RI-P1/data/55667-h.htm

14792 lines
856 KiB
HTML
Raw Permalink Normal View History

2020-10-06 18:45:28 +02:00
<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
"http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
<head>
<meta name="generator" content=
"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.4.0" />
<meta http-equiv="Content-Type" content=
"text/html; charset=utf-8" />
<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
<title>The Project Gutenberg eBook of Szerelem bolondjai by Mór
Jókai</title>
<style type="text/css">
/*<![CDATA[*/
body {
margin-left: 10%;
margin-right: 10%;
}
h1,h2,h3 {
text-align: center;
clear: both;
}
h2,h3 {
margin-top: 2em;
}
p {
margin-top: 0.75em;
margin-bottom: 0.75em;
}
body > p {
text-align: justify;
text-indent: 1.5em;
}
hr {
width: 33%;
margin-top: 2em;
margin-bottom: 2em;
margin-left: auto;
margin-right: auto;
clear: both;
}
hr.chap {width: 65%}
hr.tb {width: 25%;}
table {
margin-left: auto;
margin-right: auto;
}
td {
padding-left: 1em;
padding-right: 1em;
}
.pagenum {
/* visibility: hidden; */
position: absolute;
right: 2%;
color: gray;
font-size: smaller;
text-align: right;
text-indent:0;
}
.tdr {text-align: right;}
.center {
text-align: center;
text-indent: 0;
}
.right {
text-align: right;
margin-right: 1.5em;
}
.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
.caption {font-weight: bold;}
.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
.figcenter {
margin: auto;
text-align: center;
}
.transnote {
background-color: #E6E6FA;
color: black;
padding: 0.5em;
font-family: sans-serif, serif;
font-size: 0.9em;
}
.transnote p {
text-align: center;
text-indent: 1.5em;
}
ul.TOC {
list-style-type: none;
padding-left: 10%;
text-indent: -5%;
width: 70%;
text-align: justify;
}
li.li2 {
text-indent: 1em;
}
span.ralign {
position: absolute;
text-align: right;
right: 15%;
top: auto;
}
/*]]>*/
</style>
</head>
<body>
<pre>
The Project Gutenberg EBook of Szerelem bolondjai, by Mór Jókai
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of
the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have
to check the laws of the country where you are located before using this ebook.
Title: Szerelem bolondjai
Author: Mór Jókai
Release Date: October 2, 2017 [EBook #55667]
Language: Hungarian
Character set encoding: UTF-8
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SZERELEM BOLONDJAI ***
Produced by Albert László from page images generously made
available by the Google Books Library Project
</pre>
<div class="transnote">
<h3>Megjegyzések:</h3>
<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_427">427</a>. oldalon
található.</p>
<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href=
"http://books.google.com/books?id=zPZiAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=zPZiAAAAMAAJ</a>.</p>
<p>Facebook oldalunk: <a href=
"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p>
</div>
<hr class="chap" />
<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
"" /></div>
<hr class="chap" />
<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br />
ÖSSZES MŰVEI</span></p>
<p>&nbsp;</p>
<p>&nbsp;</p>
<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p>
<p>&nbsp;</p>
<p>&nbsp;</p>
<p class="center"><span class="caption">XLI. KÖTET</span></p>
<p class="center"><span class="caption">SZERELEM
BOLONDJAI</span></p>
<p>&nbsp;</p>
<p>&nbsp;</p>
<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
KIADÁSA</span></p>
<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p>
<hr class="chap" />
<h1>SZERELEM BOLONDJAI</h1>
<p>&nbsp;</p>
<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p>
<p>&nbsp;</p>
<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p>
<p>&nbsp;</p>
<p>&nbsp;</p>
<p class="center"><span class="caption-small">PFEIFER FERDINÁND
TULAJDONA</span></p>
<p>&nbsp;</p>
<p>&nbsp;</p>
<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
KIADÁSA</span></p>
<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br />
-1-</a></span></p>
<h2>ELŐSZÓ.</h2>
<p>Micsoda czím ez már? fogja kérdezni minden ember.</p>
<p>Minő blasphemia! kiált fel a sentimentalismus. Hisz a
szerelemnek még a bolondsága is nagyobb bölcseség, mint a
philosophok minden tudománya.</p>
<p>Minő pleonasmus! mondja rá a satyricus. Hát vannak a szerelemnek
okosai is?</p>
<p>Minő antithesis! jegyzi meg felőle a koreszmék embere. Hisz a
szerelem nem szerelem többé, mihelyt bolondság; s a bolondság sem
bolondság, mihelyt szerelem.</p>
<p>Ebből valami furcsa lesz! szól hozzá a kiváncsiság: szerelmesek
és bolondok! Rendkivüli történetek rakhelye lesz itt.</p>
<p>Én aztán, hogy amazokkal mind megbirkózzam, emezeket
kielégítsem: elévethetném mindazt, a mit emlékezetem összehalmozva
tart az emberi szív szerepléséről a világtörténelemben.</p>
<p>Beszélhetnék a szerelem túlcsapongásairól, a római Saturnaliák
mysteriumairól, miket Hispala Sescennia urhölgy fedezett fel
kedvese előtt, a kit sajnált ez ünnepélyek kegyetlen élveinek
feláldozni, s mely felfedezésért Adrián császár egy városnegyedet
leromboltatott. Akadnának e történetnek olvasói, s azok
bizonyítanának a mellett, hogy a szerelem sok bolondot
eszközöl.</p>
<p>Elmesélhetném a «megfordított évszakok» bohóságait, mely egylet
a XVI. században azt a szabályt állította fel, hogy a kik egymást
igazán szeretik, azok nyáron télhez, télen nyárhoz öltözve
járjanak, a szomjat meleg vizzel <span class="pagenum"><a name=
"Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> oltsák, az éhséget sületlen
szerekkel. Azt tartom, hogy ezek elég nagy bolondok voltak.</p>
<p>Regélhetnék a mór «szeretők sziklájáról», hová egyszer üldözött
szerelmes pár menekült fel az apai korbács elől, s a honnan tovább
nem futhatva, mindketten leugrottak, meghaltak. És azután még
sokáig «szeretők sziklájának» hítták azt a helyet, s a hol csak
boldogtalan szerelmesek voltak a környékben, mind odasiettek
magukat elölni. Kérdés maradna, hogy kik voltak a nagyobb
bolondok: azok-e, a kik a példával előrementek, vagy azok, a kik
őket követték?</p>
<p>Segélyemre hívhatnám az ethnográphiát, s elkezdve a szerelem
bizarr közönyétől, melylyel az eszkimo a vendégszeretet fogalmát
még a hitvesi kegy osztalékaira is kiterjeszti, végig utaztathatnám
a kegyes olvasót az ellenkező oldalig, a hol a féltékeny koriálok
soha sem engedik feleségeiket megmosdani, hogy más férfi ne is
gyaníthassa arczaikról, hogy szépek-e? Közbe esnének aztán olyan
népek is, mint az alibamoniak, a hol még a nők is féltékenyek és
boszuállók, s ha egy-egy asszonynak a férje hűtlenséget követ el,
valamennyi asszony ellene támad, s a hűtlen férj collective
elpáholtatik. Melyik bolondabb a három közül?</p>
<p>Azután felidézhetném a világtörténelem nagy kisérteteit, s
elmondanám rólok: ez a koronás rém itten Semiramis, háromezer év
nem oltotta ki szeméből azt a bűvsugárt, a mivel hajdan a hőskor
férfiait keblére szédíté; minden évben más férje volt, s azok mind
csoda módon haltak meg. A szép királyné egy kerített sírkertet
tartott holt férjei számára, a hol az egymás után következők
számára remek síremlékek voltak emelve. A hogy a mai kor delnője
tart egy-egy photograph-albumot, mely lassankint megtelik imádók
arczképeivel, úgy tartott e hatalmas nő egy sirkertet, s annak
minden lapja egy-egy márványemlék volt, ráirva a holt férj neve és
szerelmének nagysága. Azon fehér márvány-mausoleum, melynek
küszöbéhez <span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
"Page_3">-3-</a></span> támaszkodva jelen meg előttünk a szép rém,
maga még fehérebb, mint a márvány, csak szemei feketék és égők:
Arraeus hamvainak sírboltja az; azon Arraeusé, ki Bythina királya
volt, szép, fiatal és hős. Semiramis belészeretett s kezét ajánlá
neki; de Arraeus visszautasította azt. Erre a királyné haddal
támadt ellene, s Arraeus a szerelmes nő elleni harczban elesett. A
királyné aztán a halva megkapott kedves tetemének emelteté azt a
mausoleumot, s még holta után sem birta nem szeretni azt, ki inkább
meghalt, mint hogy őt szeresse, s kit inkább megölt ő, mint hogy
mást szeressen. Ez csinos tárgy volna, s sok régimódi pánczél és
balista leirását lehetne benne közrebocsátani.</p>
<p>Érdekes volna «őrült Johanna» királyné története, ki férjét
addig üldözé, míg vágytársnéja megölte a közös szerelem tárgyát, a
királyt; s akkor Johanna ezüst koporsóba teteté a hullát és mindig
magával hordozá azt, a hol járt-kelt, a hol megpihent, elaludt, a
férj a koporsóban mindenütt mellette volt, a míg élt. Sok
romantikus vidéket be lehetne ezzel az esüst koporsóval járatni,
annak a bebizonyitására, hogy bizony nagy bolondok a
szerelmesek.</p>
<p>Szép mese volna e tárgyról Dzsehángir és Nurgehán története.
Dzsehángir t. i. mór kalifa volt (meglehet azonban, hogy arab
padisah volt; nem állítom bizonyosan), Nurgehán pedig a legszebbik
felsége, kétségtenül hollóhaju, tojásdad arczu, korall-ajku,
gyémántszemű, a hogy a keleti ideálokat szokás költőileg
feltálalni; és obligáte heves vérű, rajongó kedélyű, ábrándos
szellemű, a hogy ugyanazokat psychologice feltranchirozva illik az
olvasó asztalára tenni. Tehát egyszer ennek a Dzsehángirnak az a
raptusa támadt, hogy a szép Nurgehánnak egy édes ölelésére
megengedte, hogy egy álló egész huszonnégy óráig uralkodjék az
országán ő helyette, s a mit ez alatt parancsolni fog, az mind
akképen teljesüljön. A szép Nurgehán aztán természetesen
legelébb is a kincstárból <span class="pagenum"><a name="Page_4"
id="Page_4">-4-</a></span> felhordatta, a mi kész aranyat talált;
ezt idáig más is ilyen okosan intézné; és akkor az aranyakat mind
újra verette, az egyik felén volt az ő feje, Dzsehángiréval
egyesítve, a másik felén ez a körirat: «Dzsehángir és Nurgehán
szerelmének emlékére», s aztán ezt a pénzt kiosztatta az ország
szegényei között, hogy az ő szerelmét örökké emlegessék. S
minthogy a mahomedán pénzeken nem szokott lenni emberi ábrázat, s
minthogy mahomedán férfi a feleségével együtt nem szokta magát a
világ előtt mutogatni, tehát kétségtelen, hogy ez a bolondság igen
nagy katastrófával végződött, mely majd vita tárgyául hagyná fenn
annak elhatározását, hogy melyik volt a kettő közül a nagyobbik
bolond? a regényíróra csak azon technikai nehézségek maradván fenn,
hogy először hogyan tudná 24 óra alatt egy egész mór királyi
kincstár pénzét újraveretni, mert polytechnikai regények óta a
közönség szeme nagyon fel van nyitva az ilyen dolgokban; másik meg
annak elintézése, hogy miféle kormánybiztosok lehettek abban az
arabs országban, ha a szegények számára küldött aranyak csakugyan a
publikum közé kerülhettek az ő kezeiken keresztül?</p>
<p>Beszélhetnék az angol herczegről, ki beleszeretett juhásznéjába,
s mert az semmiképen nem akart végette herczegnővé lenni, ő lett
miatta juhászszá s őrizte és fejte vele együtt a saját juhait.
Melyik volt a nagyobb bolond?</p>
<p>Előidézhetném azt a János királyt, a kinek nem volt elég úgy
szeretni, a hogy emberek szeretnek: ő a tündérek szerelmére akarta
fokozni idegeit s e végett minden este spiritusos pokróczba
varratta be magát. Egyszer a komornyikja a czérnát, melylyel már
bevarrta, égő gyertyával akarta elszakítani s a spiritus lobbot
vetett. Minthogy pedig János király nem volt Salamander, tehát ott
bolondul megégett. Ennek is lehetne hatása.</p>
<p>Vagy ezer efélét!</p>
<p>Tüneményes, rendkivüli történeteket, miket az ódon <span class=
"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> krónika elég
emlékezeteseknek talált, hogy a világtörténet margójára
feljegyezze.</p>
<p>De ezúttal nem válogatok közülök.</p>
<p>Közönséges, mindennapi történeteket írok le; olyanokat, a mik
minden időben, minden égalj alatt megtörténhettek; itt körülöttünk,
szemünk láttára végbement dolgokat, miket észre sem vesz az ember
addig, míg el nem mondják előtte, s csak akkor emlékezik rá, hogy
hiszen azt ő is tudja valahonnan.</p>
<p>Mindennapi történeteket, mikben a kik szerepelnek, derék, okos,
nevezetes emberek, s talán egész életükön át titokban tudják
tartani, hogy ők voltak az első pályadíjnyertesek azok között, a
kiknek a neve: «szerelem bolondjai.»</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
"Page_6">-6-</a></span></p>
<h2>MAGYAR KLUBBOK.</h2>
<p>Nálunk is van klubbélet, nem csak Angliában; a mit kérek nem
zavartatni össze a politikai gyüldék üzelmeivel, a mik más légkörbe
tartoznak; sem pedig azon jótékony és közhasznu egyletek életével,
mik emberek és agarak nevelésére, ügyefogyottak gyámolítására,
hazafiui dalok betanulására s egyéb magasztos közczélokra alakulnak
s naponkint meleg elismerésünkkel találkoznak.</p>
<p>Társadalmi csoportokról akarok csupán beszélni, miket közös
eszmék mellett közös együttérzés kényszerít egy közös asztal körül
ülni; miknek tagjai keresik egymást, a nélkül, hogy jó barátok
volnának, harczolnak egymással, a nélkül, hogy ellenségek lennének,
s a vonzódás és küzdelem közös tárgya rájuk nézve a mindennapi élet
alapja, a rajtuk kivül állókra nézve pedig tiszta hiábavalóság.</p>
<p>Egész niebelungi mondakör, a mit az úri néphagyomány megörökíte
a legrégibb hazai klubb felől, melynek most már stereotyppé vált
alakja, Józsa Gyuri mintázza azon rokonkeblek szövetségét, kiknek
társulási eszméjük volt a zöld és fehér asztalok komolyságaiból
mentül több tréfát csikarni ki, egymás rovására, néha a hatalom
boszújára, és igen sokszor nagyon megfizetve a tréfának az
árát.</p>
<p>A klubb tagjai régen elhaltak, s helyeiket nem pótolta senki. Az
utolsó tag, tréfából megölette magát egy falusi kovács foghuzóval
öt garasért, mert nem akart a borbélynak egy forintot fizetni,
abban halt meg.</p>
<p>Azután volt egy klubbunk, melyet «timárlegények»-nek
<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span>
híttak; czélja volt a democratikus erények megkedveltetése a
társaséletben. Tagjai közül, a ki 49-ben el nem hullott, az
bizonyosan számos élményekről tud beszélni, miket az állambörtönök
nyújtottak a következő években társaséletre kényszerített
hazafiaknak.</p>
<p>Volt az írók között is egy klubb, mely a «tizek egyleté»-nek
nevezte magát. Köztük voltam. Annyira szerettük egymást, hogy noha
írók voltunk, soha semmiféle munkánkat egymásnak fel nem olvastuk.
Most már csak hárman vagyunk tizek; de az a három is tizfelé
elszórva, néha a sorstól egymás mellé, másszor egymáshoz csapva; de
azért a klubbatyafiság még most is tart közöttünk.</p>
<p>Volt egy másik klubbunk, melyet a magyar humor Nestora
alakított, s mely e büszke czímet választá magának: «szamarak
társulata». Voltak fő- és alszamarak, rendes és tiszteletbeli
szamarak; s minden pénteken össze kellett jönniök kedélyes
szamárkodásra. Az alakító meghalt, s a klubb tagjai most már mind
igen okos emberek, s diplomájukat nem veszik elő többé.</p>
<p>A harminczas évekből maradt fenn egy szövetség, mely a
«tizenhárom» klubbjának nevezte el magát. Tizenhárman ültek egy
asztalnál, s minthogy tizenhárom közül abban az évben egynek
okvetlenül meg kell halni, tehát minden évben sorsot húztak, hogy a
jövő évben ki legyen a halott közülök, és ki legyen a prédikátor?
Az év forduló napján azután ismét összejöttek s a halottá
delegáltnak végig kelle hallgatni saját halotti búcsúztatóját,
érdemeinek hol helyes, hol viszszás előszámlálásával. Mind a
tizenhárman meghallgatták szerencsésen saját temetési beszédeiket,
s most már öreg emberek lehetnek.</p>
<p>Van ismét egy teljes virágzásban és pipafüstben levő klubbunk,
melyet szkuptsinának nevezünk, a hol politikai pártszinezet nélkül
régi jó emberek összetalálkoznak, czél lévén egymásnak mentül több
gorombaságot mondani en famille, és vesztett fogadások után mentül
több büntetéskávét elfogyasztani. <span class="pagenum"><a name=
"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p>
<p>Most azonban egy kevésbbé ismert klubbot akarok bemutatni,
melynek tagjai a high lifehez tartoznak, s annálfogva beléletük
változatos mozzanatai nem is foglalkodtatják annyira a közbeszédet.
Honnan tudom e klubb létezését? annak titkát ne feszegessük. Én
magam tagja nem vagyok. Isten őrizz! A klubbnak az a neve, hogy: «a
szerelem bolondjai».</p>
<p>Valóságos rendszabályokkal biró, életképes és kifejlődésre méltó
klubb.</p>
<p>Tagjai csak azok lehetnek, kik be tudják bizonyítani, hogy
szerelmi indokokból valami hallatlan és kevésbé szokott bolondságot
tudtak elkövetni. Egy szigorú bizottmány itél titkos szavazás utján
a fölött, hogy a belépni kivánó, előadott érdemei után, miket akár
maga, akár mások sorolhatnak elő, érdemes-e e társulat tagjai közé
fölvétetni; vagy pedig udvariasan elutasítandó, mint a ki meglehet,
hogy külön szerelmes is, bolond is, de nem együtt; vagy nem oly
mértékben, hogy még az okos emberek társaságába ne
számüzethessék.</p>
<p>Vannak a klubbnak külföldi és tiszteletbeli tagjai is, a kik e
minőségükről semmit sem tudnak, de a kiknek neveit és viselt
dolgait a klubb emlékkönyve híven örökíti s emlékezetes tetteik
különböző phasisai folytonos evidentiában tartatnak.</p>
<p>E klubb jutalmakat is tűz ki, mik öt évről öt évre a
legérdemesebbnek a pályabiráló választmány által odaitéltetnek. Az
öt év ily pályázatnál nem sokalható, miután tudva van, hogy egy jól
kidolgozott szerelmi bolondsághoz huzamosb idő kivántatik.</p>
<p>Sőt az is megtörténik, hogy a ki öt éven át csaknem bizonyosra
dolgozott már, hogy legnagyobb bolondnak elismertesse magát, az
utolsó nap tizenkettedik órájában egy véletlenül közbetoppanó új
phoenomenon által a pályadíjtól elüttetik.</p>
<p>Egy ilyen esetet tárgyal épen mostani értekezésem.</p>
<p>A szerelem bolondjainak érdemes társulata a legutóbbi
<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span>
öt évben egy Thorwaldseni Venust tüzött ki pályadíjul. A mű csak
utánzat volt ugyan, de azért művészi munka, s carrarai márványból.
Lehetett volna eredeti művet is kapni párisi művészektől, kik e
genreben sokat dolgoznak: hanem ezt ajánlotta a classicitás.</p>
<p>A klubb helyiségét, tagjainak mivoltát nem igen irom le; hiszen
a klubb maga csak ráma, melybe regényemet tenni akarom. Elég azt
tudni, hogy a ráma aranyos, hogy a faragványait képező alakok
elegánsak; különben a rámának azután mentül kevesebb köze van a
képhez.</p>
<p>Tehát a pályázatra kitüzött öt év már végére jár, a pályaművek a
birálók kezei közt voltak, szépen idegen kézzel letisztázva; s a
vélemények kezdtek csere alá jutni.</p>
<p>A pályabirálók: négy választott szerelem bolondja, a
szerelembolond-elnökkel esténkint gyüléseket tartottak, melyen a
concurrens művek közül a legpályaképesebbek versenyre lőnek
bocsátva.</p>
<p>Mind valamennyit in pleno felolvasni nem lett volna
czélravezető. Azok közül a közönséges niaiserieket, az unalmas
boutadeokat, a kézzelfogható blaguirozásokat, a mindennapi
hóbortokat, az illetlen bétiseket, a sentimentális fadesseket, a
brutális dupiroztatásokat, az ügyetlen marotteokat, s a hogy még
franczia műnyelven e különféle nemeit a szerelmi balgaságoknak
nevezik ad acta csomagolták, s csupán a legválogatottabb
őrültségeket teríték fel a társulat asztalára, hogy azok közül
itéltessék oda a legérdemesebbnek a pályadíj.</p>
<p>Legyünk kiváncsiak a pályázat eredményére. <span class=
"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p>
<h2>ELSŐ BOLOND.<br />
A KINEK VETÉLYTÁRSA EGY KIRÁLY.</h2>
<p class="center">(Önéletirás.)</p>
<p>«Szerelmes voltam a megbolondulásig. Talán valamivel túl is
rajta.</p>
<p>Szerelmem egy szép svéd leány; haja szőke, szemei kékek, termete
a capitoliumi Venus bársonyból.</p>
<p>Bűbájos egy hölgy volt; különösen a szemeiben volt valami sugár,
a mi megölt és megelevenített, a mi minden teremtést egy fokkal
magasabb lénynyé emelt fel, mint a milyennek született.</p>
<p>Majd mindgyárt megmondom, hogy mire használta ezt a
szemsugárt!</p>
<p>Legelőször és mindenekfelett arra, hogy engem holdkórossá
tegyen, a ki mindenütt utána járok, a ki őt elkisérem Edinburgból
Madridba, onnan Velenczébe, onnan fel Szent-Pétervárra, aztán
megint végig valamennyi kisebb-nagyobb német residentián. Hogy mi
dolga volt neki mind ezeken a helyeken? majd azt is mingyárt
megmondom.</p>
<p>Az én eszményképem egy állatsereglet tulajdonosának leánya volt:
maga is állatszelidítő. Az a bűbájos szemsugár arra a haszonra
szolgált, hogy különféle fenevadakat emberi szelídségig lealázzon;
vagy miután fentebb már azt mondtam, hogy minden teremtést egy
fokkal mamagasabb lénynyé emelt fel, tehát következetes maradok s
elsorolom, hogy az oroszlányai úgy sétáltak vele karon fogva s két
lábra állva, orraikra csiptetett szemüveggel, mint az igazi
arszlánok; jeges medvéi úgy praesentiroztak a kezükbe adott
puskával, mint az igazi «molodczi», s hyenái úgy enyelegtek
parancsára a reszkető báránykákkal, mint ne keressünk rá magasabb
hasonlatot. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
"Page_11">-11-</a></span></p>
<p>Hanem volt egy veszedelmes ismeretsége: egy gyönyörű nagy
királytigris.</p>
<p>Ez volt az a király, a ki énnekem vetélytársam volt.</p>
<p>Hogy nem ok nélkül féltettem tőle ideálomat, azt mindenki
könnyen elhiheti.</p>
<p>Mikor belépett hozzá kalitkájába, rövid lenge öltönyben, vállig
meztelen karokkal, szorosan testhez símuló felső dolmánykában, mely
elárulá nem csak azt, hogy termete mily tökéletes, hanem azt is,
hogy pánczélinget nem visel alul, semmi egyéb fegyverrel, mint
azzal, a mi szemeinek kábító tüzében van, s mikor beléptére a
királyi fenevad egyszerre felemelte rettenetesen gyönyörű fejét,
felnyitá borzasztó torkát vérengző fogaival, és neki ereszté
földrengető ordítását, a mitől még saját izmai is reszketni
látszottak, s fejedelmi haraggal tekinte le a vakmerőre, ki őt
háborítni merészli oly vörös villámokat szórtak szemei: akkor
megfagyott a vér a néző ereiben; akkor a leány megállt a kalitka
szögletében s kinyújtott kezével parancsolóan mutatott a fellázadó
fejedelmi vadra és sugárzó szemeit mereven szögezé reá. Úgy állott
előtte, mint egy sérthetlen bűvésznő, mint egy szobor, mely néz és
meg nem mozdul.</p>
<p>És a fejedelmi vad lassankint alább-alább mélyíté hangját, mely
utóbb lassú morajjá enyhült le; majd félrefordítá fejét, elismerve,
hogy le van győzve; azután, mintha szégyenlené gyöngeségét, a nézők
felé fordult, azokra ordíta egy kegyetlenet, rácsapva óriási
tenyerével a vaspálczákra, mintha azt mondaná nekik: mit bámultok
reánk, ez a mi kettőnk dolga! Azután egyet fordult, s fejét
lesunyva, és hosszú piros nyelvével körülnyalogatva szakállas
pofáját, odaoldalgott a bűbájos nőhöz, s fejét hozzádörzsölve,
felnyújtott fejével kezét iparkodott megcsókolni az
arczátlan.</p>
<p>Hanem a hölgy akkor hátrakapta kezét, nagyot dobbantott parányi
lábával és rákiáltott varázshangzásu szóval: «helyedre!»
<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
"Page_12">-12-</a></span></p>
<p>Mire a királytigris nyöszörögve, mint egy síró gladiator, a
tulsó szögletbe vonult, ott lefeküdt, és fejét eldugta két tenyere
közé; úgy reszketett, és remegése közben valami szemrehányást
mormogott magában.</p>
<p>Akkor aztán a hölgy odalépett hozzá: nyájasan, szeliden szólítá;
hizelegve czirógatta végig szép síma fejét; utoljára rádült egész
termetével: egy második Ariadne-szobor; fülébe sugdosott, nyakát
átölelte s fejét a tigris fejére hajtá.</p>
<p>A gyönyörű fenevad pedig e hizelgés alatt egészen megadta magát,
nem morgott már, de forró lihegése hangzott a mély csendben, a mi a
nézők közt támadt; végre naiv nyihogást hallatott, még tán énekelni
is képes lett volna, s pislogó szemei most már oly zölden
világítottak kéjesen le-lehunyt szemhéjai alól.</p>
<p>E pillanatban semmi sem tarthatá vissza a közönséget, hogy
rendesen tapsokba ne törjön ki; abban a perczben aztán a hölgy is
egy szökéssel kívül volt a számára nyitva tartott ajtón; mig a
felriadt királyi vad szilaj dühvel ugrott utána, s óranegyedig
elhangzott bőszült ordítása és a dobaj, a mit kalitja vasveretes
oldalain elkövetett midőn megtudta, hogy csak játszottak
vele.</p>
<p>Hanem másnap megint hagyta magával azt a jelenetet ismételni.
Néha jobb, néha rosszabb szeszélyben volt; voltak esetek, a mikor
csak a bűvésznő folytonos dorgálása birta nagy nehezen hunyászul
tartani; voltak alkalmak, a mikben tudomásul sem akarta venni
jelenlétét, hanem egyre a rácsozat előtt kóválygott és dobogott,
mintha a nézőkkel feleselne, s a duzzogót és közönyöst játszaná;
sőt néhányszor azt is megtette, hogy az előadás órájában a bejáró
ajtó elé feküdt, a mi annyit jelentett, hogy ma nem lesz semmi
mutatvány. Olyankor Karolin nem jelent meg.</p>
<p>Karolinnak hítták szép hölgyemet.</p>
<p>Már most mindenki értheti, hogy volt okom őt félteni
vetélytársamtól, a ki egy királytigris. <span class=
"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>
<p>Ha csak mindennapi észjárással gondolkozunk is: könnyen
megmagyarázható, hogy egy szép hölgyet, a kit imádunk, mindennap
egy oktalan fenevad börtönébe lépve látni: nem emberi idegekkel
elviselhető dolog. Egy bőszült pillanat, egy vadállati szeszély, s
mit védi e bájos termet, ez arcz, e kebel az imádottat, hogy
egyetlen ütésétől e tenyereknek, egyetlen harapásától ez iszonyú
fogaknak össze ne roncsoltassék?</p>
<p>Gondolatnak is rettenetes, hogy egy imádott hölgynek az élete
mindennap egy negyedóra hosszat egy láthatatlan pókfonálon függjön,
a melyiknek ez egyik vége egy tigrisnek a nyakához van kötve.</p>
<p>De engem nem csak ez bántott; engem üldözött az a gondolat, hogy
mit enyeleg az én kedvesem egy idegennel.</p>
<p>Én a hizelgésekben, miket e vadállatra halmozott, meglopva
láttam magamat; s mikor átölelte a királytigris nyakát, a gyűlölet
és féltékenység pírja lepte be arczomat. Az a fenevad boldogabb,
mint én!</p>
<p>És én e jelenetet mindennap végig néztem. Ott voltam az
előadáson, ha hó esett, ha eső. Elkisértem a menazseriát egyik
városból a másikba. A személyzet úgy ismert már, mint saját
kakadúit.</p>
<p>Sokszor váltottam szót Karolinnal a vasrácson keresztül, mikor
a tigrisnél volt. Nekem szabad volt hozzá beszélnem; hiába is nem
lett volna szabad, mert mégis tettem volna.</p>
<p>Mikor már a tigris lefeküdt előtte s ő kegyesen rádült, olyankor
nehány pillanatig lehetett vele szót váltani, az ő veszélyeztetése
nélkül.</p>
<p> Nem fél ön, hogy egyszer széttépi ez a fenevad?</p>
<p>Nevetett s azt felelte:</p>
<p> Vannak nők, a kik még ennél veszedelmesebb fenevadakkal is
tudnak játszani.</p>
<p> Azt én magamon tapasztalom.</p>
<p> Tehát elismeri, hogy veszedelmes? <span class=
"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p>
<p> Önre nézve nem az.</p>
<p> Ön nem tépne szét engem, ha a tigris helyében volna?</p>
<p>Hm! Becsületemre, ez olyan kérdés volt, a mire nem tudtam
hirtelen mit felelni. Előéletemet tekintve, aligha igazoltnak nem
kelle tartanom némi kétségeskedést.</p>
<p>Máskor ismét azt kérdeztem tőle egy próbaóra alkalmával, mikor
kevesen voltak jelen: «Nem utálja ön ezt a mesterséget? Ezzel a
termettel, ezzel a tekintettel, ezzel a hanggal ön a művészet
királynéja lehetne, s itt eltemeti kegyed magát egy ronda
kalitkába».</p>
<p> Nem, uram; én ezt a mesterséget szeretem. Ez a legnagyobb
művészet a világon. Az eleven halállal játszani! E mély nyöszörgés,
a mit ez a vadállat hörög, az én tapsom. Aztán ez nekem gyönyört
ád, a mihez fogható nincs a világon. Belépni egy királyi ellenség
odujába, szemtől-szembe, fegyvertelenül kihívni azt a tusára,
hallani szívijesztő ordítását, látni vérszomjú tekintetét s azután
egy tekintettel, egy mosolygással meghunyászítni őt; lefektetni a
földre, lábaimhoz csúsztatni, hogy talpamat fejére tegyem; aztán
rádülni pompás termetére, átölelni gyönyörű karcsú nyakát,
hallgatni gyáva nyögését; ah ez valami gyönyör, a mit önnek nem
lehet megérteni.</p>
<p> Elhiszem! Ezt csak nők tudják megérteni.</p>
<p> Ilyenkor minden idegem lángban van; minden csepp vérem, mint a
villanyfolyam, fut ereimben. Nézze csak ön órája után, egy percz
alatt hányszor ver üterem, mikor itt vagyok.</p>
<p>Azzal a legnaivabb készseggel, melyet az ős természet olt az
asszonyokba, kidugta felém a vasrácson kezét, másik kezével öltönye
szárnyát takarva a tigris fejére «a barátom féltékeny, s könnyen
megtehetné, hogy ő is kinyújtsa a vasrácson át egyik kezét».</p>
<p>Én megfogtam az elém nyújtott kéz csuklóját; oly szép fehér kéz
volt az, oly hajlékony, mint egy hattyúnyak, s órámon számláltam az
érütést. Valóban százhuszat vert az egy percz alatt. <span class=
"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p>
<p> Lássa ön, szólt diadalmasan; ezt ön nem képes felfogni.</p>
<p> De hát attól nem fél ön, hogy egyszer valamely vadállat
széttépi?</p>
<p> Ah dehogy! a hány itt van, mind olyan szelid, mint a bárány; a
legtöbb kicsiny korától fogva ismer. A legnagyobb bolondok, úgy
félnek egy kis vesszőtől, hogy moczczanni sem mernek. Egyedül
Amuratnak van szíve.</p>
<p>Amurat volt ő csíkos szultánsága neve.</p>
<p> A többivel csak játszom; de ezt itt s e szónál picziny ajka
elé tevé mutató-újját meg ne hallja! ezt itt mindannyiszor meg
kell hódítanom.</p>
<p>Amurat nyugtalan mozdulattal jelenté, hogy már unja a dolgot.
Karolin egy gyönge legyintést adott neki az arczára s azzal
eltávozott a másik kalitba, hyénákát ugráltatni abroncson
keresztül. Azt már nem szerettem nézni.</p>
<p>A tigris szépen fekve maradt, s csöndesen nézett szemeim közé.
Úgy látszott, mintha ismerne már, s topáz-ragyogásu szemei élesen
tekintének arczomba; néha órákig elnézegettük így egymást, s
bizonyosan azon tanakodtunk, hogy kettőnk közül melyikünk külömb
állat?</p>
<p>Sorsunk különben meglehetősen egyenlő volt; mindennap délelőtt,
délután egy óranegyedig láttuk a szép tündérleányt, ki bennünket
megbűvölt, kiről éjjel-nappal álmodoztunk, és a kit nem mertünk
megenni.</p>
<p>Amurat még csak tehette volna, ha merte volna; de nekem az igaz,
hogy hozzáférnem sem lehetett. Az apja jobban őrizet alatt tartá,
mint csörgőkigyóit.</p>
<p>Párszor bele akartam kötni az ismeretségbe, de a vén
oroszlánszelidítő igen nyersen elutasított.</p>
<p>Azt mondta: «Uram! mi semmiképen sem termettünk egymásnak. Ön
nagyobb úr, mint hogy családomnak tagja lehessen; én meg viszont
nagyobb úr vagyok, mint hogy önnek játéktárgya lehessek.
Állattárlatom sokat ér és sokat jövedelmez, leányom úri módon élhet
utána; nem kényszeríti a szükség, hogy szégyent keressen magának.
Ön <span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
"Page_16">-16-</a></span> városról-városra utánunk jár; ez nekünk
nagy megtiszteltetés; azért ön bejárhat minden reggel a próbákra,
minden este a mutatványokra, ott beszélgethet velünk, töltheti
kedvét, hanem azon túl nem ismerjük egymást.»</p>
<p>Körülbelől ilyenforma válaszokat kaptam a leánytól is.</p>
<p>Az állatszínpadon beszélhettem vele egyedűl, ott nagyon jó
gardedame-ja volt; hanem azon kívül lehetetlen volt vele másképen
találkoznom, mint apja társaságában.</p>
<p>Föltettem magamban, hogy kiverem fejemből. A tájékára sem megyek
többet az egész állatgyűjteménynek. Láttam én annál már szebbeket
is. Szebb tigriseket és szebb leányokat.</p>
<p>Csakhogy ez nem volt igaz. Ezt én csak hazudtam magamnak. Dehogy
tudtam a nélkül élni, hogy őt egy napon ne lássam. Ha feledni
akartam, azt hittem, megbolondulok bele. Egyszer elhagytam őket
utazni más városba. Talán ha egy ország választ el egymástól, akkor
el leszünk szakítva. Ez sem volt igaz. Három napig küzdöttem
legmakacsabb ellenfelemmel: tulajdon magammal; ő győzött le. Mire
a másik városban fel volt állítva az állatsereglet deszkabódéja,
már akkor én is ott voltam megint.</p>
<p>No jó, tehát legyek ottan… okoskodám bolondabbik felem
ellenében; de tekintsük úgy az egészet, mint egy mulattató
látványt. Az ember megszokhatja a balletot, az operát, de azért nem
szükséges senkibe szerelmesnek lenni. Ez a szép zoológiai
gyűjtemény megérdemli a szaktudós tanulmányozását, igazán
megérdemli: az állatok psychologiája, az acclimatatió és dressura
méltók a contemplatióra; az egész leány azzal a tigrissel nem
egyéb, mint physiologiai experimentum.</p>
<p>Jól van, jól! beszélhettem én azt magamnak; de a mint az óra
ütött, a mint a kalit hátulsó ajtaja felnyilt s belépett rajta
Karolin, egyszerre ki voltam mozdítva helyemből megint; az a
hústömeg, mely az egy forint belépti díjt megfizette, ott állt a
karzatnak dőlve az én ruhámban, hanem a lelkem benn volt a kalitban
a leánynyal! <span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
"Page_17">-17-</a></span> ott reszketett miatta a halálveszély
előtt; ott borúlt lábaihoz varázsló tekintetétől, ott nyöszörgött
kegyelemért a padlatot karmoló vadállattal együtt, ott ittasúlt meg
piruló lihegésétől, s ott égett meg szemei görögtüzében. E vakmerő
játék az eleven halállal, e tündéri varázslat mindennap elvevé
eszemet. Azalatt folyvást a képzelem uralgott rajtam, mely egy
percz alatt a rémület jégpolusától a kéj forró tropicusáig
benyargalta velem az egész világot.</p>
<p>Egy napon azt sugtam Karolinnak:</p>
<p> Én önt elveszem nőül!</p>
<p>Bámulva tekinte rám nagy szép szemeivel.</p>
<p> Becsületemre mondom…</p>
<p>Arra megrázta mosolyogva szép fürtös fejét.</p>
<p> Akar-e ön nőm lenni?</p>
<p>A leány arra mélyen elpirult; egészen odasimult a tigris fejéhez
s azt sugá neki:</p>
<p>«Odaadsz, Amurát?»</p>
<p>A tigris nem felelt semmit, csak piros nyelvével nyalogatta szép
fehér fogait.</p>
<p>A közönség, mely nem érté, a mit svéd nyelven beszéltünk, azt
hitte: az is az előadáshoz tartozik s el volt ragadtatva. A leány
eltávozásakor felém tekinte s láttam, hogy két könycsepp ragyog
szemeiben.</p>
<p>Ez diadal! Ismerem én már a könycseppeket.</p>
<p>Ezúttal Amurat nem szökött utána, csendesen fekve maradt, s
kigyózó farkával csapkodta a padlatot kétfelől.</p>
<p>Biz ez egy nagy bolondság volt tőlem, házasságot igérni egy
menazsériás leánynak; de ismerek embereket, a kik hasonló bolond
igéreteket meg is tartottak.</p>
<p>Másnap Karolin atyját véletlen halál érte utól. A hímoroszlán,
melynek mindennap torkába fektette nyakát, állkapczáinak egy téves
összecsukásával megölte őt. Bizonyosan szórakozottság volt a
szereplő hőstől, egy akarata elleni gixer. Ha jury volnék,
fölmenteném. Nem volt szándékolt gyilkolási tény. <span class=
"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p>
<p>Hanem azért Karolina mégis csak árva lett, s most már nem volt,
a ki előlem őrizze.</p>
<p>Most már elfogadhatta látogatásom mindennap. Igaz, hogy nőül
kértem őt. Most már meghallgathatta őrült szerelmem szavait, s nem
védhette magát ellenük. Atyja tragikus halála után két hétig nem
látta őt a közönség, s távolléte igen természetesnek találtatott.
Én mindennap azzal a szóval bucsúztam el tőle, hogy váljék meg
végkép szörnyű művészetétől; hagyjon fel az egész
állatsereglettel.</p>
<p>Ő mindannyiszor mélyen fürkésző szemekkel tekinte szemeimbe,
mintha még valami egyebet is várna; mintha azt kérdené: «hát
aztán?»</p>
<p>«Aztán?» Milyen sok leány várta hiába e kérdésre a feleletet; a
mi pedig csak egy szó. Mi lesz belőlem aztán?</p>
<p>«Nőm!»</p>
<p>Hogy én e szóval oly fukar voltam!</p>
<p>Igaz, hogy egyszer mondtam azt neki, de az még atyja életében
volt. Nem gondolhattam-e arra, hogy a védtelen ellenében nem
szükség már e szót ismételnem? Igazán áruló voltam-e? én magam sem
tudok rá felelni.</p>
<p>Február 25-ike volt, midőn ismét e szóval váltam el tőle:</p>
<p>«Hagyja el kegyed e rémes életpályát az én kedvemért.»</p>
<p>A leány megszorítá kezemet, közel hajolt hozzám, mintha
megakarna csókolni, hanem azon perczben, melyben át akartam
karolni, ügyesen, mint a szilaj párducz, kisiklott kezemből s
elfutott tőlem, mint szokott a tigris elől.</p>
<p>És én akkor sem mondtam neki, «hát aztán?»</p>
<p>Másnap reggel még ágyban hevertem, midőn a színlapot hozták. A
hirdetmények közt nagy betükkel látom kitéve: «Karolin kisasszony
ismét megkezdi mutatványait Amurattal.»</p>
<p>A meglepetés, a boszúság, a szégyen erőt vettek kedélyemen.
<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
"Page_19">-19-</a></span> Elfeledtem, hogy legelőbb is önmagamnak
kellene szemrehányást tennem valami nagy mulasztásért.</p>
<p>Hirtelen siettem Karolin szállására.</p>
<p>A hotelben már a kapus tudósított, hogy Karolin máshová
költözött s új szállása czímét nem hagyta hátra. Hanem egy levelem
volt tőle, a mit a kapus átadott.</p>
<p>A levelet kocsimban olvastam el; ez állt benne:</p>
<p>«Uram! Amuratnak jobb szíve van, mint önnek. Én ő vele maradok.
Ő nem öl meg engem.»</p>
<p>Végtelenül fel voltam ingerelve. Hát minek kétkedik bennem? Azt
nem akartam elismerni, hogy volt oka a kétkedésre. Ritka emberben
van annyi igazságszeretet, hogy saját magát arczúl verje.</p>
<p>Engem egy bolond vadállattal hasonlítani össze!</p>
<p>Elhitettem magammal, hogy ez az egész nem egyéb komédiás
büszkeségnél. Ez a nép azt hiszi, hogy azon a deszka piedestálon,
melyre magát élő bálványnak felállítja, legyen az színpad, vagy
tigriskalitka: valami istennő; míg férjénél semmi más, csak
asszony.»</p>
<p>De hát mondtam-e én neki ezt két hét alatt, míg minden szavamat
úgy leste, mint virág a harmatot?</p>
<p>De ez mind nem jutott eszembe.</p>
<p>Valamit éreztem e hölgy iránt, a mi keveréke a szerelemnek és
boszúnak, a bámulatnak és megvetésnek, a gyönyörvágynak és a
gyilkolásnak.</p>
<p>Hogy megfelelő szót találjak rá: éhes voltam erre a nőre.</p>
<p>Másnap már egy órával a mutatvány ideje előtt ott voltam az
állatseregletben. A majmokkal játszottam, a míg elkezdődik. Minő
tökéletes lehetne a világ, ha az alkotás műve megmaradt volna a
majmoknál. Ha mindnyájunknak ilyen képe volna, mint ezeknek az okos
állatoknak, akkor egygyel kevesebb baj volna a földön: a
szerelemmel. Egy ilyen orangutang-pofa birtokosa csak nem lőné
magát főbe egy ilyen orangutangissáért.</p>
<p>Csengettek, s ez majom-studiumaimat félbeszakítá. Az
<span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
"Page_20">-20-</a></span> előadás kezdődött. Elébb valamelyik
állatszelidítő-segéd gyakorolta barbarismusát az apróbb tehetségű
barmokon; összeeresztett jegesmedvét, hyénát, s evett velük egy
tálból nyers húst. Ez most engem a szokottnál is jobban
untatott.</p>
<p>Végre hangzott a második csöngetés is, a tigris kalitjának
hátulsó ajtaja felnyilt, s a bámész sokaságon a meglepetés moraja
futott végig; Karolin talpig feketébe öltözve lépett elő. Hiszen
gyászolt. De az mégis olyan különös volt, komédiát játszani
gyászruhában! Arcza is halványabb volt a szokottnál, s szemeiben
hiányzott az a megverő igézet, a mi máskor bűvkört alakított
körüle.</p>
<p>Meglehet, hogy a fekete ruhának volt hatása a tigrisre; ezek a
vadállatok, nem tudom miért, úgy haragusznak a civilizált világ
általános színére; az is meglehet, hogy hetek óta nem látva
úrnéját, elszokott már igézésétől; annyit észre lehetett rajta
venni rögtön, hogy rosz kedve van s ma nem lesz engedelmeskedő
szeszélyében.</p>
<p>A mint Karolin belépett hozzá, fejét a földre eresztve, azon
dörgő ordítást hallatá, mely az állatoknál a támadást jelenti.</p>
<p>A közönség feszült figyelme ösztönszerű félelembe ment át; s
midőn Karolin első közeledő lépésére a tigris hirtelen két lábra
állt s fenyegetően tárta fel haláladó torkát, öldöklő fogaival,
több hang rémülten kiálta Karolinnak, hagyja el a kalitkát.</p>
<p>Nem tette azt a leány. A helyett hátravetette sűrű hajfürteit s
egy rögtöni szökéssel a tigrisnél termett, s úgy ütötte azt pofon
picziny tenyerével, hogy csak úgy csattant.</p>
<p>«Helyedre, szolga!»</p>
<p>A szívdobogása megakadt, a ki ezt látta. A mint a feketeruhás
leány, mint egy alvilági tündér, e csodaerejü állatot arczul merte
ütni, s a mint a dühödt állatkirály ez ütéstől megalázódott,
összehúzta magát, irgalmat, bocsánatot esdekelve a leány lábaihoz
csúszott és reszketett.</p>
<p>Nem jobban, mint én magam. <span class="pagenum"><a name=
"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p>
<p>Oh! ez az ütés engemet is ért. Engemet kegyetlenebb ütés
ért.</p>
<p>A leány szemei megtaláltak engem a sokaság között, s valami
mondhatlan gúny, kihívás, szemrehányás sugárzott azokból felém.</p>
<p>Úgy látszott, hogy Karolin ezúttal meg akarta mutatni bűvészete
egész hatalmát. Kézcsókra nyújtá a tigrisnek keztyűs kezét, s
azután levonva a fekete keztyűt kezéről, odaveté azt eléje s
kényszeríté, hogy adja fel fogaival. Az állatkirály
engedelmeskedett, mint egy kutya.</p>
<p>Akkor azután elkezdett neki szokottan hizelkedni, a tigris
roppant első lábát fölvette kezébe, megsimogatta azt; azután leoldá
a haját összetartó fehér szalagot, s azt a tigris nyaka körül
kötötte: mint a hogy egy szelid báránykának szokták.</p>
<p>Nem nézhettem tovább.</p>
<p>A kalitkasor háta mögé kerültem. Ott állt őrt a tigris kalitja
mögött Duvald barátom; régi ismerős szolga az állatseregletnél, az
ajtónyitást lesve.</p>
<p> Jó napot öreg! köszöntém őt. Mit csinálsz itt?</p>
<p> Ügyelek, míg ő visszatér.</p>
<p> Soká fog tartani még?</p>
<p> Ma tovább, mint máskor.</p>
<p> Nem lennél szives nekem átadni helyedet?</p>
<p> Minek, uram?</p>
<p> Meg akarom lepni úrnődet, mikor kilép. Én hadd nyissam ki
előtte az ajtót. Hiszen ismersz.</p>
<p>Az öreg értően hunyorított szemével, sokszor látott az utóbbi
időben úrnőjénél; azt hitte, egészen értjük egymást.</p>
<p> Hanem aztán valami baj ne legyen belőle, uram. Nézze, itt ez a
kis kerek nyílás az ajtón arra való, hogy ezen keresztül nézzük,
mikor van vége a mutatványnak. Azt el ne téveszsze ön. Mikor látni
fogja, hogy úrnőm hátrafelé szökik, akkor egyszerre sebesen tárja
fel az ajtót, s aztán, a mint ő kiszökött, ne sokat foglalkozzék
vele, hanem csapja be hirtelen az ajtót, s tolja eléje a reteszt,
<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
"Page_22">-22-</a></span> különben Amurat úrfi szintén kijön utána;
no iszen az lenne aztán szép mulatság a publikumnak!</p>
<p>Kedvem lett volna azt a szép mulatságot megszerezni a
publikumnak; azonban biztosítám az öreget, hogy eszem ágában
sincsen ilyen rosz tréfa.</p>
<p> De talán még sem teszek valami egészen okos dolgot, ha önt
egyedül hagyom itten.</p>
<p>Egy pár markába nyomott louisdor felvilágosítá az öreget, hogy
egészen okos dolog lesz az; azzal ott hagyott. Gondolta: elég okos
emberre hagyta ezt a helyet.</p>
<p>A mint magamra maradtam, bepillantottam az őrnyiláson. Karolin
abban a pillanatban dűlt rá karcsu termetével a meghódított
állatkirályra s diadalmas tekintettel keresett valakit a néző sereg
között.</p>
<p>Az a valaki itt van.</p>
<p>Én nem tudom, meg voltam-e őrülve akkor? rám is elragadt-e a
varázs arról a másik oktalan állatról? Mit akartam? Meg
akartam-e mutatni ennek a dæmonnak, hogy épen olyan bátor vagyok,
mint ő? Meguntam-e saját életemet? vagy az övét akarom elvenni?
Imádásom áldozatát akarom-e neki bemutatni, vagy meg akarom
gyalázni a világ előtt? Kinyitottam az ajtót s beléptem a tigris
kalitjába.</p>
<p>A közönség ijedelmének hörgő moraja fogadta megjelenésemet.
Karolin nem vette azt észre.</p>
<p>Én pedig csendesen odaléptem hozzá, s a mint a királytigrisre
volt hajolva karcsu termetével: egy teljes forró csókot nyomtam
arczára.</p>
<p>Erre egy sikoltás hangzott. Karolin ijedten szökött fel
fektéből.</p>
<p>Most csak két pillanatra emlékezem még.</p>
<p>Az egyik pillanat az volt, midőn a tigris meglátva engem, egy
szökéssel fölém került és egy csapással lesujtott a földre; a másik
pillanat az volt, midőn Karolin az újra nekem rohanó vadállat elé
veté magát, két kezét maga elé tartva, s ezt kiáltá felém:
<span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
"Page_23">-23-</a></span></p>
<p>«Meneküljön ön, nekem végem!»</p>
<p>És aztán láttam, hogy a tigris éles körmei mint csaptak le fehér
vállaira, láttam, mint szökik fel a vér drága kebeléből, és azzal
elsötétült velem a világ: eszméletemet vesztém.</p>
<hr class="tb" />
<p>Mikor, nem tudom, hány nap múlva, öntudatomhoz kezdtem jönni, a
kórházban találtam magamat, erősen bekötözve és tapaszokkal
beragasztva. Egész csapat orvos állt körül, kik közül a
legokosabbik erősen gratulált hozzá, hogy ilyen szépen
megmenekültem. Ez nem minden emberrel történt volna meg ilyen
símán.</p>
<p> Hát Karolin? ez volt első kérdésem.</p>
<p> Neki semmi baja! felelének.</p>
<p>Csak akkor mondták meg, mikor egészen felgyógyultam, hogy őt
szerteszét tépte a vadállat. Velem történt volna az, ha ő
mentségemre nem siet.</p>
<hr class="tb" />
<p>A mint lábra állhattam, az volt a legelső, hogy törvény elé
idéztek. Legelőször a közbiztonsági hatóságnak volt velem baja, a
miért ily élet- és közbátorság-veszélyeztető merényletet követtem
el; az fizettetett velem nem tudom, hány ezer frankot. Azután a
polgári törvényszék tudatta velem: hogy Karolinnak egy anyai
nagybátyja, mint a menazséria egyetlen örököse, nem tudom, hány
ezer frankot akar rajtam megvenni, a miért az állatszelidítés
klenodiumától megfosztottam az intézetet.</p>
<p>Ahhoz elmentem magam, hogy egyezzünk ki. Tízezer frankot kért
széttépett unokahugáért. Ennyit bizton követelhet, mert most
kénytelen egész állatseregletét eladni.</p>
<p>Mondtam, hogy adok neki huszezer frankot: adja el nekem a
tigrist. Megegyeztünk.</p>
<p>Én aztán fogtam egy pisztolyt, s Amurat barátomat, mikor
legnyugodtabban nézett rám topáz-ragyogásu szemeivel, úgy homlokon
lőttem, hogy fel se jajdult.</p>
<p>És most vetélytársam bőre, ki szeretőmet elrabolta, ott
<span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
"Page_24">-24-</a></span> van kiterítve hálószobámban, s
valahányszor ágyamba lépek rajta át, eszembe jut róla kidobott husz
és egynehány ezer frankom, s az a két szép varázs ragyogásu kék
szem, a mit soha nem fogok elfelejteni.</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>«No ez bizony elég nagy bolond volt!» mondá a klubb elnöke.
Lássuk, ki vitatja el tőle az elsőbbséget?</p>
<h2>MÁSODIK BOLOND,<br />
A KI EGY KIRÁLYNÉBA SZERELMES.</h2>
<p class="center">(Ez is önéletirás.)</p>
<p>Egyszer egy fénykép lepett meg valamelyik pesti műárus
kirakatában. Egy fekete ruhás hölgy képe; valóságos madonna-arcz;
fejét fekete fátyol borítá, s a fátyol szögleteit összefogva tartá
finom fehér keze. De ha a vonásokban madonna volt is az arcz:
kifejezéseiben inkább a saragossai leány volt, az orleánsi szűz; a
szemekben a szenvedély, melynek nem földi tárgya van, s az ajkakon
a jelleg, mely boldogságot nem árul el.</p>
<p>Bementem a műárushoz, hogy megvegyem ezt a fényképet. Volt neki
belőle még tiz. Mind a tizet megvettem. Kértem, hogy ne tegyen ki
többet belőle az utczai kirakatba.</p>
<p> Kinek az arczképe ez?</p>
<p>Nem tudta megmondani. Utasított a fényképészhez, a kitől sok más
egyébbel együtt bizományba kapta.</p>
<p>Futottam a fényképészhez: «Kinek az arczképe ez?»</p>
<p>Az sem tudta. A mintát Bécsből kapta egy ottani műárustól.</p>
<p>Felutaztam Bécsbe. Felkerestem a műárust: «Kinek az arczképe
ez?» <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
"Page_25">-25-</a></span></p>
<p>A müárus elmosolyodott rajtam s azt kérdezte, hogy minek akarom
ezt megtudni?</p>
<p> Mert nekem e hölgyet látnom kell, ha valahol e földön
meglátható.</p>
<p>A műárus most még gúnyosabban mosolygott s azt felelte:</p>
<p> Az nehezen fog menni, uram, először azért, mert ez a hölgy
egy királyné… Másodszor azért, mert ez a hölgy egy olyan királyné,
a kinek nem csak hogy fiatal férje van, hanem a kinek azonfölül
épen e perczben egy király udvarol, égő bombákat és granátokat
hajigálva lábaihoz, s a ki e királyi ajándékokat
visszahajigálja.</p>
<p>A műáruson volt ezután a sor az elbámulásra, midőn a helyett,
hogy e fölfedezésre szépen behuzzam a fejemet gallérom közé, s
elbujjak a kalapom alá és csendesen odább osonjak: minden ujabb
szavaira azt láthatta, hogy arczom hevűl, szemeim égni kezdenek a
belső hőségtől. S midőn megtudám, ki e hölgy, lelkesedve szorítám
arczképét szivemhez: «Igen, igen! egy királynét, egy hősnőt
képzeltem benne mindig, s most már esküszöm, hogy látni fogom őt,
ha odáig el nem veszek.»</p>
<p>A műárus azt mondta, hogy nem bánja, akármit csinálok, csak az
ötven krajczárt fizessem meg a fényképért, mert annyi az ára. Ettől
fogva el kezdtem futni.</p>
<p>Futottam nem csak az utczán: a föld minden utazásképes
alkalmatosságain, hanem a légben, a holdban, a képzelet világában.
Elfutottam hajdani meggyőződéseimtől, bölcs rokonaimtól, vagyonom
egy részétől, ép eszemtől; elfutottam saját féllábamtól, és rövid
ifjuságomtól.</p>
<p>Hiszen négy év előtt nem voltam én sem ősz, sem sánta, sem
reactionárius.</p>
<p>Legelőször is tehát elfutottam az olaszok iránti sympathiáimtól;
ha ők Garibaldit imádják, én Croccot imádom; bemegyek az
ostromlott várba, ha vérben uszom is odaig keresztül, s harczolok e
hölgyért, és elveszek érte. De neki meg kell azt tudnia, hogy ő
érte estem el. <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
"Page_26">-26-</a></span></p>
<p>Igazán mondom, olyan hihetetlen ez a történet, hogy ha valaki
nekem mesélné el, azt mondanám, hogy hiszékenységemet akarja
kipróbálni; pedig rajtam annyira megtörtént az, hogy ha akarnám, se
tagadhatnék el belőle semmit, mert fél fejem és fél lábam lépnének
fel ellenem tanunak.</p>
<p>De hát kezdjük elől!</p>
<p>Itthon nem szóltam senkinek, hova megyek? Mindenünnen felszedtem
a pénzt, a hol hiteleztek; azt mondtam: nagyszerű jószágvásárlásba
fogok. Azzal szép csendesen elrobogtam Triesztbe, felültem a
legelső olasz gőzösre, mely Anconába volt lapátolandó s azzal olyan
szerencsésen jutottam el az olasz partokra, hogy a zivatar
odacsapott bennünket egy sziklához, s én az övembe rejtett
váltóimon kívül semmit sem mentettem meg a velem vitt
tárgyakból.</p>
<p>No de legalább az a hasznom volt a hajótörésből, hogy nem
kellett a passusomat vizáltatnom, s a míg Rómába értem, nem
rabolhattak ki.</p>
<p>Mikor Rómába értem, már akkor javában szervezkedtek a
legitimista szabad-csapatok, a mik az ostromolt Gaeta
felszabadítására az Abruzzokba betörendők voltak.</p>
<p>Ott találtam néhány párisi ismerősömet, az ottani jeunesse
doréeból, kiket szintén azon magasztos eszme vezetett ide, hogy egy
megtámadott királyi hölgy segítségére siessenek. Mindnyájan
beedzettük karjainkba a meztelen bőrre az ő nevének előbetüjét, a
királyi koronával; az olaszok nagyon értenek ehez. Apró
tűszurásokból alakult betüt bedörzsölnek valami piros festékkel, s
az holtig ott marad.</p>
<p>Én elmondtam ismerős barátaim előtt szándékomat. Magam alakítok
egy szabadcsapatot, s azt személyesen fogom vezetni. Igen
helyeselték. Mingyárt eszközöltek ki számomra toborzási irodát,
szereztek impressariót, megismertettek fegyverszállítókkal,
emberkufárokkal, s én gyönyörrel számítgattam minden estén pénzem
fogyatkozásáról, <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
"Page_27">-27-</a></span> mily mértékben növekedett csapatom?
Derék napbarnította ficzkók voltak; regényes viseletekben: a hány,
annyiféle alakú fövegben; ritkaság volt náluk a csizma. Izmaikat
igen kevés öltöny takarta, és az is ritka összefüggésben állt saját
magával. Nálunk parasztosan úgy mondanák, hogy nagyon rongyosak
voltak a ficzkók. De ki néz ilyesmire az igaz ügy bajnokainál?
Elővigyázatból mégis megnyirattam valamennyit.</p>
<p>Párisi bourbonista barátaim a saint-germaini negyedből, azt
tanácsolák, hogy legalább kétszázra engedjem felnőni szabad
csapatomat, s miután néhány hétig hadgyakorlatokat tartottam velök,
akkor csatlakozzam a kitünő vezér, Rossolino Pilo zászlója alá. Ezt
azonban nem fogadhattam meg, mert azt tapasztalám, hogy mikor én
egy nap harminczat fogadok, másnap húsz hiányzik belőle, a mit
hajlandó vagyok azon szórakozottságnak tulajdonítani, a minek
valószinűleg a klima az oka Olaszországban; annálfogva elhatározám
magamban, hogy mihelyt hatvannégy emberem lesz együtt, azokkal én
rögtön megindulok a határ felé.</p>
<p>Ez a hatvannégyes szám nekem strategiai szám volt. A hadseregnek
minden része folytonosan négyfelé elosztható. Ebből én saját
hadműveleti tervet alkottam. A hadsereg minden ütközet után
megkétszereződik, míg végre az ellenségé fölé kerül.</p>
<p>Vettem mindegyiknek egy pompás karabint, két pisztolyt, egy vágó
szuronyt; a többi magától fog jönni. Hisz én magam is csak annyit
ismertem a hadi tudományból, a mennyit a sakktábla és a
Napoleon-patience után el lehet sajátítani. Elég is az!</p>
<p>Lőni, vívni a magam részéről még hazulról jól tudok; aztán mikor
a csatába megy az ember, fölteszi az ellenségről, hogy az
mindezekhez nem ért. Ez szüli az önbizalmat.</p>
<p>Csapatomnak még trombitása is volt, a ki igen jó fiú volt,
csakhogy külön adag rhum kellett neki, mert mindgyárt kiszáradt a
torka. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
"Page_28">-28-</a></span></p>
<p>Rómából este későn értünk a legközelebbi határszéli faluig, a
hol Rossolino Pilo főhadiszállását tartá. Siettem magamat és
csapatomat rögtön bemutatni a generalissimusnak.</p>
<p>A fővezér úr alacsony, zömök termetü ferfiú volt, s a mit nagyon
apprehendáltam tőle olasz létére, igen szőke. No de mindegy! Ki néz
a színre? csak a szív legyen jó.</p>
<p>Előadtam neki szándékomat, hogy én kis csapatommal az igaz
ügyért szándékozom utolsó csepp vérig hadakozni, azért nem kérek
semmit oly epedve, mint hogy ereszszen engemet és vitézeimet
legelől a megkezdendő harczba.</p>
<p>A generalissimus hangosan felkaczagott e kivánságomra.</p>
<p> Ez a mossiö nagyon naiv! Jó is volna előre berohanni, s az
orrunk elől a zsákmány javát elkaparintani!</p>
<p>Én csak elbámultam e szóra.</p>
<p>Aztán egész felháborodással feleltem a generalissimusnak:</p>
<p> Uram! Én nem jöttem ide rabolni, hanem az igaz ügyért
küzdeni.</p>
<p>A vezér vállat vont, rám vigyorította két sor szép fehér fogát:
ráfoghatnám, hogy mosolygott, s azzal azt mondta, hogy jól van,
akkor hát maradjak a depotnál, s őrizzem a podgyászt,
őrizzek!</p>
<p>A vezér pedig egyenesen kimondá, hogy másként egész vállalatomat
nem autorizálja, ha csak nem kötelezem magamat, hogy a kész
zsákmánynak egy negyed részét s a foglyok váltságdíjának tiz
százalékát, minthogy ez nehezebben behajtható, neki fogom
átszolgáltatni.</p>
<p>No ezt meg már épen nem értettem. «Hiszen uram: a hadi
foglyokért csak nem veszünk tán váltságdíjat? Ki fizetné azt
ki?»</p>
<p> Nem épen hadi foglyokról van szó! magyarázá azután a vezér,
hanem megesik, hogy egy-egy gazdag bérlő, egy előkelő úrfi, vagy
úrnő, vagy más afféle, kerül hadműveleteink által hatáskörünkbe;
azoknak rokonaik <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
"Page_29">-29-</a></span> vannak, kik örömest megerőtetik magukat
bizonyos összegek nélkülözésére, miket az igaz ügy bajnokai jobb
czélokra tudnak felhasználni csak hogy szeretteik személyét egy
darabban kaphassák ismét vissza.</p>
<p>Ez a neme a hadviselésnek legkevésbé sem nyerte meg tetszésemet.
Azt feleltem rá: «Addio signor!» s kvártélymesteremmel,
Trivulzioval neki indultam csapatom számára szállást keresni, mert
hogy Italia ege igen költői ég, olyankor, mikor eső nem esik; most
azonban épen nagyon esett. Abban a faluban minden ház tömve, dugva
volt már korábban jött halandókkal, s az én egész
szállásmesterségem nem terjedhetett tovább, mint hogy kinn a gyepen
kifeszítettem azt a ponyvát, a mit magammal hoztam sátornak.</p>
<p> Capitano! monda oldalba döfve könyökkel Trivulzio, mikor
kinn voltunk a falu határán. Én azt mondom, ne csináljunk mi itt
sátort, hanem gyújtsunk őrtüzeket, s míg azokról azt fogja hinni
minden ember, hogy mi itt pirítjuk a fogainkat: én az éj sötétében,
az esőben, az ismeretes szakadékokon keresztül bevezetem önt az
igéret földére, s aztán kezdjük a vállalatot a saját
szakállunkra.</p>
<p> De hogy tegyünk ilyen merész kezdeményezést a fővezér tudta és
akarata nélkül? Mit szólna ehez Rossolino Pilo?</p>
<p>Trivulzio elnevette magát:</p>
<p> Hiszen nem Rossolino Pilo az, hanem Crocco, a fülmetsző. Most
eresztették ki a Bagnoból. Itt minden ember valami más nevezetes
embernek a nevét viseli. Azt gondolja ön, hogy engem otthon
Trivulsionok hínak? ön is jobban teszi, ha valami hires nevet elfog
a maga számára Önnek olyan jó angol képe van, capitano; jól tenné,
ha Wisemannak nevezné el magát; az a név ezen a tájon igen jó
hangzással bir.</p>
<p> Nekem nincs szükségem álnévre. Viseljenek álarczot azok, a kik
félnek egykor tetteikért számot adni. Én <span class=
"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> csak olyan
hőstettekre készülök, a mikkel dicsekedni szokás.</p>
<p> Mi mindnyájan, a kik önnel vagyunk, capitano, biztosíta az
olasz. Minket csak a szent ügy lelkesit. Óh madonna! Itt viselem
keblemen a képét, s minden este, minden reggel megcsókolom. Hát ön
nem visel-e madonna képet a mellén? Még egyszer sem láttam, hogy
azt ajkához érintette volna. Pedig az áldást hoz, signore capitano:
az megóv a golyóktól, az árulástól, a kémektől, és a rothasztó
láztól.</p>
<p>Félbe kellett szakítanom a fecsegőt; olyan tárgyról beszélt, a
mi már is elvette eszemet.</p>
<p> Tehát te nem hiszed, hogy bennünket ezen csapatvezér parancsa
kötelez?</p>
<p> Egyiké sem signore capitano. Óh legyen ön arra készen, hogy
találkozni fog ön még nagyobb nevű emberekkel is. Ne csodálkozzék
rajta, ha egyszer magával Ferencz királylyal is össze fog
találkozni: mert akadnak szemtelenek, a kik az ő nevét is
felveszik; de én majd ráismerek az én emberemre. Sőt megeshetik az
is, hogy egyszer valami kalandornő tévutra vezeti önt, magával a
hős királyné nevével. Óh capitano: őrizkedjék ön a szép
asszonyoktól.</p>
<p>Majd kiszalasztottam a számon azt a szót, hogy: óh arra meg már
én fogok ráismerni! Hisz egész lelkem tele van az ő képével.</p>
<p>Én tehát egészen megnyugodtam abban a szerencsés véletlenben,
hogy íme, a jó sors kezemre adott egy becsületes, lelkesült hadfit,
ki helyettem is bír elég ravaszsággal a mindenféle jellegü sok
hamis ember eszén túljárni, s rábiztam, hogy kalauzolja tehát
csapatomat, a merre legsikeresebben czélhoz érni remél. Még azon
éjjel neki vágtunk a hegyeknek.</p>
<p>Három nap és három éjjel vezetett bennünket Trivulzio, mesés
járhatlanságu hegyszakadékokon, regényes bozótokon, hídtalan hegyi
patakokon keresztül, mely idő alatt <span class="pagenum"><a name=
"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> zöld borsónál és nyers
káposztánál egyebet nem ettünk, s melynek végén egész csapatom
velem együtt épen olyan rongyos volt, mint mielőtt új ruhába
felöltöztettem valamennyit.</p>
<p>Ellenségre az igaz, hogy ez idő alatt nem találtunk: miután nem
is volt valószínü, hogy az ellenségnek valami különös bolond kedve
támadjon ugyanazon az úton velünk szemközt sétautat
kezdeményezni.</p>
<p>Hanem azért a hadviselés legelső próbatételén mégis szerencsésen
által estem.</p>
<p>Nehéz e legelső próbatettet úgy praecise körülirni, hogy azt
megértsék, és még se értsék. Pedig a hadjáratok legnagyobb hősei
mind tudnak arról eleget beszélni.</p>
<p>Van egy titkos borzalom mindenkiben, a ki még táborozásban nem
volt, s először indul neki az ismeretlennek.</p>
<p>Ki ez az ismeretlen?</p>
<p>Talán a repkedő golyó? Az igaz, hogy ezzel is kell egy kis idő,
míg megbarátkozunk. Az első füttyentés olyan rémületes, úgy zeng,
zizeg, nincs az a kisértetes accord, mely azt ki tudná fejezni. És
mikor az ember a legelsőt megkapja, mikor hallja pattanni a saját
bőrét: még a fájdalmat nem érzi, csak a megdöbbenést. A golyó
felszentelte! olyan, mintha az ember az egyik életből a másikba
lépne át teljes öntudattal. Az egy nagy, egy ünnepélyes pillanat:
hasonló az oltárelőtti esküvőhöz. De már a második golyónál nincsen
az, s mikor az ütközet hevében egész darázsraja a golyóknak döngi a
halálos disharmoniát, semmi hatása sincs ránk többé.</p>
<p>De a legelső próba, a mit a hadfi kiáll, nem a golyó, nem a seb,
hanem egy bizonyos állapot, melyen keresztül kell mennie, és melyet
ki nem kerülhet: ha pánczélinget viselne is, és ha sarkig a Lethe
vizébe mártatott volna is, hogy bőrét ne fogja fegyver, nincs
számára menekülés. Benne van ez állapotban a legelső közös bivouac
után, melyet hiveivel egy közös szalmán heverve eltöltött. A
legelső csípés az az embernek a nyakán. <span class=
"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p>
<p>Egy megnevezhetetlen, egy leirhatatlan szörnyeteg, melynek
nálunk, a magas társaságokban még a nevét sem ismeri senki. Egy
borzadalmas megalázója az emberi nemnek, egy mikroscopikus fenevad,
kinek puszta egyoldalu barátsága is, bár nem viszonoztatik, még is
szégyenítő; és a ki ellen nem véd se vitézség, se vasjellem, se
hadvezéri óvakodás: hogy egy bajtársi csókkal fel ne avassa a
többiek egyenrangu kollégájává.</p>
<p>Ez az első próbája a hadjáratnak, a min a hadfinak keresztül
szokás esni. Később aztán a helyzet attributumának veszi az ember,
s egészen normalis viszonyba jön vele; s akkor harcz és
bivouac-edzettnek nevezheti magát, s a dologban még bizonyos
szabályszerü összeköttetést talál a tiszt és közlegénység között;
de én soha sem békültem ki az átkozott helyzettel, s a hozott
áldozatok legnagyobbikának nevezem azt most is, mint neveztem
akkor, midőn a gyehennai szalmán heverve bajtársaim mellett, az
imádott képet invocáltam: «Oh madonna! lebegj előttem, hogy ne
érezzek semmi földi érzést!»</p>
<p>Nen parlons plus! A kipróbáltatás nálam e nemben tökéletes
volt.</p>
<p>Harmadnap estére értük utunkban a legelső falut.</p>
<p>Ott beszállásoltunk a pap házába. A népség mind elszaladt
előlünk az erdőbe, a pap is; olyan nagy volt a rokonszenv irántunk.
Hanem annyi kecske mégis maradt otthon, a mennyi csapatomnak
vacsorára elég leendett.</p>
<p>Mig azt főzték, én kiterítettem a kőasztalra térképemet, s
elkezdtem belőle tájékozni magamat, hogy hol járhattunk eddig, és
hol vagyunk most?</p>
<p>Hát majd a gerendáig ugrottam dühömben.</p>
<p> Corpo di diavolo! Te Trivulzio! cane maledetto! Hiszen három
nap, három éjjel azért járattad velünk a bolondját, hogy ma este
négy egész migliával távolabb vagyunk Gaetától, mint a honnan
kiindultunk ezelőtt négy nappal.</p>
<p>Még nevetett rajtam. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
"Page_33">-33-</a></span></p>
<p> Hiszen, capitano, ezt nevezik diversiónak, a mi az ellenséget
szintén megfelelő diversióra kényszerítendi.</p>
<p> De én nem jöttem ide az ellenséggel menuettet járni. Én
egyenesen rajta akarok törni. Én harczolni jöttem ide, nem a
hegymászásban a térdemen lyukakat koptatni, s zöld borsót enni
nyersen. Fogj hozzá, hogy czél felé vigy bennünket, vagy elcsaplak
pokolba; megköszönheted, ha meg nem lőlek, mint a kutyát, aztán
vezetem magam a csapatomat torony irányában, a hol országutat látok
a mappán.</p>
<p>Ez elég világosan és érthetően vala mondva signor Trivulzionak,
a ki azután nem is tett semmi ellenvetést, hanem engedelmesen
megadta magát s igéretet tőn, hogy akár holnap mindgyárt belevisz
az ellenség kellő közepébe.</p>
<p>Szavát tartotta.</p>
<p>Másnap hajnalban fényes napvilág mellett rukkoltunk ki a járt
útra, s a hogy iránytűm tanusítá, ezuttal a tengerpart felé vett
irányban.</p>
<p>Első napi hadjáratunk sikere meglepő volt.</p>
<p>A hány falun és majorházon keresztül vonultunk, mindenütt az
olasz tricolor lobogott már; a népség teljes lázadásban a legitim
dynastia ellen. E gonosz lázadást puszta megjelenésünk legyőzte
mindennütt. A lobogókat rögtön felcseréltettem a Bourbon
zászlókkal, a birákat és véneket felesküdtettem a dynastia iránti
hűségre, s a fegyverfogható ifjuságból kiválogattam a javát, mely
velünk harczolni igérkezett. Minden ponton «jöttem, láttam,
győztem!» Fel nem tartóztathatta diadalutamat senki.</p>
<p>Másnap déltájon, a mint egy hegyi patak völgyén felfelé
vonultam, mintegy százra felszaporodott csapatommal, egyszerre egy
malom fogta el utunkat.</p>
<p>A malom úgy volt építve a hegyvágányon keresztül, hogy mind a
patakot, mind az utat befedte; a patak a kerekei között, az út a
kapui alatt vitt keresztül.</p>
<p>A malom kapui pedig be voltak zárva. <span class=
"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p>
<p>És a malom ablakából nagy kihívóan lengett alá egész a földig
egy hosszú három színű zászló.</p>
<p> Capitano! mondá ekkor az én Trivulziom. Mi itt most csunya
zsákutczába jutottunk. Ez a Rampognoso-malom. Úgy számítottam rá,
mint bizonyos szállásra a hol megpihenhetünk. Az öreg molnár
legjobb hívünk volt, s most ime, ő is a forradalmi zászlóval fogad
bennünket. Alkalmasint a fiatal asszony az oka, a kit a fia hozott
a házhoz a Romagnából. Ezek az asszonyszemélyek mind exaltadók és
italianissimák. Innen most vagy vissza kell fordulnunk, vagy
ostromot kell a malom ellen intéznünk.</p>
<p> Szamárság! feleltem én Trivulzionak. Egy malom! Ezzel
elbánunk. A molnár kitüzte a tricolort, mert bizonyosan valami
ujságban azt olvasta, hogy most ez a divat; egyszerűen megüzenjük
neki, hogy vegye le azt a háromszínüt, aztán nyissa ki a kaput s
akkor majd eszére tér. Eredj oda és szólítsd fel.</p>
<p>Trivulzionak több esze volt, mint hogy szót fogadjon; a helyett
felkeresett a csapatban egy fiatal sihedert, azt küldte a malomhoz,
azzal az üzenettel, hogy Fra Trivulzio tiszteli a Rampognoso
gazdáját, nem engedné-e meg néki, hogy egy zsák tengerit bevigyen a
malomba őrletni?</p>
<p>Mi a sziklautban meghuzódva vártuk a küldetés eredményét.</p>
<p>A malom tömör épülete mintegy ötszáz lépésnyire lehetett
előttünk. A discursust küldöttünk és a Rampognoso lakói között nem
lehetett hallanunk a malomzuhatag robajától, hanem azt jól
láthattam, a mint egyszer a malombástya egyik ablakán át egy fehér
kéz és egy fehér kar kinyúlt, s parlamentairünket egy fazék forró
vízzel nyakon öntötte.</p>
<p>Az ordítva jött vissza, a válasz fejében az égés hólyagait
mutatva felgyürt karján és mezetlen vállain.</p>
<p> Eh bien! mondék, hadvezéri nyugalommal. Ha a molnár nem
nyitja ki kapuját, majd kinyitjuk magunk. <span class=
"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p>
<p>S azzal, hogy hadvezéri nyugalmamat bebizonyítsam, kivontam
kardomat; jelt adtam a trombitásnak, hogy fujjon indulót, s magam
merészen csapatom élére állva, neki indultam az ellenséges
malomnak.</p>
<p>Midőn körülbelül ötven lépésnyire jutottunk a kapuhoz, a malom
ablakából két lövést tettek ránk, azok közül egyik talált. Ugyanaz
a fiatal ficzkó, kit az imént leforáztak, kapta meg azt is. A golyó
a czombjába furódott s arra ő összeroskadt.</p>
<p>Az én csapatom e két lövésre úgy elfutott mellőlem, hogy nem
maradt ott egyéb, mint a megbénított sebesült. Azt is nekem kellett
hátamra vennem, hogy utánok vigyem. Meg sem álltak addig a kirugó
szikláig, a mely a malomból jöhető lövések ellen fedte valamennyit.
A malomból, azonban nem lőttek ránk többet.</p>
<p> No ti ugyan szép vitézek vagytok! magasztalám őket. Most
már bánom nagyon, hogy Trivulzio szavát nem fogadtam meg mingyárt
eleve, s vissza nem tértem a malomtól a szélesebb útra.</p>
<p> Most pedig már nem térünk vissza többé! mondá Trivulzio
sötéten.</p>
<p> Nem bizony, capitano! bizonyozott, puskája agyával döngetve
a földet, egy szemig szakáll banditaképü ficzkó. Most már vér
folyott, s a vér vért kiván.</p>
<p> De hát mi lesz, ha itt maradunk?</p>
<p> Bevárjuk az éjt, s akkor majd meglátja ön, hogy mi lesz?</p>
<p>Azzal a férfiak mindegyike odament a vérében fetrengő
sebesülthöz s mutató-ujját belemártva annak kifolyt vérébe, egy-egy
pontot csinált magán, a homlokán, a két vállán és a mellén, a hogy
keresztet szoktunk magunkra vetni.</p>
<p>Nyolcz férfi pedig különvált közülök s az erdőben szótlanúl
eltünt.</p>
<p>A többi ottmaradt velem késő éjig, néma duzzogásban töltve az
időt. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
"Page_36">-36-</a></span></p>
<p>Éjfél előtt egy órával a bérczi út magaslatán három tüzet
láttunk fellobogni.</p>
<p> Ezek ők! súgá fülembe Trivulzio.</p>
<p>S azután néhány perczre mintha hosszufarkú égő meteorok
szállnának onnan a magasból alá. Azok gyantás kanóczok voltak,
miket eltávozott embereim a bérczfalról hajigáltak a malom
felé.</p>
<p>Trivulzio megmagyarázta, hogyan?</p>
<p>Egy szívós fiatal fát lehajtanak egész a földig s czövekhez
kötik; akkor sudarához hozzákötnek egy kéve czipruságat, a kéve
közepébe kő van kötve, mely súlyt adjon neki; akkor azt
meggyújtják. A mint a láng a czövek kötelékét elégeti, a lekötött
csemete felszabadúl, s felcsapó sudarával messzire ellövi az égő
czipruskévét! Ezek hullanak onnan a magasból alá az ostromolt malom
felé.</p>
<p>A látvány gyönyörködtetett és izgalmat adott; sajátságos új neme
az ostromnak. Vagy tán azért új, mert nagyon is régi. Még az
etruriai hadviselésből való.</p>
<p>Az égő röpkék sürűen hullottak a malom felé s szerteszórták
magok körül sziporkáikat, a hol leestek. Néhol már meggyuladt tőlük
a bozót s éles fényt vetett a malom oldalfalaira.</p>
<p>Egyszer egy jól irányzott löveg épen a malom tetejét érte.
Pillanat múlva lángban állt a tető.</p>
<p>Ekkor harczosaim, mintegy jelszóra, hirtelen kirohantak
rejtekeikből s elkezdtek a malom ablakaira tüzelni.</p>
<p>Azokból nem lőttek ránk többé vissza. Az ostrom könnyű munka
volt. A malomlakók el voltak foglalva az oltással, s mi sértetlenül
hatoltunk ezuttal egész a kapuig.</p>
<p>Egy előre levágott nagy fatörzs, melyet tiz férfi emelt,
szolgált kaputörő kosúl, s bedöntötte a deszkatorlaszt.</p>
<p>Embereim vad ordítással rohantak az udvarra.</p>
<p>A harcz mámora magamat is megrészegíte. Minő harcz volt ez,
melyben résztvettem! Éjszaka, tűzfénynél, idegen hangok, idegen
szenvedélyek ádáz ordítása közben. Magam is el voltam kábulva. Első
voltam azok között, kik a bezúzott <span class="pagenum"><a name=
"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> kapun átrohantak a malom
udvarára. A malom folyosójáról újabb lövések fogadtak bennünket. A
bennszorultak kétségbeesetten védték magukat. Hanem a védelem rövid
ideig tartott. Egy pár elszánt ficzkó felmászott a folyosóra s
onnan kezdett a védőkre tüzelni. Egyszer aztán a malom égő teteje
bezuhant s a malomba szorított védőket odatemette. Kik voltak,
hányan voltak? soha sem tudtam meg. A tűz és füst egyszerre
elnémítá halálkiáltásukat. A malom belseje ekkor egyszerre rémesen
kivilágosodott; a láng minden ablakon kicsapott. E rémvilágítás
mellett egy fehér női alak kúszott fel a tűzfal meredek oldalain a
malom belsejéből. Csak félkézzel segíthetett magán, mert másik
kezével egy kis csecsemőt szorított kebléhez. Gyönyörű fiatal nő
volt; szétszórt fekete haja ziláltan repkedett fehér vállai körül;
a mint a tűzfal tetejére felért, ott meglapúlt s szilaj tekintettel
nézett le felénk és az alant fellobogó tűztengerre.</p>
<p> Ez asszonyon segíteni kell kiálték Trivulzionak minden
áron!</p>
<p> Jól van, segítek! mondá és utána kúszott fel a tűzfalon, s
mikor elérte az asszonyt, akkor megragadta karjánál fogva s
letaszította az alant ropogó tűzbe.</p>
<p>De a nő nem esett le a tűzbe, hanem fennakadt egy kiálló
vashorogban öltönyénél fogva.</p>
<p>És én ott láttam őt csüggni és kezével gyermekét takargatni, míg
a lángok el nem érték, és le nem zuhant a zsarátnakba, és kellett
hallanom vérfagyasztó kínordítását, mit egy csecsemő sírása
kisért.</p>
<p>A mit a haldokló e perczben érzett: e borzalmat érzem én azóta
folyvást, és érezni fogom holtig.</p>
<p>Másnap, midőn egy forrás kőmedenczéjében megmostam arczomat a
tegnapi koromtól, elijedtem magamtól; hajam félfele és félszakállam
teli volt ősz szálakkal. A tegnapi éj borzalma egyszerre
megőszített.</p>
<p>Folyvást a kínlódó női alak rémarcza lebegett előttem.</p>
<p>Elővontam keblemből az arczképet, mely engem idáig <span class=
"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> hozott: ez
adjon lelkemnek vigaszt, hisz ez a borzalom is az ő megmentésére
történt. Hasztalan! Ama vergődő halálarcz szemeim és az arczkép
közé tolakodott, s csak azt láttam ébren és aludva. Oh Madonna,
vedd el rólam ez emlékezetet!</p>
<p>Ha én is olyan könnyen tudnék feledni, mint ezek a czimborák,
kik a legelső madonnakép előtt azon véresen összetett kezekkel
leimádkozzák bűneiket, s aztán minden jól van oda bent.</p>
<p>Szemrehányást tettem Trivulzionak oktalan kegyetlenségéért.</p>
<p> Óh capitano. Ebbe ne szóljon ön bele. Ezt mi jobban értjük.
Nálunk az asszonynép csak olyan ellenség, mint a férfi. Ha ön a
háta mögött az asszonyoknak kegyelmet oszt: azt fogja észrevenni,
hogy egyszer csak két tűz közé szorúlt. Rémhírnek kell előttünk
járni. Ha felőlünk az a hír terjed, hogy kegyelmes, irgalmas
ficzkók vagyunk, mindenütt ránk fognak törni; de ha megtudják, hogy
nem kimélünk senkit, észreveszik, hogy nem lehet velünk
tréfálni.</p>
<p>Tizennégy nap alatt aztán felégettünk vagy húsz majorságot és
mezei úri lakot; nem számítva a könnyü szerrel megsarczolt
falvakat, mik fizettek, csak menjünk odább.</p>
<p>Az utolsó faluban, a hol tizennegyedik napon véletlenül
megjelentünk, a templomajtóra két kiáltványt találtam egymás mellé
kiragasztva. Mindkettőn saját nevemet pillantám meg nagy betükkel a
szöveg között.</p>
<p>Az egyik kiáltvány a piemonti dandárnoké volt, melyben engem
«briganti vezér» czímmel tisztel meg s elrendeli, hogy a hol meg
foghatnak, ott felakaszszanak; a másik pedig Crocco kiáltványa
volt, melyben engedetlenségem miatt proscribál, s mint a fővezér
terveit összezavaró lázadót, a hol megkaphat, főbelövetni igér.
Mind a két kiáltványt eltettem emlékeim közé.</p>
<p>E szerint akár előre megyek, akár hátra megyek, egy a fizetés.
<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
"Page_39">-39-</a></span></p>
<p>Előre fogok menni.</p>
<p>Már ekkor annyira közel voltunk Gaétához, hogy az ostromzároló
piemontiak tábortüzeit láthattuk a hegyekről, s a távolban
kéklettek előttünk Gaéta ormai, a tengertől félig körítve.</p>
<p>Vakmerő csapatom már akkor néhány száz főre szaporodott. Hogy
hányan voltunk, azt soha sem számlálhattam meg; mert egy rész
mindig portyázni járt.</p>
<p>Az utolsó napon összehívtam őket s jól lelkükre beszéltem. A
kinek bátorsága van velem jönni, jőjjön. Most itt állunk a
végczélnál. Éjjel megkísértjük keresztül törni az ellenség
ostromzárlatán s hírt viszünk az ostromlottaknak, hogy a felmentő
sereg közeledik. Hogy czélt érhessünk, szükséges lesz a várőrséget
tudósítani, hogy egyidejüleg történendő kirohanással nekünk kezöket
nyújtsák. Ki vállalkozik a várba az ellenségen át beszökni?</p>
<p>Trivulzio azt mondá, hogy megteszi ő. Felöltözött abruzzi
parasztnak, megrakott egy öszvért élelmi szerrel, s azt lehajtotta
a piemonti tábor felé. A jeladás leendett egy fehér röppentyü,
éjféltájon, a gaétai felénk néző várfokról.</p>
<p>Tehát itt vagyok már az ő közelében, csak egy rövid
élethalálharcz van még közöttünk, hogy előtte letérdepelhessek és
azt mondhassam: «Asszonyom, én elhagytam hazát, hitet, boldogságot,
hogy éretted meghalhassak!»</p>
<p>Alig vártam azt az éjfélt, azt a jeladást.</p>
<p>A röppentyü csakugyan fölszállt a várfokról: tehát Trivulzio
szerencsésen megérkezett.</p>
<p>Én erre egész nap rejtve tartott csapatomat gyors menettel
indítám meg az ellenséges ostromzárlat felé. Őrült merészség volt
az, de csaknem sikerült. A meglepett ellenség nem ismerte fel a
sötétben számunkat, s szinte utat nyitott; rendetlen puskázás
közben folyvást előre nyomultunk, csak öt percz kelle még, hogy a
szemközt jövő nápolyi csapatnak kezünket nyujthassuk; ekkor egy
szerencsétlen golyó czombomat fúrja át; én összeroskadok,
<span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
"Page_40">-40-</a></span> s az én harczosaim, a mint elesni látnak,
egyszerre megoldják a kereket s otthagynak a földön, a piemontiak
körme között. Én persze, semerre se futhattam.</p>
<p>Két percz múlva ott függtem egy fán. A procedurát nem irom le.
Azt mondják, kellemetes érzés. Én nem találtam annak.</p>
<p>Mikor ismét felnyitottam szemeimet, egy vastag boltozatú
szobában találtam magamat az ágyon fekve. A szobát két ölnyi vastag
falon át világította egy sokszorosan elrácsolt kicsiny ablak.
Mellettem hosszú sor ágyon szintén feküdt még sok ember, a kiket én
nem ismertem. Hanem az ágyam fejénél guggoló alakban ráismertem
Trivulziora.</p>
<p> Hol vagyok? kérdezém bágyadtan.</p>
<p> Gaetában, signore!</p>
<p>E névre valami delejes sugár járta keresztül egyszerre minden
eremet.</p>
<p> Igen bizony! Mi jobban verekedtünk, mint az ön mihaszna
ficzkói, s épen jókor érkeztünk, hogy önt leemeljük a fáról. Ön
átkozott rosz helyzetben volt. De ne hányjavesse magát az ágyon,
signore, mert kötelékei felszakadnak.</p>
<p>Csak akkor vettem észre, hogy egy lábam már nincs.</p>
<p> Hová lett a ballábam?</p>
<p> Ne busúljon, signore! az orvosnak megmondtam, hogy ön gazdag
nobili Ázsiából vagy Valachiából, vagy nem tudom honnan, a ki
magával fogja emlékül vinni a lábát; a dottore eltette
spiritusba.</p>
<p>Tehát még ez is kellett nekem.</p>
<p>De legalább czélnál voltam. Itt voltam az ő közelében. Meglehet,
hogy ő most épen fejem fölött jár, s e tudat mily boldogító.</p>
<p>Egy félénk kérdést intéztem Trivulziohoz.</p>
<p> Mit tudsz a királynéról?</p>
<p> Oh signore, az egy hősnő. Már kétszer volt itt ön felől
tudakozódni.</p>
<p> És én aludtam! <span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
"Page_41">-41-</a></span></p>
<p> Pedig mélyen. Most egy órája hagyták abba a bombázást, bizony
jó álma lehetett önnek, hogy fel nem ébredt rá. Azóta már hoztak új
sebesülteket, s így bizonyos, hogy a királyné ismét le fog jönni. Ő
felsége mindennap személyesen szokta megkérdezni a súlyosabb
sebesültektől, hogy vannak? Mondhatom, hogy önnek az esete
különösen érdekelte ő felségét; hozzám is nyájasan szólt, midőn
megtudta, hogy önt ápolom.</p>
<p>Keblembe nyúltam. Az arczkép ott volt. Azt nem vették el tőlem,
mikor felkötöttek. Előérzetem sugallta, hogy egyszerű
csontszelenczébe foglaltassam azt, mely senki birvágyát nem
ingerli.</p>
<p>Tehát vágyaim czélpontjánál voltam elvégre. Fél lábbal s félig
megőszült fejjel, az igaz; de mégis czélnál voltam. Ideálom egy
királyné, és a királyné gyöngéd fehér keze már kétszer érinté forró
homlokomat. Nem sokára színről-színre fogom őt látni. Nem gazdag
kárpótlás-e ez küzdelmeimért?</p>
<p>Délután a tábori feltserek nagy tevékenységgel forgolódtak
körülöttünk; minden betegnek a vánkosát a tisztábbik felével
fordították kifelé, s a kik nagyon jajgattak, azoknak dupla portió
opiumot adtak be, hogy sorsukkal meg legyenek elégedve. Az volt a
szó, hogy a királyné meg fogja a sebesülteket látogatni.</p>
<p>Én semmi mákonyt sem kivántam. Seblázam daczára egészen
öntudatomnál birtam magamat tartani, s Trivulziot megbiztam, hogy
ha el találnék aludni, míg a királyné lejön, okvetlenül ébreszszen
fel.</p>
<p>Az az elalvás pedig nagyon könnyen állott nálam. A sok
vérvesztés és a chloroform utóhatása folytonos aluszékonyságra
hangolta idegeimet, mik aztán a felébredéskor annál izgatottabbak
voltak. Szüntelen álomban éltem, ébren úgy, mint alva, s mindig a
fényes álomkép lebegett előttem, melynek mását keblemen
viseltem.</p>
<p>Az álom és ébrenlét visiói között alig tudok most különböztetést
tenni; de úgy hiszem, hogy az mégis megtörtént <span class=
"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> dolog, a
midőn a kazamáta nehéz ajtaja felnyílt, s rajta, mint egy
dicsfénytől elárasztott mennyei alak, lépett lépcsőnként alá egy
királynői tünemény. Egy nő, angyalok arczával, cherubok termetével.
E dicsfénytől körülsugárzott alak odalebegett ágyamhoz, s én ismét
éreztem fájdalomcsillapító kezének érintését homlokomon; és aztán
megragadtam e kezet forró kezeimmel, és égő ajkaimhoz vontam azt,
és a túlvilág extasisát éreztem ez alatt.</p>
<p>Az apocalypsis fényalakja megpillantá a keblemen szétnyilt
csontszelenczét, s egy vékony kis irónnal odajegyzé az arczkép alá
saját nevét. Aztán eltünt előlem ismét; s én visszaroskadtam a
túlvilági gyönyör, s az árnyékvilági fájdalom kábulatába.</p>
<p>Álmodtam-e azt, vagy ébren láttam? nem tudom. De annyi bizonyos,
hogy a keblemben viselt arczkép alatt ott van a királyné
aláirása.</p>
<p>Egy hét múlva Gaéta kapitulált.</p>
<p>Én az olaszok kezébe jutottam.</p>
<p>Nem sok idő kellett hozzá, hogy felgyógyúljak. Akkor útnak
eresztettek.</p>
<p>Szabad volt akárhová mennem, csak Rómába nem, a hol a királyné
lakott.</p>
<p>Tehát hazajöttem.</p>
<p>És most itthon vagyok.</p>
<p>Megnyertem imádott ideálomnak egy kézcsókját.</p>
<p>És kaptam érette egy falábat.</p>
<p>És valahányszor a tükörbe tekintek, és a fehér csimbókokat
meglátom hajam, szakállam között, eszembe jutnak a malomba égett nő
és csecsemő alakjai; és a felégetett majorházak, a miknek
tulajdonosai nekem nem vétettek semmit.</p>
<p>És valahányszor nyakkendőmet felkötöm, egy vékony vörös vonal a
nyakamon eszembe juttatja, hogy már én egyszer a másvilágon is
voltam.</p>
<p>És mindezt azért, hogy egy királynénak, ki nekem eszményképem,
egy kézcsókjára szert tehessek. <span class="pagenum"><a name=
"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p>
<p>«No ez bizony még az elsőnél is nagyobb bolond volt!» szólt a
pályabirálók egyike.</p>
<p>«Legalább elismerő oklevélre érdemes!» szólt a második.</p>
<p>«Menjünk sorba!» szólt a harmadik biráló; «most az én bolondom
következik, a ki az előrebocsátott mindkettőnél nagyobb.»</p>
<p>«Halljuk érdemeit.»</p>
<p>«Az én bolondom egy nőbe szerelmes, ki nem az övé, s a kiért
minden vagyonát elpazarolja.»</p>
<p>«Mindennapi történet.»</p>
<p>«De az a nő nem rég még saját neje volt; akkor gyülölte, ki nem
állhatta, fűt-fát megmozgatott érte, hogy tőle elválhasson; s mikor
végre elválasztották, mikor a nő ismét férjhez ment máshoz, akkor
eszeveszetten belebolondult és kétségbeesett miatta.»</p>
<p>A klubb elnöke azon észrevételt tevé, hogy ez ugyan objective
elég bolond constellátió; de mégis minden attól függ, hogy
subjective miképen használtatik fel az illető egyéniségtől.</p>
<p>«Jól van! szólt az advocatus diaboli, adjatok ötévi határidőt,
s az én bolondom, ki még most gazdag, becsületes, hírneves, nagy
hazafi, ez idő alatt el fogja pusztítani nagy vagyonát, becsületét,
jó hirét, hazafiúi erényeit egy asszony miatt, ki az övé volt, s
kit akkor ő gyülölt; ki most a másé, s kit most szeret; és a ki őt
soha sem fogja szeretni.»</p>
<p>«Megadatik az öt év.»</p>
<p>És most ez, idáig, a képnek a kerete volt, az arabeszkeket
láttuk. Most következik a kép, itt kezdődik a regény; a szerelem
bolondjainak a regénye. Egyszerű, mindennapi történet, a minőt
eleget szőtt keresztűl a sors életutainkon; egyik-másik szemlélő
játszott és szerepelt benne anélkül, hogy tudta volna.
<span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
"Page_44">-44-</a></span></p>
<h2>EGY NAGY FÉRFIU GÁLÁBAN.</h2>
<p>Utolsó közgyülése volt a vármegyének.</p>
<p>Nemcsak azon évben az utolsó, de sok időre, ki tudja mennyi
időre? talán örökmindenkorra utolsó.</p>
<p>Egy novemberi közgyülés 1861-ben.</p>
<p>Emlékezetes szép napok!</p>
<p>Fél lábunk az alkotmányban, fél lábunk az ostromállapotban. Ma
még urak, hívek, szónokok, a közlét életműszerei; holnap rabok,
számüzöttek, csöndes emberek, eldobott rakonczák.</p>
<p>Szép ország ez a mienk! Kár, hogy nincs még egy másik
ilyen.</p>
<p>De siessünk az ülésbe! Ma nagyszerű izgalmat fogunk átélni. A
tisztikar tömegesen lemond; a főispán, e dicső honfi, kimondá: hogy
daczára a tiltó parancsnak, az ülést mégis meg fogja tartani, és e
teremből csak szuronyok hatalmával engedi magát a bizottmánynyal
együtt kiüzetni. Bevárja az erőszakot, mint az egykori római
senatorok, kerekes székeiken ülve, magában a forumban.</p>
<p>S ha kimondá, megteszi; mert ez olyan ember. A szó: a férfi!</p>
<p>Ilyennek ismeri mindenki Hartert. Német név, de magyar kebel. Ő
a mi emberünk. Múltja kezeskedik érte.</p>
<p>Ott volt mindenütt, a hol legjobb embereink voltak. Debreczenben
a gyülésben, Kápolnánál a csatában, s az Új-épületben a vason.
Háromszor kipróbált férfi. Most is ő a lelke, a vezetője a megyei
szabadelvű tábornak.</p>
<p>Siessünk, hogy el ne mulaszszuk azon szónoklatot, melyet már nem
fognak hozni a hírlapok, mert azok már megkapták a csendes
figyelmeztetést, hogy az ezentúli gyülésekről, a miket eddig szét
nem kergettek a katonák, csak épen annyit szabad referálni, hogy
itt meg itt megtartották a szokott bizottmányi congregatiót, aztán
hazamentek. Tehát siessünk, hogy jó helyre jussunk. <span class=
"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p>
<p>Igen! könnyü azt mondani: de a tisztelt megyei közönség, mely a
vidékről még tegnap besereglett, már hajnalban úgy teleülte minden,
a közönség számára fentartott helyiségeit a gyülésteremnek, hogy
oda bennünket semmi erőszak és cselfogás be nem segít; s így
kénytelenek leszünk azzal beérni, ha némi protectió mellett az úri
karzatnak valamelyik falhoz szorított zugában annyi helyet
kaphatunk, a honnan némi choreographiai erőfeszítéssel,
lábujjhegyen állva, az előttünk ülő szebbnél-szebb delnők főkötőire
leláthatunk; sőt talán abban a szerencsében is részesülhetünk, hogy
meghallhatjuk ama szép hölgyeknek udvarló jogvégzett ifjaktól, mi
történik, mondatik és határoztatik most odalenn a teremben, a
honnan álláspontunkig nem hatol fel más, mint a kebelrázó éljenek
egyetemes riadala, és a tropikus hőség, mely egy hollandi
gőzfürdőnek semmiben sem enged.</p>
<p>E roszúl választott helyzetben ugyan mind elvesztjük azon
remeknél remekebb szónoklatokat, a miknek élvezéseért tulajdonképen
idejöttünk, s a mi sajnos és visszapótolhatlan kár marad mind
reánk, mind az utókorra nézve; de cserében viszont megkapjuk
mindazt a párbeszédet, a mit a nekünk közvetlenül hátat fordító
fiatal úr folytat az előtte ülő hölgy székének karján keresztül
hajolva, ugyanazon honleánynyal; mialatt a teremben az ország
sorsát intéző határozatok ünnepélyes jelenete folyik.</p>
<p>A nő egy húsz és huszonöt év közötti szépség. Arcza kissé
creolszínű, s mikor elmélázik, akkor hideg és halavány; de mikor
mosolyog, mikor megelevenül, akkor hő pir ragyog át rajta; ajkainak
mosolyában jószívű gyermetegség vall magára, míg szemeinek mély
titkos örvénye csábítva vonzza mélyére a beleszédülőt. E szemek
tele vannak titkokkal, miket a delejes sugár megértet azzal, a
kinek szánva voltak; míg ugyanazon arcz, szem, ajak, tökéletesen be
tudja magát az előtt zárni, a kit künn akar hagyni a hidegen, s
egy szemöld-mozdulása <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
"Page_46">-46-</a></span> megfagyaszt. Ha virágot választana
arczához e nő, rózsát, kaméliát nem ajánlanék neki, hanem
jáczintot. Rózsa, kamélia mosolyog és fecseg; a jáczint lehajtja
titkolózó ajkát s csak a kérdezőnek felel.</p>
<p>A hölgy termete tökéletes; karcsú, ideges, hajlékony; sűrű,
fekete, természettől göndör haját aranycsipkés egri főkötő fedi,
hosszan lebegő széles, piros szalaggal. Akkor ez volt a divat. Oh!
mi hódítók, mi bájolók voltak vele a nők!</p>
<p>A vele beszelgető fiatal ember lehet valami húsz éves. Finom,
élveteg arcz, alig serkedő szakállal és bajuszszal; vékony,
ábrándos szemöldök, miknek szelid kifejezését meghazudtolni
törekszik a merész szemjárás, s a gunyoros szájszegletek. Sugár,
hirtelen nőtt termete magán viseli azt a bizonyos lanyhaságot, a
mit látunk fiatal embereknél, a kik elfáradtak a szakállukra való
várakozásban.</p>
<p>A fiatal nő és a gyermek-ifjú közt valami sajátságos bizalmasság
tetszik fel az első pillanatra, melyet mindjárt meg fogunk érteni,
mihelyt szavaikat kihallgatjuk.</p>
<p>Lenn a teremben valami kenetteljes hang beszél. Szép, csengő
organum; de álláspontunkon nem lehet belőle érteni semmit.</p>
<p>A szép hölgy szeretne a szónokra figyelni, s váltig integet
tiltó legyező-mozdulatokkal a háta mögött fecsegő ifjúnak, hogy ne
zavarja figyelmét; a mit ez annál kevésbbé fogad meg.</p>
<p> De ne fecsegjen, kérem, mindig! Hagyjon figyelnem. Ugyis
mindig ostobaságokat mond.</p>
<p> Ki? Az odalenn?</p>
<p>A hölgy tréfás boszúsággal legyintett az eléje mutató kézre
gyöngyház-legyezőjével.</p>
<p> Hiszen ha olvasni akarod, ellopom a papától az egész beszédet,
úgy, a hogy meg van irva; még azt is megkaphatod benne, miket
idejekorán kitörült.</p>
<p>(Tegezi a nőt! Az pedig őt nem.) <span class="pagenum"><a name=
"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p>
<p> Menjen, hagyjon békét! A legszebb mondatokat elszalasztom.</p>
<p> Tapsolj neki s a kedvedért elmondja még egyszer da capo.</p>
<p>A nő erre már csak mosolygott.</p>
<p>S az ifjú csemete szemei észrevették a mosolyt.</p>
<p> Nem veszed észre, hogy a papa szemei minden hatalmas
phrasisnál diadalmasan tekintenek ide? Bizonyosan nem az én
arczomon akarja olvasni a hatást. A papa ilyenkor igazán szép
ember, mikor szónokol. Hogy neki hevül; mint kiegyenesedik; csupa
erő és tűz. Ez a megyeházi terem veszedelmes concurrentia nekünk
fiataloknak, itt mindig megvernek bennünket az öregek.</p>
<p> Hát miért nem megy maga is le szónokolni? hisz bizottmányi tag
s tiszteletbeli aljegyző?</p>
<p> Hja, ahhoz én nem értek. A minap megpróbáltam egy toasztot
kiadni magamból; de úgy belekeveredtem, hogy magam sem tudom, kit
köszöntöttem fel. Nem áll ez nekünk jól. Mikor egy-egy eminens
pajtásom nekidurálja magát, hogy egy maidenspeech lélekvesztőjével
a zöld asztalon keresztül vitorlázzon, mikor a homlokán gyöngyözik
az izzadság, mind a tíz újja reszket, a szemei kidüllednek, a
homloka felhúzott ránczaival préseli a gondolatot: olyankor mindig
engemet is vele együtt lel a hideg, meg a meleg; én reszketek érte,
hogy jaj, mindjárt felborul s odafullad a tengerbe, s mikor aztán
szerencsésen kiköt valahogy a szárazra, úgy örülök neki, mint
valami szerencsés kimenetelű szerencsétlenségnek.</p>
<p> Igen, mert maga gyáva.</p>
<p> Igaz! Hanem ha én szeretője volnék a maidenspeech-tartónak,
rögtön kiszeretnék belőle; hisz ez elájulni való látvány! De mikor
egy deli öreg úr feláll, s aztán elébb szétnéz nagy nyugodt
tekintettel az egész sokaságon: mintha azt keresné, hogy kinek mit
adjon abból, a mit most mondani fog? azután szórja a hatalmas
phrasisokat, csak úgy zúg tőle a terem, a közbekiáltásokra
<span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
"Page_48">-48-</a></span> rögtön visszafelel, s egy-egy hatalmas
mondás után még feltekint a karzatra is, s végig szedi a tetszés
adóját a rá mosolygó szép szemekből; aztán neki ereszti magát az
indulatáradatnak, s ott áll meg benne, a hol neki tetszik, végezi
a közriadal mellett. Egy ilyen öreg úr veszedelmes versenytárs. Nem
veszitek ti akkor észre, hogy kopasz, hogy szakálla szürke, de még
talán azt sem, hogy parókát hord és a szakállát festi.</p>
<p> Ugyan kérem, ne legyen oly gonosz! feddé őt haragosan az ifjú
hölgy, Hát nincs magában egy csepp fiúi kegyelet sem?</p>
<p> Hát mondtam én, hogy a papa festi a szakállát? Nem mondtam én
egy szóval sem. Hisz te legjobban tudod, hogy nem festi. Csak hogy
ma igen jó színben van. Aztán ez a nimbus, a mi őt most körűlveszi!
Azt hiszem, hogy ebben az órában nincs nagyobb ember a hazában,
mint a papa. Látod kis mama, milyen kár volt bennünket odahagynod;
mert ha még mindig kis mama volnál, főispánné volnál és
nagyemberné.</p>
<p> Maga tökéletes nagy bolond!</p>
<p>(Tehát «kis mama!»)</p>
<p> A főispánnéság ugyan holnap már visszakéretnék, mert a papa
resignál; de a «nagy ember» czím megmarad.</p>
<p> De ugyan hogy tud maga ilyen ünnepélyes, komoly dologról ily
frivol hangon beszélni?</p>
<p> Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes dolog? Minden ember itt
hagyja a hivatalát. A papa indítványozza, a többiek követik. Hogy a
papa mi nagylelkűséget követ el? azt én nem értem. Ő úr marad, mint
eddig, s jobban mulat, mint itt; hogy pedig a többi szegény legény
minek köszön le, minek hagyja oda a kenyerét, életpályáját, azt meg
épenséggel nem értem.</p>
<p>De már ezt egyike a legközelebbi önkénytelen hallgatóknak
(lehet, hogy épen te, szives olvasó) csakugyan nem hagyhatja szó
nélkül, hogy fel ne világosítsa a fiatal embert. <span class=
"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p>
<p> Hát csak azért teszik, ifjú barátom, mert drágább nekik
országuk alkotmánya, mint a kenyerük, s a miért tizenkét év előtt
annyi vér folyt, a miért tizenkét év óta annyi sóhaj kelt: a
nemzeti becsületet nem akarják kenyérre kenve megenni.</p>
<p>A nyúlánk ifjú halavány arcza ettől sem lett pirosabb. Vállat
vonva felel:</p>
<p> Hát tudom én, mi az az alkotmány? mi az a nemzeti becsület?
Akkor én még gyerek voltam, s azóta nem tanítottak engemet
arra.</p>
<p>Szerencsére a további fecsegést félbeszakítja a teremből
felhangzó éljenriadás. A vezérszónok végezte beszédét.</p>
<p>A megújuló éljenriadal elcsendültével halkabb jelenet
következett. A megyebizottmány nevében az alispán olvasá fel az
ünnepélyes óvástételt, melyben a megyei közönség tiltakozik az
erőszak és alkotmányszegés ellen. Ez alatt oly csend volt még a
karzatokon is, hogy a halk hangon ejtett minden szót meg lehete
hallani. Olyan volt e szavak mindegyike, mint a koporsóra dobott
hant, melylyel a temetkező halottját átadja az engesztelhetlen
sírnak, de tiltakozik az elmulás ellen s apellál a
feltámadásra.</p>
<p>Ez okirat felolvasását könnyebbült keblek zsibongása váltá fel.
Mindenki attól félt, hogy miként másutt, úgy itt is fegyveres
erőszak fogja meggátolni az ünnepélyes óvástételt. Szerencsésen
végbement az, a nélkül, hogy katonaság érkezett volna. Ebben a
városban épen nem volt laktanya.</p>
<p>Azután következett, hogy a főjegyző felolvassa a tisztikar
tömeges lemondását. Mind, az elsőtől az utolsóig leteszik
hivatalaikat; sem egy öreget a megszokás, sem egy fiatalt a vágy
meg nem tartott helyén: valamennyien aláirták az okmányt. Ha nincs
alkotmány, nincs tisztviselő.</p>
<p>A karzaton a nők törűlték szemeiket.</p>
<p>Mégis szomorú dolog az a lemondás.</p>
<p>Eldobni egyszerre rangot, hatáskört, kenyeret. <span class=
"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p>
<p>A férfi megteszi azt, de a nő szeméből mégis utána hull a köny,
mikor rámondja: «jól teszed!»</p>
<p>És e napokban kilenczezer ilyen férfit fogadnak otthon ily
könyező arczok.</p>
<p>Egy ütközet volt az, melyből senki sem futott el; melyben
hadvezér volt minden közkatona.</p>
<p>A sápadt ifjú a karzaton annyit mondott erre sopánkodó
szomszédnőjének:</p>
<p> Én csak Világosit sajnálom, a pertárnokot.</p>
<p> Hát az is leköszön?</p>
<p> Le ám! Pedig húsz esztendő óta szolgál. Nem ért senki a peres
csomagokhoz annyira, mint ő; respectálta minden kormány.</p>
<p> Mégis leköszön?</p>
<p> Becsület dolga, azt mondják; hazafiság dolga. Nem lehet neki
maradnia. Mennie kell a többivel együtt. Bánom is én! Ezt is csak
azért sajnálom, mert már most elmennek falura, valami jószágot
bérelnek; pedig én most kezdtem a táncziskolában megismerkedni a
kis Ilonkával. Gyönyörű szép gyermek. Képzelem, milyen falusi
guvart lesz belőle kinn a mezőn.</p>
<p> Ismerem, csinos kis leány. Tizennégy éves lehet.</p>
<p> Mindegy. Már én mégis szerelmes vagyok bele, s nem bánnám, ha
ezt az egész tragoediát itt visszautasította volna a pesti
drámabíráló bizottmány.</p>
<p>«Szszszszszszszszszsz!»</p>
<p>Hangzik minden oldalról. Ki fecseg ily ünnepélyes pillanatban
ott a karzaton?</p>
<p> De már megyek innen, mert még kidobnak! súg búcsúzólag az úrfi
a delnőnek. Adieu, kis mama! A processiónál találkozunk.</p>
<p> Miféle processiónál?</p>
<p> Hát hiszen hallgass oda. Épen most teszi Bélteky Feri az
indítványt, hogy az ünnepélyes gyűlést fejezzük be egy magasztos
ténynyel; menjünk en masse ki a temetőbe, szózatot énekelve, s ott
az eltemetett honvédek sírjára <span class="pagenum"><a name=
"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> tűzzük ki azt a zászlót,
mely eddig megyeházunk erkélyén lobogott. Nézd, hogy ágaskodik és
szorítja ki magából a hangot. Adieu! Sietek, mert nekem kell vinni
a zászlót! ez az exfőispán fiát illeti. Apropos! Tisztelem a kedves
férjedet. De ne szólj neki róla.</p>
<p> Szeles bohó! mosolygott utána a delnő; s aztán mással mulatta
magát.</p>
<p>A teremben egyhangulag elfogadtatott a fiatal szónok indítványa,
s a karzaton a hölgyek rögtön, mintegy összebeszélve, leszedték
kebleikről, hajfürteikről a virágcsokrokat s egy koszorút fontak
belőlük azon zászló számára, mely díszes helyét még díszesebbel
felváltani indúlt.</p>
<p>Egy óranegyed múlva az utczán volt az egész gyülekezet, s
megindúlt a menet a temető felé, a szózat szent zsolozsmáját
énekelve.</p>
<p>Elől az öregek. A vén, kipróbált hazafiak; aztán a fiatal
nemzedék, azután a hölgyek, kisasszonyok. Középen a zászlóvivő. A
zászlót azonban elfoglalta a főispánfi elől az indítványt tevő
lelkes ifjú, s a hölgyek koszorújával feldiszítve, ő maga emelte
azt magasra. Ennélfogva Elemérnek (ez volt neve az ifjú Harternek)
be kellett érni azzal a szereppel, hogy a szózat-éneklők közt a
discantot fújja, míg a szép asszonyságok a soprant énekelték.</p>
<p>Elemér ugyan erősen visszaélt a benne vetett bizalommal, mert az
ünnepélyes menet közepett, a kis mama oldalán lépdelve, a szózat
dallamos danájára világért sem Vörösmarty lelkesítő költeményének
szövegét énekelte, hanem mindenféle bolondnál bolondabb búcsújáró
éneket, a mik egyébiránt búcsújárók számára sem voltak alkalmasok,
s ez impertinentiájával folyvást nevetésre kényszeríté a hozzá
legközelebb járkáló hölgyek seregét, s számtalan, nem hízelgő
czímezést kapott kis mamájától, ki őt az egész úton nem szűnt meg
szidni és fenyegetni, hogy bizony hazakergeti.</p>
<p>Azonban az ünnepélyes menet rendét ekkor valami <span class=
"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> véletlen
intermezzo szakítá félbe, mely nem sokára a közfigyelmet magára
vonta.</p>
<p>A mint a menet a főutczába, mely a temetőhöz vezetett,
bekanyarodék, ime, szemközt lát jönni a város végéről egy egész
szakasz lovaskatonát.</p>
<p>Vértesek voltak. Sisakjaik ragyogtak a porfelleg közűl.</p>
<p>A trombitaszó áthangzott a szózat dallamán.</p>
<p>Bélteky Feri, a lelkes indítványozó ifjú, e pillanatban, a
véletlen szeszélye következtében oly szívgörcsöt kapott, mely, mint
minden ismerőse tudja, a délczeg ifjút gyakran elő szokta venni.
Szegény, kár érte!</p>
<p> Bajtárs! fogd kérlek ezt a zászlót! rebegé Elemérhez, s
aztán kezét keblére szorítva, kénytelennek érzé magát egy
szegletkőre leülni.</p>
<p>Gonosz szívgörcs! Az is ilyen rosz pillanatban tud jönni.</p>
<p>A lovas katona-csapat az egész utczát széltében elfoglalva jött
az ünnepélyes menetre szemközt.</p>
<p>Ezek voltak azon katonák, kiknek megbizatás adatott, hogy a ma
megtartandott megyei gyűlést fegyveres erővel is szétoszlassák.
Későn érkeztek a szomszéd városból, mely ide nyolcz mértföld; hanem
még mindig elég jókor, hogy az ünnepély végét elrontsák.</p>
<p>A menet megállt; a férfiak összecsoportosúltak. Mi itt most a
teendő?</p>
<p>Az utczát, a milyen széles, oly terjedelmében foglalja el
egyfelől a hazafias processió, másfelől a szemközt jövő lovas
katonaság.</p>
<p>Van azonban az utcza baloldalán egy melléksikátor, valami közle,
mely szintén kivezet a temetőbe.</p>
<p>A hazafias sokaság az idősb Harter körűl csoportosúlt. Ő volt az
oraculum. Tőle leste mindenki a szót, mit kell tenni e válságos
pillanatban?</p>
<p>Harter Nándor, az apa, komoly, tapasztalt férfiú volt, ki ily
kényes helyzetben sem vesztette el soha lélekjelenlétét. Rögtön
készen volt a rögtönzött szónoklattal. <span class=
"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p>
<p>«Honfiak és honleányok! Ime, a nyers erőszak közegei szemközt
jönnek ránk azon az úton, melyen mi a honfihála és keserv adóját
leróni szándékozunk. Ha csupán férfiak volnának e helyen, azt
mondanám, helyünket megálljuk és senkinek ez úton ki nem térünk.
Ámde a gyöngédnem iránti tekintetből fölösleges kimélytelenség
volna durva bántalmakat idézni fel azon nem iránt, melynek épen
védelemmel és ótalommal tartozunk. Isten tanuja annak, hogy ügyünk
igazságos; e nyugodt öntudattal kebleinkben, orczapirulás nélkül
választhatjuk utunkat, s a nyers erőszak közegeit egy pillanatra
sem méltatva, kitérünk előle, s erre a másik úton át rendíthetlen
nyugalommal folytatjuk menetünket a kitűzött czél felé.»</p>
<p>Ez annyit tett magyarúl, hogy a díszmenet térjen ki a katonaság
elől a közbeeső sikátoron keresztűl.</p>
<p>Az ifjú Harter kezében volt a koszorúzott zászló.</p>
<p> Hová, kérem? kiálta ő legelébb apja bölcs szavaira. Oda be a
közlébe? ezzel a zászlóval együtt?</p>
<p>Azzal hátrafordúlt a hölgyek felé, s magasra tartva a zászlót,
elkiáltá magát quadrille-előtánczos hangon és műkifejezéssel:</p>
<p>«Mesdames, en avant! Promenade!»</p>
<p>S mielőtt valaki megakadályozhatta volna, eléje robogott az
utána tóduló menyecskék, delnők és kisasszonyok által kísérve a
vének és ifjak seregének, s vitte őket neki bolond fővel egyenesen
a szemközt jövő katonaságnak. Csak úgy hüledezett bele minden
ember; de ment vele. A katonaság pedig hangos trombita-recsegéssel
jött rájuk szemközt egész az említett sikátorig. Ott a mint a két
menet összetalálkozott, a lovasság kapitánya jelt adott vitézeinek,
s azok egy rögtöni kanyarulattal betértek a sikátorba az éneklő
csapat elől, szabadon hagyva előttük az utczát. A főtiszt még
üdvözölte is egy kardhajlítással az elől vitt zászlót. Kapott is
érte egy harsogó éljent. <span class="pagenum"><a name="Page_54"
id="Page_54">-54-</a></span></p>
<p>E merész vállalat egyszerre száz perczenttel emelte Elemér
hitelét férfiak és asszonyok előtt. Pedig tiszta hóbort volt tőle,
tessék elhinni.</p>
<p>Hanem már erre a napra nem maradhattak el a következményei.</p>
<p>Miután a fatális szivgörcs a kitünő ifjú szónokot, Bélteky
Ferit, elmaradásra kényszeríté, a fiatalság ráesett Elemérre, hogy
a honvédek sírjánál ő mondjon valami szónoklatot.</p>
<p>Hiába szabadkozott, hogy ő nem tud hozzá, neki semmi talentuma
ahhoz; nem hagytak neki békét. Kezében volt a zászló, oda tolták a
magas halom mellé, kényszeríték a zászlót letűzni a sírhalom
fejfájához, felemelték vállaikra, s menekülhetlen állapot volt, e
helyzetben valamit mondani kellett a cselekvény mellé.</p>
<p>Isten neki! tehát «halljuk!»</p>
<p>Halljuk a nap hősének a fiát, Elemért.</p>
<p>Elemér tehát mondott valamit.</p>
<p> Ti derék honvédek. A kiket én nem ismertem soha. A kiknek volt
hazátok, a míg éltetek, s hogy meghaltatok, megint van hazátok, és
így különb emberek vagytok, mint mink. Eljöttünk hozzátok
megmondani, hogy még nincs itt a feltámadás napja. Alhattok
békével. Addig is elhoztuk nektek ezt a zászlót, mely nektek egy
életbe került; nekünk pedig került hét forint huszonöt krajczárba,
nyelestől. S most nem tudjuk hova tenni!»</p>
<p>No képzelhetni, hogy lehordták ez ostoba beszédért Elemér úrfit
ifjak, vének, utoljára még az asszonyok is legjobban a kis
mama.</p>
<p> Maga egy éretlen kópé! szidalmazá őt a delnő, midőn hazafelé
kísérte Elemér. Így kellett beszélni egy ily ünnepélyes alkalommal?
Ilyen ostobaságokat kellett mondania?</p>
<p> Jól van, jól, no! Kezdj el már megint velem veszekedni, mint
odahaza! felelt neki vissza Elemér.</p>
<p> Igen? szólt a hölgy szemrehányó tekintettel. <span class=
"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> Sokat
veszekedett magával a kis mama úgy-e, míg fia volt?</p>
<p> Beszéddel nem; de ezzel a tekintettel! Úgy tudsz az emberre
nézni, mint az anakonda. Nem csoda, ha szegény papának a haja
megőszült ettől a tekintetedtől. Pardon! Hisz én nem mondtam,
hogy a papának a haja szürke.</p>
<p> Menjen, haragszom önre! ön előtt semmi sem szent.</p>
<p>Azzal a szép hölgy kocsijába engedte magát segíttetni Elemér
által, s nem hívta meg, hogy üljön mellé.</p>
<p>Olyan nagy volt a haragja!</p>
<h2>EGY NAGY FÉRFIÚ PONGYOLÁBAN.</h2>
<p>Az utolsó lelkesítő toaszt is elhangzott azon a búcsúlakomán,
melyet a zárgyűlés után Harter Nándor a lelépett megyei tisztikar
és feloszlatott megyei bizottmány tiszteletére adott. Azután
mindenki hazament, a teljesített kötelesség jótékony érzetével
keblében.</p>
<p>A főispánnál nem maradt hátra senki; minden ember tudta jól,
hogy annak most sok dolga van: a lemondásról szóló hivatalos
jelentését kell megirnia, s az kemény dolog lesz. Azonkívül arra is
időt kell neki engedni, hogy a ma tíz órakor ablaka alatt tartandó
fáklyás-zene alkalmával magvas válasz-szónoklatra gondolatait
rendezhesse.</p>
<p>A vendégek a viszontlátás reményének kifejezése mellett
távoztak, az ünnepelt honfi pedig sietett fáradságos napját újabb
fáradsággal bevégezni dolgozó-szobájában.</p>
<p>A dolgozó-szoba is megérdemli a leírást, mert lakójának
lelkületére élénk világot vetend. Körűl a falon a nemzeti történet
gyásznapjaiból vett képek. Itt egy lefejezett hős, kit a királyi
eskű daczára végeztek ki, letakarva fehér szemfedővel, lábainál a
megőrült ara; amott egy <span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
"Page_56">-56-</a></span> vérboszút tervelő apa, mellette a tört
szívű leány, kit egy királyi herczeg gyalázott meg; más rámában egy
gyermekeitől búcsúzó fejedelemnő, kit megfosztanak fejedelmi és
anyai czímétől, osztrák zsoldosok és vörös hajú jezsuiták; ismét
másik fekete keretben két halálra készülő magyar főur, ki
börtönében utoljára szorít egymással kezet. Emitt egy gyászruhás
királyleány, ki atyja sírjánál keres ótalmat a bitorló idegen
ellen. Azután tizenhárom arczkép egy sorban, gyászfátyolos babérral
koszorúzva. Majd meg egy véres csatakép, a legsötétebb történelmi
háttérrel. Aztán ismét nevezetes férfiak arczképei. Itt egy magyar
miniszter, ki tavaly főbe lőtte magát. Ott egy magyar ellenzéki
vezér, ki nem rég lőtte magát agyon. Amott ismét egy büszke homlok;
az is magyar miniszter: azt főbelőtték. Azután egy nagynevű magyar
költő: ezt nem tudni, hol lőtték agyon?</p>
<p>Alig van nemzeti képzőművészet, a lengyelt kivéve, mely annyi
rémalakkal, gyászjelenettel népesítette volna be a lakházak falait,
mint a magyar. Ez is egy darab korrajz. Egész kultusz az már, a
nemzeti martyrologiának kultusza.</p>
<p>Minő kedélyben lehet az, ki ily jelvényekkel veszi magát
körűl?</p>
<p>De még nem csak a képek azok. E nehéz gondolatokról beszélnek a
könyvtár ódon kötetei, titkos, rejtegetett könyvek, a hajdan és az
új kor szomorú revelatiói, a falon függő kardok, buzogányok, az
asztalokon papirnyomtatóul heverő emlékezetes kövek, a szögletbe
támasztott pálcza, valamelyik politikai celebritásnak várfogságban
készített faragványával bunkóján, egész az óralánczról lefüggő
aranyba foglalt rézpénzig, melynek zöldrozsdás alapjából e szó
tűnik elő: «Libertas».</p>
<p>E szoba lakója nem vetheti olyan helyre szemét, a hol meg ne
szólítsa egy nagy, elnyomott panasz.</p>
<p>Harter Nándor leült iróasztalához, kivette fiókjából
irótárczáját, felnyitotta annak mesterséges zárát, s egy tiszta
lapot kivéve belőle, irt nagy figyelemmel. <span class=
"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p>
<p>Semmi kétség, hogy ahhoz a tárgyhoz, a miről most van az irás
rendje, nagy figyelem szükséges.</p>
<p>Nyolczat ütöttek az órák, a midőn készen lett az irással; akkor
csengetett hajdújának.</p>
<p> Eredj, hívd át a titkár urat; mondjad, hogy készen vagyok a
jelentésemmel s le akarom tisztáztatni.</p>
<p>A hajdú elment, s egy percz múlva bejött a titkár.</p>
<p>Mintegy harmincz éves férfi lehetett. Iskolázott finomságú alak.
Meglátszott rajta, hogy előkelő társaságokban forgolódáshoz van
szokva. Arczvonásai szépek volnának, ha mindegyiknek valami éles
kifejezése nem volna. Például szájának igen szép metszése volna, ha
oly erősen össze nem tartaná, mintha nem hinné elégnek, hogy
nyelvét kötve tartsa, még a fogak és ajkak kettős kapuját is be
kell zárni előtte, sőt még a szép fekete bajuszt is félig lehajtani
rá. A hajlott orr merész vágyakat és erős akaratot fejez ki, a
ráncztalan homlok a fölfelé simított hajjal hideg számítást; s az
összevont szemöldök alól villogó szemek szépek lehetnek, mikor
könnyelmű asszonyok szemébe mosolyognak, de a férfi begombolkozik
előttük, mert a művészi kulcsot látja bennük, mely gondolatainak
nyitját keresgeti.</p>
<p> Méltóztatott hivatni? szólt főnökéhez.</p>
<p> Becsukta ön maga mögött az ajtókat?</p>
<p> Mind a kettőt.</p>
<p> Azért kérettem önt, hogy készen van-e a jelentésemmel?</p>
<p> Itt van nálam. Méltóztassék átnézni.</p>
<p> Fölösleges volna. Ön remekűl tudja az ilyesmit föltenni, s
ismeri nézeteimet. Kérem, majd maradjon itt szobámban s tisztázza
le. Az ív papirt előre aláirtam már.</p>
<p> De talán mégis jó volna elolvasni, hát ha valamit kifeledtem
belőle?</p>
<p> Nem érek rá. Még sok elintézni valóm van. Így is elkéstem. Már
nyolcz óra múlt, s tíz percz alatt útban kell lennem. <span class=
"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p>
<p> El tetszik utazni?</p>
<p> Jószágomra megyek. Még az éjjel meg kell érkeznem. Most kapom
a tudósítást a tiszttartomtól, hogy az adóbehajtó megüzente
holnapra a sarczolást. Holnap tizenhat lovast küld a jószágomra; ha
holnaputánig nem fizetek, harminczkettőt, azután hatvannégyet. Én
be akarom várni, míg az egész szakaszt oda küldi, s ezért magamnak
otthon kell lennem, nehogy valami baj támadjon belőle. Az embereim
hevesvérüek. Azért önt kell kérnem, hogy végezze a szükséges
teendőket itthon. Itt a pecsétnyomóm; a jelentésemet küldje meg a
cancellárnak. Négy nap múlva itthon leszek.</p>
<p> S ha az alatt megérkeznék a kormánybiztos?</p>
<p> Ön át fogja neki adni az irományokat. Itt vannak kulcsaim. Az
irattár kulcsait ismeri ön közöttük.</p>
<p> S minek nekem a többi kulcsok?</p>
<p> Ezek iróasztalom és többi szekrényeim kulcsai. Tartsa őket
magánál. Nem tudja az ember, hogy a mostani felfordúlt világban mi
történhetik. Eszébe juthat a sok ember közül valakinek, a ki most
össze-vissza parancsolni fog, hogy házmotozást tartson szállásomon.
Arra az esetre jó, ha kéznél vannak a kulcsok. Az iróasztalomban
vannak magánlevelezéseim s okirataim, azokat kérem, nézze át, s ha
valamit vesz közöttük észre, a minek nem volna jó akárki kezébe
jutni, önre bízom, hogy semmisítse meg. Ezekben a szekrényekben
állnak mindenféle czélokra beküldött pénzek: honvéd-egyletekre,
síremlékekre, akadémiára, ünnepélyekre s magam sem tudom, mi
mindenféle alkalmakra kezem alá bízott pénzek. Azt sem tudom
mennyi. Ön legyen szives azokat számba venni, s majd alkalmilag
nekem egy kimutatást adni róluk. Saját pénzeim is vannak közöttük,
azokat válogassa ki és különítse el. Nem tudom, mennyi lehet.
Azután engemet mindennap tudósítson futár által az idebenn
történendők felől. Most pedig adjon parancsot, hogy fogassanak be
rögtön. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
"Page_59">-59-</a></span></p>
<p> Hát a fáklyás-zenét nem tetszik bevárni?</p>
<p> Micsoda fáklyás-zenét? Nem tudok semmiről. Nekem nem mondta
senki.</p>
<p>A titkár rajta kapta magát, hogy most valamit kiszalasztott a
száján, a mit nem kellett volna; s aztán azzal büntette meg a rosz,
engedetlen nyelvet, hogy még szorosabban húzta össze ajkai závárát,
sőt bajuszát is oda fogta ajkai közé. Pedig az engedetlen nyelv úgy
szerette volna kifecsegni, hogy hiszen minden ember beszél róla,
készűl hozzá, a fáklyákat rég meghozatták, az egész város talpon
van; a ki semmit nem hallott volna is róla, tudhatja gyakorlatból,
hogy egy ilyen napnak ilyen estével kell végződni. Hanem a
kegyetlen őriző ajkak egy perczre sem nyitották fel a börtönt, hogy
a rabgondolat kiszabadulhatott volna rajtuk.</p>
<p>A titkár átvette a kulcsokat.</p>
<p> Csak az irótárczám kulcsát tartom magamnál, szólt Harter, egy
kis Wertheim-kulcsot leakasztva a közös lánczról, s bezárva vele
irótárczáját. Ezt a tárczát is itt hagyom, mert magamnál még tán
roszabb helyen volna. Egyébiránt nincs benne semmi féltőm; csupán
magánügyeim és élményeim naplóját tartalmazza. Ezt ugyan semmi
idegen kulcscsal fel nem lehet nyitni, de ha mégis valaki
hivatalosan meg akarna ismerkedni tartalmával, s nem várhatná be,
míg előkerülök, mondja ön neki, hogy vágja föl a bőrtáblát, úgy
hozzá juthat.</p>
<p> Majd elteszem magamnál, hogy senki se jusson hozzá.</p>
<p> Igen jó lesz, édes Emil. Én egészen önre bízom magamat. Most
adjon parancsot, hogy a hintómat járassák elő.</p>
<p>A titkár átvette a kulcsokat és a levéltáskát. Öt percz mólva
visszatért, jelentve, hogy minden készen van az indulásra.</p>
<p>Harter megszorította a kezét, s arra kérte, hogy maradjon az ő
dolgozó szobájában, s ott irja le a jelentést. <span class=
"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p>
<p>Mikor elindult Harter, a hajdúját nem ültette fel a bakra, azt
otthon hagyta.</p>
<p>A titkár az ablakból nézte a tovagördülő hintót. Fürkésző
tekintete még azután is kisérte azt, midőn már a sötétség eltakart
hintót és utczát szemei elől.</p>
<p>Vajjon mire való volt ez a siettetett elutazás a megérdemlett
ovatió elől?</p>
<p>Néhány percz múlva megfelelt rá a sötét utcza.</p>
<p>A főtér felől halkan léptetve vonúlt végig egy tizenkét lovagból
álló őrjárat, kivont kardokkal; öt percz múlva ugyanaz megint
vissza a főispán ablakai alatt.</p>
<p>Ahán!</p>
<p>Most világlott a titkár agyában.</p>
<p>Visszalépett az ablakból, s a mint szemben találta magát a
rámákban levő hazafi-képekkel, elkezdett hangtalanul nevetni.</p>
<p>Nem tudom, szereti-e valaki az olyan embereket, a kik magukban
tudnak nevetni? És hang nélkül, nehogy elárulják, hogy
nevettek.</p>
<p>Az arczképek is látják és tán haragusznak is érte, de nem
mondják senkinek.</p>
<p>E kedélyes társalgást félbeszakítja valakinek a jövetele.</p>
<p>Elemér úrfi az. Most ébred fel. A lakoma alatti toasztozás
következménye az volt, hogy le kellett feküdnie, s még most sem
igen tudja, hogy reggel van-e, vagy este.</p>
<p> Ki ment most el innen hintón, Angyaldy ur? kérdi álmosan a
titkártól.</p>
<p> Ön!</p>
<p> Én?</p>
<p> Igen! Ön elutazott falura.</p>
<p> Igaz! Ittam annyit, hogy most azt is el lehet velem hitetni,
hogy nem vagyok itt. Hát az öreg hol van?</p>
<p> Az itt van a szobában.</p>
<p> Hol?</p>
<p> Ott ül az iróasztalnál. Nem látja, hogy a jelentését irja?
<span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
"Page_61">-61-</a></span></p>
<p> Nem vagyok ma tréfáló kedvemben, Angyaldy úr.</p>
<p> Én pedig soha sem vagyok. Azért most egész komolyan mondom
önnek, hogy a méltóságos úr idehaza van, ön pedig elutazott falura.
Azért tessék visszamenni a szobájába és addig ki nem menni az
utczára, míg ez az utazó hintó megint vissza nem jön.</p>
<p> Az apám parancsolta ezt?</p>
<p> Ön tudja, hogy rászolgált a házi árestomra.</p>
<p> És ha nekem kedvem volna a törvénytelen itélet ellen
tiltakozni? most épen olyan nap van.</p>
<p> Figyelmeztetem önt, hogy abban az esetben koczkáztatná ön a
havi díját.</p>
<p> Vigye az ördög a havi díjat! ha nem adják, megélek hitelre. S
ha azt nem kapok, leszek lump; eladom kabátom, órám, csizmám, de
zsarnokságot nem tűrök.</p>
<p> Csak tartsunk rendet, kérem; protestálni szabad, de tűrni
kényszerüség. Ön sokat vesztett kártyán, s azt becsületbeli
adósságnak hívják.</p>
<p> Hát jól van, ha ki nem fizetem, kidobnak, de nem csuknak
be.</p>
<p> Csendesen beszéljen. Hallja, már jönnek.</p>
<p> Ki jön?</p>
<p> Azt mindjárt meg fogja ön tudni, csak maradjon kérem addig
veszteg. Nem hallja ön Bélteky Feri hangját odakünn?</p>
<p>Ez olyan hang volt, mely Elemért csakugyan a szobában maradni
kényszeríté. A mai fiasco után nem akart vele találkozni.</p>
<p>Az ifjú Bélteky két más ifjú társával jött küldöttségképen.</p>
<p> Jó estét, Angyaldy barátom! üdvözlé a kilépő titkárt, ki az
elfogadó teremig eléjök jött. Itthon van a méltóságos úr?</p>
<p> Igen! felelt a titkár. Jelentését készíti.</p>
<p> Nekünk azt mondta valaki, hogy a hintóját látta távozni.
<span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
"Page_62">-62-</a></span></p>
<p> Elemér ment el rajta. Láthatjátok, hogy a hajdúja is itt
van.</p>
<p> Attól ugyan hiába kérdez valaki ilyesmit, mert az mindenre azt
feleli, hogy ő nem látott semmit. Már megijedtünk, hogy ő
méltósága nem akarja, hogy létrejöjjön a mai fényes tisztelgés.</p>
<p> Óh dehogy, hát miért ne akarná?</p>
<p>Bélteky egy kissé huzódozott; de végre is napirenden volt, hogy
a tárgyhoz szóljon.</p>
<p> No talán azért, mivelhogy a katonai parancsnok tudatta a
városi hatósággal, hogy többé semmi zajos tüntetést nem fog
megtűrhetni.</p>
<p> No, ez persze fontos körülmény. Be fogom jelenteni ő
méltóságának s mindjárt itt leszek válaszával.</p>
<p>A titkár visszament a dolgozó-szobába, gondosan betéve maga után
a kettős ajtót, melyeknek egyikét kijövet nyitva hagyta.</p>
<p>Nehány percz múlva ismét visszajött, a belső ajtót újra nyitva
hagyva.</p>
<p> Ő méltósága üdvözletét küldi általam önöknek. Rövid válasza
ez: a történendőket szilárd férfiak rendíthetetlen szívvel szokták
bevárni. A hol önök keresni fogják őt, ott mindenkor helyén fogják
találni. Jőjjön, a minek jönni kell.</p>
<p>A küldöttek egymás szeme közé néztek, aztán kiki a saját szájába
harapva, fanyar ajánlkozások mellett eltávoztak.</p>
<p>Angyaldy úr visszatért a dolgozó-szobába.</p>
<p> Meg kell önt csókolnom! kiálta eléje Elemér, nyakába borúlva.
Ön remek egy ember. A papa elillan a fáklyás-zene elől, attól
félve, hogy kraváll lesz a katonasággal. Bélteky barátom megsejt
valamit, s iparkodik a papánál találni meg az ürügyet, a miért a
tüntetés elmarad; ön pedig szépen visszaadja a kezébe a körmünkre
égett taplót; most aztán neki kell a szívgörcseihez folyamodni, s
lebeszélni a mindenre kész közönséget, józan, értelmes <span class=
"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> szavakkal.
Ön kedves ember! Ezért itthon maradok három napig és járkálni sem
fogok a szobámban, hogy ne hallják. Megyek lefeküdni. Nem kell itt
csendes jóéjszakát kívánni. Meglesz.</p>
<p> Én pedig hálából kifizettetem az öreg úrral önnek
kártyaadósságait, úgy, hogy az öreg úr maga sem fogja tudni.</p>
<p>Elemér nevetve távozott szobájába. A titkár a dolgozószobában
maradt.</p>
<p>Minden ajtót bezárt, hogy többé ne háborgassák.</p>
<p>Mikor aztán egyedül volt, minden meglepetés ellen biztosítva,
akkor elővett a zsebében levő kulcsok közül egyet.</p>
<p>Valóban nagy kísértés az a bizalom, a mivel őt Harter úr
elhalmozá.</p>
<p>Rábízta, hogy a legtitkosabb leveleinek halmazát nézze át; a
mikben terhelő politikai nyilvánításokat talál, azokat égesse el;
aztán, hogy ismeretlen mennyiségű összegeket, mikért alig fogják őt
valaha azon összegek bizományosai számadásra vonhatni, szedjen
rendbe. Saját fiához nem lehetne valakinek nagyobb bizodalma.</p>
<p>S ha azon arczon belül egy áruló lakik, mily végtelen tér van
neki nyitva, egy nevezetes ember megrontására.</p>
<p>Pedig ez az ember a legocsmányabb áruló.</p>
<p>Óh! ne féltse tőle pénzét, ne féltse tőle levelezéseit Harter
Nándor.</p>
<p>Ez ember nem kutat az után, hogy ő milyen szinész az élet
szinpadán, hanem, hogy milyen szinész szívének legmélyebb
rejtekében.</p>
<p>Nyugton lehet tőle erszénye, s hiuságának külső
lepkeszárny-pora.</p>
<p>Az összegeket, mik olvasatlanul rábizattak, ez ember a legutolsó
fillérig csonkítatlanul fogja beszámolni főnökének.
Honvéd-egyletek, emlék-emelő társulatok, névtelen czélok, mik
nyilvános számadást nem követelhetnek, ott fogják találni
összerakott filléreiket ugyanazokban a pénznemekben, <span class=
"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> a mikben
morzsánkint egybehordták, numismatikai gyűjtemény az, papirosból.
Semmi el nem fog belőle veszni.</p>
<p>A felől is nyugodt lehet Harter Nándor és a kik titkait ő rá
bízták, hogy arról, a mit valaha papirra tettek, áruló ajk soha
beszélni nem fog. Angyaldy előtt mind tréfa ez, és muló szeszély
játéka. Ő mélyebb vizet keres.</p>
<p>Nem válogatja a kulcsok közül, a mik rábízva vannak, azt, mely a
titkos levéltárhoz, vagy a pénztárhoz vezet. Ezek ráérnek. Hanem
előkeresi rejtekéből azt, mely nincs rá bízva: az irótárcza
kulcsát.</p>
<p>Az irótárczának mesterséges zára van; mikor Harter Nándor
egyszer künn felejtette falun a kulcsát, a város minden lakatosa
sem birta azt felnyitni; maga a zár készítője sem férne hozzá a
megfelelő kulcs nélkül. Ezért nagyon biztos lehet a tárcza
tulajdonosa minden hivatlan betörés ellen.</p>
<p>Hanem egyet nem tud tárczája titkai közül: azt, hogy mikor a
bécsi iparos azt titkárja kezébe adta, két kulcsot adott át hozzá.
Az egyik tartaléknak való azon esetre, ha a másik veszendőbe
találna menni.</p>
<p>Ezt a második kulcsot megtartá magának a titkár.</p>
<p>S miután főnőkének az a szokása volt, hogy napi élményei közül a
legnevezetesebbeket, lelke benyomásaival együtt fel szokta rendesen
jegyezni: a titkár ez egyszerű módszer által úgy olvasott főnöke
lelkében, mint a hogy a Dzirdzon méhkasok üvegfalán át olvasnak a
kaptár lakosainak titkos műveletében.</p>
<p>Tehát Angyaldy úr, midőn egyedűl maradt a zárt ajtók mögött,
elővevé Harter Nándor irótárczáját, s a hozzávaló második kulcscsal
felnyitotta annak rejtélyes zárát, s tovább olvasott főnöke
lelkében.</p>
<p>A felnyított tárcza Harter Nándor naplóját rejté magában.</p>
<p>Angyaldy jól ismerte már a járást. Eddig minden lap <span class=
"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> ismeretes
volt már előtte, csak a legutolsóra lehetett kíváncsi.</p>
<hr class="tb" />
<p>«Ma ismét egy nehéz nap múlt el rólam.»</p>
<p>Úgy hiszem, hogy szerencsésen múlt el.</p>
<p>Sokan azt hiszik, hogy ez olyan könnyű helyzet.</p>
<p>Az acrobata hercules hozzá van szokva, hogy felvegyen a vállára
két embert, azok megint négy embert, meg legfölül egy pár
gyermeket; az acrobata mosolyogva sétál fel s alá az
emberpyramiddal; de én tudom, hogy ő minden nap azzal a gondolattal
kezd mutatványához: meglehet, hogy ma megszakadok a játékban!
meglehet, hogy ma rám zuhannak a vállamon állók s vagy magamat,
vagy magukat ütik agyon.</p>
<p>Ez az én sorsom is, a ki egy egész emberpyramidot hordtam a
vállamon.</p>
<p>Milyen könnyebbülten érzem magamat, hogy azt letehettem
valahára.</p>
<p>Ugy hiszem, nem egyhamar fogok ez erőművészeti mutatványnyal
fellépni, s a kik leszállhattak vállaimról szintén gratulálhatnak
magukban, hogy ismét az édes földet érzik lábaik alatt.</p>
<p>A provisorium inaugurálva van, s bennünket nyugalomba
helyez.</p>
<p>Meg van oldva a gordiusi csomó.</p>
<p>Azt hiszem, a legvitézebb tábornok is jobb szeret a karszékben
ülni, mint lóháton.</p>
<p>Nincs roszabb kedélyállapot, mint midőn a helyzet, melybe
jutottunk, annak kényszerít bennünket lenni, a mik nem vagyunk.</p>
<p>Mikor ütközetben voltam, minden ágyúlövés borzalommal töltött
el: de azt bevallani, hogy félek, lehetetlen volt; nem volt
bátorságom. Megjártam a vérpad lépcsőit és a börtönt; mindenüvé az
vitt, hogy soha sem volt bátorságom a hátam mögött jövőknek azt
mondani: no már én tovább nem megyek. Most megint azt az utat
láttam <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
"Page_66">-66-</a></span> magam előtt, melyet már egyszer így
végigfutottam; láttam, hogy megint lépésről-lépésre elvisz magával
az az ember-pyramid, a kit vállamon tartok, az ágyúkhoz, a
vérpadhoz, a börtönhöz és nekem megint nem lesz bátorságom azt
mondani: én már tovább nem megyek; bevallom, hogy le kell
roskadnom, s azután nevessen rajtam, a kinek tetszik.</p>
<p>A véletlen segítségemre jött.</p>
<p>Az erőszak elállta utamat.</p>
<p>Soha jobbkor!</p>
<p>Most úgy végeztem, mint egy hős! egy levele sem hiányzik
babéraimnak.</p>
<p>A mai nap remeklésem napja volt.</p>
<p>Úgy álltam a nép között, mint egy bálvány. Az arczoknak világot
kölcsönöztem, mint a nap.</p>
<p>Merész voltam és elhatározott, daczoltam magával a
hatalommal.</p>
<p>A vértes kapitány különben jó ismerősöm, s tegnapelőttről
tudósított, hogy csak délután fog megérkezhetni csapatjával; addig
mindent elvégezhetek.</p>
<p>Szavát tartotta.</p>
<p>A szeles fiatalság nélkül a legszebb rendben mehetett volna
végbe az egész ünnepélyes tény; így majd elrontottak mindent.</p>
<p>Mikor a vérteseket láttam szemközt jönni az utczán, szinte
kiestem szerepemből.</p>
<p>Fiam, az a haszontalan semmirekellő, kétszer is megszégyenített.
Először a vakmerőségével, másodszor a cinikus otrombaságával.</p>
<p>Pedig a közönség úgy figyeli meg a nevezetes emberek fiainak
magaviseletét, mint annak tejmérlegét, hogy mint gondolkoznak az
apák, mikor otthon magukra vannak?</p>
<p>Ha a fiú léha, azt mondják: ebbe a tejbe szappanlevet kevert a
gazda.</p>
<p>És még hozzá ő előtte szégyenített meg.</p>
<p>A ki előtt mindig fényes, mindig délczeg akarok maradni;
<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
"Page_67">-67-</a></span> a kire gondolok, mikor a rivalgó nép
előtt állok, és sorompóba hívom az erőszakot; a kiért hirhedett
akarok lenni, hogy nevemet el ne feledhesse, hogy bánkódva
gondoljon rám, és sóhajtson vissza hozzám.</p>
<p>De milyen csodálatos is most nekem ez a nő.</p>
<p>Két évig éltünk együtt, és akkor elváltunk engesztelhetlen
gyülölség miatt.</p>
<p>Még vallást is változtattunk, csak hogy egymástól
menekülhessünk.</p>
<p>És a mint elváltam tőle, őrjöngök utána!</p>
<p>De hát csoda-e az?</p>
<p>Hisz ez egy egészen más asszony, mint a kit én birtam.</p>
<p>Két év alatt egyszer sem láttam őt nevetni.</p>
<p>És óh milyen szépen tud e nő kaczagni. Csak most hallom nevetni,
mikor már a másé.</p>
<p>Hisz akkor, mikor az enyém volt, még szép sem volt.</p>
<p>És most mily észvesztő, mily varázsló alak.</p>
<p>Hisz én ezeket a szemeket nem láttam soha.</p>
<p>Míg az enyém volt, írtóztam, ha arra kellett gondolnom, hogy
abba a házba kell mennem, hol egy födél alatt lakom vele: és most a
gyönyör ellepi szivemet, ha azt hallom, hogy ő is abba a városba
érkezett, a hol én vagyok; s ha egy helyen találkozunk, a honnan
csak távolról is megláthat, ifjúvá születni érzem magamat, kinek
oldalomnál léte életunottá tett; a minap egy eltépett keztyüjét
aranyokkal váltottam magamhoz attól, a ki a földről felvette, s míg
enyém volt a kéz és minden, borzadtam érintésétől.</p>
<p>De hisz ez asszony egészen más, mint a ki volt. Vidám, kedélyes,
ragyogó; csupa szív, csupa érzés. Minden szava harmonia most, és
minden pillantása igézet.</p>
<p>És minő férj mellett?</p>
<p>Nem is férfi, nem is ember, egy majom. Ha valaha egy
szolgálómat kérte volna meg, azt sem adtam volna hozzá.</p>
<p>Mondják, hogy gazdag; de én nem hiszem. Üzérkedik, s kétséges
vállalatai vannak. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
"Page_68">-68-</a></span></p>
<p>Csak számokról és üzletekről lehet vele beszélni.</p>
<p>Ha valami ördögi jellem volna, érteném. Az asszonyokra ez
hat.</p>
<p>De egy közönséges, mindennapi lény; a minőnek darabját két
fókabőrért veszik az asszonyok Lapponiában, a hol három férj tesz
egy emberszámot.</p>
<p>Mi előnye van hát neki fölöttem?</p>
<p>Fölöttem, ki most is délczeg férfi vagyok a negyvenesben;
vagyonom úrrá tesz; hírem az ország ismeri; dicsőítenek,
felmagasztalnak!</p>
<p>Elhanyagoltam én e nőt, míg az enyém volt?</p>
<p>Jó! Tehát vissza fogom őt hódítani.</p>
<p>Az a rosz fiú pedig utazni fog menni minél elébb.</p>
<p>És most sietek. Az est itt ne találjon. Népem nagyszerű
ovatióhoz készül, a miből sajnos összeütközés támadhatna a hatalom
közegeivel, a mi rám nézve nagyon kellemetlen volna.</p>
<p>Titkárom el fog helyettem intézni mindent. Ő igen hű
emberem.</p>
<p>Szerencse, hogy a jó sors magunkforma embereknek adott ilyen
alkalmatos kezeket és lábakat, kik helyettünk végzik a dolgot
csekély tiszteletdijukért.</p>
<hr class="tb" />
<p>Itt végződött a lap.</p>
<p>Az alkalmatos kezek és lábak embere nevetett; csak némán, de
kaczagásra nyilt ajkakkal. Azután bezárta az rótárczát, eltette
helyére, s azután tollat hegyezett és nekiült megirni a levelet
nem a kanczellár ő méltóságának, hanem Lemming Mária
úrhölgynek.</p>
<p>Ez volt a neve ama bizonyos asszonyságnak. <span class=
"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p>
<h2>EGY AZ APRÓ EMBEREK KÖZÜL.</h2>
<p>Három nap múlva e gyülés után már olyan csendesség volt a mi kis
városunk utczáin, hogy azt is eseménynek lehetett nevezni, ha egy
kis leány ment végig az utczán, nemzeti színű szalagos pártával a
fején.</p>
<p>Az igaz, hogy csinos kis leány. Karcsú, sugár termete alig
tizennégy éves kort árul el; nyilt, gyermeteg arcza maga is
gyermeknek vallja még, piros, egészséges arcz, tündöklő
hajnalkaszínű kék szemekkel, finom kis mosolygó szájjal, melynek
szegleteiben dévaj hamiskodás leselkedik, s tiszta derült
homlokkal, mely az ártatlanság irástalan lapját tárja elé.</p>
<p>A fiatal lánykának minden mozdulata oly könnyű, oly ruganyos,
hogy a kis város hosszú utczáján végig lépdel a nélkül, hogy
topánkája leghegyét is besározná; pedig, mint elhihetjük,
novemberben ezen utczán nagy művészet kell hozzá, hogy a sárból
kiálló köveket úgy ki tudja valaki lábhegygyel válogatni, hogy
lábtyűit ne kompromittálja. És a mellett oly szerény, oly óvatos,
hogy ruhája szegélyének legkisebb fölemelésével sem ad alkalmat a
mellette lostató fiatal kisérőnek szép lábaiból egyebet láthatni,
mint épen csak e szép lábakat.</p>
<p>A fiatal kisérő Harter Elemér, ki esernyőt tartva kaszmatol a
szép kis leány mellett, s természetesen, végig udvarol neki az
utczán, a mi kis városban szokás.</p>
<p>Az előre bocsátott pár után azonban nyomban következik a
mama.</p>
<p>Majd annak az alakját később irjuk le, mert most nagyon sokat ad
hozzá az ezergombos gyöngyösi mente, a mit akkor oly délczegen
viseltek az éltesebb asszonyok.</p>
<p> Ugyan kérem, ne tartsa fölém azt az esernyőt! szól a kis leány
kisérőjéhez; először, mert úgy sem esik most az eső, másodszor,
mert ha esnék, mind a nyakamba csorogna róla a viz. <span class=
"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p>
<p> Ezt csak azért mondja, hogy ne járjak önhöz olyan közel. No
hiszen ne busuljon, nem sokára elég messze leszek innen.</p>
<p> Tán bizony kiköltöznek falura?</p>
<p> Apám oda megy, de engem még messzebb küld. Én megyek
Angliába.</p>
<p> Tud ön angolul?</p>
<p> Tudok beefsteaket enni. Egyéb feladatom nem lesz.</p>
<p> Lássa, én tudok angolul; pedig soha se jutok el Londonba.</p>
<p> Hja, ön! Ha én annyi tudománynyal birnék, mint ön! régen
követségi attaché volnék valahol.</p>
<p> No az bizony lehetne így is!</p>
<p> Igy is? Köszönöm a bókot!</p>
<p> Hát ne jőjjön hozzám olyan közel, ha bókjaimtól fél.</p>
<p> Ki tehet arról, ha a szúnyog szeret a gyertyába repülni!</p>
<p> No, hanem az igaz, következetes eljárás önnek a papájától,
hogy miután a jövő farsangot elrontotta (tudja, el van átkozva a ki
bálba megy e szomorú esztendőben) hát legalább a tánczosokat is
kiküldi az országból.</p>
<p> Jól van, ezt meg mondom neki.</p>
<p> Bánom is én! Én még attól sem félek, a kitől önök mind félnek;
nem hogy attól félnék, a kitől még ön sem fél.</p>
<p>Elemér urfi nem tehetett róla, de bizony nevetett ezen a
szón.</p>
<p> Mit hozzak önnek, ha haza jövök Angliából?</p>
<p> Igazán akar nekem valamit hozni? Hát tudja mit? Hozzon nekem
valami tiltott könyvet.</p>
<p> Tiltott könyvet? kérdé elbámulva Elemér.</p>
<p> No igen, valami olyan könyvet, a mit nem szabad árulni, a
miben olyan igazságokat mondogatnak a nagyoknak, a mit azok nem
szeretnek meghallani.</p>
<p> Vagy úgy?</p>
<p> No igen, hiszen érti ön azt. Valami ilyen veszedelmes könyvet,
vagy valami olyan képet vagy irást, a <span class=
"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> miért az
embert, ha megkapják nála a vámnál, hát becsukják.</p>
<p> Köszönöm a megbizást! Hozok.</p>
<p> Nem nem! csak tréfáltam. Nem nekem való az. El sem olvasnám.
De ha már csakugyan akar ön nekünk valamit hozni a külföldről,
hozzon nekünk egy kis jó hírt.</p>
<p>Ezen aztán megakadt a társalgás.</p>
<p>Egy kis jó hírt a külföldről. Olyan keresett, olyan várva-várt
dolog volt ez: egy kis jó hír!</p>
<p>No, most már ez is kiment a divatból. Nem kerestetik</p>
<p> Szabad lesz nagysádtoknál búcsulátogatásomat tennem délután?
kérdé Elemér, midőn a hölgyek lakásának ajtajáig értek.</p>
<p> Nem, nem! sietett anyját megelőzni a kis leány. Semmi
szükségem sincs ma délután önre. A ma esteli tánczhoz való ruhámat
kell elkészítenem; magam vagyok a szobaleányom s nem szeretem, ha a
szobaleányom látogatásokat fogad el, mikor a ruhámat kell vasalnia.
Majd elmondhatja ön a tánczestélyen, a mit akar. Adieu!</p>
<p>Azzal beröppent az ajtóból, könyeden, mint egy zerge, a ki
szökellve jár, mert lépni még nehezére esik.</p>
<p>Elemér úrfi pedig homlokára nyomta árvalányhajas süvegét, s
előre lógó fejjel ment vissza azon az úton, a melyen idáig jött, és
gondolt magában ilyenformát:</p>
<p> Nem fogsz te kis leány arra az estélyre elmenni, a melyre
készülsz: s nem foglak én téged látni talán soha az életben.</p>
<hr class="tb" />
<p> Vizit van odabenn! súgá a cseléd a hazaérkezőknek, a mint a
konyhába léptek. (Mert kisvárosi lakásoknál szabályszerüen a
konyhán keresztül van a bejárás.)</p>
<p> Kicsoda?</p>
<p> Dánváryné.</p>
<p> Jaj! monda az asszonyság.</p>
<p>A kisasszony pedig semmit sem szólott, hanem menekült a hátulsó
szobába. <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
"Page_72">-72-</a></span></p>
<p> Itt kínozza már a ténsurat egy óra óta, monda a cseléd; az
ezóta megőszült vele.</p>
<p>Dánváryné asszonyság, ki odabenn várt az érkezőkre, azzal a
speczialis tulajdonnal birt, hogy mindent tudott, a mi a városban
történik, és a mit nem tudott, annak addig járt utána, mig meg nem
tudta.</p>
<p>Különben optikai feltünésére nézve nagy helyet foglalt el a
világban mind termetével, mind krinolinjával, s a mi helyet el nem
foglalhatott belőle, azt igyekezett kitelhető messzeségben
pézsmaszaggal eltölteni; különben a legdebreczeniebb főkötő volt a
fején.</p>
<p> Csak hogy jösz már, édes kedves! sipákolt a tisztelt delnő, a
mint Világosiné az ajtón belépett, s azzal a két asszonyság
összecsókolódott, erősen ügyelve, hogy a mindenféle rezgő tűikkel
egymás szemeit ki ne szúrják. Már legalább egy órája ülök itten,
rátok várva és lopva kedves férjednek a drága idejét; a mi ugyan
nekem csak egy percznek tetszik oly kellemes társalgásban
(megjegyzendő, hogy soha sem engedett mást szóhoz jutni), de neki,
tudom, hogy oly drága minden pillanata, oly terhes hivatalban,
kivált most, hogy az egész vármegye pere, irománya mind az ő vállán
maradt, úgyszólván most ő maga egyedül az egész vármegye. A
közgyülés azt határozta, hogy a levéltárnok helyén maradjon. Most
minden hajdúval ön rendelkezik, úgy-e bár?</p>
<p> Nem! A kormánybiztos! felelt Világosi.</p>
<p> Ah! a kormánybiztos? és szót fogadnak neki? Elismerik? Nem
dobják oda a szeme közé, ha valamit parancsol? Jaj, ha én férfi
volnék! No iszen, ha mi ránk asszonyokra volna bizva az ország
sorsa, tudom Istenem, hogy meggyülne a baja velünk a kormánynak.
De hát a férfiak, azok nagyon is szelidek. Olyan nagy heczczem
volt, de olyan nagy heczczem épen ma az én Gyurkámmal otthon: a
miatt, hogy a ma esteli bálra való meghivásra mit válaszoljunk.
Tudod, édesem, épen azért jöttem hozzátok, hogy hát ti mit szóltok
hozzá? <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
"Page_73">-73-</a></span> A kormánybiztos ma estére bált ad,
ugyanabban a megye-teremben, a honnan a megyét épen most
kikergette; a város és vármegye minden notabilitása kapott tőle
meghivókat. Hallom, hogy igen sokan visszaküldték. Férjem is
kapott, azaz hogy egész családunkra szól. No, én a fölött nagyon
sokat veszekedtem Gyurival: «Mit gondolsz, Gyuri te! hogy én ma ott
tánczoljak, a hol mult héten még a szózatot segítettem énekelni,
hogy én a kormánybiztos feleségének pukkedlizzak?» de a Gyuri, a
milyen tutyi-mutyi ember, csak azt vitatta, hogy nehéz az ilyen
nagy embernek a meghivását visszautasítani, s aztán utoljára is
azzal nem kötelezte le az ember neki testét-lelkét, ha egy csésze
fagylaltját elfogyasztotta. De hát már most mit szóltok ti ehhez:
megy, vagy nem megy az ember?</p>
<p> Mondtam már, kedves komámasszony, szólt Világosi, hogy minden
ember azt cselekszi, a mit legjobbnak lát.</p>
<p> No csak ne szóljon, kedves koma! én a Jusztikámtól akarom
megtudni, hogy mi az ő véleménye? Ebben nekünk asszonyoknak van a
leghelyesebb tapintatunk.</p>
<p> Én azt mondom neked, felelt Világosiné, hogy «ti» fogadjátok
el a meghivást és menjetek el.</p>
<p> Hiszen te nem is mondhatsz mást, igazad van. A komám még a
vármegye házánál van, neki helyben kell maradni. Nektek lehetetlen
a kormánybiztossal ujjat húzni. Aztán meg a kinek olyan szép
serdülő lánykája van, mint az én kis keresztleányom, annak bizony
minden alkalmat meg kell ragadni, hogy azt a világnak bemutathassa.
De bizony van is vele mit dicsekedni. No, nem a termetéről szólok,
mert azt az Isten adta neki, hanem azokról az ő szép tehetségeiről,
a miket csakugyan maga szorgalmával tökéletesített. Hiszen
galambom, ez egy csodagyerek! A vista elzongoráz egy egész
opera-partiturát, a legnehezebbet; mikor tánczol, minden ember csak
őtet nézi: mert ahhoz fogható bájt és kellemet már épen csak a
tündéreknél <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
"Page_74">-74-</a></span> lehet képzelni, de valósággal azoknál
sincs már több. És még lelkemadta, mikor a gymnastikába járt, még
ott is valamennyi férfi-gyerek elől elnyerte a jutalmat; azt hinné
az ember, hogy mindjárt eltörik, mikor ránéz, s úgy tudta forgatni
a legnehezebb ólombuzogányt, hogy egy férfi-suhancz sem jobban; még
azt mondják, a rapérral is tud bánni! Hát még a sok nyelvismeret!
Németül, francziául, angolul beszél. No az szép lesz, azt mondják,
hogy egy angol is lesz a mai bálban, no az csak Ilonkával fog
társaloghatni, az egész városban senki mással. Hanem titeket is
magasztalás illet érte, hogy olyan jó nevelést adtok neki. Nem
kiméltetek tőle semmi költséget; kedves komám éjt-napot egygyé
tett, hogy megkereshesse a sok tanitómesterre való költséget: az
bizony tinektek is nagy dicsőségetekre válik. Magatoktól
megzsugorgattátok, elvonulva éltetek, de most már meg is van a ti
örömötök benne. De hol van az én kedves keresztleányom? Ah
bizonyosan a ma esteli bálhoz való öltözékét készíti; mert tudja ám
az egész város… mit mondok? az egész vármegye, hogy az én kis
tündéri keresztleányom a milyen elegánsul lép ki a világ elé, azt
az elegántiát mind maga saját kezével varrja és vasalja; nem vár
szabótól, czifra mosónétól semmit. Így van jól! Úgy neveltétek,
hogy ha szegény ember veszi el, kész gazdasszonyt kap benne, ha úr
veszi el, elegáns úrnőt talál benne, a kivel ugyan felléphet a
világban. Add át neki, kedvesem, ezt az egy pár csókot. Isten
áldjon meg benneteket! Csókollak ezerszer! Pá, kedves! Jó étvágyat
kivánok. Tehát kedves komám uram, azt tanácsolja, hogy fogadjuk el
a meghivást a mai komisszáriusi bálba?</p>
<p> Én nem tanácsoltam semmit! a feleségem mondta.</p>
<p> No, alázatos szolgája, én már megyek; otthon el nem tudják
gondolni, hova maradtam, de mikor ilyen kedves társaságban olyan
hirtelen eltelik az embernek az ideje. Csókollak mindnyájatokat
százezerszer, milliomszor!</p>
<p>Végre csakugyan elment.</p>
<p>A férj és feleség, mikor egyedül maradtak, egy ideig
<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
"Page_75">-75-</a></span> némán néztek egymás szeme közé, azután
egymás karjába borultak, és sírtak.</p>
<p>Miért?</p>
<p>Azt ők jól tudták.</p>
<p>Olyan becsületes, jó arcz volt mind a kettő. Nem szépség, de jó
arcz. Az a szép gyermek csak arról tanuskodik, hogy szülői nagyon
szerették egymást.</p>
<p>Mikor letörlék könyeiket, a férj azt kérdé nejétől:</p>
<p> Tudod, miért volt ma itt ez az asszony?</p>
<p> Azért, hogy megtudja előkészületeinkből, vajjon véglegesen
lemondtál-e te megyehivatalodról?</p>
<p> És a mint lemondtam róla, az ő férje fog sietni üresen hagyott
székembe leülni.</p>
<p> Azért mondtam neki, hogy ők csak fogadják el a kormánybiztos
meghivását.</p>
<p> Most már hallgasd meg kedvesem, mit végeztem én a
kormánybiztosnál.</p>
<p>A nő leült a pamlagra, s férjét odaölelte maga mellé.</p>
<p> A kormánybiztos igen nyájasan fogadott; elmondá, hogy miért
hivatott: a mit én előre tudtam. Hogy mennyire szüksége lesz rám
mind neki, mind a közönségnek, hogy e fontos állomáson megmaradjak,
melynek tizenkét év óta minden részletét kiismertem. Mondtam neki,
hogy tizenhat év óta vagyok ott. Engem még az alkotmányos, régi
világ hivott oda, s a később jövők csak ott hagytak, mert szükségük
volt rám; az újra átaludt rövid alkotmányos nyáréjálom ismét
népszavazattal erősített meg benne, hanem most már elhagyom e
helyet és nem maradok meg rajta. Kérdezte tőlem, miért nem akarok
hivatalomban maradni most, midőn mégis magyar provisorium van,
holott hivatalt viseltem a német provisorium alatt? Azt feleltem
neki: akkor szolgáltam, mert nem kérték a nemzet beleegyezését az
erőszak rendszerébe; most azonban a ki szolgálni fog, beleegyezik
abba, a mit nemzete ellen tesz; s itt nincs aztán indifferens
helyzet. Akkor csak a magam akarata rendelkezett velem, hogy ott
legyek-e, <span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
"Page_76">-76-</a></span> vagy ne legyek? most a nemzet akarata az,
hogy távozzam, s én a nemzetnek engedelmeskedem. Erre biztatni
kezdett, hogy ne féljek semmi üldözéstől, ha az ultrák bántanának,
ő védelmezni fog, a henczegést majd rendreutasítja. Ez a szó
keserűvé tett. Azt mondtam neki, hogy hiszek oly időt
bekövetkezni, a midőn ő nem lesz azon a helyen, a hol most van, s
akkor én ismét vissza fogok térni. Azt hittem, e szóért ki fog
űzni. Ellenkezőleg. Mikor oly vakmerő gorombaságot mondtam neki,
megfogta kezemet: kért, hogy ne nehezteljek, elhalmozott
dicséretekkel; azt mondá, hogy minden ember, az összes ügyvédi kar
mellettem szól és unszolja őt, hogy helyemen maradásra birjon, mert
értelmes, szorgalmas, pontos embernek tartanak, mert nem zsarolom
az ügyfeleket; azok érdekében maradjak, a kik szeretnek és
becsülnek. Szinte megingatott. Végül azonban nyomatékúl azt is
előhozta, hogy a leköszönt főispán úr, Harter Nándor kiválóan
ajánlott neki engemet. Ez határozott. «Most már semmi esetre
sem fogok hivatalomban maradni, uram!» Jól mondtam-e?</p>
<p>Válasz helyett a nő keblére ölelé férjét és égő arczát arczához
szorítá. Miért égett az olyan nagyon?…</p>
<p> Most tehát, édes feleségem, arról van szó, hogy újra kell
kezdenünk az életet. Mondtam ugyan, de magam nem hittem, hogy egy
jobb idő fog jönni, mely a mostani áldozatokért megfizet. Nem
mondom, hogy megjutalmaz, csak azt, hogy visszahelyez abba, a mit
elvett. Én nem várok arra. Én ha elmegyek, úgy elmegyek, hogy
vissza nem jövök. Jól vagyok lakva a nagy és kicsiny urak
kegyelmével. Keresek olyan pályát, a hol nem kell könyörögnöm
senkitől, csak az egy Istentől: tőle sem mást, csak esőt és
napfényt. Megyek földmivelőnek. Itt van a Tisza mellett egy
bérbeadandó jószág, melyet a gazdasági felszereléssel együtt
kivehetünk. A mi kis megtakarított pénzünk van, az az előleges
bérletre s a szükséges beruházásokra elég. Te tudod, hogy
becsülettel megszolgált fillérekből gyűlt az <span class=
"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> össze,
lehetetlen, hogy Isten áldása ne kövesse. Mit szólsz ezekhez, édes
feleségem? Még nem kötöttem meg semmit, még nem oldottam fel
semmit. Holnapig gondolkozhatunk rajta.</p>
<p>A nő letörlé könyeit s igyekezett hangjának nyugalmat adni.</p>
<p> Minden úgy van jól, a hogy te elintézted. Én nyugodtan megyek
veled mindenüvé.</p>
<p> Rólad meg voltam győződve. De hát szegény Ilonkám? Most tárult
volna fel előtte a világ, s most egyszerre be kell azt zárnom
előtte. Vége lesz mindennek, a miben oly gondtalanul neveltettük
eddig. Következik az egyhangú pusztai élet. Rá nézve temető az, a
hová velünk jön.</p>
<p> Szegény gyermek! Ma a tánczpróbáról Harter fia kisérte haza,
mert esett az eső; a mai tánczvigalom előkészületeiről beszéltek.
Ha valamiért örülök, hogy az elmarad, úgy ez az, hogy ezzel a
fiúval nem fog találkozni többé. Most báli öltözékét készíti
szegény. Jer át hozzá velem, ha te mondod meg neki, talán nem esik
majd olyan nehezére.</p>
<p>Az apa és és anya átmentek a konyhán túli benyilóba, mely a
gyermekek szobája volt.</p>
<p>Még egy kis fiúk is volt, hat éves és süketnéma.</p>
<p>A mint benyitotta Világosiné az ajtót, Ilonkát egy széken ülve
találta, ölében kis öcscsét tartva.</p>
<p>A szegény kis néma gyermek bámész figyelemmel nézett fel nénje
arczába, mig a lányka ujjbeszéddel betűket mutogatott neki.</p>
<p> Te nem készülsz a mai bálba? kérdé tőle anyja.</p>
<p> Oh! ma úgy szeretnék nem menni sehová. Nézd, megint rájött a
szokott baja; megint mindenütt kisérteteket lát; megint fut, sír és
reszket, fényes nappal is, hát még éjjel, mikor sötét lesz? Látod,
nem nyugszik meg máskép, csak ha ölembe veszem, s aztán
ujjbeszéddel elmondom előtte a miatyánkot: mikor oda érünk, hogy
«ne vigy minket a kisértetbe!» akkor megnyugszik és mosolyogni
<span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
"Page_78">-78-</a></span> kezd; hanem nem birja megtartani fejében
az imádságot, s mikor el akarja mondani magában s aztán olyan
helyre jut, a mit elfelejtett, kétségbe van esve.</p>
<p>És azzal Ilonka elkezdé ujjbetükkel, a mi a némák beszéde,
folytatni a gyermek előtt az ima sorait; a gyermek utána csinálta
kis kezeivel az ujjbetüket, gyorsan ment az kettőjüknek, mint a
játék; s egyszer aztán a gyermek arczáról eltünt a félelmes
kifejezés, kiderült sápadt tekintete, s hálától ragyogva simult oda
testvére arczához, átölelve nyakát karjaival.</p>
<p> Szegény Laczikám! Mit fogsz csinálni az éjjel, ha rosz nénédet
nem találod magad mellett? Rosz nénéd tánczolni megy, s téged itt
hagy sirni reggelig. A te rosz nénéd.</p>
<p>És azzal testvérkéjét odaölelte kebléhez, és megcsókolgatta.
Csak úgy hullottak könyei a gyermek szőke fürteire. Pedig szép kis
fiú volt, mint egy angyal, csak hogy nem tudott olyan szépen
szólni, mint a hogy azok tudnak.</p>
<p>Az apa odalépett hozzájok. Az anya nem tudott szólni.</p>
<p> Kedves leányom! Tehát nem bánod, ha ma nem megyünk a
tánczvigalomba?</p>
<p>A tekintet, melylyel a leány atyjára nézett s annak kezét
ajkaihoz vonta, megfelelt a kérdésre. Most az apa többet is mert
mondani leányának.</p>
<p> Hát ahhoz mit szolnál, kedves leánykám, ha azt mondanám, hogy
végképen itt hagyjuk ezt a várost? Elmegyünk valamerre falura, vagy
pusztára; és ezentul falusi gazdák leszünk.</p>
<p>Ilonka ennél a szónál felugrott helyéről, megragadta atyja
kezét, összecsókolta azt, s aztán ismét feltekintett arczára,
mintha azt kérdezné, hogy nem tréfál-e?</p>
<p> Igazán falura megyünk? Valamenyien? És örökre ott maradunk?
Oh! kedves atyám, milyen jó lesz ott nekünk.</p>
<p>A szegény kis néma szerette volna megtudni, hogy nénikéje minek
örül olyan nagyon? Ilonka sietett is neki <span class=
"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> azt
megmagyarázni, de most már nem a hosszadalmas ujjbeszéddel, nem
azzal a saját gyorsirászatával a némáknak, a min azok olyan sebesen
el tudnak egymás közt társalogni. Mutogatá neki, hogy elmennek
mesze-mesze, kocsin ülve, ostorpattogással; azután oly helyre
fognak menni, a hol nagyszarvú tehenek, birkák, tyukok lesznek; a
hol etetni való kis galambok, házinyulak lesznek; a hol lesz kis
kert, a mibe virágokat fognak ültetni, gyomlálni, öntözni,
gyümölcsöt fáról leszedni; lesznek nagy szénaboglyák, a mikben
kedvükre lehet henteregni, és nagy térségek, a miken szabadon lehet
majd futkározni.</p>
<p>A kis néma mindezt megértette. Hogyan értette meg? Ez olyan
titok, a mit csak azok értenek meg, a kik ezt tanulmányozzák; s a
mint nénje a néma-beszédet folytatta, úgy derűlt fel utána
lassankint, utoljára még kaczagott is, azzal a zűrzavaros
nevetéssel, a mivel a némák szokták örömüket kifejezni. Kaczagott
és nénjét is kényszerítette vele kaczagni.</p>
<p>A férj és nő egymás kezét szorítva állt e jelenet előtt. Az
Isten mégis szeret minket.</p>
<p>Világosi mindjárt ebéd után megirta lemondását, s nem is vitte
azt személyesen, hanem csak boritékban küldte el a
kormánybiztosnak.</p>
<p>Ezzel betette háta mögött az ajtót.</p>
<p>Őt nem fogják többet a kegyelt személyek közt emlegetni.</p>
<p>Kicsiny ember volt; csekély esemény ez. Elmulása nem fog űrt
hagyni sem a társadalomban, sem a közigazgatásban. Majd elfeledik
könnyen.</p>
<p>Hanem egy család tragoediájában ez a kezdőjelenet, s ki tudja,
mi lesz még ennek a vége?</p>
<p>A nagy emberek, ha nagyot buknak is, annál nagyobb lesz a hírük
vele; az apró embereket ki veendi számba?</p>
<p>Azok jönnek és elmulnak. Erősen, vagy gyáván viselik magukat,
mindegy az; s ha valaki jó- és balsorsukat följegyezte, ha
erényeiket, ha szerencsétlenségeiket számbavette, <span class=
"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> azt
mondják rá: «poéta volt, nem kell neki hinni!»</p>
<p>Másnap a lemondott levéltárnok családja már megkezdte a
kiköltözést a bérlett pusztára. Eladta a zongorát, a czifra butort
és selyemruhát, a hogy vette valaki.</p>
<p>Harmadnap annak a kövér asszonyságnak a férje már benn ült az
elhagyott levéltárnoki hivatalban.</p>
<p>És negyednap a tisztelt közönség olyan barátságosan látogatta az
új levéltárnokot a maga ügyes-bajos dolgában, mintha mindig ott
lett volna.</p>
<p>A királyi biztosi bál is megtartatott a mondott estén. Úgy tudom
reggelig tánczoltak benne. Másnap ugyan minden ember, a ki ott
tánczolt, sietett kimagyarázni ismerőseinek a kényszerítő
körülményeket, a mik miatt kénytelen volt ott tánczolni, hanem
azért mégis csak tánczolt.</p>
<h2>AZ ÁSPIS.</h2>
<p>Hogy mi az az áspis?</p>
<p>Én bizony magam sem tudom így egyszóval megmondani. Valami
népies mythologiai személy.</p>
<p>Hanem, a ki nem rösteli ezt a fejezetet végig olvasni, az majd
megtudja velem együtt, hogy mi az az áspis?</p>
<hr class="tb" />
<p>Világosiék istenhozzádot mondtak a városnak, s kimentek a
bérlett pusztára gazdálkodni.</p>
<p>Gazdálkodni? Hisz az igen egyszerű dolog. Bizony nem szentirás
az. Minden ember érthet hozzá. Abból áll az egész mesterség, hogy
az ember engedi a füvet nőni, s mikor megérett, akkor
lekaszálja.</p>
<p>Hanem a kik azután hozzáfognak, hogy ezt az együgyü mesterséget
megpróbálják, nem kell nekik egy esztendő, hogy elismerjék, hogy ez
a világon a legnagyobb tudomány, a legbizonytalanabb tudomány, a
miből minden évben újra le kell tenni az exament. <span class=
"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p>
<p>Világosi annyival volt bölcsebb a mindennapi embereknél, hogy ő
már előre felismerte e studium nehézségeit, s hogy kellő
készültséggel kezdhessen hozzá, előre bevásárolta az illetékes
szaktudósok idevágó munkálatait; megvette a «Mezőgazdaság
Könyvé»-t, előfizetett a szaklapokra, könyvnélkül megtanulta a
gazdászati vegytant: hány százalék fehérnye képződik a televényes
agyagban? hány font szénának felel meg egy mázsa burgonya? neki
feküdt az állatgyógytannak; megolvasta a legszebb értekezéseket a
váltógazdaság felől, s hozatott magának 160 szemet adó mumia-buzát,
hat-soros árpát, vörös mályvamagot, még gyapotmagot is, a minek
akkor nagy jövendője igérkezett az amerikai polgárháború miatt.</p>
<p>Hanem az mind kárbaveszett dolog.</p>
<p>A mezei gazdaságot nem könyvből tanulják.</p>
<p>Tanítja azt a zimankós jégesőtől kezdve az utolsó földturó
ürgéig minden és mindennap, és azért mindennap meg kell fizetni a
tandíjt.</p>
<p>A legelső tudomány pedig, a mit a mezei gazda végigtanulmányoz:
a cselédség.</p>
<p>Hajh! ha az ember szolgálattevő segédkezek nélkül ellehetne,
milyen sokáig élne a világon!</p>
<p>Isteni eszme a democratia, hanem a hozzávaló anyag szerfölött
emberi.</p>
<p>Nem is beszélek arról, hogy a pusztát, meg a rajta levő
épületeket milyen karban adta át a korábbi bérlő Világosiéknak.</p>
<p>Senkinek sem mondanék vele semmi újságot, ha elkezdeném
felsorolni, hogy a kiköltözött bérlő egy falbavert szeget nem
hagyott a szobában, egy lakható szobát az egész épületben; egy ép
kályhát, egy nyitható kilincset, egy zárképes kulcsot, egy meszelt
falat még emlegetni való ritkaságképen sem. A kertben pedig sem egy
virágot, sem egy bennfeledt káposztatorzsát, sem egy levágatlan
ribiszke-bokrot. Az istállók és szántóvető műszerek inventáriumáról
elég annyit mondanom, hogy azok a földesúr <span class=
"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> által két
esztendei haszonbér-hátralékban foglaltattak le és hagyattak hátra.
Ugy hiszem, mindenki érteni fogja, hogy milyenek voltak?</p>
<p>Térjünk át egyenesen a cselédségre.</p>
<p>A puszta köröskörül egy napi járó földre volt minden piaczczal
biró várostól és minden néven nevezhető iskolától.</p>
<p>Lakosait, mint Robinzont a szigetre, úgy hajígálta ide
mindenféle zivatar, mely röstellte elnyelni a hajótörötteket.
Szemen-szedett népek voltak, a kiknek csak épen azért volt
ittenmaradásuk, mert másutt már sehol sem szivelték meg őket.</p>
<p>A számadó juhász ezelőtt egy évvel kerűlt ki a börtönből, a hová
azért csukták be, mert felgyujtotta az előbbeni gazdájának a
juhaklát; azt meg azért gyujtotta fel, mert a gazdája nagyon
firtatta, hogy hol van hát azoknak a birkáknak a bőre, a mik
állítólag mételyben elhullottak? csak hogy azt felelhesse rá, hogy
elégtek a padláson.</p>
<p>A béres-gazda nem volna rosz ember, a míg nem iszik; hanem mikor
egyszer egy pohár bort bekapott, akkor nincs az az élő teremtés, a
ki megállhasson előtte; beleköt az édes apjába is, s a ki őt úgy
meg nem veri, hogy nem tud mozdulni többet, azt bizonyosan ő veri
meg úgy, hogy nem tud mozdulni. Ez is kiülte e miatt a vármegye
börtönét számtalan izekben.</p>
<p>A kocsisnak az a nevezetes szép tulajdonsága van, hogy a mint
felnyitja a száját, azon kezdi, hogy káromkodik. Nem is tudja
megindítani a beszédet a nélkül; ez az exordium. Az aztán neki
mindegy, hogy kivel beszél: a juhászkutyával, vagy a házigazdával;
s még a mellett az az eredetiség is megvan benne, hogy a pipa soha
sem szakad ki a szájából: azzal alszik el, azzal horkol, azzal
ébred. Kétszer magára gyujtotta az istállót e miatt, jó szerencse,
hogy idején eloltották mindig.</p>
<p>Azután jön a kisbéres. Ez jó gyerek volna, csak hogy átkozott
lusta és nagy-ehető. Míg jól nem lakott, addig <span class=
"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> nem tud
dolgozni, ha pedig jóllakott, akkor nem szeret. Mihelyt a sarkában
nincsenek, mindjárt összedugja a két kezét, s ha mindig nem
hajszolja a gazda, azon veszi észre, hogy már megint alszik valami
boglya tövében. Urnak született a gazember, s aztán itt kiadja
magát parasztlegénynek. Éjszaka aztán annál jobban ébren van: de
nem tollat fosztani, hanem a konyhaszolgáló körűl kuktáskodni.
Mindig a konyhában ténfereg, a hol semmi dolga.</p>
<p>A konyhaszolgáló végre, egy piros, pozsgás, gömbölyű hajadon,
hátul egyetlen csapba font hajjal, télen-nyáron egyformán vállig
feltürt czéklavörös karokkal, jó cseléd volna különben, dolgos,
szorgalmas, csak hogy egy kanál zsírt nem lehet rábízni, hogy el ne
dugja a felét. Meglopja az embert, a míg ránéz; meglopja a
fejésnél, a köpülésnél, a mosásnál: és mindezt azért teszi, mert a
kisbéresnek olyan átkozott jó étvágya van, s a kisbéres neki olyan
igen kedves embere.</p>
<p>Hanem hát ez volna a legkisebb baj. A mit egy ember megeszik, az
még utóljára is koldussá nem teszi a gazdát; hanem a mellett
irtóztató nyelves! Ha megered nála az ékesen-szólás, olyan, mint a
gyöngytyúk; mentül jobban kergetik, annál jobban kerepel. Az ember
bámulja benne a természet tökélyét. Hogyan lehet ily folytonosságát
a válogatott műszavakból alkotott constructióknak órákig
fentartani, minden előre való gondolkodás nélkül? Oh! ezek nem
készült beszédek, nem előre kigondolt phrasisok, önkényt jön az
mind és egymásután, mint a záportól támadt zuhatag, követ, sarat és
szemetet hömpölygetve magával. Ketten-hárman ellene fordulhatnak,
kiáll mindannyinak és rekedté perli őket; kocsisné, juhászné,
béresné pocsékká válnak előtte, s az előbbeni bérlő felesége, a
szegény jámbor zsidó-asszony, tökéletesen elvesztette a hangját a
vele folytatott mindennapi duettben.</p>
<p>És azután, mindennek tetejébe, van a kocsisnak, juhásznak,
béres-gazdának még egy csoport kisebb-nagyobb <span class=
"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> gyermeke
is; a kik mind igen kedves kis apró emberek, csak hogy épen olyan
hazudozó, torkoskodó, veszekedő, ablaktörő, gyufával játszó,
káromkodó, gyümölcslopó, dologkerülő és házpusztító gazemberek,
mint az apjaik.</p>
<p>A legelső találkozásnál a konyhában, sietett magát bemutatni
Böske: ez volt az érdemes szakácsné neve. Világosiéknak
természetesen mindent magukkal kellett hozniok, a mi a
megélhetéshez szükséges, mert az előbbi bérlő még csak egy
forgácsot sem hagyott ott, a mivel tüzet gyujtsanak. Világosiné,
mint igen rendes asszonyság, ki még a városban megszokta, hogy
minden kanál zsírt számba kell venni, mert különben nem is birtak
volna, csekély jövedelmükből még félre is tenni: most is azon
kezdte, hogy a háznál talált szakácsnénak mindent darabonkint keze
alá adott s tudatta vele, hogy az ő szokása szerint mindent vagy ő
maga, vagy a kisasszony fognak kiadni az éléstárból, és hogy a
férficselédek onnan belülről fognak élelmeztetni; mindenkinek
eleget kell kapni, de mindennek el is kell tartani a kiszámított
időig.</p>
<p> Jól van, jól! felelt rá vissza Böske. Hallottam én azt már
máskor is, más asszonytól is. Mintha az olyan könnyen menne! Hogy
én minden kanál lisztért, minden pundurka tepertőért, minden
gyüszüre való eczetért szaladjak a nagyasszonyomhoz meg
kisasszonyomhoz. Tudom, hogy majd ráunnak hamarább, mint én: egy
hét sem telik bele. Nem lopom én el senkinek semmijét; egy gombostű
feje kevés, annyit sem loptam el soha életemben. Ha zsákszámra úgy
heverne a konyhában az arany, mint a krumpli, rá sem néznék. Velem
ugyan ki lehet jönni. Csak azt mondom, hogy ne bántsanak, csak azt
mondom, hogy méregbe ne hozzanak, mert ha egyszer aztán méregbe
hoznak, akkor áspis vagyok; valóságos áspis! Tudja nagyasszonyom,
kisasszonyom, mi az az áspis? No hát! Különben olyan vagyok, mint a
bárány: madarat lehet velem fogatni, mikor jó kedvem van. De ha
kivesznek a sodromból, akkor áspis vagyok! <span class=
"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p>
<p>Világosiné nem felelt rá semmit. Nagy studiuma volt már neki az
ilyenekben. Látta, hogy a cseléd szorgalmas, hasznavehető, dolgos;
hogy nyelves, azt tapasztalta, s hogy szeret a maga kezére
gazdálkodni, azt sejtette. Nem tett aztán vele semmit; csak a
legnagyobb pontossággal mindig kiadott neki idején mindent.
Böskének soha sem volt alkalma a nagyasszonyát gúnyolhatni azzal,
hogy egy délelőtt tízszer felkeltse a munkájától egy kis
bennfelejtett sóért, vajért, tejért; mindent kezébe adtak, mielőtt
kérte volna.</p>
<p>És sohasem állt vele senki szóba. Nem kérdeztek tőle soha annyit
sem, hogy jó idő van-e, rosz idő van-e odakinn? Megmondták neki,
mit csináljon, s azontul nem volt semmi discursus.</p>
<p>Hasztalan volt hozzá való kedve, nem lehetett senkibe
belekötni.</p>
<p>Böskének ez nagyon furta az oldalát. A másik asszonyával már
korán reggel elkezdhette a veszekedést, s este is úgy váltak el,
hogy hol az dugta ki a fejét az ajtón, hol ő dugta be a fejét az
ajtón, egymásnak az utolsó szót elmondani. Itt se első, se utolsó
szó nem volt soha. Asszony, férj, kisasszony úgy látszott tudni
mind a maga dolgát, hogy szavukat nem lehetett hallani.</p>
<p> Úgy segéljen, ha az a kis néma nem volna a háznál, az sem
volna, a kivel az ember egy szót beszéljen! monda Böske, mikor
néha-néha megsokallta már a nagy hallgatást.</p>
<p>A kis néma gyereket szerette nagyon: az egész délutánokat
elüldögélt a konyhaajtóban, s eljátszogatott magában egy fa-lóval,
meg egy fa-talyigával. Böske egész délután beszélt hozzá
szakadatlanul; azt hitte, hogy ez mind legjobban hallgat arra.</p>
<p>Az úrnak és a kisasszonynak kevés dolga volt még most. Ilonkát
az anyja készakarva nem eresztette a konyhába; az odabenn az
asszonyokkal együtt font, vagy varrt és foldozta a szakadozott
ruhákat. A zongorát eladták. Az úr pedig tanulmányozta gazdasági
könyveit. <span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
"Page_86">-86-</a></span></p>
<p>Ősz végén vették át a bérletet, a mezei munka szünetelt;
legfeljebb az után lehetett látni, hogy a takarmánykészlettel
gazdálkodva bánjanak, a birkának, igásmarhának gondját viseljék.
Még virágmagokat vetni is korán lett volna cserepekbe. Előttük állt
még az egész rengeteg hosszú tél.</p>
<p>Délutánonkint Ilonka összegyűjté a sok vásott cselédgyereket, s
azzal vesződött, hogy megtanítsa őket irni, olvasni.</p>
<p>Persze, az ágyúbólkilőnivalók mindjárt sárkányt csináltak az
irni való papirosból, s a kapott irónnal két orrú embereket
pingáltak végig a ház falára; s ha Ilonka szigoruan akarta őket
fogni, a szeme közé nevettek és szétszaladtak, s messziről
csufólodtak feléje; pedig almát is igért nekik, ha jól tanulnak;
jól pedig nem tanultak s ekként csak Ilonkára haragudtak, hogy
miért nem kapnak almát.</p>
<p>A mi a férfi-cselédeket illeti, azoknak legkevésbbé volt
terhükre, hogy gazda van a háznál. Ez nem tette azt, a mit a másik,
hogy mindennap megmérje öllel, hogy mennyi széna fogyott el a
kazalból, hogy a juhpadlás tetejére felmászkáljon a bőröket
megszámlálni, s minden reggel korán felkeljen azért veszekedni,
hogy az éjjel meglopták. Azért persze minden éjjel meglopták. Ezt
is csak minden éjjel meglopják; de legalább nem jár utána, s nem
rontja vele sem a maga egészségét, sem a mások füle dobját.</p>
<p>A béres lop a kocsisnénak, a kocsis lop a juhásznénak, a juhász
lop maga magának, a szakácsné meglopja valamennyit a kis-béresnek;
s a kis-béres az jó ember, az nem lop egyebet csak a napot.</p>
<p>S ezen normális állapotban telik szépen az idő és ürül a hombár,
míg egyszer megint jön az újév, aztán meg az új buza, s újra
kezdődik a jámbor gazdálkodás.</p>
<p>Hanem azért, ha úgy in thesi minden ember egészen rendes és
természetes dolognak tartja is azt, hogy lopni csak kell: mégis
concret esetekben alig tudja azt helyeselni, <span class=
"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> hogy
valaki, a ki mástól is lophat, miért lop épen ő tőle? Az ilyesmiben
aztán az emberek lelkiismeretesek szoktak lenni.</p>
<p>Mert ha a Böske a Marczi számára lelopja a kéményből a füstölt
oldalast, arra mi gondja a kocsisnak, a juhásznak, az
öreg-béresnek? de ha a Böske a kocsisnak, a juhásznak és az
öreg-béresnek feltálalt babczuspájzról lopja le ugyanazt a füstölt
oldalast, azt már keresztyén embernek nem lehet szó nélkül
eltűrni.</p>
<p>Egy ilyen babczuspájz-füstölt-oldalas elcsipése miatti per
zavarta fel egy szép adventi csütörtök-napon az uj gazdák
nyugalmát; ez prózai egy dolog ugyan regénybe való tárgynak, de
mikor a jámbor gazdák életében oly gyakoriak az ilyféle
katastrófák. Mikor délben a tálalás ideje eljött, csak jön ám mind
a három az ambitusra, és hozza a maga paszulyos tálát a két
kezében; a beltartalom érintetlen állapotban, a fakanál a közepébe
szúrva.</p>
<p> Hívják ki a nagyasszonyt!</p>
<p>Világosiné kijött az ambitusra.</p>
<p> Mi baj?</p>
<p> Itt a czuspájz! szólt a kocsis, s letevé eléje a
malomkő-asztalra a tálat, a pipa akkor is a szájából meredt
előre.</p>
<p>Hasonlóul cselekvék a béres is, fején tartva kalapját
haragosan.</p>
<p>És a juhász hasonlóképen, ki azután egyuttal a magyarázatát is
előadá e jelenetnek; odamutatván a tál közepén szégyenkedő egy
darab csontra.</p>
<p> Hát ennek a sertvésnek csak oldalbordája volt, és húsa nem
volt?</p>
<p> Hát kutyák vagyunk mink, a kiket csontokkal tractálnak, vagy
mi? tóditá ki az öreg-béres.</p>
<p>A kocsis nem szólt semmit, csak káromkodott.</p>
<p>A kérdéses maradványai egy magát a közjóért feláldozott
sertésnek valóban nagyon közel voltak ahoz az állapothoz,
<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
"Page_88">-88-</a></span> melyben hasonló őslényi gerinczeket a
muzeumba szokás relegálni.</p>
<p>Hanem hát erről a nagyasszony nem tehetett, mert ő azokat
szokott izomrost-anyag-burkolataikkal adta ki a szakácsnőnek s nem
utasította azt, hogy e csontokat a tudós doktor urak számára ily
módon praeparálja.</p>
<p>A szegény nagyvárosi delnő, ki soha életében ily hangokat nem
hallott, csak hüledezett e goromba támadásokra; ellene három durva
férficseléd egyszerre, s még a negyedik, a pofók Marczi is
odasettenkedett a folyosó oszlopa mellé, mint ingerens e szörnyű
igényperbe, melyben pedig világosan az ő javára történt a csődtömeg
elsikkasztása; de ő már csak a vigyorgó pofáját s a paszulyos tálat
merte kidugni az oszlop mellől. Ennyi mérges, roszakaratú arczczal,
ily világos igaztalansággal szemben csakugyan nem jól érezte magát
Világosiné. Jó volna ilyenkor, ha egy úr volt volna a háznál, de a
jámbor Világosi nem az. Ő jobban fél a cselédeitől, mint azok ő
tőle, s ha lármát hall az udvaron, még beljebb megy a házba, hogy
ne hallja.</p>
<p>Annyit mert rebegni a szorongatott nő, hogy hiszen ő kiadta az
ételhez való húst, a hogy illik; erről a szakácsnőnek kell valamit
tudni.</p>
<p>No iszen csak ez kellett még, hogy a zivatar tökéletes
felhőszakadássá váljék a feje fölött!</p>
<p>Böske csak leste, hogy lesz-e bátorsága aszszonyának az ő
evictiójára appellálni. A mint meghallá, hogy róla van szó,
odaugrott a tűzhelytől, megvetette a lábát a konyha küszöbben s
rágyujtott a maga tehetsége szerint. Olyan jól esett neki, hogy
egyszer valahára már széteregetheti régóta gyüjtögetett rakétáit;
hogy megmutathatja asszonyának, mi hát az az áspis?</p>
<p> Micsoda? kezdé rá csipőre tett kezekkel. Én dugtam el
valamit? Én loptam el valamit? Én ettem meg a cselédek húsát mind,
ugy-e? Nem maga ád ki az asszony mindent? Nem maga darabolja szét
egyenkint? <span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
"Page_89">-89-</a></span> Nem kijön húszszor egy délelőtt belenézni
a tűzhelyen a fazekakba? Aztán mégis a szakácsnő a tolvaj! Én
vagyok tolvaj? Én? Ne merje azt nekem mondani senki, mert mindjárt
keresztül megyek a lelkén! Keresztül megyek a…</p>
<p>De már azt nem mondhatta meg, hogy min megy még keresztül, mert
abban a perczben úgy ragadta meg hátulról valaki, hogy mint tíz
harapófogó mélyedtek bele az ujjai Böske kövér karjaiba, s úgy
röpíté keresztül az a valaki a konyha-ajtóból az ambitusra Böskét,
hogy a mint röptiben egyet fordúlt, még azután is ment-ment
hátrafelé, nem maga jószántából, s addig ment, mig a sarkaival
megakadt az esővíz-fogó szapulóteknőben, s abba azután egész
termetével végig feküdt, összecsapván feje fölött az esővíz
hullámai.</p>
<p>Az a valaki pedig nem volt más, mint a kisasszony.</p>
<p>A mint behallatszott a szobába az otromba lárma, melylyel anyját
megrohanták, hirtelen kifutott, és épen jókor érkezett, hogy
Böskének egy erőteljes kifejezését tettleg bevégezze.</p>
<p>Nem lehet ám ráismerni!</p>
<p>A szemei forogtak, arcza égett, szemöldökei össze voltak húzva,
a haja göndören repkedett feje körül, ajkai szét voltak nyitva, az
összeszorított fogsort láttatva, és a két keze pofozásra görbült
ujjakkal, mint a vadmacskánál.</p>
<p>Rettenetes szép volt.</p>
<p>A három férfi úgy megijedt erre a jelenetre, hogy mindegyikbe
belefagyott a bátorság.</p>
<p> Hát a te kalapod hol van, mikor az anyámmal beszélsz? szólt
a kisasszony a hozzá legközelebb álló öreg-béreshez. Hanem az
öreg-béresnek már nem volt ideje megmondani, hogy hol a kalapja,
mert abban a perczben ugy kirepült a kalap a fejéből, hogy a
kútkámva tetején szállt le.</p>
<p> Hát ez a pipa, mi? szólt a kisasszony a kocsisnak,
<span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
"Page_90">-90-</a></span> csak hogy már akkor az a pipa sem volt
pipa, mert a kocsis szájából kirántva, úgy csapatott a téglához,
hogy ezermilliom darabra szakadt.</p>
<p>De már ekkor a juhász nem várta, hogy rákerüljön a sor, hanem
iramodott, a merre világot látott, s ott az oszlop mellől megugró
Marczival úgy csapta össze a homlokát, hogy majd kicserélték az
orraikat.</p>
<p>Ilonka kisasszony pedig kiállva az ambitus szegélyére, ezt a
buzdító utasítást küldé utána a megfutamlott hadnak:</p>
<p> Ha én még egyszer meghallom, hogy valaki az anyámmal
gorombáskodik, fogok egy botot s úgy összetöröm a hátán, hogy
megemleget róla! Az ételét ma mindenki elvigye, holnap maga főzhet.
A kinek nem tetszik a szegődés, itt az újév: mehet!</p>
<p>Nem hallották azok azt már!</p>
<p>Hanem azalatt Böske is kikeczmelgett a szapuló-teknőből, s mint
egykor Nurredin szultán a kád vízből felmerülve, egészen új világot
látott maga körül.</p>
<p>Még beszélni is elfelejtett.</p>
<p>Ez nem az a világ, a melyet ő itt hagyott. Ez nem az a
kisasszony, a ki őt harisnyát kötni tanította vasárnaponkint; s a
mit beszélnek, az nem magyarul van.</p>
<p> Te pedig eltakarodol a háztól rögtön! kiáltá rá Ilonka. Mert
ha az anyám szeme elé mersz még egyszer lépni, kikaparom a
szemedet, kitépem a nyelvedet, összetörlek, mint ezt a darab fát.
(Az a darab fa pedig a kocsis pipaszára volt, a mi a kezében
maradt.)</p>
<p>Böske valamit akart mondani, de nem maradt rá ideje.</p>
<p> Pusztúlj előlem; egy szót se szólj! Most én vagyok az áspis.
És ezután mindig én leszek az áspis! S majd én mutatom meg neked,
hogy mi az az áspis?</p>
<p>De látta azt már Böske: azt is látta, hogy ha már a többiek
elmenekültek a csatatérről, neki sem lesz tanácsos tovább ott
maradni. A kisasszony nézegetett a czirokseprű után, a mi a
szögletbe volt támasztva. Azért csak <span class="pagenum"><a name=
"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> eloldalgott az udvarról:
félszemmel mindig hátrafelé ügyelve, hogy nem ütik-e már a búbját
azal a czirokseprüvel?</p>
<p>Bizony Marczi lovagiassága nem terjedt annyira, hogy
választottjának e nehéz harczában segítségére siessen. Az felhasalt
a kazal tetejére, onnan nézve a végkimenetelt.</p>
<p>Azután Ilonka bevonta magával édes anyját a folyosóról.</p>
<p>Világosiné zokogott. Úgy ölelte meg gyermekét. Talán öröm volt e
zokogásban? Hogy hát még is van «úr» a háznál.</p>
<p> Igen, de nincs szakácsnő!</p>
<p>Ezt az észrevételt Világosi tette, ki a szobaajtóból csendes
nézője volt e jelenetnek. A szakácsnőt még sem kellett volna végkép
elkergetni.</p>
<p> Ne félj, apám! ellátom én a konyhát magam. Nem kell nekem több
leánycseléd. Úgy sincs egyéb dolgom. Csak ti menjetek be, üljetek
le az asztalhoz; nem lesz semmi hátramaradás.</p>
<p>Azzal beerőltetve apját-anyját, maga konyhakötényt kötött,
nekiállt a rántásnak s olyan hamar elkészült az ebéddel, mintha
mindig azt tanulta volna.</p>
<p> Hiszen olyan kevés kell nekünk biztatá atyját, midőn maga
felhordta az ételeket; nem is érdemes érte szakácsnőt
tartani.</p>
<p>Ebéd után mikor kérdezték tőle, hogy hát ki fogja a szennyes
tányérokat elmosogatni: ő már régen át is esett rajta.</p>
<p>Van már «ur» is, «jó cseléd» is a háznál.</p>
<p>Csak azon aggódott még Világosi, hogy az ilyen bánásért a
cselédek boszút fognak állani; az a juhász már egy gazdáját
felgyujtotta.</p>
<p> Majd megmutatjuk nekik, hogy birunk mink velök! biztatá
atyját Ilonka.</p>
<p>Az a «mink» pedig senki sem lehetett más, mind egyedül ő maga.
<span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
"Page_92">-92-</a></span></p>
<p>De megtette, a mit igért. A mint beesteledett, vállára vette
gyöngyösi mentéjét, zsebébe dugta a kétcsövű pisztolyt s elindult
körüljárni az udvart és szérűs-kertet; a kutyáknak kenyeret adott;
a kaput becsukatta; benézett minden istállóba: el vannak-e látva
ökrök, lovak, birkák aljazóval? nem pipáznak-e a béresek a széna
között? benyitott a cselédházakba, hogy a tüzet eloltották-e a
tűzhelyeken? otthon van-e minden lélek? Reggel három órakor ismét
körűljárt; olyan csendesen ment ki, hogy apját-anyját fel nem
költé, s ha éjjel az ebek nagyon ugattak az udvaron, kiment; ha
idegen volt, a kire az ebek ugattak, kikérdezte: mi járatban van?
Néha épen egy-egy kóborló szegény legény volt az. Attól sem ijedt
meg. Leültette a folyosón, hozott neki kenyeret, szalonnát, meg
bort. Nem bántotta senki, mert látták, hogy nem fél senkitől.</p>
<p>Egyszer, jó télen, mikor a házőrző ebek nagy vonítására kiment
az udvarra, egy nagy hegyes fülü idegen kutyát látott meg az
udvaron, mely elől a házi ebek mind az ajtók mögé vonúltak.</p>
<p> Takarodol innen! kiálta rá a nagy ebre, s meghajigálta
hólapdával. Az morogva sompolygott el az udvarról, átszökve a magas
sárfalon. Csak másnap hallotta meg Ilonka a juhásztól, hogy az az
idegen kutya egy nagy farkas volt. Megtiltotta a cselédeknek, hogy
ezt szülőinek megmondják, mert különben nem eresztenék ki többet
éjjel az udvarra. Pedig hisz a farkasnak is tudnia kell azt, hogy ő
az áspis, azért szaladt el előle.</p>
<p>És hát ez nagyon jó volt mindnyájukra nézve. A cselédek az
napságtól fogva mintha kilettek volna cserélve. A lusta dologhoz
látott, a részeges vigyázott a száján bemenőre, a káromkodó a
száján kijövőre; sőt még az is megtörtént, hogy Pista kocsis
elhagyta a széna körüli dohányzást, mióta a kisasszony azt ígérte
neki, hogy ha még egyszer meglátja a boglya körül pipával dolgozni,
kilövi a szájából a pipát pisztolylyal. <span class=
"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p>
<p> Mert megteszi az, ha egyszer megígéri, mert az valóságos
áspis!</p>
<p>Azt tán mondani sem kell, hogy a ki leghamarább megtért, az
Böske volt; a katastrófa után való reggel visszafordúlt a házhoz, s
háttal lépvén be az ajtón, így kezdé:</p>
<p> Itt a hátam, Ilonka kisasszony! Üssön rá annyit, a mennyit
nekem szánt, csak el ne kergessen. Kapnék én helyet jobbat is, de
mikor én magát úgy szeretem, a hogy senkit se szeretek a világon.
Nem tudom én, miért, de már nagyon szeretem. Fogadjon vissza; soha
többet egy rosz szavamat nem hallja se maga, se a nagyasszony;
inkább ha veszekedő kedvemben leszek, majd kitöltöm a Marczin. Nem
is lopok el többet egy körömfeketényit sem; megvallom, hogy eddig
tettem; a Marcziért tettem, de nem lopok többet a zsiványnak egy
babszemet sem. No, ne haragudjék a kisasszony hát! Adja ide a
kezét; azt a szép kezét.</p>
<p>Ilonkának meglágyult a szive. Odanyujtotta kezét Böskének, s
megszorította vele annak kérges tenyerét.</p>
<p>De Böske még meg is akarta csókolni a kezét. Azt pedig Ilonka
nem engedte.</p>
<p> No, nem engedem! Nekem nem szokás kezet csókolni. Én még leány
vagyok.</p>
<p>De Böske azért is kezet akart csókolni, de Ilonka azért sem
engedte s felemelte magasra a kezeit, s Böske minden erejével sem
bírta azokat lehúzni magához.</p>
<p> Ejnye, de erős kezei vannak, kisasszony! Nem hiába fogott meg
tegnap olyan erősen. Nézze, még most is itt mind a tíz ujjának a
helye a karomon.</p>
<p>Biz az ott volt: mind a tíz ujj helye, gyönyörű kék
foltokban.</p>
<p> Jól van, Böske, visszafogadlak! szólt Ilonka. Hanem
jegyezd meg magadnak, hogy most már én vagyok az áspis. Nem te vagy
az áspis, hanem én vagyok az. Az is maradok. Hát ahoz tartsa magát
minden ember.</p>
<p>Böske azt mondta rá, hogy az is a világ rendi. <span class=
"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p>
<p>A többi cseléd is megmaradt újévkor. Az öreg béres
kinyilatkoztatá, hogy most már egészen rendben megy a gazdaság;
minden ember tudja, hogy ki mihez tartsa magát; «mert hát az kell,
hogy az ember vagy szóljon, vagy beszéljen, vagy mit
csináljon.»</p>
<p>Az az «ember» pedig Ilonka volt.</p>
<h2>AZ AZ EMBER, A KI HŰ, MINT A KUTYA.</h2>
<p>Sokszor használják ezt a szót: «kutya» emberek szidalmazására.
Pedig a kutya igen hű és igen okos állat; a nevelés fog rajta, jó
tulajdonait szereti kifejteni; saját érdekeit alá tudja rendelni
kenyéradója szeszélyének; házat őriz, ellenséget űz, vadat fürkész,
a meglőttet elhozza, nem eszi meg: ezek mind olyan tulajdonok, a
miket egy emberben is nagyon kellene becsülni.</p>
<p>Hanem már egyszer az ember olyan aristocrata, hogy nem szereti,
ha kutyának nevezik. Oroszlánnak, sasnak szereti magát neveztetni,
de azért megorrol, ha azt mondják felőle, hogy kutya.</p>
<p>Egy hű kutya.</p>
<p>Még így sem tetszik.</p>
<p>Vajjon mit gondol egy hű kutya magában, mikor azon töri a fejét,
hogy a gazdája számára valami vadat lövésre hozzon?</p>
<p>Vajjon nem így philosophál-e magában: annak a vadnak csontja is
van; a csontot a gazdám meg nem eszi, az nekem jut?</p>
<p>Én nem mondom apodictice, hogy ezt gondolja; nem akartam vele
megbántani senkit; de tegyük föl, hogy hátha ezt gondolja.</p>
<p>Angyaldy úr annyit már tudott, hogy van egy nemes vad: igazi
paradicsom-madár, a kire gazdája vadászik. Valaha az ő kalitkájából
repült ki, s most bánja, hogy <span class="pagenum"><a name=
"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> jobban gondját nem viselte.
De nagy az erdő, melyben e vadra lesni kell, s ritkán jő
lövésre.</p>
<p>Harter Nándor ott kinn duzzog a falujában, valahol a Tisza
mellett; elvált neje pedig, mióta egy üzleti férfiúhoz ment nőül,
elhagyta a kis várost, fennlakik Bécsben, s csak nagy ünnepélyek
alkalmával jár le ragyogni egykori provincialis ismerősei közé.</p>
<p>Igy ők nagyon nehezen és nagyon ritkán találkozhatnak össze.</p>
<p>Ha csak Harter Nándor is fel nem költözik Bécsbe.</p>
<p>Arra azonban legkisebb elfogadható oka sincsen. S egy olyan
magyar főúrtól, mint ő, ha Bécsbe megy lakni, bizony számon kérik,
hogy mivel foglalatoskodott ottan? s nem igen hisznek el mindenféle
mentséget.</p>
<p>Nálunk olyan rettenetes zsarnok a közvélemény.</p>
<p>No de a zsarnok közvélemény ellen még lehet rebellálni, és sok
sikerrel; de van egy nagyobb baj annál.</p>
<p>Harter Nándor igen nagy úr birtoka terjedelmére nézve, hanem a
mellett igen rosz gazda. Soha sem számol, s maga sem veszi észre,
hogy váltóadósságai mennyire megrövidítik évi jövedelmét.</p>
<p>A mellett az egyetlen örökös, Elemér úrfi, szintén igen rosz
gazda, igen jó adósságcsináló és blazirt, cynicus úrfi.</p>
<p>Mikor az apja legközelebb elexpediálta Olaszországba, leginkább
azért, hogy ne legyen a szeme előtt, búcsú helyett ilyenforma
tanácsot adott neki az útra:</p>
<p> «És aztán a míg odajársz, okosan viseld magad. Bolondságra,
eszem-iszom pajtásokra ne költs. Leányok után ne bolondúlj, mert
arra ráérsz. Adósságokat pedig könnyelműen ne csinálj, mert ha
megtudom, elfogom a havi pénzedet.»</p>
<p>Elemér úrfi aztán megfordítá a mondatot, s ugyan egy kézszorítás
alatt így adá azt apjának vissza:</p>
<p> «És már most én is arra kérlek, hogy a míg odajárok, okosan
viseld magad. Bolondságra, eszem-iszom <span class=
"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> kortesekre
ne költs. Asszonyok után már ne bolondúlj, mert onnan már elkéstél.
Adósságokat pedig könnyelműen ne csinálj, mert ha megtudom, hogy
anyai örökségemet költöd sequestrumot adatok.»</p>
<p>Ezzel a szóval váltak el egymástól.</p>
<p>S Elemér úrfinak elég hidegvére van, meg is tenni azt, a mivel
tréfálózott.</p>
<p>Tehát Bécsben lakásról szó sem lehetett, egynél több ok
miatt.</p>
<p>Hanem a két távol között esik Budapest. Az már alkalmas hely
volna.</p>
<p>De hogy kerüljön vad és vadász Budapestre: a hol sem az
egyiknek, sem a másiknak legkisebb tennivalója sincsen?</p>
<p>Ez a megoldandó feladat.</p>
<p>Hogy miért töri a fejét e feladat megoldásán oly igen nagyon az
ő urának hű szolgája: azt tudni nem lehet. Én gyanítom, s
meglehet, hogy a történet végén mások is lesznek, kik gyanúmat
osztani fogják.</p>
<p>Azonban hozzáfogott hűségesen a hajtáshoz.</p>
<p>Már akkor olyan ostromállapotféle volt az országban. Nem egészen
Pulver und Blei, hanem csak Blei ohne Pulver.</p>
<p>Ez az ólom különösen kijutott a hírlapoknak.</p>
<p>Annálfogva a «disznószívű» szerkesztő hirébe jutott az olyan
újságíró, a ki kiadni mert egy olyan czikket, a mely a legujabb
kormányi kinevezéseket bátorkodott birálat alá venni.</p>
<p>S egy ilyen czikk valóban megjelent Angyaldy nevének világos
aláírásával.</p>
<p>E neme a vakmerőségnek nem szokott megtorlatlan maradni.</p>
<p>Lefoglalás, becsukatás, vagy személyes összeszidatás.</p>
<p>Angyaldynak azonban volt elég méregkeverői tapintata, épen csak
annyi adagot használni ez aqua-tofánából, a mennyi az irányadó
egyéniséget csak a legutóbbi módszer alkalmazására mérgesítse fel.
<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
"Page_97">-97-</a></span></p>
<p>Czélt ért.</p>
<p>Legrövidebb idő alatt stafétát kapott, hogy jőjjön fel azonnal
Budapestre az irányadó egyéniséghez.</p>
<p>(Óh isteni terminologiája az ujabb kornak, mely szavakat adtál
nyelvünkre, melyeket ha akarunk értünk, ha nem akarunk, nem
értünk!)</p>
<p>Tehát «ad audiendum verbum.»</p>
<p>Angyaldy sietett engedelmeskedni a hivásnak.</p>
<p>Az irányadó egyéniség igen finom és tapintatteljes úr volt, s
különösen az olyan emberek irányában, a kik az ujságokba szoktak
írni, felülmúlhatlan volt az udvariassága.</p>
<p>Ő ebben a genreben valóságos gourmand volt!</p>
<p>Nem ette meg őket nyersen, hanem előbb szépen megfőzte,
mustárral megkenegette, forró lével megabálta, eczetes páczban
megpuhította s csak mikor már jó porhanyók voltak, akkor ment nekik
késsel, villával.</p>
<p> Hát édes barátom! kezdé az irányadó egyéniség, ismert nyájas
modorával, Angyaldyhoz a beszédet, ön nincsen megelégedve a
mostani kinevezésekkel. Önnek ezek az emberek nem tetszenek. Ön
loyális alattvaló, remélem?</p>
<p> Mindenesetre.</p>
<p> Nem is kétségeskedem felőle. Most nincsenek is mások, csupán
loyális alattvalók az országban. Tehát miután ön nincsen
megelégedve a mostani kinevezésekkel, tehát mindenesetre jó
tanácsokkal van tele a kormány számára, hogy kiket kellene tehát
hivatalokra alkalmaznunk.</p>
<p>Erre a kérdésre az irányadó egyéniség csak kétféle választ
várhatott: vagy egy humillime meghunyászkodót, vagy azt, hogy
«bánja a magas mennykő,» akárkit tetszik kiválogatni, nekem egyik
sem kell; vagy azt, hogy «nekem, kérem alássan, e tárgyban semmi
további véleményem nincsen.» Akkor aztán lehet őtet tovább
öntözgetni vagy édes, vagy savanyú lével, míg megporhanyúl.
<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
"Page_98">-98-</a></span></p>
<p>De mennyire meglepte az irányadó egyéniséget, midőn áldozata e
kérdésre talpra állva, azt felelte:</p>
<p> Igenis, vannak határozott nézeteim az iránt, hogy minő elveket
kellene szem előtt tartani a kinevezéseknél; hol kellene keresni az
alkalmas egyéniségeket. S e nézeteimet, ha méltóztatik megengedni,
körülményesen előadhatom.</p>
<p>E válasz annyira meglepte az irányadó egyéniséget, hogy széket
mutatott a vallatottnak, s azt mondá neki: «tessék leülni,
kérem!»</p>
<p>Az a nyugalom, a melylyel a fiatal ember a kinált ülést egy oly
rettenetes nagy hatalmú helyen elfogadta, tanusítá, hogy bízik
magában s nem veszi sarcasmusnak a nyájas megtiszteltetést.</p>
<p>A ki le mer ülni az Olympon Jupiter előtt, az maga is legalább
is Apolló.</p>
<p>A kérdés pedig olyan, a minőket azzal szoktak végezni, hogy a ki
felelni tud rá: erit mihi magnus Apollo.</p>
<p> Tehát hogyan kellene eljárnunk a kinevezéseknél az ön bölcs
belátása szerint? szólt a főúr, megállva az ablak előtt s lábait
szétvetve.</p>
<p> Elő fogom adni nézeteimet; de kérem, tessék szintén helyet
foglalni, és ne csak engemet ültetni le.</p>
<p> Óh köszönöm! volt az iróniás válasz. Én még nőni
akarok.</p>
<p> Én pedig nem akarom, hogy a mit beszélünk, az előszobában is
meghallják! szólt Angyaldy, fölkelve a székről. Azért ha
méltóságodnak csak az a szándéka, hogy érintett czikkemért egy
általános leszidásban részesítsen, tessék röviden elvégezni, és
azután rendelkezni velem, hogy hova menjek, haza-e, vagy máshova?
Ha pedig azt kivánja, hogy valóban elmondjam, mit gondolok: akkor
kegyeskedjék figyelmével megajándékozni.</p>
<p> Óh kérem, ne tessék haragba jönni! Inkább üljünk le hát szépen
egymás mellé.</p>
<p> Én azt hiszem, szólt egyenesen a tárgyra térve <span class=
"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> Angyaldy,
hogy a jelen irányadó körök nagyon tévednek, midőn a kormányzat
szervezésénél épen a legnépszerűtlenebb elemekre akarnak
támaszkodni.</p>
<p> De hát mi a tatárt csináljanak, ha a népszerű elem nem akarja
magát ideadni, hogy rátámaszkodhassunk? Kormányzatra pedig szükség
van, s azt alakítjuk a rosszból ha nem kapjuk a jóból.</p>
<p> Meg volt már kisérelve?</p>
<p> Ohohohó! Mindenütt. Egy esküdtet nem lehet megkapni! Egy
éhenholt esküdtet, a kinek hét gyermeke jutott a gyékényre: még se
jő hozzánk.</p>
<p> Hiszen az a hiba, hogy alulról kezdték a kisérletet, az
éhenholtakon. Azok kitartanak. Felülről kellett volna kezdeni.
Azokon, kik ragyognak. Mi nyereség van egy nyomorulttal, a kit az
inség hajt a keresethez? Lenézik, s ott hagyják; de ha egy
pártvezető indul meg, egy kitünőség: az megzavarja az egész tábort,
az magával visz és hódít.</p>
<p> Okos beszéd! Más is rájött volna erre. De hát ki tud ezekhez
hozzáférni? Úgy-e bár, erre azt feleli ön nekem: «fogj magadnak
törököt, ha kell!» De most mindjárt megfogom én «önt.» No ne
ijedjen meg, nem önt magát; nincs nekem firkászokra szükségem.
Azokat simpliciter becsukatom. Hanem mit szólna ön példáúl ahhoz,
ha azt mondanám önnek, hogy tehát én akarok egy népszerű celebris
hazafit megkapni, a ki senki más, mint önnek a principálisa, Harter
Nándor.</p>
<p>Angyaldy nem érezte magát sarokba szorítva.</p>
<p> Tessék megpróbálni!</p>
<p> Igen könnyű ezt önnek felelni: tessék megpróbálni! mert tudja,
hogy nem jöhetek össze vele; mert olyan bolondot nem tesz, a miért
hivatalosan ideparancsolhassam; szüksége nincs rá, hogy
kénytelenségből jőjjön hozzám; ha pedig barátságosan hivom ide, azt
fogja rá felelni: hogy beteg, hogy a lába fáj, vagy ha nagyon jó
kedvében kapom, még azt üzeni, hogy épen annyira van neki ide
jönni, mint nekem odamenni ő hozzá. Úgy-e? <span class=
"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p>
<p> És ha én azt mondom, hogy Harter Nándor minden barátságos
hivás, minden hivatalos parancsolás nélkül is el fog ide jönni,
önkényt, maga jószántából?</p>
<p> Talán ön eszközölné azt ki?</p>
<p> Én!</p>
<p> Van valami talizmánja hozzá?</p>
<p> Azt én tudom.</p>
<p> És mennyi idő alatt?</p>
<p> Nyolcz nap alatt.</p>
<p> Nyolcz nap alatt? No megálljon egy kicsit. Itt e szónál
íróasztalához lépett az irányadó egyéniség, kivett annak fiókjából
egy levelet s odatartá azt Angyaldy elé.</p>
<p> Ismeri ön ezt az írást?</p>
<p> Jól ismerem. Harter Nándor írása.</p>
<p> Olvassa el a tartalmát!</p>
<p> Azt is ismerem. Az van benne, hogy köszöni a benne helyzett
bizalmat, de gyöngélkedő egészsége nem engedi, hogy tavasznál
hamarább ily hosszú utat tehessen, akkor pedig fürdőkre kell
mennie.</p>
<p> No és ön mégis azt hiszi, hogy nyolcz nap alatt
megváltozik?</p>
<p> Nyolcz nap alatt meg is gyógyúl, itt is lesz, és tiszteletét
fogja tenni.</p>
<p> Ha ön meg tudja tenni azt az ezermesterséget, hogy Harter
Nándor az én szobámba bekoczogtasson nyolcz nap alatt, akkor én
önnek…</p>
<p> Semmi jutalmat nem kérek.</p>
<p> Nem is azt akartam mondani. Akkor én önnek elengedem a
perbefogatást azon firka miatt.</p>
<p> Óh kérem! szólt nevetve Angyaldy, még annyi remunerátiót
sem igénylek. Csak tessék rólam egész atyai szigorral gondoskodni.
Én tudom, mit miért teszek? Hanem arról jót állok, hogy Harter
Nándor nyolcz nap alatt itt lesz.</p>
<p> Jól van. Most elmehet ön. De azt ne gondolja, hogy most már
megmenekült. Mert ha velem tréfálni méltóztatott, <span class=
"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> nyolcz
nap múlva kegyeskedünk egymással számot vetni.</p>
<p> Csupán egyet kérek. Ne méltóztassék ez ügybe ez idő alatt
beleavatkozni, különben én nem végezhetem.</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>Még nem telt el nyolcz nap, már Harter Nándor fenn volt
Budapesten.</p>
<p>Titkára, kit sietett előre értesíteni jöveteléről, már szállásán
várta a fogadóban.</p>
<p>Annak elmondta az indokokat, a mik idejövetelét sietteték. Az
irányadó körökkel szükséges érintkeznie, még pedig rögtön és
múlhatatlanul. A Tisza és mellékfolyói fenyegetően megáradtak, a
töltések veszélyeztetvék. Ez egy oly közügy, mely mellett minden
pártszinezetet el kell felejteni. Itt rögtöni segélyre van szükség,
s azt csak tettleges hatalom adhat; s ilyenkor bárminők legyenek is
nézeteink a tettleges hatalom törvénytelen álláspontja felől, nem
mulaszthatjuk el, hogy embertársaink iránt való tekintetből
érintkezésbe ne tegyük magunkat vele. Azért sietve fel kell menni a
titkárnak, a tettleges hatalom vezetőinél rendkívüli napon
kihallgatást kérni Harter Nándor számára.</p>
<p>Angyaldy végezte a rábizottat. Sietett órát kérni a
megjelenhetésre főnöke számára.</p>
<p> Hm! Ön mennykő gyerek! dícséré őt az irányadó egyéniség.
Csakugyan beváltotta szavát. S nem tudja, mi hozta ide a nemes
urat?</p>
<p> A Tisza öt nap óta nagyon árad; a töltés fenyegetve van.</p>
<p> Hát ön hogy tudhatta ezt ezelőtt nyolcz nappal?</p>
<p>Azt hitte, hogy most már igazán megfogta Angyaldyt.</p>
<p>Az pedig könnyü vérrel felelt rá:</p>
<p> Megérzem messziről a vizet, mint Richárd abbé.</p>
<p> Nem szeretem a tréfát! Nekem szabad tréfálnom, <span class=
"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> de
önnek nem. Feleljen egyenesen. Hogy tudta ön ma egy hete, hogy
Harter Nándor e miatt fog idejönni?</p>
<p> Tehát megmondom egyenesen. Én nem hiszem, hogy a Tisza miatt
jött ide. Azt ő hireszteli egész eddig a küszöbig mindenkinek; de
idebenn másról fog beszélni.</p>
<p> Miről?</p>
<p> Már arról szabad legyen méltóságod kegyes beleegyezésével
legalázatosabban semmit sem tudnom.</p>
<p> Ilyen emberre volna nekem szükségem, mint ön.</p>
<p> Szolgálni fogok, a mikor nem méltóztatik velem
parancsolni…</p>
<p>… Tehát mi hozta ide Harter Nándort?</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>Az elfogadási óra még az nap délutánra lőn meghatározva, s
Harter Nándor a kitüzött időre, ha nem is elsőrendű díszruhájában,
de mindenesetre fekete parádéba öltözve, megjelent az irányadó
egyéniségnél titkára kiséretében, mely utóbbi az előszobában
hátramaradt, s ott mulatta magát tetszése szerint a hivatalos
rangtárssal egész kedélyesen.</p>
<p>Az értekezés öt egész óranegyedig tartott, s abból az
előszobában nem igen hallhattak meg semmit: szokása levén az
odabenn lévő két nobilitásnak, hogy mikor beszélni kezd, nem
törődik azzal, hogy a másik hallgat-e rá, vagy szintén beszél? s
ekként egyszerre ketten szónokolván, az ilyen párbeszéd sem az
ajtón ki nem vehető, sem betükkel nem reproducálható, ha csak mint
egymás hegyébe irott palimpsest nem.</p>
<p>Midőn azonban ismét nyilt az ajtó, annyi kivehető volt, hogy az
irányadó egyéniség igen nyájasan kisérte ki vendégét, míg az
láthatólag fel volt hevülve.</p>
<p> A viszontlátásig! volt az előbbi búcsúszava Harterhez, míg
Angyaldynak annyit mondott bizalmas leereszkedéssel, hogy: «No
önnek is haza lehet már menni.» Ennek Angyaldyra nézve volt valami
értelme. <span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
"Page_103">-103-</a></span></p>
<p> Vajjon mit beszélhettek az öregek odabenn oly sokáig? súgá
collegájának az irányadói titkár.</p>
<p> Azt nem tudhatjuk! felelt Angyaldy okosan.</p>
<p>Hogy az irányadói titkár megtudhatta-e valaha? azt nem
fürkészszük; hanem hogy Angyaldynak könnyű volt mindazt megtudni,
azt a kettős kulcs története már előre sejteti velünk.</p>
<p>Harter Nándor pontos ember volt, minden napjáról számot adott
magának; leírta élete nevezetesebb mozzanatait, minden emlékezetes
élménye együtt volt található naplójában.</p>
<p>Angyaldynak csak egy olyan estét kellett ellesnie, melyben
főnökét a casinói élvek lefoglalják, hogy titkainak ajtaját
felnyissa s olvassa a legutolsó napokon a mi következik.</p>
<hr class="tb" />
<p>«A falusi magány nem hogy megmentene az ő emlékétől, még jobban
megtölti lelkemet vele. Nem láthatok egy bokrot kertemben, egy
virágot üvegházamban, hogy eszembe ne jusson: ez az ő kedvencze
volt; itt láttam ülni, itt perlekedtem vele. Miért nem tudtam
akkor, hogy őt annyira szeretem?</p>
<p>Mikor szobáimon végig megyek, azt hiszem, hogy neki ott kell
lenni valamelyikben; s ha körülöttem hallgat minden, elbámulok
rajta, hogy hát az ő szava hova lett innen? Pedig egykor hogy
gyűlöltem még a hangját is!</p>
<p>Még az ajtót is bezártam, mely szobáinkból nyilt egymásba.</p>
<p>Most pedig hatvan mértföldnyi távolban vagyunk egymástól, s
mégis szüntelen nála lakom. Ha csak a felét e távolságnak
eltörölhetném! Ha csak egy városban lakhatnánk! Ha csak láthatnók
egymást!</p>
<hr class="tb" />
<p>«Mi történt ma velem?»</p>
<p>Ő tőle kaptam levelet.</p>
<p>A borítékon megismertem vonásait. Egykor úgy borzadtam
<span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
"Page_104">-104-</a></span> e vonásoktól, hogy mikor levelet
küldött hozzám, ha távol jártam, napokig el hagytam heverni
asztalomon felbontatlanúl.</p>
<p>Most reszkettem, mint egy szerelmes poéta.</p>
<p>Sajátságos levél volt az: Malvina kérelemmel fordúl hozzám.</p>
<p>És mit kér? Igen prózai dolgot.</p>
<p>És kinek a számára? A férje számára.</p>
<p>Felkér, hogy nagy tekintélyemnél fogva vessem közbe magamat,
hogy a kormányköröknél a magyarországi hadsereg-élelmezés egyik
osztálya, melynek Budapest a székhelye, adassék át Lemmingnek.</p>
<p>Nem bolond kivánság ez? én hozzám intézve?</p>
<p>Lehet nekem erre egyebet felelnem, mint azt, hogy: «Asszonyom!
Nekem semmi befolyásom a jelenlegi kormánynál, én grácziát vesztett
személy vagyok. Aztán mi közöm nekem ahhoz, hogy miként élelmezik a
katonákat? És legfőkép mit bánom én, Lemming úr sütteti-e nekik a
prófuntot, vagy más? Mi közöm nekem a kormányhoz, és mi közöm
Lemming úrhoz, az ön férjéhez, vagy Lemming úr feleségéhez, a tőlem
elválasztott idegen asszonysághoz?»</p>
<p>Ez volna a legtermészetesebb válasz Malvina levelére.</p>
<p>És én nem ezt válaszoltam neki, hanem azt, hogy emlékezem a régi
boldog napokra, s ez arany-emlékekért megteszem azt a lépést, a mit
nem tennék meg a kerek föld minden dicsőségeért, s elmegyek Lemming
mellett könyörögni.</p>
<p>Mert a gondolatok háttere az, hogy ő Bécsből Budapestre fog
akkor lejönni, s a távolság csak felényi lesz azontul
közöttünk.</p>
<p>Nem a sors intézte-e ezt így? Nem a végzet hozta őt hozzám ismét
közelebb?</p>
<hr class="tb" />
<p>Ma megtettem azt, a mire kért.</p>
<p>Egy olyan lépést tettem miatta, mely nagyon síkos lejtőre
<span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
"Page_105">-105-</a></span> vezet, a hol ha az ember egyet csúszik,
könnyen úgy járhat, hogy meg nem áll, míg a lejtő aljáig nem
ért.</p>
<p>Ürügyet találtam az irányadó köröket meglátogathatni, a nélkül,
hogy közeledést áruljak el. A vizek szokatlan áradása. A gyors
segély szüksége.</p>
<p>Azután beszéltünk másról.</p>
<p>Mintha csak mellékesen jutott volna eszembe az a sok visszaélés,
a mi mindenfelé történik a kormány nevében, a miről az persze nem
tehet. Különösen a hadsereg élelmezése dolgában.</p>
<p>Az ember azt gondolná, mikor a hadi budgetet olvassa, hogy a mi
katonáink csupa kávéban és tokaji borban úsznak. Úsznak biz az
élelmezési vállalkozók. Azonban én tudok egy igen becsületes
embert, a ki nem olyan, mint a többi, nekem nincs okom őt különösen
szeretni, nem is barátkozhatom vele soha; mert hiszen ez azon
ember, a ki tőlem elvált nőmet feleségül vette. Én ezt az embert
teljes joggal kerülöm a világban, de el kell ismernem, hogy
megbizható ember, s így az állam érdekében ajánlhatom, hogy a pesti
vállalat adassék az ő kezébe.</p>
<p>Hanem ezuttal nagyon megfogtak.</p>
<p>Azt viszonozta az én főuram, hogy ha olyan igen szívemen
hordozom az államgazdászat jobb irányát, ám segítsek rajta saját
tehetségemmel is. Hiszen ha az alsótól a felsőig minden ember
tiszta kezü volna, akkor lehetetlen volna egynek megmaradni a
sorban, a ki csempész legyen; de ha csak egy csempész a sok közül,
a többi az egész sorban mind utána menni kénytelen. Ha én Lemminget
ajánlom, az ajánlat elfogadható; hanem akkor vállaljam el egyuttal
az ellenőrködést is felette, fogadjam el azon magas kormányi
hivatalt, mely e szakosztályt kezeli: legyek tanácsos.</p>
<p>Én egész méltósággal utasítottam vissza e kínálatot.</p>
<p>Ily fordulatot az én multam meg nem enged.</p>
<p>Nem tudom, mi lehet az arczomban, a mi gondolataimat elárulja?
<span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
"Page_106">-106-</a></span></p>
<p>A visszautasítás által csak ujabb okot látszottam adni a
rábeszéltetésre.</p>
<p>Olvasta volna tán szememből, hogy reszketek annál a gondolatnál,
hogy most egyetlen fordulattal ott találjam magamat, a hol
napról-napra, folytonosan szemközt kell állnom azzal, a kit oly
vágyva óhajtok elérni; hogy nem csak egy városban lakhatnám vele,
de minden érdekének szálai ujjaimhoz lennének kötve: a férj, kit
magának választott, az én kézcsókoló szolgám lenne; parancsaim
végrehajtója; örök lekötelezettem, kit az önérdek lábaimhoz
fűz.</p>
<p>Ez a gondolat engem elkábított. Magam sem tudom, miket beszéltem
ottan. Rosszul védhettem magamat, mert mikor eljöttem, ez a szó
hangzott utánam: «A viszontlátásig!»</p>
<p>A nagy hazafi naplója folytatá:</p>
<p>«Igaz, hogy mindennek vége van már. Váratlan fordulatokra nem
számíthatunk. A bevégzett tények ellenünk fordulnak egyenkint. Ha a
haza nem tett magáért semmit, hát én hogyan tegyek a hazáért
mindent?</p>
<p>Hanem mégis nagy dolog az a közbecsülés.</p>
<p>Most ezek mind vezérüknek tartanak.</p>
<p>Mit fognának mondani, ha elpártolnék tőlük?</p>
<p>Velem jönnének-e?</p>
<p>Hátha csalatkoznám s egyedül hagynának? Senkinek a
szemrehányásától nem félek annyira, mint Világosiétól.</p>
<p>Ez az ember azért látszik születve lenni, hogy mikor én valami
kellemetlen dolgomat már jó mélyen eltemettem, akkor azt kivájja a
sárból s szépen fényesre csiszolva, odahelyezze a világ elé.</p>
<p>Mikor most huszonegy éve elhagytam Marit, a szegény bohó leányt,
a ki mindent elhitt, a mit fiatal emberek suttognak fiatal
leányoknak: azt hittem, vagy elhal bánatában, vagy elbujdosik távol
innen s nem látom többet, nem beszél felőle senki többet; akkor ez
az ember megszánta ezt a tőlem elhagyott leányt és nőül vette. És
nekem <span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
"Page_107">-107-</a></span> azontúl minden nyomon kellett
találkoznom Marival, mint köztiszteletben álló asszonysággal, ki
engem egy tekintetére sem méltatott. És azt minden ember tudta
azontúl, hogy ő férjét mennyire becsüli és engem mennyire megvet;
és én e tudat ellen hiába küzdöttem.</p>
<p>Azt hiszem, második nőmmeli szerencsétlenségemnek is ő volt az
oka. Malvina megtudta előéletemet s az hidegíté el irántam.
Világosi pedig az az ember volt, a ki felől azt beszélték, hogy
mindenki becsüli, de neje legjobban.</p>
<p>Mikor a megyei tisztikar leköszönésére indítványt tettem, úgy
szerettem volna, hogy ez az egy ember ott maradjon, ne jőjjön
velem.</p>
<p>Hadd lehetett volna őt legalább egy napra megaláznom saját neje
előtt. Hadd láthatta volna a különbséget köztem és közötte. Én a
népszerűség nimbuszában, ez pedig a lenézetés kopott öltönyében,
mely rongyos és piszkos ugyan, de felveszi, a ki fázik, mert
meleget tart.</p>
<p>És most én vegyem fel a «meleg» öltönyt és engedjem a nimbuszt
annak a másiknak?</p>
<p>Ha ez az egy ember nem volna a világon, tán könnyebben
elhatároznám magamat valamire.</p>
<p>Úgy sem lesz már ebből az országból semmi.</p>
<p>De még sem tehetem multam miatt.</p>
<p>Átlátom, hogy vétek tőlem ily tetterőt, minő keblemben szunnyad,
eltemetni; de látom, hogy kötelességem halva lenni. És tökéletesen
halva is volnék, ha az a nő nem figyelmeztetne rá, hogy még
álmodom.</p>
<p>Mindig ő róla álmodom.</p>
<p>És most itt volna az alkalom: megfogni az álmot, és azt mondani
neki: ébren is kezemben vagy.</p>
<p>Esztelen képzelet!</p>
<p>Enyim volt. Eldobtam; nem kellett. Kiverem a fejemből mind őt,
mind a rang fényes csábképeit.</p>
<p>Harter folytatni fogja az özvegy medve szomorú szerepét. Tél és
rosz kedv van hozzá elég.»</p>
<hr class="tb" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
"Page_108">-108-</a></span></p>
<p>Ez volt utolsó lapja a naplónak.</p>
<p>Angyaldy úgy látta, hogy a méregből még egy adag nem hatott
egészen az elevenig.</p>
<p>Ismételjük az adagot erősebben.</p>
<p>Néhány nap mulva Budapestről kapott levelet Harter, az ismeretes
kézvonásokkal.</p>
<p>Malvina köszönetet mondott neki szives közbenjárásáért. Eddig is
sikere volt már. Óhajtja e szivességet egykor meghálálhatni.</p>
<p>Egyuttal egy pár fényképezett arczmását küldi emlékül; csak
azért, mert ezek jobbak, mint a minőket otthon a provinciális
photograph a maga primitiv szerszámaival készített. Hiszen ha egyéb
viszony megszakadt is, a régi jó barátság fennállhat mindvégig az
egymástól eltávozottak között.</p>
<p>Oh! azok bizony egészen más fényképek voltak, mint a minőket a
vidéki chemicus a nap segélyével a papirosra égetett.</p>
<p>Az egyiken mint amazon volt levéve Malvina; lovon ülve, uszályos
lovagköntösben, mely termete szépségét kitünteté; a másikon
otthonias pongyolában, fehér, himzett, tapadó öltönyben, lebontott
hajfürtökkel, karszékben ülve és kezében maga is egy
photograph-albumot forgatva; a picziny papucsos lábacska egy
bársony zsámolyra volt téve, s az áruló köntösszegély engedé
láttatni a karcsú bokát.</p>
<p>A fénykép-album nyitott lapján egy arczkép volt látható,
félreismerhetlen parányiságban.</p>
<p>Harter Nándor mohón keresé elő roppant nagyító üvegét, melylyel
térképeken szokta keresgélni az apró helységek neveit; s azt nézte
vele, vajjon kinek az arczképe lehet az, a mire az a másik arczkép
függeszti a szemeit?</p>
<p>És csakugyan elhitette magával, hogy annak, bár nem lehet ugyan
a képét tisztára kivenni, de a dolmánya gombjai, meg a mentevetése
egészen hasonlítanak ahhoz, a hogy ő valamikor levétette magát.
<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
"Page_109">-109-</a></span></p>
<p>Ez ábrándteljes vizsgálódásaiból titkárának közbejötte zavarta
fel.</p>
<p>Angyaldy úr ezuttal igen prózai dolgokkal jött főnökét
háborgatni.</p>
<p> Itt hever egy pár levél, melyben lejárandó váltókra
figyelmeztetnek tulajdonosaik, miket nem szándékuk tovább
megújítani, miután más üzletben nagyobb haszonnal remélik
forgathatni tőkéiket.</p>
<p> Ugy-e? Most már nem vagyok nekik elég jó? Míg a hatalom
kezemben volt, addig kinálva hozták, ha nem kértem is. Hiszen majd
kinálkoznának még!</p>
<p>Angyaldy vállat vont. Van itt még más levél is elég.</p>
<p>Külföldre menekültek, külföldi lapok vezérczikkezői sürgetik az
elmaradt segélyt, a minek rég kiapadtak a kútforrásai.</p>
<p> Különös! Hát nem lesz már ennek soha vége?</p>
<p> Oh igen! csak egy szóba kerül s mindjárt vége lesz.</p>
<p>Csak a czímen kell egy szót igazítani, sohase jönnek azok a
levelek többet ide!</p>
<p>De még van hátra valami.</p>
<p>Egy csoport számla.</p>
<p> Miféle számlák?</p>
<p> Tetszik tudni. Olyan régi fajták.</p>
<p>Bizony azok még az elvált nagyságos asszony emlékei, miket
becsületes selyem- és pipere-árúsok nem resteltek megtartogatni s
nagy idő mulva előkeresgélni és præsentálni az elvált
férjnek.</p>
<p>Holmi közönséges ember az ilyen emlékeknél legalább is egy
szelid teringettét szalasztana ki az ajkán s tanácsot kérne a
mennydörgős mennykőtől, hogy nem lehetne-e az ilyen hitelezőket
megütnie, a kik akkor hozzák az ember feleségének a kontóit a
nyakára, mikor az embernek a felesége már a más ember felesége?
Hanem Harter Nándor e helyett azt kérdezte, hogy «sok az az
összeg?»</p>
<p> Biz az megy egy pár ezer forintra.</p>
<p> Van-e pénztárunkban pénz? <span class="pagenum"><a name=
"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>
<p> Ott mindig kell pénznek lenni. Hanem hogy erre való van-e? azt
nem tudom.</p>
<p> Kell erre valónak lenni. Váltsa ön be Malvina számláit, mik
azon időről keltek, a míg nőm volt.</p>
<p>De nagy bolondok lennének azok az üzérek, ha tévedésből egy pár
posthumus számlát is nem törvényesítenének, miután ettől az úrtól
olyan könnyű azt megkapni, Lemming úrtól pedig olyan nehéz.</p>
<p>Harter Nándor kiadta fiókjából az állampapirokat, mikkel a
felsorolt ügyeket rendbe lehetett szedni, s gondosan elzárta
helyébe a két arczképet.</p>
<hr class="tb" />
<p>Három nap mulva a hivatalos lap hozta Harter Nándor tanácsosi
kineveztetését. A laikusok összecsapták a kezeiket, amaz ismeretes
klubban pedig kezdtek kettőt tenni egy ellen, mikor Harter Nándorra
fogadtak a tigris vetélytársa ellenében.</p>
<h2>AZ ASSZONYSÁG ÉS AZ ASSZONY.</h2>
<p>Egy hónap mulva már együtt vagyunk Budapesten.</p>
<p>Lemmingéket már ismerik a társaskörök.</p>
<p>Malvina a legtöbbször emlegetett delnő. Ragyogó szépség.
Mindenki bámulja. Messziről sugárzik az arczáról az a bizonyos
fény, a miről a nők boldogságát fel lehet ismerni.</p>
<p>Míg ez a nő egy olyan férj tulajdona volt, a ki maga fénylett,
tündökölt, senki sem vette észre: akár a holdat, mikor föld
árnyában áll felénk; és most mindenkit vonz maga után, ki azon
bizonyos holdkórosságra hajlandó, a mit egy delejes hölgyarcz idéz
elő; mint a hold, mikor szemben áll a nappal.</p>
<p>De hát ki ez az új nap, ez a Lemming, nézzünk már egyszer
bele.</p>
<p>Csillagzatára nézve vállalkozó és pénzüzér, ki mindjárt
<span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
"Page_111">-111-</a></span> a növésével oly szerencsésen kezdte az
üzletet, hogy három hüvelykkel alul maradt a legalsó
katonamértéken, s így ezerötszáz forintot megtakarított, a mit
szálasabbnak eredt kortársai mint katonaváltságot kényszerültek az
állam tenyerébe leszámlálni. Arczvonásai egy vén gyereket tüntetnek
elő; hanem külső viselete maga a divatos elegantia, s külső modora
finom és udvarias.</p>
<p>De úgy hiszem, szeretnénk arról is valamit hallani, hogy minő
tulajdonsága az, a mivel kiérdemelte, hogy Malvina boldog nőnek
érzi magát mellette?</p>
<p>Szinte félve fedezem fel e titkot, s ugyan körülnézek, hogy
nem-e hallja meg valami ártatlan kedély, a kinek még ilyesmit nem
kellene megtudni.</p>
<p>Tehát bizony Lemming úr titkos jó tulajdona, a mivel Malvinát
oly boldoggá varázsolta át, abból áll, hogy soha sincs otthon egész
nap.</p>
<p>Mindig utazik, mindig üzlet után jár, minden találkozása
Malvinával vagy búcsú, vagy viszontlátás.</p>
<p>Oh! Így Columbus is fel tudta állítani a tojást; csakhogy az
aztán nem volt többé tojás.</p>
<p>Nem tehetek róla. De biz ez így van.</p>
<p>De hát akkor minek Lemming úrnak ez a szép asszony?</p>
<p>Minek? Annak, hogy ez neki egy ambulans firmája.</p>
<p>Egy szép delnő, a kiről az egész világ beszél, a ki után a férjt
mindenütt emlegetik, lehet-e ennél hatályosabb reclam? A világ
minden hírlapírójának barátsága nem csinálhat annyi szükséges zajt
egy üzlet emberének, mint a mennyit egy szép asszonyság
csinálhat.</p>
<p>Csak járjon el nagysád minden tánczvigalomba, minden
hangversenybe, minden lófuttatásba, minden szinházba; csak viselje
haját toronynak fonva, csigának csavarítva, Meduzának borzolva,
polypnak csapozva, hableánynak hullámozva, ma veresre festve,
holnap aranyporral behintve; öltözzék pávának, pávatollas
uszálylyal, királyi rezgőkkel; mutassa szoborszépségű karjait,
csábító vállát, <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
"Page_112">-112-</a></span> bársony keblét a közönségnek; hordozza
fehér nyakán a szivárvány tört darabjait brilliánt ékszereknek;
tünjék fel ma mint éji lepke, bizarr feketének, rubinos
szárnyakkal; holnap mint keleti királyné, minden divatot arczúl
csapó új ötletekkel; menjen szemközt az általános ízléssel;
fordítsa meg a mindennapi szokást; hódítson, bájoljon, ragadjon
magával! ez mind szükséges az üzletre nézve; mert mindazok, kik
elbámulnak, elragadtatnak és mindazok, kik versenyeznek,
irigykednek, megszólnak, és mindazok, kik megbotránykoznak,
csodálkoznak, kritizálnak: azok mind hirdetve hirdetik a nagy
világnak, hogy a Lemming-firma valami nagyszerű, valami
utólérhetetlen, valami rendkívüli.</p>
<p>És ez bizony meghozza a maga perczentjeit.</p>
<p>De még egyébre is jó egy szép asszony.</p>
<p>Vannak dolgok, a miket férfiak igen drágán kaphatnak meg,
asszonyok pedig igen olcsón.</p>
<p>Nehogy valaki frivolításokra gondoljon, mindjárt meg is mondom,
hogy mit?</p>
<p>Hát például ama bizonyos vállalatot, melynek kedvéért a
Lemming-firma érdemesnek tartotta áttenni lakását Pestre, s mely
igen jövedelmes vállalat, ki tudja, mily áldozatba került volna
Lemming úrnak? Vannak a kik e kérdésben birnak tapasztalatokkal.
Míg Lemmingné asszony vett magának ötven krajczárért egy fényképet,
azon a fényképen vett magának egy hirhedt férfiut, s annak a
hirhedett férfiunak az árán megkapta a kérdéses vállalatot.</p>
<p>S ilyen aprópénz több is van még a világban.</p>
<p>Tehát két hónap mulva azon idő után, hogy Harter Nándor
elhatározta magát azon lépésre, mely őt egy egészen új sphærába
vezette át, Angyaldy úr egy napon déli 12 órakor ellátogatott
Lemmingné asszonysághoz.</p>
<p>Az asszonyságnak pompás szállása volt a Lipótváros legdíszesebb
utczájában, s salonjait látogatta az előkelő világ is.</p>
<p>Angyaldy úr komornyikot talált az előszobában, annak
<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
"Page_113">-113-</a></span> névjegyet adott át; a komornyik bement,
kijött, azzal ajtót tárt előtte s mutatta neki, hogy tessék
bemenni. A hogy uraknál szokás.</p>
<p>Az asszonyság nehéz brocatba volt öltözve, elfogadási
toilettében, kezein félkeztyűkkel; selyem damaszk pamlagon ült s
kecses kézmozdulattal inte Angyaldy úrnak, hogy foglaljon helyet a
svájczi karszékben.</p>
<p>Angyaldy úr, úgy látszik, nem tartozott azon niveaun álló
emberekhez, a kikre mosolyogni szükség; az asszonyság csupán a
nyájas leereszkedés tónusáig alázta meg hozzá magát. Hiszen ez csak
titkár.</p>
<p>Távolabb, de már nem svájczi karszékben, hanem csak olyan
közönséges széken ült még valami kisasszony, szintén selyem
ruhában. Alkalmasint társalkodónő.</p>
<p>Volt még egy papagály is rézkalitban és olajfestmények a
falon.</p>
<p>Zongora is volt ott, bár Lemmingné nem tudott zongorázni. Lehet,
hogy most tanul.</p>
<p> Régen nem láttam önt, Angyaldy úr! szólt Lemmingné hideg
közönynyel.</p>
<p> Bizony régen! Igen szép nagysádtól, hogy még nevemre
emlékezik. Most is csak főnököm parancsa késztet nagysád perczeit
igénybe vennem.</p>
<p> Főnöke küldte? Ah! Halljuk: miért? Én egy nagy köszönettel
tartozom neki nem felejtettem el szíves közbenjárása
végett.</p>
<p> Arról én mit sem tudok! szólt Angyaldy úr. Egészen prózai
ügy, a miben jöttem.</p>
<p> Kiváncsi vagyok rá!</p>
<p>Angyaldy úr egy jelentékeny tekintetet vete ama másik
hölgyre.</p>
<p>Lemmingné elértette azt.</p>
<p> Oh! felőle beszélhet kegyed, csak francziául ért. Most
francziául tanulok, helyzetemben szükség van erre.</p>
<p> Azonban a mit én elő akarok adni, illustratióval is
<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
"Page_114">-114-</a></span> bír, a mit a törzs-franczia is
megérthet. Egyébiránt ime, itt van.</p>
<p>Azzal Angyaldy úr elővont egy csomag összehajtott papirost, s
azt nagy illedelemmel átnyujtá az asszonyságnak.</p>
<p> Mik ezek? szólt Lemmingné, a nélkül, hogy egybe is
belenézett volna.</p>
<p> Megmagyarázhatom, ha nagysád maga nem akarja megnézni. Azon
időbeli számlák, a melyben még nagysád Harter úr nevét viselte.
Harter úr, bár több másfél esztendejénél, hogy nagysádtok
összeköttetése megszünt, készségesen kiegyenlítette azokat, s most
azért küldi át nagysádnak, nehogy ugyanazon számlákat az új
jogczimen nagysádnak is előmutassák.</p>
<p>Lemmingné egy szót sem szólt arra, hanem felállt a pamlagról
büszkén, s csengetett.</p>
<p>A komornyik belépett.</p>
<p> Menjen ön az úrhoz, s mondja meg, hogy kéretem azonnal egy
szóra.</p>
<p>Azzal ismét visszaült helyére s elkezdett a társalkodónővel
valamit beszélni francziául.</p>
<p>Angyaldy úr ezalatt nézegethette az olajfestményeket s
találgathatta, hogy mi lehetett egynek-egynek az ára?</p>
<p>Jött azonban Lemming úr, az üzenet következtében sietve.</p>
<p>Volt már szerencséje Angyaldy úrhoz, nem volt szükség őket
egymásnak bemutatni.</p>
<p>Lemmingné odamutatott az aranyozott lábu antik-asztalon heverő
papirokra s felfedezé azoknak kilétét Lemming úr előtt.</p>
<p> Néhány régi számlám, miket most mutattak be Harter Nándor
úrnak tévedésből, miket a méltóságos úr túlságos udvariasságból
kifizetett.</p>
<p>Lemming úr műértő birálat alá vette a papirokat, megnézte őket
puszta szemmel is, azután meg aranykeretü lorgnonján keresztül is.
Tulajdonképen azért nézte olyan sokáig, hogy addig Angyaldy arczát
tanulmányozza. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
"Page_115">-115-</a></span></p>
<p>De hiszen az becsukott könyv volt, még nem is a sarkával kifelé
fordítva, hogy a czímét olvashatná.</p>
<p> Tisztelt titkár úr! szólt azután, a legimpertinensebb
orrhangon: ön igen természetesnek fogja találni, ha Lemming Rudolf
semmi tartozását Lemming Malvinának nem engedi senki által
kifizettetni, mióta az ő nejévé lett. Lemming Rudolf tudni fogja,
hogy mivel tartozik egy gentleman saját maga magának.</p>
<p>Lemming úr annyira becsülte saját énjét, hogy mindig csak
harmadik személyben beszélt róla.</p>
<p> Lemming Rudolf ezt a kétezer forintot Harter Nándor úrnak
vissza fogja fizetni, még pedig minthogy e fizetések már egy
hónappal ezelőtt teljesíttettek, tehát onnantóli kamatjával
együtt.</p>
<p>Lemmingné inte férjének s csendes sziszszenést hallatott.</p>
<p> Csak hagyjon engemet, kedvesem! Lemming Rudolf bizonyosan nem
fogja megsérteni Harter Nándor urat, a ki egy tetőtől-talpig
gavallér, s kinek ezen tette is csak lovagiasságáról tanuskodik;
egy Lemming be fogja tudni azt bizonyítani, hogy mint férj, mint
gentleman és mint financier, egyenlő correctséggel tudott eljárni.
A pénznem, melyben ez összeg visszafizettetik, oly
bankutalványokban fog átadatni, mik egy hó előtt lejártak, s a
miket midőn Harter Nándor úr a legelső bankárnál beváltand, az
hozzáteendi a lejárati kamatot. Óh! Lemming Rudolfnál mindenféle
pénznemben történik a fizetés.</p>
<p>A titkár egészen megzavartnak látszék Lemming úr magyarázata
által. Ah! egy valódi financiernek véghetetlen előnye van egy más
fajta közönséges okos ember felett. Éreztetheti vele, hogy ez az
egyedüli tudomány a világon, a mit ő tud és hirdet. A többi mind
csak képzelem: ez a reálitás.</p>
<p>A mint hogy ez a reálitás át is vándorolt Angyaldy úr kezébe két
darab ezeres bankváltó alakjában, mielőtt eszébe jutott volna, hogy
az ellen valami kifogást is lehetne tenni. <span class=
"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p>
<p>Harter Nándor úr nagylelküsége vissza lett fizetve.</p>
<p>Lemming úr e fényes ripostirozás után diadalérzettől ragyogó
arczczal nyult az asszonyság keze után s azt ajkaihoz emelve, ott,
hol a kézcsuklyónál a keztyü végződik s az omlatag csipkeujj egy
részt ama delejes eleven bársonyból szabadon hagy, hódolatteljesen
megcsókolá.</p>
<p>Angyaldy úr is hasonlóan tett. Ő is kezet csókolt az
asszonyságnak, csak a keztyü fölött. Jó neki ott is.</p>
<p>Azzal a jelenet be volt fejezve. A titkár úr mehetett haza. Ki
volt fizetve.</p>
<p>Hanem ezért a felvonásnak még nem volt vége.</p>
<p> Méltóságos uram! A pénzünket visszaadták! szólt Angyaldy úr,
midőn Harter Nándor dolgozó szobájába belépett. Elmondta, hogyan
történt.</p>
<p>A méltóságos úr rettenetesen mérgelődött e miatt.</p>
<p> Az embert legjobb szándéka mellett is félreértik s mindenképen
megalázni törekednek. Most mit csináljak én ezzel a pénzzel? Kedvem
volna az ablakon kidobni.</p>
<p> Én tudnék egy jó ötletet mondani! kinálkozék a titkár.</p>
<p> Mondja ön!</p>
<p> Itt Pesten van több előkelő női egylet, melyek jótékony
czélokkal foglalkoznak. Ha mi a pénzt, melyet már úgy is kiadottnak
tartunk, átadnók a női egyletek egyikének, Lemmingné asszonyság
nevére iratva, mint alapítványt, akkor a játszma megint a mi
részünkre volna megnyerve. A lekötelezett mégis Lemmingné
asszonyság volna; s a kiadás neki épen dicsőségére válnék, s azt el
sem utasíthatná.</p>
<p> Ez jó gondolat! mondá Harter. Felhatalmazom rá, hogy
végrehajtsa.</p>
<p> Azonban ezt mégis előlegesen tudatnunk kell az illetőkkel,
nehogy illedelemszegést kövessünk el, s visszahuzásra adjunk
ürügyet.</p>
<p> Jó, menjen vissza s kérdezze meg Lemmingnétől, tetszeni fog-e
neki e nevére teendő intézkedés? <span class="pagenum"><a name=
"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p>
<p>Angyaldy tehát még az nap délután visszament Lemmingék
szállására.</p>
<p>A komornyik megint elvette jegyét s kérdezé:</p>
<p> Az asszonysághoz tetszik?</p>
<p> Nem! Az urasághoz.</p>
<p>Tehát bevezette az urasághoz.</p>
<p> Miben szolgálhatok? kérdé Lemming úr.</p>
<p> Az elébbeni ügyben jövök Harter úrtól.</p>
<p> Akkor tessék nőmmel értekezni.</p>
<p> Bocsánatot kérek, azt többet nem fogom tenni. Ő nagysága
ezelőtt néhány órával oly határozottan adá tudtomra, hogy
eltévesztettem az ajtót, miszerint nekem soha sem lesz bátorságom
többé az ő salonja ajtaján belépni.</p>
<p> Óh, ho ho hó! kedves barátom. Az nem önt illette. Az más
valakit illetett.</p>
<p> Tudom. Hiszen én senki sem vagyok. Csak azon más valaki
megbizásával járok ide-oda. Azért nagyon is rövid leszek. Az a más
valaki a neki visszaküldött összeget, ha nagysádtok is
beleegyeznek, óhajtaná a megnevezendő jótékony női egyletek
egyikének átadni, mint Lemmingné asszonyság alapítványát.</p>
<p> No már erre csakugyan mégis nőmnek a véleményét kell előbb
kikérnünk.</p>
<p> Az önnek a szabadalma. Én a kérdést önhöz intéztem.</p>
<p> Teringettét! Ön nagyon szigorú, ha valamit egyszer föltesz
magában. Tehát ön csakugyan azt hiszi, hogy magam menjek ezt nőmtől
megkérdezni?</p>
<p> Miután senki másnak joga nincs hozzá.</p>
<p> Jó! Tehát tessék addig mulatni magát a könyvtáramban.</p>
<p>Lemming úr átvezette Angyaldyt könyvtárába, mely nem állt
egyébből, mint pompás illustrált díszkönyvekből, mikben nem a
szellemi tartalom, de a metszvények száma s a bekötés a drága, s
ráhagyta, hogy töltse addig azok <span class="pagenum"><a name=
"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> közt az időt, míg ő az
asszonyságnál végez. Igazán pompás gyűjtemény az.</p>
<p>Angyaldy rá se nézett a pompás könyvekre. A félóra múlva
visszatérő Lemming ugyanazon helyen találta őt állva, ugyanazon
székhez támaszkodva s félkezével kalapját csipőjén tartva, mint a
hogyan itt hagyta.</p>
<p> Nos hát mit gondol ön: mi válaszszal jövök?</p>
<p>Angyaldy felhuzta a vállait, meggörbíté a térdeit, féloldalra
szegte a nyakát s azt mondá:</p>
<p> Nekem tökéletesen mindegy. Nem az én ügyem.</p>
<p> No hát hallja meg a választ ő tőle magától.</p>
<p>Azzal Lemming úr feltárta az ajtót, melyen bejött, s ez ajtón át
belépett Malvina.</p>
<p>Ezuttal már lovagló-köntösbe volt a szép hölgy átöltözve.
Hosszú, testhez tapadó zsemlyeszín öltöny volt rajta, nyakán
keskeny csipkefodor, piros szalag nyakkötővel, fején darutollas
süveg, kezében könnyű lovagostor. Hosszú uszályát ostoros kezébe
emelte fel, látni engedve az alsó öltöny finom himzését. Keblére
egy csokor tavaszi ibolya volt tüzve; haja hosszú csigákban omlott
vállaira.</p>
<p>Nagyon szép volt. De az még szebb volt tőle, hogy Angyaldy úrhoz
olyan nyájasan szólt.</p>
<p> Édes Angyaldy! Legyen olyan jó és nevemben mondja meg Harter
úrnak, hogy nemesszivű ajánlatát igen szivesen elfogadom.</p>
<p>Így szólt a titkárhoz, tova lejtve:</p>
<p>«Agyiő!»</p>
<p>S azzal ostortalan kezét ismét csókra nyújtá elé. És ezuttal nem
volt keztyű húzva ezen kezére. Azt szándékosan lehúzva tartá.</p>
<p>Mind megannyi gyöngéd, kiengesztelő figyelem, a mit feljegyezni
méltó.</p>
<p>De Angyaldy nem igen látszott azt észrevenni. A felé nyújtott
kézre csak úgy a levegőben csókolt egyet, hozzá sem ért ajkával, s
midőn a tovasuhogó amazon a küszöbön elejté lovagostorát, Angyaldy
úr olyan szépen elnézte, <span class="pagenum"><a name="Page_119"
id="Page_119">-119-</a></span> hogy siet azt feladni a férj maga,
ki azután, hogy az asszonyságot kikisérte az előszobáig, még az
ablakba állt s oda vonta magával Angyaldy urat is, míg Malvina a
kapun kilovagol.</p>
<p>Leming úr arcza ragyogott a büszkeségtől, midőn szép neje végig
robogott az utczán.</p>
<p>Szerette volna látni Angyaldy arczán, hogy hát az mit tud
ilyenkor érezni?</p>
<p>Bizony semmit.</p>
<p> Nem a mezőhegyesi ménesből való ez az almásszürke? kérdezé
Lemming úrtól.</p>
<p>Soha ilyet! evődék Lemming úr, fejét csodatelten rázva. Mikor
egy szép lovagnőt lát, azt látja meg, hogy a lova almásszürke!</p>
<p> Hát ugyan minek látná meg egy ilyen szegény gyalog-polgár még
a szép asszonyságot is? Tessék dictálni azt a dedicátiót.</p>
<p>Lemming úr tökéletesen igazat adott Angyaldy úrnak. Ez egy okos,
meggondolt, hűs vérű fiatal ember.</p>
<p>A Lemmingnét érdeklő felajánlás a jótékony női egylethez
feltétetett s azontúl Lemming úr biztosítva lehetett, hogy ambulans
(és equitans) firmájának most már nemcsak a férfi-nem, sőt a
hölgyek igen tisztelt birodalma is buzgó magasztalója leend, nem is
említve a tömérdek hirlapi elismerést, a mi mindezzel együtt
jár.</p>
<p>Harter Nándor úr ő méltósága pedig még inkább meggyőződött azon
hitében, hogy Angyaldy úrban egy olyan kincsét bírja a példátlan
hűségű ragaszkodásnak, a ki főnökének még legtitkosabb gondolatait
is kitalálni, s vágyait megelőzve, betölteni igyekszik.</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>Tavasz kezdetén azt mondá Angyaldy főnökének, hogy ő beteges.
Orvosa azt tanácsolta, hogy menjen ki a budai hegyek közé, az
ottani üde lég ismét erőhöz juttatja.</p>
<p>Harter Nándor ráhagyta, hogy menjen ki. Úgy is kevés
<span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
"Page_120">-120-</a></span> most a dolog. Elég ha minden másodnap
egy pár órára lejön; ezalatt is elvégezhet mindent. Sokat fáradt a
derék ifjú, megérdemli, hogy kipihenje magát. Keressen magának
szállást a hegyek közt.</p>
<p>Angyaldy aztán keresett magának szállást a hegyek között. Nem a
népes «Zugliget»-ben, a hol a gazdag polgárnők selyem uszálylyal
seprik az út porondját; nem is a «Vezérhalmon», hol kintornaszó
mellett tánczolnak tizenegy kurta-kocsmában minden este; nem is az
«Isten-hegyen», hol krumplival, tótbabbal ültetett be minden
feltörhető gyepet a haladó kultura; nem is a «Márton-hegyen», hol
esernyőt von fel a nap ellen, a ki árnyékban akar pihenni; nem is a
«Virányos»-ban, hol koczapuskások lövöldöznek harkályokra, s
vénasszonyok állják útját a tévedezőnek, gombát kinálva; hanem van
egy kis ház a «Farkas-völgy»-ben, ottan.</p>
<p>Azt is kevesen tudják, hol van a Farkas-völgy; a kis házat még
kevesebben látták valaha; pedig az gyönyörű hely egy remetének,
vagy egy pár szerelmesnek.</p>
<p>Egy hosszú, mély völgy, két összeszorult hegyoldaltól képezve,
miknek terebélyes bükk- és tölgyfái az út fölött összehajlanak, s e
völgy sötét nyilásán keresztül lefelé tekintve, meglátszik a kék
Dunának egy része, a ráczkevi szigettől kétfelé osztva, és aztán
messze a láthatár ködeivel összefolyó végtelen alföldi róna; sürűn
beszórva messze elfénylő fehér házakkal, berajzolva
jegenye-szegélyzett útvonalakkal. Az elterülő síkon élet és élet,
itt a völgyben pedig a vadon nyugalma.</p>
<p>Még azt az utat is szépen benőtte a fű, mely rajta végig vezet;
az utolsó szekér nyomát, mely a tavalyi szénát innen felvontatta,
szépen befutotta a virágos szúlák. Az út mellett kétfelől
gyöngyvirágok csengetyűi adnak jelt a prücskök hangversenyére, mik
a fészkénülő zöldikét altatják; nagy terjű körökben, miket sötétebb
fű képez a gyep között, pofók csiperkegombák csoportja kinálkozik,
dagadó pamlagul a röpke nappali pávaszemnek; s a <span class=
"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span>
virághullató bokorban rigófütty, fülemüle-ábránd hangversenyez.</p>
<p>Itt nem jár a teljes czímű közönség; mert ha járna, nem volna
itt se gyöngyvirág, se gomba, se madárfészek, se nappali
pávaszempillangó, azt mind letépnék, megennék, kalitkába tennék,
gombostűre szúrnák.</p>
<p>Hanem a völgy mélyében, az útfélen mégis van egy kis ház. Kinek
jutott eszébe azt oda építeni? Az is bizonyosan valami különcz
lehetett.</p>
<p>A ház kicsiny, csak egy szobából és egy konyhából áll; hátul van
valami faépület hozzá, ha akarják, istálló is lehet. Elől a háznak
messze kinyuló eresze, mely ablakát, mint fájós szemet, őrzi.
Valaha kerítése is volt, de az bizony nem tartott örökké. Hanem a
kerítés helyét elfoglalta aztán az ölnyi magasra nőtt csipkerózsa,
mely épen most terítve van nyiló virágokkal, egyik fehér, másik
testszín, a harmadik piros; egész virágerdő, mely tündérország édes
illatát hinti szét.</p>
<p>Elől elvadultan nyiló orgonabokrok bozótja sejteti, hogy ott
valaha kert volt, az udvaron pedig térdig érő fű nőtt, sárga
pimpimpárévirággal tüzködve.</p>
<p>Ez a lakás tetszett meg Angyaldynak. Bele is költözött. Valami
árva csődtömegé az, mely minden harmadik évben ki van adva nyáron
át. Még a számát is kitörölte már annak az adókönyvből régen a
registratura.</p>
<p>Hanem magános embernek, ki egy pár könyvvel háborítatlanul akar
félrevonulni, vagy egy pár szerelmesnek, igen szép hely az ott.</p>
<p>Angyaldynak nem sok kellett a ház felszereléséhez, a mihez
bútort természetesen nem adnak; egy hárs-ágy, egy szék, egy asztal,
azon irószerek; ezt nem lopja el senki, ha ajtó, ablak nyitva van
is. Cseléd nem kell neki, ruhát, szobát maga kitakarít; ebédre
eljár félórányira a hegyi vendéglőbe, s vizet egy kis kulacsban
maga hord haza magának. Hanem pohara van kettő, az egyikből maga
iszik, a másikban virágokat tart. <span class="pagenum"><a name=
"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p>
<p>Ki hinné, hogy még virágokkal is törődik? Tudós ember csak
botanikát tanulmányoz azokból, ha figyelmére méltatja is; ez pedig
friss vízbe teszi őket, a mi nem férfiszokás, és útra néző ablakát
befuttatja friss zöld galyakkal.</p>
<p>Hogy még a száraz bureaucratáknak is vannak regényes
kihágásaik!</p>
<p>Egy szép juniusi délután a Farkas-völgy fűvel benőtt útján egy
lovagnő léptet egyedül. Kalpagjának kék selyemfátyolát arczára
kapta a szellő, de tündéri karcsú termete, a feszes öltönytől
elárult szoborszerű idomai szépnek és ifjúnak hirdetik.</p>
<p>Csak egyedül lovagol, minden kisérő nélkül, s midőn alább
haladva, mindig roszabbá válik az út, sok helyütt nagy kődarabokkal
van torlasztva, ott leszáll a delnő nyergéből, s a mély út martjára
felszökve, a szép mohos pázsiton gyalog megy odább, kantárszáron
vezetve maga után paripáját.</p>
<p>Az úton gyöngyvirágot keres; azt keblére tűzi, s andalogva megy
odább. Talán nem is keres egyebet.</p>
<p>A mint a kis völgyi lak elé ér, megállítja paripáját s
kantárjánál fogva megköti egy fiatal bükk ágához, kivéve a zablát
szájából, hogy legelhessen kedvére.</p>
<p>Maga pedig a kis ház felé siet.</p>
<p>A ház egyetlen lakója kijön eléje a pázsitos udvarra; az
odasuhanó hölgy selyem öltönyét megfogják a rózsabokrok, mintha
mondanák: itt maradj, ne menj tovább; az pedig nem vesződik a
tövisekkel, hagyja tépetni öltönyét, hanem siet félrevetni arczáról
a fátyolt; mert azon keresztül a csók zamatja elvész.</p>
<p> Itt vagy tehát valahára! szól az ifjú.</p>
<p>Mennyi őrjöngés, mennyi boldogság, mennyi kín e nehány
szóban.</p>
<p>«Valahára!»</p>
<p>És azután sorba csókolja az elé nyújtott fehér kéznek minden
ujját, egyenkint minden ujjhegyét, és azután végig egész termetét,
le egész a ruha szegélyeig, míg végre a <span class=
"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> földre
borúlva előtte, átkarolja lábait egész szenvedélylyel, és zokogva
ismétli: «Valahára!»</p>
<p>A hölgy pedig felkaczag magán kívül, s önfeledten veti le magát
melléje a sárga virágos fűbe, s karját karja alá fűzve, így
iparkodik mosolygása napsugaraival fölszárítani az öröm könyeit
kedvese szemeiből.</p>
<p> Vártál reám?</p>
<p> Óh! mi régen vártam!</p>
<p> S hiszed már, hogy itt vagyok?</p>
<p> Azt hiszem, hogy álmodom.</p>
<p>A hölgy villanyos kaczagása hangzott. Hahaha! Milyen szép álom!
Erdő, bokor, virág, pusztaság minden ide van álmodva; te az én
keblemen, én a tiéden. És senki sem tudja, hogy mit álmodunk.</p>
<p>Csak az erdők, csak a bokrok, azok pedig olyan jó
titoktartók.</p>
<p>Szerelmet hirdet itt minden: fű, fa szerelmet illatoz; méh,
bogár szerelmet zeng; s az erdők minden énekese csak arról dalol,
azzal tölti meg a léget.</p>
<p> Milyen szép vagy! óh! milyen imádandó szép vagy! Ne nézz rám,
ne mosolyogj, mert megölsz vele.</p>
<p> Ha rajtam állna, mindennap megölnélek, s mindennap újra
teremtenélek: hogy a míg nem látlak, addig meg légy halva.</p>
<p> Óh! esküszöm neked, hogy meg vagyok halva, a mikor te nem
látsz. Hideg szobor vagyok, a ki nem él. Te viseled magaddal
lelkemet. Óh! add vissza, óh add sokszor vissza.</p>
<p>És a hölgy tudta, hogyan kell az elrablott lelket
visszaadni.</p>
<p>És aztán kezeit hátrahajtott fejére kulcsolva, melyet kedvese
karja tartott fenn, ragyogó arczával a kék égbe tekintett.</p>
<p> Óh! milyen szép volna ez a világ, ha nem volna benne más, mint
fák, virágok, madarak és mi ketten!</p>
<p>Óh «mi ketten!» <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
"Page_124">-124-</a></span></p>
<p> És egy egész átkozott világ áll közöttünk.</p>
<p> De mi boszút állunk a világon.</p>
<p> Szörnyű szép boszú! a minek szerelem a neve.</p>
<p>Az ifjú édes szavakat suttog a hölgy fülébe, az mosolyogva
bólintgat fejével; minden idege hallja e szókat, s minden idege
érzi azoknak édességét; kezei az «élek-halok» szirmait tépve,
kérdezik: «szeret?» «nem szeret?»… Ha igaza van a virágnak, akkor
egy csókkal kell mellette bizonyítani; ha nincs igaza: akkor
megczáfolására kettőt.</p>
<p>Vajjon mit suttoghat neki?</p>
<p> Úgy haragszom rád, mikor messziről látlak; s mindenütt messze
vagy nekem, a hol nem egyedül vagyunk. Mások beszélnek hozzád,
mások mernek hozzád szavakat mondani, miken elmosolyodol; kísérnek,
karjukat nyújtják, és én nem mondhatom nekik: «félre innen! ez az
enyim, és senki másé!»</p>
<p> Elég, ha te tudod, hogy az igaz! viszonzá a hölgy egy
észvesztő oldalpillantást vetve felé ragyogó nagy sötét
szemeivel.</p>
<p> De hát annyira igaz-e?</p>
<p>A hölgy nevetett és ezt mondta neki:</p>
<p> Óh! milyen nagy bolond az, a ki elébb feleletet kap, és azután
kérdez.</p>
<p> Tudom én, hogy ilyen nagy bolond vagyok. De te azon ne
csodálkozzál, s ha egyszer ide jösz hozzám, és erre a szép zöld
fára felakasztva találsz, azon se csodálkozzál, mert őrjöngök mikor
rád gondolok, és mikor a világban találkozom veled, egy légió
veszett ördög marakodik szivemen.</p>
<p>A hölgy dévaj kaczagása jutalmazá és bünteté e kitörést.</p>
<p> Látod, minek tartod a szivedet otthon? Hagynád nálam; én
jobban gondját viselném.</p>
<p> Elégnél tőle, ha te viselnéd.</p>
<p> Hát nem látsz-e égni!? kiálta fel a hölgy, és most
<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
"Page_125">-125-</a></span> már nem nevetett, de arcza olyan színt
váltott, mint azok az égő csipkerózsák, mik még a napsugár elől is
eltakarják. Ég miattad testem, lelkem. Belerohanok a lángba, mint a
lepke a mécsbe, és nem törődöm vele.</p>
<p>Azzal leszakított két szál vad rózsát, egyiket odatűzte kedvese
mellényzsínórjához, másikat saját hajfürtjébe s aztán odahajtá
fejét annak ölébe. Mit tehet arról valaki, ha a két leszakított
rózsa ismét egymáshoz kivánkozott?</p>
<p> Milyen szépen illik hajadba ez a félig nyilt rózsa! hizelgett
neki kedvese. Olyan leányarczod van vele.</p>
<p> Jobban tetszem úgy neked?</p>
<p> Csak így tudok rád nézni, hogy a lelkem fel ne háborodjék. Ha
gondolnád: mit szenvedek, mikor fejeden főkötőt látok, soha sem
tennéd azt fel. A pokolból került elő, a ki azt a gondolatot
előhozta, hogy a nők fejükre tegyenek valamit, a miről mindenki
olvashassa: itt van a paradicsom, hanem te ki vagy űzve onnan! Óh
ne tégy főkötőt, mikor gondolod, hogy én látlak; szép vagy,
szivrontó vagy a nélkül is. Minek kegyetlennek is lenned?</p>
<p> Jól van! Nem fogod azt látni többet. Hah! mi az?</p>
<p>A hölgy ijedten sikolta fel, s mint az őz szökött fel a
gyepről.</p>
<p> Mi az?</p>
<p> Egy kígyó!</p>
<p>Úgy meg volt ijedve, hogy minden íze reszketett. Görcsösen
kapaszkodék a ifjú nyakába, s minden vér elhagyta arczát.</p>
<p> Egy kígyó jött hozzám a fűben, odaért a kezemhez; ah!
leroskadok… Tihamér, segíts!</p>
<p> Leona! Térj magadhoz, nincs itten semmi kígyó! Mitől ijedtél
meg?</p>
<p>(Most halljuk először e két keresztnevet: Tihamér, Leona;
azonban hát ki tudja, ezek-e az ő keresztneveik, vagy csak egymást
nevezik így, hogy más előtt el ne árulják magukat véletlenül?)
<span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
"Page_126">-126-</a></span></p>
<p> Tudod, én úgy félek a kígyótól! Nézd, hogy reszket a kezem.
Hallgasd, hogy dobog a szivem.</p>
<p>S aztán olyan jól következett, hogy a reszkető kezet
megmelengesse valaki, s a dobogó szivet lecsillapítsa egy
visszadobbanó kebel.</p>
<p> De lásd, milyen gyermek vagy te! hisz az saját lovagostorod
volt, a mitől úgy megijedtél, szólt Tihamér, felemelve a fűből a
rémület tárgyát.</p>
<p>A mire azután Leona (hivjuk mi is bizalmasan) egyszerre a
legcsapongóbb nevetésbe tört át, s visszatért a kedve a szép
természethez.</p>
<p>Hanem azért a zöld fűbe nem mert többé leülni.</p>
<p> Lássuk, hogyan élsz te itt e remetelakban? szólt, kiváncsian
betekintve kedvese szobájába.</p>
<p>Ott pedig nagyon sok látni való volt. Egy nyugágy, betakarva
friss fűvel, s egy asztal, ellepve mezei virággal; zöld
levéltányérkán zsenge szamócza, a virányból szedve! és aztán egy
szerény szilke aludttejjel és egy megszelt fekete kenyér.</p>
<p> Ah! hiszen te engem kész lakomára vártál! szólt vidáman az úri
hölgy s odalépve az asztalhoz, nem várt kinálást, leült mellé,
letörte a fekete kenyér felét, beleaprította az aludttejbe, s
megette azt a fakanállal, mintha soha annál jobbat nem izlelt
volna.</p>
<p>Tihamér nézte őt a nyugágyra ledőlve és gyönyörködött benne.</p>
<p>Milyen gyönyör egy nőt elnézni, a kinek kedvese barna kenyere
olyan jól izlik!</p>
<p> Hát még a pompás szamóczák! Ezeket te magad szedted az
erdőn!</p>
<p>De már azokat megosztotta Tihamérral; nem úgy, hogy egy szemet
neki, másikat magának, hanem minden szemet megfelezve, a nélkül,
hogy kezével törné ketté. A hogy galamb eteti a maga párját.</p>
<p>Milyen zamatosak e szamóczák!</p>
<p>Azután leült mellé a nyugágyra s karját nyaka körül <span class=
"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> fonva,
egy népdalt dalolt neki nem annyira csengő, mint meleg, suttogó
hangon.</p>
<p> Miért nem tart ez így örökké? sóhajta fel Tihamér.</p>
<p> Hiszen örökké tart, ha addig tart, a meddig élünk.</p>
<p> Nálam igen. De te asszony vagy; csapodár vagy!</p>
<p> Ki monda azt neked?</p>
<p> A két szemem. Olyan szép vagy, hogy lehetetlen meg nem
csalnod.</p>
<p> Kiért? Azért-e, a kit mindennap látok, de nem szeretek?</p>
<p> Oh! nem azért.</p>
<p> Vagy azért, a ki engem imád, de a kit én soha sem látok?</p>
<p> Nem is azért. Hanem a kit te fogsz majd imádni.</p>
<p> Kit?</p>
<p> Én nem tudom. De úgy érzem. Érzem, hogy vagy te fogsz engem
megölni, vagy én öllek meg tégedet.</p>
<p>A hölgy kedélyesen felkaczagott e szóra.</p>
<p> Te megölsz engem? Hahaha! Gyilkos! Segítség! Hahaha! És hogyan
ölsz meg? Elvágod a nyakamat, elviszed magaddal a fejemet, s
iróasztalodra teszed emlékül? Vagy ide szúrsz késsel? ide, ebbe a
kebelbe? és nézni fogod, hogy omlik ki belőle az a piros forrás?
Ugyan mondd meg, hogyan ölsz meg engem?</p>
<p> Ne kaczagj! Ne tréfálj! Tudod, hogy én mindig mérget hordok
magammal, és igen elhatározott ember vagyok.</p>
<p> Mérget? Igazi mérget? a mi öl? Óh! mutasd meg nekem. Én soha
sem láttam még mérget. Minek az nálad?</p>
<p> Jó az olyan embereknek, a kik szeretnek hallgatni, s ha kell
örökre elhallgatni.</p>
<p> Óh! mutasd meg nekem!</p>
<p>Tihamér egy kis arany tokocskát vont ki kebléből, mely ott
zsinóron függött s abból egy vékony papirburkot vett elő.</p>
<p> És ez valódi, igazi méreg? kérdé ájtatos elbámulással a hölgy,
szemei kerekre felnyiltak, ajkai gömbölyüre <span class=
"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span>
összehuzódtak, mint a ki először látja e rejtélyes csodaszert, a
melynek neve «halál.»</p>
<p> Halálos méreg.</p>
<p> És ezzel megölnél engem, hogyha olyan idő jönne, midőn
gyülölni fogsz?</p>
<p> Bizony megölnélek.</p>
<p> No hát ölj meg addig, míg szeretsz! szólt, és gyorsabban, mint
a villám, kikapta a papirburkot az ifjú kezéből és a szájába tette
azt.</p>
<p>Tihamér nem volt elég gyors azt megakadályozhatni, s mikor már
megtörtént, akkor a remület torzarczulatával kiálta fel:</p>
<p> Az Istenért! Leona! Mit csinálsz! Az halálos méreg. Add vissza
gyorsan; ha átnedvesűl, meghalsz tőle.</p>
<p>Az ifjú térdre esett előtte, s kezeit megragadva, oda csúszott
lábaihoz és kétségbeesésében haját tépte, és vonaglott előtte, mint
egy féreg.</p>
<p>A hölgy pedig kevély mosolylyal tekinte le rá, és fehér fogsorát
engedé láttatni, a mint összeszorította azt a szájába vett papirtok
felett és gyönyörködött amannak kínjaiban, vonaglásában,
kétségbeesésében, s mikor aztán megeléglette ezt a daemoni
gyönyört, akkor kivette szájából a mérget és visszaadá neki.</p>
<p> Nesze! Tedd vissza! És máskor ne fenyegess engem azzal, hogy
megölsz; mert megbánod azt!</p>
<p>Tihamér sietett a könnyelmű teremtésnek poharat hozni vízzel,
hogy öblítse ki száját, bár csak a külső papir érte is azt.</p>
<p> Szájamat! Talán félsz tőle, hogy mérges? Ha méreg van ajkamon:
halj meg tőle te is!</p>
<p>És tanította őt meghalni.</p>
<p> És már most azután csitt! meghaltál. Egy szót se szólj többet.
Gyilkos! Megöltél. Keresni fognak rajtad. Lásd, gondoskodom rólad,
hogy meg ne büntessenek.</p>
<p>Azzal dévaj könnyelműséggel felkapott egy irótollat az asztalon
s egy fehér lapra e sorokat irá a hölgy: <span class=
"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p>
<p>«Meguntam az életet; utálom a világot; gyűlölöm enmagamat;
meghalok önkényt. Isten legyen nekem irgalmas!»</p>
<p> Ha egyszer meg fogsz ölni, ezt a papirszeletkét rejtsd
csipkéim közé keblemen. Tudod?</p>
<p>Az ifjú mit tehetett, mint hogy arczra borúlt ily véghetetlen
szenvedély, ily véghetetlen őrültség előtt, mely saját
szenvedélyét, saját őrültségét oly messze múlta felül, mint a hogy
az ezeregyéji mesék szellemei egymás fölé kerülni versenyeznek.</p>
<p> Oh; te drágám, oh te mindenem! Nem tégedet megölni, de egy
lábnyomodat nem tudnám eltaposni, a mi utánad a porban elmarad. A
mihez hozzáérsz nálam, egy toll, egy papirdarab, tovább fog élni,
mint magam. Kértem-e tőled valaha, hogy egy fürtöt hajadból vágj le
nekem emlékül? Úgy-e, soha? Mert gyilkolásnak tartanám hajadnak
csak egy szálát is levágni: e gyönyörű selyemhullámnak, melynek
árnyékában annyiszor elrejtém arczomat, mikor a paradicsom fényét
nem bírták el többé szemeim. Pedig az őrülés környékez, ha
rágondolok, hogy e villanyos selyemszálak között másnak a keze is
dúlhat, így, mint az enyim. Holott nekem minden szála ennek, mint
egy tündér hárfa ezer húrja, ezer túlvilági dalt zeng. És te még
fürtökben, szétszórva viseled azt. Nem gondolod meg, milyen
kétségbeejtő arra, a ki szeret, látni, hogy a hány szál hajad,
annyi emberhez hozzáér; idegenhez, udvarlóhoz, bolondhoz,
gyűlölthöz! Oh! ne viselj szétszórt fürtöket.</p>
<p> Óh milyen nagy bohó vagy te! suttogá a hölgy, s azzal
felugrott Tihamér mellől s az ablakhoz futott, kitekintve annak
zöld galy rácsozata között. Ah! nézd csak, lovam féke eloldozott,
még eltévelyedik a paripám, s hogy megyek el lovagköntösben gyalog?
Kérlek, légy szives segíteni rajta!</p>
<p> Majd bevezetem az udvarba.</p>
<p> Ne tedd. A lópatkónak mély nyomai vannak; azoknak <span class=
"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> nem
szabad ebbe az udvarba vezetni; mikor eltávozom, lefelé fogok
menni.</p>
<p> Óh! milyen eszes vagy te!</p>
<p> Mint a kigyó, úgy-e?</p>
<p>Angyaldy kiment a paripa felől biztosítani kedvesét. Mikor
visszajött azzal a tudomással, hogy nem volt az fékéről
elszabadulva: a meglepetés és ijedtség megállítá az ajtóban.</p>
<p>A szép hölgy hajfürtei rövidre le voltak vágva. Az az élő
selyem, melyben perczek előtt oly kéjelegve dúltak újjai, ott
hevert levágva az asztalon. A nő megfosztá magát bűbájos ékétől
azalatt, míg kedvesét kiküldé; akkor tette le kezéből az ollót.</p>
<p>Azután mosolyogva inte neki:</p>
<p> Itt van! Ne féltsd többet. Most már a tied és senki másé.</p>
<p> Leona? Mit tettél?</p>
<p> Mit? Boszút álltam azért a szavadért, hogy «eszes» vagyok;
most már láthatod, hogy «őrült» vagyok. És ezentúl vagy imádsz,
vagy elfutsz tőlem, ha meglátsz! Mert én őrült vagyok, a mikor rád
gondolok.</p>
<p>Tihamér nem választotta az elfutást. Szemei kibirták egy nő
tekintetét, a ki szerelmében őrjöng.</p>
<p> És most tudod már, hogy olyan varázserővel bírsz, a minőt a
regetündér adott pártfogoltjának; hogy a mi kivánságot kiszalaszt
ajkán, az mind teljesül. Azért vigyázz magadra! Vigyázz, hogy mit
szólsz hozzám! mert nem mondhatsz nekem oly nagyot, oly
rettenetest, hogy azt meg ne tegyem. Mondtad és megtörténik!</p>
<p> Csak azt kivánom, hogy jőjj vissza ismét.</p>
<p> Az, ha tiltanád is, meglenne. Figyelj a nyitott ablakra.</p>
<p>A nap lemenőben volt már. Válni kellett. Hazáig még vágtatva is
hosszú az út, mert Örs felé visz le az ösvény s egész kerülőt kell
tenni rajta. Pedig búcsúzni olyan nehéz. <span class=
"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p>
<p> Maradj itt, ne kisérj. Valaki mégis megláthatna. Hanem állj
itt a vadrózsa-bokor mögött és nézz utánam, a meddig láthatsz.
Adieu!</p>
<p>A hölgy kisuhant, elérte paripáját, zabláját helyreigazítva,
felszökött nyergébe s ügető léptetéssel sietett el a kis ház előtt,
könnyeden intve a vadrózsa-bokor felé.</p>
<p>Tízszer is visszatekintett, a míg a völgyi út kanyarulatához
ért, hol sziklák, bokrok eltakartak előle házat, vadrózsát
mindent.</p>
<p>Itt megfordítá lovát, meglegyinté ostorával, s vágtatva tért
vissza az elhagyott lakhoz. Egészen odalovagolt a rózsabokorhoz.
Törődött is vele, hogy valaki megtalálja még a lópatkók nyomát!</p>
<p>Kedvese még akkor is ott állt.</p>
<p> Csak azért jöttem vissza, hogy meglássam, itt vagy-e még?
Nézesz-e még utánam?</p>
<p>Bizony ott volt, bizony utána nézett!</p>
<p>És azután a rózsabokron keresztül még egyszer egymásnak nyújtják
kezeiket. A tövisek összekarczolták mind a kettőt. Nem bánták
azt.</p>
<p>Azután indúlt csak útnak az amazon. Alkony volt már.</p>
<p>Az ifjú pedig még azután is utána nézett, mikor már erdőt,
völgyet ellepett az esti köd.</p>
<p>Csak azután tért lakába vissza.</p>
<p>Hanem a mint az asztalán heverő levágott hajat meglátta (minő
tündéri aratás!), akkor egyszerre helyre tért józan eszének
ijedelmes uralkodása.</p>
<p>«Hó! Ez bolond dolog! Hiszen ezt mindenki meg fogja tudni, a ki
a hiányt észreveszi. Ez a nő helyrehozhatlanul elárulta magát! Mi
fog történni vele?»</p>
<p>Ez a gondolat nem hagyta nyugodni Angyaldyt. Rögtön útnak indult
és sietett be a városba.</p>
<p>A ki találkozott vele, aligha mondta volna, hogy ez mellbeteg, a
ki magát gyógyítani fut hegynek alá, hegynek fel.</p>
<p>Egyenesen a színházba sietett. <span class="pagenum"><a name=
"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p>
<p>Ott szokta kedvesét látni messziről. Ő a földszinten, az a
páholyban.</p>
<p>Mikor a földszintre lépett, a páholy még üres volt. Ezen nem
csodálkozott.</p>
<p>A harmadik felvonás táján azonban nyilt a páholyajtó, s belépett
rajta a várva-várt, és még valami nőismerőse.</p>
<p>Angyaldy csak elbámúlt.</p>
<p>A féltett nőnek olyan szépen omlottak a sötét csigás hajfürtök
fehér vállaira, mint két órával ezelőtt.</p>
<p>Angyaldy kebléhez kapott. Az igazi haj bizony ott volt, hova ő
tette.</p>
<p>Hanem ezért a szép nő fejét senki sem találhatta a tegnapi
fejtől különbözőnek.</p>
<p>… Nem asszony az, a ki el hagyja fogni magát!</p>
<p>Angyaldy az előadás után a szinház előcsarnokában maradt, részt
venni azon úri mulatságban, a mit «hölgyek mustrálásának» nevezünk.
E mellett észre se vette, hogy háttal fordúlva a jobboldali
lépcsőnek, többedmagával útját állja Lemming úrnak, ki páholyából
vezeti nejét karonfogva, s kénytelen udvariasan útat kérni az
előtte őgyelgőktől.</p>
<p> Ön meg sem lát bennünket, Angyaldy úr! szól a magas financziák
embere, félig szemrehányás, félig bizalmaskodás hangján.</p>
<p> Óh bocsánat, uram! Jó estét nagyságos asszonyom! szól a
megintett, tért nyitva előttük, a nélkül, hogy valamelyikre
rátekintene.</p>
<h2>A RETTENETES ÉV.</h2>
<p>A második tavasz nyílt már, mióta a Világosi-család városi
foglalkozását a mezei élettel fölcserélte.</p>
<p>Ki nem olvasta Robinson Crusoe történetét?</p>
<p>Az igen szép egy rege. <span class="pagenum"><a name="Page_133"
id="Page_133">-133-</a></span></p>
<p>Le van benne irva nyomról-nyomra egy magyar haszonbérlő
viszontagsága, elkezdve a tengerből kimeneküléstől egészen a
vademberek falánksága általi megemésztésig.</p>
<p>Hogy kik ezek a vademberek, kik Robinsont élő testtel megenni a
tengeren átjönnek? azt majd a czikk végén elmondom.</p>
<p>Bizony mindent elől kelle kezdeni itt is, miként Robinson
névtelen szigetén.</p>
<p>Van istenáldotta föld. Egyéb semmi.</p>
<p>Ha jó esztendő van, húsz magot ád; ha nincs, meghalunk rajta
éhen.</p>
<p>A bérletsziget Robinsonja nálunk egy fiatal leány, alig több
még, mint gyermek. Az első bérletévben még csak tizenöt esztendős.
Más kis leány ilyenkor még babával játszik, vagy legfölebb
táncziskolába jár, és Ilonka már az egész atyai gazdaság gondját
viszi. Atyjánál a jószándékon és takarékosságon kívül semmi sincs a
külgazdálkodáshoz; anyja épen nem ért hozzá, minden teher a
gyermek-leányra nehezedik.</p>
<p>És ő meg tud annak felelni.</p>
<p>Mindenütt ott van, mindenütt intézkedik; kora reggeltől késő
éjszakáig kigyőz minden fáradságot; s mikor a nap végződik, oly
kedélylyel tér nyugalomra, mintha keveselte volna a napot.</p>
<p>A szenvedély látszik meg minden munkáján.</p>
<p>S az a szenvedély magával ragad mindenkit.</p>
<p>A lusta gazdának rest a cselédje, rest az igavonó barma is; az
igyekezet ragad mindenkire.</p>
<p>De szerette is őt mindenki.</p>
<p>Száz szitkozódó, veszekedő férfi közül egy sem bírta volna
környezetét úgy felserkenteni, mint ez az egy leány, vidám, eleven
varázslatával!</p>
<p>A mi csak ember volt körülötte, egész emberré vált; de még az
állatok is ragaszkodtak hozzá.</p>
<p>Hiszen az állatnak is van szíve; s ha eszesen bánnak vele,
megérti; ha szeretik, visszaszeret. <span class="pagenum"><a name=
"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p>
<p>Szárnyas állat és négylábon járó úgy ügyelt Ilonka szavára,
mintha mind értené azt a sok okos beszédet, a mit tőle hallhat.</p>
<p>Volt egy kicsi pony-lova, azon szokta körüljárni a terjedelmes
gazdaságot. Az már valódi játszótársúl szegődött hozzá. Szájába
fogta lovagvesszejét, míg úrnője hátára felült; a kapúban megállt
vele és meghallgatta, hova fognak most menni? Aztán ment oda, a
hova mondták. Eljárt úrnőjével tavaszszal ibolyát keresni; a hol
virágot talált, ott megállt vele. Ő elindúlt legelészni, úrnője
ibolyát szedni, és oly okosan kikereste a füvet a virág közül, hogy
egy bimbót le nem tépett. Mikor rekkenő nyári délután a kisasszony
kilovagolt az érő vetéstáblákat nézni, olyan bandsalogva őgyelgett
vele előre; ha ráhúztak a vesszővel, tréfának vette, felugrott s
még lassabban ment; akárhogy biztatták, neki oldalgott egy
szénaboglyának, ott leheveredett, ha addig élt is, s letette
hátáról a gazdasszonyát, mintha biztatta volna: hogy jobb lesz
bizony, ha ő is pihenésnek ereszti magát s nem jár az égető napon,
a hol még napszúrást kaphat s szép fehér nyakát elégeti; s ha a kis
gazdasszonyon fogott a rábeszélés, s az is letelepedett a fűre,
odahajtá eléje nyakát, feküdjék arra, mint egy vánkosra; s ha
Ilonka lehajtá fejét hű lovacskájára, akkor az ébren maradt s meg
sem moczczant alatta, míg a leány aludt, csak hosszú hófehér
farkával verte a legyeket az alvóról. Ha meg aztán közelgő zivatart
érzett, messze hangzó nyerítésével figyelmezteté gazdasszonyát, ki
az aratóknál járt, míg lova a tarlón legelészett; s ha az sokáig
nem jött hivására, maga utána ügetett, szájába véve a földre
lerakott kantárját, hogy szerszámozza fel vele; s ha közeledett a
zivatar s úrnője fennült nyergében, akkor nem kellett neki sem
ostor, sem biztatás; vágtatott vele haza, hogy a szél sem ért
nyomába.</p>
<p>A Csilla még a konyhába is bejárt s szabadalma volt a tálakat
végigkeresnie: nem hagyott-e azokon valamit számára <span class=
"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> kicsi
gazdasszonya? s az egész udvaron imponált minden állatnak. Még a
kocsist is ellenőrzé, mert ha elfelejtett neki zabot adni, megfogta
a ködmene szélét s addig el nem ereszté, míg be nem vallotta Ilonka
előtt, hogy bizony a Csilla nem kapott abrakot.</p>
<p>Mikor a mezőről hazatért Ilonka, otthon fogadta a kis házi kert.
Az is tele volt virággal, a miket ő maga öntözött meg; soha másra
nem bízta azt.</p>
<p>És azoknak a virágoknak is volt története.</p>
<p>Mióta Világosiék kijöttek a pusztára, minden hónapban érkezett
Ilonka nevére egy levél, majd északi, majd déli Olaszországból,
majd később Görögországból, aztán Egyptomból, végre a
spanyol-földről. És ezekben a levelekben soha sem volt semmi írva,
még csak a levélküldőnek a neve sem: csupán csak néhány csomag
virágmag.</p>
<p>Exotikus, külső országok virágainak magvai, miket itt névről sem
emlegetnek, azokat Ilonka kertébe, virágcserepeibe elültetgeté,
gondosan öntözte, ápolta, fölnevelte. Nőttek belőlük szokatlan
idomzatú s színpompájú virágok, miknek senki sem tudta a nevét,
mikről senki sem kérdezte, honnan jöttek? kitől jöttek? Hanem a ki
azokat oly híven ápolta, meg tudta volna mindegyikről mondani: ez
Florenczben született, ez Nápolyban, ez Palermoban; és meg tudta
volna mondani minden virágról, mit gondol az magában, mig a földből
piros csíráját kihajtja, a míg zöld levélburkai között a rejtélyes
bimbó megszülemlik, a míg a bimbóból kifeslő virág lesz, s midőn a
virág szirmai lehullanak.</p>
<p>Szabad volt neki a virágok gondolatait találgatni.</p>
<p>Hiszen az, a ki a virágmagokat külföldről küldözi, maga is csak
talányokat ád fel.</p>
<hr class="tb" />
<p>Az első esztendő letelt.</p>
<p>Valami nagy sikert nem nyújtott. Lehetett mellette szűken és
gond mellett megélni.</p>
<p>Voltak zugolódó emberek, a kik azt mondták, hogy olyan
<span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
"Page_136">-136-</a></span> rosz esztendő volt biz az, hogy annál
sanyarúbbat képzelni sem lehet.</p>
<p>A sors feltette magában, hogy megczáfolja őket.</p>
<p>Óh! milyen nyomorúlt vagy te földlakó, minden képzelt
dicsőségeddel együtt! Nem kell az égnek megszégyenítésedre egyéb,
csak hat hónapig elzárni tőled az esőt.</p>
<p>Mi láttuk ezt a rettenetes hat hónapot. Ezt az elesett
angyalokat megszólaltató hat hónapot.</p>
<p>Kezdte a tél, végezte a nyár.</p>
<p>Már a megelőzött év is oly mostoha volt.</p>
<p>Aszálynak neveztük azt, a mikor még nem tudtuk, hogy mit jelent
ez a szó a maga pokolkirályi fenségében?</p>
<p>A szűkmarkú tél után minden őszi vetés roszúl mutatkozott; a
tavaszi épen nem kelt ki.</p>
<p>Márcziusban még összejártak az emberek politizálni, vagy
mulatni; de minden politikai értekezésnek, minden vigalomnak az
volt a vége, hogy «még most sem esett eső!»</p>
<p>Majd talán a jövő héten.</p>
<p>Áprilisban már túlhangozta a társalgást az aggodalom, s még
mindig biztattuk magunkat a jövő héttel; utóbb elnémúlt politika és
szerelem; nem beszélt senki egymással egyébről, mint a rettenetes
derült azurkék égről és annak kegyetlen sugárairól; s ez így haladt
folyvást, folyvást egész a porba leboruló kétségbeesésig.</p>
<p>Ilonka délvirágai még díszlettek a kis kertben.</p>
<p>Mindenki tudta, mennyire szereti ő virágait. Pajkos gyermek meg
nem lopta volna azokat. Hiszen mindenki úgy szerette őt, és úgy
hallgatott a szavára.</p>
<p>Ő maga öntözte meg azokat mindennap kétszer.</p>
<p>Egy reggelen, mikor öntöző kannájával a kúthoz ment, az öreg
béres azt mondta neki:</p>
<p> Kisasszony! Több vizet virágöntözésre nem adok.</p>
<p>Ilonka elbámúlt.</p>
<p> Hogy mondhat ilyet, András?</p>
<p> Úgy, hogy a kút fenekét kotorja a veder, alig egy arasznyi
benne a víz; az kell a lovaknak. Az ökröket úgy <span class=
"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> is a
Berettyóhoz hajtjuk már itatni. Ha a kisasszony a vizet kiöntözi, a
lovak nem kapnak inni.</p>
<p>Ilonka átlátta, hogy a béresnek igaza van, s szomorúan tért
vissza üres öntözőjével.</p>
<p>Délben a vizet nem itta ki a poharából; azt tette félre
virágainak. Este szintén magát lopta meg miattok. Nem ivott.</p>
<p>Óh! a leányok sokat ki tudnak állni.</p>
<p>A szolgáló észrevette ezt s azontúl Ilonka minden reggel
megöntözve találta virágait. A szolgáló éjszaka a Berettyóból
hordott vizet a vállán; félóra járásnyiról.</p>
<p>Egyszer aztán jelenték a béresek, hogy a kút végképen kiapadt.
Azontúl minden veder vizet a Berettyóból kellett hozni.</p>
<p>Utoljára elfogyott a Berettyó is. Megszünt folyni. Itt-amott
maradt a mélyedésekben valami tócsa; azon osztakoztak az emberek és
állatok; végre a tócsák is elfogytak; az egész folyam medre olyan
volt, mint a kavicsos út. Akkor kénytelenek voltak a folyam
medrében kutakat ásni.</p>
<p>És ez alatt folyvást égető ég nappal, harmattalan lég éjjel. Sem
eső, sem harmat soha.</p>
<p>Óh! azt rettenetes volt végig élni.</p>
<p>Világosi most már mindennap maga járta körül bérlett gazdaságát!
nem ereszté Ilonkát. Ez nem gyönge leánynak való volt.</p>
<p>Látni mindennap a pusztulás fokozatát; az elhagyatottság, a
reménytelenség szörnyű tájképét.</p>
<p>Nem volt már semmi zöld távol és közel.</p>
<p>Hol rétek, kaszálók voltak valaha, ott egy halottsárga abrosz
volt kiterítve, melyen az éhinség még morzsát sem hagyott. A
búzavetés nem nőtt arasznyira, nem hajtott kalászt; nem lehetett
remélni, hogy aratást adjon; ráeresztették az éhséggel küzdő
barmokat és lehagyták azt legeltetni; le egészen a gyökeréig, s
hogy még a gyökere se maradjon, támadt az égő porból milliárd soha
sem <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
"Page_138">-138-</a></span> látott féreg, mely gomolyokban teríté
be a földet nappal, s táborszámra járt éjjel, ellepve házat,
háztetőt; sáskák czirpelő sokasága ült minden ágon-bokron, melyen,
mint télen, nem volt már levél s felverte az éjszakát zörgő
hangversenyével, mintha az is a gazdától követelné, a mit a mezőn
nem talál.</p>
<p>És azután, ha a sorssal küzdő ember újra akarta kezdeni az
elpusztított művet, nekivetette ekevasát az áldatlan tarlónak, s
felszántotta aratás nélkül a vetés helyét, hogy új magot vessen
bele, elkésett áldást remélve: akkor előtámadt, ki tudná honnan,
kitől küldve, kitől felszabadítva, legiója a vándor hörcsököknek, s
összerabolta az elvetett magot; űzés, pusztítás nem fogott rajta;
ha egy határt kiélt, vonúlt seregestől odább; átúszott a Tiszán s
fél Magyarországot megismerteté soha nem hallott hírével.</p>
<p>És eső még mindig nem esett.</p>
<p>Világosi mindennap levertebben tért haza a mezőről. Este
vacsoránál nem is beszélt már családjával, csak merően nézett maga
elé; érintetlen hagyott ételt-italt, s egész órákat eltébolygott
künn az udvaron éjszaka, és nézett fel azokra a fekete lomha
felhőkre, a mik este mindig felköltek a láthatáron, rég leimádott
záporral hitegetve a földészt s aztán vonúltak el feje fölött
részvétlenűl, a túlsó láthatárra; reggel ismét olyan tükörsíma volt
az ég, csak a délibáb mutogatott mesés vizet a távolban.</p>
<p>Világosi, mikor egyedűl hitte magát éjszaka, kinn az udvaron
letérdelt némán a földre, s úgy terjeszté fel az égre kezeit. Azt
hitte, senki sem nézi; pedig neje és leánya szívdobogva nézték őt
hálószobájuk ablakából.</p>
<p>És eső azért csak nem esett.</p>
<p>A rekkenő nyár uralkodott egész trópikus hőségével.</p>
<p>A mennyire a szem ellátott, nem volt már egyéb, mint egy sivatag
képe: egy porrá vált éden, melynek fekete hamvát a forgószél
végigtánczoltatta a síkon, poroszlopokkal ostromolva a kérlelhetlen
eget, melyen madár sem járt egyéb, csak keselyű, a hullák vendége.
<span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
"Page_139">-139-</a></span></p>
<p>Az ég pedig kérlelhetlen maradt.</p>
<p>Reménynyel sem biztatott már senki.</p>
<p>Ki volt mondva az itélet: ez az év meghalt.</p>
<p>Törölje ki mindenki évei sorából, mert ez nem tartozik az
életéhez.</p>
<p>De hát a ki egy elvesztett évvel magát az életet is
elvesztette!</p>
<p>Világosi érzékeny ideges kedélyét megmérgezék e napok. A
hasztalan küzdelem a sorssal; a megcsalt remények; a kiszáradt
fűszál; az éhség-gyötörte állatok; a panaszkodó cselédség; a
kapuját ostromló koldusok vándor csapatja folytonos izgatottságban
tarták; s a mi több volt mindennél: a becsület! Miből fogja
haszonbérét kifizetni!</p>
<p>Neje kiolvasá arczából ezt a gondolatot.</p>
<p>Óh! a nő előtt olyan nyitott könyv a férj arcza.</p>
<p> Ne aggódjál, kedvesem! mondá neki. Egy rosz évet majd
helyrepótol egy másik jó év. A mi legsürgetősebb, a haszonbér, meg
van takarítva nálam. Hajdan születésem napjára, névnapomra
aranyakat szoktál adni; mikor elvettél, nászajándékúl is azt adtál;
ezek az aranyak mind megvannak. Megtartogattam ilyen nehéz időkre,
mint a mostani. Elég lesz a haszonbér kifizetésére. Becsületed nem
csorbúl. A többit pedig majd megszerezzük Isten segélyével.</p>
<p>A többit?</p>
<p>Óh! de mikor azon még végig gondolni is irtózatos.</p>
<p>Egy ránk jövő telet végig gondolni egy olyan országban, a hol
tíz ember közűl kilencz koldúlni kénytelen; és a tizediknek nincs
mit adni.</p>
<p>A haszonbérlő lelkét a száraz földig nyomta a jövő gondja.
Minden este visszatér szemeibe az a merev, üveges tekintet; arczára
az az öntudatlan merengés, a mit úgy fáj látni; mindennap
elfelejté, hogy miből fogja fizetni haszonbérét. Pedig neje meg is
mutogatta neki a félretett aranyakat: oda számlálta eléje, épen
elég volt. Kezébe adta, hogy győződjék meg róla. <span class=
"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p>
<p>Akkor egy kis időre megnyugodott; de másnap megint elővették
háborgásai, megint elfelejtette, hogy a haszonbérét miből fogja
fizetni, s ha neje az aranyakról beszélt, úgy vette azt, mintha
újságot hallana.</p>
<p>Világosné egy napon a kínzó aggodalom kitörésével mondá
leányának:</p>
<p> Ilonkám, én attól remegek, hogy atyád megtébolyodik.</p>
<p> Ne essünk kétségbe, anyám. Hisz van még gondviselés az
égben.</p>
<p>Igaz!</p>
<p>Késik, de bebizonyul, hogy van.</p>
<p>«A hol legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segély.» Ezt
tartja a kegyes közmondás.</p>
<p>Hanem a földi gondviselésnek, úgy tetszik, hogy még annál is van
valamije közelebb.</p>
<p>«A hol legnagyobb a veszély, ott van legközelebb az
adóexecutió!»</p>
<h2>A SZÁRAZFÖLDI NYOLCZKEZŰ.</h2>
<p>Octopus Schmerlingianus.</p>
<p>Szárazi polyp. Medusa officialis. Gorgon bureaucraticus Hydra
executor.</p>
<p>Ugyan már miért ne kevernénk ebbe a dologba egy kis
természetrajzot is?</p>
<p>A nyolczkezűt így irják le Cuvier, Lamark, Menke és más
természetbuvárok:</p>
<p>«Karjai hosszúk, s minden karja végig van rakva szívó
köpölyökkel. E karjai szolgálnak neki úszásra, mászásra, s a préda
megragadására. A mit egyszer körülfogott velük, addig el nem
ereszti, míg az utolsó csepp nedvet is ki nem szítta belőle, ezt
mondja róla Cuvier. Voigt F. S. észlelései nyomán bizonyos, hogy
tudja változtatni a színét, a feketés-sárgától <span class=
"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> a
legvörösebb vörösig, az időjárás szerint. Köznyelven tintaféregnek
nevezik. (Der gemeine Tintenwurm.)</p>
<p>Herodottól Cuvierig csak a tengerben élő példányait ismerték.
Korunknak jutott a nagy szerencse a szárazföldieket is
megismerhetni, mely válfajt a feltaláló iránti szeretetből a
legfent előrebocsátott nomenclatióval jegyzünk fel a természetrajzi
cephalopoda osztályába.</p>
<hr class="tb" />
<p>Világosi épen az utolsó száz forintját adta ki szalmáért. A
saját takarmánya elfogyott már, a szomszédból még lehetett kapni
keveset, keserves pénzért.</p>
<p>Ehhez a keserves pénzhez pedig úgy jutott, hogy egy emberséges
bőrkereskedő megvette tőle azokat a terményeket, a mik sok magyar
gazdának egyedüli iparczikkét képezték. Tudniillik, hogy a jámbor
háziállatok, mikor arra a meggyőződésre jutottak, miképpen itt már
többé nincs mit enni, akkor aztán arra a nemes áldozatkészségre
vetemedtek, hogy felerészük odaadta utolsó értékes birtokát, a
bőrét; vegyen annak az árán a gazda a megmaradtak számára
eleséget. Így segítették ki egymást kölcsönösen. A szomszéd, a ki
eképen eladta a szalmáját, most már a háza tetejét fogja felétetni
barmaival; de muszáj volt eladni, mert egy hét óta keblén melengeté
az adóbehajtás tizenhat lovas közegét, s igértetett neki a jövő
hétre harminczkettő. Azok a szalmát is fölétetik s pénz sem lesz.
Tehát inkább a szalmától megválni.</p>
<p>Természetes dolog, hogy a mint a szalma elvándorolt a
szomszédból, az executió is odább tette főhadiszállását, a hova a
szalma vándorolt.</p>
<p>Tehát ugyanazon a napon, a melyen Világosi összerakatta a drága
boglyát, beállított az udvarába tizenhat vértes-lovag, egy kapitány
vezénylete alatt.</p>
<p>Volt annak több katonája is; de mind szétosztva hasonló
ellenségverési hadműveletre.</p>
<p>A vértes-kapitányban ugyanazt a tisztet ismerjük fel, a
<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
"Page_142">-142-</a></span> ki a megyefeloszlatási műtétre olyan
apropos elkésett, s aztán kitért a szózatot éneklők előtt.</p>
<p>A tiszt úr magas, erőteljes férfi volt, napbarnított s egy
sebhelytől diszített arczczal; igen szőke haja és bajusza volt,
szintoly szemöldei és szempillái, de a mi különben arczának igen
mogorva kifejezését nem igen szelidítette.</p>
<p> Ön a háziúr? kérdé a tiszt lováról leszállva, az eléje siető
Világositól.</p>
<p>Világosi bámulva kérdezé: mi tetszik?</p>
<p> Uram! Én Föhnwald százados vagyok. Ide lettem szállásolva
önhöz tizenhat legénynyel. Majd jönni fog utánam egy «másik», a ki
megmondja, hogy miért és meddig?</p>
<p> Gondolom. Adóhátralék miatt.</p>
<p> Az nem az én dolgom. Azt önök végezzék el egymás között.</p>
<p> Uram! szólt Világosi határozottan; önök látják, hogy ebben a
határban nem termett az idén semmi, a miből az adót meg lehetni
fizetni.</p>
<p> Én nem látok semmit, csak a napiparancsot.</p>
<p> Akkor tessék beköltözni szobáimba, majd én feleségemmel és
gyermekeimmel megvonulok a cselédházban. A barmaimat kivezetem az
istállóból, s tessék beköttetni a lovakat. Átadom éléstáram
kulcsát, tessék belőle kielégíteni szükségeiket; én semmit meg nem
tagadok.</p>
<p> Uram! szólt fanyar, kedvetlen hangon a tiszt; én nem viszem
katonáimat az ön szobájába, magam sem kergetem ki az ön feleségét
és gyermekeit. Ha van önnél egy kis zug számomra, a hol az
ördögadta éjszakát végig lehet aludnom, hát azt mutassa meg; ha
nincs, elhálok a folyósón. Barmait se verje ki az aklokból, majd
hevenyészünk ágasokból, deszkákból egyet a lovaink számára, a
katonák lovaik mellett hálnak. Kapnak ebédre egy fél font kenyeret,
egy negyedrész font húst; én is velük eszem; meg kell vele
elégedniök. És most hagyjanak nekem békét, mert én azon kívül, a
mit most mondtam, nem fogok <span class="pagenum"><a name=
"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> önökhöz egy szót sem
szólni, ha egy esztendeig itt fekszem is.</p>
<p>Világosi meg volt lepve e beszéd által. Olyan keveréke volt az a
katonai undornak, mely helyzetét elitéli; a nemes emberi
jószívűségnek, az ascetai egyszerűségnek, s a nagyuri fel sem
vevésnek.</p>
<p>A tiszt azután elmondá katonáinak, hogy mihez lássanak. Világosi
azalatt nőcselédeinek rendeletet adott a főzésre, s mikor mind a
ketten készen voltak, a háziúr meghívta illedelmesen a
kapitányt.</p>
<p> Nem tetszik bejönni hozzánk?</p>
<p> Nem!</p>
<p>A kapitány leült a folyosón a hárs-ágyra s szivart vett elő.</p>
<p> Miért nem?</p>
<p> Mert szivarozni akarok.</p>
<p> Odabenn is lehet.</p>
<p>Erre már csak fejét rázta kedvetlenül.</p>
<p>Világosi bement, megint kijött.</p>
<p> Nőm szívesen látja önt ebédre.</p>
<p> Köszönöm! Mondja meg az asszonyságnak, hogy nem akarok vendége
lenni; majd ha a katonák étele meglesz, ahhoz ülök. S azzal végig
heveredett a hárságyon; kardját megtámasztotta a szögletbe, az
eldőlt s leesett a porba. Világosi fel akarta venni.</p>
<p> Sohse bántsa! Jó helyen van ott.</p>
<p>És csakugyan meg sem mozdult onnan, a míg a katonák étele el nem
készült. Pedig óvhatlan volt, hogy hol a háziasszony, hol a
kisasszony végig menjen a folyosón; a tiszt rájok sem nézett, nem
is köszöntötte őket; félrefordította fejét, ha lépteiket
hallotta.</p>
<p>Azután, mikor készen volt a gulyáshus, mit a háziak a katonák
számára főztek, ő is odaállt a malomkő-asztalhoz, melyre a nagy
tálat föltették s falatozott, míg elverte éhét. Végül inasától
előkérte a kulacsot, nagyot húzott belőle s azzal készen volt.
<span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
"Page_144">-144-</a></span></p>
<p>Megint csak leült a hárs-ágyra a folyosón, új szivarra gyújtott
s fejét tenyerére támasztva, bámult a csendes világba.</p>
<p>Épen a tál fenekét kanalazták a katonák, mikor kocsizörgés
hangzott kívül s egy ötfogatos neutitscheini robogott be az
udvarra: abban ült az a bizonyos másik.</p>
<p>A szárazföldi nyolczkezű!</p>
<p>Óh! nem a természet undorító remeke, a milyen a tengerben lakik!
Ez a tintaféreg finom, elegáns úr. Franczia divat szerint öltözik,
inggombjaiban gyémántokat hord és fénymázos lábtyűket visel.
Szivarfüstjén megismerni a legfinomabb cuba-flort. Nem is torzkép;
ha Lavaterre bíznák, azt mondaná fejéről: ez egy érdemeire büszke
polgár, ki nyilt vonásaiban embertársai szeretetét árulja el s
ajkain azt az öntudatot viseli, hogy őt, a kik ismerik, áldják.
Szemeinek őszinte kékje az előzékeny barátságot kinálja ismerősnek,
ismeretlennek.</p>
<p>Igen is: a nyájasság és jó kedély sugárzott a nyolczkezű
arczáról.</p>
<p>Azonban Socrates azt mondá a koponyatudósnak: «Igazad van;
valóban ilyen gazember lettem volna én, a milyennek arczom és
koponyám után itélsz, ha a nevelés ellenkezővé nem idomított
volna.» Vannak megfordított Socratesek. Itt az egyik.</p>
<p>A bakon, a kocsis mellett ül a kisérője: a pénzügyőr; magyarul:
fináncz.</p>
<p>De már ezt megáldotta a természet hivatása apparatusaival.</p>
<p>Két szeme kancsal, hogy egyszerre két emberre vigyázhasson,
minden embernek mind a két kezét ellenőrizhesse, s soha se lehessen
tudni, hová néz? Orra, mint a tapiré, hajlékonysági képességgel
bír; megbecsülhetlen képességü orr! ellátva a dohánymegszaglás
tudományától kezdve az emberfelismerés tanáig minden neveltséggel;
rettenetes szája, kapa-nagyságú hatalmas fogsorral; mielőtt szólna,
már elmondta a szerencsétlennek, ki vele találkozott, <span class=
"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> hogy
most meg fogja enni, hát most bucsúzzék el a világtól.</p>
<p>Minthogy a két úr aligha fogja magát bemutatni, nem lévén
udvarias feladatuk a házigazdával nyájaskodni, nehogy folyvást az
igazi neveiken legyünk kénytelenek őket hívni, per «hydra» és
«czápa»: magunk keressük elő matricularis neveiket; a nyolczkezű
neve Gierig, a czápáé Konyecz.</p>
<p>A hintóból leszálló urak siettek be egyenesen a házba.</p>
<p>Gierig úr meglátta a folyósón szivarozó kapitányt s barátságosan
s erős hangon üdvözlé:</p>
<p> Ah! jó napot kapitány úr, jó napot!</p>
<p>A kapitány csak a sarkantyuit veregette össze s úgy tett, mintha
megsüketült volna.</p>
<p>Gierig úr pedig csak azért is meg akarta mutatni, hogy
megszólíthatja.</p>
<p> Ön már megérkezett? Mindig megelőz bennünket. Pedig ugyan
siettünk.</p>
<p>Föhnwald százados félrenézett rá, s ezek a fehér szempillák azt
beszélték Gierig úrnak, hogy: «mernél is te valahová elébb bemenni,
míg minket előre nem küldtél!»</p>
<p> Nos, hát milyen itt a háztáj? hogyan?</p>
<p>A kapitány nagy füstöt fújt maga elé válasz helyett.</p>
<p> Vannak fényes bútorok a házban? Fölösleges luxus? vagy
eldugtak már előre mindent?</p>
<p> Nem tudom, nem voltam benne.</p>
<p> Micsoda? Hát még nem ebédelt?</p>
<p> Sőt igen jól. A katonáimmal együtt.</p>
<p> Ah!</p>
<p>A biztos úr gúnyos mosolylyal tekinte le a kapitányra. Megint
kezdi már!</p>
<p> Vannak asszonyságok a háznál? Fiatal kisasszonyok? Finom
fehérnép? Ideges természetű?</p>
<p> Úgy hiszem: egy házinő és egy kisasszony.</p>
<p> Ez jó; tehát menjünk be!</p>
<p>Azzal, hogy annál illedelmesebb legyen első megjelenése,
<span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
"Page_146">-146-</a></span> szivart vett elő, leharapta a végét s a
kapitányhoz fordult bizalmasan.</p>
<p> Kérek egy kis tüzet!</p>
<p> Nem ég a szivarom.</p>
<p> Hisz az imént még égett.</p>
<p> Már kialudt! szólt Föhnwald s eldobta az egész szivart.</p>
<p>No de ott volt dörzsgyufával gyorsan Konyecz; örült, hogy
szolgálhatott főnökének. Elsütött egy szálat, még a markát is eléje
tartá műértően, hogy a szél el ne fújja a lángot; úgy segített a
szivarra rágyújtani.</p>
<p>Sőt még azután összekacsintva főnökével, saját keblébe is tett
egy mozdulatot, tán hogy elővegyen egyet azokból az átkozott
kapadohány-szivarokból, a miket a magas ærarium azon szent czélra
készített, hogy a hol makacs adómegtagadó kuruczok vannak, ott
azokat Konyecz úr, az asszonyság hálószobájában a selyem pamlagon
végig heveredvén, con amore illatoztassa.</p>
<p>Gierig úr csillapítólag inte. Majd később!</p>
<p>Konyecz elérté az intést, s visszadugta a szivartáskát
keblébe.</p>
<p>Mentek aztán a konyhába, onnan a szobába.</p>
<p>Világosi fogadta őket. Nem volt indulatos; tudjuk, hogy igen
szelid kedélyű. Kérdezte a nagyságos uraktól, hogy minek köszönje a
szerencsét?</p>
<p> Ön úgylátszik elfelejtette, hogy háromnegyedévi
adóhátralékával van tartozásban.</p>
<p> Nem felejtettem el, uram! Mindig megfizettem eddig pontosan.
Tudom, mivel tartozom az államnak, s a mi elmaradt, mihelyt
módomban lesz, sietek kipótolni. De most nincs miből fizessek.
Láthatta ön, a merre járt, hogy az idén e vidéken nem lesz
aratás.</p>
<p> Azt végezzék el önök az uristennel! Az állam gépezete nem
akadhat meg a rosz idő miatt. Az önök dolga kitalálni, hogy honnan
fizessenek. Takarították volna meg az elmúlt évek feleslegét.
<span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
"Page_147">-147-</a></span></p>
<p> Kérem, én új gazda vagyok. Tavaly kezdtem s az is nagyon rosz
esztendő volt.</p>
<p> Sajnálom, de kivételeket nem ismerünk. Minden tartozás közt
legelső az, a mivel az államnak tartozunk. Traktáljanak önök
kevesebbet, rakjanak kevesebb zsinórt dolmányukra, ne prédálják a
pénzt könyvekre, hírlapokra, lovakra, agarakra és nem lesznek
megszorúlva. Az állam követeli a magáét s mi itt vagyunk, e
követelésnek nyomatékot adni. Az ön adóbeli tartozása ötszáz forint
kerekszámban.</p>
<p> Uram! Itt szekrényeim kulcsai. Keressen fel minden zugot a
házamnál; és ha talál valami pénzt, vagy pénzérőt, vigye el
magával.</p>
<p>A nyolczkezű nagy hahotával nevetett fel e szóra.</p>
<p> Ohohó, gazduram! Ezt a nótát jól ismerjük már. Itt a kulcsok:
keresse az úr a pénzt. Köszönöm a grácziát! Mi nem fogunk az ön
pénzeért «tüzet, vizet» játszani. Önnek magának kell azt
előadni.</p>
<p> Én pedig komolyan mondom önöknek, uraim, hogy nekem egy
fillérem sincs.</p>
<p> Ebbe is be vagyok már tanulva. Tessék elhinni, hogy semmi újat
nem lehet már kitalálni előttem. Másutt is mondták már azt ilyen
urak: egy fillérem sincsen. Igen, mert minden pénzüket átadták a
feleségüknek, kisasszonyuknak; azoknál volt. Azt hitték, hogy ha
személyes motozás alá kerülnek is, nem találtatik náluk semmi. De
én kijelentem, hogy nálam az ilyen tréfával nagyon megtetszik
járni. Én bírok amaz eszközökkel, a mik az eldugott pénzt
napvilágra tudják hozni. S ha végre is türelmem rövidebb talál
lenni, mint az urak szívóssága: félreteszek minden tekintetet s
megvizsgáltatom az asszonyságok testén levő ruhákat. Előre
megmondom. Óh! ezen az uton sok pénz előkerült már.</p>
<p>Világosi két kezét halántékaira szorította, magában suttogva:
«Megőrülök, meg kell őrülnöm!»</p>
<p> Nini! Hát ez mi? kiálta közbe most Konyecz úr, egy
<span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
"Page_148">-148-</a></span> pamlag takarója alól három levél
dohányt húzva elő. Itt dohány is van elrejtve.</p>
<p>Világosi zavarodottan hebegte:</p>
<p> Azt bizonyosan nőm tette oda, molyok elüzésére.</p>
<p>Hogy nevetett rajta mind a két úr.</p>
<p> Csináljon ön róla «Befundot!» inte kegyteljesen Gierig úr a
fináncznak.</p>
<p>Az rögtön nekiült és irta a büntény-álladékot rovatolt
papirra.</p>
<p> De uraim! szólt Világosi zavarodottan, higyjék el önök, hogy
én nem tudok semmit a dohányról. Én soha életemben nem
pipáztam.</p>
<p>Gierig nagyot nevetett.</p>
<p> Konyecz úr! jegyezze ön: 163! Uram! Ön százhatvanharmadik, a
ki tudomásomra a talált dohányra azt mondta, hogy ő soha sem
dohányzik.</p>
<p> De becsületemre mondom!…</p>
<p> No, no, no, uram! Ugyan már egy pár forintnyi differentiáért
érdemes volna önnek a becsületét vetni mérlegbe? Szégyelje ön
magát, uram. Ilyenek önök, lássa!</p>
<p> Megőrülök, meg kell őrülnöm! rebegé Világosi és égő homlokát
az ablak hideg üvegén iparkodott lehűteni.</p>
<p> No majd jobb gondolatokra fogjuk önt hozni, uram. Remélem,
hogy a hol én egyszer prælectiót tartottam, ott nem fogja senki a
leczke ismétlését kivánni; és most megengedi, hogy konyhájában
rendeletet adjunk az ebéd végett. Önök már talán ebédeltek is? No,
nem tesz semmit! Azért a család tagjai közül egy lesz olyan szives,
hogy velünk együtt fog falatozni. Óh! nem a dekorum végett, óh nem!
Hanem mivel nem akarjuk, hogy valahol egy haragos ember
megmérgezzen bennünket. Már ez nem megy máskép, édes úr, ezer
bocsánat! Ön együtt fog velünk ebédelni, vagy a felesége, vagy a
kisasszony. No, ebből nem lesz casus belli. Valakit kényszeríteni,
hogy kétszer ebédeljen egy nap. Ez nem olyan kegyetlenség.
Hahaha!</p>
<p>Konyecz úr segített főnökének nevetni. <span class=
"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p>
<p> És most nézzük meg, mit csinálnak legényeink?</p>
<p>A két úr kisétált az udvarra.</p>
<p>Ott épen össze volt gyülekezve mind a tizenhat katona a kút
körül, s szörnyen magyaráztatta magának az öreg béressel, hogy
abból a kútból egy cseppentett csepp vizet sem lehet kikapni már
két hét óta, hanem el kell ballagni fél mértföldnyire a
Berettyóhoz; annak a fenekén van ásva három kút, a közül egyben
talán még kapni vizet, de csak korán reggel.</p>
<p> Nos, hát hogy vagytok, fiúk? szólt Gierig úr, közéjük
elegyedve. Kaptatok már ebédet, bort? szénát, abrakot a lovaknak?
magatoknak pelyhes ágyat? Az mind megillet benneteket, arra valók
ezek az úri szobák. Reggel kávé czukorral, kalácscsal; délben négy
tál étel; este három, napjában két itcze bor, pálinka, a mennyi
kell. Tartozik vele a gazda. Ha nem ad, követelni kell. Akármit ád,
nem kell vele megelégedni. Most ti vagytok az urak. Ti
parancsoltok. Este ágyat vettettek magatoknak a festett szobákban.
Ott háltok a pamlagokon. Az abrakos tarisznyát, a lószerszámot, meg
a nyerget felakasztjátok a rámás képekre, s ha gyönge a szeg, nem
tartja meg, a magatok erős szegeit verítek bele a falba; ha útban
van a kép, a képen keresztül. Csak ne zsenirozzátok magatokat
semmit! Úgy viseljétek magatokat, mintha itthon volnátok, mintha
ellenségnél volnátok. Héj! nagy kópék! most jutottatok csak jó
helyre. Itt van szép leány, szép asszony a háznál. Héj! tudom, lesz
itt sikongatás naphosszant! Átkozott kópék! A fehércseléd hogy
ijedezik tőlük! Hogy fél tőlük! No csak mindent kedvetekre
tegyetek. Most élhetitek világotokat. És aztán, azt mondom,
akármit kaptok: semmivel se legyetek megelégedve.</p>
<p>Föhnwald kapitány e beszéd alatt felcsatolta kardját oldalára, s
mikor vége volt a biztos beszédének, csak onnan a folyosóról, rövid
lapidaris stylusban ennyit tett hozzá:</p>
<p> Én pedig azt mondom nektek, hogy a ki másként cselekszik, mint
a hogy én parancsoltam: a ki egy mákszemnyi <span class=
"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span>
pimaszságot elkövet a háziak ellen, olyan ötven botot veretek rá,
hogy meg lesz vele elégedve.</p>
<p>Föhnwald ez igéretteljes biztatás után elhagyta a folyosót s
bement a szobába. Tudhatta, hogy most mindjárt kell valami
jelenetnek következni, a mihez jó lesz a közkatonákat és
cselédséget nem hívni meg ingyennéző közönségnek.</p>
<p>Az első szobában találta Világosit, ki az ablakon át hallgatta
az udvaron mondottakat. A háziúr könynyel szemében jött eléje,
megköszönni a zárszavakat.</p>
<p> Ejh! hagyjon ön nekem békét! kiálta a tiszt, haragosan elkapva
kezét a kézszorítás elől; én önt is gyűlölöm. Miért nem fizetnek
önök? Miért kényszerítenek bennünket ebbe az átkozott helyzetbe?
Miért nem teremtik elő azt a nyomorú pénzt?</p>
<p> Hallgasson rám, százados úr! Én önnek őszintén fogok szólani.
Meg van a házamnál az a pénz, a mivel az adót kifizethetném; de azt
nem adhatom oda, mert kétszeresen nem az enyim. Először nem az
enyim, mert nőm menyasszonyi ajándéka és megtakarított születésnapi
emlékaranyai. Másodszor nem az enyim, mert az a földbirtokosnak
lejárt haszonbérét képviseli: rám nézve idegen pénz, a mihez nem
szabad többé nyúlnom. Ön ismeri a német példabeszédet a három
fillérről: «Zehrpfenning,» «Nothpfenning,» «Ehrenpfenning.» Az
első, a fogyasztás fillére rég elfogyott. Utána ment a második: a
szükség fillére; most csak a harmadik van még meg: a becsület
fillére. Becsületem minden fillérét pedig nőm őrzi, s azt csak
erőhatalom fogja tőle elvehetni. Ezt akartam önnek mondani,
uram.</p>
<p>Azzal felesége szobája felé ment. Az ajtóban megállt és így
szólt:</p>
<p> Ez nőm szobája.</p>
<p>És bement oda.</p>
<p>Föhnwald századosnak nem volt ideje észrevételt tehetni
<span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
"Page_151">-151-</a></span> a vele tudatottakra, mert jött utána
nagy garral a biztos és fegyverhordozója.</p>
<p> De kapitány úr! mit cselekedett ön? rivalt a biztos a tisztre,
fensőbbségi dorgáló hangon.</p>
<p> Azt, a mit régen kellett volna tennem! szólt Föhnwald
százados, mellét kifeszítve egész szélességében. A katonai
fegyelmet a maga jogaiba visszahelyeztem.</p>
<p> Ellenkezőleg! ön maga adott példát a fegyelembontásra. Önnek
kapott parancsa akként hangzik, hogy mind magát, mind csapatját
rendelkezéseim alá bocsássa. Ez a parancs, a mit ön előljárójától
kapott.</p>
<p> Azt teljesítem is. Megyek a hová ön vezényel. Ehhez hozzá
szoktam. Solferinonál a kartácstüzbe vezényeltek. Belementem. Így
esküdtem a zászlóm alatt. Most egy kloakába küldenek be, a hol
mindennap fülig kell gázolnom a sárban. Erre már nem fogadkoztam a
zászlóm alatt. Én katonának álltam be, nem martalócznak. Én
katonákat vezénylek, nem marodeuröket.</p>
<p>Gierig úr a legnyájasabb mosolygással viszonzá a kapitánynak
ki nem értette nyelvét, azt hihette volna, hogy enyeleg vele:</p>
<p> Mindezt, uram, végezze ön el a hadügyminiszteriummal. Ha nem
tetszik «ez» a szolgálat: tegyen róla. De most ez a tábori jelszó.
Itt is ellenséggel állunk szemben, s az ellenségen segíteni itt is
árulás.</p>
<p> Nem is segítek senkin. Mi közöm hozzájok? Ha tartoznak az
államnak s nem akarják megadni, pakkoltassa ön szekérre, a mi
megkaphatót talál nálok s vigye magával. Mit bánom én? Ha a gazda
lábáról lehúzza is ön a csizmát, szót se szólok. De hogy az én
jelenlétemben valaki a női szemérmet megsértse: az az én
magán-ügyem, azt nem türöm el. Ha katonám teszi, megvágatom; ha más
teszi, belém botlik.</p>
<p> Ah! Tehát egy krinolin?</p>
<p> Semmi krinolin! Én nem tudom, szépek-e, fiatalok-e a nők itt e
háznál? Nem néztem rájuk. De tudom, hogy <span class=
"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> nők. S
ha hottentotta volna is a némber, a kit előttem megbántanak, a
sértő tapasztalni fogná, hogy férfi vagyok.</p>
<p> De kapitány úr! szólt szelid hangnyomattal Gierig; az ön
helytelen gavallérkodása elrontja az én egész rendszeremet. Ez a
rendszer pedig egyenes kifolyása a kormányzati politikának. Itt
egyébről van szó, mint annyi meg annyi garasról. Itt a törvényes
rend helyreállításáról van szó.</p>
<p> És az ön procentjeiről.</p>
<p>E kegyetlen czélzás a nyolczkezűnek még is csak arczába kergette
a vért. Mosolygott ugyan még most is, de a düh kék-vörös színével
orczáján, s a mit most mondott, azt már sarkairól felemelkedve
mondta. Konyecz úr is közelebb lépett oldalához, s a sérthetlenség
büszke érzetében úgy segített haragos arczvonásaival kisérni főnöke
szavait.</p>
<p> Kapitány úr! Önt nekem nem azért ajándékozták, hogy ön az én
intézkedéseimet birálgassa, azokra véleményt mondjon, azokban
kifogást tegyen; hanem hogy azoknak megfeleljen. Nekem missióm van,
melyben én vagyok a kéz, ön csak az eszköz. Ha én ezt a
küldetésemet az utolsó pontig kérlelhetlen szigorral végre nem
hajtom: a magas kormánytól én kapok érte orrot! Tudja ön azt?</p>
<p>Konyecz úr közelebb tolta képét e szónál Föhnwald elé, mintha
bizonyítaná, hogy nem tréfa dolog ám egy ilyen kormányi úton kapott
orral járni a világban.</p>
<p>Föhnwald aztán fél vállát fordítva feléjök, azt viszonzá nagy
nyugodtan:</p>
<p> Már hiszen, biztos úr, ha orrot kap ön a magas kormánytól, azt
viselheti ön miattam ott, a hol akarja; hanem ha én önnek az egyik
fülét letalálom szabni, nem tudom, hogyan kap ön a helyett a magas
kormánytól másik fület.</p>
<p>Ez a válasz aztán mind a két urat annyira kielégítette, hogy
egyszerre hátrahőköltek.</p>
<p>Gierig úr nem is folytatta addig a harczot, míg a nagy
<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
"Page_153">-153-</a></span> tölgyfa ebédlő-asztalt megkerülte, s
csak akkor felelt vissza a kapitánynak, mikor e nagy massiv tárgy
kettejök között volt.</p>
<p> Óh! hát csak tessék lovagiaskodni! Legyen ön gentleman. Ez
önnek jól áll. Parancsolja meg a katonáinak, hogy csókoljanak kezet
a háziasszonynak. Nem lesz szükségem önökre. Ne tessék a miatt
aggódni! Tudok én magam is Konyecz úr segítségével annyi kellemetes
mulatságot szerezni az illetőknek, a mennyi épen elég ahhoz, hogy a
rendszer diadalhoz jusson.</p>
<p>Konyecz úr hallván a nevére hivatkozást, mulhatlannak tartotta
az általánosságban tartott alapelveket részletes programmal is
illustrálni.</p>
<p>Konyecz úr, mint pénzügyőr, csak őrmesteri fokon állt; de teljes
tudatával birt annak, hogy ő a mostani bölcs rendszer folytán ennek
a lovas-kapitánynak előljárósága, s az őt ex offo vissza nem
torolhatja.</p>
<p> Hohó! Konyecz úr érti azt már. Pőrére levetkőzve járni
keresztül az asszonyságok szobáján; büdös dohányfüstöt fújni az
orruk alá, pajkos beszédekkel mulattatni a kisasszonyt és
asszonyságot. Játszani a részeget, s ijesztgetni a
leány-cselédséget; dörömbözni éjjel a bezárt ajtón és káromkodni
hozzá! Óh! Konyecz úr tapasztalt legény ebben. Tudja Konyecz úr,
hogy mitől döglik a légy. És utoljára, ha semmi sem használ, azt is
tudja Konyecz úr, hogy az úri dámáknál hol kell megkeresni azt a
pénzt, a mire azt mondják, hogy nincs sehol. Óh! Konyecz úr
tapasztalt legény.</p>
<p>Mindezt Konyecz úr dicsőségtől ragyogó arczczal mondta el saját
magáról.</p>
<p>Föhnwald kapitány csak suhogtatott lovagveszszejével a beszéd
alatt. Mikor vége lett a henczegésnek, akkor fogta a lovagveszszőt
és keresztbe fektette az ajtó előtt, mely a nők szobájába
vezetett.</p>
<p> És én azt mondom, hogy a ki ezt az én lovagvesszőmet át meri
lépni, annak én ezt összeszaggatom a fején. <span class=
"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p>
<p>Azzal fogta magát, s felült arra az asztalra, a melyen az épen
akkor bejövő leánycseléd elkezdett teríteni Gierig úr és Konyecz úr
számára. Biz annak az asztalnak csak a felét teríthette be, mert a
másik feléről Föhnwald nem szándékozott leszállni.</p>
<p>A szolgáló jelenléte alatt félbeszakadt a harcz s rövid
fegyverszünet állt be. Böske, mint afféle fehér cseléd, rettenetes
szörnyen szerette volna látni, hogyan eszi meg egymást ez a három
úr? A konyhába kihallatszó lármából kivette már, hogy nem igen
nyájasan enyelegnek; annálfogva annyi törülgetni valót talált
minden tányéron, annyi rakosgatni valót késen-villán, hogy Gierig
urat egészen kihozta a türelméből, ki szerette volna a veszekedést
tovább folytatni.</p>
<p>A közben valamit súgott Konyecz úrnak.</p>
<p>Konyecz úr elég indiscret volt a súgásra fennhangon felelni.</p>
<p> Hogy menjek útra rögtön, mikor még ma nem ebédeltem?</p>
<p>Ez épen jó csap-szó volt Gierig úrnak a sertepertélő szolgálóra
rárivallni.</p>
<p> Hát te szolgáló, mikor hozod már azt az ebédet?</p>
<p>Böskében felébredt az áspis.</p>
<p> Micsoda szolgáló? Ha szolgáló vagyok is, nem az úrnak a
szolgálója vagyok. Azt gondolja az úr, hogy az ebédet is fel lehet
fújni, mint a protikilumot? Ez nem kocsma, itt nincs spájczedli,
várjanak az urak. Ha kész lesz, majd felhozom. Ha megették, majd
kedves egészségükre kivánom.</p>
<p>Mielőtt Gierig úr a nyelves cselédet megfenyíthette volna,
Föhnwald százados belevágott a beszédbe:</p>
<p> Hugám! Ez a két úr nagyon éhes. Az egyiknek sietős útja van.
Ha maradt valami abból a gúlyáshúsból, a mi nekünk volt ebédre,
hozd fel számukra, nem kivánnak ők egyebet.</p>
<p> Óh! abból még van; mindjárt hozom. <span class=
"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p>
<p>Böske vagy értette, vagy nem értette a tréfát, annyi bizonyos,
hogy a maradékot, a mit vacsorára fenhagyott, nyomban feltálalta a
két nagyságos úrnak.</p>
<p>Gierig úr fújt dühében, s hátul összefogott kezekkel járt alá s
fel a szobában, közben törülgetve izzadó homlokát s rá sem
tekintett a gulyáshús-unicumra. Konyecz úr azonban nem volt vele
egy véleményben; gondolá: barátom Gierig, barátom a miniszter, de
legnagyobb barátom a gyomrom, s nekiült a kinálatlan lakomának;
mire aztán Gierig úr is, ha azt nem akarta, hogy a barátja helyette
is megebédeljen, csak nekifanyalódott, s hozzálátott az egyetlen
tál ételhez, mely ugyan elég jó és izletes volt, hanem az a hibája
volt, hogy elő- és utóhad nélkül jelent meg.</p>
<p>Volt ugyan még az asztalon valami, a mit a két vendég nagyon
szeretett volna megenni, de nem tudta hol megkezdeni; tudniillik,
hogy az egész étkezés alatt ott ült az asztal másik végén a
kapitány, hátat fordítva a vendégek felé.</p>
<p>Gierig úr alig várta, hogy az utolsó falatját lenyelje.</p>
<p> Most vegye ön elő irószereit.</p>
<p>Konyecz úr kipakolta a bőröndből a szükségeseket.</p>
<p> Irja ön, a mit dictálok: «Ezredes úr! Föhnwald százados, a kit
ön rendelkezésem alá adott….»</p>
<p> Megálljon! kiáltá közbe Föhnwald. Azt fogja ön irni, a mit én
dictálok: «Föhnwald százados nem akarja intézkedéseimet
teljesíteni. Kérem őt feleletre vonatni.» Punctum. Egy betüt sem
többet.</p>
<p>Konyecz úr most igazán megakadt; kétfelől is mondogatnak a
tollába, ez nem megy!</p>
<p>Julius Cæsar dictált egyszerre hat embernek, de hogy két ember
dictáljon egynek, ezt Julius Cæsar sem próbálta. Hát csak a szájába
kapta a tollát keresztbe, s nézegetett hol az egyik, hol a másik
úrra, hogy mi lesz már ebből.</p>
<p> Fogja ön irni, a mit mondtam? rivalt rá Föhnwald százados s
olyat ütött tenyerével az asztalra, hogy a kalamáris <span class=
"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> a
tábláról, Konyecz úr a karosszékből magasra ugrott ijedtében.</p>
<p> Irja ön, a mit a kapitány úr dictált! hagyja helybe Gierig úr.
A többit elmondhatja élőszóval.</p>
<p>Azzal alákanyarítván a nevét a rövid levélnek, borítékba tette,
lepecsételte. Konyecz úr ráirta az ismert czímzetet, s eltette a
levelet piros bugyillárisába.</p>
<p>Gierig úr adott neki utravaló pénzt, a mennyit zsebéből épen
kimarkolt. A közönség fizeti a költséget.</p>
<p> És most tessék, uram, küldöttem visszatértéig uralkodni a
háznál.</p>
<p> Fogok!</p>
<p> No azt talán el fogja ön érni, hogy felszabadul az önnek nem
tetsző küldetés alól, de soha sem lesz önből őrnagy arról
bizonyos lehet ön, kapitány úr!</p>
<p> Ezen a csatatéren bizonyosan nem!</p>
<p>Azzal leszállt az asztalról, kiment az udvarra s az inasának azt
mondta, hogy messen számára valahol fűzfaveszszőt, mert
lovagkorbácsának más dolga van, s azzal kilovagolt a pusztába
egyedül. Késő este vetette haza.</p>
<p>Mikor lováról leszállt, egy perczre találkozott Világosival.</p>
<p>Csak ezt az egy szót mondta neki:</p>
<p>«Rettenetes!»</p>
<p>Világosi úthoz volt készülve.</p>
<p> Kapitány úr! szólt Föhnwaldhoz. Önnek nemes magaviselete engem
olyan elhatározásra bírt, a mit soha sem tettem volna. Én rögtön
bemegyek a városba. Ismerek ott körülbelül uzsorásokat, kik száz
perczentre szoktak pénzt adni: azoknak lekötöm testemet-lelkemet,
jövő évi termésemet; a mi áron pénzt adnak, felveszem, ha örökre
belebukom is, de megfizetek. Míg visszatérek, addig az ön ótalmára
bízom feleségemet, gyermekemet.</p>
<p> Jó! Szavamat adom rá: nem fogja őket bántani senki.</p>
<p>Világosi elindult késő éjjel az útra. <span class=
"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p>
<p>Föhnwald szavának állt. Két napig csend és béke volt a háznál. A
katonáknak neszét sem lehetett hallani; békén meg voltak a
cselédekkel, segítettek nekik a távoli kutakból vizet hordani,
gazdálkodva bántak étellel, takarmánynyal.</p>
<p>Föhnwald egyszer sem találkozott a hölgyekkel. Kerülte őket.</p>
<p>Gierig úr is meg volt békén a vendégszobában, és nem boszantott
senkit.</p>
<p>A harmadik napon már aggódva várt mindenki Világosi hazatértére.
Ma okvetlen meg kell érkeznie a városból. Föhnwald maga kétszer is
kilovagolt délelőtt a határba, kémszemlészni, hogy nem jön-e még a
házigazda?</p>
<p>Végre ebéd után hangzott az udvaron a szekérzörgés.</p>
<p>A nők az ablakhoz futottak, Föhnwald a folyosóra sietett.</p>
<p>Milyen keserű csalódás!</p>
<p>Nem Világosi érkezett meg, hanem a fináncz.</p>
<p>Szekerén még két csendőr ült feltűzött szuronynyal.</p>
<p>Konyecz úr nagy ostentátióval viselt a keblébe dugva egy nagy
levelet, s midőn lemászott a kocsiról, fensőbbségi parancshangon
tanácsolá a csendőröknek, hogy ők is szálljanak le, s maradjanak
egyelőre beváró helyzetben a folyosón.</p>
<p>Azzal nagy peczkesen, minden lépésnél egyet lejtve, bevonult a
szobába, hova őt Föhnwald százados követte.</p>
<p>Gierig úr is elősietett eddigi duzzogási odújából.</p>
<p>A két rokonkebel arcza oly egymást értően ragyogott
egymásra.</p>
<p>Konyecz úr előragadta kebléből a nagy levelet, s mint diadali
trophæumot nyújtá át Gierig úrnak.</p>
<p>Föhnwald összefont karokkal dőlt az asztal szegletéhez s várta a
szép szót.</p>
<p>Gierig úr feltöré a levelet, átfutotta annak tartalmát, s azzal
büszkén lépett Föhnwald elé:</p>
<p> Kapitány úr! Fel vagyok hatalmazva, önnek ezen levelet
felolvasni. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
"Page_158">-158-</a></span></p>
<p> Hallgatom!</p>
<p>Az ezredes úr ezt irja nekem: «Nagyságos főbiztos úr!
Felhatalmazom önt Föhnwald századost oda utasítani, miszerint
minden pontban az ön rendeleteihez alkalmazkodjék; s ha ezt tenni
nem akarja, azon esetben magánügyeit egyéni nézetei szerint
haladéktalanul elintézni siessen stb.»</p>
<p> Megértettem! szólt Föhnwald. Tehát mi rendelete van önnek
hozzám?</p>
<p> Az, hogy kapitány úr az adó behajtását ne akadályozza e
háznál.</p>
<p> Ezt már teljesítettem. A házi úr egy szavamra megtette azt,
mire az erőszak nem bírta rá: bement a városba, pénzt venni fel
kölcsön. Nemsokára visszajön és fizetni fog.</p>
<p> Ezzel csak önt ámította el! Elment, hogy férfit ne kapjunk a
háznál. Azt hitte, hogy az asszonyokat kimélni fogjuk. De
csalatkozott nagyon! Mi bírunk a dámákkal is. Két napig
vesztegeltünk hasztalanul, harmadnap jogunk van a végletekhez
nyúlni. Kezdeni fogjuk a kutatást a hölgyeknél.</p>
<p> Én megigértem a házi úrnak, hogy a míg visszatér, a hölgyeket
kimélni fogjuk.</p>
<p> Ez annyit tesz, hogy ön rendelkezésemet nem teljesíti?</p>
<p> Annyit.</p>
<p> Abban az esetben azt kérdem öntől, értette-e fensőbbsége
rendeletének második részét?</p>
<p> Értettem! szólt Föhnwald, és leoldotta kardját s oda vetette
az asztalra. Arra kényszeríthetnek, hogy ezt a kardot ki ne húzzam
soha; de arra nem, hogy adott szavamat megszegjem.</p>
<p> Hát jól van, «Föhnwald úr!» hanem azon percztől fogva, melyben
ön kardját leteszi: ön rám nézve nem létezik.</p>
<p>Azzal hátrafordult Konyecz urhoz s a nők ajtajára mutatott neki.
<span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
"Page_159">-159-</a></span></p>
<p> Azt az ajtót fel kell nyitni!</p>
<p>Azt az ajtót, mely előtt keresztbe fektetve volt Föhnwald
lovagkorbácsa.</p>
<p>Konyecz úr sietett az ajtó felé. De Föhnwald megelőzte s
felvette lovagveszszőjét, és így szólt:</p>
<p> A százados, meglehet, hogy nem létezik önre nézve többé, de
«Föhnwald úr» még mindig létezik; s ha kardom nem lesz is az enyém
többé, ez a lovagostor még mindig az enyim, s a mit Föhnwald
kapitány mondott harmadnapja, azt Föhnwald úr ma is meg fogja
tenni: hogy összetöri ezt a lovagveszszőt annak a fején, a ki a
küszöböt át akarja lépni.</p>
<p> Ah! hisz ez nyilt lázadás! Csendőrök! Hej, ide hozzám!
ordítá magán kívül Gierig úr, s a két csendőr rohant be hívására
szuronyszegezve, míg Konyecz úr gyiklesőjét kirántva, szerénykedett
az asztal elé ugrani, melyen Föhnwald kardja hevert, ha netalán az
fegyveres védelemhez akarna készülni.</p>
<p>Föhnwald pedig hideg nyugalommal állt az ajtóban, karjait
összefonva, s a lovagveszszőt hóna alá dugva markában.</p>
<p> Föhnwald úr! riadt rá most Gierig. Menjen ön az ajtóból!</p>
<p> Próbáljon valaki innen elmozdítani!</p>
<p> Föhnwald úr! én önt lelövetem!</p>
<p> Tegye ön.</p>
<p>E pillanatban felnyilt a nők szobájának ajtaja, s kirohant rajta
Ilonka kisasszony.</p>
<p>A fiatal leány egyenesen a biztoshoz sietett.</p>
<p> Uram! nincs szükség erőszakra. Fizetni fogunk.</p>
<p>A nyitva hagyott ajtón át lehete látni Világosinét, a mint az
asztalra leborúlva sírt. Neki nem volt ereje ahhoz, a mihez
leányának.</p>
<p> Ez már más szó! felelt a megszólításra Gierig úr. Tessék
beszélni, kisasszony!</p>
<p> Tessék elébb eltávolítani a fegyvereseket. <span class=
"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p>
<p>Gierig úr tétovázva tekinte hol saját segédcsapatára, hol
Föhnwald úrra, hol az asztalon heverő kardra. Meggondolandó ez: hát
ha Föhnwald egyszer csak elkapja a kardot, s karmonadlit aprít
civilhúsból.</p>
<p>Ilonka elérté a tétovázást; felkapta maga a kardot az asztalról
s mielőtt merényletét megakadályozhatták volna, oda vitte azt
Fönnwaldhoz.</p>
<p> Uram! Kérem önt, kösse fel újra kardját. A mi
szerencsétlenségünk ne legyen tetézve azzal, hogy önre nézve is
végzetessé váljék. Már kielégítjük a biztost s önnek lesz
kellemetlensége miattunk. Igen szépen kérem önt.</p>
<p>Most már még sem tehette Föhnwald, hogy rá ne nézzen Ilonka
kisasszonyra; s a mint a fiatal hajadon hevülő arczczal, tiszta,
nyugodt szemekkel tekinte rá, Föhnwald lelkében azt érzé belül,
hogy mégis jól tette, midőn ismeretlennek látatlanban is védelmére
kelt.</p>
<p> Köszönöm jó tanácsát, kisasszony; de ha ma felkötöm is
kardomat, holnap megint más háznál újra oda jutok, hogy le kell azt
tennem; mert én már ezzel a szolgálattal meg vagyok elégedve.</p>
<p> Fogadja meg kapitány úr, szólt közbe Gierig úr, a mire a
kisasszony olyan szépen kéri. Az ezredes levelének utóirata is van,
melyben azt tudatja velem, hogy ha a jelen végrehajtást bevégeztük,
önt szakaszával együtt más, adóbehajtás-mentes vidékre teszi át s
nekem pihent csapatokat ad rendelkezésemre.</p>
<p>Föhnwald könnyebbülten sóhajta fel e szóra.</p>
<p> Akkor hozzányulok kardomhoz ismét. Köszönöm, kisasszony!</p>
<p> A hálával mi tartozunk.</p>
<p>Ilonka szerényen meghajtá magát a tiszt előtt s visszatért a
biztoshoz.</p>
<p>Gierig úr inte a csendőröknek, hogy kimehetnek; azután
előhozatta Konyecz úrral az okmányokat s kiterítteté az asztalra.
<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
"Page_161">-161-</a></span></p>
<p> Kezénél van kisasszonynak a szükséges pénz?</p>
<p> Itt van nálam! szólt Ilonka, elővonva zsebéből a hímzett
erszényt, melynek selyem hálóján keresztül csillogtak anyja
megtakarított aranyai; annyi boldog nap emléke!</p>
<p> Talán akkor meg is várhatnók az összeszámlálással a papát, míg
hazajön.</p>
<p> Egy perczet sem, uram!</p>
<p> Igaza van, kisasszony. Ön is szeretne már tőlünk menekülni. Ez
nagyon természetes. Hanem ez az összeszámolás mégis némi
tárgyismerettel jár.</p>
<p> Nem tesz semmit! Oda fogok figyelni.</p>
<p> Hát nem bánom.</p>
<p>Azzal elkezdé magyarázni Ilonkának azt a tudományt, hogy mit
neveznek jövedelemadónak, földadónak és személykereset-adónak;
mennyi háborúpótlék jár ehhez béke idején? Mitől kezdve kell
lejárati kamatokat is fizetni? Mennyire megy a közmunkaváltság?
hogyan tartozik a gazda cselédeiért is fizetni? húzza le ő maga
azoknak béréből. És mindezekhez mennyi végrehajtási költség járul?
és ez együtt mennyit tesz ki?</p>
<p>Ilonka mindezt megtanulta szépen, s számadása összeütött Gierig
úréval.</p>
<p>Aztán kitöltötte az asztalra az erszényke tartalmát s oda
számlálta az aranyokat. Azután kiszámította a valutakülönbséget
ércz- és papirpénz között, egy kis vitája volt Gierig úrral az ágió
felett, melyet aztán hiteles börzetudósításokkal eligazított egy
legujabb keletü hírlapból s végre annyira jutott Gierig úrral, hogy
az adótartozást az érczkészlet teljesen födözte.</p>
<p>Gierig úr ki is állítá a szabályszerű nyugtát a megtörtént
fizetés felől.</p>
<p>Föhnwald százados az ablaknak támaszkodva bámulta, mennyi bájjal
s mily lélekjelenléttel végzi e szörnyű unalmas dolgot az a
gyermek.</p>
<p>Mikor ez meg volt, azaz hogy a nyugta Ilonka kezében,
<span class="pagenum"><a name="Page_162" id=
"Page_162">-162-</a></span> az aranyak pedig Gierig pénztáskájában
voltak: akkor előállt Konyecz úr, ki eddig főnöke székének karján
áthajolva, kisérte figyelemmel a számadást, hogy nem történik-e
benne valami hiba? Most ő is előbbre került s elővett valamit, a
mit eddig a háta mögött tartogatott. Széles száját hegyesre
szorította, s szemöldeit felhúzta magasra, mint a ki tréfája
tökéletességéről meg van győződve, de nem akarja megengedni, hogy
saját maga nevessen rajta legelébb is.</p>
<p> És még ez a kis birság is itten, kisasszony! szólt, Ilonka elé
tartva valami fizetési meghagyást.</p>
<p> Mi az?</p>
<p> Tetszik látni!</p>
<p>Láthatta biz azt; ama bizonyos dohánylevelek, miket anyja a
butorok borítékjai alá rakott, hogy a molyt távol tartsák a
szőrkelmétől, az állami gondviselés haragját vonta maga után.
Megbüntették érte öt forint és még néhány authentikus
krajczárig.</p>
<p>Ezt is meg kell még fizetni.</p>
<p>Ilonka tudja jól, hogy hiába fogja azt mondani, hogy itt több
pénz nincs már a háznál; csak azt fogják rá felelni, hogy: «No, hát
várunk, a míg lesz.»</p>
<p>Konyecz úr kárvigyorogva állt előtte és gyönyörködött
zavarában.</p>
<p>Ilonka most hirtelen a zsebébe nyúlt, kivette onnan a kését s
kinyitotta.</p>
<p>No, no! gondolá magában Konyecz úr. Ez nem jót akar.</p>
<p>Ilonka pedig azt tette azzal a késsel, hogy a karján volt egy
karperecz tizenkét magyar ezüst hatosból, a tizenharmadik egy
magyar feliratú arany; nagyon viselték azt egy időben. Azzal a
késsel kifeszítette a karpereczéből az aranyat s oda dobta
Konyecznek. Ez is ki van fizetve.</p>
<p> Többé nem tartozunk semmivel?</p>
<p> Ezuttal nem, kisasszony! felelt Gierig úr és mélyen meghajtá
magát udvariasan. <span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
"Page_163">-163-</a></span></p>
<p>Most már igen nyájas akart lenni.</p>
<p> Lássa nagysád, szép kisasszony; miért nem lehetett azt
mindjárt ezen kezdeni? Tudtam én, hogy ez így fog végződni. Hát nem
jobb lett volna mindjárt eleve, minden gyülölködés mellőzésével ezt
cselekedni? Minek kényszeríteni az államhatalmat, hogy alattvalók
iránt kellemetlen módszerekhez folyamodjék?</p>
<p> Biztos úr! szólt közbe a kapitány, végezze ön kegyes
oktatásait röviden, mert én nyergeltetek.</p>
<p>Végezni is kellett, mert Ilonka kisietett a konyhába, hogy
rendeletet adjon Böskének minden további vendégellátási készületek
rögtöni megszüntetésére.</p>
<p> No lássa ön, kapitány úr, hogy nekem mindig igazam van! szólt
Gierig. Az ember ne legyen sentimentális. Mi mindnyájan csak gépek
vagyunk, a kiknek nem szabad éreznünk, gondolkoznunk, hanem azt,
akkor és addig cselekednünk, a mit, a meddig és a mikor az
államfőnökök velünk cselekedtetni jónak látják.</p>
<p>Hanem már ennek felét sem hallotta Föhnwald; sietett ki a
lovához s rendeletet adott a katonáinak, hogy nyergeljenek.</p>
<p>Konyecz úr meg a biztos és a csendőrök előfogatait sietteté
továbbmozdulásra. Nem volna helyes taktika későbbre maradni, mint a
katonák eltávoznak.</p>
<p>Gierig úr azalatt vidám, derült arczczal állt ki a folyosóra,
mint szeretett házibarát, kit nehezen eresztenek a háziak, de a ki
mégis útra készül, s viszi magával e kedves napok feledhetlen
emlékét.</p>
<h2>A POJÁCZA.</h2>
<p>Mielőtt azonban Gierig úr előfogata a sok hámmal rendbe jött
volna, még egy kis közbejött esetnek kelle befejezni a vidám nap
mulatságait.</p>
<p>Az uton egyszerre csak nagy zsivaj kerekedik; a sok <span class=
"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span>
lebzselő béres-gyerek, a kinek mindegy, akármi történik odabenn a
házban, elkezd kiabálni bomlottul:</p>
<p>«Hujja hó! Gyün a pojácza! Hopsza pojácza!»</p>
<p>S azzal bevonul a ház udvarára egy karaván, mely áll először
is egy kétkerekü talyigából. A talyigán egy csomó lim-lom, a fölött
egy kis szegény kiéhezett gyermek; nem tudni: fiú-e vagy leány? a
szekér mellett még egy nagyobb gyerek, csörgős dobbal a kezében;
mind a kettő szennyes tricotba öltözve, tulipiros rongyokkal, meg
színehagyott szellős tüllanglais-val felczifrázva; szétszórt hajaik
leszorítva vásott szalagokkal. A talyiga két rúd-villája között van
maga a pojácza befogva. Ő húzza a kocsit. A harminczas években lévő
férfi, vándor csepüevő komédiás, a pusztai csárdák mulattatója;
csúfsága, bolondozója az utolsó sihedernek is, ki utána kiabálja:
«hopsza pojácza!» Ennek a fején van hegyes csörgős sipka, egyéb
öltözete tarka foltokból áll, a miken meglátszik, hogy rajta szokta
kimosni a zápor, s rajta szokta megszárítani a szél. A pojáczának
épen úgy, mint gyermekeinek, vastagon ki van mázolva az arcza
krétával és durva piros festékkel, szemöldökeik holdformára
feketén, korommal.</p>
<p>Végül a szekér egyik rúdjához kötve, üget egy kis tatár ló. Ez
nem huzza a talyigát, csak a gazda. A ló maga is művész s nagyobb
kár volna érte, mint az emberért. Mert ha a gazda megszakad, a ló
megél nála nélkül, de ha a lova megszakad, az a gazdájának nagy
kár.</p>
<p>Tehát ez a karaván épen most vonul be az exequált ház udvarára,
egy kis vidám bolondos productiót csinálni a háznép
mulattatására.</p>
<p>Soha jobbkor!</p>
<p> Menjenek innen, szegény emberek, Isten szent hírével. Itt
nincs most komédiázni való hely! küldé őket Böske, mielőtt
leczihelődtek volna.</p>
<p> De csak hagyja őket! hadd jőjjenek. Lássuk, mit tudnak!
monda Gierig úr. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
"Page_165">-165-</a></span></p>
<p>Böske aztán azt gondolta, hogy a biztos úr ma nagyon adakozó
kedvében lehet, komédiát akar látni, hadd bukfenczezzenek hát az
ártatlanok a tiszteletére, legalább keresnek «ezen» uraktól egy pár
krajczárt, az is jó lesz nekik.</p>
<p>Az ember arra a gondolatra is jöhet, hogy ez valami csattanós
ötlet: egy, az utolsó fillérig kiexequált háznál komédiát játszani.
Gierig úrtól kitelhetik ilyen.</p>
<p>De ne legyünk igazságtalanok. A nyolczkezű nem malitiosus. Ő
megragadja áldozatait, kiszívja nedveiket, nem azért, mintha az
egyikre, vagy a másikra hagyományszerűleg haragudnék, hanem mert az
neki missiója. Egyenlően ragadja meg a fürdő hajadont, s az uszó
tengeri pókot. Neki mindegy: rák, vagy ember. Van egy tömlője,
melyet meg kell töltenie; abban minden tintává válik: meleg vér és
hideg ázalag.</p>
<p>Gierig úr szivarozva dült a folyosó mellvédjére, s onnan nézte a
bohócz művészkedéseit.</p>
<p>Az kimerített minden csodamívelést, a mivel ponyvaművészek a
falusi nép tetszését és krajczárjait el szokták ragadni.
Leterítette a piszkos pokróczot, melyen maga és porontyai tótágast
álltak, jártak a tenyereiken, derekaikat kificzamítva;
súlyegyenezte talpain mind a két gyermekét, lábaikkal ég felé,
fejökkel apjok talpán állva; evett csepüt, okádott tüzet s huzott
ki vég-szalagokat orrán száján, s csinált mindezekhez torzképeket,
a hogy mozgékony arczvonásaitól kitelt; beszélt hozzá a világ
minden nyelvén, és erőtette a kaczagást saját tréfái fölött.</p>
<p>Gierig úr magas érdekeltséggel nézte az előadást.</p>
<p>Végre a bohócz elővezette a kis tatár-paripát, s annak művészi
tulajdonaival ismerteté meg a magas társaságot. A kis lovacska
tudott apportirozni, mint a vadászkutya; ki tudta toporzékolni első
lábaival a számtani kérdéseket, miket gazdája feladott neki;
letérdelt a parancsszóra és tánczolt galoppot, keringőt a dobszó
melódiája mellett. Igen tudományos egy személynek mutatá be magát.
<span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
"Page_166">-166-</a></span></p>
<p>Mikor aztán a bohócz kimeríté művészete egész tárházát s azt
hitte a magas uraságok mosolygó ábrázatából, hogy itt tökéletesen
sikerült vendégszereplésével az irányadó körök érdekeltségét
felköltenie, elvégre levevé csörgő sipkáját s megindult a müvészet
adóját beszedni.</p>
<p>Igy indul meg a szegény tengeri-pók molluscokra vadászni, míg
észrevétlenül a nyolczkezű hydra ölelésébe téved.</p>
<p> Bravo, bajazzo! bravo! tapsola neki Gierig úr. Te ugyan
kitünőleg kezeled és lábalod művészetedet. Méltán helyet
foglalhatnál a circus Renz tagjai között. Hát már most a belépti
díjról van szó, ugy-e? Mi nálad az entrée?</p>
<p>A bohócz viszonozni vélte a tréfát.</p>
<p> Embere válogatja, uram! parasztok adnak krajczárt, garast;
urak adnak, a milyen urak, ki hatost, ki forintot.</p>
<p> Ejh! te nem is vagy követelő. «Közönséges emberek a hogy
telik; magas uraságok tetszés szerint.» Ilyenformán mégis csak
behoz a művészet naponkint egy forintot egyre-másra?</p>
<p>A bohócz olyan ártatlan volt, hogy ezt az urat vidám, nyájas
ábrázatjával háziúrnak nézte; a ki csak azért tudakozódik, hogy
tájékozhassa magát, milyen mélyen nyuljon a tárczájába, az eléje
akadt művészetet megjutalmazni?</p>
<p> Oh! uram, akár kettőt is, ha ilyen derék urakra akadok.</p>
<p> No, de vegyünk csak egyet, szólt Gierig úr; s tegyük fel,
hogy van hatvanöt nap, a mikor semmi kereset sincs; marad egy évre
háromszáz forint szabad kereset. Ennyit csak kapsz, bohócz,
ugy-e?</p>
<p>A jámbor bolond sietett ráhagyni, hogy igen.</p>
<p> Hát aztán mennyi adót szoktál ettől a jövedelmedtől fizetni,
bajazzo?</p>
<p>A bohócz azt hitte, hogy valami válogatott humoristikus emberrel
akadt össze. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
"Page_167">-167-</a></span></p>
<p> Igen sokat, uram! viszonzá tréfásan. Minden évben
elszakgatok egy lebernyeget, azt a rongyászok felszedik, abból
aztán csupa száz forintos bankó készül.</p>
<p>Gierig úr maga nevetett legjobban a válasznak.</p>
<p> Jól válaszoltál, bajazzo; hanem az idénre mégis csak
hátralékban vagy. Háromszáz forint bevallott évi jövedelem után a
III-ik tabella szerint jár évi adó huszonegy forint. Ez a te
tartozásod.</p>
<p>Azzal odafordult Konyecz úrhoz.</p>
<p> Irjon ön ennek az úrnak egy nyugtát huszonegy forint jövedelmi
adóról, a III-ik táblázat szerint.</p>
<p>Konyecz úr komolyan vette az utasítást.</p>
<p>A bohócz pedig szörnyű fanyar torzképeket csinált festett
ábrázatjával s korom-szemöldeivel.</p>
<p>No még ilyen aprópénzzel csakugyan sehol sem fizették ki Hans
Kaczenbuckelt.</p>
<p>Gierig úr dictálta Konyecznek.</p>
<p>Az adóköteles neve Kaczenbuckel János.</p>
<p>A bohócz ekkor kezdett csak környezetére tüzetesebb figyelmet
fordítani, s világi eszével összevetegetni: hogy hiszen ő ide
átkozott rosz helyre vetődött. Itt executió van. S ezek a vendégek
itt harácsot szednek! Nem tréfa itt lenni.</p>
<p>Egyet szólt a fél szája szegletéből a két gyereknek, azok
hirtelen összekapták a pokróczot, s kezdtek iramodni a talyigával,
meg a kis lóval a kapu felé: hanem Gierig úr visszahozatta a
csendőrökkel.</p>
<p> Ejnye! ejnye! Te Kaczenbuckel János, hát bizony elszöknél
előlem a tárgyalás közepett! Ez már rosz tréfa tőled. Biz itt
hagynád nékem a nyugtatványodat, pedig milyen régen kereslek vele.
Itt van, fogjad, s fizesd ki a huszonegy forintot.</p>
<p>A bohócz csakugyan azt hitte, hogy most már igazán tréfálnak
vele. Még országos vásárban sem történt meg az soha, hogy ő
huszonegy forintot látott volna egy rakáson. Annyi garas volt néha
napján legfőbb kincse. <span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
"Page_168">-168-</a></span></p>
<p> Fizessen ön a páholyáért huszonkettőt, a honnan az előadásomat
nézte, s akkor aztán quitteljünk! szólt a bohócz, folytatva a
tréfát.</p>
<p> Művész uram! (Most már művésznek nevezte Gierig úr). Nekem
nincs időm tréfálni. Ez komoly dolog. Az ön idei adóhátraléka
huszonegy forint, s ön kötelezve van fizetni.</p>
<p> De nekem egy batkám sincs!</p>
<p> Akkor ingó zálogot tartozik adni, vagy végrehajtás-képes
tárgyat kimutatni.</p>
<p>A bohócz nagyot röhögött.</p>
<p> Ohohó! Hahaha! végrehajtás-képes tárgyat? Tessék választani a
két gyerek közül, melyiket akarja uraságod elkobozni?</p>
<p> Semmi szó sincs a gyerekről. Van te neked egyebed is. Ott van
a ló.</p>
<p>A bohócz festett pofája egyszerre kiegyenesült erre a szóra.
Arra nem is gondolt, hogy még a ló is kérdésbe jöhessen.</p>
<p> Hja, uram, az a ló nem olyan ló, mint más ló; az nekem
mesterségem eszköze, mint ácsnak a bárdja, csizmadiának a dikicse,
szabónak az ollója. Azt tőlem elvenni semmi tartozásban nem szabad.
Az a ló annyi, mintha kezem, lábam volna.</p>
<p> Lárifári! hatalmaskodék alá a nyolczkezű. Te magad a két
porontyoddal ló nélkül is csinálhatsz komédiát, hányhatod a
bukfenczeket, rághatod a patkószeget, tánczoltathatod az orrod
hegyén a szalmaszálat. Vagy fizeted szépen és rögtön, a mivel az
államnak tartozol, vagy elveszem a lovadat.</p>
<p>Kaczenbuckel János nem akart hinni egy olyan authentikus
organumnak, mint Gierig úr nyelve; kétségében a lova kantárát tartó
csendőrhöz fordult, azt interpellálta saját cseh idiomiáján, hogy
tréfa-e ez, vagy valóság?</p>
<p>A jámbor csendőr aligha olyasmit nem felelhetett neki hasonló
cseh nyelven, hogy soha se nevessen ezen az <span class=
"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span>
előadáson, mert ez a legmagasabb tragikum ő rá nézve. Ha valakit ez
az úr megfogott, azon az egész litánia sorozatában nincs senki, a
ki segíthessen; legalább a magyarázat után a bohócz elfakadt sírva,
elhajítá csörgő sipkáját, felrohant az ámbitusra Gierig úrhoz,
térdre esett előtte s elkezde rimánkodni.</p>
<p> Uram, nagyságos uram! Legyen irgalommal! Nincs nekem pénzem,
nincs nekem keresetem; annyi sincs, a mennyiből kenyeret adhassak a
porontyaimnak. Nem eszünk mi hétszámra főtt ételt. Kegyelmezen meg!
Jertek, gyerekek, ti is öleljétek át kezeit lábait a nagyságos
úrnak, a méltóságos, a kegyelmes úrnak.</p>
<p>Konyecz úr majd megszakadt nevettében e jelenet fölött. Az igaz,
hogy tréfás látvány is volt! Egy bohócz, fehérre, pirosra kifestve,
a ki fenhagon sír, mintha Hinkóból játszana egy jelenetet; aztán a
két kicsi pojácza, a ki a nagyságos úr kezeibe, lábaiba
csimpajkodik, mig a nagyságos úr kézzel-lábbal igyekszik e gáncsos
ölelések közül kiszabadulni; a mi nagyon nehezen megy, mert a
bohócz-ivadék karjai szívósak. Az egyik szitkozódik, a másik
könyörög. Igazán cirkusi élvezet! Konyecz úr a legméltányosabban
megfizethetné a belépti díjat, mert ő jól mulatott, de nem
kardlappal, a hogy később ura parancsára cselekvé, szétverve a
tolakodó semmirekellőket.</p>
<p>Szemtelen komédiások, még ennyire merik vinni a tolakodást.</p>
<p>Szemtelen komédiás had! fújt rájok egészen felgerjedve Gierig
úr; majd adok én tinektek Steuernachlaszt! Az ilyen gaz csavargó
nép itt megszedi, ott megszedi magát pénzzel: vándor szinészek,
czigányok, konczert-adó virtuózok, s aztán adót sehol sem fizetnek.
Más szegény ember turja a földet, hogy a státusnak eleget tehessen;
ezek meg csak korhelykednek, esznek-isznak; s ha veszik észre, hogy
jön az adóintő czédula, álló! szedik a sátorfát, illannak odább.
Került már egy pár ilyen országcsaló a kezemre, mint te vagy. Azok
is megemlegetnek, <span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
"Page_170">-170-</a></span> tudom. Tizenkét esztendeig nem fizettek
adót sehol. Hát azt gondoljátok, hogy szabad az országban olyan
embereknek is lenni, a kik tizenkét esztendeig nem fizetnek adót?
De már az ilyen ficzkókra valóságos szenvedélylyel tudok vadászni;
mert ezek még élczet csinálnak abból, hogy megcsalják az államot.
Láss hozzá, hogy fizess, teremtsd elő, a mivel tartozol, vagy
gyalog maradsz.</p>
<p>A bohócz nem könyörgött többé a nyolczkezűnek, hanem fölvette
alázatosan hegyes süvegét s elindult kéregetni.</p>
<p>Hiszen olyan sokan vannak itt ezen az udvaron. Talán segíthetnek
rajta.</p>
<p>Legelső volt, a kit megszólított, a kapitány.</p>
<p> Édes barátom! szólt neki Föhnwald, itt rosz helyen
koldulsz. A háziaknak utolsó fillére is azon másik úrhoz vándorolt;
azok neked nem fognak semmit adhatni. Rólam pedig hidd el, hogy ha
volna pénzem, nem hagytalak volna annyi ideig a porban henteregve
könyörögni. Nekem «már» egy garasom sincsen. És az egész
legénységemnél nem találsz egy árva batkát. Ha majd találkozol még
magadnál is nyomorultabbakkal, a kik éhségtől betegen feküsznek az
utolsó vánkosukon, azoktól kérdezd meg, hogy miért nincs a
katonáknak pénzük, a kik hozzájuk voltak szállásolva? Ne mázold
össze könyeiddel a festéket arczodon, felebarátom! bucsúzzál el
lovadtól, s eredj bukfenczet vetni. A többiek is mind azt
teszik.</p>
<p>Gierig úrnál most már point dhonneur kérdése volt, tekintélyét
fenntartani. Hintaja elő járt: a csendőröknek parancsot adott, hogy
a bohócz lovacskáját kössék oda a lógós mellé.</p>
<p>Az már aztán valódi uraknak való komikum volt, a hogy erre a
szóra a bohócz lovacskája nyakába borult, a hogy összecsókolta
annak ábrázatját, a hogy annak keservesen hizelgett.</p>
<p> Kedves lovam! kedves jó barátom! egyetlen kenyeres társam! a
kinek minden falatom felét odaadtam, a ki <span class=
"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span>
segítettél azt megkeresni. Szegény feleségem nevelt; annak a nevét
is viseled. Most már te is utána mégy. Meghalsz, a hogy az meghalt.
Oh! kedves szeretett kis lovam, ki keres már az én gyermekeimre
kenyeret?</p>
<p>Egy perczre az a gondolatja támadt a bohócznak, hogy leüti a
lovát tartó csendőrt a saját puskájával, aztán felkap a lovára, s
nyargal vele a világba; hanem aztán csak letett róla. «Hová futnál
te szegény ember annyi lovas katona elől, a te kis
macskalovaddal?»</p>
<p>Bizony hozzákötötték azt Gierig úr előfogatához.</p>
<p>Gierig úr végezte e helyen munkáját s sietett még ma odább
kelni. Folytatnia kell missióját s magán-mulatságért nem maradhat
egy helyen sokáig.</p>
<p>A bohócz még egyszer néma esdekléssel emelé fel hozzá
összekulcsolt kezeit, mikor a nagyságos úr a kocsiba felhágott.</p>
<p> Takarodjék ez az ember előlem! uraskodék alá a nyolczkezű
alattvalóihoz.</p>
<p>Konyecz úr felkapott a bakra, a két csendőr a parasztszekérre;
Gierig úr nyájasan üdvözlé a századost: «A viszontlátásig, kapitány
úr!» mire Föhnwald olyasmit mormoghatott fogai közül, hogy: «Ne
kivánd te azt magadnak!» Azzal a két kocsi elrobogott az
udvarról.</p>
<p>A bohócz kiszaladt utánuk a kapuig, onnan nézett sokáig az
elrobogó kocsik után. Az a halvány reménye volt, hogy talán mégis
tréfa ez az egész. Csak őt akarják egy kicsit megijeszteni a
nagyságos urak, a kiknek igen jó mulatság lehet egy ilyen szegény
komédiást kétségbeejteni; s majd ha jó messze elmentek, akkor
eloldják a lovacskát a kötőfékről s eleresztik. Visszatalál az a
gazdájához, egyenest.</p>
<p>Mikor aztán látta, hogy azok bizony egészen elmentek s a
lovacska csak nem jön vissza, akkor visszatámolygott az
udvarra.</p>
<p>A katonák mind a lovaikon ültek már, a százados is nyergében
volt. <span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
"Page_172">-172-</a></span></p>
<p> Uram! kérdé a bohócz; igazán elvitték a lovamat?</p>
<p> Igazán!</p>
<p> Mit fognak vele csinálni?</p>
<p> Eladják a vásáron.</p>
<p>Ekkor a bohócz szemei elkezdtek vérben forogni.</p>
<p> Akkor hát minek éljek én tovább és a gyermekeim? Megölöm őket
és aztán magamat!</p>
<p>Azzal kirántotta becsukó kését mély zsebéből s rohant
gyermekeinek ádáz dühvel.</p>
<p>A két komédiás-poronty vijjongva futott el apja elől,
odamenekültek a katonák lovai alá, apjuk utánuk a késsel; a katonák
iparkodtak őt visszatartani, egy-kettő leugrott lováról, hogy
elfogja; a bohócz kitépte magát kezeik közül s üldözőbe vette
gyermekeit; azok végre befutottak a nyitott konyhába, s az utánuk
rohanó bohócz Ilonka kisasszonynyal találkozott szembe.</p>
<p> Megálljon! szólt hozzá parancsoló hangon Ilonka. Mit akar?</p>
<p> Ölni és halni. Magamat s gyermekeimet elölni. Nem parancsol
nekem abban senki.</p>
<p> Térjen magához! szólt a fiatal leány a dühöngőhöz s kivette
kezéből a kést olyan könnyedén, mintha pákosz gyermek kezéből vette
volna ki. Mit akar ön ezzel a késsel?</p>
<p>A bohócz elkezdett zokogni és nem volt több szónak ura.</p>
<p> Jőjjön velem! szólt Ilonka. Én adok önnek elvett lova
helyett másikat. Azért ne essék kétségbe.</p>
<p>Azzal megfogta a bohócz kezét s vonta magával az istálló
felé.</p>
<p> «Csilla! ne!» kiáltott a leány az istálló-ajtóban.</p>
<p>A hívásra kijött hozzá a kedvencz pony; szép kis zsemlyesárga
lovacska volt, hófehér sörénynyel és farkkal. Az ajtóban bókot
csinált asszonykája előtt s odadörzsölé nyakát a leány vállaihoz.
<span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
"Page_173">-173-</a></span></p>
<p> Nézze ön, ez épen olyan kis okos paripa, mint az öné volt.
Nekem is olyan kedves állatom ez. Szóra hallgat; mindent megtanúl.
Vigye el ön cserébe az elveszetttért; s aztán ne bántsa gyermekeit,
ne essék kétségbe. Járjanak Isten hirével!</p>
<p>Ilonka kezébe adta a bohócznak lovacskája kötőfékjét.</p>
<p>A bohócz térdre esett előtte.</p>
<p> Kisasszony! Én nem tudok mit mondani. Hallgat is én rám
valaki az égben! Használ is ilyen szegény ördögnek az áldása
valamit? Ön engem a pokoltól mentett meg. Oda akartam menni
egyenesen. Kétségbe voltam esve: meg voltam ölve. Ön feltámasztott;
ön emberré tett. Én szegény ördög vagyok, Kaczenbukel a nevem. Azt
sem örököltem apámtól. Csufságból hagyták rajtam. Bohócz vagyok.
Kukacz vagyok. Lábbal tiport féreg vagyok. Nem tudom, hogyan
szolgálom meg önnek ezt valaha éltemben. De ha van Isten a
mennyországban, ez a nyomorúlt bohócz mégis megszolgálja önnek ezt
valaha! Kisasszony, hadd csókoljam meg szép kezeit.</p>
<p>Ilonka nem gátolta a bohóczot, hogy kezét megcsókolhassa,
könyeivel eláraszthassa, s míg a bohócz eléje futott két gyermekét
sietett szenvedélyen összecsókolgatni, addig Ilonka is megölelte hű
lovacskája nyakát, s lopva egy csókot nyomott annak fejére. Talán
nem is látta senki.</p>
<p>«Marsch! Marsch!» hangzott a kapitány vezényszava, s a tizenhat
lovas tovarobogott az udvarról.</p>
<p>Ilonka besietett a szobába.</p>
<p>A bohócz odább haladt.</p>
<p>A pusztai lak udvara csendes lett. A nap alkonyatra járt már.
<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
"Page_174">-174-</a></span></p>
<h2>A VÉGSŐ CSAPÁS, A MI MÉG NEM AZ UTOLSÓ.</h2>
<p>Késő este érkezett haza Világosi.</p>
<p>Eléje siető neje és leánya arczáról olvashaták a balsikert.</p>
<p>Alig szedték le az utiköpenyt válláról, a szobába érve, midőn
egyenesen tudatá velük a rosz hírt.</p>
<p> Hiába jártam. A városban nem kaphatni már kölcsönt semmi
kamatra. A leghirhedtebb uzsorások sem állnak magamforma emberrel
szóba. Módjukban van pénzüket a leggazdagabb földbirtokosoknak
kiadni százas kamatra. Azokat is adóért fojtogatják.</p>
<p>Ekkor nézett körül s bámulva kérdezé:</p>
<p> Hát vendégeink hova lettek?</p>
<p>A két hölgy tétovázva nézett egymásra: melyikük mondja meg neki
a leverő tényt?</p>
<p>Ilonka vállalta azt is magára, ha atyja haragudni fog azért, ne
anyját érje a harag.</p>
<p> Már elmentek. Ma délután nem akartak tovább várni s erőszakkal
akartak betörni anyám szobájába. A százados védett bennünket, s
akkor fegyverrel fordultak ő ellene is. Én nem akartam, hogy máson
is szerencsétlenség történjék: előadtam a pénzt, a mi
haszonbérünkre volt félretéve, s kifizettem mind.</p>
<p>Világosi, a mint ezt meghallá, nem zugolódott, nem tett senkinek
szemrehányást, csak leroskadt egy székbe az asztal mellé, s két
kezét ölébe téve, fejét lecsüggeszté mellére s szörnyen
elhallgatott.</p>
<p>Olyan rém-idéző volt ez elhallgatás. A két hölgy nem mert
megmozdulni helyéről, nem mert egy szót szólani.</p>
<p>Szinte jól esett, hogy valaki nyitja kivülről az ajtót s megtöri
a csendet.</p>
<p>A majorsági cselédek jöttek be a szobába: a kocsis, az öreg
béres, a kis-béres, a juhász; arczaikon szokatlan <span class=
"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span>
meghatottság látszott; csendesen jöttek, nem kopogtak a saruikkal,
s helyet adtak annak, a kit szószólónak választottak maguk
közül.</p>
<p>A juhász lépett előre.</p>
<p> Tens uram! mink is bejöttünk, ha megengedi, a magunkét
elmondani. Nem tudom czifrázni: úgy mondom el, a hogy jön.</p>
<p>Úgy tetszett, mintha Világosi fejével intene, hogy jól van.</p>
<p> Isten megalázott bennünket a fekete földig mondá a juhász;
ime, porrá lettünk még életünkben. Érezzük, hogy semmik vagyunk;
semmink sincsen. Mikor jó dolgunk volt, ugyan kevélyek voltunk,
ugyan zugolódtunk, hogy mért nincs még jobban? Szidtuk a gazdát,
nem kiméltük jószágát, nem néztük a kárt. De más emberek vagyunk
mostan! Megtanított bennünket rá nemcsak a hatalmas úr Isten, hanem
a hatalmas úr emberek is. Oh uram! Én vétkes ember voltam;
gyújtogatás terhe feküdt a lelkemen; de azok után, a miket három
nap óta láttam, olyan könnyünek érzem magamat, mint egy semmiben
nem tudó gyermek. Az én terhem csak egy pehely lesz ott, a hol
ezeket mázsálják. Hiszen vigyék el a tizediket az Isten áldásából,
azt a biblia sem tiltja, de a szent irásban sem olvastuk, hogy a
hol az Isten tíz csapást mért a nyomorultakra, az emberek még a
tizennegyedikkel is oda sújtanak! Uram! mi tudjuk, hogy itt ennél
a háznál pénz nincsen, nem is lesz soká. De ne csüggeszsze azért
fejét búnak. A nyomoruságban megismerik az emberek egymást. Mi
megegyeztünk egymás között és bejelentjük, hogy elszolgálunk jövő
nyárig bér nélkül, fizetés nélkül. Egy fillér sem kell nekünk új
kenyérig. Beérjük száraz kenyérrel, míg benne tart, ha az is
elfogy, egyikünk elmegy napszámba, s úgy tartja el a másikat, de
nem hagyjuk el a gazdánkat ilyen nyomorúságában. Ha mindent
elvittek is az úrtól, ezek a mi kérges tenyereink még itt maradtak,
s ezek is érnek valamit. Ne essék kétségbe <span class=
"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> az úr.
Jön más idő, más esztendő. A föld kipihente magát, ugarba vetünk
mindenütt. A jövő évben ontani fogja a magot a tarló, annyi lesz
rajta az áldás. Visszakapjuk, a mit elvesztettünk s majd
elfelejtjük, a mit szenvedtünk. Hát ne essék az úr kétségbe.</p>
<p>Világosiné nem birta e szavakat végighallgatni a nélkül, hogy
sirva ne boruljon azon karszék támlájára, a melyen férje ült.</p>
<p>Boldog könyek, amik eltakarták szemeit, hogy ne lássa azt, a mit
leánya végignézett.</p>
<p>Ilonka tekintete az egész beszéd alatt atyja arczán függött.
Látta, mint változik el annak arczszíne fokonkint, bántalmas
ónhalványságot véve fel, mely a beesett szemüregek sötétjét még
kisértetiebbé tette. E sötét, mély üregekből oly merően bámultak
elé a ridegen felnyilt szemek, mint az álmodóé, s a homlok redői
lesimultak. És azután lassankint összeesett a termete, mint a
melyből az élet rugói hiányzanak; feje mind jobban aláhanyatlott
mellére. Mikor a kérges kezű ember azt mondá neki végezetül, hogy
hát reméljen, ne essék kétségbe: akkor egyszerre összeroskadt, s
leesett volna székéről, ha leánya karjai fel nem fogják.</p>
<p> Atyám meghalt! sikolta fel Ilonka, ki aggó irtózattal
szemlélte e szörnyű átváltozást atyja arczán, s hirtelen eléje
térdelt, és ölébe fogta fel az összeroskadót.</p>
<p>Hanem Világosi szemei még néztek, és kezei még mozogtak: csak
hogy kezeinek mozgása nem volt egyéb, mint tehetlen reszketés, és
ajkainak mozgása nem adott már beszédet, csak határozatlan
szótagokat.</p>
<p>«Ta-ta-tate-te-te.»</p>
<p>Ez volt, a mit még nyelve rebegni tudott.</p>
<p>És az a merev tekintet!</p>
<p>A szél ütötte-e meg? vagy megőrült?</p>
<p>Ki tudná, mi történik ottan belül! <span class=
"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p>
<h2>MI LETT A DÉLVIRÁGOKBÓL?</h2>
<p>Harter Nándor úr néhány teknősbékalépéssel közelebb jutott
czéljához. Találkozott Malvinnal elégszer.</p>
<p>Hivatalánál fogva főellenőre volt azon vállalatoknak, mikre
Lemming úr a kormánynyal szerződött. Az ilyen úrtól nem lehet
kimélni néhány csésze theát; talán még egyebet sem.</p>
<p>Sokszor volt Malvina egykori és mostani férjének dolguk
egymással. Szépen megegyeztek mindig. Egyik kéz a másikat mossa.
(Nem mondom vele még most, hogy szükségük van a mosdásra.)</p>
<p>Azután Harter Nándor úrnak is voltak magánügyei, mikben Lemming
úr szolgálatát igénybe vette.</p>
<p>Például Elemér úrfinak a dolga. Ennek mindig pénzt kellett
küldözgetni, eleinte Olaszországba, azután Francziaországba, azután
Angolországba. A küldött pénz persze soha sem volt neki elég.
Mindenütt adósságokat csinált államkölcsöni összegekig. Minden
városban úgy kellett megszabadítani az adósok börtönétől,
mesterséges egyezkedések által, miket csak Lemming úr
összeköttetései negocziálhattak.</p>
<p>Mindezeknél az eseteknél megannyi jó alkalma volt Harter Nándor
úrnak egy-egy bizalmas theaestélyen Lemmingéknél Malvina szép
szemeiért megbocsátani a tékozló fiúnak.</p>
<p>Mikor a szép asszony olyan szépen tudott könyörögni azért a rosz
fiúért, a kit most is kis fiacskájának nevezett, miként hajdan.</p>
<p>Harter úrnak olyan jól esett ezt hallani.</p>
<p>Egy este megint jön Lemming úrtól az üzenet, hogy kegyeskedjék ő
méltósága odafáradni Lemming úrhoz, kit a rheumája nem ereszt ki a
házból, kinek pedig okvetlen és sürgős mondanivalója van Elemér
úrfiról. Nagy baj van. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
"Page_178">-178-</a></span></p>
<p>Harter úr ismerte már az ilyen nagy bajokat. Csak épen most ásta
ki fiát a londoni uzsorások alluvialis iszapjából, s megparancsolta
neki, hogy rögtön üljön hajóra, és sehol ki ne szállva, addig
szárazföldet ne érintsen talpaival, a míg Triesztbe ki nem teszik;
ott már várni fog reá az eléje küldött Angyaldy, s elhozza hazáig.
Elemér úrfi táviratozott is már Southamptonból, hogy ma ül fel az
Atlantiquera, s két hét alatt otthon lesz.</p>
<p>Ha igaz?</p>
<p>De mikor soha sem lehet a szavában véglegesen megnyugodni.</p>
<p>Lemming úr a kandalló-szobában várt Harter úrra; erősen be volt
a feje kötözve mindenféle melegítővel; az asszonyság ott volt
mellette és ápolta, mint illik hű hitvestársához.</p>
<p> Jó estét!</p>
<p> Jó estét! köszönnek egymásnak. Harter Nándor észrevette
Malvina arczán, hogy az szokatlanul meg van illetődve. Azt hitte,
Lemming úr betegsége hatotta meg ilyen nagyon. Emlékezett rá, hogy
mikor neki rheumája volt, akkor nem melegített úgy a képére
bodzavirágos vánkosokat. Ez a Lemming mégis szerencsés kópé. Jó
lenne rajta sajnálkozni!</p>
<p> Ön beteg? tisztelt barátom. Higyje el, hogy nagyon, de
nagyon…</p>
<p> Ne tessék rajtam sajnálkozni nagyon! vágott bele fájós
pofáju kedvetlenséggel Lemming úr. - Itt van egy telegramm
Toulonból, Elemérről.</p>
<p>No de már ez Harter úrnak is főfájást okozott!</p>
<p>De ez már borzasztó! Nem megparancsoltam-e neki, hogy sehol ki
ne szálljon? Mit keres Toulonban? A gazkölyök! Én nem küldök neki
több pénzt!</p>
<p> Jaj, jaj, jaj a fogam! nyivákolt Lemming úr. Ugyan uram,
engedjen szóhoz jutnom. Nincs az ön fia Toulonban, s nem kell már
neki több pénzt küldeni. Itt a <span class="pagenum"><a name=
"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> távirat; az Atlantique a
viharban elsülyedt, s egy ember sem menekült meg róla.</p>
<p>Harter Nándor tétovázva tekinte hol a férjre, hol a nőre, ha nem
tréfálnak-e vele?</p>
<p>No a mi Lemming urat illeté, arra a legjobb szándékkal sem
lehetett ráfogni, hogy az most valami nagyon embernevettető
kedvében van: csak úgy tátogott, mint a ki nem meri a fogait
egymáshoz értetni, úgy érezvén, mintha azok közül kettő-három
különösen meg volna nőve erre az ünnepélyes alkalomra, és midőn
Nándor úr Malvinára tekinte, észreveheté, hogy az elébb is észlelt
meghatottság kifejezése most már az elérzékenyülésig
felmagasztosúlt arczán, s hosszú, sötét szempillái két
fájdalomszült gyöngyöt törnek össze szemeiben. Utoljára pedig nem
is bírja már elfojtani a szép hölgy érzelmeit, finom
batiszt-zsebkendőjét szemére nyomja, halk zokogáshoz kezd.</p>
<p>Erre már Harter úr is átlátja, hogy ez egészen komoly előadás, s
gondolkozik valami megfelelő attituderől a maga részére is.</p>
<p>Úgy hiszem, legpolitikaibb «pose» ily jelenetnél a fájdalomtelt
atyának lerogyni egy karszékbe, s arczát tenyerével eltakarni;
aztán időt engedni egy hosszú, művészi pauzának, melynek
megsokaltával eljön a percz, melyben a lesújtott férfi erőt vesz
érzelmein, parancsol könyeinek, hogy meg ne indúljanak;
összeszorítja ökleit, leránczolja szemöldeit s rövid, szakgatott
mondatokban megindul, mint kinek minden szava keserűségtől
fojtogatott torkon szabadúl keresztül.</p>
<p> Ez rettentő csapás… Uram… Nem tudom, hogyan élem túl?… Egész
életem reménye…</p>
<p>E gondolatnál ajkaiba kellett harapni. Oly fájdalmas volt
tovább mondani azt. Lemming úr pedig csúzos emberek rosz kedvével
azt a vigasztalást mondta neki:</p>
<p> Már most nem kell méltóságodnak több pénzt küldeni utána.
<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
"Page_180">-180-</a></span></p>
<p>Malvina finom érzése sietett ezt az otrombaságot
kiegyenlíteni.</p>
<p>Kezét nyujtá Harter Nándornak.</p>
<p> Szegény Elemér! Mégis csak jó fiú volt.</p>
<p>S a mint így kezét nyujtá neki s könyező ragyogó szemeivel reá
nézett, Harter Nándort még holdasabbá tette vele, mint eddig volt.
Áldotta magában azt a tengert s azt a zivatart, mely neki e
kézszorítást s e gyöngéd tekintetet megszerezte.</p>
<p>És igyekezett helyzete előnyeit telhetőleg felhasználni.</p>
<p> Kegyed mindig szerette őt, szólt megragadva az eléje
nyújtott kezet. Kegyed mindig jó volt hozzá… És nekem egyetlen
gyermekem volt… Családom egyetlen ivadéka.</p>
<p>Ki vehetné rosz néven, ha az atyai fájdalom e szónál mindkét
kézzel szivéhez vonni kényszeríté a gyöngéd női kezet? Ezért még a
jelenlevő férj sem neheztelhet. Hiszen Elemérnek Malvin valamikor
kis mamája volt.</p>
<p>Harter Nándor meg is akarta mutatni az üzlet emberének, hogy
minő érzelmekre képes egy igazi gavallér, ha az egyetlen fia a
tengerbe veszett.</p>
<p> Oh! asszonyom, kegyed tudja jól, de a világ tán nem hiszi,
mennyire szerettem én szerencsétlen fiamat. De most meg fogom
mutatni. Tudja meg az egész világ. Nem kimélek semmi költséget.
Kerüljön ezrekbe, de emlékét meg fogom örökíteni. Kérem, könyörgök
önnek, a nők ily dolgokban a leggyöngédebb leleményességgel bírnak:
rendelkezzék ön helyettem, parancsoljon a nevemben. Mit tegyek,
hogy fiam halálát a Harter-névhez méltóan ünnepeljem meg? Hogy
tanuskodjék keservemről ég és föld? Vonjunk egy asztalt ide elénk.
Húzzuk székeinket közelebb; itt az irónom, a tárczám, jegyezze ön
bele, a mit szükségesnek, a mit kivánatosnak tart, szegény Elemérem
gyászemlékére.</p>
<p>Malvina hogy ne engedett volna ezen óhajtásnak? Ez olyan
felhivás, a mit teljesíteni szokás. Hölgyek különösen <span class=
"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span>
szeretnek költségvetéseket csinálni. Elfogadta az irónt és tárczát,
s sajátkezűleg jegyzé a teendőket.</p>
<p> Legelőször is ezer példányban a gyászjelentés, bristolpapirra
nyomatva, s minden ismerősnek borítékban (nem keresztkötés alatt!)
megküldve, 300 forint. Gyászruha az összes cselédség számára: 300
forint. Ünnepélyes gyászmise, teljesen kivilágított katafalkkal:
1000 forint. (Igaz ugyan, hogy mi egyszer konvertáltunk, de a mise
mégis ünnepélyesebb, mint a búcsuztató az atyafiaknál; aztán Elemér
maradt, a mi volt.)</p>
<p>(Bár mi se konvertáltunk volna! sóhajtá Harter Nándor.)</p>
<p>(Azért tették, hogy elválhassanak.)</p>
<p> Azután egy sírbolt a kerepesi-uti temetőben: 400 forint. Az
elé egy pompás síremlék gránitból vagy márványból. Melyik legyen:
gránit, vagy márvány?</p>
<p> A melyik becsesebb! véleményezé Harter.</p>
<p> Melyik drágább síremlék, Lemming úr? kérdezte Malvina; a
gránit, vagy a márvány?</p>
<p> Tudja az ördög! dörmögé Lemming úr. Nincs is egy-egy jobb
mulattatás nyavalygó beteg emberre nézve, mintha temetési
szertartásos kellékek lajstromát sorolják el előtte, s még
kérdezgetik, hogy melyik tetszik belőle neki jobban.</p>
<p> Legyen gránit! válaszolt Harter Nándor.</p>
<p>Malvina odajegyzett 2000 forintot. Azután mindenféle apró
ajándék, gyászfátyolok, virágok, viaszgyertyák; fehér és fekete
keztyűk; a muzsikusok, a koszoru-csinálók, a sírkertre felügyelő
sírásók s más egyéb becsületes emberek, a kiknek emlegetésére
Lemming úrnak még a másik oldalán is fájni kezdett a foga. És végül
egy pompás olajfestmény, melyet Aladár fényképe után fog készíteni
egy bécsi festő. Összesen még egy ezer forint. Az egész ötezer
forint.</p>
<p>Harter Nándor gyöngéd szemhunyorítással köszöné meg Malvinának
ezt a szivességet. <span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
"Page_182">-182-</a></span></p>
<p>Lemming úr pedig azt mormogá fájós fogai közül, hogy: «öt
perczent.»</p>
<p> Még egy eszmém van! szólt Harter elmélázva. Egy
alapítványt óhajtanék tenni Elemér fiam nevére; egy összeget
letenni oly czélra, hogy annak kamatjaiból oly ifjak
részeltessenek, kiket kemény szivű apák pillanatnyi pénzbeli
zavarokban hagytak.</p>
<p>(Ily alapítványra valóban régóta kiáltó szükség van már.)</p>
<p>Erre szántam 5000 forintot.</p>
<p>Lemming úr kínzó fogai azt rebegték: «tíz perczent!»</p>
<p> Asszonyom! szólt ekkor Harter Nándor, felkelve székéről; én
önnek végtelen hálával tartozom nemes részvéteért; most engedje
meg, hogy felkérhessem, tegye meg az intézkedéseket helyettem; én
nem volnék azokra képes. Hiszen önt anyjának nevezte egykor szegény
fiam s ön oly jó volt hozzá életében mindig.</p>
<p>Malvina kész volt e kérelmet teljesíteni.</p>
<p> Holnap rögtön átadok Lemming úrnak e czélra 5000 forintot.</p>
<p> Csak az asszonynak, kérem! Én nem szeretem a gyászszertartások
arangirozását; a magam temetéséről is szeretnék elmaradni.</p>
<p> Az ég távolítsa azt messzire! felelt meg rá Harter Nándor, s
azzal jobb egészséget kivánva a jó úrnak, s még egyszer kezet
szorítva az asszonysággal, eltávozott.</p>
<p>Mikor egyedül maradt a férj és feleség, Malvina rátámadt Lemming
úrra: «Mi a csodát beszélt ön össze-vissza öt perczentről, tíz
perczentről?»</p>
<p> Ah! nyögött elébb nagyot a csúz kérdésére az uraság. Hát
Elemér anyjának hozománya százezer forint, a mi végrendelet szerint
a fiu holta után Nándor úrra marad; annak a perczentjeit
értettem.</p>
<p>Másnap csakugyan ott volt az ötezer forint Malvina kezében. A
szép hölgy azután megrendelt mindent, a hogy praeliminálva
volt.</p>
<p>A brisztolpapir-gyászlapok szétmentek az egész országba;
<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
"Page_183">-183-</a></span> a cselédek felöltöztek talpig feketébe,
a szentatyák is mindent megtettek, a mi az elhunyt lelki nyugalmára
szükségesnek találtatott; a nagy életnagyságu arczkép is elkészült,
ott volt már Malvina szállásán, a gránitsíremlék is befejezéséhez
állt közel, épen csak a sírirat hiányozván róla, melyet már
háromszor írt meg Angyaldy úr, de a melyet háromszor vetett vissza
Nándor úr; nem találván azokban eléggé kifejezve mindazt, a mit egy
Harter sírkövén meg kell találni a bámuló utókornak: a család
nagyságát, a fájdalom még nagyobbságát és a büszkeség
legnagyobbságát illetőleg.</p>
<p> Már látom, hogy én magam leszek kénytelen ezt megírni.</p>
<p>Így szólt az utolsó epitaphium visszautasításakor Nándor úr.</p>
<p>S hozzáfogott e gyászmunkához, késő este, lámpafény mellett.</p>
<p>Ritka lélekerő kell ahhoz, hogy valaki az egyetlen fia emlékére
a sírfeliratot elbírja készíteni.</p>
<p>Harter Nándor bírt e lélekerővel.</p>
<p>Megmutatta titkárának, hogyan kellett volna.</p>
<p class="center">EMLÉKÜL-<br />
HARTER-ELEMÉRNEK-<br />
MELYET-AZ-ATYAI-FÁJDALOM-<br />
EMELE.<br />
TESTÉT-AZ-OCEÁN-FEDI.<br /></p>
<p>Idáig elkészült már, midőn háta mögött lépéseket hall; (ki
lehetne más, mint a titkár? egyébnek ide szabad bejárása nincs);
hátra se nézett, csak csinálta tovább az epitaphiumot.</p>
<p>Egyszer aztán gyöngéden a vállára ütnek, s azt mondja neki egy
ismerős hang:</p>
<p> Szervusz, papa! nem haltam ám a tengerbe!</p>
<p>Harter Nándor lecsapta az irónt a papirosra. <span class=
"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p>
<p>Bámultában csapta le, vagy örömében? azt nem lehet tudni.</p>
<p>Elemér úrfi pedig, mintha csak most jött volna haza valami
rókavadászatról s arról akarna beszélni: széket húzott maga magának
s bele ült. Ezek voltak a viszontlátás örömei mindkét részről.</p>
<p> Biz engem kihalászott valami bolond kátrányinges, s
visszaadott a hazának s kedveseimnek.</p>
<p>Harter Nándor igazán boszus volt. Nem azért, hogy miért nem halt
a fia a tengerbe? Épen nem! ily hollószívet egy apában ki tenne
fel? hanem azért, hogy ime, elköltött a szélkergetőnek utolsó
tisztességtételére ötezer forintot, s akkor ez csak beállít és azt
mondja: köszöni, nem halt meg.</p>
<p>Már ennél haszontalanabbul csakugyan nem lehetett az emberrel
kidobatni a pénzt az ablakon. S még tetejébe ki is fogják érte
nevetni. És legtetejébe Elemér úrfi azt fogja mondani: ezt a
költséget tartsd magadnak papa, én nem kértelek, hogy engem ilyen
drágán gyászolj!</p>
<p>Nem is tudja az ember egyhirtelen, hogy mit mondjon neki.</p>
<p>Azonban lassanként visszatér a régi páthosz; az ember összeszedi
magát s kezét nyujtja az érkezettnek:</p>
<p> Üdvözöllek, fiam! Örülök, hogy életben látlak. Mi azt hittük,
elvesztél.</p>
<p> Bizony ha rám nem találnak, el is vesztem. Hanem tudod a
példabeszédet a rosz pénzről? Nem vész az el!</p>
<p> Remélem azonban, hogy mint jó pénz tértél vissza?</p>
<p> Az a valuta kérdése, papa, s ez, tudod, hogy ezen a mappán, a
hol ti laktok, sokat változik. Hallom, hogy te fölváltottad magadat
új bankóra a régi tizenhárom próbás ezüstből.</p>
<p> Ne fecsegj ily esztelenséget!</p>
<p> Okosan tetted biz azt, papa! akkor adjon tul az ember rajta,
mikor magasan áll az ágiója. Itt sokkal külömb lakásod van, mint a
vármegyeházánál volt. Én akkor is intettelek, <span class=
"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> hogy
hagyj fel azzal a gyermekeskedéssel. A hazafiság csak
fáklyás-zenével fizet. Jól esik fiui keblemnek, hogy megfogadtad
józan tanácsadásaimat.</p>
<p>Harter Nándor nagyot prüszkölt ettől a dicsérettől.</p>
<p> Nekem pedig az esnék jól, ha te fogadnád meg az én atyai
tanácsaimat! szólt emelt hangon s elvörösödve.</p>
<p> Ej no! nézd, hogy rám förmedtél. Hát nem fogadtam-e meg, a mit
tanácsoltál: hogy egyenesen hazajőjjek? Igaz, hogy egy kicsit
görbén jöttem haza: mert az a bomlott gőzhajós, a ki felszedett a
vízből, elébb Corfuba is elvitt, s csak úgy hozott haza: de hát itt
vagyok parancsid szerint, s a mióta megjöttem, még nem volt időm
megelégedésedet kiérdemelhetni.</p>
<p> No hát majd lesz rá időd. Nem titkolhatom el előtted, hogy
eddigi magadviseletével igen elégedetlen vagyok.</p>
<p> Azt én neked megbocsátom.</p>
<p> Ne űzz ebből tréfát! Én téged külföldre küldtelek, hogy ember
legyen belőled. S te ott nem tanultál egyebet csak roszat.</p>
<p> Az már igaz! Mennyi jót tanulhattam volna azalatt itthon
nemes példád után!</p>
<p> Azt akaratlanul is helyesen mondtad. Az én példámból
megtanulhattad volna, hogy egy jó hazafinak mindenkor kötelességei
vannak; s ha tér és idő változik is, ez őt nem oldja fel az alól,
hogy más téren és más időben is ne teljesítse hazája iránti
kötelességeit…</p>
<p>… Hazafiui nagyságunkhoz mért évidíj és diætenclasse
mellett.</p>
<p> Rám figyelj s ne szakíts félbe mindenféle allotriákkal. A haza
nem tűr heverő tőkéket.</p>
<p> Sem heverő tőkehalakat.</p>
<p> Te mondád…</p>
<p> Jól van, papa. Folytasd.</p>
<p> A haza nem tűr ingyenélő embereket, minő te vagy. Minden
munkátlan ember egy elveszett capitális a hazára nézve.
<span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
"Page_186">-186-</a></span></p>
<p> Lemouton grammatikájára hivatkozom, a hol azt legelőször
olvastam, hogy igazad van. Tehát gondolod, hogy valamihez kellene
már kezdenem? Nincs most megint divatban valami olyan kellemetes
nekünk való hivatal, a hol a nagyságos «fő» egész nap nyujtózik, s
este aláírja a nevét annak, a mit helyette a tekintetes «al»
szorgalmasan elvégzett.</p>
<p> Az most nem így megy. Dolgozni és tanulni kell.</p>
<p> De az egy millió paragrafust, a mit most törvénynek neveznek,
én meg nem eszem. Prókátor nem lesz belőlem, mert perelni nem
szeretek; bírónak való sem vagyok, mert én mindig az adóssal fognék
sympathizálni s a hitelezőt marasztalnám el. Kanczelláriánál,
helytartótanácsnál nekem hasznomat nem veszik, mert én minden
titkukat kibeszélem a kávéházban. A diplomátiai testületbe nem
keveredhetem, mert azzal megint külföldre kellene mennem s ott,
hidd el, hogy még mindig rosz példákat látok magam előtt. Nincs
nekem semmi törvényes és közigazgatásos dologhoz való eszem. A
puszta írásomért pedig el nem tartanak, mert az, tudod, hogy olyan
förtelmes, hogy ilyen infámis kalligrafia mellett csak excellentiás
úr lehet az ember, egyéb semmi.</p>
<p> Hát válaszsz egyéb pályát!</p>
<p> Hiszen az igaz, hogy van miben válogatni. A mérnöki pályához
tudok annyit, a mennyit a nevelőm Pythagoras feladványáig fejembe
vert, de a dioptrának nem vehetem hasznát, mert tudod, hogy
közellátó vagyok. Orvosnak is jó volnék olyan országba, a hol a
népesség nagyon elszaporodott, s a hol egy bölcs kormány az évi
termés s a fogyasztók száma közt helyre akarja állítani a helyes
arányt. Pappá nem lehetek, nehogy a Harter-család ultimus
deficiensét tisztelje bennem. Hogy az igazat megmondjam: még
legtöbb kedvem volna kereskedőnek lenni. Milyen nagy emberek ezek a
külföldön! hogy megsüvegelik őket! Nagyobb a kereskedő, mint nálunk
a főispán. S milyen szabad életet élnek! Mindenki magának dolgozik.
<span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
"Page_187">-187-</a></span> Nincs elnök főispánja, a kinek
grácziája tartsa benne a lelket; nincs kortesvezére, választó
közönsége, a kinek könyörögjön; nem kér senkitől, nem köszön
senkinek; adsza, nesze! Miatta lehet az országban respublika vagy
provisorium; felülkerülhetnek a vörösek vagy feketék, az ő rangját
el nem törlik; neki nem kell lemondani a kenyeréről hazafiságból,
vagy elvenni a más kenyerét megint hazafiságból. Kereskedő
szeretnék lenni; csak az az átkozott rosz szokásom ne volna, hogy
nem tűrhetem, mikor pénz melegíti az oldalamat. Aztán meg azt nem
is engedné a nagyméltóságu Harter-család, hogy egyetlen legitim
trónörököse oda álljon a támlány mellé, s mérje eddigi
tánczosnőinek a selymet és mohairt rőffel, vagy magyarázza eddigi
kollegáinak, hogy melyik sajtnak hogy a fontja? Ily botrányra még a
mumiák is megfordulnának pamlagaikon a kaszinóban.</p>
<p> Hát mondok neked egyet! szólt Harter Nándor felállva s
odalépve fiához. Légy katona. Egy hó múlva tiszt fogsz lenni.</p>
<p>De már erre nagyot kaczagott Elemér.</p>
<p> «Ars brevis, vita longa!» Lehet biz ott elég generális, ki egy
hónap alatt kitanulta az egész mesterséget s nyolczvan esztendőt
élt vele. Nem beszélek a magam gusztusáról. Hanem csak téged
figyelmeztetlek rá, hogy a heverő tőke még mindig jobb, mint a
passiv tőke: egy hadseregbe dugott úrfi rettenetes kamatokat
szokott hajtani, t. i. apjától «el»-hajtani.</p>
<p> De hát elvégre is mi akarsz lenni? rivalt fiára a nagy
ember.</p>
<p>Elemér kedélyesen húzta félre a nyakát, két kezével két üres
zsebébe mélyedve.</p>
<p> Hát… semmi!</p>
<p> Semmi?</p>
<p> Hát van-e ennél szebb hivatás a világon? Semminek lenni! Nem
vagyunk-e sokan? Nem-e ez a legboldogabb osztály? <span class=
"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p>
<p> Jól van! De a semminek is kell valami, hogy megéljen.</p>
<p> Hát nem élek-e én?</p>
<p> Miből?</p>
<p> Tudom is én! Az a te gondod.</p>
<p> Az enyim?</p>
<p> Hát természetesen! Pleonasmus volna a sorstól, ha már egyszer
nekem egy ilyen nagy férfiút adott apának, s aztán még külön
magamnak is adott volna valami talentumot. Én nagyon meg vagyok
mind a kettőnk missiójával elégedve. Te végezd a bölcseség munkáit,
én pedig a bolondságéit.</p>
<p> De az, a mit te végzesz, több, mint bolondság! Az
jellemtelenség. Vagy azt gondolod, hogy rászedett hitelezők s
elcsábított leányok és férjes asszonyok becsületére válnak egy
embernek, ki magáról azt mondja, hogy «semmi?» Az ilyen ember nem
semmi, hanem «semmirekellő!»</p>
<p>Elemér úrfi nagy hidegvérrel csitítá haragba jött atyját, két
kezébe fogva térdét s így himbálva magát a széken.</p>
<p> No, no papa! Ne itélj olyan keményen. Te is lehetsz még olyan
fiatal, mint én vagyok!</p>
<p> Ismét találóan szóltál, akaratod ellen. Olyan vén, mint te
vagy, bizony nem leszek soha. Elfásulva minden iránt, a mi szép, jó
és nemes; gúnyt űzve mindenből, a mi más előtt szent; kedv nélkül
minden hivatás iránt, a mi egy férfi keblét fölhevíti; aggastyán
lehetsz hozzám hasonlítva. Én még halva is tábort fogok vezetni ki
magam után a temetőbe, míg te élve sem találsz senkit, a ki utánad
kérdezősködjék, ha nem lát.</p>
<p> Talán még te sem?</p>
<p> Nem! Egész őszinteséggel szólok hozzád. Mikor halálhíredet
hozták, az szomorított: íme, egy haszon nélkül lefolyt életnek
vége! És midőn elém jöttél megmenekülve: bizony mondom neked, hogy
egy másodpercz százezred részének parányi töredékeig tartott az
öröm, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
"Page_189">-189-</a></span> íme megvagy s következett utána a
gondolat: hogy íme, egy hasztalanul újra kezdett életnek
folytatása!</p>
<p> Második kiadás, újabb sajtóhibákkal megbővítve.</p>
<p>Harter Nándor letett róla, hogy ezzel a fiúval szív szerint
lehessen beszélni. Nem fog rajta semmi.</p>
<p> Tökéletes bolond vagy, édes fiam! Egyébiránt meglehet, hogy ez
a szerencséd.</p>
<p> Van egy német színdarab is, melynek az a czíme: «Der Dumme
hats Glück!»</p>
<p> No, ez a te mottód. Férfinak nem sokat érsz, de férjnek talán
még beválsz. Nősülj meg. Szerencsés lehetsz.</p>
<p> Álmodtál tán valami számot, a mivel ternót csináljak?</p>
<p> Álmodtam. Emlékszel Dánváryékra?</p>
<p> Arra a kopasz úrra, meg arra a kövér asszonyságra, inclusive
sápkóros kisasszonyokkal?</p>
<p> Az úr meghalt, az asszonyság pedig egy gazdag kereskedő
nagybátyja után örökölt félmilliót. Most itt lakik Pesten, fényes
házat tart. Több izben találkoztam vele; mindannyiszor előhozta,
hogy milyen kivánatos összeköttetés volna az, mely gyermekeink közt
létrejöhetne. A leányt ismered. Elnyerheted.</p>
<p> Papa! Te csakugyan ternót álmodtál nekem. Hogy háládatlan ne
legyek: én meg egy quinternóval ajándékozlak meg. Vedd el magát az
anyát.</p>
<p>Azzal Elemér fölkelt helyéről s apa és fiú iparkodott olyan
állást foglalni a szobában, a honnan hátat fordíthattak egymásnak.
És azután sokáig nem találtak gondolatfolyamukban semmi olyast, a
minek jó legyen élő hangot adni.</p>
<p>Végre Elemér törte meg a csendet.</p>
<p> Tudod mit, papa! Rázz le engemet már a nyakadról.</p>
<p> Csak tudnám, hogyan?</p>
<p> Lökj ki az ajtón s dobd utánam az ajtón anyai örökségemet.</p>
<p>Harter Nándor arczán e szóra egész benső alakjában <span class=
"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span>
tükröződött vissza igazi jelleme. A hideg, büszke, érzéketlen
önzés.</p>
<p> Kedves fiam-uram! szólt dölyfös, hanglökdöső szóval; hat
hó mulva lesz ön teljes korú; addig gyámságom alatt áll. Akkor pert
indíthat ellenem; s ha végét éri, akkor majd összeszámolunk, hogy
ki mivel tartozik egymásnak. Addig pedig nézzen szét s keressen
magának olyan embert, a ki nálamnál szívesebben látja.</p>
<p> «Dankend saldirt» az atyai áldást, papa! szólt keserűen
nevetve Elemér. És már most arra kérlek, hogy tagadj ki
mindenből, a mi a tied; mert ezt az arczot, a mit most nekem
megmutattál, nem akarnám tőled örökölni a világ minden nagy
férfiának dicsőségeért.</p>
<p>Azzal vette kalapját és elment. Mikor a lépcsőn lefelé akart
indulni, épen akkor jött le Angyaldy a második emeletből, hol
szobája volt. A lépcsőcsarnokban találkoztak.</p>
<p> Jó estét, Angyaldy!</p>
<p> Ah! jó estét!</p>
<p> Nem csodálkozik rajta, hogy élek?</p>
<p> Természetesnek találom. Beszélt már atyjával?</p>
<p> Beszéltünk egymással. Azt mondta az öreg, hogy menjek vissza
abba a czethalba, a melyik kihozott a tengerből a partra.</p>
<p> S mit fog ön most csinálni?</p>
<p> Élek tovább.</p>
<p> De hogyan?</p>
<p> Tudom is én! Egy olasz közmondás azt tartja, hogy senki sem
látott még holt szamarat.</p>
<p>Angyaldy úr ezt jó ötletnek találta, s nevetett rajta egy
kicsit.</p>
<p> Mit tud ön a nádasi puszta bérlőiről?</p>
<p> Azt tudom, hogy nagy inségben vannak.</p>
<p> No hát jó éjszakát!</p>
<p>Az úrfi lement a lépcsőn; Angyaldy bement Harter Nándor úrhoz.
<span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
"Page_191">-191-</a></span></p>
<p>A nagy férfiú izgatottan járt-kelt alá s föl szobájában.
Angyaldy úr nem tartotta szükségesnek ez izgatottságot
számbavenni.</p>
<p> Kérem ezt az utánvételi számlát utalványoztatni. Kétszáz
forint.</p>
<p> Mi az? kérdé Harter Nándor kedvetlenül.</p>
<p> Megérkezett a kép.</p>
<p> Micsoda kép?</p>
<p> A mit meg tetszett rendelni Bécsben. Az olajfestmény. Elemér
úrfi arczképe.</p>
<p> Menjen ön vele a pokol fenekére! kiálta fel dühösen Harter
Nándor, s a földhöz vágta az írótollat, a mit már a kezébe vett,
hogy majd aláírja vele a vevényt.</p>
<p>Angyaldy úgy tett, mint a ki bámul és nem érti az egész
haragot.</p>
<p>Harter Nándor észrevette magát. Mélyen szemébe nézett
titkárának. Nézhetett abba a két ablakba. Azok le vannak
függönyözve belül.</p>
<p> Nem találkozott ön valakivel a lépcsőn, a ki most innen
elment?</p>
<p> Én felülről jövök a szobámból.</p>
<p> Tehát nem látott senkit?</p>
<p>Angyaldy tudott mindig a kérdés mellé felelni.</p>
<p> A postalegényt láttam, a ki ezt az avisot hozta. Ez meg van
rendelve, ezt ki kell fizetni.</p>
<p>Harter még egy perczig vizsgálta gyanakodva titkárja arczát, míg
egészen meggyőződött róla, hogy ez nem akar most vele tréfálózni;
aztán csak fogott megint másik írótollat s aláfirkantotta nevét a
postai okmánynak.</p>
<p> Itt van; fizesse ön ki. Azután a képet csak vitesse Lemmingné
asszonysághoz; mondja, hogy neki ajándékozom azt.</p>
<p>Angyaldy átvette a postai utalványt, s eltávozott. Még csak azt
sem kérdezte főnökétől, hogy miért méltóztatik olyan kegyetlenül
mérgesnek lenni. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
"Page_192">-192-</a></span></p>
<p>A postán átvette a nagy deszkaládába szegezett képet s egyenesen
vitette azt Lemmingék szállására.</p>
<p>Lemming úrnak nem fájt már a félképe, de még otthon kellett
tartózkodnia. Igy úr és asszonyság együtt voltak. Angyaldy úr
szivesen láttatott.</p>
<p> Mi jót hoz ön? szólt Malvina, s megkinálta üléssel a
titkárt.</p>
<p> Harter úr kivánt nagysádnak fia arczképével kedveskedni. Ide
ajándékozza.</p>
<p> Ah ez szép tőle! Itt van már a kép?</p>
<p> Magammal hozattam; most veszik ki a ládájából.</p>
<p>Malvina csengetett a komornyiknak s meghagyá, hogy ide hozzák be
az arczképet. Ő maga rendezé el, hogy melyik asztalra tegyék le,
hogy jó világításban álljon; s mikor el volt helyezve, akkor
elővette lorgnonját, a mi nélkül, tudva van, hogy festményt
helyesen megitélni nem lehet.</p>
<p>Lemming úr is műértő volt; nem volt rest a kép felől véleményét
elmondani: «Nagyon szép, nagyon finom munka, csak hogy a kéz kissé
el van rajzolva; a világos háttér nagyon barnítja az arczszínt, a
mit különben is sötétít ez a Rahl-iskola modora; a photographia az
oka, hogy az orr szélesebb, a szemek kisebbek, mint a valóságban
voltak, hanem azért rá lehet ismerni, ugy-e bár, Angyaldy úr?</p>
<p>Angyaldy úrnak nem volt véleménye e tárgyról.</p>
<p> Én nem értek a festményekhez.</p>
<p>Hanem annál jobban értett Angyaldy úr az élő arczok
megítéléséhez, s figyelmét Malvina arczára fordítva, észrevevé a
reszkető ajkakról, hogy a szemei elé tartott lorgnon nemcsak arra
jó, hogy jobban lásson azon keresztül, hanem arra is, hogy mások ne
lássák azt a két lopva gyült könycseppet, mely szemeibe tódul,
midőn annak a képét látja maga előtt, ki minden hibája daczára
«mégis csak jó fiú» volt, s ki oly szomorú, meggyászolt véget ért
ifjúkora virágában. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
"Page_193">-193-</a></span></p>
<p>A bírálat és néma szemlélődés közepett egyszer csak bejön a
komornyik, kit Bécsből hoztak s még itt nem ismert senkit, s azon
kezdi minden szertartás nélkül, hogy:</p>
<p> Jeszszus Maria! Ez az úr itt van!</p>
<p> Micsoda úr, te? kérdé Lemming.</p>
<p> A ki ott a képen van.</p>
<p> Hol van az az úr?</p>
<p> Itt van az előszobában. A látogatójegyét kértem, arra azt
mondta, hogy elázott a tengerben; azután a nevét kérdtem, arra azt
felelte, hogy csak jőjjek be s mondjam itt, hogy valaki akar a «kis
mamával» beszélni.</p>
<p>E szóra Malvina felsikoltott s egy szék karjába fogódzott, hogy
el ne essék.</p>
<p>Pár percz mulva feltárult az ajtó s belépett rajta a holtnak
hitt fiú.</p>
<p>No, itt nem úgy fogadták, mint az atyai háznál.</p>
<p>Malvina örömsikoltva rohant eléje; átölelte, görcsösen kebléhez
szorította. Összecsókolta fejét, arczát, szemeit; sírt, kaczagott,
vállára borult: az nem volt szó, nem emberi hang, a mit hozzá
beszélt, hanem a fiára találó madár ékesszólása, az öröm őrültsége,
az asszonyi szív közvetlen beszéde; melyben az érzés kikerülte a
gondolkozást.</p>
<p>Lemming úr, a férj, és Angyaldy úr, a titkár, furcsa képekkel
néztek egymásra.</p>
<p>Mind a kettő azzal látszott mentegetőzni, hogy hiszen szabad
valakinek az elveszett fiacskáját ily melegen fogadni.</p>
<p>Elemér hagyta magát öleltetni, csókoltatni, ránczigáltatni, s
mikor vége volt, akkor elnevette magát.</p>
<p> Itt vagyok biz én megint, kis mama.</p>
<p> Kilenczven perczent! mormogá magában Lemming úr, állát
símogatva, s ajkán lebegett ez a kérdés: «de hát hogy mert ön meg
nem halni!»</p>
<p> Rosz, gonosz fiú! szólt Malvina, könyeit felszárítva batiszt
zsebkendőjével. Bennünket így kétségbeejteni. Látja ezt a fekete
ruhát rajtam. Ezzel is magát gyászoltam. Mennyit sírtam a
requiemén. <span class="pagenum"><a name="Page_194" id=
"Page_194">-194-</a></span></p>
<p> Az én requiememen?</p>
<p> Biz a magáén! Pompás volt. Elköltöttünk rá ezer forintot.</p>
<p> Tyhű! Nem lehetne azt a papoktól visszakérni?</p>
<p> Maga most is olyan bolond, mint volt? Maga ostoba!</p>
<p>És azzal gyöngéden megveregette a kis ostobának pofácskáit, oda
vonva őt maga mellé a pamlagra. Épen most néztük az arczképét, mit
a jó papa festetett Bécsben. No, ne nevessen mindig! A papája nekem
ajándékozza azt, épen most hozta el Angyaldy úr.</p>
<p> Ah! mi másodszor is találkozunk, tisztelt barátom.</p>
<p> Hát már ön látta Elemér urat? kérdé Lemming úr, erősen
rámeresztve szemeit Angyaldyra.</p>
<p> Találkoztunk.</p>
<p> S ön azt nem is mondta nekünk.</p>
<p> Nem kérdezték önök tőlem.</p>
<p> Ah! ez eredeti! Ez az Angyaldy átkozott flegmájú ember! Hallja
ezt, kedvesem?</p>
<p>Malvina nem hallgatott oda.</p>
<p>Angyaldy úr vette a kalapját és búcsuzott.</p>
<p> Nekem mennem kell. Jó éjt!</p>
<p>Lemming úr órájára nézett s úgy találta, hogy már eljött az az
időpont, a melyen az orvos parancsa szerint reconvalescens embernek
az ágyban kell lenni.</p>
<p>Sajnálta nagyon, hogy nem hallgathatja meg mindazon érdekes
dolgokat, a miket Elemér úr csodálatos megmenekülése tárgyában
képes leend előadni. Majd holnap elmondatja magának a nejével; de
most a doktornak kell engedelmeskedni; doktor parancsa szent. Azért
engedelmet kér: jó éjszakát kivánhatni magamagának.</p>
<p>Voltaképen pedig arra gondolt, hogy korántsem olyan veszedelmes
ez a fiatal ember az asszonyságra nézve, ki neki quasi anyja, ha
vele egyedül marad, mint ha hárman vannak együtt, mert ennek most
okvetlenül pénz kell, ezt az apja elkergette, s ha ő ott marad, az
ő erszényén <span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
"Page_195">-195-</a></span> üttetik seb. Tehát csak beszéljen
inkább az asszonynyal; mi mondjuk azt, hogy «alszom, alszom!»</p>
<p> Hát volt-e már a papánál? kérdezé Malvina, midőn egyedül
maradt Elemérrel.</p>
<p> Oh! voltam bizony; már ki is lökött az ajtón.</p>
<p> Menjen maga nagy bohó! Bizonyosan valami illetlenséget
követett el megint, a mivel az atyját megharagította.</p>
<p> Hát persze, hogy azt követtem el!</p>
<p> No ugy-e?… Mit tett?</p>
<p> Hát azt az impertinentiát követtem el, hogy nem fulladtam a
tengerbe.</p>
<p> Ah menjen! Micsoda beszéd ez már megint?</p>
<p> Csupa tiszta rágalom. A mi nekem nyavalyám. Elismerem. Az én
apám a megtestesült jóság és szeretet. Ezt tudod te is igen jól,
kis mama. És én épen oly rosz szivű, hideg, háladatlan leszek
iránta, mint te voltál: én is válópert indítok ellene.</p>
<p> De kérem, gondolja meg, mit cselekszik?</p>
<p> Hát én nem kértelek, mikor el akartál menni, hogy ne hagyj itt
minket? Hát én nem mondom azt most: hogy de jól tetted, hogy ott
hagytál bennünket? Ha gyülölted volna, ha haragudtál volna rá: tán
kiengesztelődhettél volna iránta; de lenézted: s ez, az a miből nem
lehet kigyógyulni. Én pert indítok az apám ellen, anyám
hozományáért. De beszéljünk kellemesebb tárgyakról.</p>
<p> Jól van, fiam; legelső kérdés magára nézve az, hogy míg a
pere eldől, az pedig elhuzódhatik, mert apja hatalmas ember, addig
miből fog élni?</p>
<p> Hahaha! Hát veszek magamnak egy fazekat, s mindennap ebéd után
eljárok ide hozzátok a maradék juskulumért.</p>
<p> Ne beszéljen így, mert megtépem a haját! Hiszen azt tudhatja
jól maga nagy ostoba, hogy a míg nekem van egész szelet kenyerem,
addig magának is van fél. Csak hogy nálam mégis nem lakhatik: maga
már nagy kamasz, s aztán a világ mindent félremagyaráz; de meg
<span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
"Page_196">-196-</a></span> Lemmingnek is olyan viszonyai vannak
Harterrel, hogy vele ilyen nyiltan újjat nem húzhat. Mi ugyan
szükséget szenvedni nem engedjük, de maga mindez ideig gavallér, s
ahhoz volt szokva, hogy havonként legalább száz forintot költsön.
Csak nem járhat ezentúl se kopottan. Ez iránt kell valamit
kigondolni.</p>
<p> Hát hiszen majd te fogsz valamit kigondolni.</p>
<p> Én? Én, ugy-e szólt kedélyesen felkaczagva Malvina. Milyen
jól ismer a kis semmirekellő! Hogy én gondoljak ki számára valamit.
No hát lássuk! Micsoda kőből lehetne az ön számára olajat
facsarni?</p>
<p>Malvina ajkára tette szép rózsaszín ujja hegyét és
tervezett.</p>
<p> No egy már van! szólt, a mint fürkésző tekintete megakadt az
arczképen. Egyik ez a kép.</p>
<p> Ez a kép?</p>
<p> Igen, az ön képe.</p>
<p> A hátamra vegyem és eladjam?</p>
<p> A kép az enyém; értse meg! Én rendeltem meg. Háromszáz
forintba került. Ezt a háromszáz forintot Lemmingnek is ki kell
fizetni, meg Harternek is. Mind a kettőn megveszem az árát, s az
egyik az öné. A kép az enyém marad. Lemming jogosan fizeti meg az
árát, mert az ő termét diszíti. Kétszáz forintot mingyárt átadok
önnek. Több nincs a ládikómban. Ha Lemming el nem sietett volna
aludni, most a harmadik százast is előadatnám vele. Így érje be
holnapig ezzel a kettővel. Azaz: hogy két hónapig.</p>
<p>Elemér megcsókolta Malvin kezét.</p>
<p> Mondtam én, hogy te vagy a legszeretetreméltóbb kis mama a
világon.</p>
<p> No ne hizelkedjék most, hanem nézzünk tovább. Maga rettenetes
sok bolond költségbe vert bennünket halálával. Tudja-e, hogy még
sírboltot is készíttettünk az ön emlékére roppant nagy
gránitsíremlékkel, a mi kétezer négyszáz forintba került.
<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
"Page_197">-197-</a></span></p>
<p> Borzasztó! Hisz ezek a halottak iszonyú luxust űznek.</p>
<p> Ne űzzön tréfát mindenből. Az az élők fájdalmának nagyságát
fejezi ki. Hanem én egyet gondoltam. Lemmingnek sok ismerőse van a
pénzes körökben, talán el lehet adni önnek a kriptáját és sírkövét
valakinek, a kinek hamarább kell.</p>
<p> Hahaha! kaczagott fel Elemér. Ez már csakugyan non plus
ultrája a tékozló fiú tökélyének. Egy korhely, a ki fölkel
halottaiból csak azért, hogy eladja a kriptáját meg a szemfödelét,
s még egy kicsit hazajön élni, míg sírkövének az árában tart. Ezt
még csakugyan nem produkálta előttem senki!</p>
<p>Malvina maga is olyan szívesen nevetett a «tékozló fiú»
könnyelmű bohóságain.</p>
<p> Már most hát egyidőre el van látva. Most kivánjon szépen jó
éjszakát a kis mamájának s menjen a szállására. Hol van a
holmija?</p>
<p> A holmim? Az Atlantique cajutejében, hat fonálnyira a tenger
szine alatt.</p>
<p> Hát semmit sem mentett meg?</p>
<p> Még egy nyakravalót sem.</p>
<p>Valóban, Elemérnek még nyakkendője sem volt. Inggallérjai
összegombolatlan voltak kétfelé hajtva.</p>
<p> Igy pedig még csak vacsorálni sem mehet tisztességes helyre.
Megálljon!</p>
<p>Malvinának egy vékony fekete selyemkendő volt a nyakán, finom
csipkézettel, azt leoldta onnan, s aztán felkötötte Elemér
nyakára.</p>
<p> No, nézze maga gézengúz, maga ágról szakadt, valahogy legyen
mégis emberi formája. Csókoljon kezet, aztán takarodjék! Holnap
délben elvárom, akkor aztán majd beszéljen az ön ügyeiről.</p>
<p> Arról a nagy kőről, a mi szívemről esett le.</p>
<p>Elemér gyöngéden kezet csókolt és távozott.</p>
<p>Az ajtóból visszahívaték. <span class="pagenum"><a name=
"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p>
<p> Jőjjön vissza, még kap valamit.</p>
<p>Visszajött.</p>
<p>Malvina megcsókolta az arczát.</p>
<p>Azzal aztán Malvina elsietett hálószobájába.</p>
<p>Elemér úrfi pedig vágtatott le a lépcsőkön és futott egyenesen
az utczára, mint a hogy futhat egy fiatal ember, a kinek már régóta
nem volt egy garasa sem, s most egyszerre kétszáz forint sír a
zsebében szabadulás után.</p>
<p>Dehogy ment szállást keresni! a legelső bérkocsist, a kit
előtalált, elfogta s parancsolta neki, hogy vágtasson, megmondta,
hová?</p>
<p>A bérkocsist gyorssá tette a borravaló igérete.</p>
<p>Épen jókor érkezett meg Elemér a vasuti indóházhoz.</p>
<p>Hirtelen jegyet váltott s a harmadik csengetésnél kapott fel a
vaskocsiba.</p>
<p>Hová? Hová?</p>
<p>Csak egy gondolatja volt most.</p>
<p>Vajjon lett-e virág azokból a délszaki növényekből, miket ő jó
szerencsére távol országból valakinek ide küldött?</p>
<p>«Mit csinálnak a nádasi puszta bérlői?» ez volt egyetlen kérdése
Angyaldyhoz, ki leveleit, miket külföldről küldött, közvetíteni
szokta.</p>
<p>«Nagy nyomorban élnek!»</p>
<p>Ez a szó minden egyéb gondolatot kitörült lelkéből.</p>
<p>Uti pénzéből annyija maradt még, hogy vasutat, fuvarost
oda-vissza kifizethetett. Azt a két százas bankjegyet nem szabad
fölváltani. Éhségét elverte egy zsemlyével. Azoknak talán ennyi
sincs!</p>
<p>A kocsiban aztán elnyomta az álom, csak akkor ébredt fel, mikor
jó késő reggel a kalauz fülébe kiáltá az állomás nevét, melyen ki
kelle szállnia.</p>
<p>Az egy alföldi mezőváros végén volt.</p>
<p>Elemér azonnal szétnézett fuvaros után.</p>
<p>Egyetlen egy szekér volt a pályaudvarnál; annak gazdájával hamar
meg volt az alku. Keveset kért és keveset <span class=
"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> igért a
fuvaros. Csak a szomszéd faluig ajánlkozott, onnan aztán lássa a
tens úr, hogyan megy odább!</p>
<p>A szekérbe ülésnek egy szál deszka volt keresztül téve.</p>
<p> Ejnye, bátyja; nem tudna egy kis szalmából jobb ülést csinálni
ide?</p>
<p> Szalmából-e? szólt a kocsis; magunk is megennénk, ha
volna.</p>
<p>Elemér nem értette ezt a választ. Ő messze világból jött, a hova
a hazai nyomornak híre nem jutott el.</p>
<p>A fuvaros aztán, hogy megmagyarázza neki a dolgot, mikor
leszedte a lovai fejéről az abrakos-tarisznyákat, oda vitte az
egyiket az úrfihoz, s legyűrve a szélét, megmutatta, mi van benne?
Apróra vágott jegenye-hajtások.</p>
<p> Ez az abrak.</p>
<p>Azután a saját tarisznyájába nyúlt, s abból húzott ki valami
furkónak gyúrt fakószínü ismeretlen tárgyat.</p>
<p> Ez meg a kenyér.</p>
<p> Miből van ez?</p>
<p> Őrölt kukoriczacsutkából, egy kis korpával keverve.</p>
<p>Elemér ekkor kezdett csak maga körül nézni. Most vette csak
észre, milyen sivatag terül itt körüle.</p>
<p>A táj, melyen tegnap átutazott, még a paradicsom képe volt, a
Dunán túli vidéknek még volt zöldje, mezeje, a házak körül
asztagok, boglyák; a szérükön nyomtattak, szórtak; itt kopár
minden, és csendes minden.</p>
<p>Felült hát a szekérre; a milyen ülés volt, olyan volt.</p>
<p>A kocsis bevezetésül jó sort húzott a fonott ostorral lovai
bőrére, mire azok egy kissé tanakodtak magukban, hogy mire
értelmezzék ezt a megszokott intést? normális abrakpótlék-e ez,
vagy megindítása egy ujabb provisoriumnak? Az egyik aztán csak-csak
felvette a fejét a földről s elereszté maga előtt; a meglódult fej
vitte maga után a négy lábát, mire a szekér is előre zördült s
megtaszítá a másik lovat, inán ütve a kisefával, az azonban még
hátratekintett, nem hihetvén hátának és füleinek, <span class=
"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> míg
szemeivel is meg nem győződik, hogy elodázhatlan kötelesség a
megmozdulás; erre aztán nagyon megcsóválta a fejét, kiöltötte
nyelvét a világra, s egy sikertelen kisérlet után bajtársának
oldalára dülhetni, csakugyan elhatározta magát, hogy hozzá fog az
előre esegetéshez, a mit más lónál ügetésnek is szoktak nevezni:
mire az egész jármű megindult, kajla rúdjával barátságosan ütögetve
orron hol az egyik, hol a másik lovat, a szerint, a mint
időszakonkint az egyik nagyobbat rántott rajta, mint a másik.</p>
<p>Keserves előremenetel volt ez; pedig a fuvaros lelkiismeretesen
alkalmazta az ostornak a madzagát is, a nyelét is.</p>
<p>S azután jöttek még sajátságos akadályok is, a mik
feltartóztatták a haladást.</p>
<p>Egész csorda teheneket, ökröket, rideg gulyákat, birkanyájakat
hajtottak a poros úton szemközt, mik előtt Elemér alkalmatosságának
meg kellett állania, mert a szemközt jövő tulok nem bánta, ha
keresztül megy is rajta a rúd, nem tért ki a szekér elől.</p>
<p> Országos vásár van itt valahol, bátya? szólítá meg kocsisát
Elemér.</p>
<p> Nem biz a téns úr; hanem elhajtanak minden lábas állatot tul a
Dunára kiteleltetni felébe. Itt már nincs egy szál szalma sem, a
min rágódjanak.</p>
<p>Elemér most kezdé érteni azt a keserves bömbölést, a mit az
elsoványkodott állatok ezrei úthosszant hangoztattak. Vajjon
eljutnak-e Dunántúlra?</p>
<p>Szemközt jövő emberek nem köszöntötték már egymást, nem hangzott
se «jónap!» se «dicsértessék!» Vert had utazott itt, egymás sarkára
taposva.</p>
<p>Néhol egy kidült állat hevert az útfélen. Ott hagyták, nem
jöttek érte.</p>
<p> Talán a husát használhatnák? jegyzé meg Elemér.</p>
<p> Mit ér a hús, ha nincs só hozzá?</p>
<p> Hát nincs só? kérdé Elemér elbámulva.</p>
<p> Hja uram, szegény ember minálunk csak marhasóval <span class=
"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> szokott
élni, mert az olcsó; az úri sót mi nem győzzük. A marhasóból meg
már nem adnak többet. Rájöttek, hogy magunk is azzal élünk, hát már
most azt sem adnak ki.</p>
<p>Nagyon hosszan tartott az út, a fáradt gebék alig czammogtak. A
távolban régóta látszik már annak a falunak a tornya, a hova el
kellene jutni, de az mintha útban volna, alig akar közeledni. Jó
délután volt már, mikor egy útféli csárdához értek. Itt megállt a
fuvaros pihentetni.</p>
<p>A helység nem volt már messze. Elemér kifizette a kocsist s nem
várt rá, míg annak a lovai új erőhöz jutnak hanem megindult gyalog
a helységbe.</p>
<p>Mikor már jó közel járt, az úttól jobbra és balra mintegy
ötven-hatvan embert vett észre, a kik sajátságos munkában
voltak.</p>
<p>Az út mentében hosszú gödröket ástak, mintha sírvermeket
készítenének óriások számára. Néhányan lenn dolgoztak a verem
fenekén, felbukkanva fejeikkel, mikor egy ásó földet kivetettek a
mély gödörből. A szél elkapta azt mint a hamut. Ölnyire ki volt
égve a föld. Másutt már hantolták a vermeket befelé.</p>
<p>Elemér nem ért rá szóba eredni a munkásokkal. Sietett be a
faluba. A biró után kérdezősködött. Elvezették a házáig. Elmondta
neki, hogy a nádasi pusztára szeretne utazni, megfizet az
alkalmatosságért.</p>
<p>A biró nagyon rosz kedvü volt.</p>
<p> Ha aranyat fizet az úr, sem kap itten lovat.</p>
<p> Miért nem?</p>
<p> Mert egy sincs.</p>
<p> Hát hova lett?</p>
<p> Ma vertük agyon valamennyit.</p>
<p> Miért verték agyon?</p>
<p> Azért, hogy ne lássuk a kínlódásukat. Ma harminczkettedik
hete, hogy hiába várjuk, hogy a fű kijőjjön a földből. Ha látta az
úr azokat a nagy gödröket, a miket a falu végén ásnak,
megkérdezhette, minek lesz az? megmondták volna: szegény ember oda
rakja el igavonó állatjait <span class="pagenum"><a name="Page_202"
id="Page_202">-202-</a></span> kitelelni. Ezután majd gyalog járunk
s jövő tavaszszal, a ki megéri, nem szántunk, hanem kapálunk.</p>
<p>Elemér mind lejebb hangolta az igényeit.</p>
<p> Hol van itt egy csapszék, a hol kenyeret és vizet lehetne
kapni?</p>
<p> Hja uram, ha kenyerünk és vizünk volna, akkor nagy urak
volnánk. Itt nem lakik uraság.</p>
<p>Hát már azt, a ki itt kenyeret eszik, uraságnak hívják?</p>
<p>Elemér tagjain hideg borzadály futott végig; pedig elég forrón
sütött a nap.</p>
<p> Nem hallottak valamit a nádasi puszta bérlőiről, hogyan
vannak?</p>
<p> Nem tud most senki a szomszédjáról semmit; nem jár most
látogatóba. Az úr talán oda igyekszik?</p>
<p> Oda; messze van-e gyalog?</p>
<p> Jó három óra járás. Csak jobbra, naplement felé tartson, nem
tévedhet le az útról: s ha azután egyszer meglát egy magas kéményt
a távolban, ez a nádasi puszta pálinkafőzőjének a kéménye. Az is
pihen, tudom, mert nincs miből főznie.</p>
<p> Kérek hát legalább egy botot az útra.</p>
<p> Azzal szolgálhatok; még nem hordták el mind koldusbotnak.</p>
<p>Egy ácsorgó vézna gyerek aztán egy kutyanyelv-bankóért, a mi jó
pénzben tiz krajczárt ér, vállalkozott rá, hogy kivezeti Elemért a
határból egész a dülő útig, mely a nádasi pusztára vezet.</p>
<p>Onnan azután egyedül ment Elemér tovább.</p>
<p>Rettenetesen egyedül. Sem mezei munkás, sem vándor nem járta azt
az utat; kocsinyom is rég elenyészett róla; befujta azt hamuszürke
porral a szél. Csak a kipusztulhatatlan szerbtövis az út két felén,
mely nagy tért foglalt a vetetlen avarban, mutatta, hogy merre
jártak itt hajdan szekérrel. S a mennyire a szem ellátott, a sötét
hamuszín avar ízzott előtte, el-elveszve a hullámjátszó délibáb
tengerében, mely távol zöld oázokat mutogatott a magányos
<span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
"Page_203">-203-</a></span> vándor előtt, lombos, árnyékos
erdőkkel, miknek lába tóban fürdik. Káprázat! Egy bokor sincs ott,
egy ökörnyomnyi víz sincs ott.</p>
<p> Még madár sem száll a tájon.</p>
<p>Elemér kábultan haladt órákig e siketítő némaságban, e véget nem
igérő vigasztalan pusztaságban, e rémledező délibáb-rezgés felé. A
nap nyugovóra szállt már, a vándor árnyéka messzenyult mögötte, s
még mindig nem látott maga előtt mást, mint fekete avart és
délibábot. Ekkor egy hosszú tűzvörös felhő mögé tűnt el a nap, mely
mintha az égő földnek lelke volna; s abban a perczben eltűnt a
délibáb, tengereivel, oázaival s Elemér maga előtt látta a távolban
a hosszú kéményt.</p>
<p>Úgy örült ennek, mintha otthonába sietne.</p>
<p>Pedig még egy jó órai útja volt odáig.</p>
<p>Mire a bérlői lakhoz megérkezett, egészen beesteledett, a kapu
is be volt már téve.</p>
<p>Bekiáltott az udvarra, hogy nyissák ki; s hogy azután nem jött
senki, felnyitotta maga a kaput, könnyen jár az ilyen falusi
szerszám; s bement az udvarra.</p>
<p>Nem ugatták a kutyák, a min nagyon csodálkozott.</p>
<p>Még nagyobb lett a bámulata, midőn a konyha-ajtóhoz érve, azt
bezárva találta. Zörgetett, nem felelt senki. Lehetetlen, hogy már
lefeküdtek volna.</p>
<p>Ekkor, a mint szétnézett az alkony fényénél, észrevette, hogy a
mint a szél telefújta a folyosót a konyha-ajtóig finom porral,
ebben a porban semmi lábnyom nem látszik. Itt nem lakik senki.</p>
<p>Benézett az ablakon; sehol sem volt gyertyavilág.</p>
<p>Elindult a cselédházakhoz. Azok is mind zárva voltak. Sorba
járta az aklokat, istállókat, üres minden. Ki lehet nyitni, csak be
vannak reteszelve, de belül senki, semmi.</p>
<p>Az egész udvar, az egész szérüskert üres, egy szál szalma nem
hever az udvaron. A pajtának zsupptetője volt, az is le van szedve
félig; egy szecskavágó a félszerben, reves, <span class=
"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> korhadt
szalmatöredékkel mutatja, hogy mire lett elhasználva a tetőzet.</p>
<p>Az udvarból lement a kertbe. A fákon sem gyümölcs, sem levél;
félszázados vastag gyümölcsfák koronáiktól gyökereikig végighasadva
az aszálytól, s a kert földje mélyen fölrepedezve, mint a kihült
lávafolyadék.</p>
<p>Azután talált egy kis elkerített helyet, fűzveszszőkkel
körülsövényezve, oda is belépett, és ott megtalálta, a mit
keresett.</p>
<p>Ott voltak a délvirágok, miknek magvait ő küldözé tengereken
túli hazákból. Rájok ismert; ezek azok!</p>
<p>Elszáradva, porrá égve, halotti koszorúnak aszva.</p>
<p>De megvoltak, de felnőttek, de kivirultak. Valaki ápolta őket,
gondolt rájok.</p>
<p>Hová lett, a ki ápolta őket? hová lett az egész család? senkitől
sem kérdezheti.</p>
<p>Nincs egy lélek, nincs egy pára, a ki távol vagy közel hangot
adjon a kérdezőnek.</p>
<p>Egy ugató eb, egy vijjongó madár, egy csiripelő prücsök nincs
emberjáró kerületben.</p>
<p>Csak azok a száraz virágok beszélnek.</p>
<p>Egy hosszú földhalom van a kis kertecske közepén; valaha gyeppad
volt, most csak szikár domb. Arra leül az ifjú s elkezd beszélgetni
a virágokkal. Az elszáradt virágokkal.</p>
<p>Olyan csendes, olyan puszta körülötte minden. Háta mögött egy
elhagyott ház, melyben nem lakik senki; körülötte egy nesztelen
sivatag, lombtalan fákkal: egy téli tájkép, az égető nyár hevétől
elperzselve; száraz galyakkal, üres mezőkkel; csak hogy a mi a téli
tájképen fehér, az itt most mind fekete.</p>
<p>És az ifju, a ki nevetett, mikor az apai házból kiűzték, a ki
gúnyt űzött saját temetéséből: most, mikor lehajtá fejét arra a
kiszáradt gyepágyra, a hol senki se láthatta, a hol senki se
hallhatá, elkezde sírni keservesen.</p>
<p>Ott viradt meg azon a gyeppamlagon. <span class=
"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p>
<p>Ott mélázta át az egész csend-ülte éjszakát; egyedüli élő a
véghetetlen nagy sírban, melynek feneke egy egész ország, négy fele
a négy égsark maga.</p>
<p>Álmatlanul ott lelte a hajnal.</p>
<p>Akkor leszakított egyet azokból az aszúvirágokból, miket oly jól
ismert, mik úgy kiválnak az otthonos növények rendéből, s azt
tárczájába rejtve, ismét neki vágott az útnak, melyen idáig jött;
saját lábnyomain kívül még nem látott egyéb nyomot az egész pusztán
végtelen végig.</p>
<p>Az úrfi ezuttal a vasuti állomásig gyalog mehetett. Pedig nem
volt az ilyen expeditióhoz szokva. De szekeret semmi árért nem birt
többé kapni, s úgy kellett tennie, mint más szegény embernek:
megerőltetni az apostolok lovait.</p>
<p>Utközben megkóstolta a kukoriczacsutkából készült kenyeret is.
Másformát nem kapott. Ettől a kenyértől sok egyet-mást megtanult, a
mit még eddig nem tudott.</p>
<p>A vasuti indóházhoz épen jókor érkezett meg éjszaka közepén,
hogy a vonatra felülhessen.</p>
<p>Ott azután megpihenhetett volna, ha engedte volna pihenni az, a
mit magával elhozott belül.</p>
<p>Az a szomorú pusztai kép!</p>
<p>A sötét éjben is szüntelen azt a fekete, sivatag pusztai
tájképet látta maga előtt, mely paradicsom lett volna, ha az ég
átka el nem perzseli; egy holt, emberijesztő vadon most.</p>
<p>És gondolá magában: az én lelkem egy ilyen tájkép.</p>
<p>S valahányszor elszenderült, mindig azokat a hosszú sírokat
látta maga előtt, mikből a sírásók feje fel-felbukkan és hallotta a
szózatot az üregekből: «Temessük el, a mink még van; aztán temessük
el magunkat is; végezzük el a megfordított teremtés munkáját:
temessük el az ötödik napon a párás állatokat, a hatodik napon
aztán az embert, saját magunkat.»</p>
<p>Két napot töltött az ide s tova utazással Elemér. Késő délesti
órákban érkezett vissza Pestre. <span class="pagenum"><a name=
"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p>
<p>Egyenesen Lemmingnéhez sietett. Még tegnap délben kellett volna
odamennie.</p>
<p>Leverte ruháiról a port, hogy ne lássék rajta a két napi
gyalog-utazás. Hanem azért lábai ki voltak állva, alig birta
egyiket a másik után vonszolni.</p>
<p>A komornyik, ki bejelenté, előre tudatta vele, hogy ő nagyságaik
épen indulni készülnek a circusba. Little Wheal jutalomjátéka
van.</p>
<p>Azt persze Elemér tartozott tudni, hogy Little Wheal most az
első ember a világon, a bohócz; a második a miniszter.</p>
<p>Azonban egy szóra mégis elfogadtatik.</p>
<p>Malvina valóban teljes páholyfoglalói ornátusban volt már, s
Lemming úr csakhogy a keztyüit nem húzta fel.</p>
<p>Az asszonyság kiszámított nehezteléssel fogadta az úrfit.</p>
<p> No maga szépen eljött!</p>
<p> Egy kicsit elkéstem.</p>
<p> Szép kicsi! Ha a tegnapi ebéddel mind ekkorig vártunk volna
önre, szépen elhültek volna az ételek. Ugyan hol járt?</p>
<p> Minek kérded? Ugy sem mondanék igazat.</p>
<p> Összeakadt úgy-e, mindenféle korhely pajtásokkal? Eljárt olyan
helyekre, a miket tisztességes emberek előtt nem lehet bevallani? A
szemeiből látom, hogy azóta nem is aludt. Ugy néz ki, mint a ki két
nap, két éjjel kártyázott és dorbézolt. Még most is alig állhat a
lábán a korhelykedés miatt. Mintha két báléjt végig tánczolt
volna.</p>
<p> Csak szidj és korholj, jó kis mama! Mindent megérdemlek. Nem
gondolhatsz felőlem olyan roszat, hogy még annál roszabbat is nem
tettem volna. Haszontalan, silány ficzkó vagyok. Tudod te azt!</p>
<p> Ez elég szomorú önre nézve. Én az ön érdekében egész nap
fáradok, s ön azalatt még csak annyira sem méltat, hogy eszébe
juttassa magának, vajjon vagyok-e a világon? Mernék fogadni, hogy
azóta minden pénzét elpazarolta. <span class="pagenum"><a name=
"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p>
<p> Oh milyen jól ismersz!</p>
<p> Menjen! Haragszom magára. Ma nem akarok ránézni. Menjen haza
valahova; aludja ki magát. Nagyon haragszom!</p>
<p>Lemming úr azt gondolta, hogy haragvó nejének segítségére kell
sietnie, s ő is nekifordult Elemérnek.</p>
<p> Hja, mon cher! Ez így nem fog sokáig menni. Ön félreismeri a
helyzetet, melybe önhibája által jutott. Ön visszaél a mi
gyöngeségünkkel, a mivel mi önt elkényeztetjük. Ez szégyenteljes
pálya, a mit ön folytat, mon cher; mindig csak idegen emberek
pénzét költeni, mások rovására könnyelműsködni; a gyalázatból
tréfát csinálni: ez nem tisztességes embernek való!</p>
<p>Elemér arcza mélyen elpirult, de nem felelt semmit; ajkait
összeszorította, és szemeit lesüté. Hadd szidják!</p>
<p>Hanem az utolsó szóknál, midőn Lemming úr épen nagyon belejött a
nagybőjti leczkéztetésbe: Malvina csak félretolta őt félkezével
maga és Elemér közül, s szavába vágott:</p>
<p> Édes Lemming! ne avatkozzék ön ebbe a dologba, a mire senki
sem kéri. Elemér könnyelmű suhancz, de alávalóságot nem követett el
soha; azt én előttem ne mondja senki. Ha pazarolt eddig, mindig a
magáét pazarolta, s a mit fizettek érte, azt sajátjából fizették.
Most is azt vesztegeti, a mit nálánál érettebb eszű emberek az ő
tulajdonából kihajigálnak az ablakon. Azért ön ne vessen neki
semmit a szemére. Én szidhatom, mert jó vagyok hozzá; de önök
többiek ne szóljanak a dolgába. Ez a mi dolgunk.</p>
<p>Azután szép fehér keztyűit végig gombolva, Elemérhez
fordult.</p>
<p> Ön tékozló fiú a bibliából! Tudja meg, hogy a sírkövét eladtuk
egy ezer forintért. A ki megvette, részletenkint fogja lefizetni,
havonkint száz forintjával. Tehát tiz hónapra el van ön látva.
Ahhoz tartsa magát. Addig majd csak lesz valami ujabb kilátása. Meg
van-e ön velem elégedve? <span class="pagenum"><a name="Page_208"
id="Page_208">-208-</a></span></p>
<p>Elemér csak némán bólinta fejével.</p>
<p> Még csak meg sem köszöni! dörmögé magában Lemming úr, midőn
Malvinának nyújtá karját, hogy őt a lépcsőn levezesse.</p>
<p>Elemér hátul maga maradt, úgy kullogott szótlanul utánok.</p>
<p>De Malvina, mielőtt a kapuív alatt váró hintajába ült volna, még
egyszer hátratekinte, s az ifju semmiházinak nyújtva kezét,
mondá:</p>
<p> No, már nem haragszom!</p>
<h2>A KESERŰ KENYÉR.</h2>
<p>Hova lettek hát a puszta ház lakói?</p>
<hr class="tb" />
<p>Ama nagy csapás után, mely a Világosi családot érte, első
legsürgősebb teendő volt a lesujtott családapát felhozni Pestre és
orvosi tanácsot kérni, mit tegyenek vele? Hiszen azt sem tudhatták
még: szélütés érte-e, vagy megháborodott?</p>
<p>Az volt a kérdés, hogy ki menjen el és ki maradjon otthon?</p>
<p>Világosiné maga is oly idegbeteg volt, hogy lehetetlen volt
egyedül útnak ereszteni a háborodott férjjel. Ilonkára sem lehetett
a beteget magára bizni; s ha mind a ketten elmennek, ki viseli
gondját a ház másik keresztjének: a siketnéma gyermeknek? Azt is
magukkal vigyék?</p>
<p>E miatt volt nagy töprengés.</p>
<p>Meghallotta ezt Böske, s sietett rajta segíteni.</p>
<p> Csak menjenek el maguk arra a Pestre, mind a ketten, a szegény
urunkkal. Majd ügyelek én a kis némára magam. Bizzák rám az egész
házat. Úgy áldjon meg az Isten engem, a milyen igazán mondom, hogy
nem vész el ebből a házból egy szál toll sem, a míg oda lesznek.
<span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
"Page_209">-209-</a></span></p>
<p>Biz abba bele kellett nyugodni. Rá kellett hagyni Böskére a
házat és gyermeket.</p>
<p>Úgy szöktek el szegénykétől korán reggel, mikor még aludt: fel
sem költötték egy búcsucsókkal, nehogy nagyon sírjon utánok. Böske
esküdött az egekre, hogy éjjel-nappal vigyázni fog reá.</p>
<p>A szegény beteggel szörnyű sok baj volt az úton.</p>
<p>Nem akart mozdulni, ha valahová leült, úgy kellett mindenüvé
erővel vezetni. Nem evett, ha nem etették: gyermek volt, ki nem
tudja még, mire valók a tagjai.</p>
<p>Pesten összehívták hozzá az orvosi tudomány előkelő bölcseit.
Azok igen rosz vigasztalást adtak. Hosszú betegség ez, mit majd
meggyógyít a halál. Az volt a legjobb tanács, hogy haza kell menni,
vissza a falura, a zöldbe.</p>
<p>A zöldbe! Hisz épen ebben tébolyodott meg!</p>
<p>Pedig e baj ellen a város hét gyógyszertárában nincs
orvosság.</p>
<p>Egy délelőtt épen az orvost várták, midőn az ablakon kitekintő
Ilonka egy parasztleányt s egy kis fiut pillantott meg az utczán. A
parasztleány hátán nagy batyú volt.</p>
<p> Nézd anyám, szólt Ilonka, ha nem tudnám, hogy Böske odahaza
van a kis öcsémmel, azt mondanám, ezek ők.</p>
<p> Ah, dehogy! szólt Világosiné; nem is hasonlítnak hozzájuk.</p>
<p>A paraszleány a kis fiúval azonban épen azon vendéglő kapujában
állt meg a kapustól tudakozódni, a hol Világosiék voltak szállva.
Néhány percz mulva nyilt az ajtó s bejöttek rajta.</p>
<p>De most már rájuk kellett ismerni.</p>
<p>Naptól elégetve, portól belepve mind a kettő. Böske és a kis
néma.</p>
<p> Az Istenért, mi történt? kiálta Világosiné elrémülten, míg
Ilonka kis testvéréhez rohant, karjaiba ragadta a kis némát, ki
csak zokogva omlott oda, fáradtan, kimerülten. <span class=
"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p>
<p> Mi ám? De mi ám? monda Böske, lekanyarítva nyakából a roppant
lepedőbe kötött batyut, s mintha ott volna a legjobb helye, föltevé
azt a legközelebb talált asztalra. Hát majd mindjárt elmondom én
azt egymásután. Hanem ha megengedik, hát leülök, mert gyalog
jöttünk ám idáig, aztán még a kis úrfit is az ölemben hoztam, mikor
elfáradt.</p>
<p>Azzal letette magát egy székre, s eddig kezében hozott czipőit
felhúzva mezitlábára, képesítve érezte magát a történteket elején
kezdeni.</p>
<p> Hát a mint tensuramék eljöttek hazulról, negyednapra odajön
szekéren egy vöröshajú fiskális egy magakerült úrral tudják: így
hívjuk magunk között ezeket a mostani szolgabirákat. Az hozott
magával még egy irnokot, meg egy hajdút. Hát a mint bejön ez a két
úr, se kérd, se hall, csak leülteti az irnokot, az előveszi a
tollat, tintát, papirost, s elkezdi ám irogatni, hogy hány tükör,
hány szék, hány almáriom van a szobában? üm! Mi lesz már ebből?
Azután azt kérdezték tőlem, hogy nálam vannak-e a szekrények
kulcsai? «Nálam hát!» minek hazudnám, ha nem akarok. Hát hogy adjam
oda. «Biz a Herkópáternek sem!» Hát hogy nekik az mindegy.
Akkor aztán gyertyát gyújtottak, spanyolviaszkot vettek elő: s
elkezdtek dirib-darab papirosokat ragasztani az almáriomokra a
kulcslyuk fölé.</p>
<p>«Hallják az urak, ezt én nem engedem, hogy a mi almáriomainkat
összespanyolviaszkozzák. Itt minden én rám van bizva, s én nem
engedek semmihez hozzányulni, mikor a gazdám nincs idehaza.» Akkor
rám förmedt az a vörös fiskális: «Hát miért nincs idehaza? Épen
azért foglaljuk le a holmiját, mert megszökött az egész családjával
együtt.»</p>
<p> Megszöktünk! kiálta fel Világosiné, szégyentől égő arczát
eltakarva kezeivel. Hogy mi megszöktünk?</p>
<p> No, csak ne tessék elkeseredni! Megcsináltam én a
statisfactiót ezért nyomban. «Micsoda? szökött ám az <span class=
"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> urnak a
sehonnai öregapja, mikor Sziléziából egy paruplival ide bejött kis
kutyatánczoltatónak, de az én gazdámról azt ne merje az úr mondani,
hogy megszökött, mert mindjárt az úr fog innen szökni, hol az
ajtón, hol az ablakon!» Erre a vörösszakállú úr azt mondta, hogy
elhallgassak, mert mindjárt pofon vág! «Azt próbálja meg, tudom,
hogy kiszedem felét annak a vörös szakállának!» Akkor aztán az a
másik úr mondott valamit diákul, nyilván csillapította, s mikor
azzal készen volt, hozzám fordult, és azt gondolta, hogy majd én
olyan bolond leszek, hogy mindent elhiszek neki, a mit mond.
«Hallod-e, hugom, a földes úr a bérlet felől akarja magát
biztosítani, s azért vagyunk mi kiküldve, hogy a bérlő ingóságait
összeirjuk. Nem viszünk el innen semmit, csak összeírjuk, hogy más
rá ne tegye a kezét. Azért legokosabb lesz, ha a kulcsokat előadod,
ha nálad hagyták, mert különben erőszakkal is felnyittathatom a
zárakat. Addig-addig beszélt, míg rávett, hogy felnyítogassak neki
mindent egymásután. Akkor aztán egyenként előszedegettek mindent:
felső ruhákat, alsó ruhákat, abroszt, asztalkendőt; azokat mind
felirta a kanczellista. Én csak néztem. Mikor a kisasszonyom
ruháira került a sor, azt mondtam nekik. «Ehhez ne nyúljanak, mert
ez a kisasszonyomé.» Még kinevettek vele. Azokat is egyenkint mind
előhúzgálták. Szégyen gyalázat! Nekem az orczám égett, hogy nem
szégyelik ilyen idegen urak egy tisztességes kisasszony fehérneműit
sorba előszedegetni, számbavenni. Mikor azokra a szép hímzett
inggallérokra került a sor, nem állhattam tovább: «De már hallják
az urak, ezt csak ne irják oda a többihez! Ezt a kisasszonyom mind
maga kezével hímezte, egyéb drágasága sincsen, mint ezek a finom
hímzetei, az már csak mégis nagy szemtelenség volna, ha még azt is
elexequálnák a gazdámtól, a mi nem is az övé, hanem a
kisasszonyé.»</p>
<p> Erre az irnok azt mondta, hogy ne ugassak! No, tetszik
tudni, ez már csak elég nagy gorombaság. De én <span class=
"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> mégis
moderáltam magamat; nem feleltem neki semmi goromba szót vissza;
egyetlen egy szót sem, csupán csak hogy a kalamárist felvettem az
asztalról, végigöntöttem neki az irásán, a tenyeremmel elkentem az
egész papiroson, s a mint ezért megakart fogni, a tintás markommal
bemázoltam az ábrázatját. Különben egy rosz szóval sem illettem
szegényt.</p>
<p> De hiszen te hallatlan nagy bolondságot követtél el! szólt
hüledezve Ilonka kisasszony.</p>
<p> Bánom is én! Most jön még a java. A szolgabiró erre dühös
lett; a pandurjának kiáltott, hogy jőjjön a békókkal s verjen
engemet vasra. No, de én sem voltam ám rest, kikiáltottam az
ablakon: «Marczi! Pista! Jancsi! dorongra, kapára! Zsiványok vannak
a háznál! Segítség!» No azt kellett volna látni, hogy hordta az
irhát a három úr a hátulsó ajtón nagy hevenyében. A pandur bácsi
ijedtében még a puskáját is kezemben hagyta, pedig nem is nagyon
szorítottam meg a nyakravalóját. Az volt a boldogabb, ki hamarább a
kocsin teremhetett. Úgy elszeleltek, mintha ott sem lettek volna.
Persze, aztán mikor magunkra maradtunk, akkor kezdtünk el évelődni,
hogy bizony nagy bolondot tettünk mi most: ezek az urak majd
nagyobb erővel térnek vissza; mindnyájunkat vasra vernek,
bekisérnek. De mikor én nekem a szivem elfacsarodott arra a
gondolatra, hogy Ilonka kisasszonynak a hímzett schmizlijeit
összeirják.</p>
<p>A jó lélek még most sem állhatta meg, hogy zokogásra ne fakadjon
ennél a szónál.</p>
<p> Hát azután? Mi történt azután? sürgeté őt Világosiné.</p>
<p>Böske megtörülte a szemeit a bodros ingújjával, s egész jó
kedvvel folytatá ismét:</p>
<p> Hát bizony mink azt láttuk, hogy itt ugyis mindennek vége. A
földesúr nem fizetett árenda fejében úgy is lefoglal minden
ingó-bingót; ez többet nem a mi gazdánké; strázsálja, a ki
elfoglalta; nagy a világ, ki merre <span class="pagenum"><a name=
"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> lát! Ennél a háznál meg
nem hálunk többet. Én is aztán hirtelenében fogtam egy lepedőt,
összepakoltam ihol ni ezt a batyut, felvettem a vállamra, a kis
némát az ölembe, neki indultam a világnak, s most itt vagyunk.</p>
<p> Szerencsétlen! szörnyedezék Ilonka; te nem tudod, hogy ez
rablás! Te elraboltad a biró által lefoglaltakat a mi
számunkra.</p>
<p> Hagyja csak, kisasszony! Jobban tudom én azt. Három gazdámat
kiexequálták már abból a házból, a mióta én azon a pusztán lakom,
mert lehetetlen ott semmivé nem lenni. Láttam én mindeniknél, hogy
a gazdának, gazdasszonynak, házi népnek a viselő ruháit soha sem
volt szabad lefoglalni. Úgy tudom én ezt már úzusból, mint a
legveszekedettebb prókátor. Azért is másztam a tintás kezemmel
annak a kanczellistának a képére, hogy minek nyúlt olyashoz, a
mihez nem volt semmi jussa. Ne tessék engem félteni, megfelel a
Böske magáért, akárhová czitálják. Nem hoztam én el egyebet, mint a
mivel a gazdámnak tartoztam: meg ezt a drága kedves kis jószágot,
ni!</p>
<p>Azzal odament a kis némához, ki bágyadtan borult anyja keblére,
s oda térdelve eléje, megcsókolgatá kezecskéit, s úgy elkérdezgeté
tőle, hogy el van-e fáradva? Pedig az ölében hozta.</p>
<p>Világosinéból most tört ki a keserv. Néma gyermekét szívéhez
szorítva zokogá:</p>
<p> Koldusok lettünk, gyermekem! Földönfutó koldusok.</p>
<p>Ő szegény, nem tudott keservén uralkodni.</p>
<p>Ilonka nem sírt együtt az anyjával; összeszorítá finom ajkait, s
mint hullámhányta hajó kormányosa, csak a környezetére ügyelt,
magát nem érezé.</p>
<p>Míg Világosiné sírt, zokogott, addig a családapa érzéketlenül
ült egy karszékben és nem látszott hallani, érteni azokat, a miket
előtte elmondanak, a mik előtte történnek. Vagy talán hallotta,
értette mindazt, s ép úgy kínozta szivét, a mit megértett, de a
léleknek nem volt már hatalma az idegekre, hogy közölje velük.
Merően bámult a semmibe. <span class="pagenum"><a name="Page_214"
id="Page_214">-214-</a></span></p>
<p>Ilonka egy intést tett a szolgaleány felé, hogy hagyja őket
magukra.</p>
<p>Böske elérté azt.</p>
<p> Nem megyek ki, kisasszony! Itt akarok maradni. Itt akarok
magukkal maradni minden nyomorúságban. Beszéljenek előttem
akármiről. Talán én is tudok valamihez hozzászólni. Ne küldjön
engem ki. Hadd tartozzam én is ide.</p>
<p>Ilonka némán inte fejével s megszorítá a leány kérges tenyerét;
azután odament az anyjához, megcsókolá az arczát, letörölgeté róla
a könyeket.</p>
<p> Ne sírj, anyám. Térj magadhoz. Kétségbeesnünk nem szabad. Nézz
atyámra, erre a néma kis gyermekre. Isten ránk bizta, hogy
gondjukat viseljük, kik magukon nem tudnak segíteni. Nekünk erősnek
kell lennünk, hogy ezt megbirjuk.</p>
<p> Hiszen semmivé vagyunk téve! Minden vagyonunk, minden
reménységünk oda! Az Isten mindent elvett tőlünk.</p>
<p> Ne mondd azt, anyám. Még épen az van meg nekünk, a mit az
Isten adott.</p>
<p> Mit?</p>
<p> Tehetséget és kedvet a munkához, a mi becsületes kenyeret
ád.</p>
<p> Mit beszélsz?</p>
<p> Igen, igen! kiáltott közbe Böske, én is azt akartam mondani;
kisasszonyom tud drágalátosan hímzeni, varrni, azt jól fizetik
ebben a gazdag városban; én meg leszek mosóné. Megélünk a jéghátán
is.</p>
<p> Annál jobb és háladatosabb munkát is tudok! felelt Ilonka,
szeliden anyjához símulva. Ti engem annyi éven át taníttattatok
mindenre, a mit egy nőnek tudni gyönyörűség. Én tudok francziául,
angolul. Nyelvtanításból sokan megélnek ily nagy városban. A ki
engem tanított is igen tisztességes sorsban volt és elégülten élt;
családját eltartotta. <span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
"Page_215">-215-</a></span></p>
<p> Az férfi volt! rebegé az anya.</p>
<p> Azt hiszem, hogy nők és ifjú gyermekek még szivesebben
tanulnak nőtől.</p>
<p> De te még magad is gyermek vagy; hiszen alig vagy tizenhat
éves.</p>
<p> Azért alaposan tudom a nyelvészetet, s képes vagyok másokat
tanítani.</p>
<p>Világosiné csak fejét ingatta, tagadólag, kétkedőleg.</p>
<p> Nem tudod te még, hogy mi az? Idegen házakhoz járni egyedül,
anya nélkül.</p>
<p>Ilonka igazán nem tudta, mert csak mosolygott rá; egy futó pír
sem vetett alkonysugárt szép tiszta arczára.</p>
<p> Nehéz lesz, de majd hozzászokom.</p>
<p>Világosiné megkapta leánya kezét, mintha félne, hogy már
elveszíti.</p>
<p> Gondold meg; de hiszen te nem is képzeled még, mennyi veszély,
mennyi kisértet áll lesben egy fiatal leány utján, a ki egyedül jár
a világban, a nagy világban! Ki őriz, ki védelmez meg azoktól
tégedet?</p>
<p> Én magam!</p>
<p>De már e szónál a büszkeség pírja ragyogott az orczáján. A mire
most hivatkozott, azt már ismerte jól.</p>
<p>«Én magam!»</p>
<p>Nagy úr az, a ki a világ kérdésére azt tudja felelni: «én
magam.»</p>
<p>Sem előttem, sem utánam senki. Magam őrizem magamat.</p>
<p>Világosiné egy szót sem szólhatott többé leánya ellen, csak oda
vonta karját saját nyaka körül, s a kis néma gyermek karjaival
Ilonka vállait koszorúzta körül, úgy rebegte zokogástól szakgatott
suttogással:</p>
<p> Tégy hát velünk, a mit akarsz. Vedd kezedbe apád, anyád,
szegény testvéred sorsát. Isten segítsen, édes jó leányom!</p>
<p>Ilonka összecsókolta anyja kezét, oly örömmel, mint a kinek
gazdag örökséget hagyott e megáldó kéz; azután <span class=
"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span>
odalépett néma atyjához, mintha annak is akarná elébb megnyerni az
engedelmét; odahajolt a vállára, megcsókolta márvány-hideg
homlokát, lehajolt térdén heverő kezeihez, az élő halott
arczvonásait lesve. És úgy tetszék, mintha annak merev szemei egy
pillanatra szelidebben tekintenének alá, s leánya arczában tárgyat
találnának a visszatérő lélek számára. Megnyiló ajkai párszor
hallaták:</p>
<p>«To to to, ta ta ta.»</p>
<p>Ez volt az ő minden beszéde.</p>
<hr class="tb" />
<p>Ilonka még az nap beiktatá a fővárosi hirlapokba, hogy egy
fiatal leány hölgyek és leánygyermekek számára tanórákat kiván adni
angol és franczia nyelvből.</p>
<p>Másnap rögtön hivatták egy úri házhoz, azzal az örvendetes
hirrel tért haza, hogy első tanítványa egy igen kellemes úrhölgy, s
hogy havonként harmincz forintot fog kapni mindennap egy órai
tanításért.</p>
<p>Tehát nem vagyunk már koldusok!</p>
<p>Az is igaz pedig, hogy harmincz forint jövedelem havonként a
kontinens legdrágább városában épen csak arra ád jogot az embernek,
hogy magát koldusnak ne nevezze, hogy az utczaszegleten meg ne
álljon, a járó-kelőknek a süvegét alamizsnára tartani, ronda
ruhájával undort gerjeszteni, az ég alatt hálni; hanem egymagában
odahaza épen annyi inséget láthat mellette, mint a legnyomorultabb
koldus.</p>
<p>S ha e harmincz forintból még apát, anyát, testvért is kell
tartani, kik közül egyik úgy, mint a másik magával jótehetetlen; ha
ebből még egy részt orvosra és gyógyszertárra is kell költeni, s a
világ előtt még is finom külsővel járni: akkor elképzelheti
mindenki, mennyit nélkülözhet az, a ki azt a harmincz forintot
megkeresi?</p>
<p>Ezek a harmincz forintos existentiák a legalsóbb fokú nyomor
képviselői nálunk. A mi azon alul van, az már emelkedés. A
napszámos sorsa már egy fokkal közeledik a jóllét felé.
<span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
"Page_217">-217-</a></span></p>
<p>Ilonka elmondá otthon anyjának, hogy legelső tanítványa egy
gazdag polgárnő. Várt sokáig, hogy anyja fogja-e kérdezni tőle e
polgárnő nevét: nem kérdezte. Ő pedig nem sietett azt kérdezetlenül
megmondani. Mit is kérdeztek és mondtak volna róla? Világosiné az
egész Pest városában egy lelket sem ismer; ránézve mindegy
akárminek hívják azt a polgárnőt. Megnyugtató volt reá nézve, hogy
leánya legelőször is polgári családhoz fog járni. Azt ő igen komoly
társaságnak hiszi, hova a nagyvilági csábok még nem jutottak
el.</p>
<p>Az is igen ajánlotta eleve a vállalkozó polgárnőt, hogy a veendő
tanórát reggel hét órára tűzte ki. A ki korán kel annak sok dolga
van; a kinek sok dolga van, az a jó gazdasszony. És így ott igen jó
családi életnek kell lenni.</p>
<p>Nem ez volt ugyan az oka a korai tanulásnak, hanem az, hogy a
gazdag delnő már korán reggel ki szokott lovagolni, s a visszatérés
s az új átöltözés közti órát legjobban értékesítheti
nyelvtanulásra; így aztán egész napja szabad. Ilonkára nézve is
kedvező ez óra, mert szintén az egész napot otthon töltheti
családjánál, s otthon varrhat, hímezhet pénzért; a mi ismét hoz
néhány forintot a konyhára.</p>
<p>És azután a mi legfőbb: hét órakor még aluszik az egész divatos
világ s nem jár az utczán; Ilonkának nem kell attól tartani, hogy
valami ismerőssel találkozik, a ki előtt pirulni kell
szegénységükért. Óh! mert a szegénység olyan szégyenelni való nagy
vétek! A ki abba beleesik, úgy kerüli régi ismerőseit, úgy rejti
előlük arczát, úgy fordítja félre tekintetét, mint a ki nagy bűnt
követett el. Úgy könyörög az emberiségnek, hogy ne lássák meg, hogy
felejtsék el. S ha még az elszegényült egy fiatal leány!</p>
<p>Azért esett jól Ilonkának, hogy messzeeső külvárosi szállásukból
csak kora reggel kellett a belvárosba bemennie. A reggeli
publikumnak nem ötlött fel a serényen végig suhanó alak; szatyrot
czipelő mészáros-legények nem <span class="pagenum"><a name=
"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> iparkodtak befátyolozott
kalapja alá tekintgetni; a bevásárló szakácsnők roppant krinolinjai
nem szoríták őt le a járdáról, ki még csak krinolint sem viselt;
minden fényűzése egy en-tout-cas napernyő volt; jó nap ellen, eső
ellen, s hajlós halcsont nyelével az ember a koszorú-utcza kutyáit
is távol tarthatja magától.</p>
<p>Így eltelt egy jó hónap a nélkül, hogy Ilonkát meglátta volna
valahol Elemér. Pedig annak már nyomára jött, hogy Világosiék
Pestre jöttek fel. Mi lett belőlük? Elácsorgott naphosszant az
utczán, eljárt a színházba, hogy talán megláthatja valahol, a kit
keres. Még arra is vetemedett, hogy a rendőrségi osztálynál
tudakozódjék; ott nem tudtak még csak igazán semmit felőlük.</p>
<p>Pedig bizony mindennap megfordult ő annál a háznál, a hova
Ilonka eljárt; mindennap leült abba a karszékbe, melyből Ilonka
fölkelt; csakhogy természetesen Elemér úrfinál kilencz órakor
kezdődvén a nappal, astronomiai lehetetlenség volt valakivel
találkoznia, a ki már nyolcz órára el is végezte a nap terhét.</p>
<p>Az előkelő polgárnő, a kit Ilonka angolul tanított: Lemmingné
asszonyság volt.</p>
<p>Hogy maga Malvin sem beszélt Elemér előtt Ilonka felől soha,
annak meglehetnek a maga jó indokai.</p>
<p>Még tán annak is lehetett oka, hogy Lemming úrnak sem szólt e
felől senki.</p>
<p>Lemming úr, mint üzlet embere, nem tartott egyforma életrendet.
Mikor utaznia kellett, akkor hajnalban kelt, mikor pihenő nap volt,
délig sem jött ki a szobából; az asszonyság lakosztályát pedig
délelőtt soha sem látogatá. Neki más lépcső-feljárata is volt az
irodájához.</p>
<p>Egy reggelen azonban Lemming úr, midőn a vaspályáról
hazaérkezett, a lépcsőn találkozott a lefelé jövő Ilonkával.</p>
<p>Ilonka arcza még nem volt lefátyolozva; akkor jött Malvintól. A
gentlemennek erősen feltünt az ismeretlen szép gyermek, kinek
ittjártát semmivel sem tudta indokolni, különösen ily szokatlan
órában. <span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
"Page_219">-219-</a></span></p>
<p> Jó reggelt, kisasszony! Kit keres ön a háznál?</p>
<p> Jó reggelt, uram! Én órákat adok itt az angol nyelvből.</p>
<p> Ön? áh! szólt hitetlenül rázva fejét a bankár. És ki vesz itt
leczkét az angol nyelvből?</p>
<p>(Ő lakta az egész emeletet.)</p>
<p> A nagyságos asszony, Lemmingné.</p>
<p> Ah! Az én nőm? Ez új dolog!</p>
<p> Isten önnel uram! üdvözlé őt e fölfedezés után Ilonka; s jónak
látta nem folytatni ezt az értekezést, itt a lépcsőn.</p>
<p>Lemming úr pedig ott maradt s utána nézett, míg a lányka a
csigalépcsőn lehaladt. Az pedig egyszer sem tekintett vissza.</p>
<p>Lemming úr nagy fejcsóválással ment fel szobájába. Ott azután
kivallatta a komornyikot, hogy mióta jár ide ez a kisasszony?</p>
<p>Attól az időtől fogva Lemming úr nem hagyta többet a kulcsot az
iróasztala fiókjában, hol angol levelezései állottak.</p>
<p>Hanem ennél inkább gondolt valami egyébre.</p>
<p>Azontúl mindennap érdeklődött hét óra tájon megkérdezni a
komornyikot, hazajött-e már a lovaglásból a nagyságos asszony?
Rendesen hazajött hét órára.</p>
<p>Egyszer aztán eltalálta a napot, melyen Malvina elkésett valahol
hét órán túl, s az angol nyelvmesternő, ki pontosan szokott
érkezni, az elfogadási terembe bocsáttaték, hogy várja ott, míg az
úrnő megjön.</p>
<p>Az udvariasság úgy kivánja, hogy mikor az úrnő nincs honn, a
nyelvmesternőt a háziúr fogadja.</p>
<p>Lemming úr átment lakosztályából neje elfogadótermébe.</p>
<p> Megbocsát, kisasszony, nőm elkésett; de bizonyosan rögtön
megérkezik: addig foglaljon helyet és tekintse magát egészen
idehaza.</p>
<p> Köszönöm, uram! <span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
"Page_220">-220-</a></span></p>
<p>Ilonka leült; Lemming úr szemközt vele foglalt helyet.</p>
<p> Kegyed régóta tanítja már nőmet?</p>
<p> Egy hava.</p>
<p> No s hogy halad előre?</p>
<p> Igen jól.</p>
<p> Nem önfejű, nem makacs? nem kell néha a vesszőhöz folyamodni?
micsoda?</p>
<p>Lemming úr kezdett ügyeskedni.</p>
<p> Nem.</p>
<p>Lemming úr gondolá magában: ohó! majd bővebb beszédre
kényszerítem én a kisasszonyt most mindjárt. A magyarban «igen»-nel
és «nem»-mel sokáig kisegítheti magát, a ki nem akar többet
mondani; hanem egy angol nyelvmesternő csakugyan nem veheti rossz
néven, ha egy praktikus családapa meg akar a felől győződni, hogy
vajjon tud-e az, a ki óránként egy forintot kap, egyebet is: mint
«yes, sir». Angolra fogta a társalgást.</p>
<p> Kegyed született angol, miss?</p>
<p>Ilonka erre kissé elpirult. Ő valóban azt az ártatlan
értelmezést adta ennek a szándékos dialogusnak, hogy az emberséges
bankár meg akarja tudni, vajjon milyen angolt fogott a nehéz
pénzeért.</p>
<p>Tehát elmondott neki folyékony angol nyelven mindent, nem várva
további kérdezősködést.</p>
<p> Nem vagyok angol, uram; szülőim magyarok. Atyám tisztviselő
volt, neve Világosi. Tisztségéről a mult években ő is lemondott;
aztán mezei gazdálkodáshoz kezdtünk, abban az év mostohasága miatt
mindenünket elveszítettük. Atyám súlyos beteg lett, ide kellett
hoznunk; s most én előveszem azt, a mit tanultam, hogy szülőimnek
visszaadhassam azt, a mit rám fordítottak.</p>
<p> Ah! ez nagyszerű! Ez megindító! Kisasszony, ön igen nemes
érzelmeket tanusít. Tiszteletet érdemel érette. Én hizelgek
magamnak azzal, hogy van némi befolyásom a világban. Utána fogok
járni, miben lehetek az ön családja <span class="pagenum"><a name=
"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> helyzetének enyhítésére.
Én sokakon segítettem már hasonló helyzetben. Önt jó sorsa
vezérelte ehhez a házhoz. Ön családja szerencséjét alapíthatja meg.
Néhány nap mulva lesz szerencsém kegyeddel értekezhetni. Ha talán
családjának addig is valami szüksége volna, legyen nyiltszivű.</p>
<p>Ilonka nem felelt semmit, de még mélyebben elpirult.
Alamizsna-elfogadáshoz nem volt szoktatva az arcza.</p>
<p> Jó, jó! Nem szóltam semmit. Minden közöttünk marad!
kegyeskedék tovább Lemming úr. A mit mondtam, megmondtam. Kegyedet
jó sorsa vezette ehhez a házhoz. A Lemming-háznál Isten áldása van.
God bye miss! Nőmet hallom érkezni. Nem zavarom a tanórát. Isten
önnel!</p>
<p>Azzal felszedte magát és kezét nyújtá Ilonkának. Ilonka
elfeledte a kéznyújtást elfogadni. Talán észre sem vette azt.</p>
<p>Vagy talán nagy beszélgetésben volt valakivel, a kitől kétes
helyzetekben tanácsot szokott kérni; valakivel, a kinek az a neve,
hogy: «én magam».</p>
<p>Lemming úr pár nap mulva ismét talált alkalmat Ilonkával a
tanóra előtt szólani.</p>
<p> Tisztelt kisasszony! annyit mondhatok kegyednek, hogy nőm
egészen szerelmes kegyedbe. Nem győzi kegyed szép tulajdonait
magasztalni. Úgy tekinti, mintha saját gyermeke volna. Nekem egy
eszmém jött, a mivel egyszerre kettős czélt vélek elérni: Nőmnek
egy idő óta nincs társalkodónője, kevés asszonynyal tud
rokonszenvezni, de kegyedet nagyon szereti. Én tudom, hogy kegyedre
nézve mily áldozat volna az, magát rászánni, hogy szülőit elhagyja
s idegen házhoz menjen lakni, azonban ajánlatomat tudom megfelelő
kárpótlással is kisérni. Én kegyednek oly összeget igérek nőm
körüli fáradságáért, mely képessé teendi, szülőinek illő comfortot
szerezhetni. Ez összeg évenkint kétezer forint.</p>
<p>Kétezer forint! Bizony szép pénz; semmi egyébért, <span class=
"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> mint
hogy az ember valakit megtanítson, hogyan kell az angol «th» betüt
úgy mondani ki, mintha selypítne, s közbe-közbe a házi asszonyság
migrainjének a napjain egy kis asszonyi házsártoskodást szótlanul
eltűrni. Ez talán egy kicsit sok pénz is «azért?»</p>
<p>De Ilonkának nem jutott ez eszébe. Az ártatlan szívnek gyanúi
nincsenek. Volt más talizmánja.</p>
<p> Köszönöm, uram, nagylelkű ajánlatát! De családomat nem
hagyhatom el. Atyám állapota napról-napra rosszabb, különösen
éjjelenkint; gyakran magánkívül van. Anyám fél tőle. Az egész
háznál senki sem tud vele bánni, rajtam kívül. Ha én szólok hozzá,
akkor megnyugszik.</p>
<p> Legczélszerűbb volna őt a gyógyintézetbe adni.</p>
<p> Oh! uram, az rettenetes volna. Annál nincs borzasztóbb
gondolat, mint egy kedélybeteget, kinek úgyis az egész lelke lázban
van: egyszerre az ismerős családi körből a hideg, vad-idegen
emberek közé kitaszítani. Én elhiszem, hogy ott egész őrültté kell
lenniök. Meglehet, hogy ott meggyógyítanák atyámat, de azalatt én
magam veszteném el az eszemet, szüntelen arról gondolkozva,
álmodva, hogy miket szenved ő most tőlem távol? talán megkötözve,
talán öntestét tépve, talán halálra dermedve, és én nem lehetek ott
mellette, ki ha kezem fejére teszem, elcsendesül; ha zsibbadásában
megszólítom, fölelevenül. Lehetetlen atyámtól elválnom e
boldogtalan állapotában. Addig az egy óráig is, míg itt vagyok,
minden aggodalom gyötör. Ezért nem is vállaltam több tanórát. A mit
így keresek, az nekünk otthon elég. Megelégszünk kevéssel, csak
hogy együtt lehessünk.</p>
<p> Bocsánat, én jót akartam.</p>
<p> Köszönöm, uram! hálás vagyok jóakaratáért.</p>
<p>Ezzel aztán Lemming úr félbehagyta ezen ügynek további
negociátióját.</p>
<p>Ilonka soha sem jött rá, hogy mi oka lehetett a számok emberének
ily nagy összeget ajánlani ily látszólag csekély
viszontszolgálatért. <span class="pagenum"><a name="Page_223" id=
"Page_223">-223-</a></span></p>
<p>Magától rá nem jött, mert hiányzottak lelkéből azok a fogalmak,
a mik erre rávezetnek; s másnak nem beszélt felőle. Még otthon sem
mondta el: félt tőle, hogy anyja a sok pénznek megörül s
rákényszeríti, hogy fogadja el az ajánlatot.</p>
<p>Pedig kár volt félnie. Mert ha anyjának elmondotta volna, az
majd tudatta volna vele, hogy a fiatal szép leányok jóltevőit nem
sorolják a Mæcenások közé, s hogy ezentúl jó lesz, ha leczkét adni
sem jár Lemming úr házához.</p>
<p>Hát olyan ember is tud lenni Lemming úr? Ezzel a mumia
profillal? Ez a kicsiny, zsebbeli kiadása a teremtés remekének.</p>
<p>Biz olyan ember Lemming úr, mint akármelyike azoknak a fülig
vigyorgó malitiosus majmoknak, a mik az állatkertben a kalitka
rácsozatán keresztül a gyanútlan leánykák viganói után kapkodnak,
hogy ha valamelyiknek szép fehér bőrébe beleharaphatnának; vagy
legalább egy darabot leszakíthatnának a ruháik fodrából!</p>
<p>S a majmok aztán boszuállók.</p>
<p>Lemming úr nem kereste többé az alkalmat Ilonkával
társaloghatni.</p>
<p>Ez a gyümölcs még nagyon kemény, várni kell, míg megpuhul és míg
valaki lerázza a fáról.</p>
<p>Mert már azt tudja Lemming úr, hogy ez így szokott lenni.</p>
<p>A vén vadásznak rossz lába van; a fiatal őzikének jó lába van;
hanem a kopónak még jobb lába van, s így a vén vadász utoljára
mégis csak lövésre kapja az őzet.</p>
<p>Lemming úr egy idő óta többször elhítta magához ebédre Elemér
úrfit. Ebéd után aztán a pipázó-terembe vonulva, a mokka és curacao
mellett elbeszélgettek mindenféle bolond kalandokról.</p>
<p> Hát találkozott-e már ön azóta megint a kékfátyolos
ismeretlennel? tudakozódék egy kávészürcsölési pausa alatt ifju
barátja kebeltitka felől. <span class="pagenum"><a name="Page_224"
id="Page_224">-224-</a></span> Ismét kétszer találkoztam vele.
Ismét úgy le volt fátyolozva az arcza, hogy nem ismerhettem
vonásaira. De egész alakja, termete, járása annyira az övé, hogy
esküdni mernék rá. Megint úgy jártam vele, mint legelőször.
Köszöntöttem; nem fogadta el. Megszólítottam; arra nem is ügyelt.
Azután elkezdtem kisérni, hogy megtudjam, hol lakik? Akkor
egyszerre úgy eltünt előlem, mint valami igazi boszorkány. És én
meg vagyok felőle győződve, hogy ő az.</p>
<p> És az ismerős gentlemanek közül senki sem tud felőle
semmit?</p>
<p> Senki semmit! Sem a kioszkban, sem a mandolettinél nem tud
senki útbaigazítást adni. Pedig a ki egyszer meglátja, nem felejti
el. Már az maga felötlő rajta, hogy nem viseli azt a csúf
krinolint, a mi az asszonyokat olyanná teszi, mint Buffonnál vannak
rajzolva a fehér hangya-anyakirálynék. A kezében egy en-tou-cast
hord, hol felnyitva, hol összecsukva, és kék fátyolt a
kalapján.</p>
<p> És eltünik, mikor üldözi valaki?</p>
<p> És eltünik!</p>
<p>Lemming úr tudott volna Elemérnek felvilágosítást adni, mert
nejétől elégszer hallotta, hogy az úrfinak ugyanez a kis leány volt
eszményképe, a ki most a házukhoz jár tanítani; de nagyon a
becsületére kötötte férjének, hogy azt ne tudassa Elemérrel. Ilonka
őszinte volt Malvinhoz. Megmondta neki, hogy nem akar Elemérrel
találkozni többé. Szégyenli előtte szegénységüket.</p>
<p>Nincs-e igazság ebben a szégyenben?</p>
<p>Azt tehát Malvina egyenesen megtiltotta férjének, hogy Elemér
előtt Ilonkát elárulja. Ez szegény leányt a háztól elmaradni
kényszerítené, a falat kenyért venné ki szájából.</p>
<p>Véletlenül pedig lehetetlen Elemérrel összetalálkoznia házuknál,
miután ez még olyankor az igazak álmát aluszsza, mikor Ilonka ott
napi munkáját végzi. A városban olyankor találkozott vele, mikor
Ilonka orvosért sietett. A fátyol ismerhetlennek hagyta.
<span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
"Page_225">-225-</a></span></p>
<p> Kedves barátom! monda Lemming úr, az nekem nagyon gyanus
dolog, ha egy hajdani ismerős leány későbbi találkozásnál nem akar
az emberre ismerni.</p>
<p> Nekem is.</p>
<p> Mikor elébb találkozott ön vele, akkor még egészen
tisztességes leány volt?</p>
<p> Még gyermek volt. Anyjával járt mindenüvé.</p>
<p> Most pedig anyja nélkül jár és egyedül; s ha önnel
talkálkozik, nem akar megismertetni. Ez nem jót jelent. Tudok én
már ilyen esetet eleget.</p>
<p>Elemér nagyon boszús képet csinált erre a szóra. Vagy talán csak
a papir-cigarette csípte igen a száját.</p>
<p> De hát utoljára is, mi baj van az egészből? Az ember megeszi a
diót, ha nem a fogával törte is fel. Néha a való többet ér, mint az
illusiók. Nem féltem én önt. A gutába is! Egy szép leánytól félteni
Elemér barátomat. Ha úgy van, annál jobb.</p>
<p>Hogy «hogyan» van: azt nem mondta.</p>
<p>Elemér nagyon köpködött a cigarette keserű nedvétől.</p>
<p> Apropos! szólt Lemming úr, a napokban egy szép paripát vettem;
arra gondoltam, hogy majd meglepem vele Malvint, egyszer utána
lovagolok, mikor nem is sejti. Vettem egy leczkét a lovardában,
hanem átkozottul megviselt. Azt hittem, hogy nem kell egyéb ahhoz,
hogy az ember lovagolni tudjon, csak hogy épen az egyik lába innen,
a másik túlnan legyen a ló oldalán. No, szépen köszönöm! Mikor
megindult velem a griffmadaram s éreztem, hogy megy alattam a
világ, szétkaptam a két kezemmel, meg akartam fogózni a levegőbe,
félre rántottam a kantárt, azzal a ló elkezdett oldalt hátrafelé
menni; akkor azt mondtam neki: «gyihő!» akkor elkezdett sebesen
koczogni, hogy a lelket is apróra rázta bennem; azt hittem, minden
lökésnél a saját koponyámat ütöm keresztül; hát még az ellenkező
pólusom! Hüh! teringette, ha a jobb kezemmel a nyeregkápát meg nem
kaptam volna hátul! Mentül jobban kiabáltam arra a veszett állatra,
<span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
"Page_226">-226-</a></span> hogy «hóha! hóha!» annál jobban
vágtatott velem, míg utoljára a sörényinél fogva vissza nem húztam.
Úgy vettek le félholtan a nyeregből. Dejszen én ugyan nem ülök fel
többet!</p>
<p>Tudta Lemming úr, hogy Elemérnek egyik gyönge oldala a
paripa.</p>
<p>A nagyságos papa (mikor még jó atyafiságban éltek) mindig vett
az úrfi számára lovat, s Elemér délczeg lovagnak képzelte
magát.</p>
<p> Hát már most mit csinál ön azzal a lóval? kapott az úrfi az új
tárgyon, s abba hagyott minden elébbi thémát az üldözött lilaszín
ruhákról.</p>
<p> Hát megtartom. Csak akad egyszer-másszor egy-egy gavallér, a
ki a feleségemet kikiséri a városligetbe. Tud ön lovagolni?</p>
<p> Elhiszem azt. Egyebet sem tudok.</p>
<p> Hát akkor akár mindennap kilovagolhatna ön Malvinnal.</p>
<p> Igen szívesen!</p>
<p> Hanem akkor ugyan jókor kell önnek felkelnie. A feleségem már
öt órakor a városligetben futtat.</p>
<p> Ha vadászni, vagy lovagolni hívnak, akkor nincs rám nézve
korán reggel. Ha tetszik, hajnal előtt itt vagyok. Mikor
parancsolja?</p>
<p> Akár holnap.</p>
<p> Itt a kezem! Lovat már vett ön: már most vegyen meg engemet
hozzá lovászmesternek.</p>
<p> Áll az alku. A szerződés: szabad reggelizés nálam késő
estig.</p>
<p> Beállok.</p>
<p>Másnap öt órakor csakugyan ott volt Elemér úrfi. Lemmingék
kocsisa tudatá vele, hogy a nagyságos asszony már egy negyeddel
elébb kilovagolt.</p>
<p> Nem tesz semmit, majd utólérem.</p>
<p>Két óra hosszant vágtatott keresztül-kasul, hol lépésben, hol
ügetve a kis park sétányain, de biz ő sehol sem találkozott össze
Lemmingnével. <span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
"Page_227">-227-</a></span></p>
<p>Bizony pedig az egész városliget nem olyan nagy erdő, hogy abban
két lovas sokáig bujóskát játszhasson egymással.</p>
<p>Azután még egy órát elült a kioszkban, mely előtt okvetlenül el
kellett haladnia Malvinnak, ha a városligetben volt; de biz ő csak
ott sem találkozott vele.</p>
<p>Utoljára is el kellett rá szánnia magát, hogy az oltalmára
bizott amazon nélkül lovagoljon vissza.</p>
<p>Mikor felment Lemmingékhez, elbeszélni a bankárnak, mi jó
tulajdonokat fedezett fel a lovában? (szereti azt az olyan ember
hallani, a kinek soha sem volt lova, s azt mondják neki, hogy az
ezer forintos lovában ötezer forintos erények vannak) hát már akkor
otthon találta Malvinát.</p>
<p>Épen reggelihez készültek. Elemér számára volt fenhagyva a
harmadik teríték.</p>
<p> Ah, ön szép gavallér! kiálta eléje Lemming úr. Hát hol hagyta
ön el a feleségemet?</p>
<p>Elemér egy tekintetet vetett először Lemmingre, azután Malvinára
s e tekintet után egyszerre otthon volt.</p>
<p>Ez az én Lemming barátom arra akarja használni a lovát meg
engemet, hogy kitudja általunk, vajjon a felesége csakugyan a
városligeti fasorok alatt élvezi-e a testgyakorlat legamazoniasabb
gyönyöreit? No ennyire lovak nem vagyunk.</p>
<p>Egyszerre bizalmas mosolygásra fordította bámulatát.</p>
<p> Hát elárultál volna, kis mama? Ejnye, pedig én azt akartam
idehaza Lemming papának mondani, hogy nem találkoztunk össze.</p>
<p> Ahán! ravasz gonosztevő! kaczagott Lemming úr, most az egyszer
megfogtuk önt! Hát illik az, a kisért hölgyet egyszerre csak magára
hagyni? s a legelső lilaszín ruhának utána nyargalni?</p>
<p> Ne éljen ön vissza gyönge oldalam ismeretével.</p>
<p> Ahá! ön nevezetes széltoló! Még az udvariasságról is meg tud
feledkezni, ha a bolondja rájön! Boldog <span class=
"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span>
fiatalság! Én is ilyen voltam fiatal koromban. Hanem ha Malvinának
vagyok, önnel csakugyan nem megyek ki többet együtt lovagolni. Hisz
ön képes arra a tréfára, hogy a mint a lilaszín tündérét meglátja,
leugrik a lóról, odaadja a kantárt a kisért delnőnek: «Fogja ön
madame, míg én ennek az őzikének utána szaladok!»</p>
<p>Elemér maga nevetett legjobban Lemming úr élczének.</p>
<p>Malvina is segített nevetni.</p>
<p>A reggelizés felett azután volt mit hallgatni Elemérnek
sikertelen parforce vadászatáról.</p>
<p> De ki hallott valaha ilyet: lóháton üldözni az őzikét
valamennyi utczán keresztül? Persze, az megint valamely átjáró-ház
kapuján ön elől szépen megmenekült. És aztán nem tudott nyomába
akadni többet. Lássa ön, maradt volna szépen az egyenes úton…</p>
<p>Tovább nem mondhatta, mert Malvina egy czukormorzsát hajított
fejére, s az által figyelmeztetve lőn, hogy a mihez semmi köze
nincs, abba ne avatkozzék.</p>
<p>Úgy tett azután, mint a ki észrevette magát és most felteszi
magában, hogy helyrehozza hibáját.</p>
<p> Verje ön ki, barátom, az egész lilaszín tüneményt a fejéből!
van Pesten, a ki után szaladjon, elég. A ki szégyenli önnel
találkozni, annak bizonyosan oka van, hogy szégyenlje magát.</p>
<p>Most egy sokkal nagyobb czukrot kapott a mellényére Malvinától.
Ha az orrát éri, betörte volna.</p>
<p> De hát, becsületemre mondom, én többet bele nem szólok
senkinek a szívügyibe. De ha én nekem volna egy imádottam és az én
előttem el akarná titkolni csak egy óráig is magát, én belőlem
gyilkos lenne.</p>
<p> Kérem, Lemming úr, ne felejtse el, hogy ön feleséges ember!
nevetett közbe Malvina, könnyelmű kedélyes hangján.</p>
<p> Korrektül szóltam. Az én imádottam az én nőm. Az én nőm nekem
minden órájáról számot ad, hol volt és merre járt? Mit szólnék
hozzá, ha egyszer elfutna <span class="pagenum"><a name="Page_229"
id="Page_229">-229-</a></span> előlem, mikor találkozunk, s
eltagadná előttem, hogy engem ismer?</p>
<p> Lemming úr, önnek, mint okos embernek, rettenetes fáradságába
kerülhet ilyen ostobaságokat összebeszélni.</p>
<p> Én a legrosszabbat képzelném felőle. Én nem kétkedem
kimondani, hogy ilynemű titkolózásra csak két indokot ismerek:
egyik az, ha az ismerős nő a legutóbbi látás óta úgy megrútult,
hogy nem lehet ránézni; másik az, ha valakinek szeretője, a mit
szégyel.</p>
<p>Malvina boszusan kelt föl helyéről.</p>
<p> Ugyan kérem, Elemér, menjen haza!</p>
<p> Magam is azt akartam! szólt Elemér, és sietett elkotródni.</p>
<p>Eltávozása után kitört a zivatar Lemming úr feje fölött.</p>
<p> De mit ingerli ön az ellen a leány ellen azt a hóbortos fiut?
Vétett az önnek?</p>
<p> Ellenkezőleg; én ki akarom Elemér fejéből beszélni az egész
leányt.</p>
<p> Akkor ön nem ismeri az embereket. Hisz ezzel csak jobban utána
uszította. Ön tudja legjobban, hogy az a leány nem akar találkozni
a fiuval, és igen okosan teszi. A leány szolgálatból él; mert
bizony keserű szolgálat az, a mivel kenyerét keresi. A fiu maga
kegyelemkenyéren élődik; egy könnyelmű, semmihez nem értő kóbor
lovag, kiben én tartom a lelket, korábbi rokonság emlékénél fogva.
Neki kellene magát szégyenelnie egy korábbi ismeretsége előtt,
midőn újra találkozik vele, s kénytelen azt tudni magáról: hogy
akkor voltam valami, mostan pedig semmi sem vagyok. Az a szegény
leány szégyenli azt, hogy akkor kisasszony voltam, most
szolgálattevő némber vagyok. Hagyjatok annak a leánynak békét.</p>
<p>Lemming úr nagyot nevetett. Utálatos feketefogú kaczajra
nyitotta kétfelé a fejét.</p>
<p> Ha az nem, hát más! <span class="pagenum"><a name="Page_230"
id="Page_230">-230-</a></span></p>
<p>Itt van a szívtelenség elve.</p>
<p>Ha egy nem: hát más.</p>
<p>Elég ok letépni a virágot: «ha egyik le nem tépi, letépi a
másik».</p>
<p>Lemming úr nevetve távozott el nejétől, mint a ki győzött.</p>
<p>Malvina oly haragosan ránczolta össze szemöldeit addig, míg
férjét láthatá. Azután derült lett az arcza.</p>
<p>Talán arra gondolt, hogy az asszonyok tudják arra a fentebbi
mondásra a «rímet».</p>
<p>Vagy talán nem gondolt sem az egyikkel, sem a másikkal azok
közül, a kikről most szó van?</p>
<p>Lemming úr magára vállalta, hogy majd kigyógyítja Elemér
öcsénket idétlen ábrándozásaiból.</p>
<p>Lemming úrnak volt pénze hozzá; mert az ilyen gyógymód pénzbe
kerül. Az asszonyok iránti rajongást kigyógyítani az asszonyok
megvetése által.</p>
<p>Köztünk mondva, Elemér úrfinak nem is sok útbaigazítás kellett e
tekintetben. Ő igen szép hajlamokkal bírt arra, hogy utólérje azon
mintaképeit, kik teljes életükben mindig diákok maradnak:
megőszülnek, meg is kopaszodnak, mégis diákok maradnak. Különösen a
szépnem irányában mindig a boldog burschikos kort élik. Keresik a
szerelemben a könnyű diadalokat, s mert azokra könnyen rátalálnak,
mert a szerelmet csak mint szolganőt ismerik, nem hisznek annak
királynői fenségében, s nem értik a meghódolás gyönyöreit.</p>
<p>Lemming úr maga is nagy világfi volt teljes életében, míg
Bécsben lakott. Azután Pesten nem hal meg az élvezetvágy éhen. Ha
pedig egy-egy bécsi lovas művésztársulat ütötte föl ideiglenes
tanyáját a városban, azok benne épen ismerősre találtak. Elemér
úrfinak igen jó mestere akadt, ki őt a hozzá illő társaságokba
bevezette. Olyankor clownok és lovasművésznők képezték mindennapi
társaságát. Azok között is vannak derék, tiszteletreméltó
egyéniségek; hanem azoknak az ember békét hagy. <span class=
"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> Vannak
mások, a kik kétségbeesni csakugyan nem hagyják. Ott azután
megtanulja, hogy az asszonyféle mind egyforma bűnös; csakhogy az
egyik jobban el tudja tagadni, mint a másik. Egyik a benevolumra is
kivallja bűnét, másik bevárja a kínpadot. Némelyik bele is hal a
kínzásba; hanem azért az is bűnös volt, csakhogy mindhalálig tudott
tettetni.</p>
<p>Elemér egészen beleélte magát a szeleburdiságba, s azokat az
érzelmeket, miket még a nyáron, a pusztai lak gyeppadán ülve,
könyjeivel keresztelt meg, a télen már tréfa tárgyaivá hagyta
lenni, s borral anabaptisálta Lemming úr társaságában.</p>
<p>(«Ez a Lemming fidelis egy ficzkó!» Az ember nem is tenné fel
róla.)</p>
<p>A lilaszin tündért azonban csak nem tudta kézre kapni Elemér.
Pedig egész nap az utczán lakott; pedig minden nap ült abban a
székben, a melyből egykori kedvese ugyanaz nap felkelt; minden nap
forgatta azt a könyvet, a mit az becsukott, és ujjai érintették
azokat a helyeket, a miket annak ujjai végiglapoztak, és nem
tudatták vele, hogy valami gyönyört éreznek az érintés alatt.</p>
<p>Most már csak mint valami földi tünemény foglalta el ez a kép
szivét.</p>
<p>Úgy volt vele, mint az arab mese lepecsételt szelleme a tenger
fenekén, a ki az első században azt fogadta, hogy megszabadítóját
gazdaggá teszi; a másodikban azt, hogy a ki felhalászsza, azt
királylyá emeli; a harmadikban aztán megharagudott s felfogadta,
hogy a ki napvilágra hozza, azt megöli.</p>
<p>Első hónapban azt fogadta Elemér, hogy a hol megtalálja
eszményképét, ott szerelmet vall neki és nőül kéri; a második
hónapban azt, hogy a hol összetalálkozik a kegyetlennel, ott
agyonlövi magát előtte; a harmadikban aztán esküdött, mint egy
lepecsételt szellem, hogy a hol elfogja az őt kínzó szökevényt,
legyen az utcza, sétány, idegen ember háza: meg fogja csókolni ott.
<span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
"Page_232">-232-</a></span></p>
<p>A mese boszuálló szellemét is akkor fogta ki a szegény halász,
mikor az már gyilkos szándékkal volt iránta.</p>
<p>A rossz idők beálltával abban kellett hagynia Malvinának a korán
reggeli kilovaglást. Az angol tanórát is át kelle tenni késő
délelőttre.</p>
<p>Így azután óvhatatlan volt, hogy Elemér össze ne találkozzék
Ilonkával.</p>
<p>Egy délelőtt az úrfi fellátogatott Lemming úrhoz.</p>
<p>A financiernek nem volt most ideje ifju barátjával enyelegni;
azt mondta neki, hogy menjen át nejéhez.</p>
<p>Lemming úr ugyan tudta jól, hogy neje elment hazulról, s a
társalkodónét is magával vitte: valami divatkelmét mentek megnézni;
s hogy neje szobájában egyedül várakozik Ilonka, s készíti addig az
angol feladványokat.</p>
<p>Azért csak azt mondta Elemérnek, hogy menjen át nejéhez.</p>
<p>Az úrfi dudolva korcsolyázott végig a közbeeső termek puha
szőnyegein. Malvina lakosztályában nem voltak ajtószárnyak, csak
félig összehajló nehéz függönyök, mik alatt három szobán lehetett
végiglátni. A mint az elsőbe belépett Elemér, a harmadikban ott
látta az asztalnál ülve az ő kis lilaszin tündérét, a mint egy
iratban mélyen elmerülve igazgatott irónnal valamit.</p>
<p>Ha akkor a lepecsételt szellem első fogadása jutott volna
eszébe, úgy abból még nagy veszedelem származhatott volna Ilonkára
nézve; de mivel a legutolsó fogadás jutott eszébe: úgy a veszedelem
egyedül Elemér úrfinak jutott ki; a hogy majd mindjárt
meglátjuk.</p>
<p>Míg a két közbeeső terem szőnyegein végig lépdelt, gyorsan
átfutott emlékén: hogy hiszen ez az a sokat emlegetett
nyelvmesternő, ki abban az órában szokott idejárni leczkét adni, a
melyben ő haza szokott menni lefeküdni. És így Ilonka mindennap
megfordul annál a háznál, a hol ő úgyszólván otthon lakik, s még
sem láthatta eddig soha. Hisz ez szándékos gúnyolódás. Hisz ezért
őt minden ember <span class="pagenum"><a name="Page_233" id=
"Page_233">-233-</a></span> neveti régóta. Ez boszut követel. És
hát ez a leány csakugyan szolgálattevő osztályhoz tartozik, s mint
ilyen, nem is tarthat igényt az eddigi tekintetekre.</p>
<p> Ah! elfogtalak tehát valahára, te kis szökevény tündér! e
szókkal rontott be a harmadik szobába Elemér úrfi, s tárt karokkal
indult a lilaszinű tünemény felé, hogy ha futni akarna előle,
elkeríthesse.</p>
<p>A megriasztott lányka egyszerre felugrott székéből, hanem a
helyett, hogy ijedelmét bármi asszonyos módon nyilvánította volna:
egész hidegvérrel felkapta a székhez támasztott en-tous-cas-ját, s
a legtökéletesebb «en garde» tempóval oda tartotta ennek a hegyét
az úrfi orra alá.</p>
<p> Hohó, fiatal ember! ki ne szúrja ön a szemét.</p>
<p>Elemér úrfi ilyen nemére az ellenállásnak nem tudott replikát
eddigi «beszélgetés tárában»; hanem annyi bizonyos volt előtte,
hogy ha a szemét ki nem akarja szúratni ezzel az en-tous-cas
hegyével, akkor azt a sétabotjával félre kell hárítania.</p>
<p> Ah! ön vívni is tud? mondá neki a leány. No, lássuk, mit
tanult.</p>
<p>Azzal a legszabályszerűbb tőrvívó állásba helyezve magát, egy
gyönyörű «prim»-mel úgy az oldalába döfött a barátunknak, hogy az
en-tous-cas nyele meghajlott bele; de nem törött el, jó halcsontból
volt.</p>
<p>Elemér barátunk átlátta, hogy itt komolyan kell a védelemhez
látnia, mert ennek fele sem tréfa; hiszen ő is sokáig járta a
vívó-iskolát.</p>
<p>Azonban egy védtelenül hagyott mozdulatnál olyan «terzet» kapott
a hüvelykujja körmére, hogy minden támadási kisérletről le kellett
mondania. Ez a rettenetes leány gyilkos módra szorongatta
ellenállhatlan támadásaival, s elvégre egy remek «quarttal» úgy
kicsapta a kezéből a sétabotot, hogy az felment az üvegcsillár
csilingelő prismái közé s azok közt keresztben is akadt, míg Elemér
úrfi egy bekövetkező halálos döfés elől meghátrálva, neki sarkalt
Malvina himzőrámájának, s abba úgy <span class="pagenum"><a name=
"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> beleült, hogy keresztül
szakította a félig kész kifeszített himzést.</p>
<p>S még hogy a veszedelem tökéletes legyen, e pillanatban kitörő
kaczagás hangzott a középteremből. Malvina érkezett meg, még pedig
nyomban Elemér úrfi belépte után, s így végignézte az egész
harczias jelenetet, mely kis fiának ily határozott vereségével
végződött.</p>
<p>Elemér meg volt semmisítve. Most látta csak át, hogy milyen
gyáva, milyen léha! Még egy leány is megveri ha akarja.</p>
<p>Malvinának pedig végtelenül tetszett ez a tréfa.</p>
<p> Ah, dicső! Ah, felséges! Hahaha! Bravo, Ilonka! Bravo, kicsi
leány! Nem adnám egy millióért, hogy a barátom így kikapott. Úgy
kell neki!</p>
<p>És tapsolt elragadtatva.</p>
<p>Ilonka arcza pirosra volt hevülve. Szégyenlette magát és
Elemért, örült diadalának és pirult miatta. Szégyenlette az ostoba
helyzetet, melyben neki, a fiatal leánynak, egy ifjut (kinek
virágaival annyit ábrándozott) egy szilaj, izetlen merényletért így
kellett megbüntetnie, így küzdenie vele, mint diáknak diáktársa
ellen.</p>
<p>Elemér pedig sápadt volt a szégyentől. Felvette elhullatott
kalapját, s rekedtes hangon e szókat mondá Ilonkának:</p>
<p> Ön engem megölt.</p>
<p>Ilonka elfordult tőle s lelkéből kivánta neki, hogy bár lett
volna hegyes vítőr a kezében, hogy járt volna keresztül a szivén a
döfése. Menjen hát, haljon meg, ha meg van ölve.</p>
<p>Elemér el is ment. Kis mamájának annyit sem mondott, hogy
«befellegzett»: attól ugyan hiába is bucsuzott volna, mert az még
most sem tudott magához térni a nagy nevetéstől.</p>
<p>És azután nem is tért többet vissza, és úgy el tudott tünni,
hogy senki sem tudta, hova lett? Volt útlevele a külföldre,
elmehetett a világba, a merre akart. Hogy <span class=
"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> a
Dunába nem ölte magát, onnan gyanítható, mert eltünése napján még
felhatalmazásokat adott ügyvédének az apja ellen megindított per
dolgában s egyúttal utalványt is, hogy ha visszatérteig valami
pénzhez jutna, abból fizettessék vissza Lemming urnak a rá tett
költség. Végül, ha két év alatt vissza nem találna térni vagy
halálhirét hoznák, ott hagyta a végrendeletét.</p>
<p>Tehát meg nem halt, annyi bizonyos.</p>
<p>Malvina azonban el volt ragadtatva Ilonkától.</p>
<p> Kedvesem! ön egy valóságos Amalazuntha. Ön úgy vívott, mint
egy orleáni szűz. Mondja, tanult ön vívni?</p>
<p> Igen, gyermekkoromban a testgyakorló-intézetben.</p>
<p> Ah! az felséges tudomány! Az valami gyönyör. A levegőben
játszani a tőr hegyével s azt mondani: Vigyázz, vagy meghalsz! A
két szemét az ellenség két szemébe szegezni, s akkor aczélt aczél
ellen feszíteni; a vakmerő támadót félrehárítani s aztán
visszadöfni, hogy a vas a lelkén menjen keresztül.</p>
<p>A delnő összeborzadt a kéjtől, a mint ezt magának
elmondta.</p>
<p> Óh! én mindig úgy szerettem volna megtanulni vívni; csak lett
volna kitől. De férfi vívómestertől nem tanulhatok. Meg is
szólnának érte. Lássa ön, ön adhatna nekem mindennap egy órát a
vívásból.</p>
<p> Ah, asszonyom…</p>
<p> Nos, mit «oh asszonyom?»</p>
<p> Hiszen én magam sem sokat tudok.</p>
<p> De, láttam. Úgy verte ön az úrfit, mint egy spadassin.</p>
<p> Zavarba jött, s elfeledte, a mit tudott.</p>
<p> No, én nekem az untig elég volna, a mit ön tud. Szánja rá
magát. Még egy óra napjában, az angol leczkével egyfolytában. A
testmozgás önnek nem fog megártani. Aztán én mindig kocsin küldöm
haza, hogy meg ne hűtse magát, ha fel lesz hevülve. Aztán fizetek
önnek havonkint száz forint tandíjt. <span class="pagenum"><a name=
"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p>
<p>Ilonkát megfogta az ajánlat. Szép pénz. Aztán semmiért. Egy kis
előrelépés, hátralépés: karmozdulatok fel és le. S ha mindezért
jobban fizetnek, mint az angol nyelvtudományért. Kissé szokatlan
ugyan, hogy egy fiatal szép leány a művészetnek ezzel a nemével
keressen pénzt, de a kereset tisztességes, nincs rajta mit előre
szégyenleni, utána megbánni.</p>
<p> Jól van, asszonyom. Hát én megtanítom önt vívni.</p>
<p> No, ennek igazán úgy örülök, mint a kis fiuk a majálisnak. Ah!
ezzel egy régi vágyam lett betöltve. Valahányszor egy kardot, tőrt
láttam magam előtt, mindannyiszor úgy szerettem volna ezzel úgy
tudni vágni, szúrni, a hogy a férfiak tudnak. Nézze ön: nem elég
erősek-e karjaim?</p>
<p>S azzal felgombolta ruhája ujját s feltürve azt könyökéig,
büszkélkedett szép gömbölyű karjaival, miken iparkodott
megfeszíteni az izmokat.</p>
<p> Holnap mindjárt hozzákezdünk, ugy-e? ön megrendeli a
kellékeket. Mik kellenek hozzá?</p>
<p> Néhány vítőr; egy-egy hamar eltörik; két kebelvéd
szarvasbőrből, két víkesztyü és két sodrony-álarcz. Aztán egy szál
hosszú lágyfa-deszka, a min a vívóknak mozogni kell, mert a
fénymázon és a szőnyegen nem lehet vívni.</p>
<p> Derék, nagyon derék! csak parancsolja ön meg. A kék termet
fogjuk vívó-teremnek használni; akkor bezárjuk az ajtókat, hogy
senki se zavarhasson bennünket. Igazság! Nekünk alkalmatlan lesz
ezekben a hosszú ruhákban vívni, különösen nekem ezzel a szertelen
amerikai krinolinnal.</p>
<p> Bizony, mikor én vívni tanultam, akkor még kis leányi ruhában
jártam.</p>
<p> Hát csináltatok mind a kettőnknek rövid ruhát, mint a kis
leányoknak. Egész amazon-jelmezt. Nem fog bennünket senki meglátni
benne. Bezárjuk az ajtókat, lefüggönyözzük az ablakot. Egyedül
magunk állunk szemtül szemben, s mi nem fogjuk egymást kinevetni.
Ugy-e bár, derék lesz? <span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
"Page_237">-237-</a></span></p>
<p>Ilonka ráhagyta.</p>
<p>Malvina pedig már annyira kedvet kapott szeszélyéhez, hogy nem
hagyott békét Ilonkának addig, míg az két lovagvesszővel az első
tempókat meg nem mutatta neki; nagyokat sikoltott ugyan, mikor a
lovagvessző hegye valahol a testéhez ért, mert csiklandós volt,
hanem azért folyvást kiáltozta: «pompás! felséges!»</p>
<p>Nem is tanult az nap angolul. Hanem mikor vége volt az órának,
irósztalához futott s egy százast kihalászva az összegyűrt papirok
közül, azzal az első havi díjt előre kezébe erőlteté Ilonkának a
vívás-leczkékért. Szegény gyermek! úgy örült annak a pénznek.</p>
<p>Úgy sietett vele haza: hogy átadhassa aggódó anyjának. Van már
miből tűzifát szerezni a télre, orvost, gyógyszertárt kifizetni, a
ház betegének kényelmesebb ellátásáról gondoskodni, a házbért
félretenni. Nem kell már küzdeni naponkinti nyomorral, lemondással.
Száz forintból olyan sok kitelik. Még nehéz időkre megtakarítani
való is marad.</p>
<p>És mindezt mi szerzi? nem az, a mire egy nő büszke: nem a
szépsége, nem a szelleme, nem a művészete, hanem egy kis testi
ügyesség, olyan tulajdon, a minek soha sem hitte volna, hogy
hasznát vegye; s a mi aranyalmát termő fává lett, egy szeszélyes
úrhölgy phantasiájának tündér földébe tévedve.</p>
<p>Azt hinné az ember, hogy Ilonkának az már csak tréfa volt és
mulatság.</p>
<p>De nem volt az.</p>
<p>Épen azért, mert tréfa volt az és mulatság.</p>
<p>Otthon a legmélyebb gyász egy őrjöngő apa kiáltásaitól
megszakgatott álomkerülte éj, egy ideges anya örök remegése; egy
néma testvér állati ragaszkodása az egyetlenhez, ki őt megérti; a
nappal siralma, az éj sóhajtásai; a sorsverte élet egyik reggeltől
a másikig. És ebből naponkint kiragadva két óra a mulatságnak, a
játéknak, melyben nevetni, tombolni, vijjongani kell, mert
fizetnek érte. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
"Page_238">-238-</a></span></p>
<p>Mikor aztán vége van a játéknak, a tréfának, a sikongatásnak:
akkor arra gondolni, hogy milyen szomorú élet volt azalatt
odahaza!</p>
<p>Mikor Ilonka mentéjét fölvette, hogy a tanórára induljon, mikor
lenyugtatá háborgó atyját, mikor lecsókolá anyja könyeit, s aztán
meg tudott szökni testvérétől, nagyot sóhajtott. Ez a sóhajtás azt
mondá: menjünk mulatni!</p>
<p>De mikor ez ád kenyeret. Keserű ugyan, de mégis kenyér.</p>
<h2>MINDENFÉLE RABLÓTÖRTÉNETEK.</h2>
<p>Ki szeret rablótörténeteket hallgatni?</p>
<p>Patkóról, Hajnal bandájáról, Bogár Józsi lovas utonállóiról?</p>
<p>Majd én mondok ilyenféléket, a mikben nem fordul elő se Patkó,
se Hajnal, se Bogár Józsi.</p>
<hr class="tb" />
<p>Egyszer azt mondta Lemming úr a feleségének:</p>
<p> Asszonyom! Ismerte ön Montefiore marquisnőt? Igen? Hát Anzelm
bárónőt? Azt is? Hát a mindenkitől magasztalt Radák bárónőt?
Hogyne? No hát én azt mondom önnek, hogy azok mind a hárman nem
irnak be egy év alatt annyi jótékonysági összeget a kiadási
könyveikbe, mint a mennyit ön beirat velem az enyimbe. Nem mulik el
egy nap, hogy egy szerencsétlen családapát ne kellene önnek
megmenteni kilencz gyermekével az éhenhalástól; vagy egy
szerencsétlen hivatalnoknak, ki a rábízott pénzt elkártyázta, a
becsületét kirántani a vízből, vagy egy elhalt irónak a temetési
költségeit előteremteni, vagy egy sánta honvédnek műlábat
csináltatni, vagy egy árva leányt kiházasítani; nem is említve a
nyilvános aláirások ezerféle nemét, a mikből ön mind nem marad ki.
Úgy hiszem, ön a pápának is adakozik, meg Garibaldinak is.
<span class="pagenum"><a name="Page_239" id=
"Page_239">-239-</a></span></p>
<p>Hisz biz tudott egyebet is Lemming úr, azt: hogy Malvina sem a
pápának nem adakozik, sem Garibaldinak, s hogy azok a felsegített
szerencsétlenek nem léteznek sehol; hanem ezt nem merte
bolygatni.</p>
<p> Tudja ön, kedvesem, hogy én ezt már nagyon unom? végezé
Lemming úr.</p>
<p> Hát jól van! felelt vállvonva a szép asszony; jövőre törölje
ki ön a jótékonysági rovatot a főkönyvéből.</p>
<p>Mintha bizony egy szép asszonynak csak egyféle kulcsa volna a
férje Wertheim-szekrényéhez, mely, mint minden reklám hirdeti, tűz-
és betörésmentes.</p>
<p>Lemming úr bátran perbe idézheti a szekrénygyárt. Az övé nem
betörésmentes.</p>
<p>Félév múlva megint így szólt Lemming úr a feleségéhez:</p>
<p> Asszonyom! Hallotta ön hirét Persigny grófnénak? Bizonyosan.
Olvasott ön valaha a mi Metternich herczegnőnkről? Kétségtelenül.
Hát Rothschild baronesseről nem meséltek önnek valamit? úgy
hiszem, igen. No hát ez a három legelegansabb úrnő Európában nem
küld a férje nyakára annyi selyem- és pipereáru-árjegyzéket, mint
kegyed, kedvesem, egymaga. Én azt hiszem, hogy kegyed mindennap
háromszor öltözik selyembe és csipkébe, s kétszer egy öltönyt soha
sem vesz fel.</p>
<p>De bizony egyebet is hisz Lemming úr, azt: hogy szeretett
hitvese fel sem veszi azokat a drága tárgyakat, hanem azt a
sajátszerű üzletet folytatja, hogy az egyik helyen megveszi a
czikkeket, a hogy adják, a másik helyen meg eladja, a hogy veszik,
s így jut pénzhez. Az árjegyzéket fizeti a férj, ki ez üzlet
mellett száz perczentet veszít. Hanem ezt nem merte kimondani
Lemming úr.</p>
<p>Malvina azt felelte rá:</p>
<p> Ugy-e bár az ön előtt megfoghatatlan, kedves barátom?</p>
<p> Sőt nagyon is megvannak róla a saját fogalmaim. Tudom én, hogy
ennek így kell lenni, s ha ön törvényes <span class=
"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> nőm nem
volna, azt mondanám: méltóztassék azért a gyönyörért, hogy önt
enyimnek mondhatom, engemet magával együtt tönkre tenni. Ez
fashion. Hanem miután törvényesen családi egységet képezünk:
kénytelen vagyok önnek azt az időpontot jelezni, a melyben
életkérdés a «ház»-ra nézve, hogy az asszonyság egy kis ideig
szüntesse meg a kiadásait.</p>
<p> Csodálatos időpont lehet az! Épen az ősz beálltával. A saison
kezdetekor. Van önnek belátása? Van a világon férj, a ki ilyen
ajánlattal lepje meg a nejét a saison elején? Nem bánom: a bőjtben,
tavaszszal, ha falura megyünk, eljárok egy crépe-ruhában hat hétig,
s ha akarja, nem tartok cselédet. De most egyáltalában lehetetlen
az ön parancsára ügyelnem, kedves barátom.</p>
<p> Arra pedig ügyelnie «kell», kedvesem! Tudja? Azt mondom, hogy:
kell! Most oly válságos ügy kezdetén állok, a melyben minden
rendelkezésemre álló összeget a mérlegbe kell dobálnom, egyiket a
másik után, hogy a serpenyő nyelve felém hajoljon. Szó van nem
kevesebbről, mint egy millióról. Egyszerre éktelenül gazdagok
lehetünk; de minden erőnket meg kell érte feszítenünk. Oly küzdelem
ez, a minőnél a financierek feleségei zálogba szokták vetni
ékszereiket, ezüstneműiket, eladják lovaik, csipkéik feleslegét,
hogy férjeiket diadalra segítsék. Én mindezt nem kivánom öntől;
csupán azt, hogy nekem három hónapig egyetlen egy árjegyzéket se
küldjön a pénztáramhoz.</p>
<p> Hát hova küldjem?</p>
<p> Szinte feleltem rá valamit. Tehát egész világosan és
határozottan megmondom önnek, hogy az én pénztárnokomnak rendelete
van tőlem, három hónapig semmit, de semmit sem fizetni ki az
asszonyság helyett.</p>
<p>Malvina nagyot kaczagott rá.</p>
<p> Hát jól van, édes Lemming! Azért jó barátok maradunk.</p>
<p> Elhiheti ön, hogy az nekem legforróbb óhajtásom. <span class=
"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> Én önt
véghetetlenül tisztelem; hódolattal környékezem. Épen azért nem
mulaszthatom el önt arra is figyelmeztetni, hogy az osztrák
törvények szerint egy nő igen kellemetlen helyzetbe hozza magát, a
kinek a férje nem fizeti ki az adósságait.</p>
<p>Ezért még jobban kikaczagta Malvina.</p>
<p> Jól van, édes Lemming; ne féltsen ön engem semmi nemzet
törvényeitől!</p>
<p>De bizony azt Lemming maga is tudta, hogy nem látott még ember
se osztrák, se franczia, se más nemzetbeli delnőt az adósok
börtönébe jutni, ha annak a delnőnek szép szemei voltak.</p>
<p>Hiszen tulajdonképen nem is akart egyebet tudatni Malvinával,
mint azt: hogy kedves barátném, te eddig végtelen genialitást
fejtettél ki az én belügyeim zavarba hozására; nagy kár volna a
világra nézve, ha azt a szép talentumot a külügyekben is nem
érvényesítenéd. Rabolj már másutt.</p>
<p>Vagy talán azt, hogy:</p>
<p>«Raboljunk együtt».</p>
<p>… Egy millióról van szó!</p>
<p>Ugyan ki hajigálódik itt úgy a milliókkal?</p>
<p>Ne felejtsd el regényiró, hogy osztrák koronaország földén
jársz, a tízkrajczáros állam-pénzjegyek országában a hol még a
miniszter is a szájára üt, mikor ezt a szót kimondja: «egy millió»,
s utána teszi «uram bocsá»; s a hol egy milliót érő földbirtok
urának nincs tíz csengő pénz a zsebében; s még azt mondani ki, hogy
egy millió van nyerni való! Ah! ez túlmegy minden poetica licentia
határán; beszélj inkább halfarkú kisasszonyokról, vagy tedd át
Belgiumba, vagy Észak-Amerikába a regényed szinhelyét.</p>
<p>Pedig valóban és voltaképen egy megnyerni való millióról van
szó. Egy kerekre vert millióról, a mit csak be kell seperni
valakinek. Valakinek, a ki előtt a roulette golyója megáll.
<span class="pagenum"><a name="Page_242" id=
"Page_242">-242-</a></span></p>
<p>A játékasztal egy nagy puszta ország.</p>
<p>Egy háromezer négyszög mértföldet meghaladó térség, melyen
nincsen egy foltnyi zöld.</p>
<p>Az idén nem termett rajta semmi.</p>
<p>És jövő esztendőre megint ilyen kopár fog az lenni, mert az idén
nem vetnek bele semmit: mert nincs.</p>
<p>Úgy fog járni, mint köves Arábia, mint a Holdhegyek vidéke, mint
a Palmyra hazája, melyek a föld paradicsomkertjei voltak egykor;
most pedig sivatag puszták, napi járó földre, embertől és állattól
lakatlan holt vidékek, paloták eltemetett romjaival az úttalan
avarban.</p>
<p>Az államhatalomnak ezt a sorsot mégis csak baj lenne bevárni
azzal a phlegmával, a mivel más itt termő bajok elmultát igyekezett
végigbőjtölni.</p>
<p>Elhatároztaték legnagyobb irányadó körökben, hogy az inséges
népnek egy millió mérő vetőmagot kell kiosztani kölcsön, hogy
földjei parlagon ne maradjanak.</p>
<p>Tehát egy millió mérő vetőmagot kell előteremteni: gyorsan,
pontosan, azt helybe küldeni, kiszolgáltatni; haladék nélkül, mert
az idő sürget; itt az ősz, minden nap drága, megfizethetetlen; az
esős idő beállt, a föld megázva: épen most volna szükség.
Tanakodásra nincs elvesztegetni való óra.</p>
<p>Ki állítja elő az egy millió mérő vetőmagot?</p>
<p>Természetesen annak az ajánlata lesz elfogadva, a ki
legelőnyösebb feltételek alatt vállalkozik.</p>
<p>Legelőnyösebb feltételek?!</p>
<p>Hahaha!</p>
<p>Érted-e már tisztelt olvasó, miért kell Lemming úrnak minden
rendelkezésére álló összegét egybekapargatnia, hogy azokat abba a
mérlegbe dobálja, melynek ha a nyelve feléje billenik, az a nyelv
azt mondja: tied a millió?</p>
<p>Érted-e már, miért vetik zálogba a financierek feleségei
ilyenkor az ékszereiket, s miért nem fizetik ki a financierek a
feleségeik árjegyzékeit ez idő alatt?</p>
<p>Még majd világosabban is meg fogjuk azt érteni mindjárt.
<span class="pagenum"><a name="Page_243" id=
"Page_243">-243-</a></span></p>
<p>Arról már meg lehetünk győződve, hogy az a millió valóban
megvan. Hogy az nem mythologiai csoda, nem idealis szám, hanem
pénz, frissen, a sajtóból most kikerült azon módon zöld pénz; nem
is kell hozzá semmi nagy furfangos calculus, csak egyszerű kivonás.
Négyet az ötből: marad egy. Hogyan tudja azt meg a status, hogy az
a gabona, a mit a jámbor paraszt beleszántott, beleboronált a
földébe, öt forintos tiszta buza volt-e, vagy szemetes, konkolyos,
üszögös olcsó zagyvalék?</p>
<p>A föld jó titoktartó.</p>
<hr class="tb" />
<p>Miket olvasott ez idő szerint Angyaldy úr főnöke titkos
naplójában?</p>
<p>Tudjuk meg mi is.</p>
<hr class="tb" />
<p>«Ma Lemming volt nálam délelőtt.</p>
<p>Beszélt sokat az országos vetőmag-kölcsönről.</p>
<p>Elhiszem, hogy azt szeretné megkapni nagyon.</p>
<p>Tőlem az igaz, hogy sok függ; de nem minden.</p>
<p>Egy szavam az irányadó körök előtt oda döntheti a mérleg két
egyenlő serpenyőjét, a hová kivánom.</p>
<p>Csak hogy tartok tőle, hogy a mérleg serpenyői nem egyenlők.
Egyik vállalkozóban több lelkiismeretesség van, mint a
másikban.</p>
<p>Úgy hiszem, Lemmingben van legkevesebb.</p>
<p>Ez a mostani pedig igen kényes ügy.</p>
<p>Egy egész jövő év áldása, egy egész ország jóléte forog
kérdésben.</p>
<p>Ez nem olyan üzlet, mint a hadsereg-élelmezés. A katona, ha
liszt helyett malomport kapott is, nem rövidült meg vele. Mentül
feketébb a kenyere, annál táplálóbb. Aztán a katonának nincs is
szája, hogy panaszkodjék.</p>
<p>Hanem ha a parasztnak roszabb vetőmagot adunk, mint kell, mint a
kormány akarja, az megrontja a jövő évi termés minőségét; a paraszt
lármát üt, kiabál, deputátiót küldöz, félreveri a harangot, csunya
dolgokat csinál. <span class="pagenum"><a name="Page_244" id=
"Page_244">-244-</a></span></p>
<p>Itt nagyon óvatosnak kell lenni.</p>
<p>Én Lemmingnek nem igértem semmit.</p>
<p>Azzal bocsátottam el, hogy a legokosabb és biztosabb ajánlatnak
fogjuk adni az elsőbbséget.</p>
<p>Délután egy katulyát küldött hozzám komornyikjától.</p>
<p>Felnyitottam s egy szivartartót találtam benne.</p>
<p>Levél volt hozzá mellékelve, s abban a levélben tudatta velem
Lemming, hogy ezt a szivartartót küldi nekem Malvina ajándékul a
születés-napjára.</p>
<p>Kissé szokatlan gondolat, hogy valaki a saját születésnapjára
küldözzen ajándékokat másoknak.</p>
<p>Felötlött, a mint a szivartartót a kezembe vettem, hogy az olyan
különösen nehéz. Húsz fiókra volt osztva, mindegyik egy szivar
számára, s azokban vékony papirba burkolt tekercsek voltak. Egyet
kivettem, felszakítottam. Kétszázötven aranyat találtam benne. Mind
a húsz hasonlót tartalmaz. Ez ötezer darab arany.</p>
<p>Háromszor is végig futott testemen a hideg borzadály. Tehát már
ennyire jutottam volna.</p>
<p>Tehát csakugyan azt hinné felőlem a világ, hogy nálam minden
eladó?</p>
<p>Hát az volna irva homlokomra, mellemre, hogy «gänzlicher
Ausverkauf»?</p>
<p>Nem! pénz embere! Még ebben az egyben csalatkoztál!</p>
<p>Ha hibáztatnak mint politikust, mindig tudom magamat védeni; de
ha mint ember, mint az ország hivatalnoka hibázom: arra nem lehet
semmi mentségem.</p>
<p>Majd megmutatom én ennek a kalmárnak, hogy ki lakik abban a
barlangban, a hova ő oly bizton tette be a lábát.</p>
<p>Egy visszaadni való tromf van most a kezemben.</p>
<p>Egyszer ő tette azt velem, hogy a pénzemet, melylyel
nagylelküséget akartam gyakorolni, egy jótékonysági közczélra
adatta velem, melyet pedig eszem ágában sem volt gyámolítani; most
én fogom őt hires emberré tenni.</p>
<p>A nekem küldött pénzt átadom a magyar tudós akadémiának; egykor
kértem Lemminget, hogy irjon alá valamit <span class=
"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> a hazai
intézetre, megigérte, hogy fogja tenni. E most küldött összegnek
czélját nem nevezte meg: úgy fogom azt átadni, mint általa tett
nagylelkű alapítványt.</p>
<p>Még ma megirom a dedicatiót, a holnapi lapokban már olvasni
fogja.</p>
<p>Ismerjen meg, hogy ki vagyok?</p>
<hr class="tb" />
<p>Egy nappal később aztán azt olvasta Angyaldy úr a napló újabbi
lapján:</p>
<p>Nem siettem el a dolgot.</p>
<p>Mégis az illető tudta nélkül valami nyilvános adományt tenni,
koczkáztatott dolog volna. Hanem föltettem magamban, hogy azért
tervemtől el nem állok. Ezt az ötezer aranyat az akadémia fogja
kapni.</p>
<p>Elmegyek Lemminghez, nyakára vetem a hurkot, s azt mondom neki:
«Uram, ön ma ötezer aranyot küldött hozzám. Ennek csak kétféle
czélja lehet: vagy tisztességes, vagy megsértő. Ha tisztességes
czélja van e küldeménynek, úgy az nem lehet más, mint a mire önt
felkértem. Egy hazai közintézetre teendő alapítvány. Ha pedig az
ellenkező, akkor önnek kétszer gyülik meg velem a baja: először
mint birájával, másodszor mint gentlemannel; s én mind a két
minőségben fogok magamnak elégtételt szerezhetni.»</p>
<p>Ezzel a tervvel indultam el hozzá ma korán reggel.</p>
<p>Készen voltam rá, hogy nem fogok semmit tekinteni. Goromba
leszek vele, mint egy hajdú.</p>
<p>Izgatottságomban nagyon korán is találtam választani az
időt.</p>
<p>Mikor lakosztályába beléptem, a komornyik azzal fogadott, hogy ő
nagysága még alszik.</p>
<p>No, csak fel kell hát kelteni ő nagyságát, mert az én kicsiségem
akar vele beszélni.</p>
<p>A komornyik kegyes volt bevezetni az uraság dolgozószobájába,
onnan az elfogadási terembe, s ott megkinált, hogy foglaljak
helyet, míg a nagyságos urat felöltözteti. <span class=
"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p>
<p>Jól van, gondolám, a mosdatást majd elvégzem én.</p>
<p>Lemming elfogadó-szobája szomszédos Malvin lakosztályával. Egy
üvegajtó választja el a legközelebbi teremtől, s az a legközelebbi
terem arról nevezetes, hogy egyik falát egészen egy rámába foglalt
velenczei tükör-táblák képezik, mikből rézsút tekintve, végig látni
a szomszéd ebédlőn, melyet egy függönyös boltozatív választ el
másik szobától.</p>
<p>Nagyon jól ismerem már e szobákat.</p>
<p>Abban az utóbbiban szokott Lemming díszebédeket adni.</p>
<p>A mint ott unatkoztam a várakozásban: egyszer női hangokat
hallok a harmadik teremből. Halk beszélgetés volt, miből nem
lehetett kivenni semmit.</p>
<p>A halk beszélgetést később egy előttem ismeretes csengő női hang
parancsszerű rövid felkiáltásai váltották fel, kisérve egymást
felváltó lábdobbantásoktól, és összecsiszszenő vítőrök sajátszerű
zenéjétől.</p>
<p>Néha egy-egy vissza nem fojthatott vihogás szakította félbe a
hangokat, másszor mintha két nő egész haragban zihálna forró
lélekzettel, de a melyet megint oly hirtelen váltott fel egy-egy
kitörő kettős kaczaj, a diadal és meglepetés kaczaja egyik és másik
részről.</p>
<p>E kaczajban már ráismertem Malvina hangjára az egyik
részről.</p>
<p>Át akartam nézni az ajtón. Nem lehetett, sűrűen le volt az
függönyözve, vastag, átláthatatlan damaszt-szőnyeggel.</p>
<p>Az ajtó pedig túlfelől volt bezárva.</p>
<p>Hanem egyszer észrevettem, hogy a baloldali függöny egyik széle
fenn van akadva a felfogó fogantyú arany czifrázatában. Erre nem
ügyelt az, ki a túlsó szárnyát még egy gombostűvel is odatűzte az
ajtóhoz, hogy félre ne lebbenjen. Az a terem, honnan az ismeretlen
jelenet hangjai jöttek, jobbfelül esett.</p>
<p>Pedig épen ezen a baloldali nyiláson át bele lehetett látni az
átelleni üvegfal tükrébe, s abban az egész szomszéd terem, mint egy
nyitott szinpad volt végig nézhető. <span class="pagenum"><a name=
"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p>
<p>Leskelődtem.</p>
<p>Mi volt az?</p>
<p>Egy jelenet az olympi szinjátékokból.</p>
<p>Két hölgy-alak állt egymással szemközt, rövid, térdig érő
ruhákban. Az egyiknek megyszín vörös ruhája volt és rózsaszínű
selyem harisnyája; a másiknak sötétkék ruhája, és zergeszín
harisnyái. Mindkettő keblét szarvasbőr mellvért takarta, piros
kivarrott szívvel balfelől; arczaikat rostély-álarcz fedte.
Malvinára ráismertem alakjáról. Ő volt a piros ruhás.</p>
<p>A két hölgy fleuret-vívást gyakorolt. A karcsúbb alak, a kék
ruhás, volt a mester.</p>
<p>Eleinte a tempókat gyakorolták végig. A kék ruhás mondta
fenhangon, mi következik, s engedte a döféseknek a keblén levő
piros szívet találni, s a magas terznél, quartnál az arczán levő
rostélyt. Azután ugyanazon döfések elhárításaira tanítá a piros
ruhást, hogyan kell hirtelen átmenni a primből a quartba, a vítőr
erejével az ellenfél vítőre gyöngéjét elfogni, s a parádból a
döfésbe átmenni; a contraparaddal az ellenfél kardját megkerülni,
vagy egy vigyázatlan fogása alatt a rapiert egy hatalmas battute-el
kiütni kezéből.</p>
<p>A két hölgy alak oly csodaszép volt e játék alatt! A piros ruhás
minden mozdulata az amazon-királynőkre emlékeztet; karjainak
gömbölyű hajlásai, vállainak ideges emelkedése; karcsú derekának
párduczszerű vonaglása; telt csipőinek kihívó daczossága; s azok a
szoborszerűen szép lábak, miket térdig enged látni a vívó-öltöny: a
mesék tündérhősnőinek egyikét rajzolák elém; míg ellenfele, a kék
ruhás, egy karcsúbb, ifjabb alak, még nem bírt a nőiség telt
idomaival, inkább úgy tünt fel, mint egy küzdő Mihály angyal.</p>
<p>Az iskolát végiggyakorolva, átmentek a szabad vívásba; ekkor
aztán a piros ruhás mozdulatai egész szenvedélyességet árultak el,
oly szenvedélyt, a milyen csak egy nő tagjait mozgathatja, a kinek
kard akadt a kezébe. A kék <span class="pagenum"><a name="Page_248"
id="Page_248">-248-</a></span> ruhásnak elég dolga volt az
össze-vissza járó döféseket mind felfogni; egyszer aztán úgy
összekerültek, hogy térd térd ellen, mell mell ellen feszült, a két
vítőr markolatnál keresztbe akadván; mire a kék ruhás hirtelen
balkezével marokra kapta vítőrét, s szuronyként szegezte a piros
ruhás mellére.</p>
<p>A piros ruhás hangosan felsikoltott, csiklandós volt, ha a tőr
hegye érte; még nem szokott hozzá; s aztán csak folytatta a
kaczagást.</p>
<p> Ön ezt nekem sokszor tanította már; de nekem mindig későn jut
eszembe, mikor így összekerülünk. Pihenjünk meg egy kissé.</p>
<p>Azzal levette arczáról a sodrony-álczát, s leveté a plastront
kebléről.</p>
<p>Óh! milyen szép volt e pillanatban.</p>
<p>Arcza a küzdelem hevélyétől kigyúlladva, szemei titkos
delejességtől szikrázók, egész termete egy élő, tündéri
villanytelep; a ki e perczben hozzáért volna, tán szikrákat idézett
volna ki belőle.</p>
<p>A gyönyörtől túlcsapongó jókedv sugárzott róla. Kaczagott,
tapsolt, nem bírt magával. Jó kedvében leveté magát a zongora
előtti székre, s elkezdett rajta verni egész czigány-művészi hévvel
egy ismeretes spanyol tánczdallamot, a seguidillát.</p>
<p> Nem tánczol ön rajta? kérdé, fejét hátravetve, a kék
ruhástól.</p>
<p>Az is letette álczáját. Úgy tetszik, mintha láttam volna ez
arczot már valahol; de nem emlékszem rá.</p>
<p> Nem, asszonyom; én nem táczolhatnám! felelt a kék ruhás,
félig-meddig mosolyogva.</p>
<p> Úgy hát üljön kegyed ide, s verje ezt a dallamot; mert én
tánczolhatnám.</p>
<p>A kék ruhás hirtelen helyet cserélt vele; míg Malvina a terem
közepére szökött s elkezdé tánczolni azt az észbontó spanyol
tánczot, a miben minden csáb ki van fejezve, a mire egy nő képes;
és járta azt azzal a bohó <span class="pagenum"><a name="Page_249"
id="Page_249">-249-</a></span> szabadsággal, a mire feljogosítva
érzik magukat a nők, mikor azt tudják, hogy csak női szemek látják
őket.</p>
<p>Ez oly tünemény volt, a minőre Faust eladta lelkét az
ördögnek.</p>
<p>Az én szivemben tűzi veszélyre doboltak.</p>
<p>Ez a nő, ez a hideg arczú nő, pazarolta a csáb, a kaczérság
minden tündéri bűvészetét csupán azért, hogy egy fiatal leányt
megmosolyogtasson.</p>
<p>Hiába vesztegette a bűvészetét. Az a fiatal leány a zongáránál
végignézte az egész csábtánczot, mit e hölgy pajkos jókedvvel járt
magának, a tükörnek és ő neki, s még csak el sem pirult rá az
arcza.</p>
<p>Malvina egyszerre csak abban hagyta a tánczot, s felragadva a
vítőrt, oda ugrott a kék ruhás elé, s nevetve kiálta neki:</p>
<p> Vigyázzon ön! Mert én önt megölöm!</p>
<p>A kék ruhás mosolyogva viszonza:</p>
<p> Nincs semmim, a miért ön megöljön.</p>
<p> Megölöm önt ezért a drága megfizethetlen kincseért: ezért az
ártatlan arczáért.</p>
<p> Nem engedem magamat! szólt a kék ruhás, s ő is fleuretjéhez
kapott, a mely a zongorára volt téve.</p>
<p>Malvina nem engedett neki annyi időt, hogy a plastront és a
sodrony-álarczot feltegye; maga sem vette fel; úgy kényszeríté
fedetlenül vívni.</p>
<p>A kék ruhás helyt állt a kényszerítésnek; maga felől egészen
biztos volt.</p>
<p>A mint Malvina egy quart-döfést intézett felé, melylyel a
zongorának neki szoríthatni vélte a fiatal leányt: az hirtelen egy
mesteri passadeot tett a ballábával előre lépve, s míg balkezével
ellenfele vívótőrét félrehárítá, saját vítőrével egy ligamen-t
csinálva, kiütötte azt annak a kezéből.</p>
<p>Malvina még akkor sem hagyott fel a tréfával. Pajkos volt, mint
egy gyermek; utána futott a szoba szegletébe elrepült tőrének, s
ismét kézbe kapta, s ismét oly hevesen támadta meg vele fiatal
tanítónőjét. <span class="pagenum"><a name="Page_250" id=
"Page_250">-250-</a></span></p>
<p>Az még mindig nem jött ki hideg nyugalmából. Megmutatta
Malvinnak, hogy mi az a theatre-coup?</p>
<p>A mint Malvina egy merész second-döfést intézett melle felé, egy
hirteleni előrelépéssel megkapta Malvina jobb kezének csuklóját
balkézzel, annak vítőrét egy körmozdulattal ellenfele keblére
szegzé; s most aztán birtokában volt a vítőrnek is!</p>
<p> Ezt nevezik szinpadi döfésnek, asszonyom.</p>
<p>Láttam Malvina összeharapott ajkáról, mélyen elpirult arczáról,
nedvesülő szemeiről, hogy kezd boszús lenni.</p>
<p>Férfiakon is megesik az a vívás játékaiban, hogy a
lefegyvereztetésért megorrolnak.</p>
<p> Bocsássa ön ki a tőrömet! monda a kékruhásnak.</p>
<p> Nem addig, míg meg nem fogadja ön, hogy okosan fog vívni,
feltett álarczczal és melltakaróval.</p>
<p> No csak bocsássa el, ha mondom!</p>
<p> Ha meg nem igéri, hogy csak plastronnal fog vívni, eltöröm a
vítőröket s nem tanítom önt többet.</p>
<p> Jól van! Megigérem.</p>
<p>A kék ruhás e szóra kibocsátá az elfogott kezet és vítőrt
fogságából. De arról már bizonyos voltam, hogy Malvina, a hogy én
ismerem, semmibe sem fogja venni fogadását. Ő tökéletes asszony.
Fékezhetetlen, semmi törvényt nem ismerő teremtés.</p>
<p>Tudtam jól, hogy a mint szabadon érzi kezét és fleuretjét,
azonnal ismét rá fog rohanni a kék ruhásra.</p>
<p>A fiatal leány aztán erre a perfidiára maga is elveszté
türelmét, s a fegyverszünetet megtörő tanítványnak ezúttal
megmutatta, hogy mi az az arret-döfés?</p>
<p>A mint Malvina egyenesen a prim-döféssel rohant feléje, a
kékruhás hátracsúsztatta ballábát egészen, a fejét félrekapta,
jobbját second-döféssel kinyújtá, s míg Malvina vítőre az ő feje
fölött siklott el: azalatt az övé Malvinát jobb válla alatt
találta, s minthogy a nő rohama teljes erővel jött, a találó
fleuret pengéje csaknem ívet képezett, úgy meghajlott. <span class=
"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p>
<p>Erre aztán mind a ketten úgy megijedtek, hogy elhajigálták
vítőreiket.</p>
<p>A kék ruhás egyszerre sirva fakadt.</p>
<p>Malvina is elsápadt és lélekzet után kapkodott néhány perczig;
hanem azután magához tért, és hogy a kék ruhást sírni látta,
elkezdett rajta kaczagni.</p>
<p> Lássa ön! szólt szemrehányó zokogással a kékruhás.</p>
<p> De hát mi baj van? kérdé, hol nevetésre derülő, hol elboruló
arczczal Malvina. Mért sír ön?</p>
<p> Most én önt megsértettem! szólt a kékruhás.</p>
<p> Ah! dehogy sértett. Tréfa az egész.</p>
<p> De én tudom. Egy ilyen döfés nagyon fáj a vékony ruhán
keresztül.</p>
<p> Egy cseppet sem fáj; bizonyosan mondhatom. Meg sem látszik a
helye. Nézze ön bár.</p>
<p>És azzal sebesen felgombolá felső öltönyét, s lehuzta azt
válláról odáig, a hol a vítőr gombja érte a keblét. Egy kerek piros
folt látszott meg azon, mint az alabástromra hullott
rózsalevél.</p>
<p> No lássa ön, semmi baj sincs. Nézzen ide. Még jól jön ki ezen
a helyen.</p>
<p>A kék ruhás megnyugodott abban, a mit látott; de nem én!</p>
<p>Malvina aztán gyöngéden átölelte a leányt, és arczát arczához
szorítá engesztelve.</p>
<p> No, ne haragudjék. Nem leszek ilyen bolondos többet. Látom,
hogy nem tudok semmit. Tanulni fogok rendesen, a hogy illik. Ez az
utolsó döfés igen szép volt, mi ennek a neve?</p>
<p> Coup darrêt. Magyarul kardbafuttatás.</p>
<p> No, azt a kardbafuttatást jól betanuljuk majd!</p>
<p>Malvina igen fel volt hevülve. Az asztalon állt egy kristály
pohár, tele hideg vízzel, oda ment inni.</p>
<p>A kék ruhás jó tanácsot akart neki adni.</p>
<p> Ne igyék ön most! Az veszélyes. Egészen fel van hevülve.
<span class="pagenum"><a name="Page_252" id=
"Page_252">-252-</a></span></p>
<p>Malvina arcza egészen elkomolyúlt e szóra. Az a tekintet a mit a
kék ruhásra vetett, tele volt keserüséggel.</p>
<p> Boldog gyermek! A ki még nem tudja, hogy ez az egész élet nem
ér egy ilyen jó pohár vizet!</p>
<p>S azzal fenékig ürítette a poharat.</p>
<p>Ez a szava a velőmön járt keresztül.</p>
<p>A túlcsapongó kedv után ez a keserű öngúnyolás.</p>
<p>S engemet ennek a csodálatos mágnesnek mind a két polusa vonz.
Ha víg, ha szomorú, az nekem egyforma kín.</p>
<p>… Az ajtó előtt lépteket hallottam; Lemming jött. El kellett
hagynom leshelyemet, a honnan e tündéri szinjátékot néztem
végig.</p>
<p>S már most beszéljünk üzletekről, hivatalos intézkedésekről a
ki tud nyugodtan.</p>
<p>A belépő bankár azzal fogadott, hogy nagyon örül a szerencsének,
hogy őt meglátogattam. Kérdezte, hogy minek köszönje azt?</p>
<p>Egyike volt ez azon pillanatoknak, a mikben az ember lelke az
egyenlítőtől a földsarkig befut egy egész világot.</p>
<p>E pillanat alatt sebesebben a villámnál kellett végigczikázni
gondolataimnak attól, a mi egy percz előtt kísértett, addig, a mi
mostan kísért; a kaczagó, könnyelmű tüneménytől a hidegen mosolygó
alakig. És azután a felszívott gyönyörtől a lelkemet nyugtalanító
utálatig: és azután ismét vissza ez alaktól, ki kegyetlenül
lesújtani vágyik minden ízem, vissza azon másikhoz, mely a kaczagás
közepett elszomorodva mondja, hogy nem ér az élet egy pohár vizet;
és azután ismét ide, az ellenfélhez, míg végre a közöny nyugalmában
egyensúlyra találok.</p>
<p>Nem fogom ez embert pellengérre állítani. Köszönje jó
angyalának!</p>
<p>Hiszen Malvint szomorítanám meg azzal.</p>
<p>Az összeg egy egész vagyon. Azt Malvintól venném el, ha boszúm
szavára hallgatok.</p>
<p>Jól van, kegyelmet osztok ő érette. <span class=
"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p>
<p>Visszaadom a vesztegetésre adott pénzt a bankárnak, s nem
szégyenítem meg a világ előtt.</p>
<p>De valaki előtt csakugyan pirulnia kellend! Ezzel a tromffal
tartozom neki.</p>
<p>Mind ezt azon percz alatt gondoltam végig, a míg a bankár az
ajtótól hozzám jött és üdvözölt.</p>
<p> Kedves Lemming! feleltem neki. Ön engem valóban meglepett azon
gyöngéd figyelemmel, a mit irántam tanúsított. Kegyed tisztelt
nejének születésnapján nekem kellett volna az elsőnek lennem, ki őt
üdvözölni siessek, nem megfordítva. A szép szivartartót igen kedves
emlékül fogadom.</p>
<p> No, és a szivarokat milyennek találja kegyed? kérdé Lemming
bizalmas hunyorgással.</p>
<p>Közönyös arczot mutattam.</p>
<p> Még nem próbáltam meg őket.</p>
<p>Erre szörnyen elmeresztette a szemeit.</p>
<p> De tessék megpróbálni, kérem; mert kitünő szivarok, s nehogy
elajándékozzon belőlük vagy egyet, mert kár volna értte.</p>
<p> Majd megizlelem, ha hazamegyek, s estére elmondom felőlük
véleményemet. Remélem, estére szabad lesz a nagyságos asszonynak
születésnapján üdvözletemet személyesen átadni?</p>
<p> Óh! épen én akartam önt erre felkérni. Egy theaestély baráti
körben. És ha nagyságod elhozná magával a kedves Angyaldyt is, úgy
még egy whisztpartie is ki lenne egészítve.</p>
<p>Angyaldyt is! Ez még jobb; ő is tanúja volt annak, mikor Lemming
engemet megalázott Malvina előtt a pénzvisszautasítással, most
legyen tanúja annak, hogyan fogom én megalázni Lemminget.</p>
<p>Ezzel a tromffal tartozom mind a négyünknek.</p>
<p>Tehát a viszontlátásig!</p>
<p>Tervem ez volt. Elviszem magammal a nekem küldött összeget s
mikor négyen együtt leszünk, akkor en famille <span class=
"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span>
udvariasan lehordom Lemminget (ez az asszonyságnak is jó leczke
lesz), s visszaadom a neje előtt a pénzét, tudatva vele, hogy
fordítsa olcsóbb vállalkozásra birtokát, mint hogy hazafias
gentlemanekat akarjon rajta vásárolni. Erre a czikkre még nincs
árkelet. A vetőmag vállalatát nem bizzuk oly kezekre, a mik
vesztegetésen kezdik.</p>
<p>Este elmentünk Angyaldyval Lemmingékhez.</p>
<p>Malvinával találkozva, őt igen szomorúnak találtam.</p>
<p>Egész este oly felötlően bánatos volt, hogy egy párszor meg
kellett tőle kérdeznem, talán migrainje van? Arra tagadólag
válaszolt, s erőtetni kezdte a jó kedvet, de sehogy sem ment;
megint csak visszaesett búskomor mélázásába. Úgy látszott, hogy
valami nagy szomorúsága van, hogy egész lelke tele van azzal a
gondolattal: ez az egész élet nem ér egy pohár vizet.</p>
<p>Vacsora felett is olyan szótalan volt; oly láthatólag csüggedt
és bánatos. A mit evett, ivott, mind azt látszott vele mondatni,
hogy ez mind nem ér annyit, mint egy pohár víz, egy olyan pohár
víz, a mitől az ember meghal.</p>
<p>Nekem sehogy sem akadt olyan alkalmas pillanatom, a melyben azt
a tárgyat, a miért idejöttem, előhozhatnám.</p>
<p>Ennek a bánatos arcznak mondjak-e sértő gorombaságokat? Nem
visszaborzad-e valaki attól, hogy egy fájó sebet megüssön?</p>
<p>Malvina búskomolysága engemet is levertté tett. Mindenki tudja
azt, minő léleknyomás van egy panasztalanul búslakodó női arcz
látásában. S ha ez arcz a mi kedvesünk arcza; s ha ez arcztól meg
kell válnunk, a nélkül, hogy jogunk volna tőle megkérdeni:
«Kedvesem, mondsza, mi fáj?» Ha hidegen jó éjt kell kivánnunk neki
az elváláskor, és engedni őt egyedül távozni szobájába, azon
remény, azon jog nélkül, hogy utána mehessünk, megkérdeni: «Mondd
meg nekem, miért vagy szomorú?»</p>
<p>Nem volt bátorságom őt megbántani.</p>
<p>Pedig mentem ágyúk torka elé is, de ezen bánatos arczot
megsérteni több bátorság kellett volna, mint a mennyi <span class=
"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span>
embernek adatott. Ördögnek, vagy fenevadnak kellett volna
lennem.</p>
<p>Holnap egyszerűen vissza fogom küldeni Lemmingnek azt a pénzt, s
levélben mondom el felőle véleményemet.</p>
<p>Ne ült volna csak az a nő ott velünk szemközt!</p>
<hr class="tb" />
<p>Eddig olvasta Angyaldy főnöke naplóját; a míg azt éjnek idején
az irányadó egyéniség felhivatta magához.</p>
<p>Az irányadó egyéniségnek tudniillik az a mulatságos szokása
volt, hogy ha éjjel nem tudott aludni, felhivatta magához a
főhivatalnokait, a tanácsosokat, a rendőrfőnököt diskurálni; s ha
rossz kedve volt, lekocsikázott éjnek idején a sajtóhivatalba:
sorra fogta a hírlapok előleges átnézésével foglalkozó censori
kart, s rettenetes autodaféket rendezett közöttük, ha valami
tendenciosus czikket benne felejtettek valami ellenzéki lapban.</p>
<p>Tehát Harternek, a mint a naplóját megírta, menni kellett oda
fel.</p>
<p>Angyaldy persze nem várta, míg visszakerül, hanem megtudva a
megtudandókat, a mellékkulcs segélyével, felment saját szobájába
aludni.</p>
<p>Másnap délelőtt találkozott ismét főnökével.</p>
<p>Harter Nándor a tegnapi estélyről kezdett vele beszélgetni.</p>
<p> Lemmingnének úgy látszik, hogy nagyon rossz kedve lehetett
tegnap.</p>
<p> De én tudom bizonyosan, hogy rossz kedve volt.</p>
<p> Vajjon mi baja lehetett neki?</p>
<p> Én az okát is tudom, hogy miért volt rossz kedve.</p>
<p>No, no! Mikor Angyaldy úr annak az ő hármas lakat alatt tartott
szájának megengedi, hogy elmondjon valamit, a mit még a kérdező nem
tud!</p>
<p> S ön tudná, hogy mi szomorúsága van Lemmingnének?</p>
<p> Véletlenül tudtam meg; Lemming ügyvédjétől, a ki jó barátom.
<span class="pagenum"><a name="Page_256" id=
"Page_256">-256-</a></span></p>
<p> Tehát már ügyvédszájra került a dolog?</p>
<p> Igen, mert pénz és perbefogás körül forog.</p>
<p> Ah! képzelem: Malvina megint sok adósságot csinált, s a jó
Lemming ki akarja őt ebből a betegségéből gyógyítani.</p>
<p> De egész komolyan hozzáfogott a kúrához; pénztárnokának kiadta
a rendeletet, hogy az asszonyság semmi árjegyzékét se fizesse
ki.</p>
<p> Most a sok divatárus aztán nyugtalankodik.</p>
<p> Sőt fenyegetőznek, hogy beperlik az asszonyságot.</p>
<p> No, azt Lemming nem engedi.</p>
<p> Bizony nem tudom én. Agyafúrt ember.</p>
<p> Egyébiránt nálunk nincs személyfogság adósságért.</p>
<p> Ma nincs, holnap lehet: tetszik tudni, hogy a pesti
nagykereskedők ostrom-petitióval készülnek a miniszteriumhoz, azt
állítva, hogy ennek a sok napirenden levő bukásnak mind az az oka,
hogy az adósokat nem börtönözik be; s a miniszteriumnak «most» csak
egy ív papirosába kerül egy új törvényt alkotni a számunkra.</p>
<p> Csak hogy odáig még jó messze van.</p>
<p> Messze annak, a ki elég phlegmával bír a hitelezőnek semmi
nógatása által magát fel nem veretni fektéből, hanem végigvárni az
egész törvényes hadjáratot, minden perorvoslataival. Csak hogy
Lemmingné nem bírt ezzel a nyugalommal, s a legelső kereplő hangra
fel hagyta magát riasztatni. A mint egy hitelezőjének eszébe jutott
a «Pester Lloyd» nyilttér rovatában a jól ismert figyelmeztetést
közzétenni: «Frau M… von L… werden aufgefordert, hogy tudvalevő
tartozását fizesse ki, ellenkező esetben az egész nevét
kinyomatjuk», Malvina megijedt a botránytól, s a legközelebbi
pénzzel, a mi a kezébe akadt, sietett betömni minden hitelezőjének
a száját, részletfizetésre kötelezve magát.</p>
<p> No azok hát legalább egy hónapig el vannak ringatva; addig meg
majd csak változnak az idők.</p>
<p> Csak hogy ez által még kényesebb helyzetbe hozta <span class=
"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> magát;
mert az a pénz, a mivel a lármázók torkát bedugta, nem arra a
czélra volt szánva. Azt ő ama jótékony női egylet megbizásából
gyűjtötte az inségesek számára, melynek maga is bizottmányi
tagja.</p>
<p> Ez már baj! Ez már átkozott nagy könnyelműség.</p>
<p> Lemmingné persze azt hitte, hogy erre a pénzre egy pár hónapig
nem lesz szüksége az egyletnek. Az azonban látja, hogy a nyomor már
a nyakunkba szakad, úton-útfélen lézengnek az éhezők, s rögtön meg
akarja kezdeni az ingyenleves-főzést, s sürgeti a tagjainál levő
pénzeket. Lemmingné megmondta férje ügyvédének, hogy milyen
galibában van; s Lemming erre is vállat vont s azt felelte rá, hogy
nem segíthet rajta.</p>
<p> De hiszen ha azt megtudják, hogy ez az asszony elköltötte a
jótékony czélra adott összegeket, az éhezőknek szánt falatok
filléreit, örökre semmivé van vele téve.</p>
<p> Ezt is mondta az ügyvéd Lemmingnek; erre is azt a feleletet
kapta, hogy nem lehet rajta segíteni. Úgy látszik, Lemmingnél
valami olyan nagy válság forog fenn, melyben az asszony hitele nem
nyom semmit.</p>
<p>Harter ismerte ezt a válságot jól.</p>
<p> És mennyire mehet az az elköltött összeg?</p>
<p> Az ügyvéd azt mondta, hogy öt ezer forinton túl.</p>
<p> Van nekünk pénzünk?</p>
<p> Kevesebb a semminél. Azt tetszik tudni, hogy az idén nem
termett semmink. Mindennel tartozásban vagyunk, a mit fizetnünk
kellett volna. Csupán méltóságod állásának köszönhetjük, hogy
embereink nem zúgolódnak. És egy egész évig nemcsak semmi jövedelem
nem jön be méltóságod hivatali díján kívül, hanem még a felett az
egész külső gazdaságot pénzen vett kenyérrel, pénzen vett szénával,
szalmával kell végig kitartanunk. És én nem tudom, miből?</p>
<p> Ah! Egy Harter néhány ezer rongyos forintért még nem akadt meg
soha.</p>
<p> Nem eddig. Mert kezünkben voltak az állampapirok, <span class=
"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> a mik
Elemér örökségét képezik; most azonban, hogy az úrfi pert indított,
ezek birói zár alatt állanak, s ezeket nem adhatjuk szokás szerint
kézi zálogba. A bank senkinek sem hitelez Magyarországon, még az
eddigi váltókat sem prolongálja.</p>
<p> Hát a bankárunk?</p>
<p> Az a bizonyos? A kinek huszonnégy perczentet fizetünk a
váltóinkért? Az a legnagyobb könyörgésre szelídült meg odáig, hogy
az eddigi kölcsönöket harminczhat perczenttel tovább is nálunk
hagyja. Új kölcsönről azonban hallani sem akar. Minden garasára
szüksége van. Egy bécsi consortiummal van valami nagy
vállalata.</p>
<p> Miféle vállalat lehet az?</p>
<p> Azt is tudom. Több bécsi consortium concurrál azért az egy
millió mérő vetőmag kiállításának elnyeréseért.</p>
<p> De hát minek oda a pénz? A kormány maga adja rá a pénzt annak,
a kit meg fog vele bízni.</p>
<p> Hm! Vannak előleges kiadások ilyen eseteknél.</p>
<p>Harter sehogy sem akarta elérteni, hogy miféle kiadások lehetnek
azok?</p>
<p> Micsodák?</p>
<p> Hát szekérkenőre, borravalóra.</p>
<p> Szekérkenőre, borravalóra?</p>
<p> Biz arra! «Wer schmiert, der fahrt!» Ezt tartja a bölcs német
közmondás. Aztán a borravaló olyan dolog, a mit nemcsak az
előszobában vesznek el, hanem a salonban, a bureauban, a boudoirban
még az audiencziateremben is.</p>
<p>Harter Nandor ajkai körül ideges rángások mutatkoztak. Az ő
audienczia-teremében is ott feküdt az ilyenforma borravaló.</p>
<p> Hát bizony ezt a jó bécsiek értik. És miután nagyon jól értik,
kétségtelen, hogy ők fogják elnyerni a megbizást az egy millió mérő
vetőmag iránt.</p>
<p> Ön azt hiszi? Csak hogy másoknak is van még abba beleszólójuk.
<span class="pagenum"><a name="Page_259" id=
"Page_259">-259-</a></span></p>
<p>Angyaldy nem folytatta a discursust; látott a levelezései
után.</p>
<p>Főnökének mai napról szóló naplóját akár el se olvassa. Előre
diktálhatná azt magának, a mit az most magában beszél.</p>
<p>«Ah! tehát a bécsiek! Ismét az a kapzsi Bécs! Itt is a magyar
elől akarják elkapni a konczot! A mi kereskedelmünk rovására
akarják a bécsit protegálni? Ezt már nem engedjük. Szeget szeggel!
Hazám véres verítékét nem engedem az idegen által
kiszivattyúztatni»… Et sic porro! stb.! stb.!</p>
<p>Harter Nándor bele fogja magába disputálni, hogy tiszta hazafiui
kötelességet teljesít, midőn a hazai Lemminggel kiütteti a
nyeregből a bécsi Lemmingeket.</p>
<p>Másnap reggel azt mondta Harter Angyaldynak:</p>
<p> Én szerencsésebb voltam, mint ön. Kaptam kölcsönt. Itt van
ezer darab arany. Vigye ön valamely bankárhoz felváltani.</p>
<p>Azután 12 órakor elment Malvinához látogatóba.</p>
<p> Hallottam, hogy kegyed az inségesek számára gyűjt kegyes
adakozásokat.</p>
<p>Malvina arcza e szóra elsápadt.</p>
<p> Engedje meg, hogy én is járuljak ez összegekhez, s a kegyed
ívére írhassam fel ezt az ötven aranyat.</p>
<p>Malvina előadta az aláírási ívet, s Harter beirta az ötven
aranyat, azokat egy papircsomagba burkoltan az asztalra letette, s
azzal eltávozott.</p>
<p>Malvina hirtelen fölvette az egész csomagot s sietett vele a
jótékony egylet pénztárához. Ez az adomány jókor jött. A míg az
elfogy, addig a többiért majd elvárnak.</p>
<p>Ott megmutatta az aláírási ívet, átadta a csomagot, s asszonyi
fensőbbségi tudattal mondá a pénztárnoknak, hogy addig is vegye át
ez összeget, míg többet hozhat. Sok nincs még befizetve az
aláirottakból.</p>
<p>A pénztárnok kibontotta a csomagot, összehasonlította
<span class="pagenum"><a name="Page_260" id=
"Page_260">-260-</a></span> az ívvel s azután visszaadott belőle
Malvinának öt darab ezerest.</p>
<p>Malvina elbámúlt.</p>
<p>Hanem azután hirtelen eszére tért, hogy el ne árulja
bámulatát.</p>
<p>Az aranyakat takaró papir öt darab ezeres volt.</p>
<p>Most vette csak észre, hogy mit hagyott nála Harter?</p>
<p>Ezt már most visszautasítani is késő lett volna.</p>
<p> Oh! igen. Az az én saját pénzem. Észre sem vettem, hogy mind
együvé volt csomagolva.</p>
<p>Boldog úrhölgy, a ki észre sem veszi, hogy öt darab ezerese hol
hentereg?</p>
<p>Ezen már segíteni nem lehet. Szerencsétlenség biz az. Baleset!
De valahogy csak eltűri az ember.</p>
<p>Úgy látszik, hogy Malvinának huszonhetedik születésnapjával igen
szerencsés éve kezdődött. Néhány nap mulva Harter látogatása után
Lemming úr nagylelkűségtől ragyogó arczczal sietett nejéhez és
tudatá vele, hogy a kényszerített vesztegzár megszünt: most már
ismét rendelet van adva a pénztárnoknak, hogy ezentúl az asszonyság
árjegyzékeit fizetheti. Ámbár ugyan csak egy harmadrésze sikerült a
vállalatnak, mert kétharmadrészt más versenytársaknak kelle
átengedni; de még ez is elég, hogy magunknak megengedjük azt, hogy
urak legyünk.</p>
<p>Malvina nem tagadhatta meg magától azt az elégtételt, hogy azt
ne felelje Lemming úrnak:</p>
<p> Köszönöm, már nem veszem igénybe a szivességét!</p>
<p>Hát Lemming úr annak még jobban örült.</p>
<p>A kivívott sikert, mit Lemming úr fényes financz-talentumának
köszönt, pompás tánczvigalom avatta fel a feledhetlen napok közé:
jelen voltak abban a kitünő celebritások s a főváros szépségei.
Valamelyik helyi lap közölte is a toilettjeiket, s a menű franczia
étlapját. <span class="pagenum"><a name="Page_261" id=
"Page_261">-261-</a></span></p>
<h2>A NAZARÉNUS.</h2>
<p>Megbocsát a tisztelt olvasó, ha most egyidőre lekantározom a
pegazust, s elkezdem azt vezetni fékénél fogva a megtörtént dolgok
tarlóin keresztül.</p>
<p>Tele van ez a tarló tövissel és virággal: tövissel, mely még
most is sebet ejt, s virággal, mely még most is illatos.</p>
<p>Egy borzasztó tél áll előttünk; nem a képzelem: az emlékezet
előtt.</p>
<p>Nincs emberi phantásia, mely egy új vonást tudjon hozzáadni azon
borzasztó képhez, a mit a tények jegyzetei apróra kirajzoltak.</p>
<p>Csak azt szedem sorba, a mit az akkori tudósítások
egybehalmoztak.</p>
<p>Több mint két millió embernek nem volt egy falat kenyere a tél
kezdetén. Az egész alföldön egyedüli tüzelő szer a szalma; tehát
fűtőszere sem volt; házi-állatjain rég túl adott; hitelbe nem
kapott senkitől.</p>
<p>Hogy kenyeret kaphasson: elvesztegette ágyneműit, butorait,
utoljára öltözetét. Ha vevője akadt, eladta házát, eladta telkét,
annyi árért, a mennyi elég volt családját az éhhaláltól
megmenteni.</p>
<p>Egész falvak népsége felkerekedett, elvándorolt harmincz,
negyven, ötven mértföldnyire; a Tiszán túl: a székely földig, a
Dráváig. A házakat otthon betapasztották agyaggal; ajtót, ablakot
beraktak.</p>
<p>És ha olvassátok azt a rettenetes étlapot, az «éhhalál
étlapját», a mivel szolgál azon időkből minden hírlap: azt
hiszitek, hogy az álom! Porrá őrölt tengeri csutkák, mint liszt;
keserü lapu, bogáncs, mint főzelék; a vadrepcze levele, a lósóska
gyökerei, fürészpor, a szeszgyárak mosléka, hulladékok, mik undort
gerjesztenek; ragály-tenyésztő tápszerek, miknek nyomában terjed a
fekély és a süly. Temesből azt írják, hogy ott már a kutyákat
kezdik <span class="pagenum"><a name="Page_262" id=
"Page_262">-262-</a></span> lelövöldözni és megenni; sőt egy más
helyről az van feljegyezve, hogy ott a nép agyagból készít
golyócskákat, s azokat nyeldesi; ott már a földet eszik!
Közbe-közbe aztán olvasható a kormánylapban egy-egy különös
gourmandise, ajánlva a kormányi szakácskönyvből a nép konyhája
számára: hogyan lehet eldobált csonthulladékokból és korpából igen
ízletes levest főzni. Ilyen étlappal szolgált az a rettenetes tél,
mely a fehér abroszt felteríté az ország számára. Jól járt, a kinek
ez már szemfödele volt.</p>
<p>No de még erre mind azt mondta Budavára: nem nagy baj az.
Legalább megszelidül az a nyakas nép. Ni, hogy tud könyörögni
mostan!</p>
<p>Azért csak nem hal meg senki éhen. Mert ha egynek nincs, van a
másiknak: ha nem kap tőle, majd lop tőle Az urak bánják meg. Ezek a
nyers, nyakas földesurak, a kik nem akarnak meghódolni az állam
mindenhatóságának. Remegnek most! Mert ha oda nem adják az utolsó
fillérüket is az éhező népnek, az megeszi őket magukat. Hadd
remegjenek! Hadd egyék meg őket!</p>
<p>És azok oda is adták. A hol az inség árterén nemesi udvartelek
volt, a hol papi jószág volt: rajzott ki s be ottan a nép. S az
éhező nép oly szelid volt, oly bánatosan önmegtagadó, hogy nem
követelt, nem zajongott, nem rabolt. Két millió koldus között nem
volt tolvaj.</p>
<p>Hanem egyszer azután az udvartelkek hambárai is kifogytak; a
zárdák, a szerzetek pinczéiben sem volt semmi kiosztani való: a
megnyomorodott vidéken nem volt már úr!</p>
<p>Hanem azt nem hitte senki. Legkevésbbé az irányadó körök.</p>
<p>«Firlefáncz!» «Nem látott még senki éhen meghalt embert
Magyarországon».</p>
<p>Egyszer aztán bekövetkezett, hogy azt is lásson valaki.</p>
<p>Nem valami lázító rebellis, ki szereti a hatalmasokat rágalmazni
egy derék ájtatos zárdafőnök írta meg a legszelidebb kormányhű
lapban azt a hírt, hogy Szolnokban <span class="pagenum"><a name=
"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> egy családapa meghalt
éhhalállal. Harmadnapon ujra írt ugyanazon kegyes papi személy,
hogy ma ismét három áldozata van az éhségnek: egy anya, ki
összekoldult falatjait folyvást gyermekei között osztá ki, maga
meghalt éhen; egy szorgalmas kézműves, ki koldulni szégyelt, hat
napig nem evett, a hetediken meghalt; egy más kézműves családapa,
ki gyermekeinek nem tudott enni adni, hogy ne lássa kinlódásukat,
felakasztotta magát. A többi nép látja már, hogy nincs kitől
koldulni: nem sír, nem zugolódik, hanem csak kifekszik az ajtók
elé; eldülöng az utczán; jár csoportostól, mint búcsunapján;
odamennek papjaikhoz a halotti szentségeket felvenni, s aztán
járnak végig az utczán, temetési zsolozsmákat énekelve!</p>
<p>Mintha arczul vágtak volna minden embert ezekkel a hírekkel.
Mint az itéletnapi szemrehányás hangzott az mindnyájunk lelkén
keresztül, kiknek még egy fölösleges pénzünk van s nem sietünk azt
küldeni haldokló népünk segélyére.</p>
<p>Semmit sem csodálkozom rajta, hogy maguk az irányadó körök is
éreztek valamit ez országos arczulüttetés pirjából; s egészen
megmagyarázhatónak találom azt a kedélyállapotot, melyben Harter
Nándornak meghagyatott, hogy az esetről szigorú vizsgálatot
vezessen; mely vizsgálat azon megnyugtató helyreigazítást
eredményezte, hogy a kormány parancsára sírjaikból felásott
halottak a kormány orvosai által felbonczoltatván, kiderült, hogy
azok ugyan teljesen nélkülöztek minden tápszert napok óta, de azért
még sem úgynevezett éhhalállal, hanem csupán orvostanilag correct
kifejezésü «végelerőtlenedés» következtében haláloztak el. És
azontúl rendelet adatott ki a községek jegyzőinek, hogy ha még
valamelyik azt meri a felküldött tudósításában állítani, hogy az ő
falujában valaki meghalt éhen: rögtön elcsapatik, becsukatik. A
szerkesztők pedig értesíttettek, hogy a melyik egy éhen meghaltról
említést tesz a lapjában, bizony maga is részesülni fog a kormány
kenyerében, a mit tudniillik a rabok <span class="pagenum"><a name=
"Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> kapnak. Mely erélyes
intézkedések folytán természetesen emberi lehetetlenség volt
valakinek éhen meghalni az országban.</p>
<p>A rémzaj azonban felkölté az alvó közszellemet.</p>
<p>«Segíts magadon!» ez lett a jelszó.</p>
<p>Még mindig semmi költeményt nem kell felidéznem: a múltnak
fényes adatai beszélnek.</p>
<p>Minden városban, minden faluban, hol boldog emberek laktak,
egyszerre felhangzott a buzdító szó: oszszuk meg boldogságunkat
azokkal, a kik éheznek, fáznak, kétségbeesnek.</p>
<p>Az ég minden cherubinjainak dolgot adott feljegyezni az Úr
aranykönyvébe a neveket és tetteket, a mik e szomorú napokat
átragyogták: a főúrtól kezdve, ki ezer mérőjével küldött lisztet,
gabonát a szűkölködőknek, a szegény kondásig, ki egész évi bérét,
ötven forintját küldé el számukra; a bájos úrnő csókjától, mely
ezer forinttal lett megváltva, a szegény paraszt szolgáló
kézszorításáig, melylyel a bazár tisztelt védasszonyának kezébe
nyomta egyetlen ezüst huszasát, melyet addig csodának
tartogatott.</p>
<p>Urak és úrhölgyek elindultak végigkoldulni a városokat, inséges
honfitársaink számára; diákok és mesterlegények szedegették össze
egymás között a filléreket. Okos emberek, komoly urak, nevelt
kisasszonyok tanultak be színdarabokat, játszottak, énekeltek,
deklamáltak; a hol az nem volt, tánczot rendeztek, s mint az olasz,
ha a tarantula megcsípi, addig tánczol, míg eltánczolja a mérget:
addig tánczoltunk, míg összetánczoltuk a pénzt.</p>
<p>Kinek nem maradt meg emlékében a pesti női bazár?</p>
<p>Vannak álmok, a miket soha el nem felejtünk.</p>
<p>Ilyen álom az, hogy volt egy keleti fényű bazár a Dunaparton,
annak két sor boltjaiban a világ legszebb hölgyei árultak csemegét,
piperét, illatszert, emléket, csecsebecsét; szépségek, kiket rang,
vagyon, szívnemesség emelt ki; s kik most ide álltak szolgálni a
közönségnek s töltögetik a <span class="pagenum"><a name="Page_265"
id="Page_265">-265-</a></span> poharkát; tiz krajczárért a szegény
diáknak, száz forintért az uraságnak…</p>
<p> Ugyan mire való az a nagy zaj és pénzgyűjtés? kérdezé az
irányadó körök vezéregyénisége.</p>
<p> Én azt hiszem, magyarázá Harter Nándor, hogy ez csak álarczos
játék; bizonyos malcontens körök ezen ürügy alatt gyűjtenek pénzt
forradalmi czélokra, fegyvervásárlásra, toborzásokra.</p>
<p>Harter Nándornak kellett hinni, a mit mondott.</p>
<p>Amaz elégületlen körök azonban nem vásároltak az így
összegyűjtött pénzen sem fegyvereket, sem egyenruhákat, hanem
lisztet és gabonát, és miután a pénzhez nem volt már bizalma
senkinek, mindjárt in facie loci kenyeret süttettek belőle, úgy
küldözték azt ezerével, hajó teherszámra az inséges vidékekre;
népkonyhákat, közkemenczéket állítottak fel; az egyikhez az
asszonyságok, a másikhoz a táblabirák odaálltak maguk, a főző
kanállal, a sütő lapáttal; maguk merték az ételt, maguk szeletelték
a kenyeret a szükölködőknek, s dicsőség adassék a nemzetnek: nem is
halt meg azontúl éhen senki nagy Magyarországon.</p>
<p>De hát az irányadó körök? Azok is csak tettek tán valamit?
Hiszen húsz millió forint országos kölcsön állt
rendelkezésökre!</p>
<p>Arról, a mit ők tettek, hadd ne beszéljek én. Hadd mondja el
helyettem e birálatot a rákövetkezett évek országgyülési
naplója:</p>
<p>«Nem tudjuk-e, hogy 1863-ban mily áldásdúsan osztogatta a
kormány malasztjait? (így szólt egy képviselőházi szónok) hogy hány
retortán ment keresztül az élelemszer? úgy, hogy a buzából végre
zab lett, s mikor elvetették, még ki sem kelt; a pénzek pedig
enyvesekké váltak, s nagyon kis mértékben mentek a szegény
szenvedők zsebébe, és csak azért jutottak oda, hogy az elrendelt
fináncz által rögtön visszavétessenek és oda vitessenek, honnan
ezen könyörületesség került. A visszaélések ezer neme
gyakoroltatott». <span class="pagenum"><a name="Page_266" id=
"Page_266">-266-</a></span></p>
<p>De bocsánat.</p>
<p>Most veszem észre, hogy egy baloldali tag beszédéből találtam
idézni. Ej, ej! legyünk igazságosak. Mit mondtak erre a másik
oldalon?</p>
<p>Halljuk a higgadtabb hazafiak véleményét.</p>
<p>Egyik így szólt:</p>
<p>«Nem akarok szólani az 1863-iki visszaélésekről. Kétségtelenül
számosak voltak azok, helytelenül volt vezetve az egész, és azt
hiszem, hogy azok az emberek, a kik az éhező ember szájából lopták
ki a kenyeret, nemcsak tolvajok voltak, hanem szentségtörők is!
Teljes a hitem, hogy okulva a szerencsétlen példákon, a mik akkor
történtek, a fejedelem oly férfiakat és eszközöket fog választani,
a kik ily alávalóságokra nem lesznek képesek. És ha volna olyan, ki
erre képes lenne, hiszem, reménylem és megvárom a fejedelem
igazságszeretetétől, hogy ezeket hatalmával büntetni fogja. És
büntetni fogja őket az ország gyülése, és ha annyira eltompult
volna lelkiismeretök, hogy az nem szab reájuk büntetést és annak
kínjait nem értik, büntetni fogja őket a nép átka!!!»</p>
<p>És a ki ezt így mondta, az nem volt heves fejű lázító, nem volt
meggondolatlan ifju, nem volt képzelgő poéta: az Deák Ferencz
volt.</p>
<hr class="tb" />
<p>Világosiéknál is minden nap négy szegény inséges ember kapott
ebédet.</p>
<p>Sokan voltak a fővárosban, kiknek neveiről hallgatnak a
hírlapok, kik titokban, senkitől nem magasztalva, szedték fel,
úton-útfélen a dülöngő éhezőket s részesíték saját kevesükben.</p>
<p>Böskének meg volt mondva, hogy mikor a piaczi bevásárlásról
hazajön, négy szegény embert is hozhat magával, a kivel a család
ebédjét meg fogja osztani.</p>
<p>Böske nagy örömest járt el e hivatalban. Inkább lealkudott
néhány krajczárt a kofáknál, s lelkesen beszámolt vele, csak hogy
az éhezőknek jusson. <span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
"Page_267">-267-</a></span></p>
<p>Egy kis kedélyes önzés is volt részéről ebben a nagy
barátságban.</p>
<p>Az forgott mindig a fejében, hogy lehetetlen ebben az inséges
időben az ő pufók Marczijának azt a végzetet kikerülni, hogy
orczájának kerek kidudorodásai helyet ne adjanak a sanyarú éhség
aszott redőinek. Hátha a között a sok rongyos koldus között, a ki a
Dunapartot ellepi, egyszer csak ráakad a saját Marczijára, s akkor
azt oldalba döfve könyökkel, így szólhat neki: «No lélekadta, gyere
velem. Lakjál jól!»</p>
<p>Mindennap kereste Marczit; de csak nem volt az ott.</p>
<p>Pedig kezdett már az egész ország koldussága a fővárosban
összecsoportosulni.</p>
<p>«Lehetetlen pedig, hogy ez a Marczi most valahol bottal,
tarisznyával ne járja az országot! A ki még akkor is restelt
dolgozni és serénykedni, mikor könyökig turkálhatott a lebbencsben:
lehetetlen, hogy most, mikor a munkáért senki sem ád enni, legalább
azt az édes visszatorlást ne szerezze magának, hogy neki induljon
az okadatolt koldulásnak».</p>
<p>Már hiszen itt még lehetne belőle valamit faragni. Marczi
lehetne dunavizes ember, Böske dunavizes asszony. Ez igen solid
társadalmi állás. Nincs a divatnak alávetve. Egy szamár, hat
puttony, egy talyiga, hamar be van szerezve.</p>
<p>Ilyen álmai voltak Böskének, mikor a piaczra kijárt.</p>
<p>Hanem Marczit csak nem lelte a koldusok között.</p>
<p>Egy szép reggel, mikor épen hazatért a bevásárlásból, a mint a
konyhaajtón belép, ime, kit lát ott ülni a lóczán? A rég keresett
Marczit, meg Mihály bácsit, a hajdani öregbérest.</p>
<p>Hanem Marczi szolgám épen nem volt koldusnak öltözve, sem
elsoványkodva: ellenkezőleg igen tisztességes új ruha volt rajta.
(Új ruha ebben az esztendőben, mikor a devecseri vásár elmúlt a
nélkül, hogy egyetlen egy pruszlikot eladtak volna a szabók a
sátorok alatt.) <span class="pagenum"><a name="Page_268" id=
"Page_268">-268-</a></span></p>
<p>Böske nagyot rikkantott örömében, a mint Marczit meglátta Mihály
bácsival együtt. Nagyot ütött tenyerével Marczi hátára.</p>
<p> Hát kenteket mi hordja itten? Adjon Isten!</p>
<p>Marczinak már kiszaladt a száján a jónapkivánás fele, de Mihály
bácsi visszarántotta belé a szót.</p>
<p> Fiu, vigyázz! Tudod, hogy nekünk nem szabad senkinek jó napot
kivánnunk. Mert nem illik, hogy az Úr Istennek parancsolgasson az
ember; aztán meg egyik ember olyan, mint a másik. Az sem szabad,
hogy kiválogassuk az emberek közül, hogy melyiknek kivánjunk jót.
Mink nem köszöntünk senkit, se az utczán, se a házban.</p>
<p> Ejnye! kiálta fel Böske, hát ugyan miféle szerzet kentek?</p>
<p> Mi, leányom, názárénusok vagyunk.</p>
<p>Böske nagyot bámult erre a szóra; sohse tudta ő, hogy mi az?</p>
<p> Bánja a kánya! Legyen kentek, a mi akar. Hanem azért üljenek
le ide a tűzhely mellé. Mindjárt szaladok egy kis papramorgóért,
itt van a szatócsboltban.</p>
<p>Marczinak a szája állásáról lehetett látni, hogy biz a jó lesz:
de Mihály bácsi nagyot csóvált a fején, s megfeddé a leányt.</p>
<p> Ej, ej, leányom, hát még azt sem tudod, hogy a názárénusok nem
isznak pálinkát?</p>
<p> Hát mit?</p>
<p> Mikor megszomjaznak, vizet. Arról ismerhetsz rá a názárénusra,
hogy az nem iszik mást, csak vizet.</p>
<p> No ez hát jámbor szerzet. Azonban csak mégis üljenek le kentek
nálunk.</p>
<p> Le se ülünk leányom, mert nekünk nem szabad addig leülnünk, a
míg a dolgunkat el nem végeztük; most pedig dologban járunk
itten.</p>
<p> Dologban? ugyan mi dologban?</p>
<p> A Marczi fiam számára akarunk téged testvérül megkérni.
<span class="pagenum"><a name="Page_269" id=
"Page_269">-269-</a></span></p>
<p> Testvérül?</p>
<p> No az názárénusul van mondva; voltaképen hát: feleségül.</p>
<p> Né te né! Hogy meg akarják kentek tréfálni a szegény ember
leányát. Mintha nem tudnám, hogy Marczi még a sorozás alatt van, s
addig össze nem ád bennünket a pap, míg a regementtől vissza nem
kerül.</p>
<p> Nincs mi nekünk semmiféle pappal dolgunk. A názárénusoknál
minden háznál a legöregebb férfi maga a pátriárka. Mi paphoz nem
megyünk, templomba nem járunk.</p>
<p>Böske összecsapta a kezét.</p>
<p> Hát akkor kentek pogányok! Hát hol tanulták azt kentek, hogy
nem kell se pap, se templom?</p>
<p> A paptól tanultuk a templomban. Látod, leányom, azelőtt, a
régi jó világban, ha az ember a templomba ment, ott hallott szent
beszédeket a bibliából; ha pedig meg akarta hallani, hogy mit
rendel a szolgabiró, felment a községházához, ott kidobolták,
meghallhatta: most pedig, valahányszor valami új kormány-regula
jött onnan felülről, a papra parancsolták rá, hogy prédikáljon a
felől, mint valami üdvösséges dologról a kathedrából. Az emberek
eleinte azt vették fel, hogy elkezdtek összefeleselni a templomban,
aztán kimaradoztak a templomból, összegyültek a malom alatt; azt
mondták: minek menjünk mi amoda, ha ott nekünk a mennyország
helyett a földi pokolban mutogatják a mi üdvözülésünket? A
hatalmasok adtak ki egy kátét, annak a neve «Polgári katechismus»,
ezt tanították az iskolákban. Mi volt abban a kiskátéban? Eleitől
végig az: hogy a ki az adót nem fizeti, a ki a zsandárt, finánczot
nem tiszteli, a ki az idegeneknek nem engedelmeskedik, az nem
üdvözül; hogy csak az a jó ember, a ki a maga vérét gyülöli. Ettől
aztán a gyermekek is kimaradtak az iskolából, s szaporodtak a
názárénusok. Kiki imádkozik magának otthon; s a gyerekeik ne
tudjanak inkább semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_270"
id="Page_270">-270-</a></span></p>
<p> De hát aztán ki esket bennünket össze? nyilvánítá Böske
legfőbb nehézségét ez új tan ellenében.</p>
<p> Én magam adlak benneteket össze! szólt erre kenetteljes hangon
Mihály bácsi. Mert én vagyok ezen fiatal férfiunak pátriárkája.</p>
<p> Hát tud kend esketni?</p>
<p>Mihály bácsi komoly mosolygással rázta a fejét.</p>
<p> Leányom, a názárénusok nem esküsznek soha. Mert senkit sem
szabad arra kényszeríteni, hogy valamit elmondjon, a mit különben
nem akarna elmondani; vagy valamit megtartson, a mit különben nem
tartana meg. Nézd meg, mi van az adó-bevallási ívre írva: «Minden
ember tartozik eskü ereje alatt bevallani igazán, mi jövedelme
van?» A názárénusokat ez tanította meg, hogy esküdni nem jó. Én
összeteszem a kezeiteket; elmondom, hogy: te Marczi már most
Böskének a férje vagy; te Böske pedig ezentúl Marczinak a felesége
vagy; s nem fizettek érte semmit.</p>
<p> Jaj, Mihály bácsi, ez nekem mégis nagyon kevés czeremónia. Így
én mégis szégyenlenék főkötő alá jutni. Nem is hinnék, hogy asszony
vagyok. Hát aztán ki kereszteli meg a gyerekeket?</p>
<p> A legvénebb a háznál. Ád nekik nevet is. A názárénusok csak
egy nevet viselnek; az apja nevét senki sem veszi át.</p>
<p> Mi a hét csodáért?</p>
<p> Azért, hogy a hagyaték miatt el ne igazodjék közöttük a
fináncz.</p>
<p>Böskének nyitva maradt a szája e magyarázat után, Mihály bácsi
vette azt észre s nagy elégült ravaszsággal mondá:</p>
<p> Oh! a názárénusok vallásának mindenben megvan a maga oka.
Hiába, ok nélkül nem vettek ők be semmit. Hogy az apa hagyatéka
miatt meg ne finánczolhassák a fiut, senki sem visel mást, csak
keresztnevet; a vezetéknevét elhagyja veszni minden názárénus.
<span class="pagenum"><a name="Page_271" id=
"Page_271">-271-</a></span></p>
<p> Hát kenteknek még mátrikulájuk sincsen?</p>
<p> Épenséggel nincsen. Azért nem visszük épen a paphoz
keresztelni a gyermekünket, hogy ne legyen beírva a nevük abba a
nagy könyvbe, a honnan ujonczozáskor csak ráolvasnak a fiatalságra,
hogy ki következik a korosztályban? A názárénusok gyermekeit nem
kapják meg: azok sehova nincsenek felírva. Hiába is vinnék el őket
katonának: a názárénusoknak tiltja a hitük a verekedést, még
káromkodniok sem szabad. Ugy-e, Marczi fiam? erről szoktunk el
legnehezebben. Azért nem szabad bort innunk, hogy a veszekedés
lelke fel ne támadjon bennünk. Ha megüt valaki, el kell tűrnünk;
nem szabad haragudni érte. Ha pedig erővel elhajtanak a háborúba,
ott sem veszi hasznunkat a német: a názárénus katonának a puskájába
megfordítva kell leverni a töltényt, hogy el ne süljön; s ha
közelít az ellenség, eldobni a puskát és elszaladni.</p>
<p>Böske még a kifutó leves sziszegését sem vette észre, úgy
elbámult mindezeken.</p>
<p>Valami jutott mégis eszébe.</p>
<p> De hát ha kenteknek valami bajuk van egymás között, kihez
mennek panaszra?</p>
<p> Se biróhoz, se fiskálishoz. Nálunk nem szabad pörlekedni.
Minden ember vigyázzon magára, hogy meg ne csalják. De minek is
csalnánk meg egymást? Nálunk nem szabad senkinek se gazdag
embernek, se szegény embernek lenni. A kinek többje van, mint a
mennyi szükséges, tartozik odaadni annak, a ki kevesebbel bír, mint
a mennyire szüksége van. Egyik ember nem hagyja el a másikat.
Látod, mindenütt nyomorúság van, ugy-e? s mink milyen szép díszes
öltözetekben jöttünk ide. A testvérek ruháztak fel. Minden ember
úgy híja egymást, hogy testvér. A testvéreknek nem szabad
bélyegpapirost használni, nem szabad pörlekedésért fizetni.</p>
<p> Az is a vallásukban van kenteknek, hogy nem szabad fizetni?
<span class="pagenum"><a name="Page_272" id=
"Page_272">-272-</a></span></p>
<p> Soha és senkinek. Nekünk nem szabad sem adót, sem bordézsmát,
sem papbért fizetni.</p>
<p> Hát ha executióval keresik?</p>
<p> Akkor odaadjuk a kulcsot a hatalmasnak: itt van, nyissa ki a
ládánkat, vegye ki belőle, a mennyit akar; de mi nem fizetünk.</p>
<p> Hát a kinek adóssága van, az sem fizet?</p>
<p> Nem szabad adósságot csinálni. Egy názárénusnak nem szabad
odatenni a nevét semmi írás alá, a minek fizetés a vége.</p>
<p> De mikor szűrt, kalapot, dohányt akarnak venni, akkor csak
fizetnek talán?</p>
<p> Azt nem nevezzük fizetésnek, hanem csak cserélésnek. Cserélünk
buzát pénzért, s cserélünk pénzt kalapért. Dohányról pedig szó
sincsen. A hatalmasok kitalálták a trafikot, a názárénusok pedig
kitalálták azt, hogy nem szabad pipázni. A mi hitünk excommunikálja
a dohányt.</p>
<p> De már akkor mégis hatalmas emberek kentek! A Pista kocsis,
tudom, hogy nem állna ebbe a szerzetbe.</p>
<p> Pedig ő is velünk vagyon, és nem dohányzik.</p>
<p> De már akkor közel van az itélet napja.</p>
<p> Oh, leányom! Nem tréfa ez a mi dolgunk. Igen sokan vagyunk
mink már! minden városban ott van a székünk és lehetetlen ellenünk
valamit tenni, mert mi nem bántunk senkit; csak azt teszszük, hogy
nem látjuk és nem halljuk azt, a mit hozzánk beszélnek és nekünk
mutogatnak. Szaporodunk mink erősen, mert minden buzgó szolgája a
világi hatalmasságnak a mi apostolunk. Maguk sem tudják, de azok
viszik városról-városra a názárénusok kis-kátéját; nincs is az
kinyomtatva semmi nyelven, mégis olvassák magyarok, ráczok, oláhok,
tótok és németek, bárha olvasni sem tudnak.</p>
<p> No, ezt a bajukat végezzék el kentek a hatalmasokkal; hanem
nagyobb annál az a baj, a mit én velem kell elvégezniök. Ha már
engem csak úgy kend ád össze a <span class="pagenum"><a name=
"Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> Marczi bátyámmal, a kinek
még majd a nevét sem hordhatom, mert ő maga sem hordja; aztán
egyszer a Marczi meglát egy másik leányt, a ki nálamnál szebb, s
akkor elmegy kendhez és azt mondja: pátriárka uram, én most meg ezt
a másik leányt óhajtanám testvérül venni: mi lesz akkor?</p>
<p> Semmi baj se lesz. Én azt a másik leányt is odaadom neki
testvérül.</p>
<p> Mi a gutát? Hát aztán egy háznál leszünk két asszony?</p>
<p> Két testvér és egy bátya. Ellenben neked is szabadságodban
áll, ha egy másik tisztességes ifjuval megismerkedel, nekem
bejelentened, hogy egy másik testvéred is támadt, s én azzal is
összeadlak.</p>
<p> S akkor lesz mindenikünknek két férje s két felesége?</p>
<p> Ez a názárénusoknál valóban így van. S azt a názárénusok nem
titkolják, sőt nagy erénynek tartják. A nemnázárénusok is
cselekszik ugyan ezt, de titkolják és bűnnek nevezik; hanem azért
szeretik tenni.</p>
<p>Böske megfogta Marczi gallérját s azt súgta neki:</p>
<p> Te Marczi, valamit akarok neked mondani titokban</p>
<p>Mihály bácsi azonban közbevetette magát.</p>
<p> Csak mondd előttem, édes leányom. Mert hiába mondanál neki
akármit titokban. Egy názárénus tartozik mindent elmondani a
pátriárkája előtt, és mindent elhallgatni a hatalmasok előtt, még
ha kínpadra húznák is.</p>
<p> No hát elmondom fenhangon, a mit akarok. Te Marczi, hagyd ott
ezt a bolond szerzetet: akkor rád várok, ha hat esztendő mulva
kerülsz is elő; s akkor kezdünk valamit abból, a mit megtakargatok;
de ha ott maradsz a názárénusok közt, Isten ugyse, kilöklek az
ajtón.</p>
<p> Juj! te leány, ne esküdjél oly pogánymódra! szörnyedt fel rá
Mihály pátriárka.</p>
<p> De még többet is elmondok kenteknek! szólt a leány, s
felgyűrte a két inge ujját a válláig. Azt mondom kenteknek, hogy
kentek nemcsak bolondok, hanem rossz emberek <span class=
"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> is. Ha
kenteket megharagította a templomban a német kormány: az ősi
valláson kell-e azért boszút állni? Majd én olyan bolond leszek,
hogy mikor én itt a főtisztelendő úr aranyos szavait hallgathatom,
a kend szamár prédikáczióját fogom magamba bevenni! Azokat az
istenes légátusokat, azt a dicső beszédű káplánt kentek valamennyi
pátriárkájáért nem adom. A rektortul a gyereket, ha lesz, el nem
fogom; mert a ki épen csak beszélni tud, egyebet semmit, az a Bálám
szamarával áll egy rangban, az is tudott beszélni. Hogy kentek
semmi dologban sem akarnak fizetni, az kenteknek jó; de minthogy a
hatalmasok azt, a mit kentek nem fizetnek, csakugyan megveszik
másokon: tehát nem a hatalmasokat truczczolják meg, hanem más
becsületes embereket terhelnek vele. Az egész vallásukkal úgy
vannak kentek, mint az egyszeri fuvaros a kocsi-üléssel, a ki azt
mondta, hogy «németnek csinálta»; szálljon le róla az utazó, ha
magyar, annak másként csinálja meg. Mi lesz a názárénus hittel, ha
egyszer magyar világ lesz? pedig én hiszem az Istenemet, hogy lesz!
s ha akkor a magyar hazát kell ellenség ellen oltalmazni? Mit? ha
én nekem akkor názárénus volna az uram, vagy a fiam, s azt mondaná,
hogy neki tiltja a vallása a verekedést; ő nem foghat fegyert a
saját hazájáért, ő nem ölhet ellenséget: kendert kötnék rá,
guzsalynyélnek használnám az ilyen pipogya férfit, s magam venném
vállamra világ csúfjára a mangalétát. Azt pedig kereken és czifrára
kimondom kenteknek, hogy ha én valakinek hites felesége vagyok, nem
nézem: názárénus, nem názárénus? tiltja neki a hite a káromkodást,
veszekedést? de ha nekem a szomszéd asszonyra mer pislogni, s az
meg ő rá: összekáromítom a lelkét, betöröm az orrát, letépem a
kontyát, az egyiknek úgy, mint a másiknak, így szentelem fel a
názárénus kátét; átkozott Pontius Pilátusra esküszöm kenteknek!</p>
<p>Erre a legnagyobb méregből hirtelen átcsapott a kedélyességbe a
bőszült amazon. <span class="pagenum"><a name="Page_275" id=
"Page_275">-275-</a></span></p>
<p> No már most mondják meg kentek, hogy csak tréfáltak azzal az
egész názárénuskodással.</p>
<p>A két férfi csak némán rázta a fejét.</p>
<p>Erre Böske megint dühbe jött:</p>
<p> Micsoda? Hát igazán beszéltek? Hát te Marczi? Te egész
valósággal mertél engem feleségül kérni csak úgy esküvő nélkül?
Merted te azt? Te? Te názárénus feleségnek mertél engem
megkérni?</p>
<p>Marczi hüledezve huzódott a fal felé a nagyon is erélyes
kérdések elől, s olyasmit hebegett, hogy: «Biz igen!»</p>
<p> No hát nesze! názárénus kézfogó!</p>
<p>Már akkor nagyot csattant a jobb tenyere Marczi pofáján, és a
bal tenyerének is volt még számára válasza, a mit Marczi aligha
fogadott volna már názárénusi lemondással; sőt nagyon is nézett a
csipővas felé, s közel volt hozzá, hogy minden názárénusi erénye
összeomoljon; azonban hirtelen közéjük lépett Mihály pátriárka s
így szólt a leányhoz:</p>
<p> Ne bántsd ez ifjut, leányom! ő még ujoncz; ha valakin tölteni
akarod haragodat, ime, itt vagyok én: a pátriárka. Tartom ütésed
elé az arczomat.</p>
<p>Böske meg akarta mutatni, hogy vele nem jó tréfálni, s a bal
tenyér adományával Mihály bácsi orczáját tisztelé fel.</p>
<p>Csak akkor hüledezett azután el, mikor látta, hogy ez a nagy
izmos ember, kit ő mint híres verekedőt ismert még nem rég idő
előtt, az arczulütésre meg sem hunyorítja szemét, hanem nagy
nyugalommal azt mondja rá: «Köszönöm, édes leányom! Ez ütés által
megkönnyítetted a magad lelkét s diadalt szereztél az enyimnek.
Legyen neked megbocsátva. És már most, hogy lásd, miként a
názárénus is tud olvasni s előadja az eldugott pénzét, ha szüksége
van rá a közönségnek: ime, én olvastam, még pedig ujságból, hogy a
te kisasszonyod (az ég áldja meg őt egykor valami derék názárénus
férjjel!) az inségesek számára pénzt gyűjt; én hát a mit eddig
szolgálatomból megtakarítottam, elhoztam: add át neki!»
<span class="pagenum"><a name="Page_276" id=
"Page_276">-276-</a></span></p>
<p>És azzal letett az asztalra ötven forintot.</p>
<p>Böske elámult. Most már kezdett megijedni a félelmes embertől, a
ki a pofonra ötven forinttal felel.</p>
<p> Meg ne köszönd, mert nekünk köszönést nem szabad elfogadnunk.
A nevemet ki ne tegyék, mert azt egy názárénusnak nem szabad
híresztelni, ha valamit adott. Fiam, Marczi, kövess!</p>
<p>Marczi engedelmeskedett és rá sem mert nézni Böskére, mikor
eltávozott.</p>
<hr class="tb" />
<p>Ime, az új vallásfelekezet, tisztelt irányadó urai egy
szerencsétlen korszaknak. Egy új vallásfelekezet, melyet önök
teremtettek meg!</p>
<p>Önök odafenn politikát csináltak a vallásból, s ezek idelenn
vallást csinálnak a politikából.</p>
<p>Minden, a mit önök hímeztek a szőnyeg egyik oldalán, a túlsó
oldalon, mint megfordított torzalak, tünik elő.</p>
<p>Minden, a mi abban őrültség, csak felelet egy őrült
kérdésre.</p>
<p>Vallássá van benne emelve az a tan, hogy az egyéni jólét az élet
egyedüli czélja; a haza, a közügyek, a szabadság iránti
tartozásokért nem kell lelkesülni senkinek.</p>
<p>Nem önök vetették-e el azt az átkozott magot, melyből ez a tan
felburjánzott? Nem önök irtották-e ki a haza iránti szerelmet, a
közügyekérti buzgalmat, a szabadság utáni vágyat?</p>
<p>A názárénus nem lövi el a fegyvert a harczban! vallása tiltja.
Nem önök csinálták-e ezt a vallást?</p>
<p>A názárénus azt mondja: «A nép ne adjon az államnak semmit!» Nem
az önök tétele-e ez megfordítva: «Az állam ne adjon a népnek
semmit?»</p>
<p>A názárénus azt mondja: «Az állam nem a mienk». Nem visszhang-e
ez az erdőből az önök kiáltására: «Az állam egyedül a mienk?»</p>
<p>Megcsalni, megkárosítani az államot, a hol lehet; eldugni,
eltitkolni, eltagadni előle, a mit lehet; ellenségnek <span class=
"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span>
tekinteni azt, s mindenütt sánczot, árkot, farkasvermet húzni
ellene: rettenetes tan! Lázadás ez a haza ellen. De a tanítványokat
itéljük-e el elébb, vagy a mestereket?</p>
<p>Nem venni a családi életet semmibe! Közös birtok a szerelem!
Erény nincsen! A női szív olyan: adom, veszem. A született gyermek
csak kárvallás annak, a ki tartja, nyereség, ha születésekor
meghal. Ez a názárénustan. Gyilkosok tana! De ha az új
Malach-Hamovesh angyal kezébe venné a pallost a büntetésre, hol
kezdené el az írtást: a szalmakunyhók alatt-e, vagy az aranyos
kilincsek ajtain belül?…</p>
<p>… Apropos, «arany kilincs!» Harter Nándor ez inséges esztendőben
egész appartementját újra bútoroztatta; az ócska képek helyébe
(ócska hazafiak; lásd IV. fejezet) szerzett híres művészek remekét,
drága majolica-edényeket, etrusk vázákat, celta régiségeket, római
camækat, vert ezüst műveket; szobái invitálták a belépőt csodás,
meglepő látványokkal, így szólva hozzá: «mindenüvé bámulhatsz, csak
a gazdánk szemébe ne!»</p>
<p>Oda valóban jó volt nem bámulni egy idő óta.</p>
<p>Tessék elhinni, csak az első lépés esik nehezen.</p>
<p>Férfinak, asszonynak.</p>
<p>Csak az első szégyenletes ajándékot elvenni kerül lelki
izzadságba; a többi már nem okoz fájdalmat.</p>
<p>Azt hiszi a vízbe ugró, hogy hiszen majd feneket érek, s onnan
felküzdöm magamat, a mikor akarom, s kiuszom a partra.</p>
<p>De csalatkozik!</p>
<p>Mert nem talál vízfeneket, hanem hínárt, mely befonja és lassan
húzza lejebb, mindig lejebb, míg végkép elnyeli.</p>
<p>Óh! ebbe a hínárba de sokan belefulladtak már!… <span class=
"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span></p>
<h2>A FÖLD MÁSIK OLDALÁN.</h2>
<p>Undorodol már e légkörtől, tisztelt olvasóm? Én is!</p>
<p>Fojt, elüli a keblet ez a közelmúlt emléke. Minden idegünk érzi
azt a fájdalmat, a melyben akkor betegek voltunk.</p>
<p>Jer velem egy szabad lélekzetet venni. Odáig takarjuk el
arczunkat, ajkainkat, hogy a midőn egy merész röpülés után a föld
másik oldalára érünk, azt mondhassam: nézz ide és szídd tele
kebledet a levegővel.</p>
<p>A mit látsz magad előtt, az egy borzasztó mocsár, melyből
méreg-illatú magános fák merednek elő. A táj sivatag, lakatlan: egy
ház sincs távol és közel. Hanem a mocsár szivárgó ereiben piros
habarék folyik, emberek vére, s e véres patakokon haldoklók
feküsznek keresztül megcsonkított tetemekkel; a távolban egy
összezúzott pallisade romjai izzanak még, fojtó bűzt füstölögve,
mely lomhán visszaszáll a földre, s kékes-barna felleg gyanánt
terül el a mocsár fölött; a rom körül elterülve, a sánczkarókról
aláfüggve, az ágyúk kerekeitől letiporva, torzalakú halottak, kik
még vonaglanak, még életet adnak a sárnak, a ködnek, az éjnek,
halálrángással, halálhörgéssel; és az egész iszonyú tájképre
sápadtan világít le az epesárga ég, a nyárnak lázápoló gyilkos
ege.</p>
<p>Itt végy, óh magyar olvasó, egy szabad lélekzetet! mert ez a
hely az, a hol egy szabad nemzet a szolgaság hada felett első
győzelmét kivívta; s az a nehéz csatatéri döglelet éltető
levegője a szabad nemzeteknek.</p>
<p>Igen, itt a Potomak mocsarában verte le legelőször a föld
legelső nemzete a rabszolgaság bálványimádóit.</p>
<p>A föld legelső nemzete! Óh! édes népem: ne hizelegtess
magadnak. Lehettél volna egykor te is ugyanaz, lehetsz még tán
egykor az; de most a föld túlsó oldalán keresd. <span class=
"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span></p>
<p>Ez a szatócsok és kalmárok népe, melynek Isten nem adott mást,
csak földet, két kezet és szabadságot, a titánok harczát tudta
megvívni egy isteni eszméért, a rabszolgaság eltörléseért; tudott
milliárdokat áldozni szorgalomgyűjtötte vagyonából; tudott
polgárból katonává alakulni; tudott csodákat alkotni és oly
harczokat vívott, hogy a föld reszketését érezhették itt a túlsó
oldalon is. És mindezt miért? azért, hogy egy fehér ne mondhassa
azt egy feketének: «Te rabnak vagy teremtve!»</p>
<p>Soha nemesebb ügyért harcz nem vívatott a földön, s soha
nemesebb ügynek diadalt nem adott az ég, mint midőn ez győzött.</p>
<p>Tudatni akarta Isten a gondolkodó porszemekkel, hogy még mindig
ő az úr a mindenségben, a csillagoktól le az ázalagokig.</p>
<p>Ez volt a potomaki első győzelem napja.</p>
<p>Távolabb a domb mögött, az ellenséges ágyútelepektől védett
helyen van felütve a tábori orvosok ápoló tanyája. Száz meg száz
harczos hordja ide össze hordszekerén a csatatérről felszedett
sebesülteket.</p>
<p>Egyik tábori ambulance mellett rögtönzött sátorban két orvos
bajlódik egy nehéz sebesülttel.</p>
<p>Az ápolt harczos ifjú volt még, de sápadt arczának
elkényszeredett vonásai azon vének közé sorozzák, a kik már napjaik
befejezéséhez közelítnek. Testéről leszabdalt egyenruhái azt
mutatják, hogy előkelő tiszt volt az önkéntes lovasságnál.</p>
<p>A két orvos nagy tanakodásban van egymással, hogyan fektessék a
sebesültet?</p>
<p>Mert ugyanaz a golyó, mely elől bement a mellén, hátul kijött az
oldalán s kettős sebet ejtett rajta.</p>
<p> Még él! szól az egyik.</p>
<p> Csodálom, hogy lélekzetet tud venni. Semmi vért nem látni a
száján.</p>
<p> Majd megindul az, ha fel talál ébredni. Azt hiszem, a golyó a
tüdő jobb szárnyán ment keresztül. <span class="pagenum"><a name=
"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span></p>
<p> De az is megesik, hogy félrecsúszott, s ilyenkor körülfut a
bordák alatt, s úgy jön ki a túlsó oldalon.</p>
<p> A kémlő majd megmutatja.</p>
<p> Kár érte! Derék fiú volt. Én ismertem. Az önkéntes lovasokat
vezérelte. Valami magyarországi gentleman. Ha jól tudom, Harter
volt a neve, valami pogány előnévvel. Átkozott merész katona volt.
Rémület volt a confœderáltak guerilláinak. Éjjel-nappal háborgatta
őket. Hatodmagával is újra kezdte a harczot. A tábornok igen fogja
sajnálni.</p>
<p>A sebesült fejénél ott pipázott egy öreg huszár. Valami
becsületes farmer, a kinek mindenét felégették a déliek; s aztán ő
is beállt közlegénynek.</p>
<p> Biz ez vitéz ficzkó volt! dörmögé az öreg, míg a két orvos
sondirozta a sebet. Olyan rohamot csináltatott velünk a mocsáron
keresztül, hogy azt hittem, mind ott veszünk. A nehéz lovasság
szentül beleragadt volna a feneketlen szurokba. Hanem ez keresztül
vágtatott rajta, neki az ellenség sánczvonalának lóháton; soha sem
láttam ennél bolondabb tréfát. Hanem sikerült; felmásztunk a
sánczra lovon, le is aprítottuk a kit értünk, be is szegeztük az
ágyúkat. Hogy ez hogyan történt, most sem tudom; csak azon bámulok,
hogy magam ép bőrrel kerültem vissza; ez a fiatal ember pedig csak
egy golyót kapott.</p>
<p> Hanem ez, úgy látszik, egészen elég lesz neki.</p>
<p>A kémlővel való mulatságra felébredt a sebesült.</p>
<p>A mint felébredt, mindjárt mosolygott.</p>
<p> Good morrow, sir!</p>
<p> Good morrow! (pedig ugyan «ivning» volt.) Hogy van ön?</p>
<p> Épen öntől akartam kérdezni, hogy vagyok?</p>
<p> Csendesen, sir!</p>
<p> Meg van kezem, lábam?</p>
<p> Mind a kettő.</p>
<p> Akkor semmi baj!</p>
<p> De egy kis baj mégis van. Ön keresztül van lőve. <span class=
"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span></p>
<p> Nem érzek belőle semmit.</p>
<p> Annál roszabb!</p>
<p> Tudom, sir, mikor az ember nem érzi már, hogy fáj, akkor közel
van hozzá, hogy meghal.</p>
<p>A két orvos nagyot hallgatott erre, s némán tapaszolá kötegét az
ifjú sebeire.</p>
<p> Győztünk-e sir? kérdé most az ifjú harczos, félkönyökére
emelkedve.</p>
<p> Tökéletesen, colonel! dörmögé rá a vén huszár. Az ellenség
szét van verve.</p>
<p> Akkor hurráh! kiálta fel az ifjú vitéz, s mind a két kezét a
levegőbe emelte. Hurráh, Lincoln! hurráh, Grant! hurráh,
világszabadság! hurráh!</p>
<p> Az Istenért, ne kiáltozzon ön! csitítá az egyik orvos;
kötelékei felszakadnak, a vér tüdejébe tódul, megfullad ön.</p>
<p> Hadd szakadjanak! hadd fulladjak, csak hogy győztünk! De
ordítok még egyet utoljára életemben. Ez az utolsó lélekzetvétel
még arra való, a mit ellhallgattam eddig! Hurráh, te szent
szabadság! Hadd fojtson meg ez a kiáltás engem. Hengerítsetek le
oda a pocsétába, a mi a hóhérok vérével van tele, hadd fulladok
abba bele. Hadd hörgöm el ott utoljára: hurráh, világszabadság!</p>
<p>Erre csakugyan úgy ellepte száját a vér, hogy nem kiálthatott
többet.</p>
<p>A két emberséges orvos nagy türelemmel kezdé ujra az egész
elrontott munkát.</p>
<p>A vén huszár ölébe vette az elalélt fuldokló fejét, s tenyerével
símogatá hideg, verítékes homlokát. Milyen kár az ilyen szép
ifjúért, hogy meghal!</p>
<p>Mikor ismét magához tért, az egyik orvos azt kérdé tőle:</p>
<p> Nem kivánja ön a lelkészt, sir?</p>
<p>Az ifjú régi humoránál volt ismét.</p>
<p> Köszönöm, sir, nem kell! Nem akarok én sem a pokolba, sem a
mennyországba jutni. Itt akarok maradni. <span class=
"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> Nem
zsenirozom a szenteket odafenn, sem az elkárhozott urakat odalenn;
úgy is elegen vannak; szűk lehet náluk a szállás. Itt maradok.
Köszönöm a másvilágot… Majd én meghúzom magamat itt valami zúgban…
Mi kell egy olyan kis léleknek, mint az enyim?… Nyáron majd ellakom
valami harangvirág odujában,… télire meg fogok magamnak valami üres
csigahéjat,… ellakom én abban szépen… nem alkalmatlankodom én
senkinek halálom után.</p>
<p> Nincs önnek valami végső rendelkezése? Itt az idő, uram, hogy
intézkedjék ön.</p>
<p> Ne tréfáljon, uram… Az egész vagyonom nem volna elég kötélre
azoknak, a kiknek szeretnék egyet-egyet testálni.</p>
<p> Nincs önnek senkije, a ki önt szereti?</p>
<p> Majd három nap mulva kérdezze ön meg leendő laktársaimat…
azok, úgy hiszem, szeretni fognak.</p>
<p>Úgy nevetett ez ötletnek.</p>
<p>A vén huszárnak kellett tartania a fejét, hogy nevethessen.
Minden nevetésnél három forráson tört ki piros vére: a két sebén és
a száján.</p>
<p>De mégis csak nevetett.</p>
<p> De talán szükséges lesz azonban tudatni, hogy meghaltam,
valakivel, a kinek erre szüksége van. Sergeant barátom, ön tud
írni. Legyen szíves, kérem, feljegyezni a mit mondok… Orvos urak…
köszönöm a szolgálatot, már fölösleges; menjenek önök más
életrevaló halotthoz.</p>
<p>A két orvos azonban ott maradt; parancsuk volt a tábornoktól ez
ifjú megmentésére mindent elkövetni.</p>
<p>A vén huszár kerített tollat és papirost, hanem tinta nem
volt.</p>
<p> Hát ez a vér mire való? szólt tréfálózva a haldokló. Mártsa
bele a tollat, azt fogják hinni, alkörmössel írt, s jobban
elhiszik.</p>
<p>S iratott saját vérével levelet.</p>
<p> Czímezze ön kérem «Mister Francis Béltekynek. <span class=
"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> Írja
«mylord»-nak. Kérem… ezóta meglehet, hogy gróffá lett; nagy hajlama
volt hozzá… s ez ott most ragályos. Tehát: «Dear mylord! Tudatom
önnel, hogy a bolondos ficzkó, Elemér Harter in optima forma
meghalt; el van temetve a szélesség 36-ik, s a hosszúság 78-ik foka
alatt, huszad magával egy közös hotel-garniban… Végrendeletét, a
mit önnél hagyott, most már adassa ön át annak a bizonyos missnek.
És tudassa a missel, hogy a silány ficzkó a csatában esett el.</p>
<p>E szónál alkonypír futotta el arczát.</p>
<p> Írja meg ön azt is neki, hogy tudassa a missel: hogy a silány
ficzkónak két seb miatt kellett megválnia a világtól. Egyik seb a
mellén, másik a hátán. De világosan megírja ön… hogy szemközt kapta
a sebet, nem hátulról… ezt ön megírja neki,… és a mylord elmondja a
missnek… Másként ne írja ön valahogy, sir!… Meg ne tréfáljon ön
azzal, hogy hátulról kapottnak írja a sebemet… Én nem értem a
tréfát… Ha ön engem rászedne, én boszút állok magamért… Halálom
után beállok kopogó szellemnek… Elbujok önnek az asztalfiókjába…
Bemászok a nyoszolyája szögletébe… felzörgetem, mikor alszik… Jól
van, jól, csak írja ön, a mint mondtam… Majd azután én elolvasom…
Elolvasom, nem hagyom magamat megtréfálni… Tartsa ön a szemem
eleibe… Hadd lássam, mit írt?… Óh! kedves miss Ilonka… ha ön azt
tudná… hogy én most az ön talpa alatt fekszem… nem venné el rólam a
lábát… megvárná, míg elalszom… Tartsa ön ide, sir, azt az írást…
hadd olvasom… mit írt bele?…</p>
<p>A sápadt alkony még oda világított… A vén farmer a haldokló
szemei elé tartá a megírt levelet, s az rászögezte szemeit merően.
És aztán sokáig a levélre szögezve tartá szemeit; de már azt, a mi
benne volt, nem olvasta többé… Már akkor valahol ott himbálózott
egy harangvirág kelyhében, vagy kereste az üres csigahéjak között
téli szállását. <span class="pagenum"><a name="Page_284" id=
"Page_284">-284-</a></span></p>
<p> Ugy hiszem, azt a levelet már bátran elküldhetjük! szólt az
egyik orvos, az ifjú szivére téve kezét.</p>
<p> Átadhatja ön a tábori postának, szólt a másik a huszárhoz. Ez
meghalt.</p>
<p> Ez ifjú egy missről beszélt, szólt a vén huszár; ne csatolnánk
e levélhez egy fürtöt a hajából?</p>
<p> Meg egy csipet földet arról a térről, a hol hősileg
kiszenvedett.</p>
<p>Beletakartak a levélbe egy hajfürtöt és egy csipetnyi
földet.</p>
<p>Három óra mulva útban volt a tábori estafette New-York felé, a
tábornok diadaltudósításával s a csatatérről írott levelekkel.</p>
<p>És másnap már vitte a postahajó az oceánon keresztül a Bélteky
Ferinek írt levelet, a hajfürtöt és véres port, a mik Harter Elemér
haláláról tesznek bizonyságot.</p>
<h2>EGY HÁZASULANDÓ IFJÚ.</h2>
<p>Bélteky Feri megkapta az amerikai levelet, mely Harter Elemér
halálát tudatá, megkapta a bizományt is, a hajfürttel és a
csatatéri porzóval s szépen eltette a fiókjába a levelet; a porzót,
meg a fürtöt kiöntötte valahová, s nem adott át semmit annak a
bizonyos missnek.</p>
<p>Bélteky Feri akkor már pesti ügyvéd volt, igen ildomos ifjú. Jó
pénzkereső. Csoda módon tudta hajtani az ügyeket.</p>
<p>Harter Nándor is tapasztalta ezt a jó tulajdonságát. Azt az
Elemér úrfi igényperét anyai örökének kiadása iránt veszedelmesen
szorgalmazta a biróságnál. Harternek minden hivatalos tekintélyét
össze kellett szedni, hogy egy kis időhaladékot szerezzen
magának.</p>
<p>Különösen ádázul utána vetette magát e pernek a kitünő ifjú, a
midőn a Potomak melletti diadaluk az unionistáknak Európában
köztudomású lett. <span class="pagenum"><a name="Page_285" id=
"Page_285">-285-</a></span></p>
<p>De hogyha Harter Nándornak azt a találós mesét adta volna fel
valaki, hogy fejtse meg: mi összefüggése van a potomaki ütközetnek
az ő perének siettetésével? azt ugyan egész világi életében ki nem
találta volna.</p>
<p>De még más rendkivüliséget is tanusított a jeles jogtudós a
fentebbi világesemény óta. El kezdett Világosiékhoz látogatóba
járni, kiknek holléte felől addig az ideig nem igen
tudakozódott.</p>
<p>Én világért sem szeretek senkit rágalmazni, s csak úgy találomra
mondom el gyanakodásomat. Én azt gyanítom, hogy Bélteky Feri nőül
akarja venni Ilonka kisasszonyt.</p>
<p>Ilonka kisasszony szép leány, okos leány, erényes hölgy; de
elvégre is csak szegény leány, ki leczkeadással szerez családjának
mindennapi kenyeret; ha őt egy jóhírű, solid, ügyvédi praxisban
levő gavallér nőül veszi: az annak a részéről tagadhatatlanul igen
nemesszívű elhatározást feltételez.</p>
<p>Azt még Bélteky Ferin kívül egy teremtés sem tudja, hogy Harter
Elemér végrendeletében halála esetére általános örököséül Világosi
Ilonka kisasszonyt nevezte meg. Azt sem tudja rajta kívül még
senki, hogy a hagyományozó sietett is minél előbb meghalni; itt van
a hivatalos tudósítás felőle.</p>
<p>Mind erről maga Ilonka kisasszony sem tud semmit.</p>
<p>Majd csak akkor lesz kellemesen meglepetve e felfedezés által,
midőn már Bélteky Feriben egy szerető férjet fog bírni. A neki
hagyományozott összeg menni fog a lezárolt kamatokkal együtt valami
százezer forintra.</p>
<p>Én úgy hiszem, hogy ilyes valami combinatió fordulhatott meg
Bélteky Feri agyában, midőn Ilonka kisasszonynak elkezdett
udvarolni.</p>
<p>A jeles ifjú nem panaszkodott már szívgörcsökről: azok egészen
elmultak nála. Hanem bálrendezői rangját még mindig nem adta föl a
császárfürdői bálokban.</p>
<p>Ilonka kisasszony igen szivesen látta őt mindig. Ezt a szivesen
látást a felületes fiatal emberek rendesen félreértik. <span class=
"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p>
<p>A kisasszonyok szivesen látják azt az embert, a ki szívüknek
közönyös, a ki mulattat, míg itt van; nem kérdezik tőle, hová megy,
mikor odább áll, s nem kérdezik tőle, hol járt, midőn
visszajön.</p>
<p>Az «igazi»-val nem így szokás bánni! Azzal nem mulatnak; arra
nem mosolyognak. Azt durczás arcz fogadja, s kötelességévé van téve
kitalálni, mivel haragított meg valakit? s jaj neki, ha ki nem
találja! A bűbájos Sphinx széttépi apróra, hogy aztán megint
összeilleszsze.</p>
<p>Tehát Ilonka derülten fogadta mindig a látogatót. Talán még
dícsérte is érte magában, hogy ime, egy hajdani tánczosának eszébe
jut őt felkeresni most is, midőn a szegénység bevallott dolog a
háznál. Ime, egy ember mégis van, a ki illedelmesen köszönti az
elszegényült család leányát, ha az utczán találkozik vele, s báli
meghívókat küldöz családjának most is, miként a boldogabb időkben,
mikor még oda is eljártak; sőt ismerve Ilonkának a könyvek iránti
szenvedélyét, elsőkézből hordja számára Hugó Victor és Charles
Dickens legújabb regényeit eredetiben.</p>
<p>«Jó fiú» ez a Bélteky Feri.</p>
<p>Ez lehetett felőle Ilonka véleménye.</p>
<p>A mama tapasztaltabb hölgy volt: ő már sejtette, hogy e
látogatások alatt komolyabb czélok is lappanganak. Hogy e czélok
egészen törvényesek és alkotmányosak, ez iránt nem lehetett semmi
kétsége. Bélteky Feri mint nemeskeblű s igen szilárd jellemű ifjú
állt hirben. Valahányszor jött, kezet csókolt a mamának,
tudakozódott «urambátyám» hogyléte felől: egy ily tisztességes
ifjúról semmiképen sem lehetett föltenni, hogy urambátyám és
asszonynéném leányát az ablakon át akarná elszöktetni. No, ezt
Ilonka felől sem tehetné. De nem is arra termett.</p>
<p>Bélteky Feri nem az az ember, a ki a leányok elcsábításán kezdi
a dolgot; nem gyújtogat tilos szenvedélyekkel, nem rabol sziveket;
nem gyilkol gyanutlan ártatlanságot; gyújtogatás, rablás,
gyilkolás, jól tudja, hogy kriminális <span class=
"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> eset: ő
marad a polgári perrendtartás utján, megalkuszik a
tulajdonossal.</p>
<p>A tulajdonos természetesen a mama.</p>
<p>Civilisált országban, tudjuk jól, hogy a leány kezét mindig az
anyától szokás kérni: úgy illik az; nincsenek ugyan rá irott
törvényeink, de szentesíti az alkotmányos szokás.</p>
<p>Egy napon Világosiné azzal az ujdonsággal lepte meg Ilonkát,
hogy Bélteky ő előtte komolyan nyilatkozott. Látogatásainak egészen
komoly czélja van. Házasulandó ifjú.</p>
<p>Az első ostromot könnyen elhárítá Ilonka.</p>
<p>Odamutatott kedélybeteg atyjára s azt felelé:</p>
<p> Majd ha atyám férjhez ad, akkor férjhez megyek.</p>
<p>Világosiné elértette a választ s nagyott sohajtott rá.</p>
<p> Igazad van: kije maradna atyádnak, ha te is elmennél? Egyedül
te tartod benne a lelket.</p>
<p>Ezzel aztán fegyverszünet lett.</p>
<p>De ez nem sokáig tartott. Másnap már ragyogó arczczal tudatá
Bélteky ujabb látogatása után az örömhírtől földerült mama:</p>
<p> Lásd, mily nemeslelkű férfi! Kijelenté előttem, hogy ha te
nőül mennél hozzá, mi mind együtt laknánk veletek. Szegény atyád
ott volna közeledben, jó ápolás, kényelem gyógyítaná baját; nem
válnánk el egymástól.</p>
<p>Már erre erősebb eszközei kellettek az ellenállásnak.</p>
<p> Anyám, én ezt az embert nem szeretem.</p>
<p> Más valakit szeretsz?</p>
<p> Senkit, anyám!</p>
<p> Talán magad sem tudod. Az az idő itt van nálad, a mikor a
leány lelke nem lakik már a szülői ház küszöbén belől. Isten
rendelte azt így, és így van. Az egész világon csak rád nézve nem
volna senki, a kire azt mondanád: ezt másként szeretem, mint az
atyámat?</p>
<p> Nincs!</p>
<p>E rövid szó oly szomorúan viszhangzott, mint a kriptába
lekiáltott hang. <span class="pagenum"><a name="Page_288" id=
"Page_288">-288-</a></span></p>
<p> Nincs! ismétlé Ilonka. Hol lehetne? Míg gyermekből
hajadonná nőttem, az egész ismeretes világ elveszett körülöttem.
Abban az új világban, a miben most járok, minden ember idegen
nekem: az egyik nem vesz észre engem, a másikat nem veszem észre
én.</p>
<p>Azt kellett volna Világosinénak kérdezni leányától: nincs-e
valaki, a kit gyülölsz? akkor megtudta volna az igazat.</p>
<p> De lásd, Bélteky oly derék ifjú, becsülete van, és
kenyere.</p>
<p> Igaz! Ez is elég ok arra, hogy ne adjak neki egy üres szívet,
mely egész életére boldogtalanná teszi.</p>
<p> Oh! kedves leányom, sokan beszéltek így már, a kik mint boldog
emberek ébredtek föl. Minden két menyasszony közül egy sírva megy
az oltárhoz. Azonban én nem beszéllek rá, ámbár elég szép szerencse
volna, a mi mostani elhagyott helyzetünkben. Csupán arra kérlek, ne
utasítsd határozottan vissza. Fogadd el továbbra is Bélteky
látogatásait. Lehet, hogy felébred benned iránta a vonzalom. Én
annak nagyon örülnék. Hiszen fiatal vagy még: ráérsz várni. De hadd
járjon ő tovább is ide. Én oly nagyon becsülöm.</p>
<p> Nem bánom, anyám; szivesen fogom látni.</p>
<p>E második ostrom után tehát következett a rendszeres megszállás.
E naptól fogva Ilonka cernirozva volt. Bélteky Feri hozzáfogott a
várőrség kiéheztetéséhez.</p>
<p>Elővétettek a megvesztegetés minden nemei: apró ajándékok, mik a
nők jóindulatát megnyerik; a mindenre kiterjedő gyöngéd figyelem,
elfogadtatott és kikönyörgött arczképek; sőt még divatlapokban
kiadott szerelmes versek is. Bélteky Feri még szerelmes verseket is
írt: «Ilonkához». «A megölő kék szemek»-hez. «Oh ha tudnád!» Elő is
fizetett a lapra Ilonkának, melyben azok megjelentek.</p>
<p>(Zárjel között mondva, én kétféle nemét ismerem a szerelmes
verseknek: az egyik olyan, mint a méhe, szeretem zöngését, tudom,
hogy tele van mézzel, s viszi azt <span class="pagenum"><a name=
"Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> királynéjának; hadd
vigye, nem bántom; a másik olyan mint a szúnyog: úgy énekel
messziről, úgy könyörög, hogy hadd csípjen meg valakit! Hiszen bár
csípné már, csak ne énekelne a fülébe. Bélteky Feri verseit
Ilonka határozottan a szúnyogok válfajába osztályozta.)</p>
<p>Ez így folyt egy ideig. A várőrség még mindig nem kapitulált.
Akkor megkisértetett a külhatalmak interventiója.</p>
<p>Egy reggel, mikor Ilonka Lemmingnéhez ment leczkét adni, az
úrhölgy azzal a szóval fogadta őt, hogy «ma nem tanít ön engem
angolul; ma én tanítok önnek valamit, a mit ön nem tud. Ma a vívás
is elmarad: hanem azért harczolni fogunk. Üljön le mellém!»</p>
<p>Ilonka helyet foglalt Malvina mellett a causeusön s várta, hogy
mi lesz ebből.</p>
<p> Én tegnap összejöttem önnek az édes anyjával a
nemzetgazdasszonyok gyülésén.</p>
<p>(Az inség óta Világosiné is tagja lett az emberbaráti
társulatnak. Szegény, legalább egy pár órára kiverte a fejéből
családi bajait, míg a máséit elintézni segített.)</p>
<p> Édes anyám említette azt.</p>
<p> De azt nem mondta, hogy önről beszéltünk.</p>
<p> Nem!</p>
<p>Panaszkodott önre az édes anyja, hogy milyen rosz leány. Igen,
igen! Ne is nézzen rám azokkal a nagy kék szemeivel. Ön rosz leány.
Nem akar férjhez menni.</p>
<p> Én nem mondtam, hogy nem akarok.</p>
<p> Igen, de ahhoz nem akar menni, a ki kéri.</p>
<p> De mikor nem kér senki.</p>
<p> Ah! Hisz Bélteky mindennap odajár önhöz.</p>
<p> De tőlem soha sem kérdezett olyasmit, a mire azt mondhatnám:
itt a kezem.</p>
<p> Értem én azt, kedvesem. Mert ön olyan szemeket tud vetni az
emberre, a kit magától távol akar tartani, hogy megfagy benne a
lélek. Szegény Bélteky számtalanszor panaszkodott ön édes anyjának,
hogy oly fagyos <span class="pagenum"><a name="Page_290" id=
"Page_290">-290-</a></span> tekintetekkel találkozik önnél, mikor
komolyan akar önnel szólani, hogy nem tud hogyan belekezdeni;
másszor meg, ha jó kedve van önnek, oly gunyoros és mindent tréfára
vevő, hogy nem tud hogyan végezni. Illik-e egy embert kínozni, a ki
szeret?</p>
<p> Nem! Azért igen helyesen cselekszem én, midőn nem akarok egy
becsületes embert halála órájáig kínozni.</p>
<p> Ah! kedvesem, az nem úgy van, a hogy ön azt leányészszel
elképzeli. «Nem megyek férjhez, inkább meghalok!» azt mondja a
leány; aztán mikor a főkötő a fején van, akkor tudja meg, hogy mi
van egy újvilágban?</p>
<p> Vagy mennyország, vagy pokol.</p>
<p> Azt mindig az asszony alkotja magának. Higyje el nekem
kedvesem. Mert én megpróbáltam mind a kettőt. Hibáztam első
férjhezmenetelemkor. Nem tudtam magamat oda törni, hogy azt
mutassam férjemnek, hogy szeretem. Elhidegültem iránta s
megfagyasztottam őt magát; végre elváltunk egymástól, mint két
halott. Mostani eszemmel kárhoztatom akkori kedélyemet. Én
oktalanul csináltam a kárhozatot férjemnek és magamnak. Most
egészen boldog vagyok. Derült kedélyem magamat is boldoggá tesz, és
mást is. A férjnek soha sem szabad azt megtudni, hogy a nő szive
hideg: még ha igaz is.</p>
<p> De hát mi czél van ezzel elérve? kérdé a leány elbámulva,
mint a ki e czélzatokat fel nem foghatá.</p>
<p> Az, hogy az ember: asszony!</p>
<p>Lemmingné szemei szikráztak e szónál.</p>
<p> Az ember ura magának és mindennek maga körül. Nem az a titka a
férjhez-menetelnek: nagyon szeretni! Hanem az, hogy: nagyon
szerettetni. Ha nekem azt mondanák, hogy van egy férfi, a kit ön
imád: lebeszélném róla, az szerencsétlenség; de mikor azt mondják,
hogy van egy férfi, a ki önt imádja: ahhoz menjen hozzá, mert az
nagy szerencse.</p>
<p> Köszönöm a jó tanácsot, asszonyom; de én várni <span class=
"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> fogok
addig, míg a szerencse és a szerencsétlenség összetalálkozik.</p>
<p> A míg találkozni fog egy férfi, a ki önt imádja, s a kit ön is
imád. Kedvesem! Sok ilyen szép sima arczú gyermek lesz ránczos képű
aggszűz e várakozásban.</p>
<p> S az aggszűzeket kinevetik, ugy-e, de nem siratják meg.</p>
<p> Azt is. De meg nem tudhatja kedvesem, minő sivatagot viselnek
azok keblükön belül?</p>
<p>Ilonka büszkén kelt fölt Malvina mellől.</p>
<p> Asszonyom! Én azt tudom. Mert ezt a sivatagot most is viselem
már szivemben. Viselek szivemben egy embernemlakta sivatagot, a hol
nem találok egy leszakítani való virágot, egy megpihenni való
árnyékot; a minek közepén elülök magamban és nem látom a láthatárt
sehol. Agg szűz vagyok én már; a ránczokat érzem arczomon, mikor
még tükrömből nem látom; s ha nem keserít el az, a mi belül vagyok:
attól, a mi kívül leszek, már nem borzadozom.</p>
<p>Lemmingné úgy olvasott ennek a leánynak a szivében, mint a
nyitott könyvben.</p>
<p>Engedte őt hazamenni.</p>
<p>Ilonka pedig azután is jókedvű volt otthon, s ha jött a
kelletlen udvarló, nem volt hozzá kegyetlenebb, mint máskor.</p>
<p>Mi tudjuk jól, hogy Béltekynek nem törte el semmi csontját ez a
kegyetlenség.</p>
<p>Ne lett volna csak Harter Elemér végrendelete a kezében, nem
fájt volna az ő szíve Ilonka szép szemei miatt.</p>
<p>Söpörjük ki az «ilyen» szívfájdalmas emberek után a szobát!</p>
<p>Éjenkint aztán, mikor álmatlan fekhelyén heverve, egyedül
találta magát az ifjú leány abban a végtelen nagy, emberlaktalan
sivatagban, elővették az elfojtott keservek. Minthogy szeretni nem
lehetett, kénytelen volt gyűlölni. Gyűlölete tárgyát maga elé
hozni. Azt, kit annyiszor látott <span class="pagenum"><a name=
"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> álmában, annyiszor került
ébren, a ki elől futott, a kit mindenüvé magával vitt, a kinek meg
nem tudott bocsátani soha, s a kit el nem tudott felejteni
soha.</p>
<p>Az ám nem hizelgett, az megbántotta durván, vakmerőségével.
Megbántotta őt akkor, a mikor ha nem tisztelte benne a szűz
hajadont, tisztelnie kellett volna benne a szegénységet! Kinek nem
arczát kellett volna, nem csókjával, nem meggyalázni: de kezét, de
könyjeivel, de megszentelni!</p>
<p>De mikor e nyomorult ficzkónak meg a gonosz tettében is több
erény van, mint annak a másiknak a jótéteményében. Szeretett! Őrült
volt.</p>
<p>Aztán meg is bűnhődött úgy, a hogy férfi még soha. Megverte egy
leány. Megverte egy asszony előtt. Jól mondta, hogy meghalt; mert
ezzel meg is kellett halni. Úgy kellett neki!</p>
<p>Bár hoznák már halálhírét. Bár mondanák már, hogy el van
temetve: hogy aztán megsirathatná kedve szerint; hogy
bebocsáthatná szobájába ismét, hogy helyet adhatna szűzi fekhelyén
a halottnak, a léleknek; a kit úgy gyűlöl, úgy gyűlöl most,
hogy majd a szive szakad meg érette.</p>
<p>Ha egyszer halott fog lenni: akkor jó, engedelmes fiú lesz; nem
csapong tétova, nem lesz csapodár; nappal nem kell őt félteni; este
otthon marad; ügyel egyetlen szavára: «jó légy, olyan légy, a
milyennek én akarlak, ártatlan, szelíd és nemes; aztán engem
szeress; aztán majd lassankint egymáshoz vénülünk mind a ketten; s
aztán majd egyszerre meghalunk mind a ketten; ekkor majd te is
meghalhatsz igazán; addig még sokáig idefenn kell maradnod,
mellettem, körülöttem, szívemben: hült porod odakint a hideg
földben…»</p>
<p>Most egy ideig úgy tettek a vár-ostromlók, hogy nem mutatták
előkészületeiket: rejtekben ástak a várfalak alá valami tűzaknát,
hogy aztán egyszerre föllobbantva, megrohanhassák a meglepett
várőrséget. <span class="pagenum"><a name="Page_293" id=
"Page_293">-293-</a></span></p>
<p>Lemmingné napokig nem beszélt a tárgyról Ilonkával többet;
hanem egyszer azt mondta neki az angol leczke végeztével:</p>
<p> Apropos! Hallotta ön már, hogy Elemér meghalt?</p>
<p>Ilonka arczán egy vonás sem változott.</p>
<p> Nem hallottam.</p>
<p> Elesett a Potomak melletti ütközetben.</p>
<p>Erre épen nagyot kaczagott Ilonka.</p>
<p> Hogy került volna ő a Potomak mellé elesni? S hogy esett volna
el az amerikaiak harczában?</p>
<p> Önkénytes volt, s azt mondják, igen jó katona lett.</p>
<p> Az is meglehet! szólt Ilonka meggondoltan; ha úgy történt,
szép halála volt.</p>
<p>Malvina nem engedte el a vívóleczkét. Meg akarta tudni: nem
reszket-e most ennek a leánynak a keze? Nem téveszti-e el a
tempókat? Nincs-e megzavarodva?</p>
<p>Bizony eszénél volt az most is; Malvina nem birt rajta kifogni.
Utoljára is ő szakította félbe a leczkét.</p>
<p> Nem vagyok ma képes vívni. Ennek a fiúnak a halálhíre mégis
nagyon felizgatta idegeimet. Egészen megzavart. Önt nem?</p>
<p> Engemet nem!</p>
<p> De hogy lehet az?</p>
<p> Én nem hiszem, hogy meghalt.</p>
<p> Ah! No megálljon. Itt a hírlap, a melyben körülményesen le van
írva, hol és mikor esett el? kik ápolták? Maga az írta alá a
levelet, a ki véglehelletéig mellette volt. Olvassa ön.</p>
<p>Ilonka végigolvasta a hírlapi czikket, s aztán azt felelte
rá:</p>
<p> Úgy tudom, hogy már egyszer a tengerfenekén is volt az az úr;
el is requiemezték; aztán megint csak előkerült. Majd hazajön az
megint!</p>
<p>Lemmingné boszusan veté félre a hírlapot. Mérgelődött, hogy ezt
a gyermeket nem birja megtörni. <span class="pagenum"><a name=
"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span></p>
<p> No, no, kedvesem; egy férfinak a lelke már bizony az ön lelkén
szárad; ezt ne hagyja magának elfeledni.</p>
<p>Ilonka úgy sietett haza.</p>
<p>Nem is akart e hírre gondolni, míg haza nem ér. Félretette azt
maga számára. Majd ha odahaza lesz, kis kertre nyiló
szobácskájában, hol tanulmányozni szokott, majd mikor nem látja és
nem hallja senki: akkor leborulva asztalára, előveendi ezt a
gondolatot s betölti vele egész lelkét.</p>
<p>Hazaérve, anyját nem találta honn (a nemzetgazdasszonyok
gyülésén volt a derék honleány), csak azok voltak ott, a kik nem
hallanak és nem hallgatnak. Ha ideje volt a sírásnak, tehette lelke
szerint.</p>
<p>Leveté kendőjét, kalapját, letérdelt asztalkája elé, lehajtotta
két kezére homlokát s elkezdé elejétől végiggondolni azt, a mit
olvasott, s miután hosszan végiggondolt rajta: hirtelen felszökött
helyéből és elkaczagta magát.</p>
<p>«Nem igaz! Az én szívem nem tud erről semmit!»</p>
<p>«Ha ő annyi idő óta halva volna: hogy azt az én szívem annyi idő
óta meg ne érezte volna!»</p>
<p>Az pedig most sem hiszi még, hogy ez igaz.</p>
<p>Bélteky Feri ugyan megmutathatná neki magát az eredeti levelet,
magával az úrfi vérével írva, mely levél után lett szerkesztve ama
hírlapi tudosítás is; de Bélteky Feri ezt nem teheti, mert akkor
idejekorán tudatná Ilonkával a végrendelet történetét is, a mi
megint az ő tisztességes végczélját hozná hamis világításba, sőt
meglehet, hogy épen el is ütné tőle. Ilonkának nem szabad azt
megtudni, hogy ő már gazdag.</p>
<p>Tehát ez a tűzakna fellobbantása sem használt.</p>
<p>Ilonka szeme közé nevetett mindenkinek, a ki előtte arról
beszélt, hogy Harter Elemér a csatában esett el.</p>
<p>Utoljára is egyenes ostromhoz kellett fogni.</p>
<p>Egy délután Világosiné megmondá leányának, hogy tovább ez a
kétséges helyzet nem tarthat, Bélteky maga <span class=
"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> fog
előtte nyilatkozni; holnap reggel tizenegy órakor eljő és
ünnepélyesen megkéri Ilonka kezét.</p>
<p> Én pedig még most sem szeretem őt.</p>
<p> Miért nem?</p>
<p> Mert nincs rajta semmi igaz. Nem való, a mit mond, nem való, a
mit mutat. Maga magát is mindig csalja. Elhitet magával valamit, s
aztán megbánja, hogy elhitte magának. Teszi magát hazafinak, s
aztán megijjed tőle, mikor benne van; haragra gerjed, s aztán
nagyot kerül, mikor haragja tárgyával összetalálkozik. Olyan
kiállhatatlan «jó ember.»</p>
<p> Leányom, még egyszer kérdezlek: szeretsz valakit mást?</p>
<p> Senkit.</p>
<p> Akkor jól mondod, hogy «senkit», mert ha legalább engem
szeretnél: családod boldogságát egy oktalan szeszélyért össze nem
tépnéd.</p>
<p>Ilonka szíve elfacsarodott e szóra.</p>
<p>Hogy ő az, a ki családja boldogságát szeszélyből összetépi! Hogy
ő az, a ki nem szeret sem apát, sem anyát!</p>
<p>Azt hitte, hogy a szemrehányás alatt meg kell szakadni
szívének.</p>
<p> Anyám! szólt tűzben lángoló szemekkel, miknek még e perczben
meg volt tiltva a sírás; ne folytassuk ezt ma. Én tudom előre, én
esküszöm neked rá, hogy ez az ember holnap nem fog eljönni, hogy
kezemet megkérje. Bizonyos vagyok róla, hogy mikor jönnie kellene,
levelét fogod kapni, melyben szívgörcseit fogja jelenteni, mert
megbánja minden gondolatját; meg fogja bánni azt, hogy házasságot
igért. Ő nem jön el holnap. Ha pedig eljön és szavának áll: akkor
Isten legyen közöttünk a biró, hogy szerette-e valaha gyermek
apját-anyját jobban, mint én titeket! Most bocsáss szobámba s
holnap reggelig ne bántsatok, mert ki akarom magamat sírni.</p>
<p>Azzal bement szobájába, és sírt.</p>
<p>Anyja megbánta aztán, a mit mondott neki, s aggódva <span class=
"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span> lesett
be ajtaján este felé. Leánya már akkor aludt. Odalopózott hozzá:
nincs-e meghalva. Oh! nem volt. Szép mosolyogva feküdt vánkosán s
keble nyugodtan pihegett.</p>
<p>Másnap jó kedvvel kelt fel; tréfált, enyelgett. Böskével
felöltöztette magát legcsinosabb ruhájába; még hajfürteit is
divatosabban bonyolíttatta össze, pajzánul czélozva, hogy az a
háztűznézőbe jövők kedveért történik. Végre eljött a válságos
tizenegy óra. De Bélteky Feri nem jött.</p>
<p>Féltizenkettőre is elmult; akkor beállít egy hordár egy
levéllel, melyre nem kell választ vinni.</p>
<p>A levél Világosinénak szólt. A czímen megismerte Bélteky
írását.</p>
<p>Nem volt ereje a levelet elolvasni, úgy reszkettek a kezei.
Szemei előtt összefutottak a betük.</p>
<p>Ellenezte; de Ilonka kivette a levelet kezéből, s aztán olvasta
fenhangon.</p>
<p>«Tisztelt nagysám!</p>
<p>A sors átka… stb. stb. midőn már boldogságom küszöbén stb. stb.
régi nagy bajom, a szívgörcsök visszatérte stb. stb. ily
csapással boldogtalanná tenni egy angyalt… stb. stb.; jobb, ha csak
egyedül szenvedem végig az élet kínjait, stb. stb.»</p>
<p>A s a többik helye ugyan ki volt töltve ékes szép frázisokkal:
de azokat Ilonka részint átfutotta, részint úgy elkaczagta, hogy
nem lehetett hallani, mit olvas.</p>
<p>Elég az hozzá, hogy levél vőlegény helyett.</p>
<p>Ilonka arcza ragyogott. Diadalmaskodott.</p>
<p>Mint valami elfoglalt zászlót, úgy lobogtatá kezében azt a
levelet.</p>
<p> Nem mondtam-e előre, hogy a szívgörcsei megérkeznek erre az
órára?</p>
<p>Világosiné boszusan tépte szét a levelet s aztán sírva borult
Ilonka nyakába, és keserűn suttogá:</p>
<p> Igazad volt! Többet ne hallgass az én tanácsomra soha!</p>
<hr class="tb" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_297" id=
"Page_297">-297-</a></span></p>
<p>Pedig hát igazán mondom, el akart menni pontban tizenegy órakor
Bélteky Feri leánykérőbe Világosinéhoz, már baraczkvirágszínű
keztyűit is felhúzta; már a fiakker is ott állt a kapu előtt; már
ki akart lépni az ajtaján, mikor szemközt nyitja azt rá valaki, s
előtte áll testestül-lelkestül Harter Elemér.</p>
<h2>AZ ÚJ EMBER.</h2>
<p> Hát… te… élsz? Ezzel a szóval hőkölt vissza e megjelenő
kisértet elől Bélteky Feri.</p>
<p> Úgy látszik, hogy élek. Legalább a gőzhajón megfizettették
velem a személydíjt, s így nem vagyok láthatlan lélek.</p>
<p> Nekem azt írta egy yankee, hogy meghaltál.</p>
<p> Jól írta. Keresztül voltam lőve. Elől bement a golyó, hátul
kijött rajtam. Olyan jól meg voltam halva, mint akár ki hasonló
esetben. A tábornok személyes jóakaratának köszönhetem, hogy nem
temettek el. Hogyan jöttem megint életre? azt az orvosok
megmagyarázták, s ha orvos volnál, elmondanám, hogy írd ki az
«Orvosi Hetilap»-ba, mert érdekes eset. A golyó a mellhártya és a
bordák között futott bennem körül, s nem sértett meg semmi nemes
részt, csak a paraszt bőrt s a polgári csontokat viselte meg.
Minthogy azonban nem vagy doktor medicinae, hanem doktor juris: hát
beszéljünk másról. Átadtad a végrendeletemet?</p>
<p>Oh! bizony Bélteky nem azért volt doktor juris utriusque, hogy
ne tudja, mi az a kétféle igazság?</p>
<p>Mosolygó suprematiával felelt:</p>
<p> Én nem adtam hitelt a távolról jött tudósításnak; bíztam
benne, hogy újra látlak, s a végrendelet átadását
elhalasztottam.</p>
<p> No, azt nagyon okosan tetted. Becsüllek e circumspectusságért.
Most igen nevetséges helyzetben volnék. A pöröm folyik csendesen?
<span class="pagenum"><a name="Page_298" id=
"Page_298">-298-</a></span></p>
<p> Kedvező itéleteket kaptál benne, s jelenleg a legfelsőbb
törvényszék előtt van appellátában. Meg lehetsz felőle győződve,
hogy lelkiismeretesen utána láttam. Anyád állampapirjai birói zár
alatt vannak, s a lejárt szelvényekre most már akárki hitelez.</p>
<p> Köszönöm, nem veszem igénybe, sőt ellenkezőleg arra kérlek,
hogy szedd össze az embereket, a kiknél imitt-amott tartozásom van,
hadd fizetem ki őket. Jövőre adósságból nem élünk.</p>
<p> Ah! Te pénzzel jöttél vissza?</p>
<p> A szabad állam azokat, a kik szolgálatában harczképtelenekké
lettek, meg szokta jutalmazni. Nekem általányt adtak, úgy
bocsátottak el; s aztán majd valami dologhoz látok.</p>
<p>Bélteky Feri nagyon csóválta a fejét.</p>
<p> Te, úgy látszik, nagyon megváltoztál.</p>
<p> Az onnan van, hogy megsoványkodtam, s a szakállam megnőtt.</p>
<p>Bélteky nem úgy értette azt.</p>
<p> Legközelebbi találkozásunkig a perköltségeinket is számítsd
össze, hogy köszönettel kiegyenlíthessem. S most még csak arra
kérlek, hogy ne beszélj senkinek arról az én állítólagos
elesésemről. Azt én egyszerűen el akarom tagadni: hogy ne kelljen
minden embernek elmondanom, hogyan volt és hogyan nem volt? S most
god bye! A te időd is drága, az enyim is.</p>
<p>Kezet szorított, és ment.</p>
<p>Hogy aztán Bélteky Feri, barátja eltávozta után, nagy mérgesen
tépte le a kezéről a baraczkvirág-szín keztyűket s dobta az
almáriom szegletébe, s kergette az inasát, hogy hozzon neki a
bérkocsi helyett hordárt; s írta a lemondó levelet Világosinénak:
azt az előzmények után mindenki igen természetesnek fogja
találni.</p>
<p>Majd bizony okos ember elvesz egy kisasszonyt, a kinek van egy
tébolyodott apja, egy siketnéma öcscse, és semmi vagyona a világon;
s a kinek most került haza valakije, <span class="pagenum"><a name=
"Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> a ki mindenét neki akarta
hagyományozni! Ez volna a rosz vétel.</p>
<p>A halottaiból feltámadott pedig ment a barátjától egyenesen a
másik, nőnemen lévő barátjához, kinek a második látogatással
tartozott itt ezen a földön.</p>
<p>Ezuttal nem rontott fel Lemmingékhez egyenesen; hanem otthagyta
a kapusnál látogatójegyét, s csak délután ment ismét viszsza.
Malvina elkészülhetett a látására, nem úgy, mint mikor a tenger
fenekéről került elő.</p>
<p>Az érzékeny ölelkezési scéna ezuttal el is maradt.</p>
<p>Elemér nem volt az ölbeli fiucska többé.</p>
<p>Szép, daliás férfi volt, egyenes magatartással, nyugodt
mozdulatokkal. Arcza megnyúlt, sötét sürű szakáll vette körül, s
naptól barnított szint kapott; de a mi még többet változtatott
rajta: az a hideg, gondolatteljes komolyság volt, mely annyira elüt
az ifjukori lanyha blazirtságtól.</p>
<p>Malvina, mikor meglátta őt, úgy érezte, hogy ez alaknak hatása
van rá. Ezzel már máskép kell beszélni, mint a mult esztendei
emberrel. Ezt már nem kinálhatja üléssel maga mellett, hanem
magával szemközt.</p>
<p> Ön engem másodszor is megrettentett halálával! szólt neki
gyöngéd szemrehányással. Hát mondja, illik ez?</p>
<p> Vak-hír volt.</p>
<p> De ön súlyosan meg volt sebesülve.</p>
<p> Nem érdemes róla beszélni. Csak golyósurolás volt.</p>
<p> De az öntől még sem szép, hogy olyan helyeken jár, a hol
golyókat lehet kapni; hát ha nyomorékká lőtték volna, hát ha
féllábbal jött volna haza?</p>
<p> Akkor féllábon kellene tánczolnom, mint Donatonak. Ez most,
úgy hallom, európai divat.</p>
<p> De úgy elszökni tőlünk, búcsuzatlanul! Tudja ön, hogy én
kétségbe voltam esve a miatt, hogy nem tudtam merre lett ön?</p>
<p> Hiszen nem mentem messzire.</p>
<p> Persze nem! Csak lábbal voltunk fordulva egymásnak.
<span class="pagenum"><a name="Page_300" id=
"Page_300">-300-</a></span></p>
<p> Bizony az génant helyzet lehetett!</p>
<p> Eh! menjen, ön mindenből gúnyt űz. Mi szükség volt önnek az
amerikai monitorok lövegei közé furakodni? ha verekedni volt kedve,
nem elég szép alkalom kinálkozott-e idehaza?</p>
<p> Idehaza?</p>
<p> No igen, idehaza Schleswig-Holsteinban. Ott teremnek az ilyen
hősök számára az igazi babérok!</p>
<p> Köszönöm, asszonyom! Már én majd valami máshoz látok.</p>
<p> De mért nem tegez ön engem? Mért hí «asszonyom»-nak?</p>
<p> El vagyok már szokva a tegezéstől. Abban a világban, a hol én
jártam, nem tegeznek senkit; egyforma czíme van az országfőnek s a
favágónak. Egyedül az Istennek mondják: «Te!»</p>
<p>Malvina gondolta magában: «ez most yankee-erkölcsöket affectál;
ha ez a gyönge oldala, úgy beszéljünk vele az amerikai diapason
szerint.»</p>
<p> Tehát legyünk ezentúl «miszter» és «missziz.» Tehát, édes úr,
önnek egy kiegyenlítetlen számadása maradt nálam, a midőn
«durchbrennolt» nem tudom, így nevezik-e azt Amerikában? Önnek
volt nálam ezer forintja, s abból ön csak ötszázat vett fel,
ötszázat pedig a nyakamon hagyott. Ezért én önt beperlem.</p>
<p> Szükségtelen lesz, asszonyom; mert én a felvett összeget is
visszaadom, kérni fogom önt, hogy kézbesítse azt Harter Nándor
úrnak. Szüksége lesz neki ez összegre, majd mikor egymással
összeszámolunk.</p>
<p>Malvina kerekre felnyitá nagy szemeit.</p>
<p> Mikor összeszámolnak?</p>
<p> Hiszen tudja, asszonyom, hogy a «Harter et Son» s Companie
felbomlott, s most külön kezdünk majd üzletet; ki szalagokkal, ki
egyébbel.</p>
<p> Ön szalagkereskedést nyit?</p>
<p> Nem! Azokkal Harter Nándor kereskedik: rendszalagokkal.
<span class="pagenum"><a name="Page_301" id=
"Page_301">-301-</a></span> Én komolyabb czikkben szándékozom
dolgozni: alkalmasint gépeket szállítok be az országba.</p>
<p> Ah! értem! suttogá Malvina. Most értek már mindent! Azzal
közel hajolva az átellenben ülő ifjúhoz, annak kezére tette
kezét.</p>
<p> Ön a komité bizományosa, ki ágyukat fog becsempészni.</p>
<p>Malvinának tökéletesen mindegy volt: a Dannewirkét fogja-e
ostromolni Elemér a sasos zászló alatt, vagy emisszáriusnak jár-kel
titokteljes utakon. Ép olyan könnyen lett volna a kedvéért
fekete-sárga, mint vörös republicánus; csak titkába
férkőzhessék.</p>
<p> Óh! dehogy, asszonyom. Cséplő- és arató-gépekről beszélek.</p>
<p>Malvina okosan ingatta szép fejét, mint a ki többet tud, mint a
mit hall, de nem akarja a dolgot erőtetni.</p>
<p>(Vajjon ezért volna-e ama változás Elemér arczán?)</p>
<p> Akkor ön olyas spediteur lenne, nemde?</p>
<p> Körülbelül!</p>
<p> Hát nem kapott ön Amerikától jutalmat, a miért érette
küzdött?</p>
<p> Holtig való ellátást kaptam.</p>
<p> Az szép! mennyi évdíjjal?</p>
<p> A mennyit meg tudok magamnak keresni a két tenyeremmel, meg az
eszemmel. Azt ajándékozta nekem Amerika, hogy a ki dolgozni akar,
az megél.</p>
<p>(Malvina még mindig nem tudott Elemér titkába behatolni. Mi
tette őt ily komolylyá, oly rövid idő alatt?)</p>
<p> És ön mégis úgy szereti, úgy tiszteli azokat az
amerikaiakat?</p>
<p> Szeretem, mert náluk tanultam meg szeretni az embereket, még a
férfiakat is. Tisztelem, mert szabad ember náluk mindenki, még az
asszonyok is.</p>
<p> Ah! Ez már szép szabadság! szólt Malvina nevetve.</p>
<p> Ne úgy értse azt, asszonyom, a hogy nálunk értelmezik
<span class="pagenum"><a name="Page_302" id=
"Page_302">-302-</a></span> a szabad nőket. Amerikában azért
szabadok a nők, mert nem szabad őket egy sértő tekintettel is
illetni. Ott a tizenhat éves leány jár egyedül, kiséretlenül,
munkája, üzlete vagy szórakozása után; utazik egyedül, szárazon és
vizen! de jaj volna annak a férfinak, a ki őt egy vakmerő
érintéssel, vagy csak egy megpirító szóval meg merné bántani: azt a
legközelebbi férfi le fogná ütni, mint az ebet. Az új világban a
nők a közönség oltalma alatt állnak, s a ki egy nőt megbánt, az a
társadalmat bántja meg, s azt kidobják a hajóból.</p>
<p>Elemér szép, napbarnította arcza úgy átmelegült ezeknél a
szavaknál; szemei égtek, mint mikor a sötét házban egyszerre
világot gyújtanak.</p>
<p>Malvina ezeken a kivilágított ablakokon belátott egy pillanatra,
mielőtt a bennlakók eléje húzhatták volna a függönyöket.</p>
<p> Láttam Bécsben több amerikai nőt, azok igen rútak voltak,
szólt Malvina; azoknak itt Európában is könnyű leendett
megvédelmezni az erényüket.</p>
<p> A kiket én láttam, mind szépek voltak.</p>
<p> Talán szebbek is mint az itthoniak?</p>
<p> A szépség nem tür összehasonlítást.</p>
<p> Csodálom, hogy ön meg nem házasodott közöttük.</p>
<p> Ahhoz elébb az kell, hogy eltudjon valaki tartani egy
asszonyt; s az amerikai nő, a míg szülői élnek, szivén és a rajta
levő ruhán kívül semmit sem visz a férjéhez.</p>
<p> Tehát ott a szegény embernek nem szabad szeretni?</p>
<p> Ott a szegény embernek dolgoznia kell, hogy szeressék.</p>
<p>Malvina végre nagyott nevetett.</p>
<p> Tudja ön, mit nevetek én mostan?</p>
<p> Gyanítom.</p>
<p> Azt nevetem, hogy ön most úgy tért haza Amerikából, mint mikor
egy nagy tolvajt becsuknak a dolgozóházba, s ott azután jól viseli
magát, kieresztik. És akkor azután nem győzi eléggé mondani, hogy
milyen dicső <span class="pagenum"><a name="Page_303" id=
"Page_303">-303-</a></span> dolog az a munka! mennyire megnemesíti
az embert; hogy már most ő ezután soha többé lopni nem fog. Meg is
tarja mindaddig, a míg a legelső őrizetlen szobába be nem jut, s a
legelső arany órát nem látja magára mosolyogni. Ön is így jött elő
most abból a nagy dologházból, a mit Amerikának hínak. Nem
haragszik ön azért, hogy nevetek?</p>
<p> Hiszen mikor elváltunk is nevetett ön.</p>
<p> Szeretném, ha ön is tenné. Nekem ez az ön komoly képe nem
tetszik. A biró mikor vallat, a tiszteletes, mikor prédikál, hadd
tegyen úgy, mintha haragudnék; de ha csak ketten vagyunk, se biró,
se pap ne tegye azt, mert nem hiszem el neki. Önnek épen roszul
illik az.</p>
<p> Tudom, s nem alkalmatlankodom tovább.</p>
<p> Itt van ni! Eddig csak savanyú volt ön, most meg már
keserű.</p>
<p> Sőt mind a kettőnél roszabb: ízetlen. Bocsásson meg érte,
asszonyom! Én magam is annyira tudom, milyen kiállhatatlan ember
vagyok, hogy szeretném a saját énemet valahol otthagyni, mikor
aluszik, aztán megszökni tőle, hogy rám ne találjon többet.</p>
<p> Sőt én azt hiszem, hogy ez úgy is történt. Én egészen hajlandó
vagyok azt hinni, hogy önt valóban agyonlőtték; s aztán valami
yankeenek a lelke megtalálta önt, felöltötte magára, s az jár-kel
itt most az ön képében, míg ön maga a Savannák virágait járja
sorra, valami lepke képében, s csapja nekik a szépet sorra, mint
hajdan itthon.</p>
<p> Az meglehet! szólt Elemér elmosolyodva. Neki is volt egyszer
ilyen gondolatja.</p>
<p> Hanem egyet ne feledjen el, master, azért ha a túlvilágról
jött is vissza: azt az egyet, hogy az ó-világban volt még valaki, a
ki önről sokat gondolkodott.</p>
<p>Elemér szótlanul hajtá meg fejét és indulni készült.</p>
<p> Nem megy ön át Lemminghez? kérdezé Malvina.</p>
<p> A mi ügyeink voltak egymással, azt majd elintézi az ügyvédem.
<span class="pagenum"><a name="Page_304" id=
"Page_304">-304-</a></span></p>
<p> Tehát olyan ügyeik voltak egymással? Jól van; nem
kérdezősködöm felőlük. Remélem, hogy látni fogom önt ismét?</p>
<p> Mihelyt egyszer Bécsből visszatérek; az éjjel oda utazom.</p>
<p> S mit keres ön Bécsben?</p>
<p> Embereket, a kik nem ismernek.</p>
<p> Ön kerüli ismerőseit?</p>
<p> Mint minden tolvaj, kit a dologházból most eresztettek ki.</p>
<p> Tehát ön maga is fél, hogy ha egy bizonyos háznak a számát
megtudhatná, azt a házat fel találná törni? Nem akarja ez adreszt
megkapni?</p>
<p> Nem akarom!</p>
<p>Azzal meghajtá magát Elemér és búcsut vett.</p>
<p>Mikor elment Malvinától, a delnő sokáig járt alá és fel hevesen
szobájában, azután parancsot adott lovászának, hogy nyergelje fel
paripáját, s kilovagolt.</p>
<h2>A VETÉLYTÁRS ÉS VETÉLYTÁRSNŐ.</h2>
<p>Régen láttuk a farkasvölgyi magános kis házat: talán el is
felejtettük már.</p>
<p>Talán még most is jönnek ott össze a régi boldog emberek.</p>
<p>Forró, fülledt nyári délutánra felhőontó zivatar támadt. A zápor
millió sugára, mint tündérhárfa az ég és föld között felvonva,
zengett a villám czikázó kezétől, s a hegyi utakon apró
zuhatagokban omlott alá az eső patakja, sárga, iszapos vizével.</p>
<p>A mezőkről a munkások haza menekültek már, minden madár fészkébe
huzódott. Mikor néha lecsap a villám, recsegő dörgés hangzik fel
utána, s arra még jobban rákezdi a zápor. <span class=
"pagenum"><a name="Page_305" id="Page_305">-305-</a></span></p>
<p>E záporban, viharban egy hölgy lovagol alá a farkasvölgyi
úton.</p>
<p>Az eső mind szemközt vágja; lova nagyokat csuszik a sikamlós
agyagban; néhol küzdenie is kell a rohanó hegyi árral; a lovagnő
arcza pirosra van kigyulladva. A hol gyepes az út, gyorsabb
haladásra korbácsolja lovát; a villámlobbanás ellen fel-felkapja
kezét, mintha meg tudná magát védeni azzal.</p>
<p>Már látszik a kis ház. Itt felkap a gyepre, s engedi vágtatni a
paripát, nem törődve a futókat üldöző villámmal, s a mint berobban
a ház udvarára, gyorsan leszökik nyergéből s menekül a házba.</p>
<p>A ház lakója rémült arczczal fut ki elé.</p>
<p> Az ég szerelmére! Te jösz? ilyen időben?</p>
<p> Az én szerelmemre… nincsen rosz idő! válaszol a hölgy, s
kedvese keblén függ.</p>
<p>Egészen át van ázva; a könnyü nyári öltöny úgy tapad termetéhez,
mint egy Venus-szoborhoz; elszabadult hajfürtei csapzottan
tévelyegnek keblén, vállain. Hanem arcza és szemei égnek.</p>
<p> Nem láttad a keletkező zivatart, mikor elindultál?</p>
<p> Csak téged láttalak.</p>
<p> Ah! milyen hidegek kezeid!</p>
<p> Melegítsd meg!</p>
<p> Mint át vagy ázva.</p>
<p> Takarj be köpenyedbe!</p>
<p> Nem félsz a mennydörgéstől?</p>
<p> Nagyon félek. Szoríts magadhoz.</p>
<p>S aztán leültek egymás mellé a nyugágyra; egy köpeny takarta be
vállaikat, egy csók beszélte el, a mit gondolnak.</p>
<p>A nő önfeledt volt szenvedélyében; nem tudott, nem látott a
külvilágból semmit, s aztán valahányszor a villám átfénylett az
ablakon, a dörgés átharsogta az eget: felriadt, reszketett, futni
akart; úgy rettegett tőle, s azután ismét felkereste menedékét a
szerelemben, a kedves égő <span class="pagenum"><a name="Page_306"
id="Page_306">-306-</a></span> keblén; s mentül jobban villámlott,
mennydörgött odakinn, annál jobban kereste a rémületben túlvilági
gyönyörét.</p>
<p>S már nem volt az átázott öltöny többé nedves márványtermetén: a
belül égő tűz megszárította azt.</p>
<p>A zivatar lassan odább vonult; a távoli moraj nem zavarta már a
közeli suttogást.</p>
<p> Tudod-e most már, hogy mennyire tud egy asszony szeretni?
Tudod, mennyire rettegek az ég-zengéstől, mégis szembejöttem rá,
hogy veled lehessek. Tudod, hogy ilyenkor rettegem legjobban Isten
büntető haragját, mégis az ő mennydörgése alatt vétkezem
szerelmemben hozzád! Hiszed-e már, hogy őrülten szeretlek?</p>
<p>Az ifju lehajtotta tenyerében homlokát s elmélázva felelt:</p>
<p> Nekem pedig egy sajátszerű gondolatom támadt e pillanatban. Én
azt hiszem: te azért jöttél ez órában, ez időben, e viharban hozzám
mert soha sem foglak látni többet.</p>
<p>A hölgy rábámult merően s félre veté előrecsúszott fürteit.</p>
<p> Hogy gondolsz ilyet?</p>
<p> Minden csókod azt mondta nekem: ez búcsucsók volt, azért
forróbb, édesebb, mint valaha.</p>
<p> Álomjáró!</p>
<p> Igaz! Az vagyok. De hát nem a holdasoknak adatott meg a kínzó
előny, hogy a jövendőket megsejtsék? Te ma búcsuzni jöttél
hozzám!</p>
<p> Melyik érzéked mondja ezt neked? Szemeddel láttál, füleddel
halottál valamit?</p>
<p> Láttam is, hallottam is; de érzek valamit, a mit nem lát szem,
nem hall fül. Én veszendőben vagyok te előtted.</p>
<p> Háládatlan!</p>
<p> Az nem igaz! Ha te boldog órákat adtál nekem: én egész
életemmel fizettem érte. Mindenemmé tettelek. S ha elvesztelek,
semmim sincsen; semmi vagyok. Te akkor is boldog vagy. Nincs
közöttünk helyes alku. <span class="pagenum"><a name="Page_307" id=
"Page_307">-307-</a></span></p>
<p> Tihamér! Valld meg, mi nyugtalanít?</p>
<p> Te! Arczod, tekinteted, kezed reszketése; a sóhaj, mely
kebledből kitör; a köny, mely szemedben vágyakat árul el; az ajk,
mely elnémul ajkam alatt, mind azt mondja, hogy valaki áll
közöttünk. Midőn engem ölelsz, azt öleled; mídőn szemembe nézesz,
az ő szemét látod; mikor megcsókolsz, őt csókolod. Egy alak áll
közöttünk, a kit én szeretnék megölni ha tudnám.</p>
<p> Te bohó vagy! szólt a hölgy, és lesütötte szemét.</p>
<p> Ne mondd azt! Te tudod, hogy én a szívedbe látok. Hasztalan
tanulmányoztam volna én éveken át minden gondolatát lelkednek,
minden mozzanatát szeszélyednek, és még se ismernélek?</p>
<p> Ez jutalmam, a miért itt vagyok? szólt szomorú szemrehányással
a hölgy.</p>
<p> Óh! Leona, ma nem volt jó hozzám jönnöd. Csak ma ne!
Szerelmedben volt valami, a mi hasonlít a boszuálláshoz.</p>
<p> Nem értelek!</p>
<p> Óh! nagyon is értesz. És én rettegek miattad. Leona! Olyan hű
ebet, mint én, nem találsz a föld kerekén sehol. Egész életemet
annak áldoztam fel, hogy egy boldogító bűnnek rabja legyek. E bűn
rabja voltál te is. Légy hű hozzá! mert ha az erényedet csalod meg,
kibékülhetsz vele; de ha a bűnödet csalod meg, kivel békülsz ki
akkor?</p>
<p> Mindig homályosabbak előttem talányaid.</p>
<p> Akkor ne fejtsd meg őket. Mondd, hogy nincs igazam; taposs el,
gúnyolj ki, csak igazad legyen: az nekem jól fog esni. Nevezz magad
előtt bolondnak. Csak azt ne felejtsd el, hogy a te bolondod
vagyok.</p>
<p> Édes szerelmes bolondom!</p>
<p>Egy elkésett mennydörgés kényszeríté a megrettent hölgyet ismét
menedékét keresni; egy köpeny fedte vállaikat, egy csók beszélt
gondolataikról, de végbúcsuról az nem beszélt többet.</p>
<hr class="tb" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_308" id=
"Page_308">-308-</a></span></p>
<p>Másnap azután, hogy Elemér meglátogatta Malvinát, Lemming úr úgy
beszédközben tudatá nejével, hogy Harter Elemér már el is utazott
Bécsbe; elintézendő ügyeit barátjára, Béltekyre bízta. Bélteky el
is jött és beszélt sok mindenfélét. Lemming úr meghívta Elemért,
hogy legalább estére tisztelje meg házát egy kis barátságos soupé
elköltésével, de nem fogadta el: még az éjjel akar utazni. Fut
Pestről.</p>
<p>De hát miért fut! Ki elől fut!</p>
<p>A szokott angol leczkére feljött Ilonka Lemmingnéhez.</p>
<p>Lemmingné igen meglepettnek mutatta magát.</p>
<p> Én azt hittem, hogy ön már több leczkét adni nem jön el
hozzám.</p>
<p> Miért tetszett azt hinni?</p>
<p> Nos, önnek édes anyja mondta nekem, a gazdasszonyok ülésén
jöttünk össze: hogy kegyed kezét másnap megkéri Bélteky. Ez a
másnap tegnap volt. Én igen természetesnek találom, hogy egy oly
kitünő gentleman jegyese azontul pénzért leczkéket senkinek sem
adhat, s miután kegyed tegnap csakugyan nem jött el, azt hittem,
hogy az ügy rendben van. Ön jegyet váltott Béltekyvel.</p>
<p> Nem váltottam, asszonyom.</p>
<p> Ah! Anyja mint bizonyost mondta nekem.</p>
<p>Ilonka arcza égett. A szégyen tiltotta neki, hogy megvallja az
igazat, úgy, a hogy történt. Hogy mondja el azt egy fiatal leány
magáról: «Kérőm nem jött el: ott hagyott, lemondott rólam?» A
helyett azt felelte, a minek tán történni kellett volna:</p>
<p> Én visszautasítottam őt.</p>
<p> Üm! Ugy-e?</p>
<p>Malvina ajkába harapott, s öldöklő szemekkel tekinte végig a
leányon, sokáig arczán feledve vizsgáló szemét. Nem talált rajta
semmit abból, a mit keresett.</p>
<p> Kedves Ilon! Hadd szóljak én önnek egy bizalmas szót. Vegye
azt tőlem úgy, mint legjobb barátnőjétől. Bélteky már itt volt, és
férjemmel mindenfélét fecsegett, a <span class="pagenum"><a name=
"Page_309" id="Page_309">-309-</a></span> hogy férfiak szoktak
egymás között. Én rájöttem a dolog igazi bibéjére, a mi önök
egybekelését akadályozza. Ne nehezteljen azért, a mit mondok. Ön
azt mondja, kiadtam a kérőmön. Én tudom, hogy a kérő bátortalan
volt megtenni az első lépést.</p>
<p> Ne piruljon ezért el kedvesem; az ön helyzetében minden leány,
a ki becsületére büszke, azt fogná mondani: én adtam ki rajta. Ez
nekünk gyöngéknek a mi előjogunk. Bélteky pedig igen jó ember és
nagyon szereti önt; de fél a házasságtól, azért, mert ő kezdő
ember. Kegyed pedig szegény leány. Attól fél, hogy rangjához illően
nem tudja feleségét eltartani.</p>
<p> Elhiszem, asszonyom; s semmi neheztelésem nincs ellene. Neki
igaza van.</p>
<p> Hallgasson végig. Én beszéltem Lemminggel, Lemming helyeselte
azt, a mit mondtam neki. Lemmingnek most igen sok ügye van, a mi
egy ügyvédnek foglalkozást adhat. Ő Béltekyt nevezetes évi
fizetéssel fogja ügyvédül alkalmazni. Ad neki kétezer forintot.</p>
<p>Ilonkának eszébe jutott, hogy ennyit kinált neki is.</p>
<p> A mi pedig kegyedet illeti, kedves gyermekem: azt bizza rám.
Én magam gondoskodom kiházasítása felől. Én kegyedet úgy szeretem,
mint saját leányomat, és mi gazdag emberek vagyunk. Lemming
félmilliót nyert ez évben. Én tizezer forintot szántam kegyed
kiházasítására. Meg van ön velem elégedve?</p>
<p>Ilonka kezet csókolt Malvinának.</p>
<p> Asszonyom, ön nagylelküsége hódolatra indít. Bélteky úr
szerencséjének igen örülök; neki szívemből kivánom, hogy boldog
legyen; de felesége nem leszek soha.</p>
<p> Úgy? szólt kegyetlen hangnyomattal Malvina. Ez egy szóban
annyi gyűlölet, szenvedély volt kifejezve. No hát tanuljunk
angolul.</p>
<p>És folyt csendesen az angol tanulmány, Malvina részéről ezuttal
a lehető legroszabbul. Úgy látszott, mintha mindent elfelejtett
volna. Ilonka nem győzte őt elégszer <span class="pagenum"><a name=
"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> figyelmeztetni a hibás
szórakásra. Észrevehető volt rajta, hogy másutt jár a lelke.</p>
<p>Egyszer aztán, mikor épen valami igen egyszerű mondat
lefordításával sehogy sem boldogult, hirtelen odafordítá arczát
Ilonka felé s azt mondá neki:</p>
<p> Tudja ön már, hogy Harter Elemér hazaérkezett?</p>
<p>Ez orgyilkos támadás volt. A döfés egészen védtelenül találta a
gyanútlan leány keblét. Ezúttal nem bírta azt elhárítani. Vére
elhagyta arczát, egészen elsápadt, s szemeinek riadt tekintete
elárulá, hogy szíven van találva.</p>
<p> Nem tudom! rebegé; maga sem tudta, mire? s halvány arcza
elárulá, hogy homloka szédül.</p>
<p>Malvina elég kegyetlen volt végig élvezni e lelki halálküzdést.
Mint a római messalinák, gyönyörködni kivánt sebzett áldozata
halálküzdelmében, s csepegetett méreggel fokozta annak kínjait.</p>
<p>Most már ő examinálta ki az angol nyelvből tanítónőjét.
Folytatta a leczkét.</p>
<p>És közbe-közbe elejtett egy-egy újdonságot ama közbejött
tárgyról.</p>
<p>«Visszajött; nem halt meg».</p>
<p>«Szép, gyönyörű férfi lett belőle».</p>
<p>«De büszke lett és hideg; senkit sem akar látni hajdani ismerői
közül».</p>
<p>«A mely nap jött, az nap el is utazott; még az országban sem
akar maradni».</p>
<p>Ezeket Malvina mind apródonkint adogatta elő, az angol mondatok
szünetei között, s azután gyönyörködött benne, hogy ejt hibát
hibára maga a tanítónő; hogy nem jutnak eszébe a legközönségesebb
szavak; a legszokottabb tárgynak a nevéért hogy folyamodik a
dictionnairhez, s keresi benne az R betüt a G előtt; hogy reszket
kezében az irótoll és mást fog, mint a mit írni akar vele; s hogy
akarja eltitkolni a lázt, a mely már minden erében elterjedt.</p>
<p>Nem engedett el neki egy másodperczet sem. <span class=
"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span></p>
<p>Mikor vége volt az angol órának, azt mondá Ilonkának:</p>
<p> Kedvesem, kegyednek valami baja van.</p>
<p> Nem érzek semmit.</p>
<p> Látom az arczán. Mutassa üterét, én értek ahhoz.</p>
<p>És megfogta Ilonka kézcsuklóját.</p>
<p> Ah! Legalább százhuszat ver egy percz alatt.</p>
<p> Mindig annyit szokott.</p>
<p> Mindig? Tehát ez önnél rendes állapot?</p>
<p> Úgy látom, hogy rendes, mert eddig mindig egészséges voltam
vele.</p>
<p> Akkor, kedvesem, kegyednek jó lesz sietni a férjhezmenéssel.
Tizennyolcz évbe járó leányoknak jó magukra vigyázni, ha az üterük
százon felül ver.</p>
<p>Ilonka oly ingerült volt, hogy nem birt szokott higgadtságához
jutni.</p>
<p> Kérem, asszonyom, ne bántson engem a férjhezmenéssel, az az én
dolgom.</p>
<p> Ezt nem jól tudja ön, kedvesem; egy leány férjhezmenetelénél
néha csak egy ember van érdekelve, néha mind a kettő, néha három,
néha négy.</p>
<p> Nem értem!</p>
<p> Lehet, hogy én azt önnek egyszer meg fogom magyarázni; de jobb
szeretném, ha nem kivánná. Én értem, a mit mondtam.</p>
<p>Ilonka egy perczig szótlanul állt és összevont szemöldökkel
nézett fel a magasba, mintha keresné a távolban az ismeretlen
magyarázatot. Hasztalan! Oly távol volt tőle, hogy még láthatárán
is alul esett.</p>
<p>Az, hogy egy leány férjhez menjen valakihez, mint lehet ügye egy
harmadiknak és egy negyediknek?</p>
<p>Nem talált rá.</p>
<p> Ha parancsolja, asszonyom, lássunk a vívási
tanulmányunkhoz.</p>
<p> Önnek ma nem lesz biztos keze.</p>
<p> Honnan gondolja ön? <span class="pagenum"><a name="Page_312"
id="Page_312">-312-</a></span></p>
<p> Láttam, hogy reszketett, mikor irt.</p>
<p> Óh! dehogy reszketett a kezem.</p>
<p> Próbálja ezt a nevet leirni: Elemér.</p>
<p>Ilonka vállat vont s felvette a tollat: «Miért ne? S aztán
leírta a tanulmány-lap szélére e nevet azokkal a finom hosszúkás
betükkel, a miknek minden vonala oly gyöngéden simult a papirra,
mint a virághimszál.</p>
<p> Tehát menjünk a terembe!</p>
<p>Malvina, mint rendesen, bezárta a terembe vezető ajtókat, hogy
senki se zavarhassa gyakorlataikat.</p>
<p>Már rég idő óta nem vívtak sem rövid ruhában, sem melltakaróval,
csupán felső ruháikat tüzték fel gombostűvel térd fölőtt, s a
szokásos sodrony-álarczot tették fel vívás alatt.</p>
<p>Ilonka kereste az álarczot.</p>
<p> Hol van az arczvédem?</p>
<p> Sehol. Ma a nélkül fogunk vívni! szólt Malvina és odanyujtá
neki a vítőrt.</p>
<p>Ilonka megdöbbenve kiálta fel:</p>
<p> Mi ez?</p>
<p>A vítőrnek nem volt gombja, a helyett a hegye élesre volt
köszörülve.</p>
<p> Ma valamelyikünk megöli a másikat! felelt Malvina s a neki
szabadult szenvedélytől lihegő kebellel állt oda a leány mellé,
jobb vállán keresztül daczosan tekintve le rá, s lábát keresztbe
téve előtte; «ma egyikünk meghal!»</p>
<p>Ilonka csendesen csóválta a fejét.</p>
<p> Nem értem ezt a tréfát.</p>
<p> Nem érti, kisasszony? szólt gyilkos tekintettel a delnő, s
szép fogai egymáshoz verődtek indulat-lázában. No hát értse meg! Te
egy embert szeretsz, a kit nem szabad szeretned; a kit én
szeretek.</p>
<p>Ilonka megdermedt e szóra. A szűz-érzet egész szemérmes
iszonyata állta el minden idegét. Bámulva nézett a szemközt álló
csodaszép furiára, s nem bírt lelkében <span class=
"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> azzal a
fogalommal, mely annak, a mit lát, nevet tudjon adni.</p>
<p>Elfordítá mélyen elpirult arczát e nőtől, s kezét keblére tevé,
mintha szívét akarná óvni e szavaktól, miknek értelme még ott nem
visszhangzott soha.</p>
<p> Asszonyom! rebegé fulladozó hangon. Ezek olyan dolgok, miket
önnek, férjes nőnek, elmondani, s nekem, hajadonnak, meghallani nem
volna szabad.</p>
<p> Ne taníts arra engem! kiálta szenvedélyesen a delnő. Én ördög
leszek, ha akarom; s ha te angyal akarsz lenni, annál inkább
ellenséged! De az sem igaz! Nő vagy, mint én. Őrült vagy, mint én.
Egyikünk sem jobb, sem rosszabb, mint a másik. Két őrült került
össze, az történt! Te nem tudsz lemondani egy férfiról; én sem. Te
kész vagy érte elveszteni mindent; én is. Családot, jövendőt,
kényelmet, jó hírnevet mindent. No, hát küzdjünk meg érte! Mert
két ilyen őrültnek ez a kis világ szűk!</p>
<p>Ilonka szívét mély szánalom fogta el e dühöngő szavak alatt;
most már szánta ezt a nőt, mint szánnak egy beteget, kit görcsök
kínzanak.</p>
<p>Összefogta ölébe leeresztett két kezét, úgy nézett reá, mint egy
kárhozottakat megtérítő őrangyal.</p>
<p> Asszonyom, ön nagyon szenved. Isten őrizzen meg minden nőt
hasonló szenvedéstől. Én kivánom önnek, hogy az ég gyógyítsa meg.
Elhiszem, hogy ez rettentő fájdalom. Hallgatni fogok arról, a mit
ön előttem mondott. Elfelejtem. Bocsásson innen.</p>
<p> Ah! még szán? még gúnyolódik? Az majd a végén válik el, hogy
melyikünk lesz a megsiratni való. Én téged megölhetnélek, ha
akarnálak, alattomosan; megölhetném jó híredet:
kihíresztelhetnélek, mint becstelen szerelmest; kiírthatnálak a
világból, a melyben lélekzeni akarsz: de nekem az a munka nem
tetszik. Én szemtől-szembe, lábat lábnak vetve, vasat vas ellen
feszítve akarlak semmivé tenni. Fogd ezt a fegyvert! s ha van
bátorságod őt szeretni: legyen bátorságod érte megvívni.
<span class="pagenum"><a name="Page_314" id=
"Page_314">-314-</a></span></p>
<p>Ilonkában feltámadt a harag.</p>
<p> Asszonyom! Ön már nem őrjöngő előttem többé, hanem nevetséges
bolond! Én nem fogok önnel egy férfiért vívni, mint fiatal diákok
szoktak imádottaikért.</p>
<p>S azzal odadobta Malvina lábához a vítőrt.</p>
<p>Malvina hangosan dobbantott lábával.</p>
<p> Vedd fel rögtön azt a vítőrt!</p>
<p> Soha többet ez életben, asszonyom!</p>
<p> Vedd fel, mert leszúrlak irgalom nélkül!</p>
<p> Azt teheti ön, ha kedve tartja.</p>
<p> Ettől nem félsz, ugy-e? mert nem hiszed. De azt el fogod
hinni, hogy ha innen távozni akarsz, ezzel a vítőrrel kezemben
olyan bélyeget vágok angyalképű arczodra, hogy egész életedben ott
viseled.</p>
<p> Azt a bélyeget is örömestebb fogom viselni arczomon, mint
viselném rajta egy bűnös szenvedély öntudatát.</p>
<p>Ez a szó olaj volt a hölgy szenvedély-lángjára.</p>
<p>Vad dühvel szökött a leánynak, a vítőrt feje fölé emelve.</p>
<p>Ilonka pedig ott állt előtte nyugodtan, s két összetett keze még
mindig ölébe volt leeresztve.</p>
<p>Ez a nyugodt tekintet leverte a támadást.</p>
<p>Malvinának nem volt sem fegyvere, sem szava e tiszta, nyugodt,
szűz alakot megtámadhatni. Megállott és reszketett. Keble zihált és
egész arcza égett.</p>
<p>Ilonka azt vélte, hogy megengesztelheti őt.</p>
<p> Bocsásson ön engem innen, asszonyom. Nekem nincs jogom önt
akár sérteni, akár gyógyítani. Járjon ön miattam, a merre akar;
engem nem fog útjában találni soha. Én felfogadom önnek, hogy nem
fogok gondolni oly emberre, a kire tán ön is gondolhat. Felfogadom,
hogy álmomban sem látom meg azt, a kiről ön álmai beszélnek. Bírja
ön tőlem az egész világot. Bocsásson engem innen, s én úgy
elmegyek, hogy soha még híremet sem fogja hallani többet. Elhagyom
ezt a várost, <span class="pagenum"><a name="Page_315" id=
"Page_315">-315-</a></span> elhagyom ezt az országot. Elmegyek más
hazába. Idegen nevet veszek fel. Eltagadom, hogy Magyarországon
születtem.</p>
<p> Ah! Mulatságos ártatlanság! gúnyolódék a delnő. Ki akar menni
e városból, ki ez országból: mert jól tudja, hogy «ő» is elhagyta a
várost, kiment az országból. Utána akarsz menni, ugy-e? Fel akarod
őt ott keresni, a hol senki sem ismer? Becstelen!</p>
<p>Ilonka összerázkódott e szóra.</p>
<p> Asszonyom! E szó után többet nem beszélhetünk egymással.
Bocsásson!</p>
<p>Malvina azonban az ajtó elé állt s elzárta az útját.</p>
<p> Oh! te hasztalan fogsz utána menni. Hiába hálózod körül. Hiába
csalogatod. Nem te őt, hanem ő fog megcsalni téged. Ne hitesd el
magaddal, hogy egy ártatlan, szép pofácskáért valakit nőül vesznek.
Ő téged kigúnyol, megvet, kinevet!</p>
<p>Ilonkának elfogyott a türelme.</p>
<p> Ejh, asszonyom! ne zárja el előttem az ajtót! Ez már
otrombaság… S azzal előre lépett az ajtó felé; a hegyes vítőrt, mit
Malvina eléje szegzett, félre hárította puszta kézzel, s azzal
megkapva az útját elálló hölgy karját, félretaszította azt maga
elől, mint egy gyermeket. Hiszen aczél volt minden izma, s ha úgy
akarta volna, összetörhette volna őt.</p>
<p>És birtokába jutott a kilincsnek, s felnyitotta a kulcscsal az
ajtót.</p>
<p>Malvina tehetetlen dühében megragadta Ilonka ruháján a
vállfodrot.</p>
<p> Azt letépheti ön, ha akarja.</p>
<p>De nem azt akarta letépni.</p>
<p> Ugy-e? Nem törődöl vele, akármi lesz belőled miatta? Eldobod
magad érte, s neki indulsz a világ gúnykaczajának. Szeretni akarod
őt, ha becstelen fogsz is lenni miatta. Az akarsz neki lenni, a mi
volt az apjának az anyád!… <span class="pagenum"><a name="Page_316"
id="Page_316">-316-</a></span></p>
<p>… Ilonka e szóra visszafordította a kulcsot a závárba, s egy
szökéssel az eldobott vítőrnél termett, felkapta azt, s azt mondá
ellenfelének:</p>
<p> Most már én öllek meg «téged!»</p>
<p>A nő elégülten mondá:</p>
<p> Tehát mégis kényszerítettelek!</p>
<p> No hát rajta!</p>
<p> Az úgy is hallatlan az ó-világban, hogy két nő vívjon meg egy
férfi miatt. Hadd történjék meg egyszer ez is!</p>
<p>A vítőrök kereszteződtek.</p>
<p>Malvina a szenvedély vak dühével rohant a leányra, nem törődve
saját védelmével. S Ilonka ama sértő szó után, mely kényszeríté a
vítőrt felvennie, egy arczulköpött arkangyal kegyetlen boszúálló
haragjával fogadá, hogy azon a rossz szíven fogja keresztülverni
ezt a vasat, melyben ily méregkeverő gondolat megfogamzott.</p>
<p>«Most már én öllek meg téged!»</p>
<p>Hanem azután, mikor egyszer az aczél a kezében volt, elkezdett
eszmélni. Az aczélcsattogás magához téríté. Gondolkozott.
Férfiaknál hadvezéri adománynak nevezik azt, mikor a viadal perczei
alatt tér meg a szív nyugodt érverése, s míg a szem vigyáz, míg a
kéz cselekszik, azalatt a fő gondolkodni tud s nem engedi a heves
vérnek a vezéri szót; nem ijed, nem buzdul, nem borzad, nem dühöng:
higgadt lesz, meglátja a távol- és közellevőt; fölötte lebeg annak,
a mi vele történik.</p>
<p>Ily adománya volt Ilonkának; a vívás hevélye neki visszahozta
lelki önuralmát. Meggondolta: ha én most ez asszonyt leszúrom, a
tett nyilvánosság elé kerül. Törvényszék elé állítanak. Ki fognak
vallatni: miért vívtunk? okát kell adnom. Azt mondom-e: egy
férfiért; vagy azt mondom: az anyámért? Magamat gyalázom-e meg,
vagy anyám erényére engedek mérges lehelletet fújni? Hát lelkemen
hogy fogom elviselni egy megölt vérét? Ha a törvényszék előtt
kimenthetem magamat, hogy mentem ki <span class="pagenum"><a name=
"Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> a belső biró előtt? Nem:
én ezt az asszonyt nem ölhetem meg. De le fogom fegyverezni. És
akkor letérdepeltetem őt lábamhoz s úgy fog bocsánatot kérni attól,
kit oly gonoszul bántott, s ki őt nem bántotta soha. A port fogja
csókolni előttem, azt a port, mely a szörnyű megbántásnak tanuja
volt. S azután megvetem és magára hagyom és keble ördögeire.</p>
<p>Tízszer leszúrhatta volna vetélytársnőjét ez idő alatt, nem
törődött ellene fedetlen oldalai védelmével, ki untalan csak
ostromolt, de nem tette. Csupán azon törekedett, hogy kiüsse
kezéből a fegyvert.</p>
<p>Azonban Malvina erősen marokra fogta azt, s gyanítva ellenfele
szándékát, mindig csak egész döféseket intézett feléje, miknél a
lefegyverzés lehetetlen.</p>
<p>Egyszer azután, mikor Ilonka egy kötéssel ki akarta facsarni
ellenfele kezéből a vítőrt, az kiszabadítva fegyverét a kötésből,
úgy döfött azzal Ilonkához, hogy a fleuret hegye mélyen belemerült
annak keblébe, épen a váll alatt.</p>
<p>A mint Malvina visszarántá fegyverét, a nyilt seben keresztül
szemébe szökött a leány meleg vére.</p>
<p>Ez érzésre, e látmányra a delnő elsikoltá magát, kiesett kezéből
a fegyver, s ő maga ájultan rogyott a megsebesített leány lábaihoz,
hanyattvágta magát s hosszú, fekete fürtei szétbomolva terültek el
a szőnyegen.</p>
<p>A megsebesített hajadon pedig állva maradt, s megvetéssel nézett
le a lábánál heverő élettelen alakra. Annak arcza sárga volt, mint
a viasz, és szemei felett félig csukva a szempillák, keble
mozdulatlan, és ajka nyitva. Mintha őt érte volna a haláldöfés.</p>
<p>Megijedt a saját keze ontotta vértől, s elájult bele.</p>
<p>Ilonka a mosdószekrényhez sietett, hol minden alkalommal készen
volt tartva, véletlen esetekre, a vivó-iskolák segédszere, a
szivacs és árnica-festmény. Belemártotta a szivacsot a festménybe s
betömte vele a keblén szúrt seb nyílását. <span class=
"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span></p>
<p>Csak arcza lett kissé halványabb, de járásán nem látszott meg
semmi ingadozás.</p>
<p>Még arra is gondja volt, hogy a két vítőr hegyeit, lábával rájuk
lépve, letördelje s zsebébe elrejtse.</p>
<p>Azután kinyitotta a cselédséghez vezető ajtót s kiment a
szobaleányt behívni.</p>
<p> Jőjjön be kegyed. A vívásleczkén úrnője kezében a vítőr
elpattant, a csonkájával megsebesítette vállamat, s arra ijedtében
elájult; menjen, segítsen rajta.</p>
<p>A cselédnek azonban nemesebb szíve volt, mint az úrhölgynek; a
mint meglátta Ilonka ruháját vérrel összefecskendve, lelkendezve
kiálta fel:</p>
<p> Jézus Mária! Bánom is én, ha elájult, majd felébred. De a
kisasszony keresztül van szúrva. Szaladok bérkocsiért.</p>
<p>Ilonka nem tudta őt visszatartani; a cseléd akkorra
visszaérkezett a bérkocsival, mire Ilonka lement a lépcsőkön, s
azután felült mellé a kocsiba. Ott feküdhetett asszonya ájultan, a
meddig magától fel nem ocsúdott; ő Ilonkát ápolta hazáig.</p>
<p>Hiszen úgy szerette őt mindenki!</p>
<p>Otthon Ilonka elmondott anyjának mindent.</p>
<p>Mindent…</p>
<p>Nem lehetett semmit eltitkolnia többé.</p>
<p>Világosiné átkozta az egész világot, az egész emberiséget,
megsebesített leánya ágyánál. Szemrehányásokat szórt magára és a
gondviselésre, ki még csak azt sem hagyta fenn, hogy valaki boszút
álljon ezen istentelenségért!</p>
<p>A férj tébolyodott, az anya beteg, a testvér még gyermek és
siketnéma. Nincs, a ki igazságot adjon ezen a világon, egy ily
kegyetlenül letört virágszálért!</p>
<p>Hanem a letört virágszál csak még sem hervadt el.</p>
<p>A fiatal, egészséges vér győzött a haláldöfés felett; a vészes
seb begyógyult. A természet nagy orvos.</p>
<p>Két hét mulva már Ilonka felkelhetett az ágyból; a sebláz
elmult. <span class="pagenum"><a name="Page_319" id=
"Page_319">-319-</a></span></p>
<p>Még talán szebb volt, mint azelőtt. Sápadtabb, de nőiesebb volt
arcza. Járása nem volt oly kevély, de szendébb, hajlékonyabb, mint
eddig. Ha kérdezték tőle: fáj-e még? azt mondta: már nem, és igazat
mondott, mert valahányszor a behegedt szúrás fájdalmát érezte,
titkos boldogságot érzett mellette, mint a ki azzal egy nagy
adósságot fizet le másnak.</p>
<p> Elmegyünk innen, leányom! bíztatá őt anyja. Elmegyünk e
városból, ebből az országból, ez alól az ég alól, a hol ezek az
emberek laknak. Eltemetkezünk idegen emberek közé, a hol senki sem
ismer bennünket. Nem viszünk innen magunkkal semmit; még a
saruinkra ragadt port sem.</p>
<p>És úgy tettek.</p>
<p>Még Böskét is itt hagyták. A jó leány, ki utánuk vitte a gőzösre
holmijaikat, csak nézett utánuk a partról, míg a füstöt láthatta,
akkor megfordult, s azt mondá:</p>
<p> Már most én is megyek, s felkeresem a názárénusokat!</p>
<h2>EGY KATONA, A KI RABLÓKAT FOG.</h2>
<p>Az ismeretlen leány után nem tudakozódott senki; eltünhetett,
elveszhetett; az ismerős delnő megmaradt a küzdtéren, mint ünnepelt
szépség, divat-uracsoktól körülrajongva, fiatal tárczairóktól
megénekelve. Nem eshetett meg lóverseny, császárfürdői dalidó a
nélkül, hogy öltözéke le ne lett volna irva. Valami fogékony keblű
ujdondász azt is feljegyezte róla, hogy a legutolsó estélyen oly
pompás gyöngyöket viselt, hogy szebbeket még csiga könyje nem
teremtett.</p>
<p>Jól találtad, becsületes hírharangozó; annak a nagy csigának a
könyjéből termettek e gyöngyök, mely nem tud élni, ha házából
kiveszik; mi itt a tenger fenekén magyar népnek is nevezzük ezt a
kagylót, mely gyöngyöket <span class="pagenum"><a name="Page_320"
id="Page_320">-320-</a></span> terem, mikor kínoztatik. A szép
asszonyság minden gyöngyszeme ezer meg ezer nyomorult könyjéből
támadott; síró gyermekek könyjeiből, kik hiába imádkoznak a
mindennapi kenyérért; a ti kenyeretek nem jöhet ma, mert az ma egy
szép asszony hófehér nyakán tánczol.</p>
<p>Ragyogj velük, szép amazon!</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>Föhnwald százados ez idő szerint valamelyik alföldi magyar
városban tanyázott csapatjával.</p>
<p>A nyomor zenithjén jártak már a rossz csillagok. Itt-amott az is
hallatszott, hogy a megéhezett emberek rabolnak. Onnan vesznek, a
hol kapnak.</p>
<p>Egy szép napon a maga előljáróságától azt a parancsot kapta
Föhnwald, hogy abban a megyében, a hol ő fekszik, ki levén hirdetve
a rögtönitélő biróság, ő is lásson utána a rablóvadászatnak; a hol
erdőn, mezőn, tanyán, falun, városban, úton, pinczében megtalál egy
rablót: fogja meg, kösse meg, lőjje meg, hozza be élve vagy halva.
Ne kiméljen senkit, ha szűrben, ha selyemposztóban jár, orgazdát,
tolvajrejtegetőt egybevegyen magával a rablóval; ne válogasson se
kicsinyt, se nagyot, se urat, se parasztot; legyen
irgalom-nemismerő mindenki iránt.</p>
<p>«Auch eine schöne Gegend!» mondá magában Föhnwald, és zsebébe
tette a felsőbbségi meghagyást.</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>Lemming úr sokat utazott ez idő szerint.</p>
<p>Hja! bizony a százezreket megérdemelni nem jár fáradság
nélkül.</p>
<p>A vállalat sok járás-keléssel van összekötve.</p>
<p>Az egész nyereség többfelé oszlott meg; egyes vállalkozónak
ugyan rajta kellett lenni, hogy a mit elvesztett a réven, megnyerje
a vámon! <span class="pagenum"><a name="Page_321" id=
"Page_321">-321-</a></span></p>
<p>Aztán az embernek főkép arra kell ügyelni, hogy valami panasz
véletlenül ki ne pattanjon.</p>
<p>A panaszoknak ugyan a mostani időjárás nem igen kedvező. Ha
valamelyik parasztnak kedve találna kerekedni a lamentálásra, hogy
ő ocsut kapott buza helyett: csak lesz esze az előljáróságnak, hogy
szép szerével lecsendesíti; ujságba pedig be nem adhatja panaszát,
mert annak az iktatási díja hat hónaptól egy esztendeig terjedő
börtön. Azt már tudják az ujságirók, hogy az a «csendháborítás»
rovata alá esik, s őrizkednek a hadi-törvényszéktől leczkét venni.
S ha akad itt-ott előljáró, a ki azt hiszi, hogy neki megbocsátják
azt az érdemét, ha a pórul járt paraszt ügyében felmegy panaszkodni
Budára, azt az ember útközben elfogja, nyomatékos indokkal
megnyugtatja, visszatereli; ha nem hajt a szép szóra, engedi
eltévedni abban az erdőben, a minek «hivatalszoba» a neve, míg
végre a vándor rátalál az igazira, a kinek lelke szerint
elmondhatja minden keserűségét: hogyan szedik rá, milyen
istentelenül pusztítják azt a szegény éhes, rongyos embert odakinn!
ez igazi ember, a ki panaszát végighallgatja, Harter Nándor lesz;
az azután majd segít a dolgán, ne féljen semmit. Ha pedig
épenséggel oly életrevaló és ügyes ember akad, a ki egész Bécsig
elviszi a panaszszal telt tarisznyát: az meg épen eltalálta az
üdvösség kapuját, ott a vállát is megveregetik, számot is írnak a
panaszlevelére; azt azután leküldik a maga útján Harter
Nándornak, hogy tartson e tárgyban szigorú vizsgálatot, s akkor
aztán a panaszkodó egészen meg lehet nyugosztalva a felől, hogy
most olyan ember kezébe jutott az ügye, a ki majd igazságot
szolgáltat az ő szegény fejének. Csak várja békével!</p>
<p>Lemming úrnak tehát sok dolga volt, hogy becsülettel megfeleljen
feladatának.</p>
<p>Épen egy nagy alföldi városban volt a kölcsöngabonaosztásnak
ideje. Mint vetőmag, elkésett már az; de a kormány elrendelé, hogy
az éhezőknek még azonfelül is kell <span class="pagenum"><a name=
"Page_322" id="Page_322">-322-</a></span> élelmiszereket osztani,
tisztességes kölcsönképen; ma aláirnak öt forintot egy mérő
buzáért; aratás után aztán harmadfél mérőnek az árából
visszafizethetik azt könnyen.</p>
<p>Abban a városban volt egy alkusza Lemming úrnak. Azt meg
Hameternek hítták. Bánom is én, akárminek hítták.</p>
<p>A mint Lemming úr megérkezett a vendéglőbe, felkereste az
alkusz.</p>
<p> Itt vannak a szekerek!</p>
<p> Megkapta ön a buzát? Hogy vette?</p>
<p> Olcsóbban, mint rám volt bízva. Harmadfél forinton.</p>
<p> Az képtelenség! Annak már nem lehet buza-alakja.</p>
<p> Tessék megnézni a mustrát!</p>
<p>Az alkusz egy vászon-zacskóból kitöltötte az asztalra a
mutatványszemeket.</p>
<p>Lemming úr elbámult.</p>
<p> Hisz ennél szebb buzát a londoni ipartárlaton sem mutogattak,
hisz ez van kilenczvenöt fontos.</p>
<p>Szép, piros, nehéz buza volt az. Száznyolcz fontos!</p>
<p> De hát hogy vehette ön ezt harmadfél forinton, mikor négyen is
alig kapjuk a selejtesebbet?</p>
<p> Valami hibája van.</p>
<p> Mi hibája lehet? Nem képzelem.</p>
<p> Az a hibája van, hogy hat óráig hevert a viz fenekén. Az a
kereskedő, a ki tegnapelőtt nem adta négy forinton alól, a mint
felvontatta a hajóját, tőkére ment vele; a hajó elsűlyedt, a buza
átázott, azonban közel volt a parthoz, fél nap alatt kihordták,
megszárították; hanem a kereskedő kénytelen volt rögtön túladni
rajta, a hogy veszik. Meg is ölelt, mikor harmadfél forintért az
egész szállítmányát elvállaltam. Más senki ennek hasznát nem
veheti: mert ez holnapután csirázni fog; mi még kioszthatjuk azt
ma. Igaz ugyan, hogy vasárnap van, de a szegényekkel jót tenni
vasárnap is lehet. Ha rögtön megörletik, ragacsos, csirizes lisztet
kapnak ugyan belőle, de megeszik azok azt, nem halnak meg tőle; ha
holnap <span class="pagenum"><a name="Page_323" id=
"Page_323">-323-</a></span> észreveszik is, hogy mi baja van a
buzának, akkor már beszélhetnek; ma a bőrükből bújnak ki örömükben,
ha meglátják. Olyan minden szem, mint ha üvegből volna.</p>
<p> Ön ügyes ember.</p>
<p>Lemming úr megdicsérte az alkuszt, kifizette neki, a mit
megszolgált, s azzal rábízta, hogy legyen jelen a gabona
kiosztásánál.</p>
<p>A szekerek ott álltak már a piacz közepén, a hatóság értesítve
volt az osztásról; az embereknek a mint kijöttek a templomból,
dobszó mellett tudtukra adatott, hogy itt a kenyérnek való, kinek
mennyi kell belőle?</p>
<p>Délig el is volt osztva minden. Ki-ki vitte haza magával, a mit
kölcsön elvállalt, ki talyigán, ki a hátán.</p>
<p>A gondviselés azonban megőrizte a szegény embereket attól, hogy
ez egészségtelen gabona kenyerével még nyavalyát is vonjanak
magukra; értem t. i. a polgári gondviselést.</p>
<p>Mikor a hívek hazaértek a buza-osztozásból, ugyanakkor már ott
várt mindeniknek a házánál két-három darab fekete-harisnyás katona,
kit a fentisztelt czivil gondviselés épen akkorra rendelt oda,
adóbehajtás végett.</p>
<p>Ezuttal csakugyan nem mondhatta senki, hogy nincs miből leróni
az adóját, mert épen akkor vitte haza a kölcsön kapott buzát. Tehát
van.</p>
<p>A jámbor emberek aztán rajtamentek az adóbekergető biztosra, kit
jó hirnevéből nekünk is van már szerencsénk ismerhetni: Gierig
urra, s az okosabbak közülök szörnyen mutogatták neki a kormány
hivatalos lapjából azt a helytartósági rendeletet, mely meghagyja,
hogy az inséges helyeken nem szabad az adót kényszerítve behajtani.
Ott olvasható az ma is; tanúlságos adalék egy gyöngyidőszak
illustratiójához.</p>
<p>Hogy még ezt el is kellett rendelni!</p>
<p>De nagyobb dicsőség lett volna az annál, ha akadt volna valaki,
a ki ezt a rendeletet meg is tartsa.</p>
<p> Mi nekem ez? förmedt a panaszkodókra Gierig úr, <span class=
"pagenum"><a name="Page_324" id="Page_324">-324-</a></span> s
fricskát adott az eléje mutatott papirosnak, mintha csak le akarná
róla peczkelni azt a furcsa bogarat; nekem a budai helytartóság nem
közegem. Az én felsőségem a bécsi pénzügyminiszterium.</p>
<p> De uram! hisz épen ebben az órában adta maga a kormány ezt a
buzát, most irtuk alá, hogy tartozunk azt visszafizetni; hát
ugyanaz a kormány ugyanabban az órában meg elveszi tőlünk, a mit
épen adott?</p>
<p> Természetesen!</p>
<p>Ne időzzünk ennél a jelenetnél sokáig. Megtörtént ez.</p>
<p>Gierig úr szépen összeszedette a kiosztott buzát, s ugyanazokkal
a szekerekkel, a mik azt idáig hozták, átvitette a szomszéd
városba; ott átadta a katonai élelmezési biztosnak, mely állomást
ez idő szerint Konyecz úr töltött be, jutalmúl sokszoros
érdemeiért. A két jeles úr jó vásárt csinált egymás között. Az
exequált buza olcsó áruczikk, azonfelül is egy kis hibája van.
Hanem jó lesz az azért még a katonának.</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>Egy szép napon aztán belép egy őrmester Föhnwald századoshoz, s
így szól hozzá:</p>
<p> Százados úr! Mondja meg nekem, mi ez, a mit én most itt a
kezemben tartok?</p>
<p>S letette eléje a névtelen valamit.</p>
<p>Valóban névtelen valami volt. Ha megemelte az ember, súlyánál
fogva azt hihette, hogy sajt; ha megbámulta, szinére nézve valami
volt az a tőzeg és olajpogácsa között; ha megtapintotta,
fogadhatott rá, hogy ernyedni kezdő aszfalt; ha megszagolta,
eczetágyba fojtott gomba; ha megtörte, akkor millió egymásból nyuló
selyemszál valami új találmányú gyapot-degetet mutatott be előtte,
ha pedig annyira vitte a vakmerőséget, hogy megkóstolja, akkor
megtudta, hogy az «kenyér».</p>
<p>Ilyen kenyérrel tanítják a hazaszeretetre ő felsége legvitézebb
hadseregét. <span class="pagenum"><a name="Page_325" id=
"Page_325">-325-</a></span></p>
<p>Föhnwald százados, hogy bebizonyítsa katonája előtt személyes
bátorságát, valamint hogy tanusítsa készségét minden sanyarúságban
osztozni vitézeivel, megevett, megrágott, le is nyelt egy darabot
abból a megnevezhetlen tárgyból.</p>
<p>És akkor így szólt:</p>
<p> Őrmester! vegyen ön magához négy embert töltött karabélyokkal;
rendeljen szekeret. Én azokat a gazembereket, a kik ebben a
kenyérben bűnösek, akárkik és akárhányan legyenek, mind vasra
verem, és fölviszem Budára. Becsületszavamra esküszöm.</p>
<p>Mikor Föhnwald ilyen dologra fogadkozott, még nem tudta, kik és
mik akadnak a markába? mert ha tudta volna, bizonyára még egyszer
megesküdött volna rá.</p>
<p>Öt percz múlva ott állt négy legény, őrmester és fuvarosszekér
az ajtaja előtt.</p>
<p>Legelőször is elindúlt a tábori sütőt fölkeresni.</p>
<p>A katonakenyerek nagy része még ott hevert az élelmi tárban. A
mint egymásra voltak rakva, a legalsónak folyott a leve. Közelíteni
is merészség volt a fojtó bűz miatt feléjük.</p>
<p> Ön a porkolábhoz fog menni! szólt Föhnwald a sütőhöz; majd
azután a katonai törvényszék fog ön felett itélni.</p>
<p> Tudom, százados úr! felelt a sütő. A kenyerek rosszul ütöttek
ki, magam sem tagadom; egyébiránt én csak olyan lisztből süthettem,
a milyent a molnár ideküldött.</p>
<p> Az ön hibája volt, ha látta, hogy rossz a liszt, és mindjárt
föl nem jelentette. Majd mentse magát a törvényszék előtt.</p>
<p>A sütőt a porkolábnak kölcsönözték, s azzal mentek a
molnárhoz.</p>
<p>Föhnwald a kenyér-corpus-delictin kivül egy tarisznya lisztet is
vitt magával.</p>
<p> Mi tetszik, uram? kérdé a molnár a szokatlan látogatótól.
<span class="pagenum"><a name="Page_326" id=
"Page_326">-326-</a></span></p>
<p> Nekem tetszik önt elfogatnom, azért, hogy ilyen lisztet őrölt
a katonáim számára.</p>
<p> Én csak olyan lisztet őrölhetek, a milyen buzát nekem adnak.
Az önök élelmezési biztosa csirás, dohos buzát küldött ide; biz
abból csak csiriz lesz aztán. Az önök buzája mind egy szemig valami
elsülyedt hajóról való kárbaveszett portéka.</p>
<p> Önnek, meglehet, hogy igaza van az élelmezési biztos
irányában; azt majd igazítsa el vele: hanem én önt is mindenesetre
elfogatom. Tessék felülni a szekérre!</p>
<p> Megyek, uram! Fogtak el engem már külömb dologért is. Ültem én
már odabenn furcsább állapotok miatt is; majd kieresztenek, ha
megunnak.</p>
<p>Föhnwald még mindig az aprajánál volt a vallatásnak. Ezek azok
az apró legyek, a kiket a pókháló megfog; de majd jönnek mindjárt a
dongók és darazsak, kik a törvények pókhálóján keresztűl-kasul
járnak.</p>
<p>Este volt, mire a malomtól az élelmezési biztos lakáig
visszakerült. Konyecz úr után kérdezősködve, azt felelték neki,
hogy az már elment vacsorálni.</p>
<p>Utána küldött, hogy jőjjön haza.</p>
<p>Konyecz úr meg akarta mutatni, hogy ő most milyen nagy úr, s
csak azért is megvárakoztatja a kapitányt. Nem sejtette, minő
fergeteg tornyosúl a feje felett?</p>
<p>Jó félóra múlva került elő. Vigan fütyörészve jött, félrecsapta
a sipkáját; erős borokat ivott a vendéglőben.</p>
<p> Ön nagyon megvárakoztatott; veté szemére a százados.</p>
<p>Konyecz úr impertinensül mosolygott a szemébe, s nem szólt rá
semmit. Be akart vele menni a szobába.</p>
<p> Nem megyünk oda. A raktárt akarom látni; kérem felnyitni az
ajtaját.</p>
<p>Konyecz úr meghökkent.</p>
<p> Mit akar ön ott?</p>
<p> Meg akarom látni azt a buzát, a melyikből ez a kenyér készült.
<span class="pagenum"><a name="Page_327" id=
"Page_327">-327-</a></span></p>
<p>Azzal odatartá Konyecz úr orra alá az oldaltáskájából kivett
süteményt.</p>
<p>Konyecz úr négyszer is színt és arczot váltott e látmányra; hol
vigyorgott, hol elsápadt; utoljára is azt vélte, hogy legjobban
kisegít innen egy kis rendszeres arczátlanság.</p>
<p> Hát… hát nem jó kenyér ez? Mi baja van ennek a kenyérnek? Most
még igen fris, hát puha; a legfinomabb buzából van, becsületemre!
Csak mindig ilyen kenyeret kapnának a katonák a táborban!
Becsületemre! Nagyon jó kenyér ez, kapitány úr. Becsületemre!</p>
<p>Föhnwald azonban egy olyan mozdúlatot tett a kezében tartott
kenyérrel, mintha a fejéhez akarná azt vágni a magasztalónak. Az
hátra is hőkölt.</p>
<p>De csak még sem tette azt Föhnwald. Elégnek tartá nagy nyersen
közbekiáltani:</p>
<p> Ez a kenyér a kutyának sem való! Akarom látni a buzát, a miből
ön ezt sütteti. Hol a raktár kulcsa?</p>
<p>Konyecz urat csak a merész ellenállás mentheté meg, ha
megmentheté valami.</p>
<p> Azzal én önnek nem tartozom! pattogott vissza hetykén. Ön
nekem sem előljáróm, sem ellenörzőm. Ha panasza van ellenem, adja
be az élelmezési főfelügyelőségnek. Ön parancsol a katonáinak, de
nekem nem.</p>
<p>Föhnwald tehát parancsolt a katonáinak:</p>
<p> Ezt az embert vasra kell verni; aztán el kell tőle venni a
kulcsait.</p>
<p>Azok ugyan hirtelen szót fogadtak.</p>
<p>Konyecz bort ivott, dühös volt, ellenszegült; a miből aztán az
lett, hogy meg is tépázták, meg is kötözték.</p>
<p>Az erővel elvett kulcsok egyikével felnyitotta Föhnwald a
raktár-ajtót.</p>
<p>Elszörnyedve jött ki onnan.</p>
<p>Egy csomó buzát, a mint kimarkolta azt a zsákból, odatartott a
meglánczolt biztos szeme elé.</p>
<p> Van önnek erre valami mentsége? <span class="pagenum"><a name=
"Page_328" id="Page_328">-328-</a></span></p>
<p>Az undok káromkodással válaszolt neki vissza.</p>
<p> Jobb lesz pedig önnek imádkozni, mint káromkodni; mert holnap
függni fog.</p>
<p> Igen! kiáltá tajtékzó ajakkal a fogoly; a kis tolvajokat
felakasztják, régen tudom azt, a nagyokat pedig futni engedik.
Önnek van kurázsija megfogatni az ilyen apró szegény ördögöt, mint
én; de följebb nem mer kereskedni. Nekem ezt a buzát helyembe
küldték; maga a főbiztos adta át a mint összeszedte az execución.
Mit tehetek én arról, ha a gaz paraszt megnedvesítette a buzáját,
mikor exequálták, hogy nekünk kárt tegyen.</p>
<p> Legyen ön az iránt megnyugodva, hogy a ki ebben a dologban
bűnös, azt én mind ön mellé fogom kötöztetni.</p>
<p> Jó lesz, nagyon jó lesz! Csak tessék feljebb kereskedni. Ott
van Gierig úr, végezzen azzal, ha tud. Annak menjen neki, ha mer.
Úgy-e abba nem mer belekötni?</p>
<p>Konyecz jó taktikának tartotta Gierig urat tolni maga elé,
gondolva, hogy az megszentelt fejű ember; a szava többet ér
Bécsben, mint száz lovaskapitányé; az már egyszer leszállította
Föhnwald urat a nyeregből, majd most is elbánik vele; csak annak
menjen neki.</p>
<p>Föhnwald nem felelt neki többet.</p>
<p>A buzából is megtöltetett egy tarisznyát, s azt őrmesterére
bizta; a raktárt ismét bezárta, az ajtaját háromszorosan
lepecsételé, és őrt állított eléje.</p>
<p> Már most hol lakik Gierig úr?</p>
<p>Magánháznál, természetesen, mint mindig. Egy új szóval
szaporította szótárunkat: «Kényszer-vendégszeretet».</p>
<p>Már feküdt a jó úr és aludt, mikor késő éjjel látogatására ment
Föhnwald. El nem tudta gondolni, mi baja lehet annak vele ilyen
órában? Nem halaszthatná reggelre?</p>
<p>De Föhnwald nagyon sürgette az értekezést, s fel kellett
czihelődni a kedvéért.</p>
<p> Nos, mi baj van, százados úr? Nem szokott ön ilyenkor aludni?
Én nagyon álmos vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_329"
id="Page_329">-329-</a></span></p>
<p> Majd segíteni fogok rajta, hogy ne legyen az. Én azért jöttem
ide, hogy önt elfogjam.</p>
<p>Gierig úr nagyot bámult erre a szóra, s csodálatosan csóválta a
fejét.</p>
<p> Ön most jön valami jó vacsoráról, százados úr, ugy-e?</p>
<p> Jónak nem mondhatom! felelt Föhnwald sértetlenűl, mert nem
vacsoráltam egyebet, mint egy darabot ebből a kenyérből, a mit a
katonáim számára sütöttek. Nézze ön, ez gyilkos méreg. Elfogattam a
tábori sütőt; az a molnárra utalt, ki a lisztet őrölte. Ime, itt e
dobozban a mutatvány a lisztből. A molnár az élelmezési biztossal
mentette ki magát, ki a buzát küldte neki. Azt is elfogattam. E
másik dobozban látja ön a buzát, a mi a katonai raktárba került. A
biztos azt mondá, hogy ezt a buzát ön küldte neki; igaz-e ez, vagy
nem?</p>
<p>Gierig úr fölpattant szörnyű haraggal.</p>
<p> De mi közöm nekem mindehhez a sok ostobasághoz, a mit ön nekem
itt össze-vissza mesél? Mi bajom nekem azzal, hogy önök mit esznek,
mit nem esznek? S hogy mer ön engem akármi dologért felelősségre
vonni? Ki adta önnek ehhez a jogot? mi?</p>
<p>Gierig úr ugyan dühösen állt szembe Föhnwalddal, két nagy papucs
volt a lábán, azok csak úgy csattogtak, mikor eléje toporzékolt.
Föhnwald pedig nagy hidegvérrel vonta elő belső zsebéből a hozzá
küldött felsőbbségi parancsot.</p>
<p> Itt a rendelet a kezemben, uram, melynél fogva én, Föhnwald
százados megbizatom, hogy minden, e megyében megkapható rablókat,
tolvajokat s azoknak orgazdáit, czinkosait, a hol találom,
elfogjam, beszolgáltassam, nem válogatva személyökben, ki úr, ki
paraszt? akár szűrben, akár selyem-kabátban jár, akár pusztán, akár
kastélyban lakik: mindenütt elfogjam, lánczra verjem, tömlöczbe
vessem. És én ezen parancsnál fogva elfogom önt és czinkostársait,
a kik kilopják a nép szájából az alamizsnafalatot; mérget csinálnak
belőle, s úgy adják a katonának <span class="pagenum"><a name=
"Page_330" id="Page_330">-330-</a></span> enni; kik elrabolják az
uralkodótól a nép szeretetét, kilopják a törvényből az igazságot, s
még a fegyvernek az élét is letörik s ellopják. Én rablókat
hajhászni küldettem! Teljesítem a megbízást s elfogom önöket mind.
Katona vagyok; keresztűl vágom magamat mindenen. Meglehet, hogy
ezért azt fogják mondani, hogy félreértettem valamit, de katonai
parolámra fogadom, hogy csuffá teszek mindenkit, a ki ebbe a rút
dologba belekeveredett, s megteszem azt!</p>
<p>Gierig elsápadt; látta, hogy ellenfele most már veszedelmessé
kezd rá nézve válni. A támadóból védelmi helyzetbe tette magát.</p>
<p> Én itt hivatalból járok, s hivatalos kötelességemet
végzem.</p>
<p> Az sem igaz! Önnek nem volna szabad ott járni és kobozni, a
hol inség van. Világos parancs van az ellen az ország legfelsőbb
hatóságától. Ez azonban csak kegyetlenség, csak zsarnokság; hanem
itt rablásról is van szó. Ön azt a gabonát, a mit az élelmezési
biztosnak átadott, nem kaphatta adó fejében, mert az egy elmerűlt
hajó szállítmánya mind. Önnek az exequált buzát ki kellett
cserélnie egy ilyen veszendőbe ment szemétért.</p>
<p>Gierig úr abban érezte magát megfogatva, a miben tökéletesen
ártatlan volt.</p>
<p> Uram, én esküszöm önnek, hogy ez nem úgy van.</p>
<p> Talán minden ember összebeszélt, hogy elébb beáztassa a
gabonát, a mit ön elvisz tőlük adó fejében! És csak épen azt, a mit
ön visz el? És ön épen azt kereste ki minden adókötelesnél, a mi
hibás volt? No, feleljen ön erre? Gondoljon ki valamit!</p>
<p>Gierig úr veszedelmesen meg volt akasztva. Pedig nem úgy volt, a
hogy vádolták; de hogy mondja meg az igazat?</p>
<p> Nos, uram, öltözködjék ön fel egymásután; mert én nem érek rá
önnel itt szaporítani a szót. Egy, kettő, három! Ha nem tetszik
önkényt, idekinn vannak a legényeim; <span class="pagenum"><a name=
"Page_331" id="Page_331">-331-</a></span> van náluk békó is. Önnek
a czinkosa, Konyecz, odakinn ül már a szekéren megvasalva.
Kényszerítsem-e önt?</p>
<p>Gierig úr könyörgésre fogta a dolgot.</p>
<p> Én elismerem, hogy itt nagy bűn van elkövetve; nem tagadom,
hogy nekem is járúlhatott hozzá hibám; de a bűnben nincs részem; az
magas, igen magas állású uraknál kezdődik.</p>
<p> El fogok odáig is menni. A katona előtt nem marad zárva egy
ajtó sem. Megyek, a meddig embert találok, akármilyen nagy ember
lesz is, és rákiáltom a megbélyegző szót: «Ez is rabló!» Ön a
kisebbek közé tartozik; ne vesztegettesse magára az időt.</p>
<p> Uram! Tekintse ön, hogy családapa vagyok.</p>
<p> Nem jegyezte ön fel magának, hogy hányan mondták azt önnek
ebben az évben: «Uram, tekintse ön, hogy családapa vagyok?» Nem
kaczagott ön erre a szóra mindannyiszor? Jól van! Én irgalmasabb
leszek. Nem veretem önt vasra, megengedem, hogy saját kocsiján
kisérhessen bennünket, a hova mondani fogom; de mondja ön meg
nekem: ki következik most ön után?</p>
<p>Gierig meg volt puhulva.</p>
<p> Elmondok önnek mindent, kapitány úr, a hogy van. A kérdéses
gabonát a kormány osztatta ki egy inséges város lakosainak. Én azon
nyomban foglaltam le a kiosztottat. Ha hibás volt a gabona, az a
vétkes, a ki azt kiosztotta. Annak a neve pedig Lemming.</p>
<p> Lemming? Úgy tetszik, mintha hallottam volna ezt a nevet
valaha emlegetni. Hol kapható ebből az urból?</p>
<p>Épen itt van ebben a városban, a vendéglőben van szállva.</p>
<p> Ezt is elfogatom.</p>
<p> Nagy kegyben áll a magasabb körök előtt.</p>
<p> Mégis elfogatom. Siessen ön felöltözni uram, egy katonát itt
hagyok az ajtójában. S kérem, hagyja az ajtót nyitva.</p>
<p> Óh! ne tessék félni. Nem szököm meg, sem a nyakamat
<span class="pagenum"><a name="Page_332" id=
"Page_332">-332-</a></span> el nem metszem addig, a míg egy fejjel
magasabb embert tudok a hátam mögött. Elvárom ön további
rendelkezését a legnagyobb engedelmességgel.</p>
<p>Gierig ur meghúnyászkodásában pedig csupa merő gonoszkodás volt.
Azzal a jó szándékkal bíztatta neki a századost Lemmingnek, hogy az
a heveskedő katonatiszt majd most a fensőbb körök kegyenczét valami
oly brutális megrohanással fogja megsérteni, hogy e miatt saját
magát keveri galibába. A gabonaosztás körüli visszaélések
köztudomású dolgok. Hanem az is köztudomású, hogy e visszaélésekbe
Lemmingen túl még igen nagy és hatalmas emberek vannak belefonva:
ha valami szeles kéz valahogy Lemminget torkon találja ragadni,
egyszerre támadnak láthatatlan kezek, melyek a vakmerő
igazságszolgáltatót lefegyverzik, földre verik, mégbénítják: azokat
a láthatlan kezeket pedig már nem lehet felfedezni, mert azok ellen
nem kapni sehol bizonyítékokat. És így bizonyosan a szeles katona
fog belemaradni a hinárba, a hová senki sem küldte.</p>
<p>Tehát Gierig úr egész töredelmesen vallott Lemmingre. Igen nagy
szükség volt egy ilyen állású útitársra.</p>
<p>Három óra tájon lehetett az idő, mikor Föhnwald a vendéglőbe
érkezett, a hol Lemming úr kapható volt. Már pitymallott, s a
vendéglő udvarán befogva állt Lemming úr előfogata, jeléűl annak,
hogy az uraság igen korán szándékozik elutazni. Ugyan a vendéglő
udvarára hozatta maga után katonai fedezet alatt Föhnwald Konyecz
urat megvasalva a szekéren, s Gierig urat saját hintójában. A
szemközt jövő vidéki emberek, kik a hetivásárra jöttek, ugyan
nagyot bámultak e furcsa processión. Nem volt köztük, a ki a két
urat személyes tapasztalatai után ne ismerte volna.</p>
<p>Föhnwald maga felsietett Lemming úr szobájába.</p>
<p>Az inas be akarta jelenteni. A százados mondá neki, hogy ez
egészen szükségtelen; majd bemutatja ő mindjárt maga magát, s
benyitott egyenesen. <span class="pagenum"><a name="Page_333" id=
"Page_333">-333-</a></span></p>
<p>Lemming úr már fel volt öltözve s theáját szürcsölgeté, mikor
belépett hozzá a kapitány.</p>
<p>Lemming úr azt hitte, hogy az idegen úr eltévedt s igen nyersen
kérdezé:</p>
<p> Kit tetszik keresni?</p>
<p> Lemming urat.</p>
<p> Az én vagyok. Tessék leülni!</p>
<p> Nem ülök le. Más dolgunk van együtt. Én Föhnwald százados
vagyok, az itt e környéken állomásozó lovasság parancsnoka. Tegnap
este a katonáim panaszt tettek nálam, hogy ehetetlen kenyeret
kaptak. Meggyőződtem róla, hogy igazuk van. Utána jártam mindennek,
elfogattam sütőt, molnárt, élelmezési biztost, most épen az
adószedő főfőbiztost vettem őrízet alá. Mind bűnösök.</p>
<p> Diable! mormogá Lemming úr, s csendesen kihörpinté csészéjéből
theája maradékát.</p>
<p> Nem lehetett tagadniok. A bizonyítékok itt vannak nálam: a
kenyér, a liszt, a buza. A mi még az utóbbiból megvan, azt
lepecsételve őriztetem a raktárban.</p>
<p>Lemming úr hozzáfogott egy lágy tojás feltöréséhez.</p>
<p> S mit fog ön most ezekkel az emberekkel kezdeni, a kiket ilyen
szépen rakásra fogott?</p>
<p> Még nincsenek mind együtt.</p>
<p> Szappermán! Még több is lesz? S ha mind megfogta őket?</p>
<p> Akkor felviszem őket Budára a helytartósághoz s olyan lármát
csapok, hogy a félvilág meghallja.</p>
<p> S szabad megtudnom, mennyiben érdekel engemet ez a történet, a
mit kapitány úr most velem közölni sziveskedett?</p>
<p> A legutolsó elfogott, ki az adóbehajtó biztos, azt vallotta
előttem, hogy ő azt az emberhasználatra nem fordítható buzát, a mit
katonáimnak adott, mint adóhátralékot gyűjtötte fel a szomszéd
városban, a hol azt ön, Lemming úr, osztatta ki, mint kormányi
segélyt. Ön pedig <span class="pagenum"><a name="Page_334" id=
"Page_334">-334-</a></span> vásárolta azt egy megmerűlt hajóról,
melynek gazdája kénytelen volt ázott gabonájától potom áron
menekülni.</p>
<p>Lemming úr úgy találta, hogy mégis nagyon keményre van megfőzve
az a tojás, nem lehet már megenni.</p>
<p>Gondolta pedig magában: «Ahán! Itt van már megint egy ember, a
kinek be kell dugni a száját». S csendesen becsülgette magában az
előtte álló kaliberét, vajjon mennyivel lesz tele.</p>
<p>Azért még föl sem kelt helyéről; hadd álljon az a másik, ha neki
úgy tetszik.</p>
<p> Tudja ön, kapitány úr; ilyen félreértések megtörténnek. Sajnos
dolog. Az ember maga nem lehet mindenütt jelen.</p>
<p> Csak hogy ön ott épen jelen volt.</p>
<p> No, no, no! Az a gabona nem volt a kegyed katonáinak szánva. A
biztos ügyetlensége, minek szedte el a parasztoktól. Azok
elhasználták volna vetőmagnak.</p>
<p> Ön azt hiszi uram, úgy-e, hogy Föhnwald százados nem tudja
azt, hogy ebben az évszakban nem vetnek buzát?</p>
<p>Most aztán felkelt a helyéről Lemming, s egy finom világfi
húnyorgó simaságával lépett Föhnwald elé.</p>
<p> Én azt hiszem, hogy Föhnwald százados egy derék gavallér
ember, ki a katonáiról gondoskodni lovagias kötelességének tartja.
Ily eseteknél Lemming is tudja, mit jelent gavallérnak lenni. Ha a
katonák tévedésből rosz kenyeret kaptak, a Lemming-ház kalácscsal
fogja őket kárpótolni.</p>
<p>S azzal nagy mosolyogva belső zsebébe nyult s kivonta onnan
nagy, sok rekeszű tárczáját.</p>
<p>Itt biz egy pár ezer forintot megint ki kell ugratni. Vele jár a
risicoval. Ezt majd felirjuk a «manco»-ba.</p>
<p>Föhnwald százados a füle hegyéig elvörösödött, a mint azt látta,
hogy a tárczáját kezdi nyitogatni ez az ember.</p>
<p>S az a sértő biztosság, a mivel ezt tette, mint a ki tudja már,
hogy hasonló esetekben hogyan kell, hogyan szokás <span class=
"pagenum"><a name="Page_335" id="Page_335">-335-</a></span> a
kérdésre kellő választ adni; mint a ki ismeri már az embereit, a
kik lármáznak, fenyegetőznek, s aztán egy percz múlva mosolyognak,
bókot vágnak; meg vannak nyugtatva.</p>
<p> Adja ön ide azt a tárczát! rivalt rá dühösen Lemmingre.</p>
<p>Lemming ugyancsak megszeppent.</p>
<p>(«Teringettét! gondolá magában; ez ugyancsak érti ezt a
tudományt, még pedig alaposan. Az egész tárcza kell neki. Ugyan
szerencse, hogy nincs bele téve több tizenkétezer forintnál. Ez
ugyan üstökön tudja ragadni a jó alkalmat. De már mit van mit
tenni? Menekülni kell tőle. Hadd vigye hát az egészet.»)</p>
<p> Tessék, kérem! szólt odanyujtva a félig felbontott
tárczát.</p>
<p>Föhnwald mohón kapta el azt kezéből.</p>
<p>Lemming boszus megvetéssel tekinte rá. Ez ugyan kap a pénzen, a
mit megragadhat; mintha csak a csatatéren szedné az
ellenségtől.</p>
<p> Tessék, uram. Vegye ön ki belőle, a mi pénzt talál benne; s
aztán majd az üres tárczát adja vissza.</p>
<p>Föhnwald egészen úgy tett, a hogy Lemming úr mondta. Kiszedte a
tárczából a pénzt; mind, mind; kikereste annak a legelrejtettebb
zúgát is, a hol még tán egy árva egyforintos meglapúlhatott légyen;
nem maradt benne semmi.</p>
<p>Hanem azután még sem egészen úgy tett, a hogy Lemming úr
kivánta, mert a kiszedett pénzt, az utolsó egyforintost is oda
fektetve a többi közé, nyújtá vissza Lemming urnak, s az üres
tárczát dugta a saját zsebébe.</p>
<p>Lemming arcza most kezdett csak az ijedelem hypocratesi
halálkifejezésére torzulni. Ez az ember, a ki előtte áll, nem a
pénzét, de a fejét akarja megkapni.</p>
<p> Uram! szólt rémülettől reszkető hangon; nekem arra a tárczára
szükségem van. Üzleti jegyzeteim vannak abban. <span class=
"pagenum"><a name="Page_336" id="Page_336">-336-</a></span></p>
<p>Föhnwald begombolta kabátját az eltett tárcza fölött.</p>
<p> Meg vagyok felőle győződve, hogy azok vannak benne. Jegyzetek
az ön üzlete felől. Derék egy üzlet! Üzlet az éhező nyomorultak
falatjaival; üzlet a ragyogó méltóságos és nagyságos urak
jellemével. Én ezeket az adatokat akarom birni. Akarom azoknak a
derék, jeles férfiaknak a névjegyzékét birni, a kik látták önnek
ezt a tárczáját akként megnyilni, mint a hogy ön azt előttem
megnyitotta, hogy megszelídülve hulljanak bele, mint a vak
pipiskék, miket a vadász tükre leszédít.</p>
<p> Ön csalatkozik, uram!</p>
<p> Az ön elsápadt arcza, az ön reszkető keze bizonyítja, hogy nem
csalatkozom; hogy a titkos zár nyitjára találtam. Ön ily titkokat
iróasztala fiókjában nem tartogathat. Önnek azt mindig magával
kellett hordania.</p>
<p>Lemmingnek nehéz veritékcseppek kezdtek gyöngyözni homlokán.</p>
<p> Jól van, én elismerem, hogy ez az üres tárcza rám nézve sokkal
értékesebb, mint a csomag pénz, melyet ön belőle visszadobott.
Nekem e tárczát vissza kell kapnom minden áron; minden áron, uram!
Egész hitelem fekszik benne. Ön ezt nem tudja; azt csak egy üzlet
embere érti, mit tesz az: «egész hitelem». Szabja ön árát; mondjon
merész összegeket, én megadom. Adok önnek tíz darab váltót tízezer
forintról, mindenütt a világon készpénzül fogadják.</p>
<p>Föhnwald haragosan dobbantott:</p>
<p> Elég volt már! Ne sértegessen ön tovább. Nem adom vissza!</p>
<p>Lemming könyörgésre fogta a dolgot; oda rohant Föhnwaldhoz,
megragadta kezét, úgy kezdett el neki rimánkodni.</p>
<p> Édes úr, kedves százados úr, legyen ön ember, legyen ön
keresztyén. Ne kivánja ön halálomat. Ön engem megölhet. Hát azt
akarja-e, hogy megöljem magamat? Ön tudhatja, hogy egy üzérnek
becsülete a mindene; becsület <span class="pagenum"><a name=
"Page_337" id="Page_337">-337-</a></span> nélkül nem élhet tovább.
Adja ön vissza most, a mit később senki sem adhat vissza. Szegény
nőm! Mi lesz belőle? Én főbe lövöm magamat. Itt, ön előtt lövöm
magamat főbe! Százados úr, legyen irgalommal. Adja vissza üres
tárczámat s vegye el azon kívül mindenemet.</p>
<p>És e beszéd alatt elkezdett sirni, és le akart térdelni Föhnwald
előtt s meg akarta csókolni a kezét.</p>
<p>Föhnwald bosszusan rántotta el tőle azt.</p>
<p> Eh! uram, ne játszék ön itt nekem jeleneteket Shylockból; ezt
én láttam önnél sokkal jobb szinésztől. Készüljön az utra.</p>
<p>Lemmingtől pedig épen nem volt az komédia, a mit akkor játszott;
a legmélységesebb való volt az, a ketségbeesés komoly
tragédiája.</p>
<p>A mint Föhnwald elrántá tőle a kezét, felugrott térdéről; szemei
véresen forogtak felnyilt pilláik alatt, arczát elfutotta a vér,
haja ziláltan csapzott izzadó homlokán, összeszorítá ökleit és
rekedten ordított:</p>
<p> De én nem fogom engedni, hogy ön tárczámat elvigye! Saját
szobámban mint egy rabló támad ön meg! Én védem magamat, mint rabló
ellen szokás. Én erővel is ellenszegülök.</p>
<p>És a közbön zavart tekintete a szekrényen heverő revolverét
kereste. Föhnwald hideg nyugalommal fonta össze karjait melle
fölött, s csendes hangon szólt:</p>
<p> Tanácslom önnek, hogy ki ne nyujtsa kezét revolvere felé; mert
abban az esetben gyalog fogom önt két lovas között hátrafont kézzel
Budára felkisértetni.</p>
<p>E biztos nyugalom megtörte a kétségbeesés elszántságát
Lemmingnél. Nem mert többé revolvere felé tartani. Még egy futó
pillantást vetett borotválkozó eszközeire, s a nyitott ablakra;
talán gondolt egy gyors kanyarításra a borotvával, vagy egy merész
ugrásra fejtetővel le a kövezetre. Csak abbanhagyta. Valami azt
sughatta fülébe: qui habet tempus, habet vitam. A ki él, az még
tovább élhet. S megadta magát az elkerülhetlennek. <span class=
"pagenum"><a name="Page_338" id="Page_338">-338-</a></span></p>
<p>Kijelenté, hogy kész menni, a hová a tiszt parancsolja.</p>
<p>Épen hetivásár volt a városban, midőn Föhnwald a három kocsit a
három elfogott urral végig vivé az utczákon, lovas katonák fedezete
alatt. A nyitott szekér embere még meg is volt vasalva, hogy a
díszmenet charaktere valahogy félreérthető ne legyen.</p>
<p>Azt a hujjahót kellett volna hallani, a mit a vásáros nép
csapott, mikor azt a jelenetet látta. Jól ismerték mind a
hármat.</p>
<p>Kivánt is nekik szerencsés utat minden ember.</p>
<h2>VILLÁM A DERÜLT ÉGBŐL.</h2>
<p>Reggeli tíz óra volt, mikor Angyaldy nagy sietve lépett be
Harter Nándor úr hivataltermébe, s az ott uralkodó irodafőnöktől
kérdezé, hogy van-e valaki ő méltóságánál?</p>
<p>Ez azt felelé, hogy senki sincs, csak Bélteky Ferencz úr.</p>
<p> No, e felől bemehetek hozzá! mondá Angyaldy, és benyított
Harter szobájába. Hanem a méltóságos úr magas bosszusággal riadt
titkárára:</p>
<p> No, ugyan mit akar?</p>
<p> Igen sürgös tudatni valóm van.</p>
<p> Várjon vele! Most fontos ügy van előttem.</p>
<p>Angyaldy visszalépett, s leült a hivatalteremben.</p>
<p>Harter urnak csakugyan fontos beszéde volt az ifjú
Béltekyvel.</p>
<p> Ön már most, fiatal barátom, csakugyan azt hiszi, hogy
megnyerte Elemér úrfi perét ellenem, miután minden forumon rá nézve
kedvező, rám nézve elmarasztaló itéletet kapott?</p>
<p> Valóban azt hiszem; s épen azért igen idején valónak találtam
ajánlatommal fellépni.</p>
<p> Azon ajánlattal, hogy egyezzem ki az úrfival, mikor már nyert
ügye van neki ellenemben? Ez az ön szempontjából, <span class=
"pagenum"><a name="Page_339" id="Page_339">-339-</a></span>
természetesen, igen nagylelkű ajánlat. No, hát legyen, én önnek
ajánlatát visszautasítom. Nem kell semmi egyesség!</p>
<p> Tehát bevárja méltóságod a törvényes végrehajtást?</p>
<p>Harter Nándor mosolyogva lépett Bélteky Feri orra elé, s
beszédközben annak nyakkendőcsokrát igazítá helyre:</p>
<p> Kedves öcsém! ön még igen fiatal ügyvéd, s azt hiszi, hogy
minden meg van nyerve, mikor a kedvező itélet a kezében van.
Tapasztalt ügyvédek azonban jól tudják, hogy csak akkor kezdődik
még az igazi per, mikor már a végrehajtás napja is ki van tüzve, s
nekem gyakorlott ügyvédem van. Aztán magam is értek valamihez.</p>
<p> Ezt mind számításba vettem.</p>
<p> Gondolom. És azért ajánlotta ön nekem az egyességet, a mit én
ismételten visszautasítok. A ki oly vakmerő volt, hogy én ellenem
pert kezdett: az tudja meg hát, hogy ki vagyok? A lázadót én
megtudom bűntetni. Mert a fiú, ki atyja ellen pert indít: lázadó,
nem más. Meg fogom neki mutatni, hogy én most is úr vagyok fölötte.
Azt hiszi ön, hogy abban az állásban, melyet én elfoglalok, csak
olyan könnyedén lehet valakit ad peram et saccum exequálni?…
Önnek oda lehet itélve a rajtam levő köntös, hanem azt tapasztalni
fogja ön, hogy nem akad ember, a ki azt rólam lehúzza. Nem fogok
Elemér úrfinak egy fillért sem kiadni abból, a mit magáénak tart.
Nem; azért, mert ellenem lázadt. Éljen szükölködve és nyomorogva,
míg daczos lelke megtörik. Én fogadom önnek, hogy ha keresztbe
teszem egy ajtó előtt a lábamat, ő azon az ajtón nem fog bemenni; s
ha húsz évig élek, húsz évig nem mozdítom el lábamat előle.</p>
<p>Bélteky Feri valami mosolygást engedett arczának elárúlni.
Harter észrevette azt.</p>
<p> Ön azt gondolja magában ugy-e: hogy hiszen nem szükség épen a
felséges halálnak jönni, hogy engem elmozdítson az ajtóból; jöhet
arra egy új excellentiás úr is, ki <span class="pagenum"><a name=
"Page_340" id="Page_340">-340-</a></span> rendszer-változáskor
engem is székestől az ajtó elé helyez. Akkor roszul ismeri ön a
helyzetet, édes barátom. Egy Harter Nándort nem olyan könnyen
tesznek hol ide, hol amoda. Tekintélyt, minő én vagyok, minden
kormány levett kalappal szokott kérni, hogy méltóztassék a helyet
megtartani, melyre előde emelé. Vannak nélkülözhetlen emberek,
kiket semmi rendszer-változás meg nem dönt, de mindenik magasabbra
emel. Ezt higyje el ön felőlem, ifjú barátom.</p>
<p>… Angyaldy ismét belépett az ajtón.</p>
<p> No, mi az megint? rivalt rá Harter, félbeszakíttatva
büszkesége legélvezetesb kitörésében.</p>
<p> Igen fontos és sürgetős az ügy, méltóságos úr!</p>
<p> Maradhat későbbre! inte büszke, hatalmaskodó kézmozdulattal
Harter, s a titkár újra visszalépett.</p>
<p>Harter folytatta oktató előadását a tapasztalatlan ifjú
ügyvédhez. Ismét közel lépett hozzá s beszéd közben Bélteky Feri
óralánczát fogva meg, azon iparkodott minden módon csombokot
kötni.</p>
<p> Tehát, hogy csak egy körülményt említsek fel ön előtt, mely
mindjárt meggyőzendi önt arról, hogy most jutott még el csak a
nehézségek kezdetéhez. Mikor ön már kezében tartandja a
végrehajtási parancsot: akkor az én ügyvédem elő fogja mutatni
mindazokat a váltókat, a miket én Elemér úrfinak világban
csavargása alatt helyette Olasz-, Franczia- és Angolországban
kifizettem. Azok oly mesés összegekről szólnak, hogy kétszer is
túlhaladják az úrfi összes anyai örökét.</p>
<p> Tudom jól! szólt Bélteky, óralánczát kiszabadítva valahogy
Harter kezei közül, s inkább a nyakkendőjét engedve át neki, hogy
azon csináljon tetszés szerinti csokrokat. Elemér könyelmű fiú
volt; ezeret írt alá, hol százat kapott; hanem azt is tudom, hogy
méltóságod az ő hitelezőit szinte úgy elégítette ki százzal ezer
helyett: s így az összegek nem rugnak többre, mint épen Harter
Elemér örökének kamatjaira. <span class="pagenum"><a name=
"Page_341" id="Page_341">-341-</a></span></p>
<p> Az is meglehet, csak hogy arra nézve, hogy ön azt
bebizonyíthassa, csupán két mód van. Az egyik: Lemming urat
rábirni, hogy ellenemben: érti ön, az «én ellenemben» adja elő azon
legmagányosabb természetű üzleti jegyzeteit, a mikből kiderűljön,
hogy mit fizetett ő ki megbizásomból Florenczben, Nápolyban,
Cadixban, Londonban Elemér úrfi helyett? Reméli ön Lemming úrtól
ezen adatokat megszerezhetni?</p>
<p> Bizony bajosan.</p>
<p> Talán sehogy sem? A második lehetőség aztán önre nézve:
személyesen kimenni Florenczbe, Nápolyba, Cadixba, Londonba; ott a
kérdéses uzsorásokat törvényszék elé idéztetni, kivallatni, saját
maguk ellen tanuskodtatni. Lesz önnek erre való pénze, ideje és
ereje?</p>
<p>Bélteky nagyon kezdé vakarni az orrát ennél a feladványnál.</p>
<p>Harter úr látta, hogy mennyire maga alá gyürte ezt a gyenge
embert.</p>
<p> No lássa ön, ifjú barátom: minő emberfölötti vállalatot emelt
ön fel, midőn egy Harter Nándor elleni küzdelmet fogadott el
barátságból. Ez a küzdelem saját életpályáját is elronthatja. Ön
még nem tudja, mi értéke van a befolyásos körök jóakaratának egy
ügyvéd életpályájára? Ismerünk jeles készültségű talentumos
embereket, kik nem birják a napi kenyeret e pályán megkeresni, és
viszont másokat, kik korlátoltabb tehetségek mellett fényes
előmenetelt biztosítnak maguknak. Ez utóbbiak ismerik az emberek
értékét. Tanácslom önnek, hogy tanulmányozza azt ön is. Hogy
elvállalta ön az ügyvédkedést Elemér úrfi perében ellenem, azt nem
hibáztatom. Ha ön nem, tette volna más. Hogy eddig nagyon
szorgalmazta, azért is megbocsátok önnek; hanem azt a jó tanácsot
adom, hogy a mi most már ezután jön, abban a küzdelemben ne
iparkodjék ön a fejét az én fejemhez ütni valami hevesen; mert
mondhatom önnek, hogy az én fejem vasból van!</p>
<p>Bélteky úgy érezte, mintha az övé üvegből volna. <span class=
"pagenum"><a name="Page_342" id="Page_342">-342-</a></span></p>
<p> Vigye ön a processust szokott kötelességszerű malatiával; ne
mondjon le róla, tegyen benne lépést lépés után, a hogy illik:
egyszer bizonyosan véget fog az érni; csak hogy akkorra az ön
cliense kopasz lesz! Ön azon legyen, hogy maga is ősz hajakat ne
kapjon miatta. Nekem sokszor lesz alkalmam önnek bebizonyíthatni,
hogy atyai jó akaratom mázsányi súlyt adhat fiam ügyvédének
szerencse-mérlegéhez: de soha egy szemernyit sem fiaméhoz. Ezt
jegyezze ön meg magának, ifjú barátom.</p>
<p>Azzal véglegesen megköté Bélteky nyakravalóját. A jeles ifjú
elszédülve a hallott fenyegetésektől és biztatásoktól, alázatos
búcsut vett és eltávozott.</p>
<p>Nyomban utána, ugyanazon ajtónyilással sietett belépni
Angyaldy.</p>
<p> No ugyan, mi az a sürgetős dolog? riadt rá fensőbbsőbbségi
házsártoskodással Harter. Nem szeretem, ha olyankor háborgat
valaki, mikor fontos hivatalos ügyeim vannak. Ezt százszor is
mondtam. S kivánom, hogy tartsa magát hozzá minden ember!</p>
<p>Harter Nándor e magasra tartott orral elmondott rendreutasítás
alatt egy hivatalfőnök jogosult hypochondrikus rosz kedvével sétált
el a szoba tulsó szögletéig; onnan aztán visszafordúlva, élvezteté
kegyes engedelmét Angyaldyval a beszéd megkezdhetésére.</p>
<p> No, hát halljuk, mi az a sürgetős ügy, a mit önnek velem
tudatnia szükség?</p>
<p>Angyaldy nagy hidegvérrel hagyta főnökét szavakkal és léptekkel
alá s fel büszkélkedni, s azután felhivatva szólásra, mindennapi
csendes hangján mondá:</p>
<p>Azt kell tudatnom méltóságoddal, hogy kegyeskedjék ma tizenkét
óráig lemondását illető helyen benyujtani; mert különben délutáni
két órakor meg fogja kapni az illető helyről az elbocsáttatást.</p>
<p>Harter Nándor oda ment egészen Angyaldyhoz, hogy a szeme közé
nézzen.</p>
<p>Bizony ott állt az, és egy vonása sem mutatta, hogy tréfál.
<span class="pagenum"><a name="Page_343" id=
"Page_343">-343-</a></span></p>
<p> Ébren vagyunk mind a ketten? kérdé tőle.</p>
<p> De alunni megyünk mi mind a ketten, méltóságos uram.</p>
<p> De hát mi ez? Rosz tréfa?</p>
<p> Rosz való! Most beszéltem azzal a barátommal, ki a
helytartóságnál történtekről tudosítani szokott.</p>
<p> Az önt elámította.</p>
<p> Nem ámított el. Tessék az elejét meghallgatni. Lemminget
elfogták.</p>
<p> Kicsoda?</p>
<p> Valami szeles katona. Még nem tudom egészen, hogy miért? Azt
mondják, hogy élelmezési ügy miatt.</p>
<p> De hát mi közöm nekem az élelmezési ügyhöz?</p>
<p> Én nem is mondtam, hogy van köze hozzá méltóságodnak. A tiszt
fel volt bőszülve Lemming ellen, s lefoglalta a nála levő
jegyzeteket. Ezen jegyzetekben foglaltatnak mindazoknak a nevei, a
kik az országos gabonaosztási vállalat ügyében Lemmingtől
összegeket fogadtak el. E lajstromban méltóságod neve is előfordul,
ötezer arany összeg mellett.</p>
<p>Ez olyan nehéz kalapács-ütés volt Harter fejére, hogy le kellett
ülnie egy karszékbe.</p>
<p> Megfoghatatlan!</p>
<p>Hogy mi legyen az a megfoghatatlan? azt engedte találgatni.</p>
<p>Kis idő mulva újra megszólalt.</p>
<p> De hát mit mondanak: miért?</p>
<p> Én mindent elmondok, a mit megtudtam! felelt Angyaldy. A mit
nem mondok, azt nem tudom.</p>
<p>Harter talpra pattant.</p>
<p> Megyek rögtön ő excellentiájához!</p>
<p> Bizonyosan mondhatom méltóságodnak, beszélt a kérlelhetlen
oraculum irgalom nem ismerő nyugalommal, hogy ő excellentiájánál ki
van adva a rendelet, hogy méltóságodat többé eléje ne bocsássák.
<span class="pagenum"><a name="Page_344" id=
"Page_344">-344-</a></span></p>
<p>Harter Nándornak már kezében volt a kalapja; azt e szónál az
asztalhoz vágta.</p>
<p> De hát miért? A kalap legurúlt az asztalról, felvette s újra
odavágta, ezuttal úgy, hogy nem gurúlhatott le. De hát miért?</p>
<p> A gabona-kiosztásnál óriási csempészetek sültek ki Lemming
ellen.</p>
<p> De mi közöm nekem az ő csempészetéhez? szólt ismét, bevágva
magát karszékébe.</p>
<p> Semmi! Én is mindenkinek azt fogom hirdetni. Hanem méltóságod
neve és sok másoké előfordul Lemming jegyzőkönyvében.</p>
<p> Lemming irhatott jegyzőkönyvébe a mit akart; mit tartozik az
én rám?</p>
<p> Törvény szerint nagyon keveset. A biró előtt azt mondhatja
méltóságod, hogy ez nem bizonyít semmit. De az a szeles katona még
több ügyetlenséget is követett el; mielőtt feljött panaszra,
úton-útfélen, boldognak-boldogtalannak elmondotta, mit fedezett
fel; megmutogatta sok embernek, laicusoknak, profán szemeknek
Lemming jegyzékeit; compromittálta a közvélemény előtt a
megnevezett urakat; a kormány vezetői dühösek érte; a botrány
köztudomású lett; azt többé a censori vörös irlával eltakargatni
nem lehet; a kormány a szégyent magára száradni nem engedi, hanem
lerázza magáról azokat, a kik kompromittálva vannak. Egyéb baj nem
történik. Méltóságod megelőzi a bukást; én rögtön sietek fel
lemondásával a várba.</p>
<p>Harter Nándor merően bámult maga elé s néhány perczig
határozatlanul mélázott.</p>
<p>Angyaldy sokallta az időhaladékot.</p>
<p> Uram! A hajó sülyed: legelső gondunk megmenteni a zászlót.
Azután majd szétnézhetünk, hogy mi volna még megmenteni való? De
ezzel sietni kell.</p>
<p>Harter Nándor szótlanul felállt karszékéből, mire Angyaldy
ugyanazon karszékbe telepedett, azt az iróasztalhoz <span class=
"pagenum"><a name="Page_345" id="Page_345">-345-</a></span>
fordította, s gyorsan megirta a lemondási oklevelet.</p>
<p>Azután felkelt s ismét megkinálta az üléssel Harter Nándort.</p>
<p>Harter Nándor érezte, hogy minő báb lett ő egy nálánál erősebb
ember kezében. Alig egy negyedóra előtt azzal kérkedett, hogy húsz
évig meg nem mozdítja a lábát onnan, a hová keresztbe tette, s most
idejön ez az ember, ez a szolgálattevő alattvaló, ez a senki, és
elfújja őt egy lehelletével, mint egy darab papirost, makulatur
papirost.</p>
<p>Érezte, hogy repülni kénytelen, és csak leült és felvette a
tollat, mit amaz kezébe adott és aláirta nevét.</p>
<p>Semmi kétsége sem lehetett a felől, hogy a mit Angyaldy beszélt,
az való. Az ötezer arany említése megfosztá minden lélekerejétől.
Hinnie kellett, hogy azt kettőjökön kivül senki sem tudhatja. Ha
most így beszélnek róla, azt csak Lemming irataiból tudhatták meg.
Ez nagy hiba volt, akárhogyan történhetett meg. Ha már erről csak
suttognak is, neki nem lehet tovább megmaradnia állásán.</p>
<p> De nem suttognak; de ordítanak és harsognak uram!</p>
<p>Aláirta, és reszketett a keze, midőn aláirta nevét a
lemondásnak.</p>
<p> Fogja ön, és siessen vele! szólt Angyaldynak, s hozzá tevé
sugva: és tudjon meg mindent, a mi megtudható.</p>
<p> Tartok tőle, hogy délutánig közbeszéd tárgya lesz minden.</p>
<p> Azt hiszi ön? Hát Lemmingnéről mit tud?</p>
<p> Azt tudom, hogy épen most van nála a bizottság, mely mindent
zár alá vegyen, a mit a háznál talál. Lemming ellen alighanem
kárpótlási követelésekkel is fel fognak lépni.</p>
<p> Szegény Malvina! Mondja ön meg neki, hogy ha nincs más
menedéke, foglalja el a kastélyomat Bartafalván. Én magam sem
maradhatok egy napig sem tovább Pesten az otrombaság után.
<span class="pagenum"><a name="Page_346" id=
"Page_346">-346-</a></span></p>
<p> Kénytelen vagyok méltóságodnak még egy kellemetlen körülményt
tudomására hozni. Nem ugyan parancsképen, hanem csak úgy barátságos
jó tanácsul kéz alatt tudtára fog adatni méltóságodnak még ma,
tizenkét és egy óra között a rendőrfőnök által, a ki igen udvarias,
kellemes úr, miszerint ne tessék méltóságodnak egy ideig Pest
sorompóit elhagyni, mert jelenlétére szükség lehet.</p>
<p> Mit? Tehát még letartóztatás is! kiáltá felháborodottan
Harter.</p>
<p> Nem! Csak szivélyes ittmarasztalás. Lemmingnének azonban
határozottan tudtul fog adatni, hogy a várost elhagynia nem
szabad.</p>
<p>Harter Nándor minden szónál zavartabb lett.</p>
<p> De hát minek kevernek egy ilyen dologba bele egy asszonyt?</p>
<p> Azt én magam sem tudom.</p>
<p> Nem is sejti ön?</p>
<p> Úgy hiszem, a Lemming ellen indítandó vizsgálatnál az ő saját
számvetésének próbája lesz az asszony fényüzésének költségvetése. A
kettő összehasonlításából remélnek bizonyos végeredményekre
jutni.</p>
<p>Harter Nándor zsibbadásokat érzett minden idegében.</p>
<p> Jól van! Siessen ön fel a lemondással, igyekezzék mentől elébb
beszélni Lemmingnével. Azután keressen fel a szállásomon. Itt ne
többet.</p>
<p>Angyaldy keblébe dugta az iratot és távozott a nagy iroda termen
keresztül.</p>
<p>Az irodafőnök suttogva kérdezé tőle: milyen kedélyben van a
méltóságos úr? lehet-e most hozzá bemenni? Angyaldy azt válaszolá,
hogy ő méltósága bizony nagyon ingerült kedélyben van; jól teszi
minden ember, ha ma délelőtt nem kerül a szeme elé semmi ügyével,
bajával.</p>
<p>A kisebb-nagyobb alárendelt népek aztán szépen meghúzták magukat
iróasztalaik mellett, s félve tekingettek a nagy szárnyajtóra, hogy
mikor jön ki az a haragos nagy <span class="pagenum"><a name=
"Page_347" id="Page_347">-347-</a></span> ember, méltóságos rosz
kedvét éreztetni az alázatos apró emberekkel.</p>
<p>A méltóságos nagy ember pedig azalatt a hátulsó kis ajtón lopva
osont ki hivatalos lakosztályából; a hivatalos hírlapok nem fogják
közölni ünnepélyes búcsuszavait, mint közölték beköszöntőjét; az
alattvalók nem fognak sorban hozzámenni búcsut venni, kardosan,
panyókásan, magyar vitézeknek masquirozva; még a portás sem fog
tisztelegni nagy buzogányával, midőn hintaja utólszor kigördül a
hivatalos lak udvarából: csendesen a falnak lapulva, suhan az
utczákon végig a nagy ember, s a szemközt jövők arczáról találgatja
magában, a szerint, a hogy köszönnek neki, vagy fejeiket
ismeretlenül félrefordítják: «Ez még nem tud semmit!» «Ez már tud
valamit.»</p>
<h2>AZ ALKU.</h2>
<p>Harter Nándor egy órakor délben már tapasztalá, hogy Angyaldy
nagyon is jól volt értesülve. Inasa a rendőrségi osztálytanácsos
látogatását jelenté.</p>
<p>Hiszen nincs benne semmi különös. A rendőrfőnökök is lehetnek az
embernek a társaséletben jó barátai. Megesnék vele, ha egy
rendőrfőnöknek nem lehetne senkivel sem barátkozni.</p>
<p>Igen nyájas férfiú volt. Erősen sajnálkozott rajta, hogy Harter
úr ily hirtelen elhatározá magát a leköszönésre. No de persze
«noblesse oblige», egy cavalier még az árnyékát sem tűrheti a
szennynek nevén. Nem is kétségeskedik felőle senki, hogy Harter
úrnak távolról sem lehetett legmicroskopikusabb része is Lemming
ügyében. Hanem Lemmingről ugyan semmi jót sem tudott felhozni. Az
egy háromszoros gonosztevő. Azzal kegyetlenül fognak elbánni. Ily
dolgokban a kormány nem érti a tréfát. Minden oldalról ömlik a
panasz ellene. S e kelepczébe jutott bűnös még a mellett oly gonosz
volt, hogy magánjegyzékeiben <span class="pagenum"><a name=
"Page_348" id="Page_348">-348-</a></span> több nagy és
közbecsülésben álló derék férfiut compromittálni igyekezett, nagy
összegeket jegyezvén neveik mellé. No persze, mindazon derék
férfiakról senki sem teszi fel, de legkevésbbé egy Harter
Nándorról, hogy képesek lettek volna a közinség rovására valami
bűnfoglalót elvenni: s azért nagyon jó lesz, ha az érdekelt derék
urak, és különösen a közbecsülésben álló Harter Nándor úr e per
folyama alatt itt helyben maradnak, hogy adott alkalommal e
rágalmazó gonosztevőt erélyesen lezúzhassák. Csupán a saját
becsületük érdekében!</p>
<p>Internálás biz ez in optima forma.</p>
<p>A rendőr-tisztviselő eltávozta után Harter egyedül maradt.
Szerencséje, hogy soha sem tudott mélyen érezni, mert különben
félhetett volna, hogy az az ember, a kivel most egyedül maradt, őt
megöli. Egy nagy terv kerekei készültek agyában, melynek tengelyét
egy szenvedély rögeszméje képezi, s szélmalmát ugyanazon szenvedély
örök szele hajtja.</p>
<p>Merész dolgot mondunk; Harter e földrezúzó bukásban valami
örömöt érzett.</p>
<p>Ebben a társaságbontó felkavarodásban úgy érezé, hogy ő
valamihez nagyon közel jutott, a mi eddig mindig távol esett
tőle.</p>
<p>Minden egyebet el tudott felejteni ez egyetlen csalképért, még
azt a mély gödröt is, a melybe az belecsalogatta.</p>
<p>Ki tudta magának ékíteni a sírt, s tudott szépeket álmodni a
sárban fekve.</p>
<p>Egész nap nem hagyta el lakását; ott egyik szobájából a másikba
járva, főzött, forralt ízzó szívében messzeható ábrándos terveket,
mikbe nem vegyült már politikai nagyság, társadalmi igények, csupán
egy rajongó szerelmes kábitó vágyai.</p>
<p>Angyaldy csak estefelé tért vissza.</p>
<p>Meg volt lepve főnöke nyugodt, csaknem könnyelmű magatartásától.
<span class="pagenum"><a name="Page_349" id=
"Page_349">-349-</a></span></p>
<p> Volt ön Lemmingnénél?</p>
<p>Ez volt első szava titkárához.</p>
<p> Nála is voltam. Mindenüvé eljutottam, a hová kellett. Még
Lemminggel is tudtam érintkezésbe jönni.</p>
<p> És hogyan veszi e csapást Malvina?</p>
<p>Angyaldy boszus is volt, bámult is e kérdésen.</p>
<p> Természetesen, hogy igen rosz kedvvel veszi. Fekszik bele. De
nem az ő baja itt a főkérdés, hanem Lemmingé.</p>
<p> De mit törődöm én Lemminggel? Bánom is én; akaszszák fel. Én
nem ismerem s nem tudok róla semmit. Az én nevemet hiába irta a
jegyzőkönyvébe.</p>
<p> Ez természetes! Mikor a hajótöröttek egy csónakba szorulnak, s
valaki még kapaszkodik a csónak szélébe, azt bele szokták taszítani
a tengerbe: s igazuk van, különben ők merülnek el. Csak az a baj,
hogy Lemminget nem lehet a tengerbe taszítanunk a nélkül, hogy
Lemmingnét is utána ne taszítsuk.</p>
<p> Ezt nem értem! Mi köze lehet a hatalomnak egy asszonyhoz,
akárminő vétkesnek találtassék is a férje?</p>
<p> Nem is az a veszély fenyegeti őt, hogy bezárják, hanem hogy
nagyon is szabadon eresztik. Lemminggel az a baj van, hogy két
dolog akar rá kiderűlni. Az egyik az, hogy vesztegetés utján jutott
az országos gabona-kiosztás vállalatához; a másik az, hogy selejtes
gabonát osztott ki. Az első vád nagyon sulyos, az utóbbi pedig
nagyon költséges. Ha bebizonyodik rá, hogy vesztegetett, akkor
azért ítélik el; ha nem bizonyodik be rá, akkor csaló volt, hamis
kiadásokat jegyzett fel könyvébe, s azért bűnhödik: igy is, úgy is
kelepczébe jutott; a második vád miatt pedig lefoglalják vagyonát,
kárpótlás fejében. Azért gondolja meg méltóságod: mi lesz egy
fogságra itélt bankár nejéből, a kinek vagyonát elveszik; a ki
hozzá van szokva, hogy pompában, kényelemben éljen; és a ki elég
szép asszony arra, hogy a mihez hozzászokott, azt meg is találja?
és a ki elég gyalázatot kapott már a férje nevéhez férje érdeméből,
<span class="pagenum"><a name="Page_350" id=
"Page_350">-350-</a></span> hogy ne irtózzék a későbbiektől, a
miket már maga szerez hozzá. Mi lesz az ilyen asszonyból?</p>
<p>Harter Nándor találgatta magában, hogy mi lesz hát belőle?</p>
<p> Megsughatom méltóságodnak, hogy Lemmingné minden előkészületet
megtesz hozzá, hogy a mint egy kissé félrefordul róla a hatóság
figyelme, azonnal elszökjék Párisba.</p>
<p>Hartert e szó tetőtől talpig átvillanyozta.</p>
<p> Képes volna elszökni innen?</p>
<p> Köztünk mondtam.</p>
<p> S cserben hagyná Lemminget?</p>
<p> Mint minden ember.</p>
<p> Tehát nincs ennek az embernek a megszabadítására mód?</p>
<p> Van! Épen e felől tettem magamat vele érintkezésbe. Lemming el
van veszve, ha méltóságod a vizsgáló biróság előtt azt fogja
mondani, hogy az általa beirt ötezer aranyról nem tud semmit.</p>
<p> És ha azt mondom, hogy tudok róla valamit, akkor ő is el van
veszve, meg én is.</p>
<p> Kérem! Lemming azt fogja állítani a vizsgáló bíró előtt, hogy
ő azt az ötezer aranyat méltóságodnak kölcsön adta, s ha méltóságod
hasonlót ismer el, akkor Lemming a vesztegetési vád alól
kiszabadul, miután a vesztegetés egyszerűen meg van czáfolva.</p>
<p> Hanem abban az esetben az én elismerésem rögtön adóslevéllé
fog válni, a mit a biróság nálam lefoglal s velem kifizettet.</p>
<p> Azt én is úgy hiszem.</p>
<p> S ön tanácsolja nekem, hogy Lemming megszabadításáért én
dobjak ki ötezer aranyat?</p>
<p>Angyaldy vállat vont s nem mondta, hogy tanácsolja-e, vagy nem
tanácsolja? Hanem annyit gondolt magában, hogy kérdezze meg Harter
úr a saját naplójától, vajjon lehet-e valami alapja ilynemű nemes
áldozatkészségre. <span class="pagenum"><a name="Page_351" id=
"Page_351">-351-</a></span></p>
<p> Jó! szólt Harter. Kész vagyok erre az áldozatra. Meghozom azt
Lemmingnek; hanem egy föltétel alatt. E föltételt közölje ön vele.
Ha ő «igen»: én is «igen!»</p>
<p> Méltóztassék közölni velem a föltételt.</p>
<p>Harter Nándor arcza szokatlan hőségtől ragyogott e perczben,
szemeiben egész szenvedélye látszott tündökölni, erősen megszorítá
Angyaldy kezét és súgva mondá neki:</p>
<p> Föltételem Lemmingnek: Adja vissza nőmet!</p>
<p>Angyaldy visszahőkölt e szóra, mint a ki most veszi észre, hogy
őrülttel áll szemben; hanem az őrült vasfogóval szorította keze
csuklóját, s mégegyszer mondá ama forró, reszketeg hangon:</p>
<p>«Adja vissza nekem nőmet.»</p>
<p>Angyaldy csodálkozva rázta mindenfelé fejét, s kétkedve
mondá:</p>
<p> Hogy lehessen az, kérem: ezt én nem értem!</p>
<p>Erre Harter elmosolyodott s egy szerelmes ifjú naivságával
taszítá el magától a megszorított kezet.</p>
<p> Menjen ön! Hogy lehet oly együgyű? Törvényes ember, és még sem
érti. Jőjjön hát, majd én megmagyarázom. De üljünk le hozzá, mert
ez hosszadalmas tárgy. Én sokat gondolkoztam ezen; és ön még soha?
Hogyan lehetne Malvinát visszahozni, mint asszonyt az én házamhoz;
vissza az elhagyott házba, régi tulajdonába, minden erőszak, minden
botrány nélkül, a legegyszerübb, a legtisztességesebb uton; ön nem
tudna erről semmit?</p>
<p> Valóban, nem jutott eszembe ilyen expediens.</p>
<p> Óh! én sok nyughatatlan éjszakának köszönhetem, hogy azt így
kifőztem.</p>
<p> Hiszen nekem is van sejtelmem valami hosszadalmas útról. A
válóperek hosszuk.</p>
<p> Óh! ide nem kell válóper. Ide nem kell, csak egy elhatározás.
Két napi határidő, s a változás megvan. A Lemming-ház özvegyen
marad, s a Harter-háznak van házi asszonya. <span class=
"pagenum"><a name="Page_352" id="Page_352">-352-</a></span></p>
<p> És annak az asszonynak mi lenne a neve?</p>
<p> Harter Nándorné! Isten és világ előtt. Egyházi és világi
törvények szerint Harter Nándorné.</p>
<p> Kiváncsi vagyok a lehetőség alakjára.</p>
<p> Tehát értse meg azt! Ön tudja, hogy mi római katholikusok
voltunk, midőn egybekeltünk. Mikor elakartunk válni, kitértünk a
protestáns hitre, mert a római katholikus dogmák a házasságot
felbonthatlannak tartják. Tehát a dogmák szerint Malvina most sem
nője Lemmingnek, hanem az én nőm. A protestánsok canonai szerint
törvényes házastársa ő Lemmingnek, de a katholikus szentszék nem
ismeri e viszonyt másnak, mint együttlakásnak. E szerint nekünk
semmi egyébre nincsen szükségünk, hogy ismét egymásé lehessünk,
mint visszalépni a római egyház kebelébe mindkettőnknek; ott
Malvinát csak Harter Nándornénak ismerik most is; ott a kolozsvári
consistorium határozata nem érvényes, ott Malvina egyedül és
elszakíthatlanúl az enyim. Tehát, hogy holnap az én nőm lehessen:
nem kell hozzá egyéb, mint hogy ma térjen vissza az elhagyott
egyház szövetségébe. Érti ön már?</p>
<p> Értem! felelt Angyaldy tompán.</p>
<p> Lehetőnek tartja már most azt, a mit feltételül szabtam: adja
vissza Lemming nőmet?</p>
<p> Igen! Csupán azt jegyzem meg rá, hogy az alkuban határozni egy
harmadiknak áll jogában: az a harmadik Lemmingné.</p>
<p> Tudom! Én tehát rábizom önre. Legféltettebb titkomat bízom
önre. Menjen el Malvinához és mondja el neki, hogy én szeretem őt,
és megtanultam ismerni, minő világot vesztettem el benne, a midőn
elváltam tőle: óhajtom őt újra birni, nem birni, de magamat az ő
rabjává tenni. Nyitva előtte szívem és házam. Jőjjön, mint úrnő,
mint királynő, és szálljon meg abban. Én mint koldus fogok előtte
állni, ki kegyének alamizsnahulladékáért is hálálkodik, s még csak
könyörgésével sem alkalmatlankodik. <span class="pagenum"><a name=
"Page_353" id="Page_353">-353-</a></span> Mondja ön neki, hogy én
nemeslelkü akarok lenni, és Lemminget önfeláldozással is
megszabadítom nyomorult helyzetéből; csupán csak ő érte, az ő
könyező szemeiért; de hogy egy óráig sem tűrhetem tovább, hogy ily
meggyalázott ember karján a világ előtt megjelenjen: ő, kit én
nevem egész ragyogásával akarok környezni.</p>
<p>Angyaldy meghajtá magát.</p>
<p> Mindezt el fogom Lemmingnének mondani.</p>
<p> Menjen ön minél hamarább, kedves Angyaldy; s hozzon jó
választ.</p>
<p>A titkár engedé kezét főnöke forró kezei által
összeszorongattatni. Az ő keze bizony hideg volt, mint a kő, s nem
szorította amazt vissza.</p>
<p>Angyaldy még az nap eljárt a rábízott küldetésben. Nem volt
semmi rendkivüli benne, hogy ily késő órában is bejusson
Lemmingnéhez; eddigi kiváltságos helyzete fel jogosította arra.</p>
<p>A válasz határozott volt; határozottan rosz.</p>
<p> Lemmingné azt felelte: «Nem!»</p>
<p> Nem? szólt megütődve Harter, s aztán hihetlenül rázta fejét.
És mit mondott, miért nem?</p>
<p> Nem, mert neki nem tetszik.</p>
<p>Harter gyanakodva nézett Angyaldy szemébe; aztán lehangoltan
monda neki jó éjszakát.</p>
<p>Angyaldy bejelenté, hogy az éjjel kissé sokáig ki fog
maradni.</p>
<p>Utóbbi időben többször előfordult ez nála. Azt beszélték róla,
hogy szeret dőzsölni s reggelig elpoharazgat.</p>
<p>«Hadd tegye, úgy sincs egyéb öröme a világon!» szokta mondani
Harter, és hagyta menni kérdezősködés nélkül.</p>
<p>Angyaldy csakugyan vacsorálni ment, s mint elégszer tevé, a
vacsora után éjfélen tul is ott maradt az ivóasztalnál egyedül.
Nem kellett neki víg társaság: egyes egyedül tudott inni. Palaczkot
palaczk után ürített, mintha tudományos elemzést tartana a fölött,
hogyan lesz a józan emberből részeg? De tökéletesen részeggé soha
<span class="pagenum"><a name="Page_354" id=
"Page_354">-354-</a></span> sem tudott lenni. A bornak az a hatása
volt rá, hogy szótlanná, komorrá tette; ébren maradt.</p>
<p>S volt egy gondolatja, a mi mellett ébren maradt.</p>
<p>Más ember e gondolatot fekhelyén őrizte volna, ő utat engedett
neki; hadd fusson: szemközt kell neki rájönni.</p>
<p>Más azt az embert, a kit egy perczig sem bocsát el lelke szemei
elől, nyomról-nyomra kisérte volna, utána leskelődött volna; ő
engedte tenni, menni: nem menekülhet az ő előle.</p>
<p>Tudta jól, hogy Harter Nándornak minden léptére van, a ki vigyáz
ez órától fogva. Sem éjjel, sem nappal úgy ki nem mozdulhat
lakából, hogy fel ne legyen róla jegyezve, hova ment, hol állt meg,
kivel találkozott, kinek mit mondott?</p>
<p>Midőn Angyaldy későn éjfélután a dőzsasztalt elhagyta, neki
indult egy kerülőt tenni a városban. Felsétált egész a főutig.
Annak volt akkor egy szöglet háza, melyben az éjnek minden órájában
ébren voltak. A gondviselés mindig ébren van.</p>
<p>Angyaldynak a hivatalos irodák mindegyikében voltak meghitt
ismerősei; ott is vannak emberek, a kik egymás között, magukhoz
hasonlókkal szeretnek barátkozni, vígan lenni.</p>
<p>Angyaldy rátalált ismerősére.</p>
<p> Otthon maradt-e ma este főnököm? kérdé tőle.</p>
<p> Nem! Elment vacsorálni az «Európá»-ba. Oda egy hordárt
hivatott s attól egy levelet küldött Lemmingnéhez; a hordár egy
óráig várakozott a válaszra. Harter másfél óráig várakozott a
hordárra; mikor megkapta, elolvasta, zsebébe tette és hazament.
Négy csésze theát ivott meg a várakozás alatt. Még e perczben
gyertya ég a szobájában.</p>
<p>Angyaldy megköszönte a tudósítást a jó pajtásnak, jójczakát
kivánt neki, s hazament és lefeküdt.</p>
<p>Szobája főnöke lakosztálya fölött volt; sokáig nem tudott
elaludni, emennek alá s fel járó lépteire figyelve. <span class=
"pagenum"><a name="Page_355" id="Page_355">-355-</a></span></p>
<p>Reggel ismét mind a ketten összejöttek, Harter úr magán
dolgozó-szobájában.</p>
<p>A két férfi arczán nem látszott semmi változás nyoma.</p>
<p> Semmi újság? kérdezé Harter.</p>
<p> Semmi!</p>
<p> Én tudok valamit! szólt Harter, fogain keresztül szíva a
léget; ma délelőttre híva vagyok a vizsgáló biróhoz, Lemming
ügyében.</p>
<p> Hány órára?</p>
<p> A hány órakor nekem menni tetszik. Az én rangomból való
uraknál ezt saját discretiójukra szokták bizni.</p>
<p>Minden erőtetett nyugalma és büszkesége mellett szavai belső
izgalmát árulták el.</p>
<p> Nem tudom még, mi kimenetele lesz e beszélgetésnek; de minden
lehető esetre készen kell lennem. A mai bolondos világban a
legfeddhetlenebb jellemű ember sem érezheti magát biztosítva a
nonputaremektől. Azért egy bizalmas kéréssel akarom önt
terhelni.</p>
<p> Parancsoljon velem!</p>
<p>Harter elővette iróasztalából amaz ismeretes naplókönyvet.</p>
<p> Egyszer már voltam azon helyzetben, hogy ezt a magán-naplómat
az ön felügyelésére bíztam. Most ismétlem e megbizást. Nincsenek
abban veszélyes titkok, de mégis olyan magánérzületeim vannak benne
megirva, a miket nem óhajtanék közbeszéd tárgyaivá tétetni. Azért
még egyszer kérem önt arra a szivességre, hogy vegye a tokot
magához. És azután maradjon itthon, míg én visszatérek. Tartsa
előszobája ajtaját zárva. Ha az alatt, míg én odaleszek, netalán
rendőrségi házmotozást intéznének lakásomon (ön ismeri személy
szerint az illető urakat): a mint ön egyet meglát a lépcső-rácsozat
előtt, ezt a naplót mindenestől együtt vesse a fűtött kemenczébe, s
ajtaját ki ne nyissa addig, míg az végképen el nem égett.
Számíthatok önre?</p>
<p> Bizton! <span class="pagenum"><a name="Page_356" id=
"Page_356">-356-</a></span></p>
<p> Köszönöm! Még meg fogom ezt önnek hálálhatni! szólt Harter,
megszorítva titkárja kezét. Egyébiránt semmitől sem tartok.
Tisztában vagyok magammal. A baj nem olyan nagy, mint a milyennek
látszik. Igazságos akarok lenni mind magam iránt, mind mások iránt.
Mindenki meg lesz velem elégedve.</p>
<p>Angyaldynak nagyon feltünt e hangulat Harternél. Főnőkének
arczán nem volt eltagadható bizonyos felmagasztosultság, a mi nem
folyhatott a helyzetből. Alig várta, hogy eltávozzék.</p>
<p>Alig várta, hogy egyedül maradhasson, kettős bezárt ajtó mögött
azzal a végzetes naplóval.</p>
<p>Óh! ez a Harter valóban a világ legkönnyelműbb embere: először,
a miért titkokat, miket csak magának sug meg az ember, magának is
csak akkor, mikor az a belső biró aluszik, hogy az meg ne hallja,
hogy ilyen titkokat papirra leir; s miután leirta, azt hiszi, hogy
egy emberi kéz-csinálta zár azoknak elég koporsó. S elvégre az
egészet rábízza egy emberre, a kiről azt hiszi, hogy legjobb
híve.</p>
<p>Angyaldy sietett felnyítni a zárt, feltárni a napló lapjait.</p>
<p>És akkor csak elbámult.</p>
<p>Óh! ez a Harter nem olyan könnyelmű ember, a milyennek mi
hisszük: az egész naplóban egy sor irás nincsen!</p>
<p>Egyetlen egy irott lap sincsen benne.</p>
<p>Az egykor beirt lapok mind le vannak fejtve éles késsel a
kötésből; egyedül a tiszta papiros maradt ott.</p>
<p>Előről hátra lapozta: nem talált egy sort, egy betűt a naplóban
többé.</p>
<p>Harter tudta, hogy mivel játszik? s a játék komolylyá
lehetett.</p>
<p>De hát akkor minek e játék folytatása? Minek volt e naplót
tokostul titkárjának adni, azzal az utasítással, hogy ha motozni
jönnek, égesse el? hiszen ha nincs benne <span class=
"pagenum"><a name="Page_357" id="Page_357">-357-</a></span> egyéb,
mint üres papiros, azt hadd találja meg akárki: azon nincs mit
őrizni, félteni.</p>
<p>Az egész naplóban hasztalan kereste e talány nyitját; üres
lapokra talált.</p>
<p>De hát a napló tokja!</p>
<p>Angyaldy a világosság felé fordítá azt, hogy bele láthasson; s
akkor észrevette, hogy a napló tokjának a fenekén egy összehajtott
zöld levélpapir van.</p>
<p>Ollójával kihuzta azt onnan.</p>
<p>A levélre ráismert. Ráismert a papir színéről, illatjáról,
mielőtt a kéz vonásait látta volna.</p>
<p>Lemmingné levele volt az.</p>
<p>Ugyanazon levél, melyet tegnap éjjel a hordár által válaszul
küldött Harternek.</p>
<p>Angyaldy elolvasta azt:</p>
<p>«Kedves barátom!»</p>
<p>«A nyujtott békejobbot elfogadom. Mindkettőnkre nézve jobb lesz
az így. De hát lealkudhatlan föltételem van hozzá nekem is. Egyik
az: hogy Lemming legyen megmentve; gyalázat volna őt veszni
hagynunk. Másik az, hogy béküljön ön ki fiával. Nem tudnám átlépni
azon ház küszöbét, melyből a család egyetlen fia ki van tiltva. E
föltételeimet ön, ha engemet szeret, könnyen teljesítheti.»</p>
<p>«Még egyet!»</p>
<p>«A közöttünk szövődő új viszonyba ne avassa ön titkárát többé;
végezzük azt levél utján egymással. Sőt óhajtanám, ha ön titkárja
számára valami állomást szerezne, tán Bécsben a kanczelláriánál;
megérdemelné, hogy jutalmazva legyen. Önnél úgy sem maradhatna,
miután ön hivatalt nem viselend többé.»</p>
<p>«Tehát csak ovatosan és vigyázva!»</p>
<p>«Malvina.»</p>
<p>Angyaldy ismét és ismét olvasta ezt a levelet. Elolvasta
tizszer, elolvasta százszor, nem is olvasta már, de magában nézte;
nem is szemeivel nézte, de lelkével nézte, <span class=
"pagenum"><a name="Page_358" id="Page_358">-358-</a></span> míg oda
rajzolódott az szive falára, minden betű úgy, a hogy irva van,
azokkal a reszketeg vonásokkal; míg minden betű magában beszélt, és
sokat beszélt, mindent elbeszélt.</p>
<p>Akkor összehajtotta a levelet, visszadugta azt rejtekhelyére
ismét, rázárta az angol-lakatot s azután összefonta karját,
oldaállt az ablakba és várt főnöke visszatértére. Ha valaki az
átelleni házból nézte, azt hihette: viaszbáb, mely egészen hasonlit
az emberhez, csak hogy nem tud szemeivel pillantani.</p>
<p>Késő délután került elő Harter. Nem is a saját szállására, hanem
egyenesen fel titkárjához sietett.</p>
<p>A meleg évszakban folytonosan fűtött kandalló meggyőzheté a
felől, hogy egészen hű emberre talált, ki utasitását a
kényelmetletlenségig pontosan követé.</p>
<p> Nem volt szükség a fűtött kandallóra? kérdé.</p>
<p> Senki sem jött, felelt Angyaldy, kezébe véve a naplót.</p>
<p> Úgy hiszem, már nem is fog jönni.</p>
<p> Vajjon?</p>
<p> Mint előre láttam, az egész kellemetlen ügy sokkal simábban
fog legombolyodni, mint gondoltuk.</p>
<p> Lemming, természetesen, ártatlan.</p>
<p> A fődolgokban igen; a mellékesekben pedig majd innen is, onnan
is kisegítjük. A mit alárendeltjei hibáztak, azok ha bebizonyulnak
is, őt közvetlenül nem érinthetik; a vesztegetési vád pedig magában
elenyészik.</p>
<p> Ha a feljegyzettek elismerik, hogy a megnevezett összegeket a
bankártól csak kölcsön vették.</p>
<p> No igen!</p>
<p> Méltoságod szives volt erre buzdítást adni a többieknek?</p>
<p>Harter huzta-vonta magát egy kissé.</p>
<p> Én ugyan soha sem fogadtam el Lemmingtől semmit, de régi jó
barátom, nem hagyhatom ily bajában elveszni, et cætera.
<span class="pagenum"><a name="Page_359" id=
"Page_359">-359-</a></span></p>
<p> Az igen nemes tett méltóságodtól Lemmingné tagadó válasza
után is.</p>
<p>Harter igyekezett ezt a beszélgetési tárgyat, mint valami nagyon
szorító csizmát, minél hamarább levetni a lábáról.</p>
<p> Czélom visszavonúlni egészen a politikai küzdtérről. S ezt a
rövid időt, a míg befolyásom tart, igyekezem felhasználni arra,
hogy legalább a hozzám közelebb álló embereknek valami hasznot
tehessek. Először is ez a Lemming. Hadd fusson szegény! Sokat
theáztunk együtt. Az ember nem feledheti el.</p>
<p>(«Akaszszák fel!» ezt mondta még tegnap ez ember! gondolá
Angyaldy.)</p>
<p> Önre is volt gondom, kedves Angyaldy!</p>
<p> Én rám? szólt a titkár, s alsó ajkát foga közé szorítá.</p>
<p> No, igen! miután én hivatalt nem fogok többé viselni. S így
ön, mint titkár, nálam nem maradhat.</p>
<p> Valóban?</p>
<p> Nem! Semmi esetre sem! állítá hevesen Harter úr, ki Angyaldy
közbeszólását saját jövendő elhatározására volt hajlandó
magyarázni. Ha egy világot kinálnának is, többé hivatalt nem
vállalnék el ily méltatlanság, ily keserű csalódás után. Nekem
köszönheti a kormány az ország pacificatióját. De hallgatok róla.
«Philippinél találkozunk!» Most csak azokról akarok szólni, kiket
magammal rántottam önhibájok nélkül. Azok között van ön. Ajánlottam
önt az udvari kanczelláriához Bécsbe. Alkalmaztatása kétségtelen. E
kegygyel expiálni fogja a kormány a rajtam ejtett sérelmet.</p>
<p> Köszönöm! szólt Angyaldy. (Ez a második pont.)</p>
<p>Tudta jól, hogy van még egy harmadik is.</p>
<p>Harter hozzáfogott a neki oly jól illő hetvenkedéshez.</p>
<p> Voltam az irányadó helyeken, ott is, a hol az ön állítása
szerint igen roszul beszélnek felőlem. Mondhatom, hogy mindenütt
igen nyájasan fogadtak. Egész együttlétünk <span class=
"pagenum"><a name="Page_360" id="Page_360">-360-</a></span> a
vizsgáló biróval inkább bizalmas discursus volt, mint törvényes
vallatás. Elég volt annyit mondanom, hogy Lemming jegyzéke rám
nézve adóssági tétel. A mikor visszakivántatik, kész fizető vagyok.
A többi értekezés más tárgyakról folyott, önről is sokat
beszéltem. Ajánlatomat igen sokba vették. Kineveztetése a
kanczelláriához egészen bizonyos. Ön úgy is óhajtozott hajdanában
Bécsbe.</p>
<p> Évek előtt.</p>
<p> Tehát régi kivánsága teljesülend. Ön felmegy a szép
Residenzstadtba. Én csak egy viszon-szivességre fogom önt felkérni.
Ön bizonyosan találkozni fog azzal az én bondos szeleburdi fiammal
Bécsben; most ott lakik; ha összejön vele: mondja meg neki, hogy
kész vagyok bohóságát megbocsátani, ha hazajön, és mint rendes
ember viseli magát. Vegye rá, kérem!</p>
<p>Angyaldy állához szoritá a kezében tartott naplótokot. Ama zöld
levél jazmin-illata keresztülhatott azon. Ez is benne van a zöld
levélben.</p>
<p>Óh! milyen erőszakába került ajkait leparancsolni róla, hogy
hangos hahotával a szeme közé ne nevessenek ennek a bolond
embernek; hahotával, mely zokogásban végződik egy másik bolond
ember sorsa fölött.</p>
<p> Köszönöm kegyes gondoskodását! Azonban, ha Elemér úrfival
szándékozik méltóságod amicázni, e szándékot jó lenne legelébb is
Bélteky úrral közölnünk.</p>
<p> Igaza van önnek! Legelébb is a pert kell megsemmisítenünk,
mely közöttünk folyik. Arra nézve is a legelfogadhatóbb
feltételeket szándékozom tenni. Mondja ön azt meg Béltekynek. Tegye
magát érintkezésbe vele.</p>
<hr class="tb" />
<p>Angyaldy érintkezésbe tette magát Béltekyvel.</p>
<p>A mit a fiatal ügyvédtől válaszúl nyert, azt soha sem mondta el
Harter Nádornak; oly mértéktelen gorombaságok voltak.</p>
<p>«Szeretne most már a vén róka alkudni, ugy-e? Mikor <span class=
"pagenum"><a name="Page_361" id="Page_361">-361-</a></span>
fejtetőre bukott le az ugorkafáról. Mikor nem bizhatik magas
szövetségesekben. Most már semmi alkudozás! Maradjunk a pör útján.
Megyünk az executióig. Majd meglássuk, hogy ha egyenlő fegyverrel
küzdünk, melyikünk esik el? De most már meg fogja fizetni a
perköltségeket is. Majd nem küld el most már engemet Smyrnába,
Kalkuttába, Grönlandba, uzsorásokat vallatni! Majd annak a másik
sirásónak a számadásaiba is bele tudunk most már nézni ingyen. Jó,
hogy rákerült a nagy urakra is a dög egyszer!»</p>
<p>Ilyenformán patakzott a büszke visszatorlás.</p>
<p>Hja! e biz úgy van. Igy fizet a világ!</p>
<p>Angyaldy azt mondta főnökének, hogy addig nem hagyandja el, a
míg e két főügy rendezve nincsen: a Lemminggel és az Elemérrel
elintézendő ügyek. Addig szüksége leend ő méltóságának az ő szerény
szolgálatára.</p>
<p>Az ajánlat szivélyesen fogadtatott.</p>
<p>A Lemming-féle ügynek sok tekervénye volt még. A biró előtt
bevallott ötezer arany lefizetéséről bizony gondoskodni kellett,
pedig ismét igen rosz esztendő volt, semmi ára a föld termékeinek;
aztán egyéb állapotok is kerültek még elő: Harter úr több rendbeli
közköltségek felől is tartozott számadással, ezeknek bevégeztéhez
idő kellett és ember; idő legalább az új termésig, és ember, ki az
új termésre pénzt teremtsen, mert biz ott pótolni való hiányok is
lehetnek. Az ember, kivált gavallér ember, soha sem tudja, ha
sokféle pénzt kezel, melyiket adta ki töltés-csinálásra, s melyiket
a szép asszonyra. Van miből megtéríteni.</p>
<p>A legnagyobb baj az volt, hogy Elemért nem lehetett megkapni.
Hol Bécsben volt, hol Angliában járt; ki tudja, mi dolga volt?
Emigransokkal szövetkezett-e, vagy csakugyan gazdasági gépeket
szállított? Senki sem tudja bizonyosan; pedig Angyaldy és Bélteky
eleget jártak utána, ha ugyan jártak utána. Legalább Harternek azt
mondták, hogy keresik, mint a tűt. <span class="pagenum"><a name=
"Page_362" id="Page_362">-362-</a></span></p>
<p>Harter pedig nem birta a lelkén viselni azt a terhet, hogy a
fiával még sem békült ki. Szörnyen üldözték az atyai szív keserű
vádjai!</p>
<p>Persze, ez is egyik föltétele volt Malvinának, a mihez kötötte
ama végzetes visszalépést.</p>
<p>Lemminget is olyan soká benn tartják abban a gőzfürdőben. Bizony
kiizzasztják belőle az utolsó garast is, a mi materia peccansul
csordogál üzlete ereiben.</p>
<p>Addig pedig Harter még csak nem is találkozhatik élő alakban
Malvinával.</p>
<p>Már övé az asszony; már megfogta, már kezében tartja a szárnyát,
és még sincsen a czélnál. Hogy olyan rettenetes hosszú idő van a ma
és a holnap között!</p>
<p>S hogy a szép asszony őt most egyáltalában nem fogadja el, arra
neki igen szép igazsága van.</p>
<p>Mit mondana hozzá a világ? Nem a közerkölcsiség arczul verése
volna-e, ha egy nő az alatt, míg férje fogva van (igazságtalanul,
az ő meggyőződése szerint), felhasználná az alkalmat, hogy tőle
megváljon, s régi férjéhez visszaköltözzék? Ezt még az indian morál
sem engedné meg.</p>
<p>Tehát Harternek várni kell, először: a mig Lemming kiszabadul.
Tovább nem. (Azt hitte ő.) Mert hiszen, hogy az Elemérrel való
kibékülés nem valami olyan lényeges kapitulationalis föltétel: az
világos. Azt elég megigérni. Az asszony megnyugodhatik benne, ha ő
szavát adja, hogy kibékül a fiával.</p>
<p>És aztán hetek multak, hónapok multak, s Lemming még mindig benn
volt abban a nagy gyógyintézetben, a hol a becsületén ejtet sebeket
gyógyították. Kegyetlen kín volt az. Ha egy sebet begyógyítottak,
megint a másik helyen tört ki; megint arra kellett flastromot
rakni. Keserves, drága flastromok voltak! De csak hogy kapni
lehetett.</p>
<p>Végre aztán egyszer valamikor csakugyan kibocsátották a becsület
kórházából, mint tökéletesen kigyógyult <span class=
"pagenum"><a name="Page_363" id="Page_363">-363-</a></span> derék,
helyreállt embert, a kin meg sem látszanak többé a bélpoklosság
nyomai. Szépen kitisztult belőle. A vádak nem voltak igazak.
Lemming úr fölmentetik; a kik legbűnösebbek voltak, azok
átköltöztettek Galicziába; azokhoz a magyarországi biró nem
nyúlhat, mert ott más helytartó uralkodik; annak meg más dolga van;
az egész miniszteriumnak megint egészen más dolga van. Denique nem
sült ki semmi.</p>
<p>Föhnwald századost áttették egy Bécsben állomásozó
uhlánus-ezredhez.</p>
<p>S azzal minden rendben volt megint.</p>
<p>A publikum beszélhetett, a mit akart; a hirlapokba nem mehetett
semmi a gondviselés tudta nélkül.</p>
<p>A mint Lemming hazakerült, a legelső látogatója volt Harter
Nándor.</p>
<p>Lemming igen szépen megköszönte neki azt a szolgálatot, a mi
által őt nagyszerű kelepczéjéből kiszabadítá.</p>
<p> Nem tettem ingyen! mondá Harter.</p>
<p> Tudom! Ön az asszonyt akarja visszakapni tőlem. Már mondta az
asszony.</p>
<p>Harter örömét nem birta elrejteni.</p>
<p> Mit mondott önnek, kedves barátom?</p>
<p> Az derék, hogy ön kedves barátjának nevez. Tehát azt mondta az
asszony: hogy kész tőlem elválni és önhöz visszamenni. S ez
megtörténhetik, a mint önök elhagyott hitükre visszatérnek. Hanem
az szép öntől, hogy engemet kedves barátjának nevez, a mikor a
feleségemet csak így karonfogva elvezeti tőlem.</p>
<p>Harter maga is nagyon tréfásnak találta a helyzetet.</p>
<p> Hiszen azért mi jó barátok maradunk! szólt nevetve, s
igyekezett Lemming hideg kezébe meleget szorongatni.</p>
<p> Igen nagyon jó barátok. Hanem önnek elébb meg kell ám fizetnie
azt az ötezer aranyat, a mit bevallott, hogy adósom vele.</p>
<p>Ezt már nem találta Harter valami olyan nagyon nevettető
ötletnek. <span class="pagenum"><a name="Page_364" id=
"Page_364">-364-</a></span></p>
<p>Egy perczre össze is huzta a homlokát, mintha valami magaslatot
keresne büszkesége számára, a honnan letekinthessen erre a közlelkű
kalmár-emberre, a kinek mindig csak pénzen jár az esze, s a ki
attól, ki őt kiszabadította a kutból, most még fizetést is követel;
hanem azután eszébe jutott, hogy biz ennek az üzérnek teljes
igényei lehetnek bizonyos ötezer aranyak visszafizetéséhez; hát
csak mégis síma arczot csinált hozzá, s csendes vérrel
válaszolt:</p>
<p> Azt minél elébb vissza fogom fizetni.</p>
<p> Én magam is igen szeretném, ha azt minél elébb elvégezhetnők.
Holnap költözöm vissza Bécsbe. És az igen furcsa helyzet rám nézve,
hogy magammal hordjak egy asszonyt, a ki tudtomra, mától fogva már
nem az én feleségem.</p>
<p> Ön Bécsbe akar menni? kérdé megütődve Harter.</p>
<p> Bizony nem is akarok ebbe a földbe belenőni.</p>
<p> Legalább várja meg ön, míg ez a mi köztünk fenforgó ügy rendbe
lesz hozva. Azt magam is igen nevetséges helyzetnek tartanám, hogy
Malvina most önt kövesse.</p>
<p> Egyedül önön mulik. Fizesse le nekem ma, a mivel tartozik, s
én holnap az asszony nélkül megyek Bécsbe, s nem törődöm vele, mi
történik aztán tovább?</p>
<p>Harter Nándor minden izét zsibogni érzé.</p>
<p> Meg kell önnek mondanom az igazat. Most nincs rendelkezésem
alatt semmi összeg. Közpénztárakról kellett beszámolnom, a mire nem
voltam készen; az minden hitelemet úgy igénybe vette, hogy nem
vagyok képes ma egy aranyat sem előteremteni. A gabona ára ugy
leszállt, hogy az idei termést potom pénzért kellett elpazarolnom.
Még így is kárt vallott vele, a ki megvette. A jövő évi termésemet
kináltam az üzérnek, s azt felelte rá, hogy még az idei is mind a
raktárban van, s ha kivánom, visszaadja azon az áron, a min tőlem
vette. Nem vagyok képes most az ötezer aranyat előteremteni.
<span class="pagenum"><a name="Page_365" id=
"Page_365">-365-</a></span></p>
<p> Jól van! szólt Lemming igen szelid, jóakaró képpel; hát akkor
majd várunk mind a ketten.</p>
<p>Ez a «várhatunk» szó ugyan akkor uralkodó jelszó volt ebben az
országban; hanem azért Harter Nándornak sehogy sem tetszett.</p>
<p> Uram! Én önnek becsületemet kötöm le, hogy legközelebbi
tavaszszal lefizetem önnek azt az összeget.</p>
<p> Nem játszunk becsületbe! felelt rá Lemming. Nekem az én
becsületem valami másfélszázezer forintomban van; ön még nem
költött a magáéra.</p>
<p> Adok önnek váltót arról az összegről, s ha nem fizetek
napjára, koboztasson meg irgalom nélkül.</p>
<p> Köszönöm! Felfogadtam, hogy nem pörölök ebben az országban a
jövő milléniumig.</p>
<p>Harter dühbe jött.</p>
<p> De uram, ez alacsonyság, a mit ön cselekszik!</p>
<p>Lemming elpusztithatlan phlegmával csitította a dühöngőt.</p>
<p> Ne tessék haragba jönni, uram; az nálam nem használ. Az
akasztófa lajtorja-fokán végig minden czimet végigrakhat ön rám;
hozzá szoktam, vízmentes vagyok. Se vissza nem mondom, se pört nem
kezdek érte, se nem duellálok; végighallgatom, zsebredugom, s
viszem azt is haza a többi becses emlékekkel. Holnap, minden
bizonnyal holnap. Az asszonyt is viszem holnap, minden bizonnyal
holnap.</p>
<p> De hisz ez erőszaktétel!</p>
<p> Ha erőszaktétel: megakadályozhatja ön. Nem utazom incognito,
nem rablok asszonyt éjszaka, fedett, salugádoros hintóban; a
reggeli vonattal utazom, fényes nappal. Jőjjön oda a váró terembe:
figyeljen rám, teszem-e rá a kezemet az asszony kezére? hurczolom-e
őt magammal? s ha legkisebb erőszaktételt vesz ön észre, kiáltson a
rendőrségnek. Óh! itt pompás rendőrség van; fogasson be, mint
feleségem elrablóját; még ilyen czím alatt úgy sem ültem. De hozzá
ne szóljon, uram, mert azt nekem <span class="pagenum"><a name=
"Page_366" id="Page_366">-366-</a></span> még ma jogom van.
Lemmingné asszonynak megtiltani, kivel beszéljen, kivel ne? Mint
adósomat, mikor fizetni akar, szivesen látom önt: de mint feleségem
kérője előtt, jogom van bezárni a szobám ajtaját és a korcsma
ajtaját. Azért igyekezzék ön mint fizető adósom bejutni hozzám:
akkor azután majd lequittelünk. Addig pedig örültem, hogy volt
szerencsém.</p>
<p>Harter haragtól reszketve távozott el a bankártól. Még
gondolatnak is kétségbeejtő, hogy ez az ember most elvigye Malvinát
magával. De miért is nem sürgette Malvinát jobban, hogy tegye meg a
visszalépést azalatt, míg Lemming fogva van. Most ime a kiszabadult
gonosztevő rázárja az asszonyra az ajtót, s elébb a pénzét akarja
látni.</p>
<p>Sietett Angyaldyhoz.</p>
<p> Emil barátom! szólt hozzá, lélekzet-fogyott sietséggel az
egekre kérem; ha valaha jó szolgálatot tett nekem, tegyen most, és
örök hálára kötelez le. Teremtse ön nekem elő még ma estig azt az
ötezer aranyat, a mivel Lemingnek adósává tettem magamat. Holnap el
akar utazni, s nekem becsületbeli kötelességem azt neki Bécsbe
költözése előtt az utolsó darabig lefizetni… Ön ért engem: ez
becsületbeli adósság; egész becsületem forog a koczkán.</p>
<p>Angyaldy tudta azt jól, hogy mije forog Harternek a koczkán.</p>
<p>Azt felelte, hogy rögtön útra kel, és vándorolni fog az
uzsorások országában.</p>
<p> Ne kiméljen ön semmi árt; adjon meg bármily képtelen kamatot,
csak a pénzt teremtse elő.</p>
<p>Angyaldy már akkor tudta azt a választ, a mit főnökének ma este
mondani fog, midőn ez excursióból visszatér, de hagyta őt addig ég
és föld között lebegni. Gyönyörüsége telt benne: elmenni a
megbizással és arra gondolni, hogy számítja visszatértéig Harter
Nándor a perczeket, a mik nehéz órákká nőnek, és sóhajtozik
kibocsájtott hollója után. <span class="pagenum"><a name="Page_367"
id="Page_367">-367-</a></span></p>
<p>A holló csakugyan visszatért este.</p>
<p> Van-e pénz?</p>
<p>Ez volt az egyetlen kérdés hozzá.</p>
<p> Nincs és nem lesz! volt a kérlelhetlen válasz. Égszakadás,
földindulás van a pénzvilágban. Megbukott a legelső, legrégibb
bankárház Bécsben, magával rántotta a monarchia egész pénzvilágát.
Az első milliomosok ugy ütik el egymást lábaikról sorba, mint a
felbukó tekebábok. A panique tökéletes; senki sem tudja, holnap
él-e még, vagy halva kel föl? Zárva minden pénztár, minden tárcza.
A pénzemberek insultusnak veszik, ha valaki kölcsön kér tőlük. És
mi készen lehetünk rá, hogy holnap, holnapután egész lajstromát
mutatják be előttünk saját megóvatolt váltóinknak, miket bankrott
hitelezőinktől megint más bankrott-firmák csődtömegei lefoglalnak,
s miknek kifizetését bejáratkor sürgetni fogják.</p>
<p>Harter Nándor megsemmisülve rogyott karszékébe.</p>
<p> Ön nem tudja azt, rebegé hőségtől kiszáradt ajakkal, mit
vesztek én azzal, ha holnapig ötezer aranyat nem tudok kapni!</p>
<p>Angyaldy olyan ártatlan arczot csinált hozzá, mint a ki semmit
sem tud arról. Ott állt nagy tisztelettudó helyzetben főnöke előtt,
derült homlokkal, összeszorított ajkakkal. Hanem lelke szemeivel
úgy látta ott magát főnöke előtt állani, mint a ki gunykaczajra
torzult arczczal vereget vállára a csüggeteg férfinak s azt sugja
fülébe:</p>
<p>«De hát még a második föltétel, uram?!»</p>
<p>«Hát a fiaddal kibékültél-e már?»</p>
<p>«Mit mondott még az illatos levél!?» <span class=
"pagenum"><a name="Page_368" id="Page_368">-368-</a></span></p>
<h2>EGY ÁLLAT, A KINEK LELKE VAN.</h2>
<p>Világosiék olyan szépen el tudták magukat temetni, hogy senki
még a fejfájukra sem akadt rá.</p>
<p>Felmentek Bécsbe lakni. Az elég nagy temető azoknak, a kiket
senki sem ismer.</p>
<p>Ott is Ilonka tartotta az egész családot, most már nem
leczkeadással, hanem kézi munkával.</p>
<p>A leczkeadás nem szép leánynak való váló. Senki sem hiszi el
neki, hogy épen csak a nyelvtant tanítja. Szépsége rossz útlevél
számára. Örökös gyanú alatt áll.</p>
<p>Anyja nem is bocsátotta volna el magától többé; azért Ilonkának
valami olyan munkát kellett keresnie, a mit odahaza végezhet,
talált is ily megbízást. Egyike volt az a legveszélyesebb
kézimunkáknak, a mikbe fiatal leányok arczrózsái lehervadnak: az
«entreprise universelle des pompes funèbres» (magyarul: temetkezési
pompák vállalata) boltjából kapott megbízást gyászhímzésekre. Azért
vállalkozott erre a munkára, mert azt legjobban fizetik, s az ő
kedveseinek nem szabad szükséget szenvedni. Az igaz, hogy néhány év
alatt belevakulnak, a kik szüntelen ezzel foglalkoznak; a folytonos
feketére feketével himzés megrontja szemeik világát; hanem a ki
vállalkozik rá, azt hiszi, hogy az ő szemei tartósabbak, mint a
többieké, kik ezen az úton jutottak el a vakok intézetébe, vagy az
utczaszegletekre.</p>
<p>Gyakran sietős munka is akadt, mikor valami nagy úrnak
méltóztatott meghalni; olyankor Ilonka lámpánál is dolgozott egész
mély éjszakákon keresztül, hogy a temetés napján a nagyságos
asszony himzett uszálya készen legyen. Olyankor néha öt forintot is
megkeresett.</p>
<p>De szükség is volt a pénzre. Drága volt az élelem és a házbér.
Pedig oly szük volt az ebéd, s oly nyomorúlt a kis szállás, nedves,
dohos, udvarszoba; aztán egyik beteg a <span class=
"pagenum"><a name="Page_369" id="Page_369">-369-</a></span> másikat
váltotta fel. Atyja folyvást egyforma testi-lelki dermenetben volt;
kis öcscsének nagyon ártott a hirhedett gyermekölő bécsi lég; anyja
is folyvást panaszkodott, hogy a melle oda van, fulladoz és
szívszorongást érez. Okozta érte az ötödik emeletre járást, a mihez
nem volt szokva.</p>
<p>Csak Ilonkán nem fogott a nyomor. Sem szép testén, sem szép
lelkén. Rossz lég, silány tápszer, sanyargató munka mind nem hatott
rá: aranyból volt egészen. Még szépült, még ragyogóvá lett ebben a
dohos légkörben, ebben az inségben. Még őrangyala sem hallotta soha
egy sóhajtását annyi nyomor miatt. És aztán adott neki a természet
valami sajátszerű ajándékot, hogy a hol járt-kelt, akármi egyszerű
öltöny volt rajta: az az eltanulhatlan fenség, a mi minden
mozdulatát besugározta, hirdeté, hogy ez egy delnő!</p>
<p>Anyja félté, hogy a sok súlyos munkában megtörik. Ilonka
vigasztalá őt; a kinek Isten terheket ad, annak erőt is ad azok
elviseléséhez.</p>
<p>Neki valóban adott mind a kettőből eleget.</p>
<p>Egyszer aztán anyja is megbetegedett, nem birt fenmaradni többé.
Három beteg feküdt abban a szobában, a melyben ő dolgozott. Az
orvos, kit segélyűl hivatott, azt mondta, hogy legelső gyógyszer
ebből a szállásból kiköltözni; mert ez olyan nedves, hogy a
legépebb embernek is el kell benne pusztulni.</p>
<p>Ilonkának tehát más szállásról kelle gondoskodni. Nemcsak az a
baj volt, hogy ilyent nagyon nehéz találni időközben, hanem még
nagyobb az, hogy ahhoz pénz is kell, mert azt előre ki kell
fizetni.</p>
<p>Ilonka nagyon érzé, mit jelent most ez a szó: «én magam!»</p>
<p>Három beteg panaszát vigyázni; reggeltől éjfélig a
varróasztalnál dolgozva, egy jövő hónap terhét kettőzött
szorgalommal leróni, s aztán olyankor, midőn maga elmegy a
gyógyszerekért, útközben új szállást keresni.</p>
<p>Az is mind meglett. Az «én magam» sokat elbir. <span class=
"pagenum"><a name="Page_370" id="Page_370">-370-</a></span></p>
<p>Kapott kétannyi munkát, mint eddig; dolgozott éjről-éjre; talált
jó szállást, szárazabbat, földszintit, csak felpénz kellett még rá.
Az is meglesz. Szombaton elkészül a fogadott munkával s akkor kap
pénzt, a mennyivel ki lehet fizetni a lakbért, átszállíttatni a
betegeket.</p>
<p>Szombat estig nagy szorgalommal elvégzé a felvállalt munkát,
kissé késő is volt már, mikor útra kelt vele. Mind a három beteg
oly nyughatatlan volt miatta. Atyja tombolt, és izgatottan kiabált
rá; anyjának láza volt épen, rémeket látott mindenütt, kik leányát
elfogták az utczán; s a kis néma a nyakába csinpajkozott, úgy sírt,
nem akarta elereszteni.</p>
<p>Ilonka nagy nehezen megnyugtatá mind a hármat. Megigérte, hogy
sietni fog haza. Kerül, fordul és itthon lesz.</p>
<p>Sietett is a kész munkával a szokott dologadó üzletbe. Akárhány
comfortablet megelőzött lépteivel.</p>
<p>Mikor az üzlet irodájába belépett, a hol rendesen át szokták
venni a munkáját, ezúttal egy egészen ismeretlen úr fogadta, azzal
a kérdéssel:</p>
<p> Mit hozott, mamzell?</p>
<p> A megrendelt himzéseket. Itt van róluk a számla. Kérem a
térítvényemet, s a munkáért járó díjt. Sietek.</p>
<p> Hm, hm! dünnyögött az ismeretlen úr, s elvevé tőle a
himzéseket. Lelkem, a térítvényét én nem tudom előadni, mert itt
most zavar van; hanem adok róla elismervényt, hogy átvettem.</p>
<p> Az is jó lesz!</p>
<p>Az ismeretlen úr írt valami macskakaparást egy papirszeletre s
odaadta neki.</p>
<p> Azután kérem a számlámat kifizetni.</p>
<p>Az ismeretlen úr megnézte Ilonka számláját, s aztán visszanyújtá
neki.</p>
<p> Hja, kedves mamzell, az «entreprise universelle des pompes
funèbres» ma reggel megszüntette a fizetéseit, s azóta csukva a
cassa. <span class="pagenum"><a name="Page_371" id=
"Page_371">-371-</a></span></p>
<p>Ilonka nem értette azt.</p>
<p> Hogyan lehet az?</p>
<p> Hja, lelkem, ez nagy dolog. Maga még nem is tud róla semmit?
Pedig tele van vele a város. Hallotta hírét a gazdag Arnstein és
Eskelesnek? No hát az megbukott tegnap; ez magával rántotta A.
Mayert, az magával rántotta B. Mayert, ez meg C. Mayert; tegnap a
bankárok buktak sorba, ma a nagy boltok buknak utánuk, s holnap
valószinüleg a Milchmeyerek fogják bejelenteni a cridát. A kinek
most jóravaló firmája van, mind siet becsukni a boltot. Az
entreprise universelle des pompes funèbres szintén bejelenté a
cridát, s senkit sem fizet többé.</p>
<p> De hogy lehet az, hogy a munkásait ne fizesse valaki?</p>
<p> Lelkem mamzell, ez pedig így van. Tudja mit: jegyeztesse be
magát a hitelezők közé követelésével; nyolcz-kilencz esztendő alatt
a csődpernek vége lesz; akkor, ha még marad valami a csődtömegből,
ön bizonyosan a második categoriában fogja magát találni azok
között, a kik kiváncsiak lesznek megtudni, hogy minden forintjuk
után hány krajczár jár vissza.</p>
<p>Ezzel az ismeretlen úr, mint a ki nagyon ügyes humoristikus
ötletet hallatott, elégült mosolylyal fordult hátra egy másik
ismeretlen úrhoz, a megzavarodott leányra bízva, hogy elmenjen-e,
vagy további mulatságul szolgáljon részvétlen idegen
embereknek.</p>
<p>Ilonka annyit mondott még:</p>
<p> Uram! Nekem itt biztosítékom is volt letéve, mert
otthon-dolgozóktól biztosítékot kérnek. Én negyven forintot tettem
le a pénztárnoknál; azt mégis vissza kell adni.</p>
<p> Minden bizonynyal, mamzell! A mondott nyolcz-kilencz év alatt
az is visszakerül. Indítson ön e végett igénypert. Ajánlhatom önnek
a saját ügyvédemet, doctor Stempelmayert, a ki nem fogja önnek azt
a pert száz forintnál többe keríteni.</p>
<p>Ilonka eszméletlenül támolygott ki az utczára. <span class=
"pagenum"><a name="Page_372" id="Page_372">-372-</a></span></p>
<p>Az utolsó fillér is ki volt ütve kezéből.</p>
<p>Óh! mily gonoszok az emberek! még a koldust is meg tudják
lopni!</p>
<p>Késő este volt már, haza kellett volna mennie. Betegei, kedvesei
rég epedve várnak reá. Várják a vigaszt, várják a gyógyszert,
várják mosolygó arczát. De hogy menjen hozzájuk haza? Nincs vigasz,
sem gyógyszer, sem mosolygó arcz. Egy fillére sincs többé, és nincs
kilátás munkára a jövő napokban, nincs miből élni egy napig sem
többé!</p>
<p>A nép-áradat, mely az utczákon alá s fel hömpölyög, vitte őt
magával, az öntudatlant. Maga sem tudta, merre megy, hová megy? mit
keres?</p>
<p>A mit csak jövő-menő emberek fenhangon beszéltek körüle, az
egyes szavak, a miket hallott, mind általános halomrabukásról,
szökésekről, semmivé-lételről beszéltek. Másnak is volt
kétségbeesése, nemcsak neki.</p>
<p>A néphullám elsodorta őt magával a csatorna partjára: ott
bolyong czéltalan, gondolat nélkül, eszme nélkül. Egy helyütt nagy
tolongás támadt; a nép összefutott. Az emberek kérdezték egymástól,
mi történt? Aztán jöttek, a kik tudtak rá felelni. Egy öreg
kereskedő most ugrott bele a csatornába: kifogták, de már halva.
Minden vagyonát elveszté a tegnapi bukás napján.</p>
<p>Ilonka látta, a mint azt az embert négy munkás elvitte a
legközelebbi hordszekérig. Hosszú, ősz haja volt, a víz csorgott
végig az úton hátraszegett fejéről.</p>
<p>A bámész sokaság tódult az öngyilkos hullája után, megtudni: mi
lesz hát belőle?</p>
<p>Ilonka magára maradt azon az elátkozott helyén a
csatorna-partnak, a honnan épen most húztak ki egy öngyilkost.</p>
<p>És azután azt gondolta magában: nem volt-e annak az embernek
igaza?</p>
<p>Kihajlott a mellvéden keresztül s alátekintett a csatorna
vizébe. <span class="pagenum"><a name="Page_373" id=
"Page_373">-373-</a></span></p>
<p>A szél lobogtatta a lámpákat a parton, azoknak a világa tánczolt
a víz fekete tükrén.</p>
<p>És a fekete tükörben látta a leány a kétségbeesés minden
rémjelenetét. Mindazoknak a végső nyomorát, a kikért eddig emberi
erőt megtörő küzdelmet viselt; a rút, csalfa, igazságtalan világot;
a gyűlölt arczokat, kik üldözik azt, a mi szép; a mostoha évet,
mely megfeledkezett a férgekről, miknek elődei életet adtak; s
vágya jött megtudni, hát a fekete tükrön belül mi van?</p>
<p>Talán egy jobb világ? talán egy másik élet? talán örök nyugalom?
talán a semmi?</p>
<p>Kétszer is elhagyta azt a helyet, kétszer is visszament oda; s
megint belenézett a fekete víztükörbe, a miben a lámpák bolygó
fénye tánczolt a vizek halottai fölött; és homloka égett attól a
gondolattól, a mi lelkében támadt: levette kalapját s oda tette a
mellvédre. Milyen jó volna nem élni többé.</p>
<p>Ekkor valaki megfogta a kezét, s egy ismeretlen hang nevén
üdvözlé.</p>
<p> Jó estét, Ilonka kisasszony!</p>
<p>Megrettenve tekinte hátra. Egy egészen idegen arczot látott maga
előtt. Negyven éves férfiu volt az, simára borotvált képpel,
melynek vonásain annyi komoly jószívűség volt rajzolva, hogy Ilonka
önkénytelen kezében feledte kezét.</p>
<p> Ön nem ismer rám, szólt az ismeretlen nyájasan. Pedig igen
közelről látott; persze, hogy nem ezzel az emberi ábrázatommal. Én
vagyok a Kaczenbuckel Hans.</p>
<p> Ah! Ilonka most már vissza is szorította a kezét.</p>
<p> Az a Kaczenbuckel Hans, a ki akkor meg akarta ölni porontyait,
meg magát kétségbeesésében; s a kit kegyed, jó kisasszony,
megszabadított a pokol torkából. Emlékezik-e még rá?</p>
<p> Óh igen!</p>
<p>A férfi még mindig nem eresztette el Ilonka kezét. A leány
érezte, hogy az őt fogja. <span class="pagenum"><a name="Page_374"
id="Page_374">-374-</a></span></p>
<p> Hát a kis lóra, a mit nekem adott? Az nekem sok szerencsét
hozott. Rám nézve valódi kincs volt. Híres lettem vele; most ide
vagyunk szerződtetve mind a ketten a cirkushoz, szép fizetéssel.
Sokat tudakozódtam kegyetek után, mert le akartam tartozásomat
róni, s megtudtam, hogy kegyed családját messze elüldözte a
balsors, egész idáig üldözte. Kegyednek anyja beteg, ugy-e?</p>
<p> Honnan tudja ön? kérdé Ilonka elámulva.</p>
<p> Onnan, hogy kegyed magánosan jár itt este; bizonyosan betegen
fekszik az anyja.</p>
<p> Igaz!</p>
<p> Kegyed varrás után él, nemde?</p>
<p> Honnan gondolja?</p>
<p> Érzem a mint a kezét fogom, hogy az ujjai fel vannak varrva.
Kegyed most alkalmasint a munka-adójánál volt, s azt nem találta
otthon. Sokan vannak most hasonló helyzetben; sok dolgozó-leány az
utczákon ácsorog és várja az ajtó nyílását, melyet a munka-adó
szombat este bezárt előle. Talán el is tévedt kegyed. Hol
lakik?</p>
<p>Ilonka megmondta a szállását.</p>
<p> Óh! oda magában vissza sem talál. Engedje, hogy anyjához
visszakisérjem.</p>
<p>Ilonka nagyot sóhajtott. Valami szorító kíntól szabadult meg a
szíve. Megindult a kisérőjével.</p>
<p> Kisasszony! Én önnek sokkal tartozom! beszélt a bohócz; nem
rajtam múlt, hogy azt eddig nem róhattam le; de nem tudtam önöket
feltalálni. Ime, a szerencsés véletlen kezemre játszott. Épen a
cirkusból jövök, a hol dolgomat végeztem. Most nem hínak
Kaczenbuckel Jánosnak; franczia vagyok, Tresor a nevem. Mindennap
előadást tartok a kegyed kis lovával. Tudja kegyed, hogy mit ér a
kegyed kis paripája? Én megköszönöm, ha kegyed átengedi azt nekem
ötszáz forintért.</p>
<p>Ilonka megremegett. Mennyi pénz!</p>
<p> Én azt önnek ajándékba adtam! felelt rá.</p>
<p>Még most is büszke. <span class="pagenum"><a name="Page_375" id=
"Page_375">-375-</a></span></p>
<p> De én nem fogadtam azt úgy; emlékezhetik rá, kisasszony, hogy
akkor is megmondtam, hogy azért Kaczenbuckel János, mihelyt
módjában lesz, fizetni fog. Most pedig módomban van. Úr vagyok,
olyan fizetésem van, mint egy osztálytanácsosnak, s jobban
szeretnek mellette. Kegyednek pedig családja van, melynek
bizonyosan jól fog esni, ha egy régi adósa azzel a szóval kerül
elő, hogy eljött fizetni. Nemde? No hát, ha áll az alku: a kis
lónak ötszáz forint az ára.</p>
<p> Nem, uram! az nem ért akkor százat, mikor én önnek adtam. Én
értem azt.</p>
<p> Ah! dehogy érti, kisasszony. Igen, a lónak a feje, meg a négy
lába. De annak a lónak lelke van! s azt a lelket kegyed ébresztette
benne. Tudja, kisasszony, minden állatnak van lelke,
kisebb-nagyobb, épen, mint az embereknél; némelyik meg egészen
barom marad, ez az embereknél is úgy van. Ha az állattal kicsi
korától fogva úgy bánnak, mintha ember volna; okosan, szeretettel
beszélnek hozzá, megmagyarázzák neki, mit miért kellett úgy tenni,
ok nélkül meg nem ütik, igazságtalanul nem mellőzik: lélek támad
benne. A mi mesterségünk az állatok lelkével foglalkozni. Óh!
nagyon szép mesterség ez. Több, mint mesterség: művészet; több,
mint művészet: tudomány! A hány állat, annyi jellem, annyiféle
nevelési modor; de a ki ért hozzá, semmi sem vész kárba náluk.
Egyikben humor van, másikban nemes páthosz; egyik naiv, másik
filosof. A kegyed kis ponyja különb humorista, mint én magam; és a
mi legjobban bizonyítja, hogy lelke van, az, hogy nagy financier!
Óh! azt kegyednek meg kell nézni, mikor egyszer egy nagy lakoma
után (én vagyok a pinczér, ő a vendég) eléje hozom a számlát, s ő
egy fekete táblára írja a patkójába csiptetett krétával a mondott
számokat, s utoljára összeadja az egészet, hogy kijön a helyes
összeg, mintha akármi Buchhalter adta volna össze. Óh! az nagyon
derék. A közönség tombol, mikor ezt látja. Óh ezt kegyednek is meg
kell nézni. Holnap <span class="pagenum"><a name="Page_376" id=
"Page_376">-376-</a></span> mindjárt. Tudom, mit akar mondani: hogy
a kedves mamája beteg. Úgy értem, hogy ha jobban lesz. Nekem van
egy kis leányom, tizenkét éves (már kötélen dolgozik), azt majd
elküldöm kegyedért s előadás után magam hazakisérem szállására. Óh!
igen jó helye lesz kegyednek, a proscenium előtt, a hol nem őgyeleg
a profán publikum, s a honnan legközelebb láthatja kegyed az
állatokat. Pompás állatjaink vannak. De valamennyi között
legkedvesebb a kegyed kis ponyja. Okvetlenül szükséges, hogy kegyed
azt meglássa, hogy maga megbecsülhesse, mit ér, mert így hiába
mondom, kegyed valami rossz élcznek veheti, hogy ötszáz forintot
igérek egy olyan kis tizennégy markos lovacskáért. Pedig bizony
Isten, az kevés. Ebben a nyomban megadnám kegyednek, de persze
Tresor nem hordja az egész tresorját magával. Kérem, azt mégis
engedje meg kegyed, hogy foglalót adjak rá. Úgy hiszem, ötven
forint van a tárczámban. Kérem kegyedet, az én érdekemben kérem,
vegye el, mint foglalót a kis lóra, mert lássa, attól tartok, hogy
más még többet talál igérni kegyednek, ha megtudja, hogy az a ló a
kegyedé, én pedig el nem tagadom, s még elárverezik a kezemről.
Vannak rivalis lovardások, a kik nehéz összegeket dobnának ki, hogy
ezt a specifikumot elüssék a kezünkről. Azért fogadja el, jó
kisasszony, tőlem ezt a felpénzt; bizony Isten, ha holnap meglátja
a lovát, azt fogja mondani: ez a ló egy milliót ér, s akkor rajtam
lesz a sor szépen könyörögni, engedjen le az árból kilenczszáz
kilenczvenkilenczezer ötszáz forintot.</p>
<p>Azzal odaerőltette Ilonka kezébe a tárczájából kivett
bankjegy-csomót.</p>
<p> Jól van! szólt Ilonka; elfogadom, mert szükségem van rá. Még
többet is megvallok önnek: e nélkül tán a kétségbeesés sugallatát
követtem volna, mert honn három betegem fekszik, apám, anyám,
testvérem nyomorban, s engem kézi-munkám díjától fosztott meg a
csalárdság. Ön engem oly örvény széléről húzott vissza, a mire
borzadva <span class="pagenum"><a name="Page_377" id=
"Page_377">-377-</a></span> tekintek hátra. Hiszem Istenemet, hogy
ez nem ok nélkül történt, s kezdem remélni, hogy egy forduló pont
következik, a hol egy jobb élet veszi kezdetét. Óh! az eddigi
rettenetes volt. Nem mondom senkinek soha, mert a kik hozzám
legközelebb állnak, azoknak nem szabad azt megtudniok: de eddigi
életem egy mindennapi meghalás volt, mindennapi ujraébredéssel.
Engedje, hadd szorítom meg becsületes kezét. Idegen, ismeretlen
komédiás! Egyedüli, önzetlen jó barátom! Legyen nekem az ezután is.
Mindenki eltaszított a világban; egyedül ön nyújtá kezét, ki nem
tartozott nekem semmivel, egyedül egy rég elhangzott jó szó
emlékével.</p>
<p>A leány sírva fakadt. Nem illett az utczán, de tették azt azon
az estén mások is Bécs város utczáin, s a járókelők tudták, hogy
van ok rá elég.</p>
<p> Most hagyjon ön el; innen már egyedül is haza találok; még a
gyógyszertárba is kell mennem, s ott megvárakoztatnak. Felpénzt is
kell adnom az új szállásra, hova az enyéimet holnap átköltöztetem.
Itt a szállás czíme. Ha elküldi ön holnap hozzám a kis leányát,
megengedi, hogy azt «kis testvérkém»-nek szólítsam?</p>
<p> Oh! kisasszony!</p>
<p> El fogok menni mindenüvé, a hova ön mondja, hogy menjek.</p>
<p>A bohócz büszke arczczal felelt:</p>
<p> Azt teheti is, kisasszony! Mert a bukfenczhányó bohócz
fejtetőn jár a publikum előtt; de emelt fővel jár a publikum
között; pirosra festi az arczát este, de mikor lemosta róla a
festéket, nincs oka pirulni senki előtt, én Istenre mondom önnek,
hogy a bohócz leánya, mikor a kötélen tánczol, jobban meg van
őrizve mindennemű lebukástól, mint az a herczegasszony, a ki őt
páholyából nézi.</p>
<p>Ilonka édes anyja már aggódott leánya hosszas kimaradásán, midőn
az hazaérkezett. A lány elmondott anyjának mindent. Világosinét
egészen felélénkíté ez a történet. <span class="pagenum"><a name=
"Page_378" id="Page_378">-378-</a></span> A mily nagy mértékben
szidta azokat a gézenguzokat, a kik leányának egy heti munkabérével
s még keserves utolsó biztosítékpénzecskéjével is kridát csináltak,
ép oly túlcsapongó volt a bohócz magasztalásában, ki az
elvesztettet visszapótolta. Óh! ennek a derék embernek a barátságát
visszautasítani nem szabad. Még ő unszolta leányát legjobban, hogy
elmenjen a holnap estéli előadást megnézni. Nem történik az alatt
idehaza semmi baj.</p>
<p>A jó asszonyság annyira biztatta magát, hogy másnap elhitette
Ilonkával, hogy már nem beteg: fölkelt jókor, maga segített a másik
szállásra átköltözésnél.</p>
<p>Az egy jó kis kedves szállás volt. Egy jó nagy szoba, festett
deszkafallal kétfelé választva, ugy hogy kettőnek lehetett
használni; mindkét ablaka egy urasági kertre nyílt. A kertbe ugyan
tiltva volt menni, de az akáczfáknak nem volt tiltva, hogy virágaik
illatával a körüllakó zsellérek szobáit is betöltsék.</p>
<p>Kevés munka volt a berendezésével, délig bőven el lehetett
rakosgatni mindent.</p>
<p>Az orvosnak igaza volt. A szállásváltoztatás, a jobblét reménye
legjobb gyógyszere volt Ilonka betegeinek. Sok olyan betegség van a
világon, a miben a kedély férgei marczangolják szét az idegeket,
mintha a menekülni vágyó lélek tépné magáról a testet!</p>
<p>Világosit nem lehetett az ablaktól elvonni, úgy tetszett neki a
kilátás azokra a tulipánokra, a mik a szomszéd kertben már
ütögették fel a fejeiket a földből; Világosinénak a láza is
elmaradt e napon, s azzal biztatta Ilonkát, hogy már egészen
meggyógyult.</p>
<p>A délután igen boldogan folyt le. Ilonka maga is úgy érzé,
mintha azzal, hogy most a délutáni nap besüthet ablakukon (volt
szállásuk soha sem kapott napsugárt), már az egész élet világosabb
volna. Talán már hajnalodik.</p>
<p>Anyja határozottan kivánta tőle, hogy estére elmenjen a
cirkusba. Ez félig-meddig kötelesség volt. Üzlet forog <span class=
"pagenum"><a name="Page_379" id="Page_379">-379-</a></span> fenn.
Ha a lovardás meg akarja adni a lova árát tisztességesen, miért ne
fogadnák azt el? Rá is vannak szorúlva, mert egy ideig alig lehet
arra számítani, hogy Ilonka himző-munkát kapjon. Egyéb női munka
pedig nem szerzi meg a kenyérhez való sót. Ha tehát Ilonka szereti
a családját, áldozza fel az ő kedvükért ezt az estét. Hiszen
anyjának nincsen már semmi baja. Kötelessége, hogy menjen
mulatni.</p>
<p>Délután, jóval hét óra előtt, meglátogatta őtet a bohócz leánya,
a kis tizenkét éves Hermin: egy vidám, kondor, szőke hajú gyermek,
kit atyja azért küldött, hogy vigye magával a cirkusba Ilonkát.</p>
<p>Mademoiselle Hermin fiatalsága daczára már önálló művésznő volt,
még pedig kötélen és vassodronyon, és féllábon is önálló, s tartott
valamit művészi renomméjára. Mint jól nevelt kisasszony, nem járt
egyedül; testvére kiséretében jött, az ifjú Francois Tresor
lovagias oltalma alatt, ki ugyan tíz éves gentleman, de mint kitünő
acrobata, kellő tekintélylyel bírt a világban elfoglalt állásának
nyomatékot adni.</p>
<p>A miniatur-Lovelace megbizatásához illő applombbal mutatá be
magát és testvérét az úri családnál, melynél már egyszer volt
szerencséje, lábbal az ég felé, tisztelkedni. Az első bevezetés
után gyorsan következett, hogy a kis szöszke leányt megszeressék a
Világosi-család tagjai. Az eleven, beszédes leányka úgy emlékezett
minden apró körülményre, mely amaz emlékezetes látogatásukat
Világosiék udvarán jellemzé, a hogy csak romlatlan szívek szokták
tartogatni elfogadott jó tettek emlékeit. Egyfolytában elbeszélte a
«Csilla» egész folytatólagos élettörténetét, onnan kezdve, a hogy a
tiszamelléki nyomorúság völgyéből kijutottak, egymás mellett hálva
a puszta fenyéren s egymás kenyerét osztva a puszta vásárokon,
egész odáig, a hol a bécsi híres lovarda-igazgató figyelmét
felköltötték a bohóczok és kis paripájuk, s lett a
Kaczenbuckelekből Tresor, a «Csillá»-ból «Filosof». <span class=
"pagenum"><a name="Page_380" id="Page_380">-380-</a></span></p>
<p> «Filosof»-nak nevezte el a papa, mivel nagyon bölcs állat, mi
csak röviden «Filli»-nek hívjuk. No majd meglássa kegyed, Ilonka
kisasszony, milyen okos kis állat lett belőle. Még a kegyed nevére
is emlékezik. Mi sokszor megtettük vele azt a tréfát odahaza, hogy
elszámláltunk előtte egy csoport nevet a naptárból sorba: Linka,
Minka, Amália, Pepita, mindegyikre csak a fejét rázta, de mikor azt
a nevet mondtuk: «Ilonka», akkor elkezdett röhögni, nyeríteni, s a
fejével bókolt. Oh! mi nem hagytuk magunknak elfelejteni ezt a
nevet; megtanultuk azt az úton a parasztgyermekektől, a kik nem
győzték dicsérni azt a jó Ilonkát, a ki nekik kenyeret és jó szót
adott azokban a keserves időkben.</p>
<p>Az ifjú Hercules is erősíté, hogy az bizonyára úgy volt. Azért
csak jőjjön el ma a kisasszony, őket megtekinteni. Ő ma a
kisasszony tiszteletére a «fogoly cserebogár» malom repülését fogja
produkálni. Ez csak nagy ünnepélyek alkalmára tartatik fenn, mert
igen nehéz. Hogy pedig ez a másik ifjú gentleman, ki olyan nagyon
hallgat, ne unja magát odahaza, hozott a számára egy képes könyvet,
az is tele van tarka állatokkal, erőművészi alakokkal, majd
elmulatja vele magát.</p>
<p>A kis néma nagyon megörült a képes könyvnek; egészen elfeledte
tőle minden baját. Meg tudta köszönni szépen, csókot vetve érte
kezével, s mutatta az ifju acrobatának, hogy ő azzal a könyvvel
vele fog hálni. Az ifjú Tresor egész komoly arczczal helyeselte
ebbeli szándékát.</p>
<p>Ily solid társaságban bizony nyugodtan eresztheté el leányát
Világosiné, kivált miután arról is biztosítva volt, hogy előadás
után ismét haza fogják kisérni.</p>
<p>Ilonka maga is könnyű szívvel távozott hazulról.</p>
<p>A cirkusban a művészek számára fentartott mellékajtón vezették
be Ilonkát. Ott már teljes costumeben várt reá régi jó barátja,
tudniillik, hogy zöld békának öltözve, zöldre festett ábrázattal és
rózsaszinű üstökkel. Ilonka <span class="pagenum"><a name=
"Page_381" id="Page_381">-381-</a></span> nem is ismert rá, csak
mikor a gyermekek biztosíták róla, hogy ez a béka a papa.</p>
<p>Egy szolga azután a helyére vezette Ilonkát, egy számozott
székre. A gyermekek benmaradtak az öltözőben, készülniök kellett az
előadáshoz.</p>
<p>Ilonka számára igen jó hely volt választva az előszínben, mely a
fövénykör és a szinpadi függöny között van: oda többnyire a
művészekhez tartozó családtagok települnek le, s az biztos
társaság. Ilonka sokat élvezett az előadás alatt. A cirkusi
látványok gyönyörei nem olyan felületesek, mint azt mi magas
paripáinkról szoktuk megitélni; van abban valami elmélkedésre
méltó, minő tökélyre képes az emberi izom, s az állati halandó
lélek?</p>
<p>Merész gondolat ez: a gyönge gyarló emberi testet aczéllá
edzeni; megmutatni, hogy az ember, ha akarja, még az állatok
királyát is megfoszthatja rangbeli elsőbbségétől, mert lehet
erősebb, mint az oroszlán; s még merészebb gondolat: lelket nevelni
egy állatban, lelket, melynek ismeretei vannak, nemes indulatai,
van kedélye, van emberi nyugalma, van szeretete emberek iránt.</p>
<p>Ilonka különös élvezetét találta a jól idomított paripákban; a
testgyakorlati mutatványoknak is tudott tapsolni: gyermekkorában
neki is kedvencz mulatsága volt az, s aczélizmait, elpusztíthatlan
egészségét annak köszönheté.</p>
<p>A «cserebogár szélmalma» csakugyan fortélyos mestermű volt. Egy
keresztben álló vasrúdon forog kezénél fogva Tresor, a béka és fia,
a leveli béka, sebesen, mint a szélmalom szárnyai, akkor a gyermek
lecsúszik az apja termetén végig, s utoljára annak bokáiba
kapaszkodik két kezével; az apa azalatt folyvást hajtja magát
körben a magasan álló rúdon, míg fia oly sebesen repül lábait fogva
a légben, mint a czérnára kötött cserebogár. Ez a látvány a
gyöngébb idegzetű nézőket borzalommal tölti el.</p>
<p>Most következik a «Filosof».</p>
<p>A nézőtömegben már előre hangzik az a készülődő <span class=
"pagenum"><a name="Page_382" id="Page_382">-382-</a></span>
nyüzsgés: egyik ember mondja a másiknak, hogy no, most jön valami
jó.</p>
<p>Ilonka mellett is ült egy sovány asszonyság, a ki nagy
barátsággal magyarázta neki, hogy mi jön egymás után: no, most
vigyázzon ide, mert ez valami nagyon jó lesz!</p>
<p>A csengetyű-jeladásra kilépdegélt a fövényre a «Filosof». Nagy
gravitással jött, a fején volt egy irtóztató nagy czilinder-kalap,
erősen gyűrődött állapotban, a hogy «Filosof» kalapjához illik; az
pedig nem volt a fejéhez kötve, de szabadon állt rajta, magának
kellett ráügyelni, hogy a két füle közül le ne billenjék.</p>
<p>A beszédes szomszédnő előre elmondá Ilonkának: milyen dicső
dolog lesz majd ezzel a kalappal, mikor végül a «Filosof» a
korcsmában nem tud fizetni a pinczérnek, s az el akarja érte venni
a kalapját, az meg nem engedi, a kalapot elkapkodják egymástól,
utoljára is a kalap a bohócz fejére kerül, ki abba nyakig esik
bele; a «Filosof» pedig totál részegen borul a pinczér nyakába, s
annak úgy kell azt két első lábainál fogva a hátán kiczipelni a
korcsmából. Az ember holtra nevetheti magát azon.</p>
<p>Volt pedig a «Filosof» szájában egy roppant nagy pipa, úgy
félszája szegletébe volt vágva, a hogy azt korhely bummlerek
szokták fityegtetni. Lépésein a «Filosof»-ot megillető gravitáson
kívül bizonyos bizonytalanság is volt észrevehető, mely azt a
gyanút költi, mintha a «Filosof» az egyik korcsmától a másikig
terjedő út távolát méregetné. A fövény közepére van letéve egy
kerek asztal, a mellett áll egy harangláb, nagy rézcsengetyűvel. A
«Filosof» odatalál, leül uri módon az asztal mellé, s elkezd
hatalmasan csengetni.</p>
<p>Tresor, a pinczér jön lélekszakadva. Megismeri a maga emberét.
Ah! ismét itt tetszik lenni? Pompás vendég. Hat helyett eszik; hét
helyett marad adós.</p>
<p>A «Filosof» felrakja a két első lábát az asztalra, s
türelmetlenül dörömböz. «Mindjárt, mindjárt! Tessék addig egy kis
ujság!» A bohócz eléje teszi a «Volkszeitung»-ot. <span class=
"pagenum"><a name="Page_383" id="Page_383">-383-</a></span>
«Filosof» boszúsan csapja azt le az asztalról: neki nem kell
ultramontán lap. A közönség tapsol. A bohócz aztán kiteríti eléje a
«Kikeriki»-t. Persze, fejjel visszafelé fordítva. «Filosof» segít
magán. Megváltoztatja az ülését s úgy foglal helyet, hogy egyenesen
álljon előtte a «Kikeriki». Azt azután, a szájában levő pipát az
asztalra támasztva, olvassa neki borulva. A bohócz siet fidibuszt
csinálni a «Volkszeitung»-ból s rágyujt vele a «Filosof» pipájára.
Abból akkor tűzokádó tör ki: a bohócz hanyatt esik ijedtében, a
«Filosof» pedig nyugodtan néz a lapba, s nem törődik az orra alatt
sziporkázó tűzijátékkal. Jön aztán a bohócz az étlappal. Hosszú
papirlepedő van a vállán keresztül göngyölgetve, melyről százféle
czifra franczia ételnevet hadar elő vendégének. A «Filosof» int,
hogy csak egymásután valamennyit. A pinczér kiszalad, visszajön,
húsz tányért egyensúlyozva a két kezében, hat poharat a fogai
között, hetediket a feje tetején. A vendég sorba fogyasztja az
eléje rakottakat, s engedi magát itatni. Végre következik a fő
tréfa. A pinczér előjön egy nagy fekete táblával, a mire ökölnyi
számok vannak felírva. Azokat a «Filosof»-nak kell összeadni, mert
a pinczér számítása hamis. A «Filosof» patkójába egy darab kréta
van szorítva, azzal ő a főösszeget maga szokta felírni római
számokkal, a közönség általános bámulata között. Hogy tud egy ló
különbséget tenni X és V, meg az L és az I számértéke között?</p>
<p>Idáig haladt az előadás.</p>
<p>Hanem mikor már a számlára került a sor, a «Filosof» elkezdett
nem figyelni oda, a szemei megakadtak egy tárgyon, s a pipa kiesett
a szájából. Mikor aztán a bohócz eléje tartotta a táblát, hogy adja
össze a számokat, hirtelen kapta magát, keresztül húzta a
krétájával az egész számlát, felugrott, átszökött az asztalon,
feltaszította vendéglősét táblástól együtt, a kalap lerepült
fejéről, s ő maga megugrott.</p>
<p>A közönség azt hitte, ez valami víg improvisatió, s <span class=
"pagenum"><a name="Page_384" id="Page_384">-384-</a></span>
végtelenül jónak találta a tréfát; hanem a bámulat lepte el aztán,
midőn egy percz mulva azt látta, hogy a «Filosof» egyenesen
odarohan a proscenium zártszékeihez, ott egy fiatal leány előtt
megáll, s aztán egyszerre két térdre bocsátkozik előtte, és elkezd
vihogni, mint egy ember, ki örömét akarja kifejezni és nem talál rá
szavakat; odanyujtja feléje fejét, orrlyukai forró párát fúnak,
sörénye repked egyik oldalról a másikra, szemei szikráznak, azután
pajkosan megugrik s elkezd ott egy helyben negédes tánczot járni, a
hogy azt a délczeg iskola-paripák szokták, azokkal a nemes
hajlásokkal, azokkal a bókoló térdelésekkel, azokkal a lejtő
quadrill-lépésekkel, a miket ő tőle nem látott soha senki; s feláll
két hátulsó lábára, mint azok az első művészi paripák, s ágaskodva
körül fordul egész negéddel, mint azok a büszke mének; utoljára
aztán levágja magát a porba, meghentergőzik, mint valami igazi
paraszt-ló, s elnyujtva mind a négy lábát, odafekteti a fejét
egykori kisasszonya lábaihoz, miként régen odakinn a tarlón, mintha
mondaná neki most is: «Nem jösz-e ide megpihenni?»</p>
<p>A ki ezt a jelenetet meg nem értette volna, nagyon fogékonytalan
idegzettel kellett volna birnia.</p>
<p>Maga a bohócz is mozdulatlanul állt ott, szerepéből egészen
kiesve, zöldre festett arczán a meghatottság látszott: olyan volt
vele, mint a bronz-szobrok, mik rézzöld szinük alatt komoly
indulatok vonásait mutogatják.</p>
<p>Ilonka el volt érzékenyülve. A kedvencz állat hű ragaszkodása
könyeket csalt szemeibe. Nem hallá a közönség bámulatának
kifejezését, a felriadó tapsot, nem látta a feléje szegzett
látcsöveket, csak régi kedves lovacskája hizelgésének változatait
látta és hallá, s szive megtelt valamivel, a minek túl kellett
ömleni.</p>
<p>Mikor végül a kedvencz állat oda fekteté fejét lábaihoz, a
proscenium párkányzatára, Ilonka elfeledte az egész világot maga
körül; lehajolt hozzá, egyet ütött a hű paripa nyakára tenyerével,
és régi nevén szólítá: «Csilla!» <span class="pagenum"><a name=
"Page_385" id="Page_385">-385-</a></span></p>
<p>A lovacska mint egy villanyütésre szökött fel erre, s egy
csodálatos félszeg ugrásban fejezve ki hódolata bókját, szép
csendesen visszaügetett elhagyott asztalához, még a bohóczot is
megfogta szájával, hogy kötelességére figyelmeztesse, s azután
folytatta a félbehagyott szerepet, minden bravourját elővéve eddigi
tanulmányainak.</p>
<p>A par excellence «kedélyes» főváros közönségét egészen megnyerte
ez a jelenet: taps és tombolás kisérte a ponyt, ezernyi szemsugár
fogta kereszttűzbe a leányt. Hiszen azon is volt mit nézni. Oly
szende, oly valódi volt elpirulása ennyi bámuló nép közepette, s
oly őszinte az öröm, az elérzékenyülés kifejezése arczán. «Ki lehet
ő?» kérdezte ezer meg ezer ember egymástól.</p>
<p>Az előadás végeztével Tresor és gyermekei emberi alakjaikba
travestálva fogadták Ilonkát.</p>
<p> No, hát mit mondtam önnek? kérdezé a bohócz ragyogó
arczczal. Nem egy milliót ér-e a kegyed kis paripája?</p>
<p>Ilonka meghatottan rebegé:</p>
<p> Félek tőle, hogy még elcsábít. Mikor odajött hozzám, egy
perczre az a gondolatom jött, hogy odavetem magamat a hátára s
vágtatok rajta, mint a többiek, míg lélekzetem elhagy.</p>
<p> No, az volna csak még ránk nézve a fogás! Most már tehát semmi
különöset sem fog kegyed találni az ajánlatban, melyre foglalót
adtam?</p>
<p> Elfogadom azt!</p>
<p> Az igazgatóság egyszerre fizetné ki az árt kegyednek, ha neki
adná el, de én szeretném megvenni magamnak. Megteheti-e azt a
szivességet nekem, hogy tőlem öt havi részletben fogadja el a
fizetést?</p>
<p> A hogy önnek tetszeni fog.</p>
<p>Tresor nem titkolta el örömét az alku fölött.</p>
<p> Meglássa, mit fognak a lapok beszélni e mai intermezzoról. Az
én zöldre festett pofámon is csorgott alá a köny. Egy fűzöld
könyeket siró béka. <span class="pagenum"><a name="Page_386" id=
"Page_386">-386-</a></span></p>
<p>Tresor bérkocsit hozatott, s mind a hárman együtt kisérték haza
Ilonkát.</p>
<p>Másnap délben az első havi részlet második felét is kézbesíték
Ilonkának.</p>
<p>A család betegei ismét szemlátomást javultak.</p>
<p>Hanem harmadnap nagy szomorúan látogatott el hozzájuk
Tresor.</p>
<p> Jaj, kisasszony! mondá kétségbeesett ábrázattal; kegyed
minket tönkre tett, bankrottok vagyunk, cridát mondunk s becsukjuk
a boltot. Képzelje csak: a tegnapi előadáson a «Filosof» meg volt
bolondulva. Nem hallgatott semmi szóra, nem produkált semmit,
kétszer-háromszor körülnyargalta a szinkör fövényét, benézett
minden páholyba, s azután, hogy nem találta, a kit keresett, vissza
akart menni az istállóba; minden biztatásom haszontalan volt, ha
megfogtuk: rúgott, ficzánkolt, harapott; úgy tett, mint egy
tökéletes vad ló, a kit akkor fogtak ki a mokány ménesből, s
utoljára is kitépte magát a kezeink közül, s a numerusának végkép
el kellett maradni. Nem akar semmiről tudni, ha kegyedet nem
látja.</p>
<p>Ilonka kedélyesen elnevette magát.</p>
<p> Hát jól van! Majd oda ülök ismét, hogy lásson.</p>
<p>Tresor ugyan kapott ezen szón.</p>
<p> De komolyan igéri ezt kegyed? Nem tréfál?</p>
<p> Ha ezzel önöknek szolgálatot tehetek.</p>
<p> Oh! ez igen nagy jóság lesz öntől, kisasszony! Hiszen erre
gondoltunk mi is. Az igazgató felhatalmazott engem, hogy igérjek
kegyednek minden estére, melyen szinkörünk egy páholyában végignézi
az előadást, tiz forint tiszteletdíjat.</p>
<p> Ah! minek azt? Nekem nem kerül az semmibe.</p>
<p> Tanácslom önnek, kisasszony, hogy fogadja el. Tisztességes
úton jött jövedelem, s aztán elfér az egy háztartásnál. Nekünk
pedig bőven behozza az a kamatjait. Gondolja ön, ma minden ember
arról beszél: a «Filosof» nem akar játszani, ha feltalált úrnőjét
nem láthatja. Ha <span class="pagenum"><a name="Page_387" id=
"Page_387">-387-</a></span> holnap kiteszszük a szinlapra:
«Filosof, recognising his mistress» micsoda tolakodás lesz a
pénztárnál! És az kegyedet egy cseppet sem fogja zsenirozni. Kegyed
mindennap más páholyban ülhet, azt a kis arczfátyolt lebocsáthatja
az álláig, hogy a bámész tekintetek ne háborgassák.</p>
<p> De uram, ha én elfogadom az önök művészete által szerzett
kenyeret, akkor nem fogom az arczomat eltakarni, hogy szégyeneljem
ezt a művészetet, melynek magam is kiegészítő részeül szegődtem.
Elmegyek s hagyok az arczomra nézni három óra hosszat
mindenkinek.</p>
<p> No, az dicső lesz! Ezeren tudakozódnak már nálam, hogy kegyed
kicsoda? Nem mondtam meg senkinek. Nyersen, kereken elutasítottam
mindenkit. Egy distinguált hölgy, a kihez senkinek semmi köze,
punktum! Azt fogom mondani, hogy kegyed angol nő; magyar
honfitársai ne tudják meg.</p>
<p>Ilonka keserűen felkaczagott.</p>
<p> Hagyja ön el, jó barátom! Az én magyar honfitársaim közt
vannak oly hirhedett bukfenczhányók, oly országos komédiások, hogy
ha azok miatt nem akarják magukat szégyenleni, nem szükség a
pirulást azon kezdeniök, ha egy honleányuk a cirkus homokjából
veszi fel az istenadta kenyeret!</p>
<p>Világosinénak nem volt semmi szava az alku ellen. Ilonka
formaszerű szerződést kötött. Mindennap nyolcz órától fél tizig a
cirkusnak egyik földszinti páholyában helyet foglalni: ez volt
kötelessége.</p>
<p>Eleinte nehéz volt hozzászokni a nyomasztó érzéshez, hogy
perczekig az összes ezernyi közönség tekintete az ő alakján tűz
össze, mintha minden tekintet egy-egy lidércz-nyomás volna; hanem
később megszokta ezt, mint a hogy megszokja az ember, hogy
tizennyolcz ezer mázsányi levegő-oszlop nehezül alakjára, s jár-kel
vele, a nélkül, hogy érezne a teherből valamit.</p>
<p>Az esték egyforma sikerrel végződtek. A «Filosof» addig
<span class="pagenum"><a name="Page_388" id=
"Page_388">-388-</a></span> nem kezdett az előadáshoz, míg régi
úrnőjét valamelyik páholyban meg nem találta; a páholy mindig
változott; akkor azután szokott üdvözletét megtéve előtte, egész
kedvvel fogott groteszk produkczióihoz, s a szinlapon állandó tért
foglalt ez a sor: «Filosof, recognising his mistress». («Filosof»
ráismer úrnőjére).</p>
<p>Előadás után a Tresor családtagok kisérték haza rendesen
Ilonkát; ha jó idő volt, gyalog; ha rosz idő volt, bérkocsiban; s
Ilonka tapasztalhatá, hogy a bohócz leánya jól meg van védelmezve.
Az öreg Tresor egészen úgy viselte magát irányában, mint második
apja. Szeles tolakodókat erélyesen hessegetett el tőle messzire;
egy pár ifju himpellérnek azt is megmutatta, hogy a cirkusi
herkules öklei a tettleges kapaczitátióhoz is értenek, s a
védenczéhez csempészendő szerelmes leveleket hozóikkal együtt
röpítette ki az ajtón.</p>
<p>Mert szerelmes levelek jöttek özönnel.</p>
<p>A leány tüneményes szép alak volt. Titokszerű megjelenése még
érdekesebbé tette. Megfejthetlen maradt a bűvhatás, melyet a cirkus
egyik legügyesebb állatjára gyakorolt. Hogy a társulat
személyzetéhez nem tartozik, azt tudták. Mi a neve? azt az igazgató
most sem mondhatta meg: azt a Tresor-családon kívül senki sem
ismerte, s azok nem voltak kivallathatók. Lakását nem lehetett
felfedezni. Figyelmét nem lehetett megragadni. Szemei nem
tévedeztek a közönségen soha. Egyedül ült páholyában, s az előadást
nézte, vagy merően bámult fekete legyezőjére, mintha arról olvasna
valamit.</p>
<p>Pedig sokat beszéltek felőle. A hol csak a cirkusok habituéi
összejönnek, mindenütt emlegették a bűbájos straniérát, a
megközelíthetlen tündért, a kit senki sem ismer.</p>
<p>Egy délután épen egy asztalnál beszéltek róla a «Café Daum»-ban,
hol katonák és polgári uracsok ültek vegyest, s birálgatták a város
szépségeit.</p>
<p> Én már tudom, ki ő? szólt az egyik. Amerikai <span class=
"pagenum"><a name="Page_389" id="Page_389">-389-</a></span>
tábornok leánya, ki a déliek részén esett el; maga is apja mellett
szokott ponyján lovagolni; ez az a pony. A háború megszünt, az apa
meghalt, a leány elszegényült, a lovat elfogták. Itt találkoztak
ismét.</p>
<p>A másik mást tudott.</p>
<p> Nem is leány az, hanem férfi; vannak, a kik ismerték, mint
Garibaldi-önkénytest. Azért nem válaszol, ha hozzá szólnak, mert
hangja elárulná férfi-létét.</p>
<p>A harmadik legokosabb akart lenni.</p>
<p> Komédiásnő, mint a többi. A társasághoz tartozik. Betanult
szemfényvesztés az egész, a közönség elbolondítására. Alkalmasint
valamely bohócznak a szeretője.</p>
<p>Ennél a szónál felkelt az asztaltól egy szőke szemöldökű
katonatiszt, ki eddig hallgatag szürcsölte fekete kávéját, s így
szólt:</p>
<p> Én hát megmondom, uraim, önöknek, hogy ki ez a hölgy valóban
és igazán.</p>
<p>Ez a fölszólaló volt Föhnwald.</p>
<h2>HÁT JŐJJ.</h2>
<p> Én tudom, hogy ki ez a hölgy! mondá Föhnwald; azt is
tudom, honnan ismeri a clownt, s mi köze van a «Filosof»-hoz? Ott
voltam a történet kútforrásánál, a mit tudok, azt magam láttam és
hallottam. Egyszer adóbehajtáson voltunk Magyarországon, a nádasi
puszta bérlőinél; úgy emlékszem, hogy Világosi volt a bérlő neve.
Miután a biztos és peczérei az utolsó pénzt kisajtolták a
háznépből, még a kisasszony karpereczében levő magyar aranyat is:
vesztére egy vándor komédiás jött épen az udvarra, bohócz
mutatványaival mulattatni a háziakat. Az adóbiztos nyakon fogta a
bohóczot fizetetlen jövedelmi adóért, s mert annál egy garast sem
talált, elvette tőle a betanított kis tatárlovát, a mi annak
kenyérkereső társa volt; el is vitte irgalom nélkül, s el is adta
<span class="pagenum"><a name="Page_390" id=
"Page_390">-390-</a></span> valahol néhány forintért egy házalónak.
A bohócz kétségbeestében meg akarta ölni magát és gyermekeit: ekkor
a kifosztott ház kisasszonya megszánta a nyomorultat, s neki
ajándékozá tulajdon kis kedvencz ponyját. Ime, ez az ismeretlen nő,
a bohócz és a «Filosof» története. Később az elemi csapás miatt
elpusztult a bérlő család; úgy hallottam, hogy sokáig élődtek a
fővárosban, hol a leány leczkeadással tartotta fenn egész
családját. Egész rege, a mit e szép gyermek önfeláldozásáról
beszélnek. Utoljára elüldözte őt egy úrnő Pestről, ki féltékeny
volt a leány szép szemeire. Én nem láttam őt a pusztai executió
óta, s csak most ismertem fel a cirkusban ujra a nádasi puszta szép
tündérét; most még szebb, mint akkor láttam.</p>
<p> Ejh! százados úr! jegyzé meg erre az egyik dandy ön úgy
beszél e tündérről, mintha szerelmes volna bele.</p>
<p> Biz uram, ha szegény legény nem volnék s ha okosabb
mesterségem volna, utána járnék, hogy elvegyem: mert ez az egy
leány van a világon, a kit tudnék szeretni és becsülni; de így
hasztalan rá gondolnom: mit ér a katona családfőnek? Míg él:
ágyútöltelék; ha meghal: koldusok őse. De elég szégyen gyalázat,
hogy a magyarországi ifjak elfeledik s veszni hagyják ezt a leányt,
mert lehetetlen, hogy boldogabb években ő érte is ne sóhajtozott
volna valami suhancz, a ki aztán a nyomorba jutott családnak hátat
fordított szépen, s egykori imádottjának most már nem is
köszön.</p>
<p>Ezeknél a szavaknál egy magas fiatal ember felkelt az asztal
végéről, s szótlanul eltávozott.</p>
<p>Ez a fiatal ember volt Harter Elemér.</p>
<p>Két nappal később a Tresor-család jutalomjátéka volt hirdetve a
cirkusban. A gyermekek oly régen örültek előre e napnak, maga
Tresor is nagyon érdekelve lehetett általa; neki ez nagy jövedelmet
igért.</p>
<p>Az előadás estéjén ismét ott ült Ilonka a proscenium egyik
karszékében. Nem fogadott el páholyt ezen a napon, <span class=
"pagenum"><a name="Page_391" id="Page_391">-391-</a></span> a mikor
a közönség előre láthatólag lefoglal minden helyet.</p>
<p>Ez este le nem vette szemét fekete legyezőjéről, úgy nézte azt,
mintha egy könyv volna, a mit ha szétterjeszt, olyan sokat olvashat
belőle.</p>
<p>Ha azt tudná valaki, hogy miket olvas ő most ebből a
könyvből?</p>
<p>… Nem néma már a kis testvér…</p>
<p>… Ott fekszik halva az ágyon…</p>
<p>… Ott énekli most már az égben a többiekkel együtt: «Dicsőség a
magasságban az Úrnak…»</p>
<p>… Az ő arcza is olyan piros és olyan gömbölyű most, mint azoké a
többieké…</p>
<p>… Milyen szépen, csendesen halt meg testvére ölében; azt hitték,
csak elaludt…</p>
<p>… Késő estig varrta számára nénje a halotti köntöst, szép fehér
tafotából, kék szalagokkal…</p>
<p>… Még a szemfödél van hátra…</p>
<p>… Abban kellett hagyni a munkát, mert ütött az óra…</p>
<p>… Hét órakor a circusba kell menni, a közönség mulatni akar…</p>
<p>… Ott kell hagyni a kis halottat, és el kell menni ahhoz a nagy
halotthoz, a kinek ismeretlen világ a neve…</p>
<p>… Félbe kell szakítani a gyászt, a siralmat, a szemfedővarrást,
a betegápolást, a tébolycsillapítást, menni kell a látványba.</p>
<p>… Nem lehet abból elmaradni, a közönség kegyetlen nagy úr, ha
rabszolgájának szegődtél, szolgáld…</p>
<p>… A jó barát jutalomjátéka van: még csak panaszkodni sem szabad
ma; az utolsó, egyetlen ember, ki kezét az elbukottak felé nyújtá,
kivánja ezt az elfeledését az otthoni gyásznak… Maga nem is sejti
azt…</p>
<p>… Tehát gyászoljunk két óráig zeneszónál, tapsriadal mellett,
könytelenül… <span class="pagenum"><a name="Page_392" id=
"Page_392">-392-</a></span></p>
<p>… Majd folytassuk azután egész reggelig, a virrasztómécs
mellett…</p>
<p>Egy ismerős gyermeki hang zavarta fel e töprengéseiből.</p>
<p>A kis Hermine köszönt neki jó estét. Most következett az ő
előadása a kötélen, s míg végigment az előszín előtt, figyelmezteté
magára Ilonkát.</p>
<p>Ilonka viszonzá a köszöntést s utána nézett a gyermeknek, a mint
az a kifeszített kötélen felfutott, chinai leánynak volt öltözve;
olyan röpke volt, mint egy hímes pillangó.</p>
<p>Ilonka máskor élvezettel kisérte Hermin játékát a kötélen; de
most ez is lázasan hatott idegeire. Ő remegett miatta szüntelen,
hát ha le talál esni? hát ha valami baja történik ennek is? Vannak
napjai a csillaghullásnak, a gyermekhalálnak.</p>
<p>Inkább eltekintett mellette a közönség felé.</p>
<p>Azt a pillanatot is megbánta.</p>
<p>Két ismerős arczczal találkozott egy tekintetre. Az átelleni
páholyok egyikében látta ülni Lemmingnét. Szemei találkoztak annak
kihívó, lenéző tekintetével, és azután a páholysor fölötti erkélyen
megpillantá Elemért. Épen Lemmingné fölött ült az, úgy, hogy a
delnő nem vehette őt észre.</p>
<p>Ekkor azután ismét leszögzé szemeit legyezőjére s nem volt
figyelme többé semmire, mint azokra a gondolatokra, miket a fekete
lapokról leolvas.</p>
<p>… Egygyel kevesebben vannak, a kik szeretnek…</p>
<p>… Mindig szűkebb lesz körülöttem a világ…</p>
<p>… Jön idő, a hol nem lesz számomra sehol «otthon»…</p>
<p>… Szép küldetés a sorstól egy szegény leány számára! Azokat, a
kiket szeretek, egyenkint eltemetni, elfeledni. Vagy elsiratni,
vagy elgyűlölni…</p>
<p>… Csak már vége volna e zajnak, hogy mehetnék haza az én kis
mosolygó halottamhoz, az ő fehér koszorúcskáját elkészíteni…
<span class="pagenum"><a name="Page_393" id=
"Page_393">-393-</a></span></p>
<p>Pedig végig kellett az előadást várnia, a «Filosof» művészi
előadása legutoljára volt téve. Elébb következett még a cserebogár
malma, Tresorral és fiával.</p>
<p>Ezt a hajmeresztő látványt Ilonka soha sem szerette nézni. Meg
is mondta Tresornak, hogy annál valami okosabbat is gondolhattak
volna ki. «De nem merészebbet!» volt az acrobata válasza. Ilonka
azonban kikötötte magának, hogy ő ezt soha sem fogja nézni, mert ez
már nem is testgyakorlat, ez istenkísértés.</p>
<p>Most is arcza elé tartja legyezőjét, hogy oda se lásson ez
életveszélyes mutatványra, s csak a közönség tapsaiból figyelte
meg, hogy most van a kettős malom, most csúszik alá apja derekán a
fiú; most indúl meg az őrült repülés a tengely körül, két ember
hosszában.</p>
<p>Egyszer aztán a tapsot egy általános elszörnyedés hörgő zúgása
váltá fel a közönségnél, melyet száz meg száz nősikoltás
követett.</p>
<p>Ilonka odapillantott: mi az?</p>
<p>Az érczrúd, mely körül kezeinél fogva forgott az apa és fiú,
hirtelen kicsúszott kapcsából; az erőművész, ki észrevette a
veszedelmet, erősen megragadta azt mind két kezével, s úgy csúszott
végig rajta, különben mindkettőjüket a tetőig veti a megszakított
lóderő; így pedig az történt velük, hogy mind a kettőjüket úgy
csapta a földhöz önrepülésük rohama, hogy élettelenül terültek el
rajta.</p>
<p>Ilonka felszökött helyéről, és le a fövényre.</p>
<p>Nem volna érdemes, hogy nőnek nevezzék, ha azt nem tette volna,
hogy midőn egyetlen igazi barátját ott látja lezúzva a földön
heverni, oda ne rohanjon hozzá és első ne legyen, ki annak fejét
felemeli s véres arczát megtörli; ha e perczben eszébe jutott
volna: hogy mit mond erre a bámuló világ?</p>
<p>Az előadásnak e balesettel vége szakadt; a nők futottak ki a
nézőtérről; az előkelőbbek ájuldoztak, a lovarszemélyzet
összefutott bohócz-köntösben, tündér-álczában <span class=
"pagenum"><a name="Page_394" id="Page_394">-394-</a></span> és
sietett a földön heverő apát és fiút az öltöző-szobákba átvinni.
Ilonka velük ment.</p>
<p>Most azután két kínos delejvonzás között oszlott meg lelke:
otthon egy halott, a ki már az; és itt talán csak lesz még kettő.
Amaz a kín haza vonta, emez itt tartotta, mint a háztetőn járó
holdkórost, kit föld és hold kínoz egyszerre rettentő
vonzerejével.</p>
<p>Addig nem lehetett barátját elhagynia, míg az orvos nem
biztosítá, hogy él. A fiú már jobban van, csak keze marjult ki,
hanem az apa súlyosan megütötte magát. Még nem tudni, mi lesz a
vége? Kétszer vágtak rajta eret, míg eszméletre tért.</p>
<p>Tresor, mikor felveté szemeit, Ilonkát látta maga előtt. Kezét
fáradtan emelé fel s szivére tette. Talán azt akarta mutatni, hogy
nincs semmi baja, vagy talán meg akart köszönni valamit?</p>
<p>Azután bágyadt mozdulattal inte, mintha távozásra késztné.</p>
<p>Ilonka maga is idején látta, hogy haza menjen. Az idő későre
haladt már; anyja ezóta aggódik szokottnál hosszasabb kimaradása
fölött; sietnie kell haza.</p>
<p>Megszorítá szótlan barátja kezét, megsimítá homlokát, s aztán
sietett a circusból.</p>
<p>Csak akkor vette észre, hogy most már az sincs, a ki haza
kisérje. A circus szolgái is el voltak foglalva vagy küldözve, nem
akart senkinek alkalmatlan lenni, gondolta, egyedül is haza talál.
Talán bérkocsi is lesz a circus előtt.</p>
<p>A mint az oldalajtón kilépett, bérkocsi után nézegetve, az ajtó
mellett egy férfit pillantott meg. Ott állt az mozdulatlanul és
várakozni látszott.</p>
<p>Ilonka megismerte őt: Elemér volt.</p>
<p>Most már nem nézett bérkocsi után; sebesen elhaladt mellette, a
nélkül, hogy feléje nézne.</p>
<p>A követő léptekről megtudá, hogy Elemér őt nyomban kiséri.
<span class="pagenum"><a name="Page_395" id=
"Page_395">-395-</a></span></p>
<p>Óh ő ismerte még lépéseinek hangját is.</p>
<p>Ezek a léptek követék őt utczáról utczára. Ilonka hallotta
azokat kongani, kiismerte más jövő-menők léptei közül, és lelke
hánykódott visszás érzelmek alatt.</p>
<p>Harag, szégyen és remegő vonzalom kűzdött szivében.</p>
<p>A léptek mindig közel hangzottak mögötte. Ő egyszer sem
tekintett vissza.</p>
<p>Végre egy szűk sikátorhoz jutott, melyen keresztül kellett
mennie lakásukhoz.</p>
<p>Abban a sikátorban egy lélek sem járt már.</p>
<p>A mint ide befordúlt s a kisérő lépteket most gyorsítva hallá
közeledni magához, a nemes kétségbeesés kitört nyugalma
bilincseiből. Hirtelen visszafordult s eléje dobbantva az utána
jövőnek, rárivalt tompa, de indulatos hangon:</p>
<p> Mit akar ön? Miért követ ön engem? Kiüldözött ön már hazámból,
ki akar-e üldözni a világból is?</p>
<p>A megszólított ott maradt, a hol a leány megszólította.</p>
<p> Hallgasson meg engem kisasszony! Egy lépést sem közelítek, de
hallgassa meg, a mit mondok. Ha én üldöztem kegyedet, megbűnhödtem
érte, mert üldöztem azután magamat kegyed emlékével még jobban. Óh!
a kegyed megbántásának emléke engem túl üldözött a világtengeren,
bele üldözött idegen nemzetek őrjöngő harczába, kiüldözött az
életből, halálba hajtott; még ott sem engedett megpihennem, a
túlvilágról is visszakergetett; se élnem, se halnom nem szabad, nem
lehet a kegyed haragjával. Hát örökké tart-e az?</p>
<p> Mit kiván ön tőlem? kérdé a leány ridegen.</p>
<p> Mindent. Nőül akarom önt venni.</p>
<p>Ilonka nem titkolhatott el egy keserű mosolyt az arczán.</p>
<p>Elemér elérté a választ.</p>
<p> Rosz helyen, rosz időben szólok, tudom; de mit tehetek mást?
Ez a kezdete, ez a vége annak, a mit önnek meg kell mondanom. Évek
óta keresem önt, hogy ezt megmondhassam, <span class=
"pagenum"><a name="Page_396" id="Page_396">-396-</a></span> s nem
tudom, nem tűnik-e el előlem újra, a nélkül, hogy ezt meghallhatta
volna tőlem. Én önt nőül akarom venni, mert én önt szeretem. És ön
nem gyűlöl engem. Hiába vet ön oly megölő tekintetet rám: ön nem
gyűlöl engem.</p>
<p> Ki mondta azt önnek?</p>
<p> Valaki, a kinek ön azt elmondá.</p>
<p> Ily valaki nem él a földön! felelt rá büszkén a leány.</p>
<p> Igaz! szólt az ifjú; de vannak, a kik halva is beszélnek. És
azzal keblébe nyúlt s kivette tárczájából a délvirágot, melyet a
nádasi pusztakertből leszakított. Ez a virág mondta azt meg nekem.
Ön ismeri ezt, ön beszélt vele; s ez elmondott nekem mindent.
Gyalog, éhszomjan vándoroltam odáig, hol e virág termett, mint
zarándok a búcsújáró szent helyre. Tagadhatja-e ön ezt?</p>
<p>A leány lesüté szemeit, miknek hideg villáma meg volt törve.
Érzé, hogy bűverejének vége van. Mély sóhajjal, keserűséggel csak
annyit mondott:</p>
<p> És hány éve annak, hogy ez a virág önnek beszélt?</p>
<p>Az ifjú egészen átérté a mély vádat.</p>
<p> Igaz, nem tagadom, hogy az régen volt, egy örökkévalóság. És
nincs mentség, mely elvehetné rólam a vádat, hogy oly soká késtem a
következő szóval. De nem volt az idő elveszve. Engem mint bolondos
kölyket hajtott keresztül a tűzön önhóbortosságom; de mint férfi
jöttem ki abból; férfi, kinek minden szava tettrevaló, s minden
gondolata kimondható. Nagyon késtem, azért nagyon sietek. Mutasson
be kegyed szülőinek: én még ma megakarom tőlük kérni kegyed
kezét.</p>
<p>Ilonka arczán sajátszerű fájdalom kifejezése foglalt helyet. A
gyöngédség éde és a gúny keserve volt ebben elvegyítve.</p>
<p> Szülőimhez? mondá; most rögtön? Még ez órában? Jó! jőjjön
kegyed mellettem.</p>
<p>S azután vezette őt a hosszú sikátoron végig. Egyik <span class=
"pagenum"><a name="Page_397" id="Page_397">-397-</a></span> sem
szólt a másikhoz több szót, míg a házhoz értek, hol Világosiék
szállása volt.</p>
<p>Ilonka kinyitá a kaput s bebocsátá rajta Elemért. Azután végig
vezette a hosszú, sötét folyosón szállásuk ajtajáig.</p>
<p>Elemér tudhatta, hogy Ilonkát szülői ébren fogják várni.</p>
<p>A mint az ajtón bebocsátá, Elemér az elrekesztett szoba első
osztályában lelte magát, hol Világosi ült örök karszékében. Mindig
ült, soha sem feküdt le.</p>
<p>Ilonka oda vezeté Elemért.</p>
<p> Itt van az atyám. Harter Elemér úr! szólt az ifjúra
mutatva.</p>
<p>Világosi e szónál felrettent béna tompulatából s haragosan kezde
kezével-lábával dörömbözni és sebesen kiáltozá egymásután: «tatata,
tototo»; nem volt ez emberi beszéd, de mégis erős indulatot
fejezett ki ez állati hangban.</p>
<p>Elemér megmerevedve állt ott, nem tudta elgondolni, mi lehet
ez?</p>
<p>Ilonka szomorúan mondta neki:</p>
<p> Ez lett az atyámból! Most lépjen át a másik szobába.</p>
<p>A deszkafal függönyét félrevonva, azon belül látott Elemér egy
halvány, összeesett arczú nőt feküdni a kórágyon, és egy holt
gyermeket a ravatalon.</p>
<p> Itt az anyám és a testvérem! rebegé fülébe súgva Ilonka.</p>
<p>Elemér feje körül zúgott a lég; azt az érzést hozta vissza
emléke, mikor a végtelen tengert érzé maga körül összecsapni, s
merült alá egy ismeretlen világba. De az eszmélet, mely ott sem
hagyá el, itt is uralkodott a helyzet benyomásán. Keble elszorult
attól, a mit látott; de szive helyén volt.</p>
<p>Odalépett a beteg nőhöz.</p>
<p> Asszonyom! megbocsát ön, hogy ily szomorú órában <span class=
"pagenum"><a name="Page_398" id="Page_398">-398-</a></span>
háborgatom önök nyugalmát. Midőn azt kértem Ilonka kisasszonytól,
hogy vezessen be családjához, nem tudtam minő gyász van itten; most
pedig annál inkább kérem, hadd legyen e gyászban osztályrészem
nekem is. Ismeri kegyed nevemet? Én Harter Elemér vagyok.</p>
<p> Ismerem ezt a nevet! felelt rá Világosiné komoran.</p>
<p> Én öntől azt jöttem kérni, vegyen fel családja tagjai közé,
adja nekem Ilonka kezét. Hogy ez a gondolatom nem ebben az órában
támadt, azt bebizonyíthatom atyám levelével. Tegnapelőtt tudtam meg
véletlenül, mit régóta fürkészek, kegyetek hollétét, s azonnal
írtam Harter Nándor úrnak, hogy Világosi Ilonka kisasszonyt nőül
akarom venni. Vele, mint atyámmal, illő volt azt tudatnom. Ma
megkaptam rá a választ. Nem meglepő, mert előre tudtam. Ő tiltja
nekem e lépést. De én az ő tilalmával nem gondolok, magamé vagyok s
itt állok, hogy Ilonka kisasszony kezét öntől ünnepélyesen
megkérjem.</p>
<p>Világosiné e szavak alatt csendesen félkönyökére emelkedett
kórágyán.</p>
<p> Tehát Harter Nándor úr megtiltja önnek ezt a házasságot? Jó,
tehát legyünk ketten, kik azt megtiltjuk. Én is ellene mondok
annak! Itt a nyomorúság vermének fenekén, a halottak házában, magam
is a sirhoz közel, utasítom vissza önnek a kezét. Nem, egy Harter
keze még a sirból kimenekülni sem kell nekem. Tudja ön, minő
sebfolt az én szívemen a Harter-név emléke? Egykor jegyese voltam
Harter Nándornak; nem úgy kért meg, mint ön ezt a leányt: este,
mámor után; de ünnepélyesen, egész világ tudtával, kihirdetve
templomszerte, háromszor egyesítve nevemet a magáéval s a
menyegző napján elhagyott. Akkor én az eget szidalmaztam szégyen és
kétségbeesés miatt, s e fájdalom, e gyalázat terhe földre sújtott.
Óh tiszta ég, óh örök bölcseségű Isten! bocsáss meg érte: most
áldalak, hogy ez nem úgy történt, a hogy én kivántam. Látta ön azt
a tébolyodott koldust ott a másik szobában? Azt a tébolyodott
koldust rendelte nekem Isten <span class="pagenum"><a name=
"Page_399" id="Page_399">-399-</a></span> hitestársul az ön
méltóságos gazdag atyja helyett. Áldott legyen érte bölcs irgalma
Istennek! Mert ennek a tébolyodott koldusnak van becsületes neve, a
mit viselhetünk én és gyermekem büszkén; ha élünk, élve, ha
haltunk, fejfánkon; míg az ön apjának neve átkozott egy egész
ország előtt, a kire újjal mutogatnak az utczán és utána kiáltják:
«Ime, itt megy az éhezők megkoplaltatója, a közkincs megrablója, a
tolvajok orgazdája, Harter!» El innen, uram! Ön nagy úr, mi
koldusok vagyunk. De vigye ön magával azt a tudatot, hogy a földhöz
ragadt koldusnak circusban szolgáló leánya sem köti össze a nevét
egy Harter nevével!</p>
<p>Világosiné láztól égő arczczal roskadt vissza fekhelyére.</p>
<p>Elemér elzsibbadtan hallgatá végig e rettentő öldöklő beszédet.
Mikor vége volt, így szólt, mélyen felsohajtva:</p>
<p> Asszonyom, még egyszer találkozni fogunk. Most Isten
önnel!</p>
<p>Azzal eltávozott.</p>
<p>A mint egyedül maradtak, Ilonka odarogyott anyja ágya mellé s
könyező arczát annak kezére fektetve, zokogá fájdalmasan:</p>
<p> Anyám… én szerettem őt.</p>
<p>Világosiné elképedve hallá e vallomást, s bánatosan mondá
hanyatt roskadva párnái közé:</p>
<p> Miért nem mondtad ezt nekem soha?</p>
<h2>AZ ÚRNAK EGY LEHELLETÉRE.</h2>
<p>Harter Nándor végczélja közelében érezte magát.</p>
<p>Itt volt az áldást igérő tavasz, gazdag vetéssel takarva minden
mező, s akadt egy gazdag kereskedő-ház Bécsben, hol nagyszerű
előleget igértek birtokának minden terményére. Csak érte kell menni
a pénznek, hogy felvegye azt.</p>
<p>Angyaldyt is fölvitte magával, ez volt titkárjának utolsó
szolgálata nála; ezentúl a magyar udvari kanczelláriánál
<span class="pagenum"><a name="Page_400" id=
"Page_400">-400-</a></span> lesz alkalmazva, hol bizonyosan nagy
jövendő kinálkozik szép tehetségei számára.</p>
<p>A bankárház, melynél ez előleget meg kellett volna kapni, pár
nap óta huzta-halogatta a dolgot, mindenféle forma-hiányok miatt;
Harter el nem tudta képzelni, miben scrupulosuskodnak még? a
termények fel vannak becsülve mind. E miatt várakoznia kellett
Bécsben több napon át.</p>
<p>Azonban a várakozásnak is meg volt a maga jutalma; egy este
valami jótékony czélra tánczvigalmat adtak, s Harter Nándor jól
sejtett, midőn azzal a gondolattal ment oda, hogy ott Malvinát
felfogja találni.</p>
<p>A szép hölgy hogy is maradhatott volna el onnan?</p>
<p>Ilyen báli helyen aztán Lemming úr semmiképen nem akadályozhatta
meg, hogy Harter Nándor conversatióba ereszkedjék Malvinával;
legfeljebb a fölött ellenőrködhetett, hogy a társalgás tárgya
tiltott terekre át ne tévedjen.</p>
<p>Az nem is feküdt czéljában Harter Nándornak; a mi titkos
egyezménye volt Malvinával, azt el tudta intézni levél útján; a mi
jelenlegi szomját enyhíté, az a társalgás hangja volt.</p>
<p>Van a nők hangjában valami, a mi megittasít, ha a
legmindennapiabb tárgyról beszélnek is, s Malvina e varázslatot
nagy mértékben bírta. Bűbájos volt, ha csak arról beszélt is, hogy
milyen hideg van!</p>
<p>Pedig valósággal hideg volt.</p>
<p>Május vége felé az idő, kinek jutna eszébe ilyenkor a termet
fűttetni?</p>
<p>Malvina pedig valahányszor a tánczból visszatért ülőhelyére,
mindannyiszor összeborzongott. S ez az ideges borzongás is olyan
jól illett neki, a mint vállait kaczérul megrázta, hogy a ki
csipkés mantilleját rátakarta, elkábulhatott bele.</p>
<p> Igazán, olyan hideg van idebenn.</p>
<p> Én csak a meleget érzem kegyed körül! bókolt rá Harter.
<span class="pagenum"><a name="Page_401" id=
"Page_401">-401-</a></span></p>
<p> De valóban, nézze ön csak: az ablakon jégvirágok rajzolódnak.
Ez szokatlan tünemény májusban.</p>
<p> Ezek jégkeblű hölgyek tekintetétől rajzolódnak oda! enyelge
Harter.</p>
<p>Lemming úr maga sokkal figyelmesebb kezdett lenni az ablakok
jégvirágaira; Harter csak tréfát űzött belőlük.</p>
<p>Pedig méltóságos és nagyságos tánczosok és tánczosnők, jó volna
egy perczre elhallgattatni a zenét, félbehagyni a keringést és
leborulni a földre, és rázendíteni reszkető ajakkal: «De profundis
ad Te clamavi Domine!»</p>
<p>… Az Úrnak öldöklő lehellete jár odakünn az éjszakában, s míg
idebenn a táncz, zene tart: országok lesznek hamuvá!… Azt jelentik
azok a jégvirágok az ablakon.</p>
<hr class="tb" />
<p>Másnap késő délfelé ébredt fel Harter úr; világos reggel vetette
haza a vigalomból. Angyaldy régen várt már reá.</p>
<p>A mint Harter úr reggelijét behozták, Angyaldy is bejött
hozzá.</p>
<p> Nos, hát mi ujság, kedves Emil? kérdé tőle igen derült
kedélylyel. A múlt éj rózsaszínű hangulatba hozta ő méltóságát.
Midőn Malvinától búcsút vett, az megszorítá kezét. Midőn Harter
Lemmingnek jó reggelt kivánt, egyuttal figyelmezteté, hogy a
napokban elmegy hozzá «ügyeiket» végleg rendezni, Lemming azt
mondta, hogy igen szivesen látja.</p>
<p>Tehát Harter úr derült kedélylyel kérdezé Angyaldytól: mi
ujság?</p>
<p> Az az egyetlen ujság, hogy az éjjel négy fok volt a minus
alatt.</p>
<p> Ejnye, bizony azt mink is éreztük a bálban az éjjel. Tartok
tőle, hogy az a sok könnyen öltözött delnő náthát, grippet és
rheumát fog kapni.</p>
<p> Csak attól tart méltóságod? Én meg attól tartok, hogy az idén
megint nem fog kapni fél Magyarország egy harapás kenyeret.</p>
<p> No, már hogyan? <span class="pagenum"><a name="Page_402" id=
"Page_402">-402-</a></span></p>
<p> Úgy, hogy az éjjel lefagyott tisztára minden. A repczének
vége; a rozs virágzásban volt, az tönkre ment; a buza épen tejében
volt, az megvakult. Az idén nem ád sem egy repczehüvely egy szem
mustárt, sem egy kalász egy szem magot, sem egy szőlőszem egy csepp
mustot. Üres év áll előttünk.</p>
<p> Ah, azt csak ön képzeli! szólt Harter, kinek a forró thea
nagyon megégette a torkát.</p>
<p> Hogy nem csak én vagyok az, a ki ezt képzelem, hanem vannak, a
kik bizonyosak is felőle, azt méltóságod a bankárház tudósításából
megtudandja; nekem már élőszóval tudtul adták.</p>
<p>Azzal átnyújtá a bankárház levelét Harter úrnak.</p>
<p>Harter úr azt olvasá a levélből, hogy az illető kereskedők
végtelenül sajnálják, de miután csakugyan bekövetkezett az, a minek
jöttétől már napok óta rettegnek, a mit minden üzér kezében tartott
hévmérővel lesett és vigyázott, hogy az éjjel a kényeső négy fokkal
alul ment a minuson: e csalhatlan tény után teljes bizonyosság van
a felől, hogy mindennek, de mindennek, a mi zöld volt, el kellett
az éjjel fagyni; annálfogva semminemű előlegek magyarországi
földbirtokok ez évi terményeire nem adatnak.</p>
<p>De már ez olyan csapás volt, a mely még Harter úr
theás-csészéjét is feldöntötte.</p>
<p> De hisz az lehetetlen! kiáltozott magánkivül. Ez égrekiáltó
volna! az Isten csak nem sújthatja ezt az országot kétszer
egymásután ily iszonyu csapással?</p>
<p>Angyaldy összeszorítá ajkait, miken ki akart szabadúlni ez a
mondás: «Hát ha épen ti értetek sújtja azt így!»</p>
<p> Lehetetlen ez! kiabált Harter, s az ablakhoz futott. A
vendéglő előtt volt egy szép fasor, ernyős akáczokból, azoknak a
levelei mind feketék voltak már, és alácsüngtek.</p>
<p> Elpusztult világ ez, uram!</p>
<p>Hiszen nem az elpusztult világért dühöngött ő, hanem
<span class="pagenum"><a name="Page_403" id=
"Page_403">-403-</a></span> leforrázott szenvedélye bimbójaiért;
azokat is, mikor legbújábban díszlettek már, akkor fagylalta le ez
a rettenetes éjjel.</p>
<p>Malvina ismét a holdba távozott kinyújtott keze elől. Pedig már
csak egy pókfonálnyi távol választotta el tőle.</p>
<p> Oh! milyen kegyetlen a sors! milyen ádáz a végzet!</p>
<p> Az ám! mondta magában az az összeszorított száj; s az a
legnagyobb baj, hogy nincs az embernek kin a mérgét kiadhatni? Még
csak a nemzetet sem lehet szidni érte.</p>
<p>Harter Nándor összeszorítá ökleit s fogcsikorgatva tekinte az
égre: kivel küzdjön most meg?</p>
<p>Akadt az is.</p>
<p>Inasa egy látógató-jegyet hozott be neki. Harter Nándor fia
nevét olvasta rajta.</p>
<p>Soha jobbkor!</p>
<p> Elemér úrfi! kiálta dühösen, Angyaldy elé vetve az asztalra a
névjegyet. Még szemem elé mer kerülni! oly gyalázat után! Csak hadd
jőjjön!</p>
<p>Angyaldy el akart távozni a jelenet elől. Elég keresztyéni
jóindúlattal birt, nem lenni útjában e barátságos találkozásnak, de
Harter úr visszatartá.</p>
<p> Csak maradjon ön itt, önre szükségem van. Ezzel a suhanczczal
többé soha nem fogok másként beszélni, mint tanuk jelenlétében. Ön
üljön le az asztal mellé, és föl ne keljen, midőn az bejön. Épen jó
kedvemben fog ma találni!</p>
<p>Az ajtó nyílt s belépett rajta Elemér.</p>
<p>Pár lépést tett atyja felé, mire Harter tiltó mozdúlattal tartva
felé kezét, indúlatosan reárivallt:</p>
<p> Vissza! Egy tenger fekszik közöttünk!</p>
<p> Tudom, uram! viszonzá Elemér nyugodtan; nem fogok a másik
partra átvitorlázni. Ha tetszik, az asztalt közénk tolhatjuk.</p>
<p> Komédiás!</p>
<p> Hagyjuk azt el. Térjünk a dologra! Igen szeretem, hogy tanú is
van jelen. Szükségünk lesz rá. <span class="pagenum"><a name=
"Page_404" id="Page_404">-404-</a></span></p>
<p> Tán párbajra akar híni! Oh! én helyt állok, az elhiheti.</p>
<p> Én nem állok helyt. Tegnap öntől választ kaptam azon
levelemre, melyben kinyilatkoztattam elhatározásomat, hogy Világosi
Ilonkát nőül veszem.</p>
<p> Egy englische Reiterint!</p>
<p> Legyen az! Ön nem adta helyeslését ez elhatározásomhoz. Én
mindamellett is megkértem e hölgynek a kezét édes anyjától.</p>
<p> Hát az «micsoda?»</p>
<p>Elemér mély, szemrehányó tekintettel nézett apja szemébe, s
halkan mondá:</p>
<p> Arra feleljen ön meg magának…</p>
<p>Harter elharapta egy perczre haragját; ez az emlék meghűté.
Elemérnek ideje maradt folytatni:</p>
<p> Ez az asszony elutasított engem, és megtagadta tőlem leánya
kezét. Megtagadta, szemembe mondta, hogy a Harter-név úgy be van
szennyezve, hogy azt egy koldus leánya, egy kötélen tánczoló
komédiásnő sem viselheti szégyen nélkül.</p>
<p> Hallgass, te őrült!</p>
<p> Uram, ne kiáltson ön! Beszéljünk csendesen, hogy a folyosókon
meg ne hallják. Azt, a mit nekem mondott az az asszony, meg kell
önnek hallania tőlem, s ha ön kiáltani fog, én kiáltani fogok még
jobban. Ha ön kihallgat, én suttogva beszélek.</p>
<p>Harter Nándor melle elfulladt a névtelen dühtől, szégyentől és
izgalomtól. Leült az asztal mellé.</p>
<p> Azt mondta nekem ez az asszony: a te apádra úgy mutogatnak,
mint a közkincs megrablójára.</p>
<p> Suhancz! ordítá Harter, felpattanva s öklével ütve az
asztalra; te engem szidalmazni jösz-e?</p>
<p> Csendesen, uram! Már megtörtént. Mondva van. De nem azért
jöttem ide, hogy ezt én mondjam önnek; hanem azért, hogy ezt ne
mondhassa önnek más. Én nem tudom, igaz-e, nem-e, mível önt
közpénztárak kezelésében vádolják? Ön el fogja azt intézni.
<span class="pagenum"><a name="Page_405" id=
"Page_405">-405-</a></span></p>
<p> És neked ahhoz semmi közöd!</p>
<p> De van! E név van anyám sírkövére felírva; s e névnek nem
elég, hogy aranybetükkel van oda vésve. E névnek tisztán kell
maradni. Ime, én átadok önnek egy iratot, melyben elismerem, hogy
anyám örökségét öntől megkaptam egészen; Angyaldy úr aláírja, mint
tanú. Ön vegye fel egész anyai örökömet, s siessen tisztára lemosni
magáról azt a vádat. Soha nem kérem számon, hova tette? Az ön titka
marad. Magam majd megélek a nélkül valahogy.</p>
<p>Azzal odatette apja elé a kész íratot, s még egyszer kérte
Angyaldyt, hogy azt írja alá, mint tanú.</p>
<p>Ha ügyelt volna arra a tekintetre, a mit akkor Angyaldy vetett
rá!</p>
<p>Valóban, Elemér soha sem volt közelebb ahhoz, hogy valaki az
asztalról felkapott késsel hirtelen keresztűlszúrja, mint ebben a
pillanatban!</p>
<p>Harter Nándor úrnak pedig egyszerre gyönyörteljes mosoly derűlt
el az arczán.</p>
<p>Lenyelte mind azt, a mi keserű: csak az maradt meg a szája
ízében, a mi édes.</p>
<p>Tehát bírni fogja az eszközt, mely Malvinát visszavívja
számára!</p>
<p>Nemeskeblű ifjú!</p>
<p>Az elérzékenyült apa melodramatikus hangúlatban kelt föl
helyéről s meghatott arczulattal közelített fia felé.</p>
<p>Most azután Eleméren volt a sor visszautasító mozdulatra emelni
föl kezét.</p>
<p> A tenger van közöttünk, uram! Én leróttam, a mivel önnek
tartoztam, s több dolgunk nincsen egymással. S mivel életemet, a
mit öntől kaptam, önnek vissza nem adhatom: azon leszek, hogy azt
hazámnak adhassam. De nevét visszaadom önnek. Ön legyen utolsó
ívadéka családjának. Én nevemet mától fogva megváltoztattam
magyarra. Isten önnel!</p>
<p>Azzal elhagyta Harter Nándor úr szobáját. <span class=
"pagenum"><a name="Page_406" id="Page_406">-406-</a></span></p>
<p>Harter Nándor fia irását diadalmasan dúgva keblébe, ragyogó
orczával tekinte Angyaldyra; és olyan vigyázatlan volt, hogy azon
sok és nehéz mondás közűl, miket fiától hallott, s miken oly
hosszan ellehetett volna gondolkoznia, épen csak egy szót vett
figyelmébe, s e szóra fenhangon mondá el észrevételét:</p>
<p> Hát ha nem leszek utolsó ivadéka a Harter-családnak?</p>
<p>Az az összeszorított száj félrehuzódott kissé, mintha
mosolyogna.</p>
<hr class="tb" />
<p>Fel volt öltöztetve már a kis halott; szépen, a hogy szoktak
felcziczomázni égbemenendő kis angyalkákat; csak a papra vártak
még, a ki eltemesse.</p>
<p>Anyja nem kisérheti őt ki a temetőbe, mert betegen fekszik; apja
önmagáról sem eszmél, csak nénje van ott, a ki fekhelyéig elmenjen
vele, az ifjú hajadon. És nincs senki, a kinek a gyászoló hajadon
vállára borúljon, ha a köny ellepi arczát, ha a fájás elszorítja
szívét; egyedül zokoghat a kis koporsó után végig.</p>
<p>A délutáni nap olyan szép melegen süt be az éjjel lefagyott
akáczfák fekete lombjain át.</p>
<p>Az ég fel akarja azokat melegítni, kiket tegnap megölt, s aztán
ma megsajnált.</p>
<p>Csakhogy az az égnek sincs hatalmában többé.</p>
<p>A fekete legyező lapjai ezt mondják.</p>
<p>Hanem a fehér sorokban is olvasható még valami.</p>
<p>A csendes folyosó visszhangját az oly jól várt léptek hangja
költi fel, miket olyan jól ismer már a leány. Szíve nagyot dobban e
hangra. Odamegy anyjához, hogy megigazítsa vánkosát, hogy egy
csókot nyomhasson arczára. Mire föltekint, előtte áll az az
igazi.</p>
<p>Elemér az, fénytelen fekete ruhába öltözve.</p>
<p>Komoly, meghatott arczczal lép Világosinéhoz, halk üdvözlés
után.</p>
<p> Azt mondtam önnek, asszonyom, hogy még egyszer <span class=
"pagenum"><a name="Page_407" id="Page_407">-407-</a></span>
találkozni fogok önnel: itt vagyok. Harter Nándor úrtól jövök. Ön
azt mondá: gazdag úr vagyok, s nevemet átkos vagyon szerzése
vádolja; ma már nem vagyok se gazdag, se úr, se Harter. Vagyonomat
átadtam Harter Nándor úrnak, enyhítse vele, a hol sebet ütött;
magam egy angol gépgyár ügynöke lettem, becsületes jövedelemmel,
mely munkám szerint növekedik, s egy családot tisztességesen
eltart; nevemet pedig megváltoztattam: mától Szivós Elemérnek
hínak. Becsületes név lesz. Elfogad-e ön így vejének?</p>
<p>Világosiné keble elszorúlt. Csak kezével inte leánya felé.
Kérdje a választ attól!</p>
<p>Ilonka ott állt kis testvérkéje koporsója mellett, és arcza
olyan halavány volt.</p>
<p>Elemér őszinte, szerető tekintettel fordúlt feléje, kérdő
szemeivel feleletre várva.</p>
<p>A leány ajkai remegtek, egész termete reszketett; utoljára
odaveté magát kis testvére néma tetemére és zokogva rebegé:</p>
<p> Megbocsáthatsz-e nekem, hogy én most boldog tudok lenni?</p>
<p>… És az bizony megbocsátott neki érte!…</p>
<h2>«JÓ!»</h2>
<p>A hernalsi kertek között van egy kis mulatólak; annak egyik
titoktartó szobájában ül együtt bizalmasan egy boldog pár.
Tihamérnak és Leonának szólítják egymást.</p>
<p>Előttük habozó poharak állnak, néhány palaczk a földön üresen
hever már.</p>
<p>De a bornak ellentétes hatása van mindkettőre; míg a hölgy víg
kedélyét a kicsapongó pajkosságig fokozza az, addig a férfit
mélázóvá, búskomorrá teszi. Amaz játszani, enyelgni, kötekedni
szeretne: emez bölcselkedni kezd, s egyre érzékenyebb lesz. S mikor
ez féltékeny pillantásokat <span class="pagenum"><a name="Page_408"
id="Page_408">-408-</a></span> lövell rá s titkolt gondolatokért
faggatja, amaz kaczagva dalolja neki: «Az asszony ingatag…</p>
<p> Hallgass reám, Leona!</p>
<p> «… Álnok, csalfa vér!»</p>
<p> Akarsz-e egy komoly szót beszélni velem?</p>
<p> «… Megbánja holnap, mit ma igér!»</p>
<p> Ne csalfáskodjál, úgy is elég bűvésznő vagy!</p>
<p>A hölgy dévajúl karolja át nyakát.</p>
<p> Te, bűnöm! Mit akarsz szememre vetni? Magadat?</p>
<p> Magamat! Jól mondtad, hogy bűnöd vagyok, mert az vagyok. De
hát mért nem lehetek erényed, dicsőséged, büszkeséged, mikor az
akarok lenni? Mért nem tehetlek oda oltárképnek magam elé, a kit
imádatommal környezzelek? a kiben felmutathassam életem végczélját,
a kiért meg tudok halni? Mért nem vagy egészen az enyim; örökké az
enyim; egyedűl az enyim?</p>
<p>A hölgy lenyomtatá rózsás mutatóujjával a beszélő ajkát.</p>
<p> Csitt! A gyermekeknek nem kell minden kivánságukat
megadni.</p>
<p> Lásd: olyan rabod vagyok, mint egy hold a bújdosójának; a hova
mégy, nap közelébe, nap távolába: veled megyek. Egész életemnek
titka te vagy. Most eljöttem hazámból, s új pályát kerestem
miattad, s ha innen is elmennél: ezt is félbeszakítanám; a te
földönfutód lennék. Oh! légy az én paradicsomom tudásának fája, a
honnan ne űzzön ki engem semmi lángkardu Cherubin többé.</p>
<p> Ne hallgass a kigyóra, ha a paradicsomban lakol!</p>
<p> Az én kigyóm a becsvágy. Nem tagadom. Mert kínoz a gondolat,
hogy annyi silány cretin, annyi fél-ember áll fölöttem, s viseli a
tőlem irígylett czímeket; pedig a férfi én vagyok! Az egyik azt
hazudja, hogy ő a férj; a másik: hogy ő az állambölcs; pedig a
szívet, mely boldogít, s a lelket, mely alkot, én viselem. S ők
csak bábnak tekintenek engem, pedig a férfi én vagyok, s ők csak az
álcza, melyet viselek. <span class="pagenum"><a name="Page_409" id=
"Page_409">-409-</a></span></p>
<p> Elég, ha ketten tudják azt! sugá az asszony. Az egyik te
magad, a másik én.</p>
<p> Nem elég! kiálta nyersen a férfi. Én akarom már egyszer
mutatni a világ előtt, mivel birok? A gyönyör titka nekem szomjat
okoz, nem ittasít. Hallgass rám! Komolyan beszélek. Különös idők
fognak következni, a mik az eddigi nagyságoknak nem lesznek
kedvezők. Egy egészséges szél lerázza őket a fáról, mint a férges
almát. Más kornak más emberei lesznek s én érzem magamban az erőt,
a tehetséget, hogy az a kor engemet föl fog emelni. Magasabbra
talán, mint a kik most a fejemen járnak. A nyomorúltak azt hitték,
ők visznek engem, pedig én vittem őket; én emeltem őket, hogy mikor
egyenkint lebuknak, egyenkint, mint a lépcsőn, menjek föl rajtuk
oda, a honnan ők leszédűltek. Minek vágyom én oda? Mi kell nekem
ott a magasban? Téged akarlak elérni. Akarom, hogy fény, tisztelet
övezzen körül, a milyent még nem élveztél eddig. Azt akarom, hogy
nőm légy.</p>
<p>Az asszony felkaczagott:</p>
<p> Hahaha! Nem félsz-e tőlem?</p>
<p> Igen! Azt akarom, hogy válj el férjedtől, ki nem törődik már
veled. Légy igazán, egyedül, örökre az enyim. Ne nevess ki! Nem
vagyok én bolond! Nem vagyok én ittas! Ne akarj elfutni tőlem!
Hamarább kettétörik karcsú derekad két karom között, mint tőlem
elfuthass. Hallgasd meg, a mit mondok! Én nem vagyok oly szegény,
mint hiszed. Kinek észt adott a sors, s hozzá bolond gazdát,
lehetetlen annak meg nem gazdagodni. Nekem vagyonom van: több, mint
a mennyi elég, hogy úrnő légy vele; s van eszem újat szerezni, ha
ezt elpazarlod. Válj el férjedtől, és légy nőm!</p>
<p>És e szónál oly szenvedélyesen szorítá őt magához, hogy a hölgy
kérte, bocsássa el.</p>
<p>Azután gyöngéden odasimult hozzá ismét s hízelgő csábbal mondá
neki:</p>
<p> Szeretlek, imádlak, mikor keserű vagy; de jobban <span class=
"pagenum"><a name="Page_410" id="Page_410">-410-</a></span>
szeretlek, mikor édes vagy. A bor tégedet rendesen keserűvé szokott
tenni; gyújtsd meg a theakatlan alatt a serpenyőt! Az
megédesít.</p>
<p>És Tihamér meggyujtotta a thea alatt a borlélt.</p>
<p> Égess nekem a csészémbe rhumos czukrot!</p>
<p>Tihamér szót fogadott; rhumot töltött czukorra s azt egy
csészében meggyujtá.</p>
<p> No, hát beszéljünk városi mendemondákról! szólt a
hölgynek.</p>
<p>S azzal mind a ketten az asztalra hajoltak, és mind a ketten azt
látták egymás arczáról, a mint az égő rhum lángja felvilágított
rájuk, mintha az a másik arcz egy halott arcza volna.</p>
<p> No, hát mi hír a városban?</p>
<p> A kanczellár eladta a lovait.</p>
<p> Ez politikai ujdonság. Ez nem a mi társaságunkba való.</p>
<p> A szép Pepi ismét felpofozta a szinház igazgatóját.</p>
<p> Ez meg már régi dolog, minden héten egyet.</p>
<p> Kellenek borzasztó ujdonságok, fej nélkül talált
kisasszonyról?</p>
<p> Nem! Ne ilyenkor, este, mert vele álmodom.</p>
<p> Hát valami jól eső, megnyugasztaló hír.</p>
<p> Teszem föl.</p>
<p> Hogy a cirkus kedvencze, a Tresor, a minapi esést már
kiheverte. Az utczán is volt már.</p>
<p> Ebcsont beforr! szólt cynikus egykedvűséggel a hölgy. Tégy még
a theámba égetett rhumot, nem elég erős!</p>
<p> Igazság! Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy kis pletyka, a
mihez véletlenül jutottam. Egy fiatal magyar gentleman nőül veszi
azt a bizonyos lovardai leányt, ki mindig páholyban ült, s ki előtt
a «Filosof» bókokat szokott csinálni: «recognising his
mistress.»</p>
<p> Valóban? Ez már érdekes! Az a leány Pesten vívómesterné volt.
Onnan elűzték. <span class="pagenum"><a name="Page_411" id=
"Page_411">-411-</a></span></p>
<p> Meglehet. Nem ülsz közelebb hozzám?</p>
<p> Várj! Elébb lefüggönyözöm az ablakot; künn sötét kezd lenni, s
idebenn világos.</p>
<p> Addig új theát csinálok neked.</p>
<p> Kérlek! Nos, hogy hívják azt a magyar gentlemant? kérdé Leona
visszatérve s közelebb húzva székét Tihamérhoz.</p>
<p>Tihamér átölelte a hölgy vállát s közönyös hangon mondá:</p>
<p> Harter Elemérnek.</p>
<p>Minden újjahegye, mely a hölgy testéhez ért, érezte e perczben a
villanyos ütést, a mit ez a név előidézett.</p>
<p> Ah! Valóban? kérdé a hölgy, s visszanézett Tihamérra, hogy a
felnyított szempillái alatt kilátszott a szeme fehére.</p>
<p> Azt hiszem, hogy valóban.</p>
<p> S megengedi azt az apja? kérdé a hölgy titkolhatlan
hevülettel.</p>
<p> Odadobta az apjának a nevét és vagyonát. Más nevet vett fel és
üzér lett.</p>
<p> És mindezt azért, hogy egy nyomorúlt lovarkomédiásnőt
elvehessen?</p>
<p> Én nem tudom, nyomorúlt-e az a leány? lovarkomédiásnő-e?…
hanem azt tudom, hogy az az ifjú azt a leányt nagyon szereti.</p>
<p> De hisz az botrány! Az lehetetlenség! pattogott a hölgy
felélénkülten. Hisz azt mindenki tudja, hogy az a leány egy
bohócznak volt a szeretője! Mindenki!</p>
<p>Tihamér úgy tett, mint a ki tréfás sarcasmusokra van
hangolva.</p>
<p> Mindenki nem tudhatja: mert példáúl én sem tudom, és
valószinüleg Elemér sem tudja.</p>
<p> Igen! igen! bizonyozott a delnő, egész önfeledtséggel
belehevűlve az állításba. Én tudom bizonyosan, beszéli mindenki,
hogy a bohócz kedvese volt neki. Minden este egyedül kisérte őt
haza lakására; látták együtt kocsizni <span class=
"pagenum"><a name="Page_412" id="Page_412">-412-</a></span> vele;
nem is számítva azt a botrányt a cirkusban, a mikor úgy elárúlta
magát, midőn a bohócz leesett a rúdról.</p>
<p> Ezek még mind igen ártatlan dolgok.</p>
<p> Ártatlan dolgok? szólt a nő s tekintete maenadi kifejezést
öltött. Hát az ártatlan dolog-e, hogy a bohócz havonkint pénzt
adott a leánynak? Ő tartotta azt ki. Ezt kibeszélte egy cseléd. Ha
ezt tudatná valaki Harter Elemérrel!</p>
<p>Tihamér oda könyökölt az asztalra, úgy nézett a hölgy
vonásaiba.</p>
<p> De hát mi közünk nekünk mindehhez? Mi ketten nem fogjuk ezt
Harter Elemérrel tudatni.</p>
<p>És csendesen a hölgy keze után nyúlt.</p>
<p>A hölgy keze izzadt és reszkedett.</p>
<p> Oh! én ismerek egy asszonyt, a ki ezt meg fogja neki írni.</p>
<p>Most Tihamér mind a két kezével megfogta a hölgy kezét és
szelidítő tekintettel nézve annak tűzbe, lángba borult szemeibe,
tompa, áhítatos hangon mondá neki:</p>
<p> Ha ismered azon asszonyt, ki ezt tudná és tudatni képes volna:
mondd meg neki, hogy ha kedves előtte életének boldogsága, ha
kedves előtte lelke üdvössége: ne tegye azt!</p>
<p>A hölgy kirántá kezét Tihaméréből s daczosan fölvetett ajakkal
szólt:</p>
<p> A hogy én ismerem azt az asszonyt, ha lelke üdvössége utána
vész is, meg fogja tenni!</p>
<p> Jó!…</p>
<hr class="tb" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_413" id=
"Page_413">-413-</a></span></p>
<h2>QUITT!</h2>
<p>Harter Nándor repült gyorsvonat szárnyain haza Pestre. Ott
voltak letéve az Elemér örökségét képező peres állampapirok.</p>
<p>Fia elismervényére kiadták azokat rögtön, s a pénzváltással nem
telt el több két napnál. A harmadnap esti vonattal még vissza is
mehetett Bécsbe.</p>
<p>A délutánt a casinóban tölté. Jelen voltak többen a klubb tagjai
közül.</p>
<p>Harter igen beszédes volt e napon.</p>
<p> Képzeljétek: ma minő bonne fortune ért. Mikor haza megyek, a
postáról egy ládikát hoznak oda, nekem czímezve: abban találok egy
pompás művészi faragványú Venusszobrot carrarai márványból.</p>
<p>A klubb tagjai komoly arczczal állíták, hogy az bizony igen szép
ajándék.</p>
<p> Azt nekem bizonyosan valami szép asszony küldhette.</p>
<p>Ezt mindenki igen komoly valószinüségnek találta.</p>
<p>E hitében még inkább megerősíté Hartert egy levél, melyet
tegnapelőtti kelettel kapott Malvinától, s melyben a szép asszony
tudatá vele, hogy még e héten megteszi a lépéseket az áttérés
végett, s azonnal elhagyja Lemming házát és Bécset, s Pestre fog
leköltözni.</p>
<p>Azután még tovább fecsegett Harter Nándor.</p>
<p> Nézzétek el csak: a fiam, Elemér megbolondult; elvesz egy
englische Reiterint feleségül, s hogy elvehesse, megváltoztatja a
nevét és beáll commis voyageurnek! Ezt besorolhatnátok a szerelem
bolondjai klubbjába levelező tagnak!</p>
<p>Általános hahota fogadta szavait. Ő maga is belenevetett.</p>
<p>Szegény! Azt hitte: a fián kaczagnak.</p>
<hr class="tb" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_414" id=
"Page_414">-414-</a></span></p>
<p>Az esti vonattal sietett fel Harter Nándor Bécsbe. Minden
közpénztári számadásnál sürgetősebb volt neki az «ügy», melyet
Lemminggel kellett kiegyenlítenie.</p>
<p>A mint reggel megérkezett Bécsbe, csak újra öltözött, azonnal
sietett Lemminget felkeresni.</p>
<p>A bankár száraz udvariassággal fogadta az uraságot, nem volt
hozzá se hideg, se meleg.</p>
<p> Uram! szólt Harter; ön tudja, hogy miért jövök. A pénzt, a
mit ön nekem kölcsönözött, im visszahoztam.</p>
<p>Azzal elővette a tokocskát, melyben tiz darab göngy volt
elhelyezve, mindegyik ötszáz aranynyal.</p>
<p>A bankár arcza el sem mosolyodott rá; azt mondta: «Jól van.»</p>
<p> Nem számlálja ön meg?</p>
<p> Fölösleges! Becsületszóra tett fizetéseket nem szokás
megszámlálni.</p>
<p> Irás nem volt közöttünk; azt tehát nem szükség se adni, se
venni.</p>
<p> Igaz!</p>
<p> Kamatot nem számítottam, bizonyos okoknál fogva.</p>
<p> Az okokat nem kérdem. Bizonyosan helyesek.</p>
<p>Harter Nándor oly kényelmetlen zsibongást érzett minden
idegében, a mint ez a kicsiny, czingár ember azokkal a hideg
szemeivel szenvtelenül arczába nézett. Ez a tekintet őt
galvanisálta.</p>
<p>Igyekezett tőle szabadulni.</p>
<p> És most, uram, ezzel quittek vagyunk!</p>
<p>A bankár némán tekinte rá azzal a delejező hideg szemveréssel és
nem felelt semmit.</p>
<p>Harter pedig várta tőle, a mi erre a szóra következik.</p>
<p>Mikor aztán a bankár nagyon soká hallgatott a következő szóval:
ő maga volt kénytelen azt kimondani.</p>
<p> És most, uram, hol van Malvina?</p>
<p>A bankár tompa, szenvnélküli hangon felelt rá neki:</p>
<p> A hernalsi temetőben… <span class="pagenum"><a name="Page_415"
id="Page_415">-415-</a></span></p>
<p> Mit csinál ott?</p>
<p>A bankár ugyanazon szenvtelen hangon válaszolt rá:</p>
<p> Várja a feltámadás napját.</p>
<p> Meghalt!? kiálta fel összerezzenve Harter.</p>
<p> Megölte magát! felelt Lemming.</p>
<p> Az nem lehet! Az nem igaz!</p>
<p> Az úgy van. Itt saját keze írása, melyben tudtul adja szomorú
elhatározását. Ön ismeri ez írást, olvassa.</p>
<p>És azzal odaadott Harter Nándornak egy iratot, melyről az
káprázó szemekkel olvasá e szavakat:</p>
<p>«Meguntam az életemet; utálom a világot; gyülölöm magamat;
meghalok önkényt. Isten legyen nekem irgalmas!»</p>
<p>Harter Nándor zsibbadt kézzel ejté le az asztalra ez iratot.</p>
<p>Az a kis czingár ember pedig odalépett hozzá, s megfogva a nagy
kegyelmes úr kezének csuklóját, azt mondá neki:</p>
<p> Most vagyunk már quittek, méltóságos uram!</p>
<h2>CSENDÉLET.</h2>
<p>Meleg, nyári délesti szél fuvall a kert lombjai közt,
pávaszem-pillangó ringatja magát a lombon, melyet a gyümölcs lehúz
a földre, s a másodszori virág felhúz az ég felé. Gyümölcs és új
virág egyszerre az ágon. Azt mondják: áldott esztendő az ilyen.
Bizony az is volt, a mi az ég és föld jóakaratát illette; mintha a
jóságos úr Isten egész évben mindennap kihallgatta volna a maga
alkotmányos miniszteriumát: mi kell ezeknek idelenn? kell hó? kell
eső? kell napfény? megint egy kis eső? megint derült ég? Bort
akarnak inkább? vagy kenyeret? kapjanak mind a kettőt; legyen már
egyszer nekik alkotmányos időjárásuk. Bíz így: a jóságos úr Isten
az égben.</p>
<p>A földig hajló gyümölcsfák lombjai alatt a kövér fűben
<span class="pagenum"><a name="Page_416" id=
"Page_416">-416-</a></span> heverész két ember; egy öreg ember, meg
egy kicsiny ember. Az öreg ember lehetne fiatalabb is, ha olyan
éveket nem élt volna keresztül, a miket egész kapitulácziónak lehet
beszámítani, a mikben ez a bolond gazda, a gond, az arczot
szántotta fel barázdákkal, s mégis a homlokon aratta le a fürtöket.
A kicsiny ember pedig mintegy harmadfél éves, piros, gömbölyü arczú
honpolgár, azokkal az aranyszín göndör fürtökkel, a miket a kis
gyermekek, úgy látszik, még a napból hoztak el magukkal, a honnan
ide származnak. A kicsiny ember abban munkálkodik, hogy fűből,
falevélből koszorú-forma takarót fonjon a nagy ember kopasz fejére,
mert az nem igazság, hogy azt olyan tarnak feledte a természet. A
nagy ember hagyja azt történni fejével, s nem haragszik érte, még
inkább mosolyogva tekint a kis emberre.</p>
<p>A kis ember aztán egy szál füvet, egy falevelet kezébe véve, azt
odatartja a nagy ember elé és mondja neki: «Ez fű, ez fa.» No mondd
utánam: «fű… fa.»</p>
<p>S az öreg ember úgy igyekezik azt utána mondani: néha sikerül is
neki. A kis ember úgy örül annak, s tapsol kicsi kezeivel.</p>
<p>Az unoka tanítja nagyapját beszélni…</p>
<p>Távol kocsizörgés hallik. A kis ember felugrik a fűből: «Apa
jön! siessünk!» S kezét nyújtja az öregnek, mintha az ő erős inai
segítenék azt fölállni helyéből, s aztán vezeti magával és oktatja
gondosan: «Vigyázz, el ne essél, itt egy nagy kő van, kikerüld!» A
nagy ember szót is fogad szépen, s kikerüli a nagy követ.</p>
<p>Az unoka tanítja nagyapját járni.</p>
<p>A kertből a verandába három lépcső visz föl. Azon felmenni még
csak a nagy tudomány! a kis ember előre lép s aztán a nagy embert
úgy tanítja: «Itt vigyázz! a jobb lábaddal lépj; nem az a jobb!
másikkal. Úgy! No, még egyet. Itthon vagyunk!»</p>
<p>Azután, mint a ki dolgát jól végezé, otthagyja a nagy embert
utána csoszogni; maga ujjongva fut előre; megbotlik, <span class=
"pagenum"><a name="Page_417" id="Page_417">-417-</a></span> földhöz
vágja magát, de nem töri ám be az orrát, nem fakad sírva, fölkel és
fut odább, nevetve, mint a kivel semmi sem történt.</p>
<p>A veranda végén ül a fiatal nő. Arcza nagyon megváltozott, mióta
nem láttuk. A hajadoni komolyságot az anya sugárzó boldog tekintete
váltotta fel arczán. Mint leánynak, volt az arczában valami
férfias; most egészen női ez. Az «én magam» nincsen többé; helyét
elfoglalta a «mink». Egy gondolatja sincs többé, a mely egyedül
járna; minden eszméje társat keres, s ez veti arczára azt a
mondhatlan édes fényű glóriát, mely szótlanul is rávall a nő
végtelen boldogságára.</p>
<p>Dolgozó-asztalkáján hímes selyem van és tarka gyöngyök, arany,
ezüst fonál, azokból készít valami miniaturszigonynyal valami
parányi kis főkötőcskét; sokkal kisebbet, mint hogy azt jelenleg
látható emberek viselhetnék.</p>
<p>A kis fiú lármája fölveri: «Apa jön, zörög a kocsi!» Percz mulva
már meg is jött a kocsi, és az apa belép.</p>
<p>Délczeg, szabad tekintetü férfi; olyan arcz, a melyikről
sugárzik az öntudat, hogy a kerek világon nem tartozik családján
kivül senkinek egy köszöntéssel sem; egész szivét ezeknek tarthatja
meg mindig; egész szive csak ezekkel van tele.</p>
<p>Férj és asszony megölelik egymást, olyan gyöngéden, oly
szerelmes szelidséggel, mintha mind a kettőnek az járna eszében,
hogy a másik, a kit megölel, egykor ő miatta kapott egy sebet
keblén, s félne, hogy az most is fáj ott. Pedig csupa édesség most
annak az emléke.</p>
<p> Mit dolgozol?</p>
<p>A nő nem felel; jól illik arczának a piruló mosoly: selymet,
kötést háta mögé eltakarít; mi szükség ezt «magának» látni?</p>
<p>«Maga» pedig mégis csak kitalálja azt, hisz az ő gondolatai is
csak épen ott járnak, a hol a «mink» másik feléé!</p>
<p>Oh! édes, üdvösséges neme a szent dualismusnak, melyet nem
garantiroznak ratificált paragrafusok! <span class=
"pagenum"><a name="Page_418" id="Page_418">-418-</a></span></p>
<p>Azután jön a sor a kis emberre. A kis ember nagy Herkules, képes
apja nyakát lehúzni magához, képes őt kényszeríteni, hogy leüljön,
képes őt térdére ülve, leigázni, s azután megered gyermeki
ékesenszólásának csevegő patakja; elmondja az odaérkező nagyapáról,
milyen jól viselte ma magát: megtanult két szót kimondani; már ma
mankó nélkül is járt; holnap megpróbálja átlépni a nagy követ, a mi
az útban van.</p>
<p> Úgy-e, nagypapa? mutasd meg apának, hogy ki tudod mondani azt,
hogy «fű», meg «fa».</p>
<p>Az öreg ember megteszi a kedveért; a kis ember úgy kaczag és
tapsol rajta, hogy szemei könynyel lesznek teli, s nem veszi észre,
hogy a másik háromnak is megtelnek a szemei könynyel.</p>
<p>Bizony megtanítja még az öregapját beszélni és járni, a ki azt
mind tudta már egyszer; hanem aztán elfelejté.</p>
<p> Hát anyánk hol van? kérdi a férj.</p>
<p> Gazdasága között.</p>
<p> Hívd ide! Szeretem, ha mind együtt vagyunk, mikor itthon
lehetek.</p>
<p>Azt pedig nagyon nehéz előteremteni; annyi baj van, annyi dolog
azzal a gazdasággal! A fejős tehenek, a kotlósok, a veteményes
kert, a befőttek, a hízók, a cselédek! Annyi baj van velük, hogy az
ember majd a lelkét veszti! (Pedig a nélkül a baj nélkül élni sem
tudna.) Végre nagy nehezen előkerül; akkor aztán nem szükség
senkinek beszélni, van mit hallgatni a fiatal férjnek; ifjabb és
öregebb családtagok, lábas és szárnyas jószágok, lelkes és párás
állatok, gyümölcsök és földi növények viselt dolgairól; míg az
végre kevélységében azt képzelheti magáról, hogy ő az egész
planéta-rendszer napja, a ki körül asszony, ember, gyerek, malacz,
pulyka, dinnye, káposztafej, mint megannyi planéták és drabantjaik
forognak.</p>
<p>Oh! legdicsőbb fejedelmi méltósága a földnek: egy férjnek
rangja, a kit mindenki szeret otthon; még az állatok is; még a fák
is. <span class="pagenum"><a name="Page_419" id=
"Page_419">-419-</a></span></p>
<p>Milyen szépen megy le a nap, mely valamennyinek arczát
bearanyozza!</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>Sötét zivataros éjjel.</p>
<p>Pest utczáin hordja a homokot a szél, az alvók fel-felriadnak, a
mint egy-egy roham csoporttal vágja ablakaikhoz az utczák
megbontott szemét-kupaczait; a háztetők levert cserepei
csörömpölnek a kövezeten.</p>
<p>Ez a pesti szél nem olyan, mint más istenes szél: ez mindenütt
szemközt fúj. Minden utczán eléd kerül; hátat nem fordíthatsz neki.
S aztán milyen goromba szél! Ha jó lábon nem állsz, bizony odavág a
falhoz.</p>
<p>De ki is járna ilyenkor az utczán? Két óra éjfél után; még a
boltőrök is alszanak, s a kávéházakat is becsukják.</p>
<p>Egy alak botorkáz az utczán végig, szemközt a széllel.</p>
<p>Kalapja mélyen fejébe nyomva; öltözete elhanyagolt, járása
tántorgó és szakgatott.</p>
<p>Egyszer-egyszer daczosan nekifeszíti mellét a szélnek; másszor
meglódul a titkos ellenség rohamától s hanyatt dülve a falnak, két
kézzel tartja magát vissza, hogy tovább ne taszítsa a szél.</p>
<p>Nem tartozik a jókedvű éjszakázók közé, a kik danolva indulnak
haza, és nem találnak oda.</p>
<p>Ez szótlanul tántorog. Egyszer megáll egy lámpás alatt, melynek
lángját erővel el akarja fújni a hazai szamum. Ott merőn föltekint
maga elé.</p>
<p>Ez arczot ismerjük. E tüskeborostás áll valaha síma volt, e
csurgóra álló bajusz valaha egy szép asszony csókjainak volt közeli
tanuja, ki őrjöngve és hamisan, epedve és csalfán suttogá: «Kedves
Tihamér!»</p>
<p>A szép asszony nincsen többé!</p>
<p>És a kedves nem kedves többé senkinek.</p>
<p>Magának sem.</p>
<p>Semmi gondja magára többé.</p>
<p>Nem törődik vele többé, milyen ruhája van annak az embernek, a
kit az ő nevén hínak? kell-e neki, fáj-e neki <span class=
"pagenum"><a name="Page_420" id="Page_420">-420-</a></span> valami?
alhatnék-e? örülhetnék-e? Néha enni sem ád neki; hanem annál inkább
öli itallal, a mitől elfelejti, hogy kicsoda; el a multat, el a
jelent; a jövővel ki gondolna?</p>
<p>Nappal soha sem jön ki a szobából, csak éjszaka jár az utczán, s
reggel felé vetődik haza. Nem keresi azokat a helyeket, a hol
ismeri valaki: eltemetkezik az emberek söpredéke közé; ott nem
keresi senki, nem kérdezi senki.</p>
<p>S ha néha a véletlen egy-egy ismerőst összesodor vele: nem akar
ránézni, félrehuzódik előle. Vagy talán igazán nem látja azt, nem
veszi észre.</p>
<p>Összevont szemöldei alatt szemei merően föld felé vannak
szegezve, mintha egy sötét pont lebegne homloka előtt, melyet
egyedül ő maga lát és kivüle senki.</p>
<p>Szegény boldogtalan!</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>De van egy, ki nálánál boldogtalanabb: Harter Nándor. Ki derült,
vidám arczczal jár-kel a világban; jár mindenütt, hol hajdani
ismerősei élnek, s mosolygó tekintettel visel a homlokán egy sötét
foltot, melyet mindenki lát egyedül ő maga nem.</p>
<p class="center">* * *</p>
<p>Hát Föhnwald?</p>
<p>A chlumi völgyben van egy húsz ölnyi kerületű halom.</p>
<p>Azon most már szép mezei virágok nyílnak.</p>
<p>A mezei virágokat döngő méhek zsibongják körül; s a méhek
döngése így beszél:</p>
<p>«Mi vagyunk a lég harczosai. Vándorlunk, gyűjtünk, harczolunk.
Mikor vége a virág-időnek, leölnek, eldobnak, meg nem
siratnak…»</p>
<p>A bajnok ráér a méhzöngést hallgatni és álmodni felőle.
<span class="pagenum"><a name="Page_421" id=
"Page_421">-421-</a></span></p>
<h2>UTÓHANG A «SZERELEM BOLONDJAI» REGÉNYHEZ.</h2>
<p>Ez a regény egészen realis alapon van fölépítve.</p>
<p>Megjelenése után azt mondta rá az én igen kedves barátom és
kortársam (nógrádi) Szontágh Pál (a kritikára szoktam
visszaemlékezni): «Harter Nándort, azt jól ismerem; Lemming urat is
ismerem; Gieriget és Konyeczet is jól ismerem; de Föhnwald
kapitányt, azt nem ismerem.» No, hát én azt is ismerem: valamint az
egész háttérnek, a <i>korszaknak</i> az élethűségeért elvállalom a
szavatosságot.</p>
<p>Már most azután azt kérdezheti tőlem a tisztelt olvasó, hogy
ugyan mirevaló volt akkor ehhez a realisticus regényhez még két
exoticus novellát is hozzá ragasztani a «szerelem bolondjai
klubbjáról», hitegető fictió révén?</p>
<p>Most már, közel három évtized után számot adhatok róla, hogy
mire való volt e regény elején az a két megelőző novella? melyet
magam is a regény rámájának kértem tekinteni.</p>
<p>Hát egy kis politika volt a dologban.</p>
<p>Senki sem tenné fel rólam, hogy ravasz tudok lenni. Ez egyszer
az voltam.</p>
<p>Az «Új földesúr»-ban leírtam a «Bach-korszakot», ez a regény a
«Schmerling-korszak» alatt látott napvilágot. A
Schmerling-provisorium alatt lehetett a Bach-provisoriumról
historizálni. Mikor aztán ennek is véget vetett a kiegyezés, új
phasisa kezdődött a nemzeti ethikának, ezzel a jelszóval: «vessünk
fátyolt a multakra».</p>
<p>Tetszik tudni, hogy az egész nemzet két hatalmas, nagy
<span class="pagenum"><a name="Page_422" id=
"Page_422">-422-</a></span> pártra volt oszolva, a miket úgy híttak
(híttunk is), hogy Deák-párt és Tisza-párt. (A függetlenségi
pártnak még akkor a czíme sem létezett, szélsőbalnak hítták, állt
tizenhárom képviselőből s még hírlapja sem volt.) Az irodalom
képviselői is e két tábor között voltak felosztva. Én a
Tisza-párthoz tartoztam.</p>
<p>Ennek aztán viselnem is kellett a consequentiáit.</p>
<p>A kritika «durch die Bank» Deák-párti volt. Hajdani személyes jó
barátaim mind félrehuzódtak tőlem, s tömérdek hibáim, írói
gyarlóságaim, miket ez ideig jóakaratuk titkolgatott, egyszerre
napvilágra kerültek.</p>
<p>Egy kemény kritikusom egyenesen kimondta a fejemre az itéletet,
hogy <i>a mennyit használtam ez ideig költői munkálkodásommal a
nemzeti szellem ébresztésére, most már, a kiegyezésben
föltámasztott új korszak idején épen annyi kárt teszek a
közszellemben: ideje volna már és áldás a magyar nemzetre, ha
meghalnék… (Dömötör János.)</i></p>
<p>Szegény fiú! Néhány év mulva öngyilkos lett. Kár érte.</p>
<p>Tehetség volt.</p>
<p>Én pedig még meg akartam kisérteni, hogy annak a «multakra
vetett fátyol»-nak egy csücskéjét fellebentsem: a mi azt a bizonyos
inséges provisoriumot takarja.</p>
<p>Ha én ennek a regénynek a megfelelő czímét írom ki a kezdő
lapjára s mingyárt in medias res gázolok a történetekbe: ezt az én
ellenlábasaim rögtön az <i>index prohibitorum librorum</i>-ba
fogják lajstromozni, s az egész igazhívő közönség előtt
excommunicálva lesz a regényem.</p>
<p>Ezért lett kigondolva az a két exoticus novella a regény
bevezetéseül. Igazi phantasticus, extravagans mesék. A milyenekért
engem összeszidnak; de elolvassák. S azután, ha egyszer valaki az
elejét elolvassa valami munkámnak, erős a reménységem, hogy tovább
is fogja olvasni.</p>
<p>Az első novella egy kissé pikáns is. A másodikban pedig az a
korona fényétől besugárzott ideál, a volt nápolyi királyné, a mi
hódolattal környezett felséges nagyasszonyunknak <span class=
"pagenum"><a name="Page_423" id="Page_423">-423-</a></span> a
nővére. Ezt az elbeszélést a legmagasabb körökben is figyelemre
méltatták.</p>
<p>Mikor aztán a regényem egészen megjelent (előbb a Hon és a
Pester Lloyd közölte tárczánkint) abban a legnagyobb kitüntetésben
részesültem, hogy felséges királynénk megengedte, hogy ennek egy
példányát személyesen adhassam át legáldottabb kezébe.</p>
<p>A politikai anathema le volt véve a fejemről.</p>
<p>Megjelenése után egy hónapra e regényem második kiadást ért.</p>
<p>És a kik erősen politikai ellenfeleimnek vallották magukat, még
azzal a deterioráló insinuatióval is éltek ellenem, hogy ennek a
regényemnek tulajdoníthatom az első terézvárosi választásnál elért
győzelmemet egy miniszter fölött: a Pester Lloyd olvasónői
harczoltak mellettem legsikeresebben.</p>
<p>Más hatását is fel kell jegyeznem e munkámnak.</p>
<p>Wallner, berlini színháztulajdonos (afrikai útleírásáról
emlékezetes író), egyszer Rómában egy esős napon véletlenül kezébe
vette egy ottani könyvárusnál Budapesten megjelent fordítását e
regényemnek, s a mint azt elolvasta, írt Berlinbe Janke Ottó
kiadónak, figyelmessé téve őt rám, a ki azután állandó kiadóm
maradt s közel százhatvan kötet szépirodalmi munkámat adta át a
nagy németországi olvasó közönségnek, tisztességes írói díjazás
mellett. S ebben a fentebbi regényem volt az úttörő. (A hazánkban
kiadott német fordítások soha sem bírtak Németországba
bevergődni.)</p>
<p>Néhány adatot e regényemből kell az utókor számára mint
történeti tényt felemlítenem.</p>
<p>Tény az, hogy 1861-ben egyszerre az összes magyarhoni tisztikar,
mintegy kilenczezer férfi, leköszönt a hivataláról, nem akarva a
Schmerling által octroyált osztrák összalkotmány keresztülvitelében
segédkezni. Én magam is ott voltam, a hol a haza és Pest megye
legkomolyabb férfiai, a tőlük elfoglalt Pest-megyeházi teremből az
<span class="pagenum"><a name="Page_424" id=
"Page_424">-424-</a></span> utczán végig vonultak hosszú
processióban a szózatot énekelve.</p>
<p>«Irányadó egyéniség» alatt értettük a kormányzót.
Magyarországnak nem volt akkor «kormánya», hanem volt
«kormányzója». Annak tetszett légyen opponálni!</p>
<p>«Richard abbé» valóságosan létezett alak, a ki el tudta hitetni
az emberekkel, hogy ő megérzi a föld alatt a titkos források
létezését (megfelelő honoráriumért). Magam is szaladtam utána a
Sváb-hegyen, forrást keresni; ásattunk is egy harminczöles kutat az
abbé által indigitált ponton: biz abba soha se került víz.</p>
<p>«A rettenetes év» és a «szárazföldi nyolczkezű» leírásánál csak
az egykorú (186364) hírlapi tudosításokra hivatkozom.</p>
<p>«Tízkrajczáros államjegyek». A Schmerling-korszak emlékpénzei.
Ujjnyi hosszú, keskeny <i>papirszeletek</i>, tíz krajczár értékben,
melyeket, piros alapszínük miatt a népajk «kutyanyelv-bankónak»
nevezett el.</p>
<p>«A kiosztott vetőmag» kolosszális <i>panamájának</i> minden itt
elmondott phasisát jól tudta az egész közönség; de a lapokban nem
volt szabad arról beszélni. «Schwamm drüber!»</p>
<p>«Az osztrák nemzeti bank» összes hitelezése Magyarország részére
tett abban az évben <i>négy millió</i> forintot: nem többet.</p>
<p>«A bájos úrnő csókja, mely ezer forinton lett megváltva». Az
inségesek javára rendezett bazárban egy mézeskalácsos sátor alatt
árult Zichy-Kray grófnő, a high life ünnepelt szépsége krajczáros
mézeskalácsos csókocskákat forintjával a <i>jókedvű
adakozóknak</i>. Almássy Pál, az ellenzék ismert vezére odajött a
sátorához s merész volt egy igazi csókot kérni a grófnőtől.
«Szívesen, az inségesekért: ára ezer forint.» Úgy lett adva és
véve.</p>
<p>«Dunavizes ember». Ez volt Budapestnek a vízvezetéke harmincz év
előtt. Hat puttony, egy kordé, egy szamár, <span class=
"pagenum"><a name="Page_425" id="Page_425">-425-</a></span> egy
tótlegény feleségestől, a kik utczahosszant «Dónavasszert»
kiabálnak.</p>
<p>«A nazarénusok». Sajna! Most is így van. Ezt nem nyelte el az
idő.</p>
<p>«A föld másik oldalán.» Tény, hogy magyar ifjak egész
csapatszámra szolgáltak az északi hadseregben s fényes lovas
rohamokat végeztek a döntő ütközetben. Egy magyar (Számvald,
hajdani nyomdászom és kiadóm) tábornokságig vitte. A
rabszolgatartók seregében tudtommal egy magyar sem szolgált.</p>
<p>«Donato». Egy ballettánczos, a ki az egyik lábát elvesztette s
azontúl féllábon tánczolt. Divatba jött. Akadtak utánzói, a kik
féllábukat felkötötték, úgy piruetteztek.</p>
<p>«Az 1865-iki fagy». Ezt is végig éltem fokról-fokra. Valahol le
is írtam. Az rettenetes volt: a hogy közeledett a hévmérő minden
reggel a fagyponthoz (május derekán) végre nem akarom újra
leírni. 1867-ben a kiegyezés tárgyalásakor épen így szállt a kéneső
alább-alább. Az eldöntő nap estéjén csak négy fok volt a plus.
Nyáry Pál azt mondá Deáknak: «imádkozzatok, hogy reggel négy fok
minusra ne ébredjünk; mert ha még egy májusi fagy éri az országot,
vége a kiegyezésnek. Jól imádkoztak (azaz hogy tunk). Reggelre 8
fokot mutatott a hévmérő. A kiegyezés létrejött s abban az évben
lett áldott esztendő az egész hazában: húsz magot adott a búza s
tizennégy forintos árakat a külföld. Isten akarta így!</p>
<p>Most már minden emotio nélkül olvashatja akárki ezt a regényt.
Nem tesz kárt a közszellemben…</p>
<p class="right"><i>Jókai Mór</i>.</p>
<hr class="chap" />
<p><span class="pagenum"><a name="Page_426" id=
"Page_426">-426-</a></span></p>
<p><span class="pagenum"><a name="Page_427" id="Page_427"><br />
-427-</a></span></p>
<h2>TARTALOM.</h2>
<ul class="TOC">
<li>Előszó <span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li>
<li class="li2">Keret I. Magyar klubbok <span class=
"ralign"><a href="#Page_6">6</a></span></li>
<li class="li2">II. Első bolond, kinek vetélytársa egy király
<span class="ralign"><a href="#Page_10">10</a></span></li>
<li class="li2">III. Második bolond, ki egy királynébe szerelmes
<span class="ralign"><a href="#Page_24">24</a></span></li>
<li>A harmadik bolond története:</li>
<li class="li2">1. Egy nagy férfiú gálában <span class=
"ralign"><a href="#Page_44">44</a></span></li>
<li class="li2">2. Egy nagy férfiú pongyolában <span class=
"ralign"><a href="#Page_55">55</a></span></li>
<li class="li2">3. Egy az apró emberek közül <span class=
"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li>
<li class="li2">4. Az áspis <span class="ralign"><a href=
"#Page_80">80</a></span></li>
<li>Az az ember, a ki hű, mint a kutya <span class=
"ralign"><a href="#Page_94">94</a></span></li>
<li>Az asszonyság és az asszony <span class="ralign"><a href=
"#Page_110">110</a></span></li>
<li>A rettenetes év <span class="ralign"><a href=
"#Page_132">132</a></span></li>
<li>A szárazföldi nyolczkezü <span class="ralign"><a href=
"#Page_140">140</a></span></li>
<li>A pojácza <span class="ralign"><a href=
"#Page_163">163</a></span></li>
<li>A végső csapás, a mi még nem az utolsó <span class=
"ralign"><a href="#Page_174">174</a></span></li>
<li>Mi lett a délvirágokból? <span class="ralign"><a href=
"#Page_177">177</a></span></li>
<li>A keserű kenyér <span class="ralign"><a href=
"#Page_208">208</a></span></li>
<li>Mindenféle rabló-történetek <span class="ralign"><a href=
"#Page_238">238</a></span></li>
<li>A názárénus <span class="ralign"><a href=
"#Page_261">261</a></span></li>
<li>A föld másik oldalán <span class="ralign"><a href=
"#Page_278">278</a></span></li>
<li>Egy házasulandó ifjú <span class="ralign"><a href=
"#Page_284">284</a></span></li>
<li>Az uj ember <span class="ralign"><a href=
"#Page_297">297</a></span></li>
<li>A vetélytárs és vetélytársnő <span class="ralign"><a href=
"#Page_304">304</a></span></li>
<li>Egy katona, a ki rablókat fog <span class="ralign"><a href=
"#Page_319">319</a></span></li>
<li>Villám a derült égből <span class="ralign"><a href=
"#Page_338">338</a></span></li>
<li>Az alku <span class="ralign"><a href=
"#Page_347">347</a></span></li>
<li><span class="pagenum"><a name="Page_428" id=
"Page_428">-428-</a></span></li>
<li>Egy állat, a kinek lelke van <span class="ralign"><a href=
"#Page_368">368</a></span></li>
<li>Hát jőjj! <span class="ralign"><a href=
"#Page_389">389</a></span></li>
<li>Az Urnak egy lehelletére <span class="ralign"><a href=
"#Page_399">399</a></span></li>
<li>«Jó!» <span class="ralign"><a href=
"#Page_407">407</a></span></li>
<li>Quitt! <span class="ralign"><a href=
"#Page_413">413</a></span></li>
<li>Csendélet <span class="ralign"><a href=
"#Page_415">415</a></span></li>
<li>Utóhang a «Szerelem bolondjai»-hoz <span class=
"ralign"><a href="#Page_421">421</a></span></li>
</ul>
<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.</p>
<hr class="chap" />
<div class="transnote">
<h3>Javítások.</h3>
<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
<table>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td>
<td>össze fog találkozní</td>
<td>össze fog találkozni</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td>
<td>On át fogja</td>
<td>Ön át fogja</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td>
<td>On legyen</td>
<td>Ön legyen</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_86">86</a></td>
<td>Osz végén</td>
<td>Ősz végén</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_115">115</a></td>
<td>semmí tartozását</td>
<td>semmi tartozását</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_125">125</a></td>
<td>Eg miattad</td>
<td>Ég miattad</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_132">132</a></td>
<td>mind két órával ezelőtt</td>
<td>mint két órával ezelőtt</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_135">135</a></td>
<td>Es ezekben</td>
<td>És ezekben</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_135">135</a></td>
<td>ez Palermoban</td>
<td>ez Palermoban;</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_136">136</a></td>
<td>jövö héttel</td>
<td>jövő héttel</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_142">142</a></td>
<td>En Föhnwald</td>
<td>Én Föhnwald</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_335">335</a></td>
<td>mit tenní?</td>
<td>mit tenni?</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_338">338</a></td>
<td>Henem a méltóságos</td>
<td>Hanem a méltóságos</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_357">357</a></td>
<td>Onnél úgy sem</td>
<td>Önnél úgy sem</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_360">360</a></td>
<td>On úgy is</td>
<td>Ön úgy is</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_360">360</a></td>
<td>fogem önt</td>
<td>fogom önt</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_368">368</a></td>
<td>pompák vál-lata</td>
<td>pompák vállalata</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_393">393</a></td>
<td>következett meg</td>
<td>következett még</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_396">396</a></td>
<td>dél,virágot</td>
<td>délvirágot</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_396">396</a></td>
<td>sóhajjal-keserűséggel</td>
<td>sóhajjal, keserűséggel</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_401">401</a></td>
<td>az megszórítá</td>
<td>az megszorítá</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_402">402</a></td>
<td>ernyős ákáczokból</td>
<td>ernyős akáczokból</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_409">409</a></td>
<td>Légy ígazán</td>
<td>Légy igazán</td>
</tr>
<tr>
<td class="tdr"><a href="#Page_420">420</a></td>
<td>kerületű halom,</td>
<td>kerületű halom.</td>
</tr>
</table>
</div>
<pre>
End of the Project Gutenberg EBook of Szerelem bolondjai, by Mór Jókai
*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SZERELEM BOLONDJAI ***
***** This file should be named 55667-h.htm or 55667-h.zip *****
This and all associated files of various formats will be found in:
http://www.gutenberg.org/5/5/6/6/55667/
Produced by Albert László from page images generously made
available by the Google Books Library Project
Updated editions will replace the previous one--the old editions will
be renamed.
Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
law means that no one owns a United States copyright in these works,
so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive
specific permission. If you do not charge anything for copies of this
eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook
for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports,
performances and research. They may be modified and printed and given
away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks
not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the
trademark license, especially commercial redistribution.
START: FULL LICENSE
THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase "Project
Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.
Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
Gutenberg-tm electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
1.E.8.
1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
electronic works. See paragraph 1.E below.
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
works in the collection are in the public domain in the United
States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
United States and you are located in the United States, we do not
claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
displaying or creating derivative works based on the work as long as
all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
you share it without charge with others.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
in a constant state of change. If you are outside the United States,
check the laws of your country in addition to the terms of this
agreement before downloading, copying, displaying, performing,
distributing or creating derivative works based on this work or any
other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
representations concerning the copyright status of any work in any
country outside the United States.
1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
performed, viewed, copied or distributed:
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you'll have to check the laws of the country where you
are located before using this ebook.
1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
contain a notice indicating that it is posted with permission of the
copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
the United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
posted with the permission of the copyright holder found at the
beginning of this work.
1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg-tm License.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
any word processing or hypertext form. However, if you provide access
to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
version posted on the official Project Gutenberg-tm web site
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
provided that
* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
within 60 days following each date on which you prepare (or are
legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
payments should be clearly marked as such and sent to the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation."
* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
License. You must require such a user to return or destroy all
copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
works.
* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
receipt of the work.
* You comply with all other terms of this agreement for free
distribution of Project Gutenberg-tm works.
1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The
Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm
trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
1.F.
1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
electronic works, and the medium on which they may be stored, may
contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
cannot be read by your equipment.
1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.
1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium
with your written explanation. The person or entity that provided you
with the defective work may elect to provide a replacement copy in
lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
or entity providing it to you may choose to give you a second
opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
without further opportunities to fix the problem.
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of
damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
violates the law of the state applicable to this agreement, the
agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
remaining provisions.
1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
Defect you cause.
Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
from people in all walks of life.
Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
www.gutenberg.org
Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
U.S. federal laws and your state's laws.
The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the
mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its
volunteers and employees are scattered throughout numerous
locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt
Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to
date contact information can be found at the Foundation's web site and
official page at www.gutenberg.org/contact
For additional contact information:
Dr. Gregory B. Newby
Chief Executive and Director
gbnewby@pglaf.org
Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation
Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
spread public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.
The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements. We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
state visit www.gutenberg.org/donate
While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.
International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including checks, online payments and credit card donations. To
donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.
Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
volunteer support.
Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
edition.
Most people start at our Web site which has the main PG search
facility: www.gutenberg.org
This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
</pre>
</body>
</html>