókedvű volt otthon, s ha jött a
|
|||
|
|
kelletlen udvarló, nem volt hozzá kegyetlenebb, mint máskor.</p>
|
|||
|
|
<p>Mi tudjuk jól, hogy Béltekynek nem törte el semmi csontját ez a
|
|||
|
|
kegyetlenség.</p>
|
|||
|
|
<p>Ne lett volna csak Harter Elemér végrendelete a kezében, nem
|
|||
|
|
fájt volna az ő szíve Ilonka szép szemei miatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Söpörjük ki az «ilyen» szívfájdalmas emberek után a szobát!</p>
|
|||
|
|
<p>Éjenkint aztán, mikor álmatlan fekhelyén heverve, egyedül
|
|||
|
|
találta magát az ifjú leány abban a végtelen nagy, emberlaktalan
|
|||
|
|
sivatagban, elővették az elfojtott keservek. Minthogy szeretni nem
|
|||
|
|
lehetett, kénytelen volt gyűlölni. Gyűlölete tárgyát maga elé
|
|||
|
|
hozni. Azt, kit annyiszor látott <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> álmában, annyiszor került
|
|||
|
|
ébren, a ki elől futott, a kit mindenüvé magával vitt, a kinek meg
|
|||
|
|
nem tudott bocsátani soha, s a kit el nem tudott felejteni
|
|||
|
|
soha.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ám nem hizelgett, az megbántotta durván, vakmerőségével.
|
|||
|
|
Megbántotta őt akkor, a mikor ha nem tisztelte benne a szűz
|
|||
|
|
hajadont, tisztelnie kellett volna benne a szegénységet! Kinek nem
|
|||
|
|
arczát kellett volna, nem csókjával, nem meggyalázni: de kezét, de
|
|||
|
|
könyjeivel, de megszentelni!</p>
|
|||
|
|
<p>De mikor e nyomorult ficzkónak meg a gonosz tettében is több
|
|||
|
|
erény van, mint annak a másiknak a jótéteményében. Szeretett! Őrült
|
|||
|
|
volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Aztán meg is bűnhődött úgy, a hogy férfi még soha. Megverte egy
|
|||
|
|
leány. Megverte egy asszony előtt. Jól mondta, hogy meghalt; mert
|
|||
|
|
ezzel meg is kellett halni. Úgy kellett neki!</p>
|
|||
|
|
<p>Bár hoznák már halálhírét. Bár mondanák már, hogy el van
|
|||
|
|
temetve: – hogy aztán megsirathatná kedve szerint; – hogy
|
|||
|
|
bebocsáthatná szobájába ismét, hogy helyet adhatna szűzi fekhelyén
|
|||
|
|
– a halottnak, – a léleknek; a kit úgy gyűlöl, úgy gyűlöl most,
|
|||
|
|
hogy majd a szive szakad meg érette.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha egyszer halott fog lenni: akkor jó, engedelmes fiú lesz; nem
|
|||
|
|
csapong tétova, nem lesz csapodár; nappal nem kell őt félteni; este
|
|||
|
|
otthon marad; ügyel egyetlen szavára: «jó légy, olyan légy, a
|
|||
|
|
milyennek én akarlak, ártatlan, szelíd és nemes; aztán engem
|
|||
|
|
szeress; aztán majd lassankint egymáshoz vénülünk mind a ketten; s
|
|||
|
|
aztán majd egyszerre meghalunk mind a ketten; ekkor majd te is
|
|||
|
|
meghalhatsz igazán; addig még sokáig idefenn kell maradnod,
|
|||
|
|
mellettem, körülöttem, szívemben: hült porod odakint a hideg
|
|||
|
|
földben…»</p>
|
|||
|
|
<p>Most egy ideig úgy tettek a vár-ostromlók, hogy nem mutatták
|
|||
|
|
előkészületeiket: rejtekben ástak a várfalak alá valami tűzaknát,
|
|||
|
|
hogy aztán egyszerre föllobbantva, megrohanhassák a meglepett
|
|||
|
|
várőrséget. <span class="pagenum"><a name="Page_293" id=
|
|||
|
|
"Page_293">-293-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné napokig nem beszélt a tárgyról Ilonkával többet; –
|
|||
|
|
hanem egyszer azt mondta neki az angol leczke végeztével:</p>
|
|||
|
|
<p>– Apropos! Hallotta ön már, hogy Elemér meghalt?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka arczán egy vonás sem változott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem hallottam.</p>
|
|||
|
|
<p>– Elesett a Potomak melletti ütközetben.</p>
|
|||
|
|
<p>Erre épen nagyot kaczagott Ilonka.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hogy került volna ő a Potomak mellé elesni? S hogy esett volna
|
|||
|
|
el az amerikaiak harczában?</p>
|
|||
|
|
<p>– Önkénytes volt, s azt mondják, igen jó katona lett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az is meglehet! – szólt Ilonka meggondoltan; – ha úgy történt,
|
|||
|
|
szép halála volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina nem engedte el a vívóleczkét. Meg akarta tudni: nem
|
|||
|
|
reszket-e most ennek a leánynak a keze? Nem téveszti-e el a
|
|||
|
|
tempókat? Nincs-e megzavarodva?</p>
|
|||
|
|
<p>Bizony eszénél volt az most is; Malvina nem birt rajta kifogni.
|
|||
|
|
Utoljára is ő szakította félbe a leczkét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem vagyok ma képes vívni. Ennek a fiúnak a halálhíre mégis
|
|||
|
|
nagyon felizgatta idegeimet. Egészen megzavart. Önt nem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Engemet nem!</p>
|
|||
|
|
<p>– De hogy lehet az?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem hiszem, hogy meghalt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! No megálljon. Itt a hírlap, a melyben körülményesen le van
|
|||
|
|
írva, hol és mikor esett el? kik ápolták? Maga az írta alá a
|
|||
|
|
levelet, a ki véglehelletéig mellette volt. Olvassa ön.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka végigolvasta a hírlapi czikket, s aztán azt felelte
|
|||
|
|
rá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy tudom, hogy már egyszer a tengerfenekén is volt az az úr;
|
|||
|
|
el is requiemezték; aztán megint csak előkerült. Majd hazajön az
|
|||
|
|
megint!</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné boszusan veté félre a hírlapot. Mérgelődött, hogy ezt
|
|||
|
|
a gyermeket nem birja megtörni. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– No, no, kedvesem; egy férfinak a lelke már bizony az ön lelkén
|
|||
|
|
szárad; ezt ne hagyja magának elfeledni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka úgy sietett haza.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem is akart e hírre gondolni, míg haza nem ér. Félretette azt
|
|||
|
|
maga számára. Majd ha odahaza lesz, kis kertre nyiló
|
|||
|
|
szobácskájában, hol tanulmányozni szokott, majd mikor nem látja és
|
|||
|
|
nem hallja senki: akkor leborulva asztalára, előveendi ezt a
|
|||
|
|
gondolatot s betölti vele egész lelkét.</p>
|
|||
|
|
<p>Hazaérve, anyját nem találta honn (a nemzetgazdasszonyok
|
|||
|
|
gyülésén volt a derék honleány), csak azok voltak ott, a kik nem
|
|||
|
|
hallanak és nem hallgatnak. Ha ideje volt a sírásnak, tehette lelke
|
|||
|
|
szerint.</p>
|
|||
|
|
<p>Leveté kendőjét, kalapját, letérdelt asztalkája elé, lehajtotta
|
|||
|
|
két kezére homlokát s elkezdé elejétől végiggondolni azt, a mit
|
|||
|
|
olvasott, s miután hosszan végiggondolt rajta: hirtelen felszökött
|
|||
|
|
helyéből és elkaczagta magát.</p>
|
|||
|
|
<p>«Nem igaz! Az én szívem nem tud erről semmit!»</p>
|
|||
|
|
<p>«Ha ő annyi idő óta halva volna: hogy azt az én szívem annyi idő
|
|||
|
|
óta meg ne érezte volna!»</p>
|
|||
|
|
<p>Az pedig most sem hiszi még, hogy ez igaz.</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky Feri ugyan megmutathatná neki magát az eredeti levelet,
|
|||
|
|
magával az úrfi vérével írva, mely levél után lett szerkesztve ama
|
|||
|
|
hírlapi tudosítás is; de Bélteky Feri ezt nem teheti, mert akkor
|
|||
|
|
idejekorán tudatná Ilonkával a végrendelet történetét is, a mi
|
|||
|
|
megint az ő tisztességes végczélját hozná hamis világításba, sőt
|
|||
|
|
meglehet, hogy épen el is ütné tőle. Ilonkának nem szabad azt
|
|||
|
|
megtudni, hogy ő már gazdag.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát ez a tűzakna fellobbantása sem használt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka szeme közé nevetett mindenkinek, a ki előtte arról
|
|||
|
|
beszélt, hogy Harter Elemér a csatában esett el.</p>
|
|||
|
|
<p>Utoljára is egyenes ostromhoz kellett fogni.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy délután Világosiné megmondá leányának, hogy tovább ez a
|
|||
|
|
kétséges helyzet nem tarthat, Bélteky maga <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> fog
|
|||
|
|
előtte nyilatkozni; holnap reggel tizenegy órakor eljő és
|
|||
|
|
ünnepélyesen megkéri Ilonka kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én pedig még most sem szeretem őt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miért nem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mert nincs rajta semmi igaz. Nem való, a mit mond, nem való, a
|
|||
|
|
mit mutat. Maga magát is mindig csalja. Elhitet magával valamit, s
|
|||
|
|
aztán megbánja, hogy elhitte magának. Teszi magát hazafinak, s
|
|||
|
|
aztán megijjed tőle, mikor benne van; haragra gerjed, s aztán
|
|||
|
|
nagyot kerül, mikor haragja tárgyával összetalálkozik. Olyan
|
|||
|
|
kiállhatatlan «jó ember.»</p>
|
|||
|
|
<p>– Leányom, még egyszer kérdezlek: szeretsz valakit mást?</p>
|
|||
|
|
<p>– Senkit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor jól mondod, hogy «senkit», mert ha legalább engem
|
|||
|
|
szeretnél: családod boldogságát egy oktalan szeszélyért össze nem
|
|||
|
|
tépnéd.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka szíve elfacsarodott e szóra.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy ő az, a ki családja boldogságát szeszélyből összetépi! Hogy
|
|||
|
|
ő az, a ki nem szeret sem apát, sem anyát!</p>
|
|||
|
|
<p>Azt hitte, hogy a szemrehányás alatt meg kell szakadni
|
|||
|
|
szívének.</p>
|
|||
|
|
<p>– Anyám! – szólt tűzben lángoló szemekkel, miknek még e perczben
|
|||
|
|
meg volt tiltva a sírás; – ne folytassuk ezt ma. Én tudom előre, én
|
|||
|
|
esküszöm neked rá, hogy ez az ember holnap nem fog eljönni, hogy
|
|||
|
|
kezemet megkérje. Bizonyos vagyok róla, hogy mikor jönnie kellene,
|
|||
|
|
levelét fogod kapni, melyben szívgörcseit fogja jelenteni, mert
|
|||
|
|
megbánja minden gondolatját; meg fogja bánni azt, hogy házasságot
|
|||
|
|
igért. Ő nem jön el holnap. Ha pedig eljön és szavának áll: akkor
|
|||
|
|
Isten legyen közöttünk a biró, hogy szerette-e valaha gyermek
|
|||
|
|
apját-anyját jobban, mint én titeket! Most bocsáss szobámba s
|
|||
|
|
holnap reggelig ne bántsatok, mert ki akarom magamat sírni.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal bement szobájába, és sírt.</p>
|
|||
|
|
<p>Anyja megbánta aztán, a mit mondott neki, s aggódva <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span> lesett
|
|||
|
|
be ajtaján este felé. Leánya már akkor aludt. Odalopózott hozzá:
|
|||
|
|
nincs-e meghalva. Oh! nem volt. Szép mosolyogva feküdt vánkosán s
|
|||
|
|
keble nyugodtan pihegett.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap jó kedvvel kelt fel; tréfált, enyelgett. Böskével
|
|||
|
|
felöltöztette magát legcsinosabb ruhájába; még hajfürteit is
|
|||
|
|
divatosabban bonyolíttatta össze, pajzánul czélozva, hogy az a
|
|||
|
|
háztűznézőbe jövők kedveért történik. Végre eljött a válságos
|
|||
|
|
tizenegy óra. De Bélteky Feri nem jött.</p>
|
|||
|
|
<p>Féltizenkettőre is elmult; akkor beállít – egy hordár egy
|
|||
|
|
levéllel, melyre nem kell választ vinni.</p>
|
|||
|
|
<p>A levél Világosinénak szólt. A czímen megismerte Bélteky
|
|||
|
|
írását.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem volt ereje a levelet elolvasni, úgy reszkettek a kezei.
|
|||
|
|
Szemei előtt összefutottak a betük.</p>
|
|||
|
|
<p>Ellenezte; de Ilonka kivette a levelet kezéből, s aztán olvasta
|
|||
|
|
fenhangon.</p>
|
|||
|
|
<p>«Tisztelt nagysám!</p>
|
|||
|
|
<p>A sors átka… stb. stb. midőn már boldogságom küszöbén stb. stb.
|
|||
|
|
– régi nagy bajom, a szívgörcsök visszatérte stb. stb. ily
|
|||
|
|
csapással boldogtalanná tenni egy angyalt… stb. stb.; jobb, ha csak
|
|||
|
|
egyedül szenvedem végig az élet kínjait, stb. stb.»</p>
|
|||
|
|
<p>A s a többik helye ugyan ki volt töltve ékes szép frázisokkal:
|
|||
|
|
de azokat Ilonka részint átfutotta, részint úgy elkaczagta, hogy
|
|||
|
|
nem lehetett hallani, mit olvas.</p>
|
|||
|
|
<p>Elég az hozzá, hogy levél vőlegény helyett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka arcza ragyogott. Diadalmaskodott.</p>
|
|||
|
|
<p>Mint valami elfoglalt zászlót, úgy lobogtatá kezében azt a
|
|||
|
|
levelet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem mondtam-e előre, hogy a szívgörcsei megérkeznek erre az
|
|||
|
|
órára?</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné boszusan tépte szét a levelet s aztán sírva borult
|
|||
|
|
Ilonka nyakába, és keserűn suttogá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Igazad volt! Többet ne hallgass az én tanácsomra soha!</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p><span class="pagenum"><a name="Page_297" id=
|
|||
|
|
"Page_297">-297-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Pedig hát igazán mondom, el akart menni pontban tizenegy órakor
|
|||
|
|
Bélteky Feri leánykérőbe Világosinéhoz, már baraczkvirágszínű
|
|||
|
|
keztyűit is felhúzta; már a fiakker is ott állt a kapu előtt; már
|
|||
|
|
ki akart lépni az ajtaján, mikor szemközt nyitja azt rá valaki, s
|
|||
|
|
előtte áll testestül-lelkestül Harter Elemér.</p>
|
|||
|
|
<h2>AZ ÚJ EMBER.</h2>
|
|||
|
|
<p>– Hát… te… élsz? Ezzel a szóval hőkölt vissza e megjelenő
|
|||
|
|
kisértet elől Bélteky Feri.</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy látszik, hogy élek. Legalább a gőzhajón megfizettették
|
|||
|
|
velem a személydíjt, s így nem vagyok láthatlan lélek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nekem azt írta egy yankee, hogy meghaltál.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól írta. Keresztül voltam lőve. Elől bement a golyó, hátul
|
|||
|
|
kijött rajtam. Olyan jól meg voltam halva, mint akár ki hasonló
|
|||
|
|
esetben. A tábornok személyes jóakaratának köszönhetem, hogy nem
|
|||
|
|
temettek el. Hogyan jöttem megint életre? azt az orvosok
|
|||
|
|
megmagyarázták, s ha orvos volnál, elmondanám, hogy írd ki az
|
|||
|
|
«Orvosi Hetilap»-ba, mert érdekes eset. A golyó a mellhártya és a
|
|||
|
|
bordák között futott bennem körül, s nem sértett meg semmi nemes
|
|||
|
|
részt, csak a paraszt bőrt s a polgári csontokat viselte meg.
|
|||
|
|
Minthogy azonban nem vagy doktor medicinae, hanem doktor juris: hát
|
|||
|
|
beszéljünk másról. Átadtad a végrendeletemet?</p>
|
|||
|
|
<p>Oh! bizony Bélteky nem azért volt doktor juris utriusque, hogy
|
|||
|
|
ne tudja, mi az a kétféle igazság?</p>
|
|||
|
|
<p>Mosolygó suprematiával felelt:</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem adtam hitelt a távolról jött tudósításnak; bíztam
|
|||
|
|
benne, hogy újra látlak, s a végrendelet átadását
|
|||
|
|
elhalasztottam.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, azt nagyon okosan tetted. Becsüllek e circumspectusságért.
|
|||
|
|
Most igen nevetséges helyzetben volnék. A pöröm folyik csendesen?
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_298" id=
|
|||
|
|
"Page_298">-298-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Kedvező itéleteket kaptál benne, s jelenleg a legfelsőbb
|
|||
|
|
törvényszék előtt van appellátában. Meg lehetsz felőle győződve,
|
|||
|
|
hogy lelkiismeretesen utána láttam. Anyád állampapirjai birói zár
|
|||
|
|
alatt vannak, s a lejárt szelvényekre most már akárki hitelez.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm, nem veszem igénybe, sőt ellenkezőleg arra kérlek,
|
|||
|
|
hogy szedd össze az embereket, a kiknél imitt-amott tartozásom van,
|
|||
|
|
hadd fizetem ki őket. Jövőre adósságból nem élünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Te pénzzel jöttél vissza?</p>
|
|||
|
|
<p>– A szabad állam azokat, a kik szolgálatában harczképtelenekké
|
|||
|
|
lettek, meg szokta jutalmazni. Nekem általányt adtak, úgy
|
|||
|
|
bocsátottak el; s aztán majd valami dologhoz látok.</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky Feri nagyon csóválta a fejét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Te, úgy látszik, nagyon megváltoztál.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az onnan van, hogy megsoványkodtam, s a szakállam megnőtt.</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky nem úgy értette azt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Legközelebbi találkozásunkig a perköltségeinket is számítsd
|
|||
|
|
össze, hogy köszönettel kiegyenlíthessem. S most még csak arra
|
|||
|
|
kérlek, hogy ne beszélj senkinek arról az én állítólagos
|
|||
|
|
elesésemről. Azt én egyszerűen el akarom tagadni: hogy ne kelljen
|
|||
|
|
minden embernek elmondanom, hogyan volt és hogyan nem volt? S most
|
|||
|
|
god bye! A te időd is drága, az enyim is.</p>
|
|||
|
|
<p>Kezet szorított, és ment.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy aztán Bélteky Feri, barátja eltávozta után, nagy mérgesen
|
|||
|
|
tépte le a kezéről a baraczkvirág-szín keztyűket s dobta az
|
|||
|
|
almáriom szegletébe, s kergette az inasát, hogy hozzon neki a
|
|||
|
|
bérkocsi helyett hordárt; s írta a lemondó levelet Világosinénak:
|
|||
|
|
azt az előzmények után mindenki igen természetesnek fogja
|
|||
|
|
találni.</p>
|
|||
|
|
<p>Majd bizony okos ember elvesz egy kisasszonyt, a kinek van egy
|
|||
|
|
tébolyodott apja, egy siketnéma öcscse, és semmi vagyona a világon;
|
|||
|
|
s a kinek most került haza valakije, <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> a ki mindenét neki akarta
|
|||
|
|
hagyományozni! Ez volna a rosz vétel.</p>
|
|||
|
|
<p>A halottaiból feltámadott pedig ment a barátjától egyenesen a
|
|||
|
|
másik, nőnemen lévő barátjához, kinek a második látogatással
|
|||
|
|
tartozott itt ezen a földön.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezuttal nem rontott fel Lemmingékhez egyenesen; hanem otthagyta
|
|||
|
|
a kapusnál látogatójegyét, s csak délután ment ismét viszsza.
|
|||
|
|
Malvina elkészülhetett a látására, nem úgy, mint mikor a tenger
|
|||
|
|
fenekéről került elő.</p>
|
|||
|
|
<p>Az érzékeny ölelkezési scéna ezuttal el is maradt.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér nem volt az ölbeli fiucska többé.</p>
|
|||
|
|
<p>Szép, daliás férfi volt, egyenes magatartással, nyugodt
|
|||
|
|
mozdulatokkal. Arcza megnyúlt, sötét sürű szakáll vette körül, s
|
|||
|
|
naptól barnított szint kapott; de a mi még többet változtatott
|
|||
|
|
rajta: az a hideg, gondolatteljes komolyság volt, mely annyira elüt
|
|||
|
|
az ifjukori lanyha blazirtságtól.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina, mikor meglátta őt, úgy érezte, hogy ez alaknak hatása
|
|||
|
|
van rá. Ezzel már máskép kell beszélni, mint a mult esztendei
|
|||
|
|
emberrel. Ezt már nem kinálhatja üléssel maga mellett, hanem
|
|||
|
|
magával szemközt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön engem másodszor is megrettentett halálával! – szólt neki
|
|||
|
|
gyöngéd szemrehányással. Hát mondja, illik ez?</p>
|
|||
|
|
<p>– Vak-hír volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– De ön súlyosan meg volt sebesülve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem érdemes róla beszélni. Csak golyósurolás volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– De az öntől még sem szép, hogy olyan helyeken jár, a hol
|
|||
|
|
golyókat lehet kapni; hát ha nyomorékká lőtték volna, hát ha
|
|||
|
|
féllábbal jött volna haza?</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor féllábon kellene tánczolnom, mint Donatonak. Ez most,
|
|||
|
|
úgy hallom, európai divat.</p>
|
|||
|
|
<p>– De úgy elszökni tőlünk, búcsuzatlanul! Tudja ön, hogy én
|
|||
|
|
kétségbe voltam esve a miatt, hogy nem tudtam merre lett ön?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen nem mentem messzire.</p>
|
|||
|
|
<p>– Persze nem! Csak lábbal voltunk fordulva egymásnak.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_300" id=
|
|||
|
|
"Page_300">-300-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Bizony az génant helyzet lehetett!</p>
|
|||
|
|
<p>– Eh! menjen, ön mindenből gúnyt űz. Mi szükség volt önnek az
|
|||
|
|
amerikai monitorok lövegei közé furakodni? ha verekedni volt kedve,
|
|||
|
|
nem elég szép alkalom kinálkozott-e idehaza?</p>
|
|||
|
|
<p>– Idehaza?</p>
|
|||
|
|
<p>– No igen, idehaza Schleswig-Holsteinban. Ott teremnek az ilyen
|
|||
|
|
hősök számára az igazi babérok!</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm, asszonyom! Már én majd valami máshoz látok.</p>
|
|||
|
|
<p>– De mért nem tegez ön engem? Mért hí «asszonyom»-nak?</p>
|
|||
|
|
<p>– El vagyok már szokva a tegezéstől. Abban a világban, a hol én
|
|||
|
|
jártam, nem tegeznek senkit; egyforma czíme van az országfőnek s a
|
|||
|
|
favágónak. Egyedül az Istennek mondják: «Te!»</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina gondolta magában: «ez most yankee-erkölcsöket affectál;
|
|||
|
|
ha ez a gyönge oldala, úgy beszéljünk vele az amerikai diapason
|
|||
|
|
szerint.»</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát legyünk ezentúl «miszter» és «missziz.» Tehát, édes úr,
|
|||
|
|
önnek egy kiegyenlítetlen számadása maradt nálam, a midőn
|
|||
|
|
«durchbrennolt» – nem tudom, így nevezik-e azt Amerikában? Önnek
|
|||
|
|
volt nálam ezer forintja, s abból ön csak ötszázat vett fel,
|
|||
|
|
ötszázat pedig a nyakamon hagyott. Ezért én önt beperlem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szükségtelen lesz, asszonyom; mert én a felvett összeget is
|
|||
|
|
visszaadom, kérni fogom önt, hogy kézbesítse azt Harter Nándor
|
|||
|
|
úrnak. Szüksége lesz neki ez összegre, majd mikor egymással
|
|||
|
|
összeszámolunk.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina kerekre felnyitá nagy szemeit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mikor összeszámolnak?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen tudja, asszonyom, hogy a «Harter et Son» s Companie
|
|||
|
|
felbomlott, s most külön kezdünk majd üzletet; ki szalagokkal, ki
|
|||
|
|
egyébbel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön szalagkereskedést nyit?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem! Azokkal Harter Nándor kereskedik: rendszalagokkal.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_301" id=
|
|||
|
|
"Page_301">-301-</a></span> Én komolyabb czikkben szándékozom
|
|||
|
|
dolgozni: alkalmasint gépeket szállítok be az országba.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! értem! suttogá Malvina. Most értek már mindent! – Azzal
|
|||
|
|
közel hajolva az átellenben ülő ifjúhoz, annak kezére tette
|
|||
|
|
kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön a komité bizományosa, ki ágyukat fog becsempészni.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvinának tökéletesen mindegy volt: a Dannewirkét fogja-e
|
|||
|
|
ostromolni Elemér a sasos zászló alatt, vagy emisszáriusnak jár-kel
|
|||
|
|
titokteljes utakon. Ép olyan könnyen lett volna a kedvéért
|
|||
|
|
fekete-sárga, mint vörös republicánus; csak titkába
|
|||
|
|
férkőzhessék.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! dehogy, asszonyom. Cséplő- és arató-gépekről beszélek.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina okosan ingatta szép fejét, mint a ki többet tud, mint a
|
|||
|
|
mit hall, de nem akarja a dolgot erőtetni.</p>
|
|||
|
|
<p>(Vajjon ezért volna-e ama változás Elemér arczán?)</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor ön olyas spediteur lenne, nemde?</p>
|
|||
|
|
<p>– Körülbelül!</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát nem kapott ön Amerikától jutalmat, a miért érette
|
|||
|
|
küzdött?</p>
|
|||
|
|
<p>– Holtig való ellátást kaptam.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az szép! mennyi évdíjjal?</p>
|
|||
|
|
<p>– A mennyit meg tudok magamnak keresni a két tenyeremmel, meg az
|
|||
|
|
eszemmel. Azt ajándékozta nekem Amerika, hogy a ki dolgozni akar,
|
|||
|
|
az megél.</p>
|
|||
|
|
<p>(Malvina még mindig nem tudott Elemér titkába behatolni. Mi
|
|||
|
|
tette őt ily komolylyá, oly rövid idő alatt?)</p>
|
|||
|
|
<p>– És ön mégis úgy szereti, úgy tiszteli azokat az
|
|||
|
|
amerikaiakat?</p>
|
|||
|
|
<p>– Szeretem, mert náluk tanultam meg szeretni az embereket, még a
|
|||
|
|
férfiakat is. Tisztelem, mert szabad ember náluk mindenki, még az
|
|||
|
|
asszonyok is.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Ez már szép szabadság! – szólt Malvina nevetve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne úgy értse azt, asszonyom, a hogy nálunk értelmezik
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_302" id=
|
|||
|
|
"Page_302">-302-</a></span> a szabad nőket. Amerikában azért
|
|||
|
|
szabadok a nők, mert nem szabad őket egy sértő tekintettel is
|
|||
|
|
illetni. Ott a tizenhat éves leány jár egyedül, kiséretlenül,
|
|||
|
|
munkája, üzlete vagy szórakozása után; utazik egyedül, szárazon és
|
|||
|
|
vizen! de jaj volna annak a férfinak, a ki őt egy vakmerő
|
|||
|
|
érintéssel, vagy csak egy megpirító szóval meg merné bántani: azt a
|
|||
|
|
legközelebbi férfi le fogná ütni, mint az ebet. Az új világban a
|
|||
|
|
nők a közönség oltalma alatt állnak, s a ki egy nőt megbánt, az a
|
|||
|
|
társadalmat bántja meg, s azt kidobják a hajóból.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér szép, napbarnította arcza úgy átmelegült ezeknél a
|
|||
|
|
szavaknál; szemei égtek, mint mikor a sötét házban egyszerre
|
|||
|
|
világot gyújtanak.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina ezeken a kivilágított ablakokon belátott egy pillanatra,
|
|||
|
|
mielőtt a bennlakók eléje húzhatták volna a függönyöket.</p>
|
|||
|
|
<p>– Láttam Bécsben több amerikai nőt, azok igen rútak voltak, –
|
|||
|
|
szólt Malvina; – azoknak itt Európában is könnyű leendett
|
|||
|
|
megvédelmezni az erényüket.</p>
|
|||
|
|
<p>– A kiket én láttam, mind szépek voltak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Talán szebbek is mint az itthoniak?</p>
|
|||
|
|
<p>– A szépség nem tür összehasonlítást.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csodálom, hogy ön meg nem házasodott közöttük.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ahhoz elébb az kell, hogy eltudjon valaki tartani egy
|
|||
|
|
asszonyt; s az amerikai nő, a míg szülői élnek, szivén és a rajta
|
|||
|
|
levő ruhán kívül semmit sem visz a férjéhez.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát ott a szegény embernek nem szabad szeretni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ott a szegény embernek dolgoznia kell, hogy szeressék.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina végre nagyott nevetett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudja ön, mit nevetek én mostan?</p>
|
|||
|
|
<p>– Gyanítom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt nevetem, hogy ön most úgy tért haza Amerikából, mint mikor
|
|||
|
|
egy nagy tolvajt becsuknak a dolgozóházba, s ott azután jól viseli
|
|||
|
|
magát, kieresztik. És akkor azután nem győzi eléggé mondani, hogy
|
|||
|
|
milyen dicső <span class="pagenum"><a name="Page_303" id=
|
|||
|
|
"Page_303">-303-</a></span> dolog az a munka! mennyire megnemesíti
|
|||
|
|
az embert; hogy már most ő ezután soha többé lopni nem fog. Meg is
|
|||
|
|
tarja mindaddig, a míg a legelső őrizetlen szobába be nem jut, s a
|
|||
|
|
legelső arany órát nem látja magára mosolyogni. Ön is így jött elő
|
|||
|
|
most abból a nagy dologházból, a mit Amerikának hínak. Nem
|
|||
|
|
haragszik ön azért, hogy nevetek?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen mikor elváltunk is nevetett ön.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szeretném, ha ön is tenné. Nekem ez az ön komoly képe nem
|
|||
|
|
tetszik. A biró mikor vallat, a tiszteletes, mikor prédikál, hadd
|
|||
|
|
tegyen úgy, mintha haragudnék; de ha csak ketten vagyunk, se biró,
|
|||
|
|
se pap ne tegye azt, mert nem hiszem el neki. Önnek épen roszul
|
|||
|
|
illik az.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom, s nem alkalmatlankodom tovább.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt van ni! Eddig csak savanyú volt ön, most meg már
|
|||
|
|
keserű.</p>
|
|||
|
|
<p>– Sőt mind a kettőnél roszabb: ízetlen. Bocsásson meg érte,
|
|||
|
|
asszonyom! Én magam is annyira tudom, milyen kiállhatatlan ember
|
|||
|
|
vagyok, hogy szeretném a saját énemet valahol otthagyni, mikor
|
|||
|
|
aluszik, aztán megszökni tőle, hogy rám ne találjon többet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Sőt én azt hiszem, hogy ez úgy is történt. Én egészen hajlandó
|
|||
|
|
vagyok azt hinni, hogy önt valóban agyonlőtték; s aztán valami
|
|||
|
|
yankeenek a lelke megtalálta önt, felöltötte magára, s az jár-kel
|
|||
|
|
itt most az ön képében, míg ön maga a Savannák virágait járja
|
|||
|
|
sorra, valami lepke képében, s csapja nekik a szépet sorra, mint
|
|||
|
|
hajdan itthon.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az meglehet! – szólt Elemér elmosolyodva. Neki is volt egyszer
|
|||
|
|
ilyen gondolatja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hanem egyet ne feledjen el, master, azért ha a túlvilágról
|
|||
|
|
jött is vissza: azt az egyet, hogy az ó-világban volt még valaki, a
|
|||
|
|
ki önről sokat gondolkodott.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér szótlanul hajtá meg fejét és indulni készült.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem megy ön át Lemminghez? – kérdezé Malvina.</p>
|
|||
|
|
<p>– A mi ügyeink voltak egymással, azt majd elintézi az ügyvédem.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_304" id=
|
|||
|
|
"Page_304">-304-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát olyan ügyeik voltak egymással? Jól van; nem
|
|||
|
|
kérdezősködöm felőlük. Remélem, hogy látni fogom önt ismét?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mihelyt egyszer Bécsből visszatérek; az éjjel oda utazom.</p>
|
|||
|
|
<p>– S mit keres ön Bécsben?</p>
|
|||
|
|
<p>– Embereket, a kik nem ismernek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön kerüli ismerőseit?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mint minden tolvaj, kit a dologházból most eresztettek ki.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát ön maga is fél, hogy ha egy bizonyos háznak a számát
|
|||
|
|
megtudhatná, azt a házat fel találná törni? Nem akarja ez adreszt
|
|||
|
|
megkapni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem akarom!</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal meghajtá magát Elemér és búcsut vett.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor elment Malvinától, a delnő sokáig járt alá és fel hevesen
|
|||
|
|
szobájában, azután parancsot adott lovászának, hogy nyergelje fel
|
|||
|
|
paripáját, s kilovagolt.</p>
|
|||
|
|
<h2>A VETÉLYTÁRS ÉS VETÉLYTÁRSNŐ.</h2>
|
|||
|
|
<p>Régen láttuk a farkasvölgyi magános kis házat: talán el is
|
|||
|
|
felejtettük már.</p>
|
|||
|
|
<p>Talán még most is jönnek ott össze a régi boldog emberek.</p>
|
|||
|
|
<p>Forró, fülledt nyári délutánra felhőontó zivatar támadt. A zápor
|
|||
|
|
millió sugára, mint tündérhárfa az ég és föld között felvonva,
|
|||
|
|
zengett a villám czikázó kezétől, s a hegyi utakon apró
|
|||
|
|
zuhatagokban omlott alá az eső patakja, sárga, iszapos vizével.</p>
|
|||
|
|
<p>A mezőkről a munkások haza menekültek már, minden madár fészkébe
|
|||
|
|
huzódott. Mikor néha lecsap a villám, recsegő dörgés hangzik fel
|
|||
|
|
utána, s arra még jobban rákezdi a zápor. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_305" id="Page_305">-305-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>E záporban, viharban egy hölgy lovagol alá a farkasvölgyi
|
|||
|
|
úton.</p>
|
|||
|
|
<p>Az eső mind szemközt vágja; lova nagyokat csuszik a sikamlós
|
|||
|
|
agyagban; néhol küzdenie is kell a rohanó hegyi árral; a lovagnő
|
|||
|
|
arcza pirosra van kigyulladva. A hol gyepes az út, gyorsabb
|
|||
|
|
haladásra korbácsolja lovát; a villámlobbanás ellen fel-felkapja
|
|||
|
|
kezét, mintha meg tudná magát védeni azzal.</p>
|
|||
|
|
<p>Már látszik a kis ház. Itt felkap a gyepre, s engedi vágtatni a
|
|||
|
|
paripát, nem törődve a futókat üldöző villámmal, s a mint berobban
|
|||
|
|
a ház udvarára, gyorsan leszökik nyergéből s menekül a házba.</p>
|
|||
|
|
<p>A ház lakója rémült arczczal fut ki elé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az ég szerelmére! Te jösz? ilyen időben?</p>
|
|||
|
|
<p>– Az én szerelmemre… nincsen rosz idő! – válaszol a hölgy, s
|
|||
|
|
kedvese keblén függ.</p>
|
|||
|
|
<p>Egészen át van ázva; a könnyü nyári öltöny úgy tapad termetéhez,
|
|||
|
|
mint egy Venus-szoborhoz; elszabadult hajfürtei csapzottan
|
|||
|
|
tévelyegnek keblén, vállain. Hanem arcza és szemei égnek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem láttad a keletkező zivatart, mikor elindultál?</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak téged láttalak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! milyen hidegek kezeid!</p>
|
|||
|
|
<p>– Melegítsd meg!</p>
|
|||
|
|
<p>– Mint át vagy ázva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Takarj be köpenyedbe!</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem félsz a mennydörgéstől?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nagyon félek. Szoríts magadhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>S aztán leültek egymás mellé a nyugágyra; egy köpeny takarta be
|
|||
|
|
vállaikat, egy csók beszélte el, a mit gondolnak.</p>
|
|||
|
|
<p>A nő önfeledt volt szenvedélyében; nem tudott, nem látott a
|
|||
|
|
külvilágból semmit, s aztán valahányszor a villám átfénylett az
|
|||
|
|
ablakon, a dörgés átharsogta az eget: felriadt, reszketett, futni
|
|||
|
|
akart; úgy rettegett tőle, s azután ismét felkereste menedékét a
|
|||
|
|
szerelemben, a kedves égő <span class="pagenum"><a name="Page_306"
|
|||
|
|
id="Page_306">-306-</a></span> keblén; s mentül jobban villámlott,
|
|||
|
|
mennydörgött odakinn, annál jobban kereste a rémületben túlvilági
|
|||
|
|
gyönyörét.</p>
|
|||
|
|
<p>S már nem volt az átázott öltöny többé nedves márványtermetén: a
|
|||
|
|
belül égő tűz megszárította azt.</p>
|
|||
|
|
<p>A zivatar lassan odább vonult; a távoli moraj nem zavarta már a
|
|||
|
|
közeli suttogást.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudod-e most már, hogy mennyire tud egy asszony szeretni?
|
|||
|
|
Tudod, mennyire rettegek az ég-zengéstől, mégis szembejöttem rá,
|
|||
|
|
hogy veled lehessek. Tudod, hogy ilyenkor rettegem legjobban Isten
|
|||
|
|
büntető haragját, mégis az ő mennydörgése alatt vétkezem
|
|||
|
|
szerelmemben hozzád! Hiszed-e már, hogy őrülten szeretlek?</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifju lehajtotta tenyerében homlokát s elmélázva felelt:</p>
|
|||
|
|
<p>– Nekem pedig egy sajátszerű gondolatom támadt e pillanatban. Én
|
|||
|
|
azt hiszem: te azért jöttél ez órában, ez időben, e viharban hozzám
|
|||
|
|
– mert soha sem foglak látni többet.</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy rábámult merően s félre veté előrecsúszott fürteit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hogy gondolsz ilyet?</p>
|
|||
|
|
<p>– Minden csókod azt mondta nekem: ez búcsucsók volt, azért
|
|||
|
|
forróbb, édesebb, mint valaha.</p>
|
|||
|
|
<p>– Álomjáró!</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaz! Az vagyok. De hát nem a holdasoknak adatott meg a kínzó
|
|||
|
|
előny, hogy a jövendőket megsejtsék? Te ma búcsuzni jöttél
|
|||
|
|
hozzám!</p>
|
|||
|
|
<p>– Melyik érzéked mondja ezt neked? Szemeddel láttál, füleddel
|
|||
|
|
halottál valamit?</p>
|
|||
|
|
<p>– Láttam is, hallottam is; de érzek valamit, a mit nem lát szem,
|
|||
|
|
nem hall fül. Én veszendőben vagyok te előtted.</p>
|
|||
|
|
<p>– Háládatlan!</p>
|
|||
|
|
<p>– Az nem igaz! Ha te boldog órákat adtál nekem: én egész
|
|||
|
|
életemmel fizettem érte. Mindenemmé tettelek. S ha elvesztelek,
|
|||
|
|
semmim sincsen; semmi vagyok. Te akkor is boldog vagy. Nincs
|
|||
|
|
közöttünk helyes alku. <span class="pagenum"><a name="Page_307" id=
|
|||
|
|
"Page_307">-307-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Tihamér! – Valld meg, mi nyugtalanít?</p>
|
|||
|
|
<p>– Te! Arczod, tekinteted, kezed reszketése; a sóhaj, mely
|
|||
|
|
kebledből kitör; a köny, mely szemedben vágyakat árul el; az ajk,
|
|||
|
|
mely elnémul ajkam alatt, mind azt mondja, hogy valaki áll
|
|||
|
|
közöttünk. Midőn engem ölelsz, azt öleled; mídőn szemembe nézesz,
|
|||
|
|
az ő szemét látod; mikor megcsókolsz, őt csókolod. Egy alak áll
|
|||
|
|
közöttünk, a kit én szeretnék megölni – ha tudnám.</p>
|
|||
|
|
<p>– Te bohó vagy! – szólt a hölgy, és lesütötte szemét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne mondd azt! Te tudod, hogy én a szívedbe látok. Hasztalan
|
|||
|
|
tanulmányoztam volna én éveken át minden gondolatát lelkednek,
|
|||
|
|
minden mozzanatát szeszélyednek, és még se ismernélek?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez jutalmam, a miért itt vagyok? szólt szomorú szemrehányással
|
|||
|
|
a hölgy.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! Leona, ma nem volt jó hozzám jönnöd. Csak ma ne!
|
|||
|
|
Szerelmedben volt valami, a mi hasonlít a boszuálláshoz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem értelek!</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! nagyon is értesz. És én rettegek miattad. Leona! Olyan hű
|
|||
|
|
ebet, mint én, nem találsz a föld kerekén sehol. Egész életemet
|
|||
|
|
annak áldoztam fel, hogy egy boldogító bűnnek rabja legyek. E bűn
|
|||
|
|
rabja voltál te is. Légy hű hozzá! mert ha az erényedet csalod meg,
|
|||
|
|
kibékülhetsz vele; de ha a bűnödet csalod meg, kivel békülsz ki
|
|||
|
|
akkor?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mindig homályosabbak előttem talányaid.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor ne fejtsd meg őket. Mondd, hogy nincs igazam; taposs el,
|
|||
|
|
gúnyolj ki, csak igazad legyen: az nekem jól fog esni. Nevezz magad
|
|||
|
|
előtt bolondnak. Csak azt ne felejtsd el, hogy a te bolondod
|
|||
|
|
vagyok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Édes szerelmes bolondom!</p>
|
|||
|
|
<p>Egy elkésett mennydörgés kényszeríté a megrettent hölgyet ismét
|
|||
|
|
menedékét keresni; egy köpeny fedte vállaikat, egy csók beszélt
|
|||
|
|
gondolataikról, de végbúcsuról az nem beszélt többet.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p><span class="pagenum"><a name="Page_308" id=
|
|||
|
|
"Page_308">-308-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Másnap azután, hogy Elemér meglátogatta Malvinát, Lemming úr úgy
|
|||
|
|
beszédközben tudatá nejével, hogy Harter Elemér már el is utazott
|
|||
|
|
Bécsbe; elintézendő ügyeit barátjára, Béltekyre bízta. Bélteky el
|
|||
|
|
is jött és beszélt sok mindenfélét. Lemming úr meghívta Elemért,
|
|||
|
|
hogy legalább estére tisztelje meg házát egy kis barátságos soupé
|
|||
|
|
elköltésével, de nem fogadta el: még az éjjel akar utazni. Fut
|
|||
|
|
Pestről.</p>
|
|||
|
|
<p>De hát miért fut! Ki elől fut!</p>
|
|||
|
|
<p>A szokott angol leczkére feljött Ilonka Lemmingnéhez.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné igen meglepettnek mutatta magát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én azt hittem, hogy ön már több leczkét adni nem jön el
|
|||
|
|
hozzám.</p>
|
|||
|
|
<p>– Miért tetszett azt hinni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nos, önnek édes anyja mondta nekem, a gazdasszonyok ülésén
|
|||
|
|
jöttünk össze: hogy kegyed kezét másnap megkéri Bélteky. Ez a
|
|||
|
|
másnap tegnap volt. Én igen természetesnek találom, hogy egy oly
|
|||
|
|
kitünő gentleman jegyese azontul pénzért leczkéket senkinek sem
|
|||
|
|
adhat, s miután kegyed tegnap csakugyan nem jött el, azt hittem,
|
|||
|
|
hogy az ügy rendben van. Ön jegyet váltott Béltekyvel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem váltottam, asszonyom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Anyja mint bizonyost mondta nekem.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka arcza égett. A szégyen tiltotta neki, hogy megvallja az
|
|||
|
|
igazat, úgy, a hogy történt. Hogy mondja el azt egy fiatal leány
|
|||
|
|
magáról: «Kérőm nem jött el: ott hagyott, lemondott rólam?» A
|
|||
|
|
helyett azt felelte, a minek tán történni kellett volna:</p>
|
|||
|
|
<p>– Én visszautasítottam őt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Üm! Ugy-e?</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina ajkába harapott, s öldöklő szemekkel tekinte végig a
|
|||
|
|
leányon, sokáig arczán feledve vizsgáló szemét. Nem talált rajta
|
|||
|
|
semmit abból, a mit keresett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kedves Ilon! Hadd szóljak én önnek egy bizalmas szót. Vegye
|
|||
|
|
azt tőlem úgy, mint legjobb barátnőjétől. Bélteky már itt volt, és
|
|||
|
|
férjemmel mindenfélét fecsegett, a <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_309" id="Page_309">-309-</a></span> hogy férfiak szoktak
|
|||
|
|
egymás között. Én rájöttem a dolog igazi bibéjére, a mi önök
|
|||
|
|
egybekelését akadályozza. Ne nehezteljen azért, a mit mondok. Ön
|
|||
|
|
azt mondja, kiadtam a kérőmön. Én tudom, hogy a kérő bátortalan
|
|||
|
|
volt megtenni az első lépést.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne piruljon ezért el kedvesem; az ön helyzetében minden leány,
|
|||
|
|
a ki becsületére büszke, azt fogná mondani: én adtam ki rajta. Ez
|
|||
|
|
nekünk gyöngéknek a mi előjogunk. Bélteky pedig igen jó ember és
|
|||
|
|
nagyon szereti önt; de fél a házasságtól, azért, mert ő kezdő
|
|||
|
|
ember. Kegyed pedig szegény leány. Attól fél, hogy rangjához illően
|
|||
|
|
nem tudja feleségét eltartani.</p>
|
|||
|
|
<p>– Elhiszem, asszonyom; s semmi neheztelésem nincs ellene. Neki
|
|||
|
|
igaza van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hallgasson végig. Én beszéltem Lemminggel, Lemming helyeselte
|
|||
|
|
azt, a mit mondtam neki. Lemmingnek most igen sok ügye van, a mi
|
|||
|
|
egy ügyvédnek foglalkozást adhat. Ő Béltekyt nevezetes évi
|
|||
|
|
fizetéssel fogja ügyvédül alkalmazni. Ad neki kétezer forintot.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonkának eszébe jutott, hogy ennyit kinált neki is.</p>
|
|||
|
|
<p>– A mi pedig kegyedet illeti, kedves gyermekem: azt bizza rám.
|
|||
|
|
Én magam gondoskodom kiházasítása felől. Én kegyedet úgy szeretem,
|
|||
|
|
mint saját leányomat, és mi gazdag emberek vagyunk. Lemming
|
|||
|
|
félmilliót nyert ez évben. Én tizezer forintot szántam kegyed
|
|||
|
|
kiházasítására. Meg van ön velem elégedve?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka kezet csókolt Malvinának.</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom, ön nagylelküsége hódolatra indít. Bélteky úr
|
|||
|
|
szerencséjének igen örülök; neki szívemből kivánom, hogy boldog
|
|||
|
|
legyen; de felesége nem leszek soha.</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy? – szólt kegyetlen hangnyomattal Malvina. Ez egy szóban
|
|||
|
|
annyi gyűlölet, szenvedély volt kifejezve. No hát tanuljunk
|
|||
|
|
angolul.</p>
|
|||
|
|
<p>És folyt csendesen az angol tanulmány, Malvina részéről ezuttal
|
|||
|
|
a lehető legroszabbul. Úgy látszott, mintha mindent elfelejtett
|
|||
|
|
volna. Ilonka nem győzte őt elégszer <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> figyelmeztetni a hibás
|
|||
|
|
szórakásra. Észrevehető volt rajta, hogy másutt jár a lelke.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer aztán, mikor épen valami igen egyszerű mondat
|
|||
|
|
lefordításával sehogy sem boldogult, hirtelen odafordítá arczát
|
|||
|
|
Ilonka felé s azt mondá neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudja ön már, hogy Harter Elemér hazaérkezett?</p>
|
|||
|
|
<p>Ez orgyilkos támadás volt. A döfés egészen védtelenül találta a
|
|||
|
|
gyanútlan leány keblét. Ezúttal nem bírta azt elhárítani. Vére
|
|||
|
|
elhagyta arczát, egészen elsápadt, s szemeinek riadt tekintete
|
|||
|
|
elárulá, hogy szíven van találva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tudom! rebegé; maga sem tudta, mire? s halvány arcza
|
|||
|
|
elárulá, hogy homloka szédül.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina elég kegyetlen volt végig élvezni e lelki halálküzdést.
|
|||
|
|
Mint a római messalinák, gyönyörködni kivánt sebzett áldozata
|
|||
|
|
halálküzdelmében, s csepegetett méreggel fokozta annak kínjait.</p>
|
|||
|
|
<p>Most már ő examinálta ki az angol nyelvből tanítónőjét.
|
|||
|
|
Folytatta a leczkét.</p>
|
|||
|
|
<p>És közbe-közbe elejtett egy-egy újdonságot ama közbejött
|
|||
|
|
tárgyról.</p>
|
|||
|
|
<p>«Visszajött; nem halt meg».</p>
|
|||
|
|
<p>«Szép, gyönyörű férfi lett belőle».</p>
|
|||
|
|
<p>«De büszke lett és hideg; senkit sem akar látni hajdani ismerői
|
|||
|
|
közül».</p>
|
|||
|
|
<p>«A mely nap jött, az nap el is utazott; még az országban sem
|
|||
|
|
akar maradni».</p>
|
|||
|
|
<p>Ezeket Malvina mind apródonkint adogatta elő, az angol mondatok
|
|||
|
|
szünetei között, s azután gyönyörködött benne, hogy ejt hibát
|
|||
|
|
hibára maga a tanítónő; hogy nem jutnak eszébe a legközönségesebb
|
|||
|
|
szavak; a legszokottabb tárgynak a nevéért hogy folyamodik a
|
|||
|
|
dictionnairhez, s keresi benne az R betüt a G előtt; hogy reszket
|
|||
|
|
kezében az irótoll és mást fog, mint a mit írni akar vele; s hogy
|
|||
|
|
akarja eltitkolni a lázt, a mely már minden erében elterjedt.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem engedett el neki egy másodperczet sem. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Mikor vége volt az angol órának, azt mondá Ilonkának:</p>
|
|||
|
|
<p>– Kedvesem, kegyednek valami baja van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem érzek semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Látom az arczán. Mutassa üterét, én értek ahhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>És megfogta Ilonka kézcsuklóját.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Legalább százhuszat ver egy percz alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mindig annyit szokott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mindig? Tehát ez önnél rendes állapot?</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy látom, hogy rendes, mert eddig mindig egészséges voltam
|
|||
|
|
vele.</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor, kedvesem, kegyednek jó lesz sietni a férjhezmenéssel.
|
|||
|
|
Tizennyolcz évbe járó leányoknak jó magukra vigyázni, ha az üterük
|
|||
|
|
százon felül ver.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka oly ingerült volt, hogy nem birt szokott higgadtságához
|
|||
|
|
jutni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kérem, asszonyom, ne bántson engem a férjhezmenéssel, az az én
|
|||
|
|
dolgom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezt nem jól tudja ön, kedvesem; egy leány férjhezmenetelénél
|
|||
|
|
néha csak egy ember van érdekelve, néha mind a kettő, néha három,
|
|||
|
|
néha négy.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem értem!</p>
|
|||
|
|
<p>– Lehet, hogy én azt önnek egyszer meg fogom magyarázni; de jobb
|
|||
|
|
szeretném, ha nem kivánná. Én értem, a mit mondtam.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka egy perczig szótlanul állt és összevont szemöldökkel
|
|||
|
|
nézett fel a magasba, mintha keresné a távolban az ismeretlen
|
|||
|
|
magyarázatot. Hasztalan! Oly távol volt tőle, hogy még láthatárán
|
|||
|
|
is alul esett.</p>
|
|||
|
|
<p>Az, hogy egy leány férjhez menjen valakihez, mint lehet ügye egy
|
|||
|
|
harmadiknak – és egy negyediknek?</p>
|
|||
|
|
<p>Nem talált rá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha parancsolja, asszonyom, lássunk a vívási
|
|||
|
|
tanulmányunkhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Önnek ma nem lesz biztos keze.</p>
|
|||
|
|
<p>– Honnan gondolja ön? <span class="pagenum"><a name="Page_312"
|
|||
|
|
id="Page_312">-312-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Láttam, hogy reszketett, mikor irt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! dehogy reszketett a kezem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Próbálja ezt a nevet leirni: Elemér.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka vállat vont s felvette a tollat: «Miért ne? S aztán
|
|||
|
|
leírta a tanulmány-lap szélére e nevet azokkal a finom hosszúkás
|
|||
|
|
betükkel, a miknek minden vonala oly gyöngéden simult a papirra,
|
|||
|
|
mint a virághimszál.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát menjünk a terembe!</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina, mint rendesen, bezárta a terembe vezető ajtókat, hogy
|
|||
|
|
senki se zavarhassa gyakorlataikat.</p>
|
|||
|
|
<p>Már rég idő óta nem vívtak sem rövid ruhában, sem melltakaróval,
|
|||
|
|
csupán felső ruháikat tüzték fel gombostűvel térd fölőtt, s a
|
|||
|
|
szokásos sodrony-álarczot tették fel vívás alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka kereste az álarczot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hol van az arczvédem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Sehol. Ma a nélkül fogunk vívni! szólt Malvina és odanyujtá
|
|||
|
|
neki a vítőrt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka megdöbbenve kiálta fel:</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi ez?</p>
|
|||
|
|
<p>A vítőrnek nem volt gombja, a helyett a hegye élesre volt
|
|||
|
|
köszörülve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ma valamelyikünk megöli a másikat! felelt Malvina s a neki
|
|||
|
|
szabadult szenvedélytől lihegő kebellel állt oda a leány mellé,
|
|||
|
|
jobb vállán keresztül daczosan tekintve le rá, s lábát keresztbe
|
|||
|
|
téve előtte; – «ma egyikünk meghal!»</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka csendesen csóválta a fejét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem értem ezt a tréfát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem érti, kisasszony? szólt gyilkos tekintettel a delnő, s
|
|||
|
|
szép fogai egymáshoz verődtek indulat-lázában. No hát értse meg! Te
|
|||
|
|
egy embert szeretsz, a kit nem szabad szeretned; a kit én
|
|||
|
|
szeretek.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka megdermedt e szóra. A szűz-érzet egész szemérmes
|
|||
|
|
iszonyata állta el minden idegét. Bámulva nézett a szemközt álló
|
|||
|
|
csodaszép furiára, s nem bírt lelkében <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> azzal a
|
|||
|
|
fogalommal, mely annak, a mit lát, nevet tudjon adni.</p>
|
|||
|
|
<p>Elfordítá mélyen elpirult arczát e nőtől, s kezét keblére tevé,
|
|||
|
|
mintha szívét akarná óvni e szavaktól, miknek értelme még ott nem
|
|||
|
|
visszhangzott soha.</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom! rebegé fulladozó hangon. Ezek olyan dolgok, miket
|
|||
|
|
önnek, férjes nőnek, elmondani, s nekem, hajadonnak, meghallani nem
|
|||
|
|
volna szabad.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne taníts arra engem! kiálta szenvedélyesen a delnő. Én ördög
|
|||
|
|
leszek, ha akarom; s ha te angyal akarsz lenni, annál inkább
|
|||
|
|
ellenséged! De az sem igaz! Nő vagy, mint én. Őrült vagy, mint én.
|
|||
|
|
Egyikünk sem jobb, sem rosszabb, mint a másik. Két őrült került
|
|||
|
|
össze, az történt! Te nem tudsz lemondani egy férfiról; én sem. Te
|
|||
|
|
kész vagy érte elveszteni mindent; én is. Családot, jövendőt,
|
|||
|
|
kényelmet, jó hírnevet – mindent. No, hát küzdjünk meg érte! Mert
|
|||
|
|
két ilyen őrültnek ez a kis világ szűk!</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka szívét mély szánalom fogta el e dühöngő szavak alatt;
|
|||
|
|
most már szánta ezt a nőt, mint szánnak egy beteget, kit görcsök
|
|||
|
|
kínzanak.</p>
|
|||
|
|
<p>Összefogta ölébe leeresztett két kezét, úgy nézett reá, mint egy
|
|||
|
|
kárhozottakat megtérítő őrangyal.</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom, ön nagyon szenved. Isten őrizzen meg minden nőt
|
|||
|
|
hasonló szenvedéstől. Én kivánom önnek, hogy az ég gyógyítsa meg.
|
|||
|
|
Elhiszem, hogy ez rettentő fájdalom. Hallgatni fogok arról, a mit
|
|||
|
|
ön előttem mondott. Elfelejtem. Bocsásson innen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! még szán? még gúnyolódik? Az majd a végén válik el, hogy
|
|||
|
|
melyikünk lesz a megsiratni való. Én téged megölhetnélek, ha
|
|||
|
|
akarnálak, alattomosan; megölhetném jó híredet:
|
|||
|
|
kihíresztelhetnélek, mint becstelen szerelmest; kiírthatnálak a
|
|||
|
|
világból, a melyben lélekzeni akarsz: de nekem az a munka nem
|
|||
|
|
tetszik. Én szemtől-szembe, lábat lábnak vetve, vasat vas ellen
|
|||
|
|
feszítve akarlak semmivé tenni. Fogd ezt a fegyvert! s ha van
|
|||
|
|
bátorságod őt szeretni: legyen bátorságod érte megvívni.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_314" id=
|
|||
|
|
"Page_314">-314-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ilonkában feltámadt a harag.</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom! Ön már nem őrjöngő előttem többé, hanem nevetséges
|
|||
|
|
bolond! Én nem fogok önnel egy férfiért vívni, mint fiatal diákok
|
|||
|
|
szoktak imádottaikért.</p>
|
|||
|
|
<p>S azzal odadobta Malvina lábához a vítőrt.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina hangosan dobbantott lábával.</p>
|
|||
|
|
<p>– Vedd fel rögtön azt a vítőrt!</p>
|
|||
|
|
<p>– Soha többet ez életben, asszonyom!</p>
|
|||
|
|
<p>– Vedd fel, mert leszúrlak irgalom nélkül!</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt teheti ön, ha kedve tartja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ettől nem félsz, ugy-e? mert nem hiszed. De azt el fogod
|
|||
|
|
hinni, hogy ha innen távozni akarsz, ezzel a vítőrrel kezemben
|
|||
|
|
olyan bélyeget vágok angyalképű arczodra, hogy egész életedben ott
|
|||
|
|
viseled.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt a bélyeget is örömestebb fogom viselni arczomon, mint
|
|||
|
|
viselném rajta egy bűnös szenvedély öntudatát.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a szó olaj volt a hölgy szenvedély-lángjára.</p>
|
|||
|
|
<p>Vad dühvel szökött a leánynak, a vítőrt feje fölé emelve.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka pedig ott állt előtte nyugodtan, s két összetett keze még
|
|||
|
|
mindig ölébe volt leeresztve.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a nyugodt tekintet leverte a támadást.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvinának nem volt sem fegyvere, sem szava e tiszta, nyugodt,
|
|||
|
|
szűz alakot megtámadhatni. Megállott és reszketett. Keble zihált és
|
|||
|
|
egész arcza égett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka azt vélte, hogy megengesztelheti őt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bocsásson ön engem innen, asszonyom. Nekem nincs jogom önt
|
|||
|
|
akár sérteni, akár gyógyítani. Járjon ön miattam, a merre akar;
|
|||
|
|
engem nem fog útjában találni soha. Én felfogadom önnek, hogy nem
|
|||
|
|
fogok gondolni oly emberre, a kire tán ön is gondolhat. Felfogadom,
|
|||
|
|
hogy álmomban sem látom meg azt, a kiről ön álmai beszélnek. Bírja
|
|||
|
|
ön tőlem az egész világot. Bocsásson engem innen, s én úgy
|
|||
|
|
elmegyek, hogy soha még híremet sem fogja hallani többet. Elhagyom
|
|||
|
|
ezt a várost, <span class="pagenum"><a name="Page_315" id=
|
|||
|
|
"Page_315">-315-</a></span> elhagyom ezt az országot. Elmegyek más
|
|||
|
|
hazába. Idegen nevet veszek fel. Eltagadom, hogy Magyarországon
|
|||
|
|
születtem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Mulatságos ártatlanság! gúnyolódék a delnő. Ki akar menni
|
|||
|
|
e városból, ki ez országból: mert jól tudja, hogy «ő» is elhagyta a
|
|||
|
|
várost, kiment az országból. Utána akarsz menni, ugy-e? Fel akarod
|
|||
|
|
őt ott keresni, a hol senki sem ismer? – Becstelen!</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka összerázkódott e szóra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom! E szó után többet nem beszélhetünk egymással.
|
|||
|
|
Bocsásson!</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina azonban az ajtó elé állt s elzárta az útját.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! te hasztalan fogsz utána menni. Hiába hálózod körül. Hiába
|
|||
|
|
csalogatod. Nem te őt, hanem ő fog megcsalni téged. Ne hitesd el
|
|||
|
|
magaddal, hogy egy ártatlan, szép pofácskáért valakit nőül vesznek.
|
|||
|
|
Ő téged kigúnyol, megvet, kinevet!</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonkának elfogyott a türelme.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ejh, asszonyom! ne zárja el előttem az ajtót! Ez már
|
|||
|
|
otrombaság… S azzal előre lépett az ajtó felé; a hegyes vítőrt, mit
|
|||
|
|
Malvina eléje szegzett, félre hárította puszta kézzel, s azzal
|
|||
|
|
megkapva az útját elálló hölgy karját, félretaszította azt maga
|
|||
|
|
elől, mint egy gyermeket. Hiszen aczél volt minden izma, s ha úgy
|
|||
|
|
akarta volna, összetörhette volna őt.</p>
|
|||
|
|
<p>És birtokába jutott a kilincsnek, s felnyitotta a kulcscsal az
|
|||
|
|
ajtót.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina tehetetlen dühében megragadta Ilonka ruháján a
|
|||
|
|
vállfodrot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt letépheti ön, ha akarja.</p>
|
|||
|
|
<p>De nem azt akarta letépni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ugy-e? Nem törődöl vele, akármi lesz belőled miatta? Eldobod
|
|||
|
|
magad érte, s neki indulsz a világ gúnykaczajának. Szeretni akarod
|
|||
|
|
őt, ha becstelen fogsz is lenni miatta. Az akarsz neki lenni, a mi
|
|||
|
|
volt az apjának az anyád!… <span class="pagenum"><a name="Page_316"
|
|||
|
|
id="Page_316">-316-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>… Ilonka e szóra visszafordította a kulcsot a závárba, s egy
|
|||
|
|
szökéssel az eldobott vítőrnél termett, felkapta azt, s azt mondá
|
|||
|
|
ellenfelének:</p>
|
|||
|
|
<p>– Most már én öllek meg «téged!»</p>
|
|||
|
|
<p>A nő elégülten mondá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát mégis kényszerítettelek!</p>
|
|||
|
|
<p>– No hát rajta!</p>
|
|||
|
|
<p>– Az úgy is hallatlan az ó-világban, hogy két nő vívjon meg egy
|
|||
|
|
férfi miatt. Hadd történjék meg egyszer ez is!</p>
|
|||
|
|
<p>A vítőrök kereszteződtek.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina a szenvedély vak dühével rohant a leányra, nem törődve
|
|||
|
|
saját védelmével. S Ilonka ama sértő szó után, mely kényszeríté a
|
|||
|
|
vítőrt felvennie, egy arczulköpött arkangyal kegyetlen boszúálló
|
|||
|
|
haragjával fogadá, hogy azon a rossz szíven fogja keresztülverni
|
|||
|
|
ezt a vasat, melyben ily méregkeverő gondolat megfogamzott.</p>
|
|||
|
|
<p>«Most már én öllek meg téged!»</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem azután, mikor egyszer az aczél a kezében volt, elkezdett
|
|||
|
|
eszmélni. Az aczélcsattogás magához téríté. Gondolkozott.
|
|||
|
|
Férfiaknál hadvezéri adománynak nevezik azt, mikor a viadal perczei
|
|||
|
|
alatt tér meg a szív nyugodt érverése, s míg a szem vigyáz, míg a
|
|||
|
|
kéz cselekszik, azalatt a fő gondolkodni tud s nem engedi a heves
|
|||
|
|
vérnek a vezéri szót; nem ijed, nem buzdul, nem borzad, nem dühöng:
|
|||
|
|
higgadt lesz, meglátja a távol- és közellevőt; fölötte lebeg annak,
|
|||
|
|
a mi vele történik.</p>
|
|||
|
|
<p>Ily adománya volt Ilonkának; a vívás hevélye neki visszahozta
|
|||
|
|
lelki önuralmát. Meggondolta: ha én most ez asszonyt leszúrom, a
|
|||
|
|
tett nyilvánosság elé kerül. Törvényszék elé állítanak. Ki fognak
|
|||
|
|
vallatni: miért vívtunk? okát kell adnom. Azt mondom-e: egy
|
|||
|
|
férfiért; vagy azt mondom: az anyámért? Magamat gyalázom-e meg,
|
|||
|
|
vagy anyám erényére engedek mérges lehelletet fújni? Hát lelkemen
|
|||
|
|
hogy fogom elviselni egy megölt vérét? Ha a törvényszék előtt
|
|||
|
|
kimenthetem magamat, hogy mentem ki <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> a belső biró előtt? Nem:
|
|||
|
|
én ezt az asszonyt nem ölhetem meg. De le fogom fegyverezni. – És
|
|||
|
|
akkor letérdepeltetem őt lábamhoz s úgy fog bocsánatot kérni attól,
|
|||
|
|
kit oly gonoszul bántott, s ki őt nem bántotta soha. A port fogja
|
|||
|
|
csókolni előttem, azt a port, mely a szörnyű megbántásnak tanuja
|
|||
|
|
volt. S azután megvetem és magára hagyom és keble ördögeire.</p>
|
|||
|
|
<p>Tízszer leszúrhatta volna vetélytársnőjét ez idő alatt, nem
|
|||
|
|
törődött ellene fedetlen oldalai védelmével, ki untalan csak
|
|||
|
|
ostromolt, – de nem tette. Csupán azon törekedett, hogy kiüsse
|
|||
|
|
kezéből a fegyvert.</p>
|
|||
|
|
<p>Azonban Malvina erősen marokra fogta azt, s gyanítva ellenfele
|
|||
|
|
szándékát, mindig csak egész döféseket intézett feléje, miknél a
|
|||
|
|
lefegyverzés lehetetlen.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer azután, mikor Ilonka egy kötéssel ki akarta facsarni
|
|||
|
|
ellenfele kezéből a vítőrt, az kiszabadítva fegyverét a kötésből,
|
|||
|
|
úgy döfött azzal Ilonkához, hogy a fleuret hegye mélyen belemerült
|
|||
|
|
annak keblébe, épen a váll alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint Malvina visszarántá fegyverét, a nyilt seben keresztül
|
|||
|
|
szemébe szökött a leány meleg vére.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez érzésre, e látmányra a delnő elsikoltá magát, kiesett kezéből
|
|||
|
|
a fegyver, s ő maga ájultan rogyott a megsebesített leány lábaihoz,
|
|||
|
|
hanyattvágta magát s hosszú, fekete fürtei szétbomolva terültek el
|
|||
|
|
a szőnyegen.</p>
|
|||
|
|
<p>A megsebesített hajadon pedig állva maradt, s megvetéssel nézett
|
|||
|
|
le a lábánál heverő élettelen alakra. Annak arcza sárga volt, mint
|
|||
|
|
a viasz, és szemei felett félig csukva a szempillák, keble
|
|||
|
|
mozdulatlan, és ajka nyitva. Mintha őt érte volna a haláldöfés.</p>
|
|||
|
|
<p>Megijedt a saját keze ontotta vértől, s elájult bele.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka a mosdószekrényhez sietett, hol minden alkalommal készen
|
|||
|
|
volt tartva, véletlen esetekre, a vivó-iskolák segédszere, a
|
|||
|
|
szivacs és árnica-festmény. Belemártotta a szivacsot a festménybe s
|
|||
|
|
betömte vele a keblén szúrt seb nyílását. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Csak arcza lett kissé halványabb, de járásán nem látszott meg
|
|||
|
|
semmi ingadozás.</p>
|
|||
|
|
<p>Még arra is gondja volt, hogy a két vítőr hegyeit, lábával rájuk
|
|||
|
|
lépve, letördelje s zsebébe elrejtse.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután kinyitotta a cselédséghez vezető ajtót s kiment a
|
|||
|
|
szobaleányt behívni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jőjjön be kegyed. A vívásleczkén úrnője kezében a vítőr
|
|||
|
|
elpattant, a csonkájával megsebesítette vállamat, s arra ijedtében
|
|||
|
|
elájult; menjen, segítsen rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>A cselédnek azonban nemesebb szíve volt, mint az úrhölgynek; a
|
|||
|
|
mint meglátta Ilonka ruháját vérrel összefecskendve, lelkendezve
|
|||
|
|
kiálta fel:</p>
|
|||
|
|
<p>– Jézus Mária! Bánom is én, ha elájult, majd felébred. De a
|
|||
|
|
kisasszony keresztül van szúrva. Szaladok bérkocsiért.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka nem tudta őt visszatartani; a cseléd akkorra
|
|||
|
|
visszaérkezett a bérkocsival, mire Ilonka lement a lépcsőkön, s
|
|||
|
|
azután felült mellé a kocsiba. Ott feküdhetett asszonya ájultan, a
|
|||
|
|
meddig magától fel nem ocsúdott; ő Ilonkát ápolta hazáig.</p>
|
|||
|
|
<p>Hiszen úgy szerette őt mindenki!</p>
|
|||
|
|
<p>Otthon Ilonka elmondott anyjának mindent.</p>
|
|||
|
|
<p>Mindent…</p>
|
|||
|
|
<p>Nem lehetett semmit eltitkolnia többé.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné átkozta az egész világot, az egész emberiséget,
|
|||
|
|
megsebesített leánya ágyánál. Szemrehányásokat szórt magára és a
|
|||
|
|
gondviselésre, ki még csak azt sem hagyta fenn, hogy valaki boszút
|
|||
|
|
álljon ezen istentelenségért!</p>
|
|||
|
|
<p>A férj tébolyodott, az anya beteg, a testvér még gyermek és
|
|||
|
|
siketnéma. Nincs, a ki igazságot adjon ezen a világon, egy ily
|
|||
|
|
kegyetlenül letört virágszálért!</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem a letört virágszál csak még sem hervadt el.</p>
|
|||
|
|
<p>A fiatal, egészséges vér győzött a haláldöfés felett; a vészes
|
|||
|
|
seb begyógyult. A természet nagy orvos.</p>
|
|||
|
|
<p>Két hét mulva már Ilonka felkelhetett az ágyból; a sebláz
|
|||
|
|
elmult. <span class="pagenum"><a name="Page_319" id=
|
|||
|
|
"Page_319">-319-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Még talán szebb volt, mint azelőtt. Sápadtabb, de nőiesebb volt
|
|||
|
|
arcza. Járása nem volt oly kevély, de szendébb, hajlékonyabb, mint
|
|||
|
|
eddig. Ha kérdezték tőle: fáj-e még? azt mondta: már nem, és igazat
|
|||
|
|
mondott, mert valahányszor a behegedt szúrás fájdalmát érezte,
|
|||
|
|
titkos boldogságot érzett mellette, mint a ki azzal egy nagy
|
|||
|
|
adósságot fizet le – másnak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Elmegyünk innen, leányom! bíztatá őt anyja. Elmegyünk e
|
|||
|
|
városból, ebből az országból, ez alól az ég alól, a hol ezek az
|
|||
|
|
emberek laknak. Eltemetkezünk idegen emberek közé, a hol senki sem
|
|||
|
|
ismer bennünket. Nem viszünk innen magunkkal semmit; még a
|
|||
|
|
saruinkra ragadt port sem.</p>
|
|||
|
|
<p>És úgy tettek.</p>
|
|||
|
|
<p>Még Böskét is itt hagyták. A jó leány, ki utánuk vitte a gőzösre
|
|||
|
|
holmijaikat, csak nézett utánuk a partról, míg a füstöt láthatta,
|
|||
|
|
akkor megfordult, s azt mondá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Már most én is megyek, s felkeresem a názárénusokat!</p>
|
|||
|
|
<h2>EGY KATONA, A KI RABLÓKAT FOG.</h2>
|
|||
|
|
<p>Az ismeretlen leány után nem tudakozódott senki; eltünhetett,
|
|||
|
|
elveszhetett; az ismerős delnő megmaradt a küzdtéren, mint ünnepelt
|
|||
|
|
szépség, divat-uracsoktól körülrajongva, fiatal tárczairóktól
|
|||
|
|
megénekelve. Nem eshetett meg lóverseny, császárfürdői dalidó a
|
|||
|
|
nélkül, hogy öltözéke le ne lett volna irva. Valami fogékony keblű
|
|||
|
|
ujdondász azt is feljegyezte róla, hogy a legutolsó estélyen oly
|
|||
|
|
pompás gyöngyöket viselt, hogy szebbeket még csiga könyje nem
|
|||
|
|
teremtett.</p>
|
|||
|
|
<p>Jól találtad, becsületes hírharangozó; annak a nagy csigának a
|
|||
|
|
könyjéből termettek e gyöngyök, mely nem tud élni, ha házából
|
|||
|
|
kiveszik; mi itt a tenger fenekén magyar népnek is nevezzük ezt a
|
|||
|
|
kagylót, mely gyöngyöket <span class="pagenum"><a name="Page_320"
|
|||
|
|
id="Page_320">-320-</a></span> terem, mikor kínoztatik. – A szép
|
|||
|
|
asszonyság minden gyöngyszeme ezer meg ezer nyomorult könyjéből
|
|||
|
|
támadott; síró gyermekek könyjeiből, kik hiába imádkoznak a
|
|||
|
|
mindennapi kenyérért; a ti kenyeretek nem jöhet ma, mert az ma egy
|
|||
|
|
szép asszony hófehér nyakán tánczol.</p>
|
|||
|
|
<p>Ragyogj velük, szép amazon!</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald százados ez idő szerint valamelyik alföldi magyar
|
|||
|
|
városban tanyázott csapatjával.</p>
|
|||
|
|
<p>A nyomor zenithjén jártak már a rossz csillagok. Itt-amott az is
|
|||
|
|
hallatszott, hogy a megéhezett emberek rabolnak. Onnan vesznek, a
|
|||
|
|
hol kapnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy szép napon a maga előljáróságától azt a parancsot kapta
|
|||
|
|
Föhnwald, hogy abban a megyében, a hol ő fekszik, ki levén hirdetve
|
|||
|
|
a rögtönitélő biróság, ő is lásson utána a rablóvadászatnak; a hol
|
|||
|
|
erdőn, mezőn, tanyán, falun, városban, úton, pinczében megtalál egy
|
|||
|
|
rablót: fogja meg, kösse meg, lőjje meg, hozza be élve vagy halva.
|
|||
|
|
Ne kiméljen senkit, ha szűrben, ha selyemposztóban jár, orgazdát,
|
|||
|
|
tolvajrejtegetőt egybevegyen magával a rablóval; ne válogasson se
|
|||
|
|
kicsinyt, se nagyot, se urat, se parasztot; legyen
|
|||
|
|
irgalom-nemismerő mindenki iránt.</p>
|
|||
|
|
<p>«Auch eine schöne Gegend!» mondá magában Föhnwald, és zsebébe
|
|||
|
|
tette a felsőbbségi meghagyást.</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr sokat utazott ez idő szerint.</p>
|
|||
|
|
<p>Hja! bizony a százezreket megérdemelni nem jár fáradság
|
|||
|
|
nélkül.</p>
|
|||
|
|
<p>A vállalat sok járás-keléssel van összekötve.</p>
|
|||
|
|
<p>Az egész nyereség többfelé oszlott meg; egyes vállalkozónak
|
|||
|
|
ugyan rajta kellett lenni, hogy a mit elvesztett a réven, megnyerje
|
|||
|
|
a vámon! <span class="pagenum"><a name="Page_321" id=
|
|||
|
|
"Page_321">-321-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Aztán az embernek főkép arra kell ügyelni, hogy valami panasz
|
|||
|
|
véletlenül ki ne pattanjon.</p>
|
|||
|
|
<p>A panaszoknak ugyan a mostani időjárás nem igen kedvező. Ha
|
|||
|
|
valamelyik parasztnak kedve találna kerekedni a lamentálásra, hogy
|
|||
|
|
ő ocsut kapott buza helyett: csak lesz esze az előljáróságnak, hogy
|
|||
|
|
szép szerével lecsendesíti; ujságba pedig be nem adhatja panaszát,
|
|||
|
|
mert annak az iktatási díja hat hónaptól egy esztendeig terjedő
|
|||
|
|
börtön. Azt már tudják az ujságirók, hogy az a «csendháborítás»
|
|||
|
|
rovata alá esik, s őrizkednek a hadi-törvényszéktől leczkét venni.
|
|||
|
|
S ha akad itt-ott előljáró, a ki azt hiszi, hogy neki megbocsátják
|
|||
|
|
azt az érdemét, ha a pórul járt paraszt ügyében felmegy panaszkodni
|
|||
|
|
Budára, azt az ember útközben elfogja, nyomatékos indokkal
|
|||
|
|
megnyugtatja, visszatereli; ha nem hajt a szép szóra, engedi
|
|||
|
|
eltévedni abban az erdőben, a minek «hivatalszoba» a neve, míg
|
|||
|
|
végre a vándor rátalál az igazira, a kinek lelke szerint
|
|||
|
|
elmondhatja minden keserűségét: hogyan szedik rá, milyen
|
|||
|
|
istentelenül pusztítják azt a szegény éhes, rongyos embert odakinn!
|
|||
|
|
ez igazi ember, a ki panaszát végighallgatja, Harter Nándor lesz;
|
|||
|
|
az azután majd segít a dolgán, ne féljen semmit. Ha pedig
|
|||
|
|
épenséggel oly életrevaló és ügyes ember akad, a ki egész Bécsig
|
|||
|
|
elviszi a panaszszal telt tarisznyát: az meg épen eltalálta az
|
|||
|
|
üdvösség kapuját, ott a vállát is megveregetik, számot is írnak a
|
|||
|
|
panaszlevelére; azt azután leküldik a maga útján – Harter
|
|||
|
|
Nándornak, hogy tartson e tárgyban szigorú vizsgálatot, s akkor
|
|||
|
|
aztán a panaszkodó egészen meg lehet nyugosztalva a felől, hogy
|
|||
|
|
most olyan ember kezébe jutott az ügye, a ki majd igazságot
|
|||
|
|
szolgáltat az ő szegény fejének. Csak várja békével!</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úrnak tehát sok dolga volt, hogy becsülettel megfeleljen
|
|||
|
|
feladatának.</p>
|
|||
|
|
<p>Épen egy nagy alföldi városban volt a kölcsöngabonaosztásnak
|
|||
|
|
ideje. Mint vetőmag, elkésett már az; de a kormány elrendelé, hogy
|
|||
|
|
az éhezőknek még azonfelül is kell <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_322" id="Page_322">-322-</a></span> élelmiszereket osztani,
|
|||
|
|
tisztességes kölcsönképen; ma aláirnak öt forintot egy mérő
|
|||
|
|
buzáért; aratás után aztán harmadfél mérőnek az árából
|
|||
|
|
visszafizethetik azt könnyen.</p>
|
|||
|
|
<p>Abban a városban volt egy alkusza Lemming úrnak. Azt meg
|
|||
|
|
Hameternek hítták. Bánom is én, akárminek hítták.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint Lemming úr megérkezett a vendéglőbe, felkereste az
|
|||
|
|
alkusz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt vannak a szekerek!</p>
|
|||
|
|
<p>– Megkapta ön a buzát? Hogy vette?</p>
|
|||
|
|
<p>– Olcsóbban, mint rám volt bízva. Harmadfél forinton.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az képtelenség! Annak már nem lehet buza-alakja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tessék megnézni a mustrát!</p>
|
|||
|
|
<p>Az alkusz egy vászon-zacskóból kitöltötte az asztalra a
|
|||
|
|
mutatványszemeket.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr elbámult.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hisz ennél szebb buzát a londoni ipartárlaton sem mutogattak,
|
|||
|
|
hisz ez van kilenczvenöt fontos.</p>
|
|||
|
|
<p>Szép, piros, nehéz buza volt az. Száznyolcz fontos!</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát hogy vehette ön ezt harmadfél forinton, mikor négyen is
|
|||
|
|
alig kapjuk a selejtesebbet?</p>
|
|||
|
|
<p>– Valami hibája van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi hibája lehet? Nem képzelem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az a hibája van, hogy hat óráig hevert a viz fenekén. Az a
|
|||
|
|
kereskedő, a ki tegnapelőtt nem adta négy forinton alól, a mint
|
|||
|
|
felvontatta a hajóját, tőkére ment vele; a hajó elsűlyedt, a buza
|
|||
|
|
átázott, azonban közel volt a parthoz, fél nap alatt kihordták,
|
|||
|
|
megszárították; hanem a kereskedő kénytelen volt rögtön túladni
|
|||
|
|
rajta, a hogy veszik. Meg is ölelt, mikor harmadfél forintért az
|
|||
|
|
egész szállítmányát elvállaltam. Más senki ennek hasznát nem
|
|||
|
|
veheti: mert ez holnapután csirázni fog; mi még kioszthatjuk azt
|
|||
|
|
ma. Igaz ugyan, hogy vasárnap van, de a szegényekkel jót tenni
|
|||
|
|
vasárnap is lehet. Ha rögtön megörletik, ragacsos, csirizes lisztet
|
|||
|
|
kapnak ugyan belőle, de megeszik azok azt, nem halnak meg tőle; ha
|
|||
|
|
holnap <span class="pagenum"><a name="Page_323" id=
|
|||
|
|
"Page_323">-323-</a></span> észreveszik is, hogy mi baja van a
|
|||
|
|
buzának, akkor már beszélhetnek; ma a bőrükből bújnak ki örömükben,
|
|||
|
|
ha meglátják. Olyan minden szem, mint ha üvegből volna.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön ügyes ember.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr megdicsérte az alkuszt, kifizette neki, a mit
|
|||
|
|
megszolgált, s azzal rábízta, hogy legyen jelen a gabona
|
|||
|
|
kiosztásánál.</p>
|
|||
|
|
<p>A szekerek ott álltak már a piacz közepén, a hatóság értesítve
|
|||
|
|
volt az osztásról; az embereknek a mint kijöttek a templomból,
|
|||
|
|
dobszó mellett tudtukra adatott, hogy itt a kenyérnek való, kinek
|
|||
|
|
mennyi kell belőle?</p>
|
|||
|
|
<p>Délig el is volt osztva minden. Ki-ki vitte haza magával, a mit
|
|||
|
|
kölcsön elvállalt, ki talyigán, ki a hátán.</p>
|
|||
|
|
<p>A gondviselés azonban megőrizte a szegény embereket attól, hogy
|
|||
|
|
ez egészségtelen gabona kenyerével még nyavalyát is vonjanak
|
|||
|
|
magukra; értem t. i. a polgári gondviselést.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor a hívek hazaértek a buza-osztozásból, ugyanakkor már ott
|
|||
|
|
várt mindeniknek a házánál két-három darab fekete-harisnyás katona,
|
|||
|
|
kit a fentisztelt czivil gondviselés épen akkorra rendelt oda,
|
|||
|
|
adóbehajtás végett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezuttal csakugyan nem mondhatta senki, hogy nincs miből leróni
|
|||
|
|
az adóját, mert épen akkor vitte haza a kölcsön kapott buzát. Tehát
|
|||
|
|
van.</p>
|
|||
|
|
<p>A jámbor emberek aztán rajtamentek az adóbekergető biztosra, kit
|
|||
|
|
jó hirnevéből nekünk is van már szerencsénk ismerhetni: Gierig
|
|||
|
|
urra, s az okosabbak közülök szörnyen mutogatták neki a kormány
|
|||
|
|
hivatalos lapjából azt a helytartósági rendeletet, mely meghagyja,
|
|||
|
|
hogy az inséges helyeken nem szabad az adót kényszerítve behajtani.
|
|||
|
|
Ott olvasható az ma is; tanúlságos adalék egy gyöngyidőszak
|
|||
|
|
illustratiójához.</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy még ezt el is kellett rendelni!</p>
|
|||
|
|
<p>De nagyobb dicsőség lett volna az annál, ha akadt volna valaki,
|
|||
|
|
a ki ezt a rendeletet meg is tartsa.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi nekem ez? förmedt a panaszkodókra Gierig úr, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_324" id="Page_324">-324-</a></span> s
|
|||
|
|
fricskát adott az eléje mutatott papirosnak, mintha csak le akarná
|
|||
|
|
róla peczkelni azt a furcsa bogarat; nekem a budai helytartóság nem
|
|||
|
|
közegem. Az én felsőségem a bécsi pénzügyminiszterium.</p>
|
|||
|
|
<p>– De uram! hisz épen ebben az órában adta maga a kormány ezt a
|
|||
|
|
buzát, most irtuk alá, hogy tartozunk azt visszafizetni; hát
|
|||
|
|
ugyanaz a kormány ugyanabban az órában meg elveszi tőlünk, a mit
|
|||
|
|
épen adott?</p>
|
|||
|
|
<p>– Természetesen!</p>
|
|||
|
|
<p>Ne időzzünk ennél a jelenetnél sokáig. Megtörtént ez.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr szépen összeszedette a kiosztott buzát, s ugyanazokkal
|
|||
|
|
a szekerekkel, a mik azt idáig hozták, átvitette a szomszéd
|
|||
|
|
városba; ott átadta a katonai élelmezési biztosnak, mely állomást
|
|||
|
|
ez idő szerint Konyecz úr töltött be, jutalmúl sokszoros
|
|||
|
|
érdemeiért. A két jeles úr jó vásárt csinált egymás között. Az
|
|||
|
|
exequált buza olcsó áruczikk, azonfelül is egy kis hibája van.
|
|||
|
|
Hanem jó lesz az azért még a katonának.</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>Egy szép napon aztán belép egy őrmester Föhnwald századoshoz, s
|
|||
|
|
így szól hozzá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Százados úr! Mondja meg nekem, mi ez, a mit én most itt a
|
|||
|
|
kezemben tartok?</p>
|
|||
|
|
<p>S letette eléje a névtelen valamit.</p>
|
|||
|
|
<p>Valóban névtelen valami volt. Ha megemelte az ember, súlyánál
|
|||
|
|
fogva azt hihette, hogy sajt; ha megbámulta, szinére nézve valami
|
|||
|
|
volt az a tőzeg és olajpogácsa között; ha megtapintotta,
|
|||
|
|
fogadhatott rá, hogy ernyedni kezdő aszfalt; ha megszagolta,
|
|||
|
|
eczetágyba fojtott gomba; ha megtörte, akkor millió egymásból nyuló
|
|||
|
|
selyemszál valami új találmányú gyapot-degetet mutatott be előtte,
|
|||
|
|
ha pedig annyira vitte a vakmerőséget, hogy megkóstolja, akkor
|
|||
|
|
megtudta, hogy az «kenyér».</p>
|
|||
|
|
<p>Ilyen kenyérrel tanítják a hazaszeretetre ő felsége legvitézebb
|
|||
|
|
hadseregét. <span class="pagenum"><a name="Page_325" id=
|
|||
|
|
"Page_325">-325-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald százados, hogy bebizonyítsa katonája előtt személyes
|
|||
|
|
bátorságát, valamint hogy tanusítsa készségét minden sanyarúságban
|
|||
|
|
osztozni vitézeivel, megevett, megrágott, le is nyelt egy darabot
|
|||
|
|
abból a megnevezhetlen tárgyból.</p>
|
|||
|
|
<p>És akkor így szólt:</p>
|
|||
|
|
<p>– Őrmester! vegyen ön magához négy embert töltött karabélyokkal;
|
|||
|
|
rendeljen szekeret. Én azokat a gazembereket, a kik ebben a
|
|||
|
|
kenyérben bűnösek, akárkik és akárhányan legyenek, mind vasra
|
|||
|
|
verem, és fölviszem Budára. Becsületszavamra esküszöm.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor Föhnwald ilyen dologra fogadkozott, még nem tudta, kik és
|
|||
|
|
mik akadnak a markába? mert ha tudta volna, bizonyára még egyszer
|
|||
|
|
megesküdött volna rá.</p>
|
|||
|
|
<p>Öt percz múlva ott állt négy legény, őrmester és fuvarosszekér
|
|||
|
|
az ajtaja előtt.</p>
|
|||
|
|
<p>Legelőször is elindúlt a tábori sütőt fölkeresni.</p>
|
|||
|
|
<p>A katonakenyerek nagy része még ott hevert az élelmi tárban. A
|
|||
|
|
mint egymásra voltak rakva, a legalsónak folyott a leve. Közelíteni
|
|||
|
|
is merészség volt a fojtó bűz miatt feléjük.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön a porkolábhoz fog menni! szólt Föhnwald a sütőhöz; majd
|
|||
|
|
azután a katonai törvényszék fog ön felett itélni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom, százados úr! felelt a sütő. A kenyerek rosszul ütöttek
|
|||
|
|
ki, magam sem tagadom; egyébiránt én csak olyan lisztből süthettem,
|
|||
|
|
a milyent a molnár ideküldött.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az ön hibája volt, ha látta, hogy rossz a liszt, és mindjárt
|
|||
|
|
föl nem jelentette. Majd mentse magát a törvényszék előtt.</p>
|
|||
|
|
<p>A sütőt a porkolábnak kölcsönözték, s azzal mentek a
|
|||
|
|
molnárhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald a kenyér-corpus-delictin kivül egy tarisznya lisztet is
|
|||
|
|
vitt magával.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mi tetszik, uram? kérdé a molnár a szokatlan látogatótól.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_326" id=
|
|||
|
|
"Page_326">-326-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Nekem tetszik önt elfogatnom, azért, hogy ilyen lisztet őrölt
|
|||
|
|
a katonáim számára.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én csak olyan lisztet őrölhetek, a milyen buzát nekem adnak.
|
|||
|
|
Az önök élelmezési biztosa csirás, dohos buzát küldött ide; biz
|
|||
|
|
abból csak csiriz lesz aztán. Az önök buzája mind egy szemig valami
|
|||
|
|
elsülyedt hajóról való kárbaveszett portéka.</p>
|
|||
|
|
<p>– Önnek, meglehet, hogy igaza van az élelmezési biztos
|
|||
|
|
irányában; azt majd igazítsa el vele: hanem én önt is mindenesetre
|
|||
|
|
elfogatom. Tessék felülni a szekérre!</p>
|
|||
|
|
<p>– Megyek, uram! Fogtak el engem már külömb dologért is. Ültem én
|
|||
|
|
már odabenn furcsább állapotok miatt is; majd kieresztenek, ha
|
|||
|
|
megunnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald még mindig az aprajánál volt a vallatásnak. Ezek azok
|
|||
|
|
az apró legyek, a kiket a pókháló megfog; de majd jönnek mindjárt a
|
|||
|
|
dongók és darazsak, kik a törvények pókhálóján keresztűl-kasul
|
|||
|
|
járnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Este volt, mire a malomtól az élelmezési biztos lakáig
|
|||
|
|
visszakerült. Konyecz úr után kérdezősködve, azt felelték neki,
|
|||
|
|
hogy az már elment vacsorálni.</p>
|
|||
|
|
<p>Utána küldött, hogy jőjjön haza.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr meg akarta mutatni, hogy ő most milyen nagy úr, s
|
|||
|
|
csak azért is megvárakoztatja a kapitányt. Nem sejtette, minő
|
|||
|
|
fergeteg tornyosúl a feje felett?</p>
|
|||
|
|
<p>Jó félóra múlva került elő. Vigan fütyörészve jött, félrecsapta
|
|||
|
|
a sipkáját; erős borokat ivott a vendéglőben.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön nagyon megvárakoztatott; veté szemére a százados.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr impertinensül mosolygott a szemébe, s nem szólt rá
|
|||
|
|
semmit. Be akart vele menni a szobába.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem megyünk oda. A raktárt akarom látni; kérem felnyitni az
|
|||
|
|
ajtaját.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr meghökkent.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit akar ön ott?</p>
|
|||
|
|
<p>– Meg akarom látni azt a buzát, a melyikből ez a kenyér készült.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_327" id=
|
|||
|
|
"Page_327">-327-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Azzal odatartá Konyecz úr orra alá az oldaltáskájából kivett
|
|||
|
|
süteményt.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz úr négyszer is színt és arczot váltott e látmányra; hol
|
|||
|
|
vigyorgott, hol elsápadt; utoljára is azt vélte, hogy legjobban
|
|||
|
|
kisegít innen egy kis rendszeres arczátlanság.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát… hát nem jó kenyér ez? Mi baja van ennek a kenyérnek? Most
|
|||
|
|
még igen fris, hát puha; a legfinomabb buzából van, becsületemre!
|
|||
|
|
Csak mindig ilyen kenyeret kapnának a katonák a táborban!
|
|||
|
|
Becsületemre! Nagyon jó kenyér ez, kapitány úr. Becsületemre!</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald azonban egy olyan mozdúlatot tett a kezében tartott
|
|||
|
|
kenyérrel, mintha a fejéhez akarná azt vágni a magasztalónak. Az
|
|||
|
|
hátra is hőkölt.</p>
|
|||
|
|
<p>De csak még sem tette azt Föhnwald. Elégnek tartá nagy nyersen
|
|||
|
|
közbekiáltani:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez a kenyér a kutyának sem való! Akarom látni a buzát, a miből
|
|||
|
|
ön ezt sütteti. Hol a raktár kulcsa?</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz urat csak a merész ellenállás mentheté meg, ha
|
|||
|
|
megmentheté valami.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azzal én önnek nem tartozom! pattogott vissza hetykén. Ön
|
|||
|
|
nekem sem előljáróm, sem ellenörzőm. Ha panasza van ellenem, adja
|
|||
|
|
be az élelmezési főfelügyelőségnek. Ön parancsol a katonáinak, de
|
|||
|
|
nekem nem.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald tehát parancsolt a katonáinak:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezt az embert vasra kell verni; aztán el kell tőle venni a
|
|||
|
|
kulcsait.</p>
|
|||
|
|
<p>Azok ugyan hirtelen szót fogadtak.</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz bort ivott, dühös volt, ellenszegült; a miből aztán az
|
|||
|
|
lett, hogy meg is tépázták, meg is kötözték.</p>
|
|||
|
|
<p>Az erővel elvett kulcsok egyikével felnyitotta Föhnwald a
|
|||
|
|
raktár-ajtót.</p>
|
|||
|
|
<p>Elszörnyedve jött ki onnan.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy csomó buzát, a mint kimarkolta azt a zsákból, odatartott a
|
|||
|
|
meglánczolt biztos szeme elé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Van önnek erre valami mentsége? <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_328" id="Page_328">-328-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Az undok káromkodással válaszolt neki vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jobb lesz pedig önnek imádkozni, mint káromkodni; mert holnap
|
|||
|
|
függni fog.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen! kiáltá tajtékzó ajakkal a fogoly; a kis tolvajokat
|
|||
|
|
felakasztják, régen tudom azt, a nagyokat pedig futni engedik.
|
|||
|
|
Önnek van kurázsija megfogatni az ilyen apró szegény ördögöt, mint
|
|||
|
|
én; de följebb nem mer kereskedni. Nekem ezt a buzát helyembe
|
|||
|
|
küldték; maga a főbiztos adta át a mint összeszedte az execución.
|
|||
|
|
Mit tehetek én arról, ha a gaz paraszt megnedvesítette a buzáját,
|
|||
|
|
mikor exequálták, hogy nekünk kárt tegyen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Legyen ön az iránt megnyugodva, hogy a ki ebben a dologban
|
|||
|
|
bűnös, azt én mind ön mellé fogom kötöztetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó lesz, nagyon jó lesz! Csak tessék feljebb kereskedni. Ott
|
|||
|
|
van Gierig úr, végezzen azzal, ha tud. Annak menjen neki, ha mer.
|
|||
|
|
Úgy-e abba nem mer belekötni?</p>
|
|||
|
|
<p>Konyecz jó taktikának tartotta Gierig urat tolni maga elé,
|
|||
|
|
gondolva, hogy az megszentelt fejű ember; a szava többet ér
|
|||
|
|
Bécsben, mint száz lovaskapitányé; az már egyszer leszállította
|
|||
|
|
Föhnwald urat a nyeregből, majd most is elbánik vele; csak annak
|
|||
|
|
menjen neki.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald nem felelt neki többet.</p>
|
|||
|
|
<p>A buzából is megtöltetett egy tarisznyát, s azt őrmesterére
|
|||
|
|
bizta; a raktárt ismét bezárta, az ajtaját háromszorosan
|
|||
|
|
lepecsételé, és őrt állított eléje.</p>
|
|||
|
|
<p>– Már most hol lakik Gierig úr?</p>
|
|||
|
|
<p>Magánháznál, természetesen, mint mindig. Egy új szóval
|
|||
|
|
szaporította szótárunkat: «Kényszer-vendégszeretet».</p>
|
|||
|
|
<p>Már feküdt a jó úr és aludt, mikor késő éjjel látogatására ment
|
|||
|
|
Föhnwald. El nem tudta gondolni, mi baja lehet annak vele ilyen
|
|||
|
|
órában? Nem halaszthatná reggelre?</p>
|
|||
|
|
<p>De Föhnwald nagyon sürgette az értekezést, s fel kellett
|
|||
|
|
czihelődni a kedvéért.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nos, mi baj van, százados úr? Nem szokott ön ilyenkor aludni?
|
|||
|
|
Én nagyon álmos vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_329"
|
|||
|
|
id="Page_329">-329-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Majd segíteni fogok rajta, hogy ne legyen az. Én azért jöttem
|
|||
|
|
ide, hogy önt elfogjam.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr nagyot bámult erre a szóra, s csodálatosan csóválta a
|
|||
|
|
fejét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön most jön valami jó vacsoráról, százados úr, ugy-e?</p>
|
|||
|
|
<p>– Jónak nem mondhatom! felelt Föhnwald sértetlenűl, mert nem
|
|||
|
|
vacsoráltam egyebet, mint egy darabot ebből a kenyérből, a mit a
|
|||
|
|
katonáim számára sütöttek. Nézze ön, ez gyilkos méreg. Elfogattam a
|
|||
|
|
tábori sütőt; az a molnárra utalt, ki a lisztet őrölte. Ime, itt e
|
|||
|
|
dobozban a mutatvány a lisztből. A molnár az élelmezési biztossal
|
|||
|
|
mentette ki magát, ki a buzát küldte neki. Azt is elfogattam. E
|
|||
|
|
másik dobozban látja ön a buzát, a mi a katonai raktárba került. A
|
|||
|
|
biztos azt mondá, hogy ezt a buzát ön küldte neki; igaz-e ez, vagy
|
|||
|
|
nem?</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr fölpattant szörnyű haraggal.</p>
|
|||
|
|
<p>– De mi közöm nekem mindehhez a sok ostobasághoz, a mit ön nekem
|
|||
|
|
itt össze-vissza mesél? Mi bajom nekem azzal, hogy önök mit esznek,
|
|||
|
|
mit nem esznek? S hogy mer ön engem akármi dologért felelősségre
|
|||
|
|
vonni? Ki adta önnek ehhez a jogot? mi?</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr ugyan dühösen állt szembe Föhnwalddal, két nagy papucs
|
|||
|
|
volt a lábán, azok csak úgy csattogtak, mikor eléje toporzékolt.
|
|||
|
|
Föhnwald pedig nagy hidegvérrel vonta elő belső zsebéből a hozzá
|
|||
|
|
küldött felsőbbségi parancsot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt a rendelet a kezemben, uram, melynél fogva én, Föhnwald
|
|||
|
|
százados megbizatom, hogy minden, e megyében megkapható rablókat,
|
|||
|
|
tolvajokat s azoknak orgazdáit, czinkosait, a hol találom,
|
|||
|
|
elfogjam, beszolgáltassam, nem válogatva személyökben, ki úr, ki
|
|||
|
|
paraszt? akár szűrben, akár selyem-kabátban jár, akár pusztán, akár
|
|||
|
|
kastélyban lakik: mindenütt elfogjam, lánczra verjem, tömlöczbe
|
|||
|
|
vessem. És én ezen parancsnál fogva elfogom önt és czinkostársait,
|
|||
|
|
a kik kilopják a nép szájából az alamizsnafalatot; mérget csinálnak
|
|||
|
|
belőle, s úgy adják a katonának <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_330" id="Page_330">-330-</a></span> enni; kik elrabolják az
|
|||
|
|
uralkodótól a nép szeretetét, kilopják a törvényből az igazságot, s
|
|||
|
|
még a fegyvernek az élét is letörik s ellopják. Én rablókat
|
|||
|
|
hajhászni küldettem! Teljesítem a megbízást s elfogom önöket mind.
|
|||
|
|
Katona vagyok; keresztűl vágom magamat mindenen. Meglehet, hogy
|
|||
|
|
ezért azt fogják mondani, hogy félreértettem valamit, de katonai
|
|||
|
|
parolámra fogadom, hogy csuffá teszek mindenkit, a ki ebbe a rút
|
|||
|
|
dologba belekeveredett, s megteszem azt!</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig elsápadt; látta, hogy ellenfele most már veszedelmessé
|
|||
|
|
kezd rá nézve válni. A támadóból védelmi helyzetbe tette magát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én itt hivatalból járok, s hivatalos kötelességemet
|
|||
|
|
végzem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az sem igaz! Önnek nem volna szabad ott járni és kobozni, a
|
|||
|
|
hol inség van. Világos parancs van az ellen az ország legfelsőbb
|
|||
|
|
hatóságától. Ez azonban csak kegyetlenség, csak zsarnokság; hanem
|
|||
|
|
itt rablásról is van szó. Ön azt a gabonát, a mit az élelmezési
|
|||
|
|
biztosnak átadott, nem kaphatta adó fejében, mert az egy elmerűlt
|
|||
|
|
hajó szállítmánya mind. Önnek az exequált buzát ki kellett
|
|||
|
|
cserélnie egy ilyen veszendőbe ment szemétért.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr abban érezte magát megfogatva, a miben tökéletesen
|
|||
|
|
ártatlan volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram, én esküszöm önnek, hogy ez nem úgy van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Talán minden ember összebeszélt, hogy elébb beáztassa a
|
|||
|
|
gabonát, a mit ön elvisz tőlük adó fejében! És csak épen azt, a mit
|
|||
|
|
ön visz el? És ön épen azt kereste ki minden adókötelesnél, a mi
|
|||
|
|
hibás volt? No, feleljen ön erre? Gondoljon ki valamit!</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr veszedelmesen meg volt akasztva. Pedig nem úgy volt, a
|
|||
|
|
hogy vádolták; de hogy mondja meg az igazat?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nos, uram, öltözködjék ön fel egymásután; mert én nem érek rá
|
|||
|
|
önnel itt szaporítani a szót. Egy, kettő, három! Ha nem tetszik
|
|||
|
|
önkényt, idekinn vannak a legényeim; <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_331" id="Page_331">-331-</a></span> van náluk békó is. Önnek
|
|||
|
|
a czinkosa, Konyecz, odakinn ül már a szekéren megvasalva.
|
|||
|
|
Kényszerítsem-e önt?</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig úr könyörgésre fogta a dolgot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én elismerem, hogy itt nagy bűn van elkövetve; nem tagadom,
|
|||
|
|
hogy nekem is járúlhatott hozzá hibám; de a bűnben nincs részem; az
|
|||
|
|
magas, igen magas állású uraknál kezdődik.</p>
|
|||
|
|
<p>– El fogok odáig is menni. A katona előtt nem marad zárva egy
|
|||
|
|
ajtó sem. Megyek, a meddig embert találok, akármilyen nagy ember
|
|||
|
|
lesz is, és rákiáltom a megbélyegző szót: «Ez is rabló!» Ön a
|
|||
|
|
kisebbek közé tartozik; ne vesztegettesse magára az időt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! Tekintse ön, hogy családapa vagyok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem jegyezte ön fel magának, hogy hányan mondták azt önnek
|
|||
|
|
ebben az évben: «Uram, tekintse ön, hogy családapa vagyok?» Nem
|
|||
|
|
kaczagott ön erre a szóra mindannyiszor? Jól van! Én irgalmasabb
|
|||
|
|
leszek. Nem veretem önt vasra, megengedem, hogy saját kocsiján
|
|||
|
|
kisérhessen bennünket, a hova mondani fogom; de mondja ön meg
|
|||
|
|
nekem: ki következik most ön után?</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig meg volt puhulva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Elmondok önnek mindent, kapitány úr, a hogy van. A kérdéses
|
|||
|
|
gabonát a kormány osztatta ki egy inséges város lakosainak. Én azon
|
|||
|
|
nyomban foglaltam le a kiosztottat. Ha hibás volt a gabona, az a
|
|||
|
|
vétkes, a ki azt kiosztotta. Annak a neve pedig Lemming.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lemming? Úgy tetszik, mintha hallottam volna ezt a nevet
|
|||
|
|
valaha emlegetni. Hol kapható ebből az urból?</p>
|
|||
|
|
<p>Épen itt van ebben a városban, a vendéglőben van szállva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezt is elfogatom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nagy kegyben áll a magasabb körök előtt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mégis elfogatom. Siessen ön felöltözni uram, egy katonát itt
|
|||
|
|
hagyok az ajtójában. S kérem, hagyja az ajtót nyitva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! ne tessék félni. Nem szököm meg, sem a nyakamat
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_332" id=
|
|||
|
|
"Page_332">-332-</a></span> el nem metszem addig, a míg egy fejjel
|
|||
|
|
magasabb embert tudok a hátam mögött. Elvárom ön további
|
|||
|
|
rendelkezését a legnagyobb engedelmességgel.</p>
|
|||
|
|
<p>Gierig ur meghúnyászkodásában pedig csupa merő gonoszkodás volt.
|
|||
|
|
Azzal a jó szándékkal bíztatta neki a századost Lemmingnek, hogy az
|
|||
|
|
a heveskedő katonatiszt majd most a fensőbb körök kegyenczét valami
|
|||
|
|
oly brutális megrohanással fogja megsérteni, hogy e miatt saját
|
|||
|
|
magát keveri galibába. A gabonaosztás körüli visszaélések
|
|||
|
|
köztudomású dolgok. Hanem az is köztudomású, hogy e visszaélésekbe
|
|||
|
|
Lemmingen túl még igen nagy és hatalmas emberek vannak belefonva:
|
|||
|
|
ha valami szeles kéz valahogy Lemminget torkon találja ragadni,
|
|||
|
|
egyszerre támadnak láthatatlan kezek, melyek a vakmerő
|
|||
|
|
igazságszolgáltatót lefegyverzik, földre verik, mégbénítják: azokat
|
|||
|
|
a láthatlan kezeket pedig már nem lehet felfedezni, mert azok ellen
|
|||
|
|
nem kapni sehol bizonyítékokat. És így bizonyosan a szeles katona
|
|||
|
|
fog belemaradni a hinárba, a hová senki sem küldte.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát Gierig úr egész töredelmesen vallott Lemmingre. Igen nagy
|
|||
|
|
szükség volt egy ilyen állású útitársra.</p>
|
|||
|
|
<p>Három óra tájon lehetett az idő, mikor Föhnwald a vendéglőbe
|
|||
|
|
érkezett, a hol Lemming úr kapható volt. Már pitymallott, s a
|
|||
|
|
vendéglő udvarán befogva állt Lemming úr előfogata, jeléűl annak,
|
|||
|
|
hogy az uraság igen korán szándékozik elutazni. Ugyan a vendéglő
|
|||
|
|
udvarára hozatta maga után katonai fedezet alatt Föhnwald Konyecz
|
|||
|
|
urat megvasalva a szekéren, s Gierig urat saját hintójában. A
|
|||
|
|
szemközt jövő vidéki emberek, kik a hetivásárra jöttek, ugyan
|
|||
|
|
nagyot bámultak e furcsa processión. Nem volt köztük, a ki a két
|
|||
|
|
urat személyes tapasztalatai után ne ismerte volna.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald maga felsietett Lemming úr szobájába.</p>
|
|||
|
|
<p>Az inas be akarta jelenteni. A százados mondá neki, hogy ez
|
|||
|
|
egészen szükségtelen; majd bemutatja ő mindjárt maga magát, s
|
|||
|
|
benyitott egyenesen. <span class="pagenum"><a name="Page_333" id=
|
|||
|
|
"Page_333">-333-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr már fel volt öltözve s theáját szürcsölgeté, mikor
|
|||
|
|
belépett hozzá a kapitány.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr azt hitte, hogy az idegen úr eltévedt s igen nyersen
|
|||
|
|
kérdezé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Kit tetszik keresni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Lemming urat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az én vagyok. Tessék leülni!</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem ülök le. Más dolgunk van együtt. Én Föhnwald százados
|
|||
|
|
vagyok, az itt e környéken állomásozó lovasság parancsnoka. Tegnap
|
|||
|
|
este a katonáim panaszt tettek nálam, hogy ehetetlen kenyeret
|
|||
|
|
kaptak. Meggyőződtem róla, hogy igazuk van. Utána jártam mindennek,
|
|||
|
|
elfogattam sütőt, molnárt, élelmezési biztost, most épen az
|
|||
|
|
adószedő főfőbiztost vettem őrízet alá. Mind bűnösök.</p>
|
|||
|
|
<p>– Diable! mormogá Lemming úr, s csendesen kihörpinté csészéjéből
|
|||
|
|
theája maradékát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem lehetett tagadniok. A bizonyítékok itt vannak nálam: a
|
|||
|
|
kenyér, a liszt, a buza. A mi még az utóbbiból megvan, azt
|
|||
|
|
lepecsételve őriztetem a raktárban.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr hozzáfogott egy lágy tojás feltöréséhez.</p>
|
|||
|
|
<p>– S mit fog ön most ezekkel az emberekkel kezdeni, a kiket ilyen
|
|||
|
|
szépen rakásra fogott?</p>
|
|||
|
|
<p>– Még nincsenek mind együtt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szappermán! Még több is lesz? S ha mind megfogta őket?</p>
|
|||
|
|
<p>– Akkor felviszem őket Budára a helytartósághoz s olyan lármát
|
|||
|
|
csapok, hogy a félvilág meghallja.</p>
|
|||
|
|
<p>– S szabad megtudnom, mennyiben érdekel engemet ez a történet, a
|
|||
|
|
mit kapitány úr most velem közölni sziveskedett?</p>
|
|||
|
|
<p>– A legutolsó elfogott, ki az adóbehajtó biztos, azt vallotta
|
|||
|
|
előttem, hogy ő azt az emberhasználatra nem fordítható buzát, a mit
|
|||
|
|
katonáimnak adott, mint adóhátralékot gyűjtötte fel a szomszéd
|
|||
|
|
városban, a hol azt ön, Lemming úr, osztatta ki, mint kormányi
|
|||
|
|
segélyt. Ön pedig <span class="pagenum"><a name="Page_334" id=
|
|||
|
|
"Page_334">-334-</a></span> vásárolta azt egy megmerűlt hajóról,
|
|||
|
|
melynek gazdája kénytelen volt ázott gabonájától potom áron
|
|||
|
|
menekülni.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr úgy találta, hogy mégis nagyon keményre van megfőzve
|
|||
|
|
az a tojás, nem lehet már megenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Gondolta pedig magában: «Ahán! Itt van már megint egy ember, a
|
|||
|
|
kinek be kell dugni a száját». S csendesen becsülgette magában az
|
|||
|
|
előtte álló kaliberét, vajjon mennyivel lesz tele.</p>
|
|||
|
|
<p>Azért még föl sem kelt helyéről; hadd álljon az a másik, ha neki
|
|||
|
|
úgy tetszik.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudja ön, kapitány úr; ilyen félreértések megtörténnek. Sajnos
|
|||
|
|
dolog. Az ember maga nem lehet mindenütt jelen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak hogy ön ott épen jelen volt.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, no, no! Az a gabona nem volt a kegyed katonáinak szánva. A
|
|||
|
|
biztos ügyetlensége, minek szedte el a parasztoktól. Azok
|
|||
|
|
elhasználták volna vetőmagnak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön azt hiszi uram, úgy-e, hogy Föhnwald százados nem tudja
|
|||
|
|
azt, hogy ebben az évszakban nem vetnek buzát?</p>
|
|||
|
|
<p>Most aztán felkelt a helyéről Lemming, s egy finom világfi
|
|||
|
|
húnyorgó simaságával lépett Föhnwald elé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én azt hiszem, hogy Föhnwald százados egy derék gavallér
|
|||
|
|
ember, ki a katonáiról gondoskodni lovagias kötelességének tartja.
|
|||
|
|
Ily eseteknél Lemming is tudja, mit jelent gavallérnak lenni. Ha a
|
|||
|
|
katonák tévedésből rosz kenyeret kaptak, a Lemming-ház kalácscsal
|
|||
|
|
fogja őket kárpótolni.</p>
|
|||
|
|
<p>S azzal nagy mosolyogva belső zsebébe nyult s kivonta onnan
|
|||
|
|
nagy, sok rekeszű tárczáját.</p>
|
|||
|
|
<p>Itt biz egy pár ezer forintot megint ki kell ugratni. Vele jár a
|
|||
|
|
risicoval. Ezt majd felirjuk a «manco»-ba.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald százados a füle hegyéig elvörösödött, a mint azt látta,
|
|||
|
|
hogy a tárczáját kezdi nyitogatni ez az ember.</p>
|
|||
|
|
<p>S az a sértő biztosság, a mivel ezt tette, mint a ki tudja már,
|
|||
|
|
hogy hasonló esetekben hogyan kell, hogyan szokás <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_335" id="Page_335">-335-</a></span> a
|
|||
|
|
kérdésre kellő választ adni; mint a ki ismeri már az embereit, a
|
|||
|
|
kik lármáznak, fenyegetőznek, s aztán egy percz múlva mosolyognak,
|
|||
|
|
bókot vágnak; meg vannak nyugtatva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Adja ön ide azt a tárczát! rivalt rá dühösen Lemmingre.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming ugyancsak megszeppent.</p>
|
|||
|
|
<p>(«Teringettét! gondolá magában; ez ugyancsak érti ezt a
|
|||
|
|
tudományt, még pedig alaposan. Az egész tárcza kell neki. Ugyan
|
|||
|
|
szerencse, hogy nincs bele téve több tizenkétezer forintnál. Ez
|
|||
|
|
ugyan üstökön tudja ragadni a jó alkalmat. De már mit van mit
|
|||
|
|
tenni? Menekülni kell tőle. Hadd vigye hát az egészet.»)</p>
|
|||
|
|
<p>– Tessék, kérem! szólt odanyujtva a félig felbontott
|
|||
|
|
tárczát.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald mohón kapta el azt kezéből.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming boszus megvetéssel tekinte rá. Ez ugyan kap a pénzen, a
|
|||
|
|
mit megragadhat; mintha csak a csatatéren szedné az
|
|||
|
|
ellenségtől.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tessék, uram. Vegye ön ki belőle, a mi pénzt talál benne; s
|
|||
|
|
aztán majd az üres tárczát adja vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald egészen úgy tett, a hogy Lemming úr mondta. Kiszedte a
|
|||
|
|
tárczából a pénzt; mind, mind; kikereste annak a legelrejtettebb
|
|||
|
|
zúgát is, a hol még tán egy árva egyforintos meglapúlhatott légyen;
|
|||
|
|
nem maradt benne semmi.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem azután még sem egészen úgy tett, a hogy Lemming úr
|
|||
|
|
kivánta, mert a kiszedett pénzt, az utolsó egyforintost is oda
|
|||
|
|
fektetve a többi közé, nyújtá vissza Lemming urnak, s az üres
|
|||
|
|
tárczát dugta a saját zsebébe.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming arcza most kezdett csak az ijedelem hypocratesi
|
|||
|
|
halálkifejezésére torzulni. Ez az ember, a ki előtte áll, nem a
|
|||
|
|
pénzét, de a fejét akarja megkapni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! szólt rémülettől reszkető hangon; nekem arra a tárczára
|
|||
|
|
szükségem van. Üzleti jegyzeteim vannak abban. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_336" id="Page_336">-336-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald begombolta kabátját az eltett tárcza fölött.</p>
|
|||
|
|
<p>– Meg vagyok felőle győződve, hogy azok vannak benne. Jegyzetek
|
|||
|
|
az ön üzlete felől. Derék egy üzlet! Üzlet az éhező nyomorultak
|
|||
|
|
falatjaival; üzlet a ragyogó méltóságos és nagyságos urak
|
|||
|
|
jellemével. Én ezeket az adatokat akarom birni. Akarom azoknak a
|
|||
|
|
derék, jeles férfiaknak a névjegyzékét birni, a kik látták önnek
|
|||
|
|
ezt a tárczáját akként megnyilni, mint a hogy ön azt előttem
|
|||
|
|
megnyitotta, hogy megszelídülve hulljanak bele, mint a vak
|
|||
|
|
pipiskék, miket a vadász tükre leszédít.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön csalatkozik, uram!</p>
|
|||
|
|
<p>– Az ön elsápadt arcza, az ön reszkető keze bizonyítja, hogy nem
|
|||
|
|
csalatkozom; hogy a titkos zár nyitjára találtam. Ön ily titkokat
|
|||
|
|
iróasztala fiókjában nem tartogathat. Önnek azt mindig magával
|
|||
|
|
kellett hordania.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingnek nehéz veritékcseppek kezdtek gyöngyözni homlokán.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van, én elismerem, hogy ez az üres tárcza rám nézve sokkal
|
|||
|
|
értékesebb, mint a csomag pénz, melyet ön belőle visszadobott.
|
|||
|
|
Nekem e tárczát vissza kell kapnom minden áron; minden áron, uram!
|
|||
|
|
Egész hitelem fekszik benne. Ön ezt nem tudja; azt csak egy üzlet
|
|||
|
|
embere érti, mit tesz az: «egész hitelem». Szabja ön árát; mondjon
|
|||
|
|
merész összegeket, én megadom. Adok önnek tíz darab váltót tízezer
|
|||
|
|
forintról, – mindenütt a világon készpénzül fogadják.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald haragosan dobbantott:</p>
|
|||
|
|
<p>– Elég volt már! Ne sértegessen ön tovább. Nem adom vissza!</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming könyörgésre fogta a dolgot; oda rohant Föhnwaldhoz,
|
|||
|
|
megragadta kezét, úgy kezdett el neki rimánkodni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Édes úr, kedves százados úr, legyen ön ember, legyen ön
|
|||
|
|
keresztyén. Ne kivánja ön halálomat. Ön engem megölhet. Hát azt
|
|||
|
|
akarja-e, hogy megöljem magamat? Ön tudhatja, hogy egy üzérnek
|
|||
|
|
becsülete a mindene; becsület <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_337" id="Page_337">-337-</a></span> nélkül nem élhet tovább.
|
|||
|
|
Adja ön vissza most, a mit később senki sem adhat vissza. Szegény
|
|||
|
|
nőm! Mi lesz belőle? Én főbe lövöm magamat. Itt, ön előtt lövöm
|
|||
|
|
magamat főbe! Százados úr, legyen irgalommal. Adja vissza üres
|
|||
|
|
tárczámat s vegye el azon kívül mindenemet.</p>
|
|||
|
|
<p>És e beszéd alatt elkezdett sirni, és le akart térdelni Föhnwald
|
|||
|
|
előtt s meg akarta csókolni a kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald bosszusan rántotta el tőle azt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Eh! uram, ne játszék ön itt nekem jeleneteket Shylockból; ezt
|
|||
|
|
én láttam önnél sokkal jobb szinésztől. Készüljön az utra.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingtől pedig épen nem volt az komédia, a mit akkor játszott;
|
|||
|
|
a legmélységesebb való volt az, a ketségbeesés komoly
|
|||
|
|
tragédiája.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint Föhnwald elrántá tőle a kezét, felugrott térdéről; szemei
|
|||
|
|
véresen forogtak felnyilt pilláik alatt, arczát elfutotta a vér,
|
|||
|
|
haja ziláltan csapzott izzadó homlokán, összeszorítá ökleit és
|
|||
|
|
rekedten ordított:</p>
|
|||
|
|
<p>– De én nem fogom engedni, hogy ön tárczámat elvigye! Saját
|
|||
|
|
szobámban mint egy rabló támad ön meg! Én védem magamat, mint rabló
|
|||
|
|
ellen szokás. Én erővel is ellenszegülök.</p>
|
|||
|
|
<p>És a közbön zavart tekintete a szekrényen heverő revolverét
|
|||
|
|
kereste. Föhnwald hideg nyugalommal fonta össze karjait melle
|
|||
|
|
fölött, s csendes hangon szólt:</p>
|
|||
|
|
<p>– Tanácslom önnek, hogy ki ne nyujtsa kezét revolvere felé; mert
|
|||
|
|
abban az esetben gyalog fogom önt két lovas között hátrafont kézzel
|
|||
|
|
Budára felkisértetni.</p>
|
|||
|
|
<p>E biztos nyugalom megtörte a kétségbeesés elszántságát
|
|||
|
|
Lemmingnél. Nem mert többé revolvere felé tartani. Még egy futó
|
|||
|
|
pillantást vetett borotválkozó eszközeire, s a nyitott ablakra;
|
|||
|
|
talán gondolt egy gyors kanyarításra a borotvával, vagy egy merész
|
|||
|
|
ugrásra fejtetővel le a kövezetre. Csak abbanhagyta. Valami azt
|
|||
|
|
sughatta fülébe: qui habet tempus, habet vitam. A ki él, az még
|
|||
|
|
tovább élhet. S megadta magát az elkerülhetlennek. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_338" id="Page_338">-338-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Kijelenté, hogy kész menni, a hová a tiszt parancsolja.</p>
|
|||
|
|
<p>Épen hetivásár volt a városban, midőn Föhnwald a három kocsit a
|
|||
|
|
három elfogott urral végig vivé az utczákon, lovas katonák fedezete
|
|||
|
|
alatt. A nyitott szekér embere még meg is volt vasalva, hogy a
|
|||
|
|
díszmenet charaktere valahogy félreérthető ne legyen.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt a hujjahót kellett volna hallani, a mit a vásáros nép
|
|||
|
|
csapott, mikor azt a jelenetet látta. Jól ismerték mind a
|
|||
|
|
hármat.</p>
|
|||
|
|
<p>Kivánt is nekik szerencsés utat minden ember.</p>
|
|||
|
|
<h2>VILLÁM A DERÜLT ÉGBŐL.</h2>
|
|||
|
|
<p>Reggeli tíz óra volt, mikor Angyaldy nagy sietve lépett be
|
|||
|
|
Harter Nándor úr hivataltermébe, s az ott uralkodó irodafőnöktől
|
|||
|
|
kérdezé, hogy van-e valaki ő méltóságánál?</p>
|
|||
|
|
<p>Ez azt felelé, hogy senki sincs, csak Bélteky Ferencz úr.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, e felől bemehetek hozzá! mondá Angyaldy, és benyított
|
|||
|
|
Harter szobájába. Hanem a méltóságos úr magas bosszusággal riadt
|
|||
|
|
titkárára:</p>
|
|||
|
|
<p>– No, ugyan mit akar?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen sürgös tudatni valóm van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Várjon vele! Most fontos ügy van előttem.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy visszalépett, s leült a hivatalteremben.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter urnak csakugyan fontos beszéde volt az ifjú
|
|||
|
|
Béltekyvel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön már most, fiatal barátom, csakugyan azt hiszi, hogy
|
|||
|
|
megnyerte Elemér úrfi perét ellenem, miután minden forumon rá nézve
|
|||
|
|
kedvező, rám nézve elmarasztaló itéletet kapott?</p>
|
|||
|
|
<p>– Valóban azt hiszem; s épen azért igen idején valónak találtam
|
|||
|
|
ajánlatommal fellépni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azon ajánlattal, hogy egyezzem ki az úrfival, mikor már nyert
|
|||
|
|
ügye van neki ellenemben? Ez az ön szempontjából, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_339" id="Page_339">-339-</a></span>
|
|||
|
|
természetesen, igen nagylelkű ajánlat. No, hát legyen, én önnek
|
|||
|
|
ajánlatát visszautasítom. Nem kell semmi egyesség!</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát bevárja méltóságod a törvényes végrehajtást?</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor mosolyogva lépett Bélteky Feri orra elé, s
|
|||
|
|
beszédközben annak nyakkendőcsokrát igazítá helyre:</p>
|
|||
|
|
<p>– Kedves öcsém! ön még igen fiatal ügyvéd, s azt hiszi, hogy
|
|||
|
|
minden meg van nyerve, mikor a kedvező itélet a kezében van.
|
|||
|
|
Tapasztalt ügyvédek azonban jól tudják, hogy csak akkor kezdődik
|
|||
|
|
még az igazi per, mikor már a végrehajtás napja is ki van tüzve, s
|
|||
|
|
nekem gyakorlott ügyvédem van. Aztán magam is értek valamihez.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezt mind számításba vettem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Gondolom. És azért ajánlotta ön nekem az egyességet, a mit én
|
|||
|
|
ismételten visszautasítok. A ki oly vakmerő volt, hogy én ellenem
|
|||
|
|
pert kezdett: az tudja meg hát, hogy ki vagyok? A lázadót én
|
|||
|
|
megtudom bűntetni. Mert a fiú, ki atyja ellen pert indít: lázadó,
|
|||
|
|
nem más. Meg fogom neki mutatni, hogy én most is úr vagyok fölötte.
|
|||
|
|
Azt hiszi ön, hogy abban az állásban, melyet én elfoglalok, csak
|
|||
|
|
olyan könnyedén lehet valakit ad peram et saccum exequálni?… –
|
|||
|
|
Önnek oda lehet itélve a rajtam levő köntös, hanem azt tapasztalni
|
|||
|
|
fogja ön, hogy nem akad ember, a ki azt rólam lehúzza. Nem fogok
|
|||
|
|
Elemér úrfinak egy fillért sem kiadni abból, a mit magáénak tart.
|
|||
|
|
Nem; azért, mert ellenem lázadt. Éljen szükölködve és nyomorogva,
|
|||
|
|
míg daczos lelke megtörik. Én fogadom önnek, hogy ha keresztbe
|
|||
|
|
teszem egy ajtó előtt a lábamat, ő azon az ajtón nem fog bemenni; s
|
|||
|
|
ha húsz évig élek, húsz évig nem mozdítom el lábamat előle.</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky Feri valami mosolygást engedett arczának elárúlni.
|
|||
|
|
Harter észrevette azt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön azt gondolja magában ugy-e: hogy hiszen nem szükség épen a
|
|||
|
|
felséges halálnak jönni, hogy engem elmozdítson az ajtóból; jöhet
|
|||
|
|
arra egy új excellentiás úr is, ki <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_340" id="Page_340">-340-</a></span> rendszer-változáskor
|
|||
|
|
engem is székestől az ajtó elé helyez. Akkor roszul ismeri ön a
|
|||
|
|
helyzetet, édes barátom. Egy Harter Nándort nem olyan könnyen
|
|||
|
|
tesznek hol ide, hol amoda. Tekintélyt, minő én vagyok, minden
|
|||
|
|
kormány levett kalappal szokott kérni, hogy méltóztassék a helyet
|
|||
|
|
megtartani, melyre előde emelé. Vannak nélkülözhetlen emberek,
|
|||
|
|
kiket semmi rendszer-változás meg nem dönt, de mindenik magasabbra
|
|||
|
|
emel. Ezt higyje el ön felőlem, ifjú barátom.</p>
|
|||
|
|
<p>… Angyaldy ismét belépett az ajtón.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, mi az megint? rivalt rá Harter, félbeszakíttatva
|
|||
|
|
büszkesége legélvezetesb kitörésében.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen fontos és sürgetős az ügy, méltóságos úr!</p>
|
|||
|
|
<p>– Maradhat későbbre! inte büszke, hatalmaskodó kézmozdulattal
|
|||
|
|
Harter, s a titkár újra visszalépett.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter folytatta oktató előadását a tapasztalatlan ifjú
|
|||
|
|
ügyvédhez. Ismét közel lépett hozzá s beszéd közben Bélteky Feri
|
|||
|
|
óralánczát fogva meg, azon iparkodott minden módon csombokot
|
|||
|
|
kötni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát, hogy csak egy körülményt említsek fel ön előtt, mely
|
|||
|
|
mindjárt meggyőzendi önt arról, hogy most jutott még el csak a
|
|||
|
|
nehézségek kezdetéhez. Mikor ön már kezében tartandja a
|
|||
|
|
végrehajtási parancsot: akkor az én ügyvédem elő fogja mutatni
|
|||
|
|
mindazokat a váltókat, a miket én Elemér úrfinak világban
|
|||
|
|
csavargása alatt helyette Olasz-, Franczia- és Angolországban
|
|||
|
|
kifizettem. Azok oly mesés összegekről szólnak, hogy kétszer is
|
|||
|
|
túlhaladják az úrfi összes anyai örökét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom jól! szólt Bélteky, óralánczát kiszabadítva valahogy
|
|||
|
|
Harter kezei közül, s inkább a nyakkendőjét engedve át neki, hogy
|
|||
|
|
azon csináljon tetszés szerinti csokrokat. Elemér könyelmű fiú
|
|||
|
|
volt; ezeret írt alá, hol százat kapott; hanem azt is tudom, hogy
|
|||
|
|
méltóságod az ő hitelezőit szinte úgy elégítette ki százzal ezer
|
|||
|
|
helyett: s így az összegek nem rugnak többre, mint épen Harter
|
|||
|
|
Elemér örökének kamatjaira. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_341" id="Page_341">-341-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Az is meglehet, csak hogy arra nézve, hogy ön azt
|
|||
|
|
bebizonyíthassa, csupán két mód van. Az egyik: Lemming urat
|
|||
|
|
rábirni, hogy ellenemben: érti ön, az «én ellenemben» adja elő azon
|
|||
|
|
legmagányosabb természetű üzleti jegyzeteit, a mikből kiderűljön,
|
|||
|
|
hogy mit fizetett ő ki megbizásomból Florenczben, Nápolyban,
|
|||
|
|
Cadixban, Londonban Elemér úrfi helyett? Reméli ön Lemming úrtól
|
|||
|
|
ezen adatokat megszerezhetni?</p>
|
|||
|
|
<p>– Bizony bajosan.</p>
|
|||
|
|
<p>– Talán sehogy sem? A második lehetőség aztán önre nézve:
|
|||
|
|
személyesen kimenni Florenczbe, Nápolyba, Cadixba, Londonba; ott a
|
|||
|
|
kérdéses uzsorásokat törvényszék elé idéztetni, kivallatni, saját
|
|||
|
|
maguk ellen tanuskodtatni. Lesz önnek erre való pénze, ideje és
|
|||
|
|
ereje?</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky nagyon kezdé vakarni az orrát ennél a feladványnál.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter úr látta, hogy mennyire maga alá gyürte ezt a gyenge
|
|||
|
|
embert.</p>
|
|||
|
|
<p>– No lássa ön, ifjú barátom: minő emberfölötti vállalatot emelt
|
|||
|
|
ön fel, midőn egy Harter Nándor elleni küzdelmet fogadott el
|
|||
|
|
barátságból. Ez a küzdelem saját életpályáját is elronthatja. Ön
|
|||
|
|
még nem tudja, mi értéke van a befolyásos körök jóakaratának egy
|
|||
|
|
ügyvéd életpályájára? Ismerünk jeles készültségű talentumos
|
|||
|
|
embereket, kik nem birják a napi kenyeret e pályán megkeresni, és
|
|||
|
|
viszont másokat, kik korlátoltabb tehetségek mellett fényes
|
|||
|
|
előmenetelt biztosítnak maguknak. Ez utóbbiak ismerik az emberek
|
|||
|
|
értékét. Tanácslom önnek, hogy tanulmányozza azt ön is. Hogy
|
|||
|
|
elvállalta ön az ügyvédkedést Elemér úrfi perében ellenem, azt nem
|
|||
|
|
hibáztatom. Ha ön nem, tette volna más. Hogy eddig nagyon
|
|||
|
|
szorgalmazta, azért is megbocsátok önnek; hanem azt a jó tanácsot
|
|||
|
|
adom, hogy a mi most már ezután jön, abban a küzdelemben ne
|
|||
|
|
iparkodjék ön a fejét az én fejemhez ütni valami hevesen; mert
|
|||
|
|
mondhatom önnek, hogy az én fejem vasból van!</p>
|
|||
|
|
<p>Bélteky úgy érezte, mintha az övé üvegből volna. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_342" id="Page_342">-342-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Vigye ön a processust szokott kötelességszerű malatiával; ne
|
|||
|
|
mondjon le róla, tegyen benne lépést lépés után, a hogy illik:
|
|||
|
|
egyszer bizonyosan véget fog az érni; csak hogy akkorra az ön
|
|||
|
|
cliense kopasz lesz! Ön azon legyen, hogy maga is ősz hajakat ne
|
|||
|
|
kapjon miatta. Nekem sokszor lesz alkalmam önnek bebizonyíthatni,
|
|||
|
|
hogy atyai jó akaratom mázsányi súlyt adhat fiam ügyvédének
|
|||
|
|
szerencse-mérlegéhez: de soha egy szemernyit sem fiaméhoz. – Ezt
|
|||
|
|
jegyezze ön meg magának, ifjú barátom.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal véglegesen megköté Bélteky nyakravalóját. A jeles ifjú
|
|||
|
|
elszédülve a hallott fenyegetésektől és biztatásoktól, alázatos
|
|||
|
|
búcsut vett és eltávozott.</p>
|
|||
|
|
<p>Nyomban utána, ugyanazon ajtónyilással sietett belépni
|
|||
|
|
Angyaldy.</p>
|
|||
|
|
<p>– No ugyan, mi az a sürgetős dolog? riadt rá fensőbbsőbbségi
|
|||
|
|
házsártoskodással Harter. Nem szeretem, ha olyankor háborgat
|
|||
|
|
valaki, mikor fontos hivatalos ügyeim vannak. Ezt százszor is
|
|||
|
|
mondtam. S kivánom, hogy tartsa magát hozzá minden ember!</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor e magasra tartott orral elmondott rendreutasítás
|
|||
|
|
alatt egy hivatalfőnök jogosult hypochondrikus rosz kedvével sétált
|
|||
|
|
el a szoba tulsó szögletéig; onnan aztán visszafordúlva, élvezteté
|
|||
|
|
kegyes engedelmét Angyaldyval a beszéd megkezdhetésére.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, hát halljuk, mi az a sürgetős ügy, a mit önnek velem
|
|||
|
|
tudatnia szükség?</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy nagy hidegvérrel hagyta főnökét szavakkal és léptekkel
|
|||
|
|
alá s fel büszkélkedni, s azután felhivatva szólásra, mindennapi
|
|||
|
|
csendes hangján mondá:</p>
|
|||
|
|
<p>Azt kell tudatnom méltóságoddal, hogy kegyeskedjék ma tizenkét
|
|||
|
|
óráig lemondását illető helyen benyujtani; mert különben délutáni
|
|||
|
|
két órakor meg fogja kapni az illető helyről az elbocsáttatást.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor oda ment egészen Angyaldyhoz, hogy a szeme közé
|
|||
|
|
nézzen.</p>
|
|||
|
|
<p>Bizony ott állt az, és egy vonása sem mutatta, hogy tréfál.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_343" id=
|
|||
|
|
"Page_343">-343-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Ébren vagyunk mind a ketten? kérdé tőle.</p>
|
|||
|
|
<p>– De alunni megyünk mi mind a ketten, méltóságos uram.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát mi ez? Rosz tréfa?</p>
|
|||
|
|
<p>– Rosz való! Most beszéltem azzal a barátommal, ki a
|
|||
|
|
helytartóságnál történtekről tudosítani szokott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az önt elámította.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem ámított el. Tessék az elejét meghallgatni. Lemminget
|
|||
|
|
elfogták.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kicsoda?</p>
|
|||
|
|
<p>– Valami szeles katona. Még nem tudom egészen, hogy miért? Azt
|
|||
|
|
mondják, hogy élelmezési ügy miatt.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát mi közöm nekem az élelmezési ügyhöz?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem is mondtam, hogy van köze hozzá méltóságodnak. A tiszt
|
|||
|
|
fel volt bőszülve Lemming ellen, s lefoglalta a nála levő
|
|||
|
|
jegyzeteket. Ezen jegyzetekben foglaltatnak mindazoknak a nevei, a
|
|||
|
|
kik az országos gabonaosztási vállalat ügyében Lemmingtől
|
|||
|
|
összegeket fogadtak el. E lajstromban méltóságod neve is előfordul,
|
|||
|
|
ötezer arany összeg mellett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez olyan nehéz kalapács-ütés volt Harter fejére, hogy le kellett
|
|||
|
|
ülnie egy karszékbe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Megfoghatatlan!</p>
|
|||
|
|
<p>Hogy mi legyen az a megfoghatatlan? azt engedte találgatni.</p>
|
|||
|
|
<p>Kis idő mulva újra megszólalt.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát mit mondanak: miért?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én mindent elmondok, a mit megtudtam! felelt Angyaldy. A mit
|
|||
|
|
nem mondok, azt nem tudom.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter talpra pattant.</p>
|
|||
|
|
<p>– Megyek rögtön ő excellentiájához!</p>
|
|||
|
|
<p>– Bizonyosan mondhatom méltóságodnak, beszélt a kérlelhetlen
|
|||
|
|
oraculum irgalom nem ismerő nyugalommal, hogy ő excellentiájánál ki
|
|||
|
|
van adva a rendelet, hogy méltóságodat többé eléje ne bocsássák.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_344" id=
|
|||
|
|
"Page_344">-344-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándornak már kezében volt a kalapja; azt e szónál az
|
|||
|
|
asztalhoz vágta.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát miért? A kalap legurúlt az asztalról, felvette s újra
|
|||
|
|
odavágta, ezuttal úgy, hogy nem gurúlhatott le. De hát miért?</p>
|
|||
|
|
<p>– A gabona-kiosztásnál óriási csempészetek sültek ki Lemming
|
|||
|
|
ellen.</p>
|
|||
|
|
<p>– De mi közöm nekem az ő csempészetéhez? szólt ismét, bevágva
|
|||
|
|
magát karszékébe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Semmi! Én is mindenkinek azt fogom hirdetni. Hanem méltóságod
|
|||
|
|
neve és sok másoké előfordul Lemming jegyzőkönyvében.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lemming irhatott jegyzőkönyvébe a mit akart; mit tartozik az
|
|||
|
|
én rám?</p>
|
|||
|
|
<p>– Törvény szerint nagyon keveset. A biró előtt azt mondhatja
|
|||
|
|
méltóságod, hogy ez nem bizonyít semmit. De az a szeles katona még
|
|||
|
|
több ügyetlenséget is követett el; mielőtt feljött panaszra,
|
|||
|
|
úton-útfélen, boldognak-boldogtalannak elmondotta, mit fedezett
|
|||
|
|
fel; megmutogatta sok embernek, laicusoknak, profán szemeknek
|
|||
|
|
Lemming jegyzékeit; compromittálta a közvélemény előtt a
|
|||
|
|
megnevezett urakat; a kormány vezetői dühösek érte; a botrány
|
|||
|
|
köztudomású lett; azt többé a censori vörös irlával eltakargatni
|
|||
|
|
nem lehet; a kormány a szégyent magára száradni nem engedi, hanem
|
|||
|
|
lerázza magáról azokat, a kik kompromittálva vannak. Egyéb baj nem
|
|||
|
|
történik. Méltóságod megelőzi a bukást; én rögtön sietek fel
|
|||
|
|
lemondásával a várba.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor merően bámult maga elé s néhány perczig
|
|||
|
|
határozatlanul mélázott.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy sokallta az időhaladékot.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! A hajó sülyed: legelső gondunk megmenteni a zászlót.
|
|||
|
|
Azután majd szétnézhetünk, hogy mi volna még megmenteni való? De
|
|||
|
|
ezzel sietni kell.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor szótlanul felállt karszékéből, mire Angyaldy
|
|||
|
|
ugyanazon karszékbe telepedett, azt az iróasztalhoz <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_345" id="Page_345">-345-</a></span>
|
|||
|
|
fordította, s gyorsan megirta a lemondási oklevelet.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután felkelt s ismét megkinálta az üléssel Harter Nándort.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor érezte, hogy minő báb lett ő egy nálánál erősebb
|
|||
|
|
ember kezében. Alig egy negyedóra előtt azzal kérkedett, hogy húsz
|
|||
|
|
évig meg nem mozdítja a lábát onnan, a hová keresztbe tette, s most
|
|||
|
|
idejön ez az ember, ez a szolgálattevő alattvaló, ez a senki, és
|
|||
|
|
elfújja őt egy lehelletével, mint egy darab papirost, makulatur
|
|||
|
|
papirost.</p>
|
|||
|
|
<p>Érezte, hogy repülni kénytelen, és csak leült és felvette a
|
|||
|
|
tollat, mit amaz kezébe adott és aláirta nevét.</p>
|
|||
|
|
<p>Semmi kétsége sem lehetett a felől, hogy a mit Angyaldy beszélt,
|
|||
|
|
az való. Az ötezer arany említése megfosztá minden lélekerejétől.
|
|||
|
|
Hinnie kellett, hogy azt kettőjökön kivül senki sem tudhatja. Ha
|
|||
|
|
most így beszélnek róla, azt csak Lemming irataiból tudhatták meg.
|
|||
|
|
Ez nagy hiba volt, akárhogyan történhetett meg. Ha már erről csak
|
|||
|
|
suttognak is, neki nem lehet tovább megmaradnia állásán.</p>
|
|||
|
|
<p>– De nem suttognak; de ordítanak és harsognak uram!</p>
|
|||
|
|
<p>Aláirta, és reszketett a keze, midőn aláirta nevét a
|
|||
|
|
lemondásnak.</p>
|
|||
|
|
<p>– Fogja ön, és siessen vele! szólt Angyaldynak, s hozzá tevé
|
|||
|
|
sugva: és tudjon meg mindent, a mi megtudható.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tartok tőle, hogy délutánig közbeszéd tárgya lesz minden.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt hiszi ön? – Hát Lemmingnéről mit tud?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt tudom, hogy épen most van nála a bizottság, mely mindent
|
|||
|
|
zár alá vegyen, a mit a háznál talál. Lemming ellen alighanem
|
|||
|
|
kárpótlási követelésekkel is fel fognak lépni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szegény Malvina! Mondja ön meg neki, hogy ha nincs más
|
|||
|
|
menedéke, foglalja el a kastélyomat Bartafalván. Én magam sem
|
|||
|
|
maradhatok egy napig sem tovább Pesten az otrombaság után.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_346" id=
|
|||
|
|
"Page_346">-346-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Kénytelen vagyok méltóságodnak még egy kellemetlen körülményt
|
|||
|
|
tudomására hozni. Nem ugyan parancsképen, hanem csak úgy barátságos
|
|||
|
|
jó tanácsul kéz alatt tudtára fog adatni méltóságodnak még ma,
|
|||
|
|
tizenkét és egy óra között a rendőrfőnök által, a ki igen udvarias,
|
|||
|
|
kellemes úr, miszerint ne tessék méltóságodnak egy ideig Pest
|
|||
|
|
sorompóit elhagyni, mert jelenlétére szükség lehet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit? Tehát még letartóztatás is! – kiáltá felháborodottan
|
|||
|
|
Harter.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem! Csak szivélyes ittmarasztalás. Lemmingnének azonban
|
|||
|
|
határozottan tudtul fog adatni, hogy a várost elhagynia nem
|
|||
|
|
szabad.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor minden szónál zavartabb lett.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát minek kevernek egy ilyen dologba bele egy asszonyt?</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt én magam sem tudom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem is sejti ön?</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy hiszem, a Lemming ellen indítandó vizsgálatnál az ő saját
|
|||
|
|
számvetésének próbája lesz az asszony fényüzésének költségvetése. A
|
|||
|
|
kettő összehasonlításából remélnek bizonyos végeredményekre
|
|||
|
|
jutni.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor zsibbadásokat érzett minden idegében.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van! Siessen ön fel a lemondással, igyekezzék mentől elébb
|
|||
|
|
beszélni Lemmingnével. Azután keressen fel a szállásomon. Itt ne
|
|||
|
|
többet.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy keblébe dugta az iratot és távozott a nagy iroda termen
|
|||
|
|
keresztül.</p>
|
|||
|
|
<p>Az irodafőnök suttogva kérdezé tőle: milyen kedélyben van a
|
|||
|
|
méltóságos úr? lehet-e most hozzá bemenni? Angyaldy azt válaszolá,
|
|||
|
|
hogy ő méltósága bizony nagyon ingerült kedélyben van; jól teszi
|
|||
|
|
minden ember, ha ma délelőtt nem kerül a szeme elé semmi ügyével,
|
|||
|
|
bajával.</p>
|
|||
|
|
<p>A kisebb-nagyobb alárendelt népek aztán szépen meghúzták magukat
|
|||
|
|
iróasztalaik mellett, s félve tekingettek a nagy szárnyajtóra, hogy
|
|||
|
|
mikor jön ki az a haragos nagy <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_347" id="Page_347">-347-</a></span> ember, méltóságos rosz
|
|||
|
|
kedvét éreztetni az alázatos apró emberekkel.</p>
|
|||
|
|
<p>A méltóságos nagy ember pedig azalatt a hátulsó kis ajtón lopva
|
|||
|
|
osont ki hivatalos lakosztályából; a hivatalos hírlapok nem fogják
|
|||
|
|
közölni ünnepélyes búcsuszavait, mint közölték beköszöntőjét; az
|
|||
|
|
alattvalók nem fognak sorban hozzámenni búcsut venni, kardosan,
|
|||
|
|
panyókásan, magyar vitézeknek masquirozva; még a portás sem fog
|
|||
|
|
tisztelegni nagy buzogányával, midőn hintaja utólszor kigördül a
|
|||
|
|
hivatalos lak udvarából: csendesen a falnak lapulva, suhan az
|
|||
|
|
utczákon végig a nagy ember, s a szemközt jövők arczáról találgatja
|
|||
|
|
magában, a szerint, a hogy köszönnek neki, vagy fejeiket
|
|||
|
|
ismeretlenül félrefordítják: «Ez még nem tud semmit!» – «Ez már tud
|
|||
|
|
valamit.»</p>
|
|||
|
|
<h2>AZ ALKU.</h2>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor egy órakor délben már tapasztalá, hogy Angyaldy
|
|||
|
|
nagyon is jól volt értesülve. Inasa a rendőrségi osztálytanácsos
|
|||
|
|
látogatását jelenté.</p>
|
|||
|
|
<p>Hiszen nincs benne semmi különös. A rendőrfőnökök is lehetnek az
|
|||
|
|
embernek a társaséletben jó barátai. Megesnék vele, ha egy
|
|||
|
|
rendőrfőnöknek nem lehetne senkivel sem barátkozni.</p>
|
|||
|
|
<p>Igen nyájas férfiú volt. Erősen sajnálkozott rajta, hogy Harter
|
|||
|
|
úr ily hirtelen elhatározá magát a leköszönésre. No de persze
|
|||
|
|
«noblesse oblige», egy cavalier még az árnyékát sem tűrheti a
|
|||
|
|
szennynek nevén. Nem is kétségeskedik felőle senki, hogy Harter
|
|||
|
|
úrnak távolról sem lehetett legmicroskopikusabb része is Lemming
|
|||
|
|
ügyében. Hanem Lemmingről ugyan semmi jót sem tudott felhozni. Az
|
|||
|
|
egy háromszoros gonosztevő. Azzal kegyetlenül fognak elbánni. Ily
|
|||
|
|
dolgokban a kormány nem érti a tréfát. Minden oldalról ömlik a
|
|||
|
|
panasz ellene. S e kelepczébe jutott bűnös még a mellett oly gonosz
|
|||
|
|
volt, hogy magánjegyzékeiben <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_348" id="Page_348">-348-</a></span> több nagy és
|
|||
|
|
közbecsülésben álló derék férfiut compromittálni igyekezett, nagy
|
|||
|
|
összegeket jegyezvén neveik mellé. No persze, mindazon derék
|
|||
|
|
férfiakról senki sem teszi fel, de legkevésbbé egy Harter
|
|||
|
|
Nándorról, hogy képesek lettek volna a közinség rovására valami
|
|||
|
|
bűnfoglalót elvenni: s azért nagyon jó lesz, ha az érdekelt derék
|
|||
|
|
urak, és különösen a közbecsülésben álló Harter Nándor úr e per
|
|||
|
|
folyama alatt itt helyben maradnak, hogy adott alkalommal e
|
|||
|
|
rágalmazó gonosztevőt erélyesen lezúzhassák. Csupán a saját
|
|||
|
|
becsületük érdekében!</p>
|
|||
|
|
<p>Internálás biz ez in optima forma.</p>
|
|||
|
|
<p>A rendőr-tisztviselő eltávozta után Harter egyedül maradt.
|
|||
|
|
Szerencséje, hogy soha sem tudott mélyen érezni, mert különben
|
|||
|
|
félhetett volna, hogy az az ember, a kivel most egyedül maradt, őt
|
|||
|
|
megöli. Egy nagy terv kerekei készültek agyában, melynek tengelyét
|
|||
|
|
egy szenvedély rögeszméje képezi, s szélmalmát ugyanazon szenvedély
|
|||
|
|
örök szele hajtja.</p>
|
|||
|
|
<p>Merész dolgot mondunk; Harter e földrezúzó bukásban valami
|
|||
|
|
örömöt érzett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ebben a társaságbontó felkavarodásban úgy érezé, hogy ő
|
|||
|
|
valamihez nagyon közel jutott, a mi eddig mindig távol esett
|
|||
|
|
tőle.</p>
|
|||
|
|
<p>Minden egyebet el tudott felejteni ez egyetlen csalképért, még
|
|||
|
|
azt a mély gödröt is, a melybe az belecsalogatta.</p>
|
|||
|
|
<p>Ki tudta magának ékíteni a sírt, s tudott szépeket álmodni a
|
|||
|
|
sárban fekve.</p>
|
|||
|
|
<p>Egész nap nem hagyta el lakását; ott egyik szobájából a másikba
|
|||
|
|
járva, főzött, forralt ízzó szívében messzeható ábrándos terveket,
|
|||
|
|
mikbe nem vegyült már politikai nagyság, társadalmi igények, csupán
|
|||
|
|
egy rajongó szerelmes kábitó vágyai.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy csak estefelé tért vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>Meg volt lepve főnöke nyugodt, csaknem könnyelmű magatartásától.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_349" id=
|
|||
|
|
"Page_349">-349-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Volt ön Lemmingnénél?</p>
|
|||
|
|
<p>Ez volt első szava titkárához.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nála is voltam. Mindenüvé eljutottam, a hová kellett. Még
|
|||
|
|
Lemminggel is tudtam érintkezésbe jönni.</p>
|
|||
|
|
<p>– És hogyan veszi e csapást Malvina?</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy boszus is volt, bámult is e kérdésen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Természetesen, hogy igen rosz kedvvel veszi. Fekszik bele. De
|
|||
|
|
nem az ő baja itt a főkérdés, hanem Lemmingé.</p>
|
|||
|
|
<p>– De mit törődöm én Lemminggel? Bánom is én; akaszszák fel. Én
|
|||
|
|
nem ismerem s nem tudok róla semmit. Az én nevemet hiába irta a
|
|||
|
|
jegyzőkönyvébe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez természetes! Mikor a hajótöröttek egy csónakba szorulnak, s
|
|||
|
|
valaki még kapaszkodik a csónak szélébe, azt bele szokták taszítani
|
|||
|
|
a tengerbe: s igazuk van, különben ők merülnek el. Csak az a baj,
|
|||
|
|
hogy Lemminget nem lehet a tengerbe taszítanunk a nélkül, hogy
|
|||
|
|
Lemmingnét is utána ne taszítsuk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezt nem értem! Mi köze lehet a hatalomnak egy asszonyhoz,
|
|||
|
|
akárminő vétkesnek találtassék is a férje?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem is az a veszély fenyegeti őt, hogy bezárják, hanem hogy
|
|||
|
|
nagyon is szabadon eresztik. Lemminggel az a baj van, hogy két
|
|||
|
|
dolog akar rá kiderűlni. Az egyik az, hogy vesztegetés utján jutott
|
|||
|
|
az országos gabona-kiosztás vállalatához; a másik az, hogy selejtes
|
|||
|
|
gabonát osztott ki. Az első vád nagyon sulyos, az utóbbi pedig
|
|||
|
|
nagyon költséges. Ha bebizonyodik rá, hogy vesztegetett, akkor
|
|||
|
|
azért ítélik el; ha nem bizonyodik be rá, akkor csaló volt, hamis
|
|||
|
|
kiadásokat jegyzett fel könyvébe, s azért bűnhödik: igy is, úgy is
|
|||
|
|
kelepczébe jutott; a második vád miatt pedig lefoglalják vagyonát,
|
|||
|
|
kárpótlás fejében. Azért gondolja meg méltóságod: mi lesz egy
|
|||
|
|
fogságra itélt bankár nejéből, a kinek vagyonát elveszik; a ki
|
|||
|
|
hozzá van szokva, hogy pompában, kényelemben éljen; és a ki elég
|
|||
|
|
szép asszony arra, hogy a mihez hozzászokott, azt meg is találja?
|
|||
|
|
és a ki elég gyalázatot kapott már a férje nevéhez férje érdeméből,
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_350" id=
|
|||
|
|
"Page_350">-350-</a></span> hogy ne irtózzék a későbbiektől, a
|
|||
|
|
miket már maga szerez hozzá. Mi lesz az ilyen asszonyból?</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor találgatta magában, hogy mi lesz hát belőle?</p>
|
|||
|
|
<p>– Megsughatom méltóságodnak, hogy Lemmingné minden előkészületet
|
|||
|
|
megtesz hozzá, hogy a mint egy kissé félrefordul róla a hatóság
|
|||
|
|
figyelme, azonnal elszökjék Párisba.</p>
|
|||
|
|
<p>Hartert e szó tetőtől talpig átvillanyozta.</p>
|
|||
|
|
<p>– Képes volna elszökni innen?</p>
|
|||
|
|
<p>– Köztünk mondtam.</p>
|
|||
|
|
<p>– S cserben hagyná Lemminget?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mint minden ember.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát nincs ennek az embernek a megszabadítására mód?</p>
|
|||
|
|
<p>– Van! Épen e felől tettem magamat vele érintkezésbe. Lemming el
|
|||
|
|
van veszve, ha méltóságod a vizsgáló biróság előtt azt fogja
|
|||
|
|
mondani, hogy az általa beirt ötezer aranyról nem tud semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>– És ha azt mondom, hogy tudok róla valamit, akkor ő is el van
|
|||
|
|
veszve, meg én is.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kérem! Lemming azt fogja állítani a vizsgáló bíró előtt, hogy
|
|||
|
|
ő azt az ötezer aranyat méltóságodnak kölcsön adta, s ha méltóságod
|
|||
|
|
hasonlót ismer el, akkor Lemming a vesztegetési vád alól
|
|||
|
|
kiszabadul, miután a vesztegetés egyszerűen meg van czáfolva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hanem abban az esetben az én elismerésem rögtön adóslevéllé
|
|||
|
|
fog válni, a mit a biróság nálam lefoglal s velem kifizettet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt én is úgy hiszem.</p>
|
|||
|
|
<p>– S ön tanácsolja nekem, hogy Lemming megszabadításáért én
|
|||
|
|
dobjak ki ötezer aranyat?</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy vállat vont s nem mondta, hogy tanácsolja-e, vagy nem
|
|||
|
|
tanácsolja? Hanem annyit gondolt magában, hogy kérdezze meg Harter
|
|||
|
|
úr a saját naplójától, vajjon lehet-e valami alapja ilynemű nemes
|
|||
|
|
áldozatkészségre. <span class="pagenum"><a name="Page_351" id=
|
|||
|
|
"Page_351">-351-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Jó! szólt Harter. Kész vagyok erre az áldozatra. Meghozom azt
|
|||
|
|
Lemmingnek; hanem egy föltétel alatt. E föltételt közölje ön vele.
|
|||
|
|
Ha ő «igen»: én is «igen!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Méltóztassék közölni velem a föltételt.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor arcza szokatlan hőségtől ragyogott e perczben,
|
|||
|
|
szemeiben egész szenvedélye látszott tündökölni, erősen megszorítá
|
|||
|
|
Angyaldy kezét és súgva mondá neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Föltételem Lemmingnek: Adja vissza nőmet!</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy visszahőkölt e szóra, mint a ki most veszi észre, hogy
|
|||
|
|
őrülttel áll szemben; hanem az őrült vasfogóval szorította keze
|
|||
|
|
csuklóját, s mégegyszer mondá ama forró, reszketeg hangon:</p>
|
|||
|
|
<p>«Adja vissza nekem nőmet.»</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy csodálkozva rázta mindenfelé fejét, s kétkedve
|
|||
|
|
mondá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Hogy lehessen az, kérem: ezt én nem értem!</p>
|
|||
|
|
<p>Erre Harter elmosolyodott s egy szerelmes ifjú naivságával
|
|||
|
|
taszítá el magától a megszorított kezet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Menjen ön! Hogy lehet oly együgyű? Törvényes ember, és még sem
|
|||
|
|
érti. Jőjjön hát, majd én megmagyarázom. De üljünk le hozzá, mert
|
|||
|
|
ez hosszadalmas tárgy. Én sokat gondolkoztam ezen; és ön még soha?
|
|||
|
|
Hogyan lehetne Malvinát visszahozni, mint asszonyt az én házamhoz;
|
|||
|
|
vissza az elhagyott házba, régi tulajdonába, minden erőszak, minden
|
|||
|
|
botrány nélkül, a legegyszerübb, a legtisztességesebb uton; ön nem
|
|||
|
|
tudna erről semmit?</p>
|
|||
|
|
<p>– Valóban, nem jutott eszembe ilyen expediens.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! én sok nyughatatlan éjszakának köszönhetem, hogy azt így
|
|||
|
|
kifőztem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen nekem is van sejtelmem valami hosszadalmas útról. A
|
|||
|
|
válóperek hosszuk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! ide nem kell válóper. Ide nem kell, csak egy elhatározás.
|
|||
|
|
Két napi határidő, s a változás megvan. A Lemming-ház özvegyen
|
|||
|
|
marad, s a Harter-háznak van házi asszonya. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_352" id="Page_352">-352-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– És annak az asszonynak mi lenne a neve?</p>
|
|||
|
|
<p>– Harter Nándorné! Isten és világ előtt. Egyházi és világi
|
|||
|
|
törvények szerint Harter Nándorné.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kiváncsi vagyok a lehetőség alakjára.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát értse meg azt! Ön tudja, hogy mi római katholikusok
|
|||
|
|
voltunk, midőn egybekeltünk. Mikor elakartunk válni, kitértünk a
|
|||
|
|
protestáns hitre, mert a római katholikus dogmák a házasságot
|
|||
|
|
felbonthatlannak tartják. Tehát a dogmák szerint Malvina most sem
|
|||
|
|
nője Lemmingnek, hanem az én nőm. A protestánsok canonai szerint
|
|||
|
|
törvényes házastársa ő Lemmingnek, de a katholikus szentszék nem
|
|||
|
|
ismeri e viszonyt másnak, mint együttlakásnak. E szerint nekünk
|
|||
|
|
semmi egyébre nincsen szükségünk, hogy ismét egymásé lehessünk,
|
|||
|
|
mint visszalépni a római egyház kebelébe mindkettőnknek; ott
|
|||
|
|
Malvinát csak Harter Nándornénak ismerik most is; ott a kolozsvári
|
|||
|
|
consistorium határozata nem érvényes, ott Malvina egyedül és
|
|||
|
|
elszakíthatlanúl az enyim. Tehát, hogy holnap az én nőm lehessen:
|
|||
|
|
nem kell hozzá egyéb, mint hogy ma térjen vissza az elhagyott
|
|||
|
|
egyház szövetségébe. Érti ön már?</p>
|
|||
|
|
<p>– Értem! – felelt Angyaldy tompán.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lehetőnek tartja már most azt, a mit feltételül szabtam: adja
|
|||
|
|
vissza Lemming nőmet?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen! Csupán azt jegyzem meg rá, hogy az alkuban határozni egy
|
|||
|
|
harmadiknak áll jogában: az a harmadik Lemmingné.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom! Én tehát rábizom önre. Legféltettebb titkomat bízom
|
|||
|
|
önre. Menjen el Malvinához és mondja el neki, hogy én szeretem őt,
|
|||
|
|
és megtanultam ismerni, minő világot vesztettem el benne, a midőn
|
|||
|
|
elváltam tőle: óhajtom őt újra birni, nem birni, de magamat az ő
|
|||
|
|
rabjává tenni. Nyitva előtte szívem és házam. Jőjjön, mint úrnő,
|
|||
|
|
mint királynő, és szálljon meg abban. Én mint koldus fogok előtte
|
|||
|
|
állni, ki kegyének alamizsnahulladékáért is hálálkodik, s még csak
|
|||
|
|
könyörgésével sem alkalmatlankodik. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_353" id="Page_353">-353-</a></span> Mondja ön neki, hogy én
|
|||
|
|
nemeslelkü akarok lenni, és Lemminget önfeláldozással is
|
|||
|
|
megszabadítom nyomorult helyzetéből; csupán csak ő érte, az ő
|
|||
|
|
könyező szemeiért; de hogy egy óráig sem tűrhetem tovább, hogy ily
|
|||
|
|
meggyalázott ember karján a világ előtt megjelenjen: ő, kit én
|
|||
|
|
nevem egész ragyogásával akarok környezni.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy meghajtá magát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mindezt el fogom Lemmingnének mondani.</p>
|
|||
|
|
<p>– Menjen ön minél hamarább, kedves Angyaldy; s hozzon jó
|
|||
|
|
választ.</p>
|
|||
|
|
<p>A titkár engedé kezét főnöke forró kezei által
|
|||
|
|
összeszorongattatni. Az ő keze bizony hideg volt, mint a kő, s nem
|
|||
|
|
szorította amazt vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy még az nap eljárt a rábízott küldetésben. Nem volt
|
|||
|
|
semmi rendkivüli benne, hogy ily késő órában is bejusson
|
|||
|
|
Lemmingnéhez; eddigi kiváltságos helyzete fel jogosította arra.</p>
|
|||
|
|
<p>A válasz határozott volt; határozottan rosz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lemmingné azt felelte: «Nem!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem? szólt megütődve Harter, s aztán hihetlenül rázta fejét.
|
|||
|
|
És mit mondott, miért nem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem, mert neki nem tetszik.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter gyanakodva nézett Angyaldy szemébe; aztán lehangoltan
|
|||
|
|
monda neki jó éjszakát.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy bejelenté, hogy az éjjel kissé sokáig ki fog
|
|||
|
|
maradni.</p>
|
|||
|
|
<p>Utóbbi időben többször előfordult ez nála. Azt beszélték róla,
|
|||
|
|
hogy szeret dőzsölni s reggelig elpoharazgat.</p>
|
|||
|
|
<p>«Hadd tegye, úgy sincs egyéb öröme a világon!» szokta mondani
|
|||
|
|
Harter, és hagyta menni kérdezősködés nélkül.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy csakugyan vacsorálni ment, s mint elégszer tevé, a
|
|||
|
|
vacsora után éjfélen tul is ott maradt az ivóasztalnál – egyedül.
|
|||
|
|
Nem kellett neki víg társaság: egyes egyedül tudott inni. Palaczkot
|
|||
|
|
palaczk után ürített, mintha tudományos elemzést tartana a fölött,
|
|||
|
|
hogyan lesz a józan emberből részeg? De tökéletesen részeggé soha
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_354" id=
|
|||
|
|
"Page_354">-354-</a></span> sem tudott lenni. A bornak az a hatása
|
|||
|
|
volt rá, hogy szótlanná, komorrá tette; ébren maradt.</p>
|
|||
|
|
<p>S volt egy gondolatja, a mi mellett ébren maradt.</p>
|
|||
|
|
<p>Más ember e gondolatot fekhelyén őrizte volna, ő utat engedett
|
|||
|
|
neki; hadd fusson: szemközt kell neki rájönni.</p>
|
|||
|
|
<p>Más azt az embert, a kit egy perczig sem bocsát el lelke szemei
|
|||
|
|
elől, nyomról-nyomra kisérte volna, utána leskelődött volna; ő
|
|||
|
|
engedte tenni, menni: nem menekülhet az ő előle.</p>
|
|||
|
|
<p>Tudta jól, hogy Harter Nándornak minden léptére van, a ki vigyáz
|
|||
|
|
ez órától fogva. Sem éjjel, sem nappal úgy ki nem mozdulhat
|
|||
|
|
lakából, hogy fel ne legyen róla jegyezve, hova ment, hol állt meg,
|
|||
|
|
kivel találkozott, kinek mit mondott?</p>
|
|||
|
|
<p>Midőn Angyaldy későn éjfélután a dőzsasztalt elhagyta, neki
|
|||
|
|
indult egy kerülőt tenni a városban. Felsétált egész a főutig.
|
|||
|
|
Annak volt akkor egy szöglet háza, melyben az éjnek minden órájában
|
|||
|
|
ébren voltak. A gondviselés mindig ébren van.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldynak a hivatalos irodák mindegyikében voltak meghitt
|
|||
|
|
ismerősei; ott is vannak emberek, a kik egymás között, magukhoz
|
|||
|
|
hasonlókkal szeretnek barátkozni, vígan lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy rátalált ismerősére.</p>
|
|||
|
|
<p>– Otthon maradt-e ma este főnököm? – kérdé tőle.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem! Elment vacsorálni az «Európá»-ba. Oda egy hordárt
|
|||
|
|
hivatott s attól egy levelet küldött Lemmingnéhez; a hordár egy
|
|||
|
|
óráig várakozott a válaszra. Harter másfél óráig várakozott a
|
|||
|
|
hordárra; mikor megkapta, elolvasta, zsebébe tette és hazament.
|
|||
|
|
Négy csésze theát ivott meg a várakozás alatt. Még e perczben
|
|||
|
|
gyertya ég a szobájában.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy megköszönte a tudósítást a jó pajtásnak, jójczakát
|
|||
|
|
kivánt neki, s hazament és lefeküdt.</p>
|
|||
|
|
<p>Szobája főnöke lakosztálya fölött volt; sokáig nem tudott
|
|||
|
|
elaludni, emennek alá s fel járó lépteire figyelve. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_355" id="Page_355">-355-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Reggel ismét mind a ketten összejöttek, Harter úr magán
|
|||
|
|
dolgozó-szobájában.</p>
|
|||
|
|
<p>A két férfi arczán nem látszott semmi változás nyoma.</p>
|
|||
|
|
<p>– Semmi újság? – kérdezé Harter.</p>
|
|||
|
|
<p>– Semmi!</p>
|
|||
|
|
<p>– Én tudok valamit! – szólt Harter, fogain keresztül szíva a
|
|||
|
|
léget; – ma délelőttre híva vagyok a vizsgáló biróhoz, Lemming
|
|||
|
|
ügyében.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hány órára?</p>
|
|||
|
|
<p>– A hány órakor nekem menni tetszik. Az én rangomból való
|
|||
|
|
uraknál ezt saját discretiójukra szokták bizni.</p>
|
|||
|
|
<p>Minden erőtetett nyugalma és büszkesége mellett szavai belső
|
|||
|
|
izgalmát árulták el.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tudom még, mi kimenetele lesz e beszélgetésnek; de minden
|
|||
|
|
lehető esetre készen kell lennem. A mai bolondos világban a
|
|||
|
|
legfeddhetlenebb jellemű ember sem érezheti magát biztosítva a
|
|||
|
|
nonputaremektől. Azért egy bizalmas kéréssel akarom önt
|
|||
|
|
terhelni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Parancsoljon velem!</p>
|
|||
|
|
<p>Harter elővette iróasztalából amaz ismeretes naplókönyvet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Egyszer már voltam azon helyzetben, hogy ezt a magán-naplómat
|
|||
|
|
az ön felügyelésére bíztam. Most ismétlem e megbizást. Nincsenek
|
|||
|
|
abban veszélyes titkok, de mégis olyan magánérzületeim vannak benne
|
|||
|
|
megirva, a miket nem óhajtanék közbeszéd tárgyaivá tétetni. Azért
|
|||
|
|
még egyszer kérem önt arra a szivességre, hogy vegye a tokot
|
|||
|
|
magához. És azután maradjon itthon, míg én visszatérek. Tartsa
|
|||
|
|
előszobája ajtaját zárva. Ha az alatt, míg én odaleszek, netalán
|
|||
|
|
rendőrségi házmotozást intéznének lakásomon (ön ismeri személy
|
|||
|
|
szerint az illető urakat): a mint ön egyet meglát a lépcső-rácsozat
|
|||
|
|
előtt, ezt a naplót mindenestől együtt vesse a fűtött kemenczébe, s
|
|||
|
|
ajtaját ki ne nyissa addig, míg az végképen el nem égett.
|
|||
|
|
Számíthatok önre?</p>
|
|||
|
|
<p>– Bizton! <span class="pagenum"><a name="Page_356" id=
|
|||
|
|
"Page_356">-356-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm! Még meg fogom ezt önnek hálálhatni! szólt Harter,
|
|||
|
|
megszorítva titkárja kezét. – Egyébiránt semmitől sem tartok.
|
|||
|
|
Tisztában vagyok magammal. A baj nem olyan nagy, mint a milyennek
|
|||
|
|
látszik. Igazságos akarok lenni mind magam iránt, mind mások iránt.
|
|||
|
|
Mindenki meg lesz velem elégedve.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldynak nagyon feltünt e hangulat Harternél. Főnőkének
|
|||
|
|
arczán nem volt eltagadható bizonyos felmagasztosultság, a mi nem
|
|||
|
|
folyhatott a helyzetből. Alig várta, hogy eltávozzék.</p>
|
|||
|
|
<p>Alig várta, hogy egyedül maradhasson, kettős bezárt ajtó mögött
|
|||
|
|
azzal a végzetes naplóval.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! ez a Harter valóban a világ legkönnyelműbb embere: először,
|
|||
|
|
a miért titkokat, miket csak magának sug meg az ember, magának is
|
|||
|
|
csak akkor, mikor az a belső biró aluszik, hogy az meg ne hallja,
|
|||
|
|
hogy ilyen titkokat papirra leir; s miután leirta, azt hiszi, hogy
|
|||
|
|
egy emberi kéz-csinálta zár azoknak elég koporsó. S elvégre az
|
|||
|
|
egészet rábízza egy emberre, a kiről azt hiszi, hogy legjobb
|
|||
|
|
híve.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy sietett felnyítni a zárt, feltárni a napló lapjait.</p>
|
|||
|
|
<p>És akkor csak elbámult.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! ez a Harter nem olyan könnyelmű ember, a milyennek mi
|
|||
|
|
hisszük: az egész naplóban egy sor irás nincsen!</p>
|
|||
|
|
<p>Egyetlen egy irott lap sincsen benne.</p>
|
|||
|
|
<p>Az egykor beirt lapok mind le vannak fejtve éles késsel a
|
|||
|
|
kötésből; egyedül a tiszta papiros maradt ott.</p>
|
|||
|
|
<p>Előről hátra lapozta: nem talált egy sort, egy betűt a naplóban
|
|||
|
|
többé.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter tudta, hogy mivel játszik? s a játék komolylyá
|
|||
|
|
lehetett.</p>
|
|||
|
|
<p>De hát akkor minek e játék folytatása? Minek volt e naplót
|
|||
|
|
tokostul titkárjának adni, azzal az utasítással, hogy ha motozni
|
|||
|
|
jönnek, égesse el? hiszen ha nincs benne <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_357" id="Page_357">-357-</a></span> egyéb,
|
|||
|
|
mint üres papiros, azt hadd találja meg akárki: azon nincs mit
|
|||
|
|
őrizni, félteni.</p>
|
|||
|
|
<p>Az egész naplóban hasztalan kereste e talány nyitját; üres
|
|||
|
|
lapokra talált.</p>
|
|||
|
|
<p>De hát a napló tokja!</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy a világosság felé fordítá azt, hogy bele láthasson; s
|
|||
|
|
akkor észrevette, hogy a napló tokjának a fenekén egy összehajtott
|
|||
|
|
zöld levélpapir van.</p>
|
|||
|
|
<p>Ollójával kihuzta azt onnan.</p>
|
|||
|
|
<p>A levélre ráismert. Ráismert a papir színéről, illatjáról,
|
|||
|
|
mielőtt a kéz vonásait látta volna.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemmingné levele volt az.</p>
|
|||
|
|
<p>Ugyanazon levél, melyet tegnap éjjel a hordár által válaszul
|
|||
|
|
küldött Harternek.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy elolvasta azt:</p>
|
|||
|
|
<p>«Kedves barátom!»</p>
|
|||
|
|
<p>«A nyujtott békejobbot elfogadom. Mindkettőnkre nézve jobb lesz
|
|||
|
|
az így. De hát lealkudhatlan föltételem van hozzá nekem is. Egyik
|
|||
|
|
az: hogy Lemming legyen megmentve; gyalázat volna őt veszni
|
|||
|
|
hagynunk. Másik az, hogy béküljön ön ki fiával. Nem tudnám átlépni
|
|||
|
|
azon ház küszöbét, melyből a család egyetlen fia ki van tiltva. E
|
|||
|
|
föltételeimet ön, ha engemet szeret, könnyen teljesítheti.»</p>
|
|||
|
|
<p>«Még egyet!»</p>
|
|||
|
|
<p>«A közöttünk szövődő új viszonyba ne avassa ön titkárát többé;
|
|||
|
|
végezzük azt levél utján egymással. Sőt óhajtanám, ha ön titkárja
|
|||
|
|
számára valami állomást szerezne, tán Bécsben a kanczelláriánál;
|
|||
|
|
megérdemelné, hogy jutalmazva legyen. Önnél úgy sem maradhatna,
|
|||
|
|
miután ön hivatalt nem viselend többé.»</p>
|
|||
|
|
<p>«Tehát csak ovatosan és vigyázva!»</p>
|
|||
|
|
<p>«Malvina.»</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy ismét és ismét olvasta ezt a levelet. Elolvasta
|
|||
|
|
tizszer, elolvasta százszor, nem is olvasta már, de magában nézte;
|
|||
|
|
nem is szemeivel nézte, de lelkével nézte, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_358" id="Page_358">-358-</a></span> míg oda
|
|||
|
|
rajzolódott az szive falára, minden betű úgy, a hogy irva van,
|
|||
|
|
azokkal a reszketeg vonásokkal; míg minden betű magában beszélt, és
|
|||
|
|
sokat beszélt, mindent elbeszélt.</p>
|
|||
|
|
<p>Akkor összehajtotta a levelet, visszadugta azt rejtekhelyére
|
|||
|
|
ismét, rázárta az angol-lakatot s azután összefonta karját,
|
|||
|
|
oldaállt az ablakba és várt főnöke visszatértére. Ha valaki az
|
|||
|
|
átelleni házból nézte, azt hihette: viaszbáb, mely egészen hasonlit
|
|||
|
|
az emberhez, csak hogy nem tud szemeivel pillantani.</p>
|
|||
|
|
<p>Késő délután került elő Harter. Nem is a saját szállására, hanem
|
|||
|
|
egyenesen fel titkárjához sietett.</p>
|
|||
|
|
<p>A meleg évszakban folytonosan fűtött kandalló meggyőzheté a
|
|||
|
|
felől, hogy egészen hű emberre talált, ki utasitását a
|
|||
|
|
kényelmetletlenségig pontosan követé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem volt szükség a fűtött kandallóra? – kérdé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Senki sem jött, felelt Angyaldy, kezébe véve a naplót.</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy hiszem, már nem is fog jönni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Vajjon?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mint előre láttam, az egész kellemetlen ügy sokkal simábban
|
|||
|
|
fog legombolyodni, mint gondoltuk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lemming, természetesen, ártatlan.</p>
|
|||
|
|
<p>– A fődolgokban igen; a mellékesekben pedig majd innen is, onnan
|
|||
|
|
is kisegítjük. A mit alárendeltjei hibáztak, azok ha bebizonyulnak
|
|||
|
|
is, őt közvetlenül nem érinthetik; a vesztegetési vád pedig magában
|
|||
|
|
elenyészik.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha a feljegyzettek elismerik, hogy a megnevezett összegeket a
|
|||
|
|
bankártól csak kölcsön vették.</p>
|
|||
|
|
<p>– No – igen!</p>
|
|||
|
|
<p>– Méltoságod szives volt erre buzdítást adni a többieknek?</p>
|
|||
|
|
<p>Harter huzta-vonta magát egy kissé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én ugyan soha sem fogadtam el Lemmingtől semmit, de régi jó
|
|||
|
|
barátom, nem hagyhatom ily bajában elveszni, et cætera.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_359" id=
|
|||
|
|
"Page_359">-359-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Az igen nemes tett méltóságodtól – Lemmingné tagadó válasza
|
|||
|
|
után is.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter igyekezett ezt a beszélgetési tárgyat, mint valami nagyon
|
|||
|
|
szorító csizmát, minél hamarább levetni a lábáról.</p>
|
|||
|
|
<p>– Czélom visszavonúlni egészen a politikai küzdtérről. S ezt a
|
|||
|
|
rövid időt, a míg befolyásom tart, igyekezem felhasználni arra,
|
|||
|
|
hogy legalább a hozzám közelebb álló embereknek valami hasznot
|
|||
|
|
tehessek. Először is ez a Lemming. Hadd fusson szegény! Sokat
|
|||
|
|
theáztunk együtt. Az ember nem feledheti el.</p>
|
|||
|
|
<p>(«Akaszszák fel!» ezt mondta még tegnap ez ember! – gondolá
|
|||
|
|
Angyaldy.)</p>
|
|||
|
|
<p>– Önre is volt gondom, kedves Angyaldy!</p>
|
|||
|
|
<p>– Én rám? – szólt a titkár, s alsó ajkát foga közé szorítá.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, igen! miután én hivatalt nem fogok többé viselni. S így
|
|||
|
|
ön, mint titkár, nálam nem maradhat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Valóban?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem! Semmi esetre sem! – állítá hevesen Harter úr, ki Angyaldy
|
|||
|
|
közbeszólását saját jövendő elhatározására volt hajlandó
|
|||
|
|
magyarázni. – Ha egy világot kinálnának is, többé hivatalt nem
|
|||
|
|
vállalnék el ily méltatlanság, ily keserű csalódás után. Nekem
|
|||
|
|
köszönheti a kormány az ország pacificatióját. De hallgatok róla. –
|
|||
|
|
«Philippinél találkozunk!» – Most csak azokról akarok szólni, kiket
|
|||
|
|
magammal rántottam önhibájok nélkül. Azok között van ön. Ajánlottam
|
|||
|
|
önt az udvari kanczelláriához Bécsbe. Alkalmaztatása kétségtelen. E
|
|||
|
|
kegygyel expiálni fogja a kormány a rajtam ejtett sérelmet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm! szólt Angyaldy. (Ez a második pont.)</p>
|
|||
|
|
<p>Tudta jól, hogy van még egy harmadik is.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter hozzáfogott a neki oly jól illő hetvenkedéshez.</p>
|
|||
|
|
<p>– Voltam az irányadó helyeken, ott is, a hol az ön állítása
|
|||
|
|
szerint igen roszul beszélnek felőlem. Mondhatom, hogy mindenütt
|
|||
|
|
igen nyájasan fogadtak. Egész együttlétünk <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_360" id="Page_360">-360-</a></span> a
|
|||
|
|
vizsgáló biróval inkább bizalmas discursus volt, mint törvényes
|
|||
|
|
vallatás. Elég volt annyit mondanom, hogy Lemming jegyzéke rám
|
|||
|
|
nézve adóssági tétel. A mikor visszakivántatik, kész fizető vagyok.
|
|||
|
|
– A többi értekezés más tárgyakról folyott, önről is sokat
|
|||
|
|
beszéltem. Ajánlatomat igen sokba vették. Kineveztetése a
|
|||
|
|
kanczelláriához egészen bizonyos. Ön úgy is óhajtozott hajdanában
|
|||
|
|
Bécsbe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Évek előtt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát régi kivánsága teljesülend. Ön felmegy a szép
|
|||
|
|
Residenzstadtba. Én csak egy viszon-szivességre fogom önt felkérni.
|
|||
|
|
Ön bizonyosan találkozni fog azzal az én bondos szeleburdi fiammal
|
|||
|
|
Bécsben; most ott lakik; ha összejön vele: mondja meg neki, hogy
|
|||
|
|
kész vagyok bohóságát megbocsátani, ha hazajön, és mint rendes
|
|||
|
|
ember viseli magát. Vegye rá, kérem!</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy állához szoritá a kezében tartott naplótokot. Ama zöld
|
|||
|
|
levél jazmin-illata keresztülhatott azon. Ez is benne van a zöld
|
|||
|
|
levélben.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! milyen erőszakába került ajkait leparancsolni róla, hogy
|
|||
|
|
hangos hahotával a szeme közé ne nevessenek ennek a bolond
|
|||
|
|
embernek; hahotával, mely zokogásban végződik – egy másik bolond
|
|||
|
|
ember sorsa fölött.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm kegyes gondoskodását! Azonban, ha Elemér úrfival
|
|||
|
|
szándékozik méltóságod amicázni, e szándékot jó lenne legelébb is
|
|||
|
|
Bélteky úrral közölnünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaza van önnek! Legelébb is a pert kell megsemmisítenünk,
|
|||
|
|
mely közöttünk folyik. Arra nézve is a legelfogadhatóbb
|
|||
|
|
feltételeket szándékozom tenni. Mondja ön azt meg Béltekynek. Tegye
|
|||
|
|
magát érintkezésbe vele.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Angyaldy érintkezésbe tette magát Béltekyvel.</p>
|
|||
|
|
<p>A mit a fiatal ügyvédtől válaszúl nyert, azt soha sem mondta el
|
|||
|
|
Harter Nádornak; oly mértéktelen gorombaságok voltak.</p>
|
|||
|
|
<p>«Szeretne most már a vén róka alkudni, ugy-e? Mikor <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_361" id="Page_361">-361-</a></span>
|
|||
|
|
fejtetőre bukott le az ugorkafáról. Mikor nem bizhatik – magas
|
|||
|
|
szövetségesekben. Most már semmi alkudozás! Maradjunk a pör útján.
|
|||
|
|
Megyünk az executióig. Majd meglássuk, hogy ha egyenlő fegyverrel
|
|||
|
|
küzdünk, melyikünk esik el? De most már meg fogja fizetni a
|
|||
|
|
perköltségeket is. Majd nem küld el most már engemet Smyrnába,
|
|||
|
|
Kalkuttába, Grönlandba, uzsorásokat vallatni! Majd annak a másik
|
|||
|
|
sirásónak a számadásaiba is bele tudunk most már nézni ingyen. Jó,
|
|||
|
|
hogy rákerült a nagy urakra is a dög egyszer!»</p>
|
|||
|
|
<p>Ilyenformán patakzott a büszke visszatorlás.</p>
|
|||
|
|
<p>Hja! e’ biz úgy van. Igy fizet a világ!</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy azt mondta főnökének, hogy addig nem hagyandja el, a
|
|||
|
|
míg e két főügy rendezve nincsen: a Lemminggel és az Elemérrel
|
|||
|
|
elintézendő ügyek. Addig szüksége leend ő méltóságának az ő szerény
|
|||
|
|
szolgálatára.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ajánlat szivélyesen fogadtatott.</p>
|
|||
|
|
<p>A Lemming-féle ügynek sok tekervénye volt még. A biró előtt
|
|||
|
|
bevallott ötezer arany lefizetéséről bizony gondoskodni kellett,
|
|||
|
|
pedig ismét igen rosz esztendő volt, semmi ára a föld termékeinek;
|
|||
|
|
aztán egyéb állapotok is kerültek még elő: Harter úr több rendbeli
|
|||
|
|
közköltségek felől is tartozott számadással, ezeknek bevégeztéhez
|
|||
|
|
idő kellett és ember; idő legalább az új termésig, és ember, ki az
|
|||
|
|
új termésre pénzt teremtsen, mert biz ott pótolni való hiányok is
|
|||
|
|
lehetnek. Az ember, kivált gavallér ember, soha sem tudja, ha
|
|||
|
|
sokféle pénzt kezel, melyiket adta ki töltés-csinálásra, s melyiket
|
|||
|
|
a szép asszonyra. Van miből megtéríteni.</p>
|
|||
|
|
<p>A legnagyobb baj az volt, hogy Elemért nem lehetett megkapni.
|
|||
|
|
Hol Bécsben volt, hol Angliában járt; ki tudja, mi dolga volt?
|
|||
|
|
Emigransokkal szövetkezett-e, vagy csakugyan gazdasági gépeket
|
|||
|
|
szállított? Senki sem tudja bizonyosan; pedig Angyaldy és Bélteky
|
|||
|
|
eleget jártak utána, ha ugyan jártak utána. Legalább Harternek azt
|
|||
|
|
mondták, hogy keresik, mint a tűt. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_362" id="Page_362">-362-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Harter pedig nem birta a lelkén viselni azt a terhet, hogy a
|
|||
|
|
fiával még sem békült ki. Szörnyen üldözték az atyai szív keserű
|
|||
|
|
vádjai!</p>
|
|||
|
|
<p>Persze, ez is egyik föltétele volt Malvinának, a mihez kötötte
|
|||
|
|
ama végzetes visszalépést.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemminget is olyan soká benn tartják abban a gőzfürdőben. Bizony
|
|||
|
|
kiizzasztják belőle az utolsó garast is, a mi materia peccansul
|
|||
|
|
csordogál üzlete ereiben.</p>
|
|||
|
|
<p>Addig pedig Harter még csak nem is találkozhatik élő alakban
|
|||
|
|
Malvinával.</p>
|
|||
|
|
<p>Már övé az asszony; már megfogta, már kezében tartja a szárnyát,
|
|||
|
|
és még sincsen a czélnál. Hogy olyan rettenetes hosszú idő van a ma
|
|||
|
|
és a holnap között!</p>
|
|||
|
|
<p>S hogy a szép asszony őt most egyáltalában nem fogadja el, arra
|
|||
|
|
neki igen szép igazsága van.</p>
|
|||
|
|
<p>Mit mondana hozzá a világ? Nem a közerkölcsiség arczul verése
|
|||
|
|
volna-e, ha egy nő az alatt, míg férje fogva van (igazságtalanul,
|
|||
|
|
az ő meggyőződése szerint), felhasználná az alkalmat, hogy tőle
|
|||
|
|
megváljon, s régi férjéhez visszaköltözzék? Ezt még az indian morál
|
|||
|
|
sem engedné meg.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát Harternek várni kell, először: a mig Lemming kiszabadul.
|
|||
|
|
Tovább nem. (Azt hitte ő.) Mert hiszen, hogy az Elemérrel való
|
|||
|
|
kibékülés nem valami olyan lényeges kapitulationalis föltétel: az
|
|||
|
|
világos. Azt elég megigérni. Az asszony megnyugodhatik benne, ha ő
|
|||
|
|
szavát adja, hogy kibékül a fiával.</p>
|
|||
|
|
<p>És aztán hetek multak, hónapok multak, s Lemming még mindig benn
|
|||
|
|
volt abban a nagy gyógyintézetben, a hol a becsületén ejtet sebeket
|
|||
|
|
gyógyították. Kegyetlen kín volt az. Ha egy sebet begyógyítottak,
|
|||
|
|
megint a másik helyen tört ki; megint arra kellett flastromot
|
|||
|
|
rakni. Keserves, drága flastromok voltak! De csak hogy kapni
|
|||
|
|
lehetett.</p>
|
|||
|
|
<p>Végre aztán egyszer valamikor csakugyan kibocsátották a becsület
|
|||
|
|
kórházából, mint tökéletesen kigyógyult <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_363" id="Page_363">-363-</a></span> derék,
|
|||
|
|
helyreállt embert, a kin meg sem látszanak többé a bélpoklosság
|
|||
|
|
nyomai. Szépen kitisztult belőle. A vádak nem voltak igazak.
|
|||
|
|
Lemming úr fölmentetik; a kik legbűnösebbek voltak, azok
|
|||
|
|
átköltöztettek Galicziába; azokhoz a magyarországi biró nem
|
|||
|
|
nyúlhat, mert ott más helytartó uralkodik; annak meg más dolga van;
|
|||
|
|
az egész miniszteriumnak megint egészen más dolga van. Denique nem
|
|||
|
|
sült ki semmi.</p>
|
|||
|
|
<p>Föhnwald századost áttették egy Bécsben állomásozó
|
|||
|
|
uhlánus-ezredhez.</p>
|
|||
|
|
<p>S azzal minden rendben volt megint.</p>
|
|||
|
|
<p>A publikum beszélhetett, a mit akart; a hirlapokba nem mehetett
|
|||
|
|
semmi a gondviselés tudta nélkül.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint Lemming hazakerült, a legelső látogatója volt Harter
|
|||
|
|
Nándor.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming igen szépen megköszönte neki azt a szolgálatot, a mi
|
|||
|
|
által őt nagyszerű kelepczéjéből kiszabadítá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem tettem ingyen! mondá Harter.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom! Ön az asszonyt akarja visszakapni tőlem. Már mondta az
|
|||
|
|
asszony.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter örömét nem birta elrejteni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit mondott önnek, kedves barátom?</p>
|
|||
|
|
<p>– Az derék, hogy ön kedves barátjának nevez. Tehát azt mondta az
|
|||
|
|
asszony: hogy kész tőlem elválni és önhöz visszamenni. S ez
|
|||
|
|
megtörténhetik, a mint önök elhagyott hitükre visszatérnek. Hanem
|
|||
|
|
az szép öntől, hogy engemet kedves barátjának nevez, a mikor a
|
|||
|
|
feleségemet csak így karonfogva elvezeti tőlem.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter maga is nagyon tréfásnak találta a helyzetet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hiszen azért mi jó barátok maradunk! szólt nevetve, s
|
|||
|
|
igyekezett Lemming hideg kezébe meleget szorongatni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen nagyon jó barátok. Hanem önnek elébb meg kell ám fizetnie
|
|||
|
|
azt az ötezer aranyat, a mit bevallott, hogy adósom vele.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezt már nem találta Harter valami olyan nagyon nevettető
|
|||
|
|
ötletnek. <span class="pagenum"><a name="Page_364" id=
|
|||
|
|
"Page_364">-364-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Egy perczre össze is huzta a homlokát, mintha valami magaslatot
|
|||
|
|
keresne büszkesége számára, a honnan letekinthessen erre a közlelkű
|
|||
|
|
kalmár-emberre, a kinek mindig csak pénzen jár az esze, s a ki
|
|||
|
|
attól, ki őt kiszabadította a kutból, most még fizetést is követel;
|
|||
|
|
hanem azután eszébe jutott, hogy biz ennek az üzérnek teljes
|
|||
|
|
igényei lehetnek bizonyos ötezer aranyak visszafizetéséhez; hát
|
|||
|
|
csak mégis síma arczot csinált hozzá, s csendes vérrel
|
|||
|
|
válaszolt:</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt minél elébb vissza fogom fizetni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én magam is igen szeretném, ha azt minél elébb elvégezhetnők.
|
|||
|
|
Holnap költözöm vissza Bécsbe. És az igen furcsa helyzet rám nézve,
|
|||
|
|
hogy magammal hordjak egy asszonyt, a ki tudtomra, mától fogva már
|
|||
|
|
nem az én feleségem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön Bécsbe akar menni? – kérdé megütődve Harter.</p>
|
|||
|
|
<p>– Bizony nem is akarok ebbe a földbe belenőni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Legalább várja meg ön, míg ez a mi köztünk fenforgó ügy rendbe
|
|||
|
|
lesz hozva. Azt magam is igen nevetséges helyzetnek tartanám, hogy
|
|||
|
|
Malvina most önt kövesse.</p>
|
|||
|
|
<p>– Egyedül önön mulik. Fizesse le nekem ma, a mivel tartozik, s
|
|||
|
|
én holnap az asszony nélkül megyek Bécsbe, s nem törődöm vele, mi
|
|||
|
|
történik aztán tovább?</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor minden izét zsibogni érzé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Meg kell önnek mondanom az igazat. Most nincs rendelkezésem
|
|||
|
|
alatt semmi összeg. Közpénztárakról kellett beszámolnom, a mire nem
|
|||
|
|
voltam készen; az minden hitelemet úgy igénybe vette, hogy nem
|
|||
|
|
vagyok képes ma egy aranyat sem előteremteni. A gabona ára ugy
|
|||
|
|
leszállt, hogy az idei termést potom pénzért kellett elpazarolnom.
|
|||
|
|
Még így is kárt vallott vele, a ki megvette. A jövő évi termésemet
|
|||
|
|
kináltam az üzérnek, s azt felelte rá, hogy még az idei is mind a
|
|||
|
|
raktárban van, s ha kivánom, visszaadja azon az áron, a min tőlem
|
|||
|
|
vette. Nem vagyok képes most az ötezer aranyat előteremteni.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_365" id=
|
|||
|
|
"Page_365">-365-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van! szólt Lemming igen szelid, jóakaró képpel; hát akkor
|
|||
|
|
majd várunk – mind a ketten.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a «várhatunk» szó ugyan akkor uralkodó jelszó volt ebben az
|
|||
|
|
országban; hanem azért Harter Nándornak sehogy sem tetszett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! Én önnek becsületemet kötöm le, hogy legközelebbi
|
|||
|
|
tavaszszal lefizetem önnek azt az összeget.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem játszunk becsületbe! felelt rá Lemming. Nekem az én
|
|||
|
|
becsületem valami másfélszázezer forintomban van; ön még nem
|
|||
|
|
költött a magáéra.</p>
|
|||
|
|
<p>– Adok önnek váltót arról az összegről, s ha nem fizetek
|
|||
|
|
napjára, koboztasson meg irgalom nélkül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Köszönöm! Felfogadtam, hogy nem pörölök ebben az országban a
|
|||
|
|
jövő milléniumig.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter dühbe jött.</p>
|
|||
|
|
<p>– De uram, ez alacsonyság, a mit ön cselekszik!</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming elpusztithatlan phlegmával csitította a dühöngőt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne tessék haragba jönni, uram; az nálam nem használ. Az
|
|||
|
|
akasztófa lajtorja-fokán végig minden czimet végigrakhat ön rám;
|
|||
|
|
hozzá szoktam, vízmentes vagyok. Se vissza nem mondom, se pört nem
|
|||
|
|
kezdek érte, se nem duellálok; végighallgatom, zsebredugom, s
|
|||
|
|
viszem azt is haza a többi becses emlékekkel. – Holnap, minden
|
|||
|
|
bizonnyal holnap. Az asszonyt is viszem holnap, minden bizonnyal
|
|||
|
|
holnap.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hisz ez erőszaktétel!</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha erőszaktétel: megakadályozhatja ön. Nem utazom incognito,
|
|||
|
|
nem rablok asszonyt éjszaka, fedett, salugádoros hintóban; a
|
|||
|
|
reggeli vonattal utazom, fényes nappal. Jőjjön oda a váró terembe:
|
|||
|
|
figyeljen rám, teszem-e rá a kezemet az asszony kezére? hurczolom-e
|
|||
|
|
őt magammal? s ha legkisebb erőszaktételt vesz ön észre, kiáltson a
|
|||
|
|
rendőrségnek. Óh! itt pompás rendőrség van; fogasson be, mint
|
|||
|
|
feleségem elrablóját; még ilyen czím alatt úgy sem ültem. De hozzá
|
|||
|
|
ne szóljon, uram, mert azt nekem <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_366" id="Page_366">-366-</a></span> még ma jogom van.
|
|||
|
|
Lemmingné asszonynak megtiltani, kivel beszéljen, kivel ne? Mint
|
|||
|
|
adósomat, mikor fizetni akar, szivesen látom önt: de mint feleségem
|
|||
|
|
kérője előtt, jogom van bezárni a szobám ajtaját és a korcsma
|
|||
|
|
ajtaját. Azért igyekezzék ön mint fizető adósom bejutni hozzám:
|
|||
|
|
akkor azután majd lequittelünk. Addig pedig – örültem, hogy volt
|
|||
|
|
szerencsém.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter haragtól reszketve távozott el a bankártól. Még
|
|||
|
|
gondolatnak is kétségbeejtő, hogy ez az ember most elvigye Malvinát
|
|||
|
|
magával. De miért is nem sürgette Malvinát jobban, hogy tegye meg a
|
|||
|
|
visszalépést azalatt, míg Lemming fogva van. Most ime a kiszabadult
|
|||
|
|
gonosztevő rázárja az asszonyra az ajtót, s elébb a pénzét akarja
|
|||
|
|
látni.</p>
|
|||
|
|
<p>Sietett Angyaldyhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Emil barátom! – szólt hozzá, lélekzet-fogyott sietséggel – az
|
|||
|
|
egekre kérem; ha valaha jó szolgálatot tett nekem, tegyen most, és
|
|||
|
|
örök hálára kötelez le. Teremtse ön nekem elő még ma estig azt az
|
|||
|
|
ötezer aranyat, a mivel Lemingnek adósává tettem magamat. Holnap el
|
|||
|
|
akar utazni, s nekem becsületbeli kötelességem azt neki Bécsbe
|
|||
|
|
költözése előtt az utolsó darabig lefizetni… Ön ért engem: ez
|
|||
|
|
becsületbeli adósság; egész becsületem forog a koczkán.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy tudta azt jól, hogy mije forog Harternek a koczkán.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt felelte, hogy rögtön útra kel, és vándorolni fog az
|
|||
|
|
uzsorások országában.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne kiméljen ön semmi árt; adjon meg bármily képtelen kamatot,
|
|||
|
|
csak a pénzt teremtse elő.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy már akkor tudta azt a választ, a mit főnökének ma este
|
|||
|
|
mondani fog, midőn ez excursióból visszatér, de hagyta őt addig ég
|
|||
|
|
és föld között lebegni. Gyönyörüsége telt benne: elmenni a
|
|||
|
|
megbizással és arra gondolni, hogy számítja visszatértéig Harter
|
|||
|
|
Nándor a perczeket, a mik nehéz órákká nőnek, és sóhajtozik
|
|||
|
|
kibocsájtott hollója után. <span class="pagenum"><a name="Page_367"
|
|||
|
|
id="Page_367">-367-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A holló csakugyan visszatért este.</p>
|
|||
|
|
<p>– Van-e pénz?</p>
|
|||
|
|
<p>Ez volt az egyetlen kérdés hozzá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nincs és nem lesz! – volt a kérlelhetlen válasz. – Égszakadás,
|
|||
|
|
földindulás van a pénzvilágban. Megbukott a legelső, legrégibb
|
|||
|
|
bankárház Bécsben, magával rántotta a monarchia egész pénzvilágát.
|
|||
|
|
Az első milliomosok ugy ütik el egymást lábaikról sorba, mint a
|
|||
|
|
felbukó tekebábok. A panique tökéletes; senki sem tudja, holnap
|
|||
|
|
él-e még, vagy halva kel föl? Zárva minden pénztár, minden tárcza.
|
|||
|
|
A pénzemberek insultusnak veszik, ha valaki kölcsön kér tőlük. És
|
|||
|
|
mi készen lehetünk rá, hogy holnap, holnapután egész lajstromát
|
|||
|
|
mutatják be előttünk saját megóvatolt váltóinknak, miket bankrott
|
|||
|
|
hitelezőinktől megint más bankrott-firmák csődtömegei lefoglalnak,
|
|||
|
|
s miknek kifizetését bejáratkor sürgetni fogják.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor megsemmisülve rogyott karszékébe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön nem tudja azt, – rebegé hőségtől kiszáradt ajakkal, – mit
|
|||
|
|
vesztek én azzal, ha holnapig ötezer aranyat nem tudok kapni!</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy olyan ártatlan arczot csinált hozzá, mint a ki semmit
|
|||
|
|
sem tud arról. Ott állt nagy tisztelettudó helyzetben főnöke előtt,
|
|||
|
|
derült homlokkal, összeszorított ajkakkal. Hanem lelke szemeivel
|
|||
|
|
úgy látta ott magát főnöke előtt állani, mint a ki gunykaczajra
|
|||
|
|
torzult arczczal vereget vállára a csüggeteg férfinak s azt sugja
|
|||
|
|
fülébe:</p>
|
|||
|
|
<p>«De hát még a második föltétel, uram?!»</p>
|
|||
|
|
<p>«Hát a fiaddal kibékültél-e már?»</p>
|
|||
|
|
<p>«Mit mondott még az illatos levél!?» <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_368" id="Page_368">-368-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>EGY ÁLLAT, A KINEK LELKE VAN.</h2>
|
|||
|
|
<p>Világosiék olyan szépen el tudták magukat temetni, hogy senki
|
|||
|
|
még a fejfájukra sem akadt rá.</p>
|
|||
|
|
<p>Felmentek Bécsbe lakni. Az elég nagy temető azoknak, a kiket
|
|||
|
|
senki sem ismer.</p>
|
|||
|
|
<p>Ott is Ilonka tartotta az egész családot, most már nem
|
|||
|
|
leczkeadással, hanem kézi munkával.</p>
|
|||
|
|
<p>A leczkeadás nem szép leánynak való váló. Senki sem hiszi el
|
|||
|
|
neki, hogy épen csak a nyelvtant tanítja. Szépsége rossz útlevél
|
|||
|
|
számára. Örökös gyanú alatt áll.</p>
|
|||
|
|
<p>Anyja nem is bocsátotta volna el magától többé; azért Ilonkának
|
|||
|
|
valami olyan munkát kellett keresnie, a mit odahaza végezhet,
|
|||
|
|
talált is ily megbízást. Egyike volt az a legveszélyesebb
|
|||
|
|
kézimunkáknak, a mikbe fiatal leányok arczrózsái lehervadnak: az
|
|||
|
|
«entreprise universelle des pompes funèbres» (magyarul: temetkezési
|
|||
|
|
pompák vállalata) boltjából kapott megbízást gyászhímzésekre. Azért
|
|||
|
|
vállalkozott erre a munkára, mert azt legjobban fizetik, s az ő
|
|||
|
|
kedveseinek nem szabad szükséget szenvedni. Az igaz, hogy néhány év
|
|||
|
|
alatt belevakulnak, a kik szüntelen ezzel foglalkoznak; a folytonos
|
|||
|
|
feketére feketével himzés megrontja szemeik világát; hanem a ki
|
|||
|
|
vállalkozik rá, azt hiszi, hogy az ő szemei tartósabbak, mint a
|
|||
|
|
többieké, kik ezen az úton jutottak el a vakok intézetébe, vagy az
|
|||
|
|
utczaszegletekre.</p>
|
|||
|
|
<p>Gyakran sietős munka is akadt, mikor valami nagy úrnak
|
|||
|
|
méltóztatott meghalni; olyankor Ilonka lámpánál is dolgozott egész
|
|||
|
|
mély éjszakákon keresztül, hogy a temetés napján a nagyságos
|
|||
|
|
asszony himzett uszálya készen legyen. Olyankor néha öt forintot is
|
|||
|
|
megkeresett.</p>
|
|||
|
|
<p>De szükség is volt a pénzre. Drága volt az élelem és a házbér.
|
|||
|
|
Pedig oly szük volt az ebéd, s oly nyomorúlt a kis szállás, nedves,
|
|||
|
|
dohos, udvarszoba; aztán egyik beteg a <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_369" id="Page_369">-369-</a></span> másikat
|
|||
|
|
váltotta fel. Atyja folyvást egyforma testi-lelki dermenetben volt;
|
|||
|
|
kis öcscsének nagyon ártott a hirhedett gyermekölő bécsi lég; anyja
|
|||
|
|
is folyvást panaszkodott, hogy a melle oda van, fulladoz és
|
|||
|
|
szívszorongást érez. Okozta érte az ötödik emeletre járást, a mihez
|
|||
|
|
nem volt szokva.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak Ilonkán nem fogott a nyomor. Sem szép testén, sem szép
|
|||
|
|
lelkén. Rossz lég, silány tápszer, sanyargató munka mind nem hatott
|
|||
|
|
rá: aranyból volt egészen. Még szépült, még ragyogóvá lett ebben a
|
|||
|
|
dohos légkörben, ebben az inségben. Még őrangyala sem hallotta soha
|
|||
|
|
egy sóhajtását annyi nyomor miatt. És aztán adott neki a természet
|
|||
|
|
valami sajátszerű ajándékot, hogy a hol járt-kelt, akármi egyszerű
|
|||
|
|
öltöny volt rajta: az az eltanulhatlan fenség, a mi minden
|
|||
|
|
mozdulatát besugározta, hirdeté, hogy ez egy delnő!</p>
|
|||
|
|
<p>Anyja félté, hogy a sok súlyos munkában megtörik. Ilonka
|
|||
|
|
vigasztalá őt; a kinek Isten terheket ad, annak erőt is ad azok
|
|||
|
|
elviseléséhez.</p>
|
|||
|
|
<p>Neki valóban adott mind a kettőből eleget.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer aztán anyja is megbetegedett, nem birt fenmaradni többé.
|
|||
|
|
Három beteg feküdt abban a szobában, a melyben ő dolgozott. Az
|
|||
|
|
orvos, kit segélyűl hivatott, azt mondta, hogy legelső gyógyszer
|
|||
|
|
ebből a szállásból kiköltözni; mert ez olyan nedves, hogy a
|
|||
|
|
legépebb embernek is el kell benne pusztulni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonkának tehát más szállásról kelle gondoskodni. Nemcsak az a
|
|||
|
|
baj volt, hogy ilyent nagyon nehéz találni időközben, hanem még
|
|||
|
|
nagyobb az, hogy ahhoz pénz is kell, mert azt előre ki kell
|
|||
|
|
fizetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka nagyon érzé, mit jelent most ez a szó: «én magam!»</p>
|
|||
|
|
<p>Három beteg panaszát vigyázni; reggeltől éjfélig a
|
|||
|
|
varróasztalnál dolgozva, egy jövő hónap terhét kettőzött
|
|||
|
|
szorgalommal leróni, s aztán olyankor, midőn maga elmegy a
|
|||
|
|
gyógyszerekért, útközben új szállást keresni.</p>
|
|||
|
|
<p>Az is mind meglett. Az «én magam» sokat elbir. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_370" id="Page_370">-370-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Kapott kétannyi munkát, mint eddig; dolgozott éjről-éjre; talált
|
|||
|
|
jó szállást, szárazabbat, földszintit, csak felpénz kellett még rá.
|
|||
|
|
Az is meglesz. Szombaton elkészül a fogadott munkával s akkor kap
|
|||
|
|
pénzt, a mennyivel ki lehet fizetni a lakbért, átszállíttatni a
|
|||
|
|
betegeket.</p>
|
|||
|
|
<p>Szombat estig nagy szorgalommal elvégzé a felvállalt munkát,
|
|||
|
|
kissé késő is volt már, mikor útra kelt vele. Mind a három beteg
|
|||
|
|
oly nyughatatlan volt miatta. Atyja tombolt, és izgatottan kiabált
|
|||
|
|
rá; anyjának láza volt épen, rémeket látott mindenütt, kik leányát
|
|||
|
|
elfogták az utczán; s a kis néma a nyakába csinpajkozott, úgy sírt,
|
|||
|
|
nem akarta elereszteni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka nagy nehezen megnyugtatá mind a hármat. Megigérte, hogy
|
|||
|
|
sietni fog haza. Kerül, fordul és itthon lesz.</p>
|
|||
|
|
<p>Sietett is a kész munkával a szokott dologadó üzletbe. Akárhány
|
|||
|
|
comfortablet megelőzött lépteivel.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor az üzlet irodájába belépett, a hol rendesen át szokták
|
|||
|
|
venni a munkáját, ezúttal egy egészen ismeretlen úr fogadta, azzal
|
|||
|
|
a kérdéssel:</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit hozott, mamzell?</p>
|
|||
|
|
<p>– A megrendelt himzéseket. Itt van róluk a számla. Kérem a
|
|||
|
|
térítvényemet, s a munkáért járó díjt. Sietek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hm, hm! dünnyögött az ismeretlen úr, s elvevé tőle a
|
|||
|
|
himzéseket. Lelkem, a térítvényét én nem tudom előadni, mert itt
|
|||
|
|
most zavar van; hanem adok róla elismervényt, hogy átvettem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az is jó lesz!</p>
|
|||
|
|
<p>Az ismeretlen úr írt valami macskakaparást egy papirszeletre s
|
|||
|
|
odaadta neki.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azután kérem a számlámat kifizetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ismeretlen úr megnézte Ilonka számláját, s aztán visszanyújtá
|
|||
|
|
neki.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hja, kedves mamzell, az «entreprise universelle des pompes
|
|||
|
|
funèbres» ma reggel megszüntette a fizetéseit, s azóta csukva a
|
|||
|
|
cassa. <span class="pagenum"><a name="Page_371" id=
|
|||
|
|
"Page_371">-371-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka nem értette azt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hogyan lehet az?</p>
|
|||
|
|
<p>– Hja, lelkem, ez nagy dolog. Maga még nem is tud róla semmit?
|
|||
|
|
Pedig tele van vele a város. Hallotta hírét a gazdag Arnstein és
|
|||
|
|
Eskelesnek? No hát az megbukott tegnap; ez magával rántotta A.
|
|||
|
|
Mayert, az magával rántotta B. Mayert, ez meg C. Mayert; tegnap a
|
|||
|
|
bankárok buktak sorba, ma a nagy boltok buknak utánuk, s holnap
|
|||
|
|
valószinüleg a Milchmeyerek fogják bejelenteni a cridát. A kinek
|
|||
|
|
most jóravaló firmája van, mind siet becsukni a boltot. Az
|
|||
|
|
entreprise universelle des pompes funèbres szintén bejelenté a
|
|||
|
|
cridát, s senkit sem fizet többé.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hogy lehet az, hogy a munkásait ne fizesse valaki?</p>
|
|||
|
|
<p>– Lelkem mamzell, ez pedig így van. Tudja mit: jegyeztesse be
|
|||
|
|
magát a hitelezők közé követelésével; nyolcz-kilencz esztendő alatt
|
|||
|
|
a csődpernek vége lesz; akkor, ha még marad valami a csődtömegből,
|
|||
|
|
ön bizonyosan a második categoriában fogja magát találni azok
|
|||
|
|
között, a kik kiváncsiak lesznek megtudni, hogy minden forintjuk
|
|||
|
|
után hány krajczár jár vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezzel az ismeretlen úr, mint a ki nagyon ügyes humoristikus
|
|||
|
|
ötletet hallatott, elégült mosolylyal fordult hátra egy másik
|
|||
|
|
ismeretlen úrhoz, a megzavarodott leányra bízva, hogy elmenjen-e,
|
|||
|
|
vagy további mulatságul szolgáljon részvétlen idegen
|
|||
|
|
embereknek.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka annyit mondott még:</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! Nekem itt biztosítékom is volt letéve, mert
|
|||
|
|
otthon-dolgozóktól biztosítékot kérnek. Én negyven forintot tettem
|
|||
|
|
le a pénztárnoknál; azt mégis vissza kell adni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Minden bizonynyal, mamzell! A mondott nyolcz-kilencz év alatt
|
|||
|
|
az is visszakerül. Indítson ön e végett igénypert. Ajánlhatom önnek
|
|||
|
|
a saját ügyvédemet, doctor Stempelmayert, a ki nem fogja önnek azt
|
|||
|
|
a pert száz forintnál többe keríteni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka eszméletlenül támolygott ki az utczára. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_372" id="Page_372">-372-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Az utolsó fillér is ki volt ütve kezéből.</p>
|
|||
|
|
<p>Óh! mily gonoszok az emberek! még a koldust is meg tudják
|
|||
|
|
lopni!</p>
|
|||
|
|
<p>Késő este volt már, haza kellett volna mennie. Betegei, kedvesei
|
|||
|
|
rég epedve várnak reá. Várják a vigaszt, várják a gyógyszert,
|
|||
|
|
várják mosolygó arczát. De hogy menjen hozzájuk haza? Nincs vigasz,
|
|||
|
|
sem gyógyszer, sem mosolygó arcz. Egy fillére sincs többé, és nincs
|
|||
|
|
kilátás munkára a jövő napokban, nincs miből élni egy napig sem
|
|||
|
|
többé!</p>
|
|||
|
|
<p>A nép-áradat, mely az utczákon alá s fel hömpölyög, vitte őt
|
|||
|
|
magával, az öntudatlant. Maga sem tudta, merre megy, hová megy? mit
|
|||
|
|
keres?</p>
|
|||
|
|
<p>A mit csak jövő-menő emberek fenhangon beszéltek körüle, az
|
|||
|
|
egyes szavak, a miket hallott, mind általános halomrabukásról,
|
|||
|
|
szökésekről, semmivé-lételről beszéltek. Másnak is volt
|
|||
|
|
kétségbeesése, nemcsak neki.</p>
|
|||
|
|
<p>A néphullám elsodorta őt magával a csatorna partjára: ott
|
|||
|
|
bolyong czéltalan, gondolat nélkül, eszme nélkül. Egy helyütt nagy
|
|||
|
|
tolongás támadt; a nép összefutott. Az emberek kérdezték egymástól,
|
|||
|
|
mi történt? Aztán jöttek, a kik tudtak rá felelni. Egy öreg
|
|||
|
|
kereskedő most ugrott bele a csatornába: kifogták, de már halva.
|
|||
|
|
Minden vagyonát elveszté a tegnapi bukás napján.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka látta, a mint azt az embert négy munkás elvitte a
|
|||
|
|
legközelebbi hordszekérig. Hosszú, ősz haja volt, a víz csorgott
|
|||
|
|
végig az úton hátraszegett fejéről.</p>
|
|||
|
|
<p>A bámész sokaság tódult az öngyilkos hullája után, megtudni: mi
|
|||
|
|
lesz hát belőle?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka magára maradt azon az elátkozott helyén a
|
|||
|
|
csatorna-partnak, a honnan épen most húztak ki egy öngyilkost.</p>
|
|||
|
|
<p>És azután azt gondolta magában: nem volt-e annak az embernek
|
|||
|
|
igaza?</p>
|
|||
|
|
<p>Kihajlott a mellvéden keresztül s alátekintett a csatorna
|
|||
|
|
vizébe. <span class="pagenum"><a name="Page_373" id=
|
|||
|
|
"Page_373">-373-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A szél lobogtatta a lámpákat a parton, azoknak a világa tánczolt
|
|||
|
|
a víz fekete tükrén.</p>
|
|||
|
|
<p>És a fekete tükörben látta a leány a kétségbeesés minden
|
|||
|
|
rémjelenetét. Mindazoknak a végső nyomorát, a kikért eddig emberi
|
|||
|
|
erőt megtörő küzdelmet viselt; a rút, csalfa, igazságtalan világot;
|
|||
|
|
a gyűlölt arczokat, kik üldözik azt, a mi szép; a mostoha évet,
|
|||
|
|
mely megfeledkezett a férgekről, miknek elődei életet adtak; s
|
|||
|
|
vágya jött megtudni, hát a fekete tükrön belül mi van?</p>
|
|||
|
|
<p>Talán egy jobb világ? talán egy másik élet? talán örök nyugalom?
|
|||
|
|
talán a semmi?</p>
|
|||
|
|
<p>Kétszer is elhagyta azt a helyet, kétszer is visszament oda; s
|
|||
|
|
megint belenézett a fekete víztükörbe, a miben a lámpák bolygó
|
|||
|
|
fénye tánczolt a vizek halottai fölött; és homloka égett attól a
|
|||
|
|
gondolattól, a mi lelkében támadt: levette kalapját s oda tette a
|
|||
|
|
mellvédre. Milyen jó volna nem élni többé.</p>
|
|||
|
|
<p>Ekkor valaki megfogta a kezét, s egy ismeretlen hang nevén
|
|||
|
|
üdvözlé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó estét, Ilonka kisasszony!</p>
|
|||
|
|
<p>Megrettenve tekinte hátra. Egy egészen idegen arczot látott maga
|
|||
|
|
előtt. Negyven éves férfiu volt az, simára borotvált képpel,
|
|||
|
|
melynek vonásain annyi komoly jószívűség volt rajzolva, hogy Ilonka
|
|||
|
|
önkénytelen kezében feledte kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ön nem ismer rám, szólt az ismeretlen nyájasan. Pedig igen
|
|||
|
|
közelről látott; persze, hogy nem ezzel az emberi ábrázatommal. Én
|
|||
|
|
vagyok a Kaczenbuckel Hans.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Ilonka most már vissza is szorította a kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az a Kaczenbuckel Hans, a ki akkor meg akarta ölni porontyait,
|
|||
|
|
meg magát kétségbeesésében; s a kit kegyed, jó kisasszony,
|
|||
|
|
megszabadított a pokol torkából. Emlékezik-e még rá?</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh igen!</p>
|
|||
|
|
<p>A férfi még mindig nem eresztette el Ilonka kezét. A leány
|
|||
|
|
érezte, hogy az őt fogja. <span class="pagenum"><a name="Page_374"
|
|||
|
|
id="Page_374">-374-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Hát a kis lóra, a mit nekem adott? Az nekem sok szerencsét
|
|||
|
|
hozott. Rám nézve valódi kincs volt. Híres lettem vele; most ide
|
|||
|
|
vagyunk szerződtetve mind a ketten a cirkushoz, szép fizetéssel.
|
|||
|
|
Sokat tudakozódtam kegyetek után, mert le akartam tartozásomat
|
|||
|
|
róni, s megtudtam, hogy kegyed családját messze elüldözte a
|
|||
|
|
balsors, egész idáig üldözte. Kegyednek anyja beteg, ugy-e?</p>
|
|||
|
|
<p>– Honnan tudja ön? kérdé Ilonka elámulva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Onnan, hogy kegyed magánosan jár itt este; bizonyosan betegen
|
|||
|
|
fekszik az anyja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaz!</p>
|
|||
|
|
<p>– Kegyed varrás után él, nemde?</p>
|
|||
|
|
<p>– Honnan gondolja?</p>
|
|||
|
|
<p>– Érzem a mint a kezét fogom, hogy az ujjai fel vannak varrva.
|
|||
|
|
Kegyed most alkalmasint a munka-adójánál volt, s azt nem találta
|
|||
|
|
otthon. Sokan vannak most hasonló helyzetben; sok dolgozó-leány az
|
|||
|
|
utczákon ácsorog és várja az ajtó nyílását, melyet a munka-adó
|
|||
|
|
szombat este bezárt előle. Talán el is tévedt kegyed. Hol
|
|||
|
|
lakik?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka megmondta a szállását.</p>
|
|||
|
|
<p>– Óh! oda magában vissza sem talál. Engedje, hogy anyjához
|
|||
|
|
visszakisérjem.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka nagyot sóhajtott. Valami szorító kíntól szabadult meg a
|
|||
|
|
szíve. Megindult a kisérőjével.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kisasszony! Én önnek sokkal tartozom! beszélt a bohócz; nem
|
|||
|
|
rajtam múlt, hogy azt eddig nem róhattam le; de nem tudtam önöket
|
|||
|
|
feltalálni. Ime, a szerencsés véletlen kezemre játszott. Épen a
|
|||
|
|
cirkusból jövök, a hol dolgomat végeztem. Most nem hínak
|
|||
|
|
Kaczenbuckel Jánosnak; franczia vagyok, Tresor a nevem. Mindennap
|
|||
|
|
előadást tartok a kegyed kis lovával. Tudja kegyed, hogy mit ér a
|
|||
|
|
kegyed kis paripája? Én megköszönöm, ha kegyed átengedi azt nekem
|
|||
|
|
ötszáz forintért.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka megremegett. Mennyi pénz!</p>
|
|||
|
|
<p>– Én azt önnek ajándékba adtam! felelt rá.</p>
|
|||
|
|
<p>Még most is büszke. <span class="pagenum"><a name="Page_375" id=
|
|||
|
|
"Page_375">-375-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– De én nem fogadtam azt úgy; emlékezhetik rá, kisasszony, hogy
|
|||
|
|
akkor is megmondtam, hogy azért Kaczenbuckel János, mihelyt
|
|||
|
|
módjában lesz, fizetni fog. Most pedig módomban van. Úr vagyok,
|
|||
|
|
olyan fizetésem van, mint egy osztálytanácsosnak, s jobban
|
|||
|
|
szeretnek mellette. Kegyednek pedig családja van, melynek
|
|||
|
|
bizonyosan jól fog esni, ha egy régi adósa azzel a szóval kerül
|
|||
|
|
elő, hogy eljött fizetni. Nemde? No hát, ha áll az alku: a kis
|
|||
|
|
lónak ötszáz forint az ára.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem, uram! az nem ért akkor százat, mikor én önnek adtam. Én
|
|||
|
|
értem azt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! dehogy érti, kisasszony. Igen, a lónak a feje, meg a négy
|
|||
|
|
lába. De annak a lónak lelke van! s azt a lelket kegyed ébresztette
|
|||
|
|
benne. Tudja, kisasszony, minden állatnak van lelke,
|
|||
|
|
kisebb-nagyobb, épen, mint az embereknél; némelyik meg egészen
|
|||
|
|
barom marad, ez az embereknél is úgy van. Ha az állattal kicsi
|
|||
|
|
korától fogva úgy bánnak, mintha ember volna; okosan, szeretettel
|
|||
|
|
beszélnek hozzá, megmagyarázzák neki, mit miért kellett úgy tenni,
|
|||
|
|
ok nélkül meg nem ütik, igazságtalanul nem mellőzik: lélek támad
|
|||
|
|
benne. A mi mesterségünk az állatok lelkével foglalkozni. Óh!
|
|||
|
|
nagyon szép mesterség ez. Több, mint mesterség: művészet; több,
|
|||
|
|
mint művészet: tudomány! A hány állat, annyi jellem, annyiféle
|
|||
|
|
nevelési modor; de a ki ért hozzá, semmi sem vész kárba náluk.
|
|||
|
|
Egyikben humor van, másikban nemes páthosz; egyik naiv, másik
|
|||
|
|
filosof. A kegyed kis ponyja különb humorista, mint én magam; és a
|
|||
|
|
mi legjobban bizonyítja, hogy lelke van, az, hogy nagy financier!
|
|||
|
|
Óh! azt kegyednek meg kell nézni, mikor egyszer egy nagy lakoma
|
|||
|
|
után (én vagyok a pinczér, ő a vendég) eléje hozom a számlát, s ő
|
|||
|
|
egy fekete táblára írja a patkójába csiptetett krétával a mondott
|
|||
|
|
számokat, s utoljára összeadja az egészet, hogy kijön a helyes
|
|||
|
|
összeg, mintha akármi Buchhalter adta volna össze. Óh! az nagyon
|
|||
|
|
derék. A közönség tombol, mikor ezt látja. Óh ezt kegyednek is meg
|
|||
|
|
kell nézni. Holnap <span class="pagenum"><a name="Page_376" id=
|
|||
|
|
"Page_376">-376-</a></span> mindjárt. Tudom, mit akar mondani: hogy
|
|||
|
|
a kedves mamája beteg. Úgy értem, hogy ha jobban lesz. Nekem van
|
|||
|
|
egy kis leányom, tizenkét éves (már kötélen dolgozik), azt majd
|
|||
|
|
elküldöm kegyedért s előadás után magam hazakisérem szállására. Óh!
|
|||
|
|
igen jó helye lesz kegyednek, a proscenium előtt, a hol nem őgyeleg
|
|||
|
|
a profán publikum, s a honnan legközelebb láthatja kegyed az
|
|||
|
|
állatokat. Pompás állatjaink vannak. De valamennyi között
|
|||
|
|
legkedvesebb a kegyed kis ponyja. Okvetlenül szükséges, hogy kegyed
|
|||
|
|
azt meglássa, hogy maga megbecsülhesse, mit ér, mert így hiába
|
|||
|
|
mondom, kegyed valami rossz élcznek veheti, hogy ötszáz forintot
|
|||
|
|
igérek egy olyan kis tizennégy markos lovacskáért. Pedig bizony
|
|||
|
|
Isten, az kevés. Ebben a nyomban megadnám kegyednek, de persze
|
|||
|
|
Tresor nem hordja az egész tresorját magával. Kérem, azt mégis
|
|||
|
|
engedje meg kegyed, hogy foglalót adjak rá. Úgy hiszem, ötven
|
|||
|
|
forint van a tárczámban. Kérem kegyedet, az én érdekemben kérem,
|
|||
|
|
vegye el, mint foglalót a kis lóra, mert lássa, attól tartok, hogy
|
|||
|
|
más még többet talál igérni kegyednek, ha megtudja, hogy az a ló a
|
|||
|
|
kegyedé, én pedig el nem tagadom, s még elárverezik a kezemről.
|
|||
|
|
Vannak rivalis lovardások, a kik nehéz összegeket dobnának ki, hogy
|
|||
|
|
ezt a specifikumot elüssék a kezünkről. Azért fogadja el, jó
|
|||
|
|
kisasszony, tőlem ezt a felpénzt; bizony Isten, ha holnap meglátja
|
|||
|
|
a lovát, azt fogja mondani: ez a ló egy milliót ér, s akkor rajtam
|
|||
|
|
lesz a sor szépen könyörögni, engedjen le az árból kilenczszáz
|
|||
|
|
kilenczvenkilenczezer ötszáz forintot.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal odaerőltette Ilonka kezébe a tárczájából kivett
|
|||
|
|
bankjegy-csomót.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jól van! szólt Ilonka; elfogadom, mert szükségem van rá. Még
|
|||
|
|
többet is megvallok önnek: e nélkül tán a kétségbeesés sugallatát
|
|||
|
|
követtem volna, mert honn három betegem fekszik, apám, anyám,
|
|||
|
|
testvérem nyomorban, s engem kézi-munkám díjától fosztott meg a
|
|||
|
|
csalárdság. Ön engem oly örvény széléről húzott vissza, a mire
|
|||
|
|
borzadva <span class="pagenum"><a name="Page_377" id=
|
|||
|
|
"Page_377">-377-</a></span> tekintek hátra. Hiszem Istenemet, hogy
|
|||
|
|
ez nem ok nélkül történt, s kezdem remélni, hogy egy forduló pont
|
|||
|
|
következik, a hol egy jobb élet veszi kezdetét. Óh! az eddigi
|
|||
|
|
rettenetes volt. Nem mondom senkinek soha, mert a kik hozzám
|
|||
|
|
legközelebb állnak, azoknak nem szabad azt megtudniok: de eddigi
|
|||
|
|
életem egy mindennapi meghalás volt, mindennapi ujraébredéssel.
|
|||
|
|
Engedje, hadd szorítom meg becsületes kezét. Idegen, ismeretlen
|
|||
|
|
komédiás! Egyedüli, önzetlen jó barátom! Legyen nekem az ezután is.
|
|||
|
|
Mindenki eltaszított a világban; egyedül ön nyújtá kezét, ki nem
|
|||
|
|
tartozott nekem semmivel, egyedül egy rég elhangzott jó szó
|
|||
|
|
emlékével.</p>
|
|||
|
|
<p>A leány sírva fakadt. Nem illett az utczán, de tették azt azon
|
|||
|
|
az estén mások is Bécs város utczáin, s a járókelők tudták, hogy
|
|||
|
|
van ok rá elég.</p>
|
|||
|
|
<p>– Most hagyjon ön el; innen már egyedül is haza találok; még a
|
|||
|
|
gyógyszertárba is kell mennem, s ott megvárakoztatnak. Felpénzt is
|
|||
|
|
kell adnom az új szállásra, hova az enyéimet holnap átköltöztetem.
|
|||
|
|
Itt a szállás czíme. Ha elküldi ön holnap hozzám a kis leányát,
|
|||
|
|
megengedi, hogy azt «kis testvérkém»-nek szólítsam?</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! kisasszony!</p>
|
|||
|
|
<p>– El fogok menni mindenüvé, a hova ön mondja, hogy menjek.</p>
|
|||
|
|
<p>A bohócz büszke arczczal felelt:</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt teheti is, kisasszony! Mert a bukfenczhányó bohócz
|
|||
|
|
fejtetőn jár a publikum előtt; de emelt fővel jár a publikum
|
|||
|
|
között; pirosra festi az arczát este, de mikor lemosta róla a
|
|||
|
|
festéket, nincs oka pirulni senki előtt, én Istenre mondom önnek,
|
|||
|
|
hogy a bohócz leánya, mikor a kötélen tánczol, jobban meg van
|
|||
|
|
őrizve mindennemű lebukástól, mint az a herczegasszony, a ki őt
|
|||
|
|
páholyából nézi.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka édes anyja már aggódott leánya hosszas kimaradásán, midőn
|
|||
|
|
az hazaérkezett. A lány elmondott anyjának mindent. Világosinét
|
|||
|
|
egészen felélénkíté ez a történet. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_378" id="Page_378">-378-</a></span> A mily nagy mértékben
|
|||
|
|
szidta azokat a gézenguzokat, a kik leányának egy heti munkabérével
|
|||
|
|
s még keserves utolsó biztosítékpénzecskéjével is kridát csináltak,
|
|||
|
|
ép oly túlcsapongó volt a bohócz magasztalásában, ki az
|
|||
|
|
elvesztettet visszapótolta. Óh! ennek a derék embernek a barátságát
|
|||
|
|
visszautasítani nem szabad. Még ő unszolta leányát legjobban, hogy
|
|||
|
|
elmenjen a holnap estéli előadást megnézni. Nem történik az alatt
|
|||
|
|
idehaza semmi baj.</p>
|
|||
|
|
<p>A jó asszonyság annyira biztatta magát, hogy másnap elhitette
|
|||
|
|
Ilonkával, hogy már nem beteg: fölkelt jókor, maga segített a másik
|
|||
|
|
szállásra átköltözésnél.</p>
|
|||
|
|
<p>Az egy jó kis kedves szállás volt. Egy jó nagy szoba, festett
|
|||
|
|
deszkafallal kétfelé választva, ugy hogy kettőnek lehetett
|
|||
|
|
használni; mindkét ablaka egy urasági kertre nyílt. A kertbe ugyan
|
|||
|
|
tiltva volt menni, de az akáczfáknak nem volt tiltva, hogy virágaik
|
|||
|
|
illatával a körüllakó zsellérek szobáit is betöltsék.</p>
|
|||
|
|
<p>Kevés munka volt a berendezésével, délig bőven el lehetett
|
|||
|
|
rakosgatni mindent.</p>
|
|||
|
|
<p>Az orvosnak igaza volt. A szállásváltoztatás, a jobblét reménye
|
|||
|
|
legjobb gyógyszere volt Ilonka betegeinek. Sok olyan betegség van a
|
|||
|
|
világon, a miben a kedély férgei marczangolják szét az idegeket,
|
|||
|
|
mintha a menekülni vágyó lélek tépné magáról a testet!</p>
|
|||
|
|
<p>Világosit nem lehetett az ablaktól elvonni, úgy tetszett neki a
|
|||
|
|
kilátás azokra a tulipánokra, a mik a szomszéd kertben már
|
|||
|
|
ütögették fel a fejeiket a földből; Világosinénak a láza is
|
|||
|
|
elmaradt e napon, s azzal biztatta Ilonkát, hogy már egészen
|
|||
|
|
meggyógyult.</p>
|
|||
|
|
<p>A délután igen boldogan folyt le. Ilonka maga is úgy érzé,
|
|||
|
|
mintha azzal, hogy most a délutáni nap besüthet ablakukon (volt
|
|||
|
|
szállásuk soha sem kapott napsugárt), már az egész élet világosabb
|
|||
|
|
volna. Talán már hajnalodik.</p>
|
|||
|
|
<p>Anyja határozottan kivánta tőle, hogy estére elmenjen a
|
|||
|
|
cirkusba. Ez félig-meddig kötelesség volt. Üzlet forog <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_379" id="Page_379">-379-</a></span> fenn.
|
|||
|
|
Ha a lovardás meg akarja adni a lova árát tisztességesen, miért ne
|
|||
|
|
fogadnák azt el? Rá is vannak szorúlva, mert egy ideig alig lehet
|
|||
|
|
arra számítani, hogy Ilonka himző-munkát kapjon. Egyéb női munka
|
|||
|
|
pedig nem szerzi meg a kenyérhez való sót. Ha tehát Ilonka szereti
|
|||
|
|
a családját, áldozza fel az ő kedvükért ezt az estét. Hiszen
|
|||
|
|
anyjának nincsen már semmi baja. Kötelessége, hogy menjen
|
|||
|
|
mulatni.</p>
|
|||
|
|
<p>Délután, jóval hét óra előtt, meglátogatta őtet a bohócz leánya,
|
|||
|
|
a kis tizenkét éves Hermin: egy vidám, kondor, szőke hajú gyermek,
|
|||
|
|
kit atyja azért küldött, hogy vigye magával a cirkusba Ilonkát.</p>
|
|||
|
|
<p>Mademoiselle Hermin fiatalsága daczára már önálló művésznő volt,
|
|||
|
|
még pedig kötélen és vassodronyon, és féllábon is önálló, s tartott
|
|||
|
|
valamit művészi renomméjára. Mint jól nevelt kisasszony, nem járt
|
|||
|
|
egyedül; testvére kiséretében jött, az ifjú Francois Tresor
|
|||
|
|
lovagias oltalma alatt, ki ugyan tíz éves gentleman, de mint kitünő
|
|||
|
|
acrobata, kellő tekintélylyel bírt a világban elfoglalt állásának
|
|||
|
|
nyomatékot adni.</p>
|
|||
|
|
<p>A miniatur-Lovelace megbizatásához illő applombbal mutatá be
|
|||
|
|
magát és testvérét az úri családnál, melynél már egyszer volt
|
|||
|
|
szerencséje, lábbal az ég felé, tisztelkedni. Az első bevezetés
|
|||
|
|
után gyorsan következett, hogy a kis szöszke leányt megszeressék a
|
|||
|
|
Világosi-család tagjai. Az eleven, beszédes leányka úgy emlékezett
|
|||
|
|
minden apró körülményre, mely amaz emlékezetes látogatásukat
|
|||
|
|
Világosiék udvarán jellemzé, a hogy csak romlatlan szívek szokták
|
|||
|
|
tartogatni elfogadott jó tettek emlékeit. Egyfolytában elbeszélte a
|
|||
|
|
«Csilla» egész folytatólagos élettörténetét, onnan kezdve, a hogy a
|
|||
|
|
tiszamelléki nyomorúság völgyéből kijutottak, egymás mellett hálva
|
|||
|
|
a puszta fenyéren s egymás kenyerét osztva a puszta vásárokon,
|
|||
|
|
egész odáig, a hol a bécsi híres lovarda-igazgató figyelmét
|
|||
|
|
felköltötték a bohóczok és kis paripájuk, s lett a
|
|||
|
|
Kaczenbuckelekből Tresor, a «Csillá»-ból «Filosof». <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_380" id="Page_380">-380-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– «Filosof»-nak nevezte el a papa, mivel nagyon bölcs állat, mi
|
|||
|
|
csak röviden «Filli»-nek hívjuk. No majd meglássa kegyed, Ilonka
|
|||
|
|
kisasszony, milyen okos kis állat lett belőle. Még a kegyed nevére
|
|||
|
|
is emlékezik. Mi sokszor megtettük vele azt a tréfát odahaza, hogy
|
|||
|
|
elszámláltunk előtte egy csoport nevet a naptárból sorba: Linka,
|
|||
|
|
Minka, Amália, Pepita, mindegyikre csak a fejét rázta, de mikor azt
|
|||
|
|
a nevet mondtuk: «Ilonka», akkor elkezdett röhögni, nyeríteni, s a
|
|||
|
|
fejével bókolt. Oh! mi nem hagytuk magunknak elfelejteni ezt a
|
|||
|
|
nevet; megtanultuk azt az úton a parasztgyermekektől, a kik nem
|
|||
|
|
győzték dicsérni azt a jó Ilonkát, a ki nekik kenyeret és jó szót
|
|||
|
|
adott azokban a keserves időkben.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifjú Hercules is erősíté, hogy az bizonyára úgy volt. Azért
|
|||
|
|
csak jőjjön el ma a kisasszony, őket megtekinteni. Ő ma a
|
|||
|
|
kisasszony tiszteletére a «fogoly cserebogár» malom repülését fogja
|
|||
|
|
produkálni. Ez csak nagy ünnepélyek alkalmára tartatik fenn, mert
|
|||
|
|
igen nehéz. Hogy pedig ez a másik ifjú gentleman, ki olyan nagyon
|
|||
|
|
hallgat, ne unja magát odahaza, hozott a számára egy képes könyvet,
|
|||
|
|
az is tele van tarka állatokkal, erőművészi alakokkal, majd
|
|||
|
|
elmulatja vele magát.</p>
|
|||
|
|
<p>A kis néma nagyon megörült a képes könyvnek; egészen elfeledte
|
|||
|
|
tőle minden baját. Meg tudta köszönni szépen, csókot vetve érte
|
|||
|
|
kezével, s mutatta az ifju acrobatának, hogy ő azzal a könyvvel
|
|||
|
|
vele fog hálni. Az ifjú Tresor egész komoly arczczal helyeselte
|
|||
|
|
ebbeli szándékát.</p>
|
|||
|
|
<p>Ily solid társaságban bizony nyugodtan eresztheté el leányát
|
|||
|
|
Világosiné, kivált miután arról is biztosítva volt, hogy előadás
|
|||
|
|
után ismét haza fogják kisérni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka maga is könnyű szívvel távozott hazulról.</p>
|
|||
|
|
<p>A cirkusban a művészek számára fentartott mellékajtón vezették
|
|||
|
|
be Ilonkát. Ott már teljes costumeben várt reá régi jó barátja,
|
|||
|
|
tudniillik, hogy zöld békának öltözve, zöldre festett ábrázattal és
|
|||
|
|
rózsaszinű üstökkel. Ilonka <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_381" id="Page_381">-381-</a></span> nem is ismert rá, csak
|
|||
|
|
mikor a gyermekek biztosíták róla, hogy ez a béka a papa.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy szolga azután a helyére vezette Ilonkát, egy számozott
|
|||
|
|
székre. A gyermekek benmaradtak az öltözőben, készülniök kellett az
|
|||
|
|
előadáshoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka számára igen jó hely volt választva az előszínben, mely a
|
|||
|
|
fövénykör és a szinpadi függöny között van: oda többnyire a
|
|||
|
|
művészekhez tartozó családtagok települnek le, s az biztos
|
|||
|
|
társaság. Ilonka sokat élvezett az előadás alatt. A cirkusi
|
|||
|
|
látványok gyönyörei nem olyan felületesek, mint azt mi magas
|
|||
|
|
paripáinkról szoktuk megitélni; van abban valami elmélkedésre
|
|||
|
|
méltó, minő tökélyre képes az emberi izom, s az állati halandó
|
|||
|
|
lélek?</p>
|
|||
|
|
<p>Merész gondolat ez: a gyönge gyarló emberi testet aczéllá
|
|||
|
|
edzeni; megmutatni, hogy az ember, ha akarja, még az állatok
|
|||
|
|
királyát is megfoszthatja rangbeli elsőbbségétől, mert lehet
|
|||
|
|
erősebb, mint az oroszlán; s még merészebb gondolat: lelket nevelni
|
|||
|
|
egy állatban, lelket, melynek ismeretei vannak, nemes indulatai,
|
|||
|
|
van kedélye, van emberi nyugalma, van szeretete emberek iránt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka különös élvezetét találta a jól idomított paripákban; a
|
|||
|
|
testgyakorlati mutatványoknak is tudott tapsolni: gyermekkorában
|
|||
|
|
neki is kedvencz mulatsága volt az, s aczélizmait, elpusztíthatlan
|
|||
|
|
egészségét annak köszönheté.</p>
|
|||
|
|
<p>A «cserebogár szélmalma» csakugyan fortélyos mestermű volt. Egy
|
|||
|
|
keresztben álló vasrúdon forog kezénél fogva Tresor, a béka és fia,
|
|||
|
|
a leveli béka, sebesen, mint a szélmalom szárnyai, akkor a gyermek
|
|||
|
|
lecsúszik az apja termetén végig, s utoljára annak bokáiba
|
|||
|
|
kapaszkodik két kezével; az apa azalatt folyvást hajtja magát
|
|||
|
|
körben a magasan álló rúdon, míg fia oly sebesen repül lábait fogva
|
|||
|
|
a légben, mint a czérnára kötött cserebogár. Ez a látvány a
|
|||
|
|
gyöngébb idegzetű nézőket borzalommal tölti el.</p>
|
|||
|
|
<p>Most következik a «Filosof».</p>
|
|||
|
|
<p>A nézőtömegben már előre hangzik az a készülődő <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_382" id="Page_382">-382-</a></span>
|
|||
|
|
nyüzsgés: egyik ember mondja a másiknak, hogy no, most jön valami
|
|||
|
|
jó.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka mellett is ült egy sovány asszonyság, a ki nagy
|
|||
|
|
barátsággal magyarázta neki, hogy mi jön egymás után: no, most
|
|||
|
|
vigyázzon ide, mert ez valami nagyon jó lesz!</p>
|
|||
|
|
<p>A csengetyű-jeladásra kilépdegélt a fövényre a «Filosof». Nagy
|
|||
|
|
gravitással jött, a fején volt egy irtóztató nagy czilinder-kalap,
|
|||
|
|
erősen gyűrődött állapotban, a hogy «Filosof» kalapjához illik; az
|
|||
|
|
pedig nem volt a fejéhez kötve, de szabadon állt rajta, magának
|
|||
|
|
kellett ráügyelni, hogy a két füle közül le ne billenjék.</p>
|
|||
|
|
<p>A beszédes szomszédnő előre elmondá Ilonkának: milyen dicső
|
|||
|
|
dolog lesz majd ezzel a kalappal, mikor végül a «Filosof» a
|
|||
|
|
korcsmában nem tud fizetni a pinczérnek, s az el akarja érte venni
|
|||
|
|
a kalapját, az meg nem engedi, a kalapot elkapkodják egymástól,
|
|||
|
|
utoljára is a kalap a bohócz fejére kerül, ki abba nyakig esik
|
|||
|
|
bele; a «Filosof» pedig totál részegen borul a pinczér nyakába, s
|
|||
|
|
annak úgy kell azt két első lábainál fogva a hátán kiczipelni a
|
|||
|
|
korcsmából. Az ember holtra nevetheti magát azon.</p>
|
|||
|
|
<p>Volt pedig a «Filosof» szájában egy roppant nagy pipa, úgy
|
|||
|
|
félszája szegletébe volt vágva, a hogy azt korhely bummlerek
|
|||
|
|
szokták fityegtetni. Lépésein a «Filosof»-ot megillető gravitáson
|
|||
|
|
kívül bizonyos bizonytalanság is volt észrevehető, mely azt a
|
|||
|
|
gyanút költi, mintha a «Filosof» az egyik korcsmától a másikig
|
|||
|
|
terjedő út távolát méregetné. A fövény közepére van letéve egy
|
|||
|
|
kerek asztal, a mellett áll egy harangláb, nagy rézcsengetyűvel. A
|
|||
|
|
«Filosof» odatalál, leül uri módon az asztal mellé, s elkezd
|
|||
|
|
hatalmasan csengetni.</p>
|
|||
|
|
<p>Tresor, a pinczér jön lélekszakadva. Megismeri a maga emberét. –
|
|||
|
|
Ah! ismét itt tetszik lenni? Pompás vendég. Hat helyett eszik; hét
|
|||
|
|
helyett marad adós.</p>
|
|||
|
|
<p>A «Filosof» felrakja a két első lábát az asztalra, s
|
|||
|
|
türelmetlenül dörömböz. «Mindjárt, mindjárt! Tessék addig egy kis
|
|||
|
|
ujság!» A bohócz eléje teszi a «Volkszeitung»-ot. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_383" id="Page_383">-383-</a></span>
|
|||
|
|
«Filosof» boszúsan csapja azt le az asztalról: neki nem kell
|
|||
|
|
ultramontán lap. A közönség tapsol. A bohócz aztán kiteríti eléje a
|
|||
|
|
«Kikeriki»-t. Persze, fejjel visszafelé fordítva. «Filosof» segít
|
|||
|
|
magán. Megváltoztatja az ülését s úgy foglal helyet, hogy egyenesen
|
|||
|
|
álljon előtte a «Kikeriki». Azt azután, a szájában levő pipát az
|
|||
|
|
asztalra támasztva, olvassa neki borulva. A bohócz siet fidibuszt
|
|||
|
|
csinálni a «Volkszeitung»-ból s rágyujt vele a «Filosof» pipájára.
|
|||
|
|
Abból akkor tűzokádó tör ki: a bohócz hanyatt esik ijedtében, a
|
|||
|
|
«Filosof» pedig nyugodtan néz a lapba, s nem törődik az orra alatt
|
|||
|
|
sziporkázó tűzijátékkal. Jön aztán a bohócz az étlappal. Hosszú
|
|||
|
|
papirlepedő van a vállán keresztül göngyölgetve, melyről százféle
|
|||
|
|
czifra franczia ételnevet hadar elő vendégének. A «Filosof» int,
|
|||
|
|
hogy csak egymásután valamennyit. A pinczér kiszalad, visszajön,
|
|||
|
|
húsz tányért egyensúlyozva a két kezében, hat poharat a fogai
|
|||
|
|
között, hetediket a feje tetején. A vendég sorba fogyasztja az
|
|||
|
|
eléje rakottakat, s engedi magát itatni. Végre következik a fő
|
|||
|
|
tréfa. A pinczér előjön egy nagy fekete táblával, a mire ökölnyi
|
|||
|
|
számok vannak felírva. Azokat a «Filosof»-nak kell összeadni, mert
|
|||
|
|
a pinczér számítása hamis. A «Filosof» patkójába egy darab kréta
|
|||
|
|
van szorítva, azzal ő a főösszeget maga szokta felírni római
|
|||
|
|
számokkal, a közönség általános bámulata között. Hogy tud egy ló
|
|||
|
|
különbséget tenni X és V, meg az L és az I számértéke között?</p>
|
|||
|
|
<p>Idáig haladt az előadás.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem mikor már a számlára került a sor, a «Filosof» elkezdett
|
|||
|
|
nem figyelni oda, a szemei megakadtak egy tárgyon, s a pipa kiesett
|
|||
|
|
a szájából. Mikor aztán a bohócz eléje tartotta a táblát, hogy adja
|
|||
|
|
össze a számokat, hirtelen kapta magát, keresztül húzta a
|
|||
|
|
krétájával az egész számlát, felugrott, átszökött az asztalon,
|
|||
|
|
feltaszította vendéglősét táblástól együtt, a kalap lerepült
|
|||
|
|
fejéről, s ő maga megugrott.</p>
|
|||
|
|
<p>A közönség azt hitte, ez valami víg improvisatió, s <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_384" id="Page_384">-384-</a></span>
|
|||
|
|
végtelenül jónak találta a tréfát; hanem a bámulat lepte el aztán,
|
|||
|
|
midőn egy percz mulva azt látta, hogy a «Filosof» egyenesen
|
|||
|
|
odarohan a proscenium zártszékeihez, ott egy fiatal leány előtt
|
|||
|
|
megáll, s aztán egyszerre két térdre bocsátkozik előtte, és elkezd
|
|||
|
|
vihogni, mint egy ember, ki örömét akarja kifejezni és nem talál rá
|
|||
|
|
szavakat; odanyujtja feléje fejét, orrlyukai forró párát fúnak,
|
|||
|
|
sörénye repked egyik oldalról a másikra, szemei szikráznak, azután
|
|||
|
|
pajkosan megugrik s elkezd ott egy helyben negédes tánczot járni, a
|
|||
|
|
hogy azt a délczeg iskola-paripák szokták, azokkal a nemes
|
|||
|
|
hajlásokkal, azokkal a bókoló térdelésekkel, azokkal a lejtő
|
|||
|
|
quadrill-lépésekkel, a miket ő tőle nem látott soha senki; s feláll
|
|||
|
|
két hátulsó lábára, mint azok az első művészi paripák, s ágaskodva
|
|||
|
|
körül fordul egész negéddel, mint azok a büszke mének; utoljára
|
|||
|
|
aztán levágja magát a porba, meghentergőzik, mint valami igazi
|
|||
|
|
paraszt-ló, s elnyujtva mind a négy lábát, odafekteti a fejét
|
|||
|
|
egykori kisasszonya lábaihoz, miként régen odakinn a tarlón, mintha
|
|||
|
|
mondaná neki most is: «Nem jösz-e ide megpihenni?»</p>
|
|||
|
|
<p>A ki ezt a jelenetet meg nem értette volna, nagyon fogékonytalan
|
|||
|
|
idegzettel kellett volna birnia.</p>
|
|||
|
|
<p>Maga a bohócz is mozdulatlanul állt ott, szerepéből egészen
|
|||
|
|
kiesve, zöldre festett arczán a meghatottság látszott: olyan volt
|
|||
|
|
vele, mint a bronz-szobrok, mik rézzöld szinük alatt komoly
|
|||
|
|
indulatok vonásait mutogatják.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka el volt érzékenyülve. A kedvencz állat hű ragaszkodása
|
|||
|
|
könyeket csalt szemeibe. Nem hallá a közönség bámulatának
|
|||
|
|
kifejezését, a felriadó tapsot, nem látta a feléje szegzett
|
|||
|
|
látcsöveket, csak régi kedves lovacskája hizelgésének változatait
|
|||
|
|
látta és hallá, s szive megtelt valamivel, a minek túl kellett
|
|||
|
|
ömleni.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor végül a kedvencz állat oda fekteté fejét lábaihoz, a
|
|||
|
|
proscenium párkányzatára, Ilonka elfeledte az egész világot maga
|
|||
|
|
körül; lehajolt hozzá, egyet ütött a hű paripa nyakára tenyerével,
|
|||
|
|
és régi nevén szólítá: «Csilla!» <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_385" id="Page_385">-385-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>A lovacska mint egy villanyütésre szökött fel erre, s egy
|
|||
|
|
csodálatos félszeg ugrásban fejezve ki hódolata bókját, szép
|
|||
|
|
csendesen visszaügetett elhagyott asztalához, még a bohóczot is
|
|||
|
|
megfogta szájával, hogy kötelességére figyelmeztesse, s azután
|
|||
|
|
folytatta a félbehagyott szerepet, minden bravourját elővéve eddigi
|
|||
|
|
tanulmányainak.</p>
|
|||
|
|
<p>A par excellence «kedélyes» főváros közönségét egészen megnyerte
|
|||
|
|
ez a jelenet: taps és tombolás kisérte a ponyt, ezernyi szemsugár
|
|||
|
|
fogta kereszttűzbe a leányt. Hiszen azon is volt mit nézni. Oly
|
|||
|
|
szende, oly valódi volt elpirulása ennyi bámuló nép közepette, s
|
|||
|
|
oly őszinte az öröm, az elérzékenyülés kifejezése arczán. «Ki lehet
|
|||
|
|
ő?» kérdezte ezer meg ezer ember egymástól.</p>
|
|||
|
|
<p>Az előadás végeztével Tresor és gyermekei emberi alakjaikba
|
|||
|
|
travestálva fogadták Ilonkát.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, hát mit mondtam önnek? – kérdezé a bohócz ragyogó
|
|||
|
|
arczczal. – Nem egy milliót ér-e a kegyed kis paripája?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka meghatottan rebegé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Félek tőle, hogy még elcsábít. Mikor odajött hozzám, egy
|
|||
|
|
perczre az a gondolatom jött, hogy odavetem magamat a hátára s
|
|||
|
|
vágtatok rajta, mint a többiek, míg lélekzetem elhagy.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, az volna csak még ránk nézve a fogás! Most már tehát semmi
|
|||
|
|
különöset sem fog kegyed találni az ajánlatban, melyre foglalót
|
|||
|
|
adtam?</p>
|
|||
|
|
<p>– Elfogadom azt!</p>
|
|||
|
|
<p>– Az igazgatóság egyszerre fizetné ki az árt kegyednek, ha neki
|
|||
|
|
adná el, de én szeretném megvenni magamnak. Megteheti-e azt a
|
|||
|
|
szivességet nekem, hogy tőlem öt havi részletben fogadja el a
|
|||
|
|
fizetést?</p>
|
|||
|
|
<p>– A hogy önnek tetszeni fog.</p>
|
|||
|
|
<p>Tresor nem titkolta el örömét az alku fölött.</p>
|
|||
|
|
<p>– Meglássa, mit fognak a lapok beszélni e mai intermezzoról. Az
|
|||
|
|
én zöldre festett pofámon is csorgott alá a köny. Egy fűzöld
|
|||
|
|
könyeket siró béka. <span class="pagenum"><a name="Page_386" id=
|
|||
|
|
"Page_386">-386-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Tresor bérkocsit hozatott, s mind a hárman együtt kisérték haza
|
|||
|
|
Ilonkát.</p>
|
|||
|
|
<p>Másnap délben az első havi részlet második felét is kézbesíték
|
|||
|
|
Ilonkának.</p>
|
|||
|
|
<p>A család betegei ismét szemlátomást javultak.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem harmadnap nagy szomorúan látogatott el hozzájuk
|
|||
|
|
Tresor.</p>
|
|||
|
|
<p>– Jaj, kisasszony! – mondá kétségbeesett ábrázattal; – kegyed
|
|||
|
|
minket tönkre tett, bankrottok vagyunk, cridát mondunk s becsukjuk
|
|||
|
|
a boltot. Képzelje csak: a tegnapi előadáson a «Filosof» meg volt
|
|||
|
|
bolondulva. Nem hallgatott semmi szóra, nem produkált semmit,
|
|||
|
|
kétszer-háromszor körülnyargalta a szinkör fövényét, benézett
|
|||
|
|
minden páholyba, s azután, hogy nem találta, a kit keresett, vissza
|
|||
|
|
akart menni az istállóba; minden biztatásom haszontalan volt, ha
|
|||
|
|
megfogtuk: rúgott, ficzánkolt, harapott; úgy tett, mint egy
|
|||
|
|
tökéletes vad ló, a kit akkor fogtak ki a mokány ménesből, s
|
|||
|
|
utoljára is kitépte magát a kezeink közül, s a numerusának végkép
|
|||
|
|
el kellett maradni. Nem akar semmiről tudni, ha kegyedet nem
|
|||
|
|
látja.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka kedélyesen elnevette magát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát jól van! Majd oda ülök ismét, hogy lásson.</p>
|
|||
|
|
<p>Tresor ugyan kapott ezen szón.</p>
|
|||
|
|
<p>– De komolyan igéri ezt kegyed? Nem tréfál?</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha ezzel önöknek szolgálatot tehetek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! ez igen nagy jóság lesz öntől, kisasszony! Hiszen erre
|
|||
|
|
gondoltunk mi is. Az igazgató felhatalmazott engem, hogy igérjek
|
|||
|
|
kegyednek minden estére, melyen szinkörünk egy páholyában végignézi
|
|||
|
|
az előadást, tiz forint tiszteletdíjat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! minek azt? Nekem nem kerül az semmibe.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tanácslom önnek, kisasszony, hogy fogadja el. Tisztességes
|
|||
|
|
úton jött jövedelem, s aztán elfér az egy háztartásnál. Nekünk
|
|||
|
|
pedig bőven behozza az a kamatjait. Gondolja ön, ma minden ember
|
|||
|
|
arról beszél: a «Filosof» nem akar játszani, ha feltalált úrnőjét
|
|||
|
|
nem láthatja. Ha <span class="pagenum"><a name="Page_387" id=
|
|||
|
|
"Page_387">-387-</a></span> holnap kiteszszük a szinlapra:
|
|||
|
|
«Filosof, recognising his mistress» – micsoda tolakodás lesz a
|
|||
|
|
pénztárnál! És az kegyedet egy cseppet sem fogja zsenirozni. Kegyed
|
|||
|
|
mindennap más páholyban ülhet, azt a kis arczfátyolt lebocsáthatja
|
|||
|
|
az álláig, hogy a bámész tekintetek ne háborgassák.</p>
|
|||
|
|
<p>– De uram, ha én elfogadom az önök művészete által szerzett
|
|||
|
|
kenyeret, akkor nem fogom az arczomat eltakarni, hogy szégyeneljem
|
|||
|
|
ezt a művészetet, melynek magam is kiegészítő részeül szegődtem.
|
|||
|
|
Elmegyek s hagyok az arczomra nézni három óra hosszat
|
|||
|
|
mindenkinek.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, az dicső lesz! Ezeren tudakozódnak már nálam, hogy kegyed
|
|||
|
|
kicsoda? Nem mondtam meg senkinek. Nyersen, kereken elutasítottam
|
|||
|
|
mindenkit. Egy distinguált hölgy, a kihez senkinek semmi köze,
|
|||
|
|
punktum! Azt fogom mondani, hogy kegyed angol nő; magyar
|
|||
|
|
honfitársai ne tudják meg.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka keserűen felkaczagott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hagyja ön el, jó barátom! Az én magyar honfitársaim közt
|
|||
|
|
vannak oly hirhedett bukfenczhányók, oly országos komédiások, hogy
|
|||
|
|
ha azok miatt nem akarják magukat szégyenleni, nem szükség a
|
|||
|
|
pirulást azon kezdeniök, ha egy honleányuk a cirkus homokjából
|
|||
|
|
veszi fel az istenadta kenyeret!</p>
|
|||
|
|
<p>Világosinénak nem volt semmi szava az alku ellen. Ilonka
|
|||
|
|
formaszerű szerződést kötött. Mindennap nyolcz órától fél tizig a
|
|||
|
|
cirkusnak egyik földszinti páholyában helyet foglalni: ez volt
|
|||
|
|
kötelessége.</p>
|
|||
|
|
<p>Eleinte nehéz volt hozzászokni a nyomasztó érzéshez, hogy
|
|||
|
|
perczekig az összes ezernyi közönség tekintete az ő alakján tűz
|
|||
|
|
össze, mintha minden tekintet egy-egy lidércz-nyomás volna; hanem
|
|||
|
|
később megszokta ezt, mint a hogy megszokja az ember, hogy
|
|||
|
|
tizennyolcz ezer mázsányi levegő-oszlop nehezül alakjára, s jár-kel
|
|||
|
|
vele, a nélkül, hogy érezne a teherből valamit.</p>
|
|||
|
|
<p>Az esték egyforma sikerrel végződtek. A «Filosof» addig
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_388" id=
|
|||
|
|
"Page_388">-388-</a></span> nem kezdett az előadáshoz, míg régi
|
|||
|
|
úrnőjét valamelyik páholyban meg nem találta; a páholy mindig
|
|||
|
|
változott; akkor azután szokott üdvözletét megtéve előtte, egész
|
|||
|
|
kedvvel fogott groteszk produkczióihoz, s a szinlapon állandó tért
|
|||
|
|
foglalt ez a sor: «Filosof, recognising his mistress». («Filosof»
|
|||
|
|
ráismer úrnőjére).</p>
|
|||
|
|
<p>Előadás után a Tresor családtagok kisérték haza rendesen
|
|||
|
|
Ilonkát; ha jó idő volt, gyalog; ha rosz idő volt, bérkocsiban; s
|
|||
|
|
Ilonka tapasztalhatá, hogy a bohócz leánya jól meg van védelmezve.
|
|||
|
|
Az öreg Tresor egészen úgy viselte magát irányában, mint második
|
|||
|
|
apja. Szeles tolakodókat erélyesen hessegetett el tőle messzire;
|
|||
|
|
egy pár ifju himpellérnek azt is megmutatta, hogy a cirkusi
|
|||
|
|
herkules öklei a tettleges kapaczitátióhoz is értenek, s a
|
|||
|
|
védenczéhez csempészendő szerelmes leveleket hozóikkal együtt
|
|||
|
|
röpítette ki az ajtón.</p>
|
|||
|
|
<p>Mert szerelmes levelek jöttek özönnel.</p>
|
|||
|
|
<p>A leány tüneményes szép alak volt. Titokszerű megjelenése még
|
|||
|
|
érdekesebbé tette. Megfejthetlen maradt a bűvhatás, melyet a cirkus
|
|||
|
|
egyik legügyesebb állatjára gyakorolt. Hogy a társulat
|
|||
|
|
személyzetéhez nem tartozik, azt tudták. Mi a neve? azt az igazgató
|
|||
|
|
most sem mondhatta meg: azt a Tresor-családon kívül senki sem
|
|||
|
|
ismerte, s azok nem voltak kivallathatók. Lakását nem lehetett
|
|||
|
|
felfedezni. Figyelmét nem lehetett megragadni. Szemei nem
|
|||
|
|
tévedeztek a közönségen soha. Egyedül ült páholyában, s az előadást
|
|||
|
|
nézte, vagy merően bámult fekete legyezőjére, mintha arról olvasna
|
|||
|
|
valamit.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig sokat beszéltek felőle. A hol csak a cirkusok habituéi
|
|||
|
|
összejönnek, mindenütt emlegették a bűbájos straniérát, a
|
|||
|
|
megközelíthetlen tündért, a kit senki sem ismer.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy délután épen egy asztalnál beszéltek róla a «Café Daum»-ban,
|
|||
|
|
hol katonák és polgári uracsok ültek vegyest, s birálgatták a város
|
|||
|
|
szépségeit.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én már tudom, ki ő? – szólt az egyik. – Amerikai <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_389" id="Page_389">-389-</a></span>
|
|||
|
|
tábornok leánya, ki a déliek részén esett el; maga is apja mellett
|
|||
|
|
szokott ponyján lovagolni; ez az a pony. A háború megszünt, az apa
|
|||
|
|
meghalt, a leány elszegényült, a lovat elfogták. Itt találkoztak
|
|||
|
|
ismét.</p>
|
|||
|
|
<p>A másik mást tudott.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem is leány az, hanem férfi; vannak, a kik ismerték, mint
|
|||
|
|
Garibaldi-önkénytest. Azért nem válaszol, ha hozzá szólnak, mert
|
|||
|
|
hangja elárulná férfi-létét.</p>
|
|||
|
|
<p>A harmadik legokosabb akart lenni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Komédiásnő, mint a többi. A társasághoz tartozik. Betanult
|
|||
|
|
szemfényvesztés az egész, a közönség elbolondítására. Alkalmasint
|
|||
|
|
valamely bohócznak a szeretője.</p>
|
|||
|
|
<p>Ennél a szónál felkelt az asztaltól egy szőke szemöldökű
|
|||
|
|
katonatiszt, ki eddig hallgatag szürcsölte fekete kávéját, s így
|
|||
|
|
szólt:</p>
|
|||
|
|
<p>– Én hát megmondom, uraim, önöknek, hogy ki ez a hölgy valóban
|
|||
|
|
és igazán.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a fölszólaló volt Föhnwald.</p>
|
|||
|
|
<h2>HÁT JŐJJ.</h2>
|
|||
|
|
<p>– Én tudom, hogy ki ez a hölgy! – mondá Föhnwald; – azt is
|
|||
|
|
tudom, honnan ismeri a clownt, s mi köze van a «Filosof»-hoz? Ott
|
|||
|
|
voltam a történet kútforrásánál, a mit tudok, azt magam láttam és
|
|||
|
|
hallottam. Egyszer adóbehajtáson voltunk Magyarországon, a nádasi
|
|||
|
|
puszta bérlőinél; úgy emlékszem, hogy Világosi volt a bérlő neve.
|
|||
|
|
Miután a biztos és peczérei az utolsó pénzt kisajtolták a
|
|||
|
|
háznépből, még a kisasszony karpereczében levő magyar aranyat is:
|
|||
|
|
vesztére egy vándor komédiás jött épen az udvarra, bohócz
|
|||
|
|
mutatványaival mulattatni a háziakat. Az adóbiztos nyakon fogta a
|
|||
|
|
bohóczot fizetetlen jövedelmi adóért, s mert annál egy garast sem
|
|||
|
|
talált, elvette tőle a betanított kis tatárlovát, a mi annak
|
|||
|
|
kenyérkereső társa volt; el is vitte irgalom nélkül, s el is adta
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_390" id=
|
|||
|
|
"Page_390">-390-</a></span> valahol néhány forintért egy házalónak.
|
|||
|
|
A bohócz kétségbeestében meg akarta ölni magát és gyermekeit: ekkor
|
|||
|
|
a kifosztott ház kisasszonya megszánta a nyomorultat, s neki
|
|||
|
|
ajándékozá tulajdon kis kedvencz ponyját. Ime, ez az ismeretlen nő,
|
|||
|
|
a bohócz és a «Filosof» története. Később az elemi csapás miatt
|
|||
|
|
elpusztult a bérlő család; úgy hallottam, hogy sokáig élődtek a
|
|||
|
|
fővárosban, hol a leány leczkeadással tartotta fenn egész
|
|||
|
|
családját. Egész rege, a mit e szép gyermek önfeláldozásáról
|
|||
|
|
beszélnek. Utoljára elüldözte őt egy úrnő Pestről, ki féltékeny
|
|||
|
|
volt a leány szép szemeire. Én nem láttam őt a pusztai executió
|
|||
|
|
óta, s csak most ismertem fel a cirkusban ujra a nádasi puszta szép
|
|||
|
|
tündérét; most még szebb, mint akkor láttam.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ejh! százados úr! – jegyzé meg erre az egyik dandy – ön úgy
|
|||
|
|
beszél e tündérről, mintha szerelmes volna bele.</p>
|
|||
|
|
<p>– Biz uram, ha szegény legény nem volnék s ha okosabb
|
|||
|
|
mesterségem volna, utána járnék, hogy elvegyem: mert ez az egy
|
|||
|
|
leány van a világon, a kit tudnék szeretni és becsülni; de így
|
|||
|
|
hasztalan rá gondolnom: mit ér a katona családfőnek? Míg él:
|
|||
|
|
ágyútöltelék; ha meghal: koldusok őse. De elég szégyen gyalázat,
|
|||
|
|
hogy a magyarországi ifjak elfeledik s veszni hagyják ezt a leányt,
|
|||
|
|
mert lehetetlen, hogy boldogabb években ő érte is ne sóhajtozott
|
|||
|
|
volna valami suhancz, a ki aztán a nyomorba jutott családnak hátat
|
|||
|
|
fordított szépen, s egykori imádottjának most már nem is
|
|||
|
|
köszön.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezeknél a szavaknál egy magas fiatal ember felkelt az asztal
|
|||
|
|
végéről, s szótlanul eltávozott.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a fiatal ember volt Harter Elemér.</p>
|
|||
|
|
<p>Két nappal később a Tresor-család jutalomjátéka volt hirdetve a
|
|||
|
|
cirkusban. A gyermekek oly régen örültek előre e napnak, maga
|
|||
|
|
Tresor is nagyon érdekelve lehetett általa; neki ez nagy jövedelmet
|
|||
|
|
igért.</p>
|
|||
|
|
<p>Az előadás estéjén ismét ott ült Ilonka a proscenium egyik
|
|||
|
|
karszékében. Nem fogadott el páholyt ezen a napon, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_391" id="Page_391">-391-</a></span> a mikor
|
|||
|
|
a közönség előre láthatólag lefoglal minden helyet.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez este le nem vette szemét fekete legyezőjéről, úgy nézte azt,
|
|||
|
|
mintha egy könyv volna, a mit ha szétterjeszt, olyan sokat olvashat
|
|||
|
|
belőle.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha azt tudná valaki, hogy miket olvas ő most ebből a
|
|||
|
|
könyvből?</p>
|
|||
|
|
<p>… Nem néma már a kis testvér…</p>
|
|||
|
|
<p>… Ott fekszik halva az ágyon…</p>
|
|||
|
|
<p>… Ott énekli most már az égben a többiekkel együtt: «Dicsőség a
|
|||
|
|
magasságban az Úrnak…»</p>
|
|||
|
|
<p>… Az ő arcza is olyan piros és olyan gömbölyű most, mint azoké a
|
|||
|
|
többieké…</p>
|
|||
|
|
<p>… Milyen szépen, csendesen halt meg testvére ölében; azt hitték,
|
|||
|
|
csak elaludt…</p>
|
|||
|
|
<p>… Késő estig varrta számára nénje a halotti köntöst, szép fehér
|
|||
|
|
tafotából, kék szalagokkal…</p>
|
|||
|
|
<p>… Még a szemfödél van hátra…</p>
|
|||
|
|
<p>… Abban kellett hagyni a munkát, mert ütött az óra…</p>
|
|||
|
|
<p>… Hét órakor a circusba kell menni, a közönség mulatni akar…</p>
|
|||
|
|
<p>… Ott kell hagyni a kis halottat, és el kell menni ahhoz a nagy
|
|||
|
|
halotthoz, a kinek ismeretlen világ a neve…</p>
|
|||
|
|
<p>… Félbe kell szakítani a gyászt, a siralmat, a szemfedővarrást,
|
|||
|
|
a betegápolást, a tébolycsillapítást, menni kell a látványba.</p>
|
|||
|
|
<p>… Nem lehet abból elmaradni, a közönség kegyetlen nagy úr, ha
|
|||
|
|
rabszolgájának szegődtél, szolgáld…</p>
|
|||
|
|
<p>… A jó barát jutalomjátéka van: még csak panaszkodni sem szabad
|
|||
|
|
ma; az utolsó, egyetlen ember, ki kezét az elbukottak felé nyújtá,
|
|||
|
|
kivánja ezt az elfeledését az otthoni gyásznak… Maga nem is sejti
|
|||
|
|
azt…</p>
|
|||
|
|
<p>… Tehát gyászoljunk két óráig zeneszónál, tapsriadal mellett,
|
|||
|
|
könytelenül… <span class="pagenum"><a name="Page_392" id=
|
|||
|
|
"Page_392">-392-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>… Majd folytassuk azután egész reggelig, a virrasztómécs
|
|||
|
|
mellett…</p>
|
|||
|
|
<p>Egy ismerős gyermeki hang zavarta fel e töprengéseiből.</p>
|
|||
|
|
<p>A kis Hermine köszönt neki jó estét. Most következett az ő
|
|||
|
|
előadása a kötélen, s míg végigment az előszín előtt, figyelmezteté
|
|||
|
|
magára Ilonkát.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka viszonzá a köszöntést s utána nézett a gyermeknek, a mint
|
|||
|
|
az a kifeszített kötélen felfutott, chinai leánynak volt öltözve;
|
|||
|
|
olyan röpke volt, mint egy hímes pillangó.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka máskor élvezettel kisérte Hermin játékát a kötélen; de
|
|||
|
|
most ez is lázasan hatott idegeire. Ő remegett miatta szüntelen,
|
|||
|
|
hát ha le talál esni? hát ha valami baja történik ennek is? Vannak
|
|||
|
|
napjai a csillaghullásnak, a gyermekhalálnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Inkább eltekintett mellette a közönség felé.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt a pillanatot is megbánta.</p>
|
|||
|
|
<p>Két ismerős arczczal találkozott egy tekintetre. Az átelleni
|
|||
|
|
páholyok egyikében látta ülni Lemmingnét. Szemei találkoztak annak
|
|||
|
|
kihívó, lenéző tekintetével, és azután a páholysor fölötti erkélyen
|
|||
|
|
megpillantá Elemért. Épen Lemmingné fölött ült az, úgy, hogy a
|
|||
|
|
delnő nem vehette őt észre.</p>
|
|||
|
|
<p>Ekkor azután ismét leszögzé szemeit legyezőjére s nem volt
|
|||
|
|
figyelme többé semmire, mint azokra a gondolatokra, miket a fekete
|
|||
|
|
lapokról leolvas.</p>
|
|||
|
|
<p>… Egygyel kevesebben vannak, a kik szeretnek…</p>
|
|||
|
|
<p>… Mindig szűkebb lesz körülöttem a világ…</p>
|
|||
|
|
<p>… Jön idő, a hol nem lesz számomra sehol «otthon»…</p>
|
|||
|
|
<p>… Szép küldetés a sorstól egy szegény leány számára! Azokat, a
|
|||
|
|
kiket szeretek, egyenkint eltemetni, elfeledni. Vagy elsiratni,
|
|||
|
|
vagy elgyűlölni…</p>
|
|||
|
|
<p>… Csak már vége volna e zajnak, hogy mehetnék haza az én kis
|
|||
|
|
mosolygó halottamhoz, az ő fehér koszorúcskáját elkészíteni…
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_393" id=
|
|||
|
|
"Page_393">-393-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Pedig végig kellett az előadást várnia, a «Filosof» művészi
|
|||
|
|
előadása legutoljára volt téve. Elébb következett még a cserebogár
|
|||
|
|
malma, Tresorral és fiával.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezt a hajmeresztő látványt Ilonka soha sem szerette nézni. Meg
|
|||
|
|
is mondta Tresornak, hogy annál valami okosabbat is gondolhattak
|
|||
|
|
volna ki. «De nem merészebbet!» volt az acrobata válasza. Ilonka
|
|||
|
|
azonban kikötötte magának, hogy ő ezt soha sem fogja nézni, mert ez
|
|||
|
|
már nem is testgyakorlat, ez istenkísértés.</p>
|
|||
|
|
<p>Most is arcza elé tartja legyezőjét, hogy oda se lásson ez
|
|||
|
|
életveszélyes mutatványra, s csak a közönség tapsaiból figyelte
|
|||
|
|
meg, hogy most van a kettős malom, most csúszik alá apja derekán a
|
|||
|
|
fiú; most indúl meg az őrült repülés a tengely körül, két ember
|
|||
|
|
hosszában.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer aztán a tapsot egy általános elszörnyedés hörgő zúgása
|
|||
|
|
váltá fel a közönségnél, melyet száz meg száz nősikoltás
|
|||
|
|
követett.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka odapillantott: mi az?</p>
|
|||
|
|
<p>Az érczrúd, mely körül kezeinél fogva forgott az apa és fiú,
|
|||
|
|
hirtelen kicsúszott kapcsából; az erőművész, ki észrevette a
|
|||
|
|
veszedelmet, erősen megragadta azt mind két kezével, s úgy csúszott
|
|||
|
|
végig rajta, különben mindkettőjüket a tetőig veti a megszakított
|
|||
|
|
lóderő; így pedig az történt velük, hogy mind a kettőjüket úgy
|
|||
|
|
csapta a földhöz önrepülésük rohama, hogy élettelenül terültek el
|
|||
|
|
rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka felszökött helyéről, és le a fövényre.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem volna érdemes, hogy nőnek nevezzék, ha azt nem tette volna,
|
|||
|
|
hogy midőn egyetlen igazi barátját ott látja lezúzva a földön
|
|||
|
|
heverni, oda ne rohanjon hozzá és első ne legyen, ki annak fejét
|
|||
|
|
felemeli s véres arczát megtörli; ha e perczben eszébe jutott
|
|||
|
|
volna: hogy mit mond erre a bámuló világ?</p>
|
|||
|
|
<p>Az előadásnak e balesettel vége szakadt; a nők futottak ki a
|
|||
|
|
nézőtérről; az előkelőbbek ájuldoztak, a lovarszemélyzet
|
|||
|
|
összefutott bohócz-köntösben, tündér-álczában <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_394" id="Page_394">-394-</a></span> és
|
|||
|
|
sietett a földön heverő apát és fiút az öltöző-szobákba átvinni.
|
|||
|
|
Ilonka velük ment.</p>
|
|||
|
|
<p>Most azután két kínos delejvonzás között oszlott meg lelke:
|
|||
|
|
otthon egy halott, a ki már az; és itt talán csak lesz még kettő.
|
|||
|
|
Amaz a kín haza vonta, emez itt tartotta, mint a háztetőn járó
|
|||
|
|
holdkórost, kit föld és hold kínoz egyszerre rettentő
|
|||
|
|
vonzerejével.</p>
|
|||
|
|
<p>Addig nem lehetett barátját elhagynia, míg az orvos nem
|
|||
|
|
biztosítá, hogy él. A fiú már jobban van, csak keze marjult ki,
|
|||
|
|
hanem az apa súlyosan megütötte magát. Még nem tudni, mi lesz a
|
|||
|
|
vége? Kétszer vágtak rajta eret, míg eszméletre tért.</p>
|
|||
|
|
<p>Tresor, mikor felveté szemeit, Ilonkát látta maga előtt. Kezét
|
|||
|
|
fáradtan emelé fel s szivére tette. Talán azt akarta mutatni, hogy
|
|||
|
|
nincs semmi baja, vagy talán meg akart köszönni valamit?</p>
|
|||
|
|
<p>Azután bágyadt mozdulattal inte, mintha távozásra késztné.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka maga is idején látta, hogy haza menjen. Az idő későre
|
|||
|
|
haladt már; anyja ezóta aggódik szokottnál hosszasabb kimaradása
|
|||
|
|
fölött; sietnie kell haza.</p>
|
|||
|
|
<p>Megszorítá szótlan barátja kezét, megsimítá homlokát, s aztán
|
|||
|
|
sietett a circusból.</p>
|
|||
|
|
<p>Csak akkor vette észre, hogy most már az sincs, a ki haza
|
|||
|
|
kisérje. A circus szolgái is el voltak foglalva vagy küldözve, nem
|
|||
|
|
akart senkinek alkalmatlan lenni, gondolta, egyedül is haza talál.
|
|||
|
|
Talán bérkocsi is lesz a circus előtt.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint az oldalajtón kilépett, bérkocsi után nézegetve, az ajtó
|
|||
|
|
mellett egy férfit pillantott meg. Ott állt az mozdulatlanul és
|
|||
|
|
várakozni látszott.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka megismerte őt: Elemér volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Most már nem nézett bérkocsi után; sebesen elhaladt mellette, a
|
|||
|
|
nélkül, hogy feléje nézne.</p>
|
|||
|
|
<p>A követő léptekről megtudá, hogy Elemér őt nyomban kiséri.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_395" id=
|
|||
|
|
"Page_395">-395-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Óh ő ismerte még lépéseinek hangját is.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezek a léptek követék őt utczáról utczára. Ilonka hallotta
|
|||
|
|
azokat kongani, kiismerte más jövő-menők léptei közül, és lelke
|
|||
|
|
hánykódott visszás érzelmek alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>Harag, szégyen és remegő vonzalom kűzdött szivében.</p>
|
|||
|
|
<p>A léptek mindig közel hangzottak mögötte. Ő egyszer sem
|
|||
|
|
tekintett vissza.</p>
|
|||
|
|
<p>Végre egy szűk sikátorhoz jutott, melyen keresztül kellett
|
|||
|
|
mennie lakásukhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Abban a sikátorban egy lélek sem járt már.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint ide befordúlt s a kisérő lépteket most gyorsítva hallá
|
|||
|
|
közeledni magához, a nemes kétségbeesés kitört nyugalma
|
|||
|
|
bilincseiből. Hirtelen visszafordult s eléje dobbantva az utána
|
|||
|
|
jövőnek, rárivalt tompa, de indulatos hangon:</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit akar ön? Miért követ ön engem? Kiüldözött ön már hazámból,
|
|||
|
|
ki akar-e üldözni a világból is?</p>
|
|||
|
|
<p>A megszólított ott maradt, a hol a leány megszólította.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hallgasson meg engem kisasszony! Egy lépést sem közelítek, de
|
|||
|
|
hallgassa meg, a mit mondok. Ha én üldöztem kegyedet, megbűnhödtem
|
|||
|
|
érte, mert üldöztem azután magamat kegyed emlékével még jobban. Óh!
|
|||
|
|
a kegyed megbántásának emléke engem túl üldözött a világtengeren,
|
|||
|
|
bele üldözött idegen nemzetek őrjöngő harczába, kiüldözött az
|
|||
|
|
életből, halálba hajtott; még ott sem engedett megpihennem, a
|
|||
|
|
túlvilágról is visszakergetett; se élnem, se halnom nem szabad, nem
|
|||
|
|
lehet a kegyed haragjával. Hát örökké tart-e az?</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit kiván ön tőlem? kérdé a leány ridegen.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mindent. Nőül akarom önt venni.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka nem titkolhatott el egy keserű mosolyt az arczán.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér elérté a választ.</p>
|
|||
|
|
<p>– Rosz helyen, rosz időben szólok, tudom; de mit tehetek mást?
|
|||
|
|
Ez a kezdete, ez a vége annak, a mit önnek meg kell mondanom. Évek
|
|||
|
|
óta keresem önt, hogy ezt megmondhassam, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_396" id="Page_396">-396-</a></span> s nem
|
|||
|
|
tudom, nem tűnik-e el előlem újra, a nélkül, hogy ezt meghallhatta
|
|||
|
|
volna tőlem. Én önt nőül akarom venni, mert én önt szeretem. És ön
|
|||
|
|
nem gyűlöl engem. Hiába vet ön oly megölő tekintetet rám: ön nem
|
|||
|
|
gyűlöl engem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ki mondta azt önnek?</p>
|
|||
|
|
<p>– Valaki, a kinek ön azt elmondá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ily valaki nem él a földön! felelt rá büszkén a leány.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaz! szólt az ifjú; de vannak, a kik halva is beszélnek. És
|
|||
|
|
azzal keblébe nyúlt s kivette tárczájából a délvirágot, melyet a
|
|||
|
|
nádasi pusztakertből leszakított. Ez a virág mondta azt meg nekem.
|
|||
|
|
Ön ismeri ezt, ön beszélt vele; s ez elmondott nekem mindent.
|
|||
|
|
Gyalog, éhszomjan vándoroltam odáig, hol e virág termett, mint
|
|||
|
|
zarándok a búcsújáró szent helyre. Tagadhatja-e ön ezt?</p>
|
|||
|
|
<p>A leány lesüté szemeit, miknek hideg villáma meg volt törve.
|
|||
|
|
Érzé, hogy bűverejének vége van. Mély sóhajjal, keserűséggel csak
|
|||
|
|
annyit mondott:</p>
|
|||
|
|
<p>– És hány éve annak, hogy ez a virág önnek beszélt?</p>
|
|||
|
|
<p>Az ifjú egészen átérté a mély vádat.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaz, nem tagadom, hogy az régen volt, egy örökkévalóság. És
|
|||
|
|
nincs mentség, mely elvehetné rólam a vádat, hogy oly soká késtem a
|
|||
|
|
következő szóval. De nem volt az idő elveszve. Engem mint bolondos
|
|||
|
|
kölyket hajtott keresztül a tűzön önhóbortosságom; de mint férfi
|
|||
|
|
jöttem ki abból; férfi, kinek minden szava tettrevaló, s minden
|
|||
|
|
gondolata kimondható. Nagyon késtem, azért nagyon sietek. Mutasson
|
|||
|
|
be kegyed szülőinek: én még ma megakarom tőlük kérni kegyed
|
|||
|
|
kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka arczán sajátszerű fájdalom kifejezése foglalt helyet. A
|
|||
|
|
gyöngédség éde és a gúny keserve volt ebben elvegyítve.</p>
|
|||
|
|
<p>– Szülőimhez? mondá; most rögtön? Még ez órában? Jó! jőjjön
|
|||
|
|
kegyed mellettem.</p>
|
|||
|
|
<p>S azután vezette őt a hosszú sikátoron végig. Egyik <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_397" id="Page_397">-397-</a></span> sem
|
|||
|
|
szólt a másikhoz több szót, míg a házhoz értek, hol Világosiék
|
|||
|
|
szállása volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka kinyitá a kaput s bebocsátá rajta Elemért. Azután végig
|
|||
|
|
vezette a hosszú, sötét folyosón szállásuk ajtajáig.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér tudhatta, hogy Ilonkát szülői ébren fogják várni.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint az ajtón bebocsátá, Elemér az elrekesztett szoba első
|
|||
|
|
osztályában lelte magát, hol Világosi ült örök karszékében. Mindig
|
|||
|
|
ült, soha sem feküdt le.</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka oda vezeté Elemért.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt van az atyám. – Harter Elemér úr! szólt az ifjúra
|
|||
|
|
mutatva.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosi e szónál felrettent béna tompulatából s haragosan kezde
|
|||
|
|
kezével-lábával dörömbözni és sebesen kiáltozá egymásután: «tatata,
|
|||
|
|
tototo»; nem volt ez emberi beszéd, de mégis erős indulatot
|
|||
|
|
fejezett ki ez állati hangban.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér megmerevedve állt ott, nem tudta elgondolni, mi lehet
|
|||
|
|
ez?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka szomorúan mondta neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez lett az atyámból! Most lépjen át a másik szobába.</p>
|
|||
|
|
<p>A deszkafal függönyét félrevonva, azon belül látott Elemér egy
|
|||
|
|
halvány, összeesett arczú nőt feküdni a kórágyon, és egy holt
|
|||
|
|
gyermeket a ravatalon.</p>
|
|||
|
|
<p>– Itt az anyám és a testvérem! rebegé fülébe súgva Ilonka.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér feje körül zúgott a lég; azt az érzést hozta vissza
|
|||
|
|
emléke, mikor a végtelen tengert érzé maga körül összecsapni, s
|
|||
|
|
merült alá egy ismeretlen világba. De az eszmélet, mely ott sem
|
|||
|
|
hagyá el, itt is uralkodott a helyzet benyomásán. Keble elszorult
|
|||
|
|
attól, a mit látott; de szive helyén volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Odalépett a beteg nőhöz.</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom! megbocsát ön, hogy ily szomorú órában <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_398" id="Page_398">-398-</a></span>
|
|||
|
|
háborgatom önök nyugalmát. Midőn azt kértem Ilonka kisasszonytól,
|
|||
|
|
hogy vezessen be családjához, nem tudtam minő gyász van itten; most
|
|||
|
|
pedig annál inkább kérem, hadd legyen e gyászban osztályrészem
|
|||
|
|
nekem is. Ismeri kegyed nevemet? Én Harter Elemér vagyok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ismerem ezt a nevet! felelt rá Világosiné komoran.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én öntől azt jöttem kérni, vegyen fel családja tagjai közé,
|
|||
|
|
adja nekem Ilonka kezét. Hogy ez a gondolatom nem ebben az órában
|
|||
|
|
támadt, azt bebizonyíthatom atyám levelével. Tegnapelőtt tudtam meg
|
|||
|
|
véletlenül, mit régóta fürkészek, kegyetek hollétét, s azonnal
|
|||
|
|
írtam Harter Nándor úrnak, hogy Világosi Ilonka kisasszonyt nőül
|
|||
|
|
akarom venni. Vele, mint atyámmal, – illő volt azt tudatnom. Ma
|
|||
|
|
megkaptam rá a választ. Nem meglepő, mert előre tudtam. Ő tiltja
|
|||
|
|
nekem e lépést. De én az ő tilalmával nem gondolok, magamé vagyok s
|
|||
|
|
itt állok, hogy Ilonka kisasszony kezét öntől ünnepélyesen
|
|||
|
|
megkérjem.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné e szavak alatt csendesen félkönyökére emelkedett
|
|||
|
|
kórágyán.</p>
|
|||
|
|
<p>– Tehát Harter Nándor úr megtiltja önnek ezt a házasságot? Jó,
|
|||
|
|
tehát legyünk ketten, kik azt megtiltjuk. Én is ellene mondok
|
|||
|
|
annak! Itt a nyomorúság vermének fenekén, a halottak házában, magam
|
|||
|
|
is a sirhoz közel, utasítom vissza önnek a kezét. Nem, egy Harter
|
|||
|
|
keze még a sirból kimenekülni sem kell nekem. Tudja ön, minő
|
|||
|
|
sebfolt az én szívemen a Harter-név emléke? Egykor jegyese voltam
|
|||
|
|
Harter Nándornak; nem úgy kért meg, mint ön ezt a leányt: este,
|
|||
|
|
mámor után; de ünnepélyesen, egész világ tudtával, kihirdetve
|
|||
|
|
templomszerte, háromszor egyesítve nevemet a magáéval – s a
|
|||
|
|
menyegző napján elhagyott. Akkor én az eget szidalmaztam szégyen és
|
|||
|
|
kétségbeesés miatt, s e fájdalom, e gyalázat terhe földre sújtott.
|
|||
|
|
Óh tiszta ég, óh örök bölcseségű Isten! bocsáss meg érte: most
|
|||
|
|
áldalak, hogy ez nem úgy történt, a hogy én kivántam. Látta ön azt
|
|||
|
|
a tébolyodott koldust ott a másik szobában? Azt a tébolyodott
|
|||
|
|
koldust rendelte nekem Isten <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_399" id="Page_399">-399-</a></span> hitestársul az ön
|
|||
|
|
méltóságos gazdag atyja helyett. Áldott legyen érte bölcs irgalma
|
|||
|
|
Istennek! Mert ennek a tébolyodott koldusnak van becsületes neve, a
|
|||
|
|
mit viselhetünk én és gyermekem büszkén; ha élünk, élve, ha
|
|||
|
|
haltunk, fejfánkon; míg az ön apjának neve átkozott egy egész
|
|||
|
|
ország előtt, a kire újjal mutogatnak az utczán és utána kiáltják:
|
|||
|
|
«Ime, itt megy az éhezők megkoplaltatója, a közkincs megrablója, a
|
|||
|
|
tolvajok orgazdája, Harter!» El innen, uram! Ön nagy úr, mi
|
|||
|
|
koldusok vagyunk. De vigye ön magával azt a tudatot, hogy a földhöz
|
|||
|
|
ragadt koldusnak circusban szolgáló leánya sem köti össze a nevét
|
|||
|
|
egy Harter nevével!</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné láztól égő arczczal roskadt vissza fekhelyére.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér elzsibbadtan hallgatá végig e rettentő öldöklő beszédet.
|
|||
|
|
Mikor vége volt, így szólt, mélyen felsohajtva:</p>
|
|||
|
|
<p>– Asszonyom, még egyszer találkozni fogunk. Most Isten
|
|||
|
|
önnel!</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal eltávozott.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint egyedül maradtak, Ilonka odarogyott anyja ágya mellé s
|
|||
|
|
könyező arczát annak kezére fektetve, zokogá fájdalmasan:</p>
|
|||
|
|
<p>– Anyám… én szerettem őt.</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné elképedve hallá e vallomást, s bánatosan mondá
|
|||
|
|
hanyatt roskadva párnái közé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Miért nem mondtad ezt nekem soha?</p>
|
|||
|
|
<h2>AZ ÚRNAK EGY LEHELLETÉRE.</h2>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor végczélja közelében érezte magát.</p>
|
|||
|
|
<p>Itt volt az áldást igérő tavasz, gazdag vetéssel takarva minden
|
|||
|
|
mező, s akadt egy gazdag kereskedő-ház Bécsben, hol nagyszerű
|
|||
|
|
előleget igértek birtokának minden terményére. Csak érte kell menni
|
|||
|
|
a pénznek, hogy felvegye azt.</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldyt is fölvitte magával, ez volt titkárjának utolsó
|
|||
|
|
szolgálata nála; ezentúl a magyar udvari kanczelláriánál
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_400" id=
|
|||
|
|
"Page_400">-400-</a></span> lesz alkalmazva, hol bizonyosan nagy
|
|||
|
|
jövendő kinálkozik szép tehetségei számára.</p>
|
|||
|
|
<p>A bankárház, melynél ez előleget meg kellett volna kapni, pár
|
|||
|
|
nap óta huzta-halogatta a dolgot, mindenféle forma-hiányok miatt;
|
|||
|
|
Harter el nem tudta képzelni, miben scrupulosuskodnak még? a
|
|||
|
|
termények fel vannak becsülve mind. E miatt várakoznia kellett
|
|||
|
|
Bécsben több napon át.</p>
|
|||
|
|
<p>Azonban a várakozásnak is meg volt a maga jutalma; egy este
|
|||
|
|
valami jótékony czélra tánczvigalmat adtak, s Harter Nándor jól
|
|||
|
|
sejtett, midőn azzal a gondolattal ment oda, hogy ott Malvinát
|
|||
|
|
felfogja találni.</p>
|
|||
|
|
<p>A szép hölgy hogy is maradhatott volna el onnan?</p>
|
|||
|
|
<p>Ilyen báli helyen aztán Lemming úr semmiképen nem akadályozhatta
|
|||
|
|
meg, hogy Harter Nándor conversatióba ereszkedjék Malvinával;
|
|||
|
|
legfeljebb a fölött ellenőrködhetett, hogy a társalgás tárgya
|
|||
|
|
tiltott terekre át ne tévedjen.</p>
|
|||
|
|
<p>Az nem is feküdt czéljában Harter Nándornak; a mi titkos
|
|||
|
|
egyezménye volt Malvinával, azt el tudta intézni levél útján; a mi
|
|||
|
|
jelenlegi szomját enyhíté, az a társalgás hangja volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Van a nők hangjában valami, a mi megittasít, ha a
|
|||
|
|
legmindennapiabb tárgyról beszélnek is, s Malvina e varázslatot
|
|||
|
|
nagy mértékben bírta. Bűbájos volt, ha csak arról beszélt is, hogy
|
|||
|
|
milyen hideg van!</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig valósággal hideg volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Május vége felé az idő, kinek jutna eszébe ilyenkor a termet
|
|||
|
|
fűttetni?</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina pedig valahányszor a tánczból visszatért ülőhelyére,
|
|||
|
|
mindannyiszor összeborzongott. S ez az ideges borzongás is olyan
|
|||
|
|
jól illett neki, a mint vállait kaczérul megrázta, hogy a ki
|
|||
|
|
csipkés mantilleját rátakarta, elkábulhatott bele.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igazán, olyan hideg van idebenn.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én csak a meleget érzem kegyed körül! bókolt rá Harter.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_401" id=
|
|||
|
|
"Page_401">-401-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– De valóban, nézze ön csak: az ablakon jégvirágok rajzolódnak.
|
|||
|
|
Ez szokatlan tünemény májusban.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezek jégkeblű hölgyek tekintetétől rajzolódnak oda! enyelge
|
|||
|
|
Harter.</p>
|
|||
|
|
<p>Lemming úr maga sokkal figyelmesebb kezdett lenni az ablakok
|
|||
|
|
jégvirágaira; Harter csak tréfát űzött belőlük.</p>
|
|||
|
|
<p>Pedig méltóságos és nagyságos tánczosok és tánczosnők, jó volna
|
|||
|
|
egy perczre elhallgattatni a zenét, félbehagyni a keringést és
|
|||
|
|
leborulni a földre, és rázendíteni reszkető ajakkal: «De profundis
|
|||
|
|
ad Te clamavi Domine!»</p>
|
|||
|
|
<p>… Az Úrnak öldöklő lehellete jár odakünn az éjszakában, s míg
|
|||
|
|
idebenn a táncz, zene tart: országok lesznek hamuvá!… Azt jelentik
|
|||
|
|
azok a jégvirágok az ablakon.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Másnap késő délfelé ébredt fel Harter úr; világos reggel vetette
|
|||
|
|
haza a vigalomból. Angyaldy régen várt már reá.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint Harter úr reggelijét behozták, Angyaldy is bejött
|
|||
|
|
hozzá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nos, hát mi ujság, kedves Emil? kérdé tőle igen derült
|
|||
|
|
kedélylyel. A múlt éj rózsaszínű hangulatba hozta ő méltóságát.
|
|||
|
|
Midőn Malvinától búcsút vett, az megszorítá kezét. Midőn Harter
|
|||
|
|
Lemmingnek jó reggelt kivánt, egyuttal figyelmezteté, hogy a
|
|||
|
|
napokban elmegy hozzá «ügyeiket» végleg rendezni, Lemming azt
|
|||
|
|
mondta, hogy igen szivesen látja.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát Harter úr derült kedélylyel kérdezé Angyaldytól: mi
|
|||
|
|
ujság?</p>
|
|||
|
|
<p>– Az az egyetlen ujság, hogy az éjjel négy fok volt a minus
|
|||
|
|
alatt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ejnye, bizony azt mink is éreztük a bálban az éjjel. Tartok
|
|||
|
|
tőle, hogy az a sok könnyen öltözött delnő náthát, grippet és
|
|||
|
|
rheumát fog kapni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak attól tart méltóságod? Én meg attól tartok, hogy az idén
|
|||
|
|
megint nem fog kapni fél Magyarország egy harapás kenyeret.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, már hogyan? <span class="pagenum"><a name="Page_402" id=
|
|||
|
|
"Page_402">-402-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy, hogy az éjjel lefagyott tisztára minden. A repczének
|
|||
|
|
vége; a rozs virágzásban volt, az tönkre ment; a buza épen tejében
|
|||
|
|
volt, az megvakult. Az idén nem ád sem egy repczehüvely egy szem
|
|||
|
|
mustárt, sem egy kalász egy szem magot, sem egy szőlőszem egy csepp
|
|||
|
|
mustot. Üres év áll előttünk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah, azt csak ön képzeli! szólt Harter, kinek a forró thea
|
|||
|
|
nagyon megégette a torkát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hogy nem csak én vagyok az, a ki ezt képzelem, hanem vannak, a
|
|||
|
|
kik bizonyosak is felőle, azt méltóságod a bankárház tudósításából
|
|||
|
|
megtudandja; nekem már élőszóval tudtul adták.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal átnyújtá a bankárház levelét Harter úrnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter úr azt olvasá a levélből, hogy az illető kereskedők
|
|||
|
|
végtelenül sajnálják, de miután csakugyan bekövetkezett az, a minek
|
|||
|
|
jöttétől már napok óta rettegnek, a mit minden üzér kezében tartott
|
|||
|
|
hévmérővel lesett és vigyázott, hogy az éjjel a kényeső négy fokkal
|
|||
|
|
alul ment a minuson: e csalhatlan tény után teljes bizonyosság van
|
|||
|
|
a felől, hogy mindennek, de mindennek, a mi zöld volt, el kellett
|
|||
|
|
az éjjel fagyni; annálfogva semminemű előlegek magyarországi
|
|||
|
|
földbirtokok ez évi terményeire nem adatnak.</p>
|
|||
|
|
<p>De már ez olyan csapás volt, a mely még Harter úr
|
|||
|
|
theás-csészéjét is feldöntötte.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hisz az lehetetlen! kiáltozott magánkivül. Ez égrekiáltó
|
|||
|
|
volna! az Isten csak nem sújthatja ezt az országot kétszer
|
|||
|
|
egymásután ily iszonyu csapással?</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy összeszorítá ajkait, miken ki akart szabadúlni ez a
|
|||
|
|
mondás: «Hát ha épen ti értetek sújtja azt így!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Lehetetlen ez! kiabált Harter, s az ablakhoz futott. A
|
|||
|
|
vendéglő előtt volt egy szép fasor, ernyős akáczokból, azoknak a
|
|||
|
|
levelei mind feketék voltak már, és alácsüngtek.</p>
|
|||
|
|
<p>– Elpusztult világ ez, uram!</p>
|
|||
|
|
<p>Hiszen nem az elpusztult világért dühöngött ő, hanem
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_403" id=
|
|||
|
|
"Page_403">-403-</a></span> leforrázott szenvedélye bimbójaiért;
|
|||
|
|
azokat is, mikor legbújábban díszlettek már, akkor fagylalta le ez
|
|||
|
|
a rettenetes éjjel.</p>
|
|||
|
|
<p>Malvina ismét a holdba távozott kinyújtott keze elől. Pedig már
|
|||
|
|
csak egy pókfonálnyi távol választotta el tőle.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! milyen kegyetlen a sors! milyen ádáz a végzet!</p>
|
|||
|
|
<p>– Az ám! mondta magában az az összeszorított száj; s az a
|
|||
|
|
legnagyobb baj, hogy nincs az embernek kin a mérgét kiadhatni? Még
|
|||
|
|
csak a nemzetet sem lehet szidni érte.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor összeszorítá ökleit s fogcsikorgatva tekinte az
|
|||
|
|
égre: kivel küzdjön most meg?</p>
|
|||
|
|
<p>Akadt az is.</p>
|
|||
|
|
<p>Inasa egy látógató-jegyet hozott be neki. Harter Nándor fia
|
|||
|
|
nevét olvasta rajta.</p>
|
|||
|
|
<p>Soha jobbkor!</p>
|
|||
|
|
<p>– Elemér úrfi! kiálta dühösen, Angyaldy elé vetve az asztalra a
|
|||
|
|
névjegyet. Még szemem elé mer kerülni! oly gyalázat után! Csak hadd
|
|||
|
|
jőjjön!</p>
|
|||
|
|
<p>Angyaldy el akart távozni a jelenet elől. Elég keresztyéni
|
|||
|
|
jóindúlattal birt, nem lenni útjában e barátságos találkozásnak, de
|
|||
|
|
Harter úr visszatartá.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csak maradjon ön itt, önre szükségem van. Ezzel a suhanczczal
|
|||
|
|
többé soha nem fogok másként beszélni, mint tanuk jelenlétében. Ön
|
|||
|
|
üljön le az asztal mellé, és föl ne keljen, midőn az bejön. Épen jó
|
|||
|
|
kedvemben fog ma találni!</p>
|
|||
|
|
<p>Az ajtó nyílt s belépett rajta Elemér.</p>
|
|||
|
|
<p>Pár lépést tett atyja felé, mire Harter tiltó mozdúlattal tartva
|
|||
|
|
felé kezét, indúlatosan reárivallt:</p>
|
|||
|
|
<p>– Vissza! Egy tenger fekszik közöttünk!</p>
|
|||
|
|
<p>– Tudom, uram! viszonzá Elemér nyugodtan; nem fogok a másik
|
|||
|
|
partra átvitorlázni. Ha tetszik, az asztalt közénk tolhatjuk.</p>
|
|||
|
|
<p>– Komédiás!</p>
|
|||
|
|
<p>– Hagyjuk azt el. Térjünk a dologra! Igen szeretem, hogy tanú is
|
|||
|
|
van jelen. Szükségünk lesz rá. <span class="pagenum"><a name=
|
|||
|
|
"Page_404" id="Page_404">-404-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Tán párbajra akar híni! Oh! én helyt állok, az elhiheti.</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem állok helyt. Tegnap öntől választ kaptam azon
|
|||
|
|
levelemre, melyben kinyilatkoztattam elhatározásomat, hogy Világosi
|
|||
|
|
Ilonkát nőül veszem.</p>
|
|||
|
|
<p>– Egy englische Reiterint!</p>
|
|||
|
|
<p>– Legyen az! Ön nem adta helyeslését ez elhatározásomhoz. Én
|
|||
|
|
mindamellett is megkértem e hölgynek a kezét édes anyjától.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát az «micsoda?»</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér mély, szemrehányó tekintettel nézett apja szemébe, s
|
|||
|
|
halkan mondá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Arra feleljen ön meg magának…</p>
|
|||
|
|
<p>Harter elharapta egy perczre haragját; ez az emlék meghűté.
|
|||
|
|
Elemérnek ideje maradt folytatni:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez az asszony elutasított engem, és megtagadta tőlem leánya
|
|||
|
|
kezét. Megtagadta, szemembe mondta, hogy a Harter-név úgy be van
|
|||
|
|
szennyezve, hogy azt egy koldus leánya, egy kötélen tánczoló
|
|||
|
|
komédiásnő sem viselheti szégyen nélkül.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hallgass, te őrült!</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram, ne kiáltson ön! Beszéljünk csendesen, hogy a folyosókon
|
|||
|
|
meg ne hallják. Azt, a mit nekem mondott az az asszony, meg kell
|
|||
|
|
önnek hallania tőlem, s ha ön kiáltani fog, én kiáltani fogok még
|
|||
|
|
jobban. Ha ön kihallgat, én suttogva beszélek.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor melle elfulladt a névtelen dühtől, szégyentől és
|
|||
|
|
izgalomtól. Leült az asztal mellé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt mondta nekem ez az asszony: a te apádra úgy mutogatnak,
|
|||
|
|
mint a közkincs megrablójára.</p>
|
|||
|
|
<p>– Suhancz! ordítá Harter, felpattanva s öklével ütve az
|
|||
|
|
asztalra; te engem szidalmazni jösz-e?</p>
|
|||
|
|
<p>– Csendesen, uram! Már megtörtént. Mondva van. De nem azért
|
|||
|
|
jöttem ide, hogy ezt én mondjam önnek; hanem azért, hogy ezt ne
|
|||
|
|
mondhassa önnek más. Én nem tudom, igaz-e, nem-e, mível önt
|
|||
|
|
közpénztárak kezelésében vádolják? Ön el fogja azt intézni.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_405" id=
|
|||
|
|
"Page_405">-405-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– És neked ahhoz semmi közöd!</p>
|
|||
|
|
<p>– De van! E név van anyám sírkövére felírva; s e névnek nem
|
|||
|
|
elég, hogy aranybetükkel van oda vésve. E névnek tisztán kell
|
|||
|
|
maradni. Ime, én átadok önnek egy iratot, melyben elismerem, hogy
|
|||
|
|
anyám örökségét öntől megkaptam egészen; Angyaldy úr aláírja, mint
|
|||
|
|
tanú. Ön vegye fel egész anyai örökömet, s siessen tisztára lemosni
|
|||
|
|
magáról azt a vádat. Soha nem kérem számon, hova tette? Az ön titka
|
|||
|
|
marad. Magam majd megélek a nélkül valahogy.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal odatette apja elé a kész íratot, s még egyszer kérte
|
|||
|
|
Angyaldyt, hogy azt írja alá, mint tanú.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha ügyelt volna arra a tekintetre, a mit akkor Angyaldy vetett
|
|||
|
|
rá!</p>
|
|||
|
|
<p>Valóban, Elemér soha sem volt közelebb ahhoz, hogy valaki az
|
|||
|
|
asztalról felkapott késsel hirtelen keresztűlszúrja, mint ebben a
|
|||
|
|
pillanatban!</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor úrnak pedig egyszerre gyönyörteljes mosoly derűlt
|
|||
|
|
el az arczán.</p>
|
|||
|
|
<p>Lenyelte mind azt, a mi keserű: csak az maradt meg a szája
|
|||
|
|
ízében, a mi édes.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehát bírni fogja az eszközt, mely Malvinát visszavívja
|
|||
|
|
számára!</p>
|
|||
|
|
<p>Nemeskeblű ifjú!</p>
|
|||
|
|
<p>Az elérzékenyült apa melodramatikus hangúlatban kelt föl
|
|||
|
|
helyéről s meghatott arczulattal közelített fia felé.</p>
|
|||
|
|
<p>Most azután Eleméren volt a sor visszautasító mozdulatra emelni
|
|||
|
|
föl kezét.</p>
|
|||
|
|
<p>– A tenger van közöttünk, uram! Én leróttam, a mivel önnek
|
|||
|
|
tartoztam, s több dolgunk nincsen egymással. S mivel életemet, a
|
|||
|
|
mit öntől kaptam, önnek vissza nem adhatom: azon leszek, hogy azt
|
|||
|
|
hazámnak adhassam. De nevét visszaadom önnek. Ön legyen utolsó
|
|||
|
|
ívadéka családjának. Én nevemet mától fogva megváltoztattam
|
|||
|
|
magyarra. Isten önnel!</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal elhagyta Harter Nándor úr szobáját. <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_406" id="Page_406">-406-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor fia irását diadalmasan dúgva keblébe, ragyogó
|
|||
|
|
orczával tekinte Angyaldyra; és olyan vigyázatlan volt, hogy azon
|
|||
|
|
sok és nehéz mondás közűl, miket fiától hallott, s miken oly
|
|||
|
|
hosszan ellehetett volna gondolkoznia, épen csak egy szót vett
|
|||
|
|
figyelmébe, s e szóra fenhangon mondá el észrevételét:</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát ha nem leszek utolsó ivadéka a Harter-családnak?</p>
|
|||
|
|
<p>Az az összeszorított száj félrehuzódott kissé, mintha
|
|||
|
|
mosolyogna.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p>Fel volt öltöztetve már a kis halott; szépen, a hogy szoktak
|
|||
|
|
felcziczomázni égbemenendő kis angyalkákat; csak a papra vártak
|
|||
|
|
még, a ki eltemesse.</p>
|
|||
|
|
<p>Anyja nem kisérheti őt ki a temetőbe, mert betegen fekszik; apja
|
|||
|
|
önmagáról sem eszmél, csak nénje van ott, a ki fekhelyéig elmenjen
|
|||
|
|
vele, az ifjú hajadon. És nincs senki, a kinek a gyászoló hajadon
|
|||
|
|
vállára borúljon, ha a köny ellepi arczát, ha a fájás elszorítja
|
|||
|
|
szívét; egyedül zokoghat a kis koporsó után végig.</p>
|
|||
|
|
<p>A délutáni nap olyan szép melegen süt be az éjjel lefagyott
|
|||
|
|
akáczfák fekete lombjain át.</p>
|
|||
|
|
<p>Az ég fel akarja azokat melegítni, kiket tegnap megölt, s aztán
|
|||
|
|
ma megsajnált.</p>
|
|||
|
|
<p>Csakhogy az az égnek sincs hatalmában többé.</p>
|
|||
|
|
<p>A fekete legyező lapjai ezt mondják.</p>
|
|||
|
|
<p>Hanem a fehér sorokban is olvasható még valami.</p>
|
|||
|
|
<p>A csendes folyosó visszhangját az oly jól várt léptek hangja
|
|||
|
|
költi fel, miket olyan jól ismer már a leány. Szíve nagyot dobban e
|
|||
|
|
hangra. Odamegy anyjához, hogy megigazítsa vánkosát, hogy egy
|
|||
|
|
csókot nyomhasson arczára. Mire föltekint, előtte áll az az
|
|||
|
|
igazi.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér az, fénytelen fekete ruhába öltözve.</p>
|
|||
|
|
<p>Komoly, meghatott arczczal lép Világosinéhoz, halk üdvözlés
|
|||
|
|
után.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt mondtam önnek, asszonyom, hogy még egyszer <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_407" id="Page_407">-407-</a></span>
|
|||
|
|
találkozni fogok önnel: itt vagyok. Harter Nándor úrtól jövök. Ön
|
|||
|
|
azt mondá: gazdag úr vagyok, s nevemet átkos vagyon szerzése
|
|||
|
|
vádolja; ma már nem vagyok se gazdag, se úr, se Harter. Vagyonomat
|
|||
|
|
átadtam Harter Nándor úrnak, enyhítse vele, a hol sebet ütött;
|
|||
|
|
magam egy angol gépgyár ügynöke lettem, becsületes jövedelemmel,
|
|||
|
|
mely munkám szerint növekedik, s egy családot tisztességesen
|
|||
|
|
eltart; nevemet pedig megváltoztattam: mától Szivós Elemérnek
|
|||
|
|
hínak. Becsületes név lesz. Elfogad-e ön így vejének?</p>
|
|||
|
|
<p>Világosiné keble elszorúlt. Csak kezével inte leánya felé.
|
|||
|
|
Kérdje a választ attól!</p>
|
|||
|
|
<p>Ilonka ott állt kis testvérkéje koporsója mellett, és arcza
|
|||
|
|
olyan halavány volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Elemér őszinte, szerető tekintettel fordúlt feléje, kérdő
|
|||
|
|
szemeivel feleletre várva.</p>
|
|||
|
|
<p>A leány ajkai remegtek, egész termete reszketett; utoljára
|
|||
|
|
odaveté magát kis testvére néma tetemére és zokogva rebegé:</p>
|
|||
|
|
<p>– Megbocsáthatsz-e nekem, hogy én most boldog tudok lenni?</p>
|
|||
|
|
<p>… És az bizony megbocsátott neki érte!…</p>
|
|||
|
|
<h2>«JÓ!»</h2>
|
|||
|
|
<p>A hernalsi kertek között van egy kis mulatólak; annak egyik
|
|||
|
|
titoktartó szobájában ül együtt bizalmasan egy boldog pár.
|
|||
|
|
Tihamérnak és Leonának szólítják egymást.</p>
|
|||
|
|
<p>Előttük habozó poharak állnak, néhány palaczk a földön üresen
|
|||
|
|
hever már.</p>
|
|||
|
|
<p>De a bornak ellentétes hatása van mindkettőre; míg a hölgy víg
|
|||
|
|
kedélyét a kicsapongó pajkosságig fokozza az, addig a férfit
|
|||
|
|
mélázóvá, búskomorrá teszi. Amaz játszani, enyelgni, kötekedni
|
|||
|
|
szeretne: emez bölcselkedni kezd, s egyre érzékenyebb lesz. S mikor
|
|||
|
|
ez féltékeny pillantásokat <span class="pagenum"><a name="Page_408"
|
|||
|
|
id="Page_408">-408-</a></span> lövell rá s titkolt gondolatokért
|
|||
|
|
faggatja, amaz kaczagva dalolja neki: «Az asszony ingatag…</p>
|
|||
|
|
<p>– Hallgass reám, Leona!</p>
|
|||
|
|
<p>– «… Álnok, csalfa vér!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Akarsz-e egy komoly szót beszélni velem?</p>
|
|||
|
|
<p>– «… Megbánja holnap, mit ma igér!»</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne csalfáskodjál, úgy is elég bűvésznő vagy!</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy dévajúl karolja át nyakát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Te, bűnöm! Mit akarsz szememre vetni? Magadat?</p>
|
|||
|
|
<p>– Magamat! Jól mondtad, hogy bűnöd vagyok, mert az vagyok. De
|
|||
|
|
hát mért nem lehetek erényed, dicsőséged, büszkeséged, mikor az
|
|||
|
|
akarok lenni? Mért nem tehetlek oda oltárképnek magam elé, a kit
|
|||
|
|
imádatommal környezzelek? a kiben felmutathassam életem végczélját,
|
|||
|
|
a kiért meg tudok halni? Mért nem vagy egészen az enyim; örökké az
|
|||
|
|
enyim; egyedűl az enyim?</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy lenyomtatá rózsás mutatóujjával a beszélő ajkát.</p>
|
|||
|
|
<p>– Csitt! A gyermekeknek nem kell minden kivánságukat
|
|||
|
|
megadni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Lásd: olyan rabod vagyok, mint egy hold a bújdosójának; a hova
|
|||
|
|
mégy, nap közelébe, nap távolába: veled megyek. Egész életemnek
|
|||
|
|
titka te vagy. Most eljöttem hazámból, s új pályát kerestem
|
|||
|
|
miattad, s ha innen is elmennél: ezt is félbeszakítanám; a te
|
|||
|
|
földönfutód lennék. Oh! légy az én paradicsomom tudásának fája, a
|
|||
|
|
honnan ne űzzön ki engem semmi lángkardu Cherubin többé.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ne hallgass a kigyóra, ha a paradicsomban lakol!</p>
|
|||
|
|
<p>– Az én kigyóm a becsvágy. Nem tagadom. Mert kínoz a gondolat,
|
|||
|
|
hogy annyi silány cretin, annyi fél-ember áll fölöttem, s viseli a
|
|||
|
|
tőlem irígylett czímeket; pedig a férfi én vagyok! Az egyik azt
|
|||
|
|
hazudja, hogy ő a férj; a másik: hogy ő az állambölcs; pedig a
|
|||
|
|
szívet, mely boldogít, s a lelket, mely alkot, én viselem. S ők
|
|||
|
|
csak bábnak tekintenek engem, pedig a férfi én vagyok, s ők csak az
|
|||
|
|
álcza, melyet viselek. <span class="pagenum"><a name="Page_409" id=
|
|||
|
|
"Page_409">-409-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Elég, ha ketten tudják azt! sugá az asszony. Az egyik te
|
|||
|
|
magad, a másik én.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem elég! kiálta nyersen a férfi. Én akarom már egyszer
|
|||
|
|
mutatni a világ előtt, mivel birok? A gyönyör titka nekem szomjat
|
|||
|
|
okoz, nem ittasít. Hallgass rám! Komolyan beszélek. Különös idők
|
|||
|
|
fognak következni, a mik az eddigi nagyságoknak nem lesznek
|
|||
|
|
kedvezők. Egy egészséges szél lerázza őket a fáról, mint a férges
|
|||
|
|
almát. Más kornak más emberei lesznek s én érzem magamban az erőt,
|
|||
|
|
a tehetséget, hogy az a kor engemet föl fog emelni. Magasabbra
|
|||
|
|
talán, mint a kik most a fejemen járnak. A nyomorúltak azt hitték,
|
|||
|
|
ők visznek engem, pedig én vittem őket; én emeltem őket, hogy mikor
|
|||
|
|
egyenkint lebuknak, egyenkint, mint a lépcsőn, menjek föl rajtuk
|
|||
|
|
oda, a honnan ők leszédűltek. Minek vágyom én oda? Mi kell nekem
|
|||
|
|
ott a magasban? Téged akarlak elérni. Akarom, hogy fény, tisztelet
|
|||
|
|
övezzen körül, a milyent még nem élveztél eddig. Azt akarom, hogy
|
|||
|
|
nőm légy.</p>
|
|||
|
|
<p>Az asszony felkaczagott:</p>
|
|||
|
|
<p>– Hahaha! Nem félsz-e tőlem?</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen! Azt akarom, hogy válj el férjedtől, ki nem törődik már
|
|||
|
|
veled. Légy igazán, egyedül, örökre az enyim. Ne nevess ki! Nem
|
|||
|
|
vagyok én bolond! Nem vagyok én ittas! Ne akarj elfutni tőlem!
|
|||
|
|
Hamarább kettétörik karcsú derekad két karom között, mint tőlem
|
|||
|
|
elfuthass. Hallgasd meg, a mit mondok! Én nem vagyok oly szegény,
|
|||
|
|
mint hiszed. Kinek észt adott a sors, s hozzá bolond gazdát,
|
|||
|
|
lehetetlen annak meg nem gazdagodni. Nekem vagyonom van: több, mint
|
|||
|
|
a mennyi elég, hogy úrnő légy vele; s van eszem újat szerezni, ha
|
|||
|
|
ezt elpazarlod. Válj el férjedtől, és légy nőm!</p>
|
|||
|
|
<p>És e szónál oly szenvedélyesen szorítá őt magához, hogy a hölgy
|
|||
|
|
kérte, bocsássa el.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután gyöngéden odasimult hozzá ismét s hízelgő csábbal mondá
|
|||
|
|
neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Szeretlek, imádlak, mikor keserű vagy; de jobban <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_410" id="Page_410">-410-</a></span>
|
|||
|
|
szeretlek, mikor édes vagy. A bor tégedet rendesen keserűvé szokott
|
|||
|
|
tenni; gyújtsd meg a theakatlan alatt a serpenyőt! Az
|
|||
|
|
megédesít.</p>
|
|||
|
|
<p>És Tihamér meggyujtotta a thea alatt a borlélt.</p>
|
|||
|
|
<p>– Égess nekem a csészémbe rhumos czukrot!</p>
|
|||
|
|
<p>Tihamér szót fogadott; rhumot töltött czukorra s azt egy
|
|||
|
|
csészében meggyujtá.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, hát beszéljünk városi mendemondákról! szólt a
|
|||
|
|
hölgynek.</p>
|
|||
|
|
<p>S azzal mind a ketten az asztalra hajoltak, és mind a ketten azt
|
|||
|
|
látták egymás arczáról, a mint az égő rhum lángja felvilágított
|
|||
|
|
rájuk, mintha az a másik arcz egy halott arcza volna.</p>
|
|||
|
|
<p>– No, hát mi hír a városban?</p>
|
|||
|
|
<p>– A kanczellár eladta a lovait.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez politikai ujdonság. Ez nem a mi társaságunkba való.</p>
|
|||
|
|
<p>– A szép Pepi ismét felpofozta a szinház igazgatóját.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ez meg már régi dolog, minden héten egyet.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kellenek borzasztó ujdonságok, fej nélkül talált
|
|||
|
|
kisasszonyról?</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem! Ne ilyenkor, este, mert vele álmodom.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát valami jól eső, megnyugasztaló hír.</p>
|
|||
|
|
<p>– Teszem föl.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hogy a cirkus kedvencze, a Tresor, a minapi esést már
|
|||
|
|
kiheverte. Az utczán is volt már.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ebcsont beforr! szólt cynikus egykedvűséggel a hölgy. Tégy még
|
|||
|
|
a theámba égetett rhumot, nem elég erős!</p>
|
|||
|
|
<p>– Igazság! Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy kis pletyka, a
|
|||
|
|
mihez véletlenül jutottam. Egy fiatal magyar gentleman nőül veszi
|
|||
|
|
azt a bizonyos lovardai leányt, ki mindig páholyban ült, s ki előtt
|
|||
|
|
a «Filosof» bókokat szokott csinálni: «recognising his
|
|||
|
|
mistress.»</p>
|
|||
|
|
<p>– Valóban? Ez már érdekes! Az a leány Pesten vívómesterné volt.
|
|||
|
|
Onnan elűzték. <span class="pagenum"><a name="Page_411" id=
|
|||
|
|
"Page_411">-411-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Meglehet. Nem ülsz közelebb hozzám?</p>
|
|||
|
|
<p>– Várj! Elébb lefüggönyözöm az ablakot; künn sötét kezd lenni, s
|
|||
|
|
idebenn világos.</p>
|
|||
|
|
<p>– Addig új theát csinálok neked.</p>
|
|||
|
|
<p>– Kérlek! Nos, hogy hívják azt a magyar gentlemant? kérdé Leona
|
|||
|
|
visszatérve s közelebb húzva székét Tihamérhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>Tihamér átölelte a hölgy vállát s közönyös hangon mondá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Harter Elemérnek.</p>
|
|||
|
|
<p>Minden újjahegye, mely a hölgy testéhez ért, érezte e perczben a
|
|||
|
|
villanyos ütést, a mit ez a név előidézett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ah! Valóban? kérdé a hölgy, s visszanézett Tihamérra, hogy a
|
|||
|
|
felnyított szempillái alatt kilátszott a szeme fehére.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt hiszem, hogy valóban.</p>
|
|||
|
|
<p>– S megengedi azt az apja? kérdé a hölgy titkolhatlan
|
|||
|
|
hevülettel.</p>
|
|||
|
|
<p>– Odadobta az apjának a nevét és vagyonát. Más nevet vett fel és
|
|||
|
|
üzér lett.</p>
|
|||
|
|
<p>– És mindezt azért, hogy egy nyomorúlt lovarkomédiásnőt
|
|||
|
|
elvehessen?</p>
|
|||
|
|
<p>– Én nem tudom, nyomorúlt-e az a leány? lovarkomédiásnő-e?…
|
|||
|
|
hanem azt tudom, hogy az az ifjú azt a leányt nagyon szereti.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hisz az botrány! Az lehetetlenség! pattogott a hölgy
|
|||
|
|
felélénkülten. Hisz azt mindenki tudja, hogy az a leány egy
|
|||
|
|
bohócznak volt a szeretője! Mindenki!</p>
|
|||
|
|
<p>Tihamér úgy tett, mint a ki tréfás sarcasmusokra van
|
|||
|
|
hangolva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mindenki nem tudhatja: mert példáúl én sem tudom, és
|
|||
|
|
valószinüleg Elemér sem tudja.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igen! igen! bizonyozott a delnő, egész önfeledtséggel
|
|||
|
|
belehevűlve az állításba. Én tudom bizonyosan, beszéli mindenki,
|
|||
|
|
hogy a bohócz kedvese volt neki. Minden este egyedül kisérte őt
|
|||
|
|
haza lakására; látták együtt kocsizni <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_412" id="Page_412">-412-</a></span> vele;
|
|||
|
|
nem is számítva azt a botrányt a cirkusban, a mikor úgy elárúlta
|
|||
|
|
magát, midőn a bohócz leesett a rúdról.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ezek még mind igen ártatlan dolgok.</p>
|
|||
|
|
<p>– Ártatlan dolgok? szólt a nő s tekintete maenadi kifejezést
|
|||
|
|
öltött. Hát az ártatlan dolog-e, hogy a bohócz havonkint pénzt
|
|||
|
|
adott a leánynak? Ő tartotta azt ki. Ezt kibeszélte egy cseléd. Ha
|
|||
|
|
ezt tudatná valaki Harter Elemérrel!</p>
|
|||
|
|
<p>Tihamér oda könyökölt az asztalra, úgy nézett a hölgy
|
|||
|
|
vonásaiba.</p>
|
|||
|
|
<p>– De hát mi közünk nekünk mindehhez? Mi ketten nem fogjuk ezt
|
|||
|
|
Harter Elemérrel tudatni.</p>
|
|||
|
|
<p>És csendesen a hölgy keze után nyúlt.</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy keze izzadt és reszkedett.</p>
|
|||
|
|
<p>– Oh! én ismerek egy asszonyt, a ki ezt meg fogja neki írni.</p>
|
|||
|
|
<p>Most Tihamér mind a két kezével megfogta a hölgy kezét és
|
|||
|
|
szelidítő tekintettel nézve annak tűzbe, lángba borult szemeibe,
|
|||
|
|
tompa, áhítatos hangon mondá neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Ha ismered azon asszonyt, ki ezt tudná és tudatni képes volna:
|
|||
|
|
mondd meg neki, hogy ha kedves előtte életének boldogsága, ha
|
|||
|
|
kedves előtte lelke üdvössége: ne tegye azt!</p>
|
|||
|
|
<p>A hölgy kirántá kezét Tihaméréből s daczosan fölvetett ajakkal
|
|||
|
|
szólt:</p>
|
|||
|
|
<p>– A hogy én ismerem azt az asszonyt, ha lelke üdvössége utána
|
|||
|
|
vész is, meg fogja tenni!</p>
|
|||
|
|
<p>– Jó!…</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p><span class="pagenum"><a name="Page_413" id=
|
|||
|
|
"Page_413">-413-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>QUITT!</h2>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor repült gyorsvonat szárnyain haza Pestre. Ott
|
|||
|
|
voltak letéve az Elemér örökségét képező peres állampapirok.</p>
|
|||
|
|
<p>Fia elismervényére kiadták azokat rögtön, s a pénzváltással nem
|
|||
|
|
telt el több két napnál. A harmadnap esti vonattal még vissza is
|
|||
|
|
mehetett Bécsbe.</p>
|
|||
|
|
<p>A délutánt a casinóban tölté. Jelen voltak többen a klubb tagjai
|
|||
|
|
közül.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter igen beszédes volt e napon.</p>
|
|||
|
|
<p>– Képzeljétek: ma minő bonne fortune ért. Mikor haza megyek, a
|
|||
|
|
postáról egy ládikát hoznak oda, nekem czímezve: abban találok egy
|
|||
|
|
pompás művészi faragványú Venusszobrot carrarai márványból.</p>
|
|||
|
|
<p>A klubb tagjai komoly arczczal állíták, hogy az bizony igen szép
|
|||
|
|
ajándék.</p>
|
|||
|
|
<p>– Azt nekem bizonyosan valami szép asszony küldhette.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezt mindenki igen komoly valószinüségnek találta.</p>
|
|||
|
|
<p>E hitében még inkább megerősíté Hartert egy levél, melyet
|
|||
|
|
tegnapelőtti kelettel kapott Malvinától, s melyben a szép asszony
|
|||
|
|
tudatá vele, hogy még e héten megteszi a lépéseket az áttérés
|
|||
|
|
végett, s azonnal elhagyja Lemming házát és Bécset, s Pestre fog
|
|||
|
|
leköltözni.</p>
|
|||
|
|
<p>Azután még tovább fecsegett Harter Nándor.</p>
|
|||
|
|
<p>– Nézzétek el csak: a fiam, Elemér megbolondult; elvesz egy
|
|||
|
|
englische Reiterint feleségül, s hogy elvehesse, megváltoztatja a
|
|||
|
|
nevét és beáll commis voyageurnek! Ezt besorolhatnátok a szerelem
|
|||
|
|
bolondjai klubbjába levelező tagnak!</p>
|
|||
|
|
<p>Általános hahota fogadta szavait. Ő maga is belenevetett.</p>
|
|||
|
|
<p>Szegény! Azt hitte: a fián kaczagnak.</p>
|
|||
|
|
<hr class="tb" />
|
|||
|
|
<p><span class="pagenum"><a name="Page_414" id=
|
|||
|
|
"Page_414">-414-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Az esti vonattal sietett fel Harter Nándor Bécsbe. Minden
|
|||
|
|
közpénztári számadásnál sürgetősebb volt neki az «ügy», melyet
|
|||
|
|
Lemminggel kellett kiegyenlítenie.</p>
|
|||
|
|
<p>A mint reggel megérkezett Bécsbe, csak újra öltözött, azonnal
|
|||
|
|
sietett Lemminget felkeresni.</p>
|
|||
|
|
<p>A bankár száraz udvariassággal fogadta az uraságot, nem volt
|
|||
|
|
hozzá se hideg, se meleg.</p>
|
|||
|
|
<p>– Uram! – szólt Harter; – ön tudja, hogy miért jövök. A pénzt, a
|
|||
|
|
mit ön nekem kölcsönözött, im visszahoztam.</p>
|
|||
|
|
<p>Azzal elővette a tokocskát, melyben tiz darab göngy volt
|
|||
|
|
elhelyezve, mindegyik ötszáz aranynyal.</p>
|
|||
|
|
<p>A bankár arcza el sem mosolyodott rá; azt mondta: «Jól van.»</p>
|
|||
|
|
<p>– Nem számlálja ön meg?</p>
|
|||
|
|
<p>– Fölösleges! Becsületszóra tett fizetéseket nem szokás
|
|||
|
|
megszámlálni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Irás nem volt közöttünk; azt tehát nem szükség se adni, se
|
|||
|
|
venni.</p>
|
|||
|
|
<p>– Igaz!</p>
|
|||
|
|
<p>– Kamatot nem számítottam, bizonyos okoknál fogva.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az okokat nem kérdem. Bizonyosan helyesek.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor oly kényelmetlen zsibongást érzett minden
|
|||
|
|
idegében, a mint ez a kicsiny, czingár ember azokkal a hideg
|
|||
|
|
szemeivel szenvtelenül arczába nézett. Ez a tekintet őt
|
|||
|
|
galvanisálta.</p>
|
|||
|
|
<p>Igyekezett tőle szabadulni.</p>
|
|||
|
|
<p>– És most, uram, ezzel quittek vagyunk!</p>
|
|||
|
|
<p>A bankár némán tekinte rá azzal a delejező hideg szemveréssel és
|
|||
|
|
nem felelt semmit.</p>
|
|||
|
|
<p>Harter pedig várta tőle, a mi erre a szóra következik.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor aztán a bankár nagyon soká hallgatott a következő szóval:
|
|||
|
|
ő maga volt kénytelen azt kimondani.</p>
|
|||
|
|
<p>– És most, uram, hol van Malvina?</p>
|
|||
|
|
<p>A bankár tompa, szenvnélküli hangon felelt rá neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– A hernalsi temetőben… <span class="pagenum"><a name="Page_415"
|
|||
|
|
id="Page_415">-415-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>– Mit csinál ott?</p>
|
|||
|
|
<p>A bankár ugyanazon szenvtelen hangon válaszolt rá:</p>
|
|||
|
|
<p>– Várja a feltámadás napját.</p>
|
|||
|
|
<p>– Meghalt!? – kiálta fel összerezzenve Harter.</p>
|
|||
|
|
<p>– Megölte magát! – felelt Lemming.</p>
|
|||
|
|
<p>– Az nem lehet! Az nem igaz!</p>
|
|||
|
|
<p>– Az úgy van. Itt saját keze írása, melyben tudtul adja szomorú
|
|||
|
|
elhatározását. Ön ismeri ez írást, olvassa.</p>
|
|||
|
|
<p>És azzal odaadott Harter Nándornak egy iratot, melyről az
|
|||
|
|
káprázó szemekkel olvasá e szavakat:</p>
|
|||
|
|
<p>«Meguntam az életemet; – utálom a világot; – gyülölöm magamat; –
|
|||
|
|
meghalok önkényt. – Isten legyen nekem irgalmas!»</p>
|
|||
|
|
<p>Harter Nándor zsibbadt kézzel ejté le az asztalra ez iratot.</p>
|
|||
|
|
<p>Az a kis czingár ember pedig odalépett hozzá, s megfogva a nagy
|
|||
|
|
kegyelmes úr kezének csuklóját, azt mondá neki:</p>
|
|||
|
|
<p>– Most vagyunk már quittek, méltóságos uram!</p>
|
|||
|
|
<h2>CSENDÉLET.</h2>
|
|||
|
|
<p>Meleg, nyári délesti szél fuvall a kert lombjai közt,
|
|||
|
|
pávaszem-pillangó ringatja magát a lombon, melyet a gyümölcs lehúz
|
|||
|
|
a földre, s a másodszori virág felhúz az ég felé. Gyümölcs és új
|
|||
|
|
virág egyszerre az ágon. Azt mondják: áldott esztendő az ilyen.
|
|||
|
|
Bizony az is volt, a mi az ég és föld jóakaratát illette; mintha a
|
|||
|
|
jóságos úr Isten egész évben mindennap kihallgatta volna a maga
|
|||
|
|
alkotmányos miniszteriumát: mi kell ezeknek idelenn? kell hó? kell
|
|||
|
|
eső? kell napfény? megint egy kis eső? megint derült ég? Bort
|
|||
|
|
akarnak inkább? vagy kenyeret? kapjanak mind a kettőt; legyen már
|
|||
|
|
egyszer nekik alkotmányos időjárásuk. Bíz így: a jóságos úr Isten
|
|||
|
|
az égben.</p>
|
|||
|
|
<p>A földig hajló gyümölcsfák lombjai alatt a kövér fűben
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_416" id=
|
|||
|
|
"Page_416">-416-</a></span> heverész két ember; egy öreg ember, meg
|
|||
|
|
egy kicsiny ember. Az öreg ember lehetne fiatalabb is, ha olyan
|
|||
|
|
éveket nem élt volna keresztül, a miket egész kapitulácziónak lehet
|
|||
|
|
beszámítani, a mikben ez a bolond gazda, a gond, az arczot
|
|||
|
|
szántotta fel barázdákkal, s mégis a homlokon aratta le a fürtöket.
|
|||
|
|
A kicsiny ember pedig mintegy harmadfél éves, piros, gömbölyü arczú
|
|||
|
|
honpolgár, azokkal az aranyszín göndör fürtökkel, a miket a kis
|
|||
|
|
gyermekek, úgy látszik, még a napból hoztak el magukkal, a honnan
|
|||
|
|
ide származnak. A kicsiny ember abban munkálkodik, hogy fűből,
|
|||
|
|
falevélből koszorú-forma takarót fonjon a nagy ember kopasz fejére,
|
|||
|
|
mert az nem igazság, hogy azt olyan tarnak feledte a természet. A
|
|||
|
|
nagy ember hagyja azt történni fejével, s nem haragszik érte, még
|
|||
|
|
inkább mosolyogva tekint a kis emberre.</p>
|
|||
|
|
<p>A kis ember aztán egy szál füvet, egy falevelet kezébe véve, azt
|
|||
|
|
odatartja a nagy ember elé és mondja neki: «Ez fű, ez fa.» No mondd
|
|||
|
|
utánam: «fű… fa.»</p>
|
|||
|
|
<p>S az öreg ember úgy igyekezik azt utána mondani: néha sikerül is
|
|||
|
|
neki. A kis ember úgy örül annak, s tapsol kicsi kezeivel.</p>
|
|||
|
|
<p>Az unoka tanítja nagyapját beszélni…</p>
|
|||
|
|
<p>Távol kocsizörgés hallik. A kis ember felugrik a fűből: «Apa
|
|||
|
|
jön! siessünk!» S kezét nyújtja az öregnek, mintha az ő erős inai
|
|||
|
|
segítenék azt fölállni helyéből, s aztán vezeti magával és oktatja
|
|||
|
|
gondosan: «Vigyázz, el ne essél, itt egy nagy kő van, kikerüld!» A
|
|||
|
|
nagy ember szót is fogad szépen, s kikerüli a nagy követ.</p>
|
|||
|
|
<p>Az unoka tanítja nagyapját járni.</p>
|
|||
|
|
<p>A kertből a verandába három lépcső visz föl. Azon felmenni még
|
|||
|
|
csak a nagy tudomány! a kis ember előre lép s aztán a nagy embert
|
|||
|
|
úgy tanítja: «Itt vigyázz! a jobb lábaddal lépj; nem az a jobb!
|
|||
|
|
másikkal. Úgy! No, még egyet. Itthon vagyunk!»</p>
|
|||
|
|
<p>Azután, mint a ki dolgát jól végezé, otthagyja a nagy embert
|
|||
|
|
utána csoszogni; maga ujjongva fut előre; megbotlik, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_417" id="Page_417">-417-</a></span> földhöz
|
|||
|
|
vágja magát, de nem töri ám be az orrát, nem fakad sírva, fölkel és
|
|||
|
|
fut odább, nevetve, mint a kivel semmi sem történt.</p>
|
|||
|
|
<p>A veranda végén ül a fiatal nő. Arcza nagyon megváltozott, mióta
|
|||
|
|
nem láttuk. A hajadoni komolyságot az anya sugárzó boldog tekintete
|
|||
|
|
váltotta fel arczán. Mint leánynak, volt az arczában valami
|
|||
|
|
férfias; most egészen női ez. Az «én magam» nincsen többé; helyét
|
|||
|
|
elfoglalta a «mink». Egy gondolatja sincs többé, a mely egyedül
|
|||
|
|
járna; minden eszméje társat keres, s ez veti arczára azt a
|
|||
|
|
mondhatlan édes fényű glóriát, mely szótlanul is rávall a nő
|
|||
|
|
végtelen boldogságára.</p>
|
|||
|
|
<p>Dolgozó-asztalkáján hímes selyem van és tarka gyöngyök, arany,
|
|||
|
|
ezüst fonál, azokból készít valami miniaturszigonynyal valami
|
|||
|
|
parányi kis főkötőcskét; sokkal kisebbet, mint hogy azt jelenleg
|
|||
|
|
látható emberek viselhetnék.</p>
|
|||
|
|
<p>A kis fiú lármája fölveri: «Apa jön, zörög a kocsi!» Percz mulva
|
|||
|
|
már meg is jött a kocsi, és az apa belép.</p>
|
|||
|
|
<p>Délczeg, szabad tekintetü férfi; olyan arcz, a melyikről
|
|||
|
|
sugárzik az öntudat, hogy a kerek világon nem tartozik családján
|
|||
|
|
kivül senkinek egy köszöntéssel sem; egész szivét ezeknek tarthatja
|
|||
|
|
meg mindig; egész szive csak ezekkel van tele.</p>
|
|||
|
|
<p>Férj és asszony megölelik egymást, olyan gyöngéden, oly
|
|||
|
|
szerelmes szelidséggel, mintha mind a kettőnek az járna eszében,
|
|||
|
|
hogy a másik, a kit megölel, egykor ő miatta kapott egy sebet
|
|||
|
|
keblén, s félne, hogy az most is fáj ott. Pedig csupa édesség most
|
|||
|
|
annak az emléke.</p>
|
|||
|
|
<p>– Mit dolgozol?</p>
|
|||
|
|
<p>A nő nem felel; jól illik arczának a piruló mosoly: selymet,
|
|||
|
|
kötést háta mögé eltakarít; mi szükség ezt «magának» látni?</p>
|
|||
|
|
<p>«Maga» pedig mégis csak kitalálja azt, hisz az ő gondolatai is
|
|||
|
|
csak épen ott járnak, a hol a «mink» másik feléé!</p>
|
|||
|
|
<p>Oh! édes, üdvösséges neme a szent dualismusnak, melyet nem
|
|||
|
|
garantiroznak ratificált paragrafusok! <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_418" id="Page_418">-418-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Azután jön a sor a kis emberre. A kis ember nagy Herkules, képes
|
|||
|
|
apja nyakát lehúzni magához, képes őt kényszeríteni, hogy leüljön,
|
|||
|
|
képes őt térdére ülve, leigázni, s azután megered gyermeki
|
|||
|
|
ékesenszólásának csevegő patakja; elmondja az odaérkező nagyapáról,
|
|||
|
|
milyen jól viselte ma magát: megtanult két szót kimondani; már ma
|
|||
|
|
mankó nélkül is járt; holnap megpróbálja átlépni a nagy követ, a mi
|
|||
|
|
az útban van.</p>
|
|||
|
|
<p>– Úgy-e, nagypapa? mutasd meg apának, hogy ki tudod mondani azt,
|
|||
|
|
hogy «fű», meg «fa».</p>
|
|||
|
|
<p>Az öreg ember megteszi a kedveért; a kis ember úgy kaczag és
|
|||
|
|
tapsol rajta, hogy szemei könynyel lesznek teli, s nem veszi észre,
|
|||
|
|
hogy a másik háromnak is megtelnek a szemei könynyel.</p>
|
|||
|
|
<p>Bizony megtanítja még az öregapját beszélni és járni, a ki azt
|
|||
|
|
mind tudta már egyszer; hanem aztán elfelejté.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hát anyánk hol van? – kérdi a férj.</p>
|
|||
|
|
<p>– Gazdasága között.</p>
|
|||
|
|
<p>– Hívd ide! Szeretem, ha mind együtt vagyunk, mikor itthon
|
|||
|
|
lehetek.</p>
|
|||
|
|
<p>Azt pedig nagyon nehéz előteremteni; annyi baj van, annyi dolog
|
|||
|
|
azzal a gazdasággal! A fejős tehenek, a kotlósok, a veteményes
|
|||
|
|
kert, a befőttek, a hízók, a cselédek! Annyi baj van velük, hogy az
|
|||
|
|
ember majd a lelkét veszti! (Pedig a nélkül a baj nélkül élni sem
|
|||
|
|
tudna.) Végre nagy nehezen előkerül; akkor aztán nem szükség
|
|||
|
|
senkinek beszélni, van mit hallgatni a fiatal férjnek; ifjabb és
|
|||
|
|
öregebb családtagok, lábas és szárnyas jószágok, lelkes és párás
|
|||
|
|
állatok, gyümölcsök és földi növények viselt dolgairól; míg az
|
|||
|
|
végre kevélységében azt képzelheti magáról, hogy ő az egész
|
|||
|
|
planéta-rendszer napja, a ki körül asszony, ember, gyerek, malacz,
|
|||
|
|
pulyka, dinnye, káposztafej, mint megannyi planéták és drabantjaik
|
|||
|
|
forognak.</p>
|
|||
|
|
<p>Oh! legdicsőbb fejedelmi méltósága a földnek: egy férjnek
|
|||
|
|
rangja, a kit mindenki szeret otthon; még az állatok is; még a fák
|
|||
|
|
is. <span class="pagenum"><a name="Page_419" id=
|
|||
|
|
"Page_419">-419-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p>Milyen szépen megy le a nap, mely valamennyinek arczát
|
|||
|
|
bearanyozza!</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>Sötét zivataros éjjel.</p>
|
|||
|
|
<p>Pest utczáin hordja a homokot a szél, az alvók fel-felriadnak, a
|
|||
|
|
mint egy-egy roham csoporttal vágja ablakaikhoz az utczák
|
|||
|
|
megbontott szemét-kupaczait; a háztetők levert cserepei
|
|||
|
|
csörömpölnek a kövezeten.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez a pesti szél nem olyan, mint más istenes szél: ez mindenütt
|
|||
|
|
szemközt fúj. Minden utczán eléd kerül; hátat nem fordíthatsz neki.
|
|||
|
|
S aztán milyen goromba szél! Ha jó lábon nem állsz, bizony odavág a
|
|||
|
|
falhoz.</p>
|
|||
|
|
<p>De ki is járna ilyenkor az utczán? Két óra éjfél után; még a
|
|||
|
|
boltőrök is alszanak, s a kávéházakat is becsukják.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy alak botorkáz az utczán végig, szemközt a széllel.</p>
|
|||
|
|
<p>Kalapja mélyen fejébe nyomva; öltözete elhanyagolt, járása
|
|||
|
|
tántorgó és szakgatott.</p>
|
|||
|
|
<p>Egyszer-egyszer daczosan nekifeszíti mellét a szélnek; másszor
|
|||
|
|
meglódul a titkos ellenség rohamától s hanyatt dülve a falnak, két
|
|||
|
|
kézzel tartja magát vissza, hogy tovább ne taszítsa a szél.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem tartozik a jókedvű éjszakázók közé, a kik danolva indulnak
|
|||
|
|
haza, és nem találnak oda.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez szótlanul tántorog. Egyszer megáll egy lámpás alatt, melynek
|
|||
|
|
lángját erővel el akarja fújni a hazai szamum. Ott merőn föltekint
|
|||
|
|
maga elé.</p>
|
|||
|
|
<p>Ez arczot ismerjük. E tüskeborostás áll valaha síma volt, e
|
|||
|
|
csurgóra álló bajusz valaha egy szép asszony csókjainak volt közeli
|
|||
|
|
tanuja, ki őrjöngve és hamisan, epedve és csalfán suttogá: «Kedves
|
|||
|
|
Tihamér!»</p>
|
|||
|
|
<p>A szép asszony nincsen többé!</p>
|
|||
|
|
<p>És a kedves nem kedves többé senkinek.</p>
|
|||
|
|
<p>Magának sem.</p>
|
|||
|
|
<p>Semmi gondja magára többé.</p>
|
|||
|
|
<p>Nem törődik vele többé, milyen ruhája van annak az embernek, a
|
|||
|
|
kit az ő nevén hínak? kell-e neki, fáj-e neki <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_420" id="Page_420">-420-</a></span> valami?
|
|||
|
|
alhatnék-e? örülhetnék-e? Néha enni sem ád neki; hanem annál inkább
|
|||
|
|
öli itallal, a mitől elfelejti, hogy kicsoda; el a multat, el a
|
|||
|
|
jelent; a jövővel ki gondolna?</p>
|
|||
|
|
<p>Nappal soha sem jön ki a szobából, csak éjszaka jár az utczán, s
|
|||
|
|
reggel felé vetődik haza. Nem keresi azokat a helyeket, a hol
|
|||
|
|
ismeri valaki: eltemetkezik az emberek söpredéke közé; ott nem
|
|||
|
|
keresi senki, nem kérdezi senki.</p>
|
|||
|
|
<p>S ha néha a véletlen egy-egy ismerőst összesodor vele: nem akar
|
|||
|
|
ránézni, félrehuzódik előle. Vagy talán igazán nem látja azt, nem
|
|||
|
|
veszi észre.</p>
|
|||
|
|
<p>Összevont szemöldei alatt szemei merően föld felé vannak
|
|||
|
|
szegezve, mintha egy sötét pont lebegne homloka előtt, melyet
|
|||
|
|
egyedül ő maga lát – és kivüle senki.</p>
|
|||
|
|
<p>Szegény boldogtalan!</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>De van egy, ki nálánál boldogtalanabb: Harter Nándor. Ki derült,
|
|||
|
|
vidám arczczal jár-kel a világban; jár mindenütt, hol hajdani
|
|||
|
|
ismerősei élnek, s mosolygó tekintettel visel a homlokán egy sötét
|
|||
|
|
foltot, melyet mindenki lát – egyedül ő maga nem.</p>
|
|||
|
|
<p class="center">* * *</p>
|
|||
|
|
<p>Hát Föhnwald?</p>
|
|||
|
|
<p>A chlumi völgyben van egy húsz ölnyi kerületű halom.</p>
|
|||
|
|
<p>Azon most már szép mezei virágok nyílnak.</p>
|
|||
|
|
<p>A mezei virágokat döngő méhek zsibongják körül; s a méhek
|
|||
|
|
döngése így beszél:</p>
|
|||
|
|
<p>«Mi vagyunk a lég harczosai. Vándorlunk, gyűjtünk, harczolunk.
|
|||
|
|
Mikor vége a virág-időnek, leölnek, eldobnak, meg nem
|
|||
|
|
siratnak…»</p>
|
|||
|
|
<p>A bajnok ráér a méhzöngést hallgatni és álmodni felőle.
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_421" id=
|
|||
|
|
"Page_421">-421-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>UTÓHANG A «SZERELEM BOLONDJAI» REGÉNYHEZ.</h2>
|
|||
|
|
<p>Ez a regény egészen realis alapon van fölépítve.</p>
|
|||
|
|
<p>Megjelenése után azt mondta rá az én igen kedves barátom és
|
|||
|
|
kortársam (nógrádi) Szontágh Pál (a kritikára szoktam
|
|||
|
|
visszaemlékezni): «Harter Nándort, azt jól ismerem; Lemming urat is
|
|||
|
|
ismerem; Gieriget és Konyeczet is jól ismerem; – de Föhnwald
|
|||
|
|
kapitányt, azt nem ismerem.» No, hát én azt is ismerem: valamint az
|
|||
|
|
egész háttérnek, a <i>korszaknak</i> az élethűségeért elvállalom a
|
|||
|
|
szavatosságot.</p>
|
|||
|
|
<p>Már most azután azt kérdezheti tőlem a tisztelt olvasó, hogy
|
|||
|
|
ugyan mirevaló volt akkor ehhez a realisticus regényhez még két
|
|||
|
|
exoticus novellát is hozzá ragasztani a «szerelem bolondjai
|
|||
|
|
klubbjáról», hitegető fictió révén?</p>
|
|||
|
|
<p>Most már, közel három évtized után számot adhatok róla, hogy
|
|||
|
|
mire való volt e regény elején az a két megelőző novella? melyet
|
|||
|
|
magam is a regény rámájának kértem tekinteni.</p>
|
|||
|
|
<p>Hát egy kis politika volt a dologban.</p>
|
|||
|
|
<p>Senki sem tenné fel rólam, hogy ravasz tudok lenni. Ez egyszer
|
|||
|
|
az voltam.</p>
|
|||
|
|
<p>Az «Új földesúr»-ban leírtam a «Bach-korszakot», ez a regény a
|
|||
|
|
«Schmerling-korszak» alatt látott napvilágot. A
|
|||
|
|
Schmerling-provisorium alatt lehetett a Bach-provisoriumról
|
|||
|
|
historizálni. Mikor aztán ennek is véget vetett a kiegyezés, új
|
|||
|
|
phasisa kezdődött a nemzeti ethikának, ezzel a jelszóval: «vessünk
|
|||
|
|
fátyolt a multakra».</p>
|
|||
|
|
<p>Tetszik tudni, hogy az egész nemzet két hatalmas, nagy
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_422" id=
|
|||
|
|
"Page_422">-422-</a></span> pártra volt oszolva, a miket úgy híttak
|
|||
|
|
(híttunk is), hogy Deák-párt és Tisza-párt. (A függetlenségi
|
|||
|
|
pártnak még akkor a czíme sem létezett, szélsőbalnak hítták, állt
|
|||
|
|
tizenhárom képviselőből s még hírlapja sem volt.) Az irodalom
|
|||
|
|
képviselői is e két tábor között voltak felosztva. Én a
|
|||
|
|
Tisza-párthoz tartoztam.</p>
|
|||
|
|
<p>Ennek aztán viselnem is kellett a consequentiáit.</p>
|
|||
|
|
<p>A kritika «durch die Bank» Deák-párti volt. Hajdani személyes jó
|
|||
|
|
barátaim mind félrehuzódtak tőlem, s tömérdek hibáim, írói
|
|||
|
|
gyarlóságaim, miket ez ideig jóakaratuk titkolgatott, egyszerre
|
|||
|
|
napvilágra kerültek.</p>
|
|||
|
|
<p>Egy kemény kritikusom egyenesen kimondta a fejemre az itéletet,
|
|||
|
|
hogy <i>a mennyit használtam ez ideig költői munkálkodásommal a
|
|||
|
|
nemzeti szellem ébresztésére, most már, a kiegyezésben
|
|||
|
|
föltámasztott új korszak idején épen annyi kárt teszek a
|
|||
|
|
közszellemben: ideje volna már és áldás a magyar nemzetre, ha
|
|||
|
|
meghalnék… (Dömötör János.)</i></p>
|
|||
|
|
<p>Szegény fiú! Néhány év mulva öngyilkos lett. Kár érte.</p>
|
|||
|
|
<p>Tehetség volt.</p>
|
|||
|
|
<p>Én pedig még meg akartam kisérteni, hogy annak a «multakra
|
|||
|
|
vetett fátyol»-nak egy csücskéjét fellebentsem: a mi azt a bizonyos
|
|||
|
|
inséges provisoriumot takarja.</p>
|
|||
|
|
<p>Ha én ennek a regénynek a megfelelő czímét írom ki a kezdő
|
|||
|
|
lapjára s mingyárt in medias res gázolok a történetekbe: ezt az én
|
|||
|
|
ellenlábasaim rögtön az <i>index prohibitorum librorum</i>-ba
|
|||
|
|
fogják lajstromozni, s az egész igazhívő közönség előtt
|
|||
|
|
excommunicálva lesz a regényem.</p>
|
|||
|
|
<p>Ezért lett kigondolva az a két exoticus novella a regény
|
|||
|
|
bevezetéseül. Igazi phantasticus, extravagans mesék. A milyenekért
|
|||
|
|
engem összeszidnak; de elolvassák. S azután, ha egyszer valaki az
|
|||
|
|
elejét elolvassa valami munkámnak, erős a reménységem, hogy tovább
|
|||
|
|
is fogja olvasni.</p>
|
|||
|
|
<p>Az első novella egy kissé pikáns is. A másodikban pedig az a
|
|||
|
|
korona fényétől besugárzott ideál, a volt nápolyi királyné, a mi
|
|||
|
|
hódolattal környezett felséges nagyasszonyunknak <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_423" id="Page_423">-423-</a></span> a
|
|||
|
|
nővére. Ezt az elbeszélést a legmagasabb körökben is figyelemre
|
|||
|
|
méltatták.</p>
|
|||
|
|
<p>Mikor aztán a regényem egészen megjelent (előbb a Hon és a
|
|||
|
|
Pester Lloyd közölte tárczánkint) abban a legnagyobb kitüntetésben
|
|||
|
|
részesültem, hogy felséges királynénk megengedte, hogy ennek egy
|
|||
|
|
példányát személyesen adhassam át legáldottabb kezébe.</p>
|
|||
|
|
<p>A politikai anathema le volt véve a fejemről.</p>
|
|||
|
|
<p>Megjelenése után egy hónapra e regényem második kiadást ért.</p>
|
|||
|
|
<p>És a kik erősen politikai ellenfeleimnek vallották magukat, még
|
|||
|
|
azzal a deterioráló insinuatióval is éltek ellenem, hogy ennek a
|
|||
|
|
regényemnek tulajdoníthatom az első terézvárosi választásnál elért
|
|||
|
|
győzelmemet egy miniszter fölött: a Pester Lloyd olvasónői
|
|||
|
|
harczoltak mellettem legsikeresebben.</p>
|
|||
|
|
<p>Más hatását is fel kell jegyeznem e munkámnak.</p>
|
|||
|
|
<p>Wallner, berlini színháztulajdonos (afrikai útleírásáról
|
|||
|
|
emlékezetes író), egyszer Rómában egy esős napon véletlenül kezébe
|
|||
|
|
vette egy ottani könyvárusnál Budapesten megjelent fordítását e
|
|||
|
|
regényemnek, s a mint azt elolvasta, írt Berlinbe Janke Ottó
|
|||
|
|
kiadónak, figyelmessé téve őt rám, a ki azután állandó kiadóm
|
|||
|
|
maradt s közel százhatvan kötet szépirodalmi munkámat adta át a
|
|||
|
|
nagy németországi olvasó közönségnek, tisztességes írói díjazás
|
|||
|
|
mellett. S ebben a fentebbi regényem volt az úttörő. (A hazánkban
|
|||
|
|
kiadott német fordítások soha sem bírtak Németországba
|
|||
|
|
bevergődni.)</p>
|
|||
|
|
<p>Néhány adatot e regényemből kell az utókor számára mint
|
|||
|
|
történeti tényt felemlítenem.</p>
|
|||
|
|
<p>Tény az, hogy 1861-ben egyszerre az összes magyarhoni tisztikar,
|
|||
|
|
mintegy kilenczezer férfi, leköszönt a hivataláról, nem akarva a
|
|||
|
|
Schmerling által octroyált osztrák összalkotmány keresztülvitelében
|
|||
|
|
segédkezni. Én magam is ott voltam, a hol a haza és Pest megye
|
|||
|
|
legkomolyabb férfiai, a tőlük elfoglalt Pest-megyeházi teremből az
|
|||
|
|
<span class="pagenum"><a name="Page_424" id=
|
|||
|
|
"Page_424">-424-</a></span> utczán végig vonultak hosszú
|
|||
|
|
processióban a szózatot énekelve.</p>
|
|||
|
|
<p>«Irányadó egyéniség» alatt értettük a kormányzót.
|
|||
|
|
Magyarországnak nem volt akkor «kormánya», hanem volt
|
|||
|
|
«kormányzója». – Annak tetszett légyen opponálni!</p>
|
|||
|
|
<p>«Richard abbé» valóságosan létezett alak, a ki el tudta hitetni
|
|||
|
|
az emberekkel, hogy ő megérzi a föld alatt a titkos források
|
|||
|
|
létezését (megfelelő honoráriumért). Magam is szaladtam utána a
|
|||
|
|
Sváb-hegyen, forrást keresni; ásattunk is egy harminczöles kutat az
|
|||
|
|
abbé által indigitált ponton: biz abba soha se került víz.</p>
|
|||
|
|
<p>«A rettenetes év» és a «szárazföldi nyolczkezű» leírásánál csak
|
|||
|
|
az egykorú (1863–64) hírlapi tudosításokra hivatkozom.</p>
|
|||
|
|
<p>«Tízkrajczáros államjegyek». A Schmerling-korszak emlékpénzei.
|
|||
|
|
Ujjnyi hosszú, keskeny <i>papirszeletek</i>, tíz krajczár értékben,
|
|||
|
|
melyeket, piros alapszínük miatt a népajk «kutyanyelv-bankónak»
|
|||
|
|
nevezett el.</p>
|
|||
|
|
<p>«A kiosztott vetőmag» kolosszális <i>panamájának</i> minden itt
|
|||
|
|
elmondott phasisát jól tudta az egész közönség; de a lapokban nem
|
|||
|
|
volt szabad arról beszélni. «Schwamm drüber!»</p>
|
|||
|
|
<p>«Az osztrák nemzeti bank» összes hitelezése Magyarország részére
|
|||
|
|
tett abban az évben <i>négy millió</i> forintot: nem többet.</p>
|
|||
|
|
<p>«A bájos úrnő csókja, mely ezer forinton lett megváltva». Az
|
|||
|
|
inségesek javára rendezett bazárban egy mézeskalácsos sátor alatt
|
|||
|
|
árult Zichy-Kray grófnő, a high life ünnepelt szépsége krajczáros
|
|||
|
|
mézeskalácsos csókocskákat forintjával a <i>jókedvű
|
|||
|
|
adakozóknak</i>. Almássy Pál, az ellenzék ismert vezére odajött a
|
|||
|
|
sátorához s merész volt egy igazi csókot kérni a grófnőtől.
|
|||
|
|
«Szívesen, – az inségesekért: ára ezer forint.» – Úgy lett adva és
|
|||
|
|
véve.</p>
|
|||
|
|
<p>«Dunavizes ember». Ez volt Budapestnek a vízvezetéke harmincz év
|
|||
|
|
előtt. Hat puttony, egy kordé, egy szamár, <span class=
|
|||
|
|
"pagenum"><a name="Page_425" id="Page_425">-425-</a></span> egy
|
|||
|
|
tótlegény feleségestől, a kik utczahosszant «Dónavasszert»
|
|||
|
|
kiabálnak.</p>
|
|||
|
|
<p>«A nazarénusok». Sajna! Most is így van. Ezt nem nyelte el az
|
|||
|
|
idő.</p>
|
|||
|
|
<p>«A föld másik oldalán.» Tény, hogy magyar ifjak egész
|
|||
|
|
csapatszámra szolgáltak az északi hadseregben s fényes lovas
|
|||
|
|
rohamokat végeztek a döntő ütközetben. Egy magyar (Számvald,
|
|||
|
|
hajdani nyomdászom és kiadóm) tábornokságig vitte. – A
|
|||
|
|
rabszolgatartók seregében tudtommal egy magyar sem szolgált.</p>
|
|||
|
|
<p>«Donato». Egy ballettánczos, a ki az egyik lábát elvesztette s
|
|||
|
|
azontúl féllábon tánczolt. Divatba jött. Akadtak utánzói, a kik
|
|||
|
|
féllábukat felkötötték, úgy piruetteztek.</p>
|
|||
|
|
<p>«Az 1865-iki fagy». Ezt is végig éltem fokról-fokra. Valahol le
|
|||
|
|
is írtam. Az rettenetes volt: a hogy közeledett a hévmérő minden
|
|||
|
|
reggel a fagyponthoz (május derekán) végre – nem akarom újra
|
|||
|
|
leírni. 1867-ben a kiegyezés tárgyalásakor épen így szállt a kéneső
|
|||
|
|
alább-alább. Az eldöntő nap estéjén csak négy fok volt a plus.
|
|||
|
|
Nyáry Pál azt mondá Deáknak: «imádkozzatok, hogy reggel négy fok
|
|||
|
|
minusra ne ébredjünk; mert ha még egy májusi fagy éri az országot,
|
|||
|
|
vége a kiegyezésnek. Jól imádkoztak (azaz hogy –tunk). Reggelre 8
|
|||
|
|
fokot mutatott a hévmérő. A kiegyezés létrejött s abban az évben
|
|||
|
|
lett áldott esztendő az egész hazában: húsz magot adott a búza s
|
|||
|
|
tizennégy forintos árakat a külföld. Isten akarta így!</p>
|
|||
|
|
<p>Most már minden emotio nélkül olvashatja akárki ezt a regényt.
|
|||
|
|
Nem tesz kárt a közszellemben…</p>
|
|||
|
|
<p class="right"><i>Jókai Mór</i>.</p>
|
|||
|
|
<hr class="chap" />
|
|||
|
|
<p><span class="pagenum"><a name="Page_426" id=
|
|||
|
|
"Page_426">-426-</a></span></p>
|
|||
|
|
<p><span class="pagenum"><a name="Page_427" id="Page_427"><br />
|
|||
|
|
-427-</a></span></p>
|
|||
|
|
<h2>TARTALOM.</h2>
|
|||
|
|
<ul class="TOC">
|
|||
|
|
<li>Előszó <span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li>
|
|||
|
|
<li class="li2">Keret I. Magyar klubbok <span class=
|
|||
|
|
"ralign"><a href="#Page_6">6</a></span></li>
|
|||
|
|
<li class="li2">II. Első bolond, kinek vetélytársa egy király
|
|||
|
|
<span class="ralign"><a href="#Page_10">10</a></span></li>
|
|||
|
|
<li class="li2">III. Második bolond, ki egy királynébe szerelmes
|
|||
|
|
<span class="ralign"><a href="#Page_24">24</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>A harmadik bolond története:</li>
|
|||
|
|
<li class="li2">1. Egy nagy férfiú gálában <span class=
|
|||
|
|
"ralign"><a href="#Page_44">44</a></span></li>
|
|||
|
|
<li class="li2">2. Egy nagy férfiú pongyolában <span class=
|
|||
|
|
"ralign"><a href="#Page_55">55</a></span></li>
|
|||
|
|
<li class="li2">3. Egy az apró emberek közül <span class=
|
|||
|
|
"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li>
|
|||
|
|
<li class="li2">4. Az áspis <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_80">80</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Az az ember, a ki hű, mint a kutya <span class=
|
|||
|
|
"ralign"><a href="#Page_94">94</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Az asszonyság és az asszony <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_110">110</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>A rettenetes év <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_132">132</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>A szárazföldi nyolczkezü <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_140">140</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>A pojácza <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_163">163</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>A végső csapás, a mi még nem az utolsó <span class=
|
|||
|
|
"ralign"><a href="#Page_174">174</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Mi lett a délvirágokból? <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_177">177</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>A keserű kenyér <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_208">208</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Mindenféle rabló-történetek <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_238">238</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>A názárénus <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_261">261</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>A föld másik oldalán <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_278">278</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Egy házasulandó ifjú <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_284">284</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Az uj ember <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_297">297</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>A vetélytárs és vetélytársnő <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_304">304</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Egy katona, a ki rablókat fog <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_319">319</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Villám a derült égből <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_338">338</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Az alku <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_347">347</a></span></li>
|
|||
|
|
<li><span class="pagenum"><a name="Page_428" id=
|
|||
|
|
"Page_428">-428-</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Egy állat, a kinek lelke van <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_368">368</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Hát jőjj! <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_389">389</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Az Urnak egy lehelletére <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_399">399</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>«Jó!» <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_407">407</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Quitt! <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_413">413</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Csendélet <span class="ralign"><a href=
|
|||
|
|
"#Page_415">415</a></span></li>
|
|||
|
|
<li>Utóhang a «Szerelem bolondjai»-hoz <span class=
|
|||
|
|
"ralign"><a href="#Page_421">421</a></span></li>
|
|||
|
|
</ul>
|
|||
|
|
<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.</p>
|
|||
|
|
<hr class="chap" />
|
|||
|
|
<div class="transnote">
|
|||
|
|
<h3>Javítások.</h3>
|
|||
|
|
<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
|
|||
|
|
<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
|
|||
|
|
<table>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td>
|
|||
|
|
<td>össze fog találkozní</td>
|
|||
|
|
<td>össze fog találkozni</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td>
|
|||
|
|
<td>On át fogja</td>
|
|||
|
|
<td>Ön át fogja</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td>
|
|||
|
|
<td>On legyen</td>
|
|||
|
|
<td>Ön legyen</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_86">86</a></td>
|
|||
|
|
<td>Osz végén</td>
|
|||
|
|
<td>Ősz végén</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_115">115</a></td>
|
|||
|
|
<td>semmí tartozását</td>
|
|||
|
|
<td>semmi tartozását</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_125">125</a></td>
|
|||
|
|
<td>Eg miattad</td>
|
|||
|
|
<td>Ég miattad</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_132">132</a></td>
|
|||
|
|
<td>mind két órával ezelőtt</td>
|
|||
|
|
<td>mint két órával ezelőtt</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_135">135</a></td>
|
|||
|
|
<td>Es ezekben</td>
|
|||
|
|
<td>És ezekben</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_135">135</a></td>
|
|||
|
|
<td>ez Palermoban</td>
|
|||
|
|
<td>ez Palermoban;</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_136">136</a></td>
|
|||
|
|
<td>jövö héttel</td>
|
|||
|
|
<td>jövő héttel</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_142">142</a></td>
|
|||
|
|
<td>En Föhnwald</td>
|
|||
|
|
<td>Én Föhnwald</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_335">335</a></td>
|
|||
|
|
<td>mit tenní?</td>
|
|||
|
|
<td>mit tenni?</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_338">338</a></td>
|
|||
|
|
<td>Henem a méltóságos</td>
|
|||
|
|
<td>Hanem a méltóságos</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_357">357</a></td>
|
|||
|
|
<td>Onnél úgy sem</td>
|
|||
|
|
<td>Önnél úgy sem</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_360">360</a></td>
|
|||
|
|
<td>On úgy is</td>
|
|||
|
|
<td>Ön úgy is</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_360">360</a></td>
|
|||
|
|
<td>fogem önt</td>
|
|||
|
|
<td>fogom önt</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_368">368</a></td>
|
|||
|
|
<td>pompák vál-lata</td>
|
|||
|
|
<td>pompák vállalata</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_393">393</a></td>
|
|||
|
|
<td>következett meg</td>
|
|||
|
|
<td>következett még</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_396">396</a></td>
|
|||
|
|
<td>dél,virágot</td>
|
|||
|
|
<td>délvirágot</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_396">396</a></td>
|
|||
|
|
<td>sóhajjal-keserűséggel</td>
|
|||
|
|
<td>sóhajjal, keserűséggel</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_401">401</a></td>
|
|||
|
|
<td>az megszórítá</td>
|
|||
|
|
<td>az megszorítá</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_402">402</a></td>
|
|||
|
|
<td>ernyős ákáczokból</td>
|
|||
|
|
<td>ernyős akáczokból</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_409">409</a></td>
|
|||
|
|
<td>Légy ígazán</td>
|
|||
|
|
<td>Légy igazán</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
<tr>
|
|||
|
|
<td class="tdr"><a href="#Page_420">420</a></td>
|
|||
|
|
<td>kerületű halom,</td>
|
|||
|
|
<td>kerületű halom.</td>
|
|||
|
|
</tr>
|
|||
|
|
</table>
|
|||
|
|
</div>
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
<pre>
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
End of the Project Gutenberg EBook of Szerelem bolondjai, by Mór Jókai
|
|||
|
|
|
|||
|
|
*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SZERELEM BOLONDJAI ***
|
|||
|
|
|
|||
|
|
***** This file should be named 55667-h.htm or 55667-h.zip *****
|
|||
|
|
This and all associated files of various formats will be found in:
|
|||
|
|
http://www.gutenberg.org/5/5/6/6/55667/
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Produced by Albert László from page images generously made
|
|||
|
|
available by the Google Books Library Project
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Updated editions will replace the previous one--the old editions will
|
|||
|
|
be renamed.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
|
|||
|
|
law means that no one owns a United States copyright in these works,
|
|||
|
|
so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
|
|||
|
|
States without permission and without paying copyright
|
|||
|
|
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
|
|||
|
|
of this license, apply to copying and distributing Project
|
|||
|
|
Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
|
|||
|
|
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
|
|||
|
|
and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive
|
|||
|
|
specific permission. If you do not charge anything for copies of this
|
|||
|
|
eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook
|
|||
|
|
for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports,
|
|||
|
|
performances and research. They may be modified and printed and given
|
|||
|
|
away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks
|
|||
|
|
not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the
|
|||
|
|
trademark license, especially commercial redistribution.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
START: FULL LICENSE
|
|||
|
|
|
|||
|
|
THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
|
|||
|
|
PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
|
|||
|
|
|
|||
|
|
To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
|
|||
|
|
distribution of electronic works, by using or distributing this work
|
|||
|
|
(or any other work associated in any way with the phrase "Project
|
|||
|
|
Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
|
|||
|
|
Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
|
|||
|
|
www.gutenberg.org/license.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
|
|||
|
|
Gutenberg-tm electronic works
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
|
|||
|
|
and accept all the terms of this license and intellectual property
|
|||
|
|
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
|
|||
|
|
the terms of this agreement, you must cease using and return or
|
|||
|
|
destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
|
|||
|
|
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
|
|||
|
|
Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
|
|||
|
|
by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
|
|||
|
|
person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
|
|||
|
|
1.E.8.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
|
|||
|
|
used on or associated in any way with an electronic work by people who
|
|||
|
|
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
|
|||
|
|
things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
|
|||
|
|
even without complying with the full terms of this agreement. See
|
|||
|
|
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
|
|||
|
|
Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
|
|||
|
|
agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
electronic works. See paragraph 1.E below.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
|
|||
|
|
Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
|
|||
|
|
of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
|
|||
|
|
works in the collection are in the public domain in the United
|
|||
|
|
States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
|
|||
|
|
United States and you are located in the United States, we do not
|
|||
|
|
claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
|
|||
|
|
displaying or creating derivative works based on the work as long as
|
|||
|
|
all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
|
|||
|
|
that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
|
|||
|
|
free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
|
|||
|
|
Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
|
|||
|
|
comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
|
|||
|
|
same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
|
|||
|
|
you share it without charge with others.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
|
|||
|
|
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
|
|||
|
|
in a constant state of change. If you are outside the United States,
|
|||
|
|
check the laws of your country in addition to the terms of this
|
|||
|
|
agreement before downloading, copying, displaying, performing,
|
|||
|
|
distributing or creating derivative works based on this work or any
|
|||
|
|
other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
|
|||
|
|
representations concerning the copyright status of any work in any
|
|||
|
|
country outside the United States.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
|
|||
|
|
immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
|
|||
|
|
prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
|
|||
|
|
on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
|
|||
|
|
phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
|
|||
|
|
performed, viewed, copied or distributed:
|
|||
|
|
|
|||
|
|
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
|
|||
|
|
most other parts of the world at no cost and with almost no
|
|||
|
|
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
|
|||
|
|
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
|
|||
|
|
eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
|
|||
|
|
United States, you'll have to check the laws of the country where you
|
|||
|
|
are located before using this ebook.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
|
|||
|
|
derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
|
|||
|
|
contain a notice indicating that it is posted with permission of the
|
|||
|
|
copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
|
|||
|
|
the United States without paying any fees or charges. If you are
|
|||
|
|
redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
|
|||
|
|
Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
|
|||
|
|
either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
|
|||
|
|
obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
|
|||
|
|
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
|
|||
|
|
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
|
|||
|
|
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
|
|||
|
|
will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
|
|||
|
|
posted with the permission of the copyright holder found at the
|
|||
|
|
beginning of this work.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
License terms from this work, or any files containing a part of this
|
|||
|
|
work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
|
|||
|
|
electronic work, or any part of this electronic work, without
|
|||
|
|
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
|
|||
|
|
active links or immediate access to the full terms of the Project
|
|||
|
|
Gutenberg-tm License.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
|
|||
|
|
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
|
|||
|
|
any word processing or hypertext form. However, if you provide access
|
|||
|
|
to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
|
|||
|
|
other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
|
|||
|
|
version posted on the official Project Gutenberg-tm web site
|
|||
|
|
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
|
|||
|
|
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
|
|||
|
|
of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
|
|||
|
|
Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
|
|||
|
|
full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
|
|||
|
|
performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
|
|||
|
|
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
|
|||
|
|
access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
|
|||
|
|
provided that
|
|||
|
|
|
|||
|
|
* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
|
|||
|
|
the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
|
|||
|
|
you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
|
|||
|
|
to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
|
|||
|
|
agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
|
|||
|
|
Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
|
|||
|
|
within 60 days following each date on which you prepare (or are
|
|||
|
|
legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
|
|||
|
|
payments should be clearly marked as such and sent to the Project
|
|||
|
|
Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
|
|||
|
|
Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
|
|||
|
|
Literary Archive Foundation."
|
|||
|
|
|
|||
|
|
* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
|
|||
|
|
you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
|
|||
|
|
does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
License. You must require such a user to return or destroy all
|
|||
|
|
copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
|
|||
|
|
all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
works.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
|
|||
|
|
any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
|
|||
|
|
electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
|
|||
|
|
receipt of the work.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
* You comply with all other terms of this agreement for free
|
|||
|
|
distribution of Project Gutenberg-tm works.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
|
|||
|
|
Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
|
|||
|
|
are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
|
|||
|
|
from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The
|
|||
|
|
Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.F.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
|
|||
|
|
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
|
|||
|
|
works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
|
|||
|
|
Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
electronic works, and the medium on which they may be stored, may
|
|||
|
|
contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
|
|||
|
|
or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
|
|||
|
|
intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
|
|||
|
|
other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
|
|||
|
|
cannot be read by your equipment.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
|
|||
|
|
of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
|
|||
|
|
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
|
|||
|
|
Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
|
|||
|
|
Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
|
|||
|
|
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
|
|||
|
|
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
|
|||
|
|
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
|
|||
|
|
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
|
|||
|
|
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
|
|||
|
|
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
|
|||
|
|
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
|
|||
|
|
DAMAGE.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
|
|||
|
|
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
|
|||
|
|
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
|
|||
|
|
written explanation to the person you received the work from. If you
|
|||
|
|
received the work on a physical medium, you must return the medium
|
|||
|
|
with your written explanation. The person or entity that provided you
|
|||
|
|
with the defective work may elect to provide a replacement copy in
|
|||
|
|
lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
|
|||
|
|
or entity providing it to you may choose to give you a second
|
|||
|
|
opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
|
|||
|
|
the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
|
|||
|
|
without further opportunities to fix the problem.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
|
|||
|
|
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
|
|||
|
|
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
|
|||
|
|
LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
|
|||
|
|
warranties or the exclusion or limitation of certain types of
|
|||
|
|
damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
|
|||
|
|
violates the law of the state applicable to this agreement, the
|
|||
|
|
agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
|
|||
|
|
limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
|
|||
|
|
unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
|
|||
|
|
remaining provisions.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
|
|||
|
|
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
|
|||
|
|
providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
|
|||
|
|
accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
|
|||
|
|
production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
|
|||
|
|
including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
|
|||
|
|
the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
|
|||
|
|
or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
|
|||
|
|
additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
|
|||
|
|
Defect you cause.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
|
|||
|
|
electronic works in formats readable by the widest variety of
|
|||
|
|
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
|
|||
|
|
exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
|
|||
|
|
from people in all walks of life.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Volunteers and financial support to provide volunteers with the
|
|||
|
|
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
|
|||
|
|
goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
|
|||
|
|
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
|
|||
|
|
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
|
|||
|
|
and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
|
|||
|
|
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
|
|||
|
|
Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
|
|||
|
|
Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
|
|||
|
|
www.gutenberg.org
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
|
|||
|
|
|
|||
|
|
The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
|
|||
|
|
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
|
|||
|
|
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
|
|||
|
|
Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
|
|||
|
|
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
|
|||
|
|
Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
|
|||
|
|
U.S. federal laws and your state's laws.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the
|
|||
|
|
mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its
|
|||
|
|
volunteers and employees are scattered throughout numerous
|
|||
|
|
locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt
|
|||
|
|
Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to
|
|||
|
|
date contact information can be found at the Foundation's web site and
|
|||
|
|
official page at www.gutenberg.org/contact
|
|||
|
|
|
|||
|
|
For additional contact information:
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Dr. Gregory B. Newby
|
|||
|
|
Chief Executive and Director
|
|||
|
|
gbnewby@pglaf.org
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
|
|||
|
|
Literary Archive Foundation
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
|
|||
|
|
spread public support and donations to carry out its mission of
|
|||
|
|
increasing the number of public domain and licensed works that can be
|
|||
|
|
freely distributed in machine readable form accessible by the widest
|
|||
|
|
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
|
|||
|
|
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
|
|||
|
|
status with the IRS.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
The Foundation is committed to complying with the laws regulating
|
|||
|
|
charities and charitable donations in all 50 states of the United
|
|||
|
|
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
|
|||
|
|
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
|
|||
|
|
with these requirements. We do not solicit donations in locations
|
|||
|
|
where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
|
|||
|
|
DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
|
|||
|
|
state visit www.gutenberg.org/donate
|
|||
|
|
|
|||
|
|
While we cannot and do not solicit contributions from states where we
|
|||
|
|
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
|
|||
|
|
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
|
|||
|
|
approach us with offers to donate.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
International donations are gratefully accepted, but we cannot make
|
|||
|
|
any statements concerning tax treatment of donations received from
|
|||
|
|
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
|
|||
|
|
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
|
|||
|
|
ways including checks, online payments and credit card donations. To
|
|||
|
|
donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
|
|||
|
|
Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
|
|||
|
|
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
|
|||
|
|
distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
|
|||
|
|
volunteer support.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
|
|||
|
|
editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
|
|||
|
|
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
|
|||
|
|
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
|
|||
|
|
edition.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
Most people start at our Web site which has the main PG search
|
|||
|
|
facility: www.gutenberg.org
|
|||
|
|
|
|||
|
|
This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
|
|||
|
|
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
|
|||
|
|
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
|
|||
|
|
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
|
|||
|
|
</pre>
|
|||
|
|
|
|||
|
|
</body>
|
|||
|
|
</html>
|